Mi lehet a legkínosabb, ami szex közben történhet veled: mikor csak menet közben derül ki, hogy ezeréves fehérnemű van rajtad, vagy ha annyira ellazulsz, hogy egy apró, ám mégis jól hallható púzást adsz ki magadból? A szenvedélyt bizony könnyű eloszlatni, ám a legváratlanabb malőröket is lehet tökéletesen kezelni, Olvass tovább, kiderül, hogyan…
Még, ha mindkét (vagy akár több!?) fél is akarja a szexet, akkor is nagyon sok dolog sülhet el balul az ágyban. Néhány esetleges rossz tapasztalat után az emberek többsége irtózik attól, hogy valami nem a kívántak szerint alakul a szex körül, s ha tényleg megesik, még évekkel később is bosszúsan emlékeznek a történtekre.
Az egyik német női magazin felmérése szerint elég változatos skálán mozog a szex közben átélt tíz legkellemetlenebb dolog: a megkérdezettek 49 százalékának az volt különösen kínos, amikor önkielégítésen kapták őket, 38 százalékuk egy-egy extrémebb póz után pironkodott, 18 százalékuk számára pedig az a kellemetlen, ha a partnerük erőteljesebb hangokat ad ki magából aktus közben.
A kellemetlen élmények következménye a kölcsönös nagy hallgatástól extrémebb esetekben akár a szakításig terjedhet, ám úgy tűnik a többség azt vallja: egy kapcsolatban minden lehetséges, és ennek megfelelően a megkérdezettek 85 százaléka igenis partnerével együtt tud nevetni a kisebb-nagyobb „katasztrófákon”. A felmérés tanulsága szerint az egyéjszakás kalandok esetében az átlagosnál jóval több malőr fordulhat elő, mivel a felek egyáltalán nincsenek összecsiszolódva, nem ismerik egymást és egymás szokásait, s ennek megfelelően általában túlságosan is viharosan gabalyodnak egymásba… Mi ebből a tanulság? Gyakorlat teszi a mestert! Ha már megtörténik ez-az, néhány apró fogással elkerülhetjük, hogy az amúgy kínosnak tűnő helyzetből ne csináljunk magunknak világméretű katasztrófát.
Elrepült egy kis galamb…
Még a Sex and the City című népszerű sorozat amúgy annyira tökéletes Carrie-jével is megtörtént, hogy amikor egy meghitt reggeli ébredés közben megcsókolta partnerét, egy aprót púzott. Ezután, mint akit darázs csípett meg, kiugrott az ágyból, és hanyatt-homlok elmenekült még a lakásból is. Az ő esetében inkább a reakció kínos, nem is annyira a megtörtént dolog. Ha már megtörtént, próbálj pozitívan hozzáállni, s partnerednek is azzal tálalni a dolgot, hogy vele annyira ellazult vagy, hogy még ez is „felröppent”. A humor mindig jó segítőtárs…
A vágy gyilkosa…
Esetleg napokig-hetekig készültél arra, hogy az új pasiddal mikor tértek rá végre a szexre, ám amikor sorra kerülne, rádöbbensz, hogy a nagymosás előtt a bugyikból kifogyva – jobb híján – azt az idétlen és mára teljesen kinyúlt, virágmintás rettenetet vetted fel, amit még tizenhatodik születésnapodra kaptál valamelyik ízlésficamos rokontól. Semmi pánik! Ma nem lesz sztriptíz-magánszám, sem egymás vetkőztetése, hanem fényeket le, s úgy már senkit nem ábrándítasz ki semmiből…
Mondd meg, mire számítson!
A kéjgyilkos ósdi bugyi esetére hajaz az is, amikor az utolsó pillanatban jut eszedbe, hogy bizony a szőrtelenítés – legyen szó lábadról, hónaljadról, netán az intim testtájakról – elmaradt. Ne hazardírozz (annak az esélye ugyanis csekély, hogy új pasid pontosan erre gerjedjen), hanem közöld vele, mi a helyzet, s mire számítson. Így nem éri váratlanul a rideg valóság, de mivel előre közölted vele, mire számítson, nem valószínű, hogy az apróság eltántorítaná a szextől, ha pasiból van…
Hogy is hívnak?
