Elég egy röpke pillantás a férfi és női nemi szervek anatómiai felépítésére és elhelyezésére, hogy rájöjjünk: midőn az Úr hozzálátott a Homo sapiens megszerkesztéséhez, az esztétika és a könnyű hozzáférés vajmi kevés súlyt kapott a munkaleírásban. Az emberi genitáliák korántsem nevezhetők felhasználóbarátnak.
Érdekes belegondolni, hogy egy igényesebb mérnök hogyan közelítette volna meg a feladatot. Brunel például minden bizonnyal tekintetbe vette volna mindazokat a mechanikai feszültségeket, amelyek a férfi lökőmozgásai következtében még inkább megterhelik az amúgy is igénybe vett gerincoszlopot. Da Vinci kétségtelenül jobban kiaknázta volna a köldökben rejlő lehetőségeket. Talán ki is aknázta. Ez jelentős mértékben közelebb vinne Mona Lisa mosolyának megértéséhez.

Férfiak: A pénisz
A péniszt tucatnyi tréfás néven illetik, noha ezek az elnevezések fele olyan mókásak sincsenek, mint a puritán pléhpofával kimondott „pénisz” maga. A Teremtő sikerültebb tréfái közé sorolható, hogy éppen azt a nyomorúságos kis húsfüggeléket szánta arcmása szaporítására, amely úgy lóg a férfiról, mint egy lankadt gyermeknapi lufi elcsomózott fúvókája.

A szerkezet lelke egy felfújható hólyag. Két funkció ellátása nem könnyű egy szerv számára, márpedig az a hólyag épp ezt teszi lehetővé. A lankadt péniszen át lehet pisálni, ám az ejakuláció igen valószínűtlen. Mihelyt azonban a férfi szexuális izgalomba jön, a felfújható hólyag vérrel telik meg, a szerv kitágul, megmerevedik és mintegy varázslat által a lecsapoló mechanizmus leblokkol, s erekció közben az eredeti vizelési funkció szünetel.

A merev pénisz átlagos mérete kb. 16 cm, amennyiben a mérést a csúcs és a tő között egyenes vonalzóval eszközöljük azon az oldalon, ahol az a kék ér tekereg. A méretbeli különbségek sokkal csekélyebbek, mint azt a férfimagazinok el szeretnék hitetni velünk, amennyiben a péniszek 95 százaléka kb. 15 cm és 17,5 cm közé esik. A férfivécék falára vésett méretek nyugodt lelkiismerettel figyelmen kívül hagyhatók ebben a tekintetben.

A here
A „tanú” jelentésű testis, mely az orvosi megjelölést szolgálja, középkori prűd elmék latinos tréfája. Csaknem minden nyelven golyóként vagy labdaként hivatkoznak rá, noha az utóbbi elnevezés egészen a rögbi feltalálásáig meglehetősen pontatlan volt, lévén hogy ez a szerv – egyik magyar nevéhez híven – leginkább tojásra emlékeztet.

Miközben a pénisz a nyilvánosság rivaldafényében fürdik, a herékre marad a munka keményebb része, kezdve a spermiummilliárdok előállításától egészen a nemi hormonok vérbe bocsátásáig. A romantikus szerelmesektől eltérően, akik leginkább a meleget szeretik, a herék a hideget részesítik előnyben. Ezért van az, hogy egy állítható méretű zacskóban lógnak a férfi testéről.

Csövezet
A heréket egy-egy csővezetékrendszer kapcsolja a péniszhez. Ezek olyan tudományos neveket viselnek mint vas deferens, epididymis és urethra. A rendszerben több az oldalcsatorna és a zsákutca, mint Velencében. Ásatag anatómusok, mint pl. Cowper, akik évtizedeken át metélték apróra hullák testrészeit, abban nyerték el a kétes értékű halhatatlanságot, hogy nevük gusztustalan és jelentéktelen mirigyek azonosítására szolgál valahol a vezetékrendszer mélyén.

