Milánóban letartóztatták annak a nemzetközi pedofil pornográf hálózatnak az alapítóját, melynek tagjai gyerekekről és csecsemőkről is készített fényképeket és videofelvételeket cseréltek egymással interneten.
Tíz személyt tartóztattak le és további száztizenkettő ellen indult vizsgálat a firenzei ügyészség és az Európai Unió igazságügyi együttműködési szervezete, az EUROJUST közös akciójában. A „Nanny” fedőnevű hatósági akcióban egyszerre huszonnyolc országban, közöttük az Egyesült Államokban tartottak házkutatást, foglaltak le számítógépeket és felvételeket.
A bűnszövetkezéssel és pedofil pornográfiával vádolt személyeket Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában és az Egyesült Államokban tartóztatták le. A hálózat alapítójának tartott 52 éves, büntetlen előéletű olasz férfi milánói lakásában a rendőrség négyezer fényképet és hatszáz pedofil pornográf tartalmú videót talált. Mindegyiken 11 évesnél kisebb gyerekek szerepelnek egészen a csecsemőkorig.
Az ügyészség szerint a férfi irányította nemzetközi hálózatnak legalább hétszáz tagja volt, de a tagok által készített felvételeket interneten keresztül több ezren cserélték.
A szervezet számítógépes szervere a texasi Dallasban működött. A hatósági akció egy Olaszországban aktív pedofíliaellenes segélyszolgálatra érkezett telefonhívás alapján indult el.
pornográfia
Kondom törvény Los Angelesben a pornóiparban
A városi polgármester már aláírta azt a törvényt, melyben arra kötelezik a Los Angeles-i pornográf szereplőket, hogy kondomot húzzanak a forgatáson. Bizonyos egészségügyi okokra hivatkozva. Nagy megdöbbenést és felháborodást kelltett ez a szakma köreiben. Amerikai Egyesült Államokban leforgatott pornográf filmek, mintegy 90% -a Los Angelesben készült, nem véletlen ez a felháborodás. A producerek azon gondolkodnak, hogyan tudnák megkerülni ezt a törvényt, és a város határaiban próbálják kiépíteni új stúdióikat. A tudósítok azt mondják, még nem tudják, hogy fogják betarttatni a törvényt, de már folynak a tárgyalások a rendőrökkel és a bírósággal, hogy megfelelően tudják kezelni a törvényt. Az Aids Healthcare Foundation alapítvány elnőke Michael Weinstein azt nyilatkozta, hogy a Los Angeles-i polgármester helyesen cselekedett, és más városoknak is át kéne vennie a törvényt. Az alapítvány elnöke kiemelten hangsúlyozta, hogy ez a törvény az előadóművészek javát szolgálná, hogy megvédjék őket az AIDS és más veszélyes nemibetegségekkel szemben. A törvényt egy tavaly előforduló eset idézte elő, amikor is egy előadóművész HIV tesztje pozitív lett. Szexplaza összeállítás
A pornográfia rövid története
A pornográfia már jóval a film és a fotográfia megszületése előtt is létezett, s mivel az embereket mindig is érdekelte a szex, az evolúció következtében elkerülhetetlenné vált a vizuális ébredés, amely gyorsan reagált a technikai újításokra.
A történelem első erotikus emberi ábrázolásai hagyományos értelemben véve még nem nevezhetőek pornográf tartalmúnak. Harmincezer évvel ezelőtt a paleolit korban az emberek nagy mellű, vékony combú terhes asszonyokat formáztak kőből, illetve fából, a régészek azonban kétségbe vonják a „Vénusz-szobrok” szexuális töltetét, s inkább úgy gondolják, hogy az alkotások valószínűleg vallási szimbólumok, vagy termékenységi motívumok lehettek.
Az ókori görögök és rómaiak közszobrokon és freskókon ábrázoltak homoszexuális, háromtagú, valamint orális szex jeleneteket, Indiában pedig már a 2. században megalkották a szexualitás nagy „tankönyvét”, a Kámaszutrát. A perui mocsék kerámiákon örökítették meg pornográf jellegű rajzaikat, míg a 16. századi Japánban az arisztokrácia körében nagy népszerűségnek örvendtek az ilyen jellegű fametszetek.
Nyugaton a korai ábrázolások politikai tartalommal voltak átitatva, s nem jellemezte őket a szexuális kizárólagosság – magyarázta Joseph Slade, az ohiói egyetem médiatudomány-professzora. A francia forradalmárok például pornográf jellegű pamfletekkel igyekezték kigúnyolni a gyűlölt arisztokrácia tagjait, s még Sade márki munkái is részben filozófiai töltetűnek tekinthetők.
Az 1800-as években született meg és terjedt el a „pornográfia a pornográfiáért” eszméje. Jóllehet már a 17. század közepe óta nyomtatásban jelentek meg az erotikus novellák, azonban az első, nagyobb lélegzetvételű írásra, az angol nyelven íródott Memoirs of a Woman of Pleasure (Egy örömlány emlékiratai) című könyvre egészen 1748-ig kellett várni; a népszerű nevén Fanny Hill érintette a kukkolás, a biszexualitás, a tömegszex és mazochizmus témáját is.
