Igazi swinger, párcserés szexbuli.
nő
A pasik csak arra gondolnak!
A férfiak számára a szex gyakran sürgősebb, mint a nőknek. Ennek különböző okai vannak.
A nőknek az első alkalom és az első közös együttlét különösen fontos, főleg akkor, ha nagyon szerelmesek. És bár sok fogamzásgátló módszer van, attól is félnek, hogy teherbe esnek, hiszen ők mindig több kockázatot vállalnak a férfiaknál. De a szerelemben nincs helye a kényszernek, önkéntes döntéseken kell alapulnia.
Ha bármit az érzéseid ellen kell cselekedni, akkor nincs rendben valami a kapcsolatodban. A szerelemben, ha két embernek különböző a tempója, a lassúbbé az elsőbbség. A partnernek pedig tiszteletben kell ezt tartania. Sok fiatal lány enged barátja követeléseinek, és fél, hogyha nem enged a kívánságának, elveszti őt. Viszont ahelyett, hogy akaratuk ellenére engednek a követelésnek, inkább nyíltan beszéljen félelmeiről. Ha párja nem érti meg problémáit, és kiderül, hogy neki csak a szex a fontos, nem érdekli a személyiség, akkor el kell gondolkodni azon, hogy vajon valóban ő az igazi?
Ebben a témában, mint ahogy sok másban is, mindent meg kell beszélni a partnerrel. Nemcsak az első alkalom előtt fontos megbeszélni az érzéseket, hiszen ha később nem megfelelő az együttlét, ha nincs meg a kellő gyengédség, akkor is meg kell beszélni, hiszen ezen is múlhat egy jó kapcsolat. El kell mondani, hogy mi nem tetszett, és legközelebb másként is kipróbálni. A férfiaknak mindig tiszteletben kell tartaniuk barátnőjük kérését. A szex csak kölcsönös egyetértés esetén okoz örömet. A szeretkezés pedig csak akkor jó, ha mindkét fél egyformán vágyik rá. Ha párod annak ellenére, hogy te nem szeretnéd, folyton csak azzal a dologgal gyötör, nem hajlandó várni rád, akkor nem érti az elképzeléseidet. Ilyenkor komolyan gondold át, hogy nem lenne-e jobb valaki olyannal aki valóban szeret és tisztel.
Gyakori az olyan eset is, amikor egy férfi csak a szex miatt van párjával. Ilyenkor nem érdekli más, pedig te szeretnél moziba, színházba menni, de kapcsolatotok már nem szó másról, mint az ágyban létről. Már nem találkoztok barátaitokkal, nincs más programotok, így a szerelem kezd ellaposodni. Ez olykor a végéhez vezet, hiszen egy kapcsolatban nemcsak szexnek kell lennie, mögötte legyen több szórakoztató program is, hiszen egy párkapcsolat a lelket is melegítse fel, ne csak a testet. A lélekhez vezető út pedig a hosszú beszélgetésektől, a közös programokon keresztül, a közös új emlékek felé irányul.
Viszont ha egy kapcsolatban egyik fél úgy érzi, hogy a párja uralkodik rajta, korlátozza szabadságát, azonnal szakítani kell.
A börtönpszichológusnő
A fogvatartottak nem sokra becsülik a börtönben dolgozó nőket – meséli a visszavonult börtönpszichológus, aki úgy fogalmazott, ez a szakma vágyai netovábbja volt. A pszichológus nem szereti a pörgést maga körül, ezért is érezte magát jól munkahelyén, kikapcsolódásképp pedig szakkört szervezett az elítélteknek.
Női börtönpszichológusként milyen kapcsolatban állt az elítéltekkel?
Az egyik legfőbb törekvésem az volt, hogy az elítéltek ne a nőt lássák bennem. A szakmai munkát kifejezetten akadályozta, ha valaki a női mivoltomat akarta hangsúlyozni, ha a segítő szakember helyett a tetszést/nem tetszést kiváltó nőt akarta látni. Hosszú út kellett ahhoz, hogy elfogadjanak annak, ami és aki vagyok, hogy problémáikkal, gondjaikkal őszintén merjenek hozzám fordulni, dacára annak, hogy a büntetés-végrehajtás alkalmazottja, és nő vagyok.
A fogvatartottak nem sokra becsülik a börtönben dolgozó nőket. Nagyon erős az előítélet, hogy az a nő, aki ilyen helyre megy dolgozni, nem lehet rendes nő, hanem van valami erkölcsi problémája, perverziója. Egy nőnek a börtönben nem csak a katonai szervezetből adódó hátrányokkal kell szembenéznie (vagyis hogy mindig csak másodrendű maradhat, és a munkája sosem ér annyit, mint egy férfié, legyen bármilyen végzettsége vagy képességei), hanem az elítéltek alapvető előítéleteivel is, mert hajlamosak azt hinni, hogy minden nő, aki ott dolgozik, kurva.
Csak sok-sok találkozással, folyamatosan fenntartott semleges attitűddel lehet ezen változtatni. Amikor túlestem ezen az időszakon, már sokkal jobb kapcsolatba kerültem a fogvatartottakkal. A börtönben nagy jelentősége van a szájról szájra terjedő információknak. Miután kivívtam magamnak azt, hogy rólam azt mondták az újonnan érkezőknek a régebben ott tartózkodók, hogy „fordulj bátran hozzá, segíteni fog, rendes nő az”, sokkal könnyebbé vált a munkám, és kevesebbet kellett egy-egy tanácsadási folyamatban azon dolgoznom, hogy elfogadjanak.