Nők: Az emlő
A kebelméretet a genetikai örökség határozza meg, továbbá azok a félelmetesen bonyolult változások, amelyek a pubertás küszöbén zajlanak le a hormonszintekben. Bizonyítékok vannak rá, hogy az emlőszövet körüli nagy felhajtás már a Playboy magazin előtt is megvolt. Mindazonáltal – a kerekded csípőkkel és a karcsú lábakkal ellentétben – a keblek szexuális vonzerejét sem a Biblia, sem a Korán nem méltatja. Számos primitív kultúrában a női mell erotikája egy szinten van a frizuráéval és az ajkakéval. Az európai művészet hasonló hozzáállást sejtet a reneszánsztól egészen a XIX. század közepéig.

Az egyik vezető melltartógyártó cég négyfokozatú skálát használ a kebelméret osztályozására: Pingpong, Ding-dong, King Kong és Szent tehén.

Kétségtelen, hogy a kebel méret és alak szerinti megítélése a divat függvénye. A legrosszabb helyzetben azok a szegény európai nők voltak, akik a Második Világháború alatt születtek. 1963-ban kötelező volt a nagy mell, 1967-re ugyanezt melltartó nélkül kellett viselniük, 1969-re pedig teljesen vissza kellett fejleszteniük emlőiket.

A mellméret hímnemű megszállotjai legjobb ha felkeresnek egy olyan freudista pszichológust, aki az Ödipusz-komplexus irányában specializálódott.

A vagina
Ez az a része a női anatómiának, amelyik leginkább a szakállas Che Guevarára emlékeztet, arcán függőleges mosollyal.

A középkori orvosi elmék abból a hüvelyből származtatták le a szót, amelybe a római legionáriusok a kardjukat dugták.

Korábban az erotikus művészet azáltal fokozta a női test eme részének érzéki vonzását, hogy eltakarta a kíváncsi szemek elől. Elég egy felszínes pillantást vetni a modernebb felfogású mai pornóra, hogy rájöjjünk miért.

Sokan „első bejárat”-ként emlegetik a vaginát, nyilván ők tudják legjobban ennek az okát. Valójában pedig egy olyan zsákutcáról van szó, amelynek felső végéből parányi kapu nyílik a többnyire egykedvű és rendíthetetlen méh (uterus) nyakába (cervix).

A belső szervek
A női szaporítószervek függőleges keresztmetszete leginkább a New York fölé tornyosuló King Kong sziluettjére emlékeztet a klasszikus némafilm verzióból.

A hatalmas majom teste felel meg a méhnek, amelybe állítólag mindazok visszavágynak, akik életükben egyszer is rágták a körmüket. Az uterus fala erős izomból van, amelyet eldobható, sejtes szerkezetű bársonyhuzat takar. Hogy az arányokat érzékeltessük, megjegyezzük, hogy ha a többgyermekes nők húgyhólyagja ugyanolyan izmos volna mint a szüléstől meggyengült méhük, akkor a Kossuth téren hanyattdőlve könnyűszerrel le tudnák vizelni a Parlament tetejét.

King Kong karjai a petevezetékeknek felelnek meg, melyeken át alkalmanként egy-egy pete halad lefelé, míg felfelé – ugyancsak alkalmanként – csúf, petevezeték-elzáródást okozó fertőzések lopódzanak. Ezt a vezetéket célozza meg a nőgyógyász sterilizáló csipesze is. A karok végén, a gyengéd ujjak között helyezkednek el a bágyadt és sérülékeny petefészkek. Ezek a nyűgös kis szervek köpik ki egy-két havonta a parányi emberpetét, s ezek termelik azokat a hormonokat is, amelyek a menstruáció előtti idegességért, a szülés utáni depresszióért, a változáskori hőhullámokért, a rendszertelen és fájdalmas havivérzésekért, illetve – nagyon ritkán – a normális havi ciklusokért felelősek.
Vissza a cikkek nyitólapjára