Még egyedül a hűvös nyári estén, de képzeletben már lent járunk délen, édes éjen egymásba bújva. Furcsa, hogy a mi esetünkben a vágy akkor a legerősebb a másik iránt, amikor éppen a lehető legközelebb vagyunk. Azt hittem, az állandó szexelni akarás, ha nem is múlik el, de legalábbis csillapodni fog, de közben meg egyre intenzívebbé válik. Az egyik kedvenc bókom, hogy amikor találkozunk és megcsókol, feláll a farka. (Egy másik kedvenc bókom, hogy meghatódik azon, hogy negyven fokban is betakarózom alvás közben a lepedővel legalább, és fehér angyalként szuszogok mellette. Ez olyan szép, nem?…) Nade, a vágyra visszatérve, amióta gyűrűt kaptam (értsd fogamzásgátló hüvelygyűrű), félek a mellékhatásoktól, mert a hányinger az első héten még elviselhető volt, de állítólag a szexuális vágy csökkenését is okozhatja, ami nagyon frusztrálna. Remélem, ez nem jön szóba, mert imádom, ahogy vagyunk. Főleg a gyűrű pozitív mellékhatásait, vagyis, hogy mostmár nem kell kiszállnia belőlem élvezés előtt. Korábban csak a fenekembe élveztek, természetesen „ez a mostani” is, ezért most, hogy már van összehasonlítási alap, igazán hízelgő a pinámnak, hogy a hátsó felem sosem kapott olyan intenzív spriccet, mint amivel őt bombázzák, amióta ledőltek a korlátok. Sokkal jobban várom az orgazmusát, mint korábban, csodálatos érzés, hogy bennem történik. Sokkal inkább együtt vagyok vele így. Hátulról szeret elélvezni, nekem úgy nem sikerült még, ettől függetlenül imádom magát a pózt. Ilyenkor érzem igazán, hogy „meg vagyok baszva”. Ha arra gondolok, hogy előrehajol és fölém támaszkodik, hátrafordulok és megcsókol, a mellkasa a hátamra simul és a fülembe liheg, elélvez és lihegve pihen rajtam… Hát igen, már nagyon várjuk a holnapi viszontlátást.
nemi
Prosztata
A prosztata a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő mirigyes szerv. Körülöleli a húgycsövet, azt a vezetéket, amelyen keresztül a vizelet a húgyhólyagból a hímvesszőn keresztül kiürül. Szövettanilag simaizom sejtekből és mirigyhámból épül fel, melyet fibrozus tok vesz körül. A prosztata mirigyei tejszerű folyadékot termelnek. Szexuális aktus során az izmok összehúzódása ezt a folyadékot a húgycsőbe juttatja, ahol a spermiumokkal és egyéb váladékokkal keveredve létrejön az ondófolyadék. A prosztata a férfiak élete során számos változáson megy keresztül. Születéskor kb. borsónyi nagyságú. A gyermekkorban igen lassan növekszik, majd a serdülés időszakában hirtelen növekedésnek indul és a húszadik év táján eléri a normál felnőttre jellemző méretet és formát – leginkább egy szelídgesztenyére hasonlít. Negyven-ötven éves korig általában változatlan formájú, majd a legtöbb férfinál ismét növekedésnek indul. Ezt a folyamatot nevezzük benignus (jóindulatú) prosztata hiperplasiának, melynek hátterében a mirigyhám göbös jellegű szövet-újdonképződése áll.
A betegség típusai
A prosztata három leggyakoribb megbetegedése:
· Prosztatatúltengés (BPH)
· Prostatitis (a prosztata heveny vagy idült gyulladásos megbetegedése)
· Prosztatarák
Ezen betegségek mindegyike más-más módon érinti a prosztatát. A továbbiakban a jóindulatú prosztatahiperplasiát tárgyaljuk részletesen.
Lehetséges szövődmények és megelőzésük Az obstrukcióra utaló tünetek olyan súlyosabb állapotok jelei is lehetnek, melyek megfelelő kezelés hiányában a húgyhólyag illetve a vese károsodásához vezethetnek. Igen ritkán előfordul, hogy ilyenkor sürgős sebészeti beavatkozásra van szükség. A prosztata megnagyobbodásban szenvedő férfiak kisebb hányadánál a vizeletelvezető rendszer fertőzéses megbetegedése alakul ki. Hólyagköveket találtak azon férfiak 1-2 %-ánál, akiknél a prosztata túltengés miatt műtétet végeztek. Egyelőre nem ismert, hogy a prosztata-megnagyobbodásban szenvedő férfiaknál a prosztatarák kialakulásának veszélye fokozottabb-e, az eddigi ismeretek alapján azonban egyik betegségnek sincs hatása a másikra. Ezek a betegségek a prosztata különböző részeit érintik, a prosztata hiperplasia a prosztata belső területén fejlődik ki, míg a rák többnyire a külső zónában alakul ki. Az utóbbi tíz év vizsgálatai alapján a prosztata megnagyobbodás nem növeli a
prosztatarák rizikóját.
Rizikótényezők
Negyven éves kor előtt a férfiak mindössze 10 %-ánál található prosztata-megnagyobbodás, míg nyolcvan éves korra 80%-uknál fejlődik ki ez az állapot. A jóindulatú prosztatahiperplasia a férfiak leggyakoribb nem rákos szöveti szaporodása. Mintegy 14 millió férfi szenved prosztata megnagyobbodásban, de csupán kevesebb mint 5%-uk részesül megfelelő kezelésben. A betegség gyakrabban fordul elő az Egyesült Államokban és Európában, mint a világ többi részén, és gyakrabban érinti a házas férfiakat, mint az egyedülállókat, de ezen különbségeket eddig klinikai kísérletekkel nem bizonyították. Úgy tűnik, a betegség kialakulása szempontjából fokozott rizikót jelent, ha az egyén családjában már előfordult benignus prosztatahiperplasia. Egyéb rizikófaktorokra eddig még nem sikerült fényt deríteni.
Vizsgálatok
Rektális (végbélen keresztüli) betapintás
A megnagyobbodott prosztata a végbélen keresztül kitapintható. Ezzel a módszerrel meghatározható a prosztata nagysága. A vizsgálat segítséget jelenthet a prosztatarák, illetve a végbél izmaival kapcsolatos problémák kizárásában, amely betegségek hasonló tüneteket okozhatnak. Az orvos síkosított kesztyűs ujját a páciens végbelébe vezeti és kitapintja a prosztatát,
megállapítva annak nagyságát, felszíni eltéréseit, állagát és érzékenységét. A vizsgálat gyors és fájdalmatlan, de némelyeknek meglehetősen kényelmetlen és nem is teljesen megbízható, így semmiképp sem szolgál a prosztatarák megbízható diagnosztizálására. Mindazonáltal nagyon hasznos a prosztata méretének becslésében és segítséget nyújt a legmegfelelőbb terápia kiválasztásához.
AUA (Amerikai Urológus Társaság) tüneti index
A prosztata-megnagyobbodás mértéke nem feltétlenül áll arányban a panaszok súlyosságával. Jelentősen megnagyobbodott prosztata esetében is lehetnek minimális tünetek, és egy kevésbé túltengő prosztata is okozhat súlyos panaszokat. Az AUA tüneti index a betegek által elvégezhető teszt, amely a tünetek súlyosságának megítélésére szolgál és csakis arra. A teszt nem
használható a benignus prosztatahiperplasia diagnosztizálására.
Uroflowmetria
A húgyhólyag-obstrukció mértékének meghatározásához – ami egyik fontos oka a vizeletürítés zavarainak – a vizelet áramlási sebességét elektronikus úton határozzák meg. Ez a teszt az Uroflowmetria. A beteget felkérik, hogy vizeljen teljesen normálisan, majd ezt követően el kell mondania az orvosnak, hogy tapasztalt-e eltérést a szokásos vizeléséhez képest (A beteg zavartsága ugyanis erőlködést vagy vizelet-visszatartást is eredményezhet). Amennyiben volt eltérés, a tesztet meg kell ismételni. Az áramlási sebességet – a másodpercenként távozott vizelet mennyiségét – milliliterben adják meg. A legnagyobb áramlási sebességet (más néven Q max.) az obstrukció mértékének meghatározására használják. Emellett a terápia hatékonyságának objektív mérésére is alkalmas (minél nagyobb az értéke, annál jobb), bár nem szükségszerűen esik egybe a beteg saját értékelésével a tünetei súlyosságát illetően. A beteg korát számításba kell venni, mert idősebb korban az áramlási sebesség normálisan is csökken. Fontos megjegyezni, hogy a csökkent áramlási sebesség más urológia problémákat, így a húgycső betegségeit, más obstrukciókat, gyenge hólyagizomzatot is jelezhet, nemcsak jóindulatú prosztata hiperplasiát.
Egyéb tesztek
A legtöbb betegnél, függetlenül tüneteik súlyosságától, egyéb teszteket is elvégeznek, ezek azonban már nem diagnosztikus célt szolgálnak, hanem a megfelelő terápiás gyógymód kiválasztását, illetve egyéb betegségek kizárását segítik elő. Vizelés utáni maradék mennyiség meghatározása A vizelés után a húgyhólyagban maradó vizelet mennyiségét mérik meg ezzel a teszttel.
Amennyiben ez a mennyiség eléri a hólyag kapacitásának 25%-át, nagy valószínűséggel műtéti beavatkozás szükséges.
Vizeletvizsgálat
A vizeletvizsgálattal a fertőzés és a vér esetleges jelenlétét vizsgálják. Jóllehet a vizelet fertőzése fiatalokban ritka, igen gyakran fordul elő idősebb férfiaknál, különösen, ha jóindulatú prosztata hiperplasiában szenvednek. A prosztatagyulladás kizárására egy egyszerű, de 90%-os pontosságú vizsgálatot végeznek, ez az ún. Massage előtti és utáni teszt (Pre and Post Massage Test, PPMT). Ennek során két vizeletmintát vizsgálnak, amelyeket a prosztata massage előtt illetve után vesznek le. A vizeletvizsgálat segíthet a hólyagdaganat kizárásában is.
Szérum Kreatinin
Ennél a vizsgálatnál egy a vérben található anyagot, a szérum kreatinint határozzák meg, ami a veseproblémák kimutatására szolgál. A benignus prosztata hiperplasiás betegeknél átlagosan 13,6%-ban mutatható ki egyidejű vesebetegség is. (A tanulmányok 30 és 0,3% közötti értékeket találtak).
PSA teszt
Gyakran elvégzik a PSA tesztet is, amely a Prosztata Specifikus Antigén-szintjét határozza meg. Ezt a fehérjét a prosztata termeli, hogy az ondóváladékot folyékony állapotban tartsa. Ez a prosztatarák standard szűrővizsgálata, de jóindulatú prosztata hiperplasia gyanúja esetén is elvégzik. A teszt diagnosztikus értéke 70 év felett kérdéses, mert a prosztata-megnagyobbodás
maga is PSA emelkedést okoz. Emiatt egy újabb változatát, az ún szabad PSA szintet határozzák meg. Ennek értéke prosztatarák esetén alacsonyabb, benignus prosztata hiperplasiában magasabb. A jóindulatú prosztata hiperplasia bizonyos gyógymódjai, gyógyszeres kezelés illetve a húgycsőn keresztüli prosztataeltávolítás (TURP) csökkenthetik a PSA szintet, ezáltal elfedhetik egy esetleges párhuzamosan jelenlévő prosztatarák tüneteit, ha a teszt alacsony, vagy normális eredményt ad.
Azoknak a férfiaknak, akik kezeltetik prosztata megnagyobbodásukat és folyamatosan ellenőrzik PSA szintjüket, a kezelés előtt egy kiindulási PSA szint meghatározást kell elvégeztetniük, majd 6-12 havonta megismételni azt.
Képalkotó eljárások
Uretrocisztoszkópiát elsősorban akkor végeznek a jóindulatú prosztata hiperplasiás betegnél, ha sebészeti beavatkozás vált szükségessé, vagy ha egyéb vizeletrendszeri probléma is felmerült, pl. véres vizelet, vizeletfertőzés, hólyagrák, sérülés. Ennél a vizsgálatnál egy hajlékony vagy merev száloptikás csövet (endoszkópot) vezetnek a húgycsőbe, ezáltal az orvos láthatja a vizeletelvezető rendszer alsó részeit. Számos probléma jelenlétét állapíthatja meg ezáltal, beleértve a prosztata-megnagyobbodást, a húgycső vagy a hólyagnyak obstrukcióját, fejlődési rendellenességeket, hólyagköveket. A beavatkozás nem kockázatmentes. Ritkán előfordulhat az érzéstelenítőszer által kiváltott allergia, fertőzés, vérzés, vizelet retenció. Alkalmanként egy röntgenvizsgálatot, az intravénás pyelogramot is elvégzik, a vizeletrendszer obstrukciójának, elzáródásának meghatározására. A röntgenvizsgálatok és egyéb képalkotó eljárások mint pl. az ultrahang vizsgálat, nem ajánlott a benignus prosztata hiperplasia diagnosztizálására, hacsak egyéb probléma miatt nem kell ezeket elvégezni. A képalkotó eljárások, különösen az ultrahangos vizsgálat, ami pontos képet ad a prosztata méretéről és alakjáról, a sebészi beavatkozás megtervezéséhez, illetve a kezelés módjának meghatározásához nyújtanak segítséget.
Watchful Waiting (Óvatos várakozás)
Azokat a betegeket, akiknél a prosztata-megnagyobbodásnak nincsenek, vagy csak enyhe tünetei vannak (AUA index kevesebb mint 7), rektális betapintással vagy egyéb diagnosztikus teszttel évente ellenőrizni kell. Enyhe tünetek esetében 85%, közepes tünetek esetén 60% az esélye annak, hogy a jóindulatú prosztata hiperplasia kezelés nélkül sem rosszabbodik tovább, sőt néhány betegnél a tünetek még csökkenhetnek is. Egy négyéves vizsgálat során a súlyos tünetekkel bíró betegek 20%-a számolt be javulásról. A többiek vagy együtt éltek a tünetekkel, vagy kezelésre jelentkeztek. Sajnos egyelőre kevés adat áll rendelkezésre arról, hogyan befolyásolja hosszútávon a kezeletlen benignus prosztata hiperplasia a vizeletelvezető rendszert. A krónikus obstrukció okozhat valamiféle hólyagkárosodást, azonban jelenleg nincs bevált módszer annak meghatározására, hogy
súlyosabb problémák kinél fognak bekövetkezni.