Szereposztó dívány, ez a természetes – Répás Lajos és a lányok

Fókuszban a szereposztó dívány: sok lánnyal elhitetik, hogy ez a természetes ügymenet. Még február végén kerítés vádjával tartóztatták le a Miss Hungary-versenyek főszervezőjét. Ismét előkerült a mitikus szereposztó dívány – a szexuálpszichológus szerint a szépségiparban, művészvilágban régóta megesik, hogy szexért kínálnak előrejutást. A hatalom birtokosa visszaél az alárendelt helyzettel: a gyenge lányok könnyebben kötnek ki a díványon. Bódi Sylvi 13 szépségversenyen indult, és azt tapasztalta: kevesebb az erős versenyző, mint aki elgyengül.

„A szereposztó dívány olyan dívány, pamlag, sezlon, ahol színházi vagy filmes rendezők szexuális szolgáltatásért cserébe szerepet osztanak következő darabjukban/filmjükben feltörekvő színésznőknek” – így foglalja össze a Népszótár nevű internetes oldal e legendaszerű bútordarab jelentőségét: beszélnek róla, de a létezésére sosem volt konkrét bizonyíték. A február végi botrány óta, amikor is letartóztatták R. Lajost, a Miss Hungary, a Miss Bikini, a Supersexy, a Fashion és Face és a Miss Tini Hungary főszervezőjét, gyakran esik szó az ágy ezen speciális fajtájáról. A vád: kerítés – lányokat szervezett be szexmunkára –, na és olykor maga is kért szexuális szolgáltatásokat munkáért vagy szépségverseny-helyezésért cserébe.
A Nemzeti Nyomozóiroda illetékeseitől annyit tudhatunk: eddig hat lány vallott ellene, de több száz szépséget is kihallgathatnak az ügyben – addig letartóztatásban marad. A nyomozás érdekeire való tekintettel ennél többet nem is mondanak, egyelőre nem tudhatjuk, igazak-e a vádak. Akár a dubajozós botrány idején, most is folyik a találgatás, ki érintett a szépségiparból, a celebvilágból. A tavalyi Miss Hungary-győztes, Bertók Maya például azt mondja: 15 éves kora óta ismeri R. Lajost, még a tiniversenyről, aki még csak nem is őt kereste egyeztetési ügyekben, hanem az édesapját. A bulvársajtóban azonban az is felmerült: még politikusoknak is szállított lányokat.
Papa maci franciaágya – Hogyan kerül ide a szereposztó dívány? Úgy, hogy a szépségversenyek főszervezőjének nem éppen fényűző irodájában, egy elkerített sarokban franciaágy állt. Ne vörös bársonyhuzatot, míves fafaragást képzeljünk el. A sajtóban már megjelent a fotó az ominózus ágyról: csíkos takaró, színes párnák. A vádlók szerint a lányoknak ott kellett bizonyítaniuk rátermettségüket, ha munkát akartak – a szervező lánya szerint, aki maga is modell, apja rengeteget dolgozott az irodában, és fájós lábát pihentette a bútoron. Azt is állítja: a lányok nem is tekintették férfinak az apját, a legtöbben csak Papa Macinak nevezték.
Elég történet kering arról, hogy nemcsak színházi és filmes berkekben kapnak nagy szerepet efféle fekvőalkalmatosságok: munkahely, egyetemi vizsga is múlhat azon, mire hajlandó egy-egy csinos nő. Azt mindenesetre érdemes kiemelni, hogy egy hollywoodi botránykönyv szerzője, Michael Viner szerint Marilyn Monroe volt az, akivel beköszöntött a filmiparban a szereposztó díványok kora. A szerző Sharon Stone-t és Julia Robertset is azon dívák között említi, akik mesélhetnének e bútordarabról közeli ismeretség okán, de ajánlották a lehetőséget pályája kezdetén Charlize Theronnak is. Ám alighanem már a 18–19. században is előfordult, hogy egy-egy színésznő bájaival érdemelte ki az előrejutást.
Csorba Sándor, a gyanúsított barátja 12 éve dolgozik együtt R. Lajossal a versenyek szervezésén – úgy véli, a Miss Hungaryt akarják lejáratni a vádakkal, amelyek közül a való életben semmit sem tapasztalt. Bár hozzátette a Mokka című műsorban, „nem volt ott Lajos minden egyes viselt dolgánál”, nem lát bele a lapjaiba.
