Mióta a barátom kidobott, nem mozdultam ki. Nem is igazán az fájt, hogy vége van. Tudtam, hogy nem lesz egy örök életű kapcsolat. Elve úgy mentünk bele mindketten, hogy tart, ameddig tart, addig pedig jól érezzük magunkat és ez így volt rendjén.
De akkor sem értettem, hogy most hirtelen miért akar kihátrálni az egészből. Nem volt semmi előjele. Csak úgy az egyik nap odaállt elém, hogy beszélnünk kell és rövid úton közölte, hogy ennyi, vége.
Nem szépítem, sokkolt a dolog. Persze jött a szokásos terelésekkel, hogy nem illünk össze, hogy esélyt kell adnia nekem, hogy megtaláljam a boldogságot, hogy megtaláljam az igazit, akivel le akarom élni az életemet és ő nem akar ebben akadályozni. Nem akarja, hogy miatta maradjak egyedül egész életemben.
De hát könyörgöm, huszonhárom éves vagyok. Még bőven ráérek, hogy megtaláljam azt, akivel le akarom élni az életemet. Mondta volna meg, ha egy másik lány van a dologban! Valószínűleg tomboltam és hisztiztem volna egy sort, hogy én miért nem vagyok elég jó, és hogy mitől tud többet az a ribanc, mint én. Tudom magamról, hogy egy ilyen hír után kiakadnék, de ez nem tartana sokáig. Utána belátnám, hogy így a legjobb, hiszen eleve tudtuk, hogy csak addig vagyunk együtt, amíg nem találunk valakit, akiről úgy érezzük, igazán illik hozzánk.
De nem. Nem mondott semmi ilyet. Se másik lány, se semmi. Csak hogy nem illünk össze, meg a hasonló marhaságok. És ez zavart a legjobban. Ha egy másik lány kavar be, azt pár óra, esetleg egy-két nap alatt kiheverem, de ezt…
Végül a legjobb barátnőm vett rá, hogy kimozduljak otthonról. Kinga mindig is nagyon közel állt hozzám. A gondomat viselte, ha magam alatt voltam és velem örült, ha fel voltam dobva. Szinte már olyan volt, mintha a testvérem lenne. zért is egyeztem bele, amikor megkért, hogy menjünk együtt bulizni. Nyár közepe volt, forró júliusi este, én meg a pesti lakásban döglöttem. Nem volt okom elutasítani, és amikor mosolygó arcába és könyörgően csillogó kék szemeibe néztem, őszintén, nem is akartam.
Azzal vígasztalt, hogy ott majd minden ujjamra jut majd egy olyan pasi, akinek az a hólyag a nyomába sem ér. Én persze csak mosolyogtam, de nem igazán hittem neki. Hiszen mellette esélyem sem lehet.
Kinga fiatal volt és gyönyörű. Bár persze huszonhárom évesen én sem mondhatom magamat öregnek, sőt! És elvégre ő is csak egy évvel volt fiatalabb nálam, de néha, amikor ránéztem fényesen csillogó bőrére, selymes, kissé váll alá érő, enyhén hullámos szalmaszőke hajára, kislányosan csillogó szemére és szinte levakarhatatlan mosolyára, úgy éreztem magam mellette, mint egy szikkadt vénasszony. Ehhez pedig még hozzájárult fékezhetetlen temperamentuma is. Olyan volt, akár egy felhúzott kisautó, amely eszeveszetten cikázik ide-oda, amíg csak bírja szuflával. Kinga pedig sokáig bírta. Amellett, amennyit tudott aludni, és ahogy tömte magába a kaját, mint aki már egy éve nem evett, ezt nem is csodáltam.
De amellett, hogy egy étkezés alatt annyit elpusztított, amennyit egy fél focicsapat sem és mindezt annyi idő alatt, amíg én a normális adagomat épp hogy csak befejeztem, és amellett, hogy egy-egy átbulizott éjszaka után néha délig aludt, el sem tudtam képzelni, hogyan őrzi meg bombaalakját.
Magas volt és karcsú. Akár egy macska. Krémszínű bőre csak úgy feszült az izmain, és amikor reggel (ami nála gyakrabban jelentett tizenegy órát, mint korábbat) fáradtan elnyújtózkodott, tényleg úgy festett, mint egy ébredező kiscica.
