A nő: Évek óta tartós párkapcsolatban élek, de úgy érzem, hogy valami nincs rendben. A pasim eddig nem kérte meg a kezem, és nem is lépünk tovább egy szintnél. Közös a háztartás, együtt élünk az első pillanattól kezdve, minden remek, sok közös programunk van, de valami hiányzik. Továbbá a szex sem működik olyan jól. Illetve működik, ha nekikezdünk, de nagyon ritkán, mert nem tudok rágerjedni a pasimra. Pedig nagyon szeretem, intelligens, érzékeny fickó. Úgy érzem, hogy hiányzik belőle a maszkulin hím. Vágynék arra pl. hogy „leteperjen”, de nem teszi. Ha választania kell a szex és a tévé között, ő inkább a tévére szavaz. Lehet, hogy belefáradtam, lehet, hogy a közöny ellen így védekezem, de azt vettem észre magamon, hogy ettől szexuálisan még aktívabb vagyok, és hamar izgalomba hoznak más férfiak. „Tettlegességig” ugyan soha sem merészkednék, de szex (és maszturbálás) közben mindig más férfiakra gondolok, nem a pasimra, pedig őt szeretem. És hiába szeretem és tisztelem, titokban az igazi szerelemre és szenvedélyre vágyom. Szeretném, ha valaki meghódítana, ha elrabolna ebből a helyzetből, ami egyáltalán nem szörnyű, csak megszokott. Szerinted ez beteges? Meg lehet ezt valahogy beszélni a párommal vagy szakítsak vele?
Szex Dr: Kösz, hogy maszturbálásaid és fantáziálásaid gyakoriságát legalább nem számszerűsíted. Azt mondod: tiszteled és szereted a Férfidat, miközben az igaz szerelemre és szenvedélyre vágysz. Nos, kedves Lola áruld már el, mégis miért tiszteled olyannyira azt a férfit? Talán, mert baromként tűri, hogy miközben naphosszat húzza az igát, te az irodádban (szobádban, ágyadban, kádban vagy bárhol) más ideákon fantáziálsz? Vagy talán, mert elviseli, hogy miután havonta egyszer nagy nehezen ráveszed magad a szexre, színlelt orgazmusod után üres tekintettel bámulod a falat? Mit szeretsz benne kedves Lola? Hogy mindezt birka türelemmel viseli, miközben te elnéző sajnálkozással figyeled, amikor néhanapján férfinak érzi magát? Mégis mit tartasz igaz szerelemnek? Hm? Jön a macsó csávó, hódít, elrabol, leteper? Nem rossz. Na és ha tényleg jönne ábrándjaid macsó csávója, akkor szerinted az évek során hányszor produkálná mindazt – hódít, rabol, leteper -, ami a te kifinomult fantáziavilágodban az igaz szerelem és szenvedély ismérve? Ugye nem gondolod komolyan, hogy ez így menne a végtelenségig? Talán belátod, hogy a libidód már rég legyűrte benned a rációt. (Csak hogy poézissel fogalmazzak a hülyeségről.) Meglehet, sőt, pasiként tutira veszem, hogy a te érzékeny és intelligens Pasid baromira érzi, hogy valami iszonyatosan nem stimmel veled. Nem stimmel, hogy rágerjedtél a fél világra, hogy fogalmad sincs, mit akarsz a Pasidtól, de ami a legnagyobb baj, hogy lövésed sincs, mit kezdj önmagaddal. Jobb, ha tudod kedves Lola, ez a nagy bizonytalanság, ami belőled fakad, egy egészséges férfi számára inkább lankasztó, mint sem inspiratív. Ez van. Ám még az ilyen a fantáziában ezerszer megcsalt és elárult csávó is kihúzza magát néha, rácsap az asztalra, hátradönt, üvölt, vagy csak lelkesen főz valamit, meg last minute utat szervez, csak hogy ne tűnjék közönyösnek. Egészen addig, amíg tele nem lesz a hócipője az egésszel. Kedves Lola. Ezúttal tájékoztatlak, hogy te nem szereted a Pasidat. Kedveled, bírod, elvagy vele, de nem szereted. A szerelem a test, a lélek és a gondolatok harmóniája. Te nem ismered ezt a harmóniát. Többet ne hazudd magadnak, hogy szereted, mert a végén nagyon magányos leszel. Lelki és testi önkielégítéseid pedig csak ideig-óráig fogják feledtetni veled a szenvedéseidet. Kedves Lola! Értem, hogy megalkudtál, mert néha ez a legegyszerűbb, és tisztelem a pasidat is, mert megérzései, sejtései birtokában sokáig bírta veled. De most csak úgy lehetsz korrekt, ha nem kínzod tovább, hanem mielőbb összepakolsz, és a valóságban is megteszed azt, amit képzeletben már milliószor elkövettél: szakíts, ha bírsz! Mert ha nem bírsz, olyan soha el nem múló szerelem vár rád, melyben életed egyetlen párja a lábaid között matató kezed marad.