A csúcs felé tartva a szex hevében előfordulhat – főleg friss, vagy egyéjszakás kapcsolatok esetében – hogy nem a partnered neve jön ki a szádon. A pánik helyett némi túljátszás segíthet. A túl komplikált magyarázkodások ilyen esetekben nem jönnek be, sőt túlságosan is felfújják az egészet…
szellentés
Vagina szellentés
A vagina hangja. Olyan mint a szellentés. A legtöbb nő ismeri ezt. Talán kicsit vicces ez a cím, amit egy beszélgetésből emeltem el. Pedig barátnőm nem pösze, csupán udvariasan próbálta feltenni a kérdést: Miért ad ki a vaginája szellentés-szerű hangot? Íme a válasz!
A népnyelvben egyszerűen azt mondják rá, hogy „picsafing”. Rettentő ciki. Aki már megtapasztalta, az egész bizonyosan egyetért velem!
Kóros? Teljesen természetes élettani jelenség. Nem kell vele orvoshoz fordulni. Jóformán mindenkivel előfordul – már akinek nem pénisze lóg odalent…
• sport, testmozgás közben
• szeretkezés közben
• megerőltető fizikai munka közben
A végbélnyíláson át távozó szellentéssel szemben – és itt a szembent szó szerint értjük – itt soha nincs szó szagokról, csupán a hang egészen hasonló.
Miért történik ez? Mert a vagina megnyúlik, szex közben a méh pozíciót változtat, a hüvelybe levegő kerülhet. A levegő megreked a hüvelyben. Ha a hüvely olyan pózba kerül, hogy ez a benn rekedt levegő ki tudjon jönni, hirtelen és hanggal távozik. Olyan ez mint egy hüvelyi szellentés.
Mit ajánlanak a nőnek: Ha szex közben történik, akkor nevess bátran és mondd a partnerednek, hogy nem vagy lufiból, ne pumpáljon tele levegővel, mert akkor ki fogsz pukkadni. Vicceld el, és sokkal kevésbé lesz kínos a szituáció. Ha pedig nem szex, hanem egyéb mozgás közben történik és egyértelmű, hogy te voltál, akkor egyszerűen kérj elnézést és ne magyarázkodj!
A hüvely hangjai címmel válaszoltam egy olvasói kérdésre, ami a hüvelyből szeretkezés során távozó levegő szellentés szerű hangjával kapcsolatos frusztrációt taglalja. Annyit azért elgondolkodtatónak érzek, hogy a népnyelv a vicces pinafing kifejezést ismeri és használja, aminek hallatán azonban vagy kacarászunk vagy zavarba jövünk. Mindenesetre ez megint valami olyasmi, amiről nem szoktunk beszélni. Pedig a testünk beszél és olykor szellent. Ha egyszer bement a levegő az ki is jön onnan. A magyarban a pinafing vagy a költői hüvely hangjai kifejezések versengenek a hüvely szellentéséért. Nekem jobban tetszik az angol pussyfart, de lehet, hogy csak azért amiért anno angolul nem éreztem annyira gáznak a dalslágerek szövegeit, mint magyarul ugyanazt. Ennyit a test mai dolgairól.