Rusz Edit szexuálpszichológus azonban úgy véli: a szépségiparban, művészvilágban ez a jelenség már nagyon régóta létezik, és nem is fog eltűnni.
– A szépségversenyben egyébként is benne van az erotika, valójában nem az intellektus számít, hiába próbálják elhinteni az emberek agyába. Ott vannak a fiatal, idős, középkorú férfiak, akik beesnek a mézesbödönbe, és persze hogy ők is akarnak ebből valamit profitálni – vázolta fel a kiinduló helyzetet: a kulcsszó a hatalom. – Miután hatalmuk van, megpróbálják még jobban elvarázsolni a lányokat, akik meg esendőek, és nyerni akarnak, ha már annyi energiát belefektettek a versenybe.
Ambíció vagy önbizalomhiány? – A közvélekedés szerint ezeket a nőket az ambíció mozgatja, a könnyű előrejutás reménye, Rusz Edit szerint azonban ez csak az egyik lehetséges mozgatórugó. A háttérben gyakran áll önbizalomhiány, vagy a tapasztalatlanság – elég belegondolni, mennyi élettapasztalata lehet egy kamaszlánynak, aki jelentkezik a Miss Tini Hungary versenyre. A versenyzők helyzete pedig alárendelt, hiszen akik ajánlatot tesznek nekik, eldönthetik egy-egy verseny kimenetelét – vagy azt, ki kap meg egy bizonyos munkát. A fiatal és befolyásolható lányokat be tudják etetni azzal, hogy így elérhetik a világot jelentő deszkákat, sztárok neveit sorolják bizonyítékul: gondold végig, ők is így kezdték! A lányok pedig elhiszik, hogy ebben a világban ez így természetes.
– Ezek a férfiak kihasználják azt a helyzetet, hogy a lányoknak szükségük van valamire. Ennek fejében a hatalmuknál fogva, a lehetőség biztosításáért adnak egy kötelező feladatot: szexelni kell a siker érdekében. Ez aljas zsarolás, az alárendeltebb kihasználása. A kiszolgáltatott helyzet megadja a lehetőséget, hogy a nőket használják – foglalta össze a szexuálpszichológus. A lányoknak csak egy része az, aki a sikert áhítva mindent megtesz a győzelem vagy az előrejutás érdekében, és meglépi a legdurvább kompromisszumot is. Más részük egyszerűen gyenge, bizonytalan a saját önbecsülésében. Azt gondolja, nem elég szép, tehetséges, meg kell támogatni valamivel, hogy sikeres legyen, jegyezzék a nemzetközi színtéren. Akinek nincs erőteljes karaktere, amellyel meg tudja védeni önmagát, csábíthatóbb. Ezzel azonban nem biztos, hogy valaki előrébb kerül, hiszen az illető, aki kihasználja a helyzetet, és szexuális szolgáltatást kér, sokszor nem biztatja semmivel. Azzal, hogy enged az unszolásnak, a lány csak az esékenységét bizonyítja.
Miért marad titokban? – A szereposztó dívány, mint már említettük, legenda: rebesgetik, hogy gyakran dönt a tehetség helyett, de nincs rá bizonyíték. – Aki sikert ér el ennek révén, azért nem beszél róla: nem fogja besározni a saját tehetségét, sikerességét azzal, hogy picit segítségül vette a nőiességét – vagy a férfiasságát, mert a melegeknél ugyanez a helyzet – világított rá a szakember. – Aki pedig tehetségtelen, úgy megy egy díványra, azért nem mondja el később, mert ettől sem lesz sikeres. Ezért nem fecsegnek a kihasznált nők, nem buktatják le az illetőt. Az pedig továbbra is válogathat a szép, kedves, csinos, tehetséges lányok vagy fiúk között.
Hogy most miért borult a bili? Ezt egyelőre nem lehet tudni. Csakugyan a versenyeket akarják lejáratni? Vagy sértettség, be nem tartott ígéret áll a háttérben? Egyesek szerint ez a jelenség a szépségversenyek velejárója, mások úgy vélik, féltékeny volt szépségversenyzők miatt tört ki a botrány. Valaki mindenesetre elindított egy pletykaáradatot, és a pletykának mindig van valami valóságtartalma, mondja a pszichológus – robbant a bomba.
