Álügyvéd futtatja a magyar ribacokat

kurva_gazdag_ugyfelevelÜgyvédnek hazudta magát az a férfi, aki szexmunkára közvetíti a lányokat Amerikába. A Bors időközben megtudta, kint magyar segítsége is van, és a mesés pénzeknek sokszor csak egy részét fizetik ki.
Napok óta gyűrűzik az újabb magyar szexbotrány, amelyet a Bors robbantott ki. Több olyan levél is a birtokunkba került, amelyben a lányok minden apró részletet megtudnak leendő munkaadójuktól, B. Bálinttól az amerikai álommelóról, ahol a testükkel heti 3-4 millió forintot is megkereshetnek.
A vállalkozás feje egy ügyvéd – a lányoktól származó információink szerint –, s mára már az is kiderült, feltehetően ez egy apró hazugság B. Bálint részéről.
– Ilyen néven a Magyar Ügyvédi Kamara nyilvántartásában sem aktív, sem felfüggesztett státuszban nem szerepel ügyvéd – tájékoztatta a Borsot dr. Kovács Kázmér elnökhelyettes.
A hírt megdöbbenéssel fogadta az Amerikában rendszeresen dolgozó és lapunknak korábban is név nélkül nyilatkozó lány.
– Pedig majd’ mindenki így tudta, ezért is mertünk bátrabban belevágni ebbe a munkába, hiszen úgy gondoltuk, egy, a jogot ismerő ember minden apró kiskaput ismer, nem lehet bajunk – mondta informátorunk.
Időközben azt is megtudtuk, hogy a kint dolgozó magyar lányok jelentős része csak a tengerentúlon szembesül azzal, hogy a pénz sokszor kevesebb annál, ami az itthoni ígéretekből és levelekből kiderül.
– Amíg itthon 600-800 dollárról is szó van óránként, az kint sokszor csak 200-400 dollár. Egyéb meglepetések is akadnak a szállás fizetése, lefoglalása körül, így hallottam olyan lányról, aki jelentős tartozásokat halmozott fel kint, így tovább is kellett maradnia a tervezettnél – mondta forrásunk ezzel kapcsolatban.
B. Bálint egy további leveléből az is kiderül, Miamiban akad olyan kollégája, Szabolcs, aki a lányok kinti koordinálásában segédkezik. A lányokkal elsősorban e-mailben és Skype-on tartják a kapcsolatot, utóbbin úgy beszélhetnek az interneten egymással, mintha telefonálnának, írja a Bors online oldala.
Nem csak Amerikába, Európa-szerte is várják azokat a magyar prostikat, akiket egy álügyvéd közvetít magas jutalékért. Úgy tudjuk, már a rendőrök is nyomoznak.

budos_luxuskurva_penzzel_es_kuncsafttal_hetyeg

Hatalmas vihart kavart a Bors múlt heti cikksorozata, amelyben arról írtunk, egy rejtélyes, önmagát ügyvédnek is kiadó férfi amerikai nagyvárosaiba közvetít magyar prostituáltakat milliós álomfizetésért. Időközben azt is megtudtuk, honfitársnőinknek át sem kell szelniük az óceánt, ha gyorsan milliós fizetéshez szeretnének jutni. Németország és Svájc városai is szeretettel várják a magyarokat, mindez ugyanannak a férfinak a leveleiből derül ki, aki az amerikai piacot is ellátja lányokkal.
„Augsburg legjobban működő privát kétszintes házába keresünk hostesseket” – szól a megkeresés. “A házban a madame kezeli a telefonokat és ő engedi be a vendégeket is, tehát még egyszer mon­dom, nem baj, ha nem beszéled a nyelvet, mert ő mindent lebonyolít helyetted. Az árak: 60 perc: 150 euró (44 550 Ft), 30 perc: 80 euró (23 760 Ft), 15 perc: 50 euró (14 850 Ft). A leadó, mint a legtöbb helyen 40 százalék. Átlagban öt vendéggel számolhatsz egy nap, karácsony előtt még nagyobb a forgalom (heti szinten 2500–3000 euró)” – azaz hetente közel egymilliót is zsebre tehetnek a lányok, pláne, hogy az extra szolgáltatásokért kapott pluszpénz az övék.
Ugyanígy Svájc több városában is van lehetőség szexmunkára, ahol háromféle menüvel számolhatnak a magyar prostik. „Normál menü: 15 perces francia gumival, illetve normál szex gumival. A lány része tisztán: 9200 forint. Teljes menü: 30 perces, francia gumival, illetve normál szex gumival, közös zuhany stb. A lány része tisztán: 18 400 forint. 45 perces: a lány része tisztán: 23 000 forint. 60 perces: a lány része tisztán: 27 600 forint. Extráktól függően a lány része tisztán 4600, 9200, 13 800, illetve 23 000 forint.”
A munkáltató számításai szerint átlagos forgalom mellett egy-másfél milliót kereshetnek a lányok tíz nap alatt. A Bors egyébként úgy értesült, hogy lapunk cikkei a hatóságok figyelmét is felkeltették, és nyomozás indult az ügyben.

