Iskolából a szexiparba

Nincs pontos adat arra, hogy hazánkban hány egyetemista vagy főiskolás lány vállal gyorséttermi állás, vagy bébiszitter feladatok helyett szex-munkát. A felmérések azért pontatlanok, mert a testüket áruba bocsátó hallgatók előbb-utóbb ki szeretnének szállni a szexiparból úgy, hogy korábbi pénzkereseti forrásuk titokban marad.

A titok megőrzése azonban nem csak a környezet megítélése miatt fontos. A szexiparban robotoló lányokra ugyanis éppúgy rátalálhat a szerelem, mint „ártatlan” diáktársaikra. Arra azonban kicsi az esély, hogy a pasi simán elfogadja, hogy az egyébként akár jelesre vizsgázó párja, szexszel fizetett a rezsiért, a tankönyvekért és a diplomáért.
Cikkünkben Andi (25) egykori főiskolás lány mesélte a történetét, aki megjárta a prostitúció különböző fázisait, és azt állítja, hogy őt az igazi szerelem térítette észhez.
„Egy dunántúli kis faluból származom. Szüleim egyszerű emberek, akiket tökéletesen lekötött és kielégített az, hogy felépítettek egy kis házat és felnevelték a három gyereküket – kezdi mesélni Andi a történetet. Jól tanultam, viszonylag könnyen érettségiztem, de nem annyira jól, hogy állami finanszírozással kerüljek a főiskolára. Ráadásul a szak, amiről álmodoztam, a fővárosban volt, 150 km-re lakóhelyemtől. Az első évben nem tudtam elkezdeni az iskolát. Emlékszem, mennyire irigykedtem azokra a lányokra, akik nálam jobb körülmények között nőttek fel, és nekik a szülők gond nélkül fizették a sulit és az albérlet költségeit. Hétvégenként felvágtak a sikereikre, amikor ott buliztak, ahol én a poharakat mosogattam utánuk.”
„Ha valóban rossz helyzetben vagy, úgysem segít senki”
Andi azonban kitartott álmai mellett, és úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad, bekerül az iskolába.
„Egész évben hajtottam, hogy annyi pénzt összeszedjek, amiből az albérletet majd fedezni lehet, a szüleim pedig spóroltak, hogy legalább az első félévet elkezdhessem. Az első pár hónap is nagyon kemény volt, a jegyzetek, a suli vitték a pénzt. Kaja gondjaim voltak. Lehet hitetlenkedni és okosakat a fejemhez vágni. Ha valóban rossz helyzetben vagy, úgysem segít senki. Nem akartam, és nem is mertem a szüleimtől több pénzt kérni. Persze a suli mellett vállalhattam volna „diákmunkát”, elmehettem volna mosogatni, de én akkor már a rezsi és a kaja kifizetése mellett kicsivel többre is vágytam, klassz ruhákra, és arra, hogy megmutassam a többieknek: remekül élek. Akkor jött az életembe a szex.”
„Először csak webkamerás szex volt”
Andinak egy ismerős lány évfolyamtársa mesélt arról, hogy ismer valakit, aki szexuális szolgáltatásokból tartja fenn magát.
„Vallatóra fogtam a lányt, és miután kiderült, hogy én is csinálni akarom, akkor a bizalmába fogadott. Utóbb kiderült, hogy ő is ebből tartja fenn magát. Először csak webkamerás szex volt. Téved az, aki azt hiszi, hogy ezt nem is olyan nehéz csinálni. Egyáltalán nem könnyű szexinek és könnyednek tűnni a kamera előtt, miközben a másnapi szigorlaton jár az eszed, és mellette tudod, hogy a másik oldalon valaki erre gerjed be és elégíti ki magát. Vannak ugyanis olyan kuncsaftok, akiknek ettől igazán jó, hogy tudják: valahol webkamerás szexre kényszeríti az élet a lányt, hogy pénzért vetkőzzön és tegye szét a lábát. Van, aki ettől izgul fel, hogy megalázott helyzetben lévő, egészen más életre vágyó lányokat bámulhat. Persze a webkamerás mutatvány – így utólag visszatekintve – meg sem közelítette azokat a helyzeteket, amelyekben részem volt, miután aktívan belevetettem magam a szexiparba.”
„Az análon kívül mindent bevállaltam”
A „webkamos” kereset ugyanis épp csak arra volt jó, hogy Andi a legszükségesebb dolgokat kifizesse. A lány többet akart: azt szerette volna, ha van pénze a „felejtésre” is.