A hüvely hangjai – Kedves Dóra! 30 éves, egészséges nő vagyok. Párommal a szex nagyon jó és kielégítő. Csak az a gondom, hogy miután az aktust befejezzük, az élvezet úgymond „kiszáll” belőlem – amint megmozdulok vagy felállok, a hüvelyemből levegő távozik, és kellemetlen hangot ad, mintha szellentenék. Párommal több pozíciót is kipróbáltunk már, de sajnos mindegyik kínos véget ért. Gondolhatja, hogy ez engem mennyire zavar és milyen kellemetlen számomra! Noha páromnak a jelenséggel nincs semmi baja, én teljesen kétségbe vagyok esve. Nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy megszűnjön. Ha ebben tudna segíteni, azt nagyon megköszönném, mert emiatt már előre félek az együttlétektől. Judit
Kedves Judit! Én most, hogy kétéves kisfiam minden hétköznapi jelenséget szinte folyamatosan kommentál, veszem észre, hogy mennyire nem beszélünk ezekről a dolgokról. Azokról az egyébként teljesen hétköznapi testi jelenségekről, amiket megtanultunk „kulturáltan” kezelni, lehetőség szerint elrejteni mások, sokszor még saját magunk előtt is. Az évek során teljesen természetessé válik, hogy a test működésének velejárói, szagok, nedvek, hangok legfeljebb akkor megengedettek, hogyha egyedül vagyunk. Ez jelent kihívást akkor, hogyha elkezdünk együtt élni valakivel, akivel intim közelségben vagyunk. Viszont az egy légtér szükségszerűen nehezíti a fentebb említett rejtegetési manővereket. Milyen furcsa, hogy jókat kacagunk minden alkalommal, ha csillogó szemű kisgyermekünk bejelenti, hogy pukizott, viszont szorongást vált ki ugyanez egy szeretkezés során. Ne érezze ezt kellemetlennek, főleg, hogyha a párját sem zavarja! A hüvelybe a közösüléssel sokszor van, hogy levegő jut, aminek azután valahogyan távoznia kell; ez a világ legtermészetesebb dolga. Nem jön belőle kellemetlen szag, csupán viccesen hangzik, de ez még nem szabadna, hogy elvegye a kedvét az együttlétektől. Próbálkozzanak különböző testhelyzetekkel, de ne ez az apróság legyen, ami szerint a szeretkezések koreográfiáját alakítják! Ahányszor csak történik, inkább kacagjanak egy jót!
Fingó hüvely szex közben
Hatványozott kín a hüvelyből távozó levegő! A jó szex az agyban dől el, halljuk sűrűn, de néha nem várt balesetek gördítenek akadályt a fene nagy koncentráció útjába. Ilyen lehet például, amikor a hüvelyből hangosan távozó levegő akasztja meg az izgalmat. Szégyen vagy sem, muszáj valamit kezdeni vele – a bénult feszültséget ki kell dumálni magunkból.
A szexuális együttlétnek bizony a mennyei örömök mellett ezer és egy nyűgje van, itt a Női Lapozón is több ízben szemezgettünk már az árnyékosabb térfélről. De hát a kín – az idevágó online bejegyzéseket olvasgatva – közös, jobb az ilyesmit nagy plénum előtt megvitatni. Ezúttal azt a jelenséget vesszük nagyító alá, amikor a vaginális behatolást – vagy a pénisz kihúzását – a szellentésre messzemenően emlékeztető hang kíséri, a pironkodás azonban hatványozott. Legyen az bármilyen erősségű, hosszúságú, mélységű vagy magasságú hang, és hangozzék el mégoly összeszokott pár együttlétének kísérőakkordjaként (pláne, ha csiszolatlan gyémántok feszülnek egymásnak!), megakasztja a pásztorórát a malőr, ebben egyetérthetünk. Nem kellemes ez senkinek.
Ideális esetben légmentes a tér: Több okból sem derűs dolog ez. Egy: az átkozott pillanatban a férfinak aligha világos, tulajdonképpen melyik nyíláson át érkezett a nem várt szólam, ezért kettő: még ha mindegy is volna, hogy a végbélnyíláson vagy a hüvelyen át távozott-e az ördög, a nő becsületbeli ügynek érzi a helyzet tisztázását (magában mintegy hierarchiába rendezve, melyik milyen erősséggel bír a privát szégyenskálán). Vagy épp hogy nem, de a bent rekedt feszültség és a cikázó gondolatok – „vajon most mit gondol a másik?” – biztosan nem segítik az önfeledtséget, márpedig a néma önostorozás és az orgazmus ritkán járnak együtt. Ezért mi abból indulunk ki, hogy az ilyenfajta balesetet, jobb híján nevezzük így, valamilyen konkrét megoldási stratégia követi a szótlan „mi sem történt” sunyítás helyett. Például valamiféle verbális kommunikáció, közös kacaj, rutinos pózváltás vagy épp az együttlét kénytelen-kelletlen befejezése.