Egyszerre két fogvatartott volt nálam, mert ketten voltak újonnan érkezettek az intézetben (ilyenkor hivatalból szükséges vizsgálatot végezni). Amikor felkísérték őket, az egyik már az ajtóban kijelentette, hogy ő aztán nem fog velem beszélni, nem bolond, minek beszélgessen pszichológussal. Mivel az őket előállító felügyelő már elment, megkértem, hogy üljön le, nem kell beszélgetnünk, csak hagyja, hogy a vele érkezett másik fogvatartottal hadd beszélgessek. Ez ellen nem tudott mit tenni, azt ő is megértette, hogy meg kell várnia a felügyelő visszatértét, és akkor már kényelmesebb az irodámban ülnie, mint a folyosón álldogálnia. Ettől függetlenül nagyon mérges arccal ült le, kezét karba fonta, lábát keresztbe rakta, tehát minden módon igyekezett jelezni, hogy ő aztán itt sincs.
A másik fogvatartott szerette volna megtudni, hogy az intézetben milyen munkalehetőségek, tanulási lehetőségek vannak, milyen körülmények várják, így erről kezdtünk el beszélgetni. Nagyon szándékosan rá sem néztem az elzárkózó elítéltre, nem is szóltam hozzá, sőt, úgy tettem, mintha ott sem lenne. Ez természetesen sértette az önérzetét, mert míg ő saját magát menőnek tartotta, a másik fogvatartottat magában a csicskák közé sorolta be, és nem értette, hogy miért nézem őt levegőnek, amikor a csicskával olyan kedvesen elbeszélgetek.
Ráadásul az általam elmondottak egyébként őt is érdekelték volna. Így kb. öt perc után előbb a lábát tette le, majd a karját is maga mellé engedte, aztán előbb nagy hangon beszólt a másik elítéltnek, majd mikor erre sem reagáltam, már hozzám intézett kérdést. Így kezdtünk el beszélgetni, később pedig rendszeresen visszajáró vendég lett nálam.
Tulajdonképpen mi a börtönpszichológia célja?
A büntetés-végrehajtásban Magyarországon azért alkalmaznak pszichológusokat, hogy a totális intézmény sajátosságaiból adódó ártalmakat segítsenek csökkenteni. Azaz a börtönben dolgozó pszichológus munkájának hivatalos célja a fogvatartottak mentális-pszichés állapotának felmérése, az elítéltek rizikócsoportokba sorolása, illetve a velük való bánásmód alapvető elemeinek differenciálása. Ezen kívül javaslatot teszünk munkáltatásra, oktatásra, illetve vizsgálatot végzünk intézet-elhagyás esetén (vagyis ha az elítélt büntetés-félbeszakításra, eltávozásra megy). Kiemelt feladat az öngyilkosságok megelőzése is.
Azzal is foglalkoznak, hogy szabadulás után az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba?
A reszocializáció, bár rendkívül fontos feladat lenne, és szükség is lenne rá, sajnos jelenleg még nem tartozik a börtönpszichológus feladatai közé. Ennek rendkívül egyszerű oka van: jelenleg átlagosan egy fő pszichológusra intézettől függően többszáz elítélt jut. Ekkora tömeg esetén még a szükséges szűrővizsgálatok elvégzése, kiértékelése, a javaslatok megfogalmazása is sokszor rendkívül nagy megterhelést jelent.
A reszocializációs munkához – mely egyébként külföldi tapasztalatok alapján egyébként is csak egy nagyon jól működő utógondozói-pártfogói hálózattal együtt működőképes – nagyjából 20-40 elítéltenként lenne szükség egy pszichológusra és egy szociális munkásra. Ekkora szakembertömeg alkalmazására nem állnak rendelkezésre források.
Hogyan emlékszik vissza az első munkanapjára?
Hú, az már nagyon régen volt. 1999. június elsején kezdtem el dolgozni a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Ahogy emlékszem, az első nap csak körbekísértek az egész épületen, hogy megmutassák a lehetőségeket, illetve bemutassanak a kollégáknak.
Fogvatartottal az első nap csak akkor találkoztam, mikor az intézet tisztán tartásán munkálkodó fogvatartott jött szembe a folyosón. Én már az egyetemen is arra készültem, hogy börtönben fogok dolgozni, így számomra vágyaim netovábbja volt, hogy ott lehetek, hogy hosszas hercehurcák után felvételt nyertem. A beteljesült álom hangulata annyira áthatotta az első napomat, hogy úgy éreztem, fél méterrel a föld felett lebegek. A régóta ott dolgozó kollégák nem is értették, minek örülök annyira.
A vágyai netovábbja volt? Miért?
Mindig érdekelt az igazságszolgáltatás, viszont túl empatikus és segítő szándékú vagyok ahhoz, hogy mondjuk bíróként dolgozhatnék benne. Így ahhoz jutottam, hogy nekem az felel meg a legjobban, ha pszichológus leszek, aki börtönben dolgozik.
