Madeleine West – Bordélyház

Az elkényeztetett rocksztár esete a méregdrága eszkortlánnyal. A művész úr hatalmas egóját apró kellemetlenség zavarja az utóbbi időben, szexuális téren ugyanis gondokkal küszködik. Ezt hivatott orvosolni a formás konzumhölgy, legalábbis elképzelése szerint. A lélekgyógyásznak elég dekoratív „miss” más véleményen van, így nehezen jutnak közös nevezőre. Ennyi volna az összeollózott jelenet története néhány mondatban, és hogy van-e szex bőven? Nos, inkább a fíling és az erotika dominál, mint a tömény szexualitás, bár némi aktivitás azért mutatkozik e téren is.
Az előkelő kurtizánt Madeleine West ausztrál színésznő alakítja, aki 1979. július 26-án született Sydney-ben, Bondi Beachen Melanie Weston néven. Rengeteg iskolát látogatott kamaszéveiben, a Swinburne University of Technology-t Melbourne-ben, a Tamworth Conservatorium of Musicot, a jogi diplomát pedig a Deakin Egyetemen szerette volna megszerezni, de inkább a színészetet választotta.

Első filmes szerepét a Neighbours – szomszédok? – c. szappanoperában kapta, amelyet huszonhét éve sugároznak valamelyik ausztrál csatornán, és eddig olyan személyiségek vállaltak a sorozatban kisebb-nagyobb szerepeket, mint Kylie Minogue vagy Guy Pearce, akik éveket húztak le benne. Madeleine összesen 431 epizódban tűnt fel 2000 és 2003 között, és mivel a széria teljes embert követelt, ebben az időszakban felhagyott a színházi karrierjének az építgetésével.
Filmjei: Big Reef (2004), Lovagias balekok (2005), A halálraítélt (2007), Álomgyári feleség (2007), Underbelly (2008), Bűnös kerület (2008), Bordélyház (2007-10), Matching Jack (2010), Különleges mentőalakulat (2010), Faces (2011).
Magánélete. Házas – más források szerint csak együtt él a szerelmével –, férje vendéglős, főszakács, három gyerekük született az évek során. Tíz évvel ezelőtt Madeleine-t leütötték a buszon, odahaza, Sydney-ben. Miközben eszméletlenül feküdt a földön, kirabolták. Az eset után plasztikai műtétre volt szüksége – elég csúnyán nézett ki a szeme környéke a fotók alapján.
Annak ellenére, hogy a majd’ hét perc nélkülözi az orbitális szexet, az erotika tetten érhető, köszönhetően ennek a kenguruországbeli, macskaszemű, pajzán kis nőnek, és a díszlet és a fények is rátesznek egy jókora lapáttal.

Nők, akik áruba bocsátották testüket

Vajon hol kezdődik a rossz útra tért lányok története? Önként választják ezt az utat, fejükhöz fegyvert szorítanak. Van, akinek van választása, másnak nincs joga dönteni. A keserédes testi gyönyör örömforrásai mind másként élik meg a hivatásukat. Emberkereskedők rabolták el, prostitúcióra kényszerítették, a megalázott lánnyal riporterünk egy védett házban tudott beszélni.

