A 19. labdarúgó vb-n várhatóan európai vagy dél-amerikai válogatott szerez aranyérmet. Vajon az eddigi 9-9 végső diadaluk után melyik földrészre kerül a tizedik babér? Egy csúcs már biztos, a Dél-Afrikába érkező 300 ezer külföldi turista férfijait 40 ezer (orosz és nigériai „légióssal” erősített) örömlány várja szolgálataival. Persze minden idők első afrikai tornáján összpontosítsunk inkább a futballra – nyolcvan év érdekességei közül szemezgettünk!
Dagad Capello bukszája: Bárhogy végez Anglia, olasz szövetségi kapitánya nyugodt lehet, ugyanis a 32 szakvezető közül Fabio Capellóé a legmagasabb éves fizetés (8,8 millió euró, vagyis 2,4 milliárd forint). Nagyot szakít az aranymérkőzés győztese, csak a döntős sikerért 30 millió dollár, azaz 6,6 milliárd forint lesz a jutalma. A múltban – egyedüliként! – Brazília valamennyi vb-re kijutott, a rendező válogatottja pedig túlélte a csoportkört. Dél-Afrika lehet az első kivétel…
Unikum az Öreg Farkas: Szobrot az Öreg Farkas becenevű Mario Zagallónak! A 78 éves brazil szakember 1958- ban és 1962-ben játékosként, 1970-ben szövetségi kapitányként szerzett babért, 2002-ben pedig pályaedzőként izzadt az ötödik brazil aranyéremért. Nem szégyenkezhet a német Franz Beckenbauer sem, aki 1966-ban labdarúgóként, majd 1990-ben szakvezetőként jutott csúcsra.
Poll rossz matekos: 1970 óta tartják a rendet kártyákkal a játékvezetők, a 2006-os rendezvény 345 sárga lapjával, 25 kiállításával rekord. Igaz, hadilábon állt a matekkal Graham Poll angol bíró, aki a horvát Stepan Simunicnak három sárgát mutatott fel. Az 1962-es chilei torna igazán véres emlék, az első csoportkör után 50 sérült játékost lajstromoztak, négyen lábtöréssel kerültek kórházba. 1930-ban az Egyesült Államok–Argentína elődöntőben az amerikaiak orvosa dühében a gyepre rohant, közben összetört egy üveg kloroformot, amitől elájult.
Ezt a tornát látni kell: Nem vitás, a foci-világbajnokság népszerűbb a nyári olimpiánál, ezt igazolja a 2006-os olasz–francia finálé 715 millió (!) tévénézője is. Az idei rendezvény 25 meccsét háromdimenziós kamerával rögzítik, s e videók későbbi árusítása szédületes bevétellel kecsegtet a nemzetközi szövetség számára.
Ronaldo a trónon: A gól a játék sava-borsa, ezért emlékeztetünk rá: a három tornán szerzett 15 találatával egyelőre a brazil Ronaldo minden idők örökös gólkirálya. Aranymérkőzésen mesterhármasra csak az angol Geoff Hurst volt képes (1966), a leggyorsabb találat a török Hakan Süküré, aki 2002-ben 11 másodperc elteltével durrantott a dél-koreai kapuba. Kalapot le 1930 uruguayi világbajnoka, Hector Castro előtt, hiszen tizenhárom éves korában egy elektromos fűrész könyök alatt levágta a jobb kezét. Ennek ellenére az argentinok elleni 4-2-es győztes fináléban egyszer betalált. Más kérdés, 55 évesen a túlzott alkoholfogyasztás vitte sírba, s a nőket sem vetette meg.
[Bulvár] Nyílpuskával lelőtte, majd megkínozta a prostit – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – Utvalány csinált belőlem – A prostitúció egy mély gödör – A testéből élt Molnár Anikó videóval – Nemzetközi elfogatóparancs Keleti Györgyi ellen – Ribéry a híres focista 16 éves kurvát dugott – A pasik miért kurváznak
prostitúció
A prostitúció egy mély gödör
A pszichológusok rendületlenül kutatják, mi minden vezethet vissza egy egykori prostituáltat a kocsisorról az életbe. Mert az egyéni akarat sokszor nem elégséges. Az Almodóvar- vagy a Pretty woman-féle filmek rózsaszínesre satírozott kurvaélet-ábrázolásától függetlenül valószínűleg sejtjük, hogy a luxushotelekből vagy Dubaiból kiebrudalt, a szemétégetőnél ácsorgó utcalányok élete inkább horror, mint mókakacagás. Az intézeti gyerekkor, a paplan alá bekúszó, alkoholista apa, a drogfüggőség és a szegénység sokat vizsgált előzmények. Szerencsére újabban arra is kíváncsiak a pszichológusok, mi minden vezethet vissza a kocsisorról az élhetőbe.
Mint számos egyéb Nagy Elhatározás és életformaváltás esetén, a gödör aljára csattanást itt is afféle mérföldkőként tartják számon a lányok. A fogyókúráink gyakran kezdődnek a megalázó felismeréssel, hogy a farméretünk miatt dupla helyjegyet kell váltanunk vonaton. A cigit akkor hajítjuk kukába, amikor a kiszemeltünk félve tesz célzást a csókolózási terveit feledtető szájszagunkra. Egy amerikai vizsgálatban megszólaló prostituáltak a kliens általi brutális veréstől a túladagolásig szintén számos „kulcsélményt” meséltek el, amelyek hatására végül megérett bennük az elhatározás. „Évek óta crackfüggő voltam – mondta a 29 éves Amy. – Egyre többször mentem el a detoxba, végül annyira kimerültem, hogy teljesen szétestem. Az ébredésem utáni első kérdésem az volt, hogy tudnának-e ágyat biztosítani, ha hosszú távú kezelést kérek.” Akadt nő, akinek a gyerekei feletti gyámság elveszítése, és a kicsik intézetbe kerülése jelentette az utolsó cseppet, de olyan is, aki kénytelen volt elvinni egy drogos balhét, és öt év börtönbüntetéssel szembesült: „Különös, de mégis valami klassz dolog sült ki egy olyan borzalomból, hogy lesitteltek – emlékezett vissza a 34 éves Yolanda. – Elmebeteg módon éltem, kész öngyilkosság volt. Ha nem kerülök be, mára valószínűleg elkapartak volna valahová.”
Az Almodóvar- vagy a Pretty woman-féle filmek rózsaszínesre satírozott kurvaélet-ábrázolásától függetlenül valószínűleg sejtjük, hogy a luxushotelekből vagy Dubaiból kiebrudalt, a szemétégetőnél ácsorgó utcalányok élete inkább horror, mint mókakacagás. Az intézeti gyerekkor, a paplan alá bekúszó, alkoholista apa, a drogfüggőség és a szegénység sokat vizsgált előzmények. Szerencsére újabban arra is kíváncsiak a pszichológusok, mi minden vezethet vissza a kocsisorról az élhetőbe.
Mint számos egyéb Nagy Elhatározás és életformaváltás esetén, a gödör aljára csattanást itt is afféle mérföldkőként tartják számon a lányok. A fogyókúráink gyakran kezdődnek a megalázó felismeréssel, hogy a farméretünk miatt dupla helyjegyet kell váltanunk vonaton. A cigit akkor hajítjuk kukába, amikor a kiszemeltünk félve tesz célzást a csókolózási terveit feledtető szájszagunkra. Egy amerikai vizsgálatban megszólaló prostituáltak a kliens általi brutális veréstől a túladagolásig szintén számos „kulcsélményt” meséltek el, amelyek hatására végül megérett bennük az elhatározás. „Évek óta crackfüggő voltam – mondta a 29 éves Amy. – Egyre többször mentem el a detoxba, végül annyira kimerültem, hogy teljesen szétestem. Az ébredésem utáni első kérdésem az volt, hogy tudnának-e ágyat biztosítani, ha hosszú távú kezelést kérek.” Akadt nő, akinek a gyerekei feletti gyámság elveszítése, és a kicsik intézetbe kerülése jelentette az utolsó cseppet, de olyan is, aki kénytelen volt elvinni egy drogos balhét, és öt év börtönbüntetéssel szembesült: „Különös, de mégis valami klassz dolog sült ki egy olyan borzalomból, hogy lesitteltek – emlékezett vissza a 34 éves Yolanda. – Elmebeteg módon éltem, kész öngyilkosság volt. Ha nem kerülök be, mára valószínűleg elkapartak volna valahová.”
