Szadó-mazó forgatás botrány rendőri akcióval

Megvert nő buktatta le a szado-mazo forgatást Illegális szado-mazo pornófilmforgatást számolt fel a rendőrség vasárnap. Egy újpesti stúdióban brutálisan megvertek egy nőt, aki végül bejelentést tett a rendőrségen – derült ki a rendőrség szerdai sajtótájékoztatóján. Három férfit gyanúsítanak.

A hétvégén egy pornófilmforgatás helyszínén ütött rajta a IV. kerületi rendőrség, így sikerült félbeszakítaniuk egy szado-mazo film forgatását. A helyszínről több embert elvittek, összesen három férfit gyanúsítottak meg személyi szabadság megsértésével és testi sértéssel. A múlt héten az újpesti rendőrkapitányság egy névtelen levelet kapott, amelyet remegő kézzel írtak – mondta el sajtótájékoztatón Baranyi József kerületi rendőrkapitány. Utóbb kiderült, hogy a levelet egy hétgyerekes családanya írta, aki az ügy egyik sértettje. A nő meghagyta a mobilszámát a levélben, így tudták felvenni a kapcsolatot vele a rendőrök. Az asszony egy álláshirdetésre jelentkezett, amelyben szexmentes, de meztelenkedést követelő, ugyanakkor megerőltetéssel nem járó munkát ígértek 100-200 ezer forint közötti fizetségért. A nő munkanélküli, rendkívül rossz anyagi helyzetben volt, ezért válaszolt a hirdetésre. A nő aláírt egy szerződést, amelyből nem kapott saját példányt. Azt elmondták neki, hogy szado-mazo felvételről lenne szót, de azt hazudták, hogy csak könnyebben, illetve imitálva ütnék, neki pedig imitálnia kellene a fájdalmat. Amint megjelent az újpesti stúdióban, a forgatás helyszínén, egy ágyhoz kötözték, és azonnal verni kezdték. Egy másik nőnek kellett őt ütnie nádpálcával, korbáccsal és egy lapos műanyag tárggyal. Később padkához és vascsövekhez is hozzákötözték. Volt olyan pillanat, amikor az ütlegelő nő sem akarta már folytatni a verést. Előzőleg megbeszéltek egy jelet, amelyet – az ígéret szerint – ha kimondott volna a vert asszony, akkor befejezték volna a verést. A jel az volt, hogy „hagyd abba, könyörgök, nagyuram” – mondta el a rendőrkapitány. A nő azonban hiába könyörgött, az ütlegelést a producer vette át, és véresre verte az asszonyt. A stúdióban készült felvételeket az interneten árulták pénzért, de az is előfordult, hogy online élő adásban, fizetségért lehetett megnézni a stúdióban zajló eseményeket. A rendőrség szerint a stúdióban sok esetben forgattak olyan videókat, amelyek sokáig tartó, brutális verést rögzítettek. A rendőrség jelentős mennyiségű, 14 terabájt adatot foglalt le. A stúdióban volt egy kórházszerűen berendezett szoba is, gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal. A helyszínen volt az Országos Mentőszolgálatnak egy beosztottja, akinek a feladata az elsősegélynyújtás volt. Őt végül csak tanúként hallgatták ki. A rendőrség a bejelentés alapján a január 23-24-i hétvégén figyelte a helyszínt, vasárnap pedig egy taktikai egység lecsapott. Az erős rendőri fellépésre azért volt szükség, mert a stúdiót biztonsági szolgálat védte. A stúdiót egy Szilágyi úti, használaton kívüli házban rendezték be, melyben korábban egy vendéglátóipari egység működött – mondta a rendőrkapitány az [origo] kérdésére. Összesen 14 embert állítottak elő, köztük voltak sértettek és tanúk is, végül három férfit gyanúsítottak meg. A három férfi egyikét őrizetbe vették, de nem kezdeményezték előzetes letartóztatását, jelenleg már ő is szabadlábon van. A kapitány határozottan tagadta azt a sajtóértesülést, hogy rendőr is érintett lenne az ügyben. A szado-mazo forgatások sértettjei közül eddig öt nő ismert, akik feljelentést is tettek, de a rendőrök még keresnek további sértetteket, összesen több mint tizen lehetnek – mondta a rendőrkapitány, aki szerint férfiak is lehetnek közöttük. Az eddigi információk szerint 18 évesnél fiatalabb sértett nincs. A rendőrkapitány szerint a személyi szabadság megsértését azzal valósíthatták meg a gyanúsítottak, hogy akaratukon túli dolgokra kényszerítették a sértetteket. Azt még vizsgálják, hogy melyik szereplő egyezett bele a verésbe, és melyikük tiltakozott a verés vagy annak folytatása ellen. A rendőrkapitány hozzátette: a magyar jogrendszer alapján senki nem mondhat le a méltósághoz, az élethez, a testi épséghez fűződő alapvető jogáról, még ha aláír is egy ilyen szerződést, azt semmisnek kell tekinteni. További részletek a Szexplázán, rendőrségi videó a Bixipen

