önéletrajz

Fiatal, jó alakú, mindenre nyitott nő, a főnökkel jóba kell lenni!

Posted on by Titkarno

Titkárnőt, személyi asszisztenst keresek szexszel című írásomra még nem válaszolt a hirdető, de kaptam választ egy másiktól, aki megigérte, hogy az érdekes jelentkezők leveleit, és esetleges történeteket is küldeni fog.
Ez a hirdetése ment: Csinos, fitatal jó alakú mindenre
nyitott üzletvezetőt keresek pesti színvonalas presszóba. Nagy forgalom, terasz, fiatalok, jó kollektíva, 2 pultos 4 felszolgáló (egy műszakban 3 fő), + takarítónő. Fizetés 200.000 Ft + Jutalék. Kérem olvassa el a hirdetést, ne csak elküldje az önéletrajzát! Itt a jelige: A főnökkel minden tekintetben jóban kell lenni!
Az egyik levelezése:
Helló! Az expresszen olvastam a hirdetéseteket, hogy üzletvezetőt kerestek. Kitalálom: a főnök nem olvas leveleket, vagy csak az asszisztens, vagy akárki, ez a levél nem jut el az ő kezéig, tehát ezt a levelet is csak addig olvassa, amíg meg nem nézi max a jelölt, jelentkező önéletrajzár, aki ugye a ti, te leírásod szerint: „Csinos, fitatal jó alakú mindenre nyitott üzletvezető”
Hát. Az üzletvezető dolga talán nem az, hogy hejjde csinos legyen és hejjde jó alakú legyen, hanem hogy megfelelően tudja képviselni az üzlet érdekeit, adott esetben, ha be kell állnia a pultba, tudja, hogy hova merre kell nyúlni egy piáért, mennyibe kerül, stb. Sőt, az, hogy ezt leírtátok: „(Az van, hogy van aki el sem olvassa, csak küldi az önéletrajzát, itt a jelig lehetne: „A főnökkel jóban kell lenni.”)” ez már maga felérne egy viccel.
Tehát, csak hogy komolyra fordítsuk a szót: a főnök, aki nyilván a tulaj, vagy helyiség főbérlője milyen üzletvezetőt kereshet, ha az az elv, hogy legyen az illető „Csinos, fitatal jó alakú mindenre nyitott üzletvezető” és „A főnökkel jóban kell lenni” dolgok mind stimmeljenek? Ezzel az erővel bármelyik kapható, törtető ember megfelelne, aki még jól is néz ki, de rátermettség annyira nem kell. Az az ember, aki ilyen, nem a főnök, vagy az üzlet érdekeit fogja nézni, hanem azt fogja nézni, hogy mennyire jár jól ő maga és más nem is fogja érdekelni. Gyanítom, hogy ezt a hirdetést nem a főnök adta fel, vagy ha igen, akkor ezúton is üdv neked és aki erre a hirdetésre jelentkezik és felveszed, gyanítom az ágyadban fog hamar kikötni – ámbár nem lett kifejtve, hogy az illető milyen nemiségű legyen.
Csak a rend kedvéért leírom, hogy ne legyen senki sem tévhitben:
176 cm magas vagyok, 62 kg, 30 éves, sose néztek 25nél többnek, évekig dolgoztam a vendéglátásban, mint pultos, voltam személyi asszisztens évekig Magyarország vezető diákmunkaerő cégének egy vezető beosztású alkalmazottja mellett és az önértékelésem tökéletesen rendben van, ami a külsőmet és a tapasztalataimat illeti. Tehát nem ezért szívtam fel magamat, mert sose értem el semmit sem, hanem azért, mert süt a hirdetésből, hogy nem a felettes jobb kezét keresitek, hanem valakit, aki pont elég szép, dekoratív és adott esetben bevállalós ahhoz, hogy a főnök ágyasa is legyen. Nekem ment az, amit elértem anélkül is, hogy ezekhez a dolgokhoz le kell süllyedjek. Egyedül a pultosokat és felszolgálókat sajnálom, akik majd ennek az üzletvezetőnek az új „alattvalói” lesznek és hűséggel kell szolgálják azon érdekeket, amik az ő zsebét fogják duzzasztani.
