szadizmus

Szadizmus tettben és gondolatban

Posted on by deface

Szadizmus és orgazmus
Más esetekben az orgazmus szükségszerű feltétel és ezek a technikák ezért tartoznak a nemi eltévelyedések közé. Megint más módszerek csak nagyon ritkán kerülnek alkalmazásra és emiatt itt nem is foglalkozunk részletesen velük, csupán megemlítésre kerülnek a könyv végi szószedetben. Az alábbiakban megpróbálunk különbséget tenni a nemi eltévelyedések és a nemi kapcsolatnak pikantériát adó szexuális játékok között.

Az eltévelyedések és a játékok gyökere ugyanaz:
bizonyos fantáziálgatások, amelyeket pszichológus vagy szexológus segítségével vagy anélkül kell visszaszorítani. Vannak emberek, akik a bennük élő nemi fantáziaképektől a gyakorlat segítségével igyekeznek megszabadulni. Amennyiben ez a helyzet és ezek a gyakorlatok diszkréten, alkalmanként és a partner szempontjából ártalmatlan módon történnek, úgy nem lehet őket szexuális eltévelyedésnek nevezni.

Szadizmus sztori
Szadizmus az ember megteremtése óta létezik. Maga az elnevezés azonban csak a múlt században keletkezett a francia de Sade márki neve után. Bár a szadista ösztön szexuális szándék nélkül is kifejezésre juthat, itt csak azt a fajtáját tárgyaljuk, amely nemi élvezet elérésére irányul. A szadistának arra van szüksége, hogy partneréből fájdalmat váltson ki és ezt figyelje. Nemi élvezetet csak a másik fájdalma esetén érez. A szadista a nőt úgy használja, mint tárgyat perverz ösztöneinek kiélésére. Ahhoz, hogy szexuálisan felizguljon, először megkínozza ezt a tárgyat, majd magáévá teszi – esetleg szodómiát alkalmazva – anélkül, hogy a viszont örömszerzésre gondolna.

Akár halálos is lehet
A korbácsolás, karmolás, tűvel szurkálás, szögekkel kivert nyakörvek használata, égetés, idegen tárgyak bevezetése a végbélnyílásba vagy a vaginába stb. az eltévelyedés olyan extrém formáit jelentik, amelyek néha az áldozat halálához vezetnek. Sajnálatos módon a szadizmus nemcsak az önző emberekre korlátozódik. Az emberiség története során az inkvizíció, háborúk, vallatások és kínzások sem voltak mentesek a szadizmustól.

A nő és a férfi eltévelyedései
A szadizmus a férfiakra, míg a mazochizmus inkább a nőkre jellemző. Ez magyarázza a nemi érintkezés előtt vagy alatt a párok által játszott szadomazochisztikus játékokat. A szadizmus és más nemi eltévelyedések között nincsenek közvetlen kapcsolatok. Így szadisták egyaránt találhatók a heteroszexuálisok, homoszexuálisok és biszexuálisok között. Tulajdonképpen a szadizmus az emberi természet szerves részét képezi. Ha az embert bántalmazzák, természetes ösztöne az, hogy reagáljon erre. Ha egy gyermek valamit rosszul csinál, akkor a fenekére ütnek. A szadista megnyilvánulás a civilizálatlan ember természetes emberi maradványa, de a civilizációval ez az agresszivitás nem tűnt el teljes mértékben. A szadizmus felfedezhető az ambíciók nélküli emberek körében (ily módon mintegy szelep segítségével megszabadulhatnak zavartságuktól), továbbá vezető politikusok, üzletemberek és egyéb vezetők között, akiket a tapasztalat tanít meg arra, hogy hatalmuk és ambíciójuk támogatására miként kell agresszívnek lenniük.

Mazochizmus sztori
Ahogy a szadizmus de Sade márki nevéből származik, a mazochizmus Sacher-Masoch gróf nevéhez fűződik. Ez a férfi sokszor kötött házasságot és mindig más fölött uralkodni vágyó nőkkel. Egészen addig elment, hogy szerződéseket írt alá, amelyekben vállalta, hogy feleségeinek engedelmes szolgája lesz, mindig készen valamennyi kívánságuk teljesítésére, és felhatalmazta őket arra, hogy ennek elmaradása esetén megbüntethetik. A gróf állandóan büntetés alatt állt.

A mazochista vágyai
A mazochizmus teljes alárendeltségetjelent és az ilyen ember szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. A fajdalmon kívül a szadizmus és mazochizmus között semmilyen közös vonás nincs. A mazochista állandó és alázatos áldozat, aki azt kívánja, hogy partnere rosszul bánjon vele. A szadista és a mazochista közötti első különbség az, hogy az előbbi egy nem engedelmeskedő áldozat meggyötrésével jut nemi élvezethez. A második különbség pedig az, hogy a szadista partnerének nem akar örömet okozni, míg a mazochista szívesen szeretkezik megkínzójával, mert ily módon mutatja ki háláját.

Nincs szükség a partnerre
A harmadik különbség az, hogy a mazochistának nincs mindig szüksége partnerre, mert különböző módokon képes saját magát is kínozni. (Bizonyos kolostorokban ugyanezt csinálják.) A törvény szempontjából a mazochista semmiért nem feddhető meg, míg a szadista bűnösnek tekinthető áldozatának szándékos megsebesítése, bebörtönzése és megbotránkoztatása okán.

A fájdalom öröme
Hasznos lehet, ha ejtünk néhány szót a szadizmusban és a mazochizmusban közös fájdalomról. Tulajdonképpen ha valaki azt mondja, hogy a fájdalom látványa örömet okoz neki, ugyanilyen alapon az is elképzelhető, hogy egy másik személy a fájdalom érzésében leli örömét. A fájdalmat ugyanazok az idegvégződések továbbítják, mint az élvezetet. A fájdalom és az élvezet között ezért tehát nem mindig lehet világos különbséget tenni. Egy csípés lehet például fájdalom forrása, de kellemes érzést is kelthet, ha annak okozója olyan személy, aki szeret bennünket és akibe mi is szerelmesek vagyunk.
Ellenkező példával megvilágítva a dolgot: egy simogatás nagyon jóleső érzés, ha az szerelmesünktől származik, de visszataszító lehet egy idegentől a zsúfolt metrón. Ha valaki megkarcol bennünket egy tűvel, valószínűleg felkiáltunk fájdalmunkban, de ha kertészkedünk, akkor általában csak otthon látjuk, hogy kezünk tele van tövisek okozta karcolásokkal, amelyeket észre sem vettünk.

Tudatában kell lennünk:
1. hogy az emberi agy felfokozza vagy csökkenti az érzékelt ingereket,
2. ugyanazon fájdalom ismétlésével a fájdalomérzet nem fokozódik, hanem a szervezet hozzászokik ahhoz, és a fájdalom így (bizonyos határig) elviselhetővé válik.
Ennek a két szempontnak figyelembevétele alapvető fontosságú a szadomazochisztikus jellegű szexuális játékokban.

A fájdalom kiváltójának tudnia kell, hogy
1. „az erotikus elfenekelés” csak akkor vált ki kellemes érzéseket partnerében, ha az ehhez hozzájárul,
2. az első ütések nem kellemesek, de idővel azzá válhatnak; a határt azonban nem szabad túllépni. Egy bizonyos szinten a nő szexuális felizgulása olyan erős, hogy a klitorisznak egy enyhe ingerelése is elegendő egy robbanásszerű orgazmus kiváltásához.

Olvassuk hát figyelemmel ezt a témát és beszéljük meg nyíltan partnerünkkel. Hasznos lehet ez, mert hosszú távon mindenki szembekerülhet olyan problémákkal, amelyek az emberben addig csak szunnyadó hajlamokkal lehetnek kapcsolatosak. Jobb most ismereteket szerezni ezekről a problémákról, mint később zavarba esni egy olyan nemi eltévelyedésnek gondolt dolog miatt, ami nem más, mint egy egyszerű játék, vagy minden következmény nélküli múló szenvedély.

Perverziók a szexben

Posted on by Szexista

Mindenki másképp csinálja… De mi a helyzet azokkal, akik már szinte betegesen mívelik a szexet, és amit csinálnak, az már perverzitás?

Mielőtt bármi is eszedbe jutna perverzióról, gondolja arra, hogy a szexben mindent szabad, amit mind a két fél szeretne. A jó párkapcsolat alapja a jó szex, és ez akkor lehetséges, ha az igények nagyjából, vagy teljesen megegyeznek. Ha pl. összekerül egy szadista, és egy átlagos beállítottságú személy, akkor abból valószínűleg nem lesz tartós kapcsolat. A perverziók kialakulását többnyire az egyén személyiség-fejlődési zavarai okozzák.
Lássuk hát nagyvonalban, melyek is ezek!

Szadizmus


A szadizmus De Sade Márki nevéből származik, aki nyíltan hirdette ennek a tévelygésnek a szükségszerű létezését.
A szadizmus felfedezhető az ambíciók nélküli emberek körében, akik ily módon szabadulnak meg zavartságuktól. Gyakran előfordul politikusok, üzletemberek, vezetők körében is, akik a hatalmuk miatt válnak agresszívvé, és így vezetik le a feszültséget, valamint tudatják, hogy ők már bizony valakik…
A szadistának arra van szüksége, hogy partnerének fájdalmat okozzon, és ezt figyelemmel kísérje. Nemi izgalmat csak abban az esetben érez, ha a másiknak fáj az, amit csinál. Ahhoz, hogy izgalomba jöjjön, először megkínozza partnerét, majd a magáéva teszi, természetesen arra nem ügyel, hogy a párja élvezze is az együttlétet. Korbácsolás, karmolás, szögekkel kivert nyakörvek, tűk, ezek mint a szadista szex kellékei.

Mazochizmus

A mazochizmus Sacher-Masoch gróf nevéhez fűződik. Ez a férfi sokszor élt olyan hölgyekkel, akik szerettek uralkodni másokon. Vállalta, hogy engedelmes szolgájuk lesz feleségeinek, és ha valamit nem úgy tesz, ahogy ők azt szeretnék, akkor bizony megbüntethetik. Mondani sem kell, állandóan büntetésben volt… (Ezeket a nőket, akik büntetnek, dominának szokás nevezni.)
A mazochizmus teljes alárendeltséget jelent, és az ilyen ember szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. A mazochista állandó és alázatos áldozat, aki azt kívánja, hogy partnere rosszul bánjon vele.
A szadizmus és mazochizmus nemcsak azért ártalmas, mert személyiségtorzító hatású, hanem azért is, mert elemi erejű szenvedéllyé válhat.
Szado-mazo annak a neve, amit egy szadista és egy mazochista együtt csinál.

Fétisizmus

Kizárólag a férfiakra jellemző nemi eltévelyedés. A pszichoszexuális érés folyamata során a gyermek szexuális fantáziájához bizonyos holmik (női fehérnemű, cipő, harisnya stb.) kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása vált ki nemi izgalmat. A fétisiszták gyakran szárítóról, szennyesládából lopnak ruhadarabokat vágyaik kielégítéséhez.

 Frottőrizmus

A nemi eltévelyedések egyik meglehetősen gyakori fajtája. A frottőr a tömött villamoson, buszon azzal ingerli magát, (akár az orgazmusig) hogy nemi szervét az előtte álló nőhöz nyomja, dörgöli, vagy ha lehetősége van rá, közösülő mozgást végez. Mivel a kiszemelt áldozat a legtöbbször fél a megszégyenüléstől, nem tiltakozik hangosan, ez pedig tovább bátorítja az elkövetőt.

Voyeurizmus

A voyeurizmus az, ha valakit felizgat más személyek szexuális együttléteinek titkos megfigyelése a nemi vágy kielégítése céljából. A legtöbb voyeur úgy szeret nézelődni, hogy tényleg ne tudjanak a jelenlétükről, belőlük lesznek a beteges kukkollók, ez pedig mások privát szférájának undorító, szándékos megsértése.

 

Exhibicionizmus

 

A voyeurizmus ellentéte, azt jelenti, hogy valaki szereti, ha mások nézik a testét, vagy szexuális tevékenység közben figyelik. Egyes exhibicionisták szeretnek az ablak előtt vetkőzni, vagy maszturbálni annak reményében, hogy valaki meglátja őket. Az exhibicionizmus árnyékosabb oldala amikor (elsősorban férfiak) a nemi szervüket mutogatják, vagy maszturbálnak nyilvános helyen. Ők a szatírok, akik általában nem teljesen normálisak.

Szodómia

Az ember és az állat nemi aktusát jelöli. Régen leginkább az állandó nőhiánnyal küszködő fiatal pásztorok gyakorolták. Ma a ritka nemi eltévelyedések közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy természetellenes, és kevésbé elfogadható, nem higiénikus, és valószínűleg nem túl kellemes az állatnak se, ráadásul erkölcsi szempontból sem tuti. Akik állatokkal közösülnek, azok többnyire elmebetegek.

Narcizmus

A nárcizmus a fetisizmushoz hasonlóan szintén a férfiak körében fordul elő gyakrabban, de a nőkre is jellemző. Maga a megnevezés Narkisszosz ógörög mondai hőstől kapta a nevét, aki a történet szerint nem volt hajlandó Ékhó nimfa szerelmét viszonozni, ezért az istenek azzal büntették, hogy élete végéig saját tükörképébe legyen szerelmes. A végkifejlet szerint kielégíthetetlen és önmarcangoló szerelme olyan mértékig emésztette, hogy végül nárcisz virággá változott. A nárcista személy fő jellemzője, hogy szexuális érdeklődése kizárólag önmaga felé irányul, libidója is önmagát célozza meg és szerelmes saját testébe, meztelen testében leli örömét, abba gyönyörködik. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy párkapcsolatra egyáltalán nem érez késztetést és vágyat, orgazmust pedig önkielégítés által él át. Ez a szexuális aberráció felnőttkorban csúcsosodik ki, de serdülőkorban átmeneti állapotként is előfordulhat, leginkább a nemi jellegek kialakulása folytán. Meg kell említenünk, hogy úgy a fetisizmus, mint a nárcizmus bizonyos fokig egy normális szexuális kapcsolatban is előfordulhat, de ez nem jelent komolyabb aberrációt, amíg a partnerek egyike le nem mond a normális szexuális életről.

Pedofília

A pedofília görög eredetű szó, gyermekszeretetet jelent. Ezt mindenki bátran vállalhatja, mert az nem elítélendő, ha valaki szereti a gyerekeket. Sajnos, mára ennek a szónak pejoratív értelme van. Nem találkozhatunk a szakirodalomban egységes fogalom meghatározással. Talán az egyetlen közös pont, hogy azokat a szexuálisan, testileg érett személyeket nevezik pedofíloknak, akik nemi vágyaikat szexuálisan éretlen személyekkel szeretik kiélni. A Magyar nagylexikon XIV. kötete szerint a pedofília „szexuális aberráció, személyiségzavar, a még serdületlen gyermekek iránt ébredő szexuális vágy”.

A pedofíliát általában valamilyen szexuális aberrációnak tarják. A tudomány mai állása szerint nem kizárt, sőt nagyon valószínű, hogy genetikailag programozott hajlam található az ilyen személyekben, de ennek a hajlamnak a kifejlődése, vagy elnyomása már, a személy szocializációja során történik. A gyermekkori és serdülőkori nemi szerep tanulási zavarai, valamint a gyermek-, illetve ifjúkorban elszenvedett szexuális abúzus erősíthetik ezt.

Francia kutatások is megerősítik azt a feltevést, mely szerint betegségről beszélhetünk a pedofília kapcsán. Kimutatták, hogy az ilyen jellegű bűncselekményekért elitélt személyeknél szinte 100 %-os volt a visszaesés. Gyakorlatilag a börtön, a büntetés nem volt kellően elrettentő, nevelő hatású ahhoz, hogy ne kövessenek el a későbbikben ilyen bűncselekményt. Bár hazánkban hasonló kutatások nem voltak, de megfigyelhető, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett sorozatosan életellenes bűncselekményt elkövető személyek esetében a visszaesés aránya szintén 100 %. Ezeknél a bűncselekményeknél az elkövető nagyon gyakran szexuálisan is visszaélt áldozatával.

Az Egészségügyi Világszervezet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása során pszichiátriai betegségként határozta meg a pedofíliát.

Ez a kérdés nagyon fontos mivel ha elismerjük, hogy ezen cselekmények elkövetői betegek, akkor felmerül az a kérdés, hogy van-e jogunk őket büntetni, nem-e inkább a társadalmat védő intézkedések mellett a gyógykezelésükről kell gondoskodni. Főleg akkor, ha látjuk, hogy a büntetéssel nem érünk el célt, míg a gyógykezelés hatásos lehet, és egyben megvédi a társadalmat, a gyermekeinket.

Nagyon fáj

Posted on by Lulu
Nem hittem volna, hogy felhasználom ezt a képet valaha, de lementettem, amikor megtaláltam, mert magamra emlékeztetett. Csak összezavart, hogy nő a kezében lévő mellcsipeszeket másra akarja helyezni, a szemében pedig ott ég a hatalom és a határtalanság tüze. És éppen ez az, ami idegenné tette számomra. Az ember szinte elképzeli a lekötözött férfit, amint álló farokkal és remegő ajkakkal várja a kín és kéj kettősét, hiszen mindez ott csillog a nő kezében…
És most megláttam magamat, a kezemben ugyanilyen csipeszekkel. A szememben ugyanilyen tűzt véltem felfedezni, és fájdalmat akartam okozni. A különbség annyi volt, hogy én voltam a másik is, aki a képről hiányzik. És már nem gondolom, hogy onnan lemaradt az a bizonyos férfi. A fájdalomhoz nem kell másik ember, közben meg dehogynem kell! Hiába voltam magamtól kíváncsi, arra a hihetetlenül éles, csípős fájdalomra, amit az említett gyönyörűség okoz, szükségem volt egy másikra, hogy lássa, hogy neki csináljam, hogy megosszam vele az érzést. Nem a fájdalmat, azt csak magamnak akartam, méghozzá telhetetlenül, hanem arra vágytam, hogy a csillapíthatatlannak tűnő éhségemet lássa más is. Izgassa őt fel, irigyeljen, amiért én ezt teszem a testemmel, neki pedig nem lehet. Akartam, hog határok közé szorítsak egy másikat, amíg én a határtalanságom felé török. És közben, mindenekelőtt támogatásra vágytam, hogy „higgyen bennem”, mégha ez elég abszurd megközelítése is a dolognak. Mégis fontos, hogy ilyenor akarjon. Hogy meg akarjon dugni azért, hogy részesüljön abból, amit a saját szabadságomért teszek…
A dolog kevésbé romantikus oldala, hogy személy szerint sosem tudtam elképzelni más módot a saját magamnak okozott fájdalomra, mint a csipeszeket, de a korábban próbált ruhacsipesz ehhez képest semmi. Ez a fájdalom sokkal mélyebbre hatol, át a nedvességen, és bejárja a testem. A fantáziám toplistás mozdulatai közé tartozik a lánccal összekötött és bimbókra illesztett mellcsipeszek rángatása, de a kipróbálás után visszaesett pár helyet- hihetetlenül éles fájdalommal jár…
A kérdés csak az, hogy ha ilyen kínszenvedéssel jár, akkor miért csináltam, és miért akarom újra csinálni… Egyrészt, mert nem éreztem természetellenesnek, másrészt, mert szeretném, ha többet bírnék, szeretném ezáltal próbálgatni önmagam, a testem. Azért legközelebb egy csiklóra irányított, finoman rezgő vibrátorral fogom ellensúlyozni „az ékszert”… A mesterségesen gyönyörré alakított fájdalom viszont, úgy vélem, sosem lesz szükség számomra

A Szex – Szótár

Posted on by Szexista

dugasAlgolagnia – Orvosi kifejezés a szado mazochizmusra, vagyis azokra az „örömökre”, amelyek a fájdalom okozásából vagy elszenvedéséből erednek.
Bűntudat – Ütközési kár a tudatban. Akkor következik be, amikor valami, amiről tapasztalatból tudjuk, hogy jó, össszeütközik azzal a belénk sulykolt nézettel, hogy igenis: rossz.
C-film – Úgy viszonylik a kotonhoz, mint kapca a zoknihoz. A kapcából könnyen kibújik az ember lábujja.
Dörzsölődés – Álcázott módja a szexuális örömszerzésnek, mely abból áll, hogy egy zsúfolt helyen – pl. a metrón vagy sorbaállás közben az APEH-nál – nekitörleszkedik az ember egy másnemű személynek. Megjegyzendő: a másnemű személy ettől még nem lesz dörzsöltebb.
Dzsigoló – Olasz népi hős. [< dzsigó ló < digó ló < digó csődör]
Érosz – Görög szerelemisten. Római kollégáját Cupidónak hívták.
Erotikus művészet – Pornográfia selyem alsóneműben.
Exhibícionizmus – Erotikus művészeti bemutató.
Fejfájás – A nyak felső végéből sugárzó fájdalom. Gyakori kifogás nőknél, ha nincs kedvük hozzá.
Fetisizmus – Talizmán alkalmazása szexuális izgalom létrehozásához. A fetisiszta izgalomba jöhet egy bizonyos testrésztől, egy meghatározott ruhafélétől vagy más élettelen tárgytól. A gumiruhát ugyancsak fetisiszta szimbólumnak tekintik, kivéve a búvárokét.
Gokuraku odzso – Extázisban bekövetkező halál. Másképpen: herekiri, a harakiri egy tompa és életlen késsel elkövetett módozata.
Gólya – Szexuális kicsapongásairól híres festő neve fonetikusan. Innen az a spanyol eredetű népi hiedelem, miszerint a kisbabát egy bizonyos hosszú csőrű gázlómadár hozza.
Gomorra – Szodoma testvérvárosa.
Gúzsbakötés – A ferdék sportja. Nem tévesztendő össze a ferde nyomással.
Homokos bár – Helyesebben: „bár homokos”. Olyanokkal kapcsolatban jegyzik ezt meg irodalmi lebujokban, mint Oscar Wilde, aki bár homokos volt, nagyon imponált a női olvasóknak.
Homokos – Homoszexuális, legyen az férfi vagy nő, apró kvarcszemcsékkel beszórt vagy anélküli.
Kísérőnő – Jól szervezett prostituált.
Kiszívás – Kamaszok által okozott bélyeg a partner nyakán, mely gyakran tovább tart, mint a kapcsolat.
Kukkolás – Emelkedettebb nevén szkopofília. Szexuális élvezet szerzése abból, hogy valaki meztelen testeket vagy szexuális aktust les ki.
Lovak – Mrs Patrick Campbell, G.B. Show színésznő barátja mondta velük kapcsolatban: „Nem számít, mit csinál az ember a hálószobájában, csak az utcán ne csinálja, mert megijednek a lovak”. (Lásd Nagy Katalint is.)
Love – Közismert angol szó a szerelemre (l. ott). Nem tévesztendő össze a magyar/lovári „lóvé” szóval, mely a vásárolt „love” ellentételét jelenti.
Maszturbáció – Woody Allen szavaival élve: „Ne bántsátok a maszturbációt! Ilyekor az ember azzal csinálja, akit igazán tisztel!”
Mazochizmus – Szexuális élvezet merítése abból, hogy egy másik személy fizikailag kínozza vagy megalázza az embert. A szó Leopold von Sacher-Masoch osztrák regényíró nevéből ered, aki imádta, ha ostorozták. (Nem a kritikusok, hanem konkrétan.)
Mély torok (Deep Throat) – Minden idők egyik leghíresebb pornófilmje. Főszereplők: Linda Lovelace és Harry Zwilvlancz. (Ezt győzze nyelvvel az ember lánya!)
Misszionárius helyzet – A szexuális kísérletezés Genézis fejezete. Táncban a kályha a megfelelője.
Necc harisnya – Ajakmozgásmentes közlési módja annak, hogy: „Helló, szép tengerész!”
Nimfománia – Nyomorúságos, ám szerencsére ritka állapot, amikor egy erős libidójú nő képtelen elérni a szexuális kielégülést, s így azt hiábavalóan hajszolja. A boldog nimfóról szóló legendák az éretlen hímelme szüleményei.
Örömfiú – Többfunkciós szerető, elöl dugasszal, felül-hátul dugaljjal. Kívánság esetén sorba kapcsolható.
Paráználkodás – Szexuális tevékenység.
Péniszgörbület – A péniszben lévő rostos szalag miatt a megduzzadt hímtag bumeráng alakúra kunkorodik. Többnyire operálhatatlan elváltozás. A benne szenvedők rendszerint egyéni dákómozgatással alkalmazkodnak a helyzethez.
Pöcs – Híres műkorcsolyázónő neve fonetikusan.
Pornográfia – Bármi, bárhol, amit valaki, valahol obszcénnak tart.
Rejszolás – A hoki zsebváltozata. Nem tévesztendő össze a minigolffal, amelyhez lyuk is kell.
Rózsacsokor – Áldozati ajándék, melyet egy férfi küld egy nőnek röviddel előtte, utána vagy – alkalmanként – helyette. (Lásd a Bűntudat cikkelyt is.)
Sörfuccs – Hitler merevedési problémája az ismert puccs után. A hagyománytisztelő magyarokat inkább a fröccsfuccs fenyegeti.
Szadizmus – Szexuális gyönyör merítése fájdalom vagy megaláztatás okozásából egy másik lénnyel szemben. A szó de Sade márki nevéből ered. Ez a gazdag pszichopata 22 évet töltött börtönben. Noha rengeteg írás szól állítólagos hajlamáról, mindössze két apró esetet bizonyítottak rá, melyben része volt a nemi erőszaknak.
Szatiriázis – A nimfománia hím megfelelője. Az illetőt kielégíthetetlen libido hajtja, anélkül, hogy orgazmikus gyönyört volna képes elérni.
Szerelem – A legősibb ürügy.
Tök – A magyar kártya egyik színe.
Transzvesztita – Férfiruhába öltözött nő, női ruhába öltözött férfi. Ide vezet az, amikor egy megzavart párnak hirtelen kell felöltöznie a sötétben.

Vissza a cikkek nyitólapjára

Pier Paolo Pasolini – Salo, avagy a Szodoma 120 napja

Posted on by freya

1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.

Irodalmi háttér
A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.

A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.

Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.

Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.

Az ősbemutató
A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.