szerető

Ki kivel baszott?

Posted on by Olimpiq

Hazánk celebjei is megérik a pénzüket: szex őrül férfiakat és nőket  lealázó  módon megy az “egyik ágyból ki, a másikba be” játék.  A legnagyobb trófea gyűjtők:

Hajdú Péter, műsorvezető, olyan nőket tudhat a háta mögött, mint például a Szomszédok Julcsijaként megismert Ábel Anita, a Big Brotherben debütáló Horváth Zsanett ill. a 90-es évek szépségideálja, Bálint Antónia. Végül Sarka Kata lett a befutó, aki kislányt szült neki.

Bochkor Gábor, Sláger Rádió műsorvezetője. Ágyában Csisztu Zsuzsa, Dobó Kata mellett Tornóczky Anita, Osvárt Andrea és Molnár Anikó is megfordult. Végül Várkonyi Andrea mellett kötött ki, aki egy kislánnyal ajándékozta meg. Debreczeni Zita is Majka figyelmében sütkérezhetett egy ideig. A modell egyébként a műsorvezető Harsányi Leventét hagyta ott Majka miatt. Jelenleg Kedves Ferenc milliárdos üzletember oldalán fényképezik, aki egyébként a playmate Bódi Sylvi exe. Na, de ki tudja ezt már kibogozni…. kattints a képre a folytatáshoz.

Barátnőm, apám szeretője lett

Posted on by Csaladi

Egyszerre csalódni egy barátnőben és a saját apánkban nem mindennapos esemény, és nagyon úgy tűnik, hogy feldolgozhatatlan is. A fiatal Edit modja el történetét, aki hónapok óta nem tud napirendre térni édesapja és barátnője hirtelen kezdődött párkapcsolata fölött.

„Tele lehetnék akár indulattal is, de a döbbenet miatt még nem nagyon érzek semmi ilyesmit. Az apukámról van szó, elöljáróban talán annyit kellene elmondanom róla, hogy mivel elég késői gyerek vagyok, sosem volt igazán meghittnek vagy bensőségesnek nevezhető a viszonyunk, de akik hasonló cipőben járnak, azok közül valószínűleg néhányan osztják a véleményemet, hogy ez nem mindig olyan nagy dráma, mint amilyennek elsőre tűnik. Az anyukámmal – talán éppen ezért – mindig is nagyon jól megvoltunk, szinte a legjobb barátnőmnek is nevezhetném, annyira nyíltan meg tudtunk vele beszélni mindent az első berúgástól az első szexen át az első szakításig, így az apuval ilyesmire már nem is nagyon volt igényem, azon a szűk mezsgyén pedig, ami közös volt vele, jól megvoltunk. Nem voltak nagy konfliktusok, voltak viszont jó humorizálások, nagy beszélgetések komolyabb, kevésbé érzelmes témákról, és mindig nyitott volt a barátaimra, barátnőimre, mert amúgy igazi társasági ember, úgyhogy egyáltalán nem volt hiányérzetem vele kapcsolatban.
Talpig úriember egyébként, így a válásukat is úgy rendezte, hogy emelt fővel tudtak távozni a házasságukból mindketten, én pedig, tekintve hogy elmúltam már addigra 23, szintén nem sínylettem meg nagyon a dolgot, csak innentől már kétfelé jártam szülőket látogatni, de ez belefért az időmbe, úgyhogy nem panaszkodhatok. Apuval persze jóval kevésbé volt intenzív a kapcsolatom, mint anyuval, de most már azt mondom, bár ne lett volna még ennyire sem „pezsgő” a közös életünk. Mint már mondtam, sosem volt probléma sem az ő számára az én baráti társaságommal való érintkezés, sem az én barátaimnak az ő jelenléte, mert jó humorú, nyílt ember. Erőltetni mondjuk sosem erőltettük a dolgot, de ha régebben, amikor még együtt éltünk, feljöttek mondjuk hozzám a lányok, mindig jól elbeszélgettek egymással.
Ilyesmire persze mostanában már nem nagyon kerül sor, de egy alkalom is elég volt, hogy sok legyen. Együtt ebédeltünk apuval a városban, és az étteremben véletlenül összefutottunk egy barátnőmmel. Üzleti ebédje volt, nem sokkal azután végzett, hogy mi leültünk, és odajött beszélni pár mondatot, én hülye pedig felkínáltam neki, hogy üljön le. Eleinte még szabadkozott, de mivel mondtam neki, hogy minket egyáltalán nem zavar, sőt, végül ráállt. Háromnegyed óránál többet nem töltöttünk együtt, és nekem semmi nem tűnt fel – ugyanolyan jól elbeszélgettek, ahogy az apu elbeszélgetett akárki mással is. Hogy valami vonzalom lehetne köztük, az meg sem fordult a fejemben, mert hát ki gondolná, hogy a barátnőjét a nem is éppen fiatal bár fiatalos apja kezdi foglalkoztatni? Az pedig, hogy esetleg neki indult be a fantáziája, számomra még lehetőségként sem létezett. Hiszen mégiscsak az apám. Hát, nem tudtam róla mindent.
Munkanap volt, kaptam egy telefont, hirtelen el kellett rohannom, otthagytam őket, nem is gondolkodtam, de ha lett volna rá időm, akkor is biztos lettem volna benne, hogy asztalt bontanak, öltöznek, és távoznak. Nem így lett. Hogy mennyi időt töltöttek ott, meddig jutottak, mi történt, hogyan találkoztak újra, azt máig sem tudom, és nem is akarom, a lényeg hogy a barátnőmből – bár ezt idézőjelbe kéne tenni, azt hiszem – lett az apám új partnere. Ha mondjuk egy húszassal több lenne nálam, talán még bele tudnék törődni, de mindössze két év van köztünk, úgyhogy apunál 31-gyel fiatalabb. Persze, felnőttek vagyunk, megtörténik az ilyen, lehet erre mondani, de én egyelőre nem úgy látom, hogy ezt bármikor is fel lehetne dolgozni. Könyörgöm: azzal a lánnyal jár az apukám, akivel alkalomadtán egymás pasiügyeit vesézgettük! Hogy ezek után milyen volt őket meglátni együtt, azt inkább meg sem próbálnám leírni.
Apu azóta teljesen meg van húzatva, szóba sem lehet állni vele. Úgy kezeli ezt az egész helyzetet, mint egy ötéves gyerek, egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem normális, amit csinál. Amikor megpróbáltam ezt vele megbeszélni, olyan gorombán kiosztott, hogy a könnyeim is eleredtek, és a bátyámmal is összeveszett. Gyakorlatilag az egész családot kiátkozta, amiért képtelenek vagyunk megérteni az ő érzéseit, úgyhogy lényegében meg is szakadt köztünk a kapcsolat. Ami pedig a legrosszabb az egészben, hogy az egykori drágalátos barátnőm nyilvánvalóan nem ilyen naivan áll a kapcsolatukhoz. Egyértelmű, hogy csak az apu pénzére utazik, de erről neki nyilván fogalma sincs, mert a volt barátnőm nyilvánvalóan telebeszéli mindenféle marhasággal a kortalan szerelemről. Hogy mi lesz ennek a vége, azt nem tudom, mert hónapok óta ugyanott tartunk, megfeneklett a helyzet, se előre, se hátra. És hogy őszinte legyek, azt sem tudom elképzelni, mi lenne az apukámmal és velem, ha egyszer ennek vége lenne. Hogy a volt barátnőmet látni sem akarom többet, az egyértelmű, de hogy az apuval hogyan tudnánk egymás szemébe nézni ezek után, arról fogalmam sincs.”