Drágán add a testedet

Kocsis Máté. A név, amelynek hallatára az összes, magára valamennyire adó szociális szakember vagy társadalomtudós heveny idegrohamba tör ki: az elvetemültebbje célbahugyozó-versenyt szervez az újságból kivágott képére hétvégenként, a mérsékeltebb vonal csak simán vuvuzelát kíván minden létező testnyílásába a születésnapi torta elfújásakor. Empirikusan igazolható a szív- és érrendszeri betegségek akkut tüneteinek gyakoribbá válása a „frontvonalon” dolgozó segítő szakemberek körében egy-egy megnyilvánulása után. Most azonban olyat mondott, amitől még a legradikálisabb szoc. munkás is kijjebb húzza a K. M. típusú vudubabájából a tűt. Persze azért nem nagyon, csak egy kicsit.
Az ifjú Máté, látva hogy a „kukaukáza” annyi hasznot hozott, mint egy kilencöves tatunak a londoni olimpia, megszüntette az erre vonatkozó rendeletet és újabb, a társadalom szélén tengődő csoportot vett célba: a prostituáltakat – egészen pontosan a prostituáltak klienseit.
Lehet, hogy Kocsis Máté megunta a kálvária téri használt kotonokat iróasztalára hajigáló „nyóckeres” honpolgárok rohamát, vagy csak így akarja bizonyítani, hogy a pletykákkal ellentétben igenis képes kontrollálni a kerület romló közbiztonsági helyzetéből fakadó problémák tömegét. Igazából tökmindegy mi van a háttérben, a lényeg, hogy Máté olyat mondott, amit még magyar politikus soha: büntetni fogja a szolgáltatást igénybe vevőket is!
Persze senkinek ne legyenek illúziói. A „világéletébennyóckeres” polgi nem végzett el álruhában egy érzékenyítő kurzust a MONA szervezésében, mert, ha így lenne és komolyan akarna javítani a helyzeten, akkor tudná, hogy a prostitúciót pusztán rendészeti kérdésként kezelni ugyanolyan eredménytelen, mint a kukaturkálás tiltásával csökkenteni a hajléktalan emberek számát.
Kocsis intézkedése akkor lenne előremutató, ha ütné-verné a Parlamentben az asztalt, hogy a Rákospalotai Leánynevelőből kikerülő fiatal lányok, ne rögtön Amszterdamban építgessék a New Danko streetet, vagy a Lujza utcában várják – két pofon után – a melóból odagördülő tisztes családapát 3000-ért, hanem neadjisten az állam próbáljon valami alternatívát nyújtani ezeknek a gyerekeknek (lassan mondom, hogy mindenki megértse: „nincs-gyermek-prostitúció-Magyar-országon” by Pintér). Kocsis Máté rendelete ugyanúgy büntetné továbbra is az utcázó lányokat/fiúkat pénzbírsággal vagy elzárással, ugyanúgy leszarja, hogy a prostituáltak nagy része szexuális abúzus áldozatává vált gyerekkorában, hogy nevelőintézetben nőtt fel, hogy szerfüggőséggel vagy a családja kiirtásával sakkban tartva küldik nap nap után az utcára.
Persze Mr. Jólszabott Öltöny ezzel nem foglalkozik, neki elég az átlagpolgár véleménye (meg is értjük, hiszen Lázár óta tudjuk, hogy minden tudós seggfej), aki szerint a kurva tipológia a következőkből áll: 1. fehérmájú, lusta dolgozni = útszéli; 2. fehérmájú, diákhitelt egészít ki = lakásos; 3. fehérmájú, ócskakurvaribanc = dubajozó. Persze ezt mindig makulátlanul tisztességes, családcentrikus emberek hajtogatják, akik szerint, egy kislány Szabolcsban meg a Blahán úgy születik, hogy már akkor söralátétként szeretné végezni egy fehérgalléros kokainos úri bulin, amikor még csak félvakon tájol a szülésznő karjában.
Na, de nem savazom tovább szegény Mátét, hiszen nem neki kéne egyedül megoldani egy súlyos társadalmi problémát, ő csak RENDET akar. Így, nagy betűkkel. Ami valljuk be őszintén nem egy utolsó szempont, ha a mindennapi tejbevásárlás felé vezető út is 200 kilós zsírstriciken át vezet. Tényleg nagy dolog, egy olyan országban felvetni a prostitúció keresleti oldalának felelősségre vonásának lehetőségét, ahol a belügyminisztert az se győzné meg a gyermekek szexuális célú, anyagi ellenszolgáltatás fejébe történő használatának mindennapokban meglévő gyakorlatáról, ha az orra előtt zajlana le egy ilyen tranzakció; egy olyan országban, amit lassan már az egész kontinensen csak „Európa bordélyházaként” emlegetnek. Szóval, minden meglévő ellenszenv és az összes egyéb ilyen irányú emóció mellett is azt kell mondani: – Máté, ha az intézkedésed önmagában nem is ér semmit, és valószínűleg semmilyen foganatja nem lesz, azért kezdetnek nem is volt ez olyan töketlen húzás. Forrás: Fenteslent.blog.hu

