Caligula titokban vérfertőző viszonyt folytat nővérével, a szépséges Drusillával. Egyik nap a lakosztályában váratlanul megjelenik Macro, a testőrök parancsnoka: Tiberius azonnal látni kívánja Caligulát. Az idős császár jó ideje Capri szigetén épített nyaralójában él, melyben buja és beteges orgiák zajlanak. Társaságában van Caligula nagybátyja, a félnótás módjára viselkedő Claudius és az erényes ember hírében álló idős Nerva szenátor is. Caligula attól fél, hogy kitudódott titkos viszonya Drusillával, ám a vérbajos Tiberius nem emiatt rendelte magához. A császár tisztában van Caligula romlottságával, és tulajdonképpen élvezi a társaságát, hiszen mellette valósággal erényes embernek érezheti magát, minden kicsapongása ellenére. Tudja azonban, hogy Caligula veszedelmet is jelent, főleg Gemellusra, akit Tiberius az utódjául szemelt ki. Caligula testvéri szeretetet színlel Gemellus iránt, Tiberius viszont sejti, hogy halála után Caligula leszámolna a gyenge Gemellusszal. Borral kínálja Caligulát, ám a ravasz fiatalember a testvériesség álcája mögött a boroskupát előbb Gemellusnak nyújtja át. Tiberius – anélkül, hogy elárulná magát – megakadályozza, hogy Gemellus igyon a borból, hiszen az valójában mérgezett.

Caligula megosztja kételyeit Drusillával, aki természetesen mindenben támogatja őt. Caligulához hamarosan látogató érkezik: Macro felesége, Ennia, akivel a fiatalember viszonyt folytat. Macro úgy tesz, mintha nem tudna erről. Az ok nagyon egyszerű: mindenki tisztában van az igazi erőviszonyokkal, azzal, hogy Tiberiusnak már nem sok van hátra, halála után pedig Caligula ragadja majd magához a hatalmat. A fiatalember azonban még nem biztos a helyzetében. Amikor az erényes Nerva öngyilkosságot követ el a fürdőkádjában, Caligula arra próbálja rávenni a haldokló szenátort, hogy árulja el a jövőt. (Akkoriban úgy hitték, az életből távozók számára a haláluk előtti pillanatokban szokatlan előrelátás adatik meg.) Nerva azonban nem mond semmit a jövőről, ezért a dühös Caligula maga vet véget az idős férfi földi létének: fejét a víz alá nyomja, míg Nerva meg nem fullad. Később Macro Mucius Scaevola módjára tűzbe teszi a kezét, és rezzenéstelen arccal tűri a fájdalmat, hogy ezzel bizonyítsa hűségét Caligula iránt. Erre a hűségre rövidesen szükség is lesz, hiszen a császári család nagy izgalmakat él át: Tiberius haldoklik, talán csak órái vannak hátra. Caligula mindenkit eltávolíttat a haldokló szobájából, de nem veszi észre, hogy Gemellus csak elrejtőzött egy félreeső zugban. Mikor Caligula azt hiszi, hogy Tiberius már meghalt, lerángatja a császár ujjáról a hatalmat jelképező gyűrűt, és a saját kezére húzza fel. Tiberius azonban kicsit később magához tér, és visszaköveteli a gyűrűjét. Caligula megtagadja az engedelmességet, sőt a kezében lévő tükröt a magasba emeli, hogy azzal sújtson le a mozgásképtelen császárra. Megjelenik azonban Macro, és kicsavarja a kezéből a tükröt. Színlelés volt csupán a Caligulának tett hűségesküje? Macro egy átlátszó selyemkendőt csavar az idős uralkodó arca köré, és megfojtja vele. Tiberius immár tényleg halott, Caligula büszkén sétál föl-alá a szobában, ujján a császári gyűrűvel. Ekkor azonban az egyik tükörben megpillantja a rejtőzködő Gemellust. Azonnal magához parancsolja. Az életéért reszkető fiú térdre borul előtte, megcsókolja ujján a gyűrűt, és ezzel elismeri őt az új császárnak. Caligula továbbra is nyájasságot és testvéri érzelmeket színlel a fiú iránt, hiszen szüksége van még rá. Tiberius halála nem vált ki különösebb megrendülést, sőt temetésén olyan felkiáltások is elhangzanak, hogy tetemét a Tiberisbe kéne dobni. A szenátoroknak nincs igazán ínyére, hogy Caligula legyen az új császár, ám nem sokat tehetnek: Macro jóvoltából a testőrség Caligulát támogatja, ráadásul a fiatalember a nép körében is népszerű. Drusilla és Caligula tisztában vannak azzal, hogy uralmuk még nagyon ingatag, Macro veszedelmes szövetséges. Az új császár Drusilla javaslatára csapdát állít a testőrkapitánynak.