A szeretője lettem

Posted on by Tortenet

Alig vártam, hogy kettesben legyünk – mondta, és magához húzott. Nem ellenkeztem, bár tudtam, hogy nem szabadna engednem. Az érzelmek teljesen magukkal ragadtak, a szeretője lettem…
Szüleim módos parasztemberek voltak, akik megtanulták, hogy keményen meg kell dolgozni minden falat kenyérért. Talán ezért volt, hogy körömszakadtáig ragaszkodtak a földhöz, mondván, hogy a megélhetést, tehát az életet jelenti.
Gyerekkoromat a tanyán éltem le, két kilométerre volt tőlünk a falu. Mindennap ezt a távolságot kellett megtennem, amíg elértem az iskolába, aztán ugyanennyit haza.
Egyetlen délutáni bulira sem mehettem el, mert sietnem kellett haza segíteni. Irigyeltem az osztálytársnőimet, amikor a moziról vagy a délutáni fagyizásokról beszéltek.
Szabadulni akartam a tanyáról.
Néhányszor elhívtak, de nem mehettem. Szégyelltem bevallani, hogy nem engednek el. Aztán már nem is hívtak. Egyszerűen tudomást sem vettek rólam. Elhatároztam, ha felnövök, akkor csak faluban fogok élni, és nem érdekel a tanya.
Jól ment az iskola, szerettem volna tovább tanulni, de nem lehetett. Kellett a dolgos kéz itthon. Aztán meg férjhez menő korba értem. Ábrándoztam a szerelemről, arról, hogy egy helyes fiú szerelmesen ölel át. De ez csak ábránd maradt.
Kiárusított az apám, mint egy marhát.
– Julikám! Ma este vendégünk jön. Öltözz fel a szép ruhádba! – mondta az anyukám.
Rosszat sejtettem. A szomszéd tanya tulajdonosa jött át vacsorára. Húsz évvel volt idősebb nálam, de nagyon sok földje volt. Több, mint nekünk. Borozgatott a szüleimmel, én pedig kényszeredetten mosolyogtam az idétlen vicceken.
– Szóval, Karcsi bátyám… Azért jöttem, hogy megkérjem Julika lánya kezét. Tudja, már megbeszéltük, hogy nagyon tetszik nekem a lánya.
Csuklani kezdtem az idegességtől. Ez nem lehet igaz! Árulnak, mint egy lovat. Még jó, hogy a fogaimat nem nézik meg.
Erőszakkal adtak férjhez.
– Édesapám, engem nem kérdeznek meg? – álltam fel ingerülten.
– Julikám, én csak a te javadat akarom.
– Én jobban tudom, hogy mi jó nekem. Tanulni akarok, el akarok menni innen! Világot akarok látni – üvöltöttem sírva.
– Amíg ebben a házba élsz, addig én mondom meg, hogy mit csinálsz – kiabálta apám az asztalra csapva. Édesanyám gyengéden megfogta a kezemet, és kivezetett a szobából.
– Meglátod, hogy jó lesz. József jó ember és nagyon sok földje van. Módos gazdaasszony leszel. Jó dolgod lesz. Én is így mentem hozzá apádhoz. Tudom, hogy a mai fiatalokat megszédíti a szerelem. De hidd el, kislányom, hogy a szerelem hamar elmúlik. Az a fontos, hogy a férjed megbecsüljön.
Szerelmre vágytam. Nem érdekelt, hogy mit mondott az édesanyám, én vágytam a szerelemre. Elhatároztam, hogy megszököm, de aztán mégsem volt hozzá elég bátorságom. Hiába volt minden ellenállásom, hozzáadtak Józsefhez.
Szenvedtem a nászéjszakán.
A férjem nagyon kedves és figyelmes volt, ennek ellenére a házasélet maga volt a pokol. Napközben a háztartást vezettem, felügyeltem a napszámosokat, este az ágyban pedig elképzeltem, hogy egy szerelmes férfival vagyok. Csak így tudtam elviselni az érintését, az együttléteket.
Jót tett nekem a szülés. Aztán tíz hónap múlva megszületett a kisfiam, akire minden szeretetemet ráruháztam. Elhatároztam, hogy neki valóban a legjobbat fogom adni. Szerencsére József is nagyon szerette a fiát, így engedett a kérésemnek és beköltöztünk a faluba. Mennyei volt. Végre elmehettem a boltba, beszélhettem a szomszédasszonnyal. József szerint teljesen kivirultam.
A kisfiunk iskolába került. Minden délután biciklire pattant és elhajtott a társaival. József a tanyán dolgozott, és csak késő este jött haza. Elújságoltam neki, hogy új szomszédaink vannak, és holnap átjönnek bemutatkozni. Kértem, jöjjön időben haza.
– Nem érek én rá felesleges fecsegőkre. Jobban tennéd te is, ha inkább a dolgoddal foglalkoznál! A fiú is állandóan csavarog. Segíteni kellene neki, nem a többivel tekeregni.
– Megcsinálok mindent itthon. Mire hazajössz, meleg étel vár. Ne várd már, hogy rabszolga módjára éljek. Szükségem van az emberek társaságára. Ha nem jössz haza, azt fogják mondani rád, hogy beképzelt vagy.
– Mindenki azt mond, amit akar – zárta le a vitát, ennek ellenére másnap korábban hazajött.
Süteményt sütöttem, azzal vártam a vendégeket. A fiatalasszonyt már láttam, de a férjével még nem találkoztam. Amikor megláttam, meghűlt bennem a vér.
Az álmaimban látott férfi ült le a kanapémra, fiatalabb kiadásban. Zavarban voltam, mert elképzeltem, hogy ez a férfi ölel és csókol. János is gyakran felejtette rajtam a szemét, ami a férjemnek is feltűnt.
– Úgy nézett rád, mintha eladólány lennél.
– Rosszul láttad. Egyszerűen csak udvarias volt – feleltem, de közben hevesen zakatolt a szívem.
Másnap János átjött és Józsefet kereste. Tudtam, vagyis éreztem, hogy ez csak indok volt.
Heteken keresztül folyt ez a fajta találkozásunk. Aztán egyszer délelőtt jött, amikor egyedül voltam itthon. A felesége dolgozott, József a földeken volt, a fiam az iskolában.
Nem titkolta, mennyire kíván!
– Alig vártam, hogy kettesben legyünk – mondta, és magához húzott. Nem ellenkeztem, bár tudtam, hogy nem szabadna engednem.
Az érzelmek teljesen magukkal ragadtak, a szeretője lettem. Annak ellenére, hogy sejtettem, sokáig nem maradhat titokban semmi. A falubeliek ugyanis nagyon ráérnek a mások magánéletével foglalkozni.
Suttogni kezdtek, ami eljutott József füléhez is. Nem szólt semmit, de egy nap váratlanul korán hazajött. Szerencsénk volt, mert János már menni készült. Ha fél órával hamarabb jön, akkor a saját szemével győződik meg a felesége hűtlenségéről.
– Mit akarsz itt? – fordult cseppet sem barátságosan Jánoshoz. – Nem akarlak még egyszer itt látni! Eleget pletykálnak már a faluban. Nem szeretném, ha a feleséged meghallaná. Nem érdemelné meg az a kedves asszony…
Férjem tudta, hogy nem vagyok vele boldog.
Féltem, hogy János távozása után nagyon „kikapok”, de József nem szólt semmit. Szótlanul megvacsorázott, majd lefeküdt.
– Ugye, nem vagy boldog velem? – kérdezte halkan, amikor mellé feküdtem. Éreztem, hogy eljött az igazság órája.
– Nem. Tudod jól, hogy nem akartam az esküvőt sem. Hozzád kényszerített az apám. Hozzád mentem és jó feleséged voltam. Most azonban találkoztam a szerelemmel. Nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek.
– El fogsz hagyni? – szavaiban kétségbeesés bujkált.