Ámbár megtapasztaltam azt is, hogy rajtam kívül szinte minden pultos lop és hazudik a főnökének, vagy ha más nem, valamiben csal. Tudom, hogy ez a világ ilyen és bele is szarnék, ha volna munkám és nem bosszantanám magamat hülyeségekkel, de sajnos bosszantom, mert nincsen munkám és a csapat, akik ott dolgoznak jó eséllyel cserélődnek majd és előre látom a sorsát ezeknek a dolgoknak… Új üzletvezető – új brancs, keresnek majd új embert is, a cserélődési ráta majd ismét csak nő és lehet,lesz olyan hirdetés, amire én azért fogok majd jelentkezni, mert pultos állást, jó csapatot keresek, ahol be vagyok jelentve és meg is kapom a fizetésem, nem húznak le és minden rendben lesz ott. Ha te, mint főnök olvasod ezt a levelet, tanácsom a következő: ha dolgozik neked egy helyen 6 fő, akkor a helyedben megkeresném a legbecsületesebb és legkorrektebb embert a csapatból és neki ajánlanám fel az üzletvezetői pozíciót, mert ha egy új üzletvezető lesz, akkor ő bizony hozza majd magával az embereit és bizony egy helyre a pultosok miatt járnak többségben a visszajáró vendégek.
Nekem is vannak olyan emberek, akik várják már, hogy hova fogok menni dolgozni és jönnek majd utánam, hogy meglegyen nekik a jó érzés, szimpatikus hely esetén az új törzshely, amiért érdemes elmenni egy helyre, ha végre ott leszek, mert a vendég pont olyan ember, mint te vagy én. Becsülni kell, ahogy egymást is egy jó csapatban. Tehát, ha te, mint főnök olvasod ezt a levelet, tedd fel magadnak a kérdést: mit is vársz tulajdonképpen az új üzletvezetőtől? magánéletet vagy egy kollégát, akit becsukott szemmel is tudod, hogy sose lopna meg téged, mert te is becsülöd?
Szeretek jóban lenni az összes kollégámmal, bár mindenkivel ugye nem lehet szimpatizálni és kolléga a főnököm is, ha egy igazi csapatról van szó, nem rabszolgatartókról :-)
Talpig becsületes vagyok, igényes, maximalista, csinos, fiatal és nem, nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol ilyen mentalitás van és ahogy a nevem is jelenti : szabad győzelem – sose fogom feladni, hogy jó helyen dolgozzak, jó csapatban, becsületben, munkával és megbecsüléssel, egyenes háttal, gerinccel elért eredményeket felmutatva és csak olyan csapathoz fogok csak csatlakozni, ahol hasonszőrű emberek dolgoznak, de nem nálatok és csak remélem, sose fogok arra járni és egy olyan csapat zsebét duzzasztani, aki ilyen mentalitással áll talpon és csak gyarapítja a világ elvtelenjeit.
Köszi és bocs, ha most felhúztalak :) gondold át máskor, hogy milyen hirdetést adtok fel munkaerő – kolléga keresésre :)
Viki

Örülök, hogy írtál, és köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám.  Első olvasatra szimpatikusak a gondolataid, de tudnod kell, hogy
– Más életsíkok is vannak ahol másképp gondolkoznak az emberek, és sokaknak elképzelésük sincs, hogy mik vannak még a világban. Mert nem látnak át más síkokra, de nem is nagyon van lehetőségük rá.
– Ez az üzlet azért van, hogy a barátaimmal megtudjunk inni egy pár sört, és akkor jöjjünk itt össze, amikor csak akarunk. Az már csak jó, hogy profitot is termel.