Csipesz és korbács

a Gazda
a Rabnő
Amikor belépek, és elindulok a karosszékemhez, akkor jössz be a fürdőből. Látom, hogy egy pillanatra megdermedsz, majd gyorsan letérdelsz, de úgy teszek, mintha nem vennélek észre. Nyugodtan kirakom a kisasztalra a cigarettámat, kicsit rendezkedem is rajta, és leülök. Rágyújtok. Az első slukkot mélyen leszívom, és lassan fújom ki. Csak ekkor szólítalak meg. Megérkezem. A szoba üres, Te még nem vagy itt. Miközben a fürdőbe sietek, az órámra pillantok: jól van, bőven van időm mindenre. Gyorsan levetkőzöm, elrakom ruháimat; ha valamiért bejössz ide, ne találj rendetlenséget. Belépek a zuhanyfülkébe, megnyitom a csapot és letusolok. Hamar végzek, hiszen indulás előtt is zuhanyoztam, csak az út porát, izzadtságát kell lemossam. Alaposan megtörülközöm, és befújom magam a dezodorral, melynek annyira szereted az illatát. A tükör elé lépek, hogy arcom is rendbe hozzam. Jaj, a fülbevaló!
Le kell vegyem, egy rabnő nem hordhat ékszert. Odateszem órám és gyűrűm mellé, közben nyugtázom: még majdnem 10 perc van érkezésedig, nem kell kapkodjak. Hamar végzek a sminkeléssel: csak egy kis alapozó, semmi rúzs, és kihúzom a szemöldökömet. Szempillámat nem; úgysem fogom sírás nélkül kibírni, ne kenődjön el. Ugyanezért nem festem be szemhéjamat sem; Te sem szereted, ha ki vagyok ?mázolva?. Még egy gyors ellenőrző pillantás: minden rendben, kész vagyok, mehetek.
Ám mikor belépek a szobába, Te már karosszéked felé sétálsz. Belém hasít a rémület: csak nem késik az órám? Tegnap még pontos volt! Gyorsan letérdelek. Még nem vettél észre! Illetve biztos észrevettél, de nem mutatod. Nem merek rád nézni, nem is szabad. Hallom, ahogy a kisasztalon motozol, leülsz, rágyújtasz.
– Gyere ide!
Lassabban közeledsz, mint ahogy várom. Bár a térden csúszás lassabb, mint a járás, tudom, hogy tudsz ennél gyorsabban is. Végre ideérsz, és felveszed a szabályos tartást: sarkaid zárva, térdeid széles terpeszben. Kezeid hátul, összekulcsolva, fejed lehajtva. Hosszú, sötétbarna hajad szabályosan összefogva, és még csillog rajta pár vízcsepp: az iménti tusolás nyomai. Elindulok feléd. Közben azon gondolkodom, mivel fogsz büntetni a késésért. Ha tartod magad a szokásaidhoz, akkor lehet tenyeres a nádpálcával, lehet körmös a vonalzóval, de lehet talpas is a gumibottal. Mimet és mivel vered el? És hányat kapok? Két percnél nem lehet több a késés, hiszen Te is csak most érkeztél meg; ha hármat – hármat kapok mindegyikért, még azt is ki lehet bírni.
Megérkezem. Igyekszem minél szabályosabban elhelyezkedni: szétterpesztet térdekkel ülök összezárt sarkaimon, kezeimet összekulcsolom a hátam mögött, fejemet lehajtom.
– Hol kell várjál rám?
– Itt, Gazdám.
A szigorú hangon feltett kérdésre már a válasz hangjából kiérzem a félelmet a várható büntetéstől. Ijedten feleltem. Tényleg félek.
– De nem itt voltál, hanem a fürdő ajtajánál.
– Igen, Gazdám, valóban még csak ott voltam.
Hangod most még halkabb, remegőbb, mint az imént. Nagyot nyelek
– Kérem, büntessen meg késlekedésemért!
– Iiigen – húzom el szándékosan a szavakat – ezért a kis időeltérésért? most nem kapsz büntetést.
Elnevetem magam. Elneveted magad.
– Nem te késtél, én érkeztem hamarabb!
Megkönnyebbülten fellélegzel. Szád elé tartom kezem, hálásan csókolod meg. Úgy, ahogy tanítottalak: nyitott szájjal, finoman mozgó nyelvvel, de mégsem nyalva. Közben szemügyre veszem puncidat. A kisajkak alig bújnak elő a széthúzódó nagyok közül, még nincsenek megduzzadva sem. Vénusz – dombodon viszont apró fekete pontok látszanak. Elhúzom arcod elől kezem, és intek. Felemelkedsz a sarkadról, és a simítás meggyőz gyanúmról. Fellélegzem. Arcom előtt megjelenik kezed. Hálásan csókolom meg, úgy, ahogy tanítottál: nyitott szájjal, nyelvemmel meg – megérintve bőrödet. Aztán elhúzod kezed, és intesz, hogy emelkedjem fel. Megteszem; amikor megérinted Vénusz – dombomat, már majdnem biztos vagyok benne, mi a problémád. Már reggel észrevettem, hogy borostás a puncim. Kérdésed aztán megerősíti gyanúmat.
– Mikor borotváltalak utoljára?
– Négy napja, Gazdám. Már kezd kinőni a szőr, kérem, borotváljon meg
ismét.
Szeretem, hogy ennyire engedelmes vagy, és tudod a dolgodat. Puncimnak simának, szőrtelennek kell lennie, úgy szereted.
– Menj, feküdj az asztalra!
Megfordulsz és elindulsz. Én is felállok, átmegyek a fürdőbe. Mire a szükséges kellékekkel visszatérek, már az asztalon fekszel, széttárt lábakkal, ahogy kell. De nem lépek hozzád rögtön. Előbb a kisasztalhoz megyek, felveszem a szíjakat. Csak ekkor megyek a nagyhoz. Felcsatolom a boka – és csuklószíjakat, ellenőrzöm, hogy elég szorosak – e, csak ekkor látok a borotváláshoz. A szivaccsal megnedvesítem puncidat, majd borotvahabot kenek rá. Végül előveszem a borotvát. Odacsúszom, és felfekszem.
Széttárom a lábamat, és várlak. Félek ugyan attól, ami következik, de úgyis megtörténik. A borotválás nem fáj, de nagyon rossz. Nem mozoghatok, hiszen könnyen belém vághatsz, ugyanakkor rettenetesen csiklandós és érzékeny a puncim. Hallom, ahogy visszatérsz a fürdőből. (De jó, hogy rendben hagytam ott mindent. Egyszer már megbüntettél, mert csak leszórtam a holmimat, annyira siettem, és Te bementél valamiért; ha jól emlékszem, akkor is a borotváért.) Van időm mindezt végiggondolni, mert nem rögtön hozzám lépsz, a kisasztalon matatsz. Amikor aztán idejössz, nem kezdesz rögtön a borotváláshoz. Előbb csuklóimra és bokáimra szíjbilincseket csatolsz. Szorosak, de nem okoznak fájdalmat, legalábbis egyelőre. Később majd igen, amikor kikötözöl, hiszen ezért raktad fel őket. Aztán megérzem puncimon a hideg szivacs simítását, a borotvahabot, ahogy elkened. Ez még nem vészes, de ami most jön….
– Ne mocorogj, nem akarlak megvágni!
A figyelmeztetés után elkezdem a lehúzást. Meg – megránduló combjaidon látom, hogy szeretnél minél előbb szabadulni, de nem zavartatom magam; alaposan megborotvállak. Figyelmeztetsz, és elkezded.
Amíg a Vénusz – dombot borotválod, még hagyján. Beharapom számat, megfeszítem izmaimat. Csak nem mozogni, nyugodtan feküdni! Egyre nehezebb lesz, amikor már az ajkaknál tartasz.
– Menj, töröld le és krémezd be a puncid!
Az utasítást akkor adom, amikor végeztem. Aztán székemhez sétálok. Ismét rágyújtok, de nem kell sokáig bámuljam a füstöt, mert már ismét előttem térdelsz. Az ellenőrző simítás meggyőz arról, hogy jó munkát végeztem: puncid megint szép sima, szőrtelen. Az utasításod jelzi, hogy végeztél. Lemászom az asztalról, és térden csúszva igyekszem a fürdőbe. Sietek, nem csukom be az ajtót. Gyorsan letörlöm a borotvahab maradékát, és bekenem puncimat az after – shave géllel. Finoman hűsíti, nyugtatja bőrömet. Nem vacakolok sokáig, hiszen vársz rám. Még letörlöm a kezemet, és indulok vissza.
Fél perc múlva már ismét székednél, előtted térdelek. Most nem ülök sarkamra, tudom, ellenőrizni akarod munkádat. Csak ne kelljen megismételned! Még egyszer nem hiszem, hogy kibírnám. Már előfordult, hogy megmozdultam és megvágtál, de ez szerencsére elég rég volt. Most azonban meg vagy elégedve.
– Kérem az italomat!
Már indulsz is a bárszekrényhez. Hamar kezemben van a hosszú pohár a méz – sárga folyadékkal. Térden csúszva megyek a bárszekrényhez. A hosszú pohárba először másfél ujjnyi whiskyt öntök, majd feltöltöm vízzel, végül beleteszem a termoszból a jeget, és viszem Neked.
Odaérek Hozzád, átadom a poharat.
– Hány jégkocka van ebben a whiskyben?
Eléd tartom a poharat. Te jó ég! Elhibáztam! Ilyen még sosem történt!
– Há… három.
Dadogsz, ahogy ráébredsz tévedésedre. Ijedtemben dadogok. Mi lesz most? Hogyan büntetsz meg?
– És hánynak kéne lennie?
– Ke… kettőnek!
Még mindig dadogsz, mikor kikapod az egyiket. Kikapom a felesleget.
– Bizony!
Látom, hogy nem tudod hova tenni a kezedben levő feleslegest. Kezemben van a felesleges jégkocka. Hova tegyem? Le nem ejthetem, foltot hagyna a szőnyegen.. Vissza sem vihetem, engedélyed nélkül nem mehetek el. Nem vehetem a számba sem.
– Dugd magadba!
Tétova mozdulattal nyúlsz puncidhoz, de nem kegyelmezek Megrándulsz, amikor a hideg, nedves kocka beléd csúszik. Tudom, hogy egyszerre fagyaszt és éget, de: A kérdés megoldva. Nem akarok hinni a fülemnek. Bizonytalanul mozdulok. Az utolsó pillanatig, centiméterig reménykedem, hogy mégsem. De nem állítasz le. Bedugom puncimba a jégkockát. Szörnyű! Hideg és mégis éget, az alkohol pedig csíp. Szeretném kivenni, de nem lehet.
– Mélyebbre! Benned fog elolvadni!
Középső ujjaddal betolod, majd kezedet ismét összekulcsolod a hátad mögött. Bár lehajtott fejed miatt alig látom arcodat, az egész testeden átfutó rángások jelzik az olvadó jég okozta fájdalmat. Farkam bizseregni kezd, de ennek még nincs itt az ideje. Beletörődve a dologba, középső ujjammal mélyebbre nyomom a jeget. Aztán ismét összekulcsolom hátul kezeimet. Rettenetes, ami puncimban történik. A jég lassan olvad, éget és hűt, csak a csípés szűnik meg hamar. Próbálom siettetni, gyorsítani az olvadást, megfeszítem és elernyesztem hüvelyemet, de semmi hatása.
– Lássunk most már hozzá ahhoz, amiért itt vagyunk. Add a melleidet!
Nem is próbálsz tiltakozni. Tudod, mi következik és miért. Felemelkedsz, kicsit előre is dőlsz. Kemény, szép melleid most alig pár centire vannak tőlem. Előbb tenyérrel, majd ujjheggyel simogatom őket. Az amúgy is szép, hosszú bimbók hamar még keményebbé, merevebbé válnak; ekkor teszem rájuk a CSIPESZEKET! Felszisszensz, ahogy az erős rugók benyomják a kis fogakat, de nem jajgatsz. Hát igen, az én nevelésem vagy, nem óbégatsz feleslegesen.
Hátradőlök, te is visszaereszkedsz a sarkadra. Kortyolok egyet, és megkérdem:
Hát akkor kezdődik! Jönnek a kínok, a fájdalom, a szenvedés. Nincs menekvés. Nem felejtetted el, hogy múltkor, miután elmentél, a rendrakásnál itt maradt a hamutartó. Az meg úgysem érdekel, hogy sietnem kellett. Felemelkedem, feléd tolom melleimet. Mivel kezdesz? Belemarkolsz? Megrángatod? Megcsavarod a bimbóimat? Nem tudom, de fájni fog. Aztán mégsem fáj. Tenyérrel, majd ujjheggyel simogatod bimbóimat, udvarukat. Testem gyorsan reagál: a bimbók megmerevednek. Nagyon finom. Aztán… aztán tényleg jön a kín: a CSIPESZEK! Felszisszenek, ahogy belém marnak. Legszívesebben üvöltenék, de nem szabad, nem lehet. Tilos!
Hátradőlsz, én is visszaülök sarkamra. Hallom, ahogy kortyolsz egyet.
– Mekkora súlyt akasszak a csipeszekre? 5, 10, 15, 20 dekát? Vagy 25 – öt?
Picit tétovázol, majd: Mit válaszoljak? Ha keveset mondok, akkor felteszed azt, aztán azt is, amit Te gondoltál. Jobb, ha a sokat választom.
– Büntessen 25 – tel, Gazdám, amiért rosszul készítettem el az italát.
– Megérdemelnéd, de megelégszem 15 – tel. Az a jégkocka a puncidban pótolja a többit!
– Köszönöm kegyes jóságát, Gazdám!
Suttogsz. Nem mersz hangosabban beszélni, nehogy felkiálts a melledet tépő fájdalomtól. Suttogok. Nem merek hangosabb lenni, pedig legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól.
– Állj négykézlábra!
Túl gyorsan engedelmeskedsz, a súlyok megrántják melleidet, ismét felszisszensz. Kibújok papucsomból, és arcod elé teszem lábamat. Alázatosan és finoman csókolod végig lábfejemet.
Amikor a bokámhoz érsz, visszahúzom, és a másikat tartom oda. Azt is végigcsókolgatod.
Gyorsan engedelmeskedem. Hiba volt! A súlyok meglendülnek, nagyot rántanak melleimen. Visszanyelem a kikívánkozó jajt, de felszisszenek. Ezt még szabad, hiszen Te is tudod: fáj. Jajgatni, kiabálni tilos. Nem szabad kitérni, menekülni sem, könyörögni sem a fájdalom elkerüléséért, enyhítéséért. Hiszen önként vállaltam a rabszolgaságot, nem Te kényszerítettél rá. Meglátom egyik meztelen lábfejedet. Lejjebb ereszkedem, és végigcsókolom. Aztán a másikat tartod elém. Természetesen azt is elborítom csókokkal.
– Menj az András – kereszthez! Terpeszállás, karok ferdén a magasban!
Visszabújok papucsomba. Odacsúszol, majd felállsz. Megfordulsz, és felveszed az előírt pózt. Hozzád sétálok. Beakasztom előbb csukló – , majd bokaszíjaidba a karabinereket. Aztán feszesre húzom a láncokat. Tested nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírsz. Leguggolok. Kisajkaid előbújtak, duzzadtak, de még nem eléggé. Megdörzsölöm őket, hamar megtelnek vérrel, és még vastagabbak lesznek. Ekkor teszem fel a széles pofájú, nagy PINACSIPESZEKET. Felszisszensz, hangosabban, mint amikor a melledre tettem fel. Felemelkedem, és elindulok. Odacsúszom a falra erősített hatalmas kereszthez. Ez azért jobb, mintha a levegőben lógva lennék kikötözve, és úgy vernél. Mert meg fogsz verni, tudom. Felállok, megfordulok. Terpeszben, ferdén felemelt karokkal várok Rád. Nem kell sokat várjalak. Hozzám lépsz, és a láncokon levő karabinereket előbb csukló – , majd bokabilincsemhez csatolod. Aztán megfeszíted a láncokat. Testem nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírok. Elém guggolsz, és elkezded simogatni, dörzsölni pinaajkaimat. Nagyon jó! Finom! Kezdek felizgulni, amikor új fájdalom hasít belém: felraktad a Pinacsipeszeket! Ordítani szeretnék, de sikerül felszisszenéssé mérsékeljem. Nagyon fáj!
– Na, ezekre mennyit akasszak? – kérdezem. – 10, 20, 30, 40 dekát? Esetleg fél kilót?
– Talán kibírom a fél kilót.
Értékelem óvatos okosságodat, hiszen ismersz, tudod, hogy mi is következik! Öt deka is rengeteg, de ötven! Mégis ennyit mondok, hátha kevesebb lesz! És igen…
– Biztos kibírod, de most megelégszem 25 dekával is.
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaidat.
Felállok. Hallom erőltetetten szabályos lélegzetvételedet. Így védekezel a kín ellen, nehogy felkiálts a fájdalomtól, hiszen azt nem szabad! Azért további büntetés jár! Persze fogsz jajgatni is, de a csipeszek és súlyok statikus fájdalma még uralható. Hogy ne legyen olyan könnyű dolgod, kihúzom a biztosítót, és két racsnit engedek a láncon. A kereszt előrebillen 30 ° – ot, de a szíjak erősen tartják testedet, amely most enyhén előreívelve eltávolodik a kereszttől. A meglendülő súlyok megrántják pinádat, melleidet, de még mindig kibírod jajgatás nélkül, csak lélegzeted válik pár pillanatra kapkodóvá.
Visszasétálok a karosszékhez, leülök. Új cigarettára gyújtok, kortyolgatom az italomat, és nézlek. A meg – megmozduló súlyok elárulják azt, amit innen egyébként nem láthatnék: mocorogsz, próbálsz kényelmesebben elhelyezkedni, persze hiába, a fájdalom nem szűnik. A csipeszek harapnak, a súlyok rángatnak; tested legapróbb rezdülését is új kínnal fizeted meg.
Lassan kiürül a pohár, végigég a cigaretta. Felállok, a fogashoz megyek. Fél szemmel figyellek, miközben válogatok. Nem mersz felnézni, de érzem: próbálod kitalálni, mit is veszek le, miközben (persze hiába) reménykedsz: talán semmit. Végül leakasztom kedvencemet.
A korbács nyele 20 centi, és olyan, mint egy farok; 7 szíja puha bőrből van ugyan, de szintén 20 centis. Hozzád sétálok. Visszabillentem a keresztet, ismét egyenesen áll. Egyenként megemelem és visszaejtem a súlyokat; nem esik le egyik sem, erősen tartanak a csipeszek. Mindezt persze felszisszenéseid kísérik; az utolsó már majdnem jajgatás.
Oldalt állok, és felemelem a korbácsot. Az első ütés melleidet éri; ezt még kibírod csendben, a kissé lejjebb érkező másodikat is, de a még lejjebb irányzott újabb után feljajdulsz: az egyik szíj pont rácsapott már amúgy is megkínzott mellbimbódra. Kis szünetet tartok, majd folytatom a korbácsolást; a következő három ütést megint elviseled, a negyediknél ismét feljajdulsz. Megint lélegzetvételnyi szünet, majd tovább ütlek, lassan haladva lefelé.
Ismét feljajdulsz. Ezt már nem szeretem.
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaimat.
Felállsz. Mélyeket lélegzem, hogy kibírjam jajgatás nélkül. Nagyon nehéz. Ha lehetne, sikítanék a fájdalomtól, de nem lehet. Próbálok kellemes dolgokra gondolni, kiűzni agyamból a fájdalom tudatát. Nem megy!
A fájdalom erősebb! És hirtelen… előrebillented a keresztet.. A súlyok lengenek, és rángatják melleimet, pinámat. A szíjak is belém vágnak, hiszen most azok tartanak. Főleg a csuklószíjak, rajtuk van szinte egész testsúlyom. Bár csak 54 kiló vagyok, de ezt két nem túl széles szíj tartja! Ha hirtelen elszakadnának… de erre nem szabad gondolni sem. Téged is elbírnának, pedig majdnem kétszer olyan nehéz vagy, mint én.
Visszamész a karosszékhez, és leülsz. Rágyújtasz. Most van 7 – 8 percem, hogy megszokjam a megszokhatatlant. Fáj… fáj… FÁJ! Próbálom lassan, nyugodtan venni a levegőt. Minden lélegzetvételnél megmozdulnak a mellemet húzó súlyok, és ébren tartják a kínt. A pinaajkakra akasztottak sincsenek nyugalomban. Legkisebb lengésük is újra meg újrateremti a fájdalmat. Nem látlak, de tudom, mit csinálsz: ülsz, és nézel, iszogatod a whiskyt és cigarettázol. Nem is tudom mit kívánjak inkább: maradj a székben minél tovább, vagy folytasd a kínzást, hogy minél előbb vége legyen.
Hallom, ahogy felállsz. De nem hozzám jössz. Az apró zajok elárulják, hogy a fogason matatsz. Oda vannak felakasztva a korbácsok, a lovaglópálcák és ?ostorok, a paskolók, a nádpálcák és mogyoróvesszők, a… Mindenből 3 – 4 fajta is, minden fajtából 2 – 3 darab. Mit választasz? És melyiket? Nem mintha nem lenne mindegy: csak rossz van és rosszabb. Amikor már előttem vagy, úgyis megtudom! Igen, megtudom. Ahogy visszabillented a keresztet, egy pillanatra látom kezedben a fekete korbácsot. Talán ez a legjobb ilyen. A kék színű selyemszálakból font ütése ugyan kevésbé fáj, de tovább sajog. A piros bőrből készült korbács kemény szíjai nagyon fájdalmasakat ütnek, nyomuk is sokáig megmarad, de nem fáj sokáig. Ezek a fekete, puha szíjak alig hagynak nyomot, a fájdalom közepes, de tovább tart.
Nincs sok időm ezen elmélkedni. Hirtelen fájdalom hasít belém: felemelted és elengedted a bal mellemet húzó súlyt. Aztán a jobbat is. Aztán a pinámat húzókat is, külön – külön. Nem bírom tovább! Dehogynem bírom! Ez még semmi ahhoz képest, amikor a lecsapó korbácsütés ÉS a súly egyszerre gyötör. Oldalt lépsz. Hát akkor… kezdődik. Igen, a korbács máris lecsapott mellemre. Nem jajgatni! Ismét! Akkor sem jajgatni! Megint! JAJAJ! Az ütések egyre lejjebb vándorolnak. Nem… lehet… kibírni… JAJgatás nélkül. Még lejjebb! Már a hasam közepénél tartasz. Talán… mégis… nem… Aúú!
– Tátsd ki a szád!
Benyomom és felcsatolom a zsebemből elővett gag – ball – t, aztán ismét oldalt állok, és folytatom a verést. A szájpecek mögül most már csak fojtott nyögések hallatszanak; igaz, egyre sűrűbben.
Amikor térdedhez érek, megint szünetet tartok. Most a másik oldaladra lépek, és onnan korbácsollak tovább: térdednél kezdem, és lassan haladok felfelé. A nyögések már majd mindegyik ütés után felhangzanak.
Visszaérek a melledhez. Tested nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Ismét eléd állok, kiveszem a szájpecket. Szemeid vörösek, szemhéjad duzzadt, arcodon elkenődött a smink a könnyektől. Levegő után kapkodsz, alig bírsz megszólalni, de csak kinyögöd:
Ráharapok a gag – ball – ra. Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert nem kell visszatartanom jajgatásomat, mégsem zavarja élvezetedet, melyet elverésem okoz. Rossz is, mert sokkal kevesebb levegőt kapok, csak orromon át tudok lélegezni. De már oldalt léptél, és tovább korbácsolsz. Ordítok, sikítok, de Te ebből csak nyöszörgést hallasz. Már a combomat érik az ütések, már a térdemnél tartasz.
Kis szünet, amíg a másik oldalamra állsz. Most a térdemnél kezded, és felfelé haladsz az ütésekkel. Érzem, amit a kicsorduló könnyek lefolynak arcomon. Nem bírom tovább, már folyamatosan jajgatok. Most lehet, nem hallod. Már megint a mellemnél vagy, még egy ütés, még egy, és az utolsó. Megint előttem állsz, kiveszed a pecket szájamból. Végre kapok levegőt! Csak három – négy gyors lélegzés után tudom kinyögni az előírt szavakat:
– Köszönöm a fenyítést, Gazdám!
– Még nincs vége, de az utolsókat számolni is fogod!
Ez már szinte kegyetlenség, tudom. De megérdemled? és ezt te is tudod!
Mély lélegzetet veszel:
Ez a legszörnyűbb dolog. Egész testem ég, sajog, és akkor még számolni kell az ütéseket, egyenként megköszönni őket. És nem szabad jajgatni, mert akkor az az ütés nem számít. Tévedni sem szabad, mert az sem számít. Nem tudom, hányat akarsz most adni, tízet szoktál, de legalább tizenhárom lesz belőle. Ha tizenötöt, abból 18 – 19 lesz, a húszból 25 – 26, a huszonöt legalább harminckettőt jelent!
– Ahogy parancsolja, Gazdám!
A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzom a hasadon. Aztán leengedem a kezem, majd meglendítem felfelé; a szíjak pontosan célba találva érik pinádat. A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzod a hasamon. Aztán leengeded a kezed, és máris csattan pinámon az ütés.
– Egy! Köszönöm, Gazdám!
– Kettő! Köszönöm, Gazdám!
– Három! Köszönöm, Gazdám!
– Aúúúúúú! Négy! Köszönöm, Gazdám!
– Ez nem számít! Feljajdultál!
Ismét végighúzom a szíjakat a hasadon, majd folytatom. Ismét végighúzod a szíjakat a hasamon, majd folytatod.
– Négy! Köszönöm, Gazdám!
Végül is tizenhármat kaptál, de a három jajgatás miatt úgy fejeződött be, hogy: Még két feljajdulás, vagyis összesen tizenhárom, amikor kimondhatom:
– Tíz! Köszönöm, Gazdám!
Persze még nincs vége, csak a verésnek. A korbács nyelét köldöködhöz érintem, majd egyre erősebben nyomva lefelé húzom. Végül felnyomom pinádba. Ütközésig. Meg is forgatom benned. Persze feljajdulsz, mire még egyet nyomok és forgatok rajta. Aztán ismét előredöntöm a keresztet, tested ismét kifeszül. Visszamegyek székemhez, és újabb cigarettára gyújtva nézlek. Most már nemcsak a súlyok mozgásán látom, hogy mozgolódsz; jól látszanak a megfeszülő és elernyedő izmok, a test hullámzása. Nem is szívom végig a cigit, visszamegyek hozzád. Érzem, kis pihenésre van szükséged a következő próbatétel előtt.
Visszabillentem a keresztet. Előbb melleidről, majd pinádról is leakasztom a súlyokat; a csipeszek még maradnak. Nem húzom ki a korbácsot sem. Aztán meglazítom a láncokat, és előbb a bokáidat, majd a csuklóidat rögzítő karabinereket kapcsolom le. Szabad vagy. Azonnal térdre esel. Nem csupán azért, mert így kell: egyszerűen nincs erőd állni.
Vége. Nem ütsz többet. Hasamhoz, köldökömhöz nyomod a korbács nyelét, és lassan lefelé húzod. Akkor ez az a fekete korbács lesz, amelyiknek a nyele… AÚÚÚ! Igen, ennek a nyele van farokká faragva, és ez a korbácsnyél – farok most fel van nyomva a pinámba. Teljesen felnyomtad, még meg is forgattad. Fáj. Farok, és mégis fájt, ahogy belém nyomtad, megforgattad. És még most is fájdalmat okoz, pedig már nem mozgatod, csak ott van, és kitölti az egész pinámat. Most megint előredöntöd a keresztet. Ne, kérlek, ne! A súlyok megint megrántották melleimet, pinámat. Ugye nem? De igen, itt hagysz lógni.
Hallom, hogy leülsz és rágyújtasz. Ez most rosszabb, mint a verés előtt volt. Nehezebben veszem a levegőt, a súlyok jobban rángatják, tépik melleimet. A pinámból is próbálom kicsit kijjebb tolni a korbácsnyelet, tehát azok a súlyok is mozognak, kínoznak. Egyszer csak megint előttem vagy, visszabillentesz. Leakasztod a súlyokat. Kérlek vedd le a csipeszeket is! Húzd ki belőlem a korbácsot! De nem teszed. Meglazítod a láncokat, kikapcsolod a karabinereket. Térdre esem. Ha lehetne, akkor sem bírnék most állni, de szerencsére úgysem lehet.
– Hozzad rendbe magad!
Visszamegyek székemhez, de nem ülök le. Gyors slukkokkal végigszívom a cigarettát, közben hallom a fürdő ajtajának nyílását, csukódását, a vízcsobogást. Leheveredek a kanapéra, és várlak. Az ajtó kisvártatva ki is nyílik, és bejössz. Lassan, furcsa mozgással csúszol felém. Na igen, zavar a pinádban levő korbács. A szék felé indultál, már majdnem oda is érsz, amikor észreveszed, hogy nem ülök benne. Egy pillanatra megállsz, felemeled a fejed, körülnézel.. Meglátsz, és újra lehajtott fejjel most már felém tartasz. Amikor ideérsz, felveszed szokott testtartásod. Eléd tartom kezem, és elborítod alázatos csókjaiddal. Állad alá nyúlok, felemelem fejedet. A sminked rendben, a szemedet is megmostad, csak a kissé még mindig duzzadt szemhéjak árulkodnak az iménti sírásról.
Megérintem mellbimbóidat is. Bár színük jóval sötétebb a normálisnál, kemények is, de hidegek, úgyhogy leveszem a csipeszeket. Az újra meginduló vérkeringés fájdalmától sziszegsz, de:
Nehezen vánszorgom el a fürdőbe. Most becsukom az ajtót magam mögött. Kell egy kis idő, hogy rendbe szedjem magam, kicsit pihenjek. Legszívesebben kikapnám a korbácsot, leszedném a csipeszeket. De nem tehetem. Csak Te nyúlhatsz hozzájuk, csak Te szüntetheted meg a kínt, melyet Te okoztál. Feltápászkodom, végignézek magamon. Testem nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Belenézek a tükörbe. Szemeim vörösek, szemhéjam duzzadt, arcomon elkenődött a kevés smink a könnyektől. Kinyitom a csapot, és a hideg vízzel alaposan megmosom arcomat. A hideg szivacsot sokáig nyomom szememre, olyan jó. Na elég, nem várathatlak soká. Újra sminkelek. Megnézem magam a tükörben. Még mindig kicsit duzzadtak a szemhéjaim, de egyébként rendben vagyok, mehetek. Az ajtó nyitásakor letérdelek, és elindulok széked felé. Nehéz így, a korbáccsal pinámban csúszni, de mindjárt odaérek. Nem ülsz a székben.
Merre vagy? Gyorsan körülnézek: a kanapén fekszel. Még három métert kell megtegyek, mire odaérek. Most már csak szabályosan el kell helyezkedjek. Arcom előtt megjelenik a kezed. Engedelmesen csókolgatom. Aztán felemeled a fejem, gyorsan lesütöm szememet, hisz nem szabad Rád néznem engedélyed nélkül.
Elengeded államat, és megérinted mellbimbóimat. Leveszed a csipeszeket. SSSSZZZZ! Ez majdnem annyira fáj, mint amikor feltetted.
– Köszönöm, Gazdám!
Megfogom a pinádba nyomott korbácsot. Megforgatom majd kihúzom. Persze lucskos, úgyhogy szájad elé tartom. Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatod. Közben szabad kezemmel kibontom a szalagot, hajad immár szabadon hull válladra. Kibontom köntösöm övét is. A korbács nyele immár tiszta, félredobom hát, és végigdőlök a heverőn. Belemarkolok hajadba, és térdemhez húzom fejedet. Ajkaiddal óvatosan megfogod a köntös szegélyét – nem nyálazhatod össze, mert azért büntetés jár – , és félrehúzod. Elengedem a fejed; most már tudod a dolgod. Megcsókolod a térdem, és apró csókokkal lassan haladsz felfelé, egészen a köldökömig. Aztán – kissé felemelkedve – ugyanezt csinálod a másik lábammal is. Ismét felérsz a köldökömhöz. Most egyenesen lefelé folytatod a csókolást, egészen farkam tövéig. Kinyújtod a nyelved, körbenyalod zacskómat, farkamat, majd elkezdesz szopni. Lassan, finoman, óvatosan csinálod, ahogy tanítottalak. Nem szorosan, nem fogaiddal, csak ajkaiddal érsz hozzám; meg persze a nyelved simogatja makkomat. Közben meg – megérintem, simogatom melleidet. Bimbóid ismét kemények, merevek, visszatért normális színük és melegségük is.
Bár nagyon igyekszel, még nem akarok elélvezni. Egy idő után tehát elhúzom fejedet, és megkérdezem:
Tényleg köszönöm, hisz az egyik állandó fájdalom a vérkeringés helyreállásával gyorsan megszűnik.
Megforgatod pinámban, és kihúzod belőlem a korbácsot. Szájam elé tartod. Na igen, rajta van a nyomom. Kinyújtom a nyelvem, nyalogatom, tisztogatom. Közben szabad kezeddel tarkómnál matatsz: kiveszed a szalagot, mely eddig összefogta a hajamat, most már szabadon hull vállaimra. Ledobod az immár tiszta korbácsot, és hajamba markolva térdedhez húzod fejem. Ajkaimmal megfogom köntösöd szélét – csak nehogy benyálazzam! – és oldalt húzom. Már nem fogod a fejem, minek is tennéd, tudom, mit kell csináljak. Megcsókolom a térded, aztán kicsit feljebb, majd még feljebb, és így csókolom tovább combodat, hasadat, egészen köldöködig. Aztán kicsit felemelkedem, hogy elérjem másik térdedet is, és most a távolabbi combodon kúszik felfelé ajkam. Lassan felérek ismét a köldöködhöz. Innen egyenesen megyek lefelé. Aztán ott vagyok a célnál. Körbenyalogatom drága zacskódat, és kemény, forró Farkadat. Majd óvatosan szájamba veszem. Lassan, finoman szoplak, ahogy kell, ahogy tanítottál: csak ajkaim érnek Hozzá, a fogam nem, és nyelvemmel simogatom Makkodat.
Közben időnként megsimogatod a melleimet. Ez nagyon jó, ez csodálatos!
Most már talán szabad kicsit, nagyon kicsit erősebben is, de…. Megint hajamba markolsz, és elhúzod fejem. Miért? Csak nem kezdtem túl korán? Még nem akarod?
– Szeretnéd a pinádba?
– Igen, Gazdám, nagyon!
Hangodból egyszerre érzem a csalódást és a reményt: nem engedtem, hogy kielégíts, de talán mégis kapsz egy kis gyönyört a sok kín után. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Tényleg nagyon szeretném. Mindig szeretném, de Te olyan ritkán méltatsz rá.
– Megérdemled?
Nem válaszolsz azonnal, ezért megismétlem: Nem érdemlem meg, de annyira szeretném! Olyan jó lenne!
– Megérdemled, hogy a faszomat benyomjam a pinádba? Megérdemled, hogy megbasszalak?
Halkan, de érthetően válaszolsz. Muszáj válaszolnom..
– Nem érdemlem meg, Gazdám. Rossz voltam, méltatlan vagyok arra, hogy gyönyörben részesítsen. Kérem, inkább okozzon nekem további fájdalmakat!
Az utolsó mondat már kissé hangosabb. Nyelek egy nagyot az utolsó mondat előtt.
– Megkapod! Menj, feküdj az asztalra!
Amíg odaérsz, felveszem a kisasztalról a különleges, átalakított vibrátort. Még megnézem, elég energia van – e az elemekben (igen, vadonatújak), aztán zsebre vágom. Összekötöm köntösömet, és hozzád lépek. Kitárulkozva fekszel, feneked félig lelóg, pinádon még ott vannak a csipeszek. Föléd hajolok, szádhoz tartom a vibrit, te pedig gondosan megnedvesíted az aranyszínű fémhegyet.
Felegyenesedem, és a legkisebb fokozatra kapcsolom a motort. A fémhegy alig érezhetően remeg. Lassan benyomom hüvelyedbe. Miután bent van, egyenként kapcsolom a következő fokozatokat. Arcod, tested apró rándulásai jelzik, hogy élvezed. Elérek az ötödik fokozathoz, majd a hatoshoz, és – felsikoltasz. Hát igen. Most már nem gyorsabb, erősebb rezgéseket ad a vibrátor, hanem áramütést. Ez megszokhatatlan, elviselhetetlen, szörnyű.
Még felkapcsolok hetesbe, majd nyolcasba (nincs is több), egyre nagyobbak az áramütések is, egyre hangosabban sikoltozol. Már túl hangosan, úgyhogy inkább kikapcsolom és kihúzom a vibrit. Még egy sikoly, aztán elcsendesedsz, testedet sem dobálod már.
Megyek. Most egy kicsit máshogy helyezkedem el, mint amikor leborotváltál: lábaim most is teljesen szét vannak tárva, de akkor teljesen az asztalon feküdtem, most félig lelóg a fenekem. Így könnyebben belém tudod majd tenni Farkadat, és az a veszély sem áll fenn, hogy drága Heréd beleütöd az asztal szélébe. Várlak, és hallom, hogy a kisasztalon matatsz. Nekem az utolsó megjegyzésed vibrál az agyamban. Még nem értek véget a fájdalmak. Mit fogsz csinálni velem?
Megint súlyokat teszel a még mindig pinámon levő csipeszekre? Vagy új csipeszeket teszel fel? Verni nem fogsz, akkor nem bontottad volna ki a hajam. Esetleg gyertya? Nem hiszem. Azt hallanám, ahogy meggyújtod, és nem is szoktad csinálni. Hiszen szinte semmi fájdalmat nem okoz. Persze most, hogy alaposan végig vagyok verve, nagyobbat, mint verés nélkül; ha mellbimbómra vagy a bimbóudvarra cseppen a forró viasz, az is nagyon rossz, de csak egy pillanatra. De nem töprenghetem tovább: már itt is vagy, és szájamhoz tartod az aranyhegyű vibrátort. Hát igen; pinám öröméért pinám kínjával kell fizetnem. Jól lenyalom a fémet, hogy könnyebben belém csúszhasson. Elveszed, és hallom, ahogy a kis motor halkan duruzsolni kezd. Lassan nyomod belém a vibrit. A legfinomabb kis rezgéseket még alig érzem, de aztán feljebb kapcsolsz. Ez jó! Ez nagyon jó! Ez igen nagyon jó! Ez csodálatos! Ez… Ááá! Ne! Kérlek, ne! Ezt ne! Ezt nem lehet kibírni! Ezt nem lehet megszokni! Ááá! Ez szörnyű! Ezt nem lehet kibírni! Ááá! Ez rettenetes! Ááá! Ez iszonyú! Ááá!… Végre!
Kikapcsoltad. Ezeket az áramütéseket akkor sem tudnám megszokni, ha minden nap órákig csinálnád! Már nincs is bennem! Mire magamhoz térek, addigra ki is húztad a vibrátort.
– Nyisd ki magad!
A még mindig fent levő csipeszekkel széthúzod kisajkaidat. Pinád nedvesen, tágra nyitva vár rám. Lassan beléd nyomom faszomat. Amikor már félig benned vagyok, elveszed és a fejed fölé emeled kezed. Szádba nyomom a kikapcsolt vibrátort. Meg kell tisztítani, hiszen rajta van pinád nedve; a legmegfelelőbb tisztítóeszköz pedig nyelved. Amíg ezzel vagy elfoglalva, leveszem a csipeszeket. Már nincs rájuk szükség. Lassan teljesen beléd hatolok. Kiveszem szájadból a vibrit és zsebre teszem. Aztán elkezdek mozogni benned. Először lassan, majd egyre gyorsabban, ki – be, ki – be, ki – be…
Élvezem, és te is élvezed. Már majdnem a csúcson vagyunk, amikor abbahagyom. Gyorsan fejedhez lépek, és az asztal szélére húzom. Felém fordítod az arcod, csücsörítesz. Gyorsan szájadba nyomom faszomat. Szopni kezdesz, de láttam, hogy csalódott vagy, amiért most hagytam abba. Végeredményben viszont meg vagyok elégedve mai viselkedéseddel, úgyhogy:
Lenyúlok, megfogom a csipeszeket és széthúzom pinámat, amennyire csak lehet. Gyere, várok Rád, a Tied vagyok! Érzem, amint Faszod lassan belém nyomul. Már elég mélyen van, nem kell tovább tartanom, elengedhetem a csipeszeket. Már le is vetted őket. Jaj, ez fáj, de mindjárt elmúlik. Már egészen bennem vagy.
Miért nem kezdesz mozogni? Persze, a vibri! Meg kell tisztítanom! Gyorsan lenyalom. Gyere! Csináld már, kérlek! Végre! Igen!
Igen! Igen! Igen! Ez jó! Ez nagyon jó! Ez remek! Ez csodálatos! Ez mennyei! Ez… De miért hagytad abba? Miért vetted ki? Itt állsz a fejemnél, és az asztal szélére húzod. A számba akarsz élvezni? Gyere, boldogan szoplak! Csak… már majdnem a csúcson voltam, amikor abbahagytad. Már csak két – három húzás választott el tőle!
– Simogathatod magad!
Egyik kezeddel pinádhoz, a másikkal melledhez nyúlsz, és masztizol. Segítek neked: miközben tovább szopsz, én is simogatom a melledet egyik kezemmel. Tested mozgásán, vonaglásodon látom, hogy élvezed, jól esik. Aztán nincs tovább: beleélvezek a szádba. Miközben nyeled a gecit, te is felérsz a csúcsra.
Aztán odébb lépek. Lemászol az asztalról, elém térdelsz.
Egyik kezemmel pinámhoz, a másikkal mellemhez nyúlok, és masztizom. Ó de jó! Ezt olyan ritkán engeded meg! Szinte soha! Pedig nagyon jó! Miért nincs még egy kezem, hogy mindkét mellemet simogathassam? Köszönöm! Olyan jó vagy hozzám! Segítesz, hogy mindkettő megkapja a simogatást, és közben ne kelljen pinámat, peckemet sem magára hagyjam. Még! Még! Igen! Ez az! Remek! Csodálatos!
Szinte ugyanabban a pillanatban jutok a csúcsra, amelyben számba lövöd forró, sűrű, csodás Gecidet. Buzgón nyelem le. Ebből egy csepp sem veszhet kárba! Ezt Te adtad nekem, az enyém, csak az enyém!
Aztán odébb lépsz. A mámor pillanatainak végük. Már nem egyszerűen Férfi és nő vagyunk, hanem Te a Gazdám, én pedig rabnőd, akinek kötelességei vannak. És ezeket teljesíteni kell. Lemászom az asztalról, eléd térdelek. Ha lehetne sem tudnék állni. Most nem a kín, a fájdalom veszi el erőmet, hanem a gyönyör kimerültsége.
– Köszönöm, Gazdám!
Hálásan csókolod meg eléd tartott kezemet, majd négykézlábra ereszkedve lábaimat is.
Visszamegyek a kisasztalhoz, elrakom a cigarettát, öngyújtót. Te még mindig az asztal mellett vagy, de már megint a szabályos térdeplő helyzetben. Mára azonban már nincs tovább szükségem rád, tehát elindulok kifelé. Az ajtóból még visszaszólok:
A hála csókjaival borítom elém tartott kezedet, majd lábaidat. Köszönöm a kínt és a gyönyört, a fájdalmat és az örömöt.
Elfordulsz tőlem, a kisasztalhoz mész. Nem tudom, szükséged van – e még rám ma, vagy ennyi volt. Kezdjük elölről, vagy valami mást akarsz csinálni velem, vagy… Igen, elmész, csak az ajtóban fordulsz vissza egy pillanatra.
– Csinálj rendet. Utána elmehetsz, de holnap ugyanebben az időben megint itt kell lenned!
Kilépek az ajtón, és magadra hagylak. Most rendet csinálsz, ha van időd, lezuhanyozol, és elmész. Majd visszajövök, hogy tényleg rend van – e. És holnap? még nem is tudom, mi is lesz! Az ajtó becsukódik mögötted. Kimerülten, sajgó tagokkal tápászkodom fel, és kezdek rendet rakni. A mai napnak ezzel vége, de mindjárt itt a holnap, amikor új gyötrelmek és – talán – új gyönyörök várnak rám.