Kevesebb az erős lány – Bódi Sylvi 10 év alatt 13 szépségversenyen indult el Magyarországon, ebből 11-et megnyert. Felröppent a bulvársajtóban: ő is a letartóztatott szervezőnek köszönheti a karrierjét, amit az egyik kereskedelmi televízió műsorában cáfolt. R. Lajossal először és utoljára azon a versenyen találkozott, amelyen második lett 18 évesen, és rosszat nem tapasztalt vele kapcsolatban. – A család ott volt velem, vittek a válogatásra – mesélte. Azt viszont Bódi Sylvi is tapasztalta, hogy a „szépségversenyesdi” ingoványos talaj, fontos, hogy legyen a lányok mögött lelki háttér. Vele mindig ott voltak a szülei, minden versenyre elvitték, sosem hagyták egyedül. Ám látott olyan esetet, amikor a vidékről felutazó lány lekéste az utolsó vonatot, és megjelentek a hatvan feletti főszponzorok az ajánlattal: kicsikém, nálam aludhatsz… Van, aki erős, és nemet mond, van, aki igent – de úgy látja, ennyi verseny után az erősből van kevés. Több a gyenge lány ezen a területen, mint az, aki ellen tud állni a befolyásos szponzorok, producerek unszolásának.
Másodszorra vették őrizetbe – R. Lajos nem először került hasonló bűncselekmények miatt a zsaruk látókörébe, írta meg a Blikk. Három évvel ezelőtt az emberkereskedelemmel vádolt pornóproducer, Ricardo Soli ügyében is őrizetbe vették a férfit a francia hatóságok. A Nemzeti Nyomozó Iroda kiadatási őrizetbe helyezte Solit, és őt emberkereskedelem vádjával, R. Lajost nemzetközi elfogatóparancs alapján Franciaországba szállították. A franciák elengedték, miután kihallgatták.

Nők, akik betegesen kívánják a faszt

Izgalmas, sőt izgató lehet egy férfi számára, ha a látóterébe került nőről kiderül, hogy habzsolja a szexuális élvezeteket. De vajon hol van a határ a szexuális szenvedély és a mániás szexuális aktivitás, a nimfománia között?

Bár a szexuális vágy felfokozottsága önmagában nem tekinthető betegségnek, más tünetek megléte esetén figyelmeztető, kórjelző tünet lehet. A köznyelv ennek ellenére nem tesz különbséget a nagy étvágyú, szexuálisan nyitott és befogadó nők, valamint a felfokozott vágytól (is) szenvedő betegek között. A legtöbb esetben ez szerencsés is, hiszen a vágy meglétét önmagában kórosnak tekinteni visszásságokat eredményezne, főleg úgy, hogy a közgondolkodás, az átlagnál magasabb női szexuális étvágyról úgy általában, egyébként is sértő módon nyilatkozik. Míg a szexet kergető férfi nagymenőnek számít és környezete ezt a viselkedést általában meg is erősíti, addig a hasonló módon viselkedő nők megítélése kifejezetten negatív, még akkor is, ha mindemellett környezete, némi erotikus potyázás reményében, kihasználhatja adakozó kedvét.
Mi is az a nimfománia? – A jelenség egyféle kóros nemi igazgatottság megjelenése a nőknél, amely nemritkán ideg- vagy elmebetegség tüneteként, vagy ahhoz kapcsolódóan lép fel. Jellemző rá az általános (nem csak a szexualitás területén) fellépő fokozott izgatott állapot, az érzéki ingerek állandó jelenléte és az azokra való fokozott válaszkészség mániákus erőssége. A nimfomániában szenvedő nőknél az orgazmus elérésével nem csillapodik a szexuális vágy, hiszen a gyönyörtől és az ezekhez kapcsolódó lelki-szellemi kielégüléstől függetlenül, zsigeri módon, folyamatosan jelen van. A vágyain uralkodni képtelen, és felrúgja vagy semmibe veszi a társadalom kulturális szokásait és elvárásait, hiszen fel sem mérheti azokat. A nők egy részének zavarba ejtő, olykor ijesztő szexuális magatartása így természetesen nem jellemhibából, hanem betegségéből adódik.
