Érdekes, hogy amikor külföldi munkavállalásról van szó, általában a fiatalokról beszélnek, holott egyre többen keresik a megélhetést 50 felett is a határokon túl. Ilyen mai szerzőnk, Öregszárcsa is, aki megtapasztalt már egyet s mást, több országban is dolgozott, nem egyszer kalandos körülmények között – miként ez rögtön ki is derül.
„Magam is átkeltem párszor a határon. Magamról röviden: jóval 50 felett, két egyetemista és egy már önálló gyermekkel, feleséggel, próbálom megtalálni a helyemet ebben a kaotikus világban.
Vendéglátós szakmával, hivatásos jogosítvánnyal és pár OKJ-s tanfolyammal otthon esélytelen vagyok, főleg a korom miatt, hogy minimális igényekkel, de viszonylagos biztonságban várjam az esetleges nyugdíjas kor elérését.
Történetem akár a magyar életpálya tipikus példája is lehetne: az ezredfordulóig egy nyugodt, munkával, külföldi rövid nyaralásokkal, gyerekneveléssel töltött időszak volt. Aztán jött egy lehetőség, üzletkötőként egy jól menő vállalkozásnál helyezkedtem el.
Egy ideig jól ment – Nagyon jól kerestem, építkezni kezdtünk, hitelt vettem fel és két kocsit is vettünk, szintén banki hitellel. (Már hallom is a véleményeket, hogy úgy kellett, balek.) Utólag persze könnyű okosnak lenni, de az én korosztályom, akik hosszú évek óta azt hallották, hogy itt most jön a felzárkózás, az euró, vége a hosszú ideje tartó lemaradásnak, látva, hogy végre igaz, hogy napi 12 óra munkával és sok száz km levezetésével, de kezd emberhez méltó bért kapni, ez nem tűnt lehetetlennek.
Kiszámoltuk persze a részleteket, de kezelhető volt. Aztán jött a bukta: kiderült, hogy a cég adalékokkal dúsította (hamisította) a terméket. Cég bezárt, munka megszűnt, adósság maradt. Ekkor még újabb munkahellyel, mellette másodállásban vállalkozással valahogy kezelhető volt a törlesztés, de jött a bankok csődje miatti hirtelen duplájára nőtt részletfizetés.
Láttam, hogy ebből nem tudunk itthon kilábalni és kimentem Angliába egy szállodába dolgozni. Minimális nyelvtudással, egy konyhai kisegítő (főleg mosogató) állásra jelentkeztem. Ezalatt a feleségem intézte a ház eladását a kocsik visszaadását és a bankokkal való mindennapi küzdelmet.
200 fonttal a zsebemben érkeztem – Itt jegyezném meg, hogy sok írás szól arról: minimum középfokú nyelvtudás, erős (vajon kinek mennyit jelenthet) anyagi háttér nélkül esélytelen bárki külföldön megélni. A kényszer nagy úr, mondják, és sajnos hazánkban az emberek jelentős része kényszerből megy ki külföldre. Lassan akár gazdasági menekültként is fogadhatnák őket, hiszen soknak a napi ennivalóra sem futja.
Én 200 fonttal a zsebemben érkeztem, bár a szállásom és a napi egyszeri étkezésem biztosítva volt. Tehát szálloda: négy hónapig voltam ott. Bár tetszett és viszonylag jó körülmények voltak, a gazdasági visszaesés miatti forgalomcsökkenés miatt el kellett jönnöm.
Érthető okokból az ott dolgozó nemzetközi csapatból azokat hívták be rendszeresen, akik már jó ideje, évek óta ott dolgoztak, minket heti 3-4 nap. Így viszont nem volt értelme a családtól távol, az adósságtól viszont nem távolodva maradni.
Hazajöttem, majd egy szezon (Balaton parton lakom) ledolgozása után befizettünk egy közvetítő irodának és most már a nejemmel újból nekivágtunk Angliának. Közel három évet voltunk, többször egy-egy hónapot is otthon töltve (kisebbik lányom érettségi előtt állt).
Eközben dolgoztunk Skóciában és Angliában több helyen és sokféle munkát: gyár, kertészet, gyümölcsválogatás, stb. Adósságainkat (az ingóságok eladása után persze még a bankok felé maradt bőven) sikerült visszafizetni, egy kis tatalék is maradt, hát a nejemre hallgatva hazatértünk. Kár volt.
Irány Németország! – Béreltünk egy kisebb családi házat még a kint létünk alatt és egy kempingben vállaltunk munkát, közben egy családi takarító vállalkozást is elkezdtünk kiépítgetni. A baj megint az otthoni lehetetlen adórendszer miatt jött. A szezon végeztével mint főállású vállalkozó, olyan lehetetlen adóterheket kellett fizetni, hogy egy kezdőnek lehetetlen nyereségesen kigazdálkodni.
Jött a kiskapu: az egyetemista lányom nevén ment tovább a vállalkozás, a feleségem csinálta, én pedig elkezdtem állást keresni német nyelvterületen, két okból kifolyólag: közelebb van, és erős alapszinten beszélem a németet.
Kínálkozott egy lehetőség, egy magyar tulajdonú németországi bárban pultost kerestek. Bár a magyar tulajdonos hallatán erős kételyeim támadtak (később be is igazolódott) jelentkeztem és mivel a szakmámba vágott, egy telefonos német nyelvű beszélgetés után felvettek.
Kiutazásom után, bár célzások történtek rá, döbbentem meg, hogy egy kupiban vállaltam munkát. Pultosként nekem kellett a magyar lányokat eladnom, tízből nyolc egyáltalán nem beszélt németül egy árva szót sem.
Három hónapig bírtam – Különösebb erkölcsi aggályaim nem voltak, hiszen ők vállalták ezt a sorsot, csak állandó vitáim a lányokkal és a vezetőséggel, akik egy strici és egy volt örömlány párosából állt. A vendégek egy része reklamált, hogy hiába fizet italt a lányoknak, egy szót sem tud velük beszélni, a főnökség kijelentette, azért vagyok én, hogy beszélgessek a vendéggel. Hiába mondtam, ha rám lennének kíváncsiak, akkor egy melegbárba mennének, nem reagáltak rá.
Még valahogyan ezt is benyeltem volna, de este 19 órától-reggel 06-ig minden nap munka volt, a fizetést meg különböző indokkal mindig lefelezték: kaució, mert már sokan otthagyták, különböző pénzbírságok, mert a lányok valamit nem jól csináltak és ilyenkor tőlem is tőlük is levontak.
Három hónapig bírtam, majd a kauciót veszni hagyva, hazajöttem. Megint álláskeresés és most igaz még csak pár hete, de újra Németország, a feleségemmel egy bajor kórházban takarítunk.
Hivatalosan bejelentett állás és egy nagyon szép helyen lévő egy hálószobás, nappalis, teraszos kis házikó. Egyelőre ez van, remélem itt sikerül jó ideig maradni.
Azt írták – Ennyi lenne és mivel már sok reagálást olvastam egy részüket szinte hallom is, de nem mindenki írhat olyan sikersztorit, mint a nemrégiben megjelent londoni karrier, aki nyolcéves korától magántanárral tanulta az angolt, egyetemet végzett, otthon is sokat keresett, de… a szüleit egyszer sem említi, mint akiknek köszönettel tartozik, hiszen az Ő anyagi támogatásuk nélkül meddig jutott volna?
Vagy aki azt írta, elege van a londoni takarító, mosogató magyarokból, akik közül tízből nyolc alkoholista tolvaj, drogos bűnöző. Az ilyen beképzelt honnan is ismerné őket, hiszen messzire elkerüli őket, nem is a szomszédjuk, szóba nem áll velük.
