szexista

Megalázott nők a hálószobában – Ribancok panaszkodnak

Posted on by Szexista

Van, akinek egy óvatlan kifejezés is megalázó lehet, míg mások bármit képesek elnézni a pasijuknak szex közben. Cikkünk azoknak szól, akiknek nincs „igénye” a durva vagy meghökkentően kínos bánásmódra és akaratukon kívül futottak bele hozzájuk nem méltó helyzetekbe.

Nagyon nehéz azt eldönteni, hogy mi az, ami illik és elfogadható, és mi az, ami már megalázó egy nő számára. Az, hogy kinek mi fér bele az erotikus repertoárba, nemcsak személyiségtől és neveltetéstől függhet, de az illető pillanatnyi lelkiállapota is befolyásolhatja az élménnyel kapcsolatos érzéseket és reakciókat. Ahogy az sem mindegy, hogy ki a partner, mert lehet, hogy amit szívesen hallasz az egyik embertől, az a másiktól obszcénnek és visszataszítónak tűnik.
„Imádom, hogy kész vagy az üzekedésre” – A nők a leggyakrabban arra panaszkodnak, hogy a férfiak vulgáris kifejezéseket használnak szex közben. A megfelelő szóhasználatnak illeszkednie kellene a másik elvárásaihoz, de természetesen a legtöbb kapcsolatban a felek nem egyeztetik a szex közben elhangzott szavakat. Sokszor elmarad az utólagos, finom cenzúra is, vagyis a nők jelentős része nem meri jelezni, hogy a másik átlépte a határait. Aktusról aktusra gyűlik a harag és a sértettség, pedig őszinte párbeszéddel egyszerűen sínre lehetne tenni a kommunikációt.
Beáta, közgazdász-hallgató (25) – „Gondolhat bárki bármit, nekem a ‘pina’ kifejezés akkor is csúnya, ha azt a legszexisebb pasi dörmögi a fülembe aktus közben, vágyakozástól elfulladó hangon. Teljesen lelomboz az is, amikor a partnerem azt hiszi, beindulok a ‘Most megdugom a kis picsádat’ felkiáltástól. Nekem ez tényleg nem megy, és sajnos többször is belefutottam ebbe. A legutóbbi pasimnak előre szóltam, hogy bármennyire is nagy az izgalom, használjon finomabb, a nemi szervemmel kapcsolatban gyengédebb, becézgetőbb kifejezést. Ő csak nézett rám bután, mert azt hitte, a csajoknak ez simán belefér.”
Anikó, kozmetikus (32) – „Életem nagy szerelme egy fiatal állatorvos-hallgató volt. Nagyon bírtam a srácot, volt humora, esze és értett a testemhez is. Azzal viszont hónapokig nem tudtam megbékélni, hogy amikor megérezte szex közben, hogy a puncim benedvesedett, akkor élcelődni kezdett, ráadásul nyilván a tanulmányai miatt, de elkezdte a ‘nedvesedésemet’ az állatok hasonló folyamataihoz hasonlítani: ‘Ó, imádom, amikor így folyatsz, imádom, hogy kész vagy az üzekedésre’. Én meg minden alkalommal leblokkoltam. Minden vágy elillant abban a percben. Pedig nincs bajom az állatokkal, csak megalázó volt számomra, hogy nyilvánvaló nőiességemről ő az állatokra asszociál. Amikor szóltam neki, kinevetett és nem értette, hogy ez mitől olyan kínos nekem.”
Ági, jogász (29) – „Nekem sok minden belefér a szexbe, de amikor a pasim ‘tüzelő szukának’ nevezett egy számomra egyébként nagyon is kedvemre való helyzetben, akkor meghökkentem. Nem is tudom, mi bántott ebben, hiszen valóban úgy beindultam, mint egy állat, de mégis volt benne valami alárendelő üzenet, valami megalázó, ráadásul úgy éreztem, szándékosan mondta, nem csak úgy kicsúszott a száján.”
