Gyermekekről készített pornográf felvételek miatt tartóztatták le a Buckingham palota biztonsági főnökét – adta hírül a Sun brit napilap
David Tracey (48) a Biztonsági- és Anti-terrorista Irodának dolgozott, amely a brit Fehér Ház irányítása alá tartozik, és egyebek mellett az országot fenyegető terroristák támadási stratégiáinak meghiúsításán dolgozik.
A Sun forrásai szerint Tracey a királyi palota hosszú távú biztonsági stratégiájáért, és más fontos épületek – mint például az elnöki rezidencia, illetve nukleáris létesítmények – biztonságáért felelt.
Az essexi Billericayből származó férfit a megyei rendőrség tartóztatta le pár hete, gyermekpornográfia négy rendbeli vétsége miatt. Egyelőre annyit tudni, hogy szexuális tartalmú, trágár képeket készített gyermekekről.
Tracey november 14-én jelent meg a bíróság előtt, amely óvadék ellenében szabadlábra helyezte, a következő tárgyalás január 8-án lesz. Magánéletéről annyit tudni, hogy a feleségével él együtt, de elhidegültek egymástól.
A Sun úgy tudja, Traceyt felfüggesztették a szolgálat alól. A Biztonsági- és Anti-terrorista Iroda közvetlenül a belügyminiszternek, illetve az igazságügyi államtitkárnak tartozik elszámolással. A belügyi tárca egyelőre nem kommentálta a történteket.
pedofilia
Szex, hazugság, reverenda: Egyházi sötét titkok
A Szentszék budapesti nagykövetét a vatikáni államtitkárság értesítette arról, hogy több magyar egyházi személy homoszexuális visszaéléseiről szóló bejelentés érkezett, Juliusz Janusz azonban nem kezdett belső vizsgálatba, hanem inkább eltussolta az ügyet – írja az Index.
A nunciusról egy, a januárban lemondott pécsi püspök által kezdett perben derült ki, hogy a diplomáciai úton továbbított dokumentumok alapján bizalmasan értesítette az érintetteket az ellenük szóló bejelentés tartalmáról. A Vatikánban nem magyarázták, hogy a pápa Mayer Mihály lemondatása után két héttel miért helyezte Koszovóba magyarországi megbízottját. A hazai egyházi körök már a februári bejelentéskor összefüggésbe hozták a pécsi egyházmegyében kirobbant botránnyal, amely a gazdasági és szexuális visszaélésekről szóló vádak nyilvánosságra kerülése után Mayer Mihály pécsi püspök lemondását eredményezte. Akkor azonban még nem volt világos, hogy a nuncius milyen szerepet játszhatott az ügyben.
Időközben azonban több olyan, Juliusz Janusz által szignált bizalmas levél is nyilvánosságra került, amelyek azt bizonyítják, hogy a nuncius évekkel az októberben Mayer ellen tett rendőrségi feljelentések előtt tudomást szerzett számos, súlyos visszaéléssel kapcsolatos vádról, de hallgatott, sőt meggátolta az egyházon belüli vizsgálat lefolytatását.
Az Index úgy tudja: egy magánszemély 2009 februárjában négyoldalas bejelentést küldött Tarcisio Bertone kardinálisnak, a Vatikán államtitkárának a magyar katolikus egyház több prominensét, köztük Mayer Mihályt érintő homoszexuális vádakról.
A feladó azután postázta a katolikus egyház római központjába a fénykép- és hangfelvétel-melléklettel kiegészített levelet, hogy a magyarországi egyházvezetés válaszra sem méltatta, holott erkölcsi jellegű, vagyis nem egyházkormányzati kérdésben a metropolita érseknek is van jelzési kötelezettsége.
Juliusz Janusz, akinek Bertone kardinális megküldte az anyagot, 2009 májusában bizalmas, csak a címzettek kezébe adható levélben értesítette a bejelentés szereplőit az ellenük felhozott vádakról, és elárulta a bejelentő nevét.
A bírósági eljárás anyagában található levél szövegéből arra lehet következtetni, hogy minden érintett külön-külön megkapta a rá vonatkozó rész kiollózott másolatát. Mayer püspök a nunciustól érkezett információk alapján 2009 júniusában, anélkül, hogy az ellene felhozott vádak ügyében bármilyen érdemi nyomozás történt volna, rágalmazásért feljelentette a magánszemélyt.