1839-ben, a dagerrotípia feltalálásával a technika is meghódította a pornográfiát, s már 1846-ban megszületett az első ilyen jellegű erotikus kép. A film feltalálása hasonló utat járt be, 1896-ban francia alkotók készítették az első olyan némafilmet (Le Coucher de la Marie), amelyen egy színésznő sztriptíztáncot ad elő. A fordulópont a társadalmi morál megváltozásával összhangban a hetvenes években következett be: míg korábban csak szűk körben, kizárólag férfiakból álló közönség előtt vetítettek pornográf alkotásokat, addig a technika forradalmasításával – internet, digitális kamerák – az ilyen tematikájú filmek előállítása előtt álló utolsó akadályok is sorra ledőltek – írja a Múlt-kor.hu
Hogyan ismerhető fel, ha valaki szexfüggő?
A szexfüggőség a megszállottság olyan formája, amit világunkban a legkevésbé ismernek be az emberek. Mint minden más függőség, ez is az önkontroll elvesztésével jár együtt.
A szexfüggők számára a szexuális gondolatok és a fantáziák ahhoz szükségesek, hogy a mindennapi problémákat át tudják vészelni. A hangulatváltások mindennaposak náluk, ami miatt nehezen kommunikálnak a környezetükkel.
Olyan függőségről van szó, amit nem lehet leírni egyetlen típusú viselkedésmóddal, mint más függőségeket, mivel a szexfüggőség többféle eltérő formát vehet fel: lehet megrögzött önkielégítés, szexuális kapcsolat több heteroszexuális vagy homoszexuális partnerrel, találkozások idegenekkel, pornográfia használata, prostitúció, telefonszex, stb…
Ez a függőség csak élvezet forrása lehet az érintett számára, azonban a szexuális öröm olyan érzelmekké alakulhat, mint a szégyen, önutálat, fájdalom, gyötrődés, magányosság stb. Ha ezek az érzések hosszabb ideig tartanak, az egyén akár depresszióba eshet, amely csak ront az eredeti tüneteken.
De hogyan ismerhető fel, ha valaki szexfüggő? Az ilyen emberek általában egocentrikusak, akiket csak a saját kielégülésük érdekel, történjen ez akár megszállott önkielégítéssel, pornográfia használatával vagy prostitúción keresztül. Még ha van szexuális kapcsolatuk másokkal, ezeket az embereket nem emberi lényként kezelik, hanem csupán tárgyakként, akik az adott pillanatban kielégítik szükségleteiket.
Másrészt azonban a függők később szégyellik magukat. Megszállottságuk miatt magukat hibáztatják, ürességet és bűnbánatot éreznek a történtek után. Folyamatos hangulatváltozásoktól szenvednek, ami megnehezíti mások számára, hogy bármilyen komoly kapcsolatot kialakítsanak velük. Egy függő számára a szex nem más, mint eszköz élete és mindennapi problémái kezelésére. Arra használja, hogy csökkentse a stresszt, a szorongást és rossz közérzetet.
Manapság pedig, az internet terjedésével egyre többen válnak szexfüggővé. Ugyanis az internet azonnal elérhető, megkönnyíti a névtelenség megőrzését, és nincs közvetlen kapcsolat a szexuális partnerrel. Forrás: Eletforma.hu
Amiket nem tudtál a pornóról
A szexualitás iránti vágy nevezhető pusztán a fajfenntartás ösztönének is, kinek hogy tetszik jobban. Az igazi nagy robbanás azonban az Internet elterjedésével következett be.
A világhálón ma már bárki számára elérhetőek pornográf vagy erotikus tartalmak akár szándékosan keres rá valaki, akár véletlenül téved el az oldalak között. Az erotikával és a pornográfiával kapcsolatban azonban (nem a szokványos értelemben véve is) van néhány érdekes adat.
Az igazi prüdéria – A meztelen emberi testek ábrázolása már a civilizáció kezdetétől jellemző volt, az igazi prüdéria a 19. században jelent meg. Azelőtt is volt ugyan egy-két jogszabály a szexuális viselkedéssel kapcsolatban, de elenyésző. Viktória királynő azonban a 19. században törvényen kívül helyezte a meztelenség ábrázolását bármilyen formában. A pornográfia népszerűségét ez természetesen nem csökkentette, de a prüdéria előre törését nagyban segítette.
Extrém Ausztrália – Ausztrália ugyan egy szabad ország, ahol működik a demokrácia, a pornográfia mégis törvénybe ütköző. Minden formában. Kivételt ez alól csak két állam képez. Ezért nem meglepő, hogy mindennemű pornográfiával kapcsolatos termék ott talál piacot és cserél gazdát. E két állam jelentős bevételi forrását és a postaszolgálatok szárnyalását a pornó élteti.
Első az üzlet – Nem titok, hogy a pornóban rengeteg pénz van. Olyannyira, hogy egyesek szerint a VHS-kazetták győzelmét a Betamax felett, illetve a Blue-ray elterjedését is ennek köszönhetjük. Az éves pornóbevételek meghaladják az összevont foci, baseball és kosárlabda-bevételek mértékét.
Mégsem vezet bűnözéshez? – Ellentétben azzal, amit a legtöbben gondolnak, a legcsekélyebb pornográfiával kapcsolatos bűnözés éppen ott van, ahol a legkönnyebb hozzájutni még a hardcore pornóhoz is. Jó példa erre egy 1995-ös japán felmérés, amelyből kiderült: a szexuális vonatkozású bűntények tárháza igen széles. Annak ellenére, hogy a pornográfia még a legfiatalabbak számára is könnyen elérhetővé vált, az áldozatok száma és a fiatalkorú elkövetők aránya is jelentősen csökkent.