Az erős szexuális vágy még nem nimfománia – Ezzel szemben gyakran sütik rá a nimfománia bélyegét azokra a nőkre is, akiknek szexuális vágyai erősebbek az átlagnál, vagy ugyan átlagos, csak éppen nem rejtik véka alá, hogy ők szeretik a szexet. Hiszen valahogy, valamiért ez még mindig a férfiak privilégiuma maradt, és ha egy nő deklaráltan élvezi a szexualitást és nyíltan vállalja, hogy keresi is az alkalmat arra, hogy szexuális késztetéseit, vágyait és álmait egy vagy sok partnerrel megélje, azt elítélik.
A szexuálpszichológus – A nimfomániával kapcsolatban a hétköznapi szóhasználat nagyon eltér a klinikaitól. A vicc azt mondja, hogy nimfomán az a nő, aki többet hajlandó szexelni, mint a másik. Némelyik vicc hozzáteszi, hogy többet hajlandó szexelni, de az én pasimmal.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem rosszindulat vagy irigység miatt merül fel a kérdés, hogy mi számít kórosnak. De hogy mikortól nevezhető kórosan soknak a vágy, arra nem adható számszerű válasz. Talán éppen azért, mert a szexuális vágy fokozódása önmagában még nem kórjelző tünet, a szabad akarat és a párkapcsolati szabad törvénykezés szokásjoga miatt vágyni igenis szabad, az lehet inkább a kérdés, mit kezd az illető hölgy a vággyal, valamint az, hogy van-e egy mögöttes impulzus a vágy mögött, vagy „csak” a szexuális kielégülés a célja. Az sem mindegy, hogy a számos aktus célravezető-e, és ha igen, okoz-e problémát mindez egy tartós kapcsolatban, vagy számos egyéb kapcsolat szükségeltetik a kielégülés élményéhez.
A nimfománia mellé tehát fel kell mutatni még pár dolgot, hiszen önmagában a „túlzott” szexuális vágy fokozott jelenléte fölött nem fog ítélkezni a klinikai kódex.
De mikortól kóros a jelenség?
– Ha számos, párhuzamos partnerrel élhető csak meg a kielégítő szex, megfelelő hajlandósággal bíró tartós kapcsolat esetén is szükségesek a „külső” kapcsolatok
– Ha a normák felrúgásával jár a kielégülés megszerzése, alkalmazkodási problémákat okoz a vágy kielégítését célzó viselkedés
– Ha a személynek szenvedést, súlyos gondot okoz ez a vágy
– Ha a kapcsolatban, a partnertől nagyon különbözik a habitus és ez okoz problémát (Ez nem kóros, „csupán” szenvedést keltő állapot.)
– Ha a szexuális partnert az illető tárgyként kezeli és csak így képes az orgazmusra
– Ha a kielégülés élménye a számtalan aktus megléte esetén is elmarad
– Ha az illető hölgy női mivoltát nem érzi megfelelőnek, azzal elégedetlen a számos aktusok nélkül, és az összefüggésről nem lehet simán „lebeszélni”
– Ha a szexuális aktusra nem a megszokott értelemben vett vágy hajtja az illetőt, hanem egy olyan impulzus, mely ettől különböző, de erős késztetést okoz.
Azt mondhatjuk tehát, hogy önmagában a vágy nem kóros, bármekkora is legyen az. De kóros és/vagy szenvedést okozó lehet:
– a kötődési zavar,
– a normáktól elrugaszkodott viselkedés,
– a kényszergondolat,
– a kényszercselekvés,
– párkapcsolatban a szexuális habitus eltérése,
– a szexuális identitás vagy az önbizalom gyengesége,
– a megszokottól eltérő és másnak vagy a személynek szenvedést okozó különleges vagy extrém szexuális preferencia.
A felsorolás persze koránt sem tekinthető teljesnek, de messzire vezetne minden olyan probléma említése, melynek tüneteként a fokozott szexuális vágy megjelenhet.
Mindezek külön-külön kezelendő problémák, bár a felszíni tünete bármelyiknek lehet a felfokozott szexuális étvágy. Azaz: amikor a nimfomániáról beszélünk a szó hétköznapi értelmében, akkor számos, egymástól nagyon eltérő kérdéskört feszegetünk, nem szabad tehát általánosítani.