A nunciushoz hasonlóan járt el a pécsi püspökség ügyében Ternyák Csaba, jelenlegi egri érsek is, amikor Wildmann János, a pécsi Egyházfórum főszerkesztője segítségért fordult hozzá. Wildmann – függetlenül a Bertone kardinálishoz forduló magánszemélytől – már 2006-ban informálta az akkor Rómában tartózkodó Ternyák Csabát a Mayer környezetében zajló visszaélésgyanús ügyekről, közöttük pedofília gyanújáról, és kérte, hogy mint a vatikáni papi kongregáció titkára szorgalmazzon vizsgálatot.
Ternyák Csaba elszabotálta a kérést, és ő is tájékoztatta az érintetteket a hozzá érkezett levélről és a levélíró személyéről. Ternyák később azt írta az Egyházfórum vezetőjének, hogy „az esetleg papságunkat is érintő, törvénysértést vagy bűncselekményt megfogalmazó vádakkal legyen szíves közvetlenül a nyomozó hatóságokhoz fordulni”.
További papi perverziók és bűncselekmények: Pedofil nyomozás egy apácák által vezetett intézményben – 21 pedofilgyanús papot függesztettek fel – Lázadozik a volt pécsi püspök: médiaháború folyik ellenem – A püspökségnek volt fekete kasszája is – Feljelentések után lemondott a püspök – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Az egyházi pedofilbotrányok igazából melegügyek – Az erőszakolta meg a gyerekeket, aki csak akarta – Papi szex, oltár előtt szopatta a pap, 80 ezer Ft-ot kapott, cikk itt. A fiú állítása szerint meg is dugta a papot. Pénzért mindenre kapható, riport készítés közben megdugta az anyját is. Templomban szopott a homoszexuális pap – 12 éves kislányt gyalázott meg a pap – Pedofil képek a plébánián – Szexuális molesztálási botrány Hollandiában – Feljelentések után lemondott a püspök – Oltáron szexelt a 12 éves kislánnyal a pap – Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt – Az egyház és gyerekzaklató papok önvizsgálata
Rina, Nana, Kana basznivaló távolkeleti lányok
Japán tinilányokkal vérfertőzés: Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak.
(A videók: Daisuke Ichijo új tanár az iskolában, továbbá a drámaszakkörért is ő a felelős. A szakkör célja, hogy szerepjáték segítségével készítse fel a diákokat a karrierjükre. Nao Iihara is a szakkör keretein belül igyekszik fejleszteni tehetségét, méghozzá egy nővér-beteg szituációban. Dai és Nao azonban túlságosan is beleélik magukat a szerepükbe és a légkör felforrósodik. Mitsugiu Tsukushino-val bővül a szakkör, aki egy „apácát” játszva próbálja meg elűzni a gonosz szellemet Dai tanár úrból, pontosabban ágyékából. A szakkör azonban nem igazán éri el tervezett célját, így az egyik tanárnő úgy dönt, hogy ellenőrzi a szakkör tevékenységét. Dai átmegy (illetve elmegy) az ellenőrzésen.)
A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
(A videón: Dai a tanítás után hazaér, de nem is sejti, hogy a napnak még nincs vége. Nao egy szál kötényben várja, hogy örömet szerezzen neki. Közben befut Mitsugiu is, és a szerepjáték adta lehetőségeket kihasználva megvitatják a dolgokat. Természetesen a tanárnő is csatlakozik a szerepjátékhoz, mert hát minél több a résztvevő, annál nagyobb az élvezet.)
Loliták, tinilányok pinaszőr nélkül a könnyűzenében
Pornófilmet forgatni kiskorú lányok szerepeltetésével csúnya, büntetendő dolog. Regényt írni kiskorú lányokat megrontó öregemberekről nem bűn, de a társadalom jelentős részének szemében csúnya dolog. Kiskorú lányokat lenge öltözékben színpadra állítani, bugyuta dalokat énekeltetni velük és egy tánctanár segítségével csábosan vonagló mozdulatokra okítani őket viszont olyan kultúrmisszió, amely méltán részesül a polgári lakosság megbecsülésében. Faszt verni tehát dícséretes, amennyiben a fantázia tárgya – énekel.