Vagy aki felháborodott, hogy miért is kéne barátnővel, élettárssal együtt lakni, ugyan még csak harminc felé közeledik, de egyszer majd jön a nagy Ő, és onnan majd el tudja viselni az együttélést, a gyereksírást, az alkalmazkodást, addig meg egy beképzelt majom marad, aki és sajnos egyre több ilyet olvasok, csak azt nézi sikernek, ha diplomával, külföldön megfelelő pozícióban dolgozik valaki, a többi mind sikertelen, kudarcra ítélt, lumpen, meggondolatlan egyén.
Én minden olyan rászorultnak, aki otthon kilátástalan helyzetben van, azt javaslom, hogy bár nézze meg hová, de próbálkozzon külföldön. Sok sikert!”
munka
Dukai Regina pucérkodás után már mindent csinál
Dukai Regina régebben meztelenkedő modell volt. Regina számára onnantól kezdve, hogy meghallotta Whitney Houstont énekelni, egyértelművé vált, hogy énekesnő lesz, mindent elfelejtett, még azt is, hogy állatorvosnak készült. Ma már azonban több lábon áll: énekel, modellkedik, műsort vezet. Azt mondja, sokan azt hiszik, könnyű munkája van, ám ez egyáltalán nem igaz. Szerinte egy irodai munka kevésbé fárasztó, mint az amit ő csinál…
Végh Judit szexjeleneteit férje rendezi
Pikáns helyzetbe került Végh Judit és párja. A Jóban Rosszban színésznője ugyanis finoman erotikus jelenetekben szerepel mostanában a sorozatban, a rendező pedig nem más, mint a férje.
A Jóban Rosszban berkein belül ezekben a napokban folyamatosan izzik a levegő a dr. Steiner Dórát alakító Végh Judit és a Konrád doktor szerepét játszó Mihályfi Balázs között. A karakterek szinte egyfolytában egymás karjaiban időznek, így a színészek is az erotikus jelenetek forgatásával töltik mindennapjaikat. Ebben semmi különös nem lenne, a helyzetet azonban nehezíti, hogy Végh Judit férje éppen a TV2 sorozatának egyik rendezője, Kubinszky Péter. Így alakult ki az a pikáns szituáció, hogy Judit párja instruálja egy-egy csókra vagy intim érintésre szerelmét.
– Az a szerencse, hogy a sorozat által ismerkedtünk meg mint rendező és színész, így nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Nyilván ez nem jellemző minden párra a szakmában, de az esetünkben így alakult. Ráadásul nem ő az egyetlen rendező, aki a produkcióban dolgozik, összesen négyen vannak – kezdte a kisgyermekes anyuka.
– Persze bizarr, ha a férjem azt mondja egy férfinak, hogy öleljen át ennél vagy annál a mondatnál, de ez a munkája része. Soha nem viccelődünk ezeknél a szituációknál. A kollégák között ismerek olyan színész házaspárt, amelynek tagjai nehezen viselik, ha a másik intimviszonyba kerül a színpadon. Talán a mi helyzetünk azért más, mert Péter rendező, és a hitelesebb alakítás kedvéért ő utasítja erre a színészeket – tette hozzá a színésznő, aki otthon teljesen elfelejti a sorozatot. – Íratlan szabály közöttünk, hogy kettéválasztjuk a munkát és a magánéletet. Kettős életet élünk, egyet a stúdióban, egyet pedig otthon – árulta el Végh Judit. Forrás: Bors, TV2.
Fiatal, jó alakú, mindenre nyitott nő, a főnökkel dugni kell!
A személyi asszisztenst szexre is kereső férfitól még nem kaptam emailt, de gyorsan reagált egy másik hirdető, aki üzletvezetőt keres szexuális szolgáltatással. Elküldte az egyik jelentkezővel folytatott levelezését. A hirdetése:
Csinos, fitatal jó alakú mindenre nyitott üzletvezetőt keresek pesti színvonalas presszóba. Nagy forgalom, terasz, fiatalok, jó kollektíva, 2 pultos 4 felszolgáló (egy műszakban 3 fő), + takarítónő. Fizetés 200.000 Ft + Jutalék. Kérem olvassa el a hirdetést, ne csak elküldje az önéletrajzát! Itt a jelige: A főnökkel minden tekintetben jóban kell lenni!
Egy jelentkező: 176 cm magas vagyok, 62 kg, 30 éves, sose néztek 25-nél többnek, évekig dolgoztam a vendéglátásban, mint pultos, voltam személyi asszisztens évekig Magyarország vezető diákmunkaerő cégének egy vezető beosztású alkalmazottja mellett és az önértékelésem tökéletesen rendben van, ami a külsőmet és a tapasztalataimat illeti. Tehát nem ezért szívtam fel magamat, mert sose értem el semmit sem, hanem azért, mert süt a hirdetésből, hogy nem a felettes jobb kezét keresitek, hanem valakit, aki pont elég szép, dekoratív és adott esetben bevállalós ahhoz, hogy a főnök ágyasa is legyen. Nekem ment az, amit elértem anélkül is, hogy ezekhez a dolgokhoz le kell süllyedjek. Egyedül a pultosokat és felszolgálókat sajnálom, akik majd ennek az üzletvezetőnek az új “alattvalói” lesznek és hűséggel kell szolgálják azon érdekeket, amik az ő zsebét fogják duzzasztani… A teljes cikk itt olvasható
Álcázott prostitúció a titkárnőség?
Az elmúlt száz évben a titkárnők megítélése meglehetősen kettős volt. Maga a szakma is csak a férfiak hiánya miatt alakulhatott ki, és magával hozta a koedukált munkahely legelső csíráit is. Természetes hát, hogy a szokatlan helyzet egyfajta gyanakvás és rácsodálkozás célpontja lett, hiszen az átlagemberek el sem tudták képzelni, hogyan tud férfi és nő szexuális kapcsolat nélkül együtt lenni minden egyes munkanapon. A mai, felvilágosult nézeteink az irodai munkáról, az adminisztrációs asszisztensekről még sehol sem voltak 1900 körül, mikor a titkárnőket egyenesen elítélték és erotikus regények szereplőivé tették.
A ‘70-es években nagyjából lezajlott az egyenjogúsági forradalom, és azóta a degradáló “személyi titkárnő” szó helyett a sokkal korrektebb “asszisztens” vagy “adminisztrációs munkatárs” megnevezéseket használják. Ám a női karrierlehetőségek eme ágának nehéz úton kellett idáig jutnia, az első nagyjából 80 év korántsem volt könnyű vagy szórakoztató az írógéphez és adminisztrációhoz értő hölgyek számára. Íme egy kis áttekintés a titkárnő jelenségének fejlődéséről:
Miss Remington (1908) – Az első nők azért dolgozhattak az Egyesült Államok kincstárának adminisztrációs osztályán, mert a polgárháború miatt a férfi munkaerő száma drasztikusan lecsökkent. Ám az új munkahely típus, ahol férfiak és nők közösen dolgoztak együtt nap mint nap, meglepő és pletykákra okot adó újdonság volt.
Olyannyira rossz volt az írógépet kezelő adminisztrátornők megítélése, hogy egy 1894-ben íródott New York útikönyvbe a következő, őket megvédő passzus is belekerült: “Nincs téma, melyről több tréfa születne, mint a ‘csinos gépelőnők’ munkája. S bár tényvaló, hogy erkölcstelen, butácska és szertelen lánykák is kerültek már ebbe a munkakörbe, az ilyetén foglalkozású hölgyek jó többsége szerény, vállalkozó szellemű és minden dícséretre érdemes.”
“Közeli figyelmet igénylő munka” (1909) – Nem segítette a titkárnők megítélését az, hogy az 1970-es évekig szigorúan zárt ajtók mögött folyt a diktálás, mikor főnökük szavait kettesben kellett lejegyezniük. A titkárnő dolga az volt, hogy főnöke hívására azonnal felpattanjon, jegyzetfüzetével besiessen az irodájába és magukra zárja az ajtót, és általában gyorsírással rögzítette a fontos leveleket és jegyzeteket, melyeket később gépeltek le. Legalábbis hivatalosan ez volt a munkaköri leírás, de hát ki ne gyanakodott volna arra, hogy a zárt ajtók mögött más is történhet?
