Az ötcsillagos szállodák alkalmazottjai a saját stiklijeikről is tudnak mit mesélni. Minden „ház” kész kis bűnszervezet, amelynek fondorlatos machinációiba a legfelsőbb vezetőség hasztalan próbál újra és újra betekintést nyerni – áll kollégánk, Kordos Szabolcs Luxushotel, Hungary című, most megjelent könyvében.
A szerző ötcsillagos hotelek munkatársaival beszélgetett, hogy megismerje a szállodák titkait.
A szállodaiparban túl sok a csábítás ahhoz, hogy az elegáns csarnokokból teljesen kitiltsák a nyerészkedést, és a Grál-lovagok talán nem is alkalmasak arra, hogy luxushotelt üzemeltessenek.
– Azért nehéz erről beszélni, mert bizonyos dolgokra mi sem vagyunk büszkék. De nincs sok választási lehetőségünk: aki bekerül ebbe a világba, az vagy elfogadja a szabályait, vagy kicsinálják. Nem a hely alkalmazkodik hozzánk, mi alkalmazkodunk a helyhez – magyarázta Attila, aki hosszú szállodai pályafutása alatt megjárta a bárt, az éttermet, sőt a szobaszervizt is, így több oldalról is látta, mik történnek a háttérben.
Neki – a pozíciójánál fogva – az apróbb ügyeskedések jutottak osztályrészül. Mások, a hie­rarchiában feljebb állók nem rekedtek meg a narancslopásnál, ők komolyabb ügyletekben vesznek részt. Például az elnöki lakosztályt adták ki feketén.
– A bár a legnagyobb maffia. Ezzel a vezetőség is tisztában van – nem véletlen, hogy olyan gyakran cserélődnek ott az arcok. A recepción is mennek simlis bizniszek, de igazán gátlástalanul lopni csak a bárban szoktak. A legjobb buli természetesen a számlázás. Fel kell ismerni, hogy ki az, akinek kell adni számlát – mert háklis rá, netán ellenőr –, és ki az, aki magasról tesz az egészre. A többség természetesen az utóbbi kategóriába tartozik.
A vendégek nagy része csak kikéri az italát, odaadja a pénzt, nem törődik a számlával. Ha pedig még valami papírfecnit is elhúznak az orra előtt, akkor biztos benne, hogy minden kóser. Pedig dehogy. Megtörtént, hogy a reggeli nyitáskor az első vendégnek kinyomtattam egy számlát a kapucsínójáról, és tízig azt lobogtattam meg mindenki előtt. Több órán keresztül zsebre ment az üzlet, aztán termeltem egy kis bevételt a szállodának is, nehogy boruljon a bili.
A feketén fogyott készletet természetesen pótolni kell. – Néha már teljesen belekeveredtem, hogy miből mennyit kell utántölteni. Pedig ez életbe vágó kérdés. Háromnaponta tartottak standolást, ilyenkor minden italt lemértek, fél decire pontosan elszámoltunk a készlettel. Ha több volt az üvegben, vagy ha kevesebb, mint kellett volna, akkor tudták, hogy zsebre adtuk el. Vigyázni kellett. Forrás: Blikk.hu