Óvatosan a betegség fogalmával! – William Acton 1857-ben „A nemző szervek funkciói és zavarai” (1857) című könyvében ezt írta: „Megállapítom, hogy a nők többségét szerencsére semmiféle szexuális érzések nem zavarják.” Majd jöttek századok, és a nők szexuális viselkedésének társadalmi megítélése változott, nem kis nehézségek árán. A szerepelvárások és normák változásának hatását a párkapcsolatokban jól példázza a vicc, amelyben a férfi felsóhajt: „Már a szex sem az igazi, amióta a nők is élvezik!” A társadalom szempontjából is fontos tehát, hogy a női szexuális vágyat, önmagában, ne tekinthesse senki betegségnek.
A vágy és ami mögötte van – A pszichológus szerint távolról nehezen definiálható, hogy a különböző szexuális vágy önmagában, vagy a közelségkeresés, önbizalomhiány, kommunikációs zavar, vagy egyéb baj áll-e a túlzott vágyra panaszkodó felek problémáinak hátterében. A kapcsolaton belüli szabad törvénykezés szokásjoga miatt pedig nem is tesz jót az ilyesmi. Az országos szexteszt adatai alapján a heti egyszeri szexuális aktus még teljesen átlagos szokásnak minősül, a több jóval gyakoribb, mint a kevesebb, de sok-sok boldog pár létezik ettől különböző gyakoriságú nemi élettel. A szexuális vágy felfokozottsága önmagában tehát nem kóros, noha jele lehet olyan problémának, amely segítséget igényel. De ez igaz a testünk minden fiziológiai eltérésére, szélsőségére és sajátosságára. A cikk eredeti címe: Nők, akik betegesen kívánják a szexet. Forrás: Life.hu Kassai Tini

Fáradtság a szexre a kifogás

Uraim, ha partnerük nem kívánja a szexet, a fejfájás-csillapító már nem biztos, hogy segít. A legtöbb hölgy ugyanis inkább a fáradtsággal magyarázza kedvetlenségét.
Az amerikai Sex In The Nation elnevezésű, 4000 önkéntes részvételével készült felmérés arra volt kíváncsi, a hölgyek miért kevésbé aktívabbak az ágyban. A válaszokból pedig kiderül, a nők szexuális étvágyára nagy hatással van mindennapjuk.
A megkérdezettek 70 százaléka vallotta, hogy legtöbbször a fáradtság miatt utasítja vissza partnerét. Kifogásokból pedig akad még bőven: 52 százalékuk a túlsúlyból származó önbizalomhiányukkal magyarázza, de betegségre 33, míg a stresszre 32 százalékuk is szokott hivatkozni. A kutatást végző pszichológus szerint a férfiak segíthetnek a hölgyek vágyának feltüzelésében.
– A nők libidója függ fizikai és pszichológiai állapotuktól is. A vágyfokozáshoz mindegyiküknek másra van szüksége. A pároknak több időt kell együtt tölteniük, hogy újra kialakulhasson az intimitás – magyarázta dr. Catherine Hood, az Oxford Egyetem pszichoszexuális specialistája.
– A női kifogások tárháza kifogyhatatlan. Ha nincs kedvük hancúrozni, biztos ki tudnak találni egy megfelelő indokot. Ezt a pasik sokszor kivédhetik, ha megfelelően felvezetik az aktust. Ahelyett, hogy csak közlik vágyukat, az apró figyelmességekkel a hölgyeket maguktól is az ágyba csalogathatják – tanácsolta a szexológus.

A magyarok jók a szexben

A szexualitás mindenkit érint. Több színtéren sok szó esik róla, de talán nem jól, máshol viszont túl ritkán téma. Alapvető lenne, de a felnőtt párok gyakran még egymással sem beszélik meg esetleges problémáikat.
– A szexről, az erotikáról sok szó esik, de talán nem jó formában, nem a legjobb forrásból kapják a fiatalok az információt, és valahol még mindig tabu a téma – mondta a szexuálpszichiáter. A szakember beszélt a fiataloknak olyan szexuális problémákról, amelyek most bukkanhatnak fel az életükben, és olyanokról is, amelyekkel későbbi életszakaszaikban szembesülhetnek.