Na ezzel versenyezzek én? Emellett vessem ki a hálómat a pasikra, amikor tudom, hogy azok el sem tudják szakítani a tekintetüket Kinga csodálatos testéről, amit most, ha lehet, mégjobban kiemelt derekára és a melleire feszülő, csillogó, ezüstszínű filteres ruha, ami a nyári melegben szabadon hagyta a vállait, bepillantást engedett a dekoltázsába és alul is épp hogy csak nem villant ki alóla a bugyija.
– Ugyan már, húgi! – ölelt át a vállamat kacagva, amikor egy elejtett megjegyzéssel hangot adtam ezen félelmeimnek.
Húgi. Mindig így szólított. Talán ezzel is abbéli érzéseimet akarta eloszlatni, hogy én mellette labdába sem rúghatok. Mintha én lennék a fiatalabb, nem ő.
– Hiszen te is gyönyörű vagy – mondta.
Erre elmosolyodtam. Nem akartam vitatkozni vele. Talán ennél jobban nem is különbözhettünk volna külsőre egymástól, így, az egyik oldalról, nem csodálkoztam, hogy ő is épp annyira gyönyörűnek tartja nagyjából az övével egyhosszúságú egyenes fekete hajamat, barna szememet, az övénél valamivel sötétebb, barna bőrömet és apró ajkaimat, mint amennyire én lélegzetelállítónak tartom őt. Másik oldalról pedig, ha még ő, abszolút értelemben, szebb is volt, annyira különböztünk egymástól, hogy ez sokat nem nyomhatott a latba.
Az egyetlen lényegi dolog, amiben gyakorlatilag ugyanolyanok voltunk, az az alakunk volt. Bár ő pár centivel magasabb volt nálam, a testalkatunk annyira megegyezett, hogy könnyedén viselhettük egymás ruháit. Tökéletesen passzolt a másikra.
Így hát Kinga még annyi kibúvót sem adott nekem, hogy azt mondjam, nincs megfelelő ruhám, amit felvegyek (elvégre egy budapesti buliba nem mehetek bikiniben, más ruhám pedig nem volt, amiben ne sültem volna ropogósra ebben a hőségben). Azonnal hozzám vágott egy vékony fekete ruhát, ami alig takart el valamit, hiszen elegendő fénynél gyakorlatilag mindent láttatott, ami alatta volt, ami, elhihetitek, a derékig kivágott hát, a szinte semmit nem takaró mellrész mellett már alig volt valamivel több, mint amit a fürkész tekintetek amúgy is láthattak. És akkor még azt nem is említettem, hogy a lábaimból sem takart többet, mint Kinga ruhája.
Amikor viszont tiltakozni akartam, azonnal belém fojtotta a szót azzal, hogy ragaszkodik hozzá, hogy felvegyem, és amúgy is, elég sötét lesz ahhoz, hogy ne látszódjon semmi.
Hittem neki. Bár szinte semmi kedvem nem volt bulizni menni, felvettem a ruhát és engedtem, hogy magával rángasson a forró pesti éjszakába.
Amikor beléptünk a félig fedett helyiségbe, azonnal arcul csapott a lüktető zene és az ütemre örvénylő tömeg. Rengeteg pasi volt, ahogy azt Kinga megígérte. Magasak, izmosak és jóképűek mind egy szálig. Engem azonban egyik sem hozott lázba. Helyesek voltak, meg minden, de a szakítás után semmi kedvem nem volt velük jópofizni és lefutni azokat a köröket, amik nélkül a vad éjszakai szex nem ér semmit. Egy ilyen bulin ennél többre pedig nem is nagyon számíthattam.
És akkor megpillantottam őt. Csak egy pillanatra tévedt oda a tekintetem a pulthoz, de utána egyszerűen fizikailag képtelen voltam elszakítani arról a lányról, aki feszes, piros koktélruhában támaszkodott a csiszolt fa pultra és az italát kortyolgatta. gen, egy lány volt az. Magam sem értettem, de ahogy megpillantottam, úgy éreztem, mintha mellbe vágtak volna. A szívem hevesen dobogott, az izmaim megfeszültek, a térdem remegett és elállt a lélegzetem. Megkívántam. Nincs jobb szó rá. Megláttam és azonnal megkívántam őt. Egy lányt.
