Rám gerjedt az interjú alatt

Volt egy érdekes nyaram, amikor megint munkát kerestem.
A hirdetés: asszisztens egy logisztikai cégnél. Két és fél egyetemi diplomával meg tanári tapasztalattal gondoltam megpróbálom. Én sem vagyok egy cica, de a „szigorúan-intelligens vonzó csaj” kategóriájába tartozom fiúhaverjaim szerint. Szemüveg, rövid barna haj, s az interjúra egy totál zárt topban és egy fekete térd alá érő szoknyába mentem (majd’ megsültem!). Minden azt árulta el, hogy csóró bölcsész vagyok, ami igaz is.
A hely: Buda, egy olyan „ház”, ami egy lepukkant szellemkastélynak tűnik. De komolyan! 50-es őszhajú hapsi az igazgató. Én 25. Ő ül egy fotelban, én egy szófán, egy pillantást vet a CV-mre, majd rám parancsol, hogy menjek a 2 méterre arrébb lévő asztalhoz, hogy aláírjam a CV-t, s ráírjam a dátumot, mert anélkül az nem érvényes. Nézek, mint egy hülye, hogy miért nem írhatom alá ezt az előttem lévő dohányzóasztalon? Ő erre rájön, s kezd mentegetőzni: mert az írásommal megsértem a spéci borítását az asztalának. Mondom, oké, arrébb sétálok. Érzem, hogy a szemei a seggemen vannak.
Visszaülök. Angolul kellett tudni, mondtam pár mondatot angolul. Aztán a hapsi a németre is áttért. Az már nem ment annyira, így azt kezdte el kérdezgetni, hogy mennyit fizetek az albimért. Totál meglep a kérdés, annyira, hogy válaszolok is: 25-öt, de ketten lakunk egy szobában. Erre ő: jajj, ő látja rajtam, hogy mennyire egy intelligens egy kislány vagyok! Ki is a kedvenc íróm? Mondom. Költő? Mondom. Kedvenc töri eseményem? Politika? Pártok? Vallás? Filozófia?
Elbeszélgetünk, na. Totál kellemes benyomást kezd nyújtani az öreg, csak épp a munkáról nem beszél. Viszont, menjek már be a nappalijába – ja, mert nem mondta még idáig, hogy az irodája a lakásában van? pedig igen! -, hogy megnézzem a könyveit. Mondom, oké. Szépek. Ja, és mi lenne, ha odaköltöznék? Mondom: mi van? NEM! Jaj, de nézzem már meg, van egy üres bérbaadandó szobája. Csak nekem 10-ért odaadja. Addig dumál, hogy: jó, nézzük meg…! A szobában semmi egyéb nincs mint egy dupla ágy….! Kitűnő kurvákat felhívni oda…
Én még mindig az udvarias kislány pofát nyomatom, hogy köszönöm, de neeeeeem, nagyon keeeedves, de….. És egyébként mi a munka? Erre ő: azt megbeszélhetjük miközben ő elmegy az autószerelőhöz. Mert hogy elrepült az időőőő, s neki azonnal el kell mennie ám! Üljek be a kocsiba! Én barom: jó…. Az irodájából lemenve összefutunk pár nem a típusába tartozó szőke cicával, akik pont interjúra várnak hozzá, azokat nagy hirtelen hazaküldi, hogy az állás már nem aktuális. Na, remek! Megyünk a szerelőhöz. Semmi a munkáról. Vissza. Rámtukmál egy csóró vendéglőből rendelt ebédet a konyhájában, s „ne menjek már mert ő annyira élvezi a társaságomat!”. Mire én nem felelem, hogy én már unom, mert 3 órája tart!
Végre beköpöm, hogy akkor én már megyek is, merthogy így is kihasználtam a vendégszeretetét. Majdnem sírva mond búcsút, szemei könnyesek, s integet utánam mint egy ötéves.
Másnap felhív miközben én egy pizzériában ülök, hogy „ő épp egyedül van egy órán keresztül, nincs- e kedvem hozzá felmenni egy beszélgetésre?” Nincs.

