atatlanul beköszöntött a tavasz, és ahogy a hőmérő higanyszála 20 fok felé kúszik, egyre többünket foglalkoztat a szabadtéri szex gondolata. A Cosmo.hu most elárulja, mire figyelj, ha nem a négy fal között bujálkodsz a pároddal!
ár próbáltad, akár nem, valószínű, hogy téged is izgat valamilyen szinten a szabadtéri szex gondolata. Néhány alapszabályt azonban érdemes betartanotok, ha arra adjátok a fejeteket, hogy egy nyilvános területen essetek egymásnak.
– Mindenképpen fontos, hogy ne kelljen azzal foglalkoznotok, hogy hány fok van. Lehetőleg ne a mínuszokban kezdjetek neki a szabadtéri mókázásnak. Egy kellemes, 15 fokos este még belefér, de ha az időtől fogsz remegni, és nem a párodtól, az egyikőtöknek sem lesz majd maradandó élmény.
– Ne tervezzetek előre, legyetek spontánok és merészek! Például egy kirándulás alkalmával, ha találtok egy félreeső helyet, ahol nem fognak rátok bukkanni, gyorsan szabaduljatok meg a kritikus ruhadaraboktól, a pasid támasszon egy fának (háttal vagy hassal, tetszés szerint), és indulhat a szabadtéri légyott!
– Ha egy erdőben, egy parkban, vagy éppen a Margitszigeten akarjátok csinálni, hagyjátok ki az előjátékot, és próbáljatok minél gyorsabban végezni. Izgalmas lehet ugyan az érzés, hogy bármikor megláthatnak titeket, de azért nem érdemes megkockáztatnotok a közszeméremsértést.
– Akkor is ajánlott a szabadtéri szex, ha évek óta együtt vagytok, és szeretnétek egy kicsit feldobni a kapcsolatotokat. Ha úgy csináljátok, ahogy előtte még soha, az feledhetetlen közös élményekkel fog gazdagítani titeket.
– Ügyeljetek a higiéniára! Nem árt, ha óvszert használtok, és utána ki is dobjátok a legközelebbi szemetesbe. Ha a földön akartok egymáséi lenni, akkor terítsetek le egy plédet, hogy elkerüljétek a felfázás és a különböző fertőzések veszélyét!
természet
A természetben de jó – 3. rész – Mi nők
Hogy mi nők milyen dögök tudunk lenni… Váratlanul ért a nyomasztó hőség, és levegő után kapkodtam ahogy kiléptünk a klimatizált épületből. Emese homlokán is azonnal megjelentek az izzadtságcseppek, a kistáskám bőrfogantyúja pedig szinte a tenyerembe olvadt. Az út túloldalán Máté parkolt és vigyorogva ücsörgött sötétkék Fordjában. Az ablakok felhúzva, jelezvén, hogy bizony ama helyiség is klimatizált vala. A bal egyes néhány ujjnyira lecsúszott, majd Máté tompa hangját hallottuk.
– Merre mennének a szép hölgyek?
– Toronyiránt! – válaszoltam a kezemmel intve.
Erre feltűnően végigmért minket, mint aki azon morfondírozik mennyit érne neki a fuvar.
– Elvinném én magukat, de bizony a fuvar nem volna ingyen…!
– Mennyire gondol fiatalember?
– Valutát nem fogadok el…
Összenéztünk barátnőmmel, majd Mátéra mosolyogva mindketten az ablakhoz hajoltunk és egyszerre tettük fel a kérdést:
– Mégis akkor mire gondol fiatalember?
– Jó úton járunk… – válaszolta Máté leplezetlenül bámulva a hőség miatt elég lengén hagyott dekoltázsunkra.
– És ez még csak az út eleje – doromboltam.
Kattantak az ajtózárak. Ezek szerint még korábban ki is zárt minket a piszok, nehogy be tudjunk szállni. Gyorsan beugrottam hátra, s máris Máté forró kezét éreztem a bokámra fonódni arra a két másodpercre míg Emese megkerülte a kocsit és beszállt.