Még sosem történt velem ilyen azelőtt. Persze, ismertem leszbikus és biszexuális lányokat és magam is elfantáziálgattam néha arról, hogy milyen is lehet egy másik nővel. Amikor végigpillantottam Kingán, jobb pillanataimban még meg is tudtam érteni azokat a lányokat, akik rágerjednek egy ilyen bomba nőre. De hogy én! Hogy valaha is megkívánjak egy másik lányt! Álmaimban sem gondoltam volna. ost viszont ennek ellenére megtörtént. Csak álltam ott és bámultam őt. Mintha megfagyott volna az idő.
Kinga ebből nem vett észre semmit, vagy ha észre is vette, pont azért tette, amit tett, amikor magával rántott a forgatag közepébe.
Táncolni kezdtünk. Meglepő, de élveztem a bulit. A srácok sorban álltak, hogy felkérjenek, és hogy esélyük legyen, akár csak egy pillanatra is hozzám simulni. Tetszett az igyekezetük és más körülmények között értékeltem is volna (egy kacér mosollyal, egy kacsintással, vagy valami ehhez hasonlóval), de most nem.
Végig csak őt figyeltem. A lányt a bárpultnál. Még mindig ott ült, én pedig nem tudtam levenni a tekintetemet róla. Feszes fenék, formás, telt, de nem túl nagy cicik, hosszú lábak, amelyeket amikor keresztbe tett a bárszéken ülve, olyan vadítóan néztek ki, hogy azt hittem, ott helyben elélvezek a látványuktól. Telt ajkain hívogatóan csillogtak az italának cseppjei, és amikor egy apró mozdulattal kisöpörte hullámos mogyoróbarna haját az arcából, a szívem hatalmasat dobbant a gyönyörűségtől. Apró, pisze orra tökéletesen simult bele tökéletes arcába. Amikor pedig őzike szemeit felém fordította, azt hittem elolvadok a mámorban.
Észrevett. Észrevette, hogy figyelem. Láttam a tekintetén, amikor egy pillanatra összekapcsolódott az enyémmel. Istenem, az az angyali szempár! És amikor észrevett, elmosolyodott. reztem, hogy a lábam köze benedvesedik, és szeméremajkaim lüktetni kezdenek. Tudtam, hogy elpirultam, de nem akartam, hogy ő is észrevegye. Gyorsan elfordítottam a fejemet, de aztán rájöttem, milyen hülyén is viselkedek.
Amikor visszafordultam, már nem nézett felém. Ismét csak az italát kortyolgatta. Talán csak képzeltem. Csak az elmém játszott velem. Verd ki a fejedből! – korholtam magamat. Hiszen ez őrület! Aztán ismét felém fordult és ismét éreztem a lüktetést a lábaim között. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Talán egy óra, vagy csak néhány perc. Próbáltam élvezni a bulit. Próbáltam flörtölni a srácokkal és a pillantásommal Kingát kerestem bátorításért. Ő teljesen belemerült a forgatagba, és amikor észrevette, hogy felé nézek, csak egy mosolyt, vagy egy kacsintást küldött felém. De én nem tudtam feloldódni. Csak ő érdekelt. Az a vörös koktélruhás, fekete hajú gyönyörűség.
Már éreztem, hogy a fantáziálgatás következményeként teljesen átnedvesedett a bugyim és a szívem olyan hevesen vert, hogy úgy éreztem, nem bírom tovább. Szóltam Kingának, hogy kimegyek a mosdóba egy pillanatra. Arra hivatkoztam, hogy megigazítom a sminkemet, valójában viszont szusszanni akartam egy pillanatra, mielőtt még elájulnék.
Kitántorogtam a tömegből, majd a falnak támaszkodva kifújtam magam. A lábam már sajgott a magas sarkúban. Csak most vettem észre. Eddig nem is figyeltem fel rá, annyira el voltam foglalva… Nem. Nem gondolhatok rá. Hiszen ez őrület! Biztos csak imponált neki, hogy bámulom. Hogy egy másik nő is megcsodálja a szépségét. Ennyi lehet az egész. Vagy nem is rám mosolygott, csak képzelődtem.