– Nem hagylak el, mert tudom, hogy ez szégyen neked. De ne kérd, hogy szakítsam meg a kapcsolatot Jánossal. Szeretem, és ő is szeret engem.
– A felesége tud rólatok?
– Nem, de nem is kell megtudnia.
– És ez neked jó? Mi lesz velünk?
Megzsaroltam: őt is és a szeretőmet is akartam.
– Két választásod van. Az egyik, hogy itt maradok veled, a feleséged maradok, de folytatom a viszonyt Jánossal. Természetesen megpróbálom a legdiszkrétebben megoldani. Vagy elmegyek, és elválunk. Válassz!
Aznap este nem beszéltünk többet. Másnap ugyanúgy felkeltem, ennivalót készítettem neki, elláttam otthon az állatokat, és főztem, mint másokor. De amikor János jött, akkor csak az övé voltam.
A felesége biztos megtudta a viszonyunkat, mert nem nagyon köszönt. Sápadt és sovány volt, fakó, fénytelen szemmel nézett rám. Sajnáltam, de semmi kedvem nem volt megszakítani a kapcsolatomat a férjével. Az utcabeliek is ferde szemmel néztek rám, de ez sem érdekelt.
József is csak a legszükségesebbeket beszélte meg velem, ugyanakkor egyre több időt töltött a fiával. Józsika elballagott és a városba ment tanulni. Kollégiumba költözött, így nem kellett félnem, hogy váratlanul hazajön. A távolság nem volt nagy, mégsem jött haza hetente.
A fiam is haragudott rám – Amikor szóvá tettem neki, csak ennyit mondott:
– Minek jöjjek? Te úgyis csak Jánost szereted. Ha engem is szeretnél, nem hoztál volna ilyen kellemetlen helyzetbe. Van fogalmad, hogy a társaim mennyit gúnyoltak miattad? Szereted te egyáltalán apát? – Nagyon fájtak a szavai, de nem tudtam, hogyan magyarázzam el neki a helyzetet, az addigi életemet.
– Majd megérted, ha szerelmes leszel – csak ennyit válaszoltam.
Legyintett egyet és otthagyott. József minden héten meglátogatta a fiát, én nem mentem. Ne a fiam mondja már meg, hogy mit tegyek! Bíztam benne, hogy eljön még az idő, amikor igazat ad nekem.
Már nem érdekelt senki és semmi – Közben Jánossal egyre szenvedélyesebb lett a kapcsolatunk. Most már nyíltan is vállaltuk egymást. József csak este járt haza, és akkor már olyan fáradt volt, hogy nem beszélt senkivel.
A falubeliek összesúgtak a hátam mögött, én voltam a gonosz csábító, aki elszerette szegény asszony férjét. Arról senki nem beszélt, ha a férj szerette volna a feleségét, akkor nem csalja meg. Aztán Marika egyik délután átjött hozzám. Sovány volt, de így is látszott rajta, hogy kisbabát vár. Ez egy kicsit meglepett.
Hiába könyörgött a szeretőm felesége – Azért jöttem, hogy megkérjelek: hagyd békén a férjemet. Évek óta várunk erre a kis jövevényre – nézett le a hasára –, ne rontsd el ennek az örömét! Ha te nem ragaszkodnál Jánoshoz, már régen véget vetett volna ennek a viszonynak.
Mérges voltam, amiért kisbabát vár. Nem tudom, miért gondoltam (reméltem), hogy a feleségével nincs szexuális kapcsolatban.
– Nem érzem magam hibásnak. Ha a férjed nem szeretne engem, akkor nem járna hozzám. Nekem így jó. Ha nem tetszik, akkor válj el!
– Nem fogok harcolni érte. Nem éri meg. Nem te vagy az első, és nem is az utolsó. De én maradok!
Elvetélt miattam – Másnap elmondtam Jánosnak a történteket.
– Szóval, volt előttem is barátnőd? Azt hiszem, én elég régóta megvagyok neked. Vagy még más is?
János tagadott hevesen.
Másnap megtudtam, hogy a feleségét kórházba kellett vinni, mert valószínűleg elvetélt. Sajnáltam miatta. Aztán a másik szomszéd asszony felháborodva átjött hozzám:
– Nem szégyelled magad, Julika? Te olyan aranyos, kedves teremtés voltál… Hogy váltál ilyen szívtelen szörnyeteggé?! Nyugodt a lelkiismereted? A fiad itt hagyott. Mikor láttad utoljára? Van egy rendes férjed. Nem szerelemből mentél férjhez, de van egy rendes párod. Mit tett veled, amikor megtudta ezt a viszonyt? Semmit. Azóta is megvan mindened.
„Ilyen szívtelen lennék?” – Ez a fiatalasszony szerelemből ment férjhez, és mégis boldogtalan. Most még a baba is elment. A tegnap este után a helyében én nem mennék vissza ehhez a vadállathoz.
– Jánosról beszélsz?
– Igen. Megverte tegnap este azt a szegény asszonyt, amiért átjött hozzád. Van neked szíved? Megéri neked ez az ember?
Elgondolkoztam szavain. Este hazajött József. Észre sem vettem, mennyire megöregedett – megviselték a dolgaim. Fáradtan leült az asztalhoz és várta a vacsorát. Megszokta, hogy szótlanul teltek el az esték.
– Sok dolog van a tanyán? – kérdeztem. Rám nézett és csak bólintott. – Mit szólnál, ha holnap kimennék és segítenék?
– János nem ér rá? Nem kell! Boldogulok egyedül is!
Másnap kocsiba ültem és bementem a fiamhoz. Meglepődött, amikor meglátott.
– Mit keresel itt? Jánossal jöttél?
– Nem. Megértem, hogy haragszol rám, de hidd el, hogy nem volt álom az életem…
Megpróbáltam helyrehozni az életünket – Aztán leültünk, és meséltem neki a gyerekkoromról, a férjhez menésemről. Az életemről. Láttam, hogy elgondolkodik a hallottakon.
– Tudom, hogy nincs mentség a viselkedésemre. Úgy kellett volna rendeznem, hogy ne bántsam meg vele a szeretteimet. Sajnálom, ezen már nem tudok változtatni.
Mégis arra kérlek, hogy bocsáss meg és gyere haza a hét végén! Apád is örülne neki, ha együtt lenne a család. Te, apád és én. Ha beférek még ebbe a körbe.– Majd meglátom, mit tehetek – mondta, és már ennek is örültem.
Majdnem megütött – Alig értem haza, János már ott volt. Felháborodottan vont felelősségre, hol voltam.
– Elmentem a fiamhoz. Elhatároztam, hogy rendbe hozom az életemet. Szerencsére rájöttem, nem érdemled meg, hogy elveszítsem miattad a családomat. Ember vagy te, hogy megversz egy nőt? Aki ráadásul állapotos? Köztünk vége mindennek! És ne a feleségedet hibáztasd! Inkább örülj neki, hogy van egy nő, aki kitart melletted.
– Azt hiszed, akkor ér véget ez a kapcsolat, amikor te akarod?
– Igen. És most menj haza!
János tombolt a méregtől, de nem nyúlt hozzám. Féltem a haragjától, de nem mert bántani. Még néhányszor próbálkozott, de nem engedtem be a házba.
A fiam minden hétvégén hazajött és Józseffel is egyre többet beszélgettünk. Amikor megkértem, hogy költözzünk ki a tanyára, örömmel teljesítette a kívánságomat.
Lassan tíz éve élünk itt. Átépítettük, a legmodernebb háztartási eszközökkel szereltük fel. Esténként a kerti padon üldögélünk, és szótlanul nézzük a csillagokat, hallgatjuk a tücskök ciripelését. Békesség szállt a házra és az én lelkembe is. Van, amikor a csillogás és az illúziók helyett a csendes szeretetet kell választani…