Mielőtt végigzongorázzuk a lehetséges kimeneteket és a helyzetkezelés sajátságait, talán jó tisztázni, hogy nem mi vagyunk a teremtés vesztesei, ha alkalomadtán be-becsusszan (azaz ki) egy-két ilyen kellemetlen kísérőjelenség. Ismerünk olyat, aki a második ilyen után plasztikai sebészt tárcsázott zokogva, sőt olyat is, akinek hosszú évekig aláaknázta a szexuális kíváncsiságát hasonló helyzet. Az okok egészen egyszerűek: a hüvely nem szorul rá „légmentesen” a péniszre, így a beáramlott levegő aktus közben vagy pozícióváltáskor hangosan távozik. A legtöbben a hüvely izomzatának lazaságát hibáztatják, amit amúgy intimtornával kiválóan lehet orvosolni – mondják a tapasztaltabbak -, de olvastunk olyan szakvéleményt is, amely szerint azok a nők, akiknél gyakori az ilyesmi, nem is élvezik igazán a szexet (pontosabban az orgazmusukat vonják kétségbe), hiszen ideális esetben olyan vákuum képződik, ami nem enged be levegőt. Mi ez utóbbit erősen megkérdőjelezzük, de mivel amúgy is csak helyzetelemzésre vállalkozunk, és jobbára a dolog lelki vetületére fókuszálunk, nem teszünk igazságot.
Létezik jó megoldás? A kérdés talán úgy pontosabb, „a kisebbik rossz” palettáról mit húzzunk elő nagy hirtelen. Elnézést kérni suta dolog, de sok esetben reflexből kéredzkedik az ember szájára a pardon. Nőismerősöm szerint ilyenkor az udvarias férfi maga kér elnézést, és rögvest más pózba rendez, ahol nagyobb biztonsággal ér révbe a szerelem. Abban talán egyetérthetünk, hogy a létező legrosszabb megoldás hosszú tudományos fejtegetésbe kezdeni (anatómia, biológia, filozófia fárasztó egyvelege), vagy rövid összefoglalót adni az eddigi, hasonló természetű élményekről. Egyrészt nem fontos, másrészt nem túl konstruktív, már ha folytatni szeretnénk a hancúrt. Talán ennél is nagyobb galádság önvédelemből ráripakodni a férfira, ugyan legyen már óvatosabb, ne vadállat módjára vesse magát az emberre – vagy fájdalmat mímelni, és színjátékkal elkendőzni a szégyent. Ha tudjuk, hogy bizonyos pózokban nagyobb valószínűséggel járunk pórul, vagy a tempóval próbáljunk variálni, vagy a dőlés-hajlás szögekkel kísérletezzünk addig, míg rá nem lelünk a biztonságos ideálra. Legvégső esetben áldozzunk az intimtorna oltárán, hátha tényleg ott van a kutya elásva.
Nevetgélni nyilván jó, sőt természetes, csak szabjuk azt a kacajt olyanra, hogy lehetőség szerint ne a szerelmeskedés végpontját jelöljük ki vele – és ha magától nem jön, erőltetni kár és veszélyes is. Mint ahogy férfiban sem jó a túlságosan aggódó, jó szándékú, de kártékony segítő – az „ülj fel, és nyomjad ki kicsikém, ne maradjon bent” típusú jóakarótól mindenkit mentsen meg az ég. A saját ágyunkat ne keverjük se orvosi rendelővel, se szülőszobával, mert hamar visszaüt. Mindenkire érvényes ideális recept nyilván nincs, hiszen a dolog erősen személy- és szituációfüggő, de gyakorlottak megoldják szentségeléssel, rövid sajnálkozással, vagy az azonnali pozícióváltásra való felhívással. De tudunk olyan férfiról is, aki vágyfokozóként használja, és egy kis macsósággal húzza ki a dolog méregfogát – őt idézve: „Imádom, amikor ilyen őszintén jön ki belőled az állat!” Hát, ez is egy megoldás, talán a legkreatívabb, amit hallottunk.
