Csúnyán beégett Gyurcsány kurvázó főembere. Nem kevesen tartották eddig is a magyar közélet legvisszataszítóbb figurájának Gyurcsány Ferenc szövetségesét, a volt miniszterelnök visszatérését támogató akciókat saját pénzéből is finanszírozó Facebook-mániás Dániel Pétert, az úgynevezett kaszinótojásos ügyvédet. Az politikai elfogultságtól mentesen is nyilvánvaló volt, hogy Dániel ritka ízléstelen fickó, de emiatt volt gyakran szórakoztató is, hiszen egy normális ember nem kenne össze közhivatalokat mindenféle élelmiszerekkel, de akkor a világ is unalmasabb hely lenne.
Dániel most ehhez képest is képes volt paradigmát váltani, és egészen új, nemhogy a magyar közéletben, de a magyar köcsögkommetelésben is ismeretlen szintre emelni az ízléstelenséget.
A dolog azzal kezdődött, hogy Dániel titokzatos okokból nekiment Wittner Máriának, és azt írta róla a Facebookon, hogy „Sok ismerős megkérdezte már tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után az ’56-os halálraítélt’ jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolnám. Az egy primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti megérdemelt jelzője. Nem több és nem is kevesebb. Ennyit jelent.”
Ez csak az első felvonás volt, Dániel ugyanis később részletes leírást adott arról, hogy Wittner Mária lepattant, egy tál ételért dugó kurva volt „Mocsok” becenéven, és cigarettát nyomott el a Köztársaság téren lábánál felakasztott Molnár Béla kiskatona testén. Dániel Péter ezután kivágta az adu ászt: Wittner Mocsokot nem más, mint a saját nagybátyja – nem Wittneré, hanem Dánielé – tartóztatta le. Elfogult jobbos olvasóink már itt „lám-lám”-ozhatnak, de hol van még a vége!
Ez csak az első felvonás volt, Dániel ugyanis később részletes leírást adott arról, hogy Wittner Mária lepattant, egy tál ételért dugó kurva volt „Mocsok” becenéven, és cigarettát nyomott el a Köztársaság téren lábánál felakasztott Molnár Béla kiskatona testén. Dániel Péter ezután kivágta az adu ászt: Wittner Mocsokot nem más, mint a saját nagybátyja – nem Wittneré, hanem Dánielé – tartóztatta le. Elfogult jobbos olvasóink már itt „lám-lám”-ozhatnak, de hol van még a vége!
Dániel, a bunkó Fidesz-rezsim „bableveses futókurvázó” alternatívája, ugyanis beposztolt a Facebookra egy fotót is, amin szerinte Wittner Mária látható a lábánál felakasztott ávóssal. (Jó választás, ez a kép volt ugyanis az egyik legfontosabb propagandafegyvere a forradalmat vérbe fojtó gyilkos diktatúrának.) A teljes cikket itt olvashatod el.
prosti
Orgiákra vitték az elrabolt lányt
Sorba álltak az öntudatlan lány sátra előtt a férfiak. Részeg férfiaknak árusította ki az általa elrabolt Jaycee Lee Dugardot (29) a kaliforniai szatír, Phillip Garrido (58). A férfi felesége, Nancy (54) segítségével hurcolta el a kislányt az utcáról 18 évvel ezelőtt, hogy meddő neje helyett gyerekeket szüljön neki. A lány először 14, másodszor 18 évesen szült gyereket, mint most utóbb kiderült, a pedofil kábítószeres orgiákon árusította mindhármójukat részeg, mocskos férfiaknak.
Az orgiákról a szomszédok számoltak be a rendőröknek. Garrido Crystal Meth nevű szerrel kábította el őket a vallási rituáléként hirdetett orgiáin, és prostituáltként árulta őket.
A Crystal Methet a szegények kokainjaként tartják számon, pontosan azért, mert hozzáférhető anyagokból bárki előállíthatja. Elképesztő módon felkorbácsolja a szexuális vágyat, viszont nagy hátránya, hogy az állkapocsig képes lerohasztani a fogakat. A hátsó udvarban felállított titokzatos sátrakra már a szomszédok korábban is felfigyeltek, három éve fel is jelentették, a rendőrök azonban át se kutatták a házat.
Most derült ki az is, hogy Garrido szeméthegyekkel teli lakónegyedében még legalább 144 pedofil és szexuális bűnöző él szabadlábon, ahogy tehette ő is. Őt egy korábban elkövetett szexuális bűncselekmény miatt ítélték 50 évre, ám jó magaviselete miatt 11 év után kiengedték. Nyomban utána rabolta el Jaycee-t, és lehet, hogy még további három kislányt is, akiket azóta is hiába keresnek, nem lelik a nyomukat.
A részeg férfiak egymást váltva bújtak be a sátrakba, amelyekből elképesztő hangok jöttek ki. Kartonszámra vitték magukkal a piát. Olyan volt az egész, mintha pornófilmet forgattak volna – tájékoztatta a Los Angeles Times újságíróját az egyik szomszéd, Mike Rogers. – Sokáig nem mertünk szólni a rendőröknek, mert féltünk, hogy megölnek minket, amiért lebuktatjuk őket. Így inkább tűrtük, hogy ilyesmik történjenek a szomszédunkban, az ékletünk fontosabb volt.
Prostituáltak – kurvákról képek és cikk
Budapesten tartották A prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem: európai és hazai tapasztalatok, kihívások és lehetőségek a cselekvésre című konferenciát. Kihívások és lehetőségek a cselekvésre című konferencián, amelyen ismertették, hogy Magyarországról mint kiinduló országból többi között Németországba, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Ausztriába, Franciaországba, Svájcba és Olaszországba kerülnek az áldozatok.