A
függőség – A pornográfiát legjobban két csoport ellenzi és üldözi: a vallás és a feminizmus. Mindkettő állítja, hogy a pornográfia lehet addiktív, vagy visszaélésre ad okot. A feministák szerint a pornográfia lealacsonyító a nők számára, a katolikusok szerint pedig már maga a pornó nézése is kárhozattal jár.
A fizetés – A pornósztárok nem órabért kapnak, hanem jelenetenként fizetik őket. Ez hírnévtől függően 50-1500 dollár között mozog. A leggazdagabb pornósztárok már huszonévesen nyugdíjba mehetnek, annyi pénzt „kerestek össze” maguknak karrierjük során.
A fiúk sikere – Férfiként a pornóiparban érvényesülni nehéz. Hacsak valaki be nem vállalja a melegpornót, amire nagy a kereslet és űr van a piacon. Aki ezt mégsem vállalja, csak egy csinos nő segítségével robbanthat nagyot – szó szerint. Ha a dekoratív női partner csak a választott férfival óhajt filmezni, a fiúnak máris könnyebb az útja a kamerák elé.
Móka a hotelben – A világ vezető szállodaláncai közt végzett felmérés szerint a vendégek több mint fele rendszeresen néz pornót a szállodaszobában. Ráadásul a szobaszervízből származó bevételek jelentős része (70 százaléka) a fizetős pornófilmekből tevődik össze.
Kis statisztika – Napi rendszerességgel több mint 68 millió különböző keresőszóval kutatnak valami pornó után az Interneten. Emellett további 2,5 milliárd kéretlen levélszemét, vagyis spam furakodik be az emberek postaládáiba különféle pornográf tartalmakkal. Végül munkaidő alatt a férfiak 20, a nők 13 százaléka nézeget szexuális tartalmú oldalakat a munkahelyén.
Smink – A pornó ipar kezdetén szinte mindig alkalmaztak olyan statisztákat, akik a sminkesekhez hasonlóan „előkészítették” a színészeket a jelenetre. Csak ez az előkészítés (többnyire a férfiaknál) inkább felkészítést jelentett. Vagy, a jelenet végén „letisztázást”. A kis kék tabletta korában rájuk már nincs szükség, vagy a partnerek egymás között megoldják.
A japánok szexualitása
Az alaphangoltság
A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.
Anyagcsere-jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő és férfi szerep
Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés
Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai
Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol élvezetek folynak
A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika
Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM
A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.
Jegyzetek
1. Statisztikai adatok: Japán lakossága 2000-ben: 126.549.976. Átlagéletkor férfiaknál 77, nőknél 84 év (Romániában 66, illetve 73 év). Egy átlagos japán nő 1,4 gyereket szül. Az eg főre eső GDP 1999-ben 23400 dollár (Romániában 3900 dollár).
2. Ben-wa készülék. „Ha egy japán fiatalasszony csukott szemmel, átszellemült arckifejezéssel ringatózik egy hintaszéken, a környezetében lévők nem zavarják, hanem tapintatosan tudomásul veszik, hogy bizonyára gésagolyócskáknak, Ben-wa készülékeknek vagy Rin-no tamának nevezett gömbökkel játszadozik éppen. E két tojás nagyságú gömb közül az egyik üres, a másikban, amelyet a japán nők kicsi férfinak neveznek, egy kicsiny ólomgolyó vagy fémnyelv van, amely a legkisebb mozdulatra nekiütközik a comb falának, s rezgésbe hozza azt. Először az üres golyót helyezik be a hüvelybe, fel egészen a méhig, s csak utána a másikat.” (Erős László)
3. Egy elfojtás. A japánok nagyon körültekintően viselkednek a társas érintkezésben, gesztus- és mimikakontrolljukat olyan tökélyre fejlesztették, hogy előfordul, a humánetológusokat is zavarba ejtik. Egy példa: az üdvözlés univerzális formája a szemöldökök felemelése és ezáltal a szem szélesre nyitása. Ezt a világon mindenki, akarva-akaratlanul így csinálja, de a japánok nem, ők kikezelték magukat ebből a tapintatlan könnyelműségből.
4. Szex és félelem. Női szexuális fantáziák vizsgálatában azt találták, hogy gyakran jelennek meg szubmisszív motívumok. Nők gyakran keresnek félelmet keltő helyzeteket szexuális aktiválás céljából. Például kleptomániás nők egy részénél találtak ilyen motivációt. (Csányi Vilmos)
5. Incesztus. „A biológiai komponens mellett mindig a kulturális tényező a döntő. Például számunkra semmi különös nincs abban, ha egy férfi, feleségének halála után elveszi annak nővérét. Az angol törvények pedig még nemrégiben is szigorúan tiltották ezt, mert vérfertőzésnek tekintették. Az elsődleges rokonok közötti szexuális kapcsolatból származó utódok között feltűnően nagy a genetikai eredetű deformációk aránya a káros recesszív génhatások megnyilvánulása miatt. Valószínűleg ennek elkerülését célozza a vérfertőzés tabuja, bár más magyarázatok is vannak. A pszichoanalitikus felfogás szerint a vérfertőzés bomlasztja a családi kapcsolatokat, antropológiai elméletek szerint az exogámia erősíti a családok közötti kapcsolatokat.” (Csányi Vilmos)
6. Anime, doujishi. Az anime rajzfilmesített manga. A legsikeresebb képregények gyakran filmformátumot is kapnak. Az anime amerikai és, tegyük hozzá, európai sikerének oka, hogy a figurák sok vonatkozásban hollywoodi karakterek, mindennek ellenére a Nugaton japán recept szerint gyártott anime nem olyan népszerű, mint az eredeti japán – a rajongók egybehangzó véleménye szerint igazán jó történetet csak a japánok tudnak kitalálni. A doujishi a rajongók által készített manga, a kereskedelmi címek többnyire pornográf paródiáiról van szó.