Verd ki a fejedből! – korholtam magam és tovább indultam a mosdó felé. Amikor azonban már nyúltam volna a kilincsért, nyílt az ajtó és ő lépett ki.
A tekintetünk összetalálkozott és egy pillanatra mindketten megdermedtünk. A folyosó üres volt. Távolról hallatszott a buli dübörgése, de nem jutott el az agyamig és láttam, hogy az övéig sem. Hosszú pillanatokig néztünk egymás szemébe. Istenem, el tudnék veszni abban az igéző barna szempárban.
Aztán hirtelen, a legváratlanabb pillanatban, amikor már a legkevésbé sem számítottam rá, légiesen könnyed mozdulattal odalibbent hozzám és megcsókolt.
A szívem akkorát dobbant, hogy már azt hittem, kiugrik a mellkasomból. Puha ajkai úgy simultak az enyéimhez, minta csak üde virágszirmok lennének, karjai pedig átkulcsolták a derekamat.
Kezeim ösztönösen előre lendültek, amikor hozzám simult, de beletelt néhány pillanatba, amíg magamhoz tértem és átadva magam a szenvedélynek én is átkulcsoltam a derekát a karjaimmal, miközben pedig tenyerem akarva, akaratlanul is megpihent a fenekén, visszacsókoltam őt. Éreztem, hogy elmosolyodik a csók ölelésében és hirtelen nyelve szétfeszítette az ajkaimat, hogy utat találjon magának a számba.
Szeméremajkaim hevesen lüktettek, szinte már felvéve a versenyt őrülten dobogó szívemmel, miközben vadul csókolóztunk, apró kezei pedig vándorútra indultak a kivágott ruha által meztelenül hagyott hátamon. Én pedig nem tudtam uralkodni magamon és megmarkoltam a fenekét, ami viszont, úgy tűnt, őt borzasztóan felizgatta, mert abban a pillanatban mégjobban hozzám simult és ajkaink szinte teljesen összeforrtak.
Hosszú percekig csókolóztunk ott egymás karjaiban, beleveszve a másik ajkaiba, én pedig éreztem, hogy forr körülöttünk a levegő.
Ezt valószínűleg ő is érezte, mert, bár nyilvánvaló volt, hogy nem akarja abbahagyni, elszakította ajkait az enyémektől és, miközben továbbra is magához szorított, lágyan a fülemhez hajolt.
– Eljössz velem? – suttogta.
Istenem, még a hangja is gyönyörű volt. Hívogatóan lágy és selymes.
Nem tudtam megszólalni. Csak hebegtem-habogtam. Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes kis csitri, aki fülig belezúgott az iskola legjobb pasijába, és amikor az végre megszólítja, nem képes egy értelmes mondatot kinyögni. Őrület. Egyszerűen őrület. Annyira kívántam őt, hogy az már szabályosan fájt. Végül mégis ki tudtam nyögni, amit akartam.
– Nem lehet – mondtam, bár a szívem majd beleszakadt. – Nem egyedül vagyok.
– Nem bánom – suttogta és belemélyesztette ujjait a hátamba, miközben ágyékát az enyémhez préselte. – Hozd a pasidat is!
– Nem pasi… – lihegtem. – A barátnőmmel vagyok.
Elhúzta a fejét tőlem és a szemembe nézett, de kezei továbbra is a hátamat markolták és csípőnk még mindig összefonódtak. Láttam a megrökönyödést a pillantásában.
– Csak barát – nyugtattam meg, mintha magyarázkodnom kéne neki. – A legjobb barátom.
– Biztos megbocsájtja – suttogta.
– Igen… – értettem egyet. – De nem tehetem meg vele.
Bűntudatot éreztem. Kinga hozott el ide. Ő ragaszkodott hozzá, hogy bulizzunk együtt. Bár nyilván tótágast állt volna örömében, ha egy pasival húzódok félre, de ez más helyzet volt. Muszáj volt szólnom neki. Tudtam, hogy egyszerűen kötelességem hívni őt is.
– Rendben – mosolyodott el ismét és egy csókot lehelt a számra. – Hozd őt is! Csak siess!
Hangjában a türtőztethetetlen vágy remegett és én tökéletesen átéreztem, mennyire akar engem. Hiszen én is akartam őt.