Lányokat futtatott a zenész

A 90-es évek ismert popzenekarának, az UFO együttesnek az énekese az a férfi, akit azzal gyanúsítanak, hogy lányokat szervezett szexmunkákra, Svájcba. Varga Zsoltot miután lakásán elfogták a Nemzeti Nyomozó Iroda emberei, letartóztatták.Ahogy azt a Tényekben már elmondtuk a rendőrség gyanúja szerint az énekes volt az, aki itthonról irányította a bűnszervezetet, amelynek tagjai svájci bordélyházakba vittek ki magyar lányokat. (A felvételen megjelenik a Blikk című újság erről szóló híre)

Erotikus masszőrként kötelező szopnom

A 21 éves lány fél éve kezdett el masszőrködni, de akkor még nem tudta, mi is ez pontosan. A kézmunka és az orál alap, a szex abban a stúdióban, ahol ő kezdett, szintén kötelező volt. Naponta 2-3 kliense van, a huszonévestől a hetvenig bezárólag, többnyire házas férfiak. Bár havi félmilliót ígértek a hirdetésben, csak 350.000 Ft körül keres havonta.
Fiatal vagyok, kell a pénz – A 21 éves Nóra fél éve dolgozik erotikus masszőrként, az interneten találta a jól fizető állást: 500-600.000 Ft-ot ígértek havonta, masszírozással.