Egy volt prostituált vallomása: Egy ideje nyomom követem az eszmecseréteket a prostitúcióról, és elgondolkodtam rajta, hogy mit is jelent embernek lenni ebben a világban. Úgy vélem, nem mondjátok el a teljes igazságot, de mielőtt eszetekbe jutna rám pirítani, hogy álljak már le, hiszen én nem is közülük való vagyok, bemutatkozom. Prostituált voltam. 13 évesen kezdtem a 20 éves pasim kedvéért. Neki pénz kellett drogra és a tanulásra. Két éven keresztül voltam a fejős tehene – ha ezzel a kifejezéssel nem botránkoztatom meg e kifinomult társaságot.
A helyzet az, hogy még az általános iskola befejezése előtt kezdtem, ahol amúgy a fiúk a lányokat szopásra kötelezték, hogy elkerüljék az „adóztatás” különböző formáit. Mi is az az adóztatás? Elkobozzák a kabátunkat, ruhánkat, könyvünket, pénzünket meg egyebeket. Ez nem újdonság. Tőlem és a többi lánytól „szexuális szolgáltatást” követeltek azért, hogy leszálljanak rólunk. Szolgáltatás! Szexuális! Ha-ha! Kész röhej!
15 éves voltam, amikor a pasim elhagyott, talált valaki mást, és többé már nem volt szüksége rám. Különben is addigra már teljesen drogfüggővé váltam, többet kellett rám költenie, mint amennyit hoztam a konyhára. Akkoriban teljesen egyedül róttam az utcákat, ahol szociális munkás lányokkal és fiúkkal akadtam össze. Gondolom, nem kell őket bemutatnom: egyfolytában arról nyomják a sódert, hogy ők a prostituáltak jogait védik a gonosz társadalommal szemben, közben pedig a kisujjukat sem mozdítanák meg, ha valódi segítségre volna szükséged. Felajánlották nekem a szolgáltatásaikat. Ha-ha! Már megint a szolgáltatások: a steril tű és óvszer, hogy ne kapjam el az AIDS-t, a Hepatitisz C-t vagy A-t, vagy mit tudom én, mit. Azt persze soha nem kérdezték meg, hogy nem akarok-e kiszállni, csak „kísérgettek” – ahogy ők nevezik. Ők nem moralizálnak. Azt mondták, nekik nyugodtan elmondhatom, ami a szívemet nyomja, hiszen ők nem ítélkeznek felettem. Na, épp ez itt a probléma: mindenki azt hangoztatja, hogy nem ítélkezik és nem vádol másokat ítélkezéssel, valójában viszont igen kevesen tartják meg maguknak az ítéleteiket. Ebből születnek olyan ostobaságok, amelyeket már én is olvastam itt-ott, hogy például a prostitúció voltaképpen szociális szolgáltatás, a nőknek jogukban áll szexuális szolgáltatást nyújtani a férfiaknak, a férfiaknak pedig joguk van hozzá, hogy e szolgáltatáshoz hozzájussanak, valamint ez egyéni választás kérdése, a szexualitás tabunak számít és a prostitúció valójában önfelszabadítás. Atyavilág! Tényleg léteznek olyanok, akik kilépnek. Először is áruljátok el nekem, ha a prostitúció olyan nagyszerű, ti miért nem gyakoroljátok?
Folytatom a történetemet. Az egyik szociális munkás az én kis barátom helyébe lépett, mivel szükségem volt kokainra. Ő ellátott engem anyaggal és védelmezett, ha megfelelő számú klienssel álltam elő naponta. A drog a markában tartott, ugyanakkor figyelemre és egy kis gyöngédségre vágytam. Ne aggódjatok, a szociális munkás gondoskodott róla, hogy őt magát is kiszolgáljam: bármikor a rendelkezésére kellett állnom. Egyik nap valami stricit emlegetett, aki velem egykorú lányokat hajtott fel. Azt mondta, nem képes már egyedül megvédeni engem, jobb lesz nekem egy kaid csordájában – bocsánat már megint a kifejezésért -, ő majd hozzásegít a gyors pénzkeresethez. A drog miatt a pénzre nagyon is szükségem volt, így amikor a szociális munkás kihajított, elfogadtam a strici „védelmét”. Egy kövér szivarozó disznóhoz kerültem, aki mindenféle mocsokságra kényszerített.
Rövid úton közölte a feltételeit: a drogot tőle kell vennem, a szobáért naponta fizetnem kell, ugyancsak tejelnem kell a védelemért, valamint bizonyos százalékot le kell adnom a kliensek után is. Nem maradt sok nekem. Persze mindez az én védelmem érdekében történt. Ha már a védelemről beszélünk, több verést kaptam a stricitől, mint a kliensektől. A kliensekről is van azért néhány szavam: tuskó pénzeszsákok, akik már nem tudnak jobb szórakozást kitalálni maguknak. Voltak egyetemi oktatók és jogászok is, akik rosszabbak voltak a legutolsó melósnál is. Amúgy nem sok melóssal akadt dolgom, valószínűleg nincs felesleges, szórnivaló pénzük vagy más szórakozásra költik. Öt évet húztam le ilyen körülmények között, a stricim elküldött Vancouverbe, Ontarióba, egész Kanadát beutaztam. Máshová is el akart küldeni a strici, most nem is tudnék írni nektek, ha végül Ázsiába vagy Európába utaztat el a hálózatán keresztül. Valószínűleg arról ti is hallottatok, hogy ezek az alakok, mint valami árucikket, úgy csereberélik a nőket.