7. Yuro Komuro, A-szériás japán pornócsillag. Titka, akár a többi sztárnak, kislányos kinézetében, ártatlan tekintetében rejlik. Egy egyórás filmért járó honoráriuma 25 ezer dollár. Tíz hónap alatt 18 filmet forgatott.
8. Erotikus irodalom: Norinaga Akira Lótuszvirág – Forrás: Terebess, Olimpiq, Index.
A pornográfia, a szélsőjobb és a szélsőbal elleni fellépés miatt van szükség a médiatörvényre
– nyilatkozta egy német bulvárlapnak Orbán Viktor, aki megszokta az ellenszelet, és vállalja a harcot. A Bild című német bulvárlap internetes változatában már vasárnap délután (rövidítve) fölkerült interjú készítője, Hans-Jörg Vehlewald emlékeztet arra, hogy az új médiatörvény szigorítja a sajtó, a rádió és az internet állami felügyeletét. A médiahatóság, amelynek elnökét közvetlenül a kormányfő nevezi ki, szélsőséges esetekben műsorokat és internetes platformokat tilthat be, továbbá 720 ezer euróig terjedő bírságokat szabhat ki. A cél – írja az újság Orbánra hivatkozva – a médiában felbukkanó szélsőjobb- és szélsőbaloldali propaganda, a pornográfia, valamint az antiszemita uszítás elleni harc fokozása.
Az interjúban a magyar miniszterelnök védelmébe veszi a törvényt: „Minden harcot meg kell egyszer vívni. Ha elegendő ok van egy ilyen törvényhez, akkor annak érvényt is kell szerezni!” Orbán emlékeztet arra, hogy egy év óta gyakorlatilag nem létezett médiafelügyelet Magyarországon. „A közszolgálati rádió- és tv-adóknak nem volt elnökük. Médiumainkban napirenden volt és van az emberi méltóság megsértése. Nem volt semmiféle szabályozás a gyerekek és kiskorúak erőszaktól és pornográfiától való védelmére vagy az antiszemita uszításra vonatkozóan, főleg az interneten. Az új törvény megoldást jelent erre a problémára.”
Orbán elszánta magát arra, hogy az Európai Parlament előtt is tovább vívja a harcot a médiatörvényért. „Vállalom a harcot, akkor is, ha magyarországi és európai ellenfeleim éppen kampányt indítanak. Már a kommunista rezsim alatti ellenzéki (időszak) óta megszoktam az ellenszelet!” – idézte a kormányfő szavait a Bild.
A médiatörvényben „egyetlen olyan szabályozás sincsen, amely így nem szerepelne más EU-államok törvényeiben”. Más megállapításra az Európai Bizottság vizsgálata sem fog jutni, „amelyet természetesen el fogunk fogadni” – így a miniszterelnök, aki mindazonáltal „nem fog elfogadni Magyarországra vonatkozó különleges előírásokat, semmiféle diszkriminációt. Nem hagyjuk, hogy nálunk megtiltsanak olyan előírásokat, amelyeket más EU-államok is alkalmaznak az ottani médiára vonatkozóan”.
A magyar kormányfő, aki szerdán száll szembe az Európai Parlamentben tartandó bemutatkozó beszéde alkalmával várható bírálatokkal, visszautasítja azt a vádat, miszerint az általa létrehozott médiahatóság kizárólag a kormánypárt tagjaiból áll. „A médiahatóság kormányzati szerv, a médiatanácsba viszont a parlament delegál tagokat. Ott pedig a pártom kétharmados többséggel rendelkezik” – hangoztatta Orbán. Szerinte „helytelen volna a tagokat a pártok közötti erőviszonyok alapján delegálni. Higgye el: ha így történt volna, a felzúdulás akkor sem volna kisebb”.
A magyar kormányfő szerint az sem szokatlan dolog, hogy egy pártbéli hívét kilenc évre nevezte ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság élére. „A számvevőszék elnökét 12 évre választják, az alkotmánybírákat és a főügyészt kilenc évre, éppen azért, hogy függetlenek legyenek a parlamenti ciklusoktól” – hangoztatta Orbán a Bildnek adott interjúban.
Terror és pornó az internet nagy része
A pornográfia az internet teljes tartalmának 37%-át teszi ki a tanulmány szerint. Az online szerepjátszó játékokat tartalmazó weboldalak száma tavalyhoz képest 212%-kal, az erőszakot tartalmazó weboldalak száma 10,8%-kal, a terrorizmus tartalmú 8,5%-kal, míg az illegális drogárusítás tartalmú oldalak 6,8%-kal nőttek.