– Amikor jelentkeztem, és még csak emaileztem velük, nem tudtam, hogy ez mi. Hogy van ugye a végén a kényeztetés. Amikor felvettek, nagyon örültem. A munkakezdés három napos betanítással indult, megmutatták, mit kell csinálni. Amikor a többi lánnyal odamentünk, mutogatták, hogy mi hol van, és az egyik fiókban óvszert, síkosítót is láttunk. Én azonnal mondtam, hogy ilyet nem szeretnék bevállalni – mondta Nóra a Velvetnek, aki tavaly októberben kezdett a stúdióban. A 21 éves lány a fővárostól 70 km-re él a családjával. Szülei elváltak, édesanyja súlyos beteg, testvérei még iskolába járnak, ő pedig arra vár, hogy szeptembertől egyetemre mehessen.
„Erotikus masszőr vagyok, ez abból áll, hogy van hirdetésünk a neten, nekem arcos, ruhás hirdetésem van, van akinek fehérneműs. Van egy céges telefonunk, ezen jelentkeznek be hozzánk. Az általuk választott programra jöhetnek, az egyórás programból 45 perc a masszázs, utána kényeztetés van, kézzel, szájjal. Van csúszka masszázs is, én ezt bugyiban csinálom, de van, aki olajosan, meztelenül. A csúszkás masszázst el kell vállalni, ebben szex is van. Ők megmondják, hogy mit szeretnének, milyen programot, egyórásat, másfelet. Megkérdezik, aktust vállalunk-e. Itt, ahol most vagyok, itt ez tilos, az előző helyen ahol voltam, muszáj volt.”
A kézimunka és az orál alap a masszázs végén – A 21 éves Nóra volt főnöke egy hónap után mondta azt, hogy nem maradhat a szakmában, ha nem vállal szexet, addig persze minden masszázs kézimunkával és orállal ért véget. Az első élménye egy 45 körüli, alacsony, kövér férfivel volt, aki csúszkás masszázst kért. „Egy régi vendégét küldte hozzám elsőként, az egyórás csúszkás masszázsra, ami elvileg 14.000 Ft, de ő akciósan 10.000 Ft-ért jött. A leadó viszont ugyanannyi volt, 5.000 Ft, így én veszítettem 4.000 Ft-ot az egészen. Hasra feküdt, azt mondta, jó, akkor csúszkás legyen. Úgy beszélt velem, mintha kurva lettem volna, el is sírtam magam. Próbált vigasztalni, de közben markolászta a melleimet” – folytatta, és hozzátette, nem tudja úgy lemosni a kliensek testszagát a bőréről, hogy ne érezné magán este is, amikor hazaér, és rágyújt egy cigire. „Gyomorforgató az egész, hogy tényleg ezzel keresem a kenyerem.”
Szinte már unalmasan hangzik, de ő is a pénzért csinálja, mint mondta, ebből nem lehet csak úgy egyik napról a másikra kiszállni. Az erotikus masszázzsal – és szexszel, bár nem tartja magát kurvának – keresett pénz nagy részét a családjának adja, nekik fogalmuk sincs arról, hogy a masszírozás mit takar. „Ha tudnák, hogy én szexszel keresem a pénzt, nem is fogadnának el tőlem egy fillért sem. Ők ezt biztosan nem. Meg szeretném tartani a titkot magamnak. Muszáj valamiből pénzt csinálni, ahol mi élünk, alig van munkalehetőség, az is csak 60.000 Ft-ért havonta.”
A 25 évestől a 70 évesig mindenféle vendége van – Nóra naponta két-három ügyfelet fogad, a huszonévestől a hetvenig mindenféle férfi megfordul a stúdióban, többnyire házasok. „Volt, hogy tereltem, hogy azok a napok vannak, vagy hogy fel vagyok fázva. Mondtam, hogy akkor a követkzető alkalommal eljöhet. Ennek az a lényege, hogy többen visszajárjanak. Van amiket ők akarnak, és mi nem akarjuk megcsinálni. Volt olyan idős férfi, aki a hátamra fektetett, és ráült a fejemre, beleélvezett a számba. Sokan megalázó dolgokat kérnek, nem kellemes, de csak arra tudok gondolni közben, hogy lesz miből vásárolni holnap.” A 21 éves lánynak több olyan kliense is van, akivel jól érzi magát, szívesen beszélget velük. Azt tapasztalta, hogy a fiatalabbak kedvesebbek. Azzal azonban nehezen tud bármit is kezdeni, ha nagypapa korú bácsit talál az ajtóban, aki az orál után az unokáiról beszél neki. „Volt olyan, akivel jól éreztem magam. Én nem tudok rájuk nézni, hogy jaj, milyen kedves, aranyos. Mindegyik ugyanolyan, van aki kedvesebb, van amelyik bunkóbb. Van olyan, aki csúnyán beszél, hogy szopjál már, vagy ledobja az asztalra a pénzt, az kellemetlen.”