A drog mellett ittam is, mert nem voltam képes józanul végezni, amit tettem. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan voltam képes kilábalni mindebből. Az anyám öngyilkos lett, ez padlóra küldött. Az apám, egy jól menő üzletember, már régóta nem akart rólam semmit tudni. Egyedül kellett mindezt túlélnem. Egyszer túllőttem magam, és az, aki öntudatlan állapotban rám talált, a rendőrség helyett a kórházba (CLSC) szállított be. Nem voltam képes dönteni a saját sorsomról, így beraktak egy otthonba, ahol egy szociális munkásnő rendszeresen meglátogatott. Ő egyike volt azon keveseknek, akik nem akartak hasznot húzni a helyzetemből. Néha egyedül jött, néha ketten látogattak meg. Elárulhatom, hogy nem hitegettek, de magamhoz térítettek. 20 éves vagy, mondták, képes vagy kijönni ebből a pokolból – nem filozofáltak a szexmunkáról, amely olyan, mint bármely más munka, nem hízelegtek, nem hangoztatták, hogy ők nem ítélkeznek. Csak a színtiszta igazságot mondták. Tudunk neked segíteni, de csak akkor, ha te is akarod. Ez a te életed, nem a mienk, tönkre teszed magad, de ha folytatni akarod, a te dolgod. Ám így nem fogsz sokáig élni. Ha ki akarsz lépni, segítünk. Nem kell most azonnal döntened, visszajövünk, és te majd választasz. No de hagyjuk a dumát, hogy a prostitúció felszabadít, ismerjük a nótát, nem te vagy az első, akit így látunk.
Ebben az átmeneti otthonban hónapokat töltöttem, teljesen ki voltam akadva, hogy rövidre fogjam: detoxikáltak, majd visszaestem. Megmentettek, és újra visszaestem, többször is. A szociális munkások türelmesek voltak velem, egy cseppet sem lepődtek meg ezen. Egyszer aztán, amikor viszonylag jól éreztem magam, megkérdeztem tőlük, hogy hogyan is képzeljem el a jövőmet. Azt mondták, én döntök, hogy dolgozni akarok-e, mert akkor elvisznek a munkaügyi központba, és keresnek nekem valamit, vagy a tanulást választom. Mind a kettőtől tartottam, de végül a tanulás mellé tettem le a voksom, ám jókora késéssel indultam, volt mit pótolnom. Meg kellett birkóznom a drogos, alkoholos, prostitúcióban töltött brutális évek következményeivel, amelyek elhasználják az embert. Ám elhatároztam, hogy kiszállok, és egyik nap rádöbbentem, hogy elértem azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Ez akkor következett be, amikor összefutottam az iskolában az egyik tanárral, aki a kliensem volt.
Hogy eltitkolja kellemetlen érzését, agresszívvá vált velem szemben, és megpróbálta az osztályt is ellenem fordítani. Semmit nem szóltam, nem árultam el, hogy valaha a kliensem volt, és végül az osztály vonta őt kérdőre, hogy miért pikkel rám.
Azt állítjátok, ez csak egy munka, mint bármely más. A prostitúció egyáltalán nem munka, hanem a rabszolgaság egyik formája, rendkívül nehéz kilépni belőle. A prostitúció, mint szabad választás: Hazugság. Nem mondom, hogy nincs olyan – bár csupán nagyon kevesen -, aki úgy határoz, hogy ezt is kipróbálja, és szabadon csinálja, anélkül, hogy a többséggel ellentétben drogossá vagy alkoholistává válna. De könyörgöm, árulják el, miféle szabadsággal rendelkezik egy 13 éves gyerek, aki csak a szerelmet keresi, a másik nemet szeretné felfedezni, mi több, az apjától csak elutasítást kapott, és aki egyszerre csak pénz- és szexéhes gazemberek markában találja magát. A felnőtt prostituáltak zöme gyerekként kezdte. Mindenféle ködös magyarázattal próbáljátok igazolni a prostitúciót, de nem vagytok tisztességesek. A szexuális felszabadításról, a szexualitásról meg hasonlókról beszéltek, ahelyett, hogy kimondanátok az igazságot: a pénzért csináljátok, azért mert mások belevittek titeket, vagy mint én, fel akartok lázadni a szülői és a társadalmi helyzetetek ellen, anélkül, hogy halvány lila gőzötök volna róla, mi is fog veletek történni. Az általam ismert prostituáltak legnagyobb hányada boldogtalan, de a drogfogyasztás és a felhalmozott adósságok miatt nem ismeri a kiutat. Amikor egymás között beszélgettünk, meg sem fordult a fejünkben, hogy ez valami irigylésre méltó mesterség volna. Sokan rettegtek tőle, hogy húgaik a nyomdokukba léphetnek.
Én sokat fejlődtem, és közel a negyvenhez, a tanulmányaimnak köszönhetően prostitúcióval és nőkereskedelemmel, a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozó kutatásokban vehetek részt. Nem tudom, kit képviseltek itt, de csak a prostituáltak elenyésző részének nevében beszélhettek, mert a prostituáltak többsége nem tekinti szakmának, amit csinál, hanem megvetettnek és elnyomottnak érzi magát. Nem csak a társadalmi megbélyegzés miatt, hanem azért mert a stricik és kliensek úgy bánnak velük, mint egy közönséges árucikkel, valamint azok is, akik azt állítják, hogy a prostituáltak helyzetének javításán fáradoznak, csupán fenntartják a kialakult állapotokat. Össze lehet hasonlítani ezt a munkát például a gyári munkával, a házassággal etc.? Hülyeség! A gyárból szabadon el lehet jönni, a házasságból is, hiszen a válás létezik, de a prostitúcióban nem vagy szabad, mert az életed másoké, fogva tart a drog vagy a veréstől való félelem.