Felsorakoztatja a teljes testőrséget, magához hivatja Gemellust, és arra szólítja fel, hogy a jelenlévők közül mutasson rá Tiberius gyilkosára. A reszkető Gemellus eleinte nem tudja, mit várnak tőle, ám Caligula a szemével jelzi, hogy mutasson Macróra. Miután sor került erre, Caligula elrendeli Macro letartóztatását. A felsorakozott testőrség azonban nem mozdul. Az uralkodó ráérez arra, mit kell mondania a veszedelmessé vált helyzetben. Kinevezi Cassius Chaereát az új testőrkapitánynak, és ebből az alkalomból magas jutalmat ígér valamennyi testőrnek. Macro letartóztatásának most már semmi akadálya. Enniát – aki addig azt hitte, ő lesz majd az új császárné – Caligula száműzeti. Az uralkodó Drusillát szeretné nőül venni, ám a fivérénél józanabb leány tudja, hogy Rómában ezt nem lehet megtenni. Ízisz papnői közül javasol feleséget Caligulának. A császár álruhában ellátogat a papnők egyik szertartására, amely valójában egy leszbikus orgia egy fürdőmedencében. Az uralkodó érdeklődését először a szépséges Livia kelti fel, Drusilla szerint azonban a lány szűz és unalmas. Caligula végül Caesonia mellett dönt, hiába mondja neki nővére, hogy választottja Róma legerkölcstelenebb asszonya. A kéjsóvár császár persze Líviát sem felejtette el. Macro nyilvános és rafináltan kegyetlen kivégzésén Caligula megpillantja Líviát, amint vőlegényével, Proculusszal összebújva beszélgetnek. Drusillával és Caesoniával együtt megjelenik az ifjú pár esküvőjén. A fiatal párral félrevonul a konyhába, ahol előbb Proculus szeme láttára megbecsteleníti a valóban szűz menyasszonyt, majd visszataszító módon a vőlegény szüzességéről is meggyőződik.

Egy viharos éjszakán Caligula rémülten riad fel: azt hiszi, Gemellus közeledik felé, gyilkos szándékkal. Kirohan a szakadó esőbe, ahol önkívületi állapotban táncolni kezd. Caesonia és Drusilla alig bírják visszaterelni az ágyba. Gemellusnak immár meg vannak számlálva a napjai. Egy pazar lakomán, ahová Caligula új imádottjával, Incitatus nevű lovával érkezik, mondvacsinált ürüggyel sor kerül Gemellus letartóztatására: ezzel Tiberius halálának utolsó szemtanúja is eltűnik. Drusilla viszont ott helyben, nyilvánosan szembeszáll császári fivére akaratával, mert úgy véli, Gemellus félreállítása gyengíti Caligula helyzetét. A dühös császár a vendégek szeme láttára durván arcul üti nővérét. Vajon ezzel vége az idilli szerelemnek, és a testvérek egymás ellen fordulnak? Az állapotos Caesonia megszabadul egyetlen riválisától, akinek még nálánál is nagyobb befolyása van a császárra? Esetleg a császár környezete elégeli meg az uralkodó mind kegyetlenebb szeszélyeit, őrületének egyre nyilvánvalóbb jeleit? A magát istennek képzelő császár a realitásoktól mind inkább elszakadva, az igazi veszélyforrásokat figyelmen kívül hagyva rohan a vesztébe… Tovább a többi videóra és a teljes cikkre