Alig tudtam kibontakozni öleléséből, hogy elsiessek és a lehető leggyorsabban megtaláljam Kingát. Amikor végre ráakadtam, a lihegéstől alig bírtam megszólalni. Végül csak címszavakban tudtam elhebegni a történteket, hogy végül nekiszegezzem a kérdést: – Jössz, vagy nem?
Láttam az arcán a meglepődöttséget és a megrökönyödést. Nem volt benne undor. Nem ítélt el. Bár, mint én, ő sem volt még soha nővel, de biztosan tudtam, hogy elméletben ő sem veti meg az ilyen élvezeteket, de így… Nem tudom, én mit reagáltam volna, ha hasonló helyzetben ő rohan oda hozzá, hogy megkívánt egy lányt és el akar menni vele… szobára. Átéreztem a dilemmáját, de én most egyszerűen nem voltam képes rá, hogy várjak. Megismételtem hát a kérdést.
– Jössz vagy nem?… Nekem kell ez a nő – tettem még hozzá.
Persze semmi nem kötelezett egyikünket sem. Nem volt a gardedámom, akinek mindenhova követnie kellene és nem volt a férjem sem, hogy engedélyt kelljen kérnem tőle. És ugyanígy, ő is szimplán mondhatott volna nemet. Még akár jó szórakozást is kívánhatott volna kettőnknek, ha ő nem akar egy másik lánnyal ágyba bújni. Ő viszont úgy érezte, ez kötelessége, úgyhogy végül rábólintott.
A következő percek észvesztő gyorsasággal teltek. Utólag már azt sem tudom, mi történt pontosan, vagy hogyan, csak arra emlékszem, hogy tíz perc múlva már a kocsiban ültünk és a lakása felé robogtunk.
Gyors bemutatkozás. Megtudtam, hogy Andinak hívják és egyetemista. Egy kis albérletben lakik Budán. A szobatársai hazautaztak a nyárra, ő pedig egyedül érezte magát, ezért jött el a buliba.
Alig tudtam kivárni, amíg leállítja a kocsit a ház előtt és felsietünk a szűk lépcsőn, majd remegő kézzel előkeresi a kulcsát a retiküléből és kinyitja az ajtót. Ajkaink már az előszobában ismét egymáshoz tapadtak. Kinga csak pislogva nézte, ahogy Andi benyúl a ruhám alá, gyors mozdulattal félretolja átnedvesedett bugyimat és ujjazni kezd. Én pedig hangosakat nyögtem, miközben ez a gyönyörűség a nyakamat és a kulcscsontomat csókolgatta. Koordinálatlanul, de céltudatosan dülöngéltünk a kis lakás hálószobája felé, ahol már hívogatott minket a széles franciaágy. Egy pillanatra féltékeny voltam azokra a lányokra, akik együtt alhatnak ezzel a mennyből alászállt angyallal ebben az ágyban, de aztán, amikor az ajkai ismét az enyémekre tapadtak és a nyelve átkalandozott a számba, rögtön tovaszálltak a gondolatok. Elvégre most engem ölel, engem csókol és a keze az én bugyimban turkál. Hát kell nekem ennél több?
Kinga közben zavartan, mintha csak ő lenne a házigazda, aki a hosszú unszolás után helyet biztosít a vágytól csillogó szemű gerlepárnak, hogy elmélyedhessen egymásban, bezárta az ajtót, majd megtorpant a hálószoba bejáratában, az alsó ajkát harapdálva nézve minket.
– Szégyenlős a barátnőd, mi? – mosolygott Andi, amikor egy pillanatra el tudta szakítani a száját az enyémtől, de aztán, ki sem várva a választ, a nyakamat kezdte el falni.
– Nem éppen – nyögtem az élvezettől, ahogy ujjai belém hatoltak. Bár suttogtam, de nem lehettem biztos benne, hogy Kinga hall minket. – Csak zavarban van.
Anett felemelte a fejét és kérdőn nézett rám. Az ujjai is kicsusszantak egy pillanatra lüktető puncimból, ezért visszanyertem annyira az önuralmam, hogy válaszolni tudjak. Ahogy a szemem sarkából Kingára néztem, nem láttam jelét annak, hogy megértené, amit sugdolózunk, de azért méghalkabbra vettem a hangomat, épp csak, hogy az arcomtól pár centire lévő Andi hallja.