Azok, akik azt mondják, hogy ez egyéni választás kérdése, árulják el, miért akarják, hogy ezt az egyéni választást az egész világ magára vegye és a prostitúcióra, mint megfelelő foglalkozásra tekintsen. A fenét! Én ellene vagyok. Van egy 12 éves lányom, és egyáltalán nem szeretném, ha valaki a prostitúciót vagy a férfiak szexuális igényeinek kielégítését, mint foglalkozási lehetőséget felvetné számára. Van egy 9 éves fiam is, és azt sem szeretném, ha azt hinné, hogy normális dolog az, ha a férfi a nőt szexuális szolgának tekinti, vagy például ha arra következtetésre jutna, hogy a meggazdagodáshoz vezető út rövidebb, ha műszerész vagy mérnök helyett stricinek áll. Ha tisztességeseknek tartjátok magatokat, tanulmányozzátok azokat az országokat, ahol legalizálták a prostitúciót. Látni fogjátok, hogy a prostituáltak helyzete egyáltalán nem változott, egyes esetekben rosszabbodott. Amikor a prostitúcióra úgy tekintenek, mint bármely más szolgáltatásra, akkor a prostituált végképp nem utasíthat vissza semmit, és még inkább rabszolgának tekinthető. A szövegetek a prostitúció áldásos hasznáról puszta hazugság, hipokriták és moralisták vagytok, ha új szabályokat és törvényeket akartok rákényszeríteni a társadalomra, mintha az igazságot csak ti ismernétek. Olvastam, „hadd beszéljenek maguk a prostituáltak”. Kik és hányan? Csak azok, akik úgy gondolkodnak, mint ti? Nem látok egyet sem, aki ezt a rabszolgaságot szeretné legalizálni. Vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítik kiszállni a prostituáltat, még ha ti meg sem említitek ezeket, és nem pusztán bűnözőként lehet a prostituáltat kezelni, anélkül, hogy azt hajtogatnánk, hogy a prostitúció normális foglalkozás.
Azt gondoltam, a feminizmus a nők felszabadításáért és a női egyenjogúságért küzd, ezt nem a prostitúcióban lehet megtalálni. Kevés olyan feministával találkoztam, aki a prostituáltak kilépésében segédkezett volna, úgy tűnik, többen vannak azok, akik azon igyekeznek, hogy benntartsák őket a prostitúcióban, elhitetve velük, hogy ez a világ legkellemesebb elfoglaltsága. Ki is képviseli valójában a prostituáltakat? Aki segít nekik kikerülni ebből az állapotból vagy aki a legalizálást követeli? Vajon ki áll a mögött az intenzív propaganda mögött, amely törvénymódosításokkal igyekszik elfogadhatóbbá tenni a prostitúciót? Valószínűleg komoly anyagi érdekek és a szálakat a kezükben tartó fejesek vannak a játékban, ha megfigyeljük, hogyan is alakul a prostitúció körüli vita.
Nem kizárt, hogy találkoztatok már velem valamelyik egyetem folyosóján, amikor például vizsgázni mentem. Mi sem bizonyítja fényesebben, hogy ki lehet ugrani a prostitúcióból. Ám ennek nem az a módja, hogy közben hitegetjük magunkat, hogy ez egy szép foglalkozás, és az erőszak érdekében kampáyolunk. Vannak, akik a nyugati prostituált-gyilkosságokat hozzák fel példának, és úgy állítják be, mintha az ilyesminek a prostitúciót ellenző feministák volnának az okai. Nevetséges. Mintha a prostitúció legalizálása megszüntetné a prostituáltak elleni erőszakot. A házasság legális, a házasságon belül mégis előfordul erőszak meg egyebek. Kevesen vannak, akik hozzásegítik a prostituáltat, hogy otthagyja múltját, ám sokkal többen azok, akik a prostitúció feltételezett pozitívumairól locsognak. Ez az igazi probléma.
Karin Olofsdotter budapesti svéd nagykövet szerint a prostitúció 58 milliárd dolláros üzletág, így a világon a leggyorsabban növekvő illegális üzletágnak számít. A Magyarországi Női Alapítvány (Mona) nemzetközi konferenciáján szakértők országuk tapasztalatairól számoltak be pénteken.
A prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem: európai és hazai tapasztalatok, kihívások és lehetőségek a cselekvésre címmel megrendezett eseményen a svéd diplomata kifejtette: országában olyan törvényt hoztak, amelynek értelmében a szexuális szolgáltatást igénybe vevőket büntetik szigorúan, és nem annak kínálóit, aminek eredményeként jelentősen visszaszorult az utcai prostitúció.
Ez a megközelítés azért is hasznos lehet más országoknak, mert világszerte minden tízedik férfi igénybe veszi a prostituáltak szolgáltatásait, Kínában például minden negyedik férfi havonta legalább négy alkalommal – mondta.
A nagykövet szerint a politikai és gazdasági változások a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelemre is hatással vannak, nemzetközi iparág lett, amelyben egyre nagyobb szerephez jut az internet.
Jenny Westerstrand, a svédországi Uppsala Egyetem professzora kiemelte: a prostitúció mindig más szociális problémákkal jár együtt, általában a rendkívül rossz helyzetben lévő, szegény nők „utolsó lehetősége”. Ezzel szemben a szolgáltatást igénybe vevők maguk választják a prostitúciót – mutatott rá.
A szakértő úgy látja, a globális trendek azt mutatják, hogy míg korábban inkább csak a prostitúcióról beszéltek széles körben, ma már a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem is egyre nagyobb figyelmet kap.
