A fantázia – minden vonatkozásban – részint pótcselekvés, részint a későbbi cselekvések elővételezése, anticipációja. Amikor olyasmire vágyódunk, amelyet nem érhetünk el, olyan tárgyra, melyet nem sikerül megszereznünk képzeletünk kárpótol a valóságos hiány miatt.

Az ábrándozás nemcsak megrontója, de magjavítója is lehet életünknek. Amikor diák voltam és vizsgákra készültem az egyetemen, óránként szünetet tartottam a tanulásban. Ilyenkor elővettem egy kockás papírt és ceruzát és olyan házakat, lakásokat rajzoltam – nem nagy tehetséggel – , amelyek megközelítették vágyott jövő otthonomat. A vonalak nem voltak sem pontosak, sem egyenesek, perspektívát rajzolni soha nem tanultam, de ez egyáltalán nem rontotta örömömet. Az ákombákom rajzocskákat színes képzeleti elemekkel olyan csodásra festettem, hogy már nem is láttam a valóságos papírt, hanem annak az álom-várnak körvonalait, amelyre vágyódtam. „Aki légvárakat épít, nem sajnálja hozzá a téglát.” Nem sajnáltam. Tizenöt perc – engedélyezett tanulási szünet – után felfrissülve vetettem bele magam a tananyag dzsungelébe.

A képzelet a valóságos tárgyakról szerzett információk emlékeinek, asszociációinak új kombinációja. Ez a képességünk azonban nemcsak pótcselekvésként működtethető, hanem a jövőbeli cselekvések előre megszerkesztésének, elképzelésének és motivációjának is alapja. Nemcsak alapja, de a kívánt cél elérésének hajtóereje is

A nemi élet során is szüksége lehet rá annak, akinek szétszóródik, elkalandozik a figyelme, és nem tud megfelelően koncentrálni ahhoz, hogy eljusson a nemi élet csúcsélményének, az orgazmusnak megéléséhez.

A legváltozatosabb, de ugyanakkor szürke hétköznapi dogok, gondok, tevékenységek ugranak az orgazmus felé tartó útra és meggátolják a végcél elérését. Ezek az oda nem való képzetek semmi összefüggést nem mutatnak az adott helyzettel. Mégis oda tolakodnak kéretlenül, önkénytelenül és azt a gátlást „személyesítik meg”, mely lehetetlenné teszi a csúcsélmény elérését.

Az előjáték, az aktus során elindul az egyénbe a jó érzés, emelkedik erotikus „görbéje”, egyszer csak azonban megtorpan, és mindenféle „marhaság” tör a tudatba.

Gyakran hallottam ilyesféle panaszt pácienseimtől. A tudatba törő képek, emlékek vagy a jövendő apró-cseprő teendők lényegtelennek, jelentéktelennek, értelmezhetetlennek tűnnek az átélők számára. Megkértem őket arra, ha legközelebb is ez történik -, bármennyire oda nem illő is a kép, ami eszükbe jut, jegyezzék meg és legközelebbi találkozásunkkor mondják el azokat. Volt, aki hűségesen felidézte, hogy mi is jutott eszébe ahelyett, hogy gondtalanul átadhatta volna magát a készülő örömélménynek. Azonban olyanok is akadtak szép számmal, akik mikor megkérdeztem, mi jutott hirtelen eszükbe, amikor az erotikus görbéjük megtorpant, mosolyogva mondták: „a doktornő”.

Nyilván ennek lényege nem az én személyem volt, hanem a feladat nyilalt át agyukon, hogy meg kellene jegyezniök, mi is az a gát, mely eltorlaszolja a továbbjutást a kielégülés felé. Az én képem „ugrott be”, hiszen bármi „megteszi”, amely eltereli a figyelmet arról az igazi gátló okról, mely a személyiség mélyén rejtőzik. Az igazi gátló ok az áthatolhatatlan fal, a tudat „háta mögött” avatkozik be önkényesen.

Vágyfantáziák

A gátlás oka sokféle lehet. Különösen jellemző ez a nőkre, akiknek – általában – nehezebb eljutniok az orgazmushoz, mint a férfiaknak. A férfiakra, felnőtt korukban kevésbé jellemző a fantáziálás nemi tevékenység közepette. Nem így kamaszkorban.

