A 24 éves Roxána az utolsó szó jogán azt mondta: „Szerelmes voltam Misibe, mindent megtettem érte, ezért vettem el a pénzt. Ebben a pénzváltóban dolgozott Roxi, innen emelte el a milliókat.
Börtönbe megy a csinos modell, a 24 éves N. Roxánát két év, tíz hónap börtönre ítélték. A lány a Pécs Plazában lévő pénzváltó dolgozójaként, szerelme kérésére 84 milliót vitt el.
Bármire képes egy szerelmes nő? N. Roxána most a szabadságával fizet, mert hagyta, hogy a kedvese a bűn útjára terelje őt. 2009. januárjában Roxána a zárás után munkáltatójának páncélszekrényéből kivett 51 millió forintot és több mint 112 ezer eurót, 15 ezer ukrán hrivnyát és némi aprópénzt, csaknem 84 millió forint összértékben. Mindezt teljesen amatőr módon tette: kinyitotta a kamerával megfigyelt páncélszekrényt, zacskóba pakolta a pénzt, majd elsétált.
Ezután barátjával, a többszörösen büntetett előéletű B. Mihállyal néhány hétig Budapesten bujkáltak, amíg el nem fogták őket a nyomozók. A férfi teljesen ártatlannak vallotta magát, annak ellenére, hogy kiderült: ő tervelt ki mindent, és vette rá Roxánát a sikkasztásra.
A bíróságon a lány az utolsó szó jogán azt mondta: „Már megbántam, amit tettem. Szerelmes voltam Misibe, mindent megtettem érte, ezért vettem el a pénzt.”
Roxána 2007-ben még tanulóként feltűnt modellként is. Portfóliója szerint kedvenc étele a pizza, itala az őszilé, hobbija pedig a bulizás, mint kiderült, a komlói Colosseum Disco volt a törzshelye, ahol Misivel megismerkedett.
A rendőrség 1 millió 200 ezer forintot tudott lefoglalni, a fennmaradó több mint 82 millió forint nem került elő. Roxánát két év, tíz hónapra, B. Mihályt hét év börtönre ítélte jogerősen a Pécsi ítélőtábla – írja a Bors.
szerelem
A legkedveltebb szexpózok – Női szemmel
Íme egy újabb általánosítás, és mint minden esetben, most is lesznek kivételek. Mondjuk hát azt, hogy a legtöbb nő (nem az összes) kedveli az alábbi szexuális pózokat. A nők körében leginkább kedvelt pózok néhány tippel és trükkel kiegészítve, amelyek segítségével mindkét fél a legtöbbet hozhatja ki a szeretkezésből.
Lovagló ülés – A férfi a hátán fekszik, lehetőleg egy párnával a feneke alatt. A nő ráül a férfire és így a férfi szabadon mozgathatja a csípőjét, ami extra élvezetet okoz partnerének. A legtöbb nő így a hüvelyi orgazmus mellett csikló orgazmust is átélheti. A tempót a nő és a férfi is változtathatja, így mindkettejüknek biztos az élvezet.
A jó öreg misszionárius – Annak ellenére, hogy sokan unalmasnak tartják, a legtöbb nő kedveli ezt a pózt, különösen a folyamatos szemkontaktus miatt. Öleljük meg partnerünket szeretkezés közben és lassan, ritmikusan hatoljunk belé, ne siettessük a dolgot. A nők a nagyobb élvezet érdekében párnát tehetnek fenekük alá.
Állva – Ehhez a pózhoz egy sima tiszta felületre van szükség, ami a férfi csípőjével egy magasságban van. A nő a konyhaasztalon/motorháztetőn/zongorán/mosógépen fekszik, a férfi pedig állva hatol belé. Ha sikerül a megfelelő pozíciót eltalálnotok, a nőnek ebben a helyzetben erős inger éri a G-pontját, így könnyen fel tud jutni a csúcsra.
Oldalról, fekve – Ez egy lassú, rendkívül intim szexpóz, ami hatalmas élvezetet okozhat nőnek és férfinak egyaránt. A nő az oldalán fekszik, a férfi pedig hátulról hatol belé, szintén az oldalán fekve. Bár a szemkontaktus itt elmarad, de a férfi folyamatosan kényeztetheti a nőt a kezével és a szájával.
Hátulról – Nem minden nő kedveli a szemkontaktust teljesen kizáró kutyapózt, de a szeretkezés hevességétől függően néha azért kipróbálhatjuk. Hátulról csinálhatjuk állva, térdelve vagy fekve is. Ha fekve csináljuk, tegyünk egy párnát a nő medencéje alá és kezünket csípőjén tartva irányítsuk a ritmust.
Igaz történet: Szeretőből nem lesz feleség
A házasságom szokványos módon ért véget: a férjem beleszeretett a kolléganőjébe. A házunkat eladtuk, Péteré lett a kis üzletünk, enyém pedig a Budapesthez közeli kis faluban lévő telek, faházzal. Imádtam a környéket, a csendet és a nyugalmat. Feladtam városi albérletemet, s a családom és barátaim tiltakozása ellenére kiköltöztem.
A szomszédban kedves, szimpatikus srác lakott, Feri, akivel valaha régen egyszerre vásároltuk a telket. Ő megépítette álmai házat, ami valóban csodálatos volt, főleg, ha az én rozzant kis faházammal hasonlítottuk össze.
– Egyszer majd én is építkezni fogok – mondtam neki, amikor segített a szúnyoghálót felszerelni a romos ablakra.
– Persze – felelte. – És én itt leszek, és segíteni fogok! Rendben?
Lelkesen bólogattam, és közben vigyorogtam. A válás után semmi pénzem nem maradt, nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy valaha is belevágok az építkezésbe.
Kedves srác volt, de számomra tabu
– Addig is, amíg milliomos leszel, nem megyünk el egyet bringázni? – kérdezte.
Természetesen igent mondtam, hiszen imádtam a környéken tekerni, Ferivel pedig különösen jól éreztem magam. Igazi barátnak tartottam, akivel jókat lehetett dumálni az élet komoly és komolytalan dolgairól. Bár Feri jóképű volt, mégsem tekintettem rá férfiként, és ennek egyetlen oka volt: Angi, a barátnője. Amikor ő megjelent, még csak át sem pillantottam a kerítésen. Nem akartam felforgatni senkinek az életét.
Szokásos nyári vihar közeledett, amikor a munkahelyemen eszembe jutott, hogy nem zártam be a házikó tetőterének ablakait. Sietve összepakoltam a cuccomat és a parkolóházban körül sem nézve rohantam. Egy hatalmas fekete autó majdnem elütött.
– Kislány, kicsit óvatosabban! – kiáltott ki a vezető, de én csak futottam tovább. A következő percek eseményei összemosódtak: alig álltam ki a helyemről, amikor óriási csattanás hallatszott, megpördültem, majd a falnak csapódtam.
Kábán kászálódtam ki összetört kocsimból, a nagy fekete autó tulajdonosa aggódva próbált segíteni.
– Istenem, ne haragudjon! Még én mondtam magának, hogy óvatosabban! Fogalmam sincs, mi történt, egyszerűen nem vettem észre, hogy jön – magyarázkodott.
Szerencsére semmi bajom nem esett, viszont az autóm eleje totálisan összetört. Szomorúan néztem, és pontosan tudtam, hogy én nem figyeltem eléggé, én voltam a hibás.
– Akarja hívni a rendőröket? – kérdeztem.
