Ma este úgy esik, hogy végül mégiscsak a Babylonban vacsorázom David Andersonnal és az újdonsült nejével, Gwendolynnal, akiről eddig még csak annyit tudtam meg, hogy valami sötét múltja volt, aminek Daviddel való egybekelése vetett véget. Ám hogy őszinte legyek nem is igazán érdekfeszítő számomra, hogy tulajdonképpen ki is ő, és mit csinált eddig, hiszen engem egyre inkább csak az foglalkoztat, hogy vajon a Kelet Európából érkezőluxusprosti hogyan fogja kiszopni a farkamat a vacsora után. A mai estére ugyanis egy több éves pornós múlttal rendelkező lányt rendeltem valami ügynökségtől, akiket némi interneten való kutakodás után kerestem fel. Külön kértem tőlük, hogy valaki olyat küldjenek, aki hajlandó anális játékokra, enyhén mazochista hajlamú, valamint temérdek szilikonnal is rendelkezik a csöcsében és tulajdonképpen még ott, ahol csak lehetséges.
David teknőslevest rendel fenyőmaggal, hozzá főételnek apró kis sirályszárnyakat némi articsókával körítve, meg hozzá mustármártást, amiről a GQ magazin Gourmet-szekciója egész jó kritikát írt a múlt havi számban. Gwendolyn viszont nem kér levest, helyette salátát rendel görög módra, melyhez medvehagymás tartármártást és natúr birkahúst kíván. Magamnak isteni Holstein-szeletet kérek fürjtojással és hozzá kapros burgonyát még, amelynél külön kérem, hogy miután megfőtt, tessék kicsit vajban is megpirítani.
– No és Tim, hogy haladtok ott bent a cégnél? – kérdezi David nagy érdeklődéssel, miközben hatalmasat kortyol a pezsgőből.
– Tulajdonképpen jól, illetve, ha pontos akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy nagyon jól, hiszen mostanában Európában sem mennek valami jól a dolgok, amely részint nekünk is köszönhető. – azzal büszkén kihúzom magamat, és ámbár ülök a széken, de mégiscsak mindkét kezemmel megfogom a nadrágom övét, akárha a vadnyugaton lennék, majd egyszerre így folytatom. – Kormányok buknak meg odaát, mi pedig különböző finanszírozási és refinanszírozási technikákkal, valamint shortolással hülyére keressük magunkat az ő csődjükön.
– Nos, elképesztően nagy mágusok vagytok ti Tim! – mondja David és szemmel láthatóan átnéz a vállam felett, mivel alighanem Duncan McAlister lép be a terembe a húsz évvel fiatalabb feleségével.
– Hé, az ott nem Duncan McAlister? – kérdezi David, majd bal kezével megböki Gwendolynt, aki sietősen odakapja a fejét és egyetértően jelzi, sőt, egyszersmind igazolja is, hogy valóban Duncan lépett be a Babylon ajtaján. – Szeretem a műsorát – folytatom a társalgást, miközben kissé zavartan helyezkedem a székemben. – Szeretem benne, hogy olyan… olyan… szóval, olyan nem mindennapi. – mondom
– Nekem túlságosan prosztó, én mindig elkapcsolok róla, de Duncant valóban én is szeretem, mivel roppant karizmatikus személyiség és valamikor régen biztosan kőkemény és férfias segge is lehetett! – szól közbe Gwendolyn, aki Prada márkájú blúzának legfelső gombját éppen ezekben a pillanatokban gombolja ki, valószínűleg az elfogyasztott pohárka pezsgő (De Cazanove) és a kicsit fülledt levegő hatására.
– Tudtátok, hogy az efféle beszélgetős műsorokat a kereskedelmi televíziók pusztán közszolgálati céllal építik bele a műsortervükbe? – kérdezi David nagy elégedettséggel, hiszen most olyat sikerült mondania, amit egyikőnk sem tudott biztosan. Bár, ami azt illeti én tudtam már ezt régebb óta is, ám most valami különös okból mégis megjátszom, hogy nem hallottam róla, és egyszersmind érdeklődően visszakérdezek, hogy valóban így van-e.