Dominák világa 2. rész

Már nem kellett újabb büntetést elszenvednie elgyötört hímtagjaimnak, a kis vörös csajt persze a többiek kiröhögték, amiért rám lett mérges, gondoltam magamban szereztem egy újabb ellenséget, de láthatólag félvállról vették az egész mókát. Lehet, hogy ez a színjáték ezen a helyen szinte mindennapos.
Nem sokára vége lett a játéknak ,még persze utoljára mindenki megfogdosta a farkamat, hogy tényleg jó munkát végeztek és végre egyedül hagytak , holtfáradtan kínoktól gyötörten rogytam le az ágyra, szinte mindenhol fájt, de legjobban a nemi szervem. Nem nagyon tudtam aludni, pedig ilyen fáradtnak még sohasem éreztem magam. A fájdalom hullámokban érkezett, de egyre tompábban és egyre kevésbé reagáltam rá, végül mély álomba zuhantam, talán még sohasem aludtam ilyen mélyen, de egy nagyon kemény nap állt mögöttem, igazán szét sem néztem az új otthonomban. Arra ébredtem, hogy mások is érkeznek a kis cellámba, már teljesen sötét volt , amikor még két fickót löktek be hozzám. A két férfi semmit sem szólt, alig volt rajtuk ruha,ami inkább hasonlított egy ormótlan zsákhoz, a testük tele régi forradásokkal, nyakukon nyakörv, a lábukon pedig valamilyen lánc volt. Teljesen alázatosan viselkedtek a fogva tartóinkkal szemben, állandóan a földet nézték míg beszéltek hozzájuk és úgy látszott mindig a megfelelo válaszokat adták, ami általában csak ennyi volt: igenis urnom. Az úrnojük, ahogy így félálmomban halottam mindenféle munkával kapcsolatos dolgokról beszélt velük. Ahogy egyre jobban eszméltem úgy vettem észre, hogy ez az a no, akit régebben a királynoi székben láttam. O volt az, aki akkor a bemelegítésünket irányította.
– Holnaptól újra visszakerültök a mezogazdasági részlegbe – mondta a királyno és sarkon fordult és elviharzott a magasszárú csizmájában a cellák között visszhangzott végig a folyosón, ahogy egyre gyorsabban ment.
– Holnapra szerezzetek nekem ujakat – kiáltotta vissza a folyosó végérol.
A két csaj levette a billincseket majd belökte a fiukat a cellámba, így már hárman voltunk bent, persze elotte még megrugdosták oket.
Alighogy szitkozódval elmentek az orök, hogy keressenek alkalmasabb szolgákat, rögtön megindult az információcsere hármunk között.
– Uj vagy mi ? Mikor kerültél ide – kérdezte a magasabbik, akit mindenki csak Szivarnak hívott, ahogy késobb megtudtam. Persze csak a szolgák egymás között, amugy mindenkinek volt egy azonositója egy 5 jegyu szám és így kezeltek, meg azonosítottak bennünket.
– Igen , tegnap- válaszoltam kedvtelenül.
– Figyelj jól, most elmondunk mindent, hogy hogyan lehet túlélni vagy hogy tedd elviselhetové ezt az egészet
– Én már egy éve vagyok itt fogoly, már kétszer megszöktem – szólt az alacsonyabbik srác.
– Na tehát holnap lesz a válogatás, szét fognak bennünket osztani különbözo helyekre, szerintem a legjobb hely a gazdasági szekció, azon belül is az irodai munka, de oda egyenlore semmi esélyed sincs, hogy bekerülj, mert csak a legmegbízhatóbbak mehetnek oda és oket keményen ellenörzik. -mondta a Szivar.
– Igen és ott még mik a lehetoségek? -kérdeztem érdeklodoen.
– Na, a gazdasági részen állítjuk elo a kaját, itt folyik mindenféle mezogazdasági munka és a pénzügyek is ebben a szekcióban zajlanak. Neked úgy kell tenned majd, mintha régen itt lennél a kiválasztásnál követsz minket, itt nincs semmiféle ellenorzés és így elkerülhetsz most egy csomó felesleges dolgot.
– Nem értem, mi az, amit elkerülhetek? – kérdeztem.
– Eloször is kapsz egy kis tetoválást a fenekedre, meg a farkadra is , persze, ha szerencséd van ezekbol is kimaradhatsz, de a 80 % az elso alkalommal megkapja a jeleket, azon senki sem fog csodálkozni, hogy nincs rajtad, ez az egész tetoválgatás nem rég került bevezetésre, mert már nem lehetett követni, hogy ki hol volt hova ment stb. , pappíron is rögzitik a helyzetedet, de eléggé hanyagul kezelik a dolgokat és hát így lehet megoldani azt is, hogy velünk gyere. Persze ez nem a legkiméletesebb módja és hidd el, jól jársz, hogy kimaradsz az egészbol. Na meg az elején egy halom kínzást kapsz, hogy ne tudj kereket oldani olyan könnyen, mi olyanokról hallottunk az újoncoktól, hogy a húgycsövüket különbözo módszerekkel kisebesítették és így csak katéterrel voltak képesek egy héten keresztül vizelni, persze utána sem ment egykönnyen, de addigra már teljesen beletörodtek a helyzetükbe.
– Hogy érted azt, hogy kisebesítették???
– Hát konkrétan azt hallottam, hogy bedugtak egy üvegcsövet a hímvesszobe és egy kalapácssal osszetörték és belülröl összevágta a húgycsövet, vagy ami még rosszabb felhevítettek egy vékony hosszú tut, amire ráhuztak egy valamilyen hoszigetelo vékony csövet, persze errol a delikvens semmit sem tudott és odamentek hozzá, szépen felvezették a farkába, kicsit beszélgettek vele, majd hirtelen kirántották a szigetelo csövet és hát az a fájdalom képzelheted.
– De valójában, akkor jársz a legrosszabbul, ha a kórházi kísérleti telepre kerülsz – hát ott aztán van mindenféle dolog, amelyekrol jobb, ha nem tudsz. – mondták szinte egymást túllicitálva az információkat.
A veríték csorgott rajtam végig, amikor elképzeltem, hogy velem is bármikor megtehetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, a fiuk még sokáig mondták a jó tanácsokat sok értékes dolgot meséltek a benti életrol, beszélgetésünket a lefekvést jelzo csengo szakította félbe, mint arról már beszámoltak ilyenkor azonnal le kell feküdni és egy pisszenést sem lehet hallatni, mert az orök szorosan a cellánk ajtaja elott mennek el és ahol hallanak valamit, oda berontanak és mindenkit megbüntetnek, általában csak két három cellatársaságot szoktak megbüntetni esténként, mert többre nem marad ido, ez úgy kb. 9-15 embert jelent, mert általában 3-5 -en vagyunk egy helyen. Ezen az estén sem volt másként lemasírozott a kb. 10 fobol álló különítmény és jól elintézték az ujoncokat, persze, ahol vegyesen voltak, mint nálunk ott a régiek ügyeltek a teljes csendre.
Másnap már teljesen az esti beszélgetések alapján cselekedtem, felvettem az egyik kukából egy kidobott ruhát és így nem lógtam ki a régiek közül és úgy tettem mindent, ahogy egy jólnevelt oreg rókához illik. Ahogy mentünk végig a folyosón az újoncokat kirángatták közülünk, mindenki fagyos arccal nézte oket, többek között én is. Ezután egy terembe értünk, ahol 12 no várt ránk, mindegyik a saját részlegének az úrnoje, a fiuk elsorolták, hogy milyen részlegek vannak. A legfontosabb, hogy a kísérleti telepet elkerüljem, a következo részleg a filmgyártó, amit szintén igyekeztem elkerülni, mert ott készülnek a különbözo pornófilmek és sajnos nem a szereplok válogatnak, hogy éppen milyen készüljön, úgyhogy semmi kedvem sem volt például egy állatos vagy egy homo filmben foszereplonek lenni. A fiuk elbeszélései alapján a királyno közvetlen szolgálata után a mezogazdasági részleg tunt a legoptimálisabbnak. Szerencsém volt, a filmes részleg fonöke teljesen átnézett rajtam és egy vékony srácot rángatott elo ducisex-hez, négyen a mezogazdasági részleghez kerültünk, hallottam, ahogy elvittek még vagy két embert az adminisztrációra. A fiuk azt mondták, hogy valószínüleg az ujoncok nagy része a kisérleti telepre kerül, de oket még eloször átvezettek a másik terembe, ahol a tegnap esti beszélgetések értelmében egy kis tortúra várt rájuk. A lábunkon lánc volt és a kezünk is össze volt bilincselve, így kellett közlekednünk a szuk kis folyosókon. Már kíváncsian vártam, hogy mi lesz a helyemen a dolgom. Még mielott megtapasztalhattam volna, hogy milyen is az élet a mezogazdasági részlegen, át kellett mennünk segédkezni az ujoncokhoz a kisérleti telepre.A feladatunk roppant egyszeru volt, le kellett oket fogni, mint ujdonsült barátaim mondták: az a lényeg, hogy ne tudjanak ficánkolni sem, mert ha mégis sikerül nekik, akkor rajtam fogják megbosszulni a kínzóik. Tehát igyekeztem ennek az egyszeru követelménynek eleget tenni és hálát adtam az égnek, hogy elkerültem az újoncsággal járó összes tortúrát.
Beléptünk egy terembe, ahol nagyon sok asztal volt, az asztalokon pedig billincsek, amikkel egy pattintással lehetett rögziteni a delikvensek végtagjait. A feladatunk abból állt, hogy az egyessével bejövoket feltegyük az asztalra. Valójában létszámfölényben voltunk itt, mint foglyok, de a terem felso szintjérol fegyveres orök figyelték minden mozdulatunkat. Szerencsémre nem azok a kínzók voltak itt, akikkel már találkoztam és esetleg felismerhettek volna, de amúgy sem foglalkoztak velünk, hanem szemmel láthatóan felcsigázta oket az újoncok érkezése. A foglyok kettesével jöttek be, egy folyosóról, ahol a plafonról lecsapódó rácsokkal már kisebb csoportokra szabdalták oket. Nem lehettek többen 12-nél volt, aki már régebb óta itt vannak mások egy-két napja érkeztek és még eléggé kábán viselkedtek.
Néztem az elsoket, hogy milyen bizonytalanul léptek ki majdnem meztelenül a sötét folyosóról a bevilágított teremben, ahol 30-40 ember várta oket, foleg rabszolgák és kb. olyan 15 no lehetett.
– Gyerünk fogdd meg a lábát -kiáltottak rám a mellettem állok.
Mintha egy álomból ébredtem volna máris elkaptam a ball lábát, minden végtagra jutott egy ember, vízszintes helyzetbe fordítottuk és már vittük is a legtávolabbi asztalhhoz. Persze a lefogott társunk ordított és rángatta a testét összevissza, dobálta magát, de mindannyian szorítottuk, ahogy bírtuk és gyorsan lebilincseltük az asztalra.
Egyikünknek ott kellett maradni, segíteni, ha valamiért nem lenne elég no. Maradtam, egyszeruen nem tudtam volna még egy rabot átcipelni a fél termen. Szép lassan megtelt a terem, persze alábbhagyott az ordítozás is, mert minden lekötözöttre felkerült egy szájpecek is, vagy valami hasonló. A szertartás valami olyasfélén nézett ki, hogy mindenhol maradt egy szolga és egy csaj az újonccal. A megmaradt nok kb. 5-en, mint valami orvosi team egyszerre indultak meg és kezdték el munkájukat az egyik asztalnál. A feleslegessé vált szolgákat kiküldték a terembol az egyik oldalsó ajtón.
– Na gyerünk ujfiucska – mosolygott rám a velem maradt leányzó.
– Mit csináljak Úrnöm? – kérdeztem félénken.
Erre o mellém lépett és benyúlt a ruhám alá, megmarkolta a heréimet. Éppen csak nem fájt, de én már szinte lábujhegyre álltam és feszülten vártam a fejleményeket.
– Nahát nahát, szépen levetkozteted és hozol nekem a nagy asztaltól két hosszabb zsineget, amivel majd szépen, összehurkolom a heréit. – válaszolta és közben megszorította a golyóimat, amire egy kicsit felnyögtem, de amint elengedte már tettem is a dolgomat.
Az asztalok mellett volt egy kis szék is, amin különbözo ampullák voltak kipakolva, meg valami injekciós tuhöz hasonlók. Gyorsan lerángattam a fogolyról a ruháit, volt egy kés is ott, ami nem jött le azt egyszeruen levágtam. A mellettem álló nonek láthatólag tetszett, hogy gyorsan dolgozom, és csak mosolyogva figyelte, hogy hogyan teszem a dolgom. Más asztaloknál a segítok is kaptak egy-egy ütést, de én egyelore semmit sem. A hölgy gyorsan megkötötte a zsinórral a delikvens heréit, majd ellenörzésképpen a tenyerével rácsapott a felfelé meredezo kifeszült golyókra, a sorstársam egy hatalmasat ordított volna, ha nem lett volna a szája is bekötve így csak egy kis nyöszörgés hagyta el a testét.
– Na most pedig te jössz! – kiáltott rám az úrnom.
– Micsoda ? – kérdeztem vissza eléggé meggondolatlanul.
– Hogy – hogy micsoda?????? – gerjedt haragra.
– Te szemtelen szolga, fel a ruhát szét a lábakat!!! – kiáltotta hangosan.
Gyorsan felrántottam a ruhámat és szétraktam a lábamat, hasonló procedura játszódott le, mint az elobb szépen komótosan körbetekergette a heréim, majd amikor készen volt rájuk csapott.

– Ááááááhhhh – kiáltottam teli tüdobol, tudtam, hogy ez vár rám, de még így is olyan hirtelen történt az egész, valahogy nem készültem fel a fájdalomra.
– Na majd ordítasz a másik helyett is – mondta röhögve.
– És akkor kezdodhet a zene – tette hozzá miközben rám mosolygott és már nyoma sem volt haragnak a szemében. Nem egészen értettem mire gondol zene alatt, de nem kellett sokáig várnom és kiderült. Egy vékony falécet vett a kezébe és ütemesen elkezdte verni a társam heréit, aki minden ütés után felnyögött, azután következtem én egy sorozattal, persze minden ütés után egy-egy ordítás hagyta el a számat. Azután felváltva majd megpróbált különbözo ütemeket, azután hirtelen abbahagyta és a társammal kezdett el foglalkozni.
Nem nagyon láttam mit csinál, de az eros nyögésekbol úgy gondoltam semmi jót nem tesz. Engem elengedett és rám parancsolta, hogy álljak a falhoz a többiekhez, akik már mind ott álldogáltak hátratett kézzel és megbabonázva figyelték az asztalokon folyó kínzásokat. Az asztaloknál körülbelül ugyanaz a helyzet játszódott le. Miután kikötözték a foglyokat és a golyóikat körbetekerték egy zsineggel utána az egyik ampulla tartalmát beinjekciózták a szolgák farkába a bor alá, valamiféle izgató folyadék lehetett, mert mindenkinél, aki már megkapta az adagját, a helyzet ellenére izgalmi pozícióba került a hímtagjuk. Mindenfelé meredezo farkakat láttunk.
– Most szépen lefejik oket – suttogta az egyik mellettem álló szolga. És hát ez történt a folyadék megtette a hatását még rásegítettek kézzel is, hogy minél hamarébb elsüljenek a delikvensek és szépen egy kis üveget húztak a péniszükre, aminek a vége kigömbölyödött és így amikor belelövelték a a testnedvüket, nem engedte kifolyni a folyadékot. Amikor megtörtént a lefejés az üveget letették, persze a hímtagok a folyadék hatására még mindig zászlórúdként álldogáltak. Ezután két fémlapból álló szerkezetet tettek a golyókra, a fémlapok három csavarral voltak összefogva, amiket kézzel lehetett csavarni és ahogy csavarták a lapokat úgy szorították össze a heréket, amelyeknek a másik végénél a zsineg nem engedte meg az önkéntelen visszahúzódásukat. Óriási nyögéseket hallottunk, teljesen földbegyökerezett lábbal álltam, és áldottam a szerencsémet, hogy ezen a torturán nem kellett részt vennem. Szinte a látvány is fájt. A foglyok megpróbáltak szabadulni, a testüket mozgatták, de teljesen eredménytelenül, mert szorosan le voltak rögzítve. Akiket láttunk közelebbrol szinte palacsinta vékonyságúra volt már összenyomva a férfiasságuk. Úgy látszik elégedettek voltak az eredménnyel, mert nem folytatták a mutatványt, hanem rögzítették az utolsó pozícióba a fémlapokat és szépen leültek a kikészített kis székekre. Az áldozatok persze tovább nyöszörögtek megállás nélkül, mert a fájdalom nem enyhült az alhasukban. A fájdalom ellenére még mindig meredezett mindenhol az árbocrúd. Csak mi álltunk csendben és vártuk, hogy mikor lesz szükség újra ránk. Újabb eszközt vettek elo a hölgyek ez egy vibrátorra emlékezteto dolog volt, csak annyiban különbözött, hogy a feje sokkal nagyobb volt és apró kis rücskök álltak ki a felso rész oldalából, maga a test teljesen simának tunt.
– Újabb fejés következik – szólt újra a társam.
– Most a prosztatát fogják ingerelni – mondta teljesen érzelemmentes hangon.
Én még mindig nem bírtam megszólalni, csak álltam és figyeltem az eseményeket. A kínzók ellenorizték, hogy muködnek-e a kis szerkezetek beindították oket és nézték, hogy forog-e a felso gömbformájú rész. Mindenhol muködött és szép lassan bevezették a szolgák fenekébe a szerkezetet, ami éppen nem ment simán, volt ahol többször is kihúzták és újra bedugták. Utána, amikor már kello mélységben volt beindították a motorokat és a szolgák péniszére újra ráhúztak egy üveget. Ezuttal sokkal lassabban sültek el a delikvensek, gondolom a szétlapított herék és az elozmények hatására. Már szinte zsibbadt a lábam a sok állástól és teljesen erotlen voltam a sok látványtól, amit átéltem. A homlokomat újra és újra elöntötték az izzadságcseppek, nem akartam a többiek sorsára jutni, mindképpen el kell kerülnöm a hasonló szituációkat és már nagyon vártam, hogy mikor lesz vége ennek a szörnyu procedúrának. A dominákat láthatólag nem zavarta az egész, hogy kivel meddig kell bajlódni, úgy látszott szinte élvezik azt, hogy most milyen sok idobe telik mire megtölthetik a következo üveget. Szép lassan újra elélveztek a kikötözött társaink. Akik gyorsak voltak azoknak több ido jutott a pihenésre, mert ezután szép lassan kieresztették a golyóikat a fémlapok közül és pihegve feküdtek sajgó fenékkel és félelemmel várták a folytatást. A dominák mindent felírtak egy kis lapocskára, akárcsak egy kórházban lettünk volna. Túlságosan messze voltunk, hogy lássam miket irogatnak, de a többiek felvilágosítottak, hogy szinte mindent felírnak. Ki mikor élvezett el, pontosan hány perc kellett hozzá, milyen hosszú a farka stb. szépen lassan már csak egy delikvens volt, akinek nem sikerült még mindig elélveznie és remego fenékkel nyögdécselve feküdt az ágyán a többi domina, aki már végzett mind ott állta körül a szerencsétlent és azon vitáztak, hogy milyen kegyetlen büntetést lehetne adni a fogolynak, mert ilyen lassú. De egy 10 perc múlva óriási hörgések közepette o is utolsóként is beadta a derekát és kiengedte elgyötört golyóiból a nedveket.
Ezután újra elokerültek az injekciós tuk, de ezúttal a herékbe adtak be valami folyadékot, amitol megdagadtak és az újoncok még jobban szenvedtek. Hagyták oket egy ideig még vergodni az asztalokon aztán szóltak nekünk, hogy egyesével szedjük le oket és kísérjük vissza a celláikba, persze itt már nem kellett attól tartani, hogy esetleg el fognak szaladni. Remego lábbakkal és még mindig hatalmasra dagadt golyóikkal fáradtan karoltak belénk, hogy szinte alig tudtak menni, mert annyira le voltak gyengülve a sok kínzástól. Ezután mehettünk vissza a celláinkba mi is, ahol már meg is kaptuk az aznapi ebédünket. Miután bekajáltunk le is feküdtünk, mert azért mi is fáradtak voltunk, meg ki kellett használni, hogy most nem kell semmit sem csinálni úgyhogy átadtuk magunkat az édes pihenésnek.
Másnap már a mezogazdasági részlegen kellett dolgoznom és kaptam egy kis jelet a ruhámra, ami egy zöldszínu fát ábrázolt – ez jelentette az új helyemet.

Dominák világa 1. rész

Egy szép napos délelőtt, amikor éppen hazafelé mentem azt láttam, hogy egy férfit 3 álarcos ember egy kocsiba próbál betuszkolni. Egy kicsit közelebb mentem, és ekkor a fal takarásából elő lépett még egy álarcos és egy pisztolyt fogott rám, egy tompa puffanást halottam és a világ elkezdett homályosodni, elájultam.
Mikor magamhoz tértem egy alagsori pincében voltam, a kezem és a lábam le volt bilincselve és az egész testem ki volt feszítve függőlegesen, nem volt rajtam semmilyen ruha, teljesen meztelen voltam, mellettem még egy fickó volt hasonlóan kifeszítve. Előttem kb. tíz nő álldogált fekete színű bőrszerelésben. Még nem tértem teljesen magamhoz, amikor halottam feltehetőleg a vezetőjüket, amint éppen előadást tart a többieknek, hogy milyen jó, hogy egyszerre két szolgát is szereztek, mert így gyorsabban fog haladni a betanítás is, ha egyszerre mind a kettőn lehet dolgozni.
Csak kapkodtam a fejemet, hova kerültem mibe csöppentem bele, a falon oldalt különböző fém vágó és szúró eszközök, korbácsok, láncok, bilincsek és különböző kínzó eszközök, amiknek a funkciójáról halvány sejtelmem sem volt.
– Na már ébredeznek, akkor hozzá is kezdhetünk a kínzáshoz – mondta az egyikük.
– Legalább gyorsabban haladunk, ha nem beszélünk annyit, mint a múltkor. – szólt a másik csaj, aki egy kicsit talán mérgesebben nézett ránk.
– Legyen műtét is – szólt bele még egyszer a mérgesebb.
– Jó – mondta a főnök, – de csak a végén.
Nos azért gondolom, hogy ő volt a főnök, mert velünk szemben helyezkedett el egy trónon és a teste tele volt rakva mindenféle csillogó ékszerrel. A fején pedig egy díszes aranyos korona volt.
A mellei szabadon voltak, közepes mellek voltak nagy hegyes mellbimbókkal.
– Kezdjük egy kis korbácsolással – mondta az egyik izmos csaj és leemelt egy korbácsot.
Odalépett a hátunkhoz, a többiek követték, elkezdett az egyikük hangosan számolni és máris csattant a fenekemen az első ütés, a hirtelen belém hasító fájdalomtól felordítottam, és már jött a következő ütés is , még nagyobb fájdalmat éreztem a hátsó részemen. Hallottam, ahogy az egyikük hangosan mondja : három, négy és sorba jöttek a csapások, a mellettem lévő fickónak be volt kötve a szája és nem tudott ordítani csak hangosan nyöszörögni. Az én számon is volt, de már az első ütésnél lecsúszott a kötés és így jött ki belőlem minden ütést követően egy hangos orditás. Már talán húsz csapás is volt, amikor még négyen oda mentek és kis lovagló pálcákat vettek le a falról és azzal kezdték el ütlegelni a fenekemet és a combom felső részét. A lábaimat az ütlegek hatására össze-vissza rángattam, amennyire a bilincsek engedték.
– Ne ficánkolj annyit, mert többet fogsz kapni – szólt rám a mérgesebb csaj.
– Verjétek szép pirosra a feneküket – mondta az egyik szemben álló hosszú szőke hajú lány, akin csak egy fekete tanga és egy fekete top volt.
Ez a csaj miközben, most már úgy percenként kaptam egy korbács ütést, odajött hozzám és megfogta a farkam.
– Nagyon szép kis farok, sehol egy sérülés, hát itt majd egy cseppet át fog alakulni. – mondta mérgesen, ahogy rám nézett és megigazította a szájkendőmet.
Ezután ahogy fogta a farkamat erősen húzta maga felé és már az egész testem kifeszült és úgy éreztem menten kitépi tövestül a farkamat.
– Egész jó kis farok csak kár, hogy nem én foglak megkínozni, mert akkor én egy kicsit alakítanék rajta. – mondta nevetve a kis csaj.
Ezután odaállt a másik fickóhoz és ott is játszadozott a férfi hímvesszőjével.