Érdekelt (illetve a mai napig is érdekel), mi visz rá embereket, hogy megszegjék a törvényt, hogy erőszakos bűncselekményeket kövessenek el. És az is, hogyan tudják az általuk elkövetett cselekményeket feldolgozni, hogyan küzdenek meg a saját bűntudatukkal, ha van.
Az egyik legérdekesebb témának pedig azt tartom, hogyan lehet egy disszociális személyiségzavarral küzdő (köznyelvben pszichopata) embernek segíteni abban, hogy megváltozhasson, hogy képessé váljon szeretni másokat, együttérezni más emberekkel, és félni a saját tettei következményétől.
Mennyire lehet megszokni a munkát egy zárt intézetben? Hogyan zajlott egy ülés a fogvatartottakkal?
Szerintem személyiség kérdése (is), hogy ki mennyire tud börtönben dolgozni. Klausztrofóbiával például nyilvánvalóan nem érdemes próbálkozni. Én eléggé introvertált ember vagyok, így sosem zavart, hogy nincs körülöttem pezsgő élet, hogy a napok kiszámíthatóan egyformák (egyébként a fogva tartottak a börtönnel kapcsolatban két dolgot szoktak mondani, hogy mi a legrosszabb ott: az egyik, hogy minden nap egyforma, a másik a többi elítélt, akit el kell viselni).
Bármikor kérdezték tőlem, hogy nem rossz-e, hogy be vagyok zárva, mindig azt válaszoltam: az elítéltektől eltérően nekem van kulcsom. Persze, amikor már lett egy kis szabad kapacitásom, akkor szerveztem egy színjátszó kört és egy kamarakórust az elítéltekből, hogy legyen valami olyan tevékenység is a munkámban, ahol kicsit el tudok távolodni a totális intézmény sajátosságaitól.
Számomra kikapcsolódás volt a két szakkör vezetése, az oda járó elítéltek pedig azt mondták, ha ott vannak a szakkörön, olyan, mintha kicsit kimehetnének a börtönből. Ez volt számomra az igazi dicséret. A fogvatartottakkal általában négyszemközti helyzetben beszélgettem, általában egy-másfél órát.
Nem sokban különbözött attól, ahogy a civil életben beszélget a pszichológus a kliensével, legfeljebb annyiban, hogy a kliens nem a saját autóján jön, hanem egy felügyelő kíséri fel a pszichológus irodájához. Tartottam csoportos foglalkozásokat is, ahol 15-20 elítélt volt egyszerre jelen.
100% nő
Ha a nő étvágya nagy
A férfiak nagyfokú nemi aktivitását mindkét nem részéről elismerés övezi. Ha azonban egy nőről derül ki, hogy nagy a szexuális étvágya, betegnek bélyegzik, és a többség kerülni kezdi, ami súlyos önértékelési zavarokhoz vezethet. Pedig ha a libidója ellen hadakozó nő megtanul eleget tenni a vágyainak, akár még teljesebb életet is élhet, mint mások.
Míg a férfiúi bővérűség vállveregetésekkel és kisfröccs-meghívásokkal jutalmazódik a szűkebb közösségben, addig az igen gyakori és intenzív szexuális vágyat tapasztaló hölgyeknek keserűbb kenyér jut osztályrészül. Az óvodáskori maszturbációról szóló gyónást kidülledt szemekkel fogadó szentatya, vagy a „disznó ribanc” bélyeg a kitaszítottság jelképeiként kísérik a „hiperszexualitásukat” vállaló nőket. Egyes vélekedések szerint „nimfománok”, vagyis betegek, mások szerint ellenkezőleg: ők azok, akiknek sikerül a szexualitáshoz való jogot elbitorolni a kizárólagos férfitulajdonostól, és – szerencsés esetben – összeegyeztetni a női identitással.
Jóval nehezebb feladat ezeknek a nőknek megtalálni a megfelelő partnert, és meg is tartani őt. A „hiperszexuális” nők könnyen elbizonytalanítják a teljesítményszorongástól szenvedő, vagy túlságosan egoista férfiakat. A legjobb választás, ha minél nyitottabb és kreatívabb, kísérletező kedvű és a nőket egyenrangú partnerként kezelő férfit találnak, aki ahelyett, hogy megriadna a feminin mohóságtól, inkább energiát és inspirációt merít a társától. Ha pedig sikerült megtalálni az eszményi szeretőt – vagy a kapcsolat nyíltságától függően: partnereket -, akkor lassacskán kiépülhet a vágyakkal való összhang, magabiztosság és az egyre pozitívabb színezetű énkép is. Egy új, a korábbinál harmonikusabb személyiségstruktúra, amely egyben páncél a habzó szájú kritikusokkal szemben – akik talán éppen azok a nők, akik képtelenek elindulni a nyíltságnak és önmaguk vállalásának ezen az útján.
A nőkért folytatott harc a férfiak veszte
A tudósok már régóta tudják, hogy a nők várható élettartama hosszabb a férfiakénál, most már azt is, hogy miért: mindennek a szex és a hódítás az oka.
A férfiak nőkért folytatott versenye, illetve az a kényszer, hogy vonzóak legyenek a nők szemében, merész, veszélyekkel tarkított stratégiák alkalmazására késztet – számoltak be kutatásukat összegezve a Michigani Egyetem Daniel Kruger vezette kutatói. A vetélkedés élettanilag és a magatartást illetően is kockázatokat rejt, ami nagyobb arányú halálozáshoz vezet.