„Add már ide azt a hájas fenekedet” – Megalázó lehet az is, ha a másik alakjára, vagy olyan természetes, fizikai megnyilvánulására tesz megjegyzést a pasi, amiről a másik fél nem tehet. A leggyakoribb megjegyzések a női fenékkel, a mell méretével, formájával kapcsolatosak.
Andrea, mérnök (39) – „Szülés után felszedtem néhány kilót magamra, ezért baj volt az önbizalmammal. Nem szívesen néztem tükörbe, és a párom is ismerte az érzéseimet. Annál jobban fájt és hihetetlenül megalázó volt, amikor egy alkalommal egy hátsó behatolásnál belemarkolt a nem épp kicsi fenekembe és azt mondta: ‘Add már ide azt a hájas fenekedet.’ Elbőgtem magam, ő szegény meg csak magyarázkodott, mert azt hitte, hogy pont ez a kijelentés fog segíteni nekem, hiszen szerinte ez azt jelentette, hogy ő így is elfogad engem. Nekem azonban egy életre szóló megalázó élmény maradt a dolog.”
Virág, fodrász (29) – „Egyszer valahogy nagyon szerencsétlen módon akkor jött meg a menzeszem, amikor az új pasimmal először szerelmeskedtünk. Véres lett a keze, a pénisze, a ruhája. Ő meg, amikor észrevette, valami hihetetlen arckifejezéssel nézte magán a foltokat, és azt mondta: ‘Ez undorító!’ Iszonyúan megalázó volt számomra. A tökéletes el nem fogadást kellett megélnem.”
„Beerőszakolta a péniszét a számba” – Az erőszakos pasi viselkedés is okozhat megalázó pillanatokat, hiszen nem mindegy például, hogy a férfi orális szex közben beerőszakolja a férfiasságát a nő szájába, és ellenkezést nem tűrve ő diktálja az aktust, vagy hagyja, hogy a nő a maga tempójában és érzéseivel okozzon neki élvezetet – természetesen figyelembe véve azt, hogy a férfinek mi a jó.
Inka, orvos (32) – „Volt már olyan pasim, aki szó szerint beerőszakolta a péniszét a számba, és a legobszcénabb kifejezéseket használva akarta, hogy kielégítsem. A legmegalázóbb helyzet azonban mégis az volt, amikor az új pasim az első aktus alkalmával, éppen akkor, amikor már kezdtem igazán jól érezni magam, és vígan vágtáztam a nyergében, hirtelen pofon vágott. Majd még egyszer és még egyszer. Aztán mintha mi sem történt volna, visszafeküdt a hátára. Én meg csak ültem rajta dermedten és nem tudtam, mit tegyek. Dühös voltam, és elképesztően megalázott a dolog. Én soha nem akartam, hogy megüssön.”
Gazdag Enikő pszichológus véleménye: „A szexualitás az egyik legfontosabb tényező egy párkapcsolatban, ahol érdemes a pároknak minden érzésükről, gondolatukról őszintén beszélniük a másikkal. Ha ez nem történik meg, a kommunikáció hiánya sok félreértést szülhet. Egyik félnek sem szabad ‘lenyelnie’ dolgokat, csak azért, hogy megelőzze a konfliktust, vagy hogy megtartsa a másikat, hiszen ha nem jelzi a párjának, hogy valami bántja, egyre elégedetlenebb lesz az illető. Sokszor a párok azt gondolják, hogy ki tudják találni a másik gondolatait, de ez nem így van. Mindent tisztázni kell! A szexuálitás lényege, hogy mindkét félnek örömet okozzon, és ha nem így van, az a kapcsolat rovására mehet. Sokan hoznak ‘rossz’ családi mintát a múltból magukkal, és azt gondolhatják, hogy ők ‘megérdemlik’ vagy ez ‘jár’ nekik, de a helyzetet fel kell ismerni, és meg kell húzni a határokat: nem szabad hagyni, hogy az egyik fél azt tegyen a másikkal, amit akar.” Forrás: Origo, Life.