– Na most már elég lesz – mondta a főnök.
Ekkor két vékony, de izmos lány ment a hátunkhoz, kezükbe egy-egy kb. 35 cm-es bothoz hasonló tárgy, amelyen a teljes hosszán kb. 5 egyre nagyobb gömb helyezkedett el, az első kb., akkora lehetett, mint egy nagyobb szőlőszem , az utolsó pedig egy nagyobb alma.
– Na fiuk, most megbaszunk titeket, de előbb kimossuk a seggeteket – mondta az egyik csaj .
Ekkor többen is odajöttek hozzánk és leszedték a bilincseket, majd felfektettek egy asztalra, a társam megpróbált ellenállni, de gyorsan lenyomták, a dühös csaj gyorsan odalépett és megragadta a golyóit a fickó azonnal abbahagyta az ellenállást, de a csaj még csak egyre jobban szorította a heréit. A férfi fájdalmasan nyögött és a többiek lekötözték az asztalra, a hátára , engem a hasamra kötöztek le.
– Javasolnék egy kis bemutatót az engedetlen rabszolgának – mondta a dühös kis csaj.
– Mit csináljunk vele – kérdezte az egyik, aki épp a rángatózgató lábát kötözte le.
– Kínozzuk meg a heréit, majd utána kezdődhet rajta a műtét, legalább az egyiken csináljuk meg. – mondta
Nekem úgymond adtak egy beöntést, ami inkább kellemetlen volt, mintsem fájdalmas, feldugtak a végbelembe egy vékony csövet, amelynek segítségével tele engedték vízzel ez egy kicsit fájt, de nem nagyon, majd láttam, hogy az egyik csaj leöltözött és fel csatolta ezt a félméteres farkat magának, a másik lazított a lábbilincseken és felhúzta a térdeimet, majd újra rögzítette, most már a fejemet és a kezeimet elöl egy kalodában rögzítették. Így a seggem hátul felfelé meredt az égnek.
– Egy kicsit felizgatom. – mondta a csaj, aki az előbb lekötözött.
Elém állt és így nem láttam, hogy mit csinálnak a másik sráccal, csak halottam, hogy hatalmasakat nyög. A csajszi elkezdett vetkőzni és nagyon jó test állt előttem és már érzetem is, hogy a farkam is keményedik, ekkor benyúlt a lábam közzé és megragadta a farkamat, elég gyors ütembe elkezdte húzogatni a bőrt rajta. Közben a másik kezével megfogta a golyóimat és kb. percenként megszorította. Ezt vagy 5 percen át csinálta már majdnem elélveztem, amikor éreztem a fenekembe hatoló dárdát.
– Nyomd neki – kiáltotta az egyik csaj .
– Nem engedi, összeszorította a fenekét – mondta a másik.
– Azt akarod, hogy jól elverjük a pici golyóidat – mondta nekem a másik csaj.
Rögtön elő is vett egy kötelet és szorosan összekötötte a heréimet a farkamtól külön , elővett egy vonalzó szerű dolgot és ütemesen csapkodta a meredező farkamat, na milyen lesz, ha majd a golyóidra csapok ezzel – mondta nagy mérgesen, közben látszott rajta, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
– Na lazítsd el a segged te szemét rabszolga – mondta, amelyik a hátamnál állt és épp próbálta bedugni a botot a seggembe.
– Ha nem lazítod el, akkor az összekötött ékszereidre fogok csapni. – mondta a másik.
– Csapjad , nem akar ez a dög engedelmeskedni. – mondta a hátsó.
És ekkor egy óriási fájdalmat éreztem, a golyóimat nagyon is eltalálta az ütés. Bár igazán nem volt hely, hogy lendületet tudjon venni, mert egy kis terpeszben térdepeltem, de így is óriási volt a fájdalom, amit az alsó testemben is éreztem. Ekkor amennyire csak tudtam ellazítottam a fenekemet és éreztem, hogy az első gömb belém hatol, majd a második is és a harmadiknál újból megakad a szerszám. Óriásiakat nyögtem a fájdalomtól, úgy éreztem számon jön ki a dárda vége, iszonyúan fájt a végbelem. Ezután nem haladt tovább befelé, hanem szép lassan húzta ki a dárdát a lyukamból és ez is fájdalmat okozott, még mielőtt teljesen kiért volna újra megindította befele, a másik meztelen csaj pedig a farkamat izgatta és a másik kezével saját magát.
– Na élvezed igaz, te kis buzi – mondta a meztelen szőkeség.
– Egyre nehezebb nyomni befele, lehet, hogy megint meg kellene ütögetni a golyóit – mondta a másik.
Erre hevesen ráztam a fejemet és nagyokat nyögtem. És megint lazítottam a fájdalomtól remegő fenekemen.
– Na nézd már milyen gyorsan tanul. – mondta, az amelyik éppen baszott.
– Nem hinném, hogy ez elég volt neki, de most nézzük meg a másik delikvenst is. – mondta a meztelen szőke.
– Oké megyek én is mindjárt csak még vagy kettőt lökök rajta.
Megint belém vágta majd gyorsan kihúzta, majd újra gyorsan belém. Még vagy kétszer háromszor megismételte és utána lecsatolta a dárdáját és otthagyott. Most láttam, hogy én még teljesen szerencsés vagyok a másik fickóhoz képest, mert éppen az összes csaj körül állta és egyfolytában nyögött a kínok miatt. A srác két lába majdnem spárgában szét volt feszítve és a plafonról lecsüngő láncokhoz volt rögzítve a két bokája és a két bokája közzé pedig egy rúd volt berögzítve szintén a bokáján lévő bilincsekhez, hogy ne tudja összezárni és mozgatni a két lábát. Teljesen körbe állták a nők, épp a here kínzásával voltak elfoglalva. Egy kötéllel neki is össze volt kötözve a két golyója, a kötél pedig a plafonon egy csigán volt keresztül vezetve és vissza le volt vezetve egy szerkezethez, ami a horgászbot csévélőjéhez volt hasonló. Az egyik nő éppen ezen a csigán tekert még egy negyed kört és így a golyók még jobban megemelkedtek a pacák pedig már visított is. Két csaj oldalról erős csipeszeket rakott a pattanásig feszült golyókra, a fickó egyfolytában nyögött. A két meztelen csaj, akik eddig velem foglakoztak most épp azzal voltak elfoglalva, hogy egy borszeszégőnél felhevített vékony vasrudat dugjanak fel a fickó fenekébe. Be is dugták a hatás nem maradt el a fickó teste megfeszült és valami szörnyű vinnyogásban tört ki. Gyertyákat vettek elő és körbe állták a már teljesen kipirosodott heréket, és sorban csöpögtették rá a faggyút, amire a rabszolga aprókat nyögött. Ezután leszedték a csipeszeket és egy furcsa készüléket toltak az asztalhoz.
– Na a beteg meghalt, jöhet az újra élesztő berendezés – mondta röhögve a főnök csaj.
– A műtét alatt is hagyjuk rajta, hátha szükség lesz még az újraélesztéshez, mondta nagy komolyan az egyik fekete hosszú hajú csaj.
– Na gyerünk tegyük már gyorsan fel – mondta az egyik meztelen csaj és a keze a punciját dörzsölte.
Ezekből a mondatokból semmit sem értettem, de lassan világos lett előttem, hogy mit takart ez az orvosi duma.
Két csiptetőt raktak a herék két oldalára.
– Kérem a főnővért készítse elő a beteget. – mondta a főnök az egyik rövid hajú szőke cicának.
A szőke főnővér gyorsan lemosta a heréket és levette a fickó szájáról a kötést, ezután oda lépett a géphez és bekapcsolta.
– Na megbánta bűneit a kedves rabszolga? – kérdezte a főnök nő.
– Mit akarnak tőlem? , szemetek ezt még megfogják bánni csak kerüljek ki innen. – mondta a fickó miközben nagyokat nyögött.
– Főnővér egyes fokozat, bemutatónak, nem tanul a kedves rabszolga – mondta bosszúsan a főnök.
A rövid szőke benyomott egy gombot, a fickó ordított egy óriásit, részben a meglepetéstől részben a kellemetlen élménytől, részben a szokatlanul nagy fájdalomtól, amit az áram okozott, amit végig vezettek a vizes golyóin.
– Kettes fokozat! – mondta gyorsan a főkínzó.
– Neeee – tört fel az ordítás a fickóból.
A rabszolga egy óriásit sikított.
– Ne könyörgöm ne tegyék még egyszer, mindent megteszek, amit csak kérnek. – mondta gyorsan a pacák.
– Na akkor megbánta a kedves kis szolga a bűneit? – kérdezte ismét a főnök.
– Igen – vágta rá határozottan a pacák.
– Akkor most már kezdődhet a műtét. – mondta a főnök.
– Micsoda, milyen műtét. – kérdezte a rabszolga.
– Nahát, nahát kíváncsiak vagyunk, na mit gondolsz milyen műtét – mosolygott az egyik szőkeség.
– Nem tudom – mondta bizonytalanul a kör közepén a pacák.
– Na mi a legnagyobb büntetés egy fickó számára? – kérdezte a szőke hosszú hajú bombázó.
– Csak nem ki akarnak herélni? – kérdezte bizonytalanul a fickó.
– Fogd úgy fel, hogy egy felesleges dologtól szabadítunk meg. – mondta a nő.
– Ne, kérem ne, ne tegyék – zokogta a fickó.
– Dehogynem, hidd el ez csak használni. fog. – mondta az egyik meztelen csaj és rögtön el is kapta a férfi mogyoróit.
A csaj háttal állt nekem és takarta, amit éppen csinált, de úgy gondoltam, hogy éppen a kasztráláson serénykedik.
– Nézzétek, hogy reszket a szerencsétlen, tépjük ki tövestül, hogy még hugyozni se tudjon. – mondta újra a szőke bombázó.
– Neee, inkább öljetek meg. – zokogta a fickó.
– Dehogyis, előbb jól megkínozzuk a tökeidet és csak utána vágjuk le. – mondta röhögve a szőke és a többiek is csak röhögtek körbe a fickón.
– Kérem ne tegyék, könyörgöm, mindent megteszek, amit csak kérnek. – hadarta gyorsan a fickó.
– De nekem szükségem van egy kis szorgalmas eunochra a fürdőszobámba szolgának. – mondta a szőke mérgesen.
– Nyugi csak vicceltünk, ennek még nem jött el az ideje. – mondta a főnök nő.
– Hát akkor mi lesz . – kapkodta idegesen a fejét a rab.
– Kapsz egy kis díszt a makkodra, remélem neked is tetszeni fog. – tört fel a röhögés a szőke nőből.
– Gyerünk, gyerünk műtétre felkészülni.- mondta a főnök nő.
– Neeee – zokogta a rab.
– Gyerünk Angela állítsd fel a farkát ennek a szerencsétlennek. –
A csaj elkapta a farkát és gyorsan járt a keze rajta, mint egy hegedűn, a másik szőkeség pedig a melleit nyomta a férfi arcába, egy pár másodpercen belül már állt is a ficak farka. A kínzói legnagyobb örömére. Vagy hárman kesztyűt húztak és hozzá láttak a műtéthez. Ebből már nem láttam semmit, mert én is sorra kerültem.
Négyen oda jöttek hozzám és levették a kalodát a fejemről és leszedtek az asztalról és gyorsan kivittek, levették a számról a kötést és a lábaimat meg a kezeimet összebilincselték így csak nagyon aprókat tudtam lépni.
– Ez az új rab nagyon hallgatagnak tűnik, csak nem elfelejtett beszélni. – mondta röhögve a rövid hajú szőke, aki még mindig meztelen volt.
– A feneke is elég szűk, nemcsak a szája. – mondta az a csaj, aki egy 10 perccel ezelőtt éppen megbaszott.
– Csak kérdezz nyugodtan Te kis mulya. – mondta az előttem menő izmos nő, aki fekete bőrszerelésben volt, ami a melleinél ki volt vágva és a fenekét sem takarta csak egy nagyon vékony csíkban.
– Gyerünk kérdezz valamit, mert megropogtatom a golyóidat. – kapta el az egyik izmos kezü csaj a farkamat.
– Mi ez az egész ? – tettem fel az első kérdést miután összeszedtem minden bátorságomat.
– Nahát jól figyelj ide Te kis pöcs, először is ha kérdezel valamit rögtön tedd hozzá, hogy Úrnőm, mert mi most a te számodra azok vagyunk és te vagy a mi rabszolgánk. – mély levegőt vett, miközben az egész társaság megállt, majd folytatta. – Mi uralkodunk a tested felett és a gondolataid felett is, csak engedelmeskedned szabad. Ez egy kastély, ahol a férfiak átnevelése folyik, a világtól el vagyunk zárva, menekülésre nincs lehetőség. Egyenlőre ennyi a többit majd úgyis megtudod a kellő időben a celládban. – fejezte be az előadást.
Folytattuk az utunkat egy zegzugos folyosón, ami egy tágas helyiségbe vezetett, ahol bilincsek lógtak le a plafonról, ami elég magasan volt és a padlón is voltak bilincsek párosával , két nő a rajtam lévő bilincseket a plafonon és a padlón lévőkhöz erősítette.
– Most pedig jön a fürdetés, a tisztaságra nagyon kell vigyáznunk. – mondta a bőrszerkós.
Csak kapkodtam a fejemet ez a terem egy hatalmas tusolóra emlékeztetett, csak a zuhanyrózsák hiányoztak. Még hoztak be férfiakat, akiket szintén úgy kikötöztek, ahogy engemet is így álltunk sorban most már vagy egy tucatnyian. A nők magunkra hagytak minket. A többi férfi rám nézett. A legtöbbnek vaskarikák voltak a farkuk végén a fenekük is, amennyire láttam eléggé sebes volt.
– Nézzétek megint hoztak egy új fiút. – mondta az egyikük.
– Nocsak, nocsak megint szaporodtunk. – mondta a másikuk.
– Mi ez itt? – szakítottam félbe az üdvözlő szavakat.
– Te most egy nők által vezetett kínzó táborba kerültél, ahol nekik kell dolgoznod és még nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, elengednek-e egyáltalán vagy itt kell meghalnunk. – mondta az egyik fickó, akinek már két karika is volt a farkában.
– Mióta vagytok itt? – kérdeztem.
– Hát én lennék itt a legrégebben, úgy két és fél éve. – mondta a két karikás fickó.
– Na uraim nem gond, ha most megszakítom a megbeszélésüket. – mondta egy félmeztelen csaj, aki épp most jött be a nevezzük így zuhanyzóba kezében egy slaggal.
Rögtön el is kezdte a mosdatásunkat, szépen haladt sorba, akit eltalált a vízsugár heves mozgásba kezdett, mert hol a lábunk közét vette célba, hol pedig az arcunkat, a láncok valamennyire engedték a mozgást így eltudtunk fordulni a nagy nyomású víz elöl.
Ezután bevittek egy cellába, kaptam kaját és magamra hagytak. Vajon milyen munkára foghatnak minket? Meg mire jó ez az egész kínzás? Azt láttam már, hogy egy jó páran élvezik ezt az egészet, de csak ennyi lenne az egész.

Reggel a bőrszerkós nő jött értem két másik csajjal, levittek egy szobába, ahol különböző kínzó eszközök voltak felhalmozva. Ezen a szobán átmentünk, majd egy iroda szerűségbe érkeztünk, ahol egy titkárnőszerű csaj fogadott minket.
– Kezdődhet a kihallgatás. – mondta a csaj.
– Neve? Kérdezte keményen.
Gyorsan válaszoltam, majd hozzá tettem úrnőm, ez láthatólag tetszett a titkárnőnek.
– Menjetek ki, gyorsan megcsinálom magam is, csak előbb kötözzétek ki. – mondta most már mosolyogva a titkárnő.
Szép szőke hosszú haja és nagy hideg kék szemei voltak a titkárnőnek, meg egy szemüveg, lehet csak ennek köszönhette az általam kitalált elnevezést.
Mielőtt kikötöztek volna levették rólam újra az összes ruhát és most megint teljesen meztelenül álltam kifeszítve a padló és a plafon között az íróasztallal szemben. A nő talán 3 percig is szemlélt, hosszasan nézte a farkamat, majd a hátam mögé állva megnézte a fenekemet is (gondolom én) , de egy ujjal nem ért hozzám. Még kérdezett egy két dolgot a rokonaim felől, amire én a tőlem telhető legpontosabb választ adtam. Közölte velem, hogy most felveszi amit mondok és le fogják ellenőrizni és ha egy kis eltérés is lesz a valóság és az általam állított között, akkor jobb arra nem is gondolni.
– Ideje most már keményebb vizekre evezni. – mondta nyugodtan.
– Milyen bűnöket követtél el a nők ellen? – kérdezte és közben átment a másik szobába, hozott magával valamit, de nem láthattam, mert a hátam mögött volt az ajtó, csak hallottam, ahogy a levegőt suhogtatta azzal a vesszővel vagy lovaglópálcával.
– Semmilyet úrnőm. – feleltem bátortalanul.
– Ezt nem hiszem – mondta nyugodtan.
És egy hatalmasat csapott a fenekemre, csípett nagyon a csapás, de hallgattam.
– Azt akarod, hogy letépjem a golyóidat. – mondta nyugodtan.
– Nem, úrnőm nem akarom. – feleltem bizonytalanul.
– Akkor meg mond meg az igazságot, ha kérdezlek. – mondta.
Gyorsan rácsapott még a fenekemre vagy tízszer, egy kis szünet majd újra egy sorozat, már elviselhetetlenül fájt a sok csapás. Egy kis időre abbahagyta, leöltözött meztelenre. Ekkor megcsörrent a telefon, előttem állt teljesen meztelenül a lábai enyhe terpeszben voltak, félig ráült az íróasztalra, a farkam megmerevedett, a telefonálás közben látta, hogy a farkam feláll. Gyorsan befejezte a beszélgetést és odalépett hozzám.
– Neked meg kimondta, hogy csak úgy rám nézhetsz és felállíthatod a kis töködet te szerencsétlen.
– Elnézést. – rebegtem zavartan.
– Na most ki kell találnom valami kegyetlen büntetést a számodra, mert azért ez mégis csak tűrhetetlen. – mondta elgondolkozva.
– Mindjárt vége lesz. – mondtam zavartan és megpróbáltam valami semleges dologra gondolni.
– Most már elkéstél vele. – mondta mosolyogva a titkárnő.
– Tudom is már mit fogok veled csinálni Te kis fasz állítgató.
Átment újra a másik szobába és hozott magával egy kis szerkezetet. A szerkezetből két vezeték jött ki az egyik egy csipeszben a másik egy horgolótűre emlékeztető hosszú fémben végződött.
Odalépett elém és a farkamba kezdte dugni a hosszú fémet közben izgatta a farkamat is, gondolom, azért, hogy továbbra is álljon, mert így könnyebb volt beledugni a fémet, amelynek a vége már szinte tű vékonyságú lehetett. A kínoktól óriásokat nyögtem, mert a fém egyre vastagodott és feszítette szét a húgycsövemet, szinte égető érzés hasított a faszomba, amikor végre annyira beledugta, amennyire gondolta. Még így is vagy 10 cm kint volt belőlem. Ekkor jó erősen megdöntötte minden irányba, óriási szúró fájdalmat éreztem, ami rövidesen még kellemetlenebb égető érzésbe ment át. Ezután a csipeszt gondosan az egyik heregolyóm mellé csíptette úgy, hogy a golyómat teljesen beszorította, a másik csipeszt hasonló módon tette fel. Eközben én ordítottam a fájdalomtól és kiabáltam, hogy hagyja abba minden megteszek, amit csak kér. Tudtam, hogy áramot fog végig vezetni a farkamon és úgy gondoltam tanulva az előzőekből, hogy nagyon fájdalmas lehet. Amikor készen lett, újra elment és hozott egy pohár vizet, amit szemből rá öntött a golyóimra.
– Kérem ne kapcsolja be, mindent megteszek önként. – mondtam szinte kiabálva.
– Te ezt nem érted ez a büntetésed, még szép, hogy mindent meg fogsz tenni nekem. – mondta mosolyogva és odalépett a kapcsolóhoz.
– Ne, ne tegye. – mondtam könyörögve.
– Dehogynem, hidd el jobb túl lenni rajta. – mondta mosolyogva.
– Ááááááhhhh elég volt nagyon fáj – kiáltottam.
– Majd én döntöm el, hogy mikor elég, ez még csak az 1-es fokozat volt, na mi lenne, ha mondjuk megnéznénk a 4-es fokozatot. – mondta mosolyogva.
– Neee, kérem ne – mondtam most már zokogva.
– Nesze te kis fasz – mondta röhögve és a kapcsolót vagy 15 másodpercig nyomta.
– Ááh – már szinte sikítottam a fájdalomtól, ami az alsó testemben volt.
– Na most már elég, remélem megjegyezted magadnak, hogy a farkadat többé nem te irányítod, hanem mi. – mondta még mindig mosolyogva.
Ezután leoldozta a készüléket a farkamról persze közben megszorította a golyóimat.
– Tudod, szeretem az ilyen engedetlen rabszolgákat. – mondta.
Majd megfogta a farkam és elkezdett izgatni a kezével.
– Most hoznak egy rabszolga nőt, akit szintén móresre kell tanítani, te pedig segíteni fogsz nekem. – mondta.
– Igen úrnőm. – feleltem gyorsan.
Behozták a nőt, nagyon szép volt. A két csaj, akik behozták a lányt egyforma ruhában voltak, ez lehetett itt belül az uniformis. Felül egy top volt, alatta nem viseltek melltartót és a ruha nagyon feszes volt, úgyhogy látszott a meredező bimbójuk, alul pedig fekete rövidnadrágot hordtak, ami szintén eléggé szűk volt, persze a lábukon comb középig érő fekete tűhegyes magas sarkú csizma volt. Gyorsan lekötözték az íróasztalra a titkárnő odalépett a csajhoz és letépte róla a bugyit és benyúlt a fenekébe, a csaj felnyögött. Elővett egy kis krémet és bekente a csaj fenekét, majd odajött hozzám nekem is bekente a farkam.
– Na most látunk egy kis akciót igaz csajok. – mondta a titkárnő.
– Most te jössz, fogta meg újból a faszomat.
– Csak a seggembe ne – nyögte a csaj.
– Hallgass – mondta az egyik kisérő.
– Oldozzátok el – mondta a titkárnő és leszedték a lábamról a bilincset, majd a kezeimen lévőt is kiakasztották a
lecsüngő láncról, amin eddig lógtam. És odavezettek a lányhoz a farkamnál fogva, a titkárnő szépen beirányította a lány fenekébe. Elsőre nem sikerült túl szűknek bizonyult a nyílás, ezért először a kezével próbálta feszíteni, majd a két lány széthúzta a fenekét.
– Nyomjad neki – szólt nekem a bíztatás.
Nem is nagyon kellet bíztatni, a csaj feneke nagyon szűk volt, és éreztem nemsokára elmegyek.
– Mielőtt elélveznél szólsz nekünk, értve vagyok – mondta a titkárnő.
– Mert különben nagyon megjárod – tette hozzá a másik.
A csajnak még g ott volt a kezében a pálca és rávágott a fenekemre.
– Na most akkor nyomod be, ha rád csapok. – mondta.
– Iiigen úrnőm -feleltem.
A nő csapkodta ütemesen a fenekemet, de nem nagyokat, gyorsított az ütemen. A kis csaj pedig akárhányszor benyomtam nyögött egy nagyot.
– Na most teljesen benyomod – mondta.
Megpróbáltam teljesen bevágni, a csaj felsikított.
– Ez az – mondta a titkárnő.
– Mindjárt elmegyek – mondtam.
Abbahagyta a csapkodást így én is megálltam. A két csaj odalépett hozzám és az egyik jól megszorította az egyik golyómat, a testem összerándulta, másik is hasonlóan a másik golyómat, majd újra az előző következett, én eközben ordítottam és kapkodtam a levegő után. Még vagy háromszor megismételték, amikor már teljesen összehúzódott a farkam.
– Na elég volt – mondta a titkárnő.
– Na most újra beteszed a seggébe – mondta az egyik kínzóm.
A farkam nem akart felállni, ezért a meztelen titkárnő szépen elkezdte izgatni rövidesen újra felállt. Ekkor újra odavittek az asztalra kötözött csajhoz. Most a titkárnő állt a hátam mögé és alulról megmarkolta a heréimet, nem szorította csak éppen fogta és néha erősen megszorította, hogy ne tudjak elélvezni
Ez így ment nem tudom hány percen keresztül talán volt egy óra is, amikor már majdnem elélveztem, akkor hoztak egy kis műanyag flakont és abba kellett bele élveznem. Ezután kezdődött minden elölről újra felállították a farkamat és még egyszer elélveztem egy másik műanyag flakonba. Már teljesen kivoltam, éhes is voltam hiszen egész nap semmit nem ettem és már dél körül lehetett. A fogva tartóim felöltöztettek úgy, hogy a farkam és a heréim meg a fenekem kint volt pucéron. A két szolga kivezetett és ahogy mentünk a folyosón hallottam, ahogy a csaj hevesen kiáltozta, hogy mindent megteszek csak ezt ne tegye. A folyosó lassan haladtunk, mert a lábamon is volt egy bilincs meg a fejemre is raktak egy bőrsapkát és alig láttam ki a két lyukon. A két nő úgy vezetett, hogy az egyik hátulról lökdösött, a másik pedig a farkamat fogta és húzott előre. Szembe is találkoztunk hasonló csapatokkal, volt olyan is, hogy egy férfit csak egy nő kísért, de előfordult olyan is, hogy egy nőt vittek ketten a nők öltözete abban különbözött, hogy a mellük is szabadon volt. A férfiakkal, akikkel szembe találkoztam valamiféle letargiát láttam mindegyikük a földet nézte, általában a testük tele volt sebekkel, és nyakörv is volt rajtuk ennek segítségével vezették őket a kínzóik.
Egy félóra múlva megérkeztünk a cellámhoz belöktek rajta és rám zárták az ajtót. A cellában volt egy ágy és egy szék na meg a sarokban egy kamera, ami néha mozgott és átment egy másik cellába a tetőnél egy kis sínen. Teljesen hangtalanul járt a kis kocsi, ami mozgatta a kamerát. A széken egy kis könyv volt kikészítve, a címe ez volt : Szabályok és jogok a nőuralmi táborban, mellette volt egy másik könyv, amelynek ez volt a címe: Élet a nőuralmi táborban és kastélyban. A falon képek voltak, ahol a nők férfiakat kínoztak. Az egyik kép alá csak ennyi volt írva golyó lapítás és egy férfi állt kikötözve két nő pedig a férfi golyóit egy kis satuba szorította.
A sarokban volt egy kis asztal és ott volt rajta ennivaló gyorsan leültem és ettem, közben azon töprengtem, hogy fogok innen kijutni és mi ez az egész. Hamar lefeküdtem, mert már az álmosságtól alig láttam
Korán ébresztettek a fogva tartóim, pontosabban 3 fiatal lány rontott be a cellámba és lekötöztek az ágyamra. A heréimet összekötötték egy rövid zsinórral, közben a farkam szép lassan ágaskodott.
– Hát ez még nem tanulta meg, hogy csak akkor állhat fel, ha arra parancsot kap.
– Vegyük gyorsan el a kedvét – mondta mosolyogva a másik.
– Na kapsz fél percet, hogy alapállapotba hozd a faszod, ha nem sikerülne arra jobb nem is gondolni- mondta a harmadik.
Koncentráltam, de egyszerűen nem ment.
– Na oké, akkor most mi jövünk- mondták a lányok.
Egy kis fémtálat raktak a heréim alá. A farkamat pedig félre húzták, hogy ne legyen útban. Az egyik kiscsaj elővett egy kis kalapácsot.
– Ne, könyörgöm ne tegyék- kiáltottam fel.
– Elkéstél, ezzel most egy kicsit lapítunk a tökeiden- mondta a nagymellű csaj.
Ekkor a nagymellű csaj finoman odakopintott a heréimre.
– Auh – kiáltottam fel a fájdalomtól, pedig igazán ez még nem is fájt.
– Nézzétek már, hogy lekókadt a farka – mondta a nagymellű.
– Ha fel fog állni nagyobbat kapsz – mondta és közben levette a pólóját.
Két hatalmas mell bujt ki a ruha fogságából, a farkam újra megpróbált kiegyenesedni, a csaj elkapta a dákóm és szakértő módon megmozgatta a kezét rajta, már rögtön pattanásig feszült a farkam, elengedte és ismét lecsapott a golyóimra a kalapácssal, de most már erővel.
Iszonyatos fájdalmat éreztem és szinte felsikítottam, a farkam persze teljesen összehuzta magát.
– Na akkor jöhet a harmadik menet mondta az alacsony vörös hajú lány és lassan levetkőzött, a farkam még egyszer megpróbált felágaskodni, de most erőt vettem magamon és megpróbáltam másra gondolni.

Emese szolga története

Emese egy 36 éves nő volt, gyerekei voltak, férje. Az amerikai utazásáig a története szokványos volt. Kiváló angol nyelvtudása volt, kereskedelemben dolgozott. Dekoratív nő, magas, hosszú combú, nagy mellekkel. 15 éve férjnél van, férje jól kereső üzletember. Szexuális életük átlagos, már kissé unalmas. Emese 2 alkalommal csalta meg őt, de mindegyik csak alkalmi eset volt. Aztán megváltozott minden. 1 hónapra kiment Amerikába egy ismerős meghívására. Egy nagyvárosban lakott, a nő távoli ismerős volt, csak szállást adott neki. Kate – nek hívták, 45 éves nő volt, akinek a lánya Liza 23 éves csinos lány.
Egy alkalommal Liza kísérte el Emesét a városba, sétáltak, mikor megállt mellettük egy limuzin. Emese nagyot nézett, mikor nyílt az ajtó és egy 30 körüli jóképű férfi lépett ki, társa benn maradt. Megszólította őket, hogy nincs – e kedvük egy kocsikázásra, ahol megmutathatnák a mellüket, testüket, amit a valamelyik TV – ben leadnak. Emese persze tiltakozott, de legnagyobb meglepetésére Liza nevetve igent mondott, mondván ismeri ezt a műsort és jó poénnak tartja. Megkérte Emesét menjen vele, persze neki nem kell vetkőzni. A férfi Emesét is rá akarta venni, de ő nem engedett. Beültek elindultak, a férfi itallal kínálta őket, amitől felengedtek. Majd elővette a másik férfi a kamerát és elkezdte őket filmezni. Emesét már ez is zavarta, de Liza nevetgélve nézett a kamerába és a férfi unszolására levette blúzát, ami alatt nem volt melltartó, csak a kis kemény melle. A férfi utasítására rázta melleit, a férfi megsimogatta, gyúrta őket, a másik férfi pedig kamerázta őket. A férfi unszolni kezdte Lizát, hogy mutassa meg a punciját is, aki nevetgélt, kérette magát, de aztán ledobta szoknyáját és bugyiját és megmutatta magát a kamerának. A férfi kérésére pózolt, mutogatva punciját, fenekét neki, a férfi elégedetten simogatta.
Aztán elkezdték Emesét nyaggatni, hogy ő is mutasson valamit. Emese a pezsgő hatására engedékenyebb volt és blúzát felhúzva, levetette melltartóját és megmutatta nagy duzzadó melleit. Kicsit összerezzent, mikor a férfi megsimogatta, majd gyúrta őket, aztán a férfi megkérte, hogy punciját is megnézhesse. Ezt nehezebben vállalta, de aztán felhúzva szoknyáját szőrös punija előkerült az elhúzott bugyi mellett. Ennél többre nem volt hajlandó.
Mikor a férfiak ezt látták, ismét elkezdték Lizát puhítani, aki végül is hajlandó volt a férfi farkát leszopni a kamerák előtt.
Mikor végre kiszálltak a kocsiból, Liza nevetve mesélt a dologról, mondván milyen izgi lesz megnézni majd magát a TV – be. Emese kezdte megbánni, hogy nem ment bele többe, a szép farok felizgatta. Liza látta rajta a vágyat és nevetve mondta, hogy menjen el a Red Cinemába. Emese nem értette milyen hely az, Liza nem volt hajlandó mesélni neki erről, csak otthagyta a mozi előtt, mert el kellett mennie.
Emese gondolkozott pár percig, hogy bemenjen – e. Aztán bement az előtérbe, a kiírás szerint erotikus, de nem pornó filmeket játszottak. Vett egy jegyet és bement. Feltűnt neki egy 28 körüli fiatalabb fiú, aki őt nézte, gyorsan bement. Kis nézőtér volt, 10 sorral, összesen talán 15 – 20 ember lehetett benn, 2 – 3 nő, a többi férfi. Emese leült a harmadik sorba és éppen elkezdődött vetítés, mikor bejött az előtérben látott férfi és melléült. Ez zavarta Emesét, de nem volt mit tenni. Elkezdődött a film, valóban nem pornó volt, de erősen erotikus, ahol a jelenetekben a közösülést nem mutatták, csak a testet. De így talán még izgatóbb volt a film, Emese nem csodálkozott azon, hogy körbenézve látta, több férfi is a farkát húzogatja. Bár szokatlan volt, azért Emese nem volt szűz tini, se mai csirke, így mosolyogva nézte tovább a filmet, egészen addig, míg a szomszédja a fiatal férfi, kigombolta sliccét és elővette farkát, majd húzogatni kezdte. Kicsit váratlan volt, hogy ennyire közel van egy idegen pénisz, ami ráadásul igencsak nagyméretű volt. Emese férjének kicsi farka volt, és Emese mindig is nagyra vágyott. Ezért bizony sóvárogva leste a szép farkat, ami egyre keményebb lett a férfi kezében. Emese érezte, hogy teste is reagál, bizsereg puncija. Önkéntelenül is simogatni kezdte magát, egyik kezével mellét, másikkal punciját simizve. Csak ruhán keresztül, annál többet nem mert. Már nem a filmet nézte, hanem a férfi farkát mellette, aki ezt észre is vette. Egyik kezével továbbra is farkát fogta, de másik kezével kezdett Emese felé közelíteni. Mikor látta, hogy Emese nem tiltakozik, kezét Emese combjára tette. Emesén szoknya volt, de a férfi feljebb húzva azt csupasz combját simogatta Emesének, akinek majd kiugrott a szíve az izgalomtól. Ilyet még sohasem tett, hogy egy vadidegen embernek megengedje, hogy fogdossa.
A férfi nem nézett rá, de gyúrta Emese combját és egyre feljebb haladt, elérve bugyiját. Emese nagyot nyelt izgalmában, de széjjelhúzta combjait, a férfi tenyere akadálytalanul simulhatott a kis ruhadarabra, mely alatt Emese szőrmók puncija már nedvesedett. A férfi benyúlt bugyijába és tenyere rásimult Emese bozontjára. Finoman körkörös mozdulatokkal simogatta punciját. Emese egyik kezével melleit simogatta közben, másik kezét felemelte, hogy utat engedjen a férfi kezének. A férfi ekkor farkát húzogató kezével megfogta Emese szabad kezét és rátette a farkára. Emese elvörösödött, de szerencsére nem látta senki, és maga is meglepődött, mikor nem húzta el kezét, hanem megmarkolta a szép farkat és örömmel húzogatta. A férfi kéjesen élvezte a finom női kezet. Emese puncijában járó kezét már bátrabban mozgatta, felnyúlva egyszerűen elővette Emese egyik mellét, a melltartóból és a blúzból kikanalazva. A nagy melleket erősen markolta, Emese most nem is gondolt arra, hogy esetleg megláthatják, engedte, hogy mellét gyúrják. Aztán a férfi keze ismét bugyijába nyúlt, de ezúttal megkereste a forró rést és két ujja benyomult Emese puncijába. Emese hangosan felszisszent és nem tudta combjait összeszorítsa vagy széttárja. Végül széttárta, így a férfi kényelmesen ujjazni kezdte. A férfi félhangosan súgta neki: szopjál le. Szó sem lehet vágott vissza Emese, mit képzel és felháborodottan elvette a kezét a férfi farkáról, majd eltolta a férfi ujjazó kezeit. A férfi várt kicsit, aztán újból Emese bugyijába nyúlt, aki szótlanul hagyta, akárcsak azt, hogy a férfi ismét ujjazni kezdje. Emese érezte, hogy egyre feszültebb lesz, egyre jobban nő benne kéjérzés. Öle lucsogott a nedvességtől, bimbója már keményen merevedett, nagy melle, ami elől volt, duzzadtan mutogatta magát a nézőközönségnek. Emese hirtelen elvesztette a fejét.
Szó nélkül oldalra hajolt és rábukott a férfi merev farkára. Az meglepődött, de persze örömmel vette, hogy Emese szájába vegye a gyönyörű merev szerszámot és keményen vadul szopja. Annyira tetszett neki, hogy nem is bírta sokáig, és 3 perc múlva Emese szájába lőtte magját. Emese új érzést tapasztalt, soha nem nyelte le az ondót, de most teljesen természetes volt, hogy utolsó cseppig ízlelje. Mikor a férfiból már semmi sem jött, lenyalta a farkát és felegyenesedett. Most vette csak észre, hogy sokan nézték az akcióját, zavartan visszarakta mellét a helyére és szoknyáját is megigazította. A férfi elrakta a farkát és pár percig nem szólt. De aztán odahajolt Emeséhez:
” Gyere, ülj a farkamra
” Dehogy ülök, ennyi ember előtt szó sem lehet
” Mit zavar az, csak tetszene nekik ne izgulj, úgyis látták hogy leszoptál, a cicid is látták
” Szó sem lehet róla
Emese tiltakozott, pedig a teste lázban volt, elélvezésre vágyott. A férfi csalódottan nézte a filmet, mikor a mögöttük levő sorból egy férfi hangosan odaszólt.
” Mit kéreti magát, mint egy rossz kurva? Ha leszopta a férfit, miért ne farkalná meg? Ilyen egy hülye picsát…
Emese elvörösödött. Kis szünet után a férfi hozzáhajolt:
” Tudja mit? Ha itt nem akarja, akkor jöjjön velem egy helyre.
A férfi felállt, Emese is. Míg mentek kifelé érezte a testén a férfiak vizslató szemét. Tudta, hogy mindenki nagyon jól tudja hova mennek, és hogy mindenki tudja, hogy ezt a nőt nemsokára megdugja a férfi. Tudta, hogy mindegyik férfi a testét gusztálja, vetkőzteti. Azt is tudta, hogy könnyűvérű nőnek gondolják és ő is azt gondolná, ha másról lenne szó. A férfi az előtérben a férfi wc – hez vezette és behívta. Emese megdöbbent. Ő eddig csak ágyban, kényelmes körülmények között szexelt, ilyen nyílt helyen soha. De megdöbbenésére most izgalmat érzett és engedelmesen ment be a férfi után. Tiszta wc volt, a férfi az egyik fülkébe ment be, majd a belépő Emesét a falhoz szorította. Keményen markolta melleit és mohón vetkőztette le a nőt. Blúzát és melltartóját a földre dobta, majd a nő szoknyáját és bugyiját is. A nő megalázott helyzetben érezte magát. Ott ál egy vadidegen férfi előtt teljesen meztelenül egy férfi wc – ben. De ez a megalázó helyzet teljesen felizgatta és boldog volt, hogy a férfi úgy bánik vele, mint egy ribanccal. Keményen harapdálta, fogdosta a nő melleit, majd letérdelve punciját. Felhúzva egyik combját durván ujjazni kezdte. Emese felemelt combjának nem volt hely, ezért a férfi kinyitotta a fülke ajtaját, így Emese egyik lába kilógott a szabad térbe. A férfi Emese mellét harapdálta és közben ujjazta. Ekkor nyílt az ajtó és belépett egy férfi. Rögtön meglátta mi történik és melléjük állva nézte őket. Emese ismét szégyenérzetet érzett, de aztán ez az érzés hatalmas kéjbe ment át. Élvezte, hogy egy vadidegen nézi testét, ahogy egy másik idegen durván markolássza és ujjazza.
A férfi ekkor durván megfordította Emesét és kilökte a wc fülkéből az előtérbe. Előrenyomta fejét és hátulról durván benyomta farkát. Keményen gyorsan dugta Emesét, aki először a nagy farok nyomására úgy érezte szétreped, de aztán egész alteste lángolni kezdett és óriási, soha nem érzett kéjt érzett. Előrehajolva állt, nagy mellei lógtak lefelé és minden lökésre hullámzottak. A mögötte álló férfi durván megfogta Emese haját és felhúzta, majd szólt neki:
” Gyerünk, szajha szopd le a férfit, ne csak nézz
Az idegen férfi felderült erre és elővette farkát, odanyomta Emese szájához, aki engedelmesen kapta be. A férfi felbuzdulva kezdte kefélni Emese száját, majd egyre erősebben kefélte a nőt. Mindkét férfi durván és keményen bánt Emesével, aki ilyent sohasem tapasztalt. Megalázó helyzet volt, de Emese így sosem élvezte még a szexet. A mögötte levő férfi kefélés közben most megállt és rácsapott Emese fenekére. Emese feljajdult, de aztán a férfi megint rácsapott. Nem simogatta, hanem erősen fenekelte Emesét, aki minden ütésre felnyögött. Pár perc múlva Emese sikítozva élvezett el. Pillanatokkal később mindkét férfi elment, az egyik szájába a másik puncijába élvezett. Aztán otthagyták Emesét, megmosták farkukat és szó nélkül kimentek, otthagyva a nőt meztelenül, megbaszva.