– Az életben legtöbb helyen az van, hogy a főnökök, cégvezetők igyekeznek rámászni a beosztottakra. Vagy van kufirc, vagy néznek mást. Gondoltam ezt megpróbálom ezt valami korrektebb project keretében összehozni, ezért a hirdetés.
– Szerinted mennyi jelentkező van, és milyen kinézetű, és intellektusú nők? Elárulom több száz!

Kedves Főnök! Azt hiszem, hogy jobb is, hogy nem ismerjük egymást személyesen és ez marad is így. Messze áll az, hogy felháborodtam volna, csak ledöbbent, hogy nem te vagy az első, aki ilyennel próbál ágyast fogni, de sose fogom tudni elfogadni, amire hivatkozva gondolkozol így és pusztán karakán természetem miatt fogtam bele abba, hogy elmondom, amit gondolok. Az korrekt, hogy te így kereken leírtad, hogy mire és hogyan keresel valakit, de belegondoltál már abba, hogy ez bizony azon túl, hogy korrekt volt, elég lenéző, megalázó egy másik ember számára? Egy nő számára?
Azt mondja sok pasi a nőkre, hogy mekkora ribanc és hogy pénzért mindent. Nohiszen, de hát pont emiatt necces ez a dolog, hogy ezt a dolgot generálják is az olyan emberek, mint pl te. Megbotránkozni azért is fogok ezeken a dolgokon, amíg csak élek, mert egészen egyszerűen nem tudom elfogadni azt, amerre tart ez a világ és hogy mindenki csak magatehetetlenül vívódik és ahelyett, hogy nem venne benne részt ezekben a játékokban, kiállni önmagáért és inkább a nehezebb, de gerincesebb utat választva jut előbbre. Tudod, hogy miért tart ez a világ ott, ahol? Mert az olyanok, mint amilyen gondolkodással te is vagy, támogatják ezt és generálják ezeket a kényszeres helyzeteket, már akinek ez megfelel. Hogy a nők kurvák? Bizonyosan akadnak olyanok, akiknek ez a dolog rendben van és csinálják is, de akkor erre a célra célszerű lenne egy hivatásos „pénzért szerelmet” nénit választani, hidd el, tudok is olyat, aki nem veri nagy dobra, de a testéből él, mert máshoz nem ért. Értsd: lusta, kényelmes, stb.
És ja, az, hogy 16 éves koromtól 20 éves koromig félig önfenntartó voltam és hogy 20 éves koromtól tökéletesen önfenntartó vagyok, albérletben élek immár 10 éve és nem bánom egy percig se, hogy ezt az utat választottam. Inkább maradok a szarkupac alján, mint egy napot is azzal kelljen töltenem, hogy bele kelljen gondolnom, hogyan is jutottam el idáig. Nem a saját érdemeim által. Valljuk be őszintén: te büszkén vállalnád, ha nő lennél, hogy azért van egy bejelentett havi bruttó/nettó 200.000 Ft-os állásod, mert vállalod, hogy nem az eszed és a rátermettséged miatt élsz ennyi pénzért.
Nyilván sokat tudsz a világodról, hiszen te alakítod. Nyilván működik is. Nyilván sikeres vagy abban, amit csinálsz és nyilván életed végén elég boldog és elégedett leszel, amilyen része is lehetsz ennek a társadalomnak és amiben te is részt vehettél.
