A szexista mentalitású emberek gyakran rasszisták is – derült ki egy spanyol kutatócsoport felméréséből. A szexizmus (az egyik nem előnyös vagy hátrányos megkülönböztetése) és a rasszizmus közti összefüggés megfigyelhető az ellenséges szexistáknál, akik a nőket alacsonyabb rendűnek tartják, és a jóakaratúan szexistáknál egyaránt. Utóbbiak a nőket gyenge, védelemre és segítségre szoruló lényként tekintenek.
A kutatók tanulmányukat a Psicodidactiva című szaklapban mutatták be. Vizsgálatuk során 425 nőt és 377 férfit kérdeztek meg a 18-65 év közötti korosztályban. Tesztek segítségével a többi emberhez való hozzáállásukról és önmegítélésükről is kikérdezték őket. Maite Garaigordobil, a kutatást vezető pszichológus elmondta, a nőknél mind az ellenséges, mind a jóakaratú szexizmus kevésbé volt kifejezett, mint a férfiaknál. A rasszizmus esetében viszont nem mutatkoztak statisztikailag releváns különbségek a nemeket illetően.
A megkérdezettek 26 százaléka mutatta a szexizmus jeleit, ugyancsak 26 százalékuk pedig rasszista jellemvonásokat. A szakértők szerint minél magasabb az egyén szociokulturális és képzettségi szintje valamint anyagi forrásainak mértéke, annál kevesebb szexista és raszista előítélettel rendelkezik.
A szexizmus és rasszizmus valószínűleg a különböző szociális csoportok közti kapcsolatokról kialakított elképzeléseken alapszanak – hangsúlyozta Garaigordobil. A szexizmus a szociális dominanciára és a tekitélyelvűségre való hajlammal is összefüggésben áll. „Ez azt jelenti, hogy a szexista emberek elfogadják a hierarchiát és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Úgy vélik, a különböző csoportok olyan státusszal rendelkeznek, amilyet megérdemelnek, és az az osztály a legjobb, amelyben ők maguk is élnek” – fejtette ki a pszichológus.
A tanulmány a szexizmus és az alacsony interkulturális érzékenység közt is párhuzamot talált. A szexista emberek ugyanis kevesebb érdeklődést mutatnak a bevándorlókkal létrejövő kapcsolatok iránt, kevesebb tiszteletet tanúsítanak irántuk, és kevésbé bíznak bennük.
szexizmus
Mi számít szexizmusnak?
Elég nagy baj, ha örököltük a szüleink egészségügyi problémáit, de még nagyobb gond, ha a szokásaikat is. Ha szexista volt a szülő, a gyermek is az lesz? A kutatók régen rájöttek már, hogy az anya és az apa szokása, viselkedése, meggyőződései is öröklődhetnek. Persze nem mindig látványosak, és csak bizonyos helyzetekben derülnek ki.
Most egy új tanulmány rámutatott, hogy generációk közt kapcsolat van a szexizmus terén is, sőt: nagyobb hatással az édesanya van a gyermekekre.
A spanyol serdülők és szüleik körében végzett vizsgálat kiderítette, hogy a szexizmusról a fiúknál és a lányoknál is inkább az anya tehetett, semmint az apa. De az édesapáknak különleges befolyása van a fiúkra.
Bár úgy tűnik, a nők a szexizmus áldozatai, mégis ők látszanak a terjesztőjének. Az anyák befolyása azért lehet nagyobb, mert nagy általánosságban több időt töltenek a gyerekekkel – sokkal inkább vesznek nekik a nemük szerinti ajándékokat, és várják el tőlük a lányokra/fiúkra inkább jellemző házimunkákat.
A szexizmus alakításában a nők és a férfiak is szerepet játszanak. A napi szexista megnyilvánulások sokszor már fel sem tűnnek. A nőkre például sokszor utalnak úgy, mint „lányok”-ra, míg a férfiakra nem igazán használják a „fiúk” kifejezést.
A kutatók szerint a jóindulatú szexizmus is ártalmas lehet. Ez magában foglalja az udvariaskodást, a gentleman magatartást, és arra készteti a nőket, hogy ők is nőies oldalukat mutassák.