A szexiparnak szállított gyerekeket a balkáni banda

Egy balkáni emberkereskedő bandát számoltak fel nemzetközi együttműködéssel – jelentették be Belgrádban. Szerbiában 13, Bosznia és Hercegovinában pedig 12 embert vettek őrizetbe az Interpol, illetve tizenhárom ország rendőrségének közreműködésével.
A bandát egy délnyugat-szerbiai, presevói férfi irányította, aki török és albán állampolgárokat, de elsősorban albán kiskorúakat csempészett Nyugatra. Hivatalosan nem közölték, de úgy tudni, hogy a bűnözők elsősorban a szexiparnak szállították a gyerekeket Olaszországba.

Sokat költ a magyar a kurváknál

A magyarok a legősibb szolgáltatásra 2008-ban mintegy 165 milliárd forintot költöttek.
2010 novemberében , amikor az Eurostat Magyarországra látogató szakemberei a KSH GNI Inventory c. kiadványát kézbe vették, elégedetten nyugtázták, hogy statisztikusaink mennyire alaposan tanulmányozták a feketegazdaságot. Figyelmük kiterjedt a szexiparból, és azon belül a prostitúcióból származó jövedelmekre is. Ehhez hasonló alapos elemzés kevés EU tagállamban látott napvilágot. Az adat visszhangot keltett a nagyvilágban, a Wall Street Journal is foglalkozott vele. De mennyire megalapozott ez az adat? Tényleg igaz, hogy honfitársaink a teljes magyar bruttó hazai termék, a GDP (ez 2008-ban majd 27 ezer milliárd forint volt) 0,6 százalékát fordították „fizetős szerelemre”?
A prostitúció és a „szexipar” a hazai feketegazdaság viszonylag kis részét alkotja. Egyes vélekedések szerint a feketegazdaságból származó jövedelmek a GDP harminc százalékát is elérik. Mások túlzónak, nagyságrenddel kisebbnek tartják ezt az adatot. A rejtett gazdaság nagyságát 2005-ben 3,2 ezer milliárd forintra becsülte a KSH, ami akkor a magyar GDP 14,9 százalékát tette ki. A statisztikusok ezt a területet „nem megfigyelt gazdaságnak” hívják.
Hogyan lehet megfigyelni a nem megfigyeltet, azt a szférát, mely mindent megtesz azért, hogy ne lehessen megfigyelni? Ha a jövedelemszerzés oldaláról közelítünk a hazai prostitúcióhoz, nem kapunk értékelhető adatokat. Mivel a prostitúcióhoz kapcsolódó számos tevékenység illegális (a prostituáltak és a vevők kerítése, a lányok futtatása, szobák kiadása ilyen célra, védelmi pénzek szedése), az örömlányok és örömfiúk nagy többsége nem vallja be jövedelmét, és adót sem fizet utána. Legfeljebb ezer magyar szexmunkás gyakorolja egyéni vállalkozási engedéllyel a mesterségét.
Kevés eredményt hoz az is, ha a felhasználói oldalról közelítjük a témát. Egyrészt mert a hazai fogyasztók nem teszik közhírré, hogy igénybe vették ezt a szolgáltatást, és hogy mekkora összeget fordítottak egy adott időszakban szex vásárlására. A fogyasztókat azért is nehéz elérni, mert a prostituáltak érdekvédelmét ellátó civil szervezetek szerint kétharmaduk külföldi, részben turista, részben pedig Magyarországon áthaladó kamionos.
Marad a kínálati oldal, azaz annak viszonylag pontos felmérése, hány szexmunkás van ma Magyarországon. Ez sem könnyű, hiszen a civil szervezetek által vélelmezett prostituáltak létszáma lényegesen több annál, mint amekkora létszámot figyelembe vesz a statisztika. Ráadásul nehéz felbecsülni azoknak a nőknek a számát, akik csak ritkán vállalnak szexuális szolgáltatást – például csak olyan időszakban, amikor nagyobb anyagi gonddal küzd a családjuk. Erről lehet olvasni a KSH GNI Inventory című kiadványának módszertani megjegyzéseiben.
E nehézségek ellenére azért készült statisztika a magyarországi „húspiacról” Szőkéné Boros Zsuzsa, a KSH szektorszámlák osztályának vezetője állította össze a GNI Inventory adatait, a „kínálati” és a „felhasználói” oldalra vonatkozó becslések összevetésével, ismerve a szolgáltatások árait, melyek az interneten hozzáférhetőek. (A statisztikusok 2002-ben az országúti szexet alkalmanként 4 ezer, a lakásokban nyújtottat 5 ezer, a bárokban kínáltat 6 ezer, a szállodai szexet pedig 17 ezer forintos árral számolták.) Nem egészen 10 éve, 2002-ben még csak 111 milliárd forintot fordítottak szexuális szolgáltatások megvásárlására.
E szolgáltatásokat az országút mentén abban az évben 132 ezer hazai és 66 ezer külföldi vette igénybe. Lakáson mintegy 90 ezren vásároltak szerelmet (ebből 60 ezer hazai, 30 ezer külföldi). Amennyiben a mintegy 110 ezer szállodában, illetve panzióban nyújtott szolgáltatást is számba vesszük (ebből 48 ezer hazai, 62 ezer külföldi), 2002-ben több, mint 400 ezer fogyasztóval számolhatunk, akiket mintegy 15-20 ezer hivatásos szolgáltató, és legalább ugyanennyi „alkalmi munkavállaló” szolgált ki. Arról, hogy hány magyar nő dolgozik Nyugat-Európában, illetve a nagyvilágban, és él abból, hogy testét árulja, még csak hozzávetőleges becslés sem áll rendelkezésre.
A legősíbb foglalkozás él és virul, még a gazdasági válság sem tudta az innen származó bevételek növekedését lefékezni: 2010-ben az előzetes becslések szerint a magyarok több mint 170 milliárd forintot költöttek szexuális szolgáltatásokra. Forrás HVG