„Amit tennem kellett, azt nem lehetett gyomorforgás nélkül csinálni. Ahhoz is pénzre volt szükség, hogy kiszaladhassak a világból. Apróhirdetést adtam fel bazárújságokban és az interneten. Soha nem raktam fel fotót magamról, a paraméterek megadása azonban bőven elég volt ahhoz, hogy legyenek jelentkezők. Jobbára negyven feletti pasik jelentkeztek, akik unták a párjukat. Az análon kívül mindent bevállaltam. Később már párokat is, akik engem akartak harmadiknak. Nőket is kielégítettem. Eleinte csak hétvégén vállaltam ügyfeleket, később a hét közepén is volt egy este, amikor „dolgoztam”. Tehettem, mert egyedül voltam az albérletben, mindig hozzám jöttek a kuncsaftok, és nem volt senki, aki figyelte volna, mit művelek. Ha nem is dőlt a pénz, azért jutott mindenre: fodrászra, cipőkre, étteremre és utazásra is. Félre is raktam egy keveset. A három év alatt csak olyan aktusok voltak az életemben, amelyekért pénzt kaptam. Nem volt részem valódi szexben. Senki nem akart gyengéden, szerelemből bánni a testemmel, a lelkemmel. Megfizetett tárggyá váltam.”
„Mégis csak egy prosti vagyok”
Andi tudta, hogy abba kell hagynia a szexipart még az előtt, hogy az beszippantaná teljesen, vagy beleroppanna. Ekkor bukkant fel az életében Attila.
„Éppen egy „felejtős” kiruccanáson voltam a Mátrában. Napokig sétáltam, olvastam, élveztem a pihenést, és közben nagyon magányosnak és szomorúnak éreztem magam. Ez a munka ugyanis – ha titokban akarod tartani -, magányossá tesz. Ha barátnőkkel lógsz, ha vannak számodra fontos emberek, akik bármikor betoppanhatnak hozzád, akkor lebukhatsz. Például azon, hogy kuncsaft van nálad, hogy soha nem vagy elérhető, hogy nem akarsz közös bulikat. Elszólalhatod magad egy borozás alkalmával, vagy annyira feszíthet a titok, hogy muszáj elmondanod a legjobb barátnődnek. Így nem lesz legjobb barátnőd, nem borozol a diáktársaiddal, és soha nem fogadsz el meghívást. Attila viszont berobbant az életembe. A panzióban a mellettem levő asztalnál reggelizett, és le se vette rólam a szemét. Amikor később a teraszon napoztam, mellém telepedett, és olyan természetességgel elegyedett szóba velem, mintha száz éve ismernénk egymást. Szinte az első órában beleszerettem. Tíz évvel idősebb nálam, érett, okos, gyönyörű gondolatai vannak, és olyan emberszerető magatartása, amitől teljesen elolvadok. Olyan pasi, akiről mindig is álmodtam. Persze majdnem beleőrültem, mert hát én meg oké, hogy diploma előtt állok, de mégiscsak egy prosti vagyok.”
„Minden vágyam aprópénzre váltottam”
Andi nem tudta, hogy milyen lesz a szex Attilával, hiszen addig évek óta csak kihasználták a testét.
„Egy este bejött hozzám, és őszinte leszek: pocsék volt vele a szex. Nem miatta – miattam. Akkor nem mertem, és azóta se merem elengedni magam. Nincs orgazmusom, nem izgulok fel, de ami a legrosszabb: mindezt nem tudom eltitkolni előtte. Ő szegény segíteni akar, ezért minden praktikát bevet. Én azonban nem mondhatom el neki, hogy azért nem megy a szex, mert minden vágyam, aprópénzre váltottam, és hétvégéről hétvégére kiárusítottam az érzékeimet. Ezt soha nem fogom elmondani neki, még akkor se, ha valaki azt mondja, hogy az őszinteség oldhatná a görcseimet, és ha „leteszem” a terhet, az segít. Hogyan szabadulhatnék meg ettől a lelki nyomástól? Bizonyára hanyatt-homlok menekülne, ha kiderülne, hogy hány nő és pasi járt már bennem – pénzért.”
Andi azóta szerelmes, és állítása szerint, mióta a fiút ismeri, teljesen kiszállt a szexiparból. Megszerezte a diplomát, és elköltözött abból az albérletből – még a kerületből is – ahol korábban lakott. Új telefont vett, törölte minden szexhirdetős regisztrációját, és reménykedik. Ahogy ő fogalmazott: „Reménykedem, hogy az eszem, a lelkem és a testem egyszer majd elfelejti a fizetős diákéveket.”Gazdag Enikő pszichológus véleménye:
A fent vázolt pénzkeresési mód komoly nyomot hagy annak a lelkében, aki ebből él. Még ha tudja is a hölgy, hogy saját, szabad akaratából pénzért csinálja, mégis nehéz elválasztani a szexet az érzésektől, és később érzelmekkel átélni a gyönyört. Az őszinteség sokat segíthet az érzelmi terhelés feldolgozásában, akár szakember segítségével, akár hasonló cipőben járó barátnőkkel, akik túl vannak azon az időszakon, amikor prostitúcióból éltek. Aki már túlesett az „újrakezdésen”, hasznos tanácsokkal segíthet, továbbá az idő és a „normális” élet folytatása is gyógyír lehet a sebekre. A továbblépésre is van esély, ha valaki elszánta magát, és nem bűntudattal gondol a múltjára, hanem úgy, mint egy szükséges, vállalt részére az életének. Később a párkapcsolatában is fontos, hogy az illető őszintén tudjon beszélni a múltjáról, hiszen előbb-utóbb úgyis kiderül, másrészt a partnernek a múlttal együtt kell elfogadnia a partnerét. Forrás: Life.hu