[Escort] A szadómazó és csoportszex alapnak számít – A rendőrök prostikat erőszakolnak meg – Sztárok és luxusmadámok – Kurvát csináltam a feleségemből – Hogy lettem egy szopós kurva – Maria Geronazzo vállalja a múltját! – Korlátlan szexipar támogatás a kurváknak – A kurvák számláznak – Rablókurva képzés – Erotikus munkásnők: kurvák és kitartottak – Szex-partner.hu
Olasz kuncsaftokat elégíttettek ki a magyar gyerekkel
Egy olasz szociális otthonban ünnepelte tegnap 15. születésnapját az a magyar kislány, akit 14 hónapon át kényszerítettek prostitúcióra az olaszországi Vicenzában. A gyermek telefonon hívta fel édesanyját, aki egyből értesítette a hatóságokat. Az olasz újságokban Eleninek becézett lányt, egy idősebb nő tanította meg az ősi mesterségre. Még tizennégy éves sem volt, amikor elrabolták és Olaszországba hurcolták a magyar kislányt, feltehetően albán származású férfiak. Az itáliai újságokban Lei és Eleni fantomnéven emlegetett gyermeket Vicenzában, a belvárosban tartották fogva. A nevére hamis útlevelet állítottak ki, amiben 18 évesnek tüntették fel. Tovább a teljes cikkre
Film a prostitúcióról: K1
A Szex – Angol jog
Az angol jog szexre vonatkozó része egyfajta zavaros erkölcsiség és mindenféle homályos precedensek egyvelegére épül. A nemzeti szexfilozófia hiánya elkerülhetelenül oda vezet, hogy a törvény egyfelől erőtlen, másfelől elnyomó. Nem nehéz bebizonyítani egy angolnak, hogy élete során biztosan volt valamilyen törvénybe ütköző szexuális kapcsolata. Az effajta témafelvetés különösen akkor hasznos, ha egy begyöpösödött mukit ki akarunk zökkenteni a kerékvágásból.
Nemi hovatartozás
A brit törvénykezés szemében az ember vagy hím- vagy nőneműnek születik, és az is marad mindhalálig. Ez nem is tűnik akkora marhaságnak, feltéve, hogy megfeledkezünk a népességnek arról a fél százalékáról, amelyik genetikai bibi vagy fejlődési zűr folytán sem az egyik, sem a másik csoportba nem tartozik. Például a Kleinfelter- vagy a Turner-szindrómában szenvedők kromoszómakészlete – a szexuális anatómiájukhoz hasonlóan – sehogysem felel meg a genetikai normáknak.
A jog hihetetlen ostobasága akkor a legnyilvánvalóbb, amikor egy genetikailag hímnemű bébi hormonális balesetet szenved a méhben, és kislánykülsővel születik meg. Még ha egy későbbi kezelés helyrehozza is a kisiklást, a törvény akkor is lánynak tekinti a szakállas jobbszélsőt, mentesítve őt a katonai szolgálat alól, ugyanakkor lehetetlenné téve, hogy bebocsátást nyerjen a Lordok Házába, valamint azt, hogy elvegyen egy nőt feleségül.
Törvényes kor
Az angol jog szerint egy nő hozzájárulása tizenhatéves korától számít érvényesnek szexuális kapcsolat létesítésére. A férfiak esetében csak akkor játszik szerepet korküszöb, ha a kapcsolat egy másik férfihoz köti őt. Ez esetben a törvényes kor 21 év. 1929-ig akár egy tizenkétéves kislánnyal is lehetett szexuális kapcsolatot létesíteni, feltéve, hogy az illető az ember felesége volt. 1885 előtt egyáltalán nem szabtak meg törvényes korküszöböt: a bíróság aszerint döntött szexügyekben, hogy az érintett gyermek elég érett volt-e ahhoz, hogy felfogja, mit csinál. A szokásos mérföldkő a tizenkét-tizennégyéves kor volt, ami annál figyelemreméltóbb, minthogy akkoriban a pubertás általában 16-17 éves korban következett be.
Vérfertőzés
Egyéne válogatja, hogy ki kivel megy ágyba, feltéve, hogy nem állnak közeli rokonságban egymással. 1908 óta törvény tiltja, hogy egy angol szexuális kapcsolatba lépjen a szüleivel, gyermekeivel, testvéreivel és a nagyapjával. A férfiaknak továbbra sem tilos a liezon a nagymamival, feltéve, hogy az beleegyezik, s ugyanígy szabad a szex a nagynénikkel, nagybácsikkal, unokaöcsökkel, unokahúgokkal. Nem így a házasság, mert az bűncselekmény. Az unokatestvérek közt szabad a vásár, ám a féltestvérek, mostohaapák, mostohaanyák és mostohagyermekek közt tilos a szex.
Exhibicionizmus
Férfi nem lehet áldozat ebben a műfajban. Az exhibicionizmus angol definíciója: “egy személy obszcén magamutogatása egy nő inzultálása végett”. A magamutogatók céltáblái 50%-ban 16 év alatti lányok, de egyre ritkább az ilyesmi.
Elméletileg az exhibicionista férfit le lehet tartóztatni szeméremsértésért, míg egy nő csak a közrend megbontásában lehet vétkes.
Dörzsölődés
Szexuálisan kihívó módon hozzádörzsölődni egy idegenhez a vállalati bulin nem megy túl a jó modor határain. Ugyanezt a vállalati menzán tenni sorbanállás közben erőszakos nemi közösülés kísérletének minősül, amely akár két év elzárással is büntethető. A viktoriánusok úgy tekintettek a molesztálókra, mint akik veszélyes hiperszexualitásban szenvednek, ezért elmegyógyintézetbe dugták a nyomorultakat.
Prostitúció
A test áruba bocsátása szexuális célokra nem számít bűnténynek. Nem árt azonban az óvatosság, ugyanis ezen a téren nem létezik fogyasztóvédelem. Sem a prostituált, sem a kliens nem fordulhat a bírósághoz az elmaradt fizetség, ill. a nem kielégítő szolgáltatás ügyében.
Annak dobraverése azonban, hogy az ember lánya vevőt keres, két szempontból is bűnnek minősülhet. Egyfelől prostitúcióra való csábításnak – magyarán strichelésnek – tekinthető. (Egy angol rendőrnek jogában áll bekísérni akárkit, aki megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy ügyfélszerzéssel kísérletezik, még ha csak a nénikéjére várakozik is a színház előtt.) Másfelől a laza öltözékű prostituált “megbotránkoztató vagy szeméremsértő viselkedés” okán is előállítható.
Meglepőnek tűnhet, de az aktív prostituáltak 10%-a férfi. Törvény előtti státusuk ugyanaz, mint a nőké. A nemi egyenjogúság ugyanúgy áll a bordélyházak tulajdonosaira is. A stricik helyzete más. Míg egy férfit el lehet marasztalni erkölcstelen jövedelemforrása miatt, egy prostituáltcsapatot irányító nőt nem ér el a törvény keze. Mindkét nembéli felelős azonban alkalmazottainak befolyásolásáért, amiért maximum hét év szabható ki.
Nyilvános helyek
Törvénybe ütköző cselekedet nyilvános emlékművek stb. közelében szeretkezni. A Tate Galery-ben kettyinteni vagy a Wembley Stadion megszentelt pázsitján kummantani olyan álom, amely beteljesülés esetén kemény büntetést vonhat maga után.
Közterületen parkoló autóban szeretkezni közszemérem elleni vétség. Ugyanez magánterületen, a nyilvánosság tekintetétől távol, rendjénvalónak számít. Külön elbírálás alá esik az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem területe, ahol egy 1825-ös, egyetemekre vonatkozó törvény alapján “léha és renitens” viselkedés címén büntetik meg a tettest.