Másodállásban a szerkesztőségben

Egyedülállóként elég gyöngén álltam anyagilag, és némi jövedelem kiegészítésként szövegszerkesztést vállaltam egy kiadónál. Elég gyors vagyok, meg precíz is, az első legépelt munkám után aztán sorozatosan jöttek a kéziratok, elfoglalva minden üres estémet, de legalább olyan külön jövedelemhez jutottam, ami kihúzott állandósult zavaromból, ugyanakkor még szívesen is végeztem a feladatot, mert érdekes volt, változatos.
Csak egyszer volt a munkaellátottságban egy kis átmeneti zavar, amikor a kiadó profilváltás következtében a szépirodalomról egyre inkább a jobban jövedelmező füzet terjedelmű, de kapósabb erotikus tartalmú irodalom felé fordult. De aztán küldték a kéziratokat folyamatosan, és ismét volt munkám. A szerzőket nem ismertem, csak a kéziratot kaptam meg, s rákaptam, hogy mielőtt kezdeném beírni a szövegszerkesztőbe, előtte átolvasom, hogy értsem, amit írok.
Az első egy – két írás annyira izgalomba hozott, hogy komolyan úgy éreztem, nem vállalhatom a további munkát, mert a lelki békém fölborul, ha ilyesmikről olvasok. Úgy éreztem, hogy túl sok közöm lett annak az embernek a személyiségéhez, akinek a gondolatait láthattam. Ráadásul annyira intim gondolatok voltak, hogy egészen közelinek éreztem magamhoz, gyakran úgy tűnt, hogy egészen hozzám szól, vagy rólam szól. Belehelyezkedtem a szereplők közötti kapcsolatba, és képes voltam érezni azokat az érintéseket, simogatásokat, amiket leírva láttam. Olykor megesett, hogy egy – egy lázas szerelmi jelenettől annyira átforrósodtam magam is, hogy félbe kellett szakítanom a munkát és nagy sóhajtozások mellett járkálgattam az üres lakásban föl – alá, vártam, hogy lehiggadjon bennem a feltámadt igény valami igazi érintés iránt.
Elképzeltem a történet íróját, rendszerint valami csinos, magas, barna pasira gondoltam, kék szeműre, érzéki ajkakkal – szóval álmodoztam.
Egyáltalán nem volt semmi partnerem, akivel megélhettem volna hasonlót, mint amikről nap – mint nap olvastam, írtam. Fiatalabb koromban még arról ábrándoztam, hogy majd egyszer férjhez megyek, akkor majd gyakorlatilag éjjel – nappal szeretkezni fogok. De aztán ahogy teltek az évek, látnom kellett, hogy bizony nem vagyok kapós, hanem egy afféle csúnya lány, akire nem nyitja rá a szemét egyetlen férfi se. Nehezen éltem meg, hogy miközben tele van a világ életerős férfiakkal, akik majd megvadulnak, annyira szeretnének maguknak egy nőt találni, s közben egyetlen szexuális örömforrásuk a Playboy vagy a Penthouse valamelyik száma és a puszta kezük, de én nem férhetek be teljes hús – vér valómmal a lehetőségeik közé.
Kezdetben fájdalmasan érintett, azután pedig egészen beletörődtem, hogy magam maradok. Még inkább belesavanyodtam a helyzetbe, s ahogy teltek az évek, már a fiatalság is lekopott rólam, szóval a sosem volt önbizalmam nem volt mitől helyre állt volna.
Az egyik kézirat írója mindenképpen közelebb állt hozzám, mint a többi. Kerekre formált, jól olvasható betűkkel irt az illető, sárga színű jegyzettömb lapokra. A betűk egyenletesen gördültek, egyenes vonalban, margót alig hagyva. Soha nem volt benne áthúzás, beszúrás vagy radírozás. Úgy lehet, hogy aki írta, előre eltervezte az összes dialógust, minden jelzőt minden szófordulatot és nem írás közben fogalmazgatta újra meg újra. Ettől a szerzőtől szerettem leginkább írni, nem csak azért mert jól olvasható volt, hanem amikről irt, az annyira mélyen megérintett, hogy gyakran egészen összefacsarodott a szívem, amint olvastam. Nem volt egy melldöngető hős, inkább egy elesett kisember, aki vergődik, de hiába áhítozik egy idilli helyzet után, folyton elügyetlenkedi a lehetőségeit.
Egyik alkalommal kissé összetorlódott a munkám, az estéim az éjfélen túli időkig nyúltak, már a fáradtságtól összefolytak a szavak. Úgy lehetett, hogy a kimerültségem miatt lapozhattam egyszerre többet is, és néhány oldalt áthajtottam, magyarán kihagytam a begépeléskor. Telefonon hívtak a szerkesztőségből, jelezték a hiányt. Némi szégyenkezéssel tüstént megígértem, hogy pótolom.
A futárral kiküldték a kéziratot ismét, meg a floppyt is. Ez egy ismeretlen futár volt, máskor nem ő szokta hozni. Máskor egy középkorú, kissé elhízott fickó jött, nagyobbacska táskával, most meg egy vékonydongájú inkább alacsony, mint közepes termetű férfi, nőiesen kicsi keze volt, meglepően magas hangfekvése, de legalább szép dióbarna szeme. Átadta a javítani valót, és nem tűnt úgy, hogy indulni készül, hanem leült a fotelembe, mint aki várakozásra rendezkedik be. Csodálkozó tekintetemet látva hozzáfűzte, hogy nekem nem lehet túl sok idő az a néhány hiányzó oldal beírása, ő meg inkább nem jönne újra, megvárja itt.
Szokatlan volt a helyzet. Már az is, hogy egy férfiember üldögél nálam, s miközben itt van, én mindenféle erotikus történésekre tapadok a képernyőn. Mintha meglesne valaki, miközben én mosdok, vagy egyéb intim dolgom végzem. Nem nagyon akarózott hozzáfogni a munkához.
Inkább megkértem, hogy sétáljon a parkban vagy egyen egy fagyit és jöjjön vissza egy óra múlva. Elcsodálkozott a kérésemen.
Csak egy fél szóval utaltam rá, hogy amikor ilyen témában olvasok, vagy írok, az nagyon intim érzés a számomra, ő meg idegen, nem akarom, hogy részese legyen.
Egészen hosszan az arcomba nézett, a szemeimet vizsgálta, teljesen zavarba jöttem átható nézésétől. Elkaptam a tekintetem, ő meg kicsit megmosolyogta a zavaromat.
Nekifogtam a munkának, és nem kellett sok idő, hogy máris beleéljem magam a szereplők helyzetébe. A hiányzó oldalakon heves szerelmi jelenet zajlott, ahol a férfi lázas igyekezettel iparkodott szeretni a nőt, aki eleinte szabadkozott – tán a látszatért, vagy ki tudja – azután pedig szenvedélyesen alávetette magát a férfi követelőző vágyainak.
Ismét olyan fölforrósodott vágyakozó állapotba kerültem, mint már annyiszor ilyesmi olvastakor. Egészen elfúlt a lélegzetem, ahogy oda le volt írva minden apró mozzanata a gyönyörüknek.
Éppen csak befejeztem az írást, amikor nyílt a bejárati ajtó, és visszatért a futár.
Ahogy rám tekintett, csupa érdeklődés volt az arcán. Végigmért, én is végigmértem. Nem tudom, miből következtette, hogy ez most másféle nézés volt, tán az arckifejezésemen láthatott mást, vagy a szemem volt vágyakozóbb – bizonyára – , vagy csak tett egy próbát. Egyszerűen hozzám lépett egészen közel, éreztem a kilélegzett levegőjét. Nem ölelt át, csak szorosan elém állt, és kivárt, hogy mit fogok tenni én. Őrült izgató volt, ahogy olyan szorosan előttem állt. Néztük egymás arcát, egymás szemét, és én nem győztem tovább állni a nézését.
Amint lehunytam a szemem, s oldalra döntöttem a fejem, máris megéreztem, hogy az ajkait az enyémre tette. Váratlanul ért, vagy vártam rá, nem is tudom. Egy pillanatig tétováztam, hogy eltoljam – e vagy viszonozzam a csókját, vagy ne tegyek semmit.
De éppen az olvasott és írott szöveg hatása alatt állva, nem úgy történtek az események, ahogy józan döntéssel történtek volna, hanem elnyitottam az ajkaimat, s átöleltem a vállát, hogy közelebb húzzam. Erre a mozdulatra várhatott eddig, mert mihelyt megkapta a biztatást, azonnal átkarolt, magához vont, és olyan szenvedélyesen csókolóztunk, hogy fulladtam a levegőtlenségtől, de nem hagytam volna abba semmiképp, annyira fölizzottam ettől a soha nem tapasztalt élménytől, hogy egy igazi férfi (még ha ugye nem is olyan ideális, mint az ábrándjaimban szereplők) a karjaiban tart, és engem (igazán engem) csókol nagy élvezettel. Csak egy pillanatig suhant át a gondolat a fejemben, hogy illetlen ez így, s el kellene tolnom őt, ehelyett szorosabban magamhoz húztam, és az ujjaimmal a hajába túrtam – úgy, mint az írott történetben is tette az a női szereplő.
Alighanem a hapsi is olvashatta a novellát, mert éppen úgy folytatta, mint az ott leírtak szerint történt. A nyakamat csókolgatta, miközben a fenekemet simogatta, és a szoknyámat húzogatta egyre följebb. Tetszett nekem, ahogy simogatott.
Ismét a számra tapadt, miközben a combom közé nyúlt, és legnagyobb elképedésemre nem hogy nem löktem el a kezét, hanem inkább úgy helyezkedtem, hogy könnyen utat találjon a bugyim alá. Beleremegtem a szokatlan kalandba. Szenzációsan jól esett a csókja, és hát, szenzációsan jól esett, ahogy masszírozni kezdte az ölemet. Sosem tapasztalt borzongató örömmel fogadtam. Álltomban nekitolt a falnak, s így megtámasztva még inkább nekem feszült a teljes keze. Vagyis, szóval nem csak a keze. Eleinte az ujjaival izgatott, és amikor már úgy érezhette, hogy kellően felizgultam és befogadóvá váltam, a tenyerét a fenekemre tette, az ujja helyett pedig nekem nyomta az erektált vesszőjét. Csak odakészítette, csak megmutatta, hogy mi az, ami idekinn kopog a kapun – tán az engedélyemre várt a bebocsátáshoz.
Feszített a türelmetlenség, és csak öleltem, csókoltam, s valamivel nagyobbra nyitottam a terpeszem. Ezt biztatásnak véve, valamennyire roggyintva a térdét, irányba helyezte az eszközt, s fölnyársalt egy mozdulattal.
Jajj, Jézusom! Azt hittem, ott ájulok el máris. Rettentő fájdalmas volt, feszült, izzott, úgy éreztem, hihetetlenül vastag és hihetetlenül kemény, amit belémeröltetett. Fájdalmamban sikíthattam, vagy legalábbis kiáltottam egy nagyot, mert azonnal megtorpant a mozgásában, és elképedve nézett az arcomba.
– Te még sosem voltál férfival? – a kérdésében hitetlenkedés volt, némi ijedelem is talán.

Nem folytatta a ritmikus döfölésemet, csak tartott nekiszorítva a falnak, szorosan magához ölelve, de az ágyékomat szétfeszítő férfiasságát nem vonta vissza. Éreztem, hogy a combomon végigcsorog a vér, csaknem sírva fakadtam, olyan kiszolgáltatottnak és elesettnek éreztem magam.
Tényleg teli voltam vággyal, tényleg szerettem volna, ha valaki megsimogat, ha valaki megcsókol, és hát igen, ha valaki végre úgy szeretne, mint a novellákban, ahogy szeretni szokták a férfiak azokat a nőket. De sose gondoltam volna, hogy ez ennyire rettentően fáj, hisz mindenhol azt olvashattam, hogy nagyon finom érzés, hogy töri utána a fene nem csak a férfiakat, hanem a nőket is ugyanúgy. De akkor velem mi lehet a baj velem, hogy ennyire fájdalmasnak érzem?
Amint ezen keseregtem még, csak nem lazult az ölelése, hanem az arcát hozzányomta a nyakamhoz, úgy suttogta egész halkan, hogy ne haragudjak, nem akart fájdalmat okozni nekem, ne haragudjak, de nagyon megkívánt, és én is úgy mutatkoztam, hogy nem bánnám. Látta a szememen, hogy kívánom a szexet, szívesen vettem az ő csókját, az ölelését, stb.
Ennek ellenére, hogy ilyesmiket suttogott, azért nem szüntette meg a szoros kontaktust odalenn, csak kivárt vele. Újra az ajkaimat kereste, már persze kevésbé vadulva, de hosszan csókolt, nyalogatta a szám sarkát, a fogaimat, szívogatta az ajkaimat.
Elzsongított, amilyen élvezettel csókolt. Egészen elterelődött a figyelmem a fájdalmamról, s egy idő után már én is visszacsókoltam puha és követelőző ajkait. Nem is vettem észre, hogy mikor kezdte ismét mozgatni a csípőjét. Fogta a fenekem, és eleinte csak alig beljebb tolva, azután már nagyobb lökethosszra váltva behatolt egészen. Közben csókolt folyamatosan, mert érezte, hogy annyira szeretem a csókját, hogy elvonja a figyelmemet az egyéb kényelmetlenségekről is, ha az ajkaink játszanak. S valóban, már nem is fájt, vagy csak sokkolt a fájdalom, s amiatt nem éreztem akkora kínnak, amit művelt, de egy idő után már tényleg nem éreztem úgy, hogy széjjelhasadok, ha folytatja. Aztán már nem csókolt tovább, csak markolgatta, gyúrogatta a fenekemet, szorított magához, erősen lihegett és hátravetette a fejét, a mennyezetre nézve. Szinte a szeme is kifordult, ahogy elrévedt az élménytől, amint borzongva elélvezett.
Ismét éreztem, ahogy a combomon végigfolyt a leve, de nem eresztett az ölelésből, csak csókolgatta a nyakamat, simogatta a hátamat.
Amikor aztán eleresztett, rendbe szedte magát, nézte az arcom, de nem szólt semmit. Egy cédulára fölírta a telefonszámát és elment.
Hosszan néztem azt a számot, megismertem azt a kézírást, amelyikből olyan nagyon szerettem dolgozni, akihez a legközelebb éreztem magam az olvasottak alapján. Szóval ez itt nem a futár volt, hanem maga a szerző, akit én álmodozásaim során már annyiszor közel engedtem magamhoz, hogy mást jelentett nekem az a plátói vonzalom, mint ez a nyers valóság, ami persze messze nem volt akkora élvezet, mint az olvasottak alapján képzeltem volna. Tudom, hogy nem fogom felhívni ezt a telefonszámot, és meg fogom szakítani a kapcsolatot vele is, a kiadóval is.
Most, hogy már „tapasztalt” vagyok magam is, tudom, hogy milyen az, amikor az emberek szeretkeznek, most már tudom, hogy csak rámondják, hogy nagyszerű, de nem is az. Esetleg a férfiaknak igen, de a nők meg csak hagyják. Nyilván hogy örömet szerezzenek vele a férfinak, azért hagyják mindössze. Nekem semmi öröm nem volt benne, csak egy eszköz voltam a kéjéhez. A csókolózás, az nagyon kellemes, meg az ábrándozás is, de egy igazi aktus nem, az bezzeg nagyon nem.
A kiadónak meg azért nem dolgozom többé, hogy ne kerülhessek máskor ilyen helyzetbe, hogy az arcomról megállapíthassa bármely férfi, hogy mire vágyom, s ábrándos vágyaimat megragadva önmagát némi nemi örömhöz juttassa.

Liptai Caludia meghülyült a fasztól

Sem társasági eseményeken, sem a TV2-nél nem teszi tiszteletét mostanában Liptai Claudia. Sőt a Facebookról is törölte magát. Liptai Claudia eltűnt. No, azért nem kerestetik, de sokat elmond állapotáról, hogy törölte magát a Facebookról, nyilván mostantól nem szeretné életét mások elé tárni. A szerelmes színész-műsorvezető a Bors információi szerint a társasági élettől is teljesen visszavonult, sőt munkahelyére, a TV2 épületébe is csupán egyszer ment be, amióta nem ő a Mokka című reggeli magazin műsorvezetője.

„Valamikor szeptemberben láttam utoljára, egy igazgatói prezentációra jött el, ahova az összes TV2-es alkalmazott hivatalos. Az előadás után gyorsan távozott, talán egy-két emberrel váltott pár szót, de látszott rajta, hogy nagyon sietős a dolga” – mesélte a lapnak egy, a neve elhallgatását kérő kolléga. Nem viccelt tehát Claudia, szép lassan valóban elvágja a múltjához kötődő utolsó szálakat is.
Liptai Claudia szerelme, Péter súlyos sérülést szenvedett, amikor párját védte. A támadó három évet is kaphat.
Egyetlen iszonyú ütéssel terítették le B. Pétert, Liptai Claudia párját. Az eset egy budai bevásárlóközpont előtt történt. Claudia és Péter taxit rendeltek, amikor a kocsi megérkezett, a műsorvezető beült. Egy társaság is a kocsira várt, s bár a taxi Péter nevére érkezett, nehezményezték, hogy őket szállítja el.
A várakozók egyik tagja (egy birkózó) becsmérlő megjegyzést tett Claudiára, mire Péter visszafordult, és megkérdezte, jól hallotta-e. Ekkor kapta a hatalmas ütést. Orrcsontja megrepedt, arccsontja eltört, több foga kiesett. Kórházban ellátták, műteni szerencsére nem kellett., Claudia most otthon ápolja.
Sajtóhírek szerint Péter a héten már dolgozni szeretett volna, de állapota ezt egyelőre nem tette lehetővé

Tévés főnök kúrja Peller Mariannt

Bár titkolja szerelme kilétét a csinos műsorvezető, a Bors kiderítette, ki rabolta el a szívét. Az egyik kereskedelmi tévé főszerkesztőjeként dolgozó férfi már korábban kijelentette: Mariann lesz gyermekei anyja. Peller Mariann mindig őszintén válaszol, ha az újságírók faggatják. Az Össze- Esküvők háziasszonya kizárólag egyetlen kérdés hallatán burkolózik hallgatásba. Élete párjának kilétét nem hajlandó elárulni. És eddig sikerült is elérnie, hogy kapcsolata ne kerüljön a nyilvánosság elé.
Ám a Bors megtudta, hogy ki az, akiért Peller Mariann szíve dobog. A mindig mosolygó lány választottja ugyancsak televíziós. A negyvenéves, két méter magas férfi sikeres karriert tudhat maga mögött. Huszonkét évesen már a Duna Televízió sportosztályát vezette, és a Magyar Televízió sportriportereként az is megadatott neki, hogy az olimpiáról közvetítsen. Szenvedélyesen vonzódik az autós sportokhoz, ám jelenleg egy kereskedelmi televízió főszerkesztője.
Peller Mariann már több interjúban elmondta, hogy szerelmével egy munka kapcsán, telefonon keresztül ismerkedtek meg, és amikor a férfi letette a kagylót, kijelentette: ez a nő lesz gyermekei anyja, mert néhány perc alatt elvarázsolta az életvidám lány. A pár ismerősei szerint valóban két összeillő ember talált egymásra. Egy év után néhány hete költöztek össze. Mariann kedvese biztatására ült a volán mögé, hogy jogosítványt szerezzen. Az elmúlt időszakban jó néhány kilót ledobott, haját rövidebbre vágatta. Csak úgy ragyog a boldogságtól. Sőt Tilla, új műsorvezetőtársa a TV2 Frizbi című műsorának múlt heti adásában elmondta, hogy már a családalapítás gondolata is felmerült bennük.
Lapunk munkatársa telefonon érte utol a pénteki valóságshow-ra készülő műsorvezetőt, akitől megkérdeztük, miért titkos a sztori, hogy egy kereskedelmi tévé főszerkesztőjével kötötte össze az életét.
– Nem véletlen, hogy nem beszéltem soha a kedvesemről, egyelőre továbbra sem szeretnék. Azt gondolom, ez a mi magánéletünk, féltjük és óvjuk. Kapcsolatunk csak ránk tartozik, nem szeretnénk újságok címlapján mosolyogni. Forrás: Bors

Munkahelyi pina

„Már megint szanaszét minden papír, munka a munka hátán, megőrülök! Nem leszek kész sosem a tudósításokkal.” Ezek a meglehetősen pesszimista gondolataim voltak, ahogy beléptem az irodám ajtaján reggel hétkor. Az egyik híres napilap szerkesztőségében dolgozom, mint sportújságíró. A foci az én világom! Kommentárokat, tudósításokat írok, sőt még intervjúkat is készítek, de azt ritkán. Unalmasnak indult a nap. Meleg is volt, fáradt is voltam, egyszóval semmihez sem volt nagyon kedvem. A barátnőmet vártam.
Tegnap szállt fel a gépe Miami-ból, szóval délre már elméletileg otthon kellene lennie. A főnökkel megbeszéltem, hogy engedjen el a munkáról, szóval egy fél szabad napra volt szükségem. A számításaimat azonban keresztül vágták.
A barátnőm 19 éves, gyönyörű nő. Külsőre ártatlannak tűnik, de ha valaki igazán ismeri, akkor tudja, hogy ez nem igaz. Kedves, barátságos, humoros és nagyon makacs, önfejű. Pont ezt szeretem benne. Mindig mindent megkap, amit akar. Viszont az egyik legjobb tulajdonsága talán az, hogy eszméletlenül szexéhes, mondhatni, hogy nimfomániás.
Semmi sem elég neki! Olyan, mintha egy pornószínésznővel élnék együtt. Az én pornószínésznőmmel. Előbb feltudnám sorolni azokat a napokat, amikor nem térdel le elém és szopja a farkam. Szokása, hogy otthon vár a vacsorával és mikor leülök enni, bebújik az asztal alá és játszik az ékességemmel. Alig tudom olyankor nyelni a falatokat. Azután mindig egy óriási kefélés a vége a dolognak, a konyhaasztal az egyik kedvenc helyszínünk. Imádom ezt a nőt! Gyönyörű rozsdászöld szemei, barna, hosszú, hullámos haja, az ajkai, a teste, egyszerűen számomra ő a tökéletes nő.
Ott hagytam abba, hogy keresztülvágták a számításaimat. Aki erre képes volt, az pont a drágám. Alice ugyanis hamarabb ideért, mint ahogy számítottam.
10 óra, kopogás az ajtón és rögtön besurran a kedvesem. Valószínűleg leeshetett az állam, mert elnevette magát.
– Szia édes! – köszönt és egy édes csókot is kaptam.
– Helló Baby, hogyhogy ilyen hamar megérkeztél? Én csak délre vártalak.
– Oh, nem számoltad az időeltolódást. Hiányoztál!-
– Áh, igen. Te is nekem, milyen volt?
Mesélj, addig tartok egy kis szünetet.
– Nem mesélni jöttem. Nincs rajtam bugyi szivem – súgta a fülembe kacéran és megpuszilta a nyakam. A szemeim elkerekedtek.
– De most nem mehetek innen ki.
– Nem is kértem – felült az asztalra, és széttette előttem a lábait. Valóban nem volt rajta bugyi és a puncija nedves és dagadt volt. Elvesztettem a fejem, azonnal tudtam mit akar. Fátyolos tekintetével nézett rám és várta, hogy mit lépek. Végigsimítottam azon a szép kis virágon, megremegett.
Puszilgatni kezdtem, egyre szaporábban lélegzett. Mélyen belenyaltam kelyhébe, az ismert íz az őrületbe kergetett.
– Ahhh, még, nyalj ki drágám – nyögött és csak nyomta az arcomba a punciját. Gyors tempóban kezdtem el lefetyelni és egyik ujjam becsúsztattam nyílásába.
– Unggghhh. Ez aaaz! – éreztem, hogy mindjárt elélvez.
A nagy nyalakodásból arra eszméltem fel, hogy valaki kopogtatott az ajtón, és abban a pillanatban be is lépett Mad, a főnököm. Elkerekedett szemekkel nézett ránk, azt hittem azon nyomban kidob mindkettőnket.
Drágám próbálta összeszedni magát, ráncigálta le a dereka fölé felcsúszott ruháját, ekkor azonban megszólalt Mad:
– Folytasd Mike! – jött a meglepő „utasítás”. Köpni, nyelni nem tudtam, Alice is zavarban volt nagyon.
– Mondom, folytasd! – utasított mégegyszer. Nem tehettem mást, folytattam, ahol abbahagytam. Alice pedig nem tudott magán uralkodni, és pár pillanat múlva elélvezett. Amikor felnéztem azt láttam, hogy Mad az asztal mellett áll és a barátnőm kezét ráteszi a nadrágjából kiálló farkára.
Alice kérdően rámnézett én pedig bólintottam. Nem mertem ellent mondani a főnökömnek. Verni kezdte az arca előtt lévő faszt, én pedig újra lefetyelni kezdtem édes kelyhét. A következő pillanatban, amikor felnéztem, Mad már tolta be a farkát Alice szájába.
– Szopjad! – parancsolt rá. Nem bírtam tovább, kivettem a nadrágomból akkora már rég álló ékességem és egy mozdulattal behatoltam kedvesem puncijába. Hatalmasat nyögött. Őrülten felvoltam izgulva, mindamellett, hogy a tudat és a látvány, hogy a főnököm a barátnőmet szájba bassza, kissé morbid volt.
Vadul dugni kezdtem Alice nedves nyílását. Mad pár pillanattal később hörögni kezdett és Alice szájába és arcára élvezett. Szivem is közel volt már, így még erősebben kezdtem el dugni.
– Elélvezek! – kiáltotta és abban a pillanatban jött a megszokott szorítás. Nem bírtam tovább, telelőttem a punciját. Kellett egy kis idő, mire lenyugodtunk.
– Úgy látom, a barátnőd nagyon szereti a faszt – vigyorgott a főnököm. Nem tudtam mit válaszolni, végül Alice segített rajtam.
– Sajnálom, de nem bírtam magammal.
Ez nagyon kellett.
– Megbocsájtom. Dolgozol valahol?-
– Nem, még nem találtam munkát, amit össze lehet hozni az egyetemmel is.
– Fel vagy véve! Mike, remélem nincs kifogásod ellene.
– Öh, nincs – válaszoltam. Valójában volt, mert tudtam, hogy Alice szájában fog járni mindennap a farka. Viszont azt is tudtam, hogy neki ez nem fog semmit sem jelenteni. Ezen a napon összekötöttük a kellemeset a hasznossal: volt egy véletlen, vad hármasban részünk és ennek a véletlennek a segítségével Alice nem szorult rá többé a szülei pénzére az egyetemet illetően.

Molett vagyok, de leszedte a bugyimat

Gabi vagyok. Egy egyszerű, 25 éves lány, mindenkihez hasonló gondokkal, önértékelési problémákkal, pozitív megerősítési deficittel. Nincs mit szépíteni, molett vagyok.
Emiatt már az általános-, majd a középiskolában is sokat bántottak. Az más kérdés, hogy azok, akik anno bántottak, most próbálnának ostromolni. Természetesen azok után már reménytelenül.
A fentebb említett adottságaim és cukkolások miatt egy jó adag gátlást ültettek el bennem. Talán ezért nem is volt túl sok testiségben is kiteljesedett kapcsolatom.
Immáron négy éve élek a mostani élettársammal. Vele a szex talán az utolsó évet leszámítva jónak volt mondható, bár kimerült a valamelyest kölcsönös orális élvezetekben és a misszionárius pózban. De sajnos, talán tavaly tavasz óta, megváltoztak a dolgok. Egyrészt új munkája miatt sokat van távol, úgy, hogy vidéki városokban is kell aludnia 4-5 napot is, másrészt nem figyel oda az én vágyaimra, csak a saját kielégüléséig tart az aktusunk. Próbáltam vele beszélni ezekről a problémáimról, de vagy merev elzárkózás vagy hangos vita lett a dologból. Ez az egész azt eredményezte, hogy az utóbbi 12 hónapban egy nemgumi guminő lettem, aminek a száját és a punciját be lehet tömni. Az én vágyaimmal senki nem törődik. Ezért, szerintem természetesen, nem keresem vele a testi kapcsolatot, ami újabb vitákhoz vezet.
Aztán pár hete megváltozott valami. A munkahelyemen felfigyeltem valakire. És Ő is rám. A sok közös túlórázás egyre erősítette a közöttünk folyamatosan kialakuló vibrálást. Ennek eredményeképpen tegnap, amikor már elcsöndesedett a cégnél minden és mindenki, véletlenül egymásnak estünk. :-)
Nem a fizikai ténykedésünket szeretném részletezni, hanem az érzéseimet.
Fantasztikus élményt adott nekem azzal az együttléttel! Annyira kellemes volt minden csókja, érintése. Olyan gyengéd, érzéki, mégis határozott. Miközben kényeztetett, mert kb. egy órán keresztül csak velem foglalkozott, gyorsan fel tudtam oldódni mellette és Ti vagytok a megmondhatói, Csajok, hogy ez mennyire fontos nekünk. Molettségem okán bizonyos pózok még csak a képzeletemben sem valósulhattak meg, mert eléggé párnázott vagyok. Mindenhol. De Zsolti egy idő után kijelentette, hogy már pedig Ő szeretné, ha rá ülnék és én irányítanék egy darabig. Bár tartottam attól, hogy maradandó károsodást okozhatok csontjaiban, ha megteszem, amit kér, de nem volt választásom. Szerencsére. Természetesen nem maradt el a nem is remélt élvezet és gyönyörűség, ahogy éreztem, hogy szinte felnyársal, olyan mélyen volt bennem. Utána még volt ereje, hogy az én kíváncsiságomat kielégítendő, szintén életemben először, hátulról is kipróbáljuk. Nagyon figyelmes volt velem, ezért hosszú idő után először éreztem azt, hogy NŐ vagyok, és igazán kívánnak! Nem tudtam számolni, de legalább négyszer, ötször elélveztem.
Egyszerűen tényleg nem tudom megfogalmazni, mit érzek és mennyit jelentett nekem a vele töltött idő, mert a levél írása közben is csak sírok, mint egy gyerek és kavarognak a fejemben az élmények, amiknek még a hatása alatt vagyok. Soha nem gondoltam, hogy a szex ennyire kellemes, érzéki és gyengéd lehet valakivel. Hála neki, most ezeket mind megtapasztalhattam!
Nem keresek önigazolást, nincsenek kérdéseim, ezért nem kellenek válaszok sem. Tudom, hogy nekem kell feldolgoznom a történteket és levonnom a konzekvenciákat.

Munkahelyi szex

munkahelyi_paraznalkodasA nő: Szerinted  „helyes” a munkahelyi flört? Meddig merészkedjünk? Hogyan tudjuk megkülönböztetni, hogy a vonzódás csak szexuális alapú vagy érzelmi? Egy irodista kishölgy”
Szex Dr: Köszönöm leveledet, amelyet azonnal archiváltam (kihajítottam a virtuális szemestes ládámba). Ha úgy gondolod, hogy ezek után is van kedved még írogatni, akkor mielőtt nekifogsz bugyuta, totál általánosságokat pufogtató irományodnak (valami irodista lány, valami munkahelyi flörtjének elemzését várod tőlem…hiába), akkor vedd a fáradságot – s közben ne félj, hogy lebuksz kis kalandod miatt kolléganőd előtt, aki nyilván szintén irodista kishölgy, és tökre izgul azon, hogy alakul sorsod, de persze már mindent tud rólad, mert az iroda kantinjában, a cigiszünetekben, a liftben a te ügyeidről suttog a többi lelkes irodistával – és írd le világosan, mit is akarsz: kivel „flörtölsz” szexuális, érzelmi, vagy egyéb alapon, hol, hogyan, miért? Így talán van esély arra, hogy elmondjam a véleményem. De hogy mégse maradj válasz nélkül, tessék:
1.Szerinted „helyes” a munkahelyi flört? – Nem. Talán igen.
2. Meddig merészkedjünk? – Bármeddig. Bátorság kishölgy, bátorság.
3. Hogyan tudjuk megkülönböztetni, hogy a vonzódás csak szexuális alapú vagy érzelmi? – mi a kérdés? Az, hogy csak szexuális-e, vagy hogy csak érzelmi? Esetleg, hogy szexuális és érzelmi is egyszerre? A válasz a bugyidban van kishölgy, vagy a lelkedben, vagy a lelkedben és a bugyidban is egyszerre.

Szexi bankos picsa

szexi-bankos-kurvaHázi nyúlra nem lövünk, tartja a mondás, de mi van akkor, ha kívánatos, izgató és kihívó a kolleganő?
Az ember csak állandóan a seggét, mellét nézi, és fantáziál. Mikor a kezébe vesz valamit, faszt képzelünk bele. Mikor banánt eszik, már erekciója van a férfiembernek, mert már szinte érzi a kolleganő szájának forróságát.
Hát egy igazi nőstény mellett nem egyszerű a munka. Az ember vagy udvarol, vagy kiutálja, vagy igyekszik nem tudomást venni róla. Van olyan férfi is, aki az íróasztal alatt kiverte a farkát a kolleganőjére fantáziálva.
A fotón látható nőt elküldték a munkahelyéről, mert túl szexi volt, ezt állítja Debrahlee Lorenzana. A valóban meglehetősen mutatós nő a Manhattan Citibanknál dolgozott, mint tisztviselő, de férfi kollégái szerint nemcsak a tisztet, de ruháit is úgy viselte, hogy azzal elvonta figyelmüket a saját feladataiktól. Miután a bank vezetősége egyetértett azzal, hogy Debrahlee férfi munkatársai egytől egyig önmegtartóztatásra képtelen, gombnyomásra működő szexautomaták, akiknek nem feladatuk megőrizni józanságukat egy igéző szépségű nő közelében, inkább Debrahlee-t távolították el, aki természetesen bírósághoz fordult, hogy elégtételt vegyen.
– Úgy bántak velem, mint egy szexuális segédeszközzel – panaszolta Debrahlee a Huttington Postnak. – Jogszerűtlen volt a kirúgásom, hiszen a külsőm, és nem a képességeim vagy a munkabírásom alapján ítéltek meg.
Az egykori bankár és ügyvédje a napokban be is adta indítványát az amerikai emberi jogok bíróságán, ahol hamarosan megállapítják, hogy Debrahlee negatív megkülönböztetés áldozata lett-e? Ha igen, visszakaphatja állását, de kérhet helyette szép összegű kártérítést is.

Arra kért, legyek a szeretője

Egy nagyvállalatnál dolgozom immár tizennyolc éve. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az akkori megbízott vezérigazgató mellé neveztek ki titkárnőnek. Nagyon örültem az új munkának, hiszen nemrég tértem viszsza gyesről, a férjem elhagyott, igen kiszolgáltatott szakasza volt ez az életemnek.
Úgy néhány hét elteltével a vezérigazgató arra kért, hogy legyek a szeretője. Mivel tudta, hogy nincs lakásom, albérletben élek, anyagi támogatást és saját lakást ígért cserébe. Ajánlatát többször, nyomatékosan elutasítottam… Ekkor fenyegetni kezdett, heteken, hónapokon keresztül folyt a zsarolás: ha nem fogadom el az ajánlatát, elbocsát. Többször fogdosni is próbált. Majd karácsonykor közölte, hogy elsején már be se kell menjek…
Lelkileg teljesen kikészültem, új munkát akartam keresni, de nem találtam olyan gyorsan, ez nem olyan egyszer? albérlettel meg két gyerekkel a nyakamon… Óriási szerencsémre azonban pont ekkor záródott le egy átalakulási folyamat a cégnél, a fickót egy kft. élére helyezték. Új igazgatót kaptunk, aki hamarosan anyagi csalásokat észlelt elődjénél. Az exfőnökömet öt perc alatt kirúgták – én maradtam. Azóta úgy járok be a munkahelyemre, mintha nyaralnék, nagyon szeretem a munkám.”

Nyomul rám a főnök úr

19 évesen, az első komolyabb munkahelyemen találkoztam a munkahelyi szexuális zaklatással. Irodai munka volt, egy ismerősöm ajánlott be, korábban ő is dolgozott a cégnél, de egész más beosztásban. Ha tudtam volna, mi vár rám, eszem ágába nem lett volna elfogadni a segítségét. Már az első napon tudatosult bennem, valami nincs rendben a főnökkel. Negyvenes, szimpatikusnak tűnő férfi volt, talán túlságosan is kedvesen igyekezett megmutatni mindent, mit is kell majd csinálnom a jövőben. Kedveskedő megjegyzésekkel, bókokkal bombázott, mondhatom, elég kellemetlenül éreztem magamat, de megpróbáltam csak a munkára koncentrálni.
Minden nappal egyre nehezebb lett az életem, amit eleinte csak gyanítottam, bizonyossá vált, nyomul rám a főnök úr. Történt ugyanis, hogy egyik délután, munkaidő végeztével már épp indultam volna haza, amikor behívott, mert valami „nagyon fontosat” akart megbeszélni velem. Bezárta az ajtót, majd közölte, csak akkor maradhatok a cégnél, ha minden kívánságát teljesítem, ő pedig engem akar. Az állam persze leesett, de miután visszanyeretm lélekjelenlétemet, elküldtem melegebb éghajlatokra. Megmondtam neki, hogy ne is álmodjon ilyesmiről, inkább magamtól kilépek.
Amikor megpróbáltam sietve távozni, elém állt, fogdosni és erőszakoskodni kezdett. Nagyon megijedtem, de szerencsére maradt némi lélekjelenlétem és lekevertem neki egy jó nagy pofont, majd pillanatnyi előnyömet kihasználva elszaladtam.
Másnap a párommal karöltve bementem a papírokért, amelyeket természetesen a nagyfőnök adott át, ez a disznó be sem jött aznap, állítólag lebetegedett… Komolyan fontolgattam a feljelentést, de végül úgy döntöttem, inkább megpróbálom elfelejteni az egészet. Úgy sem hitt volna nekem senki.