Fájdalom és kéj: kiszolgáltatva a szexben

bdsmValakinek egyszerűen nem elég, ha egymásnak eshetnek a párjával, és a ruhákat letépve őrült szexbe kezdenek. Sőt, az afrodiziákumok használata sem pezsdíti fel a vérét. Az egyetlen dolog, ami fel tudja izgatni, ha képbe kerül egy kötél is. Vagy kendő, vagy sál, vagy bilincs, mindegy, csak kötözni lehessen vele. Ennek a fétisnek az a lényege, hogy kiszolgáltatottá váljunk a párunk előtt, vagy fordítva, a szex alatt. Izgató, de megvannak a szabályai és veszélyei is – lásd a Kill Bill sztárjának, David Carradine szomorú esetét a kötözős szexszel. A durvább verzió egyesek számára már a szadizmussal ér fel. Az ember fiát/lányát nem egyszerűen ki kötik valahová, mint egy kutyát, hanem gúzsba kötik, szadista módon keményen böntetik. Csak hogy néhány példát említsünk: hátrakötözött kézzel fellógatva, bőrcsuklyát a fejre húzva, szájpecket az ajkak közé helyezve vághat neki a vállalkozó szellemű jelentkező a fájdalom és kéj útjának. De Sade márki a szadizmus atyja. Ebben az esetben is érvényesek az előre lefektetett szabályok. A betömött száj miatt viszont más módot kell választani, ha jelezni szeretné az illető, neki már bőven elég volt a játékból.
Valakinek egyszerűen nem elég, ha egymásnak eshetnek a párjával, és a ruhákat letépve őrült szexbe kezdenek. Sőt, az afrodiziákumok használata sem pezsdíti fel a vérét. Az egyetlen dolog, ami fel tudja izgatni, ha képbe kerül egy kötél is. Vagy kendő, vagy sál, vagy bilincs, mindegy, csak kötözni lehessen vele. Ennek a fétisnek az a lényege, hogy kiszolgáltatottá váljunk a párunk előtt, vagy fordítva, a szex alatt. Izgató, de megvannak a szabályai és veszélyei is – lásd a Kill Bill sztárjának, David Carradine szomorú esetét a kötözős szexszel.
Ellenállni felesleges – A kötözős szex lényege, hogy teljes mértékben átadod az irányítást a másik kezébe: azt tehet veled, amit csak akar, mert képtelen vagy védekezni – persze mindezt egy bizonyos koreográfia szerint. Ijesztő? Joggal. Ki a franc akarja, hogy egy ilyen kiszolgáltatott állapotban lássák, és még ki is használják a helyzetet? A magyar férfiak dominához járnak fojtogatós szexért. Ha a párodban nem bízol, ne próbáld ki, mert kellemetlen élményekben lehet részed – a kellemetlent pedig a legdurvább értelemben kell érteni. De most miről is beszélünk? Arról a fétisről, amikor valaki arra izgul, ha ki- vagy megkötik. Persze vannak lájtos és durván perverz verziók is, ki mire gerjed. Először viszont kezdjük néhány fontos szabállyal, amivel nem árt tisztában lenni.
Bilincsbe vele! – Ha belevágnál egy kéjutazásba a kötözős vagy bandázs szex világában először érdemes átbeszélni a partnereddel. Lehet, hogy neki nem fekszik a dolog. Bármelyikőtök is áll kötélnek, beszéljetek meg egy hívószót, amit ha kimondtok, a játéknak vége, mielőtt túlhevülnétek. Erre azért van szükség, mert aki épp bilincsben van – pl. -, az semmilyen módon nem tudja megvédeni magát. Főleg akkor, ha a játéknak része megjátszani, hogy fáj, vagy szenvedsz vagy stb. Ilyenkor hiába kezded el komolyra fordítani a szót, a partnered azt hiheti, ez is a játék része, és tovább durvul. Jó ötlet, ha olyan szót választotok, aminek semmi köze a szexhez – például: karácsonyfa, hóvirág stb. Amint kimondja valamelyikőtök, a másik feltartott kézzel ott hagyja abba szórakozást, ahol éppen tart. Nincs olyan, hogy még egy kicsit. A szex előtti beszélgetés közben fektessétek le a szabályokat: mit szabad és mit nem. Valaki imádja, ha közben ostorozzák, vagy ütik. Ha nektek ez nem jön be, akkor ezt is „jegyezzétek fel” magatoknak.
Lájtosan vagy felrázva? – A kötözős szexnek több fokozata is van. Az egyszerű verzió, amikor például az ágyhoz vagy az ajtóhoz, csőhöz kötözik ki a jelentkezőt, attól függően, hogy a fekvő vagy az álló pozíciót részesítitek előnyben. Ilyenkor elég egy kendő, vagy ha komolyan gondoljátok, és a szabadulás legkisebb lehetőségét is ki akarjátok zárni, akkor elő a bilinccsel. A vízszintes megoldás egyszerű: csuklók és bokák kikötve, és kezdődhet a játék. Az álló már változatosabb is lehet. Ilyenkor az ember kiköthető az ajtó félfához, a láb pedig szabadon hagyható.
A durvább verzió egyesek számára már a szadizmussal ér fel. Az ember fiát/lányát nem egyszerűen ki kötik valahová, mint egy kutyát, hanem gúzsba kötik, szadista módon keményen böntetik. Csak hogy néhány példát említsünk: hátrakötözött kézzel fellógatva, bőrcsuklyát a fejre húzva, szájpecket az ajkak közé helyezve vághat neki a vállalkozó szellemű jelentkező a fájdalom és kéj útjának. De Sade márki a szadizmus atyja. Ebben az esetben is érvényesek az előre lefektetett szabályok. A betömött száj miatt viszont más módot kell választani, ha jelezni szeretné az illető, neki már bőven elég volt a játékból.
Ami viszont a legfontosabb, sose kényszerítsd a másikat erre, ha nem érez hozzá semmiféle affinitást. Érzelmi zsarolás kizárva. De ha te vagy bizonytalan, ezt még azelőtt jelezd, mielőtt kötélre kerülnél.