Elmesélte, hogy egy óvszergyártó cég 27 ország lakosságának szexuális szokásait firtató internetes felmérést végzett, amely a magyar sajátosságokra is rávilágít. Míg összességében az emberek 44 százaléka elégedett a szexuális életével, a magyarok 49 százaléka érzi így.
Átlagosan az emberek 59 százaléka tartja fontosnak a szexet, a magyaroknál ez az arány kicsit magasabb, 72 százalék. A párok évente átlag 103 alkalommal szeretkeznek, Magyarországon ez a szám 112.
Érdekes adat, hogy a nők összességében elégedettebbnek vallják magukat szexuális életükkel, viszont a részkérdésekre adott válaszok mást mutattak. Ez részben abból fakad, hogy sokuk még ma is úgy gondolja, nem fontos, hogy neki jó legyen.
A problémát a nők közül sokan a változatosság, az izgalmasság hiányában jelölték meg, ami sokszor valóban a házasságok kihűléséhez vezet. Az emberek többsége ráadásul a pornót jelölte meg forrásként, ahonnan szexuális életét felfrissítő ötleteket meríthet.
– Az ilyen jellegű filmekből azonban többnyire hiányzik az erotika, és sokszor inkább durva, sokkoló élményt nyújtanak – emelte ki dr. Erős Erika.
Természetesen a szexuális élet izgalmasabbá, változatossabbá tételéért sokmindent lehet tenni, a lehetőségek széles határok között mozognak. Azt szokták mondani a szexben mindent lehet, amiben mindkét fél önként benne van. Bizonyos keretek között az extremitás is belefér, és nem elítélendő.
Ma például divat az anális szex, amiért nem lehet senkit pellengérre állítani, viszont nem is kell, hogy követelmény legyen egy kapcsolatban, nem is beszélve rendszeres gyakorlásának biológiai következményeiről.
Nem szabad azonban, hogy az izgalomra való törekvés közben elvesszen a lényeg, a szeretkezés érzelmi és ösztönös mechanizmusának, a kötődés megélésének rovására menjen a bravúrra, a teljesítményre való törekvés, és az amiatti szorongás.
A férfiaknak talán némi segítség, hogy egy felmérés szerint, ahhoz hogy egy nő számára erotikus légkört teremtsenek, nem kell lehozni a csillagokat, a két leghatékonyabb módszere a közös masszázs és a tánc.
Az is elterjedt tévhit, hogy annál jobb a szeretkezés minél hosszabb, pedig ez nem feltétlenül meghatározó, az ideális időintervallum páronként és alkalmanként változhat. Felmérési adatok szerint magára az aktusra átlagosan hét percet szánnak a párok, de korai magömlésről csak két perc alatti időtartamnál beszélnek.

A világ a pina körül forog – a pina hatalma

Mennyire függ a kultúráktól, ahogy a pináról gondolkodunk? Eleve: nevezzük pinának, puncinak, szeméremajaknak, vaginának. A világ eredete címmel írt érdekes és fontos könyvet minderről egy holland szexuálpszichológus, Jelto Drenth, akinek a magyar kiadás okán tettük fel kérdéseinket. Mennyire függ a kultúráktól, ahogy a vagináról gondolkodunk? Eleve: nevezzük pinának, puncinak, szeméremajaknak. A világ eredete címmel írt érdekes és fontos könyvet minderről egy holland szexuálpszichológus, Jelto Drenth, akinek a magyar kiadás okán tettük fel kérdéseinket.

szoros-pina-spekulummal-tagitva
Drenth könyve nemcsak olvasmányos és sztorizgatós, továbbá alapos és részletes, hanem sok nézőpontú is. Nem ragad le az anatómiánál, noha elég részletes fejezetben foglalkozik vele, sőt felfedezésének történetiségével is, a művészettörténet és az irodalom segítségével ábrázolja a vagina kulturális kontextusát. Nem mindegy például, hogyan beszélünk a vagináról, pináról, punciról. Odalent, elől, lágyék, szeméremajkak – mind olyan kifejezések, amelyek inkább saját érzéseinket és gondolkozásunkat fedik el, így termelve újra sokféle tabut. Még egy nőt sem hallottam a csiklójáról beszélni.
