Élvezettel olvastam Eve Ensler könyvében, a Vagina-monológokban azt, hogy ki milyen illatúként jellemzi a saját pináját. Nem az ápoltsággal van nekem bajom, hiszen az természetes. De miért kell mindent túlhigiénizálni és szégyenérzetet kelteni azokban, akik ezt elutasítják? Miért ne nézhetné végig a pasim, ahogy pisilek, ha egyszer az beindít engem, miért ne nézhetném végig a lábai közül, ahogy ő pisil, ha egyszer az is beindít engem? Annyira totális higiéniadiktatúrában élünk, hogy már tényleg a valódi szagok és a restusálatlan, nyers látvány az izgató újra.
Érdekes ellentmondások vannak bennem, mert szeretem nézni a fashion-photography-t, de egyfajta fura izgalmat vált ki belőlem a tökéletes test, a perfekció. Ahogy a sok szilikonozott, műttetett tökéletességre törekvő test is…
A szex meg főleg nem a higiéniáról szól. Azt mondtam neki, hogy ez az agyonhigiénizált és hazudott világ ezt hozza ki belőlem. Herótom van már a férfiaknak szánt illatszerreklámoktól (is). Mondta valaki, hogy irtózom az uram izzadságszagától? Nem, mert nem is így van. Imádom szagolni, beindulok tőle és ki szoktam nyalni. Mert az ízét is szeretem. Kikérem magamnak az agyonillatosított férfitestet. Nem szeretném az esszenciáitól megfosztani, minthogy más íze van az alkarja finom belső, zsenge húsának és más a combja belsejének. Illat-és ízorgia,és természetesen ugyanez vonatkozik a nőkére is… Tovább a teljes cikkre