Ezt a ribancot is kúrta Berlusconi, a neve Ruby

Cáfolta Silvio Berlusconi, hogy viszonya lett volna egy kiskorú lánnyal, a marokkói prostituálttal, Ruby Rubacuorival. Egyben közölte azt is, sosem fizetett nőknek szexuális kapcsolatért.

Olaszországban újra slágertéma a Ruby-ügy. A nem éppen szentéletű olasz kormányfőnek állítólag viszonya volt 74 évesen az akkor 17 éves lánnyal. Az olasz ügyészség múlt pénteken hatalommal való visszaélés miatt indított eljárást Berlusconi ellen. Hírek szerint ugyanis Berlusconi a milánói rendőrséget személyesen hívta fel, hogy szabadon engedjék a lopás miatt őrizetbe vett fiatal lányt.
Ahogy Berlusconi öregszik, úgy szereti mind jobban körülvetetni magát ifjú hölgyekkel. Ezt maga sem cáfolja, nem is cáfolhatja, hiszen megannyi fotó tanúskodik erről. Ám mint videóüzenetében fogalmazott, szó sincs arról, hogy bármiféle hátsó szándék vezérelné, ez esetben is csak „segíteni akart” a lánynak, s korával sem volt tisztában, Ruby ugyanis azt állította magáról, hogy 24 éves.
A kormányfő úgy fogalmazott, „teljesen abszurd állítás az, hogy pénzt fizettem volna a szexért. Ez méltóságomon aluli” – mondta. Állítása szerint azóta, hogy 2009-ben elvált tőle neje, Veronica Lario, állandó partnere van.
Ruby Berlusconi Milánó melletti, arcorei villájának gyakori vendége volt. A lány azt közölte, valóban nem volt köztük szexuális kapcsolat, de a miniszterelnök minden egyes alkalommal 5000 eurót fizetett neki, illetve néhány fiatal lánynak. Berlusconi megismételte azt, amit már oly sokszor elmondott, mely szerint az ellene indult eljárás valójában teljesen légből kapott, s politikai okai vannak annak, hogy ismét perbe kívánják fogni.
Az olasz sajtó azt találgatja, ki lehet Berlusconi állandó partnere. A legtöbb lap a 28 éves szőke szépségre, Federica Gagliardira tippel. Az olasz kormányfő ugyanis vele jelent meg tavaly júniusban a torontói G8-csúcson. Az ifjú hölgy Renata Polverini, Lazio régió elnökének munkatársa. Olasz lapok szerint a kormányfő tavaly tavasszal egy rendezvényen ismerte meg Gagliardit.
Mások a 26 éves Micole Minettire adnák a voksukat. A 26 éves fogtechnikus tavaly Lombardia régió képviselőjelöltjeként indult. A Corriere della Sera egyenesen úgy vélte, Berlusconi barátnője „egy külföldi államfő lánya lehet”. A lap azonban nevet nem említett. Felmerült ugyanakkor Graziana Capone modell neve is, akit az olasz lapok előszeretettel hasonlítanak Angelina Jolie-hoz.