– Nos tehát a tarifában megegyeztünk, hová is lesz a fuvar? – kérdezte titkos kedvesem.
Miután Emese játékosan bemondta a címet, elindultunk.
– Volna itt egy kis probléma, fiatalember! – tettem a vállára a kezem.
– Mi lenne az hölgyem? – kérdezte a visszapillantóban mosolyogva rám.
– Én más címre szeretnék eljutni, mint a barátnőm.
– Messzebb van?
– Igen, néhány kilométerrel.
– Ebben az esetben emelkedik a tarifa.
Középre ültem a hátsó ülésen és amennyire lehetőségem volt kihúztam magam, hogy jól láthassa, amint egy újabb gomb enged a blúzomon.
– Nem tudom… – nézett elgondolkodó arccal – ez még alku tárgya. De azt hiszem rendben leszünk… – mondta csillogó szemekkel, mosolyogva.
– Elég olcsón megúsztam! – nevettünk fel Emesével.
– Én nem szeretném elijeszteni a kuncsaftjaimat azzal, hogy az egekbe emelem a tarifákat. Éppen ellenkezőleg, azt szeretném, hogy megelégedésükre szolgálhassak, és máskor is velem utazzanak! – nyomta meg a mondat végét Máté, miközben a visszapillantóban engem figyelt.
– Ah… azt még meglátjuk fiatalember! – válaszoltam teátrálisan legyintve.
Belebonyolódtunk egy kis tarifaszámítási elméletbe, és jókat nevettünk, míg Emeséékhez nem értünk.
– Várjon fiatalember! Inkább előre ülnék elvégre is most én leszek a mitfahrer.
Emesével megbeszéltük a másnap reggeli találkát, aztán behúzódtam Máté mellé. Alighogy kikanyarodtunk a kis utcából Máté keze már a combomon kúszott felfelé.
– A vezetésre figyelj! – legyintettem játékosan pofon.
– Öööö… a sebváltót keresem… – mondta vigyorogva.
– Kissé mellényúltál. – közöltem vele, de boldog voltam, hogy egy kicsit végre kettesben lehetünk.
Finoman simogatta a térdem, majd keze combom belső felére tévedve lassan elindult felfelé. Ujjaim az övéire csúsztattam és felemeltem kezét. Ő csak mosolygott majd csókot nyomott a kézfejemre. Éreztem ahogy elönt a melegség, szívem gyorsabban dobogott, miközben csillogó szemeit fürkésztem.
– Van még egy kis időd, mielőtt hazavinnélek? – kérdezte. – Elvinnélek valahová… – tette aztán hozzá.
– Hová szeretnél menni?
– El… – mosolygott kajánul.
– Menjünk csak hozzánk. – szóltam rá, mire ő kedvetlenül bólintott. – A férjem úgysincs otthon… – folytattam mosolyogva.
– Nincs…? – kérdezte reménykedő, egyben hitetlenkedő hangon.
– Nincs.
– Merre van?
– Orvosi vizsgálatra van éppen időpontja a kórházba.
– Beteg?
– Nem, csak…
– …Csak…?
– Ezt csak később akartam neked elmondani.
– De mégis mit? – kérdezte kíváncsian. – Csak nincs valami baj?
– Baj?… az mindig akad… – sóhajtottam.
– Viki!
– Jól van na…!
– Mindent úgy kell belőled kihúzni!
– Eeeegen…, de csak miután betoltad…!
Máté nagyot fújt, aztán csak mosolyogtunk mindketten.
– Szóval? – kérdezte.
– Attila külföldre igyekszik dolgozni. Ausztriába valahová…
– Aha…
– Mit aha?!
– Csak úgy… aha.
– Ahha…
Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd az ablakon kifelé bámulva megéreztem, hogy keze ismét felfedezőútra indul.