Amióta a zongoraégető Jerry Lee Lewis választása 1960-ban a saját 13 éves unokahúgára esett, a könnyűzene és a pedofília kiválóan egészítik ki egymást. Viszonylag kevés liliomtipró ragad mikrofont, a hetvenes években glammelő Gary Glitteren kívül tulajdonképpen egy sem, bár lehet, hogy csak ő volt olyan hülye, hogy elfelejtse letörölni a képgyűjteményét, mielőtt szerelőhöz vitte volna a számítógépet. A szórakoztatóipar viszont kiválóan alkalmas arra, hogy fejletlen mellű lánykákat juttasson el milliónyi olyan felnőtthöz, akinek számára túl drága a repülőjegy Bangkokba, a Laoszból átcsempészett 12 éves kislányok ölébe.
A szemérmesség vagy az üzleti érzék teljes hiányának okán a nyolcvanas évekig alig tűntek fel iskolás korú nőnemű popsztárok. Az üdítő kivételt a Slits elsőgenerációs londoni punkzenekar jelentette, amelynek Ari-Up nevű énekesnője mindössze 15 évet számlált 1977-ben, amikor ők lehettek a Clash előzenekara a White Riot turnén. A mamája, Nora Forster később Johnny Rotten felesége lett. A perverz állat.
Az amerikai pedo-pop maffia első két próbálkozása az egyaránt a nyolcvanas évek végén feltűnt Tiffany és Debbie Gibson volt. Ha muszáj, akkor inkább Gibson mellett voksolok, mert ő legalább a mai napig a legfiatalabb előadó, aki egy saját maga által írt számmal volt képes listát vezetni Amerikában. Szerencsére ma már ő sem szennyezi a levegőt, az utóbbi 10 évben kizárólag egy dobása volt, de szó szerint, az MTV is közvetítette, ahogy életében először stagedivingol a Circle Jerks nevű poszt-Black Flag punkegyüttes koncertjén. Tiffany még ennyire sem vitte, pedig első nagylemeze a To Hold An Old Man’s Friend címet viselte, reményt öntve mindenkibe, aki liliomtipró karrierjét legszívesebben valamelyik barátjának kislányával kezdte volna meg. Mivel sikerei idején alig múlt 16 éves, kénytelen volt amerikai nagyvárosok bevásárlóközpontjaiban koncertezni, ami sok szempontból menőbb dolog egy san franciscói foglalt háznál. Tiffany néhány hónapja végre a Playboyban megmutatta már nem annyira hamvas kis punciját a nagyközönségnek, sajnos most már nem volt arra kíváncsi senki.
Az egzotikusan barna bőrű leánykák kedvelőinek igényeit volt hivatva kielégíteni a kilencvenes évek elején mindössze 15 évesen feltűnt Aaliyah. Mielőtt repülőgépe leesett volna a Bahamák közelében, későbbi férje, R. Kelly által szerzett bugyi- (jelen esetben retkes gatya-) nedvesítő árenbí balladák tömegét énekelte el a világnak. Kelly, aki még az erős hiphop-mezőnyön belül is a leginfantilisebben virítós videóklipjeivel tud kitűnni, később mellesleg lebukott, peren kívül megállapodást volt kénytelen kötni ugyanis egy olyan videókazetta ügyében, amelynek tartalmát állítólag ő és egy kiskorú rajongó képezték.
Minden idők legtökéletesebbje, az esszenciális Lolita kétségtelenül Britney Spears. A Mickey Mouse Club gyerek-műsorvezetőjéből énekesnővé transzformált vidéki amerikai lány karrierje az első pillanattól kezdve a szex körül forgott. A nagy áttörést meghozó Hit Me Baby One More Time-nak már a címe is – Dariusz Michalczewskivel szólva – ütősre sikeredett, iskoláslány-jelmezes videóklipje pedig a legköznapibb pornófilm-toposszal játszott. (Na jó, a titkárnő- meg a nővérke-jelmez még toposzabb.) A lábai között feszülő hártya érintett-, avagy érintetlenségét taglaló pletykák nyilván férfiak millióit kényszerítették arra, hogy végiggondolják, vajon Britney-t ártatlan kislányként vagy inkább romlott kurvaként szeretnék inkább a farkuk hegyére húzni. Abban nyilván mindannyian egyetértettek, hogy ők mindenestre jobbak lennének az ágyban mint az a nyálas kis buzi Justin Timberlake. Az utóbbi másfél évben menedzserei teljes erőből próbálják Britney-t nagykorúként eladni, az idő pedig sürget, hiszen egy lógó mellű tinisztár nagyon kellemetlen tud lenni. Nehéz lesz.
Britney sikere klónok egész sorát eredményezte. Mandy Moore és Jessica Simpson a nevük említésénél többet nem érdemel, szemben a lóarcú latin törpével, Cristina Aguilerával. Őt a szende Britney vagány ellenpontjaként találták ki, első két sikere, a Genie In The Bottle és a What a Girl Wants szövege csak úgy hemzsegett a nem is nagyon kétértelmű utalásoktól, amelyek mind a dörzsöld-az-alkarod-a-keblem-halmaihoz problémakört taglalták, ennél sokkal merészebb pettinget is sejtetve. Britney imidzsváltásával párhuzamban Cristina lába alól szerencsére jól kicsúszott a talaj, bár az is lehet, hogy a piac eleve csak egy hispán picsát tud elviselni, és ezt a pozíciót jelenleg egy másik lóarcú, Jennifer Lopez bitorolja. A könnyűzene történetének legmocskosabb fantáziájú öregemberének, Serge Gainsbourg-nak francia szülőföldje meglepő módon csak a 21. századra volt képes egy kiskorú lányt színpadra állítani és egész Európába exportálni. A lemaradást viszont egyből merészséggel kompenzálták, így a saccra 16 éves Alisee nevű leányzó szájába azonnal egy Moi, Lolita című dalocskát adtak, olyan videóklippel, amelyben a huncut kis fruska először egy mezőn szaladgál, majd egy diszkóban táncol egy idősebb férfival, éppen csak a lényeget eltakaró virágos ruhácskájában. És mindvégig vele van nyolcéves-forma húgocskája is, hadd örüljenek az egészen friss pipihusi rajongói.
Az extravagáns szexuális szokásaikról ismert britek – emlékezzünk például a férfira, aki körbetekerte magát celofánnal, porszívó segítségével kiszívta alóla a levegőt, majd feltehetően álló fasszal jól megfulladt – ízlésének nyilván túl szolidnak tűnt egy pedo-zenekar. Végül az S Club 7 nevű furcsa hibridet sikerült piacra dobniuk, amelyben négy tinédzser lány illetve három fiú nyalogatja egymást videóklipről videóklipre. Az ő vonzerejüket pedofil-szempontból azonban csökkenti, hogy a helyes fiúkról már kiderült, hogy inkább spangliznak mint fociznak, a csajok pedig egészen biztosan minden este leszopják a teljes turnébuszt.
Az első magyar pop-lolita a pancsoló kislány, Kiss Eszti volt. A slágergyár olyan szókimondó szövegeket adott szegényke szájába, hogy abba még a legpofátlanabbul kukkolni merő gimnáziumi tornatanárok is belepirultak. ’Otthon az Apu / a fürdőkádba dug’ – hallgatták, és a rájuk törő vad gerjedelemtől való félelmükben csak másnap mertek magukhoz nyúlni. A következő kiskorú szexszimbólum az a szőke copfos kislány volt, aki valamikor a hetvenes évek elején Koós Jánost apának szólítva sírdogált, szívéhez szólva sokmillió tévénézőnek. Nyilván sokan szerették volna közülük a kis árvát térdükre ültetni, arcocskájáról a könnyeket lecsókolni, esetleg saját kezűleg úttörővé avatni.
A Moncsicsit és a Vuk betétdalát az emberiség egyetemes kultúrtörténetéhez hozzátevő Ullmann Mónika sajnos felnőttként is tovább próbálkozott a szórakoztatóipar csodálatos világában. Debil kisgyerekből komplett seggfejjé cseperedett, akire mintha rászabták volna az Operett színházhoz túl gyenge zenés darabok jelentéktelenebb szerepeit. Mónika később az első magyar Playmate-ként, illetve a Berényi-klán végigzongorálásával állt bosszút.
A kilencvenes éveket bátran nevezhetjük az útkeresés, illetve a folyamatos zsákutcákba futás évtizedének a magyar lolita-iparban. Szandi volt az első, és a kiforratlanság rá is nyomta a bélyegét a produkcióra. A szent istván-parki Elvis, Fenyő Miklós producerként kevésbé bizonyult biztos kezűnek mint limbókirályként, és még arra is képtelen volt rájönni, hogy jódlizó célszemélyre csak néhány virgoncabb targoncás képes önkielégíteni, ráadásul ők is mind a Salzburghoz közeli St. Johann im Pongauban élnek. Magyar ember viszont ilyenkor inkább lehalkította a tévét, a tátongó művésznő pedig annyira elvesztette a talajt, hogy gyorsan elkezdett lefelé csúszni azon a lejtőn, amely a Bognár Csabának szült gyerekeken és a BP TV stúdióján keresztül egészen Pataki Attila mellé vezetett, egy Fidesz-kampányrendezvény VIP-büféjébe.
Nabokovilag az újabb kori magyar pedo-sztárok közül minden kétséget kizáróan Nika sikerült a legjobban. Az éppen fejlődésnek induló mellecskék, a magas talpú cipőcskék, és a ’Papa ne félts / Nem leszek rossz kislány’ refrén egészen addig hajtották extázisba a gyermekbarátokat, amíg két, nagyjából Nika-korú, ám a boldogulásról nála konkrétabb tervekkel rendelkező leány egy kőbányai bozótban meg nem ölte a Szúnyog becenévre hallgató, hozzájuk mellesleg liliomtiprási szándékkal közeledő taxisofőrt. ’Mi csak a javukat akarjuk, ők pedig egy fantásüveggel képesek gyilkolni’ – gondolták, és inkább újabb adag képet rendeltek a belga kollégáktól. Nika azóta hiába fejlődött kész butikosnővé, a nagy comeback csak nem akar összejönni. Bevásárlóközpontok Valentin-napi bulijain szokott fellépni, közvetlenül Vincze Lilla előtt, a 13 és 14 óra közötti idősávban.
Rendes pedofil undorral fordul el nevük hallatán, a teljesség igénye mégis megköveteli a Baby Lady együttes megemlítését. A héttagú csapat körül tyúkanyóként forgolódó Csuka Mónika a casting alkalmával azt felejtette el csupán figyelembe venni, hogy attól, hogy valaki 12 és 13 éves kislányoktól izgul fel, attól még lehet neki ízlése. Nem szereti például a csúnya 12 és 13 éves kislányokat. A ’Ne fogadj el idegentől édességet’ című sláger sem segíthetett sokat, hiszen egyből a cuncikák ellen fordította a minden magyar általános iskola körül ott ólálkodó, ártatlan gyermekeknek bőrön át felszívódó elesdé-szpíd-extazit tartalmazó matricákat osztogató cukrosbácsikat. Minden idők legperverzebb két sorát amúgy a Windszörny című dalban a Dolly Roll együttesnek sikerült megénekelnie. ’Mikor bejött a húgom a fürdőszobába / Ott lapult a szörny a kádba’ visította a rurális Hernádi Judit, 12 szóba sűrítve a pedofíliát, a testvérek közötti incesztust és a bűnös vonzódást valami mindent megkefélő óriás manga-poliphoz.
Gyerekpornó miatt tartóztatták le a lelkészt
A harminchat éves Kenneth Neal Allen lelkészt gyermekpornográfia birtoklásának vádjával letartóztatták. Eleinte nem gyanakodott rá senki, ő volt a környék ügyeletes bébiszittere.
A környékbeli gyerekekkel fajtalankodott az a férfi, aki állítása szerint gyermekkorában szexuális zaklatás áldozata volt. A lelkész feleségét, Beth Lynnette Allent a bíróság szintén vád alá helyezte, mivel az asszony feltehetőleg tisztában volt a gyerekek ellen elkövetett többrendbeli erőszakkal, mégsem értesített a hatóságokat – adta hírül a The Dreamin’Demon.
Beth Allen, aki egyébként hivatásos gyermekgondozóként dolgozott East Praireben, több alkalommal is látta, hogy a férje benyitott a gyerekek fürdőszobájába, amikor zuhanyoztak, és gyakran velük is aludt – derült ki a törvényszéki iratokból.