Az álnok dög (1907) – A polgárok többsége örömmel fantáziált arról, mi történhet ezen alkalmakkor az iroda magányában – többek közt azok is, akik 1907-ben ezt “Az álnok dög” című sztereográfiát készítették. (Ez egy speciális és régen használt technika, a tévé egyik elődje. A kemény papírra nyomott fényképet egy erre a célra tervezett, sztereoszkóp nevű gépbe helyezve kell nézni, így a képen ábrázolt alakok 3D-ben jelennek meg.) A kép egy aktuális divat szerint felöltözött, fiatal nőt ábrázol, aki éppen beoson egy korabeli irodába, ahol a meglepett főnök éppen csinos titkárnőjével az ölében ücsörög. A párocskára rátörő nő természetesen a főnök felesége.
“Az irodai feleség” (1930) – Az 1920-as években szárnyra kapott az “irodai feleség” megnevezés is, ami a szociológusok szerint egy akkoriban igen elterjedt jelenséget írt le: mégpedig azt, mikor a titkárnő jóformán magára vette a feleség szerepét főnöke életében. Ezt a gúnynevet állítólag egy 1930-ban megjelent romantikus könyv, “Az irodai feleség” űzte ki a köztudatból, ami egy fiatal és ambíciózus titkárnő, az ő boldogtalan főnöke, és a főnök otthon unatkozó felesége közti szerelmi háromszögről szólt. A szokatlanul pikáns íromány fülszövege szerint: “Ha elolvassa ezt a regényt, utána ragaszkodni fog hozzá, hogy férje jövendőbeli titkárnőjét saját maga válassza ki!”
Az irodai anyuka (1930-40-es évek) – A boldogtalan házasságban élő főnökét gonoszul elcsábító, buja titkárnő alakja mellett a popkultúra egy másik népszerű ábrázolást is elterjesztett, mégpedig a főnökről édesanyaként gondoskodó, magánéletét elanyagoló titkárnőt, aki titokban reménytelenül szerelmes az élete központjának megtett karizmatikus férfiba, akivel hosszú évek óta minden munkanapját tölti.
Akkoriban közkeletű vélekedés volt az, hogy a férfi alkalmazottak egyéb téren mutatkozó előnyei ellenére egy nő sokkal alkalmasabb a titkári pozíció betöltésére, mivel anyai ösztönei és gondoskodási kényszere miatt előszeretettel figyel a főnök munkán kívüli igényeire is – mondjuk bejelenti őt a fodrászhoz, ha már lenőtt a haja, vagy ebédet visz neki, ha túlzottan belefeledkezne ügyes-bajos teendőibe. Még egy tanácsadó könyv is megjelent 1949-ben “Jó Munka Jó Lányoknak” címmel, ami ahhoz adott hasznos tippeket és ötleteket, hogyan érjük el, hogy a főnök titkárnőjéből előbb-utóbb a feleségévé avanzsáljunk.
Az Olivetti Lány (1972) – 1972 márciusában egy nők jogaiért küzdő nemzetközi szervezet tüntetést rendezett a Lois Holland Callaway reklámügynökség elé, akik az akkoriban futó Olivetti Lány kampányért voltak felelősek. Kifogásolták ugyanis, hogy a reklám “lekicsinylően ábrázolja a titkárnőként dolgozó nők intelligenciáját”, mivel a kampányban az adminisztratív munkásokat “butácska szexuális tárgyakként” jelenítették meg. Erre a tüntetésre az ügynökség feje, George Lois válaszolt is egy kicsit később, újabb tévéreklám formájában.
Ebben a rövid reklámfilmben egy szexis női főnök és férfi titkárja volt látható, akit egy akkoriban igen népszerű focista és szexszimbólum, Joe Namath játszott. A főnöknő odafordult titkárjához és sokat sejtetően megkérdezte: “Nagyon elégedett vagyok a munkájával. Mik a tervei ma estére?” Erre a titkár a kamerába nézve csak elmosolyodott. Az új reklám persze szintén nem nyerte el a feministák tetszését, és kiviharzottak a próbavetítésről, mire állítólag George Lois azt kiabálta utánuk: “Most mi a baj? A főnök mindig megpróbálja lefektetni a titkárát!”
Az elektromos titkárnő (1962) – Termszetesen a 60-as évek forradalma ezt a szakmát is elérte. A nők jogaiért küzdő szervezetek tagjaiként sok titkárnő harcolt a magasabb fizetésért, megbecsülésért, egyenjogúságért és magasabb pozíciókért. Sok fiatal lány ekkor már nem is titkárnőnek tanult egy-egy pálya szakemberei mellé, hanem ő maga is célzatosan a felsőoktatási rendszerben készült fel rá, hogy azt a posztot szerezhesse meg, amit titkárnőként a főnöke kapott volna.
Emellett az új technológiák is beszivárogtak az adminisztráció világába: az IBM által fejlesztett MagneticTape Selectric Typewriter (a mai szövegszerkesztő rendszerek nagyanyja) vagy az üzenetrögzítő feltalálása és elterjedése átalakították a hagyományos titkári feladatokat. A feladatok gépesítésének elterjedésével egyetlen titkárnő már egyszerre több főnöknek tudott dolgozni, vagy akár szükség sem volt rá. Az egyenjogúsági törekvések és a technikai fejlődés együttes hatása tehát végül eltörölte az iroda magányában összezárt női titkár – férfi főnök sztereotípiát, és így megszűntek a tipikus élcelődések és fantáziálások is erről a munkakörről.
Személyi asszisztens (2010) – Manapság titkárként dolgozni egyaránt lehetséges mindkét nem képviselői számára, a hűtlenkedés gyanúja és negatív megítélés nélkül. A személyi asszisztensi munkakör fed inkább intim együttléteket.
Munka és szex
Szombat reggel volt, valamikor a tavalyi év augusztusában. Egy pénteki buli után kicsit zegernyés hangulatban ébredtem, és éppen azon gondolkodtam hogy mit fogok csinálni a szép nyári verőfényes délelőtt, amikor fura hangokra lettem figyelmes.
Hallgatóztam kicsit és rájöttem hogy a lakógyűlés álltal megszavazott külső festés és tatarozás folyik odakinnt. Félrehuztam a függönyt és a szokványos magyar munkás brigád látványa tárult fel előttem. Fiatal szakmunkás tanulók keverték a maltert és a házfalon kigyózó kötélen pár bermuda nadrágra vetkőzött illető mázolgatta szét a kissé lemált vakolatot pótló anyagot. Egész felvillanyozódtam, imádom az izmos munkától edzett testű férfiakat, nem esetem az elpuhult irodakukac. Hirtelen valaki hangosan rámköszönt a nyitott ablak mögül, elég váratlanul ért hisz a harmadik emeleten lakom.
Épp tusolni készültem, úgyhogy egy fehér frotir fürdőköpenyen kívül nem sok minden volt rajtam. Kicsit megrémültem, de a gyomrom legmélyén megéreztem azt a furcsa meleg csomót. Kezdtem egyre jobban élvezni a helyzetet.
Visszaköszöntem és behuztam a függönyt. Letusoltam, de sem a langyos sem a hideg viz nem űzte ki belőllem a forróságot. Sejtettem hogy az elhuzott függöny nem akadályozza meg a falon himbalozó munkásokat hogy ne leskelődjenek. Ez teljesen lázba hozott.
Egy fehér tangában és melltartóban visszamentem a szobába és láttam hogy a sejtésem beigazolódott, a függöny résnyire el volt húzva és mivel a nap hátulról világította meg így észrevehető volt 3 sötet árnyék képe. Kukkolnak.