Jeffrey Hay, a budapesti amerikai nagykövetség emberi jogokkal foglalkozó munkatársa arról számolt be, hogy országa egyszerre kiinduló, tranzit- és célország a prostitúció szempontjából. Az Egyesült Államok a prostitúció visszaszorításááért egyaránt nagy hangsúlyt helyez a megelőzésre, az áldozatok védelmére és a bűnüldözésre – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: országa keresi az együttműködés lehetőségét más államokkal, mivel a globális fellépés hatékonyabb.
Az áldozatok védelmével kapcsolatban elmondta, az érintettek azonosítása gyakran nehézségekbe ütközik, mert hamis irataik vannak. További probléma a prostitúció elleni harcban, hogy az Egyesült Államokban nincs országos statisztika, ezért nehéz az adatgyűjtés, és az egységes fellépést is akadályozza – fogalmazott.
Pierette Pape, a belga Európai Női Lobbi szervezet képviselője úgy véli, a média által sugalltak nehezítik a prostitúció elleni küzdelmet, mert azt közvetítik, hogy ez a „legősibb mesterség”, amely mindig volt, és mindig is lesz, és a prostituáltak maguk választják ezt a foglalkozást. A szakértő szervezete ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a prostitúció a nők ellen irányuló erőszak, és addig nem lehet teljes a nemek közötti egyenlőség, amíg a prostitúció létezik, mivel ez sérti a nők emberi jogait.
Zentai Violetta, a Mona kuratóriumi elnöke elmondta, a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem okairól éles viták folynak, amelyeket nem lehet véglegesen lezárni, de még ideiglenes nyugvópontra juttatni sem. Úgy látja, az érintett feleknek hasznos időnként rávilágítaniuk azokra a pontokra, amelyekben egyetértenek. A legsürgetőbb gondok között említette a kiskorúak szexuális kizsákmányolását, az áldozatok ellátását és a szervezett bűnözés elleni harcot.
Műhímtag buktatta le a prostit: találékony volt a rendőr!
Bizarr eszközökkel leplezett le egy floridai beépített rendőr egy prostituáltat: az orális menet alatt valódi helyett műpéniszt használt. Mivel a 31 éves Christina Vavra fizettséget kért az orális szexért, bebizonyosodott, hogy prostituált.
Az akció után a nőt prostitúcióért letartóztatták. A rendőr Christina Vavrát Sarasota város utcáin szólította le, és kérte meg, hogy szálljon be autójába. Amikor megkérdezte, hogy mennyit kér egy orális menetért, a nő nem akart válaszolni.
Egy bevásárlóközpont parkolójába érve Christina arra kérte a férfit, hogy mutassa meg péniszét. A beépített rendőrnek éppen elég dolga volt már úgynevezett kételkedő prostituáltakkal, akik csak akkor hisznek egy potenciális kliensnek, ha az meg is mutatja. Az utcalányok tudják, hogy egy rendőrnek szigorúan tilos a nemi szervét nyilvános helyen mutogatnia.
A férfi erre is felkészült, így egy műpéniszt villantott meg az autóban. Miután megegyeztek az árról, a rendőr óvszert húzott álpéniszére, és Christina Vavra munkához is látott. A nőt letartóztatták, 120 dollárban állapították meg az óvadékát.
Kínai prostikban lelte örömét Kadhafi playboy fia
Kokainmámorban és londoni prostituáltak körében töltötte a líbiai forradalom napjait Moammer Kadhafi Nigerben elfogott, nőügyei és drogbotrányai miatt hírhedtté vált fia, Szaadi.
Szaadi Kadhafi tavaly ősz óta apja 11millió fontért (3,5 milliárd forint) vásárolt londoni rezidenciáján élt. Beyoncé-rajongó lévén az amerikai énekesnő koncertjére is ellátogatott, a líbiai események kevéssé kötötték le – állította egy hoszteszeket és örömlányokat közvetítő cég munkatársa.
– Kifejezetten kínai prostikat kért magának, egy-egy estére néha ötöt is. Kikötötte, hogy a lányok egész éjjel álljanak készen, mindezért 7500 fontot (2 millió 400 ezer forint) fizetett rendszeresen.
Emellett Szaadi kokainra is sokat költött, néha a lányokat is megkínálta, ám ők üzleti szabályzatunk értelmében a vacsorán kívül nem fogadhatnak el semmit a vendégtől – ecsetelte a korábban a filmiparba százmillió dollárt fektető, évekig a nemzeti fociszövetség elnöki tisztét is magáénak tudó Szaadiról a névtelenséget kérő munkatárs.
Szaadi végül kénytelen volt elhagyni Londont, mert a NATO-beavatkozás során félő volt, hogy letartóztatják. Hazatért, apja Tripoliban lévő rezidenciáján élt, és múzeumokban fellelhető aranytárgyak összegyűjtésével foglalatoskodott.
Tripoli ostromakor egy katonai konvoj élén a szomszédos Nigerbe szökött, hogy a sivatagi Agadez városában leljen menedéket. Útközben, a nigeri határt északról átlépve tartóztatták le. Forrás: Bors
Egy kurvának azért fizetek, hogy basszon ne pedig lelkizzen
Az első a Kocsisoros lányok, ők állnak az út szélén és többnyire a bokorban zajlik a szeánsz, ha megállnak nekik. Megadott területen dolgoznak, és stricijük van, a kuncsaftok között pedig nem válogathatnak. A második a Hirdetéses: ő már szabadon, strici nélkül működik, tehát már megválaszthatja kivel megy el, és kivel nem. Van lakása, általában tiszta és rendezett, lehet főiskolás lány vagy éppen a pénztáros, aki fizetés kiegészítésként vállal be egy-egy pasit. Van lakásuk, fel lehet menni hozzájuk, de kialakult bizalmi viszony esetén házhoz is mennek. A harmadik kategóriában a Luxusprostik vannak, akiknek a tarifája kb. százezer forint fölött kezdődik, ami egy óra együttlétnek a díja.