Az áldozatok szülei szerint Allen volt a környék ügyeletes bébiszittere. Gyakran vigyázott gyerekekre éjszakánként, amíg a szülők dolgoztak. A férfi még a gyerekek Facebook oldalait is segített megszerkeszteni. Eleinte nem gyanakodott rá senki, megbíztak benne, hiszen mindenki tudta róla, hogy lelkipásztor. De, amikor az egyik anyuka elment a fiáért Allen házához, és a gyerek egy szál alsónadrágban nyitott ajtót – ráadásul nem abban, ami reggel rajta volt -, gyanakodni kezdett.
Allen elismerte a bíróságon, hogy pornó volt a számítógépén, és több alkalommal együtt aludt a fiúkkal. A rendőrség lefoglalta a mobilját, a számítógépét és a digitális fényképezőgépét – írja a Bors.
Japán szex és pornó 1. rész
A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.
Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.
Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?
Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!
Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”
Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)
Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :
Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .
Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :
Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …
Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu
Sikeres küzdelem a gyermekpedofília ellen
Minden ötödik gyerek válik szexuális erőszak áldozatává az Európa Tanács 2010-es kutatása szerint. Ezért is tekinthető nagy előrelépésnek, hogy a magyar uniós elnökség alatt fontos irányelvet fogadtak el a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a pedofília ellen. Jelenleg is folyamatban van a jogszabályok kidolgozása, súlyos büntetőjogi szankciókra lehet ezzel kapcsolatban számítani.
Az eddigi legmagasabb rangú amerikai katolikus pap ellen indult per a pedofília eltussolása miatt
A papi pedofília elkendőzésének ügyében megkezdődött az amerikai katolikus egyház eddigi legmagasabb rangú tisztségviselője elleni per kedden Philadelphiában.
William Lynn prelátust „gyerekek jólétének veszélyeztetésével” és összeesküvéssel vádolják, amiért eltussolta a papi pedofília eseteit. A 61 éves Lynnt, aki 1988 és 2003 között Anthony Bevilacqua philadelphiai bíboros érsek titkára – gyakorlatilag az egyházmegye személyzeti főnöke – volt, az ügyész a nyitó tárgyaláson „titkok őrzőjének nevezte”.
„A gyerekek védelme a legtávolabb állt attól, amivel Lynn vádlott törődött – jelentette ki Jacqueline Coelho kerületi ügyész. – „Ehelyett fedő alatt akarta tartani a botrányt.”
A 88 évesen januárban elhunyt Bevilacqua bíboros videóra rögzített vallomását valószínűleg fel fogják használni a perben.
Lynnek négy vádlott-társa van, köztük egy 49 éves pap, James Brennan, akit gyerekek megrontásával vádolnak, illetve a reverendájától megfosztott Edward Avery. Avery, aki bűnösnek vallotta magát egy 10 éves ministránsfiú 1999-ben történt szexuális zaklatásában, a jövő héten jelenik meg a törvényszék előtt. A botrányban szintén érintett egyik pap és az érsekségi iskola egyik volt tanára elleni pert egy későbbi időpontra tűzték ki.
„Az elmúlt két évtizedben Lynn szó szerint gyerekek ezreit tette ki a szexuális zaklatás veszélyének azáltal, hogy ismert gyerekmolesztálók gondjaira bízta őket” – állította a nagyesküdtszék, amely 2011 januárjában vádolta meg a prelátust. A per precedensértékű lehet.
A nagyesküdtszék rámutatott, hogy az ellenük felhozott „hiteles” vádak ellenére 37 pap továbbra is hivatalban van. Justin Rigali philadelphiai érsek tavaly márciusban közülük 24-nek „felfüggesztette” a papi szolgálatát. Az intézkedés Rigali közleménye szerint további öt papot is érintett volna, akik közül azonban egy már visszavonult, kettőt munkaképtelennek nyilvánítottak, további kettő pedig már nem tartozik a philadelphiai egyházmegye kötelékébe – de esetükben az érsekség értesítette viselt ügyeikről jelenlegi elöljáróikat.
Az Egyesült Államokban a katolikus egyház magasabb rangú tisztségviselői elleni bírósági eljárások peren kívüli megállapodással zárultak, így gyakorlatilag elejét vették annak, hogy a vádlottak nyílt tárgyaláson feleljenek az ellenük felhozott vádakra. A pedofíliaperek miatti kárpótlások eddig nyolc püspökséget juttattak csődbe, a legutóbb a milwaukee-it és a wilmingtonit.
Az eddigi legnagyobb horderejű a 2002-es bostoni eljárás volt, amelynek során több százan vallották magukat papi pedofília áldozatának. Az egyháznak több tízmillió dollárjába kerülő botrány nyomán Bernard Law érsek lemondott tisztségéről.
A philadelphiai érsekség ellen a pedofília hat állítólagos áldozata nyújtott be keresetet, de ügyük még nem jutott tárgyalási szakaszba. A philadelphiai az Egyesült Államok hatodik legnagyobb katolikus egyházmegyéje.
Maga a Vatikán ellen nyújtottak be keresetet tavaly májusban Chicagóban egy pedofília miatt elítélt helyi pap egyik áldozatának anyja nevében. A védő Jeff Anderson ügyvéd azt állította, hogy a Szentszék is segédkezett a papi pedofíliaügyek eltussolásában. Anderson a keresetet februárban visszavonta, arra hivatkozva, hogy egy párhuzamos eljárásban – amely miatt a milwaukee-i egyházmegye csődvédelmet kért – haladás történt.
A Vatikánnak az volt az álláspontja az ügyben, hogy szuverén állam, és ezért nem perelhető az Egyesült Államokban. MTI
Pedofil pornográfia: csecsemőkről készült képeket is cserélgettek
Milánóban letartóztatták annak a nemzetközi pedofil pornográf hálózatnak az alapítóját, melynek tagjai gyerekekről és csecsemőkről is készített fényképeket és videofelvételeket cseréltek egymással interneten.
Tíz személyt tartóztattak le és további száztizenkettő ellen indult vizsgálat a firenzei ügyészség és az Európai Unió igazságügyi együttműködési szervezete, az EUROJUST közös akciójában. A „Nanny” fedőnevű hatósági akcióban egyszerre huszonnyolc országban, közöttük az Egyesült Államokban tartottak házkutatást, foglaltak le számítógépeket és felvételeket.
A bűnszövetkezéssel és pedofil pornográfiával vádolt személyeket Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában és az Egyesült Államokban tartóztatták le. A hálózat alapítójának tartott 52 éves, büntetlen előéletű olasz férfi milánói lakásában a rendőrség négyezer fényképet és hatszáz pedofil pornográf tartalmú videót talált. Mindegyiken 11 évesnél kisebb gyerekek szerepelnek egészen a csecsemőkorig.
Az ügyészség szerint a férfi irányította nemzetközi hálózatnak legalább hétszáz tagja volt, de a tagok által készített felvételeket interneten keresztül több ezren cserélték.
A szervezet számítógépes szervere a texasi Dallasban működött. A hatósági akció egy Olaszországban aktív pedofíliaellenes segélyszolgálatra érkezett telefonhívás alapján indult el.
Egy egyházmegye fizet kártérítést egy gyermek szexuális zaklatásáért Szlovéniában
Egy szlovén bíróság pénteken kimondta, hogy a szlovén katolikus egyházhoz tartozó celjei püspökségnek ötvenezer euró kártérítést kell fizetnie egy nő számára, akit hétéves korában szexuálisan zaklatott egy pap.
A maribori kerületi bíróság döntése értelmében a kárpótlást a celjei püspökségnek kell kifizetnie, mert a szexuális zaklatással vádolt pap 2007-ben meghalt – számoltak be a szlovén tömegtájékoztatási eszközök az esetről. A hírt először a 24 óra című szlovén lap közölte le, Roka Ceferinnek, az áldozat ügyvédjének szavait ismertetve, aki szerint „az ítélet rendhagyónak tekinthető a gyermekek zaklatásának vonatkozásában”.
A pap ellen 2006-ban indult eljárás, 16 vádpont alapján, amelyek szerint a férfi négy kislányt zaklatott gyónások idején, illetve hittanórák alatt. A nő, akit húsz évvel ezelőtt, hétéves korában szexuálisan bántalmaztak, polgári peres eljárást indított a pap ellen és eredetileg 140 ezer eurós kártérítést követelt az átélt lelki traumákért és egészségének komoly veszélyeztetéséért. MTI