– Nem voltam még nővel… És ő sem… Én is zavarban lennék, ha ő hívott volna el.
Az arcomra erőltettem egy csintalan félmosolyt, ő pedig rögtön megértett.
Bár a szívem hasadt szét, ahogy a felsőteste elemelkedett rólam és a keze kicsusszant a bugyimból, bár meztelen lábaink továbbra is egymásnak préselődtek, ami ebben a pillanatban nagyobb szexuális gyönyört okozott, mint bármelyik pasi csókja.
Attól mégjobban összefacsarodott a szívem, amikor Andi Kinga felé fordult, rámosolygott és kinyújtotta felé a kezét. Féltékeny voltam, de élveztem a játékot.
Kinga ismét beharapta az alsó ajkát, majd egy pillanatnyi habozás után elindult felénk. Különleges kapcsolat volt közöttünk, így átéreztem a zavarodottságát és a félelmét és tudtam mit jelent neki, amikor bizonytalanul felemelte remegő kezét és beletette Andi kezébe.
Ez a barna hajú vadmacska nem is habozott tovább, azonnal rákulcsolta az ujjait Kinga apró kezére, magához rántotta őt és puha ajkait, amelyek az imént még az enyémeket kényeztették, most a barátnőm szájára tapasztotta.
Szívemben fellángolt a féltékenység, de közben élveztem is a látványt, ahogy Kinga a pillanatnyi meglepetés után átadja magát az élvezetnek és visszacsókolja Andit, fürge ujjaival beletúrva a hullámos barna sörényébe.
Elmosolyodtam és hirtelen ötlettől vezérelve felültem az ágyban, hogy lerángassam a koktélruhát Andi melleiről. Istenem, milyen gyönyörűek voltak azok a lankás kis domborulatok. Egyesek talán túl kicsinek találták volna, de én sohasem tudtam megérteni, mit esznek a pasik a görögdinnye méretű dudákon. Andi mellei azonban olyan gyönyörűek voltak, amilyet a természet csak adhat. Úgy éreztem, azonnal elélvezek, ahogy közéjük fúrom az arcomat.
Andi felnyögött és a keze ismét utat talált magának a bugyimba. Én felnyögtem, és ahogy vékony ujja belém hatolt, végre hatalmába kerített a tagjaimon végighullámzó orgazmus. Kinga elszakította az ajkait Andiéitól és figyelte, ahogy az arcomon kiütközik a gyönyör. Csak homályosan láttam őt, de tökéletesen el tudtam képzelni a megrökönyödést, ami kiült az arcára, látva, hogy egy nő juttat fel a csúcsra.
Amikor végül elengedett a mámoros lendület és kitisztult a fejem, Andira néztem és egy pillantással mintha azt mondtam volna, „mutasd meg neki is!”. Andi pedig megértette. Kinga felé fordult és elmosolyodott.
Kezét a Kinga hasán megfeszülő ruhára tette, majd lassan lejjebb csúszott, majd behatolt a ruha széle alá. A barátnőm arcának rezdülésein láttam, amikor Andi keze beért a bugyija alá és a barna hajú vadmacska mosolyából megértettem, hogy az én szégyenlős kis barátnőm is alaposan benedvesedett már.
Kinga elfeküdt mellettem és behunyt szemmel nyögött, ahogy élvezte Andi ujjainak mozgását. Ennek a gyönyörűségnek pedig most ismét alkalma volt rá, hogy rám hajoljon és megcsókoljon.
Vad nyelvcsatát vívtunk, miközben Kinga mellettem vonaglott és nyögött Andi érintésétől, míg végül ő is hangosan felsikoltott a gyönyörűségtől. Erre mi abbahagytuk a csókolózást és felé fordultunk. Megpillantottam a barátnőm szemében azt a csillogást, ami olyankor jelenik meg azokban a tengerkék szemekben, amikor egy heves szexszel töltött éjszaka után nagy sokára, gyűrötten és kócosan, de boldogan, előkerül.