– Azt akarod mondani, hogy Jerry Springer, Duncan McAlister és a többi agyzsibbasztó show-műsor, tele az Egyesült Államok szemetével az mind-mind a közszolgálatiság részét képezi? Ezt nem akarom elhinni! – vág közbe Gwendolyn
– Pedig így van! – folytatja David. A jelenleg hatályos médiatörvény szerint a kereskedelmi csatornáknak kötelező heti néhány órányi kisebbségi- és közszolgálati műsort közölni, amelyekre kitűnő ötlet volt létrehozni ezeket a beszélgetős adásokat. Oda majd úgyis aztán az utca emberét hívják meg, az ő mindennapos kis problémáival karöltve, amelyen az emberek majd jól szórakoznak. És hát, tulajdonképpen te is Tim, te is remekül szórakozol rajtuk, hiszen az imént elmondtad. – közli kaján mosollyal az arcán, amitől én egy kicsit ideges is leszek, de aztán mérgem hamar elillan, ugyanis a szemlátomást latin-amerikai pincér éppen most szervírozza a vacsoránkat, – amely pompásan gőzölög és fénylik az olajtól – így hát enni kezdünk.
Fél tíz is elmúlik már, amikor a vacsoráról kijövet elválok Andersonéktól és taxiba ülök, amellyel azonnal a belvárosi lakásomba vitetem magam. A sofőr látszólag egy filippínó pasas, ragyás a bőre és az esti kívánságműsort hallgatja, ahol éppen egy Prince-dal szól. Tulajdonképpen hihetetlenül jó érzés tölt el, hogy végre otthagyhattam David Andersont és a barátnőjét, hiszen Anderson egy hétmérföldes seggfej (mindig és minden körülmények között az), másrészt a vacsora vége felé már egészen pontosan azon járt az eszem, hogy vajon hogyan nézhet ki Gwendolyn az ágyhoz kötözve egy hatalmas műfasszal a végbelében, miközben David disznóálarcban röfög neki és Gwendolyn koszos talpát lefetyeli.
Kifizetem a taxist, kicsivel többet is adok is neki, mint amennyi járna, majd továbblépek az autótól, és a járdáról közvetlenül a Dupont-ház portájára toppanok be, ahol tulajdonképpen a lakásom is van. A portán Floyd ül ma este, aki éppen egy Harrison Ford-filmet néz az XFO csatornán és alig akarja észrevenni, hogy én is ott vagyok.
– Á, Mr. Liebowitz, jó hogy jött, egy különlegesen dekoratív hölgy várja a lakásán. Az ön utasítására engedtem be, megkínáltam süteménnyel és öntöttem neki egy üveg pezsgőt is, majd mondtam neki, hogy nemsokára itt lesz. – számol be Floyd az előre megbeszéltekről és már nyújtja is nekem oda bejelentkezési űrlapot, amelyet én gyorsan szignózok is, majd közben sietősen a Doxámra pillantok.
– Köszönöm, Floyd! – és azzal odacsúsztatok egy százast a vén gazembernek, aki cinkosan biccent is egyet, majd tekintetét rögtön visszaszegezi Harrison Fordra, aki ekkorra már éppen egy zuhanó repülőgépben rohangál fel s alá, ráadásul mindezt öltönyben teszi.
A lakosztályomban ülünk a vajszínű Erica Pakari heverőmön, amelyet még tavaly rendeltem egy lakberendező újságból, és a Floyd által felbontott pezsgőt szürcsöljük Dórával, akiről közben végül is kiderült, hogy tulajdonképpen magyar származású és világ életében pornózással, valamint kurválkodással kereste a pénzt. Nem akarom neki mondani, de amikor ezt meghallom tőle, – ráadásul mindezt a felpumpált szájából, amely fénylik a lámpa fényében és alkalmasint egy kacsának a csőrére emlékeztet -, lényegében majdnem erekcióm támad tőle és legszívesebben már most a falhoz támasztva jól szájbabasznám őt. Dórán egyébiránt fekete egyen szabású Dolce and Gabbana ruha van, amely hivalkodóan kiemeli hatalmas, kerek és látszólag feszes szilikonmellét, valamint hozzá Victoria’s Secret márkájú krokodilbőr cipőt visel, amelyen aranyos kis masni található, és amelyet jól láthatóan tudtomra is kíván adni azzal, hogy feltűnően keresztbe teszi előttem a lábát. Dereka viszonylag karcsú, a segge pedig kitűnően formás és kerek, és úgy önmagában az egész lány teljesen rendben van.
– És mióta is vagy New Yorkban? – kérdezem tőle érdeklődően, mintha valóban érdekelne, hogy mennyi ideje tartózkodik a városban.
– Tegnap érkeztem! – mondja. – A barátnőmmel együtt jöttünk, akivel úgy tervezzük, hogy eltöltünk néhány napot a városban. – árulja el, és eközben a heverőtől kissé felemelkedvén megigazítja a feszes ruhaneműjét, mire én rögtön mondom is neki, hogy: – hagyd csak felcsúszni bébi, szeretem, amikor egy nőnek felcsúszik a szoknyája. – és még a mutatóujjamat is használom hozzá, kvázi figyelmeztető jelleggel, amitől ő egyszersmind zavarba jön, és óvatosan, kezével visszaigazítja csodás combján a szoknyát, amely az imént illetéktelenül elkezdett feljebb araszolni.