A fiatalkorúak online kereséseinek védelmét szűkségessé teszi a pornográf oldalak és az erőszakot, terrorizmust, valamint illegális drogvásárlást reklámozó oldalak növekvő jelenléte – mutatott rá az Optenet tanulmánya. A gyerekvédő projekt igazgatója szerint: „Figyelembe véve azt a tényt, hogy az internet tartalmának egyharmada pornó és, hogy jelentősen megnőtt a fiatal internet felhasználók száma, akik nagyon kíváncsiak és oly könnyen kezelik már a gépet. Ez arra kötelezi a felnőtteket, hogy a számítógép tartalmának otthoni felhasználását felelősségteljesen felügyeljék és korlátozzák” – tette hozzá Ana Luisa Rotta.
Rotta kifejtette: „Az online szerepjátékok ösztönzik a negatív viselkedést, azáltal, hogy jutalmazzák az erőszakos vagy brutális tetteket. Ezen kívül számos kommunikációs oldal van, ami a felhasználók közti kapcsolatot építi, úgymint a chat, fórumok, VoIP és levelezések. Lehetséges, hogy ezzel vissza akarnak élni és felhasználni a másikat nagyon káros, vagy illegális tevékenységek elvégzésére, mint pl. kiber kémkedés vagy gyerekek szexuális zaklatása”.
Pornográfia: a prostitúció marketingje
Az államigazgatás különböző szintjein két markáns álláspont harca kezd kibontakozni a bordélyházak és a prostitúció tekintetében. Az egyik oldalon polgármesterek, az állampolgári jogok biztosának helyettese – érdekes mód mind férfiak – azt szorgalmazzák, hogy Magyarország mondja fel a New York-i egyezményt, amely tiltja a bordélyházak és a prostitúció legalizálását. Miközben az esélyegyenlőségi miniszter, valamint egy javarészt nőkből álló mozgalom további intézkedéseket vár el az államtól a prostitúció visszaszorítása érdekében. Adamik Mária szociálpolitikus szerint a politikai, média- és gazdasági elit érintettsége miatt igyekszik arra az álliberális álláspontra helyezkedni, hogy a prostitúció keretek között engedélyezve – például bordélyházakban – legalább ellenőrizhető. Augusztus elején kilenc magánszemély indította útjára a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalmat, melynek az a célja, hogy a prostitúcióval kapcsolatos egyoldalú tájékoztatást megtörje, a társadalom prostitúcióban nem érdekelt része – legalább 90 százaléka – érdekeit érvényesítse, s határozottan fellépjen a prostitúció intézménye ellen. A mozgalom felszólította az állami vezetőket, hogy nyilvánosan foglaljanak állást: helyesnek tartják-e a prostitúció használatát és intézményesítését. Lapzártánkig erre nem kaptak választ.
Piros lámpa
„A prostitúció 1999-től legális Magyarországon, elméletileg a prostituáltak bármikor emelhetnének akár egy nyolcvanhárom emeletes, saját tulajdonú bordélyházat, mert a törvény ezt már lehetővé teszi. A New York-i egyezmény a futtatókat – azaz a kizsákmányolókat – tiltja, a prostituáltak nyithatnának piros lámpás házat”- mondta el a Heteknek Borai Ákos, a Belügyminisztérium Jogi Főosztályának helyettes vezetője. Mint a szakember kifejtette: ennek egyetlen akadálya, hogy az önkormányzatok a helyi lakosságtól való félelmükben gyakorlatilag sehol sem teszik lehetővé a türelmi zónák – ahol ezek a „szexipari vállalkozások” legálisak lehetnének – érdemi működését.
Borai Ákos kifejtette: sajnos egyetlen országban sem sikerült felszámolni a prostitúciót. Magyarországon is a becslések szerint ötvenezer prostituált tevékenykedik. „Nem arról van szó, hogy szeretjük a prostitúciót, sőt kifejezetten nemkívánatosnak tartjuk, de a teljes tiltásról bebizonyosodott, hogy nem oldja meg a problémát.
A legalizálással sem fogadtuk el morálisan a jelenséget, hanem biztosítottuk annak a lehetőségét, hogy szigorúan ellenőrzött keretek közé szorítva a prostitúciót, igyekezzünk az ártalmait csökkenteni.”
Borai Ákos elmondása szerint az uniós csatlakozás után a magyar prostitúció nem csak hazánk gondja lesz. Ennek tükrében kell a politikusoknak elgondolkodniuk a New York-i egyezményen, melynek egyik legnagyobb problémája az, hogy tiltja a prostituáltak regisztrációját, és emiatt nem lehet őket a legális vállalkozói rendszerbe beilleszteni. Az unió már felismerte azt, hogy a Magyarországon – az önkormányzatok ellenállása miatt – kialakult kaotikus állapot hozzájárul az unió tagországaiba tartó emberkereskedelem növekedéséhez. Követelik, hogy Magyarország rendezze a helyzetet. A Belügyminisztérium ezért az irányadó uniós követelmények „szemüvegén” keresztül vizsgálja, hogy mi legyen az egyezmény sorsa.