Szex közben szellentés
A végbélnyílás
A végbélnyílás és popószex tabutéma: egyeseknek erotikus testrész, de legtöbbször a változatos szinonímái jelentkeznek sértésként a mindennapi kommunikáció során. Alsó testnyílásunk, azaz a végbélnyílás feladata a székletürítés, az ánusz maga a végbél végének 3-4 cm hosszú szakasza – elhelyezkedését tekintve a két farpofa között fekszik. Az ánusz két záróizmot is magába foglal, egy külső és egy belső gyűrű alakú izmot, amelyek meggátolják a kellemetlen szagú végtermékek idő előtti és kontrollálatlan kiszivárgását. A belső záróizom önkéntelenül lép működésbe, míg a külső záróizom akaratunkkal, illetve adott ingerekre feszül meg vagy lazul el.
Mi történik a végbélben? Amikor a végbél megtelik, a bélcsatornában megnövekszik a nyomás, ennek hatására a bélfalak eltávolodnak egymástól, majd a végbél összehúzódik és megtelik salakanyaggal, a perisztaltikus mozgás pedig a fekáliát kifelé löki a végbélből – ekkor a belső és a külső záróizmok működésének köszönhetően az ürülék a szabadba jut. Ugyanakkor a túl erős nyomás és a túl hosszan tartó székelés nem kockázatmentes, hiszen ezek eredményeként alakul ki az aranyérként ismert érkizáródás.
Figyelj a higiéniára! Az ánusz, mint a testünkből távozó salakanyag kijárata, olyan testtájunk, amelynek higiéniájára már csak feladata miatt is kiemelt figyelmet szükséges fordítani. A legjobb megoldás erre még az ürítés után, illatmentes, puha törlővel megtisztítani a végbélnyílást, az érdes felületű, illatosított kendők és WC-papírok viszont kerülendők, mivel ezek irritálhatják a végbél felszínét. Fürdés, tusolás során az ánusz tisztántartásához meleg vizet és szappant használjunk, dörzsöléssel semmiképpen ne próbáljuk megtisztítani, mert nem csupán irritálhatjuk a bőrfelszínt, de az ánuszt bevonó síkosítóanyagokat is eltávolíthatjuk ezzel – így pedig a székletürítés folyamata fájdalmasabb lehet, és mikrosérülésekhez is vezethet.
Őszintén a szellentésről: A végbélnyílás körül található szőrszálak feladata részben a végbélnyílás szárazon tartása, részben pedig a veszélyes por, szálló részecskék végbélbe jutásának megakadályozása. Az ánusz a székletürítés mellett még egy jól észlelhető folyamatban is részt vesz, amit általában hanghatások is kísérnek, ez a szélszorulás, más néven szellentés, ami, bármilyen kínos jelenség is, mégis mindenkinél mindennapos. A szellentés a különböző, emésztésünkben résztvevő baktériumok és élesztők által termelt gázok keveréke. A hangosabb vagy halkabb hanghatásokkal távozó gázok között időnként akár szabad szemmel nem látható méretű székletszemcsék is lehetnek – a gázok zömében vajsav-, kén- és szénvegyületekből állnak, amelyek távozásakor a végbélnyílás rezgése kelti a szellentéshez társuló jellegzetes hanghatást. Mivel a gázok kiszabadulását és a széklet távozását ugyanaz a perisztaltikus mozgás teszi lehetővé, így a végbélben lévő idegvégződések tesznek különbséget a gázok és a széklet között, azaz, a várhatóan távozó anyag jellegétől függően módosul, mi történik akkor, ha a gázok, illetve a salakanyag a záróizmokhoz ér. Időnként azonban ezek az idegvégződések rosszul mérik fel a helyzetet, amit később az alsóneműben megjelenő barna csíknyomok jeleznek.
Az ánusz, mint erogén zóna: Egy átlagember naponta akár 1,5 liternyi gázt is termel a beleiben. Az ánuszt bizonyos kultúrák már ősidőktől fogva erogén zónának fogták fel, amit természetesen, ennek megfelelően stimulálni is lehet. Ez nem is véletlen, hiszen a végbélcsatorna falai idegvégződésekben gazdagok, és képesek kéjes érzéseket is közvetíteni – ezért gyakorolja számos homoszexuális és heteroszexuális pár is az anális behatolást, mint közösülési formát. Ugyanakkor az anális szex esetében az óvszer és a megfelelő síkosító használata kötelező, mivel a végbél falai amellett, hogy idegvégződésekkel bőven ellátottak, könnyedén megsérülhetnek, illetve fel is repedhetnek a megfelelő síkosítás nélkül szexuális aktus közben. Ez pedig számos szexuális úton terjedő fertőzés – köztük a HIV-vírus – és más bakteriális fertőzés kockázatát rendkívüli módon megnöveli.