„Minél kiélezettebb a pártalálási verseny, annál nagyobb a halandóság a férfiak körében” – mutatott rá Kruger. Közlése szerint alapvetően két tényező felelős a reprodukciós verseny miatti nagyobb kockázatokért.
Az első az egy időben több nővel folytatott kapcsolat. Ez az emberen kívül más fajoknál is megfigyelhető. Az embereknél a különböző kultúrák eltérően kezelik a poligámia kérdését, a michigani szakemberek szerint minél kiterjedtebb ez a gyakorlat, annál magasabb a férfihalandóság aránya. Az ilyen társadalmakban a domináns férfiak szinte bármelyik nőt megkaphatják, a versenyben lemaradó férfitársaknak viszont nem jut semmi.
A második tényező a gazdasági egyenlőtlenség. A párválasztásban a férfiakat anyagi lehetőségeik szerint mérik fel a nők, abból a szempontból, hogy a születendő utód számára kedvezőek legyenek a körülmények. Minél nagyobb a férfiak vagyoni lehetőségei közötti szakadék, annál valószínűbb, hogy fiatalabban halnak meg. A gazdagok azért, mert domináns helyzetben vannak, és az életmódjuk zaklatott, a szegények pedig azért, mert nincs sok esélyük.
Szex az érett nővel
Az iskola pár napja kezdődött, az utcán már egyetlen gyereket sem lehetett látni. Ezért is tudtak most zavartalanul találkozni. Dóri mindkét gyereke oviban volt, de csak a jövő héten kezdi el újra a munkát. A férfi némi izgalommal, gyomrában enyhe bizsergéssel lépkedett az ajtó felé. Bár mindent megbeszéltek előre, mégis más volt így élőben. Nagy levegőt vett és bekopogott.
A nő is izgatottan tett-vett otthon. Fogalma sem volt, hogy miért is engedte magát rábeszélni erre a találkozóra. Józan esze tiltakozott, de a kisördög néha átvette az irányítást. Felvette hát azt a „csipkecsodát” (Péter nevezte el így, valójában egy csipkés body volt), amit a férfi vett neki, de egyelőre egy sort és egy egyszerű póló takarta el avatatlan szemek elől. A férfi mindent megígért, egy ujjal sem fog hozzáérni, és Dóri már előkészített mindent a „bemutatóra”, de azért ott volt benne a bizsergés. Mi van, ha mégsem tud megállni Péter? És ha ő nem bírja ki, hogy át ne lépje azt a vonalat? Néha már maga sem tudta, mit is akar.
Aztán két koppanás, és Dóri ajtót nyitott. Ott állt Péter, kék ingben, csillogó kék szemével, elegánsan, láthatóan némi zavarban. Beljebb hívta, üdítővel kínálta. Zavartan kerülgették egymást, aztán a konyhában a férfi Dóri mögé került, hátulról átölelte és gyengéden a nyakába csókolt. A nő testén finom bizsergés futott végig, nyaka megfeszült, további finom csókokra várva, és Péter nem is késlekedett. Szinte fájt, ahogy a férfi ellépett mögüle, és elsötétült szemmel annyit kérdezett: Hol mutatod meg magad?
Dóri a hálószoba felé indult, oda nem lehet belátni sehonnan. Egyre jobban elbizonytalanodott, de végig akarta csinálni, amit kitalált. Az ágy a szoba túlsó felén volt, az ágy és az ajtó között keresztben egy krétával húzott csík volt a padlón. Péter elmosolyodott, ahogy ezt meglátta. A nő próbálta összeszedni magát.
– Enyém az ágy, te nem lépheted át ezt a csíkot. Ja és én sem fogom átlépni! – próbált határozott lenni Dóri.
– Ezt betartom, megígérem. – mosolygott Péter, és a falhoz támaszkodva megállt.
Dóri az ágyhoz lépett, először a pólóból bújt ki, majd a sort is a bokájához csúszott. Ott állt az ecrü-színű csipkés bodyban, zavart mosollyal. Péter mohón itta a látványt, itt állt előtte ez a csinos nő, csipkékkel borítva, szégyenlősen, zavarban. Érezte, hogy nadrágja hamarosan szűk lesz, kíváncsian várta a folytatást. Dóri feltérdelt az ágyra, Péterrel szemben, így majdnem egyforma magasak voltak. A szemébe nézett, miközben a két vállpántot lecsúsztatta a válláról. Mély sóhaj szakadt fel Péterből, és keze önkéntelenül dudorodó nadrágjához csúszott. Ez a mozdulat a nőből is sóhajt csalt elő, aztán jobb keze a combjához csúszott, finoman végigsimította a combját, ujjai a csupasz puncijához csúsztak. Egyelőre a ruhán keresztül simogatta magát, bár csiklója így is kellően felizgult. Másik keze a melltartó kosarába csúszott, ágaskodó mellbimbóját kényeztette. Testében kéjes villámok cikáztak, légzése felgyorsult, ágyéka bizseregni kezdett.