Anális közösülés
Egyetértő felnőttek közösülését csak annak anális formájában tiltja az angol törvény. Egyetlen kivétel van, mégpedig az, amikor mindkét fél férfi (l. Homoszexualitás). Az a férfi, aki anális közösülés bűnében vétkesnek találtatik, akár életfogytiglani elzárással is sújtható, még akkor is, ha a másik fél a saját felesége volt, aki a saját jószántából ment bele a dologba.
Homoszexualitás
Lehet, hogy a homoszexuális viselkedést szabályozó törvények őrültek, de legalább világosak. 1967 óta a férfi homoszexualitás legális az Egyesült Királyságban, feltéve hogy:
– mindkét fél legalább 20 éves és 364 napos
– mindketten szabad akaratukból cselekszenek
– egyikük sem szolgál Őfensége fegyveres testületeiben vagy a Kereskedelmi Flottában
– senki más nincs jelen a szobában
Az aktus magánterületen zajlik Angliában vagy Walesben, ami nem lehet nyilvános vécé, ahová bárki bemehet, ha a résztvevők elfelejtik bezárni az ajtót.
A női homoszexualitás soha nem is volt illegális, minthogy a viktoriánus törvényhozók képtelenek voltak rászánni magukat, hogy meggyőzzék Ő Királyi Hitetlenkedő Fenségét, hogy ez a fajta időtöltés igenis létezik.
Szodómia
Mindenfajta szexuális cselekmény tilos más állatfajokkal szemben. Ez ugyanis durva megsértése volna az állati jogoknak. Sokkal méltányosabb, ha az ember egyszerűen megeszi őket.
Nekrofília
Tilos szexuális kapcsolatot ápolni a holtakkal. A bíróság rendszerint nem méltányolja az olyan kifogást, miszerint “nem lehetett észrevenni, mert úgy reagált, mint máskor”.
Házasság
A házasság – melyre Kant úgy tekintett mint a szaporító szervekre vonatkozó haszonbérleti szerződésre –, nem az a fajta egyezmény, amely alapján jogorvoslat kezdeményezhető, ha a feltételeket megszegik. A büntetést sem pénzbírságban, feltételes vagy tényleges szabadságvesztésben állapítják meg, hanem abban, hogy helyt adnak a sértett fél válási vagy esetenként házasságérvénytelenítési kérelmének. A házasságot akkor lehet érvényteleníteni – azaz olybá venni, mintha meg sem történt volna –, ha nem egy arra illetékes személy adta össze a feleket; ha a felek közeli rokonok; ha valamelyikük nem töltötte be a tizenhatodik életévét; ha eleve házas volt valamelyikük; vagy ha az egyik nem olyan nemű, mint amilyennek vallotta magát. A házasság semmisnek mondható – ami ugyanaz tökben –, ha valamelyik fél be nem vallott nemi betegségben szenved, ami utólagos helytelenítést vált ki házastársából; vagy ha az ara korábbról terhesnek találtatott egy másik férfitól. Ha ellenben a férfi süttet titkos kalácsot egy másik nő kemencéjében, akkor a feleség hiába fordul a bírósághoz, kivéve persze, ha Új-Zélandban házasodott.
A házastársaknak három kötelességük van:
– Elhálás (konzumálás)
– Kölcsönösen elviselhető nemi élet ápolása
– A hűségi fogadalom megtartása
Az elhálás annyit tesz, hogy a pénisz – legalább egyszer – behatol a vaginába egy bizonyos mélységig, és ott is marad egy ésszerű időtartamon át. Ha valai képtelen vagy nem hajlandó a konzumálásra, akkor a partnere kérheti a házasság megsemmisítését, még akkor is, ha előtte olyan sűrűn kamatyoltak, mint a nyulak.
A kölcsönösen elviselhető nemi életet nehéz definiálni. Van egy feljegyzett eset arról, amikor egy férfit azon az alapon választottak el a feleségétől, mert az megtagadta tőle az “ésszerűen” elvárható kéthetenkénti mókázást. A másik végletet annak az asszonynak az esete jelenti, aki azért nyerte vissza szabadságát, mert a férje “ésszerűtlen” módon minden étkezés után kupakolni akart.
A hűség ugyan kizárólag a szexre vonatkozik, ám ettől függetlenül rázós terület. Többről van szó, mint pusztán a házasságtörésről. Az idegen donor általi mesterséges megtermékenyítés például kizárt a férj hozzájárulása nélkül. Ugyanígy a közösülés nélküli szexuális játszadozás. Adott körülmények között az elmélyült petting vagy a botrányos flörtölés a házassági szerződés megszegésének minősülhet. A provokatív barátság újabb szép angol találmány. Ha egy plátói viszonyról kisül, hogy valójában szexuális természetű, akkor ez kimerítheti a lelki gyötrelem okozásának tényálladékát, és Platónt be lehet idézni tanúnak a válóperben.
Együttélés
A stabilan együtt élő heteroszexuális párok 30%-a nincs összeházasodva az Egyesült Királyságban. Lehet, hogy ezek meg fognak lepődni, ha megtudják, hogy a szex törvénytelen közöttük, de nyilván megkönnyebbülnek, ha elárulom, hogy viszont nem is bűntény. (Aki ezt ésszel feléri, az nyugodtan elmehet jogásznak.) A helyzet az, hogy még mindig létezik egy törvény amely ezt megtiltja, ám semmiféle büntetés nincs kiszabva a megszegőire.
A szex csak akkor bűntény két össze nem házasodott együttélő felnőtt között, ha egyikük szellemi fogyatékos. Ilyenkor a megoldást a házasság jelenti, minekutána ugyanaz a ténykedés legálissá válik.
Ha valaki szexváltoztatáson ment át születése óta, akkor nem köthet heteroszexuális házasságot, mert a törvény előtt mindkét fél azonos neműnek számít. A homoszexuális párok nem házasodhatnak. Kivéve azt az elméleti lehetőséget, amikor a felek ellenkező neműnek születtek, viszont egyikük nemváltoztatáson esett át azóta.
Angliában nem létezik törvényes formája a házasságon kívüli szexuális együttélésnek, magyarul nincs törvényes élettársi viszony. Ha tehát az embert húsz év után faképnél hagyja az élettársa, az angol jog semmiféle anyagi követelését nem fogja támogatni.
Vissza a cikkek nyitólapjára
Pornográfia: a prostitúció marketingje
Az államigazgatás különböző szintjein két markáns álláspont harca kezd kibontakozni a bordélyházak és a prostitúció tekintetében. Az egyik oldalon polgármesterek, az állampolgári jogok biztosának helyettese – érdekes mód mind férfiak – azt szorgalmazzák, hogy Magyarország mondja fel a New York-i egyezményt, amely tiltja a bordélyházak és a prostitúció legalizálását. Miközben az esélyegyenlőségi miniszter, valamint egy javarészt nőkből álló mozgalom további intézkedéseket vár el az államtól a prostitúció visszaszorítása érdekében. Adamik Mária szociálpolitikus szerint a politikai, média- és gazdasági elit érintettsége miatt igyekszik arra az álliberális álláspontra helyezkedni, hogy a prostitúció keretek között engedélyezve – például bordélyházakban – legalább ellenőrizhető. Augusztus elején kilenc magánszemély indította útjára a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalmat, melynek az a célja, hogy a prostitúcióval kapcsolatos egyoldalú tájékoztatást megtörje, a társadalom prostitúcióban nem érdekelt része – legalább 90 százaléka – érdekeit érvényesítse, s határozottan fellépjen a prostitúció intézménye ellen. A mozgalom felszólította az állami vezetőket, hogy nyilvánosan foglaljanak állást: helyesnek tartják-e a prostitúció használatát és intézményesítését. Lapzártánkig erre nem kaptak választ.