Benkő Dániel konkrétan fingott szex közben
Rubin Kristóffal beszélgettünk, Benkő Dániel feleségkereső műsorának főszerkesztőjével, nyilván arról a műsorról. Nem most volt, sem a műsor, sem ez a beszélgetés, de úgy hisszük, mindannyiunk agyába beleégett a kép, ahogy ő válogatott a csajok között, sőt, az is társaságok témája volt s talán még ma is témának számít, amikor ő megkettyintette új aráját. Szép volt, nem? S most megtudhatunk még szebb dolgokat is. Elhozta a szél. Videó itt
[Bulvár videók]
Szellentések a párkapcsolatban – csak humorral…
Párkapcsolata válogatja, meddig törhetnek be a felek egymás legmélyebb titkaiba: a kikéredzkedő bélgázok kellemetlen következményeit például nem szeretjük közönség elé tárni. Persze van, aki letudja annyival a dolgot, hogy a természet erősebb nálunk, más viszont a végsőkig harcol a kontrollért.
A szokás diszkrét bája, mikor a finom pamutpléd alatt összebújva a szerelmünkkel valami B kategóriás filmet nézünk a tévében, egészen közel simulunk egymáshoz, és két közös szívdobbanás között belehasít ebbe a szent harmóniába valamelyikőnk szellentése. A cikkíró pennája persze már itt elakad, hiszen olyan szívesen keresne jólesőbb szinonimát, de a bevezetésben még alig akarja engedni a szövegkörnyezet, hogy pukit emlegessen, vagy rotyit és purcit, mint anno a nagyapja, hovatovább a fingást is ideengedné, ha rajta múlna, és szerencsére rajta múlik. De vissza a megbicsaklott édesketteshez! Bár a jelenet finoman szólva is tipikus, ami innentől jön, az már vastagon személy- és kapcsolatfüggő: ebből még lehet szégyenpír és fagyott csend, lehet huncut kacaj, és lehet a természet erői előtt fejet hajtó jóleső homlokcsók is, igen drágám, mindnyájan emberből vagyunk.
Könnyed fuvallatok
Fogjuk meg a könnyebbik végén! Azok a szerencsések (bár ez nézőpont kérdése), akiknél annak idején a családi szokásrendszer nemhogy nem tiltotta, egyenesen előírta a bélgázok kontrollálatlan közlekedtetését a többiek jelenlétében („úgy egészséges, szentem, ne szégyelld, inkább ez jöjjön ki, mint az orvos!”), nyilván nem tekintik életük kihívásának, hogy a másik előtt ebben a minőségükben is megmutatkozzanak. Ők azok, akik nyitott fürdőszobaajtónál zuhanyoznak, nagydolguk végzése közben sem minden esetben zárják magukra az ajtót, jólesően böfögnek étkezés közben és után, és bizony: ők azok, akik szerint egymás előtt pukizni a világ legtermészetesebb dolga. Ha camembert volt a vacsora újhagymával és jó sok majonézzel, akkor sem esnek hanyatt a következményektől, és nem szólongatják az Úrjézust, hogy micsoda galádság mások orra alá ilyen penetránsat bűzölni, a kisebb rotyogásokat pedig szinte meg sem hallják, az a közös „csend” része. Párkapcsolatban ehhez természetesen két ember kell, ha csak az egyikük sajátja a „natúr” házirend, minimum a másik végtelen türelmére és humorára lesz szükség. Nézzünk hát közepesen szégyellős embertársainkra. Ha ügyesen summázzuk az eddigi tapasztalatainkat, ők lehetőség szerint kerülik, hogy a szerelmük jelenlétében rotyizzanak, szemérmesen visszatartják inkább, és megvárják, amíg pár méteres körzetben csak egymaguknak kell a kiszámíthatatlan következményt viselni. Diszkréten kezelik a dolgot, és inkább a felfúvódott alhas kellemetlenségeire szavaznak, szó nélkül vállalják az egészségügyi kockázatot, de nem durrogtatnak óriásiakat a vacsora utáni jóleső ejtőzés során családi körben. Aztán ha este a takaró alatt vagy egy hirtelen mozdulat nem várt eredményeként kiszabadul egy huncut kis purci, ha nem is jólesően, de képesek nevetni a baleseten, és nem dől össze a világ, ha róluk is kiderül, hogy van bélműködésük.