– Ők már nagyon profik, tökéletes szépségek, ők már el tudják hitetni a kuncsafttal, hogy a világ legjobb szeretői, igazi bikák és nagyon szerelmesek belé. Mindezt azért, hogy újra visszatérjen. De az okos ember akkor is tudja, hogy ez csak színház. Az utóbbi kategóriához még nem volt szerencsém, mert ez az élmény megfizethetetlen számomra. Az az összeg, amit ezek a hölgyek kérnek, nekem már sok…
A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
Kuncsaft: Egy prosti testéért, nem a szerelméért fizetek
„A normál közösülés talán 5-10 ezer körül van, de nálam prostival csak az orál jöhet szóba. Hajnalban, amikor már nincs forgalom, előfordul, hogy egy-egy aznap még sikertelen, drogfüggő leány sokkal lejjebb megy, csak hogy meglegyen az anyag időben” – három olyan férfival beszélgettünk, akik már igénybe vették az éjszakai pillangók szolgáltatásait. Budapesti prostikörkép.
A szülői kreativitás akkor vizsgázik, amikor a gyermek kinézve a kocsi ablakán megkérdi, hogy „anyu, miért állnak azok a lányok az útszélen?” mire a felkészült szülő azt mondja, hogy várják a buszt, a taxit, vagy pusztán csak annyit mondanak: levegőznek. Prostitúció mindig is volt, van és lesz, legfeljebb csak egy globális kataklizma takaríthatja el a legősibb szakmát. Régen minden polgár szégyen nélkül járhatott bordélyházba, hiszen ugyanolyan intézmény volt, mint a kocsma. Napjaink társadalma elítéli ezt, mert aki egy prostituált szolgáltatásait veszi igénybe, az az ördöggel cimborál. Mintha az időnként felgerjedő vágyaink nem a természethez, hanem sötét erőkhöz tartoznának.
Tudni kell, hogy ez csak színház – Dániel (42) elmesélte, hogy a prostituáltak 3 típusát ismeri: az első a Kocsisoros lányok, ők állnak az út szélén és többnyire a bokorban zajlik a szeánsz, ha megállnak nekik. Megadott területen dolgoznak, és stricijük van, a kuncsaftok között pedig nem válogathatnak. A második a Hirdetéses: ő már szabadon, strici nélkül működik, tehát már megválaszthatja kivel megy el, és kivel nem. Van lakása, általában tiszta és rendezett, lehet főiskolás lány vagy éppen a pénztáros, aki fizetés kiegészítésként vállal be egy-egy pasit. Van lakásuk, fel lehet menni hozzájuk, de kialakult bizalmi viszony esetén házhoz is mennek. A harmadik kategóriában a Luxusprostik vannak, akiknek a tarifája kb. százezer forint fölött kezdődik, ami egy óra együttlétnek a díja. „Ők már nagyon profik, tökéletes szépségek, ők már el tudják hitetni a kuncsafttal, hogy a világ legjobb szeretői, igazi bikák és nagyon szerelmesek belé. Mindezt azért, hogy újra visszatérjen. De az okos ember akkor is tudja, hogy ez csak színház. Az utóbbi kategóriához még nem volt szerencsém, mert ez az élmény megfizethetetlen számomra. Az az összeg, amit ezek a hölgyek kérnek, nekem már sok.”
Alig vártam, hogy abbahagyja – „Először, még nagyon régen, a leszerelésem után ajándékoztak meg a barátaim egy hölggyel, aki nem a drágább kategóriából került ki” – folytatja Dániel. „Nehéz volt vele, mert belökték hozzám, ők meg az ajtóm előtt röhögtek, de az orális része volt a legszörnyűbb, mert a hölgy olyan gépiesen csinálta, alig vártam, hogy abbahagyja. Az élménynek annyi pozitívuma lett, hogy egy mindig mesélhető sztorivá vált. Ekkor még nem voltam házas, majd pár év múlva megismertem egy lányt, akit végül elvettem. 2 év házasság után elváltunk. Ezután valahogy elszállt minden önbizalmam, nehezen találtam nőt, de megengedhettem magamnak, hogy havonta két-három alkalommal eljárjak két prostituálthoz. Ezt a szokást a mai napig tartom, mindig ugyanahhoz a két nőhöz járok. Ebben a műfajban számomra fontos a diszkréció. Valahogy vonzom a prostikat: a múlt héten egy szálloda előtt álltam autóval, amikor behajolt egy nő a kocsi ablakán és megkérdezte, hogy kérek-e egy franciát? Mondom, most nem, pláne itt az autóban nem: gondolom, úgy tervezte, hogy beül aztán rám hajol. Ezután megkérdezte, hogy nincs-e véletlenül 150 forintom – mondtam, nincsen. Azóta is azon töprengek, hogy mire kellett neki 150 forint? És mennyit kért volna egy franciáért?”
Néhány lány számlát is ad – Budapesten 2004 elején kb. ezer bordély üzemelt. Korábban Magyarországon a prostitúció szabadságvesztéssel járt. Mára a települések által kijelölt türelmi zónákban, azok hiányában a védett zónán kívül legálisan dolgozhatnak a lányok. A védett zónák az iskolákat vagy templomokat látogatókat kívánják megvédeni a prostitúció látványától. Ugyanakkor magánlakásokon a prostitúció teljesen legális. 2007. óta lehetséges Magyarországon egyéni vállalkozói engedély kiváltásával legálisan is űzni ezt a foglalkozást, számlát adni a szolgáltatásról és adózni utána. Ettől függetlenül a magyar prostituáltak többsége nem próbálja legális körülmények között végezni a munkáját, hiszen adózás után alig maradna nekik valami.