Paraphiliák avagy a szexuális eltérések kóros tárháza

Paraphilia összetett, két kifejezésből álló szó. Az antik görög philia szó hangsúlya az emberek közti kapcsolat jelentősége az egyén és közösség viszonyán van. A philia fogalma nem azonos jelentésű a mi barátság-fogalmunkkal.
Paraphilia – Összetett, két kifejezésből álló szó. Az antik görög philia szó hangsúlya az emberek közti kapcsolat jelentőségén, az egyén és közösség viszonyán van. A philia fogalma nem azonos jelentésű a mi barátság-fogalmunkkal. Tágabb értelemben a szeretet (love) fogalmát jelenti. A para szó pedig mellékest jelent, vagyis nem a hagyományos, elfogadható „mellékes szeretetet” jelent. Esetünkben az emócionális szexuális kötődést befolyásoló klinikai szindrómákat, eltévelyedéseket jelent.
Exhibicionizmus – A nemi eltévelyedések egyik leggyakoribb formája. Főleg a „mutogatós bácsik”, akik az iskolák előtt gyerekeknek, vagy felnőtt nőknek teszik közszemlére a nemi szervüket. Ettől szexuális izgalmi állapotba kerülnek, gyakran önkielégítést követnek el. Az exhibicionisták többsége 40 év alatti férfi, többségük házas ember. Ritkán követnek el erőszakot. Előfordulhat, elenyésző számban, hogy nők mutogatják magukat fiatal fiúknak. Ez a magatartás személyiség-fejlődési problémák következménye, törvénybe ütköző.
Fetisizmus – Fetisizmus az emberiség történetének kezdetén a természeti népeknél alakult ki. Általában azt jelenti, hogy a tárgyaknak különleges erőt tulajdonítanak, és ezért babonás tisztelet övezi azokat, a tárgyakban vagy személyekben rejlő varázserőt tisztelik. A beavatási rítusok közben kultikus tárgyakat használtak. Ennek egyik szexuális értelmezése kizárólag a férfiakra jellemző nemi eltévelyedés. A középkorban néha a hölgy elejtett zsebkendője töltötte be ezt a szerepet. A pszichoszexuális érés folyamata során a szexuális fantáziához rögzülő bizonyos tárgyak – fétis – kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása, fogdosása, szagolgatása vált ki nemi izgalmat. A fétis lehet bármilyen ruhanemű, de általában a testtel közvetlenül érintkező alsónemű, magas sarkú cipő, bőr vagy egyéb ruházat. A nemi izgalmat kiváltó ruhát fétisiszták a szennyesládából lopják, hogy a testnedvek szagát is élvezni tudják, melyek hozzájárulnak vágyaik kielégítéséhez.
Frottőrizmus – A nemi eltévelyedések egyik meglehetősen gyakori fajtája. A másikhoz való dörgölőzést a frottőr a általában zsúfolt helyeken, villamoson, buszon követi el, úgy ingerli magát, hogy nemi szervét az előtte álló nőhöz nyomja, dörgöli, vagy közösülő mozdulatokat tesz. Gyakran kielégül, mire rászólnak vagy elhárítják a járművön, ha mégsem, tovább folytatja, amíg a csúcsra nem ér.
Gerontofília – A gerontofilek előszeretettel választanak szexuális vagy szerelmi partnert náluknál sokkalta idősebb, gyakran kifejezetten öreg személyek közül. Ha egy nő választ idősebb férfit, gyakran nem a szexuális vágyra gerontofiliára gondolhatunk, hanem szociális biztonság megszerzésére (érdek kapcsolatra). De ez a másik nemnél is létrejöhet. Ha azonban a szexuális vágy gerjesztődik idősebb személlyel való együttlét alatt, e késztetésük gyökereit leggyakrabban a személyiségfejlődés során szerzett tapasztalatok és érzelmi tényezők együttes hatásában találhatjuk. A gerontofília nem gyakori jelenség, de mindkét nemre jellemző lehet.
Koprolália, koprofília – Nők és férfiak között meglehetősen sokan vannak, akik a szeretkezés izgalmában a nemi szervekhez és főként az ürülékhez kapcsolódó illetlen, olykor durva szavakat használnak. Ezt nevezik koproláliának, amely voltaképpen az önajzást segíti, illetve tudattalanul is jelzi, hogy a személyiség felszabadul. A koprofília, olyan szexuális izgalmat és közösülést jelent, melyben fontos izgató szerepe van a vizeletnek és az ürüléknek. Gyakran a másik hasán kenik el az ürüléket.
Szexuális mazochizmus és szadizmus – A szexuális parafiliák e két fajtáját általában együtt szokták emlegetni, nem véletlenül, hisz kiegészítik egymást. Hatalmi viszony jellegét határozza meg: a szadista az uralkodó, aktív szerepben van, míg a mazochista a szenvedő, passzív résztvevő. Mindkettőnek gyönyört okoz a szerep. A szadista abban érez szexuális izgalmat, ha valakit megalázhat, ha testi-lelki fájdalmat okozhat, ha valaki felett uralkodhat. Míg a mazochista számára a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, a megalázottság és a fájdalom vezet a szexuális izgalomhoz és kielégüléshez. Bizonyos fokú vagy megjátszott szadizmus és mazochizmus egy teljesen jól működő párkapcsolatban is jelen lehet, de csak abban az esetben, ha mindkét fél beleegyezésével történik. Ugyanakkor egyes túlzottan agresszív, erőszakos szadisták súlyos testi és lelki sérüléseket, néha halált is okozhatnak.
Nekrofilia – A szexuális perverziók egyik legtorzultabb fajtája, melynek során a nemi izgalmat és vágyat halott személy váltja ki, melyet gyakran közösülés is követ. Gyilkosság elkövetésének lehet kiváltó oka.
Zoophilia – animal szex (más néven bestiofilia)
Az ember és az állat nemi aktusát jelöli. Az ókori kultúrákból maradt ránk néhány mítosz, barlangrajz ennek ábrázolásával. Férfiak és nők egyaránt választják szexuális kielégülésre: pl. a pásztorok a kecskét. Pornó filmekben és a pornóirodalomban gyakran látható kutyákkal, szamárral, kígyókkal stb. történő közösülés.
Voyeurizmus – Ismertebb nevén a „kukkolás”. A meztelen, vetkőző vagy éppen szexuális tevékenységet végző személyek kifigyelése, meglesése váltja ki a szexuális izgalmat, melyet önkielégítés követ. Passzív szemlélője az aktív szereplő, vagy szereplőknek. Távcsővel, megleséssel, korszerű technikákkal élik ki vágyaikat a kukkolók (pl. strandon a női zuhanyozőkban, nyilvános wc-k falán stb. Erőszakot nem igen követnek el, hiszen nem a megfigyelt személlyel való szexuális aktus, hanem maga a „kukkolás” az, ami izgatólag hat. A peep-show-k eme eltévelyedésre épülnek. Kulcslyukon át való leskelődés. Többségében férfiakra és fiúkra jellemző, melyet bizonyos mértékig a társadalom is tolerál. Betegségnek inkább csak akkor tekinthető, ha ez a szexuális kielégülés egyetlen formája.

Lemondott a pornófilmekben szereplő jobbikos, Kabai Zoltán

Kabai Zoltánt aki csúcsgázsiért dolgozott, a ’90-es évek szexvilágának legnagyobb sztárjaként emlegeti könyvében a pornórendező Kovi, Kovács István. Zoltan Kabai több mint tíz évig pornózott. Végigdugta szopatta az akkori összes magyar pornós csajt. Elfolyatott egy pár liter spermát, míg nemzetközi hírneve lett.
– A mai napon lemondott Kabai Zoltán az alapszervezeti titulusáról, a Jobbik védelmében. Indoklása az, hogy ne terhelje tovább a szervezetet. A hazug támadások miatt, ami a Blikkben megjelent, jogi útra tereli az ügyet – nyilatkozta Pál Gábor, a Jobbik sajtósa. A pornócézár Kovi hamarosan megjelenő könyvében így írt Kabai Zoltánról, a Jobbik solymári alapszervezeti vezetőjéről: „Oszlopos tagja volt a csapatunknak Kabai Zoli, az Irigy Hónaljmirigyben éneklő Kabai Laci testvére. Szerepelt a Mazochista álmokban, a Hótehénkében, valamint a Botrány a szexvideótékában is. Azt hallottam, hogy azóta politikai pályára lépett…” A teljes cikk és Kabai pornóvideók a Szexpláza bulvár és pornó szájt Tagi szexhírek oldalán itt találhatók

Perverz geci vagyok

Ott állt a fánál, háttal nekem, csinálta szépen, amit mondtam. Nem forgolódott, pláne nem akart visszamenni a tűzhöz, a többiekhez, állt szépen, várta, hogy mit mondok. Szeretem az ilyesmit. Akkoriban – néha most is – az engedelmesség érdekelt. Annak a kérdése, hogy egy ember miért teszi meg, amit a másik mond neki. Kér, parancsol, vagy csak úgy mond. Én csak úgy mondtam. Hogy „állj oda, háttal nekem, a két tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez és várj”. És ő várt.
Az osztályban ő volt a legcsúnyább lány.
Nem úgy volt csúnya, ahogy az amerikai filmekben a csúnyácska lányok csúnyák, hogy előnytelen a szemüvegük vagy a hajuk és miután egy idősebb barátnő vagy egy segítőkész nagynéni segít stílust váltani, önbizalmat csöpögtet a kis bakfisba, a kertvárosi postás és a tejesember is megfordul csajszi után, happy end. Nem, ő úgy volt csúnya, hogy menthetetlenül taszító volt. Nem volt kövér, ha a testét számokkal akarnánk leírni, nem mutatna rosszul, de mindenhol szögletes volt, csapott vállú, hajlott hátú, úgy lépkedett, mint egy medve, és a lába pont olyan szőrös volt, mint egy medvéé.
De az igazán kellemetlen a nyaka és a feje volt. Soha, sehol nem láttam még ilyen nyakat. Hosszú volt, és előre hajlott, a görbe hát folytatásaként, aztán felegyenesedett, felfelé nyúlt, olyan volt az egész, mint egy sarló, és az erek állandóan kidagadtak rajta. De ez nem érdekelt. Akkor csak az volt a fontos, hogy azt csinálja, amit mondok neki. Álljon szépen szemben a fa törzsével, nekem háttal, és várjon.
Azért kellett háttal állnia, mert a feje, az arca az egész nő legkényesebb része volt, és biztosra akartam menni.
Nem akartam, hogy ennek a fejnek a látványa megváltoztassa a terveimet. Sem úgy, hogy megsajnálom, sem úgy, hogy megalázom vagy kiröhögöm. Pontosabban hogy nem úgy alázom meg, ahogy egy negyed órával korábban kiterveltem. A feje olyan volt, mint egy formátlanra nőtt gomba. Egészen merész ívek kontúrozták, ahogy más, normális embernek soha, egy csúcsos formát emeltek ki szépen ezek az ívek, a hihetetlenül kiálló két fogsort. Rögtön a tekintélyes bajusz alatt. Egyszóval elég komplikált feje volt a kislánynak.
A tűz mellett ültünk, tíz-tizenkét kamasz. Nem ittunk sokat, én három vagy négy sörnél tartottam. Tizenhét éves fiúnak azért ez nem olyan nagyon sok. Akkor inkább kevésnek éreztem, de nem volt több pénzem. Valakinél volt még egy üveg vodka, abból jutott néhány korty, de tényleg ez volt minden. Ahhoz elég, hogy nyugtalan legyek. És akkor ez a nő, Karola megszólalt mellettem. Valami marhaságot morgott arról, hogy nem érti, a fiúknak miért kell ilyenkor mindig inni. Mintha egy fekete lyuk vagy egy félresikerült kirakati baba adott volna életjelt.
Nem is nagyon hallotta meg senki, úgyhogy nem láttam értelmét odaszúrni valami epéset arról, hogy a részeg fiú halvány esély lehet, úgyhogy menjen el szépen sörért. Néztem őt a tűznél, és láttam, hogy nem ittam eleget. Akkor jutott eszembe az, amit pletykáltak róla a kollégiumi szobatársai. Hogy sokszor zuhanyozás után meztelenül járkál a szobában – ami amúgy normális – de úgy, hogy a hálóban ég a villany és nincs elhúzva a sötétítőfüggöny. Ha szóltak neki, hogy „Karola, elhúzom a függönyt, jó?
”, akkor csak hümmögött, hogy nem muszáj. Aztán egyre többször látták, ahogy szívesen forgolódik az ablak előtt. Nem hallottam, hogy a kisvárosban helyi látványossággá vált volna, azt hiszem, nem gyűltek össze tömegek a kollégium parkjában, az ablaka előtt. Én nagyon fújoltam, – mint mindenki – mikor ezt először hallottam, de most hirtelen tiszteletre méltóan perverznek láttam. Most először próbáltam meg elképzelni meztelenül, és az eredmény elég lehangoló volt. Olyan, mintha az etióp menekülttáborok dokumentumfotóit használnám Playboy helyett.
Nem voltam szégyellős vagy prűd, de mégis illetlennek éreztem Karolán képzelődni. És akkor szólalt meg a vodka.
Egészen közel hajoltam az arcához, és lassan tagoltan azt mondtam, hogy két perc múlva jöjjön utánam. Csak nézett azokkal a borjú szemeivel. Azt hittem, esetleg részeg, de nem ivott semmit egész este. Megkérdeztem, hogy érti-e, amit mondtam, és bólintson, ha igen. Először nagyon lassan, értetlenkedve bólintott, aztán még kétszer gyorsan. Nem szóltam hozzá többet, felálltam, valamit mormogtam a természet hívásáról.
Kimasíroztam a tűz fényéből, aztán abból a kertből is, ahol buliztunk, ki az erdőbe. Elkezdtem levizelni a kapu mellett álló fát, amikor hallottam, hogy mögöttem szöszmötöl valaki. Nem fordultam meg, szép komótosan befejeztem, amit elkezdtem, begomboltam a sliccem, aztán azt mondtam neki: – „Menj befelé azon az ösvényen.” – Az út a sötétben az erdő belseje felé vezetett, mindannyian jártunk már arra nappal. Volt arra egy szántó és egy magasles. Nagy lendülettel elindult, aztán botorkálni kezdett a sötétben.
Mögötte mentem, néztem a hátát és a lábait. Farmerban, pólóban volt, mintha egy haverommal együtt mentünk volna pisilni. Akkor már tudtam, hogy bármit megtesz, amit mondok neki, és ma nagyon sok mindent ki fogok próbálni. Botorkált néhány percet, én nem szóltam semmit, csak követtem. Akkor megláttam azt a nagy bükköt, amire Karola élete végéig emlékezni fog. – „Állj oda a fához, arccal a fa felé. A tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez.” – Odaállt, mint a rossz kislány a sarokba.
Rátenyerelt a fára, lehajtotta a fejét. Hallottam, hogy nagyon erősen szuszog. – „Ne mozogj.” – Ezt úgy mondtam, hogy egészen közel hajoltam hozzá. Néhány centire voltam az arcától. Akkor láttam, hogy rágja a szája szélét.
És életemben először hozzá értem. Belemarkoltam a hajába a tarkója fölött és hátrafeszítettem a fejét. Az a hihetetlenül hosszú, görbe nyaka ívbe hajolt, a két kiálló fogsor az égre vicsorított. Kicsit zsíros volt a haja. A tarkójánál fogva félrefordítottam a fejét, és az arcát hozzányomtam a bükk törzséhez.
Szorosan mögé álltam. Csak állt a nyomorult a fának támaszkodva, odasimulva és szuszogott. Benyúltam a pólója alá, és mind a két tenyeremmel végigszántottam a hátát. Izmos, kemény volt, kis izomgörcsökkel. Beleakadtak az ujjaim a melltartójába. Ez csúnyán lehűtött. A zsákmányból hirtelen megint egy egyszerű, közönséges, hajlott hátú, gombafejű ronda nő lett. Hátraléptem, a pólója visszahullott a derekáig. Pontosan tudhatta, mi zajlott le bennem, mert nem szólt semmit, csak szipogni kezdett. Állt tovább, engedelmesen.
Ha akkor megszólal, eddig tartott volna ez a kaland. De ahogy ott állt, és nem hallottam mást, csak azt, hogy szaggatottan, néha sípolva veszi a levegőt, megint felizgatott. Nyeltem kettőt, mert éreztem, hogy én is egyre szaggatottabban lélegzem, a halántékom lüktetett. Tudtam, hogy most a hangomon múlik minden. És jól tettem, hogy bíztam a torkomban, egy másodperc múlva már úgy tudtam szólni, mint egy állatidomár. Nem parancsoltam, mint egy katonatiszt és nem kértem, mint egy parkőr, hanem mondtam: – „Vedd le a cipőd.
” – Szerintem ezen meglepődött. Igazából én is, ha valami vetkőztetős történetet kéne írnom, marha izgatóan sorolnám, hogy hajigálja le magáról a csaj a fehérneműket, de a vodka azt mondta bennem, hogy cipő. És amikor Karola szépen, engedelmesen lehajolt, kifűzte és levette a tornacipőjét, ott állt mezítláb a lehullott gallyak között, akkor tudtam, hogy az embernek az erdőben a cipő jelenti az emberi öntudatot. Anélkül csak egy toporgó kellék.
Innentől biztosra mentem. Mögé léptem, újra belemarkoltam a tarkójánál a hajába.
Szeretem az ismerős helyzeteket. Azt hiszem, ő is otthon érezte magát így, mert magától félrefordította a fejét és megint hozzányomta az arcát a fa törzséhez. Én csak tartottam a kezemmel. Igaz, olyan erősen, hogy eszébe sem jutott ellenkezni. Egészen közel hajoltam az arcához, közelebb, mint az előbb. Láttam, hogy nyalogatja a szája szélét. Amikor még közelebb hajoltam, azt is láttam, hogy a nyalogatás ellenére cserepesek az ajkai. Láttam, pedig csak a hold világított. Világosan kivehető volt, hogy nyálas a nőbajsza, az ajkai majd szétrepednek, olyan duzzadtak és hiába nyalogatja őket, szárazak és repedezettek.
Furcsa kontraszt volt a szája sarkában összegyűlt nyálhab csillogása. Néhány centiről az arcába bámultam, az orrtövén lévő szemölcsre, aztán a szemeibe. Szépen lesütötte őket, ahogy a filmekben látta. A füléhez hajoltam, és azt mondtam: – „Azt veszed le, amit mondok. Nem habozol, nem gondolkozol, leveszed. Utána azt csinálod, amit mondok. Szó nélkül. Értetted? Csak akkor engeded el a fa törzsét, ha vetkőzöl, vagy én azt mondom.” – Tartottam a fejét a tarkójánál, nem nagyon tudott bólogatni, csak biccentett.
Kicsit eltorzult az arca. Éreztem, hogy a leheletem messze áll a steriltől, a sör meg a vodka csak rátett arra, hogy akkor már két napja nem mostam fogat, és volt néhány rossz, odvas fogam, amitől pállott szájszagom volt. De ezt most nem feszélyezett. Úgy gondoltam, most végre, életemben talán először én mondom meg, hogy milyennek kell lennem, mit kell csinálnom, sőt azt is én mondom meg, hogy a világban mi történjék. Hogy én vagyok minden dolog mércéje. Az én akaratom a világ rendje, az én ízlésem az etalon.
Ebben a kétszereplős világban.
Hátráltam néhány lépést, és annyit mondtam: – „Farmer!” – Karola szépen előrehajtotta a buksiját, hogy lássa kigombolni a sliccét. Szöszmötölt egy kicsit a cipzárral, aztán elkezdte letolni a nadrágját. Szűk volt, a térdénél elakadt, közben már látszott, ahogy a combja hátsó fele világít a holdfényben. Az én farmerom is kezdett szűk lenni. – „Póló!” – Erre számított, gyorsan kibújt a pólójából. A nadrágot és a pólót csak maga mellé dobta.
Úgy gondoltam, sok ez az önállóság. – „Hajtogasd össze!” – Leguggolt, hajtogatott. Akkor láttam, hogy remeg a keze. A póló kétszer is kiesett a kezéből, amikor le akarta tenni egy tisztább részre. Ilyenkor mindig újra kellett hajtogatnia. Végre végzett, engedelmesen visszaállt a helyére, arccal a fának. – „Melltartó!” – Éreztem, hogy a torkom kiszáradt, a nyelvem hozzátapadt a szájpadlásomhoz. Rekedt volt a hangom, az utolsó ’ó’ alig hallatszott, egy elfúló kilégzés lett.
Babrált a csattal a hátán, akkor már nagyon remegtek a kezei, de nem szakított, szépen kikapcsolta. Izzadt a homlokom, a tenyerem, a farkam majd’ felrobbant, minden szívdobbanásomat éreztem a makkomban. Néztem a csupasz hátát, és majdnem összerogytak a térdeim. Remegett az inam. – „Bugyi!!!!” – Akkor már őrjöngtem. Legszívesebben páros lábbal ugráltam volna. Vagy ide-oda futkározva üvöltöttem volna, hogy „bugyiiii!!!!”. Letolta a bokájáig. Nem trükközött, nem akart csábítani, úgy tolta le, mintha otthon, egyedül vetkőzött volna.
Szépen rátette a többi ruhára. Néztem három lépésről a seggét, oldalt két kis izom pulzált. A combja remegett, néha lábujjhegyre állt izgalmában, de toporogni vagy elmozdulni nem mert. Állt a fánál, markolta két kézzel a fa törzsét, és hallgatta, ahogy én is ledobom a ruháimat. Csak a cipő maradt. Nem az öntudat miatt, azt már nem tudtam volna kifűzni. Végigsimítottam a testemen. Akkor azt éreztem, életemben talán először, hogy teljesen logikus és érthető, hogy ez a nő megtesz nekem mindent. Baromira megkívántam saját magam.
Tudtam, hogy itt és most én vagyok a világ tengelye. Beletöröltem a tenyerem a szőrös mellkasomba, és tudtam, hogy én vagyok maga a férfiasság. A fenekem olyan kemény volt, mint egy biciklinyereg. A farkammal egy lakatot levertem volna. És minden kis izmom egyszerre indított el a mezítláb toporgó csupasz nő felé. Hátulról átnyúltam a hóna alatt, megmarkoltam a melleit és magamhoz rántottam a testét. Vinnyogni kezdett, mint egy kiskutya. A mellei éppen csak kiemelkedtek a mellkasából, de a mellbimbói úgy meg voltak duzzadva, mintha odaragasztották volna őket, valaki más mellbimbóit.
Markoltam, gyúrtam, szorítottam a melleit hátulról, ő pedig görcsbe rándult ujjakkal kapaszkodott a fa törzsébe, ahogy mondtam. Eddig nem nyitotta ki a száját, úgy szűrődött ki az a hang, ami vinnyogásnak indult, majd egyre szaggatottabb lett, néha megszakította egy nagyobb, ziháló levegővétel, amikor egyszer csak kiszakadt belőle valami, amit még sosem hallottam. Mintha tüsszentéssel indult volna, de sírássá vált, egyszerre szakadt ki egy csomó nyál a szájából, bugyborékolva áradt a takony az orrából és ömleni kezdtek a könnyei.
És csak markolta azt a kurva fát.
(Néhány óra múlva, hajnalban megtaláltam a vodkásüveget a táborban, befeküdtem egy bokor alá, komótosan nekiálltam elpusztítani szeszt. A lányok nagy sátra felől pusmogást hallottam, aztán megláttam Karolát egy barátnőjével, ahogy kibújik. Gondoltam, klotyóra mennek, mint mindig, párosával. Nem a vécé felé indultak el, nekiálltak sugdolózni a sátor előtt, aztán, gondolom azért, mert túl közel voltak a többiekhez, arrébb ténferegtek. Egyszer csak elindultak pont az én bokrom felé.
Karola sántikált. Lekuporodtak a fűbe a bokor túloldalán, néhány méterre tőlem, nem vettek észre. Lapítottam, kíváncsi voltam, mit beszélnek. – „… mélyen a szemembe nézett, átkarolta a derekam. Erős volt és határozott, de mégis gyengéd, nem tudom, érted-e, hogy értem. Aztán a szája rátapadt a számra, vadul, szenvedélyesen csókolni kezdett. A nyelve vad táncba kezdett a számban.” – Azt hittem, elhányom magam. Mi a fenéről beszél ez a kis hülye picsa? Valaki más is megdugta aznap este?
– „Úgy éreztem, mint amikor áramütés ér. Erős kezei vadul kalandoztak a pólóm alatt. Gyengéden kényeztetni kezdte a mellbimbóimat, nagyon izgató szavakat sugdosott a fülembe! – Nee, és tényleg jól csinálta? Jól csókolózott? – Óóóó, nagyon, úgy éreztem, azt tehet velem, amit akar. Hogy is mondjam, extázisba estem, mire észbe kaptam, ott álltam egy szál bugyiban, előttem térdelt, arcát a puncimhoz szorította.” – Ez gusztustalan. Megkeresem ezt a csávót, elmagyarázom, mit hagyott ki a kis ribanccal.
Áramütés meg kalandozás, a marhája… – „Szinte szikrázott közöttünk a levegő. Annyira kedves volt, és mégis olyan lehengerlő, határozott. Tudod, kisfiúsan helyes, mégis olyan férfias… El sem hittem, hogy pont engem akar. – És akkor most jártok?” – Mondják már meg, ki ez a szerencsétlen balfasz! – „Nem tudom, szerintem úgy a korrekt, ha holnap megbeszéljük ezt a dolgot. Tudod, Lőrinc igazi művész, szeszélyes, szenvedélyes fiú…” – Akkor esett le, hogy ez a primitív liba rólam beszél! Majdnem félrenyeltem a vodkát, ha köhögni kezdek, biztos szétrebbennek.)
Megfordítottam a testét, de úgy, hogy nagyot rántottam a vállain. Az arcát alig lehetett látni a trutyitól. A nyakamig ért. Hátulról megmarkoltam a tarkóját, és az arcát hozzászorítottam a szőrös mellkasomhoz. Elkezdtem szétkenni magamon a taknyát, a nyálát és a könnyeit, úgy használtam az arcát, mint egy fürdőszivacsot. Néztem, hogy belapul az orra a mellizmaimon, hogy kenődik el a szája rajtam. Mikor már nagyjából ugyanannyi szenny volt rajtam, mint rajta, akkor lejjebb toltam a fejét, a köldökömig.
A hasam még száraz volt. Úgy éreztem, undorítóan száraz. Akkor minden dolog megfordult, semmi nem az volt és nem annyit ért, mint negyed órával korábban. Olyan felszabadult voltam, mint soha annak előtte. Néztem a hasam, a köldököm: – „Nyalj!” – A szája hozzásimult a hasamhoz a szorításomtól, kinyitotta a száját, de a nyelvét csak kicsit tudta kidugni. Megmarkoltam a két fülét, és egy kicsit eltartottam a fejét a testemtől, hogy legyen helye nyalni. Nagy piros nyelve volt, húsos.
Úgy használta, mintha egy kanál vagy lapát lett volna. Ahogy nyalt, függőleges vonalakban, föl-le, mintha falat festett volna, a szőr a hasamon fénylő sávokba rendeződött. Én irányítottam, a fülét erősen tartva, oda, ahol még egy gusztustalan száraz foltot láttam. A farkam közben folyamatosan a nyakát és az állát ütögette. Még lejjebb nyomtam a fejét. Letérdelt. Nyitotta ki a száját, hogy leszopjon.
Ha egy kicsit más hangulatban vagyok, a torkáig döföm a farkam. De most, mint egy nyálas, fröcsögő, büdös szájú hím oroszlán, úgy üvöltött az agyamban valaki, hogy ne engedjem át neki a kezdeményezést.
Ezt persze nem ilyen szépen mondta, hanem azt üvöltötte, hogy „mi a faszt akar ez a ribanc?” Nem nagyon gondolkodtam akkor, hogy ez mit jelent, egyszerűen csak lejjebb toltam a fejét, a combomig, és azt hörögtem: – Nyald! – És a két combom, a két combom között, a heréimet, a végbelem és a heréim közötti kis részt nyalattam vele, felemeltem a lábam, ha kellett, pucsítottam, de a fülét vagy a haját a fél világért el nem engedtem volna. Úgy szorítottam magamhoz a nedves, húsos nyelvét, úgy dörgöltettem a szájával, az arcával a testem, a herezacskóm, a combom, mintha az életem múlt volna rajta.
Hullott valamennyi a szőrömből, egyre több gyűlt össze az arcán, az orrán, néha krákogni, köhögni kezdett, gondolom, a torkára ment, de én csak nyüstöltem, mintha egy darab mosdókesztyű lett volna.
Éreztem, hogy nem akar már semmit, itt csak én akarhatok, és ezt ő tudomásul vette. Akkor fordítottam szembe az arcát a farkammal. Ott térdelt, lihegett, próbálta a vállaival, a felkarjával letörölni az arcát, de rántottam egy nagyot a haján. Értette, hogy nyugton marad és vár. Farkasszemet nézett a makkommal, ami azóta egy kicsit lenyugodott.
Addig szinte fájt, úgy lüktetett, de most inkább csak tudta a dolgát. Főszereplőből szerszámmá vált. Én lettem a főnök. És a főnök azt mondta Karolának: „Most nyisd ki a szád.” Nem nagyra tátotta, csak mint amikor mondani akar valamit. „Ne érj hozzám a kezeddel.” És közelíteni kezdtem a szája felé. Először az alsó ajkához ért hozzá a farkam. Elkezdtem játszani vele, kentem egy kis nyálat az ajkairól, a fogairól a makkomra, aztán azt szétkentem az arcán, az orrán. Az egész feje olyan volt, mint egy nagy, nyálkás rongycsomó.
Egy hajtincse lucskosan az arcába tapadt, az álláról egy hosszú nyál- vagy takonycseppkő csüngött alá. Lengett, ahogy mozgattam a fejét. Akkor végre betettem a szájába. Úgy éreztem ismét, hogy szétrobbanok. Szépen elkezdte szopni, ahogy jónak látta. Gondolom, már sokszor elképzelte, hogy kell csinálni. És nem is csinálta rosszul. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól esik a pöcsömnek a forró, rugalmas, rásimuló szája, nyelve. De néhány másodperc múlva rájöttem, hogy ma nem ezt akarom. Megmarkoltam a haját megint a tarkóján és mélyen a torkába döftem.
Felemelte a kezét, reflexből megpróbált távolabb tolni. Ráripakodtam: –„Mi a faszt csinálsz? Mit mondtam? Tedd hátra! Kulcsold őket össze a hátad mögött. Akkor engedd el, ha mondom.” – Középső- és mutatóujjait szépen összeakasztotta, nagyon szépen vigyázott arra, hogy többet ne okozzanak bajt. Én meg úgy dugtam a száját, mintha egy lékelt dinnyét húztam volna a farkamra. Lassan éreztem, hogy el fogok menni. Elkezdtem mozgatni a csípőm, előrelöktem, belemarkoltam erősen a hajába hátul, rászorítottam a száját az ágyékomra.
Éreztem, hogy az orra, az ajkai szétnyomódnak a farkam tövén, az orra eltűnt a fanszőrzetemben. Úgy szorítottam, mintha be akarnám törni az arccsontját, egyre jobban, egyre erősebben satuba zártam. Akkor kezdett el bokákolni. Először csak azt a hangot hallottam, mint amikor valaki hangosan nyeldekelni kezd egy csöndes szobában, és mindenki meglepődik, hogy milyen hangos, de a harmadik-negyedik után olyanná vált, mint egy eldugult klozet gurgulázása. Én meg úgy éreztem, hogy pontosan ez a hang kell ahhoz, hogy még jobban a plafonra kerüljek.
Az agyamban visszhangzott az egyre erősödő szörcsögés, és akkor elkezdtem kilőni. A lábujjamtól a fejem búbjáig minden idegszálam a farkamra figyelt. Az egész testem zsongott, egy másodperc alatt alaktalan, gerinctelen, szétfolyó kis húsdarabbá váltam, én lógtam így mócsinggá válva a saját faszomon. A következő másodpercben pedig vége volt az egésznek. Hosszú böjt után nagyon sok spermám volt, mintha hugyoztam volna, Karola nem bírta nyelni, előrerántotta a kezeit, hátralökött, és nagyot hörögve levegő után kapkodott, közben megpróbálta köhögve kiköpni a spermát a szájából, felköhögni a torkából, a gyomrából.
Ott álltam kókadni kezdő, nyálas pöccsel, amiből még csöpögött a sperma utója, és néztem, ahogy megpróbál életet lehelni magába ez a nyomorult.
„Lehúzta a bugyimat, kitárulkoztam, vágytam rá, magamba akartam fogadni mindenestül. Csókjaival borította be a vállam, a nyakam, az arcom, az ajkaim. Simogatta a hátam, a popsimat…” – Na, a kis popsijáról mondhatnék ezt-azt. Akkor tettem le a vodkásüveget és vettem elő a farkam. Úgy meredt, mint egy szurony. Elkezdtem verni, miközben hallgattam ezt a nyálas baromságot.
– „Éreztem, hogy nekem is kell tennem valamit, és ezt ne kényszernek értsd! Vágytam rá, hogy kielégítsem, hogy adjak neki valamit. Letérdeltem, kezembe fogtam a szerszámát. Láttam, hogy tekintetével némán kér. Nem kérettem magam tovább, rábuktam gusztusos lőcsére. – Tényleg, leszoptad? Nem érezted megalázónak? – Nem, nem, nagyon élveztem. Eggyé forrt a testünk, imádtam, hogy bennem van, hogy kölcsönösen kiszolgáltatjuk magunkat egymásnak” – Vigyázni kellett, hogy ne csattogjak hangosan, egyre szaporábban vettem a levegőt, az a kép lebegett előttem, ahogy arcon lövöm spermával ezt a két szerencsétlen kuporgó libát.
Tudtam, hogy soha életemben nem fogom még egyszer ugyanazt érezni, mint abban a másodpercben, és ölni tudtam volna, ha arra gondoltam, hogy ez néhány másodperccel hosszabb ideig is tarthatott volna. Azt hittem, ököllel vágok az arcába. Legszívesebben megtapostam volna. Ismét elszorult a torkom, de most már az állati dühtől. Felrántottam a földről és a fának löktem. Megmarkoltam az állát, úgy kényszerítettem arra, hogy egyenesen álljon. Megint nem tudtam normálisan beszélni, csak préseltem ki a hangokat a torkomból.
– „Így kell ezt csinálni? A kurva életbe, így? Mi?” – Kifogytam a levegőből, magam számára is érthetetlen, összefüggéstelen szitkokat sziszegtem az arcába, markoltam az arcát az álla fölött. És akkor teljes erőből ráléptem a cipőm sarkával a meztelen lábfejére, a lábujjaira. Sikítani sem tudott a meglepetéstől, néhány centiről láttam, ahogy könnybe lábad a szeme. Összeesett volna, ha nem tartom keményen az arcát. Vinnyogni kezdett, a másik talpát szorította rá a széttaposott lábujjaira.
Kicsit távolabb álltam, kinyújtott karral tartottam a fejét, a nyakát, így néztem végig a testén. Ahogy az egyik lábfejét próbálta rászorítani a másikra, olyan volt, mint a szemérmes nők a reneszánsz festményeken. A két összeboruló comb sötét foltot mutatott csak a muffjából. A mellei csüngtek, ahogy megpróbált összerogyni. Éreztem, hogy kezd visszatérni a vér a farkamba. Szorosan eléálltam, hozzányomtam a csípőm a hasához, belemarkoltam a mellébe. A markomba fogtam az egyik kis mellét és ökölbe szorítottam a kezem.
Úgy éreztem, mintha lágy fánktészta mállana szét az ujjaim között. A következő pillanatban nem sikoltott, hanem olyan hangot adott ki, mint amikor azt mondjuk: – „Uhhhh…”– mert nem szabad kiabálni, de iszonyúan fáj valami. – „Tetves kis kurva, tedd jóvá az előbbit. Térdelj le, szopd keményre a faszom.” – Szopott, ahogy tudott. Figyeltem a testem, persze merevedtem, de ez sehol nem volt ahhoz az előbbi extázishoz képest. Éppen csak használható lettem.
Nem is a szopás, hanem a düh miatt lett erekcióm. Tudtam, hogy valamit bele kell döfnöm a testébe. Ha bajonett van nálam, leszúrom.
A hátrarántottam a fejét. – „Jól van, elég. Állj fel.” – Néhány ág- és levéldarab ráragadt a térdére, nem söpörte le. Csak nézett, mint a borjú. A keze még mindig a háta mögött volt, nem takarta el magát. Megmarkoltam a muffját. Kicsit berogyott, hátratolta a kis hülye a fenekét. Ha nem így tesz, valószínűleg elveszem a szüzességét, de akkor úgy döntöttem, Karola szűz marad.
Hátráltam egy kicsit, bámultam a testét, farkam a kezemben. – „Hátra arc!” – toporogni kezdett, a talpával kereste azokat a helyeket, ahol nincsenek ágak, tüskék. Megfordult, keze összekulcsolva a feneke előtt. – „Terpeszbe!” – Néhány centit távolabb mocorgott az egyik lábával. Nyitott tenyérrel rácsaptam a combjára, csattant egy nagyot. –„Ez terpesz?!” – Szélesebb terpeszbe állt, a térde remegett. –- Hajolj előre!
– Kicsit előredőlt, láttam, hogy elveszti az egyensúlyát. Szívesen a földre löktem volna, izgató, ha parancsszóra feltápászkodik, de a farkam kókadni kezdett, nem akartam több cirkuszt. –„Támaszkodj a térdedre.” – Pucsított, én meg hátulról elkezdtem gyömöszölni a fenekét, a két lába közt a szőrös muffját. Leguggoltam, szétfeszítettem a combjait, a két farpofáját.
Hatalmas, duzzadt szeméremajkai voltak, a kisajkai, csiklója mint rózsaszín cafrangok lógtak ki a szőr közül.
Benyúltam neki hátulról két ujjal, nem volt nedves. Akkor még mindig azt hitte, előírásszerűen dugom meg. Néhány másodperc múlva lemondott erről a reményről. Kihúztam az ujjaim, és újból szétfeszítettem a fenekét. A végbélrózsája lüktetve mozogni kezdett. Volt egy kis szőr a seggében, és az azért érződött, hogy ő sem fürdött két napja. Az egyik ujjam a bejárathoz tettem, elkezdtem lassan betolni, tágítani. Az első ujjpercem beerőszakoltam, körözni kezdtem vele. Néhány hangos „uff”-fal kezdett lihegni.
Nem keltette annak illúzióját, hogy élvezi, nem is vártam el tőle. Jó volt ez így. Elképzelhetetlen volt, hogy ebbe a szűk lyukba befér a farkam. Addig még soha nem dugtam seggbe senkit, de ahogy a végbélnyílása szorította az ujjam, tudtam, hogy ez jobb lesz mindennél. Kihúztam az ujjam, a nyílás azonnal visszazárt. –„Nyálazd be a segged.” – Az egyik tenyerébe köpött, hátranyúlt, elkezdte szétkenni a két farpofája között. Nem sokat használt, egyre többet kent oda, a végén az arcáról törölgette le a spermát, taknyot, avval próbálta magát síkosítani.
Gondolom, rájött, hogy ez elsősorban neki lesz fontos. Kente, mint akinek ez a munkája. Én közben avval játszottam, hogy a fenekét szétrántottam-összenyomtam, egyre jobban csattogott, ahogy gyűlt a trutyi. Mikor meguntam, felálltam, rárántottam néhányat a bránerre, akkor már ismét robbanásig feszült a makkom. Mögé álltam, és a bejárathoz illesztettem. Kétszer vagy háromszor nem sikerült betolni. – „Húzd szét!” – Hátranyúlt, láttam, hogy remeg a keze. A térdei úgy cidriztek, mintha január lett volna.
Egyik kezemmel a lyuknak irányítottam a farkam, a makkom nekifeszült, éreztem, hogy lassan enged. Forróság öntötte el a szerszámom, úgy éreztem, mintha egy forró, bársonyos satu szorította volna. Karola abban a pillanatban nyüszíteni kezdett. Két-három mozdulattal tövig toltam belé, utána már csak pumpáltam. Beljebb nem szorított úgy, de a kapuja olyan szűk volt, hogy a szemem is kigúvadt. Soha, soha nem volt még ilyen jó. Addig sem, azóta sem. Ahogy raktam, egyre élesebben nyüszített, de ezt már csak nagyon távolról hallottam.
Azt is, ahogy szipogás, sírás váltja fel a nyögéseket. A háta, a válla rázkódni kezdett, ezzel majd’ az eszem vette. Iszonyú sebességre kapcsoltam, az agyamban, a halántékomban összekeveredett saját pulzusom, lélegzetvételem, Karola zokogása, a hörgésem. Tudtam, hogy néhány lökés, és teleélvezem a kislány végbelét. Akkor egy szokatlanul éles sikoltást hallottam, mintha zseblámpával bevilágítottak volna abba a vörös ködbe, ami megülte a szemeimet. Éreztem, hogy a lyuk már egyáltalán nem olyan szoros, mint egy perccel korábban.
Kihúztam a farkam, csupa vér volt. Visszatoltam, nem is nagyon kellett erőltetni. Egyáltalán nem emlékeztetett életem legnagyobb dugására, inkább olyan érzés volt, mintha egy félbehajtott, langyos, véres marhamájat dugtam volna. Lágy volt, meleg, selymes érzés, de ha nem kezd el iszonyúan nyávogni Karola, nem tudok elmenni. Így is csak kínlódás volt, rádőltem a hátára, belemarkoltam hátulról a melleibe és elélveztem. Nem volt nagy élvezet, inkább csak nem akartam befejezetlenül hagyni, amit elkezdtem.
Mire kihúztam, egy másodperc múlva, már kókadt voltam. Szinte kicsúsztam a szétszakadt végbélből. Karola hátranyúlt, hisztérikusan összenyomta a fenekét. Ki se egyenesedett, előre lépett néhány lépést, úgy bőgött, mint egy hatéves kislány. Odaért a fához, leguggolt előtte, elengedte a seggét, abban a pillanatban bugyborogva ömleni kezdett belőle a szar. Meg sem fordult, háttal nekem engedett ki mindent a beleiből, láttam, ahogy rotyogva folyik a ki a véres macskafos. A visítás, bömbölés egyre inkább csuklássá, sírássá vált, egy idő után felállt, két kezével megint összenyomta a farpofáit, megfordult, zokogva nézett rám.
Kicsit megsajnáltam. Adtam neki néhány papírzsebkendőt. Gondoltam, megkímélem attól, hogy kérnie kelljen. Nem törölte ki a fenekét, a zsepiket a végbelébe tömte, mint egy dugót. Megint nyüszíteni kezdett, épphogy leguggolt, jött a második hullám. Ezt már untam, lehajoltam a pólójáért, letöröltem vele a vért és a szart a farkamról, odadobtam elé, meg még a maradék papírzsebkendőimet, és ott hagytam. Felrángattam magamra a ruháimat és visszasétáltam a táborba.
„Hanyatt feküdt, én a csípője fölé kuporodtam.
Lassan, nagyon lassan beleereszkedtem kőkemény hímtagjába, finoman körözni kezdtem a csípőmmel. Halottam, ahogy egyre szaporábban lélegzik, én pedig játszani kezdtem az érzékeivel. Testem teljesen betöltött lüktető férfiassága, éreztem minden egyes idegszálát, minden sejtjét. Fölé hajoltam, melleimmel az arcát cirógattam. Ő a hátam simogatta, gerincemen végigfuttatta az ujjait, beleborsódzott a hátam. A fülembe súgta a kívánságát: Állj oda a fához, édes!” – Na, alakul a dolog, ez legalább nagy vonalaiban ismerősnek tűnt.
Nem mintha akkor fontos lett volna hitelesség vagy stílus, akármilyen ócska, limonádé történetet mondott ez a kis hülye, úgy recskáztam rá, mint egy gép. Furcsa kontrasztban állt a szirupos történettel, hogy Karola leülni sem tudott a cafatokra szakadt seggére, mesélés közben térdelve feszengett a fűben. Talán a béna kis barátnője azt hitte, ez így természetes. – „Odaálltam a fához, ő hozzásimult a hátamhoz. Kicsit pucsítottam, hogy könnyűvé tegyem a dolgát, és ő nagyon lágyan, nagyon finoman belém hatolt.
– De … ööö … hátulról? Úgy értem, a fenekedbe? – Neeem, persze hogy nem, jó helyre tette. Előrenyúlt, kezével a csiklómat izgatta. Nagyon-nagyon jól csinálta, érződött rajta, hogy gyakorlott ebben, mégis annyira helyes fiú volt, ahogy izgult, ahogy felizgattam. Egyszerre jutottunk fel a csúcsra, egész teste reszketett, hörögve spriccelte tele a testem. Én is úgy éreztem, hogy kiszállok a testemből, mindenestül eggyé forrtunk. Sírtam a boldogságtól.”)
És akkor tényleg elélveztem.
Nem lankadó fasszal, nem félbeszakítva, nem elrontva, akkorát élveztem, hogy villámok cikáztak a szemem előtt. Mire magamhoz tértem, Karola és a másik liba eltűnt. Valószínűleg hangos voltam, meghallották, elrohantak.
Csak tudott valami örömet okozni ez a kis gombafejű gnóm. Volt még vagy másfél deci az üvegben, nem tartott sokáig. Akkor már nagyon részeg voltam, de azt biztosan tudtam, hogy 20 év múlva is vissza fogok emlékezni erre az estére. Azóta is merevedni kezdek, ha hüppögő bakfislányt látok.
És eltelt majdnem húsz év, találkoztam Karolával. A férjével volt, vásároltak. A férj kicsit kövérkés, szemölcsös, zsíros hajú, puffadt arcú barom. Karola talán még taszítóbb, még rondább, mint volt. A marha nagy reál tehetségével fizikát és matekot tanít egy vidéki általános iskolában. A potrohos férj szedegette le a polcról, amit venni akart, a feleség meg tolta a bevásárlókocsit. Tenyérnyi napszemüveg volt rajta, de ez sem tudta eltakarni az arcán éktelenkedő véraláfutásokat….

Leszbikus dominák

Már a kocsiban ültem és az autópályán haladtam. Egy órával érkezésem előtt kellett jelentkeznem telefonon a pontos címért. Többszöri próbálkozásom után végre felvette egyik Úrnőm a telefont. A Körvasút soron megálltam a megadott ház előtti parkolóban. Megnézetem melyik lépcsőházba kell mennem és az ajtó eleől ismét megcsörgettem Őket.
-Minjárt lemegyünk ! – kaptam a választ. Öt perc is eltelt mire egy félhosszú fekete hajú lány nyitott ajtót, és felkísért az emeltre. A lakásba belépve még egy hasonlóan szép, de hosszó fekete hajú Úrnő fogadott.
Mint megtudtam Regina és Bernadett Úrnőkhöz volt szerencsém. . Mindketten fekete ruhát viseltek. A hosszabb hajú Úrnő fekete rövid egyberészes vállpántos ruhát,fekete hosszú bőrcsizmával. Kettejük kapcsolatában Ő volt a domináns. A másik Úrnő fekete top-ot viselt felül, alul fekte short-ot szürke ,fekete mintás csizmával. Miután ismertették e lehetőségeket elmentem zuhanyozni. A fürdőből kilépve már meztelenül közelítettem meg a szobát. A lakásban elég hideg volt a kinti időjárásnak köszönhetően,pedig már bőven elmúlt a fűtési szezon.
Rövid ruháikban a gázkonvektor mellett didergtek. Négykézlábra álltam és engem is konvektorhoz parancsoltak. Farkam egészen kicsi volt,de nem fáztam ,hideg kezükkel fogdostak mutatván milyen hideg van. Mikor már a kezük felmelegedett legalább, leültek a szobában egy kanapéra,egymás mellé. Eléjük kellett térdepelnem. A hosszú hajú Úrnő adta ki a parancsokat, és mi teljesítettük. A rövidebb hajú Úrnő csizmáit kellett tisztára nyalnom sarkától egészen a száráig. Parancsra felváltva kelett az alárendelt leszbi lány talpát és tűsarkait nyalogatnom, miközben Ők csókolgatták egymást.
Izgató volt látni ahogy falják egymást de csak fél szemmel mertem a csizma mellett felnézni. A domina Úrnő levetette a társával a felsőjét és a shortját,így ott ült velem szemben egy szál melltertóban és bugyiban. Látszott rajta hogy imádja úrnőjét, meztelen testem és farkam látványa egyáltalán nem érdekelte.
Most már Úrnőm lábát kellett kényeztenem, miközben barátnője a nyakát és a meredező ciciktől duzzadó dekoltázsát csókolgatta. Igazán élvezettel nyaltam a csizmáját, de farkam csak aléltan lógott.
– Na mi van az ezredes nem akar működni?!–kérdezte gúnyosan. A földre parancsoltak hason fekve. Felváltva, egymást tartva oldalról,a hátamra léptek és lépkedve tűsarkújukkal tapostak. Ez tetszett nekik mert át kellett fordulnom hanyatt , hogy előlről is rám taposhassanak. A mellkasomos sétáltak, majd csizmájuk talpával taposták gyúrták a farkamat mely már nagyobb lett az izgalomtól. Felettem állva egymást nyalták ,falták. Ezután végig járatták ujjaikat testemen. Ez kellems volt de annyira nem izgatott, így farkam úrja lankadni kezdett!
Négykézlábra állíttattak, Úrnőm újra a kanpéra ült. Barátnőjét mellém négykézlábra parancsolta,s parancsára masszírozni kellett a hátát. Szorgosan munkához láttam és legjobb tudásom szerint végigdolgoztam a hátát. lankadt farkam az oldalához dörzsöltem ,de ezt Úrnőm észrevette és távolabb kellett húznom csípőmet. Miután derkasan dolgoztam parancsra lecsatolhattam a melettem négykézláb álló lányról a melltartóját, így már csak egy kis bugyi takarta kívánatos testét. masszírozás közben át-át tévedt a kezem a hátáról a melleire és érezhettem pici mellbimbóit.
Úrnőm megelégelte tevékenységemtet. Most végra a bugyit is lehúzhattam barátnőjéről aki engedelmesen tűrte. Izgató volt a meztelenül négykézláb mellettem térdepelő lány látványa, szívesen meghágtam volna hátulról,de farkam továbbra is lankadt volt,pedig engedélyt kaptam a feneke simogatására. A meztelen csajt maga mellé parancsolta a kanpéra. Hű ebként az általuk eldobott bugyit kellett a számban visszahozniés csaholva várni az újabb dobást. Jutalom képpen Úrnőm megígérte hogy ha fel tudom állítani a farkamat akkor elélvezhetek majd!
Lankadt farkamra óvszert huzattak velem, elkezthettem sűrűn huzogatva életet verni belé a kanapé előtt térdelve. A kanapén az Úrnő csókolgatni kezdte barátnője meztelen testét,majd szemem láttára nyalni kezdte a punciját. Ezután a barátnő vette át a kezdeményezést, és az Úrnő melleit hámozta ki fogságukból. A két szilikonos cici izgatottan meredezett a nyelvvel izgatás hatásra,míg a barátnő másik keze a bugyiján keresztül a punciját izgatta. Amennyire lehetett közel hajolva gyönyörködtem szerelmes mozdulataikban, és a farkam is erősen meredezni kezdett.
Úrnőm észrevette ezt,és ismét hanyatt a földre fektettek.
– Most beleélvezhetsz egy punciba mondta és előkerült egy műpunci. Gondosan az óvszeres farkamra húzta puncit. Barátnőjével összehajoltak felettem két oldalról, és miközben barátnőjével érzékien falták egymást,egyik kezével a puncit húzogatta a farkamon. A látvány és az ütemes mozgás a műpunciban megtette a hatását. Vinnyogva könyörögtem hogy elélvezhessek!! Úrnőm végre engedélyt adott. Míg heves csókolózásukat és a barátnője meztelen testét néztem,a heves mozgás hatására hevesen beleélveztem a műpunciba.
Úrnőm addig huzogatta a puncit amíg az utolsó cseppet is kipréselte belőlem. Lehúzta ernyedt farkamról a műpuncit. Az összes sperma az óvszerben lógott. Ha eljössz legközelebb is akkor újra megdughatod a puncit!! zengtek szavai. Megszégyenülten zuhanyozni mentem míg ők tovább szerelmeskedtek.

Brutális szado-mazo pornó forgatás magyar lányokkal

Vádat emelt az ügyészség a férfi ellen, aki véresre vert két nőt egy pornófilm forgatáson még tavaly januárban. Egy hétgyermekes családanya levele alapján fogták el a kommandósok. A nő szexmentes hirdetésre jelentkezett. 100-200 ezer forintot ígértek neki, és csak a helyszínen tudta meg, hogy szado-mazo pornóról van szó. Nádpálcával, korbáccsal verték és a megbeszélt jelre sem hagyták abba. Súlyosan megsérült.
A forgatás szereplőit internetes hirdetés útján toborozták. A bűncselekményre az egyik szereplő, egy hétgyermekes anya hívta fel a rendőrök figyelmét.
Vádat emelt az ügyészség az ellen a férfi ellen, aki tavaly, egy „szado-mazo” filmforgatáson két nőt is súlyosan bántalmazott. A sértettek hiába könyörögtek, a főszereplő fél órán keresztül ütötte őket különböző szexuális kellékekkel. A bűncselekményre az egyik szereplő, egy hétgyermekes anya hívta fel a rendőrök figyelmét, névtelen levélben tett feljelentést. A nyomozók a következő forgatási napon csaptak le a szervezőkre a korábban szórakozóhelyként működő újpesti épületben.

Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a Független Hírügynökségnek elmondta: a vádirat szerint a férfi fél órán keresztül különböző eszközökkel bántalmazott két sértettet, akik nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedtek. Az ügy iratait a IV. és XV. kerületi bíróságra már megküldték, a vád kétrendbeli súlyos testi sértés. Az ügynek kezdetben két másik gyanúsítottja is volt, de a rendőrség ellenük már korábban megszüntette az eljárást.
Tavaly januárban Baranyi József XIV. kerületi rendőrkapitány azt mondta: a forgatás szereplőit internetes hirdetés útján toborozták, forgatásonként 100-200 ezer forintot, és szexmentes munkát ígértek nekik. Az ügy azután derült ki, hogy az egyik bántalmazott, egy hétgyerekes anya a forgatáson történtek miatt feljelentést tett, névtelen levelet küldött a rendőrségre.
A feljelentése szerint január 17-én délután, a IV. kerületi Szilágyi utcai, egykor szórakozóhelyként működő helyen bántalmazták. Hiába kérte, nem engedték el, és megkötözött kezeit sem oldozták ki. A rendőrök január 24-én, egy előre eltervezett akcióban csaptak le az újabb forgatáskor. 14 embert állítottak elő a rendőrök, közülük hármat gyanúsítottként hallgattak ki, de ők is szabadlábon védekezhettek.
A Szilágyi utcai épületben valamint a gyanúsítottak lakásán is házkutatást tartottak: számítógépeket foglaltak le, és kábítószert is találtak. Az egyik gyanúsított ellen – aki a filmben főszereplő volt – személyi szabadság megsértése miatt indítottak eljárást. A két másik gyanúsított a férfi bűntársai voltak. A rendőrök több sértettet keresnek még: kérik, akivel hasonló eset történt, jelentkezzen a rendőrségen.
További cikkek a témában: Szadómazó a lágerben: mozikba kerül a Stalag-film – Magyar szadista MILF domina – SM fenekelős castingon véresre verik a magyar csajokat – Grotesque pornó és szadizmus a művészfilmekben – Magyar lányok szadista pornóban – Szex, perverzitás és rengeteg vér: íme az egyik leghíresebb magyar – Extrém szex: perverz szadista büntetések. Ilyen filmeket gyárt az Elie Pain, magyar csaj kegyetlenül elfenekelve, vagy The Complaint – Szado-mazo pornót forgató stábra csaptak a rendőrök – Pornóbotrány: Maradandó sérülések a szadó-mazó forgatáson – Pornóbotrány: Áramot vezettek a lányok nemi szervébe – Az újpesti szexbotrány a producer szemével! – Kegyelmezz nagyuram! utórezgések – Az Auschwitz náci szadómazó film weboldalát meghekkelték

Extrém casting pornó Annamari plázacicával

Extrém casting pornó Annamari plázacicával. Ha tetszik Annamari perverz lány, akkor néz meg a privát castingjáról készült képeket és videót. Itt a többi plázacica, akik szopnak, basznak filmekben, a teljes tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok szerepelnek privát castingon és többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés

A japánok szexualitása

Az alaphangoltság
A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.
Anyagcsere-jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.

Nő és férfi szerep
Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.

Vérfertőzés
Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.

Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai
Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.

A helyek, ahol élvezetek folynak
A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.

Pornográfia, erotika
Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.

SM
A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.

Jegyzetek
1. Statisztikai adatok: Japán lakossága 2000-ben: 126.549.976. Átlagéletkor férfiaknál 77, nőknél 84 év (Romániában 66, illetve 73 év). Egy átlagos japán nő 1,4 gyereket szül. Az eg főre eső GDP 1999-ben 23400 dollár (Romániában 3900 dollár).
2. Ben-wa készülék. „Ha egy japán fiatalasszony csukott szemmel, átszellemült arckifejezéssel ringatózik egy hintaszéken, a környezetében lévők nem zavarják, hanem tapintatosan tudomásul veszik, hogy bizonyára gésagolyócskáknak, Ben-wa készülékeknek vagy Rin-no tamának nevezett gömbökkel játszadozik éppen. E két tojás nagyságú gömb közül az egyik üres, a másikban, amelyet a japán nők kicsi férfinak neveznek, egy kicsiny ólomgolyó vagy fémnyelv van, amely a legkisebb mozdulatra nekiütközik a comb falának, s rezgésbe hozza azt. Először az üres golyót helyezik be a hüvelybe, fel egészen a méhig, s csak utána a másikat.” (Erős László)
3. Egy elfojtás. A japánok nagyon körültekintően viselkednek a társas érintkezésben, gesztus- és mimikakontrolljukat olyan tökélyre fejlesztették, hogy előfordul, a humánetológusokat is zavarba ejtik. Egy példa: az üdvözlés univerzális formája a szemöldökök felemelése és ezáltal a szem szélesre nyitása. Ezt a világon mindenki, akarva-akaratlanul így csinálja, de a japánok nem, ők kikezelték magukat ebből a tapintatlan könnyelműségből.
4. Szex és félelem. Női szexuális fantáziák vizsgálatában azt találták, hogy gyakran jelennek meg szubmisszív motívumok. Nők gyakran keresnek félelmet keltő helyzeteket szexuális aktiválás céljából. Például kleptomániás nők egy részénél találtak ilyen motivációt. (Csányi Vilmos)
5. Incesztus. „A biológiai komponens mellett mindig a kulturális tényező a döntő. Például számunkra semmi különös nincs abban, ha egy férfi, feleségének halála után elveszi annak nővérét. Az angol törvények pedig még nemrégiben is szigorúan tiltották ezt, mert vérfertőzésnek tekintették. Az elsődleges rokonok közötti szexuális kapcsolatból származó utódok között feltűnően nagy a genetikai eredetű deformációk aránya a káros recesszív génhatások megnyilvánulása miatt. Valószínűleg ennek elkerülését célozza a vérfertőzés tabuja, bár más magyarázatok is vannak. A pszichoanalitikus felfogás szerint a vérfertőzés bomlasztja a családi kapcsolatokat, antropológiai elméletek szerint az exogámia erősíti a családok közötti kapcsolatokat.” (Csányi Vilmos)
6. Anime, doujishi. Az anime rajzfilmesített manga. A legsikeresebb képregények gyakran filmformátumot is kapnak. Az anime amerikai és, tegyük hozzá, európai sikerének oka, hogy a figurák sok vonatkozásban hollywoodi karakterek, mindennek ellenére a Nugaton japán recept szerint gyártott anime nem olyan népszerű, mint az eredeti japán – a rajongók egybehangzó véleménye szerint igazán jó történetet csak a japánok tudnak kitalálni. A doujishi a rajongók által készített manga, a kereskedelmi címek többnyire pornográf paródiáiról van szó.
7. Yuro Komuro, A-szériás japán pornócsillag. Titka, akár a többi sztárnak, kislányos kinézetében, ártatlan tekintetében rejlik. Egy egyórás filmért járó honoráriuma 25 ezer dollár. Tíz hónap alatt 18 filmet forgatott.
8. Erotikus irodalom: Norinaga Akira Lótuszvirág – Forrás: Terebess, Olimpiq, Index.