– Dehogyis! Az én autómnak kutya baja! Viszont a magáé…
Behunytam a szememet.
– Ne is mondjon semmit! Elég lesz, ha a szerelőnél kapok sokkot…
– Addig el is kellene ám jutni valahogy!
– Igen, tudom. Ne aggódjon, máris szólok valakinek.
Persze senki nem tudott azonnal értem jönni, még Feri sem, mert vidéken volt.
– Egyébként hová rohant? – kérdezte Ádám, miután elintéztük a szokásos formaságokat.
– Jaj nekem, az ablakot becsukni! De már biztosan késő, és a hálószobám is romokban…
– Jöjjön, elviszem!
Hiába tiltakoztam, hivatkoztam a távolságra, arra, hogy idegenek vagyunk, nem tudtam lebeszélni arról, hogy hazavigyen.
– Nem akarok egy hangot sem hallani, viszem, és kész! Mondja a címet!
Igazi férfi volt – Az autóban ülve jobban megnéztem magamnak Ádámot. Középkorú férfi volt, fekete hajába ősz szálak vegyültek, bőre napsütötte, egészséges barna. Alig volt magasabb nálam, mégis az volt az első gondolatom, hogy igazi férfi. Zavartan kaptam el a pillantásomat, amikor észrevette, hogy nézem.
– Van szerelője? – kérdezte. Nem tudom, hol jártak a gondolataim, de teljesen mást értettem.
– Ezt meg miért kérdezi? És egyébként is: semmi köze hozzá!
Nem is értettem, hogy aki ilyen úriember, hogyan kérdezhet ilyet. Szeretőm? Micsoda butaság!
– Sára, szerelőt kérdeztem, nem szeretőt! – nevetett fel. Teljesen megsemmisülve ültem, annyira szégyelltem magam.
– Hogy én milyen hülye vagyok – suttogtam, de mivel Ádám csak nevetett, a végén én is elmosolyodtam. Jókedvűen, mindenféléről fecsegve tettük meg a hazáig vezető utat.
– Meghívhatom egy kávéra? – kérdeztem, és magam is meglepődtem, hogy igent mondott. A vihar előszele már haragos szürkére festette az eget, hatalmas esőcseppek koppantak az autón.
– Akkor futás! – kiáltottam és rohanni kezdtem.
Sikerült becsuknom az ablakot, még mielőtt a szél letépte volna. Mire leértem, Ádám már a kanapén ücsörgött. A kávéból aztán tea lett, a nagy beszélgetésből csendes hallgatás. Annyit tudtam meg róla, hogy üzletember, és egyik ismerősénél járt az irodaházban.
– Nem volt kedvem elmenni, de már örülök…
– Örülsz, hogy neked mentem? Hogy széttörtem a kocsimat? – kérdeztem tettetett szigorúsággal. Jó volt a közelében ülni, úgy éreztem, belehalok, ha nem érint meg. A saját gondolataimtól is zavarba jöttem…
– Majd megoldjuk, mindent megoldunk – súgta rekedten, és hozzám hajolt. Kivette a kezemből a csészét és megcsókolt.
Csodás éjszaka volt – Szédülten simultam a karjába, nem érdekelt, hogy nem is ismerem, csak azt akartam, hogy öleljen…
Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy öltözködik.
– Hová mész? – kérdeztem.
– El kell mennem, ne haragudj – súgta. – Nem akartalak felébreszteni…
– Szó nélkül elmentél volna? – a szívem úgy kalapált, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről.
– Dehogy! Írtam volna cédulát, tudod, mint a filmekben. Reggel jövök érted, kilenc körül és elintézzük az autódat, jó?
Hosszan, vadul csókolt, és mielőtt szólhattam volna, már ott sem volt. Nem tudtam, mit gondoljak róla, a helyzetről, csak azt éreztem, hogy beleszerettem.
Reggel Feri csengetésére ébredtem.
– Szia, te hétalvó! Megyünk az autódhoz?
– Nem kell, már elintézi egyik barátom – próbáltam magamhoz térni.
– Aha – Feri csalódottan nézett rám. – Már nem kell a jó öreg szomszéd…
– De, nagyon! De egy szerelem még jobban kell – tettem hozzá.
– Szerelmes vagy? Kibe? – kérdezte döbbenten.
– Reggeli közben elmesélem!
Valójában nem volt mit mesélni, hiszen semmi sem történt, csak pár csodálatos órát töltöttem el egy férfival, akit valószínű, hogy soha többet az életben nem látok – ez volt a reggeli valóság. Ferit magára hagyva a fürdőszobában próbáltam magamhoz térni.
– Még mielőtt elsiratod magad, közlöm, hogy éppen most állt meg a ház előtt egy rohadt nagy fekete autó. Úgyhogy én inkább hátul elosonok, te pedig hagyd abba a bőgést és gyere elő – hallottam Feri hangját. Fürdőköpenyben rohantam ki.
– Jó reggelt! – ölelt át Ádám. – Hogy aludtál?
– Nagyon jól! – súgtam. – És te?
– Ezer éve nem volt ilyen szép éjszakám – mondta, és ott folytattuk, ahol előző éjjel abbahagytuk.
Nem érdekelt, hogy nős – Valamikor dél körül aztán a szerelőhöz is eljutottunk. Ádám mindent elintézett, nekem tényleg semmi dolgom nem volt. Kicsit aggódtam, amikor megláttam a műhelyt, ahová az autómat vitette.
– Ádám, nem hiszem, hogy ez az én pénztárcámnak való hely – mondtam halkan, de ő csak nevetett. Nem tudtam még, hogy a következő három évben nagyon sokszor fogom hallani ezt a nevetést…
Vacsorázni vitt, aztán pedig haza.
– Nem maradhatok – mondta rekedten. – Pedig nagyon szeretnék…
Kibontakoztam a karjából.
– Nős vagy, ugye?
Bólintott.
– Senki sem tökéletes – feleltem, és néztem, ahogy elhajt.
Mindennap eljött értem, elvitt a munkahelyemre, és minden délután értem jött. Együtt bevásároltunk, főztem valamit, szerelmeskedtünk – és aztán hazament. A családjához. A feleségéhez, akihez évek óta igazi baráti viszony fűzte, akit tisztelt és szeretett, mert három gyönyörű lányt nevelt fel neki, és a lányokhoz, akik bár mind elmúltak tizennyolc évesek, otthon laktak, velük.
– Soha nem gondoltál arra, hogy elhagyd őket?
– Nem. De az az igazság, hogy szerelmes sem voltam még…
– Most szerelmes vagy?
A hangja mély volt, karcos, ahogy válaszolt:
– Igen. Azt hiszem, igen…
Nem volt kérdés, hogy én is beleszerettem. Alig telt el néhány hét a baleset óta, máris fenekestül felforgatta az életemet.
A következő hónapokban egyre több időt töltöttünk együtt. Nem mondhatom, hogy titokban, lopva találkoztunk, mert ez nem volt igaz. Jött hozzám, mintha hazajárna, megismerte a barátaimat, a családomat – de este mindig elbúcsúzott és ment az övéihez. Együtt éltünk, és mégsem.
– Nem fáj, hogy nincs melletted éjszaka? – kérdezte Feri. Kettesben Borozgattunk, Ádám a családjával nyaralni ment, Angi pedig a szüleihez utazott.
– Nem tudom. Még nem mertem ezen gondolkodni – feleltem őszintén.
– Nekem nem jó, hogy ő van neked… – bökte ki.