Fenyegetik, zsarolják, és a fizetés sem annyi – A kiábrándító szexuális élmények mellett a dolog tabu mivoltával is foglalkoznia kell, előfordult, hogy egy ismerőse zsarolta a neten talált hirdetés miatt. „Találták már meg a képeimet, és az egyik ismerősömnek küldték el, hogy ez a prosti nem a te barátnőd volt? Kis közösségben élek, a környéken mindenki ismer mindenkit. Írtam egy levelet nekik, hogy ez én vagyok, de ez csak marketing. Fenyegetőzött, hogy elküldi a linket mindenkinek. Dolgoztam együtt olyan lánnyal, akit 100.000 Ft-ért zsaroltak, vagy elmondják a barátjának. Emellett a munka mellett nem lehet párkapcsolatot fenntartani.”
A megannyi kellemetlen élményhez az is társul, hogy a kecsegtető fizetés végül nem annyi lett, mint amit ígértek a hirdetésben. A 500-600.000 Ft csak 350.000-400-000 Ft-os fizetést takart havonta. Nóra két hónapja már egy másik stúdióban dolgozik, itt már nem kell szexelnie, csak a kézimunka és az orál a kötelező. Aktus nélkül sokkal kevesebbet keres, de most már nem bánja, egy óráért 6.000 Ft-ot visz haza, a havi bevétel attól függ, hány ember megy hozzá. „Volt időm megundorodni a férfiaktól, nem tudok bennük bízni, vagy úgy nézni rájuk, mint előtte. Azt is el kell viselni, hogy megsimogatnak, hiába mondod, hogy nem nyúlhatsz a bugyimba, akkor is megteszi. Az egyik kuncsaft azt kérte, lovaglópálcával üssem. Ezt amúgyse szívesen csinálja az ember, a masszázs még oké. Ez volt az, amire azt mondtam, hogy ezt nem.”
Nóra a Velvetnek elmondta, a masszázs stúdiók főleg Budapest belvárosában, a XIII. és a IX. kerületben üzemelnek, és összesen maximum két kerület lehet a városban, ahol egyáltalán nincs ilyen szalon. „Ezek eldugott kis helyeken vannak, a címet csak akkor mondjuk meg, ha bejelentkeznek. Mi beszélünk mindenkivel, nekünk kellett eladni magunkat.”
A meglepetések amik érték a lányt:
1. minek az a drága, egyéves masszőri tanfolyam a szigorú vizsgával, amikor három nap alatt is betanítják a jelentkezőt
2. a masszázs végén a „kényeztetés” az csupa csúnyarossz dolgot jelent, úgymint kézi levezetés, orális befejezés (értsd: le kell szopni a vendéget), aktus (értsd baszás)
3. nem csak álomtestű, tüncimókus pasikák járnak masszázsra, hanem kövér, kopasz, éltes pasik is. Ezek ráadásul még nősek is, hogy a belem fordul ki rögtön az ilyentől!!
4. ezeknek a visszataszító kuncsaftoknak nem csak pénze van, hanem teste, szaga, szája, amivel beszél, keze, amivel nyúlkál és iszonyú visszataszító modora is
5. a masszázsszalonban nem csak forgalom van, hanem leadó is, vagyis nem az egész pénz a lányoké, amit a verebek zsebéből kiénekelnek, hanem csak a fele. Jó esetben.
6. nagyon sokan nem a masszázsért, hanem a lándzsahegyre tűzhető, zsenge pipihúsért járnak a szalonba
7. az ügyfelek nem mind fehérkesztyűs úriemberek, némelyikük oda vetemedik, hogy még csúnyán is beszél!!! Akár még olyat is mond, hogy szopjál már!
8. nagypapa korú bácsik is mennek, akik nem átallanak a szájbaélvezés után az unokáikról mesélni!
9. ismerősök zsarolják őket, akik megtalálják a neten fényképüket és havi százezerért hajlandóak hallgatni anyuka és apuka előtt, mivel keresi a kicsi lányuk a pénzt
10. a havi zsozsó a beígért félmilla helyett alig háromszázezer!
11. a masszőrködés mellett nem lehet párkapcsolatot fenntartani!
12. saját magukon kívül mindenki kurvának tartja őket! Forrás: Velvet.hu, Masszázs.blog.hu