Prostinak vitték a magyar lányokat Mexikóba

Hostessmunkára jelentkezett, de prostituáltnak adtak el egy magyar nőt és a barátnőjét Mexikóban, ezt írja a Bors. A nőnek egy ismerőse szólt a munkáról, azt mondta: egy elegáns étteremben kell vacsorázni és társalogni a vendégekkel, ezért egymillió forintot ígértek. Amikor megérkeztek Mexikóba, egyenesen egy apartmanba vitték őket, ahol több tucat lány volt lenge öltözékben, bedrogozva. A nő és a barátnője elmenekültek, de azt mondják: több magyar lány még ott maradt.

Megszökött egy bordélyból egy nő és a barátnője. Mexikóban kínáltak nekik hostessmunkát, egy millió forintot ígértek és a repülőjegyet is fizették. Egy magyar táncoslány mondta el barátnőjének Mexikóban, hogy mi a valódi munka: egy privát fülkébe beviszi a vendég egy privát táncra, ahol a vendég szexuális kapcsolatba kerül a nővel.
Pedig eredetileg úgy volt, hogy egy elegáns étteremben vacsoráznia, beszélgetnie kell a vendégekkel. Kiderült: ismerőse, aki a munkát szerezte, hazudott. Azt mondja: az volt a szerencséje, hogy a klub tulajdonosa kövérnek találta, és ezért addig nem engedte dolgozni, amíg le nem fogy. Később találkozott a többi nővel, akiken – azt mondja – alig volt ruha és drogozták őket. 25-30 lány dolgozik a magyarok közül, de vannak ukránok, oroszok, szlovákok, latin lányok. Tehát ez egy kiépített hálózat.
Úgy szöktek meg, hogy azt mondták: mosni mennek, aztán egy ottani barát és a konzulátus segített hazajönni. Amióta eljött, fenyegető SMS-eket kap a munka magyar szervezőjétől. Azóta feljelentette a rendőrségen.
90 olyan eset volt tavaly, amikor a magyar konzuli szolgálat arról értesült, hogy magyarok emberkereskedelem áldozatai lettek. Anglia, Hollandia, Németország, Svájc, Olaszország az emberkereskedelem főbb célországai.

Japán szex és pornó 1. rész

A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.

Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.

Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?

Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!

Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”

Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)

Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :

Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .

Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :

Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …

Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu

A kurvákat is elérte a válság

A válság őket is érinti, ezért elfogadnak még Erzsébet utalványt is a rossz lányok. Egyre több kuncsaft alkudozik, és népszerű a „happy hour” akció: üzletembereknek ebédidőben fél áron.
Családjáról kell gondoskodnia a Rossz lányok oldalán hirdető Szandynak. – Nagyon visszaesett a forgalom, ezért kipróbáltam magam filmben is, de nem kerestem vele túl sokat – panaszolja Szandy. – Onnan hamar kipörögnek a lányok, mert mindig újak kellenek, és jönnek is. Hirdetem magam, de egyre kevesebben hívnak, és mindenki alkudozik. Azt szeretnék,hogy az extra szolgáltatások is legyenek benne az alapban, ami fél órára 8-10 ezer forint. Van, aki termékkel akar fizetni: egy üvegcsiszoló poharakat kínált, de nem kértem.
Lézy egy szóban foglalta össze a helyzetét: csapnivaló. Jó, ha hetente jön hozzá valaki, holott néhány éve napi három vendég is megfordult nála.– Próbálom a fél- illetve egy órás alaptarifát, a 8-10 ezer forintot tartani, de az ár hallatán leteszik a telefont. Pedig ebből már nincs mit engedni. A hirdetés, a mosószer, az óvszer is egyre többe kerül. Vannak lányok, akik 2-3 ezerért bevállalnak mindent, az a baj!
Detti a válság hatására bevezette a gyors szolgáltatást: négyezerért egy 15-20 perces menetet nyújt. – Amúgy fél-egy óra a menet, ezért régebben 10-12 ezret kaptam, most már csak 6-8 ezret, plusz az extrák. Inkább engedek az árból, semmint itt ücsörögjek tétlenül. Lassan az utcai árakon vagyunk, ahol nincs lakbér, nincs fűtésszámla. Rengetegaz átverés is, aki csak ígéri, hogy jön, de soha nem érkezik meg. Eltűntek a fizikai munkások, a kőművesek, a szállítómunkások, a festő-mázolók. Több a nyugdíjas, a 68-70 éves, nekik van fix havi jövedelmük, amiből megspórolnak rám pár ezer forintot. Még az Erzsébet utalványt is elfogadom, mert legalább vásárolni tudok belőle.
Melinda az extrém igényekkel érkezőket is bevállalja, ő kevésbé érezte meg a válságot. Már hetente két ilyen férfi behozza a lemaradást, hiszen 40–80 ezret is fizetnek. – Az alkudozásnál azzal próbálkoznak, hogy mindig hozzám fognak jönni, ami persze hazugság. Sokan azzal érvelnek,hogy más lányok 2-3 ezerért vállalnak aktust. Olyanok is: drogosok, koszosak és szakadtak– állítja Melinda.
Egy negyvenes, magát huncutnak hirdető nő csak kilenc hónapja űzi ezt az ipart. Már a hirdetésbe beleírja, hogy van árengedmény. – Két éve munkanélküli vagyok, 28 ezer 600 forintot kapok ,ami semmire nem elég. Kénytelen vagyok ezt a munkát bevállalni. De aki eddig hetente jött, most csak 2-3 hetente hív. A keresetem éppen arra elég,hogy a rezsit ki tudjam fizetni,valamennyi kaját vegyek, a többi megy a lakástörlesztésre –panaszkodik.
Egy sztráda melletti motel közelében az utcán ügyfélre váró miskolci örömlány panaszolja: lassan már a micsodáját kell kitennie, hogy valakinek megakadjon rajta a szeme. – Csak lejönnek nézelődni, meg alkudoznak, mint a piacon. Ezer-ezerötszáz forintokat ajánlanak, hát meg is mutatom nekik, hová tegyék! – fintorog Réka. Pedig a negyvenes nő három gyerekére keresi a pénzt. – Szombatonként három-négy kuncsaft jön össze, de ilyenkor jó, ha kettő befut. Azok se akarnak fizetni, úgy kell kiordibálni belőlük. Rossz világ jár ránk is.
Angéla egy VII. kerületi társasházban bérelt lakást, ő a madám. Egy dögös fekete, egy vékony szőke és egy teltkarcsú vörös futtatója. Úgy tűnt, az üzlet jól megy, újév után feladta a bérleményt. – A lányok a kuncsafttól kapott összeg negyedét adták nekem, ebből tartottam fenn a lakást, láttam el őket mindennel, amire szükség van, fizettem az orvosi vizsgálatokat, hirdettem a lapokban, meg hát éltemén is –meséli lapunknak .– Csakhogy hónapról hónapra kevesebb a vendég, igaz, az ünnepek alatt, még szenteste is, jöttek szép számmal. Aztán a legkeresettebb lányom kilépett tőlünk, s úgy látom, nincs ebből már haszon, bezárt hát a bazár.
– A válságot kétszeresen is megérzik a lányok: kevesebb a vendég, nagyobb a konkurencia, nőnek az árak – szögezi le Földi Ágnes. – Drága a benzin, az, hogy autózgatunk fél órát, aztán kiválasztunk valakit, megszűnt – számol be a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének vezetője.
– A szexpartnert keresők alkudoznak, és muszáj engedni, különben nem futja a negyedévenként kötelező orvosi vizsgálatra, és a büntetés is bekalkulálható: havonta legalább kétszer találnak okot a rendőrök a 30 ezer forintos büntetésre. Sokan kimennek emiatt külföldre, de ott a nyelvtudás hiányában még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. A lakáson extra gyors szexet vállaló lányok miatt fogy a vendég az utcán. Forrás: Borsonline.hu, Huszti Zoltán
Délen nagy a kereslet
 – Baranyában sokkal nagyobb az igény a prostituáltak szolgáltatásaira, mint a kínálat. A pécsi taxisok szerint utasaik elsősorban nappal érdeklődnek, hol találnak olyan helyet, ahol kiélhetik vágyaikat. – Én mindig a helyi újságot nyomom a kezükbe, mert a társkereső rovatban csak prostituáltak hirdetnek – mondta a Borsnak Kolonics Iván, aki szerint erre az üzletágra nem hatott a válság. Pécsett a 6-os út Szigetvárra kivezető részén állnak a lányok, Baranyában pedig a Szigetvárt Kaposvárral összekötő 67-es úton. Pécsett a bárokban fél óra 6 ezer, egy óra 10 ezer, extrákka l12 ezer forint. A 6-os úton az orális szex 2-3 ezer, egyszeri közösülés 5 ezer forint. Egy, a Mecsek oldalában lévő luxusvillában csak a küszöb átlépése 20-30 ezer forintba kerül. 
F. G.