Emese mosakodni kezdett, közben zavartan gondolt arra, ami történt. Amit tett, az egy mocskos perverz dolog volt, ismeretlen férfiak élveztek belé, belé, aki a férjével is csak akkor kefélt, ha az előtte lefürdött. Zavartan gondolt arra, hogy gumi sem volt rajtuk. És mégis…élete legnagyobb kalandja volt, és élvezte. Élvezet, hogy idegenekkel volt, hogy alaposan megbaszták, élvezte a mocskosságot, élvezte, hogy idegenek nézik testét, és megalázzák őt. És élvezte, hogy verik. Amikor bejött egy férfi, aki a meztelen punciját mosogató nőt meglátta, megdöbbent, de Emese mosolyogva mutogatta magát, nem takarta sem mellét, sem punciját. Az idegen férfi előtt öltözött fel és élvezte, ahogy az bámulja. A végén rámosolygott és kiment az utcára.
Úgy döntött sétálva megy haza, pedig nem lakott közel. Ez az élmény, ami most érte, felkavarta és ezen gondolkozott. Új érzéseket tapasztalt magán, olyanokat, amit korábban megvetett. Pedig ő megbecsült feleség volt, akinek gyermekei vannak. És most élvezte, hogy mocskos szajha lett és hogy megalázták, verték. Úgy érezte innia kell valamit és ezért betért egy bárszerű helyre. A pultnál iszogatott és gondolkodott magáról. Már a harmadik pohárral döntött le, mikor nyílt az ajtó és belépett 3 ember. Emese arra kapta fel a fejét, hogy ezt mondják: na, kezdődik a műsor. Meglepődött, két nő és egy férfi jött be. A férfi egy negyvenes valaki, mellette egy csinos ötven körüli nő. A nő pórázon vezetett egy fiatal, 20 – 25 körüli nagyon csinos, dekoratív nőt. A nőn könnyű ruha volt, ami combközépig ért, dekoltázsa nagy volt, látszott, hogy szép kis mellein nincs melltartó. A nő keze hátra volt kötözve, nyakörv volt rákötve, amihez a póráz volt erősítve. A pár leült a bárpult mellé, a nő állt előttük szótlanul. Egy ideig beszélgettek, ittak aztán a nő rászólt a rabra, hogy foglalkozzon a gazdájával. Ők magas bárszéken ültek, a nő a férfihez ment, aki elővette farkát, a nő előrehajolva szopogatta. A férfi mintha észre sem vette volna, beszélgetett a párjával, majd mikor elfordult, a rabnő véletlenül hozzáért a férfi italt tartó kezéhez, aki kilötyögtette az italt. Hülye kurva rivallt rá durván, mit képzelsz te. A nő ijedten egyenesedett fel, a férfi pofonvágta. A nő megrezzent, majd megköszönte a pofont. A nő rárivallt, hülye ribanc azt hiszed ez elég?
A bárban levőkhöz szólt? Akarja valaki ezt a ribancot markolászni?
Csend volt, mindenki nézett, de nem szólt.
A nő rászólt a rabra:
” Látod, senkinek sem kellesz, legalább csinálj valamit, hogy kedvet kapjanak hozzád.
A nő lehúzta a lány cipzárját és a ruháját a földre dobta, alatta nem volt semmi. Szép lány volt, frissen borotvált csupasz puncija volt, kemény formás melle. A férfi körbenézett és rámutatott a közelben levő asztalra, ahol egy idősebb férfi sörözött egy másikkal. A nő engedelmesen odament és közéjük állt. Az öreg szeme felcsillant és óvatosan simogatni kezdte a nőt. Először fenekét fogta meg, majd melleit markolta, punciját simogatta. A másik mellette levő is kedvet kapott és már ketten fogdosták a nőt. A nő néha felszisszent, de engedelmesen tűrte.
A bárpultnál a gazdája hangosan mondta, hogy menjen nyugodtan bárki, nézze meg milyen a ribi. Többen is felálltak és odamentek, vagy 7 – 8 férfi simogatta, tapogatta a nőt egész testén.
Egy ideig a pár nézte őket, aztán a férfi felállt és odament.
” Micsoda szajha vagy te? Csak élvezkedsz és semmit sem adsz?
A zsebéből egy szíjat vett elő és a lány fenekére vágott, az feljajdult. Majd még kétszer a lány fenekére vágott, akinek csíkos lett a szép popója. Aztán a lány letérdelt és elkezdte a férfiakat szopni. Azok körbeállták őt, és a lány felváltva ment körbe és sorba szopta a farkakat, miközben aki éppen érte fogdosta őt. A férfiak nevetve, lehúzott nadrággal álltak, söröztek, miközben a nő szopta őket. A gazdája ekkor mögé állt, a rabnőt előredöntötte, elővette farkát és hátulról dugni kezdte a nőt. Így most a nő előtt állva szopatták őt, miközben a gazdája dugta. A férfi megunta és kivette farkát, ő állt a rabnője elé és a szájába rakta farkát. Biztatta a férfiakat, aki akarja, dugja meg. Azok nemsokat vacakoltak, szép sorba kezdték dugni a nőt hátulról. A gazdája kikötötte, hogy nem élvezhetnek bele, így a férfi, aki éppen dugta, élvezés előtt kivette farkát és a nő fenekére, mellére, arcára verte. Legalább heten megdugták a nőt, aki a végén hangosan sikítozva elélvezett. A gazdája is a szájába élvezett. A nő alig bírt megállni, egész teste ondós volt, hiszen mindenki ráélvezett. Amikor a nő le akart ülni, a másik nő odament és pofonvágta, majd leköpte. A nő arcáról mellére csorgott a nyál.
” Látod, te kurva már senkinek sem kellesz, gyere a pulthoz.
A gazda és a nő visszaültek, csak Emese ült még a pultnál. A rabnő előttük állt, Emese közelről látta, hogy milyen szép és most mennyire mocskos, de látszott rajta hogy élvezi. Egész teste lucskos volt. A nő hirtelen Emeséhez fordult:
” Van kedve ehhez a nőhöz?
” Hogy érti, nem vagyok leszbikus.
” Tudom, hogy egy ócska kurva, elhasznált, de jól tud nyalni, nem akarja, hogy kinyalja?
” Viccel?
” Dehogy viccelek, egyrészt láttam, hogy élvezte az előbbi műsort, én úgy láttam, mintha simogatta is volna magát. Másrészt ajánlom, hogy próbálja ki a csajt, én gyakorlatból mondom, hogy élvezni fogja.
” Itt, mindenki előtt?
” Nem tudom mennyire szégyenlős, de az egész kocsma élvezné a dolgot, maga sem tűnik rossz nőnek. Na, mit mond?
Emese rámosolygott és kacéran vállat vont. A nő elmosolyodott és rászólt a lányra.
” Gyerünk, rabnő tedd a dolgod.
A nő engedelmesen letérdel Emese elé és a szoknyáját felhajtja. A rabnő lehúzza Emese bugyiját és széttárja combjait. A bár közönsége most már őket figyeli, hiszen Emesét még nem látta meztelenül és most a széttárt combjai között tisztán látszott szőrös muffja. A nő Emese mellett állt és a gazda is kíváncsian nézte őket. Emese élvezte, hogy mindenki nézi őt. Széttárta teljesen combjait. A nő Emese mellé ült és szó nélkül kigombolja a blúzát, ami alól leveszi melltartóját. Nagy hatalmas mellei szabadon előugranak és a duzzadt, súlyos cicik az egész kocsma előtt láthatóvá válnak. Emese egyre nehezebben veszi a levegőt és már nem figyelt senkire sem. A rabnő olyan ügyesen nyal, hogy bár nemrég dugták meg, ismét felspannolja magát. Csiklója is duzzad és pár perc múlva hangos sikollyal élvez el vagy 20 vendég előtt.
Mikor magához tér, látja, hogy a férfiak mohón bámulják meztelen testét. Gyorsan felöltözik és iszik egyet. A nő mosolyogva szól hozzá:
” Na, milyen volt?
” Hát bevallom, meglepően jó volt, pedig sosem csinálta nekem még nő.
” Azt láttam, hogy jó volt, akkorát élveztél, mint senki se. Pedig idegenek előtt ritka az ilyen.
” Hát igen.
” És az nem zavart, hogy egy csomó vadidegen bámult végig, az egész tested látták?
” Pár napja még zavart volna, de most valahogy élveztem, sőt igazából izgatóan hatott rám.
” Hogyhogy, Ezt nem értem?
Emese elmondta mi történt vele ma. A nő nagy érdeklődéssel hallgatta. Aztán Emese kérdez.
” Ez a rabnő kicsoda?
” Ő egy gazdag család lánya, és boldog, ha megalázzák, ha kínozzák. Itt csak megaláztuk, de van otthon egy pincénk, ahol sok minden történik. Van sok eszközünk, amivel kínozzuk őt. Csipeszek, kötél, dugógép. Verés, kínzás. Néha elhozzuk az utcára, hogy megalázzuk idegenek előtt, ilyenkor élvez a legjobban. Vagy vásárba visszük.
” Vásárba? Ez izgalmas, mit jelent?
A nő elgondolkozva nézi Emesét.
” Miért, érdekel a dolog?
” Igen szeretném tudni, tudod nagyon felizgatott, amit láttam most és szeretném, ha nekem is hasonló élményeim lennének. Meséltem, mennyire élveztem, hogy elfenekeltek és hogy idegenek előtt szexelhettem.
A nő elmosolyodik és odamegy a férfihoz, pár percig beszélnek, közben Emesét figyelik. Majd visszajönnek és a férfi kérdez:
” Hallom érdeklődsz a dolog iránt és megismerkednél a kínzással, a megalázással és a szolgasággal, szolgavásárral. Jól meggondoltad magad?
Emese szíve majd kiugrik, mikor kimondja:
” Igen, szeretném.
” Rendben, ha megfelelsz, akkor elhozlak ilyen sétára is és elviszlek szolgavásárba is. De be kell bizonyítanod, hogy méltó vagy rá, nem akarok felsülni veled sehol. Megadod a telefonszámod, holnap délután felhívlak és eljössz hozzánk. Ott szolgálsz nekem és ha megfelelsz, kibírsz mindem fájdalmat és megaláztatást, akkor másnap elviszlek sétálni és ha ott is megfelelsz, akkor elviszlek a vásárba, ami nagy kegy. De most, hogy lássam, komolyan gondolod, pár dolgot meg kell tenned.
” Igen Uram.
” Először is add ide a bugyid és a melltartód.
Emese izgatottan leveszi őket, szoknyája alól lehúzva és blúza alól levéve. A bár népe figyel, új szenzációt szimatol. A férfi Emeséhez megy és előveszi egyik mellét, zsebéből egy csipeszt vesz elő és a bimbóra rakja. Emese felszisszen, de nem szól semmit.
” Térdelj le és csókold végig Mary lábát.
Emese letérdel és lentről kezdve csókolja a nő lábát fel egészen combjáig. A nő vigyorogva felhúzza szoknyáját és mutatja, hogy gyerünk ott is. Emese félrehúzza a bugyit és belenyal a punciba. A nő puncija finom és nedves, és bár Emese sosem volt nővel, lelkesen nyalja.
” Elég, szól a férfi. Lássuk, mennyire vagy komoly.
Letérdelteti Emesét és a mellét szabadon hagyja. Előveszi farkát, Emese már nyúl oda, hogy szopni akar, de váratlanul a férfi pisilni kezd. Mindenki nevet és a férfi meglocsolja Emese arcát mellét, mindent rápisil. Emese némán tűri, elvörösödve a szégyentől. Mikor végez, a férfi elrakja a farkát, rendben, holnap hívlak, de a puncidról azt a szőrpamacsot tüntesd el, különben én vágom le.
Elmennek, Emese is felöltözik és a kaján férfiak tekintete között kimegy. Szégyelli magát és boldog egyben, blúza, bőre pisis és mégis valahogy izgalmas várakozás keríti hatalomba. Az egész, számára szokatlanul vad nap és hogy ezt megmerte tenni, teljesen felizgatja. Ráadásul a holnapi nap is hasonló lehet és ennek a tükrében a bőrén, blúzán folyó pisi is csak izgalmas kellék.
Emese egész délelőtt azon gondolkozott milyen ruhába menjen, végül is egy csinos egyberuha mellett döntött. Gondosan leborotválta punciját, ez a művelet csak fokozta izgalmát. Fiatal lánykora óta nem volt csupasz a puncija. Tűkön ülve várta a telefont, ami délután kettő óra körül érkezett meg. A férfi Joe hívta és közölte vele, hogy taxit küldd érte, ami 15 perc múlva ott lesz. Közölte vele, hogy rövid miniszoknyába jöjjön és gombos blúzba, bugyiba és melltartóba, combfix harisnyával, magas sarkú cipőben. Emese mondani akarta, hogy már másba öltözött, de a férfi azonnal letette a kagylót. Emese gyorsan ledobálta magáról a ruhákat, idegesen egy új csipke tangát vett fel és egy vékony gombos blúzt, de miniszoknyája nem volt. Honnan is lett volna, sose viselt ilyet fiatal kora óta, ahhoz nem tartotta magát fiatalnak és annyira jó combúnak. Ideges lett, főleg mikor meghallotta a ház előtt a taxit dudálni. Hirtelen mentőötlete támadt és betört Liza szobájába, kapkodva nézegette a szekrénybe ruháit. Lizának már volt több miniszoknyája is, de ő vékonyabb volt Emesénél, így egyik sem jött fel rá. Majdnem sírt már idegességében, mikor az egyik miniszoknya szűken, de feljött rá. Teljesen rásimult fenekére, alig bírt menni benne és alig takart combjából valamit. De nem volt másik és a taxi is idegesen dudált, így kapkodva rohant le az utcára. A taxis végigmérte őt, nem leplezve hogy a testét mustrálja. Érezte tekintetét fenekén, combjai közt, de aztán nagy nehezen beült a hátsó ülésre és elindultak. Kénytelen volt szoknyáját feljebb húzni, különben nem tudott volna ülni benne, szétrepedt volna. Így viszont bugyija szabadon látszott, a taxis örömére, aki a visszapillantó tükörben folyamatosan nézegette is. Ez zavarta Emesét, de aztán visszagondolva a tegnapi napra, nem foglalkozott a dologgal, inkább a rá váró eseményeken járt az agya. Nem tudta mi vár rá, de nagyon kíváncsi volt és izgatott, eszébe se jutott, hogy visszaforduljon. Ekkor hirtelen megszólalt a telefonja, Joe volt az.
” Vedd le most azonnal a melltartódat és ettől a perctől kezdve a kezedben fogjad – és már le is tette.
Elpirult, mikor arra gondolt, hogy a taxis lesi őt, de eszébe se jutott, hogy ne engedelmeskedjen. Kigombolta blúzát, levette melltartóját, majd visszagombolkozott, kezében fogva a levett cicifixet. A taxis végignézte a műveletet, Emese duzzadt mellei láttán csorgott a nyála. Végül megérkeztek egy előkelő, családi házas helyre és megálltak egy szép nagy ház előtt. A taxis közölte, hogy a számla rendezve van és Emese kiszállt. Szűk szoknyájában tipegve, melltartóját kezében tartva, a magas sarkú cipőben lassan haladt, pirulva látta a járókelők megbotránkoztatott tekintetét. Becsöngetett, a kapu kinyílt, bement, a ház ajtajában már várta Mary. Szó nélkül mérte végig, aztán bevezette Emesét egy helyiségbe és otthagyta. Emese megborzongott a látottaktól. Az egyik oldal tükörrel volt borítva, a falon és a plafonban kampók voltak, némelyiken kötél lógott, az asztalon csipeszek, vibrátor, meg sok más ismeretlen dolog és az ágy mellett egy ismeretlen gépezet. Eltelt vagy 10 perc és bejött Joe és Mary. Mary közölte, hogy ha valami nem tetszik, nyugodtan szólhat és elmehet, de akkor többet ne lássák. Ha a mostani próbán jól szerepel, akkor holnap sétára viszik, utána vásárba. Emese megerősítette, hogy minden világos és hogy nem visszakozik.
Odamentek Emeséhez. A férfi elkezdte vizsgálni, mint egy állatot. Fenekét, combját markolta, majd melleit. Aztán leültek és Emesének sétálni kellett előttük. Magas sarkúban, szűk szoknyában tipegett előttük, majd levetették vele a bugyit. Hajolgatnia kellett, combjai közt elővillant frissen borotvált puncija. Majd meztelenre vetkőzött, csak a cipőt és combfixet hagyhatta magán, ekkor Mary a kezeit hátrakötötte. Joe csipeszeket vett elő és a bimbójára rakta őket, így kellett sétálnia előttük. A csipeszek fájtak először, de aztán melle megduzzadt és bimbója is keményebb lett, a fájdalom kellemes érzésbe ment át. Aztán a szoba közepére állították és Mary a csuklóját hozzákötötte egy kötélhez, ami a plafonra volt egy hurokba erősítve. Elkezdte felhúzni a kötelet, addig, míg Emese kezei teljesen felnyúltak. Emese mozogni tudott, de elmenni nem. Joe ismét tapogatni kezdte, de ezúttal nemcsak melleit, hanem puncijába is benyúlt. Csiklóját dörzsölte, amíg azok meg nem duzzadtak, majd Emese punciját kezdte ujjazni, ameddig azok lucskosak nem lettek. Aztán hosszú kötelet vett elő és kötözni kezdte Emesét. Combjától kezdve felfelé haladt és nem kímélte a nőt, szorosan megkötötte combját, hasát. Egy hurok puncijához is került, majd mellei kerültek sorra. Szorosan kötötte meg a tövénél, annyira, hogy mellei duzzadtan, keményen álltak. Ezután pórázt és nyakörvet raktak rá. Melbimbójára két csipesz került mely lánccal volt összekötve és ezt a nyakörvéhez erősítették, ezzel nem egyenesedhetett fel teljesen, mert melleit így is felfelé húzta a lánc. Melle dagadni kezdett a szoros kötél alatt, de ekkor a férfi mögé állt. Először csupasz kézzel csapott nagyot Emese fenekére. Majd, miután látta, hogy Emese szótlanul áll, egy vesszőt vett elő és vesszőzni kezdte Emese fenekét. Ez már csípte Emesét rendesen és hangosan felszisszent, de a hang csak tovább ingerelte Joet, egyre erősebben verte Emese fenekét. Mikor abbahagyta, feneke piros volt. Joe ekkor egy fapálcát vett elő és azzal suhintott Emese fenekére, aki nem látta, hogy ez az ütés már csíkot hagy fenekén. Joe abbahagyta a fenekelést és ismét a vesszőt vette kezébe, gyengén kezdte Emese combjait és hasát, majd mellét verni. Emese már nem bírt csendben maradni, hangosan nyögött minden ütésnél. Aztán a férfi abbahagyta a verést és intett Marynek, aki kioldozta Emese kezeit a lógatásból. Emese majdnem összeesett, de aztán annyira meglazították a kötelet a lábán, hogy lassan tipegve, de tudott menni. Persze folyamatosan mennie kellett, kicsit görnyedten, hiszen a mellén levő lánc miatt, ha felegyenesedett, mellbimbójába fájdalom nyilallt. Mellei így is felfelé álltak. Aztán változtattak a kötélen, Emesét az asztalra fektették, kezét oldalra kikötötték széttárva, majd combjaira kötélt kötve azt is széthúzva kötözték ki. Teljesen kitárulkozó testtel feküdt előttük, Mary végigmarkolászta Emesét, majd Joe egy nagy műpéniszt hozott és amennyire csak bírta, benyomta Emese puncijába. Aztán otthagyták őt és leülve beszélgettek. Emese kitárt teste egyre kényelmetlenebbül érezte magát, ráadásul a műfarok szétfeszítette punciját. A tükrös fal pont szembe volt vele, így fejét felemelve tisztán látta saját kitárt punciját, amibe benne állt a nagy széles dildó. Puncija egyre jobban nedvesedett, főleg mikor a kényelmetlen kötelek miatt fészkelődni kezdett. A kötéltől kicsit tudott ficeregni, de a dildó stabilan állt benne. Egyre jobban felizgult. Punciját összehúzva próbálta a dildót mozgatni magában, gazdái érdeklődve nézték a dolgot. Bár nem ezt akarta, a dildó persze lassan kicsúszott belőle. Joe visszanyomta, majd Mary elkezdte a dildóval kefélni őt, de nem engedték, hogy elélvezzen. Elengedték és felállt, ezúttal olyan csipeszt raktak mellére, amin súlyok voltak. Joe parancsára Mary testét kellett csókolgatnia, aki meztelenre vetkőzött. Mary leült az asztalra, Emese előrehajolva csókolgatta lábától kezdve felfelé. Mikor előrehajolt melleit a súlyok lehúzták, mellbimbói majd kiszakadtak. De mivel kezei most is hátra voltak kötve, nem tehetett semmit. Aztán Mary punciját kellett nyalni, a nő széttárta combjait, Emese hol csiklóját, hol punciját nyalta, nyelvét mélyen, amennyire tudta Mary hüvelyébe nyomta.
Mary öle egyre nedvesebb lett, néha olyan szorosan összeszorította combjait, hogy Emese alig kapott levegőt. Csak Mary puncijának illatát érezte, mikor hirtelen hátulról Joe nagyot csapott fenekére. Minden ütésre feljajdult Emese, de nem szabadulhatott Mary szorításából. Joe közben hátulról keményen dugni kezdte. Széjjelhúzta Emese combját, keményen dugta a nő punciját, majd egy hirtelen mozdulattal áttette farkát Emese fenekébe. Ő feljajdult, hiszen még fenekében sosem járt farok, de a férfit ez nem különösebben érdekelte. Miközben fenekét dugta, a dildót puncijába nyomta Emesének, aki úgy érezte, majd szétszakad alul. Percekig tartott ez, Emese azthitte összeesik, mikor Mary nagy zihálással elélvezett, bele Emese arcába. Ekkor engedte el Joe is, aki ezúttal Emese punciját baszta és felnyögve élvezett bele.
Emese nem élvezett el, de a határon volt. Égett a kitágult puncija és feneke is, melle majd leszakadt a súlyok alatt. Joe a falhoz kötötte hátrakötött kezeit, majd vártak. 10 perc múlva egy férfi érkezett, egy idősebb 60 körüli valaki. Joe megmutatta Emesét neki, a férfi közelről nézegette őt, megtapogatva melleit, fenekét. Emese puncijából csorgott kifelé Joe ondója, a férfi figyelmét nem kerülte el ez. A súlyokat Emese mellein meghuzigálta, aki úgy érezte kiszakadnak bimbói. Majd leültek. Mint kiderült a szolgavásár egyik mecénása volt. Mary elengedte Emesét és odavezette a férfihoz. Miközben ők beszélgettek Emesének a férfi farkát kellett szopnia, persze továbbra is hátrakötött kézzel. A férfi nem volt egy fiatal, kanos pasi, sokáig tartott, míg felállt neki egyáltalán. Majd félóra eltelt, mire a férfi elélvezett, persze Emese szájába. Mikor elment egy edénybe enni adtak Emesének, persze a földre rakva és térdelve előrehajolva ehetett, minta kutyák. Aztán ismét felfektették az asztalra őt és combjait széttárták, kezét kikötötték. A gépezetet odahozták, kiderült ez a dugógép. Egy tengely mozgott, melynek a végére műfarkat lehetett tenni. Odaigazították Emese puncijához és bekapcsolták. Úgy állították be, hogy amennyire lehet, olyan mélyen menjen be és kifelé se csússzon ki. A műbroki ki – be járt Emesében, aki nembírta ki csendben, hangosan nyögdécselve rángatózott. Joe közben Emese mellétre több csipeszt rakott. Emese pár perc alatt elélvezett, de a gép nem állt meg, rendületlenül kefélte Emesét. Joe és Mary leültek és iszogattak, nem törődve Emese sikolyaival, többször is elélvezett.
Mikor kikapcsolták, elengedték Emesét, aki a földre esett. Kellett pár perc, mire magához tért és fel tudott állni. A kötelek nyoma kirajzolódott testén. Úgy érezte, hogy puncija és feneke szétreped. Joe közölte vele, hogy elég szánalmas volt, de holnap elviszik azért. Majd hívják. Emese felöltözött és hazament.
Késő reggel ébredt fel, este csak zuhanyozni volt ereje és álomba merült. Reggel gondolta át, ami történt vele. Egyrészt szégyellte a dolgot, de másrészt már bemerte vallani magának, hogy élvezte. Korábban nem gondolta volna, hogy ilyen hajlamai vannak, azt hitte a szex nem nagyon érdekli őt, most meg kiderült, hogy egy szex őrölt perverz nő. De nem bánta meg és egész teste megborzongott, mikor a vele történtekre gondolt. Tudta, hogy ami ma vár rá, az is megalázó, elítélendő mocskos dolog lesz, de azt is tudta, hogy sóvárog rá.
Délután 4 óra körül jött a telefon. Azt mondták mindegy mibe megy, ezen kicsit csodálkozott. Megérkezve bevezették a már ismert szobába és levették az összes ruháját. Csak a magas sarkú cipőt hagyták rajta. Mary egy vékony egyberuház hozott, mélyen kivágott, tűzpiros ruhát. Alulra egy fekete combfix harisnyát adtak és egy kis fekete tangát. Így ültek a kocsiba és indultak útnak. Egy parkban szálltak ki. Elindultak befelé, a parkban nemsokan voltak. Egy padnál megálltak, leültek.
Egy idős férfi jött arra, 60 feletti. Joe felállt és mondta neki, hogy ha tetszik neki Emese, tapogassa végig. A férfi meglepődött, de tetszett neki Emese, Joe bátorította, így a férfi óvatosan megfogta Emese fenekét, mikor látta, hogy a dolog nem vicc, bátran markolászta a kemény popót. Felhúzta a ruhát és így markolászta Emese combjait. Mary, hogy segítsen neki teljesen kigombolta a ruhát, így Emese mellei, teste szabad lett, az öreg mohón vetette rá magát. Élvezettel fogdosta a nagy duzzadó emlőt, dörzsölgetve, gyúrva a hatalmas súlyos csöcsöket. Joe és Mary a padon ülve nézték, ahogy a férfi lehúzza a tangáját Emesének és punciját simogatja. Pár percig hagyták élvezkedni az öreget, aztán tovább mentek.
Ekkor Joe elővett valamit. Egy vibrátor volt, amit ott helyben benyomott Emese puncijába, majd a tangát visszahúzta rá és így mentek tovább. Nem volt nagyméretű, sőt kicsi volt, talán 13 cm. A vibrátort teljesen elnyelte Emese puncija, csak egy kis kötél lógott ki, amivel kilehetett húzni. Persze érezte Emese, hogy benne van, de izgalmassá csak akkor vált a dolog, mikor Joe egy távirányítót vett elő. Emese csak akkor értette meg, mikor Joe bekapcsolta a távirányítót és a gomb megnyomásával a vibrátor beindult puncijában. Joe egyre nagyobb fokozatra kapcsolta, a végén Emese alig bírt menni, combjait összezárva tipegett, mert az öle tüzelt. Persze ez fel tünést keltett, főleg, hogy közelről még a vibrátor zümmögését is hallani lehetett. A nők nagy része lesújtóan nézett Emesére, de többen kíváncsian figyelték őt. Főleg, mikor Emese nem bírt csendben maradni tovább és hangos nyögésekkel folytatta útját. Az orgazmus akkor tört rá, mikor a sétány mellett a füvön iszogató fiatalok csoportja mellett mentek el. Emese állva megmerevedett, combjait összeszorította és hangos nyöszörgéssel élvezett el, a füvön ücsörgő fiúk nevetve és hangosan cukkolták őt. Vagy 7 – 8 fiatal nézte őket, mikor Joe utasítására benyúlt bugyijába és kihúzta a vibrátort. Emese elvörösödött a szégyentől, de talán nemcsak a szégyentől…

Glory Hall, egy ilyen épület elé értek. Itt felrakták Emesére a nyakörvet és a pórázt Joe vezette őt. Emese nem volt ilyen helyen soha. Itt fülkék voltak, mindegyikben ment a Tv, persze pornófilm. A fülkék falán mindegyik irányban deréktájon egy luk, amin keresztül lehetett átnézni a szomszédba. Vagy éppen a farkát átdugni valakinek. Hárman nem tudtak kényelmesen bemenni, így az ajtót nyitva hagyták. Joe és Mary az ajtóból figyelte Emesét, aki leült a székre. Nemsokára a szomszéd fülkébe bement valaki és mikor átkukkolva látta, hogy Emese ül ott, átlógatta farkát a lukon. Joe intésére Emese megfogta és huzigálni kezdte, majd szájába vette és szopni kezdte. Mary parancsára levette a ruhát, csak tanga és harisnya maradt rajta. A férfi pár perc múlva elélvezett, mivel Emese ült, az ő melleire. Nem kellett sokáig várni Emesének, újabb farok jelent meg a lukon. De nemsokkal később a kabin másik oldalán is, azaz egyszerre két farok tárult Emese elé, aki nagy gonddal szopta felváltva őket. Azok is elélveztek, de innentől kezdve nem kellett semennyit sem várni, pillanatok alatt elterjedt, hogy ebbe a fülkébe egy meztelen nő szopik. Emese legalább 8 férfit leszopott már, mindegyik a mellére élvezett. Aztán egy különösen szép farok jelent meg, Mary egy gumit húzott rá és intett Emesének, hogy tolasson bele. Fenekét odaigazította és felnyársaltatta magát a farokkal, miközben a másik oldalról átlógatott farkat szopta.
Amikor a két férfi elélvezett, Mary felhúzta a nyakörvvel Emesét és kivezették. Továbbra is egy szál tangában és combfixben volt, így vezették a férfiak tekintete között Emesét a mosdóba, ahol lemosta melléről és arcáról az ondónyomokat. Aztán pórázon visszavitték a kabinok előterébe, ahol teljesen világos volt, itt lehetett inni. A férfiak idesereglettek, hiszen nyilvánvaló volt, hogy valami készül. Emese meztelenül állt középen, több férfi elővette farkát és húzogatta. Mary lehúzta tangám is, majd felült az egyik asztalra. Joe hátrakötötte a kezem és előrenyomva mutatta, hogy nyaljam ki Maryt. Mary széttárta combjait és Emese a már ismert illatú ölben találta arcát. Engedelmesen nyalta a jóillatú puncit, mikor érezte, hogy Joe hátulról dugni kezdi. Combjait széjjelebb tárta, hogy Joe könnyebben hozzáférjen és élvezettek érezte, hogy Joe keményen keféli őt. Tudta, hogy vagy 10 – 12 férfi nézi őket közvetlen közelről, látja Emese minden porcikáját, súlyos melleit szabadon lengeni, lógni és punciját, ahogy Joe kefélgeti. És ettől a tudattól, hogy ennyien nézik, szinte beléhasított a kéj, boldognak érezte magát, amellett hogy mocskosnak is. Tudatosan lengette melleit, tudta, hogy előredőlve, lógó mellei amúgy is a férfiak szemét vonzza. Mary és Joe is elélvezett, mikor Emese felegyenesedett és körbenézett, mohó, kéjéhes szemek vizslatták testét, gondolatban mellét markolászták és kefélték őt. Joe és Mary megérezte, hogy Emesében elszabadul valami. Mosolyogva, elégedetten néztek egymásra és intettek neki, hogy menjen.
Emese a férfiak felé fordult, közelebb ment hozzájuk. Megállt az egyik férfi mellett, aki már lehúzott nadrággal húzogatta farkát. A férfi elvigyorodott és megmarkolta Emese mellét két kézzel. Gyúrta mindkét emlőjét, dörzsölte, keményen fogdosta őket. Emese lenyúlva fogta mega férfi farkát és húzogatta. Közben egy másik férfi mögötte megmarkolta fenekét és gyúrta a dombokat. Emese egy ideig élvezettel hagyta, hogy markolásszák, kéjesen nyomta fenekét a férfi kezéhez, aztán letérdelt és a férfi farkát szájába vette. Kezdetét vette a szopizás, a férfiak körbeállták Emesét, aki boldogan lubickolt a férfiak között. Látszott rajta, hogy felszabadult, hogy örül, élvezi a helyzetet. Felváltva szopta a férfiakat, akik néha lenyúlva megtapogatták a térdelő nő mellét. Aztán Emese meglovagolta az egyik férfit, aki a szőnyegre feküdt. Lassan ráereszkedett álló farkára, melyre gumit húzott, és centinként engedte be magába, majd fenekével kezdett körözni rajta. A férfi felnyúlva markolta Emese melleit, miközben a körülöttük levő férfiak felváltva álltak elé, szájába nyomva farkukat. Legalább 8 – 9 férfi megbaszta Emesét, hol lovagolt rajtuk, hol négykézláb állva dugták meg, hol állva. Emese is többször elélvezett, a végén alig állt a lábán. Joe elérkezettnek látta az időt, hogy befejezze a dolgot és a pórázt visszakötve kivezette Emesét. Emese meztelenül lépett ki az utcára, igaz sötét volt, de azért sokan jártak arra, megdöbbenve látták a pórázon vezetett meztelen nőt. Joe néhány járókelőnek megengedte, hogy megfogdossák Emese testét, akik élvezettel meg is tették ezt. Vagy félóra eltelt, mire a kocsihoz értek, a kocsiban Emese fáradtan terült el. Mary vezetett, Joe hátul ült Emesével. Joe ráparancsolt Emesére, hogy üljön bele farkába. Emese fáradtan válaszolt, hogy mára elég volt neki, elfáradt. Na, erre egy hatalmas pofont kapott a férfitől, amitől egyből magához tért. A férfi szólt Marynek, aki leállt egy erdős részen és kiszálltak.
Mary a meztelen nő kezét a kocsi tetősínjéhez kötözte és pofonverte. Majd leköpte Emesét, a nyál a nő arcán landolt, majd mellén csorgott lefelé. Közben Joe a kocsiból elővette a tető leszorító szíjat és elkezdte Emese fenekét ütni vele. Nagyon fájt az ütés, főleg mikor a kampó találta el a fenekét. Hangosan jajdult fel, közben Mary vadul, erősen markolta meg mellét és összeszorította. Fájt neki, és fájt az is hogy Mary vadul markolt bele puncijába.
” Te ribanc kurva. Azt élvezed, mikor megbaszatod magad egy csomó férfival, de az uradnak nem vagy hálás érte, hogy ezt lehetővé tette neked? Te szajha, ha ő nem visz oda, mai napig poros lenne a pinád és most finnyáskodsz?
Mellei sajogtak a fájdalomtól, feneke égett az ütésektől. Rángatózott, ugrált, próbált menekülni, de a kötél fogva tartotta. Szabadulni akart, de hiába, vagy Joe vagy Mary ütötte, több ütés nemcsak fenekét, hanem combját sőt mellét is érte. Emese sírt, aztán hirtelen erőtlenül megállt és hagyta magát. Nem volt már ereje tiltakozni, se védekezni. Joe mikor látta, hogy elernyed, abbahagyta az ütést, előrenyomta Emesét és lehúzva nadrágját hátulról akasztott be neki. Nem törődve annak fájó fenekével keményen kefélte az engedelmes, álló nőt. Mary melléjük állt és Emese alá nyúlva markolta annak lelógó melleit, majd két ujjával bimbóját morzsolgatta. Emese hirtelen azt érezte, hogy teste ismét fellángol és élvezni kezd. Bár érezte fenekén, mellén az ütések nyomait, most ez eltörpült a kéj mellett. Joe nagyon nyögve élvezett bele, de ekkor elővettek egy vibrátort és azt Mary Emese puncijába nyomta, majd egy másik kisebbet a fenekébe. Mary két kézzel nyomogatta Emesébe a dildókat, mindkét lukát egyszerre kefélve, amitől Emese hangosan sikítozni kezdett és percek múlva elélvezett.
Ekkor elengedték és visszaültek a kocsiba, Emese alig bírta ki, nehezen tudott ülni.
Mikor megérkeztek Mary és Joe magukhoz vitték és végignézték meztelen testét. Megállapították, hogy így nem vihetik el a vásárba, így azt halasztani kell.

Asian slave, ázsiai csaj megkínozva

Video, tits, boobs, european, boobies, babe, rough, slut, shaved, boobjob, titty, busty, nudity, naked, bigtits, shavedpussy, bigboobs, asian, cunt, boob, submissive, humiliation, domination, faketits, hugetits, beautiful, bdsm, titties, asiangirl, pretty, breast, gorgeous, screaming, bondage, movie, amazing, forced, submission, chinese, slave, beauty, british, abuse, exotic, bizarre, vid, ethnic, breasts, torture, sado, bound, extreme, euro, weird, abused, force, adult, oriental, sub, standing, shavedcunt, scream, extrem, juggs, masochism, piercings, clip, bigbreasts, brutal, sadism, incredible, master, electro, punishment, jugs, shaven, english, bizzare, maso, piercednipple, humiliated, slavegirl, bigtit, bigboob, discipline, exotica, punishing, tyrannized, punishments, dominated, orientale, stripped, bizar, restraint, degraded, fuckedup.

Miért lettem rabnő 2. rész

Másnap ugyanis, miután üdvözöltem, Gazdám közölte:
– Itt az ideje, hogy elkezd a tényleges szolgálatodat, ribanc. Mostantól minden alkalommal ki fogsz elégíteni, ha úgy kívánom, akkor megbaszlak, ha arra lesz kedvem, akkor seggbekúrlak, de az is lehet, hogy le kell majd szopj. Akármi is lesz a módszer, utána tisztára kell nyalnod a faszomat. És ami ilyenkor a szádba kerül, azt lenyeled az utolsó cseppig. Ha kiengeded, ha akár csak egyetlen csepp is megjelenik az ajkaid közt, még ha vissza is szívod, büntetést kapsz. Megértetted?
– Igen, Gazdám.
– Azt is jegyezd meg, kurva, hogy nem bánom, ha élvezed, de semmit sem fogok azért tenni, hogy élvezd. Egyszerűen a te élvezeted nem érdekel! Nem azért vagy itt, hogy te élvezd, hanem azért, hogy nekem jó legyen. Egyszerű eszköz vagy csupán, nem több, mint egy guminő, csak jobb. Ezt is megértetted?
– Igen, Gazdám. – Valóban, ottlétem alatt talán két tucatszor élveztem összesen, és mindössze három vagy négy alkalommal volt orgazmusom.
– Akkor most felavatom a szádat!
És felavatta. Igen, felavatta, mert korábban nemhogy nem szoptam soha, de még csak meg sem csókoltam egyetlen faszt sem. Gazdám parancsára közelebb csúsztam hozzá, és „szopó” állásba helyezkedtem: összezárt sarkaimra ültem, és kezemet hátul a derekamon kulcsoltam össze. Gazdám előbbre csúszott a karosszékben; csak ekkor vettem észre, hogy nem a szokott szabadidőruha van rajta, hanem köntös, amelyet szétnyitott, és megláttam Faszát. Noha teljesen nyugalmi állapotban volt még, majdnem akkora volt, mint egy átlagos fasz teljesen merev, baszásra kész állapotban. A folyamatosan érkező utasítások szerint először végigcsókoltam, majd kinyújtott nyelvvel alaposan körbenyaltam. Közben egyre nagyobb és merevebb lett. Aztán csücsörítenem kellett, Gazdám fejemre tette kezét, és lassan maga felé húzva benyomta a számba Faszát. Ügyeltem, hogy foggal ne érjek hozzá, mert ezt megtiltotta. Furcsa érzés volt a számba hatoló fasz, de egyáltalán nem kellemetlen vagy undorító, mint ahogy addig hittem. Gazdám továbbra is fejemen tartva kezét irányította mozgásomat, de szóban is adott utasításokat, hogyan is mozgassam a nyelvem, hogyan tudok úgy levegőt venni, hogy közben Faszát nem engedem el. Ekkor már teljesen kemény és merev volt Fasza, mely szinte egész számat betöltötte. Hamar ráéreztem a ritmusra, rátaláltam a légzési – és nyelvtechnikára. Először az utasítások szűntek meg, majd Gazdám kezét is levette fejemről. Már csak egy – egy rövid utasítás érkezett: gyorsabban – lassabban, erősebben – gyengébben. Sokáig szoptam, lassan már kezdett fájni a szám. Egyszer csak megint a fejemen volt Gazdám keze, megállította a mozgásomat, és éreztem, amint számat elönti a geci. Alig győztem nyelni. Amikor végzett, Gazdám eltolta a fejem, nagy, megelégedett sóhajjal hátradőlt, majd kisvártatva rám parancsolt:
– Tisztíts meg!
Kinyújtott nyelvvel gondosan tisztára nyaltam Faszát, mely már ismét „pihenőben” volt. Amikor végeztem, és megkaptam a parancsot: – Helyedre! – hátracsúsztam, és felvettem az alap – testtartásomat, majd elmondtam az előírásos szöveget:
– Hálásan köszönöm, Gazdám, hogy arra méltatta haszontalan rabnőjét, hogy testét használta vágya kielégítésére. Alázatosan köszönöm, amiért megengedte, hogy leszopjam.
A köszönetet kéz – és lábcsókkal fejeztem be. Gazdám összehúzta köntösét, majd csak annyit mondott:
– Búcsúzz!
Ismét négykézlábra ereszkedtem, és megadtam a búcsúzási lábcsókot. Aztán amikor a fény engedélyt adott rá, felálltam és mentem enni.
Másnap Gazdám közölte, hogy szopás közben többször is hozzáértem fogammal Faszához, és utána látott gecicsöppeket az ajkaim közt, ezért megbüntet. Fel kellett feküdnöm az asztalra, fejem fölé nyújtott karokkal, terpesztett lábbal. Gazdám hozzákötötte csuklómat és bokámat az asztalhoz, majd bekötötte szememet. Egy kicsit otthagyott, a zajokból azt gondoltam, rágyújt, de tévedtem. Hirtelen valami forró cseppent hasamra, majd még egy, aztán megint. Feljajdultam, de a forró cseppek csak érkeztek egymás után. Elég sokáig tartott, és sorra került csöcsöm is, pinám is. Nagyon rossz volt, de nem fájt komolyan. Az első néhány után már nem is jajgattam, inkább csak fel – felszisszentem, amikor egy érzékenyebb helyre, például a csöcsbimbómra hullt a forró csepp. Aztán lekerült szememről az ellenző, Gazdám megemelte fejem, és láttam, hogy az asztal szélén néhány elfújt gyertya füstöl, és testemet kék viasz borítja. Azt hittem, ennyi volt a büntetés, de szokás szerint tévedtem. Ez csak az első része volt. Az asztalra kötve feküdtem, viasszal borítva, míg Gazdám elszívott egy cigarettát. Utána szedte csak le rólam a viaszt, de hogyan! Addig vert egy lovaglópálcával, amíg csak volt rajtam viasz. Nagyon fájt, de szerencsére elég hamar vége lett. Utána még kaptam keményre dörzsölt csöcsbimbóimra egy – egy csipeszt, majd Gazdám eloldozott. Lemásztam az asztalról, és térden állva megköszöntem a büntetést, a szavakat az előírásos kéz – és lábcsókkal zárva nyomatékul. A válasz csak ennyi volt:
– Szedd fel a viaszt, rakd bele az asztal alatti dobozba!
Elég sokáig tartott a szanaszét repült viaszdarabkák összegyűjtése. Némelyik nagyon messze repült, szerencsére a sötét kövön jól látszottak. Ráadásul mivel nem kaptam engedélyt a doboz elmozdítására, amikor összeszedtem egy marékra valót, vissza kellett menjek a dobozhoz. A fél termet bejártam, természetesen térden csúszva. Amikor már sehol sem láttam egy viaszdarabkát sem, karosszékében ülő Gazdám elé, helyemre csúsztam. Ő viszont felállt, és eltűnt előlem. Egyszer csak magához parancsolt.
– Gyere ide!
Amikor odaértem, egy viaszdarabkára mutatott, mely elkerülte figyelmemet. Felszedtem, majd azokat is, melyeket még talált, összesen hatot. Visszatérve helyemre, jött a büntetés a figyelmetlenségért.
– Minden otthagyott szemétért kapsz mindkét kezedre egy tenyerest és egy körmöst, kurva!
Feléje nyújtottam kezeimet, tenyérrel felfelé, ahogy kellett. Megkaptam a hat – hat tenyerest, az ütésből ítélve talán fakanál nyelével. Aztán összezártam ujjaimat, és megkaptam a körmösöket is, érzésem szerint vonalzóval. Nagyon fájt a kezem, de megálltam mukkanás nélkül, még csak fel sem szisszentem közben. Nem először kaptam ilyen büntetést, bár már jó ideje nem volt részem benne.
A köszönet után Gazdám a vizsgálószékbe parancsolt. Azt hittem, csak azért, hogy megborotváljon, de tévedtem. A szíjakkal lekötözött, ebből már sejtettem, hogy valami más fog történni. Az első alkalmat leszámítva ugyanis a borotváláshoz nem kötözött hozzá a székhez. Valóban más történt, pontosabban más is történt. Először valóban a borotválás jött, de utána Gazdám nem küldött el tisztálkodni, hanem megemelte és – döntötte a széket.
– Lazítsd el a segged! – kaptam a parancsot.
Nem értettem ugyan pontosan, Gazdám mit is kíván, de igyekeztem lazítani. Majd éreztem, hogy valami lassan és finoman, de határozottan a seggembe nyomul. Hideg és kemény volt, és valahogy ismerős. Az az eszköz lehetett, ami első borotválásom után a pinámban járt. Az eszköz elég keményen és határozottan követelte a bebocsáttatást, de végül áthatolt ellazult záróizmomon. Nem ment olyan mélyre, mint pinámban, és jóval gyorsabban távozott. Gazdám visszabillentette és leengedte a széket, eloldozott, és elküldött tisztálkodni. Máskor karosszékében ülve várta, hogy megmosdjam és helyemre menjek, de most meglepődve láttam, hogy miközben törülközöm, mellettem áll.
– Ülj a WC – re – utasított.
Ráültem a kagylóra. Gazdám kezében egy furcsa eszközt láttam, hasonlított egy locsolócsőre, de nem az volt.
– Mostantól kezdve az érkezésem előtt beöntést adsz magadnak, és kipucolod a segged meg a végbeled!
Elmagyarázta a szerkezet működését, használatát. A vízcsapra kellett csavarozni, és kinyitni a csapot. Másik vége került a seggembe, és ott lehetett a vizet elzárni és megengedni is. Ezután rögtön használnom is kellett, egymás után többször, addig, míg a belém került víz a szerkezet kivétele után tisztán nem folyt ki belőlem. Amikor ez megtörtént, Gazdám közölte:
– Most pedig elveszem a segged szüzességét!
Korábban ugyanis egy partnerem sem kúrt seggbe, ott valóban szűz voltam. Egy bakra kellett hasalnom, amin már párszor feküdtem, mikor Gazdám valamiért elfenekelt. Most azonban olyan tartást kellett felvennem, melyben seggem szétnyílt, és lyuka jól hozzáférhetővé vált. Gazdám először valami hideget és nedveset (később megtudtam, hogy síkosítót) nyomott seggembe, majd megéreztem Faszát, ahogy lassan belém nyomja. Amennyire csak tudtam, lazítottam és elengedtem magam, de az átlagosnál vastagabb és hosszabb fasz így is fájdalmat okozott, ahogy belém hatolt. Gazdám időnként kicsit visszahúzta, majd tovább nyomta befelé. Aztán egyszer csak teljesen bennem volt. Aztán Gazdám félig kihúzta, majd ismét tövig nyomva elkezdett baszni. Ez már majdnem ismerős dolog volt, hiszen nem egyszer basztak már hátulról, csak eddig mindig a pinámat.. Egy idő után abbamaradt a mozgás, és éreztem, hogy Gazdám belém lövi gecijét. Kisvártatva kihúzta seggemből Faszát. Leszálltam a bakról és elétérdeltem.
– Tisztíts meg! – hallottam a parancsot, és azonnal engedelmeskedtem. Utána pedig elmondtam, amit egy rabkurvának ilyenkor kell:
– Hálásan köszönöm, Gazdám, hogy arra méltatta haszontalan rabnőjét, hogy testét használta vágya kielégítésére. Alázatosan köszönöm, amiért seggbekúrt, és megengedte, hogy utána nyelvemmel megtisztítsam Faszát.
A szöveg után természetesen nem maradhatott el a kéz – és lábcsók sem. Gazdám ezután visszaült karosszékébe, és maga elé parancsolt.
– Most nem tisztíthatod ki a segged – közölte. – Addig marad benned a gecim, amíg magától ki nem megy. Megértetted, cafka?
– Igen Gazdám.
– Akkor búcsúzz! – vette le csöcsömről a csipeszeket.
Az előírt módon megcsókoltam lábát, és megvártam, míg felállhatok.
A következő nap ismét büntetéssel kezdődött: Gazdám szerint a köszönetnyilvánítás során többször is csók helyett megnyaltam. Nem lehetetlen, hogy így történt, hiszen a fájdalom miatt nem mindig tudtam elég finoman mozgatni nyelvem. Csipeszeket kaptam csöcsömre súlyokkal, pinámra (a kisajkakra és peckemre is egyet – egyet) súlyok nélkül. Ezen kívül fenekelést: a tegnapi bakon hasalva huszonöt „számolós” paddle – ütést. Pontosabban vagy harmincat: néhányszor ugyanis feljajdultam, és az ilyenek nem számítottak. Szerencsére nem tévesztettem el a számolást, és minden ütést külön megköszöntem; ezek a hibák ugyanis az egész fenyítés elölről kezdésével jártak volna. Egyszer húsznál rontottam el egy ilyet, úgyhogy az eredetileg kirótt 25 vesszőcsapás a valóságban több mint 50 volt!
A büntetés szokásos megköszönése után sajgó seggel, egyre jobban fájó csöcsökkel és pinával csúsztam Gazdám karosszéke elé, helyemre. Gazdám elszívott egy cigarettát, majd közölte:
– Ma a pináddal fogsz kielégíteni, ribanc! Feküdj az asztalra!
Odacsúsztam, felfeküdtem. Ki kellett tárulkoznom, majd a csipeszeket megfogva ki kellett nyitnom pinámat. Gazdám egy ujjal belém nyúlt, de nem talált elég nedvesnek, ezért pinámba nyomott egy kis síkosítót. Utána lenyalatta ujját (rossz íze volt), majd peckemről levette a csipeszt. Végül Faszát berakta továbbra is általam nyitva tartott pinámba. Ekkor elengedhettem a csipeszeket, melyeket Gazdám le is vett pinámról. A csöcsömön még mindig ott voltak, de most nem fájt annyira, hiszen a súlyok testemen feküdtek. Aztán éreztem, amint Gazdám kőkemény Fasza lassan kitölti pinámat. Aztán kicsit visszavonul, majd ismét kitölt: szóval Gazdám megbaszott, és végül belém lőtte gecijét.
Aztán jött a tisztogatás és a köszönet:
– Hálásan köszönöm, Gazdám, hogy arra méltatta haszontalan rabnőjét, hogy testét használta vágya kielégítésére. Alázatosan köszönöm, amiért megbaszott, és megengedte, hogy utána nyelvemmel megtisztítsam Faszát.
Gazdám visszaült székébe, én is elfoglaltam előtte helyemet.
– Természetesen a pinádból sem moshatod ki a gecimet, szuka!
Még megszabadította csöcsömet a csipeszektől és súlyoktól, majd elbúcsúztatott és magamra hagyott.
Ettől kezdve ez volt a „menetrend”. Gazdám megjött, valamiért megbüntetett, aztán kielégítettem, és eltávozott. A büntetés általában verés volt, valamilyen kiegészítéssel. Leggyakrabban a seggemre kaptam, de olykor csöcsöm vagy pinám volt a célpont. Az eszközök már nagyobb változatosságot mutattak: voltak különféle vesszők és pálcák, jópár paddle a tenyérnyitől a négyszer akkoráig, bőr paskolók többféle méretben és keménységgel, szíjak, fakanalak és nyeles hajkefék, vonalzó (elsősorban körmöshöz), gumibot (amivel csak kétszer kaptam, talpasokat), na és a korbácsok. Rövid és hosszú, puha és keményebb, bőrből, selyemből, kötélből, háromágútól egészen a kilencágúig.
A kiegészítés általában csipesz volt a csöcsömön, pinámon, súlyokkal vagy anélkül. De volt részem kikötésben is, legtöbbször az András – kereszten vagy az asztalon, plafonról lógatásban kezemnél fogva is, lábamnál fogva fejjel lefelé is. Előfordult, hogy Gazdám kikötve vagy lógatva korbácsolt meg. Ilyenkor bekötötte szemem és betömte fülem is. Sokszor még számat is kipeckelte, hogy ne tudjak jajgatni. Voltam gúzsba is kötve, hogy moccanni sem tudtam. És néha Gazdám viaszt folyatott rám égő gyertyáról. Egyszer Gazdám két látogatása közt végig pinámban és seggemben volt egy – egy műfasz, egy másik hasonló alkalommal pedig két vibrátor. Egy derekamra csatolt különleges bőrszíj tartotta őket bennem. Eleinte kellemesek voltak, később már kellemetlenek, a végén már egyenesen fájdalmasak. Az is előfordult párszor, hogy büntetésként egy hatalmas jégcsapot dugott Gazdám a pinámba, amely aztán bennem olvadt el. Két vagy három alkalommal a seggembe került jégcsap. Egyszer pedig – szintén büntetésből – „szárazon”, nedvesítés és hab nélkül borotválta le pinámat, ami nagyon rossz volt.
Gazdám leggyakrabban pinámat használta kielégüléséhez, de gyakran kellett leszopnom is, és olykor seggbekúrt. Volt, hogy a baszás vagy seggbekúrás után nem hagyott magamra, hanem kis idő múltán még le is kellett szopnom. Néha pedig mindhárom módon ki kellett elégítsem, általában seggbekúrás – baszás – szopás sorrendben.
Egy nap Gazdám, miután megbaszott, majd tisztára nyaltam Faszát, rám rakta a szemellenzőt, aztán négykézlábra parancsolt. Nyakörvemre rácsatolt egy pórázt, és felszólított:
– Gyere utánam!
Nehéz volt bekötött szemmel követnem, mert többször is irányt változtatott. (Csak később jöttem rá, hogy mindössze annyi történt: többször körbejárta velem a termet..) Aztán megálltunk, Gazdám levette a pórázt, és lekerült rólam a szemellenző is. Továbbra is négykézláb álltam, hiszen nem kaptam engedélyt arra, hogy feltérdeljek.
– Búcsúzz! – hallottam az ismerős utasítást. Leereszkedtem, megcsókoltam lábait, majd vártam az engedélyt, hogy felállhatok. Amikor a fény jelzett és felemelkedtem, meglepődve néztem körül. Egy ismeretlen szobában voltam. Nem volt nagy, talán két méter széles és négy méter hosszú, padlója ugyanolyan kő, mint azoké, amiket eddig ismertem, a falak is a már megszokott nyers, szürke beton. Viszont ágy volt benne. Igaz, csak egy kórházi vaságy, az ágynemű is mindössze egy lepedő, de ÁGY, és nem szalmazsák. A mosdó meg a WC ugyanolyan volt, mint eddig, de itt volt az asztal és az ülőke, amiket már ismertem. (Hogy ugyanazok – e, vagy csak pont olyanok, azt persze nem tudom.) Az asztalon pedig ott volt az ennivalóm – amióta Gazdám felavatta szájamat, az ételt mindig látogatása után kaptam – és egy papír. Rajta nyomtatott szöveg:
„Mostantól ez lesz a szobád. Ha az ajtó kinyílik, átmész oda, ahol eddig voltál, ott hozod rendbe magad, és a helyeden vársz rám!”
Ebben a szobában is sötétben voltam, leszámítva azokat a rövid időszakokat, melyek Gazdám látogatása előtt érkezését jelezték, meg amíg távozása utána ettem. És itt is kis vörösen izzó fénypontok jelezték ágyam meg a WC helyét.
Másnap azért kaptam büntetést, mert Gazdámnak többször is meg kellett rántania a pórázt, miközben új helyemre vezetett. Fejjel lefelé lógtam a plafonról, szétfeszített lábakkal, nyakamhoz bilincselt kézzel, bekötött szemmel és betömött füllel, miközben Gazdám pinámat és combomat korbácsolta. Amikor pedig már ismét térdeltem, kettős köszönetet mondtam:
– Hálásan köszönöm, Gazdám, hogy méltóztatott megbüntetni. És alázatosan köszönöm, hogy kegyeskedett haszontalan rabnőjét jobb körülmények közé helyezni, mint amilyeneket megérdemlek.
Nagyon ügyeltem rá, hogy a kéz – és lábcsók tökéletes legyen. Gazdám azonban nem mutatta jelét annak, hogy ezt észrevette volna (pedig biztos észrevette), hanem azonnal a bakra parancsolt és seggbekúrt. Miután tisztára nyaltam Faszát, és megköszöntem, hogy használt, nem bocsátott el, hanem helyemre küldött. Ő is leült karosszékébe, és közölte:
– Nem írtam meg, de mostantól miután elbúcsúztál, és felemelkedhetsz, azonnal mész a szobádba. Ha a fény jelzése itt talál, akkor egyrészt nem kapsz enni, másrészt itt töltöd a következő látogatásomig az időt, harmadrészt még meg is büntetlek érte. Megértetted?
– Igen, Gazdám.
– Jól van. Most pedig leszopsz!
Közelebb csúsztam Gazdámhoz, szopó pozícióba helyezkedtem, és szájammal kielégítettem. Csak ezután hagyott magamra. Amint felállhattam, siettem vissza szobámba. (Egyébként a későbbiekben sem történt meg soha, ne értem volna vissza, és valóban evés nélkül, a „kínzókamrában” kellett volna várnom a másnapot.)
Még kétszer kaptam új szobát Gazdámtól, mindig nagyobbat és jobbat, mint az előző. És mindkét alkalommal bekötött szemmel, pórázon, négykézláb sétáltatott az újba.. Amikor a következőt kaptam, már azelőtt tudtam, hogy idegen helyen vagyok, hogy lekerült volna rólam a szemellenző. Ennek ugyanis már nem kő, hanem linóleum borította a padlóját. Igaz, nem lehetett túl vastag, mert elég kemény volt így is, de mégsem kő. Berendezése olyan volt, mint az elsőé: vaságy, műanyag asztal és ülőke. A mosdó és a WC sem változott. Igaz, az ágyra most már volt egy kispárna is téve, és a vizesblokk egy spanyolfal mögött volt, méretre pedig olyan négy és félszer négy és fél méter volt a szoba, de ezek együtt sem jelentettek igazán nagy különbséget.
Az utolsó szobám már igazán más volt. Linóleum padló, kicsit puhább, mint az előző. A berendezés ugyanaz: vaságy, asztal, ülőke. Viszont volt egy fürdőszoba hozzá! Bár a szoba talán túlzás… inkább csak fülke, ajtó nélkül, csak a helyével, olyan kétszer két méteres nagyságban. Ebben volt a WC, persze ez is ülőke nélkül, a mosdó, és egy ZUHANY! Igaz, hogy nem mindig működött, de végre olykor meleg vízben mosdhattam. És végre megmoshattam a hajam. Már undorodtam tőle, olyan zsírosnak éreztem!
Persze mindkettőt megköszöntem, de Gazdám nem mutatta, hogy különösebben érdekelné. Ugyanúgy kaptam a büntetéseket, ugyanúgy használta a testem, mint addig. Verés és csipesz, ki – és megkötözés, lógatás, gyertya… kiszámíthatatlanul, hogy miért és micsoda. Ahogy az is kiszámíthatatlan volt, hogy mikor miként kell kielégítenem Gazdámat: baszás, seggbekúrás vagy szopás, csak egyszer vagy esetleg kétszer, netán háromszor. Soha nem mondta vagy mutatta, hogy meg van elégedve, csak a hibáimat jelezte és büntette. És mindig talált hibát, okot a büntetésre. Volt, hogy ugyanazért egyszer csak pár vesszőcsapást kaptam a seggemre, máskor meg komoly verést a pinámra. Volt, hogy négy – öt ottmaradt viaszdarabkáért csak néhány tenyeres és körmös volt a büntetés, máskor meg egyetlen egyért Gazdám ismét végiggyertyázta testemet. Ami persze azt is jelentette, hogy másodszor is végigvert.
Fogalmam sem volt, mennyi ideje vagyok már rabnő. Nem adott fogódzót sem az, hogy Gazdám mikor borotvál, mert előfordult, hogy két egymás utáni látogatása során is szőrtelenítette pinámat és hónaljamat. A lábamat is elég sűrűn gyantázta. Gondosan ügyelt rá, hogy testem mindig sima és szőrtelen legyen. Vérzésemet sem tudtam naptárnak használni, mert egyszerűen nem volt. Lehet, hogy az ennivalómban volt valami, ami leállította, mindenesetre, amíg ott voltam, egyszer sem volt. Amikor Gazdám később szabadon engedett, nagyon gyorsan helyreállt a normális ciklusom.
Egy napon aztán Gazdám a szokásosnál több hibát olvasott fejemre, és rettenetesen megbüntetett. Először fakanállal elverte a seggem, majd egész testemet bevonta viasszal, amit persze a szokott módon, veréssel távolított el. Aztán csöcsömre és pinámra csipeszek kerültek, minden addiginál nagyobb súlyokkal, és hosszan lógtam így az András – kereszten. Aztán ugyanannyit voltam teljesen gúzsba kötve, mert nagyon mocorogtam. Utána vakon, süketen és némán lógtam fejjel lefelé elég sokáig. Közben Gazdám alaposan megkorbácsolta pinámat. Majd lógtam kicsit a csuklóimnál fogva, miközben csöcsöm kapta a korbácsütéseket. „Zárásul” pedig kaptam még 25 „számolós” ütést a seggemre nádpálcával. Ami ez alkalommal több, mint 35 volt, mert – szerencsére még nagyon az elején – elrontottam a számolást, ráadásul a jajgatásért büntetőütést is kaptam, ami szintén nem számított bele a huszonötbe. Végül Gazdám először seggbekúrt, majd le kellett szopnom, aztán megbaszott, és ismét leszopatta magát.. Búcsúzás előtt még közölte, hogy működik a zuhanyom, majd magamra hagyott.
Ettem, majd alaposan lezuhanyoztam. Sokáig folyattam magamra a vizet, elgyötört testemnek jólesett a víz. Amikor lefeküdtem, azt hittem, megint olyan nehezen fogok elaludni, mint máskor ennyire komoly büntetés után, de szinte azonnal elnyomott az álom. Azaz álmodni nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá.
Amikor felébredtem, valami furcsát éreztem. Az első pillanatban, még csukott szemmel, félig még alva, nem tudtam, mi a szokatlan. Aztán, még mielőtt kinyitottam volna a szemem, rájöttem: nem stimmel a fény, más, mint amit az utóbbi időben megszoktam. Testemen is éreztem valami furát, egyszerre ismerőst és szokatlant. És még egy furcsaságot vettem észre: hangokat. Hosszú ideig nem hallottam mást, mint vesszők, pálcák, korbácsok, paddle – ek és hasonlók suhogását, lánccsörgést, na meg a víz csobogását a mosdókagylóban, vagy a WC – ben, és ez más volt. Aztán amikor végre kinyitottam a szemem, hirtelen minden a helyére került. Egy erdei kunyhóban, pontosabban egy kirándulók kedvéért állított eső elől védő házikó padján feküdtem. Kint világos volt, bent félhomály, ez volt a szokatlan fény. Nem voltak rajtam a szíjak, a nyakörv, viszont abban a ruhában feküdtem, ami akkor volt rajtam, amikor valamikor az ősidőkben hazafelé tartottam a munkából. Rajtam volt az órám, a nyakláncom, mellettem volt szandálom és táskám. Egyedül tangám hiányzott. És most már beazonosítottam a hangokat is: az erdő szokásos zajai voltak, főleg madárfütty. Felültem, belebújtam a szandálomba, megfogtam a táskám. Ekkor vettem észre, hogy egy papírlap kandikál ki belőle. Kihúztam, és elolvastam a nyomtatott szöveget.
„Ha kilépsz az esőtető alól, egy tisztás szélén találod magad. A túloldalán indul egy ösvény, elindulsz rajta. Mintegy negyed óra múlva kiérsz az országútra, ott jobbra fordulsz, és kb. 10 perc múlva egy buszmegállóba érsz. Ha minden úgy történik, ahogy számoltam, akkor jó fél óra múlva jön egy busz, ami… – ba megy (nem írom le a város nevét, mert ma is ott élek). Felszállsz rá, és elmész a végállomásig. Ott beülsz egy taxiba, és bemondod a következő címet:… A házban megkeresed a… számú lakást (ezt sem írom le, ma is ez a lakásom).”
Arra nem volt nehéz rájönnöm, hogy Gazdám elkábított, és idehozott. Hogy miért kaptam ezt az utasítást, arról viszont fogalmam sem volt. Mindenesetre elindultam. Azt ugyan nem tudtam, miből fogom a buszt meg a taxit fizetni, de mikor benéztem táskámba, megláttam pénztárcámat is. De elég lesz – e a pénz, ami nálam van? Úgy emlékeztem, csak pár száz forint van benne, fémben, de amikor kinyitottam, a fémpénzeken kívül tízezer forintot találtam. Az ösvényre nem volt nehéz rálelni, és tényleg alig negyedóra múlva az országúton voltam. A buszmegálló is ott volt, és tényleg jött a busz. Egy órával később már meg is érkeztem. Beültem a buszpályaudvar melletti taxiállomáson egy taxiba, bemondtam a címet. Pár perc múlva ott is voltam. A ház valamikor a hatvanas években épülhetett, de jó állapotban volt. A megadott lakást az első emeleten találtam. Amikor megálltam előtte, a névtáblán meglepődve láttam a saját nevemet. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. Eszembe jutott, hogy a táskámban ott kell legyen a kulcstartóm is. Ott is volt… de számomra ismeretlen kulcs volt rajta. Kipróbáltam, és nyitotta a lakást! Picike előszobába léptem be. Becsuktam az ajtót, körülnéztem… két „teli” és egy üveges ajtót láttam. Az egyik „teli” volt a legközelebb: benyitottam. A fürdőszoba volt. A másik mögött pedig a konyha. A szobába az üveges ajtó vezetett. Benyitottam, bár még mindig nem értettem semmit. A szoba be volt rendezve: szekrénysor, ágy, asztal, ülőgarnitúra; minden megvolt, amire általában szüksége lehet egy embernek. Az asztalon egy váza állt, nekitámasztva egy nekem címzett levél. Izgatottan bontottam fel: talán ez megmagyarázza az utóbbi órákat. És a papíron a már ismerős nyomtatás az alábbiakat közölte.
(Tehát 22 és fél hónap esett ki az életemből.) Úgy döntöttem, hogy szabadon bocsátalak, mától nem vagy a rabnőm. Szolgálataid jutalma ez a lakás, mely valóban a tied, ki van fizetve az utolsó fillérig. És szolgálataid jutalma az a 200.000 forint is, amit a szekrénysor bal oldali felső fiókjában találsz. A szekrényekben ott vannak a ruháid, és minden holmid, amid az albérletedben volt. És most a legfontosabb: hétfőn (ekkor csütörtök volt) … úr vár a… cégnél, ahol azonnal munkába állhatsz. (Ezt sem írom le, hiszen ma is ez a munkahelyem és a főnököm.)