Elvesztettem a fejemet, éreztem ahogy a bimbóm megtelik vérrel ágaskodni kezd. Lassan lehuztam a melltartómat, és nyálas ujjammal elkezdtem a mellemet maszirozni simogatni. Hanyatt feküdtem ügyelve hogy mindent lássanak, ujjaimat a bugyim alá csuztattam és simogatni kezdtem a már nedves nagyajkaimat. Az, hogy közben látnak valami fantasztikus izgalommal töltött el.
Már teljesen mesztelenül henteregtem az ágyon izgatva és kényeztetve magam.
Hirtelen ötlettől vezérelten odamentem az ablakhoz és elhuzva a függönyt megláttam a 3 kukkolót. Teljesen megdöbbentek, mire én azt mondtam nekik:
– Nincs kedvetek inkább bejönni ?
Hát persze hogy volt.
Naptól barna izmos testük volt, munkától kérges kezük simogatta gyurta felhevűlt testemet. Kéjesen nyögdécselve hanyatt feküdtem lábaimat felhuztam a fülemig széttárva ezzel kitágult puncimat. Az egyik fiú hangos horkantassal rávetette magát és durván elkezdte nyalni.
Szinte azonnal 2 ujját keményen belémnyomta, de meglepő módon nem fájdalmat hanem hatalmas kéjt okozva ezzel. Felváltva adták farkukat a számba és én mindegyiket leszoptam, az arcom és a mellem csillogott a rengeteg rámlőtt spermától, én pedig a kéjtől kábultan hagytam hogy azt tegyenek velem amit csak akartak. Megfordítottak, az egyik hátulról belémnyomult és nagyon keményen és gyorsan elkezdett kefélni, közben a másik két farkat felváltva szoptam, simogattam a feneküket, nyelvem végigtáncolt meredező szerszámjukon, mellyen beszivva a farkukat egészen a torkomig, azután kezemmel és nyelvemmel a zacskójukat nyalogatva hallottam ahogy morognak az élvezettől. Megragadva az egyik farkat ami olyan vastag volt hogy egészen nem bírtam a számmal átérni, lehuztam a bőrt és a makkot nyalogattam, kezemmel ritmusosan vertem a lüktető dákót, éreztem ahogy megremeg, megfeszülnek a combizmai és hangos nyögéssel a számba lőtte a spermáját, isteni íze volt lenyeltem az utolsó cseppig. Tisztára nyaltam a petyhüdni kezdő farkat, közben éreztem ahogy az elso fiú teleengedi a puncimat a levével. Kiszállt belőllem és odament az ablakhoz, és a másik 5 srácot is a lakásba invitálta. Azok teljesen megdöbbentek amikor szembesültek a helyzettel de nem sokat kérették magukat, azon a délelőttön 8 idegen férfi kefélt meg, 8 idegen farok spriccelt össze. Elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal, sorozatban értek az orgazmusok, hangosan sikoltoztam a gyönyörtől. Megfordítottak, nyalni kezdett valaki közben 2 majd 3 ujjal ujjazni. Fájt, de nem bírtam szólni mert a szám tele volt egy lüktető dákóval.
Egy kéz körkökörsen izgatni kezdte a fenekemet, ujjai nedvesek és csúszósak voltak a spermától és a folyásomtól. Lassan benyomúlt a fenekembe, tágítva a lukamat, sóhajtoztam a gyönyörtől. Lovagló ülésben ráültem egy fiúra és magamba fogadtam a dákóját, alig éreztem annyira ki voltam már tágulva, éreztem ahogy mögém térdel egy másik és szerszámát benyomta a fenekembe. A két dákó majdnem egyszerre döngetett, és közben felváltva szoptam az előttem meredező farkakat.
Izgattam őket a számmal, nyelvemmel és a kezeimmel. Ők is verték a farkukat ha nem fértem hozzájuk, szinte egyszerre kaptam az 5 forró spriccet az arcomra, elborított a sperma, alig kaptam levegőt. Összeszorított izmaimmal fejni kezdtem a puncimban mozgó dákót, és az én orgazmusommal egy időben sült el bennem. A fenekemben mozgó farok mozgása felgyorsult, hirtelen ki szállt belőllem és néhány gyors mozdulattal a hátamra verte az anyagot.
Lefogták a kezeimet és széttárt lábaimat, az asztalon álló kb. 7 cm átmérőjű 19 cm hosszú rúd gyertyát csusztatak puncimba. Közben egy nyelv a csiklómat maszírozta, és a kéz a gyertyát ütemesen huzogatta tologatta bennem, teljesen feltolta éreztem hogy már nem bírja tovább feldugni bennem a gyertyát, a csiklómon táncoló nyelv megtalálta azt a pontot amitől sárgás fényű robbanások vakították el a szememet, felsikoltottam a kéjtől megfeszítettem a testemet és hatalmasat élveztem.
A sok gyönyörtől kábultan figyeltem ahogy összeszedik a cuccaikat, és kimásznak az ablakon. Az utolsónak távozó visszafordult az ablaktól és odajött hozzám megpuszilta az arcomat, megsimogatta a csapzott verítékes hajamat megköszönte ezt a szép délelőttöt és figyelmeztetett hogy zárjam be az ablakot. Majd távozott, nem maradt utannuk semmi, csak a zsibbadság a testemben, és a sok ragacsos anyag az arcomon a mellemen és lassan csörgedező patakokban tört elő a még mindig kéjesen lüktető puncimból.
Balatoni szájpetting impresszionistákkal és dubajozókkal
Balatoni szájpetting impresszionistákkal és dubajozókkal, az Xnews.hu videója. Szóval Sound. Jó hely csak a túlzott gépzene zaj a zavaró. A fesztiválozók élvezik. mi Zimmer Feri-nénél lakunk. Első este egy osztrák meleg pár szerelmének beteljesedése tette emlékezetessé az apartman lakóinak a napját, de ahogy pénteken megérkezett egy szlovákiai magyar bogyódíler, már attól félünk, hogy mikor töri ránk az ajtót valamelyik akciócsoport. Zsír a Buli.
Bánovics Marcsi aktmodell elismeri, hogy Kiss Hegedűs Rékával voltak Dubajban, de csak fotózáson, és két napra. Ismer olyan híres celebeket, akik csinálják, de nem veti meg őket, mindenki úgy él meg ahogy tud. Azokat utálja, akik celeb körökben közismerten járnak ki, de mégis úgy viselkednek mint egy szűzlány. A riporter megvilágításában ők a szűzkurvák.
Illúzióba ringatta a lányokat a bűvész
Szexmentes munkát ígért egy bűvész, a lányoknak mégis night clubban kellett volna táncolniuk – ezt állítja egy, az RTL Híradót megkereső lány. A bűvész álláshirdetésére jelentkezett, aki asszisztenst keresett külföldi munkára. Azt mondja, Olaszországban azonban kiderült erotikus táncot kellett volna vállalnia. A bűvész most is hirdeti az állást.
A produkcióban a kisszék már az elején feleslegessé válik, aztán már a botokra sincs szükség. A végén úgy tűnik, mintha a lány lebegne. Persze ez csak illúzió.
A többi közt ez a mutatvány is érdekelte ezt a lányt, ezért jelentkezett a bűvész álláshirdetésére. A férfi asszisztenst keresett a mutatványaihoz, akikkel Olaszországban lépne fel. A munka szigorúan szexmentes – ez állt a hirdetésben. 3 másik lánnyal együtt vitte ki őt a bűvész Olaszországba. Már az érkezésük napján dolgozni kellett volna.
„Láttuk, hogy night club, én közöltem, hogy én ide nem megyek be, mert még sosem jártam ilyen helyen, nem is fogok. Mert, hogy nem ez volt a szerződésben” – mondta a lány.