Sok száz férfitől megkérdeztem, a szexuális anamnézis kapcsán, hogy kamaszkorában, önkielégítéskor fantáziált-e? Az esetek 90 százalékában igennel feleltek. Szinte mindegyikük azt mondta, hogy meztelen nőkre gondoltak, többnyire olyanokra, akik ismeretlenek, s csak képzeletükben élnek, s többnyire „arcnélküliek”. A szégyenlősebbeknek, ez a felnőtt nő-képzelet csak derékig mutatkozott, s az izgalom legfontosabb tárgya a nő melle volt. Ezek a serdülőkori „mellszobrok” adták a pszichés ingert, a péniszre gyakorolt mechanikus inger kiegészítéseként.

Kinsey, a nagy amerikai szexuál-kutató úgy találta, hogy majdnem minden férfi (kivételt képezhetnek az idősebb férfiak és az alacsonyabb műveltségűek) képes szexuális izgalomra, ha olyan nőkre gondol, akikkel már volt, van, vagy szeretné, hogy legyen szexuális kapcsolata. Míg a férfiaknak többnyire a merevedés eléréséhez van vagy lehet szükségük szexuális fantáziákra, addig a nők az orgazmus eléréshez veszik igénybe azokat a képzeleteket, melyeket izgatónak tartanak. Nőknél – Kinsey szerint – ritkán fordul elő, hogy fantáziák segítségével idézik fel nemi vágyukat. A férfi nem érti meg, hogy felesége csak testi stimuláció után jut szexuális izgalomba és kívánja meg a nemi kielégülést. A kezdeti cselekmény érdeklődést a férfi annak tulajdonítja, hogy párja nem kívánja őt eléggé.

Megerőszakolásos képzeletek

Nos, Kinsey is férfi volt és talán nem egészen értette meg a nőket, akiknek – szinte kivétel nélkül – az a vágyuk, hogy a férfi szexuális szituációban is előbb gyöngéd szeretetéről győzze meg asszonyát és csak aztán vegye „birtok”- ha szexuális társként. Miután ez a kezdeti, hódító, csábító gyöngédség „hiánycikk” a rendszeres nemi életet élő párok között, a nők nem éreznek késztetést a párzásra, holott a szeretkezéshez lenne kedvük. A tapasztalatból ismert férfiúi tulajdonság a gyors „tárgyra térés” csak az ifjú és mohó kapcsolatkezdő stádiumban varázsolja el a nőt, de később már nem erre a lerohanó „harcmodorra” vágyik.

Kicsit költőien fogalmazva, a nők a szeretet bölcsőjéből szeretnének átringatózni a szerelem nászágyába. Ebben a vágyunkban azonban legtöbbször, mint egy szexuálisan „jól működő” férfinek, megelégednek azzal, hogy az előjáték mechanikus ingereinek átélése közben viszont már olyan férfit képzeljenek a jelenlévő partner helyébe, aki nem gyöngéd, hanem ha erőszakosan, hát erőszakosan, akaratukat letörve veszi birtokba őket.

A nők fantáziáiban igen gyakori a megerőszakolásos képzet, már az előtt, mielőtt megtapasztalhatták volna, a partnerkapcsolatok valóságát.

A maszturbáló lányok gyakran gondolnak olyan férfire, aki akaratuk ellenére közeledik hozzájuk szexuálisan. Elrabolják, legyőzik őket az „álomrablólovagok” és egyáltalán nem gyöngéd szerelemmel, kölcsönös boldogsággal lesznek egymáséi a képzelet szárnyán. Ennek a megerőszakolásos képzetnek reális alapja csak részben építkezik a valóságból. Aki olyan környezetben nőtt fel, ahol a nemiség még mindig tabu, vagy a szülők, ha önmagukkal, vagy másokkal szemben szexuálisan liberálisak is, „kislányuk”-tól elvárják, hogy ő „különb” legyen a „többinél”. Ez a megkülönböztetettség elsősorban arra vonatkozik, hogy minél később veszítse el a szüzességét. Lehetőleg akkor és azzal, amikor már stabil, hosszú távú kapcsolatba kerül, lehetőleg egy olyan fiatalemberrel, aki a szülő szimpátiáját is élvezi, nemcsak a lányét.

Ez azonban csak a „levegőben” van, az otthon légkörében, hiszen a mai lányok nem igen szokták elkapkodni fiújuk bemutatását otthon… Ettől függetlenül azonban a lány ismeri szülei elvárását, s amennyiben ennek nem tud megfelelni, bűntudatot érez akkor is, ha tudatosan nem ért egyet a szülők „ósdi” beállítódottságával.