– A barátnőd egyben a kolléganőd is, ugye? Ugye jól tudom? – kérdezem tőle újfent és egyik kezemmel elkezdem kicipzárazni a sliccemet, majd leteszem a poharat az átlátszó üvegasztalomra.
– Igen, szoktunk együtt dolgozni. Ő is AVN-díjas színésznő, akárcsak én. – mondja dicsekvően, de ugyanakkor látja rajtam a kifejezéstelen és teljesen motiváció nélküli arcot (tudniillik nem érdekel, hogy miféle díjakat osztogatnak ma a faszok szopkodásáért), amelynek hatására kicsit le is süti a szemét és elhallgat.
– Valóban? – tudakolom tőle cinikus félmosollyal az arcomon. – Láthattam valamiben?
– Például az Anál-fanatikusok második részében, a Top nedves csajokban, az Anális… – és elkezd filmcímeket sorolni, amelyek közül sokat nem ismerek, de néhány kivételes műből még vásároltam is egy-egy eredeti példányt tavaly, amikor pusztán heccből megjelentem egy Los Angeles-i szexbörzén. Emlékszem az ott eltöltött éjszakáim abszolút a multikulturalizmus jegyében teltek el, hiszen majdnem minden este más és más nemzetiségű kurvát rendeltem magamhoz, akiket aztán rendszerint keményen seggbe is kúrtam és az arcukba élveztem, majd aziPhone típusú készülékemmel fotókat is készítettem róluk, amint éppen telelőtt arcukat simogatják, valamint köpködik a mellükre az ondómat. Ezeket a képeket aztán egy névtelenül létrehozott blogra töltögettem fel ráérő időmben, amelynek hivatkozását többnyire különböző feminista szervezetek címeire szoktam elküldeni, méghozzá azon kacarászva, hogy micsoda felháborodást is keltek vele náluk. Miközben ilyesmikre gondolok, egyszer csak azt veszem észre magamon, hogy hirtelen felállok, lépek a lány felé kettőt és keményen belekormányozom a meredő faszomat a szájába, amelyből utolsó szóként még mindig valami filmcím jön ki, de érteni már nem igazán lehet, hogy mi az. Szemei egyszerre kitágulnak, meleg szája pedig szivattyúként szippantja be a hímtagomat, ami ekkorra már olyan kemény, akár egy vasrúd.
Tizenegy óra múlt három perccel, vagy talán néggyel, Dóra pedig előttem térdelve, kezét a háta mögé kulcsolva szopja a farkamat. Vagyis nem is ő szopja az én farkamat, inkább én baszom meg az ő fejét. Így pontos. Olyannyira kúrom, hogy még a könnye is kicsordul bele, amit egyébként a szeménél elmosódó szemfesték látványából veszek tudomásul. Ki-be húzogatom a péniszemet a műanyag szájában, amelyből szó szerint fröcsög ki a hosszú csíkokban összeragadt nyál, amitől néha picit még öklendezik is. Ezt követően felszabadítom a száját és vállát megmarkolva rátessékelem a kanapéra, majd úgy hajtogatom, hogy pucsítva térdeljen előttem. Egyelőre csak állok mögötte és serényen verem magamnak, ugyanis nem tudom eldönteni, hogy végül is mit tegyek vele. Néhány pillanat eltelte után aztán úgy döntök, hogy alighanem előveszem a szekrényből az egyik legkedvesebb anál-szettemet, amelyben hatféle kifejezetten végbélbe dugható dugó található, és amelyet már olyan régen használtam, hogy szinte majdnem teljesen ki is ment a fejemből, hogy egyáltalán léteznek; mindazonáltal elég nagy csoda már az is, hogy egyáltalán most eszembe jutott.
Kiveszem közülük a közepes méretűt és a faszomhoz dörgölöm, ami még olyan nyálas Dóra szájlucskától, hogy majdhogynem elégséges is a benedvesítéshez, bár őszintén szólva nem tartom elegendőnek, ezért öntök rá némi extra szűz Olíva-olajat is, és még a segge lyukába is fecskendezek be belőle. Óvatos mozdulatokkal felnyomom a seggébe, a lány pedig kissé nyöszörög, de közli, hogy mielőtt idejött volna, fürdés közben már némileg tágított (elővigyázatosságból), amelytől számomra hirtelen olyan szimpatikussá válik, hogy kénytelen vagyok megdicsérni őt és egy cuppanós csókot is adni a faszszopó szájára. Ezután csak szagolgatom, csókolgatom és paskolgatom a pináját, amely néhány nyelvcsapás után már egyszerűen tocsog a lében és folyik végig a combján, egészen le a kanapémra. Ezen felbuzdulva felegyenesedem, és kecses mozdulatokkal behatolok a puncijába és először gyengéden, néhány pillanattal később aztán kifejezetten határozottan lökdösöm őt úgy, hogy a heréim csak úgy cafognak a lábaim között néha-néha nekiütődve Dóra húsos combjaihoz.