Az internet elterjedésével a webkettes prostituáltak már maximálisan kihasználják az információs szupersztráda által nyújtott lehetőségeket: hirdetik magukat, független, fizetős hirdetőoldalak segítségével. Mivel a szexuális szolgáltatás reklámozása nálunk szabálysértésnek minősül, ezért ezek az oldalak hivatalosan szexpartner-kereső oldalak, nem szexet hanem a társaságukat vagy masszázst kínálnak. Az itt hirdető lányok többnyire magánlakásokon dolgoznak, egyedül vagy csoportosan, legtöbbször főnök vagy főnökasszony felügyeletével, de teljesen függetlenek is lehetnek. Többen házhoz vagy szállodába is kimennek a vendég kérésére, és nem „meneteket” vállalnak, hanem bizonyos időtartamokért kérnek pénzt. Az internet tehát rengeteg dolgot megváltoztatott, a lányoknak már nem szükséges egy hálózat tagjának lenni, akár önállóan is dolgozhatnak, mert nem kell építeniük egyetlen szervezet kapcsolatrendszerére sem.
Zavar, hogy a lány nem szeret – Ebben a szakmában kiemelt szempont a már említett diszkréció és a bizalom is. Gyula (37) eddig három alkalommal járt prostituáltnál, mindig újabb és újabb esélyt adva magának, hogy most jobb lesz, mint előzőleg. „A hölgyeket ismerőseim ajánlották, mivel nem merek a neten ilyen irányú kapcsolatteremtést végezni, mert mi van, ha felmegyek hozzá, aztán kirabolnak? Az első alkalommal egy kedves lánnyal voltam együtt, aki minden téren ügyes volt, de valami hiányzott nekem… ugyanis az egész aktusban az zavart, hogy éreztem, a hölgy nem szeret. Ez csak munka neki. Hülyén hangzik, tudom, hiszen a testéért fizetek, nem a szerelméért, de nekem erre lenne igényem, legalább hitetné el velem, de erre sem képesek. A második aktus szintén vele zajlott, de megint ugyanazt éreztem. A harmadik alkalom már egy másik hölggyel történt, aki szintén kedves és profi volt, de mégis hiányzott valami.”
A mellek igénybevétele feláras – Ahhoz, hogy testközeli képet kapjunk a hazai, utcai prosti-helyzetről, bizony bele kell merülünk a budapesti éjszakába. Így tesz rendszeresen Péter (28) is, aki kalandtúrái során már számos tapasztalatra tett szert a témában, mondhatni szakértővé vált. Elmondta nekünk, hogy ő csak az utcai árakat ismeri: az orális szex háromezer forinttól indul; a gumi mellőzése, a lakáshasználat és a mellek igénybevétele azonban olyan „extrák”, amikkel élni szokott, így akár nyolcezerre is felmehet a tarifa. „A normál közösülés talán 5-10 ezer körül van, de nálam prostival csak az orál jöhet szóba. Hajnalban, amikor már nincs forgalom, előfordul, hogy egy-egy aznap még sikertelen, drogfüggő leány sokkal lejjebb megy, csak hogy meglegyen az anyag időben… A legdurvább az volt, amikor egyszerre két haveromat egyszerre szerette szájjal egy lány 2120 forintért (már csak annyi volt náluk, amikor kitámolyogtak a kocsmából).”
A strici ott van a másik szobában – Azt is megtudtuk a fiúktól, hogy a lányok leginkább a kuncsaft autójában végzik az orális kényeztetést. Többségüknek van ilyen-olyan lakása, ami esténként erre a célra van fenntartva. Általában többszobás, és a tulaj, vagy a strici (ez nem feltétlenül ugyanaz a személy), ott van a másik szobában. „Bár előfordul, hogy csak a tévé megy ott, hogy a vendég azt higgye, van ott valaki, aki szükség esetén megvédené a lányt. De voltam olyan egyszobás lakásban is, ahol négy iparos élt együtt. Amikor a csaj nyitotta az ajtót, a másik három bement a WC-be, hogy ott várja ki az üzlet végét. Észre sem vettem volna őket, ha nincs egy kis gikszer… De a lányok többségét az sem zavarja, ha kocsi nélkül van az ember, és nem akar lakásra menni. Ilyenkor a helyszín lehet egy bokor egy közeli téren, vagy egy üres telken, de akár simán egy kapualj is. Sőt, egyszer a Lenhossék utcában a földszinti udvari budiban ejtettük meg az aktust. Csak az ejakuláció után józanodtam ki legalább annyira, hogy egyáltalán maradjon emlékképem. Nem is tudom, hogy kerültem oda…”
„Akad olyan lány is, aki lakásra is feljön” – folytatja Péter. „Nem sok, talán tíz lányból egy. Ez elég veszélyes lehet, de erről inkább ők mesélhetnének. Én kettővel találkoztam összesen, aki feljött – és az egyikük ráadásul úgy, hogy eleve ketten voltunk rá. De végül így is a lépcsőházban esett meg a dolog, mert a lakótársam belülről a zárban felejtette a kulcsot, és nem ébredt fel se a csengőre, se a telefonra. A második emeleti lépcsőfordulóban álltunk meg.”