Női orgazmus? Mi a fenének, önigazolásnak?

Posted on by Szexista

Lehet, hogy a női orgazmus titka nem tartozik az univerzum legfontosabb ügyei közé (bár sokakat ismerünk, akik ezzel vitatkoznának), de ez nem von le semmit a tény furcsa mivoltából: eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie. Hogyan alakult ki? Mire jó? Minek van? A többség persze megelégszik annyival, hogy a dolog (állítólag) létezik, és persze a nőknél ez másképp van, mint a férfiaknál, de evolúciós szempontból eddig még nem került pont a mondat végére. A kérdés már csak azért is fontos, mert a szexuálpszichológiától kezdve a szociológia gender studies nevű mellékágán át a feminista világmagyarázatokig ezerféle fontos vetülete van.
A hagyományos, férfiközpontú megközelítés szerint ugye a teremtés koronáinak orgazmusa létfontosságú az emberiség fennmaradása szempontjából – ezt mindenki tudja, akinek már elmagyarázták, honnan jön a gyerek. Az, hogy az ejakuláció még némi jó érzéssel is párosul, nem csak örvendetes, de szükséges is – ha a kötelesség nem is, hát ez bizonyosan ráveszi a férfiakat a fajfenntartásra. A nemzés szempontjából azonban nagyjából mindegy, a nő elélvez-e, az állatvilágban legalábbis meglehetősen ritka a jelenség, szóval, ha nagyon provokatívak akarunk lenni: a női orgazmus szinte természetellenes. (Oké, maradjunk annyiban, hogy, ha a homoszexualitás az, akkor a női orgazmus is az.)
Persze találhatunk észérveket szép számmal a „furcsaság” mellett is: az orgazmus vonzóvá teszi a nők számára a szexet, az eredmény elvileg több gyerek, erősíti az érzelmi köteléket a partnerrel, azaz jobb szülőkké válnak, plusz a fiziológiai folyamatok – összehúzódások – segítenek a spermiumoknak, hogy elérjék a célt. Ezen elméleteket azonban sorra megcáfolta a tudomány, vagy legalábbis nem talált semmit, ami arra utalna, hogy igazak lennének. Felháborítóan hangzik, de a jelenleg nagyjából érvényes elmélet szerint a női orgazmus csupán egy evolúciós melléktermék, valami, amelyet a nők „megkaptak” a férfiaktól. Nagyjából úgy, ahogy a nők a férfiaknak a mellbimbót adták.
A fenti elmélet természetesen kiváltotta a legtöbb öntudatos nő haragját. Azt üzeni ugyanis, hogy a férfi az első, a női orgazmus mibenléte pedig a freudi péniszirigységre emlékezteti őket: a férfiaké az „igazi” szaporítószerv, a nőknek pedig be kell érniük a csiklóként ismert apró kis utánzattal. Ez azt is jelenti, hogy az említett szerv – az orgazmussal együtt – a természetes kiválasztódás célpontja lehet: az evolúció ugyanis tudvalevőleg igyekszik korrigálni az ilyen csökevényeket. Ez azonban szerencsére nem ilyen egyszerű. Elisabeth Lloyd, a neves biológus-filozófus (!) szerint semmi okunk azt hinni, hogy csak a fajfenntartáshoz és az életben maradáshoz szükséges jellemzőink és szerveink maradnak meg. Ha így lenne, az emberiség sosem fedezte volna fel a zenét, nem tervezett volna űrsiklót, de még írni-olvasni sem tanult volna meg.
Lloyd tovább megy: ideje, hogy a nők magukévá tegyék az eddig megalázónak tekintett melléktermék-elméletet és élvezzék azt a szabadságot, amit nyújt – sőt, még a feministáknak is jól eshet a tudat. Ha ugyanis a női orgazmusnak valóban nincs közvetlen evolúciós-biológiai célja, és tényleg csak a fejlődés furcsa mellékterméke, akkor ez azt jelenti, hogy nem is abnormális, ha gond van vele, vagy például nincs. A Female Orgasmic Disorder néven leírt tünetegyüttes (az ebben szenvedők nem, vagy csak nagyon nehezen érik ez az orgazmust, pláne partnerrel) tehát mehet is a kukába: innentől kezdve ugyanis éppen olyan normális az, akinek ismeretlen az orgazmus, mint az, aki lazán képes elérni. Az orgazmuskérdés tehát nem egészségügyi probléma. Akinek megy, az élvezze felszabadultan a természet váratlan ajándékát – így érdemes ugyanis tekinteni rá a kutató szerint. Más kérdés persze, hogy az orgazmushiány miatt frusztrált nőket ez kevéssé vigasztalja, de azért nekik is jól eshet a tudat, hogy a férfiközpontú elmélet öngóljának hála ezentúl normálisnak számítanak.
Ez a nézet némileg keresztbe tehet a profitéhes gyógyszergyáraknak, akik a „női Viagra” termékcsaládjából próbálnak éppen hatalmasat kaszálni. Mostanában indult egyébként egy New View nevű kampány, amely éppen a fenti szerek forgalmazóinak szól: azt a leegyszerűsített üzenetet támadja, ahogy ők próbálják láttatni a női szexualitást. Leonore Tiefer, a kampány ötletgazdája a következőképpen látja a női orgazmust: „kedves dolog, de nem tart sokáig, viszont nehéz eljutni odáig, úgyhogy azt hiszem, túlértékelt”. Az egyébként pszichiáter professzorként tevékenykedő Tiefer egyetért Malcolm Muggeridge újságíróval: „Már nem a kereszt, hanem az orgazmus jelképezi az emberi vágyat és teljességet.” Az orgazmus szimbolikus értéke hatalmas: csak az a nő teljes és boldog, amelyik elélvez. Legalábbis a mai társadalom és a média szerint.
Carol Queen szexológus-újságíró is hasonlóan látja. Szerinte az, hogy a női orgazmus rejtélyes és megfejtendő, csupán egy kulturális beidegződés. Méghozzá egy olyan kultúráé, amely nem hajlandó a fiatalokat ellátni a megfelelő információkkal, amely a szex elutasítására és az attól való félelemre neveli őket, amely táplálja a szégyent és a torz képet az emberi testről. Nem csoda, hogy ma, amikor elvileg már mindent meg szabad mutatni – vagy, ha éppen nem is, mindent meg lehet nézni -, az emberek eltávolodtak a szexben rejlő lehetőségektől és az élvezetektől. Az orgazmusnak, és a szexnek általában tökéletesnek kell lennie, ha ez nincs meg, valami baj van veled – ez a mindenhonnan áradó üzenet semmi mást nem tesz, csak orgazmusproblémákat szül.
Visszatérve az eredeti kérdéshez: ha a tudomány be is bizonyítja, hogy a férfiak orgazmusa „volt előbb”, ezt akkor sem szabad társadalmi értékrend alapjául venni – mondja Lloyd. A női orgazmus (kulturális) fontossága ne eredjen tehát a biológiai eredetéből. Főleg ma, amikor a szexnek és a nemzésnek csak érintőleges köze van egymáshoz. Felejtsük tehát el, amit a női orgazmusról mondanak, főleg, ha nekünk nincs, vagy csak nagyon ritkán van részünk benne. Sőt élvezzük a tudatot, hogy sokak szerint eleve nem is kéne léteznie – lehet, hogy hirtelen sikerülni fog. Forrás: Cotcot.