– Miért? – néztem rá csodálkozva.
– Mert azóta nem engem hívsz, ha baj van. Majd Ádám elintézi… Ádám mindent elintéz…
– Ha tudnád, hogy semmit sem tud elintézni! Mindenhez szerelőt hív, vagy valaki hozzáértőt, de ő még egy szöget sem tud beverni a falba.
Ahogy múltak a napok, szépen kialakult a közös életünk Ádámmal. Tudtam, mikor ér rá, mikor jöhet, és tiszteletben tartottam, amikor a családjával volt. Nem kérhettem számon tőle semmit, és az az igazság, hogy nem is akartam. Tökéletesen megfelelt, hogy a munka, a barátok mellett van egy ember valahol a világban, aki szeret, akinek fontos vagyok. És Ádám remekül értett ahhoz, hogy magához láncoljon. Ha egy picit is elbizonytalanodtam vagy magányosnak éreztem magam, azonnal felvillantott valami remek ötletet: befizetett utazásokra, tanfolyamokra, torna- és színházbérletet vásárolt.
– Nem színházba akarok menni, hanem veled szeretnék lenni – fakadtam ki egyik este, de ő csak nevetett.
– Gondolj rám közben, rendben? – és én nem tudtam haragudni rá.
Már másfél éve tartott a kapcsolatunk, amikor teljesen mélypontra kerültem. Betöltöttem a harmincötöt, családot, gyereket szerettem volna. Teljesen reménytelen lett volna erről beszélni Ádámmal, hiszen fel sem merült benne, hogy esetleg én is szülhetnék neki.
– Én már a nagypapaszerepre készülök – felelte mindig, ha szóba hoztam a témát, – és rengeteg dolgunk van még, nem gondolod?
Ház gyerek helyett?
– Mire gondolsz? – kérdeztem gyanakvón.
– Arra, hogy a faházad helyett elkelne már egy rendes, stabil házacska.
– Nekünk? – kérdeztem.
– Neked, nekünk. Mit szólnál, ha építenénk neked egy gyönyörű kis házat?
Tudtam, hogy ez csak elterelő hadművelet, mégis megszédített a lehetőség. Örömmel vetettem bele magam a tervezésbe, papírok, engedélyek után rohangáltam.
– Te bolond vagy – mondta Feri. – Ezzel csak időt akar nyerni… Időt, amit veled tölthet anélkül, hogy hisztiznél a válás miatt…
Éppen a szokásos esti bicikliköreinket róttuk.
– Ne bánts! – kértem Ferit. – Igazad van, de én szeretem. És mellesleg egyedül soha nem tudnám megépíteni álmaim házát. Lehet, hogy ez az ára…
– Reménykedjünk, hogy megérje – tette hozzá, és én rosszkedvűen kerekeztem tovább. A szívem mélyén tudtam, hogy igaza van, de olyan könnyű volt elhinni, hogy az a ház a mi házunk lesz, Ádámé és az enyém!
Az építkezés embertelen volt. Nem hittem volna, de tényleg alig volt időm valamire, állandóan rohantam, fáradt voltam. A ház tökéletes lett: kicsi, de pontosan olyan, amilyenre vágytam. Ádám minden kapcsolatát mozgósította és minden pénzt megadott, de ő maga nem sokat segített. Feri volt az, aki ugrott, ha kellett valami, aki fúrt, bútorokat tologatott és szúnyoghálót szerelt. Persze nem olyat, mint a faház kopott ablakára…
– Na, most már jöhet Ádám és jöhet a baba – jegyezte meg Feri, amikor becipeltük a vadonatúj kanapémat.
– Miről beszélsz? – suttogtam, és berogytam a puha párnák közé.
– Egy éve éppen babázni készültél, amikor elkezdett neked építeni, nem?
Elgondolkodva bólintottam.
– De, tulajdonképpen igen.
– Hát akkor minden oké, megvan a ház, jöhet a gyerek! Nem?
– Végül is miért ne – feleltem magabiztosan.
Este feldobódva vártam, hogy Ádám hívjon.
– Minden rendben? – kérdezte.
– Igen, persze. – Hirtelen elöntött az iránta érzett szerelem. – Szeretlek. És gyönyörű lett a ház… Ha holnap eljössz, meglátod, milyen tökéletes a nappali…
– Remélem, szerelni nem kell! Tudod, abban nem vagyok valami jó…Ma délután itt volt az összes leendő vejem, és segítettek összeszerelni azt a fűnyírót, amit tegnap szétszedtem… – A hangja büszke volt és nagyon apás. Vagy inkább nagyapás? Leforrázva álltam, a jókedvem elillant. Rádöbbentem, hogy Ádám soha nem fog hozzám tartozni. Neki felesége van, lányai és leendő vejei. Ők egy család, én senki sem vagyok. Feleség nem leszek, anya meg végképp – ha mellette maradok.
Halkan elköszöntem, fogtam egy üveg bort és átmentem Ferihez.
– Megvan álmaim háza, a pasim viszont nincs sehol – mondtam, amikor kérdőn rám nézett.
– Nekem már régen megvan álmaim háza, csajom is volt, de az igaz szerelmem észre sem vesz – felelte és poharakat vett elő.
– Angi? – néztem körül.
– Elment – felelte. – Azt mondta, miután végignézte, mennyit segítek neked, rájött, hogy soha nem fogom úgy szeretni, ahogy ő engem. És hogy én valójában téged szeretlek.
Végiggondoltam az elmúlt éveket. Szex, vágyakozás, boldogság, szenvedés – Ádámmal. Öröm, meghittség, együtt töltött szép percek, órák – Ferivel.
– Nem akarom tudni, hogy igazat mondott-e – suttogtam. – Adj még időt…
– Időm az rengeteg…
– Szuper. Akkor ma még hadd igyak veled mint a legjobb baráttal, majd holnaptól meglátjuk, mi lesz velünk.
Azt hittem, nehezebb lesz kilépni a „szeretőségből”, de szerencsére nem volt semmi baj. Ma is jó szívvel gondolok Ádámra, és tudom, ő is ajándéknak tekintett engem. Mindketten megfizettük az együtt töltött három év árát: ki így, ki úgy, de tagadhatatlan, hogy szép volt.
Igaz történet: A fiam lehetne, mégis újra akarom!
Mondják: 46 évesen is fiatalosan, jól tartom magam. Nyolc éve elváltam. Nem kerestem új kapcsolatokat. Inkább a magányt választottam. Egészen idáig…
Nyáron került munkahelyemre egy 22 éves fiatalember. Ugyanabban az irodában dolgoztunk. Kezdettől rokonszenvesek voltunk egymásnak. Mindig kedvemben járt. Törődött velem, segített, figyelmes volt. Mondhatni: a tenyerén hordozott. Félreérthetetlenül bókolt, nem akarta elhinni, hány éves vagyok.
Sok mindenről nyíltan, őszintén beszélgettünk; a legféltettebb titkaimat is könnyedén elmondtam neki. És ha nem: mindent ki tudott szedni belőlem. Értette a módját. Jelenléte lassan létszükségletté vált számomra. Rádöbbentem: halálosan beleszerettem.