Andi rám nézett és egy pillanatra összefonódott a tekintetünk. Mintha engedélyt kért volna. Én alig láthatóan bólintottam és figyeltem, ahogy Andi lemászik rólam és ráveti magát Kingára. Gyakorlott mozdulatokkal hámozta le róla a ruhát, szinte egy pillanat alatt, míg végül az én kicsi Kingacicám már meztelenül feküdt alatta. Csukott szemmel, a saját tarkójába kapaszkodva, résnyire nyílt szájjal nyögdécselve nyújtózott el alatta.
Andi gyorsan megszabadult a saját ruháitól is, aztán rávetette magát Kingára és szívta, csókolta, harapdálta a testét. Én nem bírtam magammal és ujjaim gyorsan utat találtak maguknak a bugyimba.
Amikor megérintettem lüktető szeméremajkaimat, éreztem, hogy a nyári forróság szinte már elviselhetetlenné válik, ezért gyorsan én is megszabadultam a ruháimtól és meztelenül támaszkodtam a falnak az ágy végében, magamat kényeztetve, miközben figyeltem, ahogy Andi Kinga lábai közé fúrja a fejét.
Néhány pillanat telt csak el, ami alatt Kinga teste egyre hevesebben rángatózott, míg végül ismét hangosan felsikoltott és bőre alatt megfeszültek az izmok, ahogy átadta magát a gyönyörnek.
Andi ekkor egy merész gondolattól vezérelve megfordította Kinga ernyedt testét az ágyon és arcát most a barátnőm gömbölyű fenekébe fúrta, ujjaival szétfeszítve a farpofáit és az ánuszát izgatva.
Kinga szinte önkívületi állapotban nyögött, én pedig annyira felizgultam a látványtól, hogy úgy éreztem, meg kell jutalmaznom ezt a vadmacskát azért a gyönyörért, amiben kettőnket részesített, ezért gyorsan a hátamra feküdtem és óvatosan felemeltem a derekát. Ő engedelmesen pucsított, engedve, hogy becsusszanjak alá és arcomat lábai közé fúrjam.
Először kényeztettem egy másik lány punciját, nyelvvel pedig egyáltalán először kényeztettem a lüktető szeméremajkakat, de biztos voltam benne, hogy jól csinálom, Andi ugyanis elégedetten mormogott. Ezt tisztán hallottam Kinga nyögésein át. És mi sem lehetett volna jobb bizonyíték, mint az, hogy Andi teste pár pillanat múlva megfeszült a gyönyörtől.
Kinga izgatását viszont a rajta végigfutó orgazmus ellenére sem hagyta abba. Sőt, amikor alább hagyott benne a lendület, a kezét befúrta a gyönyörtől vonagló szőkeség alá és a punciját kezdte izgatni, amitől Kinga ismét sikoltva elélvezett. Immár harmadszor.
Láttam, hogy teljesen kimerült és lihegve hever el az ágyon. Ezt valószínűleg Andi is érzékelte, mert hagyta őt pihenni és most engem jutalmazott meg a gyönyörért, amit okoztam neki, kárpótolva azért, hogy eddig Kingának szentelt több figyelmet. Na és persze, végeredményben, rám hajtott előbb.
Vadul csókolóztunk, egymás hátát simogatva és karmolva, miközben a nyáréjszaka forróságában teljesen megizzadt testünk egymásnak feszült. Ahogy lüktető puncim az övéhez ért, éreztem, hogy eláraszt a forróság és azonnal felsikoltottam a gyönyörtől. Ő viszont továbbra is hozzám simult és a nyakamat csókolgatta, miközben nekem még a könnyem is kicsordult, ahogy az élvezettől fetrengtem.
Végül éreztem, hogy Andi elemelkedik rólam. Kinyitottam én is a szememet és figyeltem, hogy mit néz. Kinga időközben magához tért és még mindig hanyatt fekve, laposakat pislogva figyelt minket.
Vártam, hogy Andi ismét kezelésbe veszi őt, amíg én szusszanhatok egyet (nem is értem, hogy szorulhatott ennyi energia egy emberbe, hiszen még az amúgy örökmozgó Kingát is kifárasztotta), de ő nem mozdult. Aztán váratlanul rám nézett őzike szemeivel és a következő pillanatban borzongás futott végig a gerincemen, ahogy megértettem, mire gondol.