Kicsit zavar, hogy nem tudom, milyen szót használjak akkor, amikor a női nemi szervről írok itt. Mert csak látszólag írja le ugyanazt a pina, a vagina. A punci cuki, a puna gyerekes, a vagina orvosibb, távolságtartóbb. ”Más-más érzelmeket idéznek fel a különböző szavak, minden nő máshogy gondolkodik ezekről. A holland változatban a legdurvább kifejezés, amit el kell kerülni, a picsa volt (angolban a cunt), de a nők jelentős részének semmi baja nincs vele. A hüvely soha nem volt népszerű a nők között, a puncit is gyerekesnek tartják. Azt javaslom, kérdezzen meg pár nőt” – válaszolta Drenth, aki ezzel nem sokat segített az eligazodásban. Ezért most önöket kérdezzük meg:
A kultúrafüggő vagina: “Valószínűleg igaz, hogy egyes kultúrák nőközpontúbbak. A hollandok és a skandinávok büszkék magukra, hogy a feminizmusnak itt látható a legszélesebb hatása. Azt gondolom, ez nem túlzó. Legutóbb azt hallottam, az AIDS-et sikerült azzal visszaszorítani Dél-Afrikában, hogy a lányok pénzt kaptak a biztonságos szexért. A szegénység egyet jelent a gyámoltalansággal. Bátor lépésnek számít ezt felismerni” – állítja Drenth.
A különböző kultúrákban eltérően gondolkoznak a vagináról, a szüzességről és a szűzhártyáról is. Drenth szerint általánosságban “elég nehéz megtudni, hogyan gondolkodnak a női nemi szervekről a különböző kultúrákban. Hollandiában megpróbáljuk elmagyarázni a muszlim lányoknak, hogy nem minden szűz vérzik az első közösülés során, amit képmutatásnak és csalásnak tartanak. Tíz éve olvastam, hogy még a modern Japánban is visszavarrták az ifjú menyasszony szűzhártyáját. Nem csodálkoznék rajta, ha mára ez eltűnt volna.”
A szüzesség is központi kérdés: elsősorban ez is a férfi büszkeséggel, így a férfiasság fenntartásával hozható összefüggésbe. 2001-ben a török egészségügyi miniszter úgy rendelkezett, azoknak a nőknek, akik egészségügyi oktatásban kívánnak részt venni, szüzességi vizsgálatra kell menniük. Egyik elődje a pszichitáriai intézet vezetőjeként havi szüzességi vizsgálatot rendelt el. A marokkói belügyminisztériumban külön női alkalmazottak állapíthatják meg a szüzességet, a Dél-afrikai Köztársaság egyik tartományában minden hónapban ceremoniális összejöveteleket tartanak, ahol hivatalosan megvizsgálják a nőket.
A keresztényektől az arabokon át a japánokig rengeteg helyen fontos az, hogy a férfi szűz lányt vegyen feleségül. A mai napig sok helyen a szűzhártya visszavarrása a legfontosabb beavatkozás a nőknél, mert a férfinak kell a véres bizonyíték, a lepedő, hogy valóban megtették férfiúi kötelességüket. Ha nem varrják vissza, több megoldással is éltek a nők: piócát helyeztek fel a vaginába, amitől megindul a vérzés; használtak kis véres zacskót, borjúbelet varrtak fel, hogy néhány rémísztő példát említsünk. Drenth beszámol arról, hogy Hollandiában sok muszlim lány kér ilyen műtétet a mai napig, mert a tradíció megköveteli.
Ne ki-be és ne fel-le: A huszadik század elején a nőiséget Sigmund Freud határozta meg (péniszirígység, hisztéria), miközben a nő teljesen kiismerhetetlen volt számára – persze jelentősen leegyszerűsítve. A női szexualitásról mint egy térkép fehér foltjáról írt.
Drenth ezt a fehér foltot igyekszik telerajzolni nagy odafigyeléssel és műgonddal, miközben folyamatosan jelzi, hogy a vagináról férfi tudósként ír. Márpedig a férfiak évszázadokon keresztül meghatározták a nőiséget, és ezzel jelentős mértékben olyan társadalmi rendet alakítottak ki, amelynek egészséges csúcsán a férfi áll és meredezik. “Orvosként megszoktam, hogy minden problémára válaszolnom kell tudni a vaginával kapcsolatban. A válasz nem túl nehéz, megszoktam a gondolatot, hogy többet tudok, mint a nők maguk. Azt mondhatom, hogy a női olvasók megnyugodtak a kezdeti kételyeik után” – válaszolta Drenth.