A nő, aki csak szexet akar

Posted on by szex

Figyelj, édes! Jó veled, de ne haragudj, nem akarok bonyodalmat. Megértesz, ugye? Azt szeretném, kezeld diszkréten a kettőnk dolgát. Legyen a mi titkunk mindaz, ami itt történt, jó? Apropó, mikor találkozhatunk újra?

Nem, e mondatok nem egy férfitől származnak. Pedig első olvasatra még ma is – huszonegyedik század ide vagy oda – az a közhelyes szituáció ugrik be az embernek, hogy épp egy nős pasi tisztázza a leosztást új szeretőjével.
A másik jellemző sztereotípia, ami miatt automatikusan egy férfi szájából hangzónak képzeljük a fenti szavakat, az az, hogy egy nő nem akarhat csak testi kapcsolatot, vagy ha mégis, hát valami hátsó szándéka (például a teherbe esés vágya) tuti van.
Nagyanyáink idejében szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nő kezdeményezzen egy flörtöt, ami csupán a szexről szól. A női szerephez a férjhez menés, az anyagi és érzelmi biztonság keresése tartozott hozzá döntően. Ma már a nők önállóan is képesek ezek megteremtésére , és gyakoribb, mint gondolnánk, hogy csak fizikai értelemben érdeklődnek valaki iránt.
Egy férfinál természetes? – A nő meg szégyellje magát, ha nem szerelemből fekszik le valakivel? Egy pasi henceghet a kis afférjaival, te meg titkolózz, hogy szájára ne vegyen a világ ? Miért kell játszani az álszentet? Még jó, hogy neked is vannak vágyaid! Az lenne a kellemetlen, ha nem foglalkoztatna téged a szex!
A férfiak véleménye:
”Lehet, hogy ideig-óráig belemegy egy kapcsolatba, ami csak a szexről szól, de csak azért, hogy magához kösse valamiképp a férfit”-állítják a férfiak
”A szex mindig eszköz a nők kezében, akkor is, ha szereti őket az ember, akkor is, ha szerelmes, akkor is, ha csak a vére hajtja. Ösztönösen tudják, hogyan kell az ujjuk köré csavarni a férfit. Egy rutinos pali nem dől be annak, ha megígérik, semmit se várnak a légyottokért cserébe, és a röpke találkák őket is maximálisan kielégítik. Előbb-utóbb tuti benyújtják a számlát , szóval nem árt idejében kereket oldani.”

Így lehetsz profi szerető

Posted on by Dr

A legtöbben úgy vélik, hogy a szex tipikusan olyan dolog, amit legjobb zárt ajtók mögött elsajátítani. Ylva-Maria Thompson azonban más véleményen van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy tavaly megnyitotta Európa első szex iskoláját Bécsben, ahol átfogó elméleti és gyakorlati oktatást nyújtanak a hallgatóknak.

Az Austrian International School of Sex (AISOS) névre hallgató intézmény pedagógiai programja arra épül, hogy megtanítsák növendékeiknek, miként lehetnek jobb szeretők. Az igazgatónő szerint az iskola fő profilja az alkalmazott szexualitás, vagyis inkább a gyakorlati tudnivalókra helyezik a hangsúlyt. Persze, az elméleti stúdiumokból sem maradnak ki a növendékek, hiszen olyan területeket is felölel az oktatás, mint az anatómia vagy a szexualitás története. A sikeres vizsga után pedig bizonyítványt kapnak a nebulók, mellyel bárki előtt bizonyíthatják, hogy ők bizony magasan képzett szeretők.
A négy-tíz hétig tartó képzéseken bárki részt vehet, az egyetlen kitétel, hogy 16 évesnél idősebb legyen a felvételre pályázó, és befizesse az 1500 eurónyi tandíjat. Ha megfelel ezeknek a feltételeknek, máris gyarapíthatja a tudását a Szexuális technikák I-II, A haladó szintű közösülés, az Erotikus masszázs, vagy épp a Szextörténelem kurzuson. Természetesen a sikeres tanuláshoz szükséges zavartalan körülményeket is biztosítják a hallgatóknak. Például koedukált hálórészlegben szállásolják el a diákokat, hogy az órákon tanultakat azonnal át is ültethessék a gyakorlatba, és a házi feladat elvégzésében se akadályozzon senkit a humán erőforrás hiánya.
Az igazgatónő bízik benne, hogy sikeres lesz a vállalkozás, de ahogy ilyen sikamlós témáknál lenni szokott, azonnal parázs vitákat váltott ki Ausztriában. A konzervatívabb szegmens szerint közönséges erkölcstelenségről van szó, és azonnal el kell törölni a föld színéről, majd sót szórni a helyére. A megfontoltabbak csak aggodalmuknak adnak hangot, mely szerint stílusosan van ugyan csomagolva, de nem más az egész, mint a szex áruba bocsátása. És persze olyanok is vannak, akik üdvözlik a kezdeményezést, mert úgy vélik, hogy a szexuális kultúrát pontosan ilyen pedagógiai eszközökkel kell pallérozni és terjeszteni. Mivel viszonylag friss kezdeményezésről van szó, nehéz véleményt alkotni, így az a legbölcsebb, ha az időre bízzuk, hogy a kifinomult szexuális kultúra fellegvára lesz-e az intézmény vagy sem. Forrás: Cotcot.hu

Liptai Claudiát elhagyta a bikája

Posted on by Bulvar

Egy év lángolás felemésztette Liptai Claudiáék (38) szerelmét. Úgy tudjuk, Balogh Péter, a tévés szerkesztő visszaköltözött a feleségéhez és két gyermekéhez Dunakeszire.
Pedig olyan szépen indult minden. Liptai Claudia már túltette magát Daróczi Dávid elvesztésén, amikor életében felbukkant az új szerelem. Nem kellett messzire mennie, hiszen a férfi a mindennapjai részese volt.
Péter a Mokka szerkesztőjeként állandó munkakapcsolatban állt Claudiával. Többen már a tavaly nyári sárkányhajóversenyen érezték, hogy valami alakul közöttük, de hogy ez az ismertség pontosan hogyan vált szerelemmé, azt csak ők tudhatják.
A kapcsolat nem volt túl népszerű a közvélemény és a TV2-es munkatársak körében, hiszen: Liptai nős férfit szeret, akinek második gyermekével volt várandós a szerkesztő felesége, Viktória. Péter a botrány kirobbanása után egyetlen táskával költözött el a közös otthonból. Felesége nehezen tette túl magát a történteken, a férfi pedig a szomszédok elmondása szerint kerülte a konfliktusokat, és csak ritkán látogatott haza.
Közben Claudiával izzott a szerelem, egy fedél alá költöztek, minden szabad percüket együtt töltötték. Hónapokkal később Dunakeszin is lecsillapodtak a kedélyek, és a tévés szerkesztő egyre gyakrabban látogatta meg a gyermekeit. A heti egy látogatásból kettő, majd három lett. Talán ez volt az első intő jel.
Amikor Liptai Claudia és Várkonyi Andrea megérkeztek amerikai nyaralásukból, már tudni lehetett, hogy baj van: Claudiát senki sem várta a reptéren. – Péter döntött úgy, hogy szüneteltetni kell a kapcsolatot – tudtuk meg a TV2 egyik munkatársától. A csatornánál egyébként kérdésünkre többen is megerősítették, hogy a pár útjai szétváltak, az okokról azonban senki nem tud. Vagy nem beszél.

Liptai azt hitte, hogy az kapcsolat, ha párszor megkúrta a főnöke

Posted on by Bulvar

Egyre több jel utal arra, hogy magánéleti zűrök miatt is utazott el Liptai Claudia (38) barátnőjével, Várkonyi Andreával (37) Miamiba. Claudiát senki sem várta vasárnap kora délután a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, amikor hazaérkezett. Látszott rajta, hogy nem stimmel valami: meggyötört arccal, egyedül, taxival ment haza.
Hétfőn az is kiderült, nem csak a fárasztó utazás miatt volt levert. Ahogy bronzvasárnap, úgy a floridai kiruccanást követő első napon sem ő volt szerelmének, Balogh Péternek a legfontosabb. A Mokka szerkesztője a reggeli adást és az utána tartott értekezletet követően nem hozzá, hanem a feleségéhez és a pici gyermekeihez sietett.
– Hallottam, hogy nincs minden rendben Péter és Claudia között. Péter állítólag már el is költözött Claudiától, ám hogy pontosan mi a helyzet, azt nem tudom – mondta lapunknak az egyik, neve elhallgatását kérő TV2-s informátorunk.
Egy másik bennfentes szerint nem mindenki nézte jó szemmel a stábban, hogy Claudia és Péter egymásba habarodott, éppen ezért lehet ez rosszindulatú pletyka is.
– Nemcsak Péter, de a felesége is a csatornánál dolgozott, mielőtt elment szülni. Sokan szerették. Lehetséges, hogy azért szivárognak ki ilyen információk, mert azt szeretnék, hogy feszültség legyen Péter és Claudia között, és a férfi visszamenjen a gyerekeihez – magyarázta egy másik dolgozó.
Hogy mi a pontos igazság, azt egyelőre nem tudni, de egyre több jel utal arra, hogy közel a békülés Péter és elhagyott felesége között.
A Mokka szerkesztője délután negyed kettőkor ment haza a családjához, és a délutánt egészen biztosan ott töltötte.
– Egészen változó időpontokban szokott megjelenni mostanában Péter. Van, amikor korán reggel elmegy dolgozni, és csak késő este jár haza. De olyan is van, hogy csak a délutánt tölti itt, és máshol alszik – mondta lapunknak Balogh Péter egyik szomszédja.
Claudia édesapját, Liptai Istvánt nem érte váratlanul, hogy ebben a témában keressük. A kérdésre, hogy szerinte lelki okok is belejátszottak-e abba, hogy lánya Miamiba utazott, szomorúan felelt.
– Nem tudom, miért ment Amerikába, de gondolom, azért, mert nincs minden rendben vele. Úgy hallottam, már el is költözött tőle a fiú. Remélem, rendbe jönnek a dolgai, mert annyira, de annyira megérdemelné már, hogy boldog legyen – mondta Liptai István.

13 éven át tartott szeretőt az elnökjelölt

Posted on by Bulvar

Egy amerikai üzletasszony az állítja, hogy 13 éven át viszonyt folytatott a republikánus párt elnökjelöltjével, Herman Cainnel.
– Tudtam én, hogy nős. És annak is a tudatában voltam, hogy egy nagyon nem helyénvaló helyzetbe, kapcsolatba kerültem bele – közölte Ginger White a WAGA atlantai tévéállomásnak adott nyilatkozatában.
Cain azelőtt, hogy a vádlójával készült interjú adásba került volna, a CNN-nek megpróbálta cáfolni az állításokat.
– Egy személy azzal fog megvádolni, hogy viszonyt folytattam vele. Ő olyan valaki, akit ismerek, aki az ismerősöm, és akiről azt gondoltam, hogy a barátom is – mondta Cain, aki leszögezte, hogy amíg a felesége hisz neki, nem lép vissza a választási versenytől.
Ginger White azt állította: azért tálalt ki, mert nem akarta, hogy azt a média „mocskos” formában tálalja. A nő állítását a telefonszámlájával támasztotta alá, amely szerint az utóbbi négy hónapban 61-szer hívta Caint vagy küldött neki üzenetet. Amikor a WAGA felhívta a számot, a telefont Cain vette fel. A pizzalánc-tulajdonos politikust nem először vádolják molesztálással. Hetekkel ezelőtt egy Sharon Bialek nevű hölgy azt állította, hogy Cain 1997-ben fogdosta őt egy Washingtonban elköltött vacsora után. Karen Kraushaar szintén zaklatással vádolta meg Caint, de nem tárta a nagyközönség elé, hogy voltaképpen mi is történt. Két másik – névtelenséget kérő nő – szintén szexuális támadásról beszél Cainnel kapcsolatban. Az elnökjelölt – mi mást tehetne? – tagad.

A férjem hibája, hogy szajha lettem!

Posted on by Tortenet

Mindig is szerettem a szexet, ami a férjemmel tökéletes volt. Az utóbbi hónapokban a munkája miatt elhanyagolt, ezért „elvonási tüneteim” jelentkeztek. Józsi jó időben volt jó helyen. Olyan nő után vágyakozott, aki nyitott volt mindenre. Hát meg is kapta.
Alig múltam húsz, amikor megismerkedtem Sanyival. Rögtön egymásba szerettünk és egy évre rá összeházasodtunk. Aztán kilenc hónap múlva megszületett Tomika és két évre rá a kis Anna.