Ez már sok volt a férfinak, az önmagát kényeztető nő látványa, az izgalomtól elpirosodó arc, a szétnyíló ajkak látványa szűk börtönné változtatta nadrágját. Kibontotta az övet, a sötét vászonnadrág a térdéig csúszott le. A nő felnyögött a sátorrá változott pamutalsó látványától, és izgalma tovább fokozódott, ahogy a férfi azt is combja közepéig csúsztatta. A háttal a falnak támaszkodó férfi, kezében duzzadt dákójával, ami le-föl jártak ujjai, a szemében feltűnő sötét vágy, mindez újabb cseppeket csalt elő lucskos pinájából.
Kezét gyorsan a csipkés anyag alá csúsztatta, csiklójának duzzadt peckét két ujja közé fogva morzsolta. Érezte ágyéka forróságát, zihálásába a férfi nyögései keveredtek.
Másik kezével szétnyitotta a body alját, így már semmi sem akadályozta fel-le csúszkáló ujjait. Látta, hogy a férfi már csak lassan, óvatosan meri simogatni magát, sötétvörös makkja időről időre nedvesen bukkant elő a tenyér szorításából. Dóri hanyatt feküdt az ágyon, térdeit felhúzva, szétnyitott combokkal megmutatta nőiességének duzzadt szirmait a férfinak.
Kicsit ferdén feküdt, hogy ne veszítse szem elől a férfit, aki most az ágaskodó farka helyett a golyók masszírozásába kezdett. Ott feszült merev rúdja, vágyakozón, és Dóri hirtelen semmit sem kívánt jobban, mint ezt a péniszt az ajkai közé. Hogy elterelje figyelmét, a párna alá nyúlt, és az előre odakészített vibrátort vette elő. Forrón áradt ki a levegő a férfiből, ahogy meglátta a vörös segédeszközt, és Dóri nem habozott a pinájába dugni a régen használt szerszámot. Mohón dugdosta magába, aztán bekapcsolta. A halk duruzsolás sem tudta elnyomni sikolyait és sóhajait. Teste vágyott a kéjre, de ő még húzta egy kicsit az élvezetet. Szerette volna látni, ahogy a férfi elélvez, ahogy a fehér folyadék kifröccsen a végletekig kínzott dákóból. Ágyékát kitöltötte a vibrátor, csiklóján két ujja táncolt, és a férfi már alig mert magához nyúlni. Elkábította a látvány, a hangok, a vonagló, kitárulkozó nő tébolyító látványa. Egyszerre akart elélvezni vele, úgy gondolta, hogy a vonalhoz állva spermacseppjei elérik Dórit. Aztán más villant be neki.
– Térdelj fel, nekem háttal, úgy told magadba – kérlelte vágytól rekedt hangon.
Nem esett nehezére a nőnek, feltérdelt, popsiját kinyomta, terpeszbe tett combjai között ujjaival tovább kényeztette magát. Mivel mindkét kezére szüksége volt, ezért vállára támaszkodott, így viszont nem látta a férfit. De már ez sem zavarta, lüktető ágyéka minden józanságot és tervet elsöpört agyából.
Péter nem késlekedett: kilépett nadrágjából és az alsóból, két lépéssel az ágynál termett. Látta, hogy a nő nem látja őt, és végre megvalósulhat titkos vágya is. Jobb kezével megmarkolta Dóri vibrátort tologató kezét, egy mozdulattal kihúzta a vibráló rudat, majd a következő mozdulattal a síkos nyílásba tolta kőkemény dákóját.
Dóri csak annyit érzékelt, hogy a férfi hozzáér, de mire eljutott volna a tiltakozásig, egy forró pénisz csúszott belé. A szólásra nyitott ajkai közül vékony sikoly tört elő, ahogy a belé hatoló férfi duzzadt makkja utat tört ágyékának síkos csatornájába. A férfi megállt egy pillanatra
– Itt vagyok hát megint, benned. Imádom a forró pinádat kefélni.
A nő tiltakozása már a távoli ködben volt, testét a vágy uralta. A férfi megmarkolta az előtte domborodó csípőt, és hosszú, ütemes lökésekkel újra és újfa felnyársalta Dórit. Testük csattogása egybefonódott Dóri hangos sikolyaival, ahogy együtt száguldottak a csúcs felé. Dóri már orgazmusfolyamban vergődött, amikor Péter dákója a végletekig duzzadt és néhány erőteljes lökéssel ő is elélvezett. Tövig tolta rángatózó, spriccelő farkát a nőbe, vágyának forró cseppjeivel csurig töltötte a nő mézesköcsögjét.
Mély sóhajok és simogató mozdulatok hozták vissza őket a jelenbe. Péter ellépett az ágytól és öltözködni kezdett.
– Hé, te nem ezt ígérted! A vonalat nem lett volna szabad átlépned. – Dóri bágyadt hangja nem tűnt igazán felháborodottnak.
– Legközelebb ígérem, tényleg nem fogom átlépni – mosolygott a férfi
– Nem lesz legközelebb – ígérte a nő, formálódó határozottsággal hangjában
– Nem baj, nekem ez is több volt annál, mint amire számítottam.
Dóri érezte a belőle szivárgó meleg folyadékot, teste jóleső zsibbadtsággal volt tele. A kisördög csúfosan nyújtogatta nyelvét, de most ez sem érdekelte. Felkapott egy köntöst és kikísérte a férfit. Az ajtót becsukta, aztán nekitámaszkodott és rádöbbent, mit is csinált.