Mert mondják: fejétől bűzlik a hal, de egy pikkely is épp olyan büdös tud lenni, mint az egész. És nyilván nem őszintén mondom, de sok(k) sikert! :) Viki
Szexpláza bejegyzések a témában: A Secretary mozifilm – Titkárnőt, személyis asszisztenst keresek szexszel

Roman Polanski: Legalább egy numera összejött

Posted on by Bulvar

carol_lynleyEgy ideje sűrűn hallani Roman Polanski nevét, de kevésbé művészként, mint inkább a bűnügyi hírek főszereplőjeként került szóba mostanában. Szerette a fiatal lányokat, na! Legújabb filmje újra eszünkbe juttathatja, Polanski először is rendező, furcsa élettörténettel és remek filmekkel a háta mögött. Önéletrajzának egy izgalmas epizódjából kiderül,Polanski hogy érezte magát 1964-ben élete első Oscar-gáláján, ahol Fellinivel vetélkedett az aranyszobrocskáért, mi tetszett neki Hollywoodban, és hogyan fért mindebbe még egy gyors affér is.
Az első osztályon repültem Los Angelesbe, ahol megérkezésemkor egy hatalmas limuzin várt, a lökhárítóján egy lengyel zászlóval. Miközben a Beverly Hills Hotelbe száguldottunk, úgy éreztem magam, mint egy külföldi képviselő, aki hivatalos látogatásra érkezett. A hotelt pázsit és pálmafák szegélyezték, olyan volt az egész, mint valami luxus wellness-szálló. Végigsétáltam a vörös szőnyegen, beléptem az óriási előcsarnokba – amelynek falait furcsa virágmintás tapéta borította -, és ezzel részévé váltam ennek a nyugodt és tágas világnak. Egy ilyen helyen hihetetlen biztonságban, a filmes elit tagjának és nagyon gazdagnak érzed magad. Miért ne élhetne mindenki így? Annyira naiv voltam! Ámulatba ejtett, hogy a hotel telefonközpontjának operátorai a megérkezésem pillanatától kezdve a nevemen szólítottak.
Az Oscar-gála előtti pár napban nem maradtam egyedül, mert nagy örömömre felhívott Bronislau Kaper, aki felajánlotta, hogy értem jön és elvisz magához ebédelni. Hollywood egyik legismertebb zeneszerzője, Los Angelesben igazi intézmény, otthon pedig valóságos legenda. Élő bizonyítéka annak, hogy egy tehetséges lengyel befuthat Amerikában. Kaper, aki egy elegáns, öreg házban lakott, és egy fényes fekete Cadillacet vezetett, felvilágosított az ezoterikus hollywoodi zsargonról és a helyi szabályokról, amelyeket imádott kigúnyolni. A köztünk lévő korkülönbség ellenére szórakoztató társaságnak bizonyult és értékes barátommá vált. Első találkozásunkkor azzal sikerült felhívnom magamra a figyelmét, hogy elcsúsztam a szálloda autóbehajtóján, és elszakítottam a zakómat és a nadrágomat. Úgy tűnt, ahányszor csak átszelem az Atlanti-óceánt, arra vagyok kárhoztatva, hogy tönkrevágjam az egyetlen öltönyömet.
polanski_francoise_dorleacEgy másik emlékezetes mulatság alkalmával Disneylandbe látogattunk a többi, Oscarra jelölt társammal, többek között Fellinivel és színésznő feleségével, Giulietta Masinával. Olyan volt ez nekünk, mint felfedezni gyermekkori álmaink Amerikáját. Amióta csak elkezdtem kiguberálni a krakkói szemeteskukákból a Hófehérke kiszakadt lapjait, a Disney-figurák különleges helyet foglaltak el a szívemben.
Elég jól tudtam már angolul, és így még jobban tudtam élvezni az utazást. Végső soron az sem ártott, hogy a William Morris ügynökség kliense voltam, mert bár soha egy árva szakmai megbízást nem szereztek, az egyik ügynökük meghívott pár italra a Polo Lounge-ba, és elintézett egy vakrandit Carol Lynley-vel. A fellegekben éreztem magam. Gyönyörű, babaarcú Carol, akinek elképesztő humorérzéke volt, az elkövetkező években egy közeli barátomnál landolt. Akkor viszont határozottan megkedvelhetett, mert felhívott magához. Szóval az ügynökség tagjai, ha mást nem is, legalább egy numerát összehoztak nekem.