Az ügyben több polgármester is megszólalt a közelmúltban. Érvelésüket úgy lehet összefoglalni, hogy az utcai, az embereket rendkívül irritáló prostitúciót úgy lehet megszüntetni, ha ezt a tevékenységet elrejtenénk az emberek elől a bordélyházakba. Horváth Csaba, Budapest II. kerületének polgármestere azután, hogy a bíróságon jogerős döntés született, miszerint a kerület jegyzőjének úgynevezett hatósági bizonyítványt kell adnia azokról az utcákról, ahol büntetlenül tartózkodhatnak prostituáltak, kijelentette: „Minden jogi eszközt bevetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a prostituáltak megjelenését az utcán.” Horváth Csaba felmondaná az intézményes prostitúció tiltását kimondó New York-i egyezményt, és úgynevezett „piros lámpás házak” engedélyezésével rendezné a kérdést. Takács Albert, az állampolgári jogok biztosának helyettese is emellett tette le a voksát.
Nincs rá szó
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom tagjai szerint az elmúlt tizenkét évben a prostitúciós üzletben közvetlenül érdekelt szervezett bűnözői körök és egy, a kilétét nem vállaló szűk férficsoport összefogtak, hogy a társadalom többségének akaratával, érdekeivel szemben a prostitúciót legalizálják. Egyfajta reklámhadjárat során az „ősi mesterség” és a „természetes szükséglet”, „kéjhölgyek” és „örömlányok” kifejezésekkel azt láttatják, hogy a prostitúció nem olyan veszélyes bűncselekménytípus – miközben a valóság az, hogy a bordélyok földi poklok.
Adamik Mária szociálpolitikus lapunknak elmondta: a politikai, média- és gazdasági elit érintettsége miatt igyekszik arra az álliberális álláspontra helyezkedni, hogy a prostitúció keretek között engedélyezve – például bordélyházakban – legalább ellenőrizhető. A szórakoztató műsorokban megjelenő pornószínésznőkkel a műsorok szerkesztői azt sugallják, hogy ez is egy választható „polgári” szakma, mellyel akár az elitbe is be lehet jutni. A politikai vitákban az utcán strichelő szerencsétlen, a prostituálthierarchiában legalul helyet foglaló kiszolgáltatott nőkről esik csak szó, miközben Budapest tele van night cluboknak álcázott bordélyházakkal, telefonos hálózatokkal, női luxusprostituáltakkal.
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom fő doktrínája, hogy – mint a közleményükben írták – „a prostitúció intézménye megkülönböztető, a nőket súlyosan diszkrimináló intézmény, mind utcai, mind bordélyházi, mind minden egyéb formájában, az emberi méltóság súlyos megsértése. E meggyőződés alapján áll az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának és elnyomásának tárgyában kötött New York-i egyezmény is, amely közel ötven éve van hatályban Magyarországon, de amelynek elveit és előírásait a magyar állam mindeddig nem juttatta érvényre. Sőt: 1999-ben a türelmi zónák létrehozására vonatkozó előírással az egyezménnyel ellentétes törvényt és rendelkezéseket vezetett be. Még az állampolgárok türelmi zónákkal szembeni ellenvéleménye sem számít.”
A mozgalom fő üzenete az, hogy „az államnak nem feladata kevesek személytelen szexuális késztetéseinek levezetését az emberkereskedők és prostitútorok javára, az erőszak, a szegénység és a kirekesztettség áldozatainak rovására biztosítani. Feladata viszont a 48 éve hatályban lévő emberi jogi dokumentum, a New York-i egyezmény minden előírásának: a megelőzésre, a rehabilitációra, valamint a bűnüldözésre vonatkozó rendelkezéseinek a betartása”.
Betlen Anna, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal szakértője egyetért azzal a véleménnyel, hogy évekkel ezelőtt kezdődött az a folyamat, melynek során a média egy bizonyos részében a pornográfiát „leválasztották” a prostitúcióról, és igyekeznek elfogadottá, a közkultúra részévé tenni. Pedig a gyakorlatban a pornográfia a prostitúció marketingje. A prostituált nők az esetek túlnyomó többségében nem szabadon választották ezt a tevékenységet, hanem lelki, testi, szexuális, szociális erőszak és kizsákmányolás következményeként váltak áldozattá.
Betlen Anna szerint a prostitúció legalizálásával Magyarország sem kerülheti el, hogy a nemzetközi nő- és gyermekkereskedelem felvevőpiacává váljon, a rendszeresen – félrevezető módon – követendő példaként emlegetett Hollandiához hasonlóan. Hollandiában az illegális, a menekülteket és gyermekeket (például elrabolt fiatalokat) kizsákmányoló prostitúció többszörösen felülmúlja a legális keretek között működő prostitúció méreteit. Mint másutt is.
A szakértő úgy véli, hogy a klienseket kellene korlátozni: „Azokra a durva és egoista férfiakra, akik képtelenek vagy nem hajlandóak normális párkapcsolatot kialakítani, és »bérbe vesznek« egy különféle eszközökkel prostitúcióra kényszerített, többször megerőszakolt, tönkretett nőt, azokra kellene közfigyelmet terelni.
” Betlen Anna szerint a prostitúció komoly társadalmi problémákra mutat rá, illetve azokban gyökerezik, így például a családok állapotában. Mint mondta: „Milyen légkör és értékrend alakulhat ki, és mekkora képmutatás lehet egy olyan családban, ahol a családfő pénzért vásárolja a szexet?”