Azt mondta, ott derült ki, hogy a bűvész csak közvetítő volt, valójában a bár olasz tulajdonosa a főnök. A felesége tolmácsolt, mert a lányok nem tudtak olaszul.
„- Ők táncot mondtak, hogy táncolni kell, gondolom vetkőzni is, mert mondták, hogy privát tánc, az gondolom azt takarja, hogy bemenni a vendéggel, pezsgőzni, és vetkőzni. Ez nekünk nagyon nem fért bele.
– Szexet is kértek?
– Azt mondták, hogy elmehetünk a vendéggel. De nem a bárban, hanem azon kívül, megvannak azok a vendégek, akikkel elmehetünk, ha akarunk. De az nem volt kötelező” – mondta a lány.
A lány azt mondta, végül a többiekkel együtt szöknie kellett Olaszországból. Miután hazajöttek, feljelentést tettek a rendőrségen. Ott annyit mondtak, a nyomozást megszüntették, mert nem merült fel olyan körülmény, amely szerint megvalósult a kényszerítés bűntette.
A férfi most is hirdeti az állást, aki megfelel, jövő héten már indulhat is. Az RTL Híradó riportere jelentkezett, és rejtett kamerával ment el a megbeszélt találkozóra.
A bűvész hosszasan ecsetelte a kinti munkát. Azt mondta, ha a vendégek a fellépések után meghívják a lányt, akkor beszélgetni kell velük.
„Itt normálisan fel kell öltözni, nadrág nem lehet, szoknya, rövid ruha, elegánsan, csinosan, smink, haj rendben. A szőke haj hatalmas előny” – mondta a bűvész.
Viszont olaszul nem kell tudni. Azt ígérte, ő majd megtanítja a nyelvet.
„ – Főleg a vendég beszél, mint ahogy most én is beszélek.
– De nem értem, én csak mosolygok, meg bólogatok?
– Igen igen. De ha a vendég azt mondja, hogy „kvandofacsamoamore”, akkor ne mondja rá, hogy sumito. Tehát hogy mikor csinálunk szerelmet, akkor ne mondja rá, hogy izé, mert ez meg bunkó”
Természetesen a bűvészt is megkerestük. Azt mondta, le akarják járatni. Először elzárkózott az interjútól, majd meggondolta magát. Csütörtökön azt ígérte, pénteken elmondja a véleményét.
Munkát kaptam a fővárosban
Borzasztóan örültem, amikor értesítettek, hogy megkaphatom a fővárosi állást. Nem volt nekem semmi bajom a kisvárossal, ahol éltem, volt nagyjából minden, rendezett családi viszonyok, vőlegény, hébe-hóba el is mentünk szórakozni, csakhát munkalehetőség… Ezen a téren siralmas volt. Dolgoztam egy kis cégnél, de utáltam bejárni. Megalázóan bugyuta, aktatologatós munka, pitiáner intrikus kollégák, brrr…
Most viszont felelősségteljes munkám lesz! A fővárosban. Hirtelen belémnyilallt, hogy hol fogok én lakni? Oké, már több mint három hónapja leveleztünk az állásról, és kétszer voltam fönt interjún, és biztattak, hogy megkapom, de csütörtökön kaptam a levelet, hogy hétfőn jelentkezzek, mert már ennél a hónapzárásnál számítanak rám.
Hogy találok én három nap alatt albérletet? Hotelre nem volt pénzem… Akkor jutott eszembe András és Zoli. Ők már több mint egy éve a fővárosban dolgoztak, és együtt béreltek egy albérletet. András a bátyám jóbarátja volt, sokszor járt nálunk, néha ott is aludt, őt nagyon jól ismertem. Zoli is velük egyidős volt, de nem osztálytársuk, őt csak futólag ismertem, köszöntünk egymásnak az utcán és ennyi.
Elkértem a bátyámtól az András számát, felhívtam, és megkérdeztem hogy meghúzhatnám-e magam náluk, amíg találok valamit. Megbeszélte Zolival, és visszahívott hogy rendben van. Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja….
Istivel, a vőlegényemmel furán alakultak a dolgok az utóbbi időben. Már bő három éve jártunk, és fél éve eljegyeztük egymást, így legalább anyámnak nem járt a szája, ha Isti nagynéha nálam aludt. De az esküvő nem lett kitűzve, meg semmi sem lett jobb az eljegyzés óta, ugyanolyan munkamániás volt, és rengeteg utazással járt a munkája, és csudamód mindig hétvégére torlódott fel. Így aztán nagyon ritkán voltunk együtt, most is már három hete elmúlt, hogy legutóbb szexeltünk, és ezen az elmenetelem előtti hétvégén sem volt itthon. De ez őt láthatólag nem zavarta.
Vasárnap este betoppantam a nagy utazótáskámmal ideiglenes szállásadóimhoz, Andráshoz és Zolihoz. Egy szép másfélszobás lakást béreltek, a félszoba Zolié volt, a nagyszobát pedig, amelyben egy méretes franciaágy terpeszkedett, András uralta.
– Oda cuccolhatsz be, hozzám, ott van több hely – mondta András.
Ezen megdöbbentem. Ha engem kérdeztek volna, én úgy képzeltem volna el, hogy arra a kis időre, amíg ott vagyok, összeköltöznek, és nekem hagyják a kisszobát. De nem mertem beleszólni. Most akkor Andrással kell aludnom egy ágyban? Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja… És vajon akar tőlem András valamit? Magas, vékony, barna szemű, fekete hajú srác volt, tulajdonképpen jóképű, sőt, már meztelenül is láttam, mikor nálunk aludt. De sosem férfiként gondoltam rá, hanem csak mint a bátyám haverjára.
Erősen elhatároztam, hogy nem bátorítom semmivel. Sosem öltöztem át vagy vetkőztem le a jelenlétében, mindig kivonultam a fürdőszobába. Mikor hálóingben voltam, mindig betettem az MP3-lejátszó füldugóit a fülembe, hogy ha valami kínosat kezd mondani, úgy tegyek, mintha nem hallanám. Meg ilyesmik.
Így telt az első hét. Az új munka nagyszerű volt: hamar megértettem a szabályokat, odafigyeltek arra, amit mondtam, segítettek, nagyon jól éreztem magam. Pénteken viszont bejelentették, hogy elmaradás van, szombaton be kell jönni túlórázni. Nincs kibúvó, főleg nekem próbaidősnek nincs. Szomorúan hívtam fel Istit a hírrel, hogy nem tudok hazamenni, illetve egy rövid napért nem érdemes. Egykedvűen fogadta, annyit mondott, hogy „Jól van, cica”. Engem meg az marcangolt, hogy már több mint négy hete nem érintett férfikéz, dehát mit csináltam volna…
A két új lakótársammal nagyon hamar megbarátkoztam, Zolival is, akit addig alig ismertem. Zoli alacsonyabb volt Andrásnál, pont akkora, mint én, göndör barna haja volt, és huncut zöld szeme. És dőlt belőle a hülyeség. András is rengeteg vicces történettel traktált kezdeti csetlés-botlásaikról, amikor még újak voltak a fővárosban, de a nagy hülyéskedéseket Zoli kezdeményezte. Aránylag későig dolgoztunk mind a hárman, de az estéket együtt töltöttük. Kétszer is főztem nekik a hét során, megnyalták mind a tíz ujjukat, egyszer moziban voltunk, egyszer pedig lementünk egy közeli kocsmába, melegszendvicset ettünk és sok sört ittunk rá, és gurultunk az asztal alá a röhögéstől, annyi hülyeséget szedtek ki magukból a srácok. Eléggé berúgtunk, még énekeltünk is hazafelé menet egy picit.
Szóval eljött a szombat, a túlórával terhelt, és nem mentem haza hétvégére. Zoliandrásék cégénél viszont vállalati banzájt szerveztek, hogy milyen évforduló alkalmából, már nem tudom, mindenesetre az angol főnökük azt mondta, hogy mindenki hozhat magával egy „spouse”-t, azaz házastársat vagy élettársat. Mivel aktuálisan egyikük sem rendelkezett „spouse”-al, engem győzködtek, hogy tartsak velük.