Felfedeztem, hogy Amerika nem csak New Yorkból áll. Los Angelesben ugyan nincsenek felhőkarcolók, viszont a városok összes előnyével megtámogatott vidékies élet folyik. Minden nett és tiszta: egyszer láttam egy japán kertészt, aki kisollóval nyírta a füvet, hogy ne lógjon a járdaszegélyre. Teljesen lenyűgözött az aprólékos munka, amivel az Oscar-gálát szervezték, pláne, ha a Cannes-i Filmfesztivál totális zűrzavarához hasonlítom. Itt aztán semmit sem bíztak a véletlenre. Jó előre értesítettek minket arról, hogy mit viseljünk – „a koromfekete és a hófehér ruha előnytelen a fotózás szempontjából” -, és hogyan viselkedjünk – „a színpadra menet nem szabad megállni és gratulációkat elfogadni”.
Mivel rengeteget írtak a lapok a Kés a vízben-ről, és a filmesek, akikkel találkoztam, szintén nagyon lelkesedtek érte, elkezdtem álmodozni, pedig eleinte egyáltalán nem reméltem, hogy díjjal távozom Los Angelesből. Végül is több tucat film közül az enyém is bekerült a legjobb ötbe. Másrészt egy olyan remek darabbal szállt versenybe, mint a 8 és 1/2, amely engem is teljesen elkápráztatott Cannes-ban. A szívem mélyén sejtettem, hogy a 8 és 1/2 a legjobb idegen nyelvű film kategóriájának egyértelmű esélyese.
1964 április tizenharmadikán este a Santa Monica-i előadóterem nézőterének közepén ültem, mellettem Fellini és Giulietta, aki ekkor már sírt az idegességtől. Nekem sikerült megőriznem a lélekjelenlétemet, pedig nagyon izgatott voltam. A várakozás kibírhatatlan volt, mint minden hasonló helyzetben: úgy tűnt, hogy a díjátadók képtelenek kinyitni a borítékokat és kibetűzni a tartalmukat. Mikor a 8 és 1/2 megkapta az Oscart, Giulietta zokogásban tört ki, Fellini felugrott a színpadra, én meg ugyanolyan hangosan tapsoltam, mint bárki más a teremben. Valahol legbelül persze kicsit csalódott voltam, ugyanakkor éreztem valami megmagyarázhatatlan örömöt is. Egy ilyen győztestől nem szégyen kikapni.
Miután lezajlott az Oscar-ceremónia, a lakosztályomból átköltöztem a hotel legolcsóbb szobájába. Mivel ekkor már a saját pénzemből kellett gazdálkodnom, küldtem egy kétségbeesett táviratot Gene Gutowskinak, aki kisegített négyszáz dollárral.
Még mielőtt elhagytam az Államokat, tettem egy utolsó kísérletet, hátha összejön valami munka. New Yorkban találkoztam Darryl Zanuck (a kor egyik nagyhatalmú producere – a ford.) két asszisztensével a 20th Century Foxtól, akik érdeklődtek a filmjeim iránt.
„Remek ötletünk támadt” – kezdték. „Mit szólnál hozzá, ha színesben és három amerikai sztárral remake-elnénk a filmedet?” Liz Taylorra, Richard Burtonre és Warren Beattyre gondoltak, mint főszereplőkre.
Mondtam, hogy szerintem ez nevetséges ötlet. Miért nem csinálunk inkább egy teljesen új filmet? Azt válaszolták azért, mert a Kés a vízben annyira jó történet. Próbáltam meggyőzni őket, hogy ott, ahonnan a Kés a vízben sztorija jött és ahol a képzelőerőmet tartom, van még egy csomó jó ötlet, de nem sikerült.
„Eladod nekünk a jogokat?” – kérdezték.
„Ingyen vihetitek!” – vágtam oda büszkén, és visszarepültem Párizsba.