Ráadásul a társ, jelen esetben a férfi „barbárabb” attitűdjét is derűvel kezelik, fiútársaságban nem pirulnak, ha az urak gátlástalanul és eszeveszett hangerővel engednek a természet parancsának, de maguk ennél szigorúbb előírások szerint élnek. Persze a kádban szívesen rittyentenek egy kisebb „jacuzzit” maguk köré a babfőzelék után, igazi magányos fieszta egy-egy ilyen féktelen garázdálkodás – és ha jól olvastuk valamikor régen, ők azok, akikre a saját bélgázuk oly’ ismerős bukéja kifejezetten nyugtatólag hat, egy nagyon személyes, biztonságos légkör teremtődik általa, ami egy kisebbfajta relaxációval ér fel. A megkönnyebbülés boldog pillanatainak magányos harcosai ők, jól nevelt, illemtudó és szabálykövető embertársaink. Mindennek megvan a maga helye és ideje.
Kényes szelek
A legkevésbé szerencséseknek fájdalmas tabutéma és izzasztó mizéria az egész eljárás. A nevelés szigora vasbilincsként kulcsolódik a belekre, hovatovább a személyiségre, és a legnagyobb kínoknak is inkább alávetik magukat, mint hogy a szerelmesük egyszer is ilyen gyarló, esendő emberként lássa őket. A gyengeség és a neveletlenség bűnjele egy-egy rosszkor elstartoló „szellem”, a méltóság határait feszegető, gyalázatos emberi tevékenység, a szükséges rossz. Ők azok, akik minden éjjel kivárják, hogy a társuk előbb elaludjon, csak aztán merik átadni magukat és az izmaikat a kontrollálatlan ernyedésnek, ők azok, akik a nyolcórás buszúton inkább labda nagyságúra puffadt hassal zötykölődnek, de még az ájulás szélén sem adják meg magukat, és ők azok, akiknél a lebukás egy kisebbfajta halálos ítélettel, a megsemmisüléssel egyenlő. Képesek szakítani, mert a társuk egyszer végighallgatta az elfogyasztott fél kiló sárgabarack okozta hasmenés zaját, és sosem hajlandók társas kempingezésre vagy anális szexre szavazni. Megalázó, ha közönséget kap a „szégyen”, de verbálisan is bajban vannak, ha egyáltalán nevén kell nevezni az efféle biológiai folyamatokat – és a megkönnyebbülés nagyszerű érzése helyett apró bűnök sorozata minden kikívánkozó felleg.
A közszájon forgó mondást tehát, miszerint egy kapcsolat garancialevele lehet az egymás előtti szellentés, ami egyszersmind a legmélyebb bizalom jele és a bensőségesség záloga, felejtsük el nyugodtan. A kérdés ennél természetesen jóval összetettebb, és túl a családi örökségen és gyermekkorunk gyakorlatán, nemenként is jelentős eltérések rajzolódhatnak ki. Ami persze közel sem jelenti azt, hogy a bőrmellényes alfahím garantáltan és gátlástalanul a szerelme orra alá fingik, míg a kardigános franciatanárnő az effélét hírből se vagy maximum Villon-versekből ismeri, de a férfiasság-nőiesség etikai tengelyén az urak bélműködéséről inkább „veszünk tudomást”, míg a nők belső, biológiai folyamatait szigorúbb kontroll alatt szeretjük tudni. Hogy ez rendjén van-e vagy sem, az más lapra tartozik, és kulturálisan is messzire vezetnek időben a szálak, mindenesetre fogadjuk el, hogy embertársaink egy hányada a legmélyebb tabuként kezeli a kérdést, olyan intim magánügyként, amit még a szerelem sem csalhat vagy erőszakolhat ki.
Szex közbeni szellentések – videók