“Minden bizonnyal vallási gyökerei vannak: a férfit alkotta meg először Isten, a nő meg Ádám bordáiból jött létre, így innen eredhet, hogy a nő azonos” – tartja Drenth. A nő legfeljebb Ádám bordája lehet, illetve hisztérikus, akinek minden baját klitoriszán keresztül lehet gyógyítani.
„A felmérések szerint a behatolás szinte a szex szinonímája, ami elsősorban a férfiak érdekét szolgálja” – írja Drenth, mivel a nőkkel az orgazmusról készített kutatások azt bizonyítják, az a legkevésbé ingerlő számukra. Ezért lehetett a feministák egyik célja a szexualitás fogalmának újradefiniálása. A szex nem egyenlő a közösüléssel, tehát nem egyenlő a puszta szaporodási funkcióval, ahogy a kereszténység hirdeti. Eleinte a pszichológia is patologikusnak, betegesnek nevezte a szeretkezés minden olyan típusát, amelyiknek nem a behatolás, így a megtermékenyítés a célja. Be is vezették a perverzió fogalmát. Freud volt az, aki felismerte, hogy „a koitusztól a nők többsége képtelen kielégülni”, írja könyvében Drenth. Majd hozzáteszi, hogy Freud egy ilyen megállapítással nem nyugodott meg, hanem a női kielégülésekhez értékkülönbségeket is rendelt, így a vaginális és klitorális orgazmus meghatározta mind az orvoslás, mind a nők életét. Freud elméleteiből világképet alkotott, amelyekben a nők nemi meghatározottságuk miatt nem lehettek egyenlőek a férfiakkal. A partnerkapcsolatokban nincsen megfelelő egyenrangúság, ezért nincs orgazmusa a nőnek, ezért rossz a szex. A filmek (és a pornófilmek) is azt a képet erősítik, hogy a férfiak behatolása és irányítása a legeslegjobb, de Gerda De Bruin kutatása szerint nem a klasszikus ki-be, fel-le a legcélravazetőbb mozdulat.
Orgazmusháború: Drenth orgazmusháborúnak nevezi, hogy a férfiak egyfajta jutalomként élik meg partnerük orgazmusát, ami magával hozta a színlelt orgazmusok kialakulását. A szerző által idézett kutatásból az derül ki, hogy a női orgazmus létrejöttében a legnagyobb szerepük a nőknek van. Annak, hogy akarják-e. Ha igen, akor rá tudják venni partnerüket, hogy az megtegye, amire nekik szükségük van az orgazmushoz, ami sokszor a saját önkielégítésükhöz hasonlatos.
Az első vibrátorok 1880-ban orvosi eszköznek készültek. A panaszokkal a nőgyógyászhoz fordulókat sokszor kielégüléshez segítették az orvosok, és valamiért az eszköz bevezetése nem okozott nagy ellenállást. A legelső orvosi használatra, széles közönségnek készített vibrátor 1899-ben jelent meg, és akkoriban a varrógéppel, a ventilátorral és a vasalóval állították egy sorba. Bár a gyártók féltek megnevezni, hogy szexuális segédeszköz. Ezek még úgy néztek ki, mint a kézi mixerek, amiknek van fogójuk, vezetékük és motorjuk. A hetvenes években volt olyan amerikai pszichológus, aki a nők számára szervezett csoportterápiát, ahol megtanulhatták az orgazmus elérését.
Jelto Drenth könyve nemcsak érdekes könyv a vagináról, de még apró sztorijaival képes arra, hogy változtasson a vagináról, és így a nőről való gondolkodáson, mert társadalmunkat tényleg a vagina, a pénisz és a libidó működteti.
A pina hatalma: A Suck magazinban a híres ausztrál feminista aktivista és tudós, A kasztrált nő szerzője, Germaine Greer hirdette meg a pina hatalmának visszaszerzését (regaining the power of cunt): „Csak nyald, és rájössz. Ha nem vagy olyan hajlékony, hogy kinyald magad, óvatosan dugd be az ujjad, húzd ki, és ízleld meg. Nos? Nem különös, hogy a legdrágább csemegéknek pinaízük van? Vagy inkább: nem logikus?” Ezután megkérte az olvasókat, küldejenek képeket a pinájukról.