Ő pedig lassan szövögette a hálóját. Huszonéves kora ellenére megfontolt, értelmes, csinos, komoly fiú volt. Mindig arról beszélt, hogy neki mindenképpen idősebb nő lesz majd a párja, a fiatalokkal nem érti meg magát. Ő is ráébredt lassan arra, hogy milyen mélyen érzek iránta. Egy késő délután kettesben maradtunk, és csókolózni kezdtünk. Felejthetetlen érzés volt, amit akkor éreztem. Tovább nem jutottunk, mert a heves érzelmeket felismerve, egy kicsit mindketten zavarban voltunk.
Aztán egy hét múlva megtörtént amire vágytunk: tovább maradtunk a munkahelyünkön, és egy átbeszélgetett, borozgatott este után lettünk egymásé. Minden szempontból csodás volt az az együttlét. Nem számítottak a körülmények, a kemény padló, csak a két szenvedélyesen egymásba fonódó test. És a vágy. Megismételhetetlen gyönyört éltünk át mindketten. Azért írom, hogy megismételhetetlen, mert néhány nappal később kérte, beszéljük meg őszintén, mi van kettőnk között.
– Elmegyek innen, kaptam egy jó állásajánlatot, és szeretnék tisztán látni kettőnkkel kapcsolatban. – mondta, mire én nagy nehezen, mégis megkönnyebbülve tártam fel érzéseimet.
De nem úgy viszonozta a vallomásomat, ahogy vártam. Rövid gondolkodás után ugyanis ezt mondta:
– Szeretlek, imádlak, és örökre a barátod maradok, de szerelemmel nem tudlak szeretni…
Rettentően fájtak a szavai, de semmit nem tudtam tenni ellene.
Állást változtatott, elbúcsúztunk, de azóta is naponta beszélünk telefonon. Van, hogy kétszer is. Törődik az érzéseimmel, nagyszerű ember. És a maga módján szeret. Több száz verset írtam neki, hozzá. Elküldtem neki mindet, egy CD-n, és egyszer egy több mint tíz oldalas levelet írtam neki. Felhívott, és elmondta, hogy ez kicsit nyomasztotta:
– Félek a leveleidtől, és talán a saját érzéseimtől is – mondta. – Nem értem, hogyan szerethetsz ilyen halálos szerelemmel.
Sokat sírok, kesergek utána, ő pedig vigasztal. De saját magát, a szerelmét nem adja. Nem tudja adni. Félek, hogy felőrül ez a sóvárgás, ez a szerelem, mert nem tudunk egymástól elszakadni, és nem is akarunk. Pedig tudom, előbb-utóbb lesz barátnője, és akkor háttérbe szorulok. Bármennyire fáj, büszke vagyok arra, hogy negyvenhat évesen így tudok érezni egy 22 éves férfi iránt, és hogy egyszer legalább ő is így érzett. Nem tudom mi lesz a vége, de szeretném, ha kicsit, egy rövid ideig szerelemmel tudna szeretni. Vajon van nála esélyem? Forrás: Nana.hu
Igaz történet: Lefeküdtem a bátyámmal
Rettentő izgalom fogott el, amikor végre megérkeztem New Yorkba, és hat év után újra megpillantottam a bátyámat. Átöleltük egymást, szeretettel, szinte szenvedélyesen.
– Dóra – mondta lágyan. – Gyönyörű vagy. Milyen régen nem láttalak, milyen nagyon hiányoztál…
Aztán néhány órával később kedvesen öleltem a hároméves kisfiát, majd Maryt is, Andris élettársát, kisfia anyját, akin nem láttam azt a nagy örömöt, hogy megismerkedhet a szerelme húgával.
– Mindent meg akarok mutatni neked – mondta másnap Andris, aki az érkezésem miatt két hét szabadságot vett ki a munkahelyén. Korábban sosem jártam az Egyesült Államokban, ezért faltam New Yorkot, múzeumokba, kávézókba, éttermekbe, színházba jártunk.
Fura élettárs – Mary nemigen tartott velünk, egyedül egy musicalre jött el, és furcsállottam, hogy milyen hidegen-hűvösen bánik az én – számomra is meglepően – érzelmes bátyámmal.
Sosem voltunk olyan közel egymáshoz, mint most. Andris mindig utálta a fiúimat, én mindig utáltam a barátnőit, a hat év korkülönbség miatt mindig kis fruskának tartott, és hát rengeteget veszekedtünk.
– Féltékeny voltam a fiúidra – vallotta be nevetve. Mosolyogtam.
– Én meg féltékeny voltam azokra a libákra, akikkel jártál. Azokra a szőke bombázókra…
– Mindegyiknél bombázóbb voltál, és vagy is. Te fruska…
Jó hangulatban jártuk a várost, és olyasmiről beszélgettünk, amiről régen soha: érzelmekről, kapcsolatokról, a szüleinkről, az egykori budapesti barátairól…
– Hogyhogy szingli vagy? – kérdezte egyik nap.
– Nincsenek normális férfiak – vontam meg a vállamat. – Egyébként meg manapság egy huszonhét éves nőnél nem ritka, hogy nem találta még meg az igazit. Válogatós vagyok, tudod.
– Figyelj csak! Két hét luxus arra, hogy csak New Yorkban töltsd. Elviszlek egy kis nyaralásra, mit szólsz hozzá? – kérdezte ott-tartózkodásom első hete után. – Menjünk el Los Angelesbe, ott töltünk egy-két napot, aztán lemegyünk Miamiba. Pihenni, napozni. Nehogy már a szüleink azt higgyék, hogy nem viselem gondodat…
Így érkeztünk Los Angelesbe. Megmutatta az Angyalok városát, élvezte, hogy vásárolhat nekem néhány jó cuccot a legdrágább utcában.
– Nehogy megmondd, hogy a húgod vagyok – súgtam neki, amikor kiléptem a próbafülkéből.
– Eszemben sincs – hajolt közel hozzám, és adott egy puszit a nyakamba. Hirtelen úgy éreztem, mintha áram csapott volna végig a testemen.
Nem érezhetek így! – Beleborzongtam szája finom érintésébe, felálltak a finom pihék a nyakamon, és ezzel egy időben az eszem is jelzett: állj, hiszen ő a testvérem! Mégis olyan jó volt, hogy be kellett hunynom a szememet, és utána hosszú percekig csak álltam a próbafülkében, s próbáltam összeszedni a gondolataimat, próbáltam magamhoz térni.
Nem hagyott nyugodni az érzés, napokig nem értettem, mi a fene történik velem, és egyáltalán hogyan lehetséges, hogy fizikai vágyat érzek a testvérem iránt. Tudtam, hogy ez gusztustalan, hogy ez nemcsak nem illő, hanem iszonyúan erkölcstelen és veszélyes is… Iszonyúan felkavarodtam.
Miamiban történt, az utolsó napon. Bevacsoráztunk, megittunk egy üveg bort, és utána sétára indultunk a tengerparton. Már sötét volt, de a Hold finom, fehér csíkot húzott a vízre, a hullámokra, a homok olyan selymes volt, hogy levettem a szandálomat, és mezítláb sétáltam Andris mellett. Jó volt érezni, hogy fogja a kezemet, jó volt beszélgetni.
Szerelem és bűntudat
Teljesen összezavarodott, furcsa állapotba kerültem: elmondhatatlanul boldog voltam, hogy vele lehetek kettesben, s közben iszonyú bűntudatot éreztem.
Aztán megálltunk, néztük a partot, és ő megölelt. Úgy bújtam bele az ölelésébe, mintha ez lett volna megírva nekünk, és ő úgy csókolt meg, mint még soha senki. Olyan otthonos, olyan meghitt, olyan meleg és olyan izgalmas volt a csókja, mint még soha senkié. Úgy érintett meg, hogy továbbra is hercegnőnek érezhettem magam.