Piros lámpa
„A prostitúció 1999-től legális Magyarországon, elméletileg a prostituáltak bármikor emelhetnének akár egy nyolcvanhárom emeletes, saját tulajdonú bordélyházat, mert a törvény ezt már lehetővé teszi. A New York-i egyezmény a futtatókat – azaz a kizsákmányolókat – tiltja, a prostituáltak nyithatnának piros lámpás házat”- mondta el a Heteknek Borai Ákos, a Belügyminisztérium Jogi Főosztályának helyettes vezetője. Mint a szakember kifejtette: ennek egyetlen akadálya, hogy az önkormányzatok a helyi lakosságtól való félelmükben gyakorlatilag sehol sem teszik lehetővé a türelmi zónák – ahol ezek a „szexipari vállalkozások” legálisak lehetnének – érdemi működését.
Borai Ákos kifejtette: sajnos egyetlen országban sem sikerült felszámolni a prostitúciót. Magyarországon is a becslések szerint ötvenezer prostituált tevékenykedik. „Nem arról van szó, hogy szeretjük a prostitúciót, sőt kifejezetten nemkívánatosnak tartjuk, de a teljes tiltásról bebizonyosodott, hogy nem oldja meg a problémát.
A legalizálással sem fogadtuk el morálisan a jelenséget, hanem biztosítottuk annak a lehetőségét, hogy szigorúan ellenőrzött keretek közé szorítva a prostitúciót, igyekezzünk az ártalmait csökkenteni.”
Borai Ákos elmondása szerint az uniós csatlakozás után a magyar prostitúció nem csak hazánk gondja lesz. Ennek tükrében kell a politikusoknak elgondolkodniuk a New York-i egyezményen, melynek egyik legnagyobb problémája az, hogy tiltja a prostituáltak regisztrációját, és emiatt nem lehet őket a legális vállalkozói rendszerbe beilleszteni. Az unió már felismerte azt, hogy a Magyarországon – az önkormányzatok ellenállása miatt – kialakult kaotikus állapot hozzájárul az unió tagországaiba tartó emberkereskedelem növekedéséhez. Követelik, hogy Magyarország rendezze a helyzetet. A Belügyminisztérium ezért az irányadó uniós követelmények „szemüvegén” keresztül vizsgálja, hogy mi legyen az egyezmény sorsa.
Az ügyben több polgármester is megszólalt a közelmúltban. Érvelésüket úgy lehet összefoglalni, hogy az utcai, az embereket rendkívül irritáló prostitúciót úgy lehet megszüntetni, ha ezt a tevékenységet elrejtenénk az emberek elől a bordélyházakba. Horváth Csaba, Budapest II. kerületének polgármestere azután, hogy a bíróságon jogerős döntés született, miszerint a kerület jegyzőjének úgynevezett hatósági bizonyítványt kell adnia azokról az utcákról, ahol büntetlenül tartózkodhatnak prostituáltak, kijelentette: „Minden jogi eszközt bevetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a prostituáltak megjelenését az utcán.” Horváth Csaba felmondaná az intézményes prostitúció tiltását kimondó New York-i egyezményt, és úgynevezett „piros lámpás házak” engedélyezésével rendezné a kérdést. Takács Albert, az állampolgári jogok biztosának helyettese is emellett tette le a voksát.
Nincs rá szó
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom tagjai szerint az elmúlt tizenkét évben a prostitúciós üzletben közvetlenül érdekelt szervezett bűnözői körök és egy, a kilétét nem vállaló szűk férficsoport összefogtak, hogy a társadalom többségének akaratával, érdekeivel szemben a prostitúciót legalizálják. Egyfajta reklámhadjárat során az „ősi mesterség” és a „természetes szükséglet”, „kéjhölgyek” és „örömlányok” kifejezésekkel azt láttatják, hogy a prostitúció nem olyan veszélyes bűncselekménytípus – miközben a valóság az, hogy a bordélyok földi poklok.
Adamik Mária szociálpolitikus lapunknak elmondta: a politikai, média- és gazdasági elit érintettsége miatt igyekszik arra az álliberális álláspontra helyezkedni, hogy a prostitúció keretek között engedélyezve – például bordélyházakban – legalább ellenőrizhető. A szórakoztató műsorokban megjelenő pornószínésznőkkel a műsorok szerkesztői azt sugallják, hogy ez is egy választható „polgári” szakma, mellyel akár az elitbe is be lehet jutni. A politikai vitákban az utcán strichelő szerencsétlen, a prostituálthierarchiában legalul helyet foglaló kiszolgáltatott nőkről esik csak szó, miközben Budapest tele van night cluboknak álcázott bordélyházakkal, telefonos hálózatokkal, női luxusprostituáltakkal.
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom fő doktrínája, hogy – mint a közleményükben írták – „a prostitúció intézménye megkülönböztető, a nőket súlyosan diszkrimináló intézmény, mind utcai, mind bordélyházi, mind minden egyéb formájában, az emberi méltóság súlyos megsértése. E meggyőződés alapján áll az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának és elnyomásának tárgyában kötött New York-i egyezmény is, amely közel ötven éve van hatályban Magyarországon, de amelynek elveit és előírásait a magyar állam mindeddig nem juttatta érvényre. Sőt: 1999-ben a türelmi zónák létrehozására vonatkozó előírással az egyezménnyel ellentétes törvényt és rendelkezéseket vezetett be. Még az állampolgárok türelmi zónákkal szembeni ellenvéleménye sem számít.”
A mozgalom fő üzenete az, hogy „az államnak nem feladata kevesek személytelen szexuális késztetéseinek levezetését az emberkereskedők és prostitútorok javára, az erőszak, a szegénység és a kirekesztettség áldozatainak rovására biztosítani. Feladata viszont a 48 éve hatályban lévő emberi jogi dokumentum, a New York-i egyezmény minden előírásának: a megelőzésre, a rehabilitációra, valamint a bűnüldözésre vonatkozó rendelkezéseinek a betartása”.
Betlen Anna, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal szakértője egyetért azzal a véleménnyel, hogy évekkel ezelőtt kezdődött az a folyamat, melynek során a média egy bizonyos részében a pornográfiát „leválasztották” a prostitúcióról, és igyekeznek elfogadottá, a közkultúra részévé tenni. Pedig a gyakorlatban a pornográfia a prostitúció marketingje. A prostituált nők az esetek túlnyomó többségében nem szabadon választották ezt a tevékenységet, hanem lelki, testi, szexuális, szociális erőszak és kizsákmányolás következményeként váltak áldozattá.
Betlen Anna szerint a prostitúció legalizálásával Magyarország sem kerülheti el, hogy a nemzetközi nő- és gyermekkereskedelem felvevőpiacává váljon, a rendszeresen – félrevezető módon – követendő példaként emlegetett Hollandiához hasonlóan. Hollandiában az illegális, a menekülteket és gyermekeket (például elrabolt fiatalokat) kizsákmányoló prostitúció többszörösen felülmúlja a legális keretek között működő prostitúció méreteit. Mint másutt is.
A szakértő úgy véli, hogy a klienseket kellene korlátozni: „Azokra a durva és egoista férfiakra, akik képtelenek vagy nem hajlandóak normális párkapcsolatot kialakítani, és »bérbe vesznek« egy különféle eszközökkel prostitúcióra kényszerített, többször megerőszakolt, tönkretett nőt, azokra kellene közfigyelmet terelni.
” Betlen Anna szerint a prostitúció komoly társadalmi problémákra mutat rá, illetve azokban gyökerezik, így például a családok állapotában. Mint mondta: „Milyen légkör és értékrend alakulhat ki, és mekkora képmutatás lehet egy olyan családban, ahol a családfő pénzért vásárolja a szexet?”
Rendőrök elfogtak egy huszonhat éves férfit, akit többek között emberkereskedelem bűntette, személyi szabadság megsértésének bűntette, kitartottság bűntette, kerítés bűntette és közokirat-hamisítás bűntette elkövetésével gyanúsítanak. A férfi társaival együtt egy tizenöt éves, ozorai illetőségű lányt kényszerített prostitúcióra és adott el ötvenezer forintért egy másik férfinak Fotó: MTI
Liberalizált szexpiacot!
