A Rákóczi téri kurváktól a netes faszszopó ribancokig

A pasik 80 %-a már volt kurvánál. A többség szerint egyszer az életben minden férfi elmegy kurvázni. A megkérdezett pasik maximum 20.000 Ft-ot fizettek szexért, akadt köztük olyan, aki csak gumiban szopat, de olyan is, aki mindent kér, a fürdetéstől a szexig. Csupán egy férfi mondta azt, nem kér a zuhanyzásból, nem fürdeni ment oda, és különben is, azzal csak az idő telik. Mindegyikük gumiban csinálja, félnek a fertőzésektől, még akkor is, ha kicsit kiábrándító a gumiban orálozás gondolata. A Szexplázán a kurvázós dolgokat Escort author gyűjti csokorba. A bérnőstényhez járók közül van, aki visszasírja a Rákóczi teret.
– A 90-es évek közepén virágzott a Rákóczi tér, imádtam azt a hangulatot. A Német utca, József utca, Mátyás tér környékén 1995 körül rend volt. A stricik rendet tartottak. Ott, hogy valakit kiraboljanak, szurkáljanak, nem volt, mert az visszavetette volna az üzletet. Olyan pezsgő élet volt, tele volt kurvákkal. Akkor voltam 19. Előfordult, hogy csak mentem az autóval, és erektáltam a magassarkú cipős kurvák láttán, a pinájuk kilógott, cici felnyomva, ez minden férfinek tetszik… A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható

Kurvák, stricik, kuplerájok, szvingerklubok témában további cikkek: Kelemen Anna hülye kurva vagyok, de szerinte értékes! – Prostiáradat várható a foci EB-n – A prostitúció történetéből 2. rész – Szexrabszolgát csinált volt feleségéből a börtönviselt férfi – A férfiak szerint nem megcsalás a kurvázás – Kurválkodik a politikus felesége – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok – Benzinkutas magyar kurvák – Prosti klip az otthon maradottaknak és a szülőknek – Berlusconi szexplázája – Kurvákkal hetyegett a királyi család fekete báránya – Ablakon át mentették a kurvákat az égő bordélyból – Charlie Sheen drogozása és kurvázásai miatt csúsznak – Mennyit költ a magyar a kurváknál? – Kurvákhoz járnak a magyar férfiak – Luxusprostituáltak százezrekért – A fizetett szex egyszerűen kényelmesebb – Zsíros állásokat kaptak a szexi kémkurvák – Hogy lettem egy szopós ribanc – Luxuskurvák perverz férfiakkal, fülledt orgiákban – Kéjgyilkos járja az országot, gyilkolja a kurvákat

Felkarolja a kurvákat a kormány

A kormánytól várják sorsuk jobbra fordulását a budapesti örömlányok. Megkeresik a nemrég létrehozott budapesti kormányhivatalt vezetőjét, jelölje ki munkahelyüket, a türelmi zónát – tudta meg a Blikk.
Törvény ugyan már 12 éve van a zónáról, még az előző Orbán-kormány keze munkája nyomán, de mindeddig senki nem tartotta be azt. A főváros sem alkotta meg saját rendeletét, nem jelölte ki azt a területet, ahol az örömlányok törvényesen dolgozhatnak. Eddig nem volt jogi következménye, ha egy önkormányzat úgynevezett „mulasztásos törvénysértést” követett el, vagyis megszegte kötelességét.
De most a kormányhivatalok véget vetnek a slendriánságnak!
Egyik feladatuk az lesz, hogy ha egy önkormányzatot mulasztásos törvénysértésen kapnak, a kormányhivatal megalkotja a rendeletet. – Hívom az ügyvédünket és levelet írunk, vagy bemegyünk a hivatalvezetőhöz! – örvendezett Földi Ágnes, a prostituáltak érdekvédelmi szervezetének elnöke a hírnek.
– Megvizsgálom, érvényben van-e a törvény. Ha nincs más választásom, végrehajtatom azt. Akár úgy, hogy mi alkotjuk meg a rendeletet a főváros helyett, mi jelöljük ki a türelmi zónát – jelentette ki a Blikknek Pesti Imre, Budapest Főváros Kormányhivatalának vezetője.
A Fideszes városvezetés azonban SZDSZ-es elődjéhez hasonlóan más fontosabb elfoglaltságokra hivatkozva nem akar behatóan elmélyedni a örömlányok ügyében. – Egyelőre a metrókocsik ügyével, az előző vezetés által hátrányosan megkötött szerződésekkel, a különböző beruházásokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozunk – tudatta Szűcs Somlyó Mária, a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatója. Hogy hol kereshetnék meg a kormány segítségével a napi betevőt a lányok, azt elnökük nem árulta el.
– Sok ötletünk van, de eddig csak ráfáztunk, ha idő előtt kiteregettük a lapjainkat – titokzatoskodott Földi Ágnes. egy biztos, a kéjhölgyeket nem lehet megkerülni, hiszen a földmérők sem ismerik annyira Budapest térképét, ők. A lányok az elmúlt 12 esztendőben a főváros minden zegzugát feltárták. Az 1999-ben hozott törvény ugyanis szigorúan szabályozza, hogy iskolától, óvodától, közintézménytől és lakóházaktól milyen messzire kell lennie a zóna határainak. A választék ennek ellenére igen széles, a prostituáltak korábban javasolták a Rózsadombot, a rákosrendezői pályaudvart, a ferencvárosi volt iparterületeket, az újpalotai szemétégető környékét, a pestlőrinci kamionparkolót és a Csepel sziget északi csücskét is, de a kerületi önkormányzatok szóba sem akartak állni velük.
A Fővárosi Közgyűlés pedig egy alkalommal úgy határozott, hogy a törvényt nem lehet végrehajtani. Így jobb híján a lányok most a tilosban állnak, így például százan a Blaha Lujza tér és a Bosnyák tér között több kilométer hosszan, a Rákóczi és a Thököli úti sarkokon kínálgatják bájaikat a járókelőknek. Kép és cikk forrása: Blikk.hu