– Ezt nem lehet – próbáltam kibújni az öleléséből.
– De lehet – súgta. – Majd megérted…
Hallottam a hullámok morajlását, tudtam, hogy soha, soha többé nem ismétlődhet meg, ami most történik, de azt is tudtam, hogy soha többé nem lesz ilyen jó senkivel, hogy mindig őt fogom keresni minden csókban, minden ölelésben… A testvéremet.
A szállodai szobában lettünk egymáséi. Nem voltam már tapasztalatlan a szex termén, megéltem már egy s mást, de nála figyelmesebb, szenvedélyesebb, izgalmasabb férfival eddig még sosem találkoztam. Úgy simítottam végig a bőrén négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre, mintha még soha nem láttam volna a testét, holott mennyit láttam annak idején, gyerekkorunkban. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem, és olyan, hullámokban érkező gyönyört, amit még soha senki.
Sírtam, mert tudtam, hogy ez megismételhetetlen, hogy ennek nem szabad folytatódnia, mert ez vérfertőzés… Azt tudtam, ahogy jött a hajnal, hogy lassan ki kell bontakoznom az öleléséből, lassan eljött az elválás, a végleges elválás ideje, és folytak a könnyeim.
– Dóri, mondani szeretnék valamit – mondta a reggelinél csendesen Andris, miközben megfogta a kezemet.
– Ne, ne mondd!
– De miért?
– Azért, mert ma elutazom. Mert szép volt. Ne beszéljünk most ilyesmiről. Andris… – csuklott el a hangom, aztán már nem tudtam folytatni, folytak a könnyeim, és hagytam, hogy lecsókolja mindet az arcomról.
Totálisan kiborultam – Teljesen felkavarodva érkeztem haza. A szüleim fotókat akartak nézegetni, nagyon várták, hogy sokat meséljek Andrisról, a családjáról, de én, azon kívül, hogy a laptopomon megmutattam a fotókat, nem igazán tudtam társalogni. Hetekig nem tudtak velem normálisan beszélni a szüleim, nem is sokat jártam hozzájuk, arra fogtam, hogy sok a munkám, de tudtam, hogy nem tartják normálisnak, ahogyan viselkedem. Ráadásul, hogy még jobban kiboruljak: a fogamzásgátló tabletta szedése ellenére is késett a menstruációm. Még csak az hiányzik, gondoltam, hogy a saját bátyámtól legyek terhes…
Kirázott a hideg a gondolattól, miközben valami melegség is átjárta a testemet. Andris többször keresett a mobilomon, de sosem vettem fel, nem akartam, hogy a friss sebek felszakadjanak. Végül az otthoni számomon ért el egyik este.
– Mi van veled, Dóri? – kérdezte aggódva. – Anyuék azt mondják, mióta hazamentél, nem lehet veled beszélni.
– Most ezt komolyan kérded? – feleltem ingerülten. – Azok után, ami köztünk történt?
– Dóri, tudom, hogy ki vagy borulva… De én szeretlek. Szerelmes vagyok beléd.
– A testvérem vagy, nem érted? Elég nehéz feldolgoznom, hogy én is így érzek irántad. Hiszen ez tabu, ennek nem lett volna szabad megtörténnie! A bátyám vagy!
Már kiabáltam, és anélkül, hogy elbúcsúztam volna, lecsaptam a telefont. Utána rengeteget hívott, végül félreraktam a kagylót és kikapcsoltam a mobilomat. Másnap vettem egy tesztet, és a legrémesebb álmaim váltak valóra: megjelent a két kék csík, ami egyértelműen jelezte, hogy terhes vagyok.
Magamra zártam az ajtót, és otthon ültem, teljesen kikapcsolódva a nagyvilágból. Este volt, amikor csöngettek. Hosszan, erőszakosan. Percek múlva mentem csak az ajtóhoz. A szüleim álltak ott.
A vallomás – – Beengedsz minket? – kérdezte anyám, és átölelt. Abban a pillanatban kislánnyá változtam, és a vállára borulva sírtam.
– Tudtam, hogy rég el kellett volna mondanunk neki is… – mondta apám, miközben bekísértek a nappalimba. – Dóri, felhívott minket Andris, és mindent elmesélt…
– Nagyszerű. Azt is elmondta, hogy teherbe estem tőle? Hogy a saját testvérem gyerekét hordom a méhemben? – fakadtam ki. Anyám elmosolyodott és magához húzott.
– Nem a vérszerinti testvéred – mondta egyszerűen. – A házasságunk első két évében nem estem teherbe, és az orvosok azt mondták, nem lehet saját gyerekünk. Andrist örökbe fogadtuk. És néhány évvel később megtörtént a csoda: megfogantál a testemben, teljesen természetes úton.
Csak néztem rájuk, nem tudtam igazán felfogni a szavaikat. Andris nem a testvérem? Ez mindent más megvilágításba helyezett.
– És ő tudja ezt? – nyögtem.
– Igen, elmondtuk neki a tizenhatodik születésnapján. Te akkor még kicsi voltál, azt kérte, ne mondjuk el senkinek, még neked se. És amikor elment, hat évvel ezelőtt, azért utazott el New Yorkba, mert új életet akart kezdeni… Nem olyan volt az az állásajánlat, mint ahogyan te hallottad. Nehezen talált jó állást, de muszáj volt elmennie, mert beléd szeretett. Nem akarta elrontani az életedet, ezért ment el.
– Megígértük neki, hogy amikor már beilleszkedik odakint, elmondjuk neked is, hogy nem vagytok vér szerinti testvérek – tette hozzá apám. – De aztán egyszerűen nem tudtuk, hogyan… nem ment.
Csak ültem ott, átölelve őket, én, a huszonhét éves „gyerek”, és úgy éreztem, hogy szép lassan kisimulok. Igaz, hogy Andrisnak élettársa és gyereke volt… Csakhogy nem a testvérem, és gyereket várok tőle! És szerelmes belém, nemcsak én őbelé…
Hát ez volt az igazi „megismerkedésünk” története. Mindennek már két éve, és azóta tudjuk mindketten, milyen az igazi szerelem. A lányunk már járt New Yorkban, de itthon mégis velünk van, Budapesten. Forrás: Nana.hu
Alekosz ágyasjelöltjei – és az első találkozás!