Pénteken még húzgáltam a számat, hogy kimerült vagyok, de szombaton délben bulizhatnékom támadt, és felhívtam őket, hogy számíthatnak rám. Munka után hazamentem rendbetenni magam, felvettem a legszebb ruhám, és este hármasban indultunk bulizni. Húha, ha ezt Isti megtudja…
Gyönyörű nyári este volt. A bulit egy erdőszéli panzióban tartották, amelynek hatalmas terasza volt. A kert egyik sarkában húsokat és zöldségeket grilleztek, a másik sarkában volt a koktélbár – istenem, micsoda nevek, Sex on the Beach, Tequila Sunrise, Screaming Orgasm, mindet ki kellett próbálni – és a teraszon táncoltunk. Rengeteget.
András és Zoli egész este nyomták nekem a csajozós szöveget, a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy föl akarnak szedni, de nem tudtam komolyan venni őket. Táncoltam velük párszor, de jópár más pasival is. Próbáltam szóba elegyedni egy-két jóképűbbel, de nem ment valami jól. Nem sok koktélt ittam, de ütősek voltak, zsongott a fejem. Ahogy telt az idő, a pasik egyre részegebbek lettek. A legjobbak teljesen kidőltek, maradt még a táncparketten néhány az aggresszív fajtából, akik nyúlkáltak tánc közben. Oké, bő négy hete nem érintett férfikéz, és úgy vágytam már rá, mint egy falat kenyérre, de nem erre a bunkó fenékfogdosásra, úgyhogy ellöktem magamtól sorra mindet.
Végül Zoliandrásék takarodót fújtak, már hajnali kettő körül járt, és koccintottunk egy utolsó koktéllal, míg vártunk a taxira, ami hazavitt bennünket. Ott ültem a taxi kényelmes hátsó ülésén kettejük között, és annyira magányos voltam… Egy dalt dúdoltam halkan, és azt figyeltem, nem mozdul-e esetleg valamelyikük keze a térdem irányába… Valamelyikük… Bármelyikük…
Hazaérkeztünk, és András azonnal eltűnt a fürdőszobában. Zoli leült a nagy ebédlőasztal mellé egy konyhaszékre, félig felém fordulva, az asztalon könyökölve a tenyerébe támasztotta a fejét, és engem nézett a huncut zöld szemével. Én pedig ott álltam, és annyira magányos voltam, hogy az önsajnálattól a könnyem is kicsordult. Zoli kinyújtotta a kezét, és magához húzott. Az ölébe ültetett, és csókokkal kezdte felszárítani a könnyeimet. Mind a két szemem megcsókolta, aztán az orromat, aztán finoman szétnyitotta az ajkaimat, és közéjük préselte a nyelvét. Szenvedélyes csókcsata vette kezdetét, egyre inkább zihálva szedtük a levegőt. Végre Zoli keze is megmozdult, kigombolta a ruhám felső gombjait, megsimogatta a mellemet a melltartón keresztül… Csodálatos érzés volt. Finom, puha ujjakkal játszadozott rajtam.
Ekkor lépett ki a fürdőszobából András. A látványtól földbe gyökerezett a lába, és mi is megmerevedtünk. A kínos csöndet azzal oldottam fel, hogy most én vonultam be a fürdőbe. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhát, és beálltam a zuhany alá. A kellemes vízpermettől tisztulni kezdett az agyam, és tisztán éreztem, hogy én ezt most Zolival folytatni akarom. A keze érintése még ott bizsergett a mellbimbómon. Nagyon bíztam benne, hogy ott vár rám kint, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De hogy csináljuk, hogy András ne sértődjön meg? Hiszen ott aludtam vele egy ágyban éjszakákon keresztül…
A pizsamám nem volt velem, az átizzadt ruhát sem akartam visszavenni, ezért valamelyik fiú fürdőköpenyét vettem magamra, úgy léptem ki a fürdőszobából. A lakásban minden villany el volt oltva, halk zene szólt, és fanyar, fűszeres illat terjengett, biztosan valami keleti füstölőt gyújtottak meg. Mire az agyam ezt mind leltárba vette, egy kéz benyúlt a hátam mögé, és eloltotta a fürdővilágítást is. Ott álltam a töksötétben, mezítláb a hideg kövön. Ekkor egy kéz megfogta a kezem, és Zoli azt mondta: „Bízz bennem”. Vezetni kezdett kézenfogva, de csak három lépést tettünk, majd oldalt fordított, és elengedte a kezem. Kitapintottam, hogy háttal állok az ebédlőasztalnak, amire egy vastag takarót terített. Kioldotta az övet, és puhán lecsúsztatta a vállamról a köpenyt.
Úristen, András is itt van! – villant belém, mikor könnyedén fölemeltek és az asztalra fektettek. Meglepetésemben teljesen leblokkoltam, köpni-nyelni nem tudtam.
– Fiúk… – kezdtem halkan, de nem tudtam, mit mondhatnék.
– Ssssss… – volt a válasz kétoldalról.
Sikoltani kellene, hogy nem, ilyet nem szabad, fordult meg egy pillanatra az agyamban, de hatalmas hullámként jött egy másik gondolat, ami elmosta ezt a sikolyt: bő négy hete nem érintett férfikéz, és most itt van hirtelen négy. És a négy kéz elindult az útjára. Simogattak, és nem tudom, hogyan csinálták, de szinkronban mozogtak. És a négy kézhez volt még két puha száj. Kaptam puszit a szememre, az arcomra, a nyakamra, a vállamra, közben a kezek a melleim körül köröztek, majd a mellbimbókat morzsolták picit az ujjaik között. Ezek a csókok és érintések szétáradtak az egész testemben, és felforrósították, és nagyon kívántam a folytatást. El is indultak tovább, és a szájak már a mellbimbóimnál tartottak, és hosszan nyalogatták meg cuppogtak rajta, a kezek pedig a csípőmet masszírozták, csodálatos volt. Fel is hördültem a kéjes érzéstől, mert majdnem megérkeztek a kezek a már benedvesedett célterületre, de… Hé, mi történik? Továbbmentek. Végigcsókolták a combomat és egészen a bokámig jutottak a szájak, a kezek pedig a lábujjaimon zongoráztak. Ekkor elkezdték csókolgatni a lábaimat belülről, és én széttettem, amennyire csak tudtam, ahogy haladtak fölfelé, de fiúk, ott nem fog elférni két fej, és bumm, össze is ütközött a fejük.
Zoli felegyenesedett, a fejem fölé hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira jólesett… Átöleltem, simogattam a hátát, és szívtam a nyelvét, ahogy csak bírtam. András pedig szemből befúrta a fejét a lábam közé, a puncim már csupa lucsok volt. Nagy nyelvcsapásokkal mindenütt izgatni kezdett, majdnem a fenekem lyukától majdnem a csiklómig. Ezt a területet többször bebarangolta, és fantasztikus munkát végzett: patakzott belőlem a nedv, és már majd’ megőrültem, hogy valaki érintse már meg a csiklómat… és akkor rácuppant. Szó szerint. Az ajkával körülölelte a csiklót, finoman megszorította, beszívta, és a nyelvével megérintette. Leírhatatlan érzés volt. Mint egy bizsergető áramütés. És folytatta a nyelvével az izgatást, míg egy velőtrázó orgazmus végig nem söpört rajtam. Dobáltam a csípőmet, hiába próbálta András leszorítani, markolásztam, téptem a Zoli göndör haját, haraptam az ajkát, hörögtem, szívtam a nyelvét, nyüszítettem, tűzben égett az egész testem… Aztán elernyedtem.