Mi számít szexizmusnak?

Posted on by Dr

Elég nagy baj, ha örököltük a szüleink egészségügyi problémáit, de még nagyobb gond, ha a szokásaikat is. Ha szexista volt a szülő, a gyermek is az lesz? A kutatók régen rájöttek már, hogy az anya és az apa szokása, viselkedése, meggyőződései is öröklődhetnek. Persze nem mindig látványosak, és csak bizonyos helyzetekben derülnek ki.
Most egy új tanulmány rámutatott, hogy generációk közt kapcsolat van a szexizmus terén is, sőt: nagyobb hatással az édesanya van a gyermekekre.
A spanyol serdülők és szüleik körében végzett vizsgálat kiderítette, hogy a szexizmusról a fiúknál és a lányoknál is inkább az anya tehetett, semmint az apa. De az édesapáknak különleges befolyása van a fiúkra.
Bár úgy tűnik, a nők a szexizmus áldozatai, mégis ők látszanak a terjesztőjének. Az anyák befolyása azért lehet nagyobb, mert nagy általánosságban több időt töltenek a gyerekekkel – sokkal inkább vesznek nekik a nemük szerinti ajándékokat, és várják el tőlük a lányokra/fiúkra inkább jellemző házimunkákat.
A szexizmus alakításában a nők és a férfiak is szerepet játszanak. A napi szexista megnyilvánulások sokszor már fel sem tűnnek. A nőkre például sokszor utalnak úgy, mint „lányok”-ra, míg a férfiakra nem igazán használják a „fiúk” kifejezést.
A kutatók szerint a jóindulatú szexizmus is ártalmas lehet. Ez magában foglalja az udvariaskodást, a gentleman magatartást, és arra készteti a nőket, hogy ők is nőies oldalukat mutassák.
A kultúrákban azonban, ahol jelentős pozitív szexizmus figyelhető meg, negatívabban viszonyulnak azokhoz a nőkhöz, akik valamiért nem szeretik betölteni a hagyományos női szerepet.
Az ajtó kinyitása szexista? – Manapság azonban már túlságosan sok dolgot tekintünk szexistának, holott nem kellene. Ha egy férfi kinyitja az ajtót a nő előtt, az is szexista? Ha kinyitja, azért szólják meg, ha nem nyitja, azért?
Nagymértékben személytől függ, hogy ki mit vesz annak. Bizonyos nőknek hízelgő, ha a férfi felsegíti kabátjukat, átveszi a nehéz csomagjukat, feltelepít helyettük egy számítógépes programot. Más nők azonban úgy érzik, ezzel a gyengeségükre akarnak rámutatni, és nem esik nekik jól.
Talán az egyetlen megoldás, ha megkérdezzük, mielőtt kitárjuk előtte az ajtót, hogy kinyithatjuk-e előtte. Sok félreértést elkerülhetünk.

A menedzser asszisztensnek szopni kell!

Posted on by Titkarno

Bróker, cégvezető, főnök, hedonista, szexista, igazgató, menedzser, tulajdonos, ügyvezető igazgató, üzletvezető, vállalkozó, vezérigazgató vagy? A menedzser asszisztensnek, titkárnőnek, személy asszisztensnek szopni kell? Véleményem szerint, igen, szopni kell!

Szexista a volt ukrán elnök

Posted on by Szexista

A komoly dolgokat érintő kérdésekben mindenképpen hagyják a férfiakra a döntést. A nők csak hadd szórakozzanak kedvükre, de a komoly dolgokat hagyják a férfiakra – nyilatkozta Viktor Juscsenko felesége 50. születésnapján.
A volt ukrán államfő abból az alkalomból került ezúttal a kamerák kereszttüzébe, hogy felesége a napokban ünnepelte 50. születésnapját, legkisebb fiuk pedig most lett első osztályos. Újságírói kérdésre a „narancsos forradalom” vezéralakja elmondta, hogy mit szeret, és mi az, amit ki nem állhat a nejében:
– Én még egy ilyen édesanyát nem láttam – mondta. – Valamilyen veleszületett tehetséggel tartja kézben a családot, és neveli a gyerekeket. Én erre képtelen volnék, teljesen más a természetem.
Neje természet adta adottságaival kapcsolatban elismerte, hogy Katerinának valamilyen hihetetlen érzéke van a belsőépítészethez. Az eddig végzett lakásfelújítások alkalmával férjének még egy fikarcnyi szavazati jogot sem adott.
– Viszont teakészítés közben akkora csörömpölést csap a konyhában, hogy az még a második szobába is elhallatszik – ismerte el Juscsenko. – Azt meg kifejezetten ki nem állhatom, amilyen zajjal az újságokat lapozza.
Mindezek tekintetében, vagy inkább ellenére a volt ukrán elnök kijelentette, hogy a nőket mindenképpen hagyni kell, hogy kibontakozzanak, hogy megvalósítsák önmagukat, viszont a komoly dolgokat érintő kérdésekben mindenképpen hagyják a férfiakra a döntést.

Még jó, hogy megerőszakolják!

Posted on by admin

Vitázhatunk a nemi szerepekről, a társadalmi és biológiai nemek kérdéseiről, a feminizmusról, az emancipációról és a nő helyéről a társadalomban, egyvalamit sose feledjünk: minden férfi hímsoviniszta, szexista és macsó. Még mielőtt lila fejjel a kommentdobozhoz pörgetnétek, tegyük hozzá, hogy ez természetes, sőt, nagy baj lenne, ha kiveszne belőlük az utolsó morzsa machizmo és az agyuk száz százalékát a fejükben hordanák. Elképesztően unalmas lenne ez a világ hárommilliárd töketlen férfival. Szóval maradjunk annyiban, hogy senki sem képes megszabadulni a teljesen szexizmustól, a kérdés legfeljebb az, ki hogy adja elő és mennyire tiszteli a nőket. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, de megtalálni az egyensúlyt kész művészet.


A közhelyet ugyebár minden férfi ismeri, siránkoznak is miatta eleget a sörük felett: „ha kemény vagyok vele, egy rohadt állat vagyok, ha gyengéd és figyelmes, akkor puhapöcs, és három hét múlva lelép valami vadbarommal”. Ez természetesen szintén hímsoviniszta attitűd, mégis minden olyan férfinak van legalább egy ilyen sztorija, akinek már legalább három nővel volt dolga. A nagy tanácstalanságban általában a nők sem könnyítik meg a férfiak dolgát, akik jellemzően akkor értik meg, hogy mit akar a másik, ha azt az illető elmondja nekik (méghozzá a szájával, nem testbeszéddel és egyéb, a férfiak radarképernyőjén messze kívül eső metakommunikációs eszközzel).
A férfiak elvárt, vagy legalább elfogadott hozzáállását a nőkhöz tehát még mindig rengeteg tévképzet és tabu övezi és szokás szerint általában a két véglettel találkozunk. Az egyik a gyávaság, amikor az illető hím annyira fél az ismeretlen területtől és a menetrendszerű lebőgéstől, hogy inkább rá sem néz a nőkre, a másik a nyílt násztánc, azaz a szexuális aktusra való folyamatos és nyilvánvaló buzdítás. A problémakör veleje mostanában került újra az újságok lapjaira, miután egy torontói rendőr teljesen őszintén és valószínűleg minden rossz szándék nélkül azt mondta: ha a nők nem akarják, hogy megerőszakolják őket, akkor esetleg nem kellene annyira ribancosan öltözködniük és akkor nem lesz baj.


Ezen persze ér felháborodni, de kezeljük most diagnosztikus tünetként a nyilatkozatot mint jelenséget. Ez az alapállás (ti. a férfi csak a természet parancsának engedelmeskedik, amikor ráveti magát egy kihívóan öltözködő nőre, ezért igazán nem lehet hibáztatni, sőt, tulajdonképpen a nő kereste a bajt) évtizedek óta újra és újra előbukkan, rendszeresen előfordul ugyanis, hogy egy-egy férfi nem bírja tartani a száját és a nagy nyilvánosság előtt ilyet mond. A reakció persze borítékolható volt: közfelháborodás világszerte, kész kis mozgalom indult, több nagyvárosban is úgynevezett „ribancmeneteket” szerveztek, amikor is nők ezrei vonultak az utcára, természetesen megfelelő öltözékben, hogy felhívják a figyelmet a férfiközpontú társadalom igazságtalanságaira.
A legfrappánsabb válasz a rendőr szavaira talán az volt, hogy ahelyett, hogy a nőknek mondanák meg, hogyan (ne) öltözködjenek, talán a férfiaknak kellene szólni, hogy ne erőszakoljanak. A végcél persze nem csak a megerőszakolások visszaszorítása, hanem úgy általában az, hogy a férfiak ne szóljanak be, a lengén öltözött nőknek – és úgy általában a nőknek, akik szeretik azt felvenni, amiben jól érzik magukat. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kilóg mindenük. A rendőr, miközben látszólag megfeddte a nőket és megvédte a férfiakat, egyúttal (persze akaratlanul) kimondta azt is, hogy utóbbiak még mindig önmagukon uralkodni képtelen állatok, nem kell csodálkozni tehát, ha semmilyen civilizációs gát nem áll az erőszak útjába: ha fedetlen másodlagos nemi jellegeket látnak, magukévá teszik a gazdájukat és kész.
Természetesen vannak gátlástalan, gonosz, buta és beteg férfiak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a nőket fizikai fölényükkel térítsék jobb belátásra. Méghozzá jóval többen vannak, mint az átlagos naiv kispolgár azt gondolná, legfeljebb félnek a következményektől és visszafogják magukat. Aki mégsem, annak valóban a börtönben a helye, ahol a cellatársa remélhetőleg bevezeti a szexualitás rejtelmeibe egy hosszú és intenzív tréning keretében. Az erőszaktevők azonban nem feltétlenül a „ribancosan” öltözött nőkre utaznak, az esetek döntő hányada ugyanis kapcsolatban (szakszóval: háztartásban) történik, így a rendőr szavai még inkább érvénytelenek.
A kérdés tehát az: mi baj van tulajdonképpen a kihívóan öltözködő nőkkel? Miért baj, ha valaki orbitális dekoltázzsal és a lényeget éppen csak hogy eltakaró miniszoknyában szambázik az utcán? Nyilvánvalóan semmi. A baj nem az ilyen nőkkel van, hanem a férfiak kollektív frusztrációjával: azzal, hogy egyszerűen képtelenek feldolgozni, ha megkívánnak egy nőt és nem kaphatják meg azonnal. Marad a beszólás, jobb esetben egymás között („nézd már, basszus, mekkora ordas kurva, mit képzel?”), rosszabb esetben az alanynak. Ehhez nem árt tudnunk, hogy a férfi, ha teheti, pornót néz, azaz alapjáraton semmi baja azzal, ha egy nő mutogatja magát, de a többség, ha ezzel élőben szembesül, leblokkol. Nézegetni nem illik, leteperni nem szabad, marad tehát a legegyszerűbb megoldás: a verbális vagy fizikai erőszak.
Magyarország ebből a szempontból különösen szerencsétlen hely, a magyar férfiak (látens) prüdériája és frusztrációja legendás. Kereshetnénk az okokat hosszan, felhozhatnánk azt, hogy a szocializmus aszexualitása még eleven, a szabad piac mellei, fenekei, csábos pillantásai és vastag, erotikusan csücsörítő ajkai pedig nagyon hirtelen, kész kulturális sokként borították el az országot; mindegy, a lényeg, hogy férfiaink többsége egyelőre képtelen feldolgozni, ha majdnem fedetlen melleket és lábakat lát. Talán ezért is irigyeljük annyira a mediterrán népek hím egyedeit, akik (legalábbis a hiedelmek szerint) bevett rituálék mentén nyilvánítanak tetszést, a nők pedig szintén rutinból szólnak vissza, fakszinznak, feleselnek, a kitartó férfiak azonban megkapják a jutalmukat.
Emlékezzünk a vonatkozó jelenetre a főbb szerepekben Igazi Férfiakat felsorakoztató Volt egyszer egy vadnyugatból. Arra, amikor Jason Robards a film végén kiküldi Claudia Cardinalét a munkások közé azzal, hogy vigyen nekik vizet, hiszen szomjasak és egyébként is rég láttak nőt. „Ha pedig valamelyik ráver a fenekedre, rá se ránts, hadd csinálják.” Akkor és ott, abban a közegben valamiért nem volt ezzel semmi baj. Forrás: Cotcot.hu

Egyszerre volt terhes az Schwarzi neje és szeretője

Posted on by subba

Le se tagadhatná zabigyerekét Schwarzenegger a szexista, aki a házvezetőnőjével folytatott bűnös viszonyt. Az egykori terminátor, aki majd két évtized után vallott erről.
Újabb részletek derültek ki Schwarzenegger titkos kapcsolatáról, aki közel tizennégy évig hazudott a feleségének és a világnak. Most úgy érezte, nincs vesztenivalója, mert megszűnt a kormányzói megbízása, húsz év szolgálat után felmondott a házvezetőnő, na és a feleségével is elhidegültek egymástól. Bevallotta, hogy igazak a pletykák, tényleg folytatott szexuális viszonyt Mildred Baena-val a család segítőjével, sőt a kapcsolatból egy fiú is született, aki most 14 éves. A színész-politikus egyébként le sem tagadhatná a gyermeket, aki megszólalásig hasonlít rá.
A történet így is pikáns, de a New York Times nyomozása még megdöbbentőbb részletekre világít rá: a házvezetőnő egy időben volt terhes, Schwarzi feleségével, Maria Shriver-rel, aki akkoriban a negyedik gyermekét, Christophert várta. A két nő naponta találkozott és különböző tanácsokkal látták el egymást a gyermekvállalással kapcsolatban, de nem éltek egy fedél alatt. Az asszony házasságban élt, minden nap hazajárt a férjéhez, talán ezért nem tűnt gyanúsnak, hogy teherbe esett. Húsz év „szolgálat” után idén januárban elhagyta a Schwarzenegger házat, de csak most törte meg a csendet és egy közösségi portálon elismerte a viszonyt.
A TMZ internetes portál a volt kormányzó barátainak beszámolójára hivatkozva nyilvánosságra hozta, hogy a házvezetőnő és a nagy étvágyú egykori terminátor között nem egyszeri, hanem rendszeres szexuális kapcsolat volt és – mint gyümülcséből is látható – nem védekeztek. A hírek szerint az asszony 1200 dollárt (240 ezer forintot) keresett hetente, miután Schwarzenegger rájött, hogy ő a kisfiú édesapja. Ez a bérezés messze meghaladja azt, amit egy háztartási alkalmazott kaphat. Mildred jelenleg Los Angelesben egy medencés, négy hálószobás házban éldegél négy gyermekével.
Schwarzi persze szánja, bánja a dolgot: – Nincs mentség a tetteimre, melyekért vállalom a teljes felelősséget – olvasható a Dailymail-ben. – Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okoztam a szeretteimnek.

Hibáztatjuk a szexuális erőszak áldozatait is!

Posted on by admin

Akik úgy öltöznek, mint egy prostituált, ne lepődjenek meg, ha erőszak áldozatai lesznek! Érdekes jelenség a kriminológus szerint, hogy míg az autólopás, a zsebtolvajlás, vagy a gyilkosság áldozatait csak ritkán, a megerőszakolt nőket sokkal gyakrabban hibáztatjuk.
Torontó egyik rendőri vezetője egy előadásában kijelentette: azok a nők, akik úgy öltöznek, mint egy prostituált, ne lepődjenek meg, ha erőszak áldozatai lesznek. Válaszul az effajta kijelentésekre, Amerika nagyobb városaiban időről-időre tüntetéseket szerveznek, tiltakozva az ellen a felfogás ellen, hogy az áldozat is tehet arról, ha baj éri.

Tavasszal Torontóban emberi jogi aktivisták szerveztek felvonulást Slut Walk, azaz prostituáltak felvonulása néven. Az egyik részvevő szerint senkinek sincs joga megmondani, mások hogyan öltözzenek, és a nők biztonsága nem a ruházkodásuktól, hanem a közbiztonságtól függ. Nem azért támadnak meg nőket, mert kihívóan öltöznek, hanem azért, mert a társadalom nem volt képes megtalálni az emberek nevelésére – mondta. Hozzátette: a többség elégedetlen a rendőrség túlzott ítéletességével, azzal, hogy a rendőrök az áldozatoknak tesznek szemrehányást, miért nem vigyáztak jobban.
A kanadai rendőrség gyorsan kiadott egy közleményt, hogy az előadást tartó rendőrtiszt vétett a szabályzat ellen, és csak a saját véleményét hangoztatta. Maga a rendőrtiszt pedig, ugyancsak egy nyilatkozatban, bocsánatot kért.
A kanadai tapasztalatok szerint régi beidegződés az, hogy a szexuális támadások esetében összefüggést vélnek felfedezni az áldozat viselkedése és a támadás között, holott a vizsgálatok ezt a következtetést nem, vagy alig támasztják alá. Igaz, az elkövetők sokszor erre hivatkoznak, viszont a nyomozások ezt a hivatkozást általában cáfolják.
Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet vezetője a hazai felfogásról beszél a Kihívás című műsorunkban. Azt mondja, arra a kérdésre, hogy a szexuális bűncselekmények áldozatai tehetnek-e arról, hogy áldozatokká válnak, a válasza nem, és igen érdekesnek tartja magát a kérdésfeltevést is. Mert azt nemigen szokták megkérdezni, hogy az autólopás vagy zsebtolvajlás áldozatai tehetnek-e arról, hogy elloptak tőlük valamit, és az emberölés áldozatait sem szokták általában hibázni. Úgy tűnik, az egyéb bűncselekmények áldozataival tudunk azonosulni, a szexuális erőszak áldozataival szemben valami sajátos ambivalencia érvényesül – mondja a kriminológus, hozzátéve, ebben a felelősségelhárító attitűd is megnyilvánul.
Azért is problémás az a felfogás, hogy az áldozat is tehet az ellene irányuló támadásról, mert felmerül a kérdés, hol a határ – magyarázza Virág György. Mit, milyen ruhát vehet föl és hová mehet egy nő? Ha kimegy az utcára, vegyen föl csadort? És mit jelent a provokáció, hiszen van férfi, aki erre, van, aki arra érzi magát provokálva. Kinek a provokációs színvonalát kell figyelembe venni? Miért provokatív az, ha valaki csinosan, külsejét hangsúlyozva öltözködik, miközben elvárjuk a nőktől, hogy legyenek vonzóak? „Elfogadhatatlan a potenciális áldozatok viselkedésének, mozgásterének a korlátozása” – mondja.

A szexbotrány miatt tüntettek

Posted on by admin

Több száz nő tiltakozott Párizsban az általuk szexistának nevezett megnyilatkozások miatt. Több száz nő tiltakozott Párizsban az általuk szexistának nevezett megnyilatkozások miatt, amelyek az IMF volt vezetője, Dominique Strauss-Kahn letartóztatása után jelentek meg a francia médiában. A tüntetők között férfiak is megjelentek.
A Pompidou központnál tiltakozó nők szerint meg kell törni azt a szokást, hogy hazájukban elnézőek a nőcsábász politikusokkal. A tüntetők között férfiak is feltűntek.
„Azért jöttem ide, hogy támogassam azokat a nőket, akiket megaláztak, zaklattak. Még nem tudjuk, mi történt odaát, azt viszont tudjuk, mi folyik itt, a francia médiában, a tűrhetetlen megjegyzésekkel” – mondta egy férfi.
Az egyik demonstráló nő szerint az ártatlanság vélelme megilleti Strausst-Kahnt, de a francia médiában szinte nincs is szó az áldozatról, mintha ő nem is lenne fontos. – Tisztelet a kivételnek, de amit a francia férfipolitikusok művelnek, és ahogy hallgatnak női politikusaink, az botrányos – közölte egy asszony.
Megjegyzésének egyik célpontja a korábbi francia kulturális miniszter volt. A szocialista Jack Lang ugyanis azt mondta Strauss-Kahn letartóztatása után: miért, nem halt meg senki.
New Yorkban egészen másként reagálnak. Sokan felháborítónak tartják, hogy luxus körülmények között tartják házi őrizetben a 62 éves bankárt. A Wall street közelében lévő alsó-manhattani épületről, ahol Strauss-Kahn él jelenleg, terjedelmes tudósítást közölt a Daily News bulvárlap. Az írásnak azt a címet adták, hogy a „Kéjenc” lakhelye.

Férfikonferencia nem csak férfiaknak

Posted on by admin

Magyarországon jelenleg 4736000 férfi lakik, ami elég nagy szám ahhoz, hogy a reklámozók külön figyeljenek rájuk. De milyen az igazi férfi? Tényleg olyan mint amilyennek a reklámok lefestik? Tökéletes apa és szerető egyszerre, akinek babapopsit megszégyenítően puha arcbőréhez minden oldalról egy gyönyörű, szőke nő simul, miközben ő sört szürcsölget és focimeccset néz a tévében? Nyilván nem. De vajon mennyiben hasonlítanak ahhoz a képhez, amit a reklámosok képzelnek maguk elé, amikor a férfi célcsoportnak készítenek reklámokat. Ha érdekel, akkor érdemes elmenni a Hímnem? Igen! elnevezésű konferenciára, amelyet a Marquard Média kiadó szervez május 24-én a WAM Design Centerben, és amit nem mellesleg ezen a héten itt az addicton is hirdet.
A konferencián a Pécsi Tudományegyetemmel és a Gfk. Hungáriával közösen elvégzett, átfogó, a férfiak szokásait, életmódját és nem utolsósorban médiafogyasztási szokásait felmérő, átfogó kutatás eredményei is bemutatásra kerülnek, amiből érdekes dolgok derülnek ki. Tudtátok-e például, hogy a magyar férfiak 69%-a azt állítja, hogy ő tud főzni? Vagy hogy 84%-unk vásárol szépségápolási cikkeket? És azt gondoltátok volna, hogy csupán 3%-unk jár konditerembe, viszont több mint 30%-unk iszik hetente alkoholt? És ha meg kellene tippelnetek, hányszor átlagosan hányszor él szexuális életet (nem, a Private Gold nézés nem tartozik bele), akkor a valós hétnél többet vagy kevesebbet mondtatok volna?
Talán már ezekből az adatokból is látszik, hogy érdekes lesz a konferencia, amelyen neves és elismert előadók tartanak majd előadásokat. A konferencia belépőjegyeiből befolyó összeget a szervezők a Magyar Rákellenes Ligának, azon belül a férfiakat veszélyeztető betegségek prevenciójának ajánlja fel. Akit bővebben is érdekel a program és többet is megtudna a konferenciáról, az itt keresgéljen.