A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért? Szabadelvű, pluralista államban az egyénnek sok dologhoz joga van. Természetesen nem mindenhez. Nem okozhat kárt, jogsérelmet példának okáért más egyén(ek)nek. Ugyanakkor szabadon művelhet bármit, amivel a többiek véleménye (és/vagy a szaktudományos faktumok) alapján csak és kizárólag önmagának árt.
Ha betöltjük a 18. évünket, akkor kijelölt dohányzóhelyeken nem tilalmas rágyújtani. Kulturáltan, másokat nem zavarva szeszes italt is fogyaszthatunk. Pénztárcánkat leapasztó szerencsejátékban is részt vehetünk. Egyre több helyen gondolják – cikkíró helyeslése mellett – úgy: a társadalomra veszélyes függőséget nem okozó (így a bagó és pia rizikófaktorával bíró) lágy drogok élvezetének-árusításának büntetése fölösleges. Ráadásul – a szesztilalomhoz hasonlóan – csak a maffia bevételeit növeli.
Józan paraszti ésszel nem vitatható: az ökölvívás, a labdarúgás, a hegymászás, az autóverseny, a vadvízi evezés legalább annyira (ha nem jobban) veszélyes, mint a felsorolt káros szenvedélyek. Naponta hallunk sportbalesetekben meghalt vagy lebénult emberekről. Mindezek dacára komolyan vehetően senki nem áll elő, hogy tiltsák őket be. Bizonyos vallási tanításokból kiindulva a homoszexualitás súlyosan károsítja ön és környezete halhatatlan lelkét. Ahogy a válás, a házasság előtti szex, az óvszer-és tablettahasználat, illetve a sztriptízbár is. Csakhogy ez senkit nem jogosít fel arra, hogy akármelyiket betiltsa vagy üldözze.
Valamennyi ember önállóan döntheti el, mi a fontos neki: a földi szexuális boldogság vagy a bizonytalan és bizonyíthatatlan létezésű túlvilági örömök. Más világnézetek alapján az ordas eszmék rongálják a mentálhigiénét. Való igaz, a fanatizmus beszűkíti a mentális és intellektuális látómezőt, zsákutcás döntéseket generál. De az nem büntethető, ha valaki náci, kommunista, bigott teokratikus ugródeszkáról a jogállam korlátait tisztelve gyakorolja a polgári demokrácia rendszerszintű, békés kritikáját. Az elmúlt évtizedekben az univerzális jogcsalád mellé felzárkóztak a speciális részjogok. Nem, kor, etnikai hovatartozás, fizikai-szellemi kondíció, társadalmi pozíció alapján. Törvényeink pl. kiemelten védik az átlagembernél helyzetüknél fogva gyengébbek – gyermekek, idősek, betegek, szegények, fogyatékkal élők, kisebbségiek – méltóságát. Ugyanide tartoznak az ún. nőjogok is. Aligha vitatható, hogy nem lehet megtagadni senkitől a munkahelyi felvételt vagy előléptetést pusztán a neme okán. Éva lányai manapság szabadon megtehetnek olyat, ami bizonyos ideológiák szerint kárukra, sőt kárhozatukra van.
Ámde – furamód – pont azok mérik szelektíven a jogokat, akik a nőjogok felkent hirdetői. Például az összes főáramú feminista szerint engedélyezni kell, hogy a gyengébb nem elvetethesse nem kívánt magzatát, illetve meddővé tetethesse magát. Melyet – kisebb, így szükséges rosszként – e sorok írója is támogat. Egyetértünk, hogy a saját test fölötti önrendelkezés korlátlan. Beleértve az eutanáziát is. Viszont ha mindebben egyetértünk, akkor nem abszurd, hogy egy nőnek a testével szinte mindenhez joga van, csak ahhoz nem, hogy önként áruba bocsássa?
Meg is érkeztünk az írás témájához. Mely ama szürreális fennforgás, hogy ez Magyarországon illegális. Pontosabban nem, a helyzet ennél zavarosabb. A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni, neki ilyen célra szobát kiadni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért?
Beszéljünk világosan: a kényszerprostitúciót, illetve fiatal- és kiskorúak akármilyen szexuális munkára küldését, ösztönzését, bocsátását természetesen drákói módon büntetni kell. Aki ilyet csinál, kerüljön hosszú időre rács mögé. Hogy mit jelent eme iparágban a kényszer? Ugyanazt, amit az élet bármely más területén. Amennyiben valakit erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással vagy csalással, vagy 18. évét be nem töltöttként vesznek rá a dologra, az jogba ütközik. Ha azonban nagykorúként és szabad elhatározásból űzi, akkor nem sújtható hátránnyal az üzemeltető, és az ügyfél sem.
Ilyenkor jönnek elő a jogvédők ama hamis közhellyel, hogy a lányok nem önként dolgoznak, hanem a pénzszűke viszi rá őket. Csakhogy ilyen kifacsart okoskodással a világon lévő foglalkozások többségét kényszermunkának, sőt rabszolgaságnak minősíthetnénk. Nyilvánvaló ugyanis: az emberek nem azért mennek gyári segédmunkásnak, vágóhídi böllérnek, uránbányásznak, takarítónak, halfeldolgozónak, mert annyira imádnak olajban, vérben, radioaktív porban, ürülékben, belsőségekben tapicskolni. Hanem azért, mivel – lévén, hogy képességeik alapján ebből tudnak megélni – rá vannak kényszerülve. Csakhogy ez – a prostitúcióhoz hasonlóan – jogszociológiailag legitim kényszer.
Létezik számos olyan nő, aki nem brutális ütlegek vagy fenyegetések hatására kínálja fel a testét, hanem pusztán azért, mivel jól akar élni. Nagyon jól tudja: kvalitásai alapján legfeljebb átlagbérre futná. Vagy még annyira sem. Ő pedig többet akar. Ahogy egyes nőknek az abortusz a kisebb rossz, másoknak a prostitúció. Mellesleg az sem igaz, hogy csak nyomorgó és műveletlen nők keresnek így pénzt. Alsó középosztálybeli egyetemistáktól több nyelvet beszélő modell- és hostess lányokig rengetegen dolgoznak a szexiparban. Nem hiszem, hogy áldozatnak tekinthető valaki, aki tudatosan úgy dönt: nem elég neki a pályakezdő titkárnőként megkereshető havi százhúsz nettó.
Ennek dacára a keményvonalas nősténysoviniszták görcsösen ragaszkodnak ahhoz: minden prostituált áldozat. Természetesen a szexista férfitársadalom kizsákmányoltja. Nem zavarja őket, hogy az üzletág lassanként uniszex szolgáltatóipar, melyben egyre inkább teret hódít a hetero- és homoszexuális férfiprostitúció is. Ironikus, de pont a női egyenjogúságot bizonyítja, hogy már ők is fizethetnek a szexért.
Tudhatja mindenki: a legemberségesebb megoldás a „húspiac” törvényesítése volna. De ettől messze vagyunk, akár a Józsefváros Amszterdamtól. Miért is? A nővédőnek álcázott fundamentalista szociológusok ehhez kevesek volnának.
Viszont létezik egy háromszög. Az ideológiai csőlátás, a bigott prüdéria, és a félperifériás gengsztervilág Bermuda-háromszöge. A feminista keménymag álláspontját bemutattuk, lássuk a háromszög másik két szárát. Vannak az ultrakonzervatív (és hímsoviniszta) politikusok, továbbá a nekik játszó konjunktúra-hipokriták. Szerintük rendes magyar ember nem kurvázik, illetve nem csap fel prostituáltnak. Amúgy is ők kívánják jogszabályban megszabni, mi számít erkölcsösnek a magánéletben.
Minden, kizárólagosságra törekvő ideológia építőkockája, hogy alattvalóitól teljes szexuális elfojtást, fanatikus önmegtartóztatást követel. Ugyanis az ösztönök természetellenes gátolása frusztrációt, majd agressziót okoz. A kiéhezett, ingerült ember jól manipulálható. Illetve, ha a dogmák szerint vétkezik, bűntudatgerjesztéssel érzelmileg zsarolható. A kereszténység (illetve általában a vallások) nemiségre vonatkozó regulái gyakorlatilag betarthatatlanok. Különösen, ha már egy pornófilm megnézése vagy nudista strand látogatása is „teológiai bűncselekménynek” számít.