Önkielégítés, prostituáltak, szex tiltott helyeken

A szerelmeskedés csúcsa, ha a párok közben mézet, vagy pudingot nyalogatnak egymásról – állítják a konyhájukról kevésbé elhíresült britek. Ha velünk tartasz egy Föld körüli utazásra, más ágybeli érdekességeket is megtudhatsz.

Mások az elfogadott szerelmi szokások Németországban, Japánban vagy Spanyolországban. Íme, egy csokorra való néhány ország nemi érdekességeiből, tabuiból. A franciák saját bevallásuk szerint a hagyományos szerelmet részesítik előnyben: több mint ötven százalékuk azt állította egy felmérés során, hogy soha nem szeretkezett még másképpen, mint hagyományosan. A jó szeretőnek tartott gallok jelentős része – meglepő módon – az előjátékot sem tartja túl fontosnak. Az amerikaiaknak, különösen a fiataloknak az orális szex a biztos megoldás arra, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta (azaz a szüzesség) is megmaradjon. A kamaszlányok szinte kötelességüknek érzik, hogy szájukkal elégítsék ki barátjukat, aki annak fejében nem erőlteti az ártatlanság meggyalázását.
A tizenhét körüli amerikai fiúk fele azt állítja magáról, hogy gyakran él nemi életet, miközben hatvan százalékuk azt is elárulta, hogy hagyományos értelemben még szűznek tartja magát. A németek este tíz után válogathatnak a tévéadók olyan szórakoztató műsorai közül, melyekben a közönség tagjai a legnagyobb nyíltsággal beszélnek saját szexuális életükről. Ezeknek az adásoknak igen nagy a nézettsége – sokan talán a valódi szeretkezés helyett bámulják az ilyen programokat, és a még későbben adásba kerülő szexfilmeket. A svédek gyakran élvezik az orális szex számukra kellemes gyönyöreit. Azt nyilatkozták, hogy egy gondos szerető számára ez természetes, hiszen a hölgyeknek ez a legnagyobb élvezet. A szőke északiak az ebbéli jártasság alapján döntik el, ki a jó szerető. Az angolok – saját bevallásuk szerint – az izgalmak fokozására szívesen választanak nyilvános helyeket (parkokat, mozikat vagy éppen múzeumokat) szerelmi kalandjaik helyszínéül.
Néhány évvel ezelőtt egy olasz turistacsoport például megdöbbenve bukkant a londoni Szent Pál-katedrálisban egy vidáman hancúrozó párra. Vagy gondoljuk akár Hugh Grant autóbéli kalandjára. A japánok önkielégítés hívei. Sok japán vásárol kedvesének különböző vibrátorokat és egyéb kiegészítő eszközöket, amelyeket – talán kollektív önbizalomhiány áll a háttérben – szívesebben használ, mint saját testét. A spanyol férfiak csaknem fele megfordult már prostituáltnál. Első szexuális élményeiket legtöbben még ma is a hivatásos lányoknál szerzik.

Japán szex és pornó 1. rész

A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.

Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.

Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?

Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!

Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”

Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)

Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :

Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .

Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :

Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …

Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu

Kelemen Anna ötvenezerért baszható

Kelemen Anna újra a testéből él. Bár Hajdú Péternek úgy nyilatkozott, leszámolt múltjával, és egy családi vállalkozásban dolgozik asszisztensként, a Bors bizonyítékot talált az ellenkezőjére.
Képtelen kivergődni a szexbizniszből Kelemen Anna. A hajdani playmate azt bizonygatta ugyan a Frizbiben Hajdú Péternek, hogy szakított az erotikus munkával, és édesapja vállalkozásában, négyórás asszisztensi munkával keresi kenyerét, a jelek szerint nem mondott igazat: néhány hete visszacsúszott a prostitúció világába. Hirdetése megtalálható az egyik nyilvános szexpartnerkereső oldalon.