A nemiséget ily módon elutasító környezetben nevelkedő lányok, ha önkielégítést végeznek olyan fantáziákkal színezik ezt, amelyekben elrabolják, megerőszakolják őket, egyszóval, nem tehetnek arról, hogy velük ilyesmi történik. Hasonló fantáziákat „használnak” felnőtt nők is, ha könnyen ne sikerül orgazmushoz jutniok.

A fáraó titka

A szexuális fantáziák – jó esetben – eszközei a sikeres nem aktusnak. Akinek viszont szegényes a fantáziája, annak pótlására hasznosíthatók erotikus fotók, rajzok, filmek.

A nemi képzelgések az emberi titkok szférájába tartoznak. Akinek segítséget nyújtanak ezek a képzeletek, azoktól nem tanácsos megkérdezni őket tartalmukról. A szó ugyanis nemcsak a félelmeket, negatív feszültségeket képes oldani, hanem hasonló módon ezeknek a funkcióknak hatóerejét is devalválhatja.

Ha valaki élnénk, jól működő fantáziáit még soha nem sikerült hasznosítani a nemi szituációban, akkor lehet elmondani vele ezeket. Volt egyszer egy fiatal férfi páciensem, aki teljes mértékben sikertelen volt nemi próbálkozásaiban. Ő maga mondta el, hogy olyan mindenható férfinek képzeli magát, hogy ez a képzelet a valós helyzetekben gátolja, hiszen ő nem is olyan tökéletes, mint amilyennek fantáziavilága láttatja. Az önmagáról alkotott mindent elsöprően sikeres kép gátolja a valós helyzetekben, de mégsem tud szabadulni tőlük. A képzelet és valóság közötti szakadék áthatolhatatlan számára és minden esetben merevedési kudarca volt, amikor megpróbálta férfiasságát bebizonyítani a valóságos helyzetekben. Így már próbálkozni sem mer, szeretne megszabadulni a mindenható fáraótól, a hárem tulajdonos basától, az életmentő hőstől, a gáláns középkori lovagtól és még megannyi változatától annak, amilyennek magát férfiként már oly régóta képzeli.

Mesélt, mesélt, mesélt . Mint Seherezádé, az ezeregy éjszakán át. Ő is hónapokig ontotta magát azokat az erotikus történeteket, melyek mindegyikének győztes hőse volt. Mire kifogyott az éveken át gyűjtögetett fantázia-mesékből, kigyógyult gátlásaiból is. Elfogadta magát annak és olyannak, amilyen valójában volt: hétköznapi embernek és átlagos férfinek.

Gondolj az elefánt ormányára

Vannak olyanok is, akiknek semmi nem jut eszükbe, mégis gátolt a nemi életük. Ennek gyakran a merevedési zavar a tünete, annak is az a fajtája, amikor az előjáték során nincs semmi baj, de az aktus gondolatára, vagy éppen a hímvessző hüvelybe való bevezetése előtt, alatt megszűnik a merevedésük és képtelenek a nemi aktusra.

Ez természetesen sokféle okból eredő tünet lehet, hiszen pszichés ok sokkal több van, mint a szervi megjelenítés. Nem mindig sikerül feltárni a gátló oki hátteret, de az is előfordul, hogy a pszichológus nem is törekszik arra, hogy az általa már felismert okot, okozati összefüggést tudatosítsa páciensében.

Ilyen ok lehet a latens, azaz lappangó, öntudatlan homoszexualitás, vagy az attól való szorongás. A szorongás, nagy energiatartalmú feszültség, amelynek tárgya ismeretlen a tudat számára.

Amikor tehát a személyiség szorong, s a tudat jótékony eltakarja előle a rettegés tárgyát, akkor nem is tanácsos a „felvilágosítás”. A személyiség (egésze) éppen önvédelemből rejti el a félelem tárgyát, hiszen az ismert ok esetleg nagyobb tragédiáit jelentenek az egyén számára, mint az aktuális nemi tehetetlenség.

Ilyenkor a segítség közvetett úton érkezik a pszichológustól. A tudatosítással esetleg életveszélyes helyzetbe kergethetné azt a férfit, aki inkább a halált választaná, mint azt, hogy ő homoszexuális. Még ma is vannak ilyenek. A libidó tárgya nem tör a tudatba, de miután a nemi vágy tárgya nem is az a nő, akivel szeretkezni készül, így a kívánás a beteljesülés lehetősége előtt megszűnik, melynek szervi megszemélyesítője az erekció elmúlása.