Kisvártatva végzek a pinájával, kihúzom belőle a tökömet, majd óvatosan elkezdem kicibálni a tágítót a segge lyukából, ami eddigre már gyönyörűen ellazult állapotban van. Amikor a dugó elhagyja az ánuszát, az hirtelen nem tud összezáródni, ezért némi előzőleg befecskendezett olaj szükségszerűen sugárban spriccel ki belőle egyenesen rá a meredő farkamra, ami már éppen lankadni kezdett, de ettől a látványtól újabb erőre kap. Lenyúlok hát a földre, és felveszem a legnagyobb végbéldildót, ami a szettben található, majd most már egészen könnyedén felcsúsztatom Dóra seggébe, amely fénylik a rengeteg kicsorduló olajtól. Kissé hátrahőkölök, verem magamnak és arra kérem, hogy tegyen néhány lépést előttem, de mindenképpen kikötöm mellé, hogy toppanjon bele a magassarkújába is. Így is tesz.
Pár percig nézegetem őt, amint oda-vissza sétálgat előttem egy fekete dugóval az ánuszában, majd néha behajol előttem, kezeivel megfogja a bokáját és vissza. Az egyik ilyen alkalomkor hirtelen kicsúszik végbeléből a tágító, amely tulajdonképpen egy jelzés nekem, egy tökéletes Pavlov-i reflex, hogy kész van, amire vártam. Felültetem hát az egyik bárszékre visszafelé fordítva – hogy a segge és a pinája szabadon legyen felém- , én pedig egyszerre mögé térdelek és vadul lefetyelni, nyaldosni kezdem mindkét szervét, de úgy veszem észre, hogy ezúttal inkább jobban a punciját, mintsem a végbelét. Sikoltozik az örömtől és remegni kezd, lábai majdhogynem erőtlenül ütődnek a fémszék oldalához, de én most még nem állok le. Nyalom tovább a pináját, és közben két ujjamat felnyomom a picsájába. Olyan erőteljesen és pergő nyelvvel nyalakodok, hogy néhány pillanat leforgása alatt azt veszem észre, hogy Dóra tökéletes teste remegni kezd és egy hatalmasat élvez bele az arcomba, amitől én egészen lucskos leszek. Miután összespriccelte az arcomat, felállok és tövig betolom a farkamat a segge lyukába, aminek hatására apró zökkenéseket érzek a lány testén. Izeg-mozog először, ám néhány lökés után már egész jól megszokja és átveszi a járat a farkam formáját, valamint körbe is öleli azt, és kicsit még szorítja is.
Vadul, gátlástalanul dugom a valagát, ám eközben néha kihúzom és bámulom a tátongó gödröt, majd újra visszatolom és aztán megint ki. Pár perc játék után, lehajolok mögé és úgy határozok, hogy a nyelvemmel dugom meg. Egészen addig elmerészkedek, hogy még arra is megkérem őt végül, hogy miközben benne van a seggében a nyelvem, próbáljon egy picit rászorítani, ami tulajdonképpen gonosz kérés a részemről – hiszen pontosan tisztában vagyok vele, hogy a záróizom elgyengülése miatt erre képtelen lesz-, de nagyon is jogos kérés. Persze ő nem tudja, de engem pontosan ez izgat fel igazán és ettől aztán újra erőre kapok, és újfent seggbe baszom őt, egészen addig, amíg azt nem érzem, hogy eljön a nagy vég.
Végül aztán feltérdeltetem az üvegasztalra, felnyomom a legnagyobb tágítót a seggébe és körbe szigetelő szalagozom a derekával együtt, hogy ki ne csússzon belőle, majd elé állok, és gyors mozdulatokkal elkezdem verni a farkamat, amely eddigre már majdhogynem eldurran. Dóra kiszolgáltatottan térdel, sminkje teljesen megsemmisülve, seggében egy műfasszal, amit én a mögötte lévő tükörből rendre figyelek. Mikor már majdnem elélvezek, megfogom az egyik kezét és gyors mozdulattal belenyomom a farkamat, hogy vegye fel a ritmust és a következőket mondom neki:
– Irányítsd mindet az arcodra! (Forrás: Adultfilmatrium)