A történt, amelyet most elétek tárok, a számok világából vitt el kellemes vizekre, és sok kellemes élménnyel lettem gazdagabb…, csak ne szaladjak a dolgok elé. Kezdődött ott, hogy felvételiztem az egyetemre és matekból kirúgtak. Így is egy évet csúsztam születésem miatt, most még ez is. Az újságból őseim kikerestek egy magát korrepetitornak hirdető matek tanárnőt, s megegyeztek vele a felkészítésemben, hogy a pótfelvételin megfeleljek.

Baromira nem fűlött a fogam a dologhoz, de nem volt más választásom. Az első bemutatkozó látogatásomra pénteken került sor. A megadott cím egy négyemeletes panel második szintje. Na gondoltam, egy frankó, bibircsókos aszalt szilvával jövök össze, aki zsenit akar belőlem varázsolni. A kapucsengőt megnyomva visszajelzett, és kinyitotta a kaput…, még mindig a bibircsókon járt az eszem, mikor felértem. Olvasom a névtáblát: Sz. Eszter.
Csengő… – kellemes dallam. Ajtó ki…, – szám kitát…
Az ajtóban inkább a harmincas éveinek elején járó szőke démon állt. Kihívó pulcsija csak úgy feszült a két domborművön ami , mintha ki akarta volna szúrni a kötés mintáit, a szemem bepárásodott.
– Kezét csókolom kisasszony, az édesanyját keresem, a matektanárnőt. A hirdetésre jöttem…,teccik tudni, a korrepetálás. Itt bennem rekedt a szusz…, mert csak bámultam, mint aki először lát nőt.
A válasz sem maradt el egy harsány kacaj kíséretében. Gondolom pulykavörös lettem, mert nemes egyszerűséggel közölte:
– én vagyok, s nyújtotta kezét. Álltam bambán.
– Ha gondolja, elkezdhetjük itt a folyosón is, hozok ki széket, de benn kényelmesebb lenne.

Betessékelt, s éreztem azt a gyönyörűséges illatot, ami azonnal megbabonázott. Hellyel kínált, s leült velem szemben a fotelban, s ahogy bele süppedt, a szoknyája feljebb csúszott és sejtetni engedte formás combjait. Azt hiszem, észre vehette, mert nem tett ellene semmit. Tetszett a helyzet neki, úgy láttam. A szememnek alig tudtam parancsolni, hogy ne mindig a dombokat, s a combokat nézze.
– Hogy fogok én így tanulni?…
– Nos András! Kezdjük az elején, mely része nem megy az anyagnak? Egyenletek, algebra, valószínűségszámítás? ( Valószínű , mert itt vagyok, gondoltam )
– A lényeg, … nyögtem ki végre, hogy az alapoknál van a baj, s elkezdtem mesélni, hogy nem is szerettették meg velem a tantárgyat.
– No, majd én megszerettetem András! (Már kezdtem szeretni.) Csak rám figyeljen, a szeme ne kalandozzon…
– Jaj ne haragudjon, de nagyon nehéz, mert én nem erre számítottam.
– Észre vettem – mondta -, de előbb a tanulás és azután lehet kötetlenebb a foglalkozás, de meg kell dolgozni mindenért. Első óránk most akkor az egyismeretlenes egyenletről fog szólni…, rendben? Például, mi ismeretlen most neked? A szeme huncutul csillant egyet. Na, gondoltam András, ha most nem vágsz bele, sose tudod meg, mi is az.
– Háááát, … ami a pulóver alatt van.
Azt hittem, most jön egy nagy pofon…, de csoda történt…, a pulóver felemelkedett és kibuggyant belőle két gyönyörű, hamvas barack, meggyel megspékelve. Ahogy áthúzta a fején, hosszú szőke haja kibomlott, s fátyolként borult a halmokra. Megcsókoltam őket… , mit megcsókoltam, habzsoltam a finomságot.
– Látom, ismered a leckét, mert a nadrágomhoz nyúlva megérintette akkor már kemény falloszom, hoztál magaddal vonalzót is aláhúzni az egyenleteket. Ma csak idáig jutunk el András…, s kiemelte meredező falloszom, és ajkai közé vette Oly lágyan érintette, hogy az egyből kilövellt.

Ezután lerántottam szoknyájával együtt a tangáját, és a szőke punciját vadul nyelvelni kezdtem, amire ő is kifeszült, mint az íj, s kitárva combját, elém tárta rózsaszín kelyhét. Élvezett, de nem úgy, mint a koleszben a lányok, hogy megjátszották, milyen jó. Ő élvezett, s elkapott vad csókkal, a számról vette saját nedvét. Csodálatos matekóra volt. Kezdem az anyagot megszeretni.
Rendbe szedtük magunkat, és egy-két közömbös mondat után megbeszéltük a következő órát..
– András nem mindig így lesz, de nagyon éhes voltam már, és azért történt meg. Ez szigorúan köztünk marad, mert másképp nem leszel egyetemista…, ugye érted?
– Biztosíthatlak Eszter, hogy ez a mi kettőnk ügye és semmit se árulok el senkinek. Otthon is csak majd sopánkodok, hogy mennyi a lecke.
– Így rendben, megbízom benned, mert első pillantásra megtetszettél nekem András.
– …Hát még te nekem.
– Láttam én is, azért engedtelek magamhoz.
Elbúcsúztam, s vártam, mikor lesz újból óra.