A két fiú leült mellém, a szemem már megszokta annyira a sötétet, hogy a körvonalaik halványan kirajzolódtak, de az arcukat nem láttam. Vajon milyen képet vágnak most? Átszellemülten tekintenek rám, mint egy szexistennőre? Vagy fülig érő vigyorral nyugtázzák, milyen hatással volt rám a ténykedésük? Talán az előbbi, mert végigcsókolgatták a karomat, míg egy picit kifújtam magam.
András hozott egy pohár vizet, amit mohón megittam, aztán se szó, se beszéd, megfogtak asztalterítővel, illetve takaróval együtt, és keresztbe fordítottak az asztalon, úgy hogy a fenekem pont az asztal szélén volt. Felkönyököltem, és feszülten figyeltem, hogy ebből mi lesz. Zoli megfogta a lábaimat a térdhajlatnál, és szélesre terpesztette. A makkját pedig a még mindig nedves puncim nyílásához illesztette. Ó, szóval itt egy valódi, igazi-igazi behatolás készül. Végre!
Zoli makkja elég vastag volt, nagyot cuppant, ahogy áthatolt a bejáraton. Naggyon finccsi. Ekkor a combjaimat összezárta, a sarkamat a vállára helyezte, és egyik karjával átfogta mindkét lábamat. A másik kezével a fenekemet markolászva, lassan betolta a farkát „ütközésig”, majd lassan kifelé. Naggyon finccsi.
De miért kellett ehhez keresztbe fordulnunk az asztalon? És hol van András? Nagy robajjal esett le a tantusz: András mögöttem áll, és azért fordultunk keresztbe, hogy LELÓGJON A FEJEM az asztalról. Hát legyen meg, amit kitaláltatok, gondoltam magamban, és lelógattam a fejem hátrafelé. András abban a pillanatban a számhoz érintette a farkát. Körbenyaltam a makkját, majd óvatosan az ajkaim közé csúsztattam a szerszámot. Vékonyabb volt a farka, mint amivel eddig dolgom volt, de a kezemmel végigsimítva úgy éreztem, elég hosszú. Megpróbáltam minél többet bevenni belőle, és a nyelvemmel körbe kényeztetni, közben hátranyújtott kezemmel a fenekét és a heréit markolásztam.
Sosem volt még ilyen kényeztetésben részem. Elképzeltem, milyen lenne, ha kívülről látnám magamat: csatakos puncimban egy vastag farok dugattyúként zakatol ki-be, a hozzátartozó herék ütemesen csattognak az asztalról kicsit lelógó fenekemen. Puncim szorítását ha akarnám se tudnám lazítani, mert lábaimat erősen összezárva tartja egy szőrös férfikar, amelynek párja a fenekemet gyúrja. A számban egy jóízűen duzzadó farok mozgolódik, kinn maradó felét kezemmel simogatom, a másik kezemmel a herékkel pingpongozok. Tíz ujj a melleimen zongorázik, nagy szakértelemmel masszíroz és néha megcsipkedi a mellbimbókat. Észveszejtő összkép, és észveszejtő hatást gyakorolt rám mindez. Úgy éreztem, nemsokára valamiféle önkívületbe fogok esni.
Valamit tudhat a nyelvem, mert András durrant el legelőször. Éreztem a farka lüktetésén, hogy a vég közeleg, és még épp időben kaptam ki a számból, hogy ne ott landoljon az első töltet. Hanem a mellem között. A második adag a hasamig repült, de jutott aztán a nyakamra, az orromra, és néhány csepp a homlokomra is. Mindez mély hörgések és kimerült lihegés kíséretében.
Én is nehezen kapkodtam a levegőt frissen felszabadult számon át. Felkönyököltem, hogy jobban lássam Zoli körvonalait. Azt éreztem, hogy miközben a dugattyúmozgás egy pillanatra sem szünetel, enged a karja szorítása, és leveszi a sarkam a válláról, leengedi egészen a derekáig. Lehajolt és átölelt, aztán felemelt az asztalról. A combomat a dereka köré, a karomat a nyaka köré fontam, és szorítottam, ő pedig a fenekem alá nyúlt, és le-fel húzigált a merev farkán, mint egy játékszert. Minden mozdulatnál a szőrzetéhez dörzsölődött a csiklóm és ez őrjítően fincsi volt. Teljesen elveszítettem az önuralmamat, hörögtem, a vállát harapdáltam, amitől ő még jobban hörgött, majd hirtelen belémlövellte a forró anyagot, ami végigfolyt a farkán, és még sokkal síkosabbá tette. Azt hiszem, halkan sikoltozni kezdtem.
Zoli térde megroggyant, visszaültetett az asztal szélére, és hosszában végigfektetett. Levezetésképpen még néhányszor ki-be csúsztatgatta lassan puhuló farkát, én megmarkoltam az asztal szélét, és őrülten dobáltam a csípőmet, a fejemet ráztam, aztán Zoli a hüvelykujját a csiklómra tette és néhány körkörös mozdulattal beteljesítette a minden porcikámat átjáró orgazmust. Sikoltozva adtam át magam a gyönyörnek, és ájultan ernyedtem el.
Arra eszméltem, hogy András vizet itat velem, és örömmel nyugtázza, hogy kinyitottam a szemem. Gyorsan lezuhanyoztunk, hálóinget vettem, és ágyba bújtunk. Nem jött álom a szememre, hiába csuktam be, újra lepergett előttem az elmúlt órák minden pillanata, és azt kívántam, bárcsak még az elején tartanánk, hogy újra átéljem ezt a csodát. Bizsergést és nedvesedést éreztem a puncim tájékán már a gondolatra is. Háttal feküdtem Andrásnak, de hallottam a mocorgásán és szuszogásán, hogy nem alszik. Egy mély sóhajtással tudtára adtam, hogy én sem.
– Ébren vagy? – kérdezte halkan.
– Igen.
– És mire gondolsz?
– Arra, hogy milyen finom a Screaming Orgasm koktél.
Kuncogott. Aztán hosszabb csönd után azt suttogta:
– De… Tudod, ez nem igazságos így, hogy csak Zoli érezhette a szűk puncid szorítását.
– Nem? – kérdeztem vissza – Hát… tégy igazságot…
Szinte hallottam, hogy kattognak az agya fogaskerekei, ahogy értelmezi ezt a választ, és visszapörgeti, hogy vajon jól hallotta-e. Aztán megmozdult. Közelebb húzódott, felvette az én oldalfekvő pozíciómat, és addig matatott a kezével a hálóingemen, míg megtalálta az alját és felhajtotta. Felemeltem picit az egyik lábam, hogy könnyebb legyen az orvul hátba támadó behatoló útja, aki nem is késlekedett, és óvatosan benyomulva teljesen kitöltötte bizsergő puncimat. Óvatosan, lassan mozgatta bennem a farkát, egyik kezével alulról átkarolt, a másikkal pedig sorra bejárta a fontos és őrjítő pontokat: a fülcimpámat, a mellbimbómat, a belső combomat, a csiklómat, és mindet végigsimogatta. Szépen lassan mintha felemelt és elröpített volna csodálatos magasságokba, és nagyon fincsi volt. Csak azért nem kísérték csípődobálások és rángatózások az orgazmusomat, mert nem volt már erőm megmozdulni a kimerültségtől.
Félig aludtunk, illetve én ébredtem elsőként, délben. Felkeltem, megmosakodtam, és reggelizés közben újra végigpörgettem a fejemben mindazt a csodálatos érzést, amiben az éjszaka részem volt. Még mindig hálóingben voltam, bugyi nélkül, és azon kaptam magam, hogy újra egymáshoz dörzsölöm a combjaim, picit nedves a puncim, és már megint csak a szex jár a fejemben. Ejnye-bejnyézve mentem vissza a hálószobába, és azt láttam, hogy András még alszik, de valami csuda érdekeset álmodhat, mert a vékony takaró, amit magára terített, sátort formáz.