A Bors ráakadt Annácska egyik kuncsaftjára, aki részletekkel is szolgált az erotika harminckét éves robotosáról. – Láttam a cikket, amelyben Anna arról beszélt, hogy nem ő szerepel a szexhirdetésekben, csak a képeit adta hozzá. Hát jelentem, nem mondott igazat! Én ugyanis éppen a napokban jártam nála – kezdte a vendég. – Nehéz volt időpontot egyeztetni vele, csak hosszas SMS-váltás után sikerült, pedig a hirdetés szerint mindennap reggeltől estig elérhetô. A tarifát jó előre közölte: ötvenezer forintot kért egy órára – tette hozzá az Istvánként bemutatkozó kuncsaft.
Úgy tűnik, Annácska pályája a szexiparban is lefelé ível, hiszen néhány éve még négyszer ennyit kért. – A Margit híd budai hídfőjétől néhány percre, elmondása szerint a saját lakásában ­dol­gozik. Kicsi, de otthonos lakás, egy szoba, konyha meg egy fürdő. Bevallom, kételkedtem benne, hogy valóban Annácska lesz ott, de a helyszínen kiderült, tényleg ő a hirdető lány. Igaz, kicsit dundibb, mint gondoltam – mesélte a férfi, aki elmondta, hogy a szőkeség olyan extrákat kínál, mint a vibrátoros játék, a kebelszex és a franciázás. – Igazi profi, azóta már kétszer meglátogattam – magyarázta István.
Munkatársunk felhívta a hirdetésben található számot, és a vonal végén valóban Anna jelentkezett. Elmondta, hogy ötvenezer az órabére, és közölte, egy nappal előre lehet időpontot foglalni nála. Amikor megtudta, hogy a Borstól keressük, már kevésbé volt szívélyes, de elismerte, szexszolgáltatást nyújt, majd obszcén szavak kíséretében búcsúzott.
Hajdú Pétert egy cseppet sem lepte meg, hogy Annácska átverte a kamerák előtt. – Az adásban elmondta, volt már olyan az életében, hogy árulta a testét. Ezek szerint most is így van. Pedig az ominózus fotókról azt mesélte, hogy csak bérbe adta ôket, és a négyórás asszisztensi munkából tartja el magát – kommentálta a playmate viselt dolgait Hajdú. Forrás: Bors, Dobos Péter

Bertók Mariann dubajozó luxuskurva volt?

A Blikk cikkje: Vádolják a Miss Hungary tavalyi győztesét! Lapunk birtokába jutott egy e-mail és néhány fotó, amelyekkel Bertók Mariannt, a 2011-es Miss Hungary győztesét, a Királynő című műsor döntősét próbálják lejáratni.
A levél küldője azt állítja, hogy Mariann többször dolgozott luxusprostituáltként az Egyesült Arab Emírségekben, valamint a Seychelle-szigeteken. Hogy mindezt bizonyítsa, képeket is küldött, amelyeken – állítólag – Mariann látható meztelenül, valamint „munka közben”. A szépség cáfol.
„Külföldön vagyunk a barátommal, megnéztem a fotókat, nem én vagyok rajtuk. Örülnék, ha ekkora mellem lenne. Ez az egész teljes képtelenség. Elképesztő, hogy vannak emberek, akiknek van idejük ezzel szórakozni” – mondta Bertók Mariann a Blikknek.
Egyébként perrel fenyegetik Miss Hungaryt! Bertók Mariann tavaly decemberben nyerte el a Miss Hungary címet. A lány azonban nem is indulhatott volna el a versenyen.
Bertók Maya fejére december 29-én került fel a korona. Mivel azonban a lány tavaly döntése volt a TV2 Szépségkirálynő című műsorának is, nem indulhatott volna el ezen a versenyen. A Miss World Hungary-t és a Miss Universe Hungary-t is magában foglaló verseny a Magyarország Szépe Kft. kezében van, akinek az írásos engedélye nélkül semmilyen más szépség- vagy modellversenyen nem indulhatott volna a csinos szőkeség.
A dolog pikantériája, hogy a tavaly megrendezett Miss Hungary-t, amin Maya lett a befutó, Répás Lajos rendezte, akit nemrégiben vettek őrizetbe kerítés gyanúja miatt. A férfi fiatal lányokat, köztük kiskorúakat is szexmunkára toborzott, pénzt és karriert ígérve. Sok tinit a milliomosok ágyába közvetített.

A Magyarország Szépe Kft. csak a sajtóból értesült, hogy Mariann elnyerte a Miss Hungary címet, amitől ők határozott elhatárolódnak a szexbotrány miatt. A cég jogi lépést fontolgat a lány ellen.