Rendőrök elfogtak egy huszonhat éves férfit, akit többek között emberkereskedelem bűntette, személyi szabadság megsértésének bűntette, kitartottság bűntette, kerítés bűntette és közokirat-hamisítás bűntette elkövetésével gyanúsítanak. A férfi társaival együtt egy tizenöt éves, ozorai illetőségű lányt kényszerített prostitúcióra és adott el ötvenezer forintért egy másik férfinak Fotó: MTI
Belém szorult a kutyám farka
Mikor először megtörtént, az úgy egy éve volt, de vissza kell mennem 18 éves koromig, mikor főiskolára mentem, talán így jobban érthető lesz. 1987 őszén elköltöztem otthonról, főiskolára mentem, ami kb. 2 órára volt szüleim lakásától. A főiskola mindent megtett, hogy be tudja fogadni a növekvő számú tanulni vágyókat, és a korlátozott számú kollégiumi helyeket úgy bővítették, hogy a kétágyas szobákból háromágyasakat alakítottak ki.
Nos, én soha nem voltam túlzottam közösségi ember, nem is ismertem senkit a főiskoláról, szüleim segítettek szállást találni a főiskolán kívül. Találtam is egy nagyszerű egy hálószobás lakást egy saroknyira a főiskolától, és ami a lényeg, olcsó volt, eléggé nagy, és háziállatot is lehetett tartani. Ez nagyon fontos volt, mivel szüleim nem akarták, hogy egyedül legyek, viszont én nem akartam senkivel sem megosztani a lakásomat. Így hát a szüleim vettek nekem egy kutyát, hogy legyen társaságom, és persze védjen meg. Nevetnem kellett, mikor elhozták hozzám, a beköltözésem utáni napon. Azt mondták: „Hoztunk neked egy őrkutyát, magaddal is viheted, mikor éjszaka sétálsz, és persze őrzi is a házat, mikor alszol.”, és ott álltak a bejáratnál egy apró kölyökkutyával, aki csak néhány hónapos volt. De nagyon bájos volt, egy kis szőrcsomó. Teddynek kereszteltem el, mert úgy nézett ki, mint egy teddy mackó, anyám biztosított is róla, hogy egy nagy teddy mackó lesz belőle. Anyám azt mondta, hogy nem akart teljesen kifejlett kutyát, mert az talán nem lett volna eléggé barátságos, és Teddy is gyorsan fel fog nőni.
Teddy nagyon jó barátom volt, mindig jött üdvözölni, mikor hazaértem, mindig velem volt, mikro tanultam, éjszaka odabújt hozzám az ágyban. Néha azt gondoltam Teddy miatt van az, hogy nincsen barátom, egyáltalán a főiskolán sincsen sok, így hála Istennek, hogy ott volt Teddy. Mindig nagyszerű volt a fantáziám. Imádtam sci – fit és fantasyt olvasni, elképzelve, hogy én vagyok a hercegnő, akit levesz a lábáról egy jóképű herceg, szeretkezünk órákig a királyi selyemágyban. Egészen fel szoktam izgulni az ilyen történetek olvasásától, és általában (feltéve, hogy egyedül voltam) arra késztettek, hogy becsukjam és letegyem a könyvet, levetkőzzek, beleéljem magam a történetbe és én is szeretkezni kezdjek.
Nagyon vad orgazmusaim szoktak így lenni. Emlékszem az első alkalomra, amikor úgy csináltam, hogy Teddy mellettem volt. Még csak úgy egy hete volt nálam, csendben volt, de emlékszem, hogy próbálta figyelni, mit csinálok, az ágyon fekve. Felkelt, besétált a lábaim közé, fejével megpróbálta ellökni a kezeimet az útból. Nagyon zavarba jöttem és megpróbáltam ellökni magamtól. Végül fel kellett állnom, és be kellett zárnom a szomszéd szobába, míg nem végeztem. A következő néhány hónapban mindig bezártam az ajtót, mikor így „fantáziáltam”.
Teddy növekedett. A következő szemeszter alatt Teddy elég gyorsan nőtt, a következő nyáron Teddy egy nagy kutya lett. Még mindig nem tudtuk, milyen fajok vannak Teddyben, de sejtettem egy adag juhászkutyát, ami a magasságát és szőrösségét adta, de nem volt olyan széles, mint egy juhászkutya, ez azt sugallta, hogy van benne talán doberman, vagy valami hasonlóan magas, de sovány. Ki tudja, de kit is érdekel! Ősz lett és a második évem egész jól haladt. Nagyon szerettem a lakásomat, és ez volt az egyetlen hely, ahol Teddy ellhetett, ezért foglaltam egy helyet az épületben erre az iskolaévre is.
Jó volt megint távol lenni a szüleimtől, így lehetett egy kis magánéletem és egy hely, ahová elvihettem az új barátomat. Meglehetősen szimpatikus fiúnak tűnt, akkoriban. Szeretkeztünk, ahol csak helyet találtunk rá, ahol egyedül lehettünk. Ő otthon lakott, ezért nyáron hazautazott. Két héten belül az iskolakezdés után, mikor visszaszereztem a lakásomat, egyszerűen dobott. A világ minden ideje a miénk volt, senki sem zavart minket, mégis elhagyott. Fájt. Visszatekintve rá, nem is tudom mi fájt jobban. A társasága hiánya, vagy a szex hiánya. Mindegy, nem tartott sokáig, míg az ágyamban találtam magamat, ismét fantáziálva. Aztán, egy szombat este, úgy két hónappal a félév kezdete után, megtörtént. Egy boldog, romantikus regényt olvastam, nem a szokásos olvasmányomat, de valami olyat, ami segített hangulatba jönni. Ott voltam, elterpeszkedve az ágyamon, anyaszült meztelenül, elmerülve egy szegény lány történetében, aki azon van, hogy szeretkezzen egy fickóval, aki állandóan megcsalja. Fel voltam izgulva, de meglehetősen dühös is voltam, mert a barátomra gondoltam közben.
