A négy alapgondolat – A légzés szabályozása – Az „összpontosítás” vagy „meditáció” – A ki nem elégített vágyak és a szenvedés – A parttalan vágyak szellemi ösvényre irányítása – Tantrikus gyakorlatok – Belső jóga gyakorlatok és a tudat ellenőrzése – Csakrák és az életadó energia – Az orgazmus és a valóság teljes megtapasztalása – A Kundalini felemelése – Amikor a szex már csak négy betű…
Nem titkolt célunk, hogy a kérdésről kizárólag misztikus elhajlástól mentesen írjunk. Napjainkban ugyanis reneszánszát éli a keleti vallásokkal, tantrával, jógával, jógatechnikákkal való foglalatosság. Sorra jelennek meg a keleti technikák titkos tanításairól szóló írások, könyvek, sokszor hamis elképzeléseket terjesztve. Legtöbben talán úgy gondolják, hogy a tantrikus jóga szertartásain orgiasztikus jelenetek játszódnak le, s a jelenlevők egyetlen célja az ellenkező nemű partnerrel való közösülés. Természetesen a beavatottakat egészen más cél vezérli.
Hogy eljussunk a címben említett témáig, előtte feltétlenül meg kell világítanunk azt a kulturális hátteret, amelybe a jóga szervesen benne foglaltatik. Meg kell tennünk ezt azért is, hogy ne essünk a tévedés csapdájába, és ne vonjunk le rossz következtetéseket.
A négy alapgondolat – A jógának is, mint minden más indiai filozófiának és meditációs technikának célja a megszabadulás. Megváltás ebből a végtelennek tűnő örök körforgásból, amire az élőlények lettek kárhoztatva. Az indiai gondolkodás négy alapgondolat köré szerveződött, s ezek megértésére törekedtek:
• a karma törvénye, amely újraszületések végtelen sorára ítéli az embert
• a májá, vagyis a káprázat, aminek a csodálatába folyamatosan beleesik az ember, és így soha nem látja a valóságot, s ezt a vakságot a nemtudás táplálja
• a nirvána, vagyis ellobbanás, az az abszolút valóság, ami a káprázat kioltódása után tűnik fel az immár látó embernek
• a jóga, vagyis az az eszközrendszer, aminek a segítségével bárki elérheti a megszabadulást, megvalósíthatja a nirvánát.
A jóga kifejezés jelentése „befogni”, „igába hajtani”, „leigázni”. Általános értelemben meditációs rendszert, bonyolult testtartások rendszerét jelenti. Filozófiai rendszerét Patandzsali dolgozta ki Jógaszútra című híres értekezésében.
A tényleges jógatechnika, csupán a széles körben ismert ászanák, testtartások gyakorlásával veszi kezdetét. (Patandzsali a Jógaszútrában az egész rendszert nyolc jól elkülöníthető állomásra osztotta fel, amelynek harmadik pontja az ászana.) Az ászanák esetében a legfontosabb cél, hogy az adott testtartást erőfeszítés nélkül kell megtartani, mert csak abban az esetben könnyíti meg az összpontosítást. Az ászanák pontos leírása a legtöbb tantrikus és hatha jóga műben megtalálható.
A légzés szabályozása – A fent említett nyolcas felosztás következő eleme a légzés szabályozása. A különféle meditációs technikáknál a légzésnek kitüntetett szerepe van. A jóga esetében a légzés és a tudat állapotai között kapcsolatot feltételeztek. Kétségkívül ősi megfigyeléseken, és gyakorlásokon alapul, hogy a légzés ritmusát szabályossá tevő jógi egyfajta éberebb tudatállapotba jut. A megfelelő ritmus a belégzés, a kilégzés és a levegő benntartása összehangolásával érhető el. A jógi az ászana szilárd megtartásával, légzésének tökéletes ritmusával, sőt a légzést hosszabb időre való felfüggesztésével, valamint figyelmének egy pontra történő összpontosításával egy olyan tudati szintet érhet el, amit az emberi lét egy pillanatra való meghaladásaként írhatunk le. (A légzés ritmusának tökéletes elsajátítása nagy szerepet játszik majd a szexuális rítusok leírásánál.)