Az első alkalmat leszámítva soha nem is voltam prostituálttal józanon – Péter elmesélte, hogy havi két-három alkalommal kurvázik – többre nem futja. Szerinte mindegy is, mert általában nem egy nagy élmény számára. Az első alkalom csak annyiban különbözött a tegnapelőttitől, hogy józan volt: „olyan húsz lehettem már, és végre kerestem annyit, hogy maradjon erre is. Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen is az, ha kibérelek egy női testet. Nos, inkább maga a testtel való üzletelés, az ebből a szituból adódó feszültség az, ami izgalmas ezekben a lányokban – a szolgáltatás maga nem igazán jó. De ha berúgok, akkor ez nem érdekel, úgyhogy megyek… Az elsőt leszámítva soha nem is voltam prostituálttal józanon. Mert akkor tudom, hogy nem éri meg.”
Kérik Svájcot, emelje a prostitúció korhatárát
Balog Zoltán felzárkóztatásügyi államtitkár szerint pozitívan reagáltak a svájciak arra a magyar kérésre, hogy a legális prostitúció korhatárát 16-ról emeljék föl 18 évre.
Közösen lobbizott Svájcban Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára (civilben református lelkész) és Bogárdi Szabó István református püspök a korhatár megemeléséért.
Az akciót Bogárdi Szabó, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke kezdeményezte, hogy a prostestáns Svájban egyházi vonalon hívja fel a törvényhozók, kormánytagok figyelmét arra, hogy a svájci szabályozás „erőteljes szívóhatást gyakorol Magyarországon, a szervezett bűnözésnek és az emberkereskedelemnek a melegágya, nem is beszélve az áldozatok – sok esetben kiskorúak – megalázásáról, emberi méltóságának a megsértéséről” – mondta el Balog Zoltán.
Mélyszegénységben élő családok gyermekei az áldozatok, és az általános vélekedéssel ellentétben nem csak cigányok – tette hozzá.
Súlyos problémáról van szó, amelyet Magyarország és Svájc csak együtt oldhat meg. Első lépésként 18 évre kell emelni Svájcban a prostitúció korhatárát – mondta az államtitkár.
A magyar kezdeményezést támogatja a svájci Aargau kanton református egyháza. A magyarok sajtótájékoztatóján részt vett Pascale Bruderer parlamenti képviselő – aki 2009-2010-ben a svájci parlament elnöke volt – és Aargau kanton miniszterelnöke. Megígérték, hogy megpróbálják fölgyorsítani a törvénymódosítást lehetővé tevő folyamatot.
Prostikat gyilkolt a battonyai rém
Egymillió forintos díj üti a markát annak, aki a tavaly megölt L. Erzsébet gyilkosának nyomára vezet. A rendőrség vizsgálja, hogy a nemrég elfogott battonyai sorozatgyilkos végzett-e a nővel.
K. Istvánt akkor fogták el, amikor meg akart erőszakolni egy 17 éves lányt. A férfi meg is fenyegette a tinit, hogy dolga végeztével kiviszi egy rétre, ahol megöli és elássa a holttestét. Végül a lány egyik ismerősének édesapja időben közbelépett, és értesítette a rendőröket, akik elfogták a szatírt. Mint kiderült: a férfi korábban két nőt is megölt. Egyiküket megfojtotta, ezért jogerősen elítélték, amit le is töltött. Szabadulása után ott folytatta, ahol abbahagyta.
– A gyanúsított rendszeresen szexuális kapcsolatban állt egy 26 éves battonyai prostituálttal, aki tavaly nyár óta nem adott magáról semmilyen életjelet – közölte lapunkkal Vargáné Szombati Andrea, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. – A 26 éves prostituált holttestét K. István házának kertjében, a földbe ásva találták meg.
A nyomozók kiderítették, hogy a férfi szex közben fojtotta meg áldozatát. Egyelőre még tartanak a vizsgálatok, de lehet, hogy K. István egy másik nővel is végzett, akinek holttestét tavaly augusztus 22-én találták meg a Karcag és Bucsa közötti mellékúton egy vízelvezető árokban. Az ügyet a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kezdte el vizsgálni.
– L. Erzsébetet 2010. augusztus 20-án, egy karcagi szabadtéri koncerten látták utoljára, és feltehetően ezt követően ölték meg – mondta a Borsnak Bartha László, az NNI szóvivője. Az adatgyűjtés során a rendőrök megtudták: L. Erzsébet prostituáltként dolgozott, ráadásul Karcagról Battonyára az az útszakasz a legrövidebb, ahol a nő holttestét megtalálták.
Kuncsaftját zsarolta meg a nyíregyházi prostituált
Őrizetbe vették és kezdeményezik előzetes letartóztatását annak a 18 éves prostituált lánynak, aki a gyanú szerint előbb különféle ürügyekkel pénzt csalt ki, később pedig zsarolta az egyik kuncsaftját Nyíregyházán.
A 47 éves férfi, aki többször igénybe vette a prostituált szolgáltatásait, eddig összesen mintegy kétmillió forintot adott át a lánynak a kialkudott összegen felül – mondta Fülöp Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.
A lány először albérletre kért kölcsön, majd azt mondta, hogy futtatójának tartozik, később nőgyógyászati beavatkozás költségére hivatkozott. Végül azt állította, hogy fiatalkorú, a férfitől lett állapotos, és ha nem fizet neki újabb kétmillió forintot, ezt elhíreszteli környezetében.
Az eljárás jelenlegi adatai, valamint a gyanúsított vallomása szerint nem volt futtatója, önként és saját hasznára végezte tevékenységét, és nem volt állapotos – közölte a százados, hozzátéve, hogy a nő ellen csalás és zsarolás miatt indult eljárás. MTI