Kellett egy új fiú, aki széttárja a lábaimat és robbanásszerű orgazmust okoz nekem. Megőrjítettem magamat. Váratlanul, Teddy felugrott az ágyamra, halálra ijesztett, de rájöttem, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót. Felkeltem és gyorsan az ajtóhoz kísértem, amit be is zártam mögötte, de aztán életem legbizarrabb gondolata jutott eszembe. Ott feküdtem egyre forróbban és forróbban, de nem ment ki a fejemből az a gondolat. Kezdtem azt hinni, hogy az a gondolat volt, ami annyira felforrósított és nedvessé tett. Végül felálltam, odamentem az ajtóhoz, kinyitottam és bementem a nappaliba. Ott volt Teddy, elnyújtózva a szoba padlóján. Gyorsan felpattant, és odarohant hozzám, ahogy mindig szokta. Ahogy ott álltam, nyilvánvaló volt, hogy Teddy érzi a forróságomat, szagolt és szimatolt engem. Remélem, nem gondoljátok, hogy valami lotyó vagyok, de olyan gondolatok futottak át az agyamon, hogy mit tehetnék, hogy attól egyre inkább felizgultam. Végül már nem bírtam ki tovább, leültem a padlóra. Teddy is izgatottnak nézett ki ettől az egésztől, mivel körberohangált, szimatolt, és játékosan morgott.
Nem mondhatom, hogy eddig túl nagy figyelmet fordítottam volna Teddy „részeire”, de határozottan észrevettem most, hogy fel volt izgulva. Zúgott a fejem, megpróbáltam kitalálni, mit kéne most tennem, remegtem a várakozástól. Végül előrehajoltam, letámaszkodtam a kezemre, széttártam a térdeimet a padlón, és következő, amit éreztem egy ott volt, majd egy nagy nedves nyelv, ami a lábam közt száguld. Istenem! Rögtön orgazmusom volt, akkor és ott, el sem hittem, hogy ez velem történek. Hátranéztem és láttam Teddyt, ahogy homorít, orra fenn a levegőben, és körbe jár. Egyértelműen fel volt izgulva. Hátranyúltam és odahívtam Teddyt. Teddy nyelve ismét behatolt a lábam közé. Most megragadtam a nyakörvét és előrehúztam. Teddy hirtelen felugrott a hátamra, de fasza még mindig csak a levegőt döfködte. Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy nincs rajtam ing, Teddy körmei a hátamba vágnak, ahogy rajtam van. Attól tartottam, hogy csak a levegőt fogja dugni a hátam mögött. De mi van, ha megsért, mi van ha nem fogja abbahagyni. A pánik egy hirtelen hulláma kapott el, és megpróbáltam felállni. Ugyanebben a pillanatban egy szúró fájdalmat éreztem, amint Teddy megütötte a csiklómat egy szegényes kísérletével, hogy belém hatoljon. Tudtam, következő sikerülni fog. Istenem! Éreztem, hogy hirtelen érzelem hullámok járnak át. Félelem, fájdalom, pánik, eksztázis, hihetetlen volt. Teddy tovább döfködött, minden lökéssel egy kicsit közelebb jőve, egy kicsit mélyebbre hatolva. Telljesen elvesztettem a fonalat, olyan orgazmusom volt, mint addig még soha (és még azóta sem). Majdnem elájultam, de mikor vége volt, még emlékeztem a legfurcsább problémára.
Teddy megpróbált elmenni tőlem, de esküszöm, úgy tűnt, mintha beszorult volna. Elég keményen próbálta kihúzni magát, és majdnem engem is elhúzott. Majdnem bepánikoltam, de ellazítottam magamat, és elengedtem szorításomból. Megint húzni kezdte, és egy kis ellenállás után sikerült is kihúznia. Ott ültem a padlón, és a történteken gondolkoztam. Égett a hátam, a vállam. Mikor felálltam, hogy bemenjek a fürdőszobába, hogy megnézzem, Teddy odajött elém, és egy nagy nedves nyalást adott az arcomra. Nevetnem kellett.
Kiderült, hogy elég szépen összekarmolta a hátamat. Jó néhány napig fájt még utána. De el kell mondanom, hogy Teddy és én ez után többször basztunk, egész évben, ekkor már egy téli kabátot tettem a hátamra, hogy megvédjem a hátamat. Most már végzős vagyok, van már barátom is, a múlt nyáron ismertem meg őt a strandon, és eddig még együtt vagyunk. De nem hiszem, hogy valaha is elmondhatom neki, mi volt köztem és Teddy között, valószínűleg egy másodperc alatt otthagyna. És ez egy kérdést ébresztett bennem: beteg vagyok vagy perverz? Én vagyok az egyetlen, ki ilyet csinált? Én nem látok semmi rosszat benne. Szeretnék hallani másokat is, akiknek ilyen élménye volt állatokkal…
[Lolita]