Az „összpontosítás” vagy „meditáció” – A jóga rendszerének állomásait végigkövetve a legutolsó (nyolcadik) pont a szamádhi, amit „összpontosításként”, „meditációként” fordíthatunk magyarra. Ez azt jelenti, hogy a jógi egy olyan állapotot ér el, amikor egy tárgyat szemlélve annak formáján túl a lényegét látja. A szamádhi állapotát elért jógik természetesen csodás vagy varázslatos képességekre is szert tesznek, ezek az úgynevezett sziddhik. Nyolc különböző képességet sorolnak fel, például ellenállhatatlan akarat, uralom az elemeken, de természetesen nem szabad összekeverni, a jóga célja nem ez. Az igazi beavatottak ezekkel a képességekkel nem kérkednek, ezek nem cirkuszi bemutatókra valók. A szamádhi állapotát megvalósítva a jógi eléri a megszabadulást, túllép az ellentéteken, a világot a maga valóságában látja.
A jóga az egész indiai filozófiai rendszeren végig húzódik, valamennyi hagyományhoz, vallási irányzathoz kapcsolódik valamilyen módon. A jóga diadala pontosan végig követhető Indiában, de mi ezen belül „csupán” a buddhizmus és a jóga, illetve a tantra és a jóga kapcsolatával foglalkozunk.
Buddha tanulóéveit megfigyelve, láthatjuk, hogy miután elhagyta palotáját, az aszkézist gyakorolta, megismerkedett a jógagyakorlatokkal, és ezeket a meditációs technikákat később beillesztette a buddhizmus meditációs gyakorlatai közé.
Szemléljük az előző részben említett négy alapgondolatot a buddhizmuson keresztül, hogyan jut el egy filozófiai irányzat a világ elutasításától a szexuális szertartásokig, amihez a jóga gyakorlatrendszerét használja fel.
A ki nem elégített vágyak és a szenvedés – A buddhizmus központi tanítása, hogy a lét szenvedés, és minden mulandó. A Buddha négy pontban gyűjtötte össze tanításainak esszenciáját, és ebből a négy mondatból kibontható az egész tanítás, a szerzetesek által írt, és rendszerezett művek összessége. A negyedik pont a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény, vagyis az a gyakorlatrendszer, amellyel elérhető a nirvána állapota. Az évszázadok során rengeteg módszer alakult ki, de a jóga, mint az egyik eszköz is szorosan beépült a buddhizmus filozófiarendszerében.
A Jógácsára irányzat a buddhizmus negyedik filozófiai iskolája, melynek Aszanga volt a megalapítója. A Jógácsára, azaz a „jóga gyakorlása” elnevezésből kitűnik, hogy az iskola a jóga vagy különböző meditációs gyakorlatok művelésével hozható kapcsolatba, tehát a meditációs tapasztalatokat helyezték középpontba, szemben más, szikárabb és elméleti jellegű irányzatokkal. Másrészt a Jógácsára iskola megerősítette, hogy szükség van a meditációs tapasztalatokra, illetve a valóságon túli lényeg megtapasztalása könnyebb a jógatechnikák alkalmazásával. A buddhizmus kései szakaszában megjelenő jógatechnikák a tantrizmus bonyolult gyakorlatrendszerének előhírnökei voltak.
A buddhizmus egyik legfontosabb alaptanítása, melyet minden irányzat elfogad, hogy az élőlényeket a ki nem elégített vágyaik és a hibás gondolatok vezérlik. Az időbe vetettség nyomasztó eszméjével viaskodó ember a kielégített vágyak elmúltával, a következőket kezdi üldözni, mivel csak pillanatnyi megnyugvást okoznak.
A parttalan vágyak szellemi ösvényre irányítása – A parttalan vágyak szellemi ösvényre irányítása a tantrikus szövegek azt állítják, hogy a hatalmas erővel rendelkező vágyakat nem megszüntetni kell, hanem megfelelő eszközök segítségével a szellemi átalakítás ösvényén kell felhasználni, a parttalan vágyakat a meditációs gyakorlatok segítségével mederben tartva és a megvilágosodást megcélozva kell alkalmazni. A tantra minden érzést, gondolatot, cselekvést az ösvényre irányít.
A tantra célját tekintve tehát nem különbözik más buddhista iskoláktól. A tantrikus gyakorlók törekvése a tudat átalakítására irányul, s csak az alkalmazott módszereket illetően tér el más irányzatoktól. Idővel a tantra és a jóga között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki. A tantrikus gyakorlatokban a test jelentős szerepet kapott, ugyanis a test már nem csak a szenvedés tapasztalatát közvetíti, hanem azon eszköz, amellyel a megszabadulás elérhető. Ezt az eszközt pedig nem lehet eltékozolni, és a legmegfelelőbb állapotban kell megőrizni, hogy a meditációs gyakorlatok végrehajthatóvá váljanak. A testet le kell „igázni”, vagyis minden folyamatát tudatos ellenőrzés alá kell vonni, ez a Hatha jóga egyik alaptétele.
Tantrikus gyakorlatok -Az egyik legfontosabb gyakorlatsor, amint már írtuk, a lélegzet uralása, amellyel a gyakorló egyrészt megtisztítja a testét és a szellemét, másrészt képességekre tesz szert, amelyek az elmélyedés egyre magasabb szintjeire való eljutást biztosítják. A tantrikus gyakorlatokat szádhanának nevezik, amely azt jelenti, hogy a gyakorlót egy olyan elszánt tetterő jellemzi, ami segít elérni a mind magasabb realizációs szinteket.
Ezek a gyakorlatok nem minden esetben jelentenek kizárólag meditációt, ugyanis a gyakran évekig művelt gyakorlatsorok az egész pszichikai-fizikai rendszerét igénybe veszi az úton járónak. A szádhanák felhasználják azt az ősi elképzelést, amely a külvilágot a bensővel, a makrokozmoszt a mikrokozmosszal felelteti meg. A szerveket és funkcióit kozmikus rendszerekhez, csillagokhoz, istenekhez, a lélegzetet a kozmosz szeléhez hasonlítják. A gyakorlatok során átalakított testet az istennel azonosítják, s ezt az átlényegített testet kozmikus méretűvé alakítják, ami az emberisten megteremtéséhez vezet. Gyakorlatilag egy alkímiai transzmutáció történik, az „aranycsinálás” folyamata zajlik, amelynek végső eredménye az emberarany létrejötte.
Belső jóga gyakorlatok és a tudat ellenőrzése – A buddhizmuson belül a Jóga tantra a belső jóga gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt, a belső kontempláció által halad a közvetlen érzékelés felé. A gyakorló önmagát és az istenséget kezdetben különállóként vizualizálja, majd az istenséget a meditáció során belépteti önmagába. Ennél az irányzatnál az eszköz oldal áll a középpontban, és a szexuális egyesülés jelképes, illetőleg valóságos gyakorlatait végezték. A fogadalmak letétele egy erkölcsi alapot biztosít a beavatott számára, amely a tantrikus gyakorlatok sikeres teljesítését segíti. Ez azért fontos, mert a legmagasabb jóga tantra gyakorlatai különösen veszélyesek, és a fogadalmak helyrebillentik a tanítvány esetleges negatív viselkedését.
Ennek a szintnek az a célja, hogy kifejlessze azt a képzelőerőt, ami által a vizualizáció tárgya valóságossá válik. A gyakorlatok során alkalmazzák a szubtilis energiákról szóló tanításokat. Ez az energia, a szél, az emberi test hetvenkétezer csatornáján mozog. A tantrikus fiziológia azt állítja, hogy a tudatosság teljesen átjárja a testet, és mintegy „felül” a szélre, ami támaszként szolgál. A tudatosság nem működik a szél támasza nélkül, és a szél a tudat nélkül irányultságtól mentes. Emiatt a gyakorlónak el kell érni a tudat ellenőrzését, és meg kell tanulni a szél mozgásának a befolyásolását. A szelet a középső csatornába kell irányítani, illetve ott kell tartani, majd utána elenyészik.
Ez egy szubtilis tudatosság megjelenését eredményezi, amely egy különleges megértés, és ezáltal észlelhető közvetlenül az üresség. A gyakorlatok során a tanítvány megérinti a halál pillanatát, amely legfinomabb szintje a tudatnak. A közönséges halál pillanatában ez az állapot nem akaratlagos, míg különböző technikák segítségével tudatosan befolyásolható.
Csakrák és az életadó energia – Az ősi indiai testleírásoknak megfelelően a jóga hetvenkétezer eret ismer. Ezen csatornák közül csupán három kiemelkedő fontosságú. Ezek a következők: jobb oldali ér, amely a férfi magot hordozza, a bal oldali ér, amely a női menstruációs vért hordozza és a középső ér (a három közül ez a legjelentősebb), ami a két előző ér által szállított férfi mag és női vér egyesüléséből felkélő bodhicsittának lesz a csatornája. Az erek a szelet, vagyis az életadó energiát szállítják.
A jóga művei számtalanszor említik azt a tényt, hogy az „egyszerű halandók” erei tisztátalanok és annyira szennyezettek, hogy az életadó energia nem tud zavartalanul keringeni. A hindu jóga szerint a kozmikus energiák az úgynevezett belső körökben (csakrában) helyezkednek el. Az emberi testben hét csomópont különböztethető meg, amelyek átfonják az ereket, s csak ezeket fellazítva képesek az erek a szabad áramoltatásra.
A buddhista tantrák a hét csakrából csupán négyet említenek, amelyek a köldöknél, a szívnél, a toroknál és a fejtetőn találhatók. Az erek és a belső körök természetesen nem fiziológiai szervek, hanem a test finom energiájaként értendők.
Az orgazmus és a valóság teljes megtapasztalása – A Jóga tantra legmagasabb szintjén a gyakorló ténylegesen átlényegül a megidézett istenséggé, önmagát eleven és világos istenségként vizualizálja. Itt a gyakorló már képes a szeleket a középső csatornában összegyűjteni, amely szétárad az elpusztíthatatlan cseppben, ami a szív középpontjában található. Ez a csepp a születésnél alakul ki az apa és az anya folyadékából, ami a szívben marad egészen a halálig. Amikor minden szél szétáradt az elpusztíthatatlan cseppben, megjelenik a tudat tiszta fénye és közvetlenül érzékelhető az üresség. Ennél a pontnál a gyakorlót nem béklyózza többé a közönséges lények fizikai és érzelmi kötöttsége.
A Jóga tantra szintjén haladó beavatott különböző gyakorlatokat végez, amelyek közül az egyik legkülönösebb a szexuális praxis. Ezeket a gyakorlatokat a tantrikus irodalom „pecsétnek” is nevezi, melyek során a tanítvány önmagát és partnerét istenségként vizualizálja, és a szexuális egyesülést a finom tudatszintek elérésére használja. Az orgazmus pillanatában ugyanis megszűnik a durva tudatszint, de a legtöbb ember nem látja ennek a meditációs előnyét. A pecsétet alkalmazó gyakorlatok során az orgazmus tapasztalatát összekapcsolják azzal a technikával, amellyel a szelet a középső csatornában gyűjtik össze. Az eredmény egy leírhatatlan tapasztalás, az üresség közvetlen érzékelése.
A szövegek leszögezik azt is, hogy a szent hitvessel végzett gyakorlat nem a szexuális engedékenység egy formája, hanem egy uralt vizualizációs módszer. Ez meglehetősen nehezen kivitelezhető gyakorlatsor, és azok, akik nem fejlesztették ki a szükséges megértést, illetve nem képesek uralni a szubtilis energiákat, soha nem fogják tapasztalni az ürességet. A tantrikus szövegek azt állítják, hogy a Jóga tantra felülmúlja a gyakorlatokat, mivel aki képes megvalósítani a tudat tiszta természetét, annak szükségtelen a jó karma felhalmozása, illetve az erkölcs művelése, ez a szint már mentes a filozófiától, a tökéletes szabadság, a valóság teljes tapasztalása.
A különleges értelmi képességgel rendelkező gyakorló számára ez a leggyorsabb és közvetlen ösvény, bár néhány tibeti iskola képviselői megkérdőjelezik ennek az ezoterikus látásnak és meditációs módszernek a hitelességét.
A Kundalini felemelése – A Jóga tantrába beavatást nyert gyakorló a légző gyakorlatok és a különböző testtartások segítségével a legalsó csakrában szunnyadó, összetekeredett kígyólényt, a Kundalinit ébreszti fel. Az erekben keringő és uralom alá vont szeleket a gyakorló a középső csatornába gyűjti össze, és ennek hatására a két szélső érből származó férfi mag és női vér a legalsó körbe kerül, ahol egyesülnek. Ebből keletkezik a bodhicsitta, a megvilágosodás gondolata, majd a gyakorló a középső csatornán keresztül egyre magasabb csakrába emeli, míg végül eléri a fejtető körét. Ez rendkívül nehéz gyakorlatsor, csak ritkán koronázza siker, mivel a Kundalini szívesen merül újra álomba. Másrészt a kígyólény egyetlen moccanása is elképzelhetetlen energiákat generál, nem véletlen, hogy a felébresztett Kundalini rendkívüli forróságot idéz elő a testben. Miután eljut a legfelső körbe nagy fokú élvezetet gerjeszt, s a jógi az úgynevezett Nagy Örömöt éli át, ami valójában a nirvána testi megélése.
A Kundalini felemelésének megvalósítását szexuális gyakorlatokkal ötvözték. A gyakorló alsóbb szinteken csak képzelt istennőkkel, és csupán a tudatában valósítja meg az egyesülést, míg a legmagasabb szinten valóságosan hajtja végre. Az utóbbi esetben azonban ügyelnie kell arra, hogy megakadályozza az ondó távozását. A csepp ami a keletkező bódhicsitta szimbolikus kifejezése kilövellését a légzés uralom alatt tartásával akadályozza meg a beavatott, s a távozó spermát a nemi szerven keresztül visszaszívja és megőrzi. A megvalósított egyesüléssel minden kettősség megszűnik, és a nemi élvezet alacsony szintje a végső öröm, az isteni szint megtapasztalásával esik egybe.
Amikor a szex már csak négy betű… – Mint látható, a szexualitás a jógában, illetve a tantrában nem egyszerű művelet. Az útonjáró évtizedeken keresztül a filozófiával foglalkozik, és miután valóban éretté válik szellemileg, akkor kezdi meg a gyakorlatokkal való foglalkozást. Ez természetesen csak fokról fokra, egymásra építkezve képzelhető el, ebben a rendszerben nem léteznek kihagyható lépcsőfokok. Aki eljut arra a szellemi szintre, hogy szinte teljesen kioltotta vágyait, a szexualitás (a mi fogalmunk szerinti szex) pedig végképp nem érinti, szóval akkor végzik ezeket a szexuális meditációs gyakorlatokat, amikor a szex már csak négy betű, vagy még annyi sem.