A nő szánalomból és unaloműzésből is szexel
A szex nem feltétlenül csak utódnemzés, örömszerzés és kielégülés-kielégítés. Egy nő számtalan okból bújik ágyba egy pasival, például… A női lélek egy kicsit bonyolultabb, mint a pasiké. Ez nem meglepetés. Az viszont igen, hogy egy csaj hányféle okból enged a férfi csábításának, ha szexről van szó. Egy svájci kutatás szerint ugyanis a nők elsőre meglepő okból is képesek ágyba bújni egy pasival. Ezen a felmérésen hihetetlen válaszokat adott az 1006 megkérdezett nő némelyike. Volt közöttük, aki már azért odaadta magát egy férfinak, mert elvitte vacsorázni egy kellemes helyre. Többen szexeltek unaloműzésből, többen pedig sajnálatból, vagy egyszerűen szánalomból. Sok csaj használja a szeretkezést fejfájás vagy migrén ellen is (ezek szerint tényleg hatásos!). Vannak, akik a szexuális képességeiket akarják fejleszteni, azaz gyakorlat céljából hancúroznak minél többet. A megkérdezettek szerint a szex arra is jó, hogy rábírják a kedvesüket a házimunka gyakorlására. És felháborító vagy sem, de az anyagi és pénzügyi érdekek is szerepeltek szex okai között.
[Pajzán]
Esterházy Péter: Egy nő (részlet)
Egy nő (1) Van egy nő. Szeret.
Egy nő (2) Van egy nő. Gyűlöl. Árnyék, így hív. Például ezt mondja: Hát itt?, ólálkodol, árnyék? Máskor meg ezt: Kelkáposzta lesz, árnyék, ebédre, rendben? Olykor pedig így tréfál: Előre vetem az árnyékom. Ez bizony én vagyok, rám vonatkozik. A tréfa nem okvetlenül jelent jókedvet, ám ha jókedvű, akkor előfordul, hogy fölkurjant: Árnyékvilág! Ezt is magamra kell vennem. Ha viszont kedvetlen – mondjuk telefonált a nővére Lübeckből, vagy úgy érzi, kövér, és hiába esküdözöm, hogy élek-halok a húsáért –, akkor odanyilatkozik, hogy én volnék az a fa, amelytől ő nem látja az erdőt. Nem tágítok mellőle. Ha kitátja a száját, áááá, én is tátogok. Ha leül, mellégubózom. Ha elájul, repülősót kérek. Lehunyja a pilláit, alig észrevehetően remegek. Ha fölemeli a kezét, magam is tornászom. Ha van tiszta falfelület, tud a gyerekeknek nyulat, kutyát és sast utánozni, ilyenkor nyúl, kutya és sas vagyok. Vágyódom rá, de eléggé nyögvenyelősen, cicózva halad az ügy; akadozunk. Hol közel vagyok hozzá, hol távol, de ebből nem következik semmi sem, szeszélyesen kell hajladoznom körötte, előtte, alatta, mögötte. Van valami apály-dagály a viszonyunkban. Hogyan érted ezt, árnyék?, dörren rám harsányan, ugyanis, ha megérzi a vágyamat, ha kiszimatolja, megnyugszik, vágyam nem vágyát korbácsolja föl, ellenkezőleg, belecsillapodik a birtoklásba. Van, hogy nem beszélhet velem nyíltan. (Ennek többféle oka lehet, politikai, munkahelyi, közlekedésszervezési vagy családi. Az édesapja nem állhat engem, árnyjáték, tartja a munkámról, árnyékbokszolás, meg hogy én önmagam árnyoldala volnék, és hogy beárnyékolom a lánya életét satöbbi; igazságtalan, vén hülye, mondanám, ha nem volna amúgy egy édes pofa, kiegyensúlyozott és vonzó – egy szép ősz férfi!) Ilyenkor az álcázás végett megkeményíti a hangját, és oly kásás közönnyel szól hozzám, hogy elszorul a szívem, megijedek, hogy elveszíthetem, s bármit megtennék, bármit, amit kér. Csakugyan? Még virágot is hoznál, árnyék? No nem, nem vagy te olyan, virágot nem hoznál. Inkább eltörnéd a kezed…, bólogat elégedetten. Rövid gondolkodás után azt felelem, igaza van, igazad van, kedvesem, de azután begipszelt kézzel igenis hoznék virágot. A hasamhoz szorítva, úgy vinném, kizárólag nagy darab virág jöhetne szóba, böhöm, dromedár virág, nehogy kiessék a gipsz és a hasam közt, kardvirág például, többnyire azt hoznék. Abban utaznék. Föl is ívelne a termelés. Úgy, árnyék, kardvirágot hát?! Azt, egyetlenem.
A kardvirágtól elbizonytalanodik, és megkíván. A fal elé áll, akár egy halálraítélt, hátulról világíttatja meg magát, lassan, elszántan közelít, megáll, megállok, nincsen vissza, dörzsöli, meszes lesz mindene, perlites (hőszigetelő vakolat), fehér, mint a bohóc arca. Liheg, reszket, én alig mozdulok. Most mondjam azt, hogy a kivégző osztag tagjai, nők, férfiak vegyest, már csőre töltöttek? Vagy hogy az ő arcuk is fehér, perlites, mint a bohócoké?