Íme, a 16 szerencsés hölgy, aki az elkövetkezendő 3 hétben azért küzd majd, hogy elnyerje Alekosz szívét. A milliomos okostojás debütálását elegáns, hercegi kosztümben ejtette meg, halálosan lenyűgözve ezzel a lelkes lányokat. Alekosz alá feküdni vágyó lányokról galéria itt. Nézzétek meg, kik kaptak esélyt a nagy kihívásra:
 |
| Éva (18) |
A szőke diáklány humora, intelligenciája és stílusa miatt néz föl a meghódítani kívánt Alekinnyóra, álomrandiját egy keleties hangulatú éttermi vacsora keretében képzeli el. Úgy gondolja, egy párkapcsolatban kellenek a viták is, nem kell mindenben egyetérteni.
 |
| Tímea (25) |
A 25 éves kozmetikusnak imponál Alek konzervatív udvarlási módszere, emellett érdekes és színes egyéniségnek tartja őt. Egy kapcsolatban fontos számára a bizalom, a hűség és az őszinteség.
 |
| Anita (30) |
Anita beszerzési asszistens, jelenleg munkanélküli, hangulatembernek tartja magát, de a féltékenység nem jellemző rá. Álmai férfija udvarias, gáláns, jó humorú, intelligens, őszinte és egyenes ember.
 |
| Andrea (33) |
Andrea 33 éves egyéni vállalkozó, üzletkötő. Imádja Alekoszt ingben és nyakkendőben, emellett modora és sármja fogta meg. Számára egy erdőnyi virág között randizni maga az álom.
 |
| Ágnes (44) |
A nyelvtanár humora, a tájékozottsága, a választékos kifejezésmódja és a kommunikációs képessége, valamint a célratörő viselkedése miatt szeretné magáénak tudni hősünket. Úgy véli, Alekosznak egy igazi nő kell, pont olyan, mint ő maga.
 |
| Barbara (25) |
Barbara szerint egy ideális kapcsolatból nem hiányozhat az őszinteség, a megértés és a nevetés. Jól főz és lehet vele bohóckodni, Alekoszon legjobban a szeme tetszik neki.
 |
| Veronika (19) |
Veronika egy pókerteremben dolgozik felszolgálóként, hatalmas taktikusnak, jó játékosnak tartja Alekinnyót. Álomrandija egy vacsival egybekötött romantikus esti hajókázás, ahol kellemes zene szól a háttérben.
 |
| Beatrix (27) |
Beatrix modellkedik, szereti, ahogyan Alekosz a nőkkel beszél, magát ideális feleségjelöltnek tartja. Egy párkapcsolatban fontos számára a változatosság és hogy a két fél rendelkezzen közös tulajdonságokkal.
 |
| Brigitta (23) |
Fél éve escortlányként dolgozik, életében csak egyszer volt szerelmes. Úgy véli, sok közös tulajdonságuk van Alekkel, akit humora, precizitásaés a szexhez való hozáállása miatt értékel.
 |
| Dorisz (20) |
Dorisz tanuló, természetes és kedves lánynak tartja magát, imád énekelni, beszélgetni. A görög okostojás szerinte őszinte, kedves és nyugodt és – milyen meglepő – intelligens ember, valamint azt kedveli benne, hogy nagyon tud szeretni és hogy romantikus.
 |
| Magdolna (28) |
A 28 éves festőművész, igazán még sosem volt szerelmes, úgy véli, jól kiegészítenék egymást Alekosszal, akiben egyedi és különleges stílusa, szókincse tetszik neki legjobban.
 |
| Olga (25) |
Olga még tanul, álmai pasija céltudatos, határozott és megbízható. Olyan férfi, aki mellett nőnek érzi magát. Állítása szerint féltékeny típus, de ezt nem szokta kimutatni.
 |
| Szilvia (22) |
Szilvia tanuló, azt becsüli legjobban Alekoszban, hogy bármi is történjen az életben, talpra tud állni. Úgy gondolja, hogy mindketten rettentő pozitív személyiségek, akik imádnak élni és szórakoztatni a körülöttük élőket.
 |
| Renáta (29) |
Renáta fotósként dolgozik, szerinte Alekosz olyan csúnyácska, mint egy béka, ám ő imádja ezeket a kis állatokat. Azért lenne jó párja a hellén félistennek, mert el tudná látni néhány jó tanáccsal a nőkkel kapcsolatban, valamint segítené őt mindenben.
 |
| Orsolya „Agra” (39) |
Orsolya „Agra” értékesítési ügyintéző és hastáncos, aki szerint Alekosz jóképű, humoros, férfias férfi. Önmagát igazi nőnek tartja, ha kell kimondja amit gondol, ha kell, megértő és türelmes és ha kell, akkor csábító vadmacskává változik.
 |
| Magdolna (25) |
Magdi elvált, egygyermekes anyuka, egyszer volt eddig szerelmes. Szerinte az őszinteség és bizalom egy kapcsolat alapja, no meg a kémia, és, hogy tudjanak miről beszélgetni. Alekról az a véleménye, hogy őszinte úriember, aki soha nem bántana meg ok nélkül senkit. Forrás Neon.hu, Olimpiq.com, Blikk,.hu
Tizenhatan tennék szél a lábukat Alekosznak
Szerelem a legfölsőbb szinteken. Ezzel a jelmondattal keres magának menyasszonyt a 32 éves Alekosz a következő pár hétben. A villa egykori okostojása habzsolni fogja az élvezeteket, az első napon ugyanis 16, a csatorna szerint gyönyörű hölggyel ismerkedik majd össze, akik között ott van az az egy is, aki elnyerheti a szívét.
Addig azonban számtalan romantikus randi vár az okostojásra, egy-egy rosszul sikerült légyott után pedig hazaküldheti azokat, akikkel a közös jövőt nem tudja elképzelni. És hogy a döntés kicsit könnyebb legyen, villabeli jó barátja, Olivér lesz a segítségére, akivel mindig, minden körülmények között megbeszélheti, melyik hölgy távozik egy-egy szívceremónia alkalmával.
Amíg a hölgyek a villa kényelmét élvezik, addig Alekosz luxuslakóbuszában várhatja a következő randevú eseményeit, de ha éppen úgy tartja kedve, kiszemeltjét akár meghívhatja rezidenciájába is.
Szerelem és más drogok – Love and Other Drugs
Jamie (Jake Gyllenhaal) sármos pasi, nincs nő, akit ne kapna meg, ha akar. És ő mindegyiket akarja – miközben a munkájában is örökké győzelemre tör: gyógyszerekkel kereskedik, és már nagyon várja a nagy fogást.
Azután találkozik Maggie-vel (Anne Hathaway), aki más, mint az addigi könnyű kalandjai. Meghódíthatatlan szabad szellem, aki nem hagyja, hogy bárki vagy bármi az útjába álljon. A páros vad, szenvedélyes, és kiszámíthatatlan viszonyba keveredik egymással.
Jamie, aki képtelen bármiféle elkötelezettségre, kisebb válságba kerül, mikor kapcsolatuk komolyra kezd fordulni. Maggie is egyre jobban vonzódik hozzá, bármennyire is küzd az érzései ellen, és az ellen, hogy ez a szerelem mindent megváltoztathat körülöttük.
Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway között izzik a levegő ebben a megszokottól eltérő, romantikus filmben, amiből a komolyabb felhangok sem hiányoznak. A mellékszerepekben olyan remek színészeket láthatunk, mint Hank Azaria, Oliver Platt, Gabriel Macht.
Íme egy film az orvoslátogatók életéről,amely egy szerelmi történeten keresztül bebizonyítja, vagy legalábbis próbálja, hogy az orvoslátogató is ember.
Jamie (Jake Gyllenhaal) egy felelőtlen sármos szívtipró. Miután kirúgják egy elektrotechnikai boltból, a nagy pénz reményében orvoslátogatónak megy. Módszere egyszerű, elcsavarja a recepciós lányok fejét, akiktől egyenesen a doktor úr rendelőjébe vezet az út. Az üzlet kezd beindulni, amikor az egyik rendelőben összefut egy lánnyal, Maggievel, aki testét igen, de a szívét nem adja könnyen. Maggie nehezen bonyolódik komolyabb kapcsolatba, mert betegségét a parkinson-kórt senkire nem akarja ráerőszakolni. Innentől kezdve már csak szerelmi huzavonájukról vagy inkább csak nyűglődésükről szól a film.
A film végén a srác kimondja, hogy egy ideális világban a lány nem lenne beteg a srác meg tökélete lenne, de ő mégis ezt a tökéletlen világot választja. Ezért nem tud nekem hiteles lenni ez az egész sztori. Mert a filmben minden tökéletes, minden ideális. A lány gyönyörű, a fiú szexi, aki szerelméért még harcolni is képes, és csak néha elmékeztetnek minket arra, hogy van egy kis difi a lány parkinson-kóros.
Jake Gyllenhall, aki az életben is sportot űz a hollywoodi színésznők felszedéséből, ideális választás a szerepre. Sármos, jóképű, el tudom hinni, hogy azt kap meg akit akar. Anne Hathaway habár gyönyörű színésznő és ebben a filmeben Liv Tylerre hasonlít leginkább nem győz meg. Talán mert a történet túl bugyuta és felszínes, nem korhű csak a film második felébenválik világossá, hogy nem a jelenben játszódik. (Jake csipogót használ, és a gyógyszercég bevezeti a Viagrát, hát ez nem ma volt.)
A filmben rengeteg az ágyjelenet, szóval, aki Anne Hathawayt vagy Jake Gyllenhallt szeretné látni meztelenül az máris indulhat a moziba. Viszont aki egy komolyabb témára vágyik, az ne várjon sokat, ugyanis a film nem vállalja fel azt az utat amit elkezdett. Sajnos ott áll meg, ahol épp elkezdődne a dolog lényegi része az, hogy mire képes a szerelem, ha egy olyan betegséggel állunk szembe, amely gyógyíthatatlan. Csak kapargatja a felszínét a problémának de nem mer belenyúlni igazán. Így nem marad más mint egy felejthető film, mert romantikus komédiának nem elég nevettető, drámának pedig gyenge.
A pasik csak arra gondolnak!
A férfiak számára a szex gyakran sürgősebb, mint a nőknek. Ennek különböző okai vannak.
A nőknek az első alkalom és az első közös együttlét különösen fontos, főleg akkor, ha nagyon szerelmesek. És bár sok fogamzásgátló módszer van, attól is félnek, hogy teherbe esnek, hiszen ők mindig több kockázatot vállalnak a férfiaknál. De a szerelemben nincs helye a kényszernek, önkéntes döntéseken kell alapulnia.
Ha bármit az érzéseid ellen kell cselekedni, akkor nincs rendben valami a kapcsolatodban. A szerelemben, ha két embernek különböző a tempója, a lassúbbé az elsőbbség. A partnernek pedig tiszteletben kell ezt tartania. Sok fiatal lány enged barátja követeléseinek, és fél, hogyha nem enged a kívánságának, elveszti őt. Viszont ahelyett, hogy akaratuk ellenére engednek a követelésnek, inkább nyíltan beszéljen félelmeiről. Ha párja nem érti meg problémáit, és kiderül, hogy neki csak a szex a fontos, nem érdekli a személyiség, akkor el kell gondolkodni azon, hogy vajon valóban ő az igazi?
Ebben a témában, mint ahogy sok másban is, mindent meg kell beszélni a partnerrel. Nemcsak az első alkalom előtt fontos megbeszélni az érzéseket, hiszen ha később nem megfelelő az együttlét, ha nincs meg a kellő gyengédség, akkor is meg kell beszélni, hiszen ezen is múlhat egy jó kapcsolat. El kell mondani, hogy mi nem tetszett, és legközelebb másként is kipróbálni. A férfiaknak mindig tiszteletben kell tartaniuk barátnőjük kérését. A szex csak kölcsönös egyetértés esetén okoz örömet. A szeretkezés pedig csak akkor jó, ha mindkét fél egyformán vágyik rá. Ha párod annak ellenére, hogy te nem szeretnéd, folyton csak azzal a dologgal gyötör, nem hajlandó várni rád, akkor nem érti az elképzeléseidet. Ilyenkor komolyan gondold át, hogy nem lenne-e jobb valaki olyannal aki valóban szeret és tisztel.
Gyakori az olyan eset is, amikor egy férfi csak a szex miatt van párjával. Ilyenkor nem érdekli más, pedig te szeretnél moziba, színházba menni, de kapcsolatotok már nem szó másról, mint az ágyban létről. Már nem találkoztok barátaitokkal, nincs más programotok, így a szerelem kezd ellaposodni. Ez olykor a végéhez vezet, hiszen egy kapcsolatban nemcsak szexnek kell lennie, mögötte legyen több szórakoztató program is, hiszen egy párkapcsolat a lelket is melegítse fel, ne csak a testet. A lélekhez vezető út pedig a hosszú beszélgetésektől, a közös programokon keresztül, a közös új emlékek felé irányul.
Viszont ha egy kapcsolatban egyik fél úgy érzi, hogy a párja uralkodik rajta, korlátozza szabadságát, azonnal szakítani kell.
Táncosnőnek is jár a szerelem – igaz történet
Friss tanítóképzős diplomásként sajnos nem sikerült állást szereznem. A szülőfalumba sem akartam visszamenni, nem szerettem volna az amúgy is szerényen élő szüleimet még az én eltartásommal is terhelni. Mindennap megnéztem az álláshirdetéseket, de hiába.
Amikor már teljesen feléltem a tartalékaimat, és az albérletemet sem tudtam kifizetni, elfogadtam egy éjszakai szórakozóhely ajánlatát, ahol táncolnom kellett. Megállapodtam a tulajjal, hogy teljesen szexmentes munka lesz. Azt mondta, hogy ez természetes, ő tiszta és becsületes munkát ajánl. A fizetés is jó volt, a duplája annak, amit tanítónőként megkereshettem volna.
Az első esték nehezen teltek, pedig a lányok sokat segítettek. Megnyugtattak, hogy a tulaj valóban rendes, a fizetést mindig időben adja, és soha nem kényszeríti őket semmire. Elég vegyes volt a társaság: a táncoló lányok között volt kisgyerekes anyuka és egyetemi hallgató is. Hamar összebarátkoztunk.
Néhány hét elteltével aztán belejöttem. A fizetésem és a borravaló bőségesen elég volt arra, hogy megéljek, még a szüleimnek is tudtam pénzt küldeni. Anyám örült, hogy a fővárosban ilyen jól kereső foglalkozása van a kislányának. Persze nem árultam el neki, mi a munkám.
Kettős életet éltem. Nappal aludtam és intéztem a dolgaimat, hogy aztán én legyek az éjszaka királynője. Szőke póthajam a derekamig ért, hatalmas boákkal voltam betakarva, amíg táncoltam. Sok alkalmi partnerem lehetett volna, de mindig visszautasítottam az ajánlatokat. Alig vártam, hogy hajnalban minden vendég elmenjen, és le tudjak feküdni.
Az éjszakai dívából nappalra szerény lány lett. Smink nélkül jártam a várost és próbáltam „normális” munkahelyet keresni magamnak. Ha sikerült is, a pénz, amit felajánlottak, olyan kevés volt, hogy az albérletemet sem fedezte volna. Így aztán maradt a tánc.
Egyik délelőtt kimentem a strandra. Napozásra alkalmas helyet kerestem, fogtam a könyvemet és élveztem a nap simogató sugarait. Arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállamat és ébresztget.
– Ébredjen, hölgyem! Teljesen leég, ha itt marad! – Zavartan nyitottam ki a szememet.
Barna szempár meredt rám. Szinte égetett a keze, ahogy hozzám ért. – Bocsásson meg, nem akarom bántani, de régóta figyelem. Csúnyán le fog égni, ha itt marad.
– Köszönöm – motyogtam. – Egy kicsit elaludtam.
– Nem olyan kicsit. Már több mint egy órája alszik.
Végignéztem magamon. Hiába kentem be magam napolajjal, lángolt a bőröm.
– Fájni fog. Várjon, segítek! – mondta, amikor látta, hogy felállok és szedem össze a holmimat. – Azért ne menjen haza!
A szemébe néztem, csupa kedvességet és szeretetet láttam. Maradtam, de az árnyékba húzódtunk, és beszélgetni kezdtünk. Óvatosan kerültem a munkahely témát. Azt sem kérdeztem meg, hogy ő mivel foglalkozik, nehogy visszakérdezzen.
Nem lehettem vele igazán nyílt. Fagyiztunk és megbeszéltük, hogy a bejáratnál felöltözve találkozunk. Amellett, hogy szimpatikus volt, még tetszett is. De tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi a foglalkozásom miatt. Egy férfi sem tűrné el, hogy ezzel keressem a kenyeremet. Nem is hinnék el, hogy életemben még csak egy férfival voltam. Volt ugyan több rövid kapcsolatom, de Ákost leszámítva egyik sem végződött az ágyban.
Már várt, amikor megérkeztem. Farmernadrágjában, egyszerű pólójában is vonzó és férfias volt. Hazakísért.
– Holnap is találkozhatunk? – kérdezte és megsimogatta az arcomat. – Ne mondj nemet, Laura!
– Aranyos vagy, de sajnos nem érek rá – hárítottam el a randevút, majd mégis úgy döntöttem, adok magunknak egy esélyt, mert nagyon tetszett Attila.
Azután mindennap találkoztunk és beleszerettem.
– Olyan titokzatos vagy. Miért nem árulod el, hogy hol dolgozol? – kérdezte. – Mindent szeretnék tudni rólad!
Mosolyogtam és megpusziltam.
– Szeretek titokzatos lenni…
Találkozásaink az este közeledtével véget értek. Azt mondtam, hogy egy gyermekotthonban van éjszakai munkám. Arról, hogy hol és melyik intézményben, mélyen hallgattam. Attila többször is el akart kísérni, de mindig lebeszéltem róla.
A következő találkozásunkkor elsétáltunk a lokál előtt, ahol esténként táncoltam. Éppen a takarítóbrigád dolgozott a bejáratnál, amikor azonban Attila megállt az ajtó előtt, az ijedségtől nagyot dobbant a szívem.
– Mondanom kell valamit, Laura!
Éppen akkor hozták ki a plakátot, amelyen két lánnyal mosolyogva, kihívó pózban állva csaljuk be a vendégeket. Megragadtam Attila karját és elhúztam. Féltem, hogy ha meglátja a képet, rám ismer.
– Gyere, sétáljunk közben! – ajánlottam.
– Beszéltem anyuval. Szeretne megismerni. Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de én érzem, hogy te vagy számomra az igazi. Hozzám jönnél feleségül?
A legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az eszem mást mondott. A szívem majd megszakadt a fájdalomtól, amikor sikerült kinyögnöm:
– Attila, nagyon sajnálom… de nem lehetek a feleséged. – azzal sarkon fordultam és otthagytam. Sírva mentem haza, és telefonáltam a főnöknek, hogy aznap nem tudok bemenni dolgozni. Semmihez nem volt kedvem.
– Érzem a hangodból, Laura, hogy valami baj van. Nem segíthetek? Tudod mit? Gyere be. Nem kell dolgozni, csak lazítasz egy kicsit. Beszélgessünk.
Beleegyeztem, mert hiányzott a nyüzsgés. A főnök barátságosan megpuszilt és leültünk az egyik asztalhoz. Elmeséltem neki a bánatomat.
– Ez nem olyan nagy probléma. Való igaz, hogy ezzel a munkával nem szoktak dicsekedni, de ha szeret, akkor meg fogja érteni. Mondd meg neki, hogy itt nem a szexről szól a munka.
– Nem hiszem, hogy ezt el tudnám neki magyarázni – sírtam el magam.
– Próbáld meg. Adj magadnak egy esélyt! Ha szeret, akkor megérti. Mutasd be neki Ildit. Mondd el, hogy kisgyermeke van, és a férje mindig elkíséri. Hívd meg ide a barátodat!
Elgondolkoztam a beszélgetésünkön. Lehet, hogy igaza van. Holnap elhívom ide Attilát és bevallom, hogy itt táncolok. Aztán majdcsak lesz valahogy!
Másnap hiába hívtam, nem értem el, mert ki volt kapcsolva. Eddig tartott a románc – nyugtáztam magamban. Talán nem is szeretett igazán, ha ilyen hamar letett rólam. Fájó szívvel bár, de belenyugodtam. Tovább táncoltam és próbáltam kitörölni a szívemből.
Egyik hétvégén vidám társaság lépett be a terembe. Unottan táncoltam, nem foglalkoztam velük. Valamit beszéltek a főnökkel, és ő intett, hogy menjek félre, mert beszélni akar velem.
– Laura! Van itt egy kis társaság. Az egyik tagnak ma van a születésnapja, ráadásul elhagyta a felesége és szeretnék felvidítani. Bekötik a szemét és vedd már le te a kendőt. Azt mondták a fiúk, hogy te vagy itt a legszebb, és legalább egy szép arcot lásson már az a bánatos ifjú.
Ennyi még belefér, gondoltam magamban, és visszamentem a rúdhoz táncolni. Aztán megláttam, hogy jönnek felém. A fényektől nem láttam tisztán az arcokat. Lehajoltam és levettem a kendőt a férfi arcáról. Szólni nem tudtam a döbbenettől. Attila volt az. Először nem ismert meg, de aztán láttam az arcán, hogy igen. Elsápadt, vagy csak a fénytől láttam fehérnek? Nem tudom.
– Szóval, ez az a munkahely?! Nem csodálom, hogy nem mondtad meg! Köszönöm nektek is – kiabálta a társai felé, és kiszaladt a teremből. Én pedig leszaladtam a színpadról. A házi telefonon felhívtam a főnököt és üvöltöttem:
– Köszönöm. Bizalmasan elmeséltem neked valamit, te pedig visszaéltél vele. Mekkora szemét vagy! Holnaptól nem dolgozom itt!
Nem ő buktatott le. Néhány pillanat elteltével a főnök zavartan állított be az öltözőbe.
– Nem szokásom, hogy magyarázkodjak, de miről beszélsz? Csak nem a barátod volt? – Látszott rajta, hogy meglepődött. – Ne haragudj, nem tudtam. Ártatlan vagyok. Szerintem a barátai sem tudják, hogy mi történt, mert tanácstalanul állnak a bárpultnál. Menj utána!
Felkaptam magamra a ruhámat és kiszaladtam. Abban bíztam, hogy egy közeli padon megtalálom Attilát, de csalódtam. Hiába hívtam, nem vette fel a telefonját, és később ki is kapcsolta. Sem akkor, sem később nem hagyott lehetőséget arra, hogy elmagyarázhassam neki, ez is „rendes munka”. Ennek már lassan háromnegyed éve, de én még mindig nem tudom őt elfelejteni. De egyre többször gondolok rá, hogy felhívom, és talán most meghallgat… Nem tudom, van-e még remény. Talán, ha az elején bevallottam volna. Forrás: Nana.hu szex és szerelem.