A prostitúció történetéből 2

Az 1. rész itt. A prostitúció tömegessé válása és a szifilisz 1500 körüli váratlan és rohamos terjedése Európában azután véget vetett a toleráns beállítottságnak. Az addig jól jövedelmező (adózó!) nyilvánosházakat Európa több országában hosszú időre bezáratták, a prostitúciót – mint a közegészséget fenyegető tevékenységet – egyértelműen üldözni kezdték. Ugyanakkor a késő reneszánsz illetve barokk királyi udvarokban majd hogy nem státuszszimbólummá vált a szeretők tartása. A királyok többnyire nemesi származású, az udvarhölgyek közül kikerülő állandó szeretőket, ágyasokat tartottak, és szolgálataikat busásan megjutalmazták. A királyi hálótermek hírhedt kegyencnői közül néhány különösen nagy, esetenként a király törvényes hitvesénél is nagyobb hatalomra, befolyásra tett szert. A királyok példáját természetesen a nemesurak is követték. Erkölcsi aggályok ebben nem zavarták sem őket, sem „hivatásos szeretőiket”, hiszen a közvélekedés ebben az időben az volt, hogy „csak aki kis embereknek engedi át magát, az a szajha, nem pedig aki királyokkal és nemes urakkal gyakorolja a szerelmet”. Persze, a kéjhölgyek rangsorának alján ezekben az időkben is a bordélyházakban dolgozó prostituáltak voltak.
Mindinkább kettős erkölcs jellemezte a prostitúció megítélését (is). A 18. századi Velencében pl. kurtizánnak lenni sikk volt, így Európa többi városából is akadtak, akik testük áruba bocsátásából szerettek volna ott élni. De pl. az örökség nélkül maradt nők számára is gyakran vonzóbbnak tűnt az örömlányok életformája, mint cselédként dolgozni, vagy egy boldogtalan érdekházasságban élni. (Hozzáteszem, nem csak ott és nem csak akkor…) A kéjvágy szolgálónői gyakran pompázatos ruhakölteményekbe öltöztek, hogy gazdag polgárnőknek higgyék őket, és így megjelenhessenek a város azon részein, amelyekből a kurtizánok ki voltak tiltva. A jól öltözött kéjhölgyek pl. a templomokban elfoglalhatták a gazdag polgárokat megillető helyeket is. Az álruha így segített áthidalni a társadalmi osztályok közötti szakadékokat. A kurtizánok, utcai színészek számára azután a XVI. században rendeletben írták elő a maszkok és álruhák viseletét.Az előkelő hölgyek csak a XVII. századtól kezdték ezeket hordani, újra eltüntetve – külsőleg – a különbséget.
A viktoriánus kor Angliája ugyancsak kettős erkölcsöt mutat. Egyrészt a szemforgató álszemérmeskedés hatására az irodalmi művekből eltűntek a testi folyamatokra vonatkozó kifejezések, és elfogadhatalan volt nevén nevezni egy alsóneműt, másrészt e korszakra – a népesség gyors szaporodása mellett – a prostitúció és pornográfia térhódítása volt jellemző. Az 1800-as évek első felében nyolcvanezerre, 1870 táján pedig ötvenezerre becsülték a Londonban élő utcalányok számát. A rendőrség által nyilvántartott prostituáltak száma – a dolgok természetes rendje szerint – ennek persze a töredékrésze. Bár a hatóságok – akkor – tudták, hogy a prostitúció végső soron nem akadályozható meg, egyre több hivatalos korlátot, akadályt és szabályt állítottak szembe vele. A bordélyok bezáratása mellett (ami akaratlanul az utcai és a „titkos” prostitúciót erősítette), több országban rendszeres orvosi vizsgálatokat vezettek be a hivatalosan bejelentett, s ezzel „legalizált” prostituáltak számára. A XVIII. századtól kezdve a polgári kultúra szigorúbb nemi erkölcsöt eredményezett, amely egyfelől élesen elítélte a prostitúciót, másfelől azonban nélkülözhetetlenné tette. A polgáriasodással megjelenő új nyomor ráadásul sok proletár nőt és lányt, sőt fiúkat is prostitúcióra kényszerített. Mindezek együttes hatására a XX. század elejére a prostitúció jelentős, azonban keményen elfojtott szociális problémává nőtt.
Napjaink prostitúciója – A test örömeinek felszabadítása – annak emberi (érzelmi, erkölcsi stb.) hozadékától elszakítva – hatalmas iparág kialakulásához vezetett. A XX. század végére a prostitúció alapvető elemeiben változott meg. Az ipari országokban a női prostitúció ma változatos formákban létezik: utcai strichelés, callgirl, domina stúdió, eszkort-szerviz, eros-center, klub, lakásbordély, peepshow, szexmozi, telefonszex és internetszex. Vannak keverék formák is, hiszen ma ez az ősi üzlet is állandóan és kiterjedten változik. Az egyes formák között ugyanakkor számottevő különbség van: a prostituált és az ügyfél kapcsolatában, az ügyfél által fizetett összeg elosztásában, valamint abban is, ahogy egyikük vagy másikuk szempontjából mennyire veszélyes az adott forma.
Németországban pl. (a Hydra nevet viselő prostituáltszervezet adatai szerint) körülbelül 400 ezren foglalkoznak prostitúcióval A szexipar egyik legsikeresebb vállalkozási területe az elmúlt évtizedben a telefonszex, amelynek tipikusan férfiak az ügyfelei, mégpedig 80%-ban olyanok, akik stabil partnerkapcsolatban élnek. Az Internet eleve az egyik legjelentősebb szexipari szolgáltatóként indult, a becslések szerint a világhálón szörfözők 40%-a szexajánlatokat is nézeget. A leggyakrabban keresett fogalmak százas toplistáján a szex és az erotika az első és a második helyet, a ‘gay’ (homoszexuális kapcsolatban a gyengébb nem szerepét játszó fél) a kilencedik, a ‘domina’ (prostituált) a tizedik, a pornó a tizennyolcadik, a telefonszex a huszonkilencedik helyet foglalja el. A szexpiac legújabb ága azoknak a szolgáltatásoknak a csoportja, amelybe az erotikus masszázs, a „meztelen takarítónő” közvetítése, a bérelhető sztriptíz és a biztonságos házasságtörést megszervező ügynökségek tartoznak.
Kínál-e tanulságot mindez? Egyet mindenképpen: prostitúció volt és van, igazán még sehol, soha nem tudták megszűntetni. Ahol és ameddig csak írásos emlékek állnak rendelkezésre, valamilyen formában mindig létezett. Mind az ókori, mind a középkori és a modern társadalmak is kimondva, kimondatlanul tudomásul vették, hogy a teljes monogámia egy ideál. Azt is tudták, hogy az intézményesített párkapcsolat élethosszig tartó szexuális kizárólagossága olyan ideál, amelynek a gyakorlatban csak ritkán sikerült megfelelni. Újra- és újra tapasztalták, hogy elsősorban a férfiak, de a nők is keresnek és találnak házasságon kívüli kapcsolatokat, azonban többségükben anélkül, hogy a saját házasságukat veszélyeztetni akarták volna. Ezért azután bizonyos engedményeket tettek, figyelembe véve a monogámiából való esetenkénti kilépésre vonatkozó igényt. Ilyen engedmény volt a prostitúció. (Emellett a házasságon belüli részleges szexuális szabadság elemei voltak az ágyasok és a szeretők épp úgy, mint az olyan orgiaszerű ünnepek, mint a szaturnáliák és a karnevál). Egyértelmű viszont az is, hogy a prostitúció viszonylag kisebb szerephez jutott, ha a férfiak és nők saját kezdeményezésük alapján, viszonylag könnyen egymásra találhattak. Csökkent ott, ahol jobbak voltak az életfeltételek, ahol a nőknek jobb kereseti lehetőségei voltak, és ahol több jogot és nagyobb képzési esélyeket kaptak.