Ilyenkor az egyén megfelelő bátorítást kap. Például: az aktuális helyzetben gondoljon arra, amire akar. Engedje meg magának – bármi legyen is az – hogy támogassa és táplálja nemi energiáit, segíteni és ne gátolni igyekezzék önmagát. Ne féljen attól, ha olyasmi jut eszébe, mint hétköznapi helyzetekben elutasítana. „Gondoljon a szomszédék Juliskájára, Jancsikájára, az elefánt ormányára”, vagy éppen arra ami tetszik. Ne féljen, szerencsére a fantázia még nem fogható televíziós képernyőn. Ilyenkor a példa bár egyszerű és bárgyú, a hatás mégis jó: oldódik a szorongás. Az „engedély” hatására, bármi legyen is az, ami miatt az egyén bűntudatot érez, „zöld utat” kap.

Többnyire ennyi is elég ahhoz, hogy valóban szembesüljön azzal az okkal, amellyel oly rég nem mer szembesülni.

Ha szabad, akkor nem kell

Természetesen nemcsak elfojtott homoszexualitásról lehet szó, hanem sok egyébről is. A személyiség tudatalatti tárházában sokféle lelki „kacat” lehet, ami miatt az egyén öntudatlanul bár, de azzal bünteti magát, hogy nem képes teljes értékű férfiként szerepelni a párhelyzetben. Ugyanakkor önkielégítés során meggyőződhet róla, hogy semmi baj nincs a merevedésével, sem az élvezeti vonulatával nemiségének.

Az a férfi, aki attól szorong, hogy kicsinek találtatik a nemi szerve, nyugodtan képzeljen helyére egy duplányit, hiszen a nők orgazmusa többnyire nem a pénisz nagyságának a függvénye.

Mindenki, nő-férfi, bármi miatt is érez és tapasztal zavart a nemi életében, annyit tegyen meg magáért, hogy engedékenyen szabadítsa fel vágyait. Engedje meg., hogy az alsóbb régiókban rejtőző tartalmai ha „akarnak”, „kisétálhassanak” a tudat kapuján. Ne rémüljön tőlük halálra. Nincs is minden esetben szükség arra, hogy valóban megfogalmazódjék a szorongás tárgya.

„Ha lehet, akkor még nem is kell”.” Nem ritka ügy ez egyéb vonatkozásokban sem. Például valakinek klausztrofóbiája van. Ez azt jelenti, hogy zárt helyiségben, liftben, villamoson, metrón rosszullét környékezi. Úgy érzi hányingere van, mindjárt elájul, borzasztó a közérzete stb. Szorong attól, hogy mindez bekövetkezik. Gyorsan leszáll, amikor hányinger környékezi, verejtékezik, vagy forogni kezd a világ. Ilyen esetekben könnyű azon segíteni, aki elvállalja a kockázatát annak, hogy engedélyezi magának a tünet megvalósulását, amitől szorong, rosszul érzi magát. „Ájuljon el, mi történhet a tömegben? Semmi, majd felsegítik.” „Hányjon nyugodtan, majd kifizeti a pórul járt tisztító számláját, sűrű bocsánatkérések közepette.” – és így tovább.

Aki meri vállalni ezt a kockázatot, annak egyetlen csapásra megszűnik a rosszulléte, elmúlnak a tünetei anélkül, hogy valóban elájult volna, vagy valóban kiadta volna magából gyomrának tartalmát. Ezt a jelenséget paradox-reakciónak hívják. A személyiség hasonlóan viselkedik, mint egy dacos kisgyerek: „Ja, ha lehet, akkor már nem is kell!” Az önmagának adott „engedély” feloldja a tünet megjelenésétől való szorongást, s a szorongás oldódása megszünteti a tünetet, rosszullétet.

A képzelet szabad csapongása jó segítőtárs az élet, a nemi élet jobbá, szebbé tételéhez is. Fantáziáljon bátran, akinek szüksége van erre vagy a nemi vágy, vagy a nemi beteljesülés eléréséhez.

Nem érdemes büntetni magunkat azért, amit el sem követtünk, hiszen akinek gátolt a nemi folyamata, nemcsak önmagán áll bosszút az el sem követett „bűnért”, hanem partnerén is. A fantáziák pedig, senkinek sem ártanak, jó esetben viszont nemcsak az egyén saját örömét szolgálják, hanem a másikét is. Tudjuk, a megosztott öröm kettős öröm, viszont a megosztott fájdalom a nemi életben nem fél fájdalom, hanem kétszeresnél is több.