– A vezetésre koncentrálj! – szóltam rá, és továbbra is kifelé bámultam.
– Azt teszem – mondta halkan, és nem tágított a térdemtől.
Mi a fenét jelentsen ez az „aha”?! – dohogtam magamban. – Inkább örülnie kéne, hogy jóval többet lehetünk együtt a következő hónapokban! – Dohogásom közepette éreztem, ahogy keze finoman a combom belső felére vándorol.
– Ugye figyeled az utat is? Nem akarom egy fán végezni!
– Esetleg egy rúdon?- kérdezte kajánul.
Erre nem válaszoltam. Ha tudná, hogy éppen erre gondolok! Én hülye, már megint mire készülök! Könnyű, nyári szoknyám egyre feljebb csúszott. Amikor ujjai már a másik combom is érintették behúnytam a szemem és lassan széttártam lábaimat. Szemhéjam riadtan felpattant – Jézusom, ha valaki lát, azonnal észreveszi, hogy mi zajlik idebenn a kocsiban…! – Úgyhogy a továbbiakban meg-megrebbenő pillákkal élveztem Máté munkálkodását. Mosolyogva vettem tudomásul ahogy finom keze elérte legrejtettebb zugom, és gyengéden kezelésbe vette azt. Falatnyi tangám néhány másodpercen belül csupa nedv lett, ahogy Máté az anyagon keresztül simogatta barlangom bejáratát, körbe-körbe… Aztán egyik ujjával ügyesen félrehúzta a nedves kis ruhadarabot, egy másikkal pedig immár szabadon vette kezelésbe kitárulkozó puncim..
– Az utat figyeld, mondtam már! – ripakodtam rá felnyögve, és megremegtem, ahogy ujja csiklómhoz ért.
Ez így nem lesz jó – gondoltam, kezem újra az övére simítottam, hogy felemeljem, de nem engedett. Egyik ujja belém hatolt. Felsóhajtottam. Kezem a kezén, miközben ő lassan mozgatta bennem ujját. – mintha magamnak csinálnám… – Finoman, lassan mozgatta, hát nem ellenkeztem tovább, és pár másodperc múlva azon kaptam magam, hogy elfúló hangon sóhajtozva élvezem ténykedését miközben próbálunk az utcánkba kanyarodni. Na azt látni kellett volna… illetve mégsem! Máté jobb keze a lábaim közt, én pedig minden kuplungolásnál bal kézzel váltom a sebességet. Miután megálltunk és én ballal behúztam a kéziféket röhögőgörcsöt kaptunk.
– Akkor bejössz? – kérdeztem nevetve.
– Akarod?
– Áááá nem… Tudod hogy felhúztál?
– Még nem…, de ha bemegyek, megteszem.
– Na ne a szád járjon, gyere! – azzal kiszálltam és megvártam míg Máté bezárja a kocsit.
– És mi van, ha mégis itthon van?
– Majd azt mondom, hogy Emesének kölcsönzök egy ruhát és te viszed el neki. Rendben?
– Látom mindenre van válaszod…
– Naná!
Kellemes hűvös fogadott ahogy beléptünk.
– Nézz körül nyugodtan, mindjárt jövök!
Felsiettem a tetőtérbe megnézni, hogy tényleg egyedül vagyunk-e. Nagyobbik fiam táborozik a barátnőjével, de a kissebbik akár itthon is lehet. Azt mondta ugyan, hogy levonatoznak a Balcsira a haverokkal, de sose lehet tudni, az ördög soha nem alszik… De nem, nincs itthon. Akkor tehát szabad a pálya. – De sietni kell, nehogy Attila beállítson! Jaaj azt meg nagyon nem szeretném! – morfondíroztam magamban.
– Milyen hűsítőt szeretnél? – léptem a konyhába – van hideg nara…
– Ne sorold, nem iszom most semmit… bár szomjazom nagyon!