Szexpartikon vehetett részt Strauss-Kahn

Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutalap (IMF) korábbi vezérigazgatója részt vehetett prostituáltak részvételével rendezett párizsi partikon – derült ki egy prostitúciós hálózat ügyében indult nyomozásból.
Egy észak-franciaországi prostitúciós hálózat ügyében indított nyomozás során kiderült, hogy Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi vezérigazgatója részt vehetett azokon a prostituáltak részvételével rendezett párizsi partikon, amelyeket nagyvállalkozók finanszíroztak – írja a Figaro című francia lap.
Az ügyben eddig öt személyt vettek őrizetbe, köztük Jean-Christophe Lagarde-ot, Lille rendőrfőkapitányát. A Figaro által közzétett kihallgatási jegyzőkönyvek szerint valószínűsíthető, hogy az Eiffage vállalatcsoport egyik leányvállalatának igazgatója prostituáltakat közvetített Strauss-Kahnnak.
Vallomása szerint a lille-i főkapitány a korábbi IMF-vezérrel vett részt párizsi partikon. A Libération azt írta: a nyomozás során az is kiderült, hogy az ügy fő gyanúsítottjai többször is jártak Strauss-Kahnnál Washingtonban. Utoljára május 11. és 13. között, egy nappal az előtt, hogy a volt IMF-vezért nemi erőszak kísérletének gyanúja miatt New Yorkban őrizetbe vették.

Orgia kurvákkal a Gellértben – a sajtó eltúlozta a dolgot?

Lezárult a vizsgálat a Gellért Fürdőben történt szexparti ügyében. A cégvezető azt mondta: nem minden úgy történt, ahogy azt a sajtó állította.
Lezárult a vizsgálat annál a német biztosítónál, amelyről májusban derült ki, hogy még 2007-ben szexpartit rendezett a Gellért Fürdőben. A vizsgálat bebizonyította, hogy a rendhagyó vállalati bulin prostituáltak is voltak. Az igazgató szerint azonban
a sajtó több körülményt is eltúlzott.
Németország legjobb biztosítójáról májusban derült ki, hogy szexpartit rendezett 2007-ben a Gellért Fürdőben. A német Handelsblatt hozta először nyilvánosságra, hogy a biztosító milyen rendhagyó vállalati partit szervezett száz legjobb üzletkötőjének. A lapnak több résztvevő is nyilatkozott. Azt mondták, húsz prostituált volt ott a bulin. A lányok piros, sárga és fehér karszalagot viseltek aszerint, hogy milyen szolgáltatást nyújtottak.
A cég szóvivője akkor azt mondta a Híradónak, hogy már senki sem dolgozik a biztosítónál a partit szervezők közül.
A vállalat az eset után belső vizsgálatot indított, amely most zárult le. Az igazgató azt nyilatkozta, hogy bár a vizsgálat bebizonyította, hogy a partit valóban megrendezték, a sajtó többször is túlzott. Például arról, hogy a fürdőben külön színpadot építettek volna a szexuális együttlétek számára, arra a vizsgálat szerint csak a baldachinos ágyakban és a medencékben volt lehetőség, és nem látták bizonyítottnak a karszalagokról szóló híreket sem.
A biztosító most magatartási kódexet írt, hogy a jövőben ilyen eset többet ne fordulhasson elő. A cég forgalma egyébként jelentősen visszaesett az elmúlt hónapokban. Sajtóhírek szerint több száz ügyfél mondta fel a szerződését.
A német biztosító, amelyikről most tavasszal kiderült, hogy négy éve orgiát rendezett a budapesti Gellért fürdőben azt ígéri, nem lesz több szexparti. Azt azonban következetesen tagadják, hogy külön színpadot építettek volna az örömlányoknak: