Élvezd jobban a szexet

Lehet, hogy jól csinálod, de mindig lehet még jobban – csak fogadd meg a szexuális tanácsokat!
Jó csók: Lassan és gyengéden: a csókolózás legnagyobb ellensége a kapkodás. Ha sietnetek kell is: a csók mindig komolyabb, mint egy gyors puszi. Jobb csók: Használd a nyelvtudásodat! Közben nézz mélyen a szemébe, de hagyd ki a nyak és a fülek felé való kalandozást. Legjobb csók: A szájnak segítsen a kéz: hogyha csókolózás közben az ujjaiddal játsztol a partnered ajkán, azzal őrülten felizgatod. Tovább a teljes cikkre

A szexre éhes férfiak paradicsoma

A hetedik mennyországba és a pokol legsötétebb bugyraiba csábít egyszerre a Távol-Kelet számtalan szexuális csodája, ami egyszerre vonzza és felháborítja a prűd Nyugatot. Míg Európa fiatal államaiban még beszélni is eretnekség volt a szexről, Indiában már filozófiai és felvilágosító művek születtek a témakörben, templomok falait borították „pornográf” alkotások. Tovább a teljes cikkre

Bűncselekménybe torkollhat az élvhajhászás

Mikor torkollhat bűncselekménybe a bizarr szex, a testiség öröm, de vannak vadhajtások, amelyek rémséges bűntetté fajulhatnak. Hogy a bizarr szex pontosan mikor csap át elfajzásba, az gyakran egyéni erkölcsi megítélés kérdése, ám vannak esetek, amikor a törvény egyértelműen fogalmaz, s világosan megkülönbözteti a szexuális bűnözőket a kalandvágyó élvhajhászoktól. Szabálysértésnek számít, s már állatkínzásként büntethető is, ha valaki állatokkal szexel. Tovább a teljes cikkre

A szexuális forradalom

Naponta 2,5 milliárd pornográf tartalmú e-mail cserél gazdát a világhálón. A televíziócsatornák minden negyedik percben nyílt szexjelenetet sugároznak az éteren keresztül. A világ első országának Legfelsőbb Bíróságán azon vitatkoznak, hogy legális legyen-e a régen szodomitának nevezett, ma azonban csak egyszerűen „másnak” tartott rétegek házassága. A kamaszok átlag tizenegy éves korban szoknak rá a pornóra… A szexuális forradalom az 1960-as években bontakozott ki Nyugaton – hozzánk a hetvenes, illetve nyolcvanas években ért el –, az internet és a telekommunikáció hirtelen fejlődésével azonban ez a jelenség is robbanásszerűen meghatványozódott, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Tovább a teljes cikkre

Kisgyerekekkel szexelt az apjuk, a nagyapjuk és a nagybácsik

szexualis_bunozokA Bates Cityben élő farmernek öt kislánya volt és egy fia. Valamennyiüket folyamatosan megerőszakolták családjuk férfitagjai. Egyikük sem volt még több tizenkettőnél. A Bates Cityben élő farmernek öt kislánya volt és egy fia. Valamennyiüket folyamatosan megerőszakolták családjuk férfitagjai. Egyikük sem volt még több tizenkettőnél.A rendőrséghez forduló fiatal nő elmondta, hogy ő például már tizenegy évesen teherbe esett, de elvetették vele a gyereket. Testvéreivel együtt a szenvedéseiket papírra vetették, s az „üzeneteket” befőttesüvegben elásták a farm területén.
A nyomozók most ezek után kutatva felássák a birtokot, de könnyen lehet, hogy ennél is súlyosabb bűntettekről mesél a föld, ugyanis azt feltételezik, hogy akik valamint megsejtettek a történtekből, azt eltették láb alól, s elásták. (Forrás: Borsonline)

Svédország szexuális forradalma

hatulrolA pornográfiából egyenes út vezet a prostitúcióba és a nők elleni erőszakba a szakemberek szerint – nyilatkozta egy pszichoterapeuta. A pornófüggő álomvilágban él…
A szakértő hangsúlyozza: az utóbbi évtizedekben egyértelművé vált, hogy a „szexualitás felszabadítása” nem a haladást és a felvilágosultságot szolgálta, hanem a szexuális jellegű és erőszakos bűncselekmények számának növekedését, és a nők lealacsonyítását eredményezte.
Svédországban az 1960-as években törvényi szinten elfogadták a pornográfia liberalizációját. A törvényt szorgalmazók annak idején úgy gondolták, hogy az országukra jellemző szigorú vallásos merevséggel, képmutatással szemben a „szexualitás felszabadítása” a haladást fogja jelenteni. Ennek megfelelően lehetővé tették a pornográfia gyártását, árusítását, terjesztését, köztéren való megjelenítését, melyet a szexuális felvilágosodás, a tabudöntögetés eszközének tekintettek.
A gyakorlat azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a liberalizáció egyértelműen erősítette a nők elleni erőszakot, és a nemi szerepekben való egyenlőtlenséget. Nem egészen két évtized múlva a szexuális szabadosság élharcosai közül többen felülbírálták korábbi nézeteiket. Most pedig a legszigorúbb – a klienseket büntető, a prostituáltakat áldozatnak tekintő – prostitúcióellenes törvény van életben a skandináv országban.
A feminista mozgalom tudományos kutatásokra is hivatkozott, amikor ezt a szigorú törvényt kiharcolta, de nem kell mély pszichológiai vizsgálatokat végeznünk ahhoz, hogy elhiggyük azt, hogy a pornográfia és a prostitúció a nők számára megalázó.

A pornó megváltoztatja a személyiséget
A pornónak van egy elkerülhetetlen eszkalációja: ahogyan a fogkrémek esetében is újabb és újabb ízzel kell kijönni, hogy el tudják adni, úgy a pornó is egyre újabb verziókban jelent meg. Az újdonságot pedig a keménység és az erőszakosság adta. Az úgynevezett stuntfilmekben ma már nem csak szimpla pornót mutatnak be, hanem nők megcsonkítását, aberrált szexre való kényszerítését, és meggyilkolását. Egyre extrémebb látványra van szükség, hogy ugyanazt az izgalmi állapotot kiváltsák – modta Szil Péter, a Hetek című lapnak adott interjúban.
A nemzetközi hírű szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a pornográfia és a prostitúció az egészséges férfi-, női szerepet is eltorzítja. Férfiak tömegei a pornóból veszik le a mintát ahhoz, hogy milyen egy igazi férfi, milyen egy igazi nő, mit jelent a szexualitás, hogyan kell azt gyakorolni. A férfidomináns és egyben pornografizált társadalmunkban a nő vagy „madonna”, vagy prostituált, vagyis egy tárgy, ami a „hímek” igényeinek a kielégítését szolgálja.
Ugyanakkor a férfiak állandóan azt a délibábot kergetik, hogy ők is lehetnek olyan szexatléták, mint azok, akiket a filmekben látnak. A magukkal kapcsolatban támasztott irreális elvárásoktól persze „befulladnak”, de akkor jön ismét a pornó-, sőt a gyógyszeripar, hogy erre a „szexuális problémára” ajzószereket kínáljon.

Szerelemre alkalmatlanná tesz
Ugyanakkor ez a házasságra és a családok életére is negatív hatással bír. Harminc éves praxisa alatt a pszihoterapeuta leggyakrabban azzal találkozik, hogy a férfi azt állítja magáról, hogy ő tudja, hogy mit akar, és az neki jár, a nő viszont nem, vagy nem úgy szeretné, ezért egy védekező, befelé forduló magatartást vesz fel.
„Ilyenkor rákérdezek a férfitől, hogy mégis honnan tudja, hogy mi a szex, mi jó a másiknak. Erre rendszerint az a válasz, hogy vagy az iskola fiúvécéjében az újságokból, vagy a videókból, vagy az internetről – vagyis pornóból szerezte az ismereteit.” – mondja el Szil Péter. Nagyon tanulságos az is, amikor a felek leírják a szexuális fantáziájukat. A férfiaknál visszatérő motívum, hogy amikor hazajön fáradtan a munkából, akkor vacsora az asztalon, sör a jégen, az asszony pedig lenge öltözékben felszolgál.
Az asszony viszont arra vágyik, hogy vacsora alatt a sör mellett a férje legalább megkérdezze, hogy ment aznap a gyerekekkel, vagy a meccs közben – legalább a reklámszünetben – megsimogassa a haját és beszélgessen vele – vagyis teremtődjön intimitás. Az a tapasztalat, hogy a férfiak a szex során néha eljutnak az intimitásig, a nők pedig – ha volt elég intimitás – néha eljutnak a szexig. Természetesen szex alatt azt kell érteni, amikor a két fél ugyanott, ugyanakkor, ugyanazt akarja.
A nőt, a férfi-női kapcsolatot csak abban a kontextusban tudja értelmezni, hogy a másik fél pusztán arra hivatott, hogy az ő igényeit az általa meghatározott módon kielégítse. A közös megegyezés képességének hiánya pedig nem csak a szexualitásra, hanem az élet minden területére kiterjed, vagyis alapjaiban megrontja az illető párkapcsolatát és a családi életét. Ma sajnos ismét divatba jött, hogy a kamaszokat prostituáltaknál „avatják be”. Ez ugyanis egyszerűbb, mint udvarolni, és megvárni, amíg közös megegyezéssel egymáséi lesznek.
A pornóban nincs sem szeretet, sem szerelem, sőt egyenesen rombolja azt.

Szexuális elvárásaink nem egyértelműek

Nemcsak a pornófilmekben van forgatókönyve a szexjeleneteknek: a hétköznapi ember fejében is él egy képsor arról, hogyan akar ágyba bújni valakivel. A férfi és a nő tervei sajnos nehezen egyeztethetők össze ezen a téren is, de nem teljesen reménytelen megtalálni az összhangot. Bár a hazai pornó-atyaúristen, Kovi nem győzi ecsetelni a világgazdasági válságnak a szexfilmgyártásra gyakorolt pusztító hatásait, minket jelenleg mégsem a két aktus közötti szöveges jelenetek megkurtítása érdekel. Forgatókönyvek ugyanis nemcsak a hollywoodi mogulok díványán, hanem a fejünkben is szép számmal sorjáznak. Az ún. szkriptek egy-egy élethelyzetben kívánatos viselkedésünket írják le lépésről lépésre (az „étterem” forgatókönyvünk például egy belső vázlat az agyunkban, amely a leülés, étlapnézegetés, rendelés, étkezés és fizetés cselekvéssorozat egymásutánját tartalmazza). A szexforgatókönyveink ugyanerre a rugóra járnak, csak a nemi élet területén: mit tegyünk udvarláskor, mekkorát pukkanjon a pezsgő dugója a gyertyafényesen, vagy ki legyen fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre?

Nem könnyű a férfinek
A különböző kultúrák eltérnek egymástól abban, hogy a ritualizált viselkedés-sorozaton belül – vagy ahelyett – mekkora szabadságot engednek meg a tagjaiknak. Míg egyes óceániai törzseknél kimondottan kívánatos a serdülőkori szexuális szárnypróbálgatás, addig másutt a nőknek szigorúan végig kell járniuk az udvaroltatás – esküvő – a szüzesség elveszítése szamárlétrát. Néhány évtizeddel ezelőtt felénk is egyértelműek voltak a szabályok: a férfi a kezdeményező, a betolakodó, a nő pedig afféle önmaga számára gyártott erényövként a határszabó. A kétféle szerep közötti különbség viszonylag egyértelműen meghatározta, kinek mi a tiszte az ismerkedés, a romantikázás, az együttjárás szakaszaiban, és persze az ágyban is. Telt-múlt az idő, elzúgtak a szexuális forradalmak, egy-két fogással színesedett a repertoár, lőn a webkettő és a totális káosz: a nyugati világban ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy „kapcsolatilag” mit várunk el nagy vonalakban a férfiaktól, és mit a nőktől. A „nagy vonalak” helyett maradtak az egyéni preferenciák. A 21. században közösen osztott – és éppen ezért előre kiszámítható – forgatókönyvek helyett a saját magunk gyártotta szkripteké a főszerep. Csak legyen, aki visszakódolja és megfejti őket…en fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre?
„Nem könnyű csajozni – mondja az egyik, férfiakkal foglalkozó kutatásban egy 19 éves diák. – A haverom gátlástalanul leszólít mindenkit, mondván, hogy ha nem jön be, még mindig ott a többi millió, akik közül halászgathat. Én viszont úgy gondolom, hogy mindig a nő választ. Ha nem adnak le jeleket, és itt most olyan apró dolgokra gondolok, mint egy mosoly vagy egy kitartott pillantás, szóval én olyankor nem lépek. A spanom szerint bolond vagyok, így szalasztom el életem nagy lehetőségét. Szerinte sok nő amolyan „láthatatlan csadorban” közlekedik, mert ha ő kezdene el flörtölni, akkor biztos kurvának tartanák.” Ábrándos szép napok, amikor a legényeknek világosan előírt kötelességük volt hónapokig az anyóséknál unatkozni udvarlás címén! A boldogító igen kimondását követően lejátszódó „véreslepedő-mustra” ugyancsak a múlté. Ahogy a kapcsolatteremtés mikéntje elvesztette az egyértelműségét, úgy az sem világos, hogyan és mikor kormányozzuk a hálószoba felé a bimbózó párkapcsolatot.

Még nehezebb a nőnek
„Bonyolult kérdés – feleli az előbb említett kutatás egyik férfi résztvevője a „Hogyan játszódik le az első szexuális aktus egy párkapcsolatban?” kérdésre. – Nem szeretem, ha a nők kezdeményeznek, jobb, ha én tartom kézben a dolgokat. Lehet, hogy konzervatívnak tűnök, de egyszerűen nem bűvölnek el ezek a rámenős, kemény csajok. Talán pont emiatt azt is utálom, ha egy nő könnyen adja magát. Nyomulok ezerrel, az világos, de nem igaz, hogy nem érzi a csaj, hogy ez a játék élvezete, a hódítás miatt történik így, nem pedig amiatt, hogy rám nézzen és megjegyezze: „Oké, felnőttek vagyunk, te is tudod, mit akarsz, én is, nyomás egy szállodába!” Mert lehet, hogy ezt akarom, és be vagyok indulva, de az ágyon lihegve már azt is tudom, hogy ebből sem lesz hosszabb távon semmi.” Ugyanez női oldalról: „A pasik többsége azt szajkózza, hogy aki az első éjszaka dől, az ribanc, és csak arra az alkalomra volt jó. Viszont annyira fölényesen tudnak viselkedni, szabályosan lehülyéznek és a „mamajókislányának” tartanak, ha nemet mondasz. Fiatalabb koromban olyannyira megalázottnak éreztem magam egy-egy ilyen szituban, hogy inkább megtettem, nehogy az terjedjen el rólam, hogy prűd vagyok. Így viszont azt beszélték, hogy egy ordas nagy… Sehogy sem tudtam a szájízük szerint tenni. Manapság inkább úgy viselkedek, ahogy akkor és ott nekem tetszik!”

A jó öreg kettős mérce a nőkkel kapcsolatban a mai napig kiirthatatlan. Férfiak szexuális forgatókönyveit vizsgálva számos ellentmondást találtak a fejekben a kutatók. A pasik egyfelől nem szeretik a könnyen kapható cafkákat, mert azok barátnőkként vállalhatatlanok, másrészt viszont kijelentik, hogy az ideális „feleség-anyagra”, a szabódó nőre való vég nélküli várakozást csak úgy képesek elviselni, hogy félre-félrekacsintgatnak másokkal. Jók a dögös, belevaló, kezdeményező csajok, ugyanakkor elveszítik a „férfiasság” érzését, ha nem náluk a gyeplő. Ha valaki lelkesen fogadja az udvarlást, az „túl könnyű pálya”, ha kéreti magát, akkor akad helyette száz, aki „örömmel ugrik”, és így tovább. A zűrzavar, bármennyire kétségbeejtőnek tűnhet is, azért nem nélkülözi a maga pozitívumait.
Míg a hagyományos társadalmakban az emberek a számukra előre gyártott öntőformákba simulnak bele, addig nálunk az egyéni kezdeményezéseké a terep. Ami persze bábeli kuszasággal jár karöltve, viszont rá is kényszerít bennünket a beszélgetésre. Mivel nincsenek mindenki által ismert szabályaink, kénytelenek vagyunk a partnerünkkel együtt, közösen megvitatni és kidolgozni a ránk vonatkozó megállapodásokat. Azt a keretet, amelyben a viszonyunk értelmessé és élvezetessé válik. Ideális esetben tehát képesek vagyunk kidolgozni mind a kapcsolatra, mind a szexre nézve olyan működő forgatókönyveket, amelyek mindkettőnk igényeit maximálisan figyelembe veszik. Az „ideális eset” azonban inkább nyitottság és odafigyelés, a másik tisztelete és némi önismeret, mint szerencse kérdése, azt hiszem. (Noilapozo)