Természetesen vallásos emberek is letérnek néha az üdvtan ösvényéről. A differencia csak annyi, hogy ők – a liberális embertípussal szemben – képtelenek megbékélni a hormonjaikkal. Fontos leszögezni: nem az a baj, hogy a vallásosak bűnnek tartják a prostitúciót. Hanem az, miszerint nem elégszenek meg azzal, hogy békés térítőmunkával próbálják az iparág dolgozóit (valamint munkáltatóikat és ügyfeleiket) lebeszélni a folytatásról. Ehelyett betiltani (vagy drasztikusan korlátozni) próbálják, rá akarván kényszeríteni normáikat az egész társadalomra.
Harmadik tartóoszlopként ott a szervezett alvilág. Nekik sem érdekük a legalizálás. Mivel így bűnözőként ők ellenőrizhetik a teljes húsipart. Ugyanis legtöbbször még az önkéntes szolgáltatók és erotikus mulatóhelyek is tejelnek nekik a védelemért. A kiszolgáltatott, munkaszerződés nélküli örömlányok futtatása nem igényel adó- és járulékfizetést, lévén, hogy a türelmi zónákat lehetetlen helyekre (mondjuk szeméttelep tőszomszédságába) rakták, vagy eleve ki sem jelölték, az utcalányok csak úgy dolgozhatnak, ha a maffia lefizeti a rendőrséget, hunyjon fölöttük szemet.
Miért volna fontos a priuszos striciknek a törvényesítés? Hiszen köztehermentes jövedelmet biztosít nekik a jelenlegi szituáció. Nincs szabadpiac, csak bandaháborúval felosztott területek. Nem, a legalizálás éppen a szexipari dolgozók és ügyfelek, illetve a legális befektetők érdeke volna. De a költségvetés, a közegészségügy és a közbiztonság is sokat nyerhetne rajta. Adófizető üzletként a prostitúció nagyot lendítene válságtól gyötört nemzetgazdaságunkon.
Prostit és ügyfelet egyaránt kötelezni lehetne rá, hogy a munkavégzést, illetve a szolgáltatás igénybevételét HIV-gyorsteszthez kössék. Emellett valamennyi ott dolgozó rendszeres és szúrópróbaszerű orvosi vizsgálata biztosítva lenne. Végül törvényben kéne szabályozni: akit valaha elítéltek kényszerprostitúció, emberkereskedelem, stb. szervezése miatt, ne kaphasson bordélyház-üzemeltetési engedélyt. Kevesebb lenne így a nemi beteg, csökkenne az alvilági részesedés, a dolog humanizálódna.
Ténykérdés: minél prűdebb egy közösség, annál sérülékenyebb és zsarolhatóbb. Ahol egy füves cigi elszívása, egy jól sikerült, prostituált igénybevételével zajló legénybúcsú büntetendő, ott a társadalom jelentős része megzsarolható. Akár titkosszolgálatilag is. Mondván: a továbbiakban nekünk jelentesz, vagy felnyomunk, bíróság elé citálunk, gyógykezelésre kötelezünk, állásodból is kirúgatunk.
Szerencsére a többség ma nyitottabb ennél. Házaspároknál is gyakran megesik, hogy párcserés aktussal dobják fel nemi életüket. Vagy swingerklubba járnak, esetleg harmadikat is bevesznek az alkalmi partiba, s előfordul, hogy ez a harmadik hivatásos. A legális örömszerzés tolerált határai a magánéletben is kitolódnak. Gyűjtőnéven ezt nyitott kapcsolatnak hívjuk. Szexcsatornák és pornófesztiválok is jogszerűen működnek hazánkban. Ha pedig nem tilalmas, hogy bejegyzett vállalkozók mások szórakoztatására, kamerák előtti közösülés céljából embereket szerződtessenek (illetve erre helyiségeket adjanak-vegyenek bérbe), akkor miért büntetendő, ha ugyanezt diszkréten, zárt szobában, nézők hiányában, adott kilens(eke)t kielégítve űzi valaki?
A szexmunkás nyilván nem élvezetből csinálja a dolgot. Olyanokkal kell lefeküdnie, akikkel magánemberként, ingyen nem tenné. De az államhatalomnak nem dolga egyéni létstratégiák fölött ítélkezni. Feladata annyi, hogy a szabadpiacilag működő tevékenység kockázatait és mellékhatásait – fertőzés-és bűnözésveszély – igyekezzen józan szabályozáspolitikával minimalizálni. (Hírszerző)
Konferencia a prostitúció ellen: Legálisan is pokol
A prostitúció tulajdonképpen szexrabszolgaság, az emberi személyiség fogyasztói áruvá silányítása, megalázása, kisemmizése. A prostitúció szabályozása, bárminemű legalizálása az egyöntetű külföldi tapasztalatok szerint a korrupció megugrásához, a magánélet totális válságához és a szervezett bűnözés elburjánzásához vezet – állítják hazai és külföldi szakértők. A fegyver- és a drogkereskedelmet is leköröző iparágnak Magyarország válhat az európai központjává, ha a prostitúció az erősödő nyugat-európai tendenciának megfelelően nálunk is legálissá válik. Márpedig úgy tűnik, a prostitúcióhoz kötődő, rendkívül jól szervezett nemzetközi bűnözés a politikai és gazdasági elitig elérve mindenhol komoly nyomást gyakorol a törvényesség elfogadtatására. A prostitúció visszaszorításában idáig egyedül hatékonynak a svéd joggyakorlat bizonyult, amely a prostituáltat áldozatként, a férfi klienst és a futtatót pedig bűnözőként kezeli. Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.
Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa. A legalizálás „előszobájának” számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is.
Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly „tradícióinál” fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen.
A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok „kiállításából”. A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés.
A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem „önkéntesek” – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig „újratermelődő” férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.
A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.
Külföldi minták
A prostitúció kezelési módjairól Janice G. Raymonddal, a massachusettsi egyetemen a nők helyzetével és orvosetikai kérdésekkel foglalkozó professzorasszonnyal, a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatójával beszélgettünk.
– Magyarországon 1955 óta hatályban van az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i emberi jogi egyezmény, melynek értelmében a prostitúció illegális tevékenység. Ennek ellenére hosszú ideje heves lakossági ellenszenvvel övezett vita folyik a prostitúció legális kereteinek meghatározásáról, bordélyházak és úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről. Ez utóbbiak esetleges megvalósulásától várható-e a jelenleg illegális szexipar visszaszorulása?
– A prostitúció legalizálása elsősorban a szexipar megerősödését szolgálja. A prostitúciót hivatásnak kikiáltó törvény a futtatókat szexipari vállalkozókká, a klienseket fogyasztókká, a tarifát adóköteles jövedelemmé minősíti, a prostituáltakat viszont árucikkekké degradálja. Ez az átminősítés ugrásszerűen megnöveli a prostitúció iránti keresletet, ugyanakkor rányomja bélyegét a férfiak nőkkel szembeni viselkedésére. A szexipar legalizálása révén Budapest könnyen kiérdemelheti az „Európa Nagybordélya” címet.
– Milyen konkrét nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a prostitúció legalizálásával szembeni érveket?
– A prostitúció legalizálása korlátozás helyett bővíti a szexipart, annak illegális ágazatait is, és ösztönzőleg hat a szervezett bűnözésre. Az ausztráliai Viktória államban 1989 és 1999 között a legális bordélyházak száma több mint duplájára emelkedett, s emellett a prostitúció más legális formái (kukkolók, telefonszex, pornográfia), valamint a gyermekprostitúció is jelentős virágzásnak indultak. Hollandiában a futtatás, majd a bordélyok engedélyezése óta az utóbbi évtizedben 25 százalékkal bővült a szexipar, ami jelenleg a holland gazdaság 5 százalékát teszi ki, a gyermekprostituáltak száma pedig a 90-es évek második felében megháromszorozódott. Svájc néhány évvel a prostitúció részleges legalizációját követően Európa bordélyok szempontjából legsűrűbben ellátott országává vált.
– Várható-e a bordélyházak létesítése révén a prostituáltak egészségi állapotának, életkörülményeinek javulása?
– Noha a legalizáció eredetileg a köztéri prostitúció felszámolására irányult, az anonimitásukat féltő nők a bordélyok helyett mégis inkább az utcai prostitúciót választják. A prostitúciós létesítmények nem nyújtanak védelmet a kizsákmányolással és a fizikai bántalmazással szemben. A csupán a prostituáltak részére előírt egészségügyi vizsgálat és igazolás nem jelent védelmet a szexuális úton éppen a vizsgálatra nem kötelezett kliensektől beszerezhető betegségekkel szemben.
– A konferencián elhangzott előadások nemcsak a prostitúció, hanem az azzal szoros összefonódást mutató nemzetközi emberkereskedelem, mint a rabszolgaság modernkori intézménye elleni harc fontosságát is hangsúlyozták. Pontosan milyen mértékű ez az összefonódás?
– A nőkkel és gyermekekkel való nemzetközi kereskedelem világméretű probléma. A sokszor külföldi felszolgálói, táncosnői, házvezetői álláshirdetésekkel toborzó emberkereskedelem résztvevői nem csupán az évente mintegy négy millió áldozat szexuális kizsákmányolásából, hanem munkaerejük és akár szerveik áruba bocsátásából is profitot termelnek. Ez a rabszolgamunkából származó bevétel közvetlenül általában a futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők markába jut, de részesedhetnek belőle közvetve utazási irodák, légitársaságok, a vendéglátóipar és ezek hirdetői is.
Hollandiában a prostitúció legalizálása óta nem csökkent, hanem nőtt a szexpiac igényeit változatossággal kielégíteni igyekvő emberkereskedelem forgalma. Számos holland önkormányzat szeretne bordélyellenes politikát folytatni, ám nem teheti, mert a prostitúció bármely helyhatóságon belüli teljes tilalma, ütközhet a szövetségi alkotmány biztosította szabad munkaválasztás jogával.
Ausztrália Victoria államában a prostitúció legalizálása óta a kelet-ázsiai nők szexipari célú emberkereskedelme egyre fokozódó probléma.
Németország, ahol 2002 óta a prostitúció teljes mértékben legális munkának számít, jelenleg az európai emberkereskedelem legkedveltebb célállomása.
– Ön szerint jogos-e emberi jogi szempontból a prostitúció legalizálása iránti igény olyan valaki részéről, aki nem emberkereskedő kényszerítése folytán, hanem szabad akaratából válik anyagi okokból prostituálttá?
– A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak. Egyesek dönthetnek úgy, hogy bűncselekményt követnek el, de attól még ezek a dolgok károsak és büntetendők maradnak. Azok, akik a megélhetésükhöz szükséges pénz gyors előteremtésének reményében vállalkoznak átmenetileg az egyetlen lehetőségnek vélt prostitúcióra, általában hamar szembesülnek azzal a ténnyel, hogy napi 5-6 (vagy akár 1-2) kliens kiszolgálását alkohol vagy kábítószer nélkül nem tudják feldolgozni. A hozzászokás hamar kialakul, a szer folyamatos biztosítása viszont jelentős többletköltséget jelent, ami könynyen meghosszabbíthatja vagy véglegesítheti a kezdetben átmenetinek szánt életformát. Ebből az ördögi körből pedig már legalább olyan nehéz kikerülni, mint egy emberkereskedő felügyelete alól.
A prostitúció számtalan betegségtől, kiégéstől, függőségektől fenyegetett, veszélyes foglalkozás. Művelői gyakran szenvednek erőszakos halált idegen vagy saját kéztől, illetve lépnek tovább bordély- vagy masszázsszalon-üzemeltetőnek. A munkaerő utánpótlását biztosító emberkereskedelem mértékét nehéz számokban kifejezni, mindenesetre épp elég jelentős ahhoz, hogy tegyünk ellene valamit.
– Milyen szempontból tekinthető egyedülállónak a svédországi gyakorlat?
– A svéd törvényhozás szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti, a prostitúciót pedig a férfiak részéről nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak egyik formájaként definiálja. 1999. január 1. óta nemcsak a prostituáltak felhajtása, közvetítése és futtatása, hanem a szexuális szolgáltatások igénybevétele, illetve az igénybevétel szándéka is bűncselekménynek számít, s mint olyan, pénzbírsággal, illetve 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (A futtatás egyébként 2-6 év szabadságvesztéssel, az emberkereskedelem pedig 2-10 év szabadságvesztéssel büntethető.) A törvény érdekeltté teszi a prostituáltakat a szexiparból való kilépésben, őket ugyanis áldozatnak tekinti és számukra büntetés helyett anyagi, oktatási, munkavállalási, lakhatási és egészségügyi támogatást biztosít.
A törvény hatályba lépése óta drámai módon (70-80 százalékkal) csökkent az utcai prostituáltak és a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma, és ezekkel együtt az utánpótlást jelentő nőkereskedelem mértéke is. Úgy tűnik, az emberkereskedők inkább olyan célországokat választanak, ahol nem ütköznek ilyen mértékben korlátozó törvényekbe.
A törvény rendkívül széles és egyre növekvő (80 százalék körüli) társadalmi támogatottságot élvez.
2004. januárban a svéd kormány megkezdte a prostitúció és az emberkereskedelem elleni Nemzeti Cselekvési Terv kialakítását, mely a már meglévő törvényi szabályozáson túl az áldozatok megsegítésére, támogatására, valamint a szexipar iránti kereslet visszaszorítására is javaslatokat kínál majd, és szorgalmazza a nemzetközi összefogást. A veszélyeztetett társadalmi csoportok védelme érdekében az egyik legfontosabb teendőnek a figyelemfelkeltés tűnik, hogy a hatóságok, civil szervezetek, a média és a közvélemény is tisztában legyen a prostitúció jelentőségével, valódi természetével és az áldozatok életkörülményeivel.
A svédek példát mutattak a világnak a tekintetben, hogy a prostitúciót nem szükséges rossznak, hanem a nőkkel szemben elkövetett súlyos sérelemnek minősítették, amit nem intézményesíteni, hanem felszámolni igyekeznek a kliensek kriminalizálása és a prostitúcióból való kilépés feltételeinek megteremtése révén.
– Mit tehetünk ma Magyarországon a prostitúció visszaszorítása érdekében?
– A nemzetközi tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a prostitúció legalizálása nem szolgálja a probléma megoldását. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, mely alapján mód nyílik a prostituáltak futtatói és kizsákmányolói elleni hathatós fellépésre. E tekintetben a svéd modell ígéretesnek tűnik. Annak érdekében, hogy a törvényi szabályozás a futtatás államosítása, illetve egy szűk csoport önös érdekei helyett az áldozatok védelmét szolgálja, el kell érni, hogy össztársadalmi vita nélkül ne születhessen meg. A prostitúció elleni harc hatékonyságát növeli, egy komplex cselekvési terv kidolgozását segíti, ha több különböző társadalmi szervezet részéről is történik törvényhozási kezdeményezés. Fontosnak tűnik a rendőrség megkeresése, javaslataik meghallgatása és a törvényalkotásba való bevonása.
A prostitúció utánpótlásának kiiktatása érdekében fontos a veszélyeztetett csoportok hatékony védelmének biztosítása, valamint az időben történő felvilágosítás arról, hogy az emberek fogyasztási cikként történő kihasználása sérti az emberi jogokat. A nemzetközi emberkereskedelem előfeltétele a szexuális szolgáltatást igénylők helyi felvevőpiaca. Ennek a klienskörnek az anonimitásból való kiemelése révén remélhető a kereslet hathatós visszaszorítása.
A prostituáltak számára nem a munkakörülmények javítása, hanem a prostitúció alternatíváinak megteremtése jelenti a valódi segítséget. A prostitúció kényszerpályájából való kilépés lehetőségének biztosításában, az érintettek rehabilitációjában és integrációjában nélkülözhetetlen az egyházak, hívők szerepe.
A prostitúció globális probléma, politikai pártok fölötti, az emberi méltóságot érintő kérdés. Megoldása éppen ezért a törvényhozás és a végrehajtás összehangolását, össztársadalmi és nemzetközi együttműködést kíván.
Döbbenet! 14 éves lányát is futtatta a bordélyházas apa
Négy év börtönbüntetést kapott az a német férfi, aki saját lányát is felkínálta kuncsaftjainak egy berlini bordélyházban – közölte pénteken az egyik német bíróság. A lány még csak 14 éves volt az első alkalmommal, de apja szerint „meg sem lehetett állítani”. A lány szinte egész gyerekkorát intézetben töltötte, majd bordélyház-tulajdonos apja magához vette. A bíróság szerint a 14 éves tinédzsert ezután arra kényszerítette, hogy szálljon be a bordélyházban szervezett swinger-partikba, amelyeket rendszerint párok látogatnak. A lányt akaratán kívül extrém szexuális helyzetekbe kényszerítették, például fakereszthez kötötték és megkorbácsolták.
Dieter H. a kiskorú lányáról felvételeket is készített, majd feltette azokat az internetre. Vallomásában elismerte, hogy a lánya részt vett az orgiákon, de azt tagadta, hogy kényszerítette volna. Sőt, szerinte hiába próbálta távol tartani a gyermekét, nem tudta lebeszélni róla, hogy ott legyen.
A bíróság azonban ezt nem fogadta el, és bűnösnek találta a férfit kerítés, prostítúcióra kényszerítés, embercsempészet és súlyos testi sértés vádjában. Ezen felül 14 ezer euró (kb. 4 millió forint) készpénzt kell a ma már 19 éves lányának fizetnie kártérítésként.
Bűnügyben Ricardo Soli, Boróka Balls menedzsere
Kiadatási õrizetbe helyezte a Nemzeti Nyomozó Iroda Ricardo Solit, a pornóvilágban ismertté vált Boróka Balls exmenedzserét. Egy ismeretlen, Solihoz hasonlóan modellügynökséget üzemeltetõ férfi ellen és ellene európai elfogatóparancsot adott ki a francia bíróság, a két férfit ugyanis emberkereskedelemmel vádolják. A két gyanúsítottat Franciaországban fogják kihallgatni, Solit 10 napon belül kiadják.
A Ricardo Soli mûvésznevet használó férfi, aki az ismert magyar pornós, Boróka Balls exmenedzsere, jelenleg őrizetben várja a kiadását Franciaországnak, egy ottani bíróság ugyanis emberkereskedelemmel vádolja. Barátnõje, Juliette Shyn szerint mindez csak egy összeesküvés-elmélet, párjának semmi köze a vádakhoz.
Fegyvert szegeztek Ricardo barátnőjére
„Kedden reggel 9 és 10 óra között jelent meg a rendõrség Ricardo lakásában, én még aludtam. Arra ébredtem, hogy dörömbölnek az ajtón. Aztán bejött egy rendõr a szobába, rám szegezte a fegyverét, és felszólított, hogy öltözzek fel. Közölték, hogy házkutatási parancsuk van, így Ricardo készségesen odaadott nekik minden papírt, amit kértek. Lányneveket, és modellügynökségi szerzõdéseket akartak” – mondta a Juliette Shyn mûvésznevet viselõ lány a Velvetnek, akinek nincs tudomása semmiféle olyan bizonyítékról, ami párja ellen szólna.
„A franciák kerítéssel vádolják Ricardót, és 10 napon belül kiviszik Franciaországba, hogy ott hallgassák ki. Úgy gondoljuk, azért kerülhetett õ is a képbe, mert kapcsolatban áll egy francia férfival, akit már két évvel ezelőtt vád alá helyeztek Franciaországban, amiért escortmunkára közvetített lányokat. Ez a férfi modelleket kért Ricardótól, és azt gyanítjuk, hogy a férfi rávette a Ricardo által közvetített modelleket is, nyújtsanak pénzért szexuális szolgáltatást. Talán úgy gondolhatják, hogy Ricardo is benne volt ebben az egészben, és tudott arról, hogy a lányok mire kellenek a férfinak, de ez kizárt. Azt pedig végképp nem értjük, miért nem itthon hallgatják ki Ricardót, hiszen erre is lehetõség lett volna. Így ottani ügyvédre lesz szükség, az itthoni ugyanis nincs bejegyezve Franciaországban” – mondta el a Velvetnek Shyn, aki elképzelhetõnek tartja, hogy tanúként is kihallgatják majd barátját.
Prostitúcióra vették rá a lányokat
A Nemzeti Nyomozó Iroda közleménye ezzel szemben azt állítja, még áprilisban fogta el R. Tamás magyar származású férfit, akit a bizonyítékok alapján azzal vádoltak, hogy prostituáltakat szervezett az Egyesült Arab Emírségekbe és európai országokba, többek között Franciaországba is. R. Tamás azonban kapcsolatban volt a Juliette Shyn által is említett francia férfival, aki escortmunkára közvetített lányokat. A francia és magyar férfiak közötti kapcsolat az R. Tamás [akit csak Szexkeresztapaként emlegettek – a szerk.] ellen indult nyomozás során derült ki, ahogyan az is, hogy a francia férfi ellen az ottani hatóságok nyomozást folytattak.
A vizsgálat során arra is fény derült, hogy a francia gyanúsított nemcsak R. Tamással állt kapcsolatban, hanem több magyar érintettel is, akik a modellügynökség álcája mögé rejtették a prostitúciós tevékenységet, és megszervezték a lányok külföldi foglalkoztatását is. A Nemzeti Nyomozó Iroda úgy tudja, hogy a franciák elegendő bizonyítékkal rendelkeznek.
Házkutatás majd elfogatóparancs
„A tegnapi nap folyamán kiadatási őrizetbe vett személyekkel kapcsolatban először házkutatási jogsegélykérelem érkezett a Legfőbb Ügyészséghez a franciák részéről, ez nagyjából egy hónappal ezelőtt történt. Időközben azonban a nemzetközi elfogatóparancsot is kiadták, ezért helyeztük őket kiadatási őrizetbe. Náluk és a modellügynökségek címén házkutatást végeztek a kollégáink, ahol újabb bizonyítékokat találtak” – mondta a Velvetnek Pöldl József, a Nemzeti Nyomozó Iroda Emberkereskedelem Elleni Osztályának vezetője. Hozzátette, a közel egy tucatnyi tanút Magyarországon, a két gyanúsítottat pedig Franciaországban hallgatják ki. „A gyanúsítottak hozzájárultak a kiadatáshoz, ezért 10 napon belül Franciaországba viszik őket, hogy ott álljanak bíróság elé” – mondta Pöldl.
Shyn Ricardo Soli barátnőjeje zárásképp elmondta, egyedül abban bízik, hogy párját hamar hazaengedik. „Kaptam egy fülest, miszerint már több olyan román személyt is kivittek Franciaországba, akik kapcsolatban álltak ezzel a férfival, de miután kihallgatták őket, haza is jöhettek. Nagyon aggódok Ricardóért, a történtek óta nem is aludtam, és csak a szerdai tárgyalás elején és végén tudtunk néhány szót váltani, legközelebb csak két nap múlva látogathatom meg.”
Bánhidi Vivien, aki Ricardo Soli cégének, az X-Clusive Modellügynökségnek dolgozik, szerkesztőségünkbe küldött levelében megerõsítette Shyn álláspontját, miszerint a cég nem foglalkozott prostitúcióval. „Voltak olyan lányok, akik valóban a mi szervezésünkben voltak Párizsban, de természetesen csak erotikus filmforgatás miatt” – írja Bánhidi Vivien. Egy késõbb folytatott beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy a lányok nemcsak filmforgatáson, de fotózáson is részt vettek, ám Bánhidi Vivien szerint emberkereskedelemrõl és prostitúcióról nem beszélhetünk.
Répás Lajos akit letartóztattak Ricardóval, de aztóta kiengedték, így vélekedik: