Tomor András (Tom Média) – Havas Henrik szemszögéből

A csődör persze a nőre nem izgul, csak a kancára. Egy no hiába simogatja a ló farkát, az nem fog fölállni. El kell előtte húzni a kancát, akkor megvadul, ugrál a csődör, aztán lenyugszik, de már kint van a nagy cer- ka. Ezeket a jeleneteket tömörre kell vágni. Nem baj, hogy ugrik a kép, az a fontos, hogy meglegyen. A forgatáson a csajok meg voltak fizetve, és tudták, hogy miért. Elkészítettem ezt a filmet, és vállalom. Azt viszont már nem tudnám elképzelni, hogy kiskorúval csináljak filmet. Nyugodtan akarok aludni. Az a véleményem, hogy ha valaki gyerekpornóval keres egy-két milliót, üljön utána tíz, de inkább húsz évig.
Ha kifelé megyünk a városból, a Kerepesi úton, a Tom Médiát valahol jobb oldalt találjuk. Az óriási épületrengeteget talán a századforduló környékén ipari célokra építették, jelenleg főként raktározási célokra használják. Minden mállik, szinte semmi sincs karbantartva. Tomor András azt mondja, hogy teljesen értelmetlen volna, hiszen itt mindenki bérel. Kapucsengőn kell „felszólni”, beengednek. Dinnyés Piroska fogad, az az alacsony, kövérkés nő, aki állítólag – legalábbis ezt mondja – komoly sikert aratott a Naplóban, talán még emlékeznek rá, ő volt a pornótanfolyam tanár nénije. Az ajtó a folyosóról nyílik, jobbra egy ismerős szoba, Piroska ott tartja óráit. Balra az iroda, mindenféle nyomtatókkal, komputerekkel. Aztán jobbra, balra megint csak szobák, óriási halmokban állnak a magazinok és a kazetták, vagy már becsomagolva, vagy még csomagolásra várnak. Tisztaság van és tisztes szegénység. Mindenből a legolcsóbbat vették, ez alól nem kivétel Tumor András irodája sem. Átlagosan berendezett szoba, ronda álmennyezettel. Balra az ajtótól világtérkép. A főnök sokfelé járt, Hawaiitól Thaiföldig. A térkép mellettfotó, rajta egy ravasz fejű rotweiler. Hogy a kék ülőgarnitúrán megfordult nők közül hány volt boldog, azt állítólag tőlük kellene megkérdezni. Ha egy vállalatnál gépírónőt keresnek, annak diktálnak, ha pornófilmhez keresnek szereplőt, annak… Naná, hogy van egy golfütő is, Amerikából hozták, el lehet vele játszani a főnököt. Van hozzá szobakészlet is. Két ablak közt két fénykép: az egyiken a főnök egy delfinnel, Kubában készült a fotó. A delfines alatt egy másik kép, jókora társaság, jet-ski versenyre jöttek össze, közülük néhányat én is ismerek, jól menő üzletemberek. Az L alakú íróasztal mögött valódi főnöki szék. Az italkészlet átlagosnak mondható: fanta, kóla, egy palackban tokaji, naponta csak néhány korty fogy belőle. Csöppet sem meglepő, van szivar is, méghozzá eredeti kubai. A polcokon mindenféle iratgyűjtő, DVD-kazetták. Az egyik sor tetején Daily News. Nem került semmibe, Los Angelesben, a Hollywood Boulevard-on osztogatták. A Tom Média egyszerre foglalkozik film- és újságkészítéssel, és forgalmaz is. Tomor András megpróbálja elmagyarázni azt, amit elsőre nem értek. A lényeg nagyjából a következő: A Tom Média nem készít filmet. Külföldi megrendelésre dolgozik, ajogok elkerülnek Amerikába és Németországba. Ezeket a jogokat aztán visszavásárolják. Pornóújságot pedig azért érdemes kiadni, mert így a legegyszerűbb reklámozni a filmeket. A cég Magyarországon a nagyok közé tartozik. Az a fiatalember, aki fogad, ma a hazai pornóipar egyik meghatározó alakja. Néhány hónapja még azt sem tudtam, hogy a világon van. Nemigen ad interjút, fotóit nem közlik a bulvárlapok, magának és az üzletnek él. Pedig azt hittem, hogy a pornóiparnak lételeme – legalábbis a producereknek – a nyilvánosság.
– Inkább nem mondanék semmit. Nem akarom Kovit cikizni… Nekem nem ambícióm, hogy állandóan szerepelges- sek, én pénzt akarok keresni. Kovi sehol sem volt, amikor én már ezt csináltam.
– Pénzben kifejezve mekkora nagyságrendű a magyar pornófilmpiac?
– Milliárdos. Dolgozik például itt, Magyarországon egy külföldi producer, az egyik amerikai cég alkalmazottja. Évi egymillió dollár körül van a költségvetése, abból forgat öt nagy, tíz kicsi és még tíz amatőr filmet. Ennyit kötelezően le kell tennie az asztalra. Azt az egymillió dollárt nem nálunk költi el, és ezzel nincs egyedül.
Tomor András 55 éves, eredeti szakmája autószerelő.
– A család fönn volt, főleg apuci, aki az egyik legnagyobb ruhagyár igazgatója volt, aztán egy külker vállalat vezérigazgató-helyettese lett.
Hála a papa magas sarzsijának, Andriska könnyen hozzájutott a külföldi szexlapokhoz, pedig apja rejtegette azokat a tizenegy éves fiú elől. Aztán jóval később, amikor András már hivatásszerűen foglalkozott a pornóval, borzasztóan megharagudott, szóba sem állt a fiával, sőt még azt is meg akarta tiltani, hogy a nevét használja. A mama – hát igen, ilyenek a mamák – kiállt a fia mellett, sőt ma már ő a cég főkönyvelője. Semmi túlzás nincs abban, hogy kimondottan családi vállalkozásról van szó, hiszen András öccse, Tomor Péter szinte a bátyja jobb keze, ezenkívül sógornője, Tímea is a cégnél dolgozik.
A szülők tizenhárom éves korában elváltak.
– Állandóan hánytam a hercehurca miatt. A fater elvitt volna, az anyám nem engedett, húzogattak ide-oda, hogy hová kerüljek. Volt egy öt-hat hónapos időszak, amikor a faternál voltam, aztán átköltöztünk a nagyanyámhoz, akit ki nem állhattam. Amikor hétvégén hazamentem anyuhoz, egész nap hánytam. Utólag már minden összemosódik, zűrös időszak volt, ide-oda költözésekkel.
András apja nagyon korán, már huszonnégy évesen főnök volt. A gyerek megszokta, hogy május elsején ő nem vonul, hanem a tribünön áll. Számára természetes volt, hogy az apja olyasmit is megszerzett neki, amiről más gyerek otthon Kispesten még csak nem is álmodott.
– A konfliktus abból adódott, hogy ha mi, gyerekek, elbasztunk valamit – márpedig a gyerekek el szoktak baszni dolgokat akkor ezt ő helyrehozta, viszont állandóan a szemünkre vetette. Idézőjelben azt szokta mondani, hogy nem szereti, ha a hatalmát a mi hülyeségeink helyrehozására kell fordítani.
András azt mondja, hogy ő gyárilag apás volt, de most már teljesen anyás, pedig az apja focimeccstől kezdve mindenhova vitte. Ez jó volt, de később – a válás időszakában – úgy érezte, cserbenhagyták. Az apja mostanában hívogatja, hogy menjenek megint együtt, de András azt mondja, neki most erre nincs nagyon ideje.
Az osztályfőnöke már a középiskolában megmondta, hogy Tomor Andrásból soha nem lesz autószerelő, pedig a gépkocsi a mai napig érdekli. Büszke arra, hogy a pornó mellett egy autós újságot is megjelentet. Az olaj ugyan nem izgatta, de a vezetés már annál inkább. Azt mondja magáról, hogy kreatívnak született.
– Amikor a váltóról tanultunk, bele se néztem a könyvbe, megpróbáltam kitalálni, hogyan kell működnie. A tanár azt mondta, hogy előbb tanuljam meg, és utána találjam föl.
Egész életemben modelleztem, maketteztem. Gyufaszálból űrhajót készítettem, sőt megcsináltam az Alfa holdbázist is.
Igazából pilóta szeretett volna lenni, ezért első lépésként repülőgép-műszerésznek jelentkezett, de nem vették fel – így lett belőle autószerelő. Nem adta fel a reményt. Amikor bevonult katonának, pár hónapig azzal hitegették, hogy jelentkezhet pilótának.
– Akkoriban kezdődött a honvédség mélyrepülése. Egyre kevesebb volt a pénz. Azt mondták, hogy még a meglévő pilótáknak sincs elég gépük, nemhogy az újaknak legyen…
András 1988 őszén szerelt le a katonaságtól, és megpróbált elhelyezkedni a szakmájában. Azt mondja, akkor Magyarországon egyetlen helyen lehetett hivatalosan nyugati autót venni, Lippainál Budán.
– Akkor odakerültem, mint autószerelő, szét kellett bontanom egy régi, állólámpás Mercit, ugyanis alkatrészt is árultak. Nekiálltam, majdnem a fejemre esett az egész futómű. Próbáltak segíteni, mutatták, melyik csavart lazítsam ki. Elkezdtem csavargatni, leszakadt az egész. Gondoltam, na jó, akkor ennyi!
Ez volt az az idő, amikor a magyarok Gorenjéért jártak Bécsbe, de hoztak mást is, amit csak lehetett. Tomor maketteket hozott. Ez volt a hobbija.
– Magyarországon nem lehetett makettet kapni, ezért aztán kimentem Bécsbe két szatyorral. Hamar megtaláltam a boltomat. Egy idő múlva már vártak, előreköszöntek, sőt még kedvezményt is adtak. Volt, hogy egyszerre két zsák makettet vittem haza. Egy-egy fuvaron a dupláját kerestem. Havonta kétszer fordultam. Akkoriban hetven-nyolcvanezer forint jó pénznek számított.
Megnyugtatom Andrást, hogy persze, ez az akkori mértékkel is apró ügy, már nagyon régen elévült. Ő egyébként akkor éppen egyedülálló volt, barátnő sehol. Pedig András viszonylag korán, tizennégy-tizenöt évesen már benne volt a szexben, ami konfliktusokat okozott, főleg az iskolában.
– Álszent és prűd ez az ország, el volt itt nyomva minden, nem lehetett semmiről sem beszélni.
A rendszerváltás időszakában már nemcsak beszélni lehetett, de sok minden mást is. András két bécsi út között olvasott egy hirdetést.
– Modelleket kerestek, elmentem. A Kacsa Magazinban én voltam az első Mister Kacsa, utána jött a Popó Magazin. így, utólag nem volt nagy szám, le kellett vetkőzni, aktfotó készült. Jól megfizették. Tíz-tizenöt ezret fizettek alkalmanként.
András nem volt hajlandó „betagozódni” az elnyomottak közé.
– Úgy kezdődött, hogy az akkori barátnőmről csináltam fotókat. Mutattam ismerősöknek, megkérdezték, miért nem foglalkozom ezzel komolyabban. Akkor kezdtem el. Tizennyolc-húsz évesen persze nem könnyű boldogulni, még akkor sem, ha például Fenyő a szexfotókkal futott föl.
András azt mondja, hogy ő Fenyőnél merészebb fotókat csinált. Modellt szerezni egyébként nem volt nehéz. Az első lány például tisztán izgalomból vállalta. Hogy a többi miért?
– Mindegyik más hullámhosszon mozog. Alapjáratban mind azzal nyit, hogy szégyenlős, legfeljebb fehérneműset vállal. Hosszan tudnám sorolni azokat a lányokat, akik egy óra múlva már mindent megcsinálnak.
András nem állítja magáról, hogy tanult pszichológus, de abban biztos, hogy rendelkezik azzal a rejtélyes képességgel, amely hat a lányokra, a nőkre. Ezt a képességét ráérzésnek nevezi.
– A legtöbb lány vacillál, hogy bevállalja-e vagy sem. Ezen a dilemmán kell őket átsegíteni. Nem átlökni, hanem rávezetni. Az a cél, hogy magától jöjjön hozzám. Annyi a titka az egésznek, hogy meg kell találni azt a pontot, ahol elakad, rá kell érezni, hogy miért bizonytalan. Ha ez sikerül, a mérleg átbillen, eloszlanak a lány kételyei. Persze sokat hallanak arról, hogy lehúzzák, átverik őket, és beszélnek egyebekről is. S ez akkor is probléma, ha nincs bizonyítva.
Tévedés azt hinni, mondja Tomor, hogy a lányoknak csak a pénz számít. Akiben nincs exhibicionizmus, magamutoga- tási vágy, aki nem élvezi, amit csinál, attól hiába kérnek bármit, úgysem sikerül. Márpedig a lányok többségének nem sikerül. Van persze olyan eset – és erre nagyon kell vigyázni-, hogy a lány bevállalja, aztán mégis borul a bili.
– Megfordult nálam egy lány, jól kifogtam, apja, anyja gyámügyes volt. Kerekedett egy kis botrány, nem túlságosan nagy, mert óvatos vagyok. Előre kifogom a szelet a vitorlából. Ha idejön egy lány, aláírunk egy szerződést, ami pontosan megszabja, hogy mit kell csinálni, és mennyiért. Még az is benne van, hogy a munka után a pénzét átvette. Borzasztó világos a képlet: én fölajánlok egy munkát, ő pedig eldönti, hogy elegendő-e. Nincs kényszer, rám ne legyen mérges senki.
Ki ne akarna persze sokat keresni? A pornóban minden azon múlik, ki mit hajlandó „bevállalni”. A tarifa a sima aktfotózással kezdődik, de sok mindentől függ. Harminc-negyvenezer forint a kezdő tétel, több tényező is számít. Például hogyan néz ki a lány, meg hogy csinált-e már ilyet.
– Ha sok helyen szerepelt az illető, levon az értékéből, mert a magazinok az új arcokat keresik. Egy lány maximum néhány évig pörög, aztán betelik vele a piac, és kellenek az újak. Ami a filmet illeti, van a sima amatőr jelenet, utána van profis, egy fiús, két fiús és ez így megy fölfelé – magyarázza. – Nehéz meghatározni, hogy a pornófilmben mennyi a csúcsösszeg. Van, aki kizárólagos szerződést köt egy céggel, ők kapnak egy évben mondjuk X milliót. Volt, aki öt-hat filmért tízmilliót kapott egy évre. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ez a gázsi öt-hat évvel ezelőtt volt érvényes. Ott már jöt-
tek a csajok, egyre jobban belebonyolódtam ebbe az egészbe.
De nagyon gyorsan kinőttem belőle, elég hamar már én fotóztam, és szerveztem a forgatást.
Magyarán: András rájött, hogy ebben üzlet van, ráadásul érdekelte is a dolog.
– Persze, hogy érdekelt! Azt csinálom, amit szeretek. Csajok között mozgok, ami nem verejtékszagú. Melózni kell, de az ember nem lesz olajos, mert amit a csajok koszolnak, könnyen lemosható.
Elkezdte gyártani a fotósorozatokat, filmezett, a Kacsa Magazin megszűnése után a CATS foglalkoztatta. Gyakorlatilag ő csinálta az újságot.
– Idejött egy svéd srác, egy-egy szám készítésekor egy hetet töltött nálunk. Elmagyarázta, mit hogyan és miért kell csinálni. Egy pornómagazin olyan, mint a hajó: van gerince, váza, azokhoz kell kötni a különböző témákat. Fontos, hogy mit sugároz a címlap, hogy elöl vannak a nagy sorozatok, hátul a szexhirdetések. Szép lassan megtanultam…
Még mindig a nyolcvanas évek végénél tartunk, ez volt az az idő, amikor András szerint suttyomban mindenki pornót forgatott. Lassan kialakult a szakma infrastruktúrája. A nagy költségvetésű külföldi filmekhez rendelkezésre állt a filmgyári stáb, egyre-másra alakultak a modellügynökségek, a Fókusz elkezdte forgalmazni a külföldi filmeket. A jogszabályi háttérrel egészen a kilencvenes évek közepéig a kutya se foglalkozott. András az első nagyobb szabású forgatásoknál még csak fotósként volt jelen, aztán belevágott a filmkészítésbe.
– Figyeltem, ki mit csinál. Akkor már kialakult egy olyan réteg, amely kifejezetten erre specializálódott. Na, gondoltam, csinálok egy filmet, de kis költségvetéssel, olcsóbbat, mint mások. Százötvenezerbe került. Úgy indultam, hogy eladtam az autómat, és kölcsönkértem pénzt. Jópofa, hogy a
Bakáts Tibor Settenkedő írta a szöveget, sőt ő is mondta föl. Egy gyerekkori haverom, az operatőr ajánlotta, így találkoztunk. 1991-ben készült el, ez volt az első kifejezetten magyar pornófilm, a Jancsi és Juliska. Megtaláltam a megfelelő parkot, medvével, ketrecekkel, elöl a csaj a boszorkányseprűvel, háttérben a mackók. Ott álltam, hogy na most mi legyen? Hogy fogom én ezt terjeszteni? Szexshopból akkor még csak kettő volt Magyarországon. Ekkor jött Kovi, hogy ő megvenné a filmemet. Ő is akkor kezdte el. Kapásból leforgatott pár filmet, olyanokat, hogy Hárman párban meg Öten párban. Semmiről sem szóltak, történet nem volt, egyszerűen megcsinálták.
Most Tomor verziója következik azokról a bizonyos hősidőkről.
– Kovi akkor érkezett, amikor a Fókusz Videó. Ő a Fókusz tulajdonosával volt jóban, együtt csinálták az éttermi fotózást. Volt persze veszekedés, torzsalkodás is. Mint mondtam, Kovi úgy indult, hogy megvette a filmem jogát, és legyártott magának négy filmet. A fókuszos barátjával megbeszélték, hogy a Fókusz csak külföldi filmet ad ki, magyart nem. Kovi lesz az, aki az ő infrastruktúráját meg stúdióját felhasználva kezdi a terjesztést a videotékáknak.
A Jancsi és Juliskába fektetett pénz fél év alatt, úgy-ahogy visszajött. Az üzlet kezdett beindulni. Iroda, titkárnő, mo- delltanfolyam, jogi háttérrel rendelkező vállalkozás, eleinte bt, ma már kft. Ebből a munkából már normálisan meg lehetett élni – mondja András.
’95-’96 körül járunk.
– Éltem a világomat. Jöttem-mentem, szórakoztam, tudtam, hogy megvan a pénzem, nekem ennyi elég volt. A többibe magasról beleszartam. Csakhogy jöttek, hogy csináljunk újságot! Meg is csináltam a Tutti Fruttival. Amikor bejött a dolog, kiraktak. Akkor még nem voltam róka. Megkötöttük a szerződést, én pedig sok apróságra nem figyeltem oda. Azóta is torzsalkodunk, ők persze csak vonogatják a vállukat. Ezeknek az egykori partnereimnek több száz filmet gyártottam, azokkal alapozták meg az üzletet. Most már nem csinálok nekik semmit.
Azt mondja, a szex mindig is fontos volt számára, az igazi kihívást az jelentette, hogy minél több lányt megszerezzen magának. Nem tehet róla, a vérében van.
– Kezdek lenyugodni, már nem hajtom úgy a nőket. Az elmúlt tizenöt év alatt elég sok mindent láttam, sok minden történt.
A ’90-es évek derekán tehát futott a szekér, pedig András nem vette igazán komolyan. Számára az volt a legfontosabb, hogy a lehető legjobban éljen. A család közben fújolt.
– Egy kis dafke is volt bennem. 1996-ban vagy ’97-ben vettem egy Porschét. Megvolt három évig, aztán eladtam. Nem azért vettem, mert másnak nincs, hanem azért, mert nekem pontosan az kellett. Sok kocsim volt már, az autókat nagyon szeretem. A feeling a fontos, a tudat, hogy van otthon egy Porschém, amibe akkor ülök bele, amikor csak akarok. Porschét vezetni megfoghatatlan életérzés. Most a hetekben várom az új jet-skimet. Bombardier 1500-as, négyütemű, vízhűtéses motorral, 215 lóerős. Az öcsémmel közösen tartunk egy verseny gokartot. Van még két kutyám meg egy macskám is. A macska, Lucifer, veri a két rotweilert. Luciferrel már nyolc éve vagyok együtt. Ő talált meg, én sose akartam macskát. A belvárosban, egy pinceablak előtt ült, egész kicsi volt, talán három hónapos lehetett. Utánam jött, aztán lemaradt, de másnap megint jött utánam. Leült előttem, nem tudtam kikerülni. Elindultam, futott utánam. Magamhoz vettem, és azóta együtt vagyunk.
Volt tehát az a bizonyos bulizós korszak a ’90-es évek közepén. Száguldás, Porsche, szerelem… Ó, ó, ó!
– Kezdtem föleszmélni, hogy ha nem kapcsolok, akkor sokan szépen beelőznek. Igazából ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni a céggel. A tudás és az ismeretség már megvolt, ez alapozta meg a Tom Médiát- filmgyártás, újságkiadás, oktatás. A pornópiac fullon van, ezért csinálok még autósmagazint meg egy-két humoros lapot is. A pornóban egyre jobban visszaesik a kereslet. Beindultak a műholdas adók, a pornócsatornák, a Private Gold mára az egész világot uralja. Az igények is nagyon elmozdultak.
– Pedig a filmcsinálás a régi szép időkben roppant egyszerű volt – meséli. – Egy fiú, egy lány, közvetlen aktus, ennyi a szex. Mára két alapvető irányzat alakult ki, hozzánk egyre inkább begyűrűzik a német vonal, ahol mindennek látszódnia kell. Alapképlet: a férfi nemi szerv a nőbe hatol. Az amerikai stílus más. Ott fontosabb a színészi munka, embereket látunk, akik szerelmeskednek, ami azért lényeges, mert a németeknél, meg a skandinávoknál kefélni kell – magyarázza Tomor. – Körülbelül 1994 óta egy filmet már csak úgy lehet eladni, ha van benne anál, aztán jött a dipi – két fiú, az egyik a puncit, a másik a segget dugja. Aztán jött a harmadik fiú, akinek a lány szája jut. Innen kezdve már nincs megállás, a szakmában úgy mondják, hogy jöttek az aberrált németek, a szado-mazo, a kaki, a lovas, az állatos. Az utóbbi jelenthet mindent: kígyót, békát, malacot, halat.
Hogy miért alakult ez így, az Tomor számára sem teljesen világos. Kik azok, akik vásárolnak? Ez a nagy kérdés!
– Teljesen átlag emberek. Külsőre úgy is néznek ki. A pornóiparnak az ő álmaikat, fantáziájukat kell kielégítenie. A szex- shopba bejön egy úriember, öltöny, nyakkendő, sztármenedzser, és a legdurvább állatos filmet kéri. Nem tudom megmondani, miért, lehet, hogy röhögni akar, lehet, hogy már csak az extrémet élvezi.
Tomor nem titkolja, sőt beszélni is hajlandó róla; ő is csinált egy állatos filmet.
– Napi egy kilót kaptam. Jó pénz volt nekem, a ’90-es évek elején hogyne lett volna az. Fölhajtottuk, ami kellett, megnéztünk pár lótenyészetet. A csődör persze a nőre nem izgul, csak a kancára. Egy nő hiába simogatja a ló farkát, az nem fog fölállni. El kell előtte húzni a kancát, akkor megvadul, ugrál a csődör, aztán lenyugszik, de már kint van a nagy cerka. Ezeket a jeleneteket tömörre kell vágni. Nem baj, hogy ugrik a kép, az a fontos, hogy meglegyen. A forgatáson a csajok meg voltak fizetve, és tudták, hogy miért. Elkészítettem ezt a filmet, és vállalom. Azt viszont már nem tudnám elképzelni, hogy kiskorúval csináljak filmet. Nyugodtan akarok aludni. Az a véleményem, hogy ha valaki gyerekpornóval keres egy-két milliót, az üljön utána tíz, de inkább húsz évig. Forgattam melegpornót is, egészen pontosan kettőt. Már nem csinálok többet, mert ha csak rágondolok, a hátamon feláll a szőr, minden bajom van. Tudom, hogy azért is fizetnek, de hála istennek, lekopogom, ennyire nem kell a pénz. Zárjuk is le ezt a dolgot, ez nem az én műfajom.
Aki pornózik, nem egykönnyen talál magának állandó barátnőt. Elég zavaró, amikor a pornószínész holtszezonban társaságba megy, mindenki hozza a barátnőjét, csak éppen ő nem. Ha van is neki, azt fix, hogy nem lehet elvinni. Civil barátnő pedig nincs.
– Ez a szakma a szexualitásról szól. Ez is csak egy iparág a maga paramétereivel: mit kell csinálni és miért. Természetesen magánélet is van, de az már érzelmekkel. Méghozzá olyan érzelmekkel, amelyek adott esetben szexmentesek. A barátnőre máshogy néz az ember, mert azt mondja, hogy ő csak az enyém. Az viszont már nem fér bele, hogy elválunk reggel, ő is megy dolgozni, meg én is, és közben tudom, hogy ott hárman megdugják. Munkának munka, de mégis csak megdugták. Az arcába törli a cuccot, aztán hazajön és édes puszit ad…
Nehéz a pornós élete…
– Ha nem a szakmából választok lányt és nem mondom meg, hogy mit csinálok, előbb-utóbb a diszkóban a nyakamba ugrik az egyik pornós lány, és máris kész a lebukás.
Andrásnak már két éve állandó kapcsolata van, természetesen abszolút civil. Most negyedikes egy középiskolában, együtt, egy háztartásban élnek, közös otthonból megy András dolgozni, a lány pedig az iskolába, tanulni. A lány szülei tudják, hogy a férfi mivel foglalkozik.
– Pénzt keresek. Senkinek sem okozok kárt, és nem bántok senkit. Nehezen tudom elfogadni azoknak a véleményét, akik a pornó ellen ágálnak, mert jó dologról van szó. A szexualitás az ember alapvető ösztöne, hiszen a fajfenntartásról szól. Azt mondják, hogy a rendőré rendes foglalkozás. Közben bevisz egy büdös csövest, aki teleokádja az autóját. Jobb szakma? Szerintem nem.
A legnagyobb sztároktól eltekintve, az árak lefelé mennek, a szakmában mindenki panaszkodik. András különben nem hajt sztárokra.
– Gazdasági okokból, ugyanis nem éri meg. Egyébként Kovi is rókáskodik. Akiket mutogat, nem az ő, hanem a Private sztárjai. Egy forintot nem tesz a lányokba. Van mellette egy producer, egy izraeli manus, az kapja a lét. Megmondják Kovinak, hogy milyen filmet kell forgatni, idejön, megcsinálja, megkapja a rendezésért a pénzt, sőt ehhez még megtarthatja a magyar jogot is. A sztár pedig a Private-é és nem Kovié. Csak hát, ő így adja elő magát.
András, mint az már az elején kiderült, elsősorban a pénzért csinálja.
– Csináltam olyan filmeket, amikhez, bevallom, nem sok közöm lenne, de olyan jól megfizették, hogy mégis leforgattuk, leszerveztük. Van, amikor nagyok sok a fiú. A németeknél megy az úgynevezett gangbang, amikor egy csaj tizenöt fiúval van, és utána úgy néz ki… Az már nekem is sok szokott lenni. A normális dolog: egy fiú, egy lány, legfeljebb az egy lány, két fiú. Na és ott van persze a leszbi, az most nagyon lendül. Sok lány azt mondja, hogy pornózni nem akar, de a leszbiben benne van. Vannak azért keményebb leszbi jelenetek is. Ezt úgy mondják, hogy egymásnak bármit, de rögtön hozzáteszik, hogy fiúval azért nem. Szerintük a leszbi nem is pornó.
András azt mondja, hogy tőle a homoszexualitás igencsak távol áll, de azért a cégnél már három homofilmet leforgattak. Szerinte homokosokkal nem lehet forgatni, mert ők nem tudják rendesen megcsinálni.
– Életemben nem ültem még úgy seggre, mint amikor odahozták a két meleg fiút, de úgy is néztek ki – echte homokosok voltak. Gyárilag! Hogy azok mit műveltek! Egyszerűen nem lehetett instrukciót adni nekik. Úgy egymásnak estek, hogy azt hittem, ezeket szét sem lehet robbantani.
András, még így utólag is fel van háborodva, borzasztó mérges.
– A buzikkal nem lehet dolgozni! Ezért csinálják a vér profik heterókkal. Biztosan emlékszik még Kordára, akit Budán lelőttek. Buzifilmben ő volt a király Magyarországon. Itthon forgatott, külföldön eladta. Nagyon sok pénz volt benne. Ő mesélte, hogy nem túl bonyolult a képlet: meg kell találni a hetero fiút, meg kell fizetni, aztán ha kell, majd besegítenek a lányok a jelenet előtt, így majd föláll neki.
Tomor nem prűd – ez már eddig is kiderült -, de homo- filmeket nem forgalmaz. Azt mondja, van itthon egy ilyen cég, csinálják csak ők. András igazából az amatőr filmben nyomul, gazdaságilag az éri meg.
– Egy profi filmet egyszerűbb kintről megvenni. Itt, Magyarországon több millió forintért forgatják le az amerikaiak, aztán otthon, meg Nyugat-Európában terjesztik, én pedig ezer dollárért megveszem a jogot.
TOMOR ANDRÁS – TOM MÉDIA
Az amatőr pornófilmkészítés gyárszerűen működik, és bár nem lehet olyan nagy pénzért eladni, mint a profit, de azért sok kicsi, sokra megy…
– Az amatőr attól amatőr, hogy kicsi a stáb, az egész körítés sokkal egyszerűbb, nincs agyonkomplikálva. Egy „bejövő snittet” nem veszünk föl háromszor, az a jó, ami elsőre megvan. Minden gyorsan megy, nem kell komplikálni. Az amatőrben a csajok is gyorsabban pörögnek.
Ha már a lányoknál tartunk, nekem feltűnt, hogy a sztároktól eltekintve elég kevés szép nőt látok a borítókon, pedig András szobájában is százával állnak a kazetták a földön meg a polcokon.
– A külföldi idejön, teljesen mindegy, hogy amerikai, francia vagy olasz, igazából azzal szerzik meg a legjobb, leggyönyörűbb csajokat, hogy garantálják: Magyarországon nem látja őket senki, és ezt be is tartják. Egyszer komoly probléma is volt ebből, de korrekten megoldották. Külföldön hivatalosan fölraktak egy magyar lányt az internetre, valaki levette, és feltette egy hazai websitre. Meg is tehette, mert ennek az egésznek a jogi része itthon elég gyenge lábakon áll. A szülők megtudták, a csaj ment a franciákhoz, és megkérdezte, hogy mi van az ígérettel. A franciák vállalták a jogi képviseletet, és az összes költséget.

Bőrszoknya SM történet

A rövid bőrszoknyádat veszed fel, amitől olyan szexinek érzed magad, és mint amikor ilyen hangulatban vagyunk mindig, nem veszel alsóneműt. Felülre csak egy vékony áttetsző blúz kerül, lábaidra magas sarkú szandál. Rajtam sötét öltöny van, és egy könnyű ballonkabát a karomon átvetve, ha hűvösebb lenne az idő.
Késő szeptember van, de azért még meleg az idő. Sétálni megyünk, jelentem be, és te nem szólsz semmit, csak megadóan bólintasz. Ahogy kilépünk a bérház ajtajából a későesti Landfelder utcára, egy kicsit megborzongsz a hidegtől. Szótlanul megyünk egymás mellett. átkarollak. A jobb kezem a nyakad köré fonva, és lassan becsúszik a blúzod alá. Az utca kihalt, csak itt-ott tűnik fel egy késői járókelő. Amikor senki sincs a közelben megfogom a melledet. Ismét megborzongsz, de most nem a hidegtől. így megyünk tovább. A néhány járókelő aki szembe jön, nem törődik velünk. Talán nem is látják. A Hilton előtt magamhoz ölellek, és megcsókollak. Közben az egyik kezemmel felhúzom a szoknyádat, és megmarkolom a feneked. A buszmegállóban többen állnak pár lépésre tőlünk, könnyen észrevehették, hogy nincs rajtad alsónemű.
Megyünk tovább a Ring felé. Amíg átmegyünk a hídon a fények gyengébbek, és itt nem sétálnak emberek sem, csak az autók suhannak el előttünk, amíg a piros lámpára várunk. Most nem ölellek át, hanem egy lépéssel előtted, melletted megyek. Rád szólok, hogy tedd hátra a kezedet, és te megteszed. A kezemet leeresztve becsúsztatom a lábaid közé, és séta közben elkezdem masszírozni a puncidat. A simogatásom úgy jut egyre beljebb, egyre puhább és egyre nedvesebb részek felé, ahogy közelítjük a város közepét. Bár most nem látlak, hiszen majdnem mögöttem jössz, a kezemmel tested minden egyes apró rezdülését érzem, és észreveszem, hogy minden gyakorlatod ellenére néha megakad a lépted a magas sarkú cipőben. De erről nem a lábbeli tehet.
A Ringen jobbra a Volkstheater, éppen vége egy előadásnak, rengeteg ember nyüzsög az épület előtt. Mi most nem arra megyünk, hanem az opera felé. Ahogy elhaladunk a hotelek előtt a későesti portások utánunk néznek. A Bristol hotel portása még hangosan krákog is, de nem érdekel. Lemegyünk az aluljáróba. A lépcsőn megint magam mellé vonlak, és átkarolom a vállad. A lépcső közepén megállunk, és megint megcsókollak. A szemedben látom, hogy a Hiltontól idáig igen nagy hatással volt rád a séta.
Csók közben kigombolom a szoknyád oldalán a két gombot, amely az oldalsó sliccet húzza össze. így nem feszül a fenekedre annyira a szoknya, és felhúzni is könnyebb. Egy kicsit fel is húzom elöl. Nem nagyon épp csak annyira, hogy alulról be lehessen látni. A lépcső aljában fekvő koldus be is láthatna, ha nem aludna. Ezt megsúgom neked. Odanézel. A koldus éppen megmoccan, mire te egy kicsit eltolsz magadtól, megigazítod a szoknyádat, és elvörösödsz.
Elindulsz lefelé a lépcsőn, folytatod a sétát, de én nem megyek utánad. Két lépés után megállsz és visszajössz hozzám. Nem kell mondanom semmit. Lehajtod a fejed, és csak annyit mondasz: Bocsánat. Erre sem történik semmi, csak állok, és nézlek. Erre te szégyenlősen elfordulsz, hogy ne is lássd az alvó koldust, és megemeled az előbb megigazított szoknyádat. Most megint beláthatna. Sokat veszít a fickó, nem tudja, hogy az éjszaka nem alvásra való. Most még vörösebb vagy mint az előbb. Még mindig nem mozdulok, és most már nem tudod, mit kellene tenned. Csak egy pillanatig tart az egész, csak addig, míg teljesen felfogod, hogy mindentől függetlenül akkor bocsátok meg, amikor én akarok. Mozdulok, és megyünk tovább.
átkarolom a hátad, és megmarkolom a feneked. Sok koldus ül az aluljáró mindkét oldalán, de többnyire alszanak. A metró előtt az egyik még ébren van, a falnak dőlve, félig ül, félig fekszik. Előveszek egy százschillingest, és megmutatom neki. A szeme felcsillan, de látom rajta azt is, elhinni sem akarja, hogy ezt a pénzt megkaphatja. Megállítalak mintegy öt méterre a koldustól, én pedig odamegyek hozzá. Valamit beszélek vele, de te nem hallod, hogy mit. Amikor visszajövök a százschillinges még mindig a kezemben van.
– Nem kell neki a pénz. – mondom – Azt akarja, hogy inkább a túloldalon, annak az alvó társának a dobozába rakd bele.
Miközben befejezem a mondatot a kezedbe nyomom a pénzt, és begombolom a szoknyádat. Most nagyon feszes. Tudod, hogy minden egyes szavamnak jelentősége van, és megérted, hogy nem szabad a pénzt ledobni: le kell rakni. Ehhez pedig az ébren levő koldusnak hátat kell fordítanod. Leguggolni nem tudsz, ehhez túl szűk a szoknya. Lehajolni is csak akkor, ha előtte elől egy kicsit felhúzod. Akkor viszont hajolás közben hátul is felcsúszik.
Odamész a koldushoz, megigazítod a szoknyád, hogy le tudj hajolni. Most megint olyan vörös vagy, mint a lépcsőn. Lehajolsz, és leteszed a pénzt. Közben a másik oldalon a vigyorgó fickó minden egyes apró részletét látja a fenekednek, és talán a puncidnak is. Amilyen gyorsan csak tudsz felállsz, és elindulsz felém. Automatikus mozdulattal megigazítanád a szoknyádat, de felemelt ujjam figyelmeztet, hogy ezt a hibát már a lépcsőnél is elkövetted.
Megyünk tovább, kezem a válladon. A szoknya, amely egyébként sem hosszú, most enyhén fel van húzva, és tele van keresztirányú ráncokkal. Biztos lehetsz benne, hogy a koldusok bármelyike, ha ébren van, tisztán láthatja a puncid alját. Tudom, hogy minden egyes gondolatod ekörül forog, mert még mindig nagyon vörös vagy, és a kezeid többször is automatikus mozdulatokat tesznek a szoknyád felé, és minden önuralmadra szükséged van, hogy ne húzogasd le az alját. Amikor visszanézek, úgy húsz méterről éppen látom, hogy a koldus visszaül a helyére.
Kijövünk az aluljáróból a parkba. Még pár lépés, és magunk vagyunk, csak messzebb megy néhány ember, vagy csikorog ritkán egy villamos. Jó nagy sétát tettünk, fáradt is vagy egy kicsit, de izgatott is, és tudod, hogy még nem ért véget a séta. A parkban kifejezetten hűvös van az aluljáró után.
– Vetkőzz. – parancsolom. Egy pillanatig meglepődés ül az arcodra, mintha azt kérdeznéd: „Itt, most?” Persze mikor, és hol ha egyszer éppen most és éppen itt mondtam. Nincs sok levetni valód, csak a szoknya és a blúz. Ezeket a ballonkabát zsebébe gyömöszölöm, és egy hosszú kötelet húzok elő helyette és odanyújtom. Tudod, hogy mit kell tenned: hátrateszed a kezed, én pedig szorosan összekötözöm a két kezed a hátad mögött.
Gyönyörű látvány vagy. A tested karcsú, ruganyos, a bőröd finom. A nyári napozás barnasága ugyan nem látszik a sötétben, de a melleiden és a lenti titkosabb részeken fehéren világít a bikini által eltakart rész, és odavonzza a szemet. Hiába javasoltam Olaszországban, hogy meztelenül napozz, te szégyellted magad olasz barátaink előtt.
Megfogom a melledet. Becsukod a szemed és sóhajtasz. Aztán megfogom a fenekedet és masszírozom, majd a lábad közé csúszik a kezem. A puncid egész nedves. Hosszan simogatom, amíg már komoly nehézséget okoz, hogy megállj a lábadon.
– Nem kéne hazamennünk? – kérdezem, és látom a szemeden, hogy minden vágyad, hogy már otthon legyünk.
Most kis utcákon megyünk. Itt nem jár senki, és már nagyon késő van. Ennek ellenére minden egyes lépésnél azt figyeled, hogy nem láthat-e meg valaki amint anyaszült meztelen, hátrakötözött kézzel sétálsz. Nagyon fázhatsz, mégsem érzed annyira ideges és izgatott vagy. Amikor egy keresztutcában valaki elhalad előttünk keresztbe két sarokkal odébb, majdnem pánikba esel, de aztán összeszeded magad. Néha megszorítom az egyik mellbimbódat. Bár a cipőd kopogása is elég hangos, mégis úgy érzed, mintha az egész utca visszhangzana, amikor ráverek a fenekedre. Végül elérünk a Landfelder strasse sarkára. A Landfelder strasse főútvonal, ilyenkor is komoly világítás van, a buszok is járnak.
Megvárunk egy buszt, amíg elhalad, közben rád borítom a kabátot és magamhoz vonlak. Egészen hideg a tested, és vacogsz. Egy kicsit átmelegítelek. Amikor elment a busz kinézek a sarkon. Sehol senki. Csak két háznyit kell menni, és otthon vagyunk. Kérlelőn nézel rám, de én nem engedek. Leveszem rólad a kabátot, és most a nyílt utcán, teljes kivilágításban kell végigmenned a két bérház előtt.
Az ajtó előtt szöszmötölök egy kicsit a kulccsal, aztán kinyitom a nagy kaput. Felmegyünk a lépcsőkön, a gangon. A másodikon lakunk, és még félemelet is van. Végre felérünk. Kinyitom a lakásajtót és bemegyek, te pedig utánam. Az ajtó becsukódik, most már kettesben vagyunk a lakás teljes biztonságában.
Intek és te leülsz az ágy szélére és szétrakod a lábaidat. Nem kell mondanom, hogy mennyire nyissad szét, annyira széttárod a lábaidat amennyire csak bírod, hiszen minden vágyad, hogy betöltsem vágyakozó űrödet. Letérdelek, és nyalogatom a puncidat amíg leveszem magamról a ruhákat.
Amikor meztelen vagyok odamegyek a fiókhoz, és kiveszem belőle a kenőcsös tégelyt. Riadtan nézel rám, tudod, hogy mi következik.
– Azért, ami a lépcsőn történt. – mondom. Tudod, hogy mire gondolok.
Lehajtod a fejedet. Engedelmesen hasra fordulsz. A kezedbe adom a tégelyt, és elkezded bekenni a fenekedet, közben az ujjadat is bedugod, hogy belül is minél kenőcsösebb legyen. Amikor végeztél tartod a kenőcsös dobozt, én elveszem, és helyette hátrakötözött kezeidbe adom a farkam. Elkezded masszírozni, és a maradék krémmel bekenni ágaskodó farkamat, azután amikor előre tolom bevezeted a fenekedbe. Nagyot sóhajtasz, és a következő pillanatban áttolom feneked szűk nyílásán a farkam.
Finoman szorítja, és tudom, hogy neked sem rossz érzés, de elélvezni nem tudsz. Lassan mozgatom a farkamat, hogy a szeretkezés minden pillanatát kiélvezzem, te pedig két kezeddel széthúzod a feneked, hogy minél jobban be tudjam tolni a farkamat. Egyre gyorsabban mozgatom a farkam, és végül elélvezek.
Pár percig fekszem rajtad, aztán kihúzom, és lefekszem aludni. Te is bebújsz mellém, kielégítetlenül, vágyakozva. Hamar elalszom, de az éjszaka folyamán érzem félálomban, hogy forgolódsz és rosszul alszol. Hajnaltájt arra ébredek, hogy halkan sírsz. Nem csodálom. Még maszturbálni sem tudsz, bár szabad lenne, de a kezedet hátrakötözve hagytam. Reggel pedig csak akkor foglak eloldozni, amikor indulok dolgozni, akkor pedig te már majdnem elkésel. Fürdeni is alig lesz időd, hogy odaérj az egyetemre, ahol oktatsz. Tudom, hogy az ilyen napokon mindig harapós kedvedben vagy. Még szerencse, hogy nincs vizsgaidőszak.

A szado dom James Deen – videó

És a pasiknak is jól áll a pornó, mégha nem is az érdekel minket, mindenesetre jó nézni, ahogy jól megkefélik a ribancokat. Jól választotta meg a nevét James Deen, aki többnyire S/d azaz szado domként ismert pornószínész. A pornós 1986-ban született Kaliforniában, amióta csak tudatánál van, pornószínész akart lenni. Ahogy betöltötte a 18-at, elhagyta a családját, és egy ideig hajléktalanként élt, pontosabban csatlakozott a kaliforniai gutter punk bandához. Mielőtt pornózni kezdett, dolgozott egy kicsit a helyi Starbucksban. Ma már jó kapcsolatban van a szüleivel, de ez sokáig nem volt így.

Körülbelül 18-19 éves korától pornózik, főleg a nőket célzó pornófilmekben szerepel. Eleinte mindig a normális, jó fiút játszotta, majd a keményebb kategória, a szadomazo felé fordult – egyébként számtalan nőknek készült pornófilmben van szadomazochista jelenet, vagy fetisiszta szex. A 173 centis, 68 kilós pasiért szó szerint odavannak a nők, meglepő módon olyan lányok is tisztában vannak itthon is, kicsoda James Deen, akiről az ember azt sem gondolná, hogy néz pornót. Nem még ilyet. Amerikában főleg a tinilányok rajonganak érte, ami egészen különleges, tekintve hogy a pornóipar főleg a felnőtt férfi fogyasztókra épít. James Deen nyolc éve pornózik, blogot vezet a mindennapjairól, és havonta körülbelül 20.000 dollárt (4.481.200 Ft) keres. Önmagáról azt gondolja, túlfizetett. Tavaly itt sörözgetett a Corvintetőn, egy forgatás miatt Budapesten volt. Forrás: velvet.hu

Szívás szüleit látta egy szado-mazo pornófilmben

Életük legkínosabb élményében lehetett része annak a házaspárnak, akiknek egykoron felvett szado-mazo szeretkezését egy német csatorna műsorra tűzte. A pár 15 éves gyereke pont belefutott a családi pornóba.A tizenéves lány, egy éjjel a csatornák váltogatása közben az egyik adón saját szüleit látta viszont, rendkívül pikáns helyzetben – írta meg a Daily Mail. A képernyőről édesanyja köszönt vissza, amint egy lovaglópálcával Batmennek öltözött apja hátsóját paskolja.

A szülők bíróságra akarták vinni az ügyet, hiszen állításuk szerint fiatal lányuk súlyos lelki sérelmet élt át, ám a kérelmet elutasították. Az ügyészi vizsgálat szerint ugyanis a filmet egy swinger klubban rögzítették, ahol belépéskor mindenkinek elmondták, az éjszakát filmre veszik. A bíró szerint a párnak egyszerűen csak nem volt szerencséje. A több száz csoportos szado-mazo szexéjszakából a tévécsatorna szerkesztője pont azt a filmet tűzte műsorra, amelyben a jelenleg szégyenkező szülők is szerepeltek. Forrás: borsonline.hu

Saját apja árulta lányának testét szado-mazo partikon

Korbácsok csattogása, kötél, forró viasz, és egy lány. Egy parti kellékei melyek oly csábítok egy szado-mazo partin. Ma már nyugdíjas, de korábban egy bordélyház tulajdonosa volt az a férfi, aki 14 esztendős lányát arra kényszerítette, hogy lefeküdjön vele, aztán meg szexrabszolgaként árulta idegeneknek. Három esztendeje kezdődtek a lány szenvedései, az akkor 61 éves apjával kellett szexelnie. De még ez semmi sem volt ahhoz képest, amit ezek után kellett elviselnie. A bestális férfi swinger klubokba hurcolta el a kiskorú gyermeket, ahol jó pénzt fizetők kényüket, kedvüket tölthették rajta. A most 17 éves berlini lánynak szado-mazo partikon kellett vadidegen férfiak kívánságainak megfelelni. Volt, amikor egy kereszthez kötötték és megkorbácsolták, máskor meg forró viaszt öntöttek meztelen testére. Bár a férfi ártatlanságát hangoztatja, a tények ellene beszélnek. Ráadásul szerencsétlen gyermeke szenvedéseiből még búsás hasznot is húzott, hatmillió forintnak megfelelő összeget kaszált. Forrás: borsonline.hu

A bilincs és az ostor helye az ágyban

Egy szokatlan szexualitással kapcsolatos felmérés során arra jutottak a szakemberek, hogy azok, akik élvezik a kikötözést és a büntetést, nem sérültek és nem is veszélyesek. Sőt, lehet, hogy boldogabbak, mint azok, akik „normális” szexuális életet élnek… A tudomány legfrissebb hírei.
A felmérést egy ausztrál professzor végezte el, amelynek eredménye kimutatta: az ország két százaléka rendszeresen vesz részt szado-mazo, domina és rabszolga jellegű szexuális szerepjátékokban. A közhiedelemmel ellentétben ez a viselkedési forma nem a szexuális zaklatásra adott válasz, művelői nem aberráltak. A vizsgálatot 20 000 ausztrál bevonásával végezték el az NSW Egyetem közegészségügyi kutatói.
„Az eredmények arra utalnak, hogy a kikötözés, a fegyelmezés és a szado-mazochizmus a kisebbség egyfajta szexuális érdeklődési formája.” – mondta dr. Juliet Richters, a kutatócsoport vezetője. Ajelenség gyakoribb a homoszexuálisok és biszexuálisok körében, illetve résztvevői általában jobban kedvelik a szexuális kalandokat.
„Nem kényszerítették őket a szexuális aktusra, és nem tapasztalható náluk jelentősebb boldogtalanság vagy idegesség” – zárta le mondandóját a szakember.
A B-vitamin veszélyei – A folsav, valamint a B-vitaminok szívre gyakorolt feltételezett jótékony hatásának vizsgálatát alig három év után be kellett szüntetni, mivel amellett, hogy semmiféle pozitív eredményt nem sikerült találni, kiderült, hogy a fenti kiegészítők akár még ártalmasak is lehetnek. Legalábbis ezt támasztja alá az a vizsgálat, amit 3100 önkéntesen végeztek el a napokban. Háromnegyedük különböző adag B-vitamint és folsavat (amely kémiailag szintén B-vitamin) szedett, míg a többiek placebót (hatóanyag nélküli készítmény) kaptak.
Idő előtt, 38 hónap elteltével le kellett zárni a vizsgálatot, miután kiderült, hogy sem a folsav-B12-vitamin, sem a folsav-B6-vitamin kombináció nem fejti ki a remélt hatást a halálozás, vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése terén. Az agyérkatasztrófák száma ugyan enyhén csökkent a folsavat szedő betegeknél, ám a rákos megbetegedések aránya valamelyest nőtt, bár egyik sem érte el a statisztikailag szignifikáns mértéket.
A korai befejezésre azért került sor, mert egy másik norvég tanulmány szintén felvetette, hogy a folsav- és B-vitamin-pótlás fokozza a rák kockázatát.
A szakértők szerint ezt szem előtt tartva a hangsúly inkább a változatos, a gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrenden legyen mindenki életében.