Egy nő (3) Van egy nő. Gyűlöl. Akar. Szünös-szüntelen telefonozik. Üzenetet hagy. Üzenetrögzítőt vett, hogy azon is üzenetet hagyjon. Sok dolga van. Mindig máshonnét hív. Nem beszélhetek nyíltan, súgja néha a kagylóba. Ezt a következő hívásban megmagyarázza. (Többféle oka lehet.) Ha találkozunk, a régebbi telefonokat értelmezi. Remeg a fürdőszoba, matáv és interurbán, kacarászik alattomos jókedvében.
Egy nő (4) Van egy nő. Szeret. Fölhív, és a nevemet mondja; mint valami varázsszót ismételgeti a nevemet. Hónapokon át. Nem is tudom, mikor alszik. Az iker persze a falra megy, csakis azért nem jelent föl, mert olykor bele tud hallgatni a „beszélgetésünkbe”. Közben a leesett hó elolvadt, a pocsolyák fölszáradtak, a fák kirügyeztek, már lehet nem üvegházi paprikát kapni, igaz, még csak darabra, a nyirkos testrészek, testodvak újra begombásodtak, a parlament megszavazta a 2. zsidótörvényt (május 3-a), és a török csapatokat is kinyomta már az ifjú Bádeni Lajos az országból. Tíz másodperc alatt tizenkétszer bírja kimondani a nevemet, de ez hosszú távon nem egészen mérvadó, mert időnként iszik egy-egy korty langyos vizet. Eddig még nem szóltam bele a kagylóba, tartok tőle, hogy szörnyethalna. Vagy ki tudja, téves kapcsolás.
Egy nő (5) Van egy nő. Szret. A múlttal küszködik, jelesül az egyén és a közösség, a saját és az ország múltjával. Nem tud belenyugodni. Például képtelen megemészteni a világosi fegyverletételt. Talán ha Dembinskibe parányival több tehetség szorul… Vagy mért nem szerette Kossuth Görgeyt? Tudja maga, nekem micsoda seggem volt? Nem, maga ezt nem tudja. Ó, ne afféle kancás farra gondoljon, valami tuti barokk örvényre, ne ilyen, megengedem, igényes trivialitásra… Maga csak azt látja, ami van. 1853. február 18-án Libényi János szabólegény sikertelen merényletet követett el a császár ellen. Maga csak azt látja, hogy megy le, hogy elindult, hogy elindult a seggem.
Szeret csókolózni (lásd Kossuth–Görgey), féktelen vidámság fogja el, nevet, kacag, nyihog – ezek mind csókfajták. De jó játék!, göcög közben a számba, még, na, még egy kicsit, a nyelve megkeményedik, szinte kopogtat a szájpadláson, trillázni kezd ott belül a sötétben, a sötétemben. Maga a csók Paganinije, alázatoskodom. Kuss! Dolgozok! Mászkálnak rajta a csókok, a nyakán, a barnára sült íven, orca, orr, szemgödör, csók a tekintetben, halánték, fejtető, megmozdulnak a combok, moccannak csupán, érintenek és elválnak, és bordák és csontok… A majtényi síkon, rebegi.
Egy nő (6) Van egy nő. Gyűlöl. Szájszaga van. Különböző szagok jönnek ki a szájából. Ezek két fő csoportra oszthatók, úgymint: ha evett és ha nem evett. Az előbbiek azonosítása vidám, meglehet érdektelen tudomány. Karfiolleves. Kelkáposzta feltéttel. Aztán a pappedlik: hagyma, fokhagyma. De már például a zöldsaláta póréhagyma-ízesítése kíván némi lelki csipkét. És hát tiszta nőről van szó, vagyis mindez a fogmosás, nemritkán szájvíz palástolásában.
Ha nem evett, akkor fordul komolyra a dolog, akkor nincsen tegnap vagy alkonyat, amikor evett volt valaki, nincsen ilyen, és nincsen idő, és nincsen ok és okozat, nincsen tehát logika, nincsen történelem, nincsen emlékezet (eképp morál sincs), és nincsen társadalom sem, országról, hazáról, nemzetről nem is beszélve, egy személy van (ismerem, azért mondom így), amelyből a személytelenség árad, ez a langymeleg, rohadt bűz.
Nem, nem bűz, ennél kevesebb, éppen ezért ijesztőbb. Kis, könnyű rossz szag. Módfelett, szerfölött: kevés; ha nem szeretnék mindenek fölött vele csókolózni, mindezt észre sem venném. Ha nem hajtana örökös, olthatatlan vágy az ajkaihoz, nem is volna tudomásom a teremtés e repedéséről, erről a sebről, nyílt gyalázatról. Az egész nő olyan, mint mikor lágy szellő fujdogál az enyvgyár felől. A legelviselhetetlenebb a gyöngédség. Ha gyors apróka csókokkal borítom be az arcát, csókolgatom a szemét, szemhéját, szemgödrét, orrát, fülét, orcáját, halántékát, és hát biz’ értelemszerűen az ajkait, a száját, az az iszony maga, az undor olyan vad bérceire érkezem, hogy szédülnöm kell. Viszont minél vadabb, érzéketlenebb és brutálisabb vagyok, vagyis abstart letámadom, mint az állat, valósággal kiharapva belőle a száját, mintha zabálnánk, csattogó állkapcsokkal, csapdosó nyelvekkel, a vérízzel, annál kevésbé kell az enyvgyárra gondolnom, melyet most, beszélik, bagóért privatizáltak.
Ezért van az, hogy ha csókolózásra alkalmas terepen pillantom meg őt, és manapság alig van hely, amely az egyéni vagy a közösségi ízlés, erény avagy jámborság tiltó hatálya alá esnék, akkor ahajt rohanni kezdek felé, akár egy rajzfilmfigura, a nyakam közé kapom a lábam, és usgyi!, egészen beleszaladva, egymásba csattanva, nem megtorpanva, mert tudom, akkor megcsapna, lecsapna rám ez a pállott üresség, hiányok záp hiánya, poshadt semmi, dögletes lég, amitől, volt már rá példa, öklendezni kezdek, taknyom-nyálam egyben – egyesülésnek éppen ez is egyesülés.
Mindezt tudja, ezért gyűlöl. Biztonságos érzés. Igaz, félreért, azt hiszi, nagylelkűségből teszem, ezért gyűlöl. Pedig nem, hanem mert megőrülök érte, ha becsukom a szemem, csak őt látom, ha kinyitom a szemem, mindent megteszek, hogy őt láthassam. Ha majd erre rájön, ő is szeretni fog engemet. De ez nem fontos, az a fontos, hogy láthassam.
[Történetek]
Csiklócsonkítás – Női körülmetélés
Az utóbbi pár napban a hírek között a csikló előkelő helyet foglalt el. Két hír is ezzel a női nemi szervvel foglalkozik.
Csiklót is csonkítanak Sopronban az osztrák politikus szerint: Intim műtét címen akár a csikló tiltott csonkítására is van lehetőség egy soproni szépségklinikán – ezt állítja Petra Bayr osztrák politikusnő mai közleményében. A szeméremajak kisebbítése mellett körülmetélésre is van lehetőség, áll az SPÖ fejlesztéspolitikai szóvivőjének levelében. A közlemény szerint a „Profil” című osztrák hetilap egyik újságírója kiderítette, hogy körülmetélés alatt a külső női nemi szervek (például a csikló) egyes afrikai és ázsiai népeknél szokásos csonkítását értik. Bayr a héten hivatalos tiltakozó levelet juttatott el az ügyben a bécsi magyar nagykövetséghez – írta az MTI. Tovább az Index cikkre
Csiklócsonkítás a Spektrumon: A Spektrum két magyar dokumentum filmese, Cseke Eszter és S. Takács András Gáza és az Északi-sark után Etiópába utazott, ahol kézikamerás felvételeket készítettek többek között egy törzs kunyhójában, ahol éppen egy kétéves kislány nemiszervét csonkították meg. Ugyan az etióp kormány bűncselekménynek minősítette a női körülmetélést, de ennél a sivatagi törzsnél a világ legtermészetesebb eseménye volt az, amire a két fiatal filmes bejutott. Tovább a teljes cikkre
Csikló felépítése nagyon hasonlít a férfi hímvesszőjének felépítéséhez, sőt valójában az is, csak azzal a különbséggel, hogy a csikló mérete jóval kisebb, működése más. Ez a hasonlóság a következőnek tudható be: amikor az anyaméhben a nemi szervek kifejlődése történik, egy apró kitüremkedés képződik a magzat lábai között; ennek továbbfejlődése viszont már a kromoszómáktól függ. Ha továbbnövekszik, akkor pénisz lesz belőle és az utód fiú lesz; ellenkező esetben kissé visszahúzódik, és a lány utód csiklójává válik.
Az ülőcsontról eredő (ischiocavernosus) és a hüvelybemenet mellől (bulbus vestibuli vaginae) eredő (bulbocavernosus) izmok barlangos testben (corpora cavernosa) végződnek és részt vesznek a csikló merevedésében. Az izmok által alkotott szárak (crus) a szeméremdomb előtt egyesülve alkotják a csikló nyelét, melyben a merevedő szövetet tartalmazó barlangos test képes vérrel telítődni, így a csikló merevedését előidézni. A testet (corpus) a gömb alakú makk (glans) zárja le. A csikló a test szabad idegvégződésekkel a legsűrűbben ellátott szerve, ezért talán a legtöbb nőnél erotikusan is ez a legérzékenyebb terület.
A csikló, vagyis klitorisz izmai képesek a csikló egyetlen visszerét (a hátul található vénát, amely a barlangos testekből szállítja a testbe vissza a vért) olyannyira összenyomni, hogy a merevedőszövet megteljen a folyadékkal, így a csikló merevvé váljon. Merevedés során a szerv mérete többszörösére növekedhet.
Klitoridektómia: Tévesen nevezik női körülmetélésnek is. A főleg gyermekkorban végzett műtét során eltávolítják a csiklót. Az eltávolítást egyes kultúrákban az önkielégítés megakadályozása miatt, máshol „esztétikai” okokból végzik. Európában a huszadik század elején volt utoljára szokás ilyen beavatkozást végezni. Durvább formájánál az egész kisajkat kimetszik. Az embertelen eljárás ma már inkább csak Afrika egyes országaiban létezik, ellene több emberjogi szervezet emelte fel szavát.
[Bulvár]