A prostitúció történetéből 1

Bármely népet és bármely kort vizsgáljuk, gyakorlatilag kivétel nélkül azt találjuk, hogy szexualitás (szexuális viselkedés) nemcsak az intézményesített párkapcsolatban (házasságban) fordul elő, hanem előtte, sőt, alatta (mással is) no meg utána is. Kultúránként változott, hogy a házasságkötés előtt a fiúknak és a lányoknak elnézték, megengedték a szexuális próbálkozásokat, vagy éppen igyekeztek őket távol tartani egymástól. A felnőttek házasság nélküli vagy azon kívüli szexuális kapcsolatainak megítélése terén hasonló volt a helyzet. Az ókorban azután meglehetősen elterjedt a rabszolganők (rabszolgák) szexuális kizsákmányolása. Ugyanakkor – talán a házasságkötési ajándékozás, ajándékcsere mintájára (és az árucsere elvének megfelelően) – mindinkább elfogadottá vált, hogy a szexuális szükségletek összeházasodás nélküli kielégítése is ajándékot érdemel. Erre a nők is rájöttek. Igy jött létre a prostitúció.
A prostitúcióval évezredek óta együtt él a társadalom. Nem véletlenül nevezik vagy inkább csúfolják némi cinizmussal „a legősibb mesterségnek”. Az ókortól egészen az 1500-as évekig a prostitúció általában nem jelentett társadalmi problémát, az adott társadalmakban természetes jelenségként tekintették. Az anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtott szexuális szolgáltatás mind gazdaságilag, mind erkölcsileg elfogadott, elismert szabályok szerint működő foglalkozás volt. Ugyanakkor a prostituálttársadalom átjárható, minden irányban mobil “társadalmi közeget” képezett. A „prostituált” szó egyébként a latin „prostere” igéből jön, jelentése: árul, árulja magát, kiáll.
Az afrikai prostitúció múltjáról viszonylag keveset tudunk. Dahomeyben pl. már a gyarmatosítás előtt ismert sőt elfogadott volt, a családok egyben tartását várták tőle. Ugyanis a szülés után három évig nem illett a férjnek az ifjú anyával összefeküdni. A többnejűség erre csak a tehetősebbe férfiaknál jelentett megoldást, mert másik asszonyt el is kellett tudni tartani. Mivel természetesen a szegényebbek voltak többen, számukra a prostituáltak által nyújtott szexuális szolgáltatás jelentette a megoldást. A nyugat-afrikai prostituáltak, ha abbahagyták a munkát, férjhez is mehettek. Sőt, esetenként kifejezetten kelendőek is voltak, pl., ha sikerült (a törzsbeli társnőikhez képest) jelentős vagyont is gyűjteniük. Bizonyos törzsekből származó prostituáltakat pedig egyenesen szórakoztató társaknak tartottak, akik kiválók a szerelem művészetében, és ha szeretnek egy férfit, a legnagyobb mértékben hűségesek hozzá.
A korai ókorban először a templomi prostitúció jelent meg, amely során a fizetség, áldozati adományként a templomot illette. Ezt a fajta prostitúciót vallási parancsok ajánlották vagy tették kötelezővé a nők számára. Kezdetben a nagy vallási ceremóniáknak ez csak mellékes része volt, de később elterjedt és valóságos rituális prostitúcióvá vált. Nyomai megtalálhatók a nagy ókori birodalmakban, a babiloniaiaknál, föniciaiaknál, görögöknél, a rómaiaknál, egyiptomiaknál és a hinduknál is. Noha változatos formákat öltött, de a lényege változatlan maradt. Szabályozott keretek között, a templomokban, a papok által támogatott módon folyt és elsődlegesen vallásos célokat szolgált. Ez lehetett az egyik oka, hogy ezekben az ókori kultúrákban a prostitúció egyáltalán nem számított erkölcstelennek. Aztután egyes nők, hasznosnak találhatták e szokást, és végleges hivatásul választották a paráznaságot. Mint a következőkben látható, a templomi prostitúció mellett már az ősi Egyiptomban, majd az antik Görögországban és Rómában az államilag szabályozott prostitúció is létezett, épp úgy, mint más, fejlett kultúrákra is, így Japánban, Indiában és Kínában.
Herodotosz, a „történetírás atyja” így ír pl. a babiloni vallási prostitúcióról: „… minden babiloni nő tartozik legalább egyszer életében Aphrodite szentélyéhez járulni, hogy ott nemileg érintkezzen egy idegennel. Sokan, akik méltóságukon alulinak tartják a nép közé vegyülést, egész sor rabszolgától kísért diadalkocsiban érkeznek a templomhoz. .. Sok asszony gyűlik össze Aphrodite szentélyénél, szalaggal a hajában. Némelyek jönnek, mások mennek. A folyosókon, amelyek a nőkhöz vezetnek, idegenek sétálnak, hogy válasszanak közülük. Ha egy nő leült az Aphrodite szentélyben, addig nem térhet haza, amíg egy idegen pénzt nem dobott neki és nem kísérte ki, hogy közösüljön vele. Mikor az idegen a pénzt odaveti a nőnek, e szavakkal teszi: Vedd Mylitta istennő nevében. Aphroditét a babiloniak valóban Mylittának nevezik. Legyen bár ezüst, vagy réz az odadobott pénzdarab, a kiválasztott nő nem jogosult azt visszautasítani, mert ez a pénz szent pénz. A nőnek követnie kell az idegent…, s nem háríthat el senkit sem. Csak, ha végig tűrte az idegen ölelését és ezzel szolgálta az istennőt, térhet haza a tűzhelyéhez.” – Herodotoszhoz csak annyi kiegészítés, hogy Aphroditet a babiloniaiak Istarnak „az ég úrnőjének” nevezték „ég úrnője” (Szíriában, vagyis Föníciában Astratéként, Görögörszágban Aphroditéként, Egyiptomban Íziszként tisztelték.) A szépség és a termékenység istennője volt.
Kínában pl. i.e. 5000-ben, a Sárga Császár könyvében azt tanította, hogy a bölcsesség a világban a nőnél van, az isteni titok tudója a nő, és az út Istenhez a nőn keresztül vezet. Tanítása szerint a nő a kapu az anyagi és a szellemi világ között. A nő teste az út a lélek számára, hogy testté legyen, ez a születés. (Ha meggondoljuk, a katolikus vallás szerint is Isten a Szűzanyán keresztül lett testté és kapcsolódott az anyagi világhoz.) Visszafelé pedig az orgazmus teremti meg az anyagi világ kapcsolatát a szellemihez. Az orgazmus pillanatában ezen a világon, vagyis időn és téren kívül vagyunk. Hogyan lehetne az orgazmus bűn, hiszen közben feljutok az Istenhez.
Kínában is elfogadott volt tehát a prostitúció. A prostituáltak tömeges megjelenése ugyanakkor a nagyvárosok kialakulásához kötődik. Egyes nagyvárosokban több ezer prostituált várta a vendégeket, többnyire külvárosi bordélyházakban, de a belvárosi kocsmákban, fogadókban, teaházakban is. Szinte kivétel nélkül a köznépből származtak. Sokan a bordélyokban nevelődtek. Szüleik vagy annyira szegények voltak, hogy gyermekeiket kénytelenek voltak eladni, vagy pedig kegyvesztettség miatt száműzött, esetleg halálra ítélt hivatalnokok családjából származtak. A bordélyba került szebb, tehetségesebb lányokat esetenként a szerelmi örömszerzés művészetén kívül megtanították énekelni, zenélni, táncolni. A jobb „kurtizánok” igen népszerűek voltak, nevüket ismerték, feljegyezték. Néhányan közülük híresek és gazdagok lettek. A kínai irodalomban többnyire igen pozitívan, szinte idealizáltan ábrázolták a prostituáltakat.
Indiában a szeretkezést, mint vallásos tevékenységet tanították az ókortól. A templomi prostituáltak vezették az Istenhez a férfiakat, akiknek a megtapasztalásra szükségük volt. Ez persze nem nem volt olcsó, így tömeges sem. Egy devadasit (jelentése: „isten szolgája”) már fiatal korában egy istennek szenteltek fel, annak templomában élt, táncokat, zenét tanult, amelyeket az isten számára adott elő. Az évezredek során természetesen itt is átalakult a rítus tartalma, és minden társadalmi megbecsülés ellenére a templomokban élő fiatal lányok a papok és a magukat isten képviselőiként beállító férfiak szexuális kiszolgálói lettek. Nemcsak a papok, hanem az uralkodók is hasznot húztak a prostitúcióból. Jó ötszáz évvel ezelőtt a hindu Vidzsajanagar államban pl. a földművesek adója mellett igen jelentős tételt képezett a prostituáltak által fizetett adó, ebből fizették a 12 ezres rendőrséget. Indiában természetesen a prostituáltak is külön kasztba, a beijiek kasztjába tartoztak. Volt idő, a XVII. század végén, amikor a muzulmán Moghul dinasztia utolsó császára uralkodása alatt ők tartották életben az indiai zenét, amikor az aszkétikus elveket valló Aurangzeb császár betiltotta nemcsak a zenét, hanem a prostitúciót és az ópium élvezetét is.
A régi Japánban a szexuális szolgáltatásokat nyújtó hölgyek lehettek „játszótársak”, vagyis prostituáltak, vagy a luxusnak számító, leggyönyörűbb „udvarhölgyek”. Utóbbiak – a prostituáltakkal ellentétben – elől-kötős kimonót viseltek, ami a japán hagyomány szerint a feleség jele volt. Az „udvarhölgyek” pedig, ha csak egy éjszakára is, rangban és kötelességben feleségnek minősültek. Ugyanakkor ismerték és alkalmazták a kor minden szex-praktikáját: ismerték a fogamzásgátlás különböző módszereit, borotválták a fanszőrzetüket, no és csengővel ellátott kis golyókat helyeztek el különböző testrészeikben a férfiak szórakoztatására.
Emellett a valódi prostitúció is létezett, a bordélyházak országszerte megtalálhatók voltak. Ahogy Kínában, úgy itt is sok szegény család kénytelen volt egészen kicsi korában beadni oda a lánygyermekét. Helyzetüket és erkölcsi megítélésüket mutatja, hogy a szegényebb társadalmi állású férfiak szívesen választottak ezekből a bordélyházakból feleséget, hiszen itt biztosak lehettek abba, hogy a választottjuk bővelkedni fog a jó feleség erényeiben (alázatos, csendes, önfeláldozó, szerény, tekintélytisztelő lesz). A szexuális szolgáltatásokat kínáló bordélyházakban az esték hangulatáért férfiak voltak felelősök: énekeltek, táncoltak és vicceket meséltek a kurtizánok és vendégeik szórakoztatására. Ezek a férfiak voltak a gésák, akik a 11. században jelentek meg Japánban. A gésa elnevezés: „szép személyt”, illetve „művészetekkel élő személyt” jelent. Az elegáns gésák a művészetek mesterei. A gésák olyan professzionális vendéglátók, akikkel szemben követelmény a magas szintű tánctudás, a kíváló zenei képességek megléte (így a szép énekhang és a hangszeres tudás), továbbá kedvesnek, alázatosnak, és stílusosnak kell lenniük. Vonzerejükhöz tartozik a napi pletykák ismerete is.
A férfi gésákat a 17. századtól cserélték nőkre. Azonban, hogy ne sérüljön a tradíció, és ne bomoljon fel a már kialakult egyensúly a prostituáltak rangsorában, szigorúan szabályozták a gésák öltözködését, és megtiltották, hogy szexuális viszonyt létesítsenek a vendégekkel. Elegánsnak, szépnek kellett lenniük, kedvesen, finoman kellett köszönteni a vendéget, derűsen, okosan, hozzáértéssel művelt társalgást folytatni vele, elbűvölni a szórakoztatás sokféle módjával: tánccal, énekkel, pengetős hangszerrel, költészettel, körülvenni, elbűvölni a nőiség csábításával. Önmaguk ékesítésére a gésák arcukat fehérre alapozták, és az ajkakat égővörösre festették. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festették, és az erősebb vonzerő érdekében, a nyakszirtjükre rajzoltak egy piros vonalat. A korlátozások közepette a gésák kifejlesztették titkos fegyverüket az „iki”-t, vagyis az erotikus vonzerőt, kisugárzást. A gésák művészete a kifinomultan erotikus légkör megteremtésében, az élet élvezetéhez magas fokon történő hozzásegítésben rejlett. A mesterség anyáról lányára öröklődött. A fiatal lányok képzése sokszor már a kamaszkor előtt megkezdődött. Csak az kapta (kapja) meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és a szigorú vizsgát is sikerrel tette (teszi) le.
Noha a gésa nem volt köteles szexuális szolgáltatást nyújtani, egy férfi tarthatott gésát szeretőként. Ez azonban nemcsak sok pénzbe került, hanem el is kellett bűvölnie a nőt, ha meg akarta szerezni. Ugyanis a gésa választhatta meg, kivel bújik ágyba. Ezért nagy megtiszteltetés volt egy férfi számára, ha sikerült megnyernie egy gésát. Azután a mesterség átalakult. A gésákat már elsősorban a teaházak teaszertartásai során vették igénybe a gazdag, többnyire arisztokrata férfiak. A gésák ma már kizárólag nagy megbecsülésnek örvendő előadó művészek. Míg az 1970-es években még nagyjából 17 ezren voltak, mára csak mintegy ezren élnek, főleg Kiotóban és Oszakában.
Ami Európát illeti, az ókori görögországban is szokványosnak számított, hogy a férfi házon kívül is kereshet és találhat erotikus örömöket. Athénben pl. Szolón, a híres törvényhozó a engedélyezte a prostitúciót, illetve alapította az első nyilvánosházat „Dikterion” néven, i.e. 600-ban. Athénban tehetségük és képzettségük szerint három osztályba sorolták a prostituáltakat. Az elsőbe tartoztak a „hetérák”, akik szépségük és finom modoruk által tűntek ki. Néhány kiemelkedően szép, képzett, gazdag hetéra olyasmit tudott nyújtani a férfiaknak, amit azok a „hét lakat alatt”, szinte gyereksorban tartott feleségüktől nem kaphattak meg: egy szabad, valamelyest művelt, vonzó és vonzóerejének tudatában lévő, azt ápoló, az erotikus hangulat megteremtéséhez és a szerelmi örömszerzéshez értő nővel való szellemes társalgást és szexuális együttlétet. A legszebb, legkülönb hetérák kegyeiért versenyeztek a legvagyonosabb férfiak. Az athéni köztársaság államférfiai ilyen nőket tartottak barátnőül, s ezek valóságos bizalmasaik, segítőtársaik lettek. Egy-egy közülük így bizonyos hatalmat is kapott valamelyik államférfi oldalán. Még elég rangos, de másodosztályú „művészek” voltak az aleutridák, akiket megtanítottak fuvolázni; később táncoltak és énekeltek, s szexuálisan is kiszolgálták az idegent, aki pénzzel és ékszerrel viszonozta szolgálatukat. A legalsó szinten a dikteridák álltak. Ők elégítették ki a „nép étvágyát”. Szállásuk rendszerint a kikötők körül helyezkedett el. Persze hivatásos prostituáltak nemcsak Athénben voltak, hanem a többi görög városállamban is.
Az ókori Rómában és környékén is sok bordély volt. A prostitúció pedig virágzó – emellett bizonyos időszakokban már adóztatott és ellenőrzött – üzletág volt. Ugyancsak elfogadott volt a prostitúció a bizánci birodalomban is, ahol Nagy Justinianus felesége, Theodora császárné, prostituált anyától, bordélyházban született, nevelésében pedig az ugyancsak prostituált nővére is közreműködött. Theodóra gyermekkorától kezdve teljesített a kliensek számára különféle szexuális szolgáltatásokat. Azután pedig nemcsak felesége, hanem igazi társa lett a nagy császárnak. Múltját soha sem tagadta meg, sőt annak tapasztalataiból merítve, több, prostituáltvédő jogszabály megalkotásához adott ötleteket és nyújtott segítséget.
A késő római korban, a IV. században élt Szent Ágoston már szükséges rossznak tartotta: „Ha nem volna prostitúció, a parázna vágyak tombolása romlásba vinné a társadalmat”. Jó 800 évvel ezelőtt Szent Ágostonhoz igencsak hasonlóan vélekedett Aquinói Szent Tamás, a XIII. század nagy teológusa: „A prostitúció ugyanúgy hozzátartozik a társadalomhoz, mint a csatorna a legpompásabb palotához. Ha a csatornát megsemmisítik, a palota tisztátlan, bűzös hellyé válik…” A kora középkori Európában, hasonlóan a dahomeiekhez, az egyházi vezetők épp úgy, mint a városi elöljárók a család megőrzését várták a bordélyházaktól. Ennek megfelelően, az egyes városi jogkönyvekben mint a családot védő, erkölcsi szempontból nélkülözhetetlen, ezért hasznos tevékenységként szerepelt hosszú ideig a prostitúció. Az akkori közvélekedés szerint a szervezett prostitúció megóvja a férjes asszonyokat a nőtlen férfiak, vagy a más nőre vágyó férjek csábításától. A fiatalemberek pedig veszélyes következmények nélkül engedhettek vágyaiknak. Mint Afrikában, itt is volt olyan ok, amely pl. a nemesi családok sarjait a bordélyokban nyújtott szolgáltatások igénybe vételére vezette. A nemesi birtok elaprózódásától félve sok helyen ugyanis csak az elsőszülött fiúnak engedélyezték a családalapítást, a másod- és többed-szülöttek pedig vagy papnak mentek, vagy lovagként, katonaként éltek.
A keresztes hadjáratok korában egyértelműen virágzott a prostitúció, a hadsereget csoportosan nyomon követték ezek a nők, akik közül egyesek a tiszteket és nemeseket, a többiek pedig a közkatonákat szolgálták. De békésebb időkben is, ünnepségeken, vásárokon, a vendégfogadók környékén, sőt, az egyházi zsinatok alatt is mindenütt működtek a prostituáltak. Mindenesetre a prostitúció a középkorra a társadalom minden szegletében elterjedt és hatalmas méreteket öltött Európában. Persze, mint a társadalom minden szegletében, így a bordélyok között is különbséget tettek, hogy az urak, vagy a köznép látogathatta-e. A városi tanácsok pedig igyekeztek felügyeletet gyakorolni a nyilvánosházak felett, szabályzatokat alkottak azokra, kitérve az erkölcsi, higiéniai körülményekre is. Ezzel együtt kezdett kifejlődni valami céhrendszer-féle is. A prostitúció szervezkedett, külön házakban telepedett le az állam, a városi hatóságok, sőt, a vallási szervezetek oltalma alatt. Ezek a bordélyházak nagy bevételi forrásokat jelentettek, tekintélyt és hatalmat biztosítva tulajdonosaiknak, akik ugyanakkor kötelesek voltak az uralkodók és azok meghívott vendégei részére ingyen átengedni a kiválasztott nőket. A nyilvános házakat pedig nemcsak a főurak, de a császárok is szívesen látogatták, minden szégyenérzet nélkül. A bordélyok nemritkán a templomok közelében voltak. A papság pedig ugyancsak szégyenkezés nélkül szedte e tisztátalan eredetű jövedelem adóját. A mainzi érseknek pl. a legnagyobb bevétele a nyilvánosház után beszedett adó volt. IV. Sixtus idejében pedig a pápai kincstár 20.000 aranyat szedett be, évi adó gyanánt a bordélyokból. Magyarországon nem egy városban községi pénzen tartották fenn a kuplerájokat, másrészt pl. Pozsonyban a bordély bevételéből fizették a hóhért.
A prostitúció történetéből 2. rész – Szexrabszolgát csinált volt feleségéből a börtönviselt férfi – A férfiak szerint nem megcsalás a kurvázás – Kurválkodik a politikus felesége – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok – Benzinkutas magyar kurvák – Prosti klip az otthon maradottaknak és a szülőknek – Berlusconi szexplázája – Kurvákkal hetyegett a királyi család fekete báránya – Ablakon át mentették a kurvákat az égő bordélyból – Charlie Sheen drogozása és kurvázásai miatt csúsznak – Mennyit költ a magyar a kurváknál? – Kurvákhoz járnak a magyar férfiak – Luxusprostituáltak százezrekért – A fizetett szex egyszerűen kényelmesebb – Zsíros állásokat kaptak a szexi kémkurvák – Hogy lettem egy szopós ribanc – Luxuskurvák perverz férfiakkal, fülledt orgiákban – Kéjgyilkos járja az országot, gyilkolja a kurvákat 

Kurvák lépnek fel egy német színdarabban

Valódi válogatott utcalányokkal mint amatőr színészekkel vitt színre egy darabot Berlinben Volker Lösch rendező. A Berliner Schaubühne nevű színházban a hét végén volt a premierje a Lulu – Die Nuttenrepublik (Lulu – A szajhák köztársasága) című színdarabnak, amelyhez 16 prostituáltat szerződtetett a rendező. A cselekmény a férfiakat elcsábító, ám az azok által kihasznált Lulu nevű lányról szól, aki végül prostituált lesz és bűncselekmény áldozataként végzi. A Laura Tratnik alakította főhőst a Berliner Sexarbeiterinnen nevű, utcalányokból (köztük egy dominából, egy escorthölgyből, egy pornószínésznőből, egy sztriptíztáncosból és egy tantramasszőzből) álló szavalókórus támogatja a darabban.
A drámai cselekmény a prostituáltak hétköznapjairól szóló beszámolókon alapul.

Elég a kurválkodásból a lakótelepen!

Tiszavasvári – Türelmi zónát jelölt ki a prostituáltaknak az önkormányzat Tiszavasváriban, mert az örömlányok egy lakótelep mellett kínálták magukat, gyerekek szeme láttára.
Fülöp Erik , Tiszavasvári jobbikos polgármestere pénteken jelentette be, hogy a prostituáltak január elsejétől csak a településtől távol, egy külterületi részen végezhetik tevékenységüket, amelyet a területkijelölés eredményeként a hatóságok szigorúan ellenőrizhetnek és hatékonyan felléphetnek a szabályokat megsértőkkel szemben.
A városvezető hozzátette: a jobbikos többségű önkormányzati közgyűlés – a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak a 12 tagú tiszavasvári testületben hét képviselője van – a türelmi zóna kijelölését lakossági panaszok alapján tűzte napirendjére, és egyhangú szavazattal hozta meg döntését.
Fülöp Erik tájékoztatása szerint a prostituáltak eddig egy lakótelep mellett „álltak ki az utcára”, s jelenlétükkel zavarták az ott élők nyugalmát, különösen a gyermekes családokét. Mint elmondta: eleinte két-három prostituált kínálta magát a területen, az utóbbi időben viszont „kezdett tömegessé, tízes nagyságrendűvé válni a szexuális szolgáltatást nyújtók tábora”, így sok panasz érkezett az önkormányzathoz.

48 milliót kap a Szexmunkások egyesülete

48 milliót kap a Szexmunkások egyesülete. Ha ezt szétosztanák a kurvák között, napokig ingyen szopnának a ribancok, tiszta kánaán lenne! Jobb helye nem is lenne a pénznek! Na de komolyan.

kurvak_penzt_kapnak

Magyarországon ma körülbelül 15 ezer szexmunkás tevékenykedik. A szexmunkás olyan gyűjtőfogalom, amibe beletartozik mindenki, aki a szexiparban dolgozik – írta közleményében a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete. Árva Tamás, a jogsegélyszolgálat munkájában részt vevő ügyvéd szerint a szexmunkások jogkövető magatartása sokat fejlődött az elmúlt időszakban: míg korábban akkor keresték meg a jogsegélyszolgálatot, amikor már eljárás folyt ellenük, mára a probléma megelőzése érdekében keresik fel őket, jogszabályi háttérről kérnek tájékoztatást. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a szexmunkára vonatkozó jogi szabályozás nem megfelelő – hívta fel a figyelmet az ügyvéd.
A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete mintegy 48 millió forintot nyert pályázaton a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében. A program 2008 decemberében indult és 2010 november végig tart. A program hosszú távú célja – mint a közleményben olvasható – a szexmunkások emberi jogainak érvényesítése, társadalmi reintegrációjának elősegítése, kiszolgáltatottságuk csökkentése és esélyegyenlőségi helyzetük javítása.
További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon

Nős férfiak, akik fizetnek a szexért

kurva_az_agybanOlyan izgalmas az egész – mondja Balázs. Ő, sok más férfihoz hasonlóan, bár biztos és boldog házasságban él, rendszeresen örömlányokhoz jár, ahol fizet a szexért. Balázs 20 éve él házasságban Katával. Mégis havonta egyszer jelentős összeget fizet egy örömlánynak, hogy az teljesítse legtitkosabb vágyait. Felesége sajnálatos módon súlyos betegségben szenved, képtelen házaséletet élni. Balázs ezért inkább amolyan hobbiként folytatja kalandozásait:
Olyan izgalmas az egész – mondja Balázs.
Sok Balázs van: Az interneten, de a hirdetőújságokban is rengeteg olyan hirdetést találunk, amelyekben férfiak szexuális szolgáltatásokat keresnek. Mint például:
„Középkorú, családos férfi keres alkalmi női társaságot, megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében.”
Valaki csak egyszerűen fogalmaz:
„Cukrosbácsi keresi új kedvencét,”
vagy itt van például egy másik:
”Bevállalós női társaságot keresek szabadidőm szórakoztató eltöltésére, kárpótlás sem marad el.”
De van, akik változnak
Ezek a férfiak valami izgalmasra, valami újdonságra vágynak, hogy kiélhessék legtitkosabb vágyaikat és fantáziájukat.
De nem ez az egyetlen ok, amiért a férfiak fizetnek az alkalmi szexért. Egy általunk megkérdezett szexuálpszichológus szerint viselkedésük elsődleges oka az, hogy az évek során elveszítették az intimitást és a bensőséges viszonyt a feleségükkel.
Norbert sokat utazik, egy időben szinte minden városban tudta, kit kellett felhívnia egy kis bujálkodásért. „A feleségemmel nagyon feszült viszonyban voltunk akkoriban. Akkor született meg a harmadik gyermekünk, és egyszerűen megszűnt közöttünk az intimitás, és ami még rosszabb, a kommunikáció is.” Két éven keresztül rendszeresen látogatta az örömlányokat, de egy napon ráébredt, hogy ez így nem mehet tovább. „Egyik este hazamentem és megláttam a gyermekeimet. Rettentő bűntudatot éreztem, és nagyon szégyelltem magam. Olyan volt, mintha őket is megcsaltam volna…” Szerencséje volt, családja a mai napig nem szerzett tudomást korábbi hobbijáról.
A szexuálpszichológus szerint a szerelmet és intimitást máshol kereső férfiak számára az egyetlen tisztességes út, a „gyógymód”, ha visszatalálnak a normális szexuális élethez, a családjukhoz, és az eredeti értékeikhez. A prostituáltaknál jobb megoldás lehet számukra a maszturbáció. De szinte minden esetben érdemes ás ajánlott szakemberhez fordulni: szexológushoz, terapeutához, pszichiáterhez.
Ugyanis miközben külön kalandoznak, keresik a kiutat – mert szeretik a feleségüket. Nem bonyolódnak állandó kapcsolatba a szeretővel, állandó barátnővel, inkább választják az alkalmi, névtelen élvezeteket, amely azonban jelentős bűntudatot okoz számukra. De pont a bűntudat és ezen „kapcsolatok” jellege miatt van visszaút.
Egy érdekes amerikai felmérés szerint a prostituáltak szolgáltatásait rendszeresen igénybe vevő házas férfiak 40%-a állítja, hogy házassága sokkal boldogabb, mióta ő máshol fizet a testi élvezetekért.
Hogy aztán van-e bocsánat, illetve szükség van-e a teljes feloldozásra, már a kapcsolattól és a felektől függ. Lehet, hogy a férfi saját titka marad, de az is, hogy őszintesége kell ahhoz, hogy a feleség is észre vegye: valami már nagyon nem stimmel. A legfontosabb azonban, hogy mind a ketten akarják a változást. Hiszen szeretik egymást, családjuk, otthonuk, jövőképük van.

Prostitúció

A boldog békeidők Krúdy, Ady és Popper által megörökített  bordélyházakhoz hasonló rangos műintézményeket nemigen találunk. Miután a kommenista erkölcs éber őrei fél évszázaddal ezelőtt megtiltották a nyilvános házak működését, a prostitúció elsődleges terepe a közterület lett. Nem mintha az utcai strichelés legális lenne, de hát a legősibb mesterség művelői által kínált szolgáltatásokra mindig is jelentős igény mutatkozott akár prűd emberek között  is. Milyen is a kínálat?

Útmenti pillangók
Az időpont szombat délelőtt fél tíz, a helyszín a 4-es főút Hajdúszoboszló felé vezető szakasza, kevéssel a Nádas csárda előtt. Az út mellett fekete bőr miniszoknyában és piros bőrdzsekiben pompázó szőkített hajú hölgy integet flegmán. Ötven méterrel az állomáshelye után állok meg, a magas sarkú cipellőjéhez mérten rendkívül fürgén szökell hozzám. Lehúzom az ablakot, hogy közelebbről megnézzem a kurvát. A negyven körüli, kreol bőrű, telt keblű (enyhén molett) nő arcán elkenődött a smink – nincs benne semmi kívánatos. – Szexelni akarsz? – kissé komoran kérdezi, mint aki nem bízik benne igazán, hogy összejön a „fuvar”. – Attól függ, mibe kerül ez nekem – mondom, némi mosolyt erőltetve az arcomra. – Gumival három-, gumi nélkül ötezer. – Az sok, mondom, nem lehetne alkudni? Kétezerért leszoplak, jó lesz? – Le is nyeled? – Az háromezer. O.K.? – Ne haragudj, nem vagy az esetem, szia – mondom és már indítom is az autót. A kurva káromkodik, én tovább megyek, pár száz méterrel odébb egy másik nő is integet, az mintha jobban nézne ki és fiatalabb is lenne, de úgy döntök, hogy nem kísérletezem tovább. Megfordulok, irány a belváros!
 
Tízezerért mindent
 Az egyik sétálóutcáról nyíló belső udvarban peep-show várja az úri közönséget. Lépcsőn kell lemenni a kissé hűvös alagsorba. Mit akarsz? – kérdezi egy kedves, közvetlen férfi. Ez egy peep-show lenne vagy nem? – De igen. – Jó, akkor megnéznék egy lányt, ahogy táncol. Mennyibe kerül egy perc? – Kétszázért öt perc, rendben? – Nagyszerű, mondom e méltányos árat hallva.
 
Fülke nincs, sem lehulló függöny, a produkció testközelből élvezhető. A lány legföljebb húszéves lehet, kifejezetten jó alakú. Vetkőzni viszont nincs kedve. Nágyon hideg ván itt, megfazik a cicijeim – mondja tört magyarsággal. – Dé ha akarod, felmegyünk fűtött szoba, ott mindent lehet. – Mennyiért? – Áz áttól függ. Ha csak fogdosni akarsz, kétezer tíz perc. Há bászni szeretnél, ötézer. De ván extrá is, kedvezményes. – Miféle extra? – Tízezret fizetsz es egy órát aszt csinalsz velem, amit te csak ákarsz. – Bármit? – Persze, hogy barmit. Ámit csak ákarsz! – Jó van, menjünk! Főnök úr lesz egy extra, mondom és a copfos hajú férfi kezébe csúsztatok egy tízezrest. A lakás valóban fűtött, a bútorok a hetvenes évek ízlésvilágát tükrözik. A konyhában még egy lány. Szandi vagyok, mondja, akarod hogy én is beszálljak? – Benne van a tízesben? – Persze, persze, minden benne van. – Akkor még szép, mondom, és a magyar nyelvet enyhe akcentussal beszélő Anna szelíd erőszakának engedve vetkőzni kezdek. – Ide teheted, a hokedlire a ruhádat – mondja készségesen Szandi. Néhány perc és máris hármasban fekszünk egy zöld plüss franciaágyon (lepedő nincs). Anna tényleg profi: figyelmes és odaadó. Szandi már nem annyira: negyedóra múltán kimegy a szobából, aztán a lakásból is. Különösebben nem bánom: a Kárpátaljáról érkezett lány egészen érzéki és minden olyan kezdeményezésemet szívesen fogadja, amitől a Szilvási regényein vagy a Kiskegyed románcain nevelkedett hölgyek többsége, mint perverziótól, szinte undorodik. Nem pusztán a gátlástalanságról van szó, az egy örömlány esetében mondhatni természetes: Anna láthatóan (hallhatóan) élvezi is a szexet. Hamar eltelik az egy óra. Gyorsan kihasználom a bónuszként kapott tíz perc ráadást, s már lenn is vagyok az utcán.
 

Egy tisztességes utcalány
Ideje ebédelni, így aztán egy belvárosi hotel étterme felé veszem az irányt. A választást természetesen a szakmai érdeklődés motiválja: arra számítok, hogy a szállodában találok hölgyeket is. A kiadós ebéd elköltése után jön a kellemetlen meglepetés: a pénztárcámból eltűnt a pénz! Szandi, Szandi, Szandika, mondom félhangosan, miközben azon gondolkodom, hogy visszamenjek-e reklamálni. Aztán megnyugtatom magam: végül is az a pénz arra volt szánva. Bankkártyával fizetek, bízva abban, hogy arról Szandika nem tudta lehúzni a pénzt. Így is van. Mondom a pincérnek, hogy kávé helyett egy hölgyet szeretnék. A bárba irányít, egy láthatóan komoly súlyfölösleggel küzdő úrhoz. Mennyit szánsz rá? – ezt kérdezi tőlem az irdatlan hústömegű strici, miközben telefonon is beszél valakivel. Visszakérdezek: – Mit tudsz ajánlani? Közben megérkezik egy húsz év körüli, dekoratív szőkeség. Őt viheted – mondja. Húszas egy félóra szobával együtt. Jó lesz? – Nagyon sok – mondom. – Sok? Akkor menjél a 4-esre, b… meg, ott tízért kapsz tripperes románokat! Olyat akarsz? – Nem, dehogyis – mondom, s kicsit hezitálok, hogy a pénzkiadó automata felé vegyem-e az irányt vagy befejezettnek nyilvánítsam a szakmai utat és hazamenjek. – Legyen tizenöt – mondom, mert a szöszi valóban ígéretes. A válasz kicsit indulatos: – Én nem alkudozok, b… meg! Ha kell a csaj, adjad a húszast, Csabi odaadja a kulcsot és már mehettek is szobára! Ha nem kell, ne húzzuk egymás idejét. – Jól van, mondom, mindjárt hozom a pénzt, csak ki kell vennem az automatából.
 
A patinás szálloda szobája elegánsnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Mónika, a szöszi rutinos versenyző. Az én ízlésemhez képest túlságosan is az. Olyan hangokat hallat, mint a harmadosztályú német szexfilmek hősnői. És ami a legkellemetlenebb: nem enged mindent. – Ha a fenekemet is akarja – mondja –, az plusz ötezer. – Ne viccelj velem Mónika – győzködöm –, a fiúd azt mondta, hogy te análisan fixált vagy, azért is választottunk téged. De hiába beszélek neki, így inkább azt csinálom, ami benne van az árban. Végül is nem rossz, de  messze elmarad Annától – főleg ami a lelkesültséget illeti. – Ha megint akar – mondja befejezésül –, csak szóljon telefonon és odamegyek, ahová kell! Erre nem mondok semmit. A hallgatásomból talán Mónika is sejti, hogy nem leszek állandó kuncsaftja. – Szia Mónika, mondom, és elindulok hazafelé. – Viszontlátásra! – mondja a szöszi, aki szoros kapcsolatunk ellenére sem mert visszategezni. Búcsúzáskor az arcát jobban megnézve úgy találom, hogy van valami a tekintetében, ami becsületről és tisztességről árulkodik. A mosolyában ott bujkál az a nehezen megfogható vonás, ami alapján oly könnyű megkülönböztetni az ártatlan, rendes lányokat a lelketlen, önző riherongyoktól.
 
A szellemi világosság mozgó akadémiája
Mit tanulhatunk az örömlányoktól? Mindenekelőtt filozófiát. Ahogyan arra oly sok filozófus felhívta már a figyelmet, a szkepticizmus legegyszerűbb, legkevésbé dogmatikus teremtményei a kurvák. De tanulhatunk tőlük toleranciát és alkalmazkodódépességet is. Egy kurvának par excellence nyitottnak kell lennie, alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Akkor is muszáj neki nagy műgonddal sóhajtozni, ha éppenséggel teljesen közömbös a kliense iránt – márpedig ez a szellem olyan viselkedési modelljét testesíti meg, amit a régi görögök méltán neveztek bölcsnek. De talán mindennél fontosabb az, amit Emil Cioran, a nagy román bölcselő fogalmazott meg: „Akár a világgal, akár saját magunkkal szemben bármiféle hit vagy erkölcsi skrupulus nélkül élni – ez a legfontosabb dolog, amire megtaníthat minket a prostitúció, a szellemi világosság mozgó akadémiája, amely éppen úgy a társadalom peremén helyezkedik el, mint a filozófia.”