A kultúrákban azonban, ahol jelentős pozitív szexizmus figyelhető meg, negatívabban viszonyulnak azokhoz a nőkhöz, akik valamiért nem szeretik betölteni a hagyományos női szerepet.
Az ajtó kinyitása szexista? – Manapság azonban már túlságosan sok dolgot tekintünk szexistának, holott nem kellene. Ha egy férfi kinyitja az ajtót a nő előtt, az is szexista? Ha kinyitja, azért szólják meg, ha nem nyitja, azért?
Nagymértékben személytől függ, hogy ki mit vesz annak. Bizonyos nőknek hízelgő, ha a férfi felsegíti kabátjukat, átveszi a nehéz csomagjukat, feltelepít helyettük egy számítógépes programot. Más nők azonban úgy érzik, ezzel a gyengeségükre akarnak rámutatni, és nem esik nekik jól.
Talán az egyetlen megoldás, ha megkérdezzük, mielőtt kitárjuk előtte az ajtót, hogy kinyithatjuk-e előtte. Sok félreértést elkerülhetünk.
A menedzser asszisztensnek szopni kell!
Milliomos férjkereső tanfolyam
Valamennyi társadalomban van egy apró női csoport, melynek tagjai abból élnek, hogy gazdag fickókat csábítanak el. Ne legyenek illúzióink, nincs ebben semmi szexizmus: csupán arról van szó, hogy a férfiak között nagyságrenddel több milliomost és milliárdost találunk, mint a nők körében. Hogy utóbbira is van példa, arra ott van a svájci Helg Sgarbi, aki nem csak egy 83 éves hölgyet tudott rávenni arra, hogy támogassa őt néhány millió euróval, de Susanne Klattentől, a BMW egyik főrészvényesétől is hétmilliót zsákmányolt, természetesen euróban. Habár már két éve üldögél a rács mögött, még további négy vár rá a hűvösön, történetét pedig remélhetően elmesélik majd a “Hogyan fogjunk burzsuj férjet magunknak?” tanfolyamon.
A morálisan kissé ingoványos kurzus Kínában indították el, ami ha más szempontból nem is, társadalmilag és üzletileg tökéletes helyszínnek bizonyul. A világ második legnagyobb gazdasága rövid idő alatt kitermelt 189 (dollár)milliárdost és közel egy millió (dollár)milliomost, akik közül bizonyára vannak olyanok, akik magányosan hajtják álomra a fejüket és/vagy rossz kapcsolatban/házasságban élnek. Rajtuk segíthet a Beijing Moral Education Center for Women tanfolyama, melynek keretében a hölgyek mindent magukra szednek ahhoz, hogy leakasszanak egy milliomos, esetleg milliárdos férjet. A jó hír az, hogy nem különösebben drága: durván 570 ezer forintnyi jüant egy kicsivel az átlag feletti kínainak sem lehetetlenség összeszedni, pláne nem a vélt zsákmány fényében. A tanfolyam keretében a hallgatók elsajátíthatják, hogyan legyenek csinosabbak, hogyan sminkeljék magukat és persze azt, hogyan tudják becserkészni a kiszemelt fickót. A rossz hír az, hogy az egész egy átverés: a kurzus ugyanis mindössze 30 órás, ami alatt biztosan el lehet sajátítani több smink- és dekoltázstrükköt is, de nagyjából annyival lesznek közelebb a milliomos férjhez, mint ha az ötöslottón nem 90, csak 89 szám közül kéne kiválasztani az öt nyerőt.
Jobb híján mentegetőzött a kurzus kitalálója is: álláspontja szerint ha azzal hirdetné tanfolyamát, hogyan lehet jobb családot építeni és hogyan érezheted jobban magad, az teljes érdektelenségbe fordulna, így viszont hatalmas sikernek örvend. Állítása szerint az elmúlt pár hónapban már 30 hallgatója házasodott meg, arról persze nem szól a fáma, hogy az ifjú férjek milliomosok-e, illetve mennyiben segítette őket ehhez a tanfolyam.
A történet legkomolyabb része mégis a lányok hozzáállása, ami egy fél mondatban leírható: ha gazdag férjem lesz, minden problémám megoldódik. Szerintünk meg nem, mindenesetre sok sikert! Forrás: Burzsuj.blog.hu
Még jó, hogy megerőszakolják!
Vitázhatunk a nemi szerepekről, a társadalmi és biológiai nemek kérdéseiről, a feminizmusról, az emancipációról és a nő helyéről a társadalomban, egyvalamit sose feledjünk: minden férfi hímsoviniszta, szexista és macsó. Még mielőtt lila fejjel a kommentdobozhoz pörgetnétek, tegyük hozzá, hogy ez természetes, sőt, nagy baj lenne, ha kiveszne belőlük az utolsó morzsa machizmo és az agyuk száz százalékát a fejükben hordanák. Elképesztően unalmas lenne ez a világ hárommilliárd töketlen férfival. Szóval maradjunk annyiban, hogy senki sem képes megszabadulni a teljesen szexizmustól, a kérdés legfeljebb az, ki hogy adja elő és mennyire tiszteli a nőket. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, de megtalálni az egyensúlyt kész művészet.
A közhelyet ugyebár minden férfi ismeri, siránkoznak is miatta eleget a sörük felett: „ha kemény vagyok vele, egy rohadt állat vagyok, ha gyengéd és figyelmes, akkor puhapöcs, és három hét múlva lelép valami vadbarommal”. Ez természetesen szintén hímsoviniszta attitűd, mégis minden olyan férfinak van legalább egy ilyen sztorija, akinek már legalább három nővel volt dolga. A nagy tanácstalanságban általában a nők sem könnyítik meg a férfiak dolgát, akik jellemzően akkor értik meg, hogy mit akar a másik, ha azt az illető elmondja nekik (méghozzá a szájával, nem testbeszéddel és egyéb, a férfiak radarképernyőjén messze kívül eső metakommunikációs eszközzel).
A férfiak elvárt, vagy legalább elfogadott hozzáállását a nőkhöz tehát még mindig rengeteg tévképzet és tabu övezi és szokás szerint általában a két véglettel találkozunk. Az egyik a gyávaság, amikor az illető hím annyira fél az ismeretlen területtől és a menetrendszerű lebőgéstől, hogy inkább rá sem néz a nőkre, a másik a nyílt násztánc, azaz a szexuális aktusra való folyamatos és nyilvánvaló buzdítás. A problémakör veleje mostanában került újra az újságok lapjaira, miután egy torontói rendőr teljesen őszintén és valószínűleg minden rossz szándék nélkül azt mondta: ha a nők nem akarják, hogy megerőszakolják őket, akkor esetleg nem kellene annyira ribancosan öltözködniük és akkor nem lesz baj.
Ezen persze ér felháborodni, de kezeljük most diagnosztikus tünetként a nyilatkozatot mint jelenséget. Ez az alapállás (ti. a férfi csak a természet parancsának engedelmeskedik, amikor ráveti magát egy kihívóan öltözködő nőre, ezért igazán nem lehet hibáztatni, sőt, tulajdonképpen a nő kereste a bajt) évtizedek óta újra és újra előbukkan, rendszeresen előfordul ugyanis, hogy egy-egy férfi nem bírja tartani a száját és a nagy nyilvánosság előtt ilyet mond. A reakció persze borítékolható volt: közfelháborodás világszerte, kész kis mozgalom indult, több nagyvárosban is úgynevezett „ribancmeneteket” szerveztek, amikor is nők ezrei vonultak az utcára, természetesen megfelelő öltözékben, hogy felhívják a figyelmet a férfiközpontú társadalom igazságtalanságaira.
A legfrappánsabb válasz a rendőr szavaira talán az volt, hogy ahelyett, hogy a nőknek mondanák meg, hogyan (ne) öltözködjenek, talán a férfiaknak kellene szólni, hogy ne erőszakoljanak. A végcél persze nem csak a megerőszakolások visszaszorítása, hanem úgy általában az, hogy a férfiak ne szóljanak be, a lengén öltözött nőknek – és úgy általában a nőknek, akik szeretik azt felvenni, amiben jól érzik magukat. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kilóg mindenük. A rendőr, miközben látszólag megfeddte a nőket és megvédte a férfiakat, egyúttal (persze akaratlanul) kimondta azt is, hogy utóbbiak még mindig önmagukon uralkodni képtelen állatok, nem kell csodálkozni tehát, ha semmilyen civilizációs gát nem áll az erőszak útjába: ha fedetlen másodlagos nemi jellegeket látnak, magukévá teszik a gazdájukat és kész.
Természetesen vannak gátlástalan, gonosz, buta és beteg férfiak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a nőket fizikai fölényükkel térítsék jobb belátásra. Méghozzá jóval többen vannak, mint az átlagos naiv kispolgár azt gondolná, legfeljebb félnek a következményektől és visszafogják magukat. Aki mégsem, annak valóban a börtönben a helye, ahol a cellatársa remélhetőleg bevezeti a szexualitás rejtelmeibe egy hosszú és intenzív tréning keretében. Az erőszaktevők azonban nem feltétlenül a „ribancosan” öltözött nőkre utaznak, az esetek döntő hányada ugyanis kapcsolatban (szakszóval: háztartásban) történik, így a rendőr szavai még inkább érvénytelenek.
A kérdés tehát az: mi baj van tulajdonképpen a kihívóan öltözködő nőkkel? Miért baj, ha valaki orbitális dekoltázzsal és a lényeget éppen csak hogy eltakaró miniszoknyában szambázik az utcán? Nyilvánvalóan semmi. A baj nem az ilyen nőkkel van, hanem a férfiak kollektív frusztrációjával: azzal, hogy egyszerűen képtelenek feldolgozni, ha megkívánnak egy nőt és nem kaphatják meg azonnal. Marad a beszólás, jobb esetben egymás között („nézd már, basszus, mekkora ordas kurva, mit képzel?”), rosszabb esetben az alanynak. Ehhez nem árt tudnunk, hogy a férfi, ha teheti, pornót néz, azaz alapjáraton semmi baja azzal, ha egy nő mutogatja magát, de a többség, ha ezzel élőben szembesül, leblokkol. Nézegetni nem illik, leteperni nem szabad, marad tehát a legegyszerűbb megoldás: a verbális vagy fizikai erőszak.
Magyarország ebből a szempontból különösen szerencsétlen hely, a magyar férfiak (látens) prüdériája és frusztrációja legendás. Kereshetnénk az okokat hosszan, felhozhatnánk azt, hogy a szocializmus aszexualitása még eleven, a szabad piac mellei, fenekei, csábos pillantásai és vastag, erotikusan csücsörítő ajkai pedig nagyon hirtelen, kész kulturális sokként borították el az országot; mindegy, a lényeg, hogy férfiaink többsége egyelőre képtelen feldolgozni, ha majdnem fedetlen melleket és lábakat lát. Talán ezért is irigyeljük annyira a mediterrán népek hím egyedeit, akik (legalábbis a hiedelmek szerint) bevett rituálék mentén nyilvánítanak tetszést, a nők pedig szintén rutinból szólnak vissza, fakszinznak, feleselnek, a kitartó férfiak azonban megkapják a jutalmukat.
Emlékezzünk a vonatkozó jelenetre a főbb szerepekben Igazi Férfiakat felsorakoztató Volt egyszer egy vadnyugatból. Arra, amikor Jason Robards a film végén kiküldi Claudia Cardinalét a munkások közé azzal, hogy vigyen nekik vizet, hiszen szomjasak és egyébként is rég láttak nőt. „Ha pedig valamelyik ráver a fenekedre, rá se ránts, hadd csinálják.” Akkor és ott, abban a közegben valamiért nem volt ezzel semmi baj. Forrás: Cotcot.hu
A szexbotrány miatt tüntettek
Több száz nő tiltakozott Párizsban az általuk szexistának nevezett megnyilatkozások miatt. Több száz nő tiltakozott Párizsban az általuk szexistának nevezett megnyilatkozások miatt, amelyek az IMF volt vezetője, Dominique Strauss-Kahn letartóztatása után jelentek meg a francia médiában. A tüntetők között férfiak is megjelentek.
A Pompidou központnál tiltakozó nők szerint meg kell törni azt a szokást, hogy hazájukban elnézőek a nőcsábász politikusokkal. A tüntetők között férfiak is feltűntek.
„Azért jöttem ide, hogy támogassam azokat a nőket, akiket megaláztak, zaklattak. Még nem tudjuk, mi történt odaát, azt viszont tudjuk, mi folyik itt, a francia médiában, a tűrhetetlen megjegyzésekkel” – mondta egy férfi.
Az egyik demonstráló nő szerint az ártatlanság vélelme megilleti Strausst-Kahnt, de a francia médiában szinte nincs is szó az áldozatról, mintha ő nem is lenne fontos. – Tisztelet a kivételnek, de amit a francia férfipolitikusok művelnek, és ahogy hallgatnak női politikusaink, az botrányos – közölte egy asszony.
Megjegyzésének egyik célpontja a korábbi francia kulturális miniszter volt. A szocialista Jack Lang ugyanis azt mondta Strauss-Kahn letartóztatása után: miért, nem halt meg senki.
New Yorkban egészen másként reagálnak. Sokan felháborítónak tartják, hogy luxus körülmények között tartják házi őrizetben a 62 éves bankárt. A Wall street közelében lévő alsó-manhattani épületről, ahol Strauss-Kahn él jelenleg, terjedelmes tudósítást közölt a Daily News bulvárlap. Az írásnak azt a címet adták, hogy a „Kéjenc” lakhelye.
Férfi fogdossa a politikusnő melleit
Férfikéz markolja meg a politikusnő melleit a választási plakáton – Sánchez spanyol politikusnőt, amiért fedetlen keblekkel szerepel választási plakátján. A képen egy férfi markolja meg Sánchez két mellét, a „Két döntő érvet”, mely a jelölt mellett szól…
A demokrata párt jelöltje úgy gondolta, a kép megfelelő eszköz lehet, hogy bejuttassa Ciutadella város tanácsába.
Sánchez politikai ellenfelei jelentették az esetet a helyi feminista szervezetnél, mely azonnal panaszt tett a plakát szexista felhangjáért.
Sole Sánchez azzal védekezett, hogy nála nagyobb feminista nem is létezik, és joga van saját testét úgy felhasználni, ahogyan csak kedve tartja.
Végül azonban az ellenzők diadalmaskodtak, így Sánchez kénytelen volt leszedetni a plakátokat…
A színésznő szexizmussal vádolja Hollywoodot
A híres színésznő keményen kritizálta a hollywoodi döntéshozókat, amiért még mindig csak a fiatal férfiak ízléséhez igazítják a filmeket.
Helen Mirren, a világhírű a szexben MILF kategóriás, vagyis érett korú színésznő a napokban vette át legújabb életműdíját, keményen kritizálta beszédében a hollywoodi filmeseket, hogy túl sok filmet szabnak férfi nézőkre, sőt változatlanul „áldoznak a 18 és 25 éves férfiak és a péniszük oltárán”. A színésznő erről a Hollywood Reporter éves Women In Entertainment Breakfast (Nők a szórakoztatóiparban reggeli) keretein belül fejtette ki Los Angelesben.
Mirren dicsérte a tehetséges nőket, akik a mozi-iparban dolgoznak manapság, de a félelmeinek is hangot adott, miszerint Hollywood még mindig csak arra összpontosít, hogy szexis nőkkel pakolja tele a filmeket, hogy kielégítse a fiatal, moziba járó férfiakat – „Nehezményezem, hogy még mindig van pár középszerű férfi színész a szakmában, és azt is sajnálom, hogy háttérbe szorul néhány briliáns női művész. És habár tisztelem a teremben ülő tehetséges nőket… Hollywood nem sokat változott ezen a téren, még mindig áldoznak a 18 és 25 év közötti férfiak és péniszeik oltárán.”
Halle Berry, aki átadta Mirren-nek a Sherry Lansing Leadership Díjat, személyes és professzionális becsületességéért, arra használta az idejét a színpadon, hogy megköszönje a veterán színésznőnek, amiért kikövezte az utat a fiatalabb generációnak – „Csak azt szeretném elmondani, hogy az emberi jogok utolsó bástyája az öregedés. Helen pedig egymaga, fél kézzel lerombolta a határokat, mert ő meg tudott úgy öregedni, hogy még mindig forgathat remek filmeket, és még mindig őrülten csinos.”