Kingára néztem, aki, láthatólag, semmit nem fogott fel az egészből, csak értetlenül nézett egyikünkről másikunkra, nem értve, miért hagytuk abba.
Olyan aranyos volt. Az én Kingacicám. Nem is gondolkodtam, miközben kibontakoztam Andi öleléséből. Odahúzódtam Kingához, aki ernyedten fordult hátra szelíd erőszakom hatására. Egy pillanatig haboztam, majd ajkaimat az övéire tapasztottam.
Engedelmesen követte a szám mozgását. Éreztem, hogy remegek. Nem mertem áttolni a nyelvemet a szájába, ezért csak az ajkaink jártak lassú táncot, miközben éreztem, hogy Andi figyel minket. Ettől egy kicsit több bátorságot kaptam. Lecsusszantam Kinga lábai közé és borotvált puncijához érintettem a nyelvemet.
Furcsa érzés volt, hogy a legjobb barátnőmet nyalom ki, pláne, hogy még akkor sem gondoltam erre, amikor beléptünk a lakásba és Andival egymásra vetettük magunkat. Ahogy azonban ez a barna vadmacska bámult minket, bátorságot öntött belém és egyre hevesebben dolgoztattam a nyelvemet, örömteli nyögéseket és sikolyokat csalva elő Kingából. Végül, amikor már éreztem, hogy közel van a csúcshoz, hozzá bújtam, lüktető puncimat az övéhez érintettem és most már a szájába dugtam a nyelvemet.
Együtt élveztünk el és egymás hátába mélyesztettük az ujjainkat, miközben remegtünk a kéjtől.
Az éjszaka folyamán Andival még mérhetetlenül sok örömet okoztunk egymásnak. Kinga egyre ritkábban szállt be. Rájöttem, annak ellenére, amennyire tud pörögni nappal, neki ilyenkor már szüksége van az alvásra.
Mi szinte hajnalig szeretkeztünk Andival és csak a felkelő nap első fényeitől simogatva szenderedtünk el egymás karjaiban. Másnap reggel (Kinga fogalmai szerint reggel) gyomorkorgatóan finom illatokra tértem magamhoz. Andi épp reggelit főzött. Ahogy az egy szál bugyi és a bő ing rátapadt izzadt bőrére, egy pillanat alatt ismét megkívántam. Amikor pedig rám mosolygott… úgy éreztem, enyém a világ.
Kinga még mindig a hasán fekve aludt mellettem meztelenül. Kócos szőke haja legyezőszerűen terült szét a hátán és a feje körül a párnán. Nem tudtam betelni a látványával. Tényleg, mint egy fáradtságos nap után édesen alvó kiscica. Az én Kingacicám.
Amikor felébredt, persze háromszor annyi tojásrántottát lapátolt be reggelire, mint Andi és én, de ezt mi a legkevésbé sem bántuk.
A következő napokban valamifajta zavart távolságtartás jellemezte a kapcsolatunkat Kingával. Sejtettem, hogy az az éjszaka zavarja. Bár igazából nem sejtettem, mivel a kapcsolatunk mélységét tekintve talán állíthatom azt is, hogy tudtam.
Egy jó ideig zavartan nézett rám, amikor találkoztunk. Nem tudta hova tenni azt az éjszakát, amikor a nyelvemmel juttattam fel a csúcsra, először a punciját izgatva, majd egy heves csók ölelésében és végül egymásba karolva éltük át az orgazmust.
Beletelt pár napba, amíg végül beszélni tudtunk róla a végeredmény pedig talán egy mégforróbb éjszaka lett, amit azonban már csak kettesben töltöttünk el. De ez már egy másik történet.
Kingával az óta is együtt vagyunk, habár megegyeztünk, hogy továbbra is csak legjobb barátok maradunk, nyitva hagyva a pályát a pasiknak, akik a legkevésbé sem bánják, ha alkalmuk nyílhat egy jó kis hármasra, na és persze Andninak, akivel szintén gyakran találkozunk. Néha csak mi ketten, néha csak ő és Kinga, néha pedig mindhárman, felidézve azt a csodálatos július éjszakát, forró nyárrá változtatva még a leghidegebb decemberi estéket is.