Nem kerestem magamnak munkát, amikor Anna óvodába került, úgy gondoltam, szabadabb életem lesz, ha nem dolgozom. Megtehettem, mert Sanyi jól keresett és eltartott bennünket. Talán azért is döntöttem így, mert rájöttem, túl korán lettem feleség és anya, és bármennyire is szerettem Sanyit, hajtott a kíváncsiság, más férfiak is vonzottak.
Nem bírtam a véremmel – Gyakran flörtöltem idegen férfiakkal, és ez sajnos a férjem tudomására jutott. Kisebb veszekedés után Sanyi „megtalálta” a megoldást: beajánlott az apósomhoz, aki alkalmazott a vállalkozásában. Titkárnő, asszisztens és számlázó is voltam egy személyben, fizetésem is volt, amit magamra költhettem. De nem ez volt a lényeg. Legalábbis nekik. Napi nyolc órában az apósom szeme előtt voltam, így nem maradt időm a fián kívül más férfiakra.
Később, ahogy nőttek a gyerekek (Tomi iskolába ment), csökkentettük a munkámat először hat, majd, amikor már mindkettőjükkel tanulnom kellett, négy órára. A férjem változatlanul robotolt: korán reggel elment itthonról, járta az országot (árut terített) és csak késő este ért haza. Szó se róla, sok pénzt hozott haza ezzel a munkával, de egyre fáradtabb és kimerültebb lett.
Néhány év alatt szépen összeszedtük magunkat anyagilag. Kifizettük a házra felvett hitelt, az autót is lecseréltük. A gyerekek is kamaszkorba léptek. Tulajdonképpen mindenem megvolt, mégsem éreztem magamat maradéktalanul boldognak.
Rögtön felfigyeltünk egymásra – Az apósomnál töltött munka mellett még maradt elég szabadidőm, így folytattam a varrást, amit annak idején az iskola mellett tanultam meg. Először csak a szomszédnak varrtam, később az ismerősének, majd az ő barátainak – így kialakult egy kis kuncsaftköröm. A legtöbb nő volt, de akadt egy férfi is. Józsi először a nadrágját jött felhajtatni, később már én szabtam és varrtam rá a különféle fazonú ingeket, nadrágokat.
Már a második találkozásunkkor sejtettem, hogy nem csak a varrás miatt jár hozzám, de idővel ezt be is vallotta. Mindig szerettem a szexet, ami egyébként a férjemmel tökéletes volt, de az utóbbi hónapokban a munkája miatt elhanyagolt, ezért „elvonási tüneteim” jelentkeztek. Józsi jó időben volt jó helyen. Olyan nő után vágyakozott, aki nyitott volt mindenre.
Eleinte csak gyors szex volt közöttünk, amit jobbára a pincében kialakított „varrodámban” ejtettünk meg, később azonban szerelmes lettem, és amikor csak tehettem, felvittem Józsit a hitvesi ágyba. A férjem nem sejtett semmit, én kiegyensúlyozottabb és boldogabb lettem. Aztán Józsi elköltözött és vége lett ennek a kapcsolatnak.
Akadt újabb jelentkező – Nem sokáig maradtam „egyedül”, hamarosan az utcában lakó, családos férfi szeretője lettem. István nemcsak csodás szerető, hanem barát is volt. Már évek óta ismertük egymást, de valahogy egyikünk sem merte (vagy akarta) megtenni azt a bizonyos első lépést. Kapóra jött, hogy három műszakban dolgozott, így amikor éjszakás volt, gyakran pihente ki magát nálam, a karomban. Amikor nem tudtunk találkozni, szenvedélyes SMS-t váltottunk, és amikor „tiszta volt a levegő”, felhívtuk egymást.
Családi házas környezetben laktunk, ezért vigyáznunk kellett, hogy ne lássa meg senki, amikor bejön, illetve kimegy tőlünk. Néhány hónapig meg is úsztuk a lebukást, aztán valaki megsúgta a feleségének, hogy nézzen az ura után. Én ebből semmit nem sejtettem, ezért ért hidegzuhanyként, amikor Eszter, a felesége, akivel egyébként jól ismertük egymást, felhívott telefonon és beolvasta azt az üzenetet, amit néhány órával azelőtt küldtem Istvánnak.
„Amióta elmentél, itt fekszem az együttlétünket még őrző, gyűrött lepedőjű ágyon, és rád gondolok. Őrülten szeretlek!” – Furcsa volt ezeket a szerelmes szavakat az ő szájából hallani.
– Azt hiszem, van mit megbeszélnünk – folytatta kis szünet után Eszter. – Hétre gyere át – majd letette a telefont.
Lázasan kutattam az agyamban valamilyen megoldás, hazugság után. Mit mondjak, miért küldtem ezt az üzenetet Istvánnak? És mikor, milyen körülmények között találhatta meg Eszter? Valaki meglátott minket? Vajon mit mondott István?
Valahogy kimagyaráztuk – Amikor átmentem hozzájuk, fagyos légkör fogadott. Eszter dühösen állt az ajtóban, István mögötte óvatos fejrázással jelezte, hogy mindent tagadjunk, mert nem vallott be semmit.
– Ne haragudjatok, hogy akaratlanul is ennyi bajt okoztam. Ugye István már elmondta, miért küldtem neki az üzenetet? – kérdeztem gyorsan, majd a választ meg sem várva folytattam. – Tudod, néhány hónappal ezelőtt meséltem neki a házasságomról, és arról, milyen nehéz időszak van az életünkben. Megkérdeztem tőle, hogy férfiként mit javasolna, hogy visszahódíthassam a férjemet, aki az utóbbi időben egyre többet van távol az otthonunktól – és tőlem. Ő tanácsolta, hogy legyek kedvesebb, hívjam fel többször és írjak neki szerelmes SMS-eket, a legváratlanabb időpontban, hogy akkor is rám gondoljon, amikor dolgozni megy.
– Igen, pontosan ezt tanácsoltam Helgának – bólogatott István.
– Ma Sanyi nem ment dolgozni, mert valamit el kellett intéznie a városban, és amikor a fiúk elmentek az iskolába, végre megint nőként nézett rám… Szóval, megint úgy voltunk együtt, mint régen. Boldog voltam és elégedett. Ekkor írtam meg azt az SMS-t. Előtte felhívtam Istvánt, hogy elküldöm neki és kértem, nézze meg, szerinte jó-e így. Vissza is írta, hogy szerinte mehet. Aztán továbbküldtem Sanyinak, aki már válaszolt is rá. Nézd csak, itt van – vettem elő a telefonomat, és egy olyan üzenetet mutattam meg Eszternek, amit jó néhány hónappal azelőtt még Józsi írt. (Szerencsére nem tudta Sanyi számát, csak annyit látott, hogy nem Istvántól jött az üzenet.)
Valahogy megúsztuk, de azért, mint Istvántól megtudtam, a neje még sokáig kémkedett utánunk. Szerencsére nem jött rá semmire, ami annak volt köszönhető, hogy meghívót kaptam az egyik internetes ismerőskereső oldalra. Itt találtam rá Csabára, a diákkori szerelmemre. Bejelöltem, visszajelölt és levelezni kezdtünk. Visszajöttek a diákkori érzelmek, Istvánra már nem volt szükségem, „visszaadtam” a feleségének és a családjának.
Attól kezdve csak Csabának éltem. Szinte semmit nem változott, pedig már majd húsz év telt el azóta, hogy szétváltak útjaink. Mindkettőnknek családja volt és gyereke, de ez nem számított. Újult erővel törtek ránk a régi érzelmek, olyan szerelmes lettem, hogy sem a szívemnek, sem az eszemnek nem tudtam parancsolni. Csaba negyven kilométerre lakott tőlünk, de ez sem volt akadály.
Ez már nem csak az a régi diákszerelem – Már amikor először találkoztunk, tudtuk, hogy ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Először a kocsijában lettünk egymáséi, később bérelt egy kis lakást, ahol zavartalanabbul élvezhettük az együtt töltött perceket.
Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, egyre inkább úgy éreztük, ez nemcsak a régi szerelem miatti fellángolás, hanem komoly, az eddigieket elsöprő érzés mindkettőnk életében. És mindketten komolyan gondoltuk. Én legalábbis véresen komolyan. Feladtam addigi flörtölgetős, könnyen elcsábulós voltomat és Csabának szenteltem minden figyelmemet, minden szabad, lopott percemet. Már a férjemmel sem tudtam együtt lenni (pedig előtte minden kaland mellett „odaadó” felesége voltam), annyira megváltoztam.
Rákérdezett: van-e valakim – Úgy éreztem, hűséggel tartozom Csabának. Természetesen feltűnt a férjemnek, hogy az addig folyton szerelmeskedő felesége már nem nyaggatja, amikor hazaér, sőt különböző kifogásokra hivatkozik, amikor közeledik hozzá. Amikor rákérdezett, van-e valakim, ekkor még letagadtam, de egyre jobban érlelődött bennem, hogy el kellene válnom (ahogy Csabának is), hogy a szerelmemmel együtt lehessek. A fiam már kamasz volt és apás, a kislányom pedig úgyis velem maradna, ezt már mind elterveztem magamban.
Egyik szenvedélyes együttlétünk után felvetettem Csabának, hogy mindkettőnknek el kellene válnunk és összeköltöznünk. Nem tiltakozott. Azt mondta, hogy már ő is gondolt erre, de nincs könnyű helyzetben, mert a kisebbik fia még csak egyéves, és amúgy is nehezen tudná otthagyni mindkettőjüket.
Csak Csabára vágytam – Én azonban nem tágítottam. Otthon mindenféle mondvacsinált indokkal hárítottam el Sanyi közeledését, de amikor már úgy tűnt, semmi nem használ, megmondtam neki, hogy van valakim és válni akarok. Látszott rajta, hogy nem lepte meg a hír, de ettől függetlenül kérlelt, hogy szakítsak a szeretőmmel és hozzuk helyre a házasságunkat.
Hiába. Eldöntöttem, hogy kilépek a házasságunkból. Közben Csaba is elmondta a feleségének, mi a helyzet, és bármennyire is kérte-zsarolta a neje, közölte, hogy eljön otthonról. Természetesen felmondtam az apósomnál, és hosszas huzavona után el is váltam Sanyitól. A fiam hallani sem akar azóta rólam, a lányom nem egészen érti, mi történt, de velem van.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy kifizessék a házunk rám eső részét, ezért hitelből és kölcsönből meg is tették ezt. Vettem egy kis lakást és odaköltöztem a lányommal. Vártam, hogy Csaba is jöjjön, de továbbra is csak hetente kétszer ugrik fel hozzánk, utána megy vissza a családjához.
– Értsd meg, még nem tehetem meg ezt Edinával – mondja, és az eszem meg is érti ezt. De a szívem…
Néha azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy annyi év után újból rám talált a diákkori szerelmem, néha meg a pokolba kívánom azt a napot, amikor bejelöltem az ismerőskereső oldalon. Talán, ha ő nincs, még mindig Sanyival lennék…
Sokszor visszasírom a férjemmel töltött időt, de hiába, már nem tudom visszafordítani, meg nem történtté tenni az eseményeket. A fiam változatlanul gyűlöl, amiért elhagytam őt és az édesapját.
Néha majd kiugrom a bőrömből, mert Csabával vagyok, máskor pedig átkozom magamat, amiért felrúgtam a házasságomat. Talán soha többé nem leszek maradéktalanul boldog feleség és anya. Bárcsak okosabb lettem volna!

Kirúgták a Kadhafi fiú kurváját Vanessa Hesslert

Posted on by Babes

Búcsút inthet modellkarrierjének Vanessa Hessler (23) olasz származású amerikai modell, mert korábban négy évig együtt járt Moammer Kadhafi líbiai diktátor fiával.
Vanessa Hessler az egyik olasz magazinnak vallott: „egy hosszú és rendkívül szép szerelmi kapcsolata volt” Mutassim Kadhafival (35), akit október 21-én apjával együtt megöltek.
A Georgio Armani, Calvin Klein és a L’Oréal divatmárkák arca az interjúban azt is ecsetelte, hogy szerinte a Kadhafi családról torz képet sugároz a nyugati média.
– Ugyanolyan egyszerű emberek, mint maga vagy én – magyarázta. Szerinte Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok pénzelte a felkelőket, de az emberek nem tudják, hogy igazából mi is történt Líbiában.
Az interjú megjelenése után a modellt kirúgták. Mutassim Kadhafinak nem ő volt az egyetlen modell barátnője.
A holland Talitha van Zon már nem mondott ilyen jókat a családról. Három hónapig járt a férfival, aki az egyik barátnőjét megerőszakolta.
Kadhafi fia fényűző életet élt, havonta 2 millió dollárt (420 millió forint) költött.