“Zsófia!
Nem tudom, mennyire lepődtél meg, amikor magadhoz tértél. Azt sem tudom, mennyire csodálkoztál a bejárati ajtónál. De sejtem, hogy nem értesz semmit, tehát elmagyarázom.
Ma… van.
Természetesen ha nem akarod, semmit nem kell elfogadnod. Úgy döntesz, ahogy jólesik. Nem fogom sosem megtudni, mint ahogy te sem, hogy ki is vagyok valójában. Aki eladta a lakást, úgy tudja, hogy a nagybátyád; a cégnél szintén.Bár most már mindent értettem, mégsem értettem semmit. Miért engedett szabadon? És miért ajándékozott meg ilyen bőkezűen? A lakás legalább 5 milliót ér! És a berendezés sem két fillér volt. A szekrényekben tényleg ott volt minden holmim. A konyhában a hűtőszekrény feltöltve mindennel. És még állásom is van… egyszerűen hihetetlen volt. De igaz.
Élj boldogan!
Volt Gazdád”

Nem haboztam sokáig, úgy döntöttem, elfogadok mindent. Nincs senkim, olyan mindegy, hol élek és dolgozom! Hétfőn elmentem a céghez, ahol valóban vártak. Az utolsó nap kapott nagy verés nyomai ugyan megvoltak még, de csak a ruha alatt, aki rám nézett, nem látott semmit. A cégnél nem kérdeztek semmi mást, mint amit egy új munkaerőtől szokás. Nagyjából olyan munkakört kaptam, amiben korábban dolgoztam, úgyhogy hamar belejöttem. A fizetésem jóval magasabb volt, mint azelőtt. Gyorsan megszoktam és megszerettem kis garzonlakásomat is, amelynek fenntartása jóval kevesebbe került, mint amennyit az albérletért fizettem. Sosem érdeklődtem Gazdám után, nem akartam megtudni, ki is lehet valójában. Az biztos, hogy szadista; abban már nem vagyok biztos, hogy tényleg őrült, pszichopata lett volna, mint ahogy annak idején gondoltam. És az is biztos, hogy gazdag ember: sem azt a börtönt, ahol tartott, nem lehetett olcsó dolog elkészíteni, sem a „búcsúajándéka” nem vall szegény emberre. Mennyi pénze lehet, ha kétévenként elbocsátja a rabnőjét, és ekkora „végkielégítést” ad nekik?
A garzonházban, ahol lakásom van, szomszédaim főleg egyedülálló idős emberek, egyikkel sem kerültem közelebbi ismeretségbe. Ha összetalálkozunk, köszönünk egymásnak, esetleg aki befelé tart, mond valamit arról, hogy „hideg van”, „esik” vagy ilyesmi. Egyébként nem beszélgetek senkivel a lakótársak közül.
Közelebbi ismeretségbe kerültem viszont egy fiúval nem sokkal munkába állásom után. Munkába járás során figyeltünk fel egymásra, aztán megszólított, hamarosan együtt jártunk. Nemsokára le is feküdtünk egymással. Jó volt, ki is elégültem, valami mégis hiányzott. Hamarosan szakítottunk is. Ugyanígy jártam egy másik, majd egy harmadik fiúval is. Aztán, már ősszel, találkoztam valakivel.
Hétvége volt, nem volt kedvem főzni, úgyhogy elmentem egy étterembe. Korábban sokat hallottam róla, de még nem jártam benne. Nem volt túl közel a lakásomhoz, nem is volt olcsó, de úgy döntöttem, hogy közeledő névnapom alkalmából kirúgok a hámból. Megengedhettem magamnak, fizetésem jóval több volt, mint amennyit elköltöttem, és még az ajándékba kapott pénz nagy része is megvolt. Az étteremben kevesen voltak, főleg családok 2 – 3 gyerekkel, rajtam kívül csak egy asztalnál ült magányos ember: egy 32 – 33 éves férfi. (Jóval később megtudtam, hogy több: 42.) Nem nagyon figyeltem rá, mint ahogy másra sem. Rendeltem, hamarosan megkaptam az ebédet, és nekiláttam. Amikor végeztem a főfogással, kértem a pincért, hozza vissza az étlapot, szeretnék valami desszertet is. A pincér vissza is jött hamarosan, hozta az étlapot, amin szerepelt kedvencem, a Gundel – palacsinta, úgyhogy azt rendeltem. Rendelésem után a magányos férfi is magához intette a pincért. Amikor megérkezett a desszert, a pincér így szólt:
– Bocsánat, kisasszony, az az úr – és fejével a magányos férfi felé mutatott – azt kérdezi, megengedi – e, hogy átüljön önhöz?
– Ki az az úr? – kérdeztem meglepetten, és most először alaposan szemügyre vettem. Jóképű volt, elegáns, ülve is látszott, hogy magas, és arányos testalkatú.
– Csak annyit tudok, kisasszony, hogy törzsvendégünk, és mérnök.
És kicsit konzervatív, gondoltam magamban. Ez meglátszott öltözékén is, meg abból is kiderült, hogy nem ő maga jött hozzám, hanem a pincérrel üzent, mint a régi regényekben a jólnevelt úriemberek. Hirtelen kíváncsi lettem.
– Nem bánom, mondja meg az úrnak, hogy szívesen látom!
A pincér átment a férfihoz, aki felállt, és odajött hozzám. Bemutatkozott, és bocsánatot kért, hogy így megszólított (pedig nem is ő szólított meg), de ő rendszeresen idejár ebédelni, és még sosem látott, ráadásul én vagyok az egyetlen magányos nő, akit valaha is látott itt étkezni. Én is bemutatkoztam, és megkértem, hogy foglaljon helyet. Leült, és elkezdtünk beszélgetni. Sok minden szóba került, elárulta, hogy nőtlen, és már egy éve teljesen egyedül él. Én is elmondtam, hogy nincs senkim. Hamar kiderült, hogy a komoly korkülönbség ellenére érdeklődési körünk, ízlésünk nagyon hasonló: nagyjából ugyanazokat az irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotásokat kedveljük mindketten. Megkérdezte, jártam – e már a városi múzeumban. Mikor elárultam neki, hogy csak nemrég lakom itt, és még elég keveset ismerek a városból, felajánlotta, hogy megismertet vele: ő itt született, itt nőtt fel, és pár évet leszámítva, amíg egyetemre járt, mindig itt élt. Örömmel elfogadtam ajánlatát, és meg is beszéltük, hogy másnap találkozunk a múzeumban.
Ettől kezdve sok időt töltöttünk együtt. Tényleg megmutatta a várost, és éreztem, hogy vonzódik hozzám. Nekem sem volt közömbös; úgyhogy egy esti program után az ő házában, az ágyban kötöttünk ki. Addig mindig rendkívül udvarias volt, mindig csak javaslatokat tett, de most hirtelen megváltozott. Szavai továbbra is udvariasak voltak, de határozottan utasított, hogy mikor mit csináljak. És olyan orgazmusom volt, mint még soha!
Amikor befejeztük, félig ülő helyzetbe emelkedett, és magához húzott. Aztán feltett egy kérdést, és én azt hittem, elájulok.
– Ugye te rabnő voltál?
A meglepetéstől csak dadogni tudtam.
– I…igen, de ho…honnan tudod?
– Megéreztem. Már korábban is volt néhány gyanús apróság, de attól kezdve, hogy ágyba bújtunk, már teljesen biztos voltam benne. Elmeséled?
Elmeséltem. Nagyjából azt, amit itt most. Lehet, hogy néhány részletet kihagytam és másokat elmondtam, de a lényeg ugyanez volt. A fél éjszaka ezzel telt el. Közben próbáltam rájönni, hogyan fogadja, de semmit nem tudtam arcáról leolvasni. Szótlanul simogatta a fejemet, hátamat, és hallgatta, amit mondok. Amikor befejeztem a mesélést, így szólt:
– Gyere velem!
Felkeltünk az ágyból, és úgy ahogy voltunk, pucéran, levitt a pincébe. Kinyitott egy vasajtót, és felkapcsolta a villanyt. Egy tökéletesen berendezett kínzókamrában voltunk. Nagyjából ugyanazok voltak benne, mint első Gazdáméban, de volt néhány ismeretlen eszköz is, míg mások hiányoztak. Meglepődtem: nem hittem volna, hogy ez az udvarias, régivágású úr is Master. Pedig az. Hagyta, hogy alaposan körülnézzek, majd megkérdezte:
– Lennél az én rabnőm?
És ekkor rájöttem, mi is hiányzott eddig, mióta kiszabadultam. Ez. Hogy valakié legyek, aki nem a partnert látja bennem, hanem a tulajdont. Aki nem kér, hanem parancsol. És aki megbüntet, ha hibázom. Úgyhogy szinte azonnal válaszoltam is:
– Boldogan, Gazdám!
És azóta az Ő rabnője vagyok. Kicsit másfajta Gazda, mint az első: amikor nem vagyunk együtt, mindketten éljük a magunk életét. Dolgozom, megvan a saját lakásom, de hetente két – három alkalommal délelőtt felhív, és magához rendel estére – éjjelre. Én pedig ilyenkor a munkaidő végén nem haza indulok, hanem hozzá. Kulcsom van a házához, bemegyek, egyenesen a pincébe. Mezítelenül, első Gazdámtól tanult módon térdepelve várok rá.. Amikor megérkezik, üdvözlöm, ő pedig számonkér, parancsol és büntet.
De találkozunk máshol is. És olyankor ugyanolyan kedves és figyelmes, mint ismeretségünk elején. Aki ilyenkor együtt lát minket, egyszerűen egy boldog párnak hihet, nem is sejtheti kapcsolatunk igazi lényegét. Sőt, még házában is csak a pincében vagyok rabnő, mindenütt máshol teljesen egyenrangúként kezel. Olyankor is, ha a hálószobában szeretkezünk, bár természetesen irányítani ilyenkor is ő irányít.
Másban is máshogy viselkedik. Mindig azonnal bünteti a hibáimat, amelyeket nem tudok elkerülni; van ugyanis néhány egymásnak ellentmondó alapszabálya, amelyek közül valamelyiket muszáj megsértenem. Olyankor pedig természetesen jön a büntetés: verés, csipeszek, kikötözés. Seggem, csöcsöm, pinám az elsődleges célpont. Persze előfordul az is, hogy egész testem végigveri.. Ismerősök a veréshez használt eszközök is: vesszők, korbácsok, fakanalak, vonalzók; azok a műanyag – , fa – és fémcsipeszek is, melyek csöcsömre és pinámra kerülnek önmagukban vagy súlyokkal. A kikötözéshez használt bőrbilincsek is ismerősként szorítják csuklómat, bokámat, a nyakörv gyengéd szorítása is megszokott csakúgy, mint a húsomba vágó kötelek. Természetes és megszokott a térdeplés, a térden csúszás; magától értődő a kéz – és lábcsók, a mindenért köszönetmondás is. Gyertyát új Gazdám nagyon ritkán használ, de néha elektromos árammal okoz fájdalmat. Nem szokta betömni a fülemet, és a látásomat is ritkán korlátozza, annál többször van számban a gag – ball. Arra viszont nagyon ügyel, hogy ruhából kilátszó testrészeimen soha ne legyen látható nyom; ahol pedig mégis van, azt csak mi látjuk, és a legközelebbi találkozásunkra már elmúlik. És következetes: ugyanazért mindig ugyanazt a büntetést alkalmazza. Viszont kapni is kapok tőle: minden alkalommal eljuttat a csúcsra. Igaz, általában csak akkor, ha én már kielégítettem őt; és sosem kúr seggbe, csak pinámmal vagy számmal kell kielégítenem.
De boldog vagyok, és remélem, még sokáig lehetek Uram és Parancsolóm, Hardmaster alázatos, engedelmes rabkurvája.

Lady Jenny magyar domina

domina_megalazA kíntól oldódik a mindennapos stressz: Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.” – Tovább a teljes cikkre

Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz

domina_kinozKovács István, Kovi sminkese volt, mostanra profi dominaként űzi a szado-mazo tevékenységet Lady Jenny, akihez nem csak férfiak, de nők és házaspárok is járnak. Néhány feleség egyenesen kéri, hogy foglalkozzon a férjével. Az asszony szerint a testi-lelki kínzás levezeti a hétköznapi feszültségeket, oldódik a mindennapos stressz. Szexre viszont nincs lehetőség. Tizenkilenc éves korában kezdett domináskodni, egy véletlen helyzet ismertette meg a szado-mazoval Lady Jennyt. Akkoriban sminkesként dolgozott egy jól ismert magyar pornócégnél, Kovács Kovi István kezei alatt. Több filmforgatáson is jelen volt, akaratlanul is látta, miről szól ez a számára akkor még furcsa stílus.

A szado-mazo nemcsak a kínról szól
“A dominastúdióban az előkészületek közben tetszett, hogy a férfi szolgák úrnőnek szólítják a dominát, hogy remegve várják, mikor néz rájuk, szól hozzájuk, érinti meg őket álmaik úrnője” – mesélte a Velvetnek Lady Jenny. “Eleinte mókásnak tartottam azt a mérhetetlen rajongást, megalázkodást, amivel a szolgák a hölgyekhez viszonyultak. Aztán egy forgatási napon az egyik komorna lebetegedett, a forgatókönyvben benne volt egy szerep, amire nem volt modell. A producer megkérdezte, nincs-e kedvem elvállalni ezt a jelenetet. Kicsit meglepett. Lady Jenny a legjobb nevű magyar domina mellé került néhány forgatáson, aki elmondása szerint türelemmel tanította, praktikákat mutatott neki a szünetekben, néhányszor pedig a forgatási napokon kívül is. “Egyre jobban megtetszett ez az élet, ez a furcsa, bizarr légkör. Tudom sokan értetlenül állnak a szado-mazóhoz, azt hiszik, ez csak a kínról szól, mások szexet álmodnak bele. Valóban, van alapja mindkét meglátásnak. De igazából ez csak két véglet, a szado-mazo ennél lényegesen többről szól” – magyarázta, és hozzátette, a témáról órákig is lehetne beszélni, és egyszer, ha sok ideje lesz, könyvet ír erről.

Nők, házaspárok is járnak a dominához
“Dominához főleg férfiak járnak” – folytatta. “Természetesen időnként előfordul egyedülálló hölgy, ritkán házaspár is. Nehéz behatárolni, milyen társadalmi réteget érdekel ez a fajta játék. Néhány éve még elmondhattam volna, hogy főleg értelmiségi, jó anyagi körülmények között élő, 40-50 év közötti korosztály az, akit érdekel a szado-mazo, mostanában viszont egyre több a fiatal, 19-25 éves érdeklődő, szolgálni, vagy szenvedni vágyó férfi. A szolgáim között megtalálható a taxis, az ügyvéd, sebészprofesszor, egyetemi tanár, rendőr, bankár, bróker, üzletember, politikus. Sokuk rendszeres, visszajáró szolgám. Egyre többen érkeznek külföldről, sok osztrák, német, jelentkezik szolgálatra. Néhányan messzebbről is, például Svédország, Izrael, Spanyolország, Kanada, hogy néhányat említsek.
Családi állapotukról, munkájukról, életükről viszont ritkán érdeklődik a domina. “Van, aki magától mesél, van, akit akaratlanul felismerek, közéleti szereplései miatt. Természetesen, hozzájuk sem rohanok oda, hogy: Helló! Láttalak a délelőtti parlamenti közvetítésben! Szerintem mindketten tudomásul vesszük, hogy ez egy diszkrét kapcsolat. Nem tartozik másra, ami kettőnk között zajlik.”

A kíntól oldódik a mindennapos stressz
Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.”
Az asszony minden szolgáján más és más praktikát alkalmaz kellő hatékonysággal, ezért meglehetősen nehéznek találta kérdésünket, hogy ezek közül mi a kedvence: “Nekem az érdekem, hogy a subom ragaszkodjon hozzám, imádjon, élvezze a szeánszot, tudja, hogy bennem megbízhat. Ezt a kötődést elérni, ez az, amit igazán kedvelek. De, hogy írjak konkrét dolgot is, a fenekelés – spanking, amit igazán kedvelek. Szeretek ütni pálcával, korbáccsal, vagy paskolóval. Kedvelem a cipő és lábimádatot, a taposást. Szerepjátékok közül a tanárnő-diák, a póni és kutyatréning, amit talán kicsit jobban szeretek a többi szerepjátéktól.”

Nincs 8 napon túl gyógyuló sérülés
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben itt nem enyhe fájdalomról van szó, és a kezdő jelentkezők többségének fogalma sincs, mire vállalkozott, Lady Jenny elmondása szerint arra még nem volt példa, hogy feljelentették volna testi sértés miatt. Mivel közös megállapodás szerint játszanak: a domina nem okoz 8 napon túl gyógyuló sérülést, és általában van egy menekülőszó. “Ez főleg olyan szolgáknál szükséges, akik nincsenek még tisztában önmagukkal, akik nem sűrűn voltak még nálam – így én sem biztos, hogy megérzem, hol a határ. A menekülőszó kimondásakor azonnal megállunk, a kötelékeit eloldozom. Kap pár perc pihenőt, eközben megbeszéljük mi volt az, ami miatt ki kellett mondania a menekülőszót, és van-e kedve tovább folytatni? Minden szeánsznak azonnal vége van, ha a menekülőszó háromszor kerül kimondásra. Ha a szolga rosszul lesz, orvosi segítségre van szüksége. Ilyenre nálam még nem volt példa, de számolni kell vele.”
Hétköznapi életben az Úrnő egész normális életet él, saját cége van, a dominaság csak egy játék. Szerep, amibe beleéli magát: élvezi, ahogy imádják és félnek tőle, olyan környezetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém.
Soha nem fogalmazódott meg így bennem, hogy most én domina leszek, és ezt meg akarom tanulni” – folytatta Lady Jenny korábban megkezdett [1] beszámolóját és kiderült, hogy szolgáltatása nem a munkája. “Nem ebből élek, van normális polgári foglalkozásom is. Igaz, meglehetősen sok időmet a BDSM teszi ki, filmforgatások, szolgák. Szerencsére saját cégem van, így az időmet magam osztom be. Érnek támadások, legtöbbjük olyan emberektől érkezik, akiknek igazából semmi köze ehhez az életformához, az ég egy adta világon semmit sem tudnak róla, rólam. Esetleg megnéztek egy SM filmet, és ebből vonnak le egyoldalú következtetést.” A domina elmondása szerint nem is szokott foglalkozni ezekkel a támadásokkal, nincs ideje és energiája mindenkinek elmondani, mi is az a szado-mazo, mit miért tesz. “Őket általában meghagyom a saját hitükben. Konstatálom, hogy megint én vagyok a perverz, mert ilyen filmben szerepelek, ő pedig a normális, mert ő csak megvette, letöltötte, megnézte – esetleg onanizált rá párszor.”

Ez csak egy szerep
Nekünk viszont mesélt, így megtudtuk, hogy a domina feladata meglehetősen összetett dolog. A praktikákat például nem elég névről ismerni, tudni kell őket biztonsággal alkalmazni. “Felelősséggel tartozunk a szolgánk életéért, egészségéért, lelkiállapotáért. Egy rosszul sikerült szeánsszal lelkileg–pszichikailag is megtörhetünk embereket.
Nekem talán szerencsém volt a filmezéssel, sok, a témában tapasztalt emberrel találkoztam, láttam őket dolgozni, segítettek, ha valamit nem tudtam, rosszul csináltam. Rengeteg filmet megnéztem, itt megint csak azt tudom mondani, hogy szerencsére ismerem a filmgyártás menetét, így filmnézéskor tudom, mikor áll meg a kamera, miért mutat mást, mikor álltak meg a szereplők pihenni, mit rontott el a domina-, esetleg a sub a jelenetben” – magyarázta Lady Jenny, aki a saját filmjeit is vissza szokta nézni – főleg vágáskor, így látja azt, hogy máskor mit kell másként csinálnia.
Szerintem ez a tanulás – de ez nem tudatos dolog, mert érdekel, mert élvezem, így gyakorlatilag észrevétlenül ragadnak meg bennem az információk. Ezen túl fontosnak tartom, hogy a domina pontosan tudja, mikor kezdődik és ér véget a szerepe.” De ez mégiscsak egy szerep – tette hozzá, hiszen nem mindig játszható, élhető, alkalmazható. “Van család, barátok, ismerősök, akik nem igénylik a dominanciát feltétlenül. Néha tudni kell megállni, életszerűen, emberien viselkedni. Még a szolgáinkkal is. Nagyon ritkán van az, hogy csak munkaként tekintek egy-egy forgatásra, vagy szolgára.”

Élvezi, ha imádják, félnek tőle
Lady Jenny az esetek többségében teljesen beleéli magát a szerepébe, nem kifejezetten a kínzás okoz örömet neki, hiszen van olyan szeánsza, ahol csak lelki megalázás szerepel. “Az egész helyzetet élvezem, a kommunikációt egy másik emberrel, olyan környezetben, olyan helyzetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém. Élvezem a másik ember reakcióit, élvezem azt, hogy imádnak, félnek tőlem, ha látom, hogy teljesen átadja magát nekem. Valójában azt tehetek, amit csak akarok. Ehhez nagyon nagyfokú bizalom szükséges a másik fél részéről. Ezt a bizalmat kivívni, ez, ami igazán élvezetes számomra. “
Munkája során már több esetben is előfordult, hogy a szolgának jelentkező személy megfutamodott. A domina pont ezért nem is szívesen fogad teljesen kezdő, önmagával és a vágyaival tisztában nem lévő szolgát. “Sokan megnéznek néhány fotót, filmet. Izgalmasnak találják a helyzetet. Aztán a kötél szorít, a tűszúrás fáj, a viasz éget, és a pálca! Az nagyon fáj!” – számolt be a kínosabb szituációkról.

Ha idegesítik, dűhítik, nem kínoz
“Egyébként minden szeánsz más és más, nincs előre megírt forgatókönyv – ezt még a filmeknél sem kedvelem. Természetesen vannak mozzanatok, ami szerint felkészülök egy szeánszra.” Új szolga esetén például mindig kér egy bemutatkozó emailt, vagy telefonon tesz fel kérdéseket. Mi a szolga elképzelése, vágyai, miről álmodik, milyen tapasztalattal rendelkezik. “Ez nem azt jelenti, hogy a szolga fogja a saját elképzelése szerint alakítani a szeánszot. Pusztán nekem ad támpontokat. Milyen ruhát vegyek fel, milyen cipőt, csizmát. Milyen eszközöket készítsek elő. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy nem szimpatikus a hozzáállása, nem tetszik a stílusa, egyszerűen megkérem, keressen más dominát. Nem vagyok hajlandó olyan embert fogadni, akivel nincs meg az összhang, aki idegesít vagy dühít.”
Fontosnak érzi többek között, hogy a szolgával legalább néhány percig kötetlenül elbeszélgethessen, mielőtt elkezdődik a szeánsz. Megisznak egy kávét, vagy üdítőt. “A beszélgetés végén elmondom a szabályokat, a menekülőszót, ha ez szükséges. A viselkedésére vonatkozó feltételeimet. A szerepjáték során használandó megszólításomat, stb. Ezután elküldöm tisztálkodni, hiszen senki sem szívesen ér hozzá egy izzadt, rossz szagú emberhez. Még akkor sem, ha közöttünk szó sincs semmilyen szexuális kapcsolatról.
Amint a szolga belép a stúdióba – már egy másik világban van – itt már a szerepjátékunk szerint játszunk.”(Velvet)