Óvatosan megemeltem a takarót a lábánál, és tényleg ott meredezett a farka kőkeményen. Na, gondoltam, megleplek. Az az igazság, megkívántam. Bekúsztam a takaró alá négykézláb, és kezelésbe vettem a fenyegető szerszámot. Nagy puszit adtam a hegyére, aztán bevettem a makkot a szájamba és alaposan megtisztogattam a nyelvemmel. Végignyaltam oldalt hosszában az egészet, és egy-egy puszit adtam a heréire. Csak a számmal kényeztettem. András természetesen felébredt erre, megemelte a takarót, és természetesen nem lepődött meg azon, kit fedezett fel a farka végén. Próbáltam valamiféle jóreggelt köszöntést mormolni tele szájjal, erre felnevetett.
– Azt hittem, álmodom – mondta. – De most látom, hogy ez valóság.
– Csodálatosan puha a szád – tette hozzá kicsit később, már hörgősebb-fátyolosabb hangon.
Ekkor nyílt az ajtó, és András szeme nagyra kerekedett. A fülem regisztrálta, hogy Zoli ránk nyitott, de a többi érzékszerveim mással voltak elfoglalva, folytattam, amit elkezdtem, egészen amíg András farkának rángása jelezte, hogy nem bírja tovább, és a teljes éjszaka megtermelt mennyiséget a torkomba spriccelte. Ezúttal nem húztam ki a számból, két-három kortyból lenyeltem az érdekes, sós-kesernyés masszát, és addig szívtam a farkat, míg forró levegő nem jött belőle.
Bele sem gondoltam, milyen látvány tárult Zoli elé akkor: van egy takaró, amely alól kilóg egyrészt a legjobb barátja felsőteste, aki hörögve, fülig érő vigyorral bámul be a takaró alá, másrészt a takaró másik vége alatt látható egy a popsit alig elfedő hálóing, alatta egy nedves puncit közrezáró két térdelő láb. Nem szokványos…
Mire én a forrólevegő-szívásig jutottam, Zoli már becsukta maga mögött az ajtót, mögém állt, és a tenyerét a vénuszdombomra helyezte. Ki akartam bújni a takaró alól, de Zoli kissé fenyegető hangon azt mondta:
– Ottmaradsz! – majd így folytatta – Kedves Hölgyem! – hivatalos hanghordozást vett fel – Sasszemem felfedezte, hogy árulkodó folt van a lepedőn. Ez azt jelzi, hogy itt már korábban is olyan ténykedés folyt, melyből engem orvul kihagytak. Hát való ez? Nem való, sőt! Büntit érdemel.
Vajon mit érthetett ezalatt, töprengtem magamban, de nem szóltam semmit. Belementem a játékba, vártam, mit talál ki Zoli. Ott voltam a takaró alatt, az András szétterpesztett lába között négykézláb, a könyökömön támaszkodtam, és az állam a tenyeremben pihentettem. Zoli feljebb hajtotta a hálóing alját, és hatalmasat csapott a bal fenekemre. Ááu, ez fájt, akartam kiáltani, de csak egy nagy szisszenés jött ki a fogam közül. Egy pillanattal később a másik keze középső ujjával végigsiklott a nedves hasítékon, és körözött egyet a csiklóm körül. És ezt így folytatta: egy ütés, egy csiklósimítás. Egy pillanatnyi fájdalom, egy pillanatyi gyönyör. András a fejem fölé hajtotta a takaró végét, és érdeklődve figyelte az arcomat. Nézte, ahogy szenvedek, és ahogy élvezkedek. Mikor Zoli pirosra paskolta a bal fenekemet, hogy már szinte égetett, kezet váltott, és a jobb popsimmal művelte ugyanezt, most apró morzsolgatásokkal jutalmazva a csiklómat. Leírhatatlan gyönyör volt.
Mikor ezzel is „kész volt”, duzzadt makkját a bejárathoz illesztette, és óvatosan betolta vastag farkát a puncimba. Előrehajolt, és a kezeivel a melleimet vette kezelésbe. Hevesen dugni kezdett, és ez megőrjített engem: az ágyéka minden lökésnél pirosra vert popsimon csattant, apró fájdalomhullámokat küldve szerteszét a testemben, melleimet cirógató kezei és puncimban szánkázó síkos farka pedig gyönyörhullámokat gerjesztettek. András pedig végig figyelt, és ez is fokozta a kéjt. Végignézte, ahogy egyre kapkodóbban szedem a levegőt, és elhomályosul a tekintetem. Zoli végül megszorította a derekamat, és néhány erőteljes lökéssel belémpumpálta a teljes összegyűlt tárat, aztán a csiklómhoz nyúlva néhány körzéssel engem is elröpített a csúcsok csúcsáig. Összeomlottam, és András mellkasán feküdve pihegtem. Sokáig simogatta a hajam és a hátam, míg a légzésem visszanyerte szokásos ritmusát.
Zimány Linda nem pucérkodós munkát kapott
A modell és celeb Zimány Lindának nincs többé szüksége álláskeresési járadékra. A Fem3 tévécsatorna divattanácsadójaként újra rendszeres havi fizetése lesz.
Az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar modell Zimány Linda nem sokáig marad állás nélkül. A pár hónapja tétlenül tengődő szőkeségre a TV2 csajban nagy testvércsatornája a Fem3 csapott le. Linda a Boszorkánykonyha című műsorban való szerepléssel álmai munkáját kapta meg, hiszen azzal kell foglalkoznia amihez a legjobban ért: a divattal.
A volt szépségkirálynő körül dúló botrány úgy fest, ezzel végleg lecsengett, ugyanis amikor Linda eljött a Cool Tv-től – hogy ne szakadjon meg a munkaviszonya – álláskeresési járadékot igényelt az államtól, amit meg is kapott. A dolog óriási közfelháborodást váltott ki, a modellt úton útfélen azzal támadták, hogy bár egy milliomos pókerjátékos a kedvese, ő még sem szégyenli felvenni a napi 1355 forint segélyt. Az ügynek azzal lett vége, hogy Linda a felvett támogatást átutalta egy alapítvány számlájára.
A Boszorkánykonyhában viszont már nem kell pénzügyekkel foglalkoznia, kizárólag a legújabb divattrendekre összpontosíthatja figyelmét:
– Szerkesztőként is tevékenykedem a műsorban, nem csak egy bábú leszek. Régi álmom vált valóra ezzel a lehetőséggel, kiélhetem a kreativitásomat, és segíthetek az embereknek abban, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból – mondta lapunk munkatársának Zimány Linda.
Zimány Linda szex, bulvár, erotika: Zimány Linda vaginája itt – Kibékültek Kedves Feri ágyasai, Bódi Sylvi és Debreczeni Zita – Zimány és Karafiáth a Szigeten – Zimány Linda FHM vetkőzős retró képek – Zimány Linda alapítványnak adta a segélyt – Zimány Linda nem szarozik felveszi a segélyt – Zimány Linda gátlástalanul mutogatja meztelen testét – Zimány Linda meztelen fotózás verk videó – Zimány Linda meztelenül pucsít – Zimány Linda meztelenül pucsít – Dukai Regina, Zimány Linda, Horváth Éva és Bódi Sylvi – Debreczeni Zita, Dukai Regina és Zimány Linda meztelenül – Zimány Linda kihagyta volna a pornóvideót – Zimány Linda pucérkodás után műsort vezetne – Dukai Regina, Zimány Linda, Horváth Éva és Bódi Sylvi modellek – Zimány Lindának semmi sem elég, még segélyt is kell neki – Zimány Linda, Dukai Regina, Debreczeni Zita együtt meztelenkednek – Zimány Linda pucérkodás verk videó – Zimány Linda órát vett Pirner Almától a rúdon – Zimány Linda kihagyta volna a pornóvideót