– Jó, akkor egy pohár finom, hideg narancsjuice rendel.
Mire a pohár megtelt, addig Máté szorosan mögém lépett és az ő markai is tele lettek. Szelíd erőszakkal tartott, azt sem engedte, hogy a juicet viszategyem a hűtőbe. Vékony blúzomon keresztül gyúrta melleimet, ágaskodó férfiasságát pedig a fenekemhez szorította. – Na jó, akkor legyen! – ellöktem magamtól.
– Gyere… nincs sok időnk! – keze után kapva a nappaliban terpeszkedő kanapé felé húztam.
Gondoltam itt lesz a legbiztonságosabb, mert innen látom az utcát, meg a bejáratot, bár a kocsibejárót nem egészen. A kanapéra löktem és szorosan eléálltam, Máté keze azonnal a szoknyám alatt a fenekemre simult. Ahogy végiggomboltam blúzom, úgy csókolta a szabaddá váló hasam, köldököm…. Imádom ezt a srácot, ahogy kényeztet! Aztán az ő polója következett, majd ellentmondást nem tűrően hátralöktem és pillanatok alatt megszabadítottam rövidnadrágjától, ami alatt legnagyobb meglepetésemre semmit nem viselt, így meredező fallosza az arcom elé pattant. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy megízlelem – de nem, nincs időnk és én nagyon akarom őt! – gyorsan ledobtam a szoknyám és kis tangám aztán Máté ölébe ereszkedtem és – in medias res – magamba vezettem férfiasságát. Mindketten felnyögtünk…
– Basszus, micsoda forróság…! – nyögött ő.
– Úúúú… de jó vastag vagy! – nyögtem én.
Szó, ami szó nagyon beindultam… lassú mozgásba kezdtem. Nehéz volt visszafogni magam, hiszen legszívesebben vadul vágtáztam volna, márcsak az idő szűkössége és a lebukás lehetősége miatt is. De azért ki akartam élvezni ezt a pár percet is! Máté a csípőmnél fogva próbált gyorsabb tempóra ösztökélni…, de nem engedtem. Próbáltam minél tovább élvezni, ahogy feszít. Akkor a fenekemnél fogva megemelt kissé és így kezdett gyorsabb mozgásba… úgyhogy teljes súlyommal ránehezedtem és próbáltam őt leszorítani, miközben arcát a tenyerembe véve szájára tapasztottam a szám…
– Nyugi…! Nehogy itthagyj…! – lihegtem, aztán nyelvünk tovább csatázott.
Pár másodperc után aztán lenyugodott kissé, így már kényelmesebben támaszkodhattam a kanapé támlájára, s kissé felemelkedve Mátéról így felkínálhattam a még mindig tartójukban szenvedő melleimet. Ahogy arca elé tartottam őket, nyelve azonnal lecsapott, keze pedig újra a fenekem és combom simogatta… előbb nyelve hegyével a vékony anyagon keresztül izgatta kemény bimbóimat, majd egyik mellem a másik után kikerült kosarából… Újra felnyögtem, amikor nyelve lassan az egyik immár szabaddá vált bimbómra talált… majd pár másodperc múlva elmerült szájában… borzongás futott végig testemen, ahogy megszívta… Hamar eltaláltuk a közös ütemet, amikor én rácsúsztam rúdjára ő ellenkezőleg emelte csípőjét… Patakokban kezdett folyni rólam az izzaddtság, ahogy Mátén mozogtam, pedig idebenn hűvös a levegő. Néha kinyitottam a szemem és figyeltem ahogy Máté sóhajtozik alattam. – De kár, hogy nincs több időnk! -…
Csengőhang visított a levegőbe… Ijedten ugrottam le Mátéról, szívem 200-at vert, próbáltam felfogni a valóságot. Másodpercekbe telt mire telefonom hangjára ismertem, a hang alapján pedig férjem hívására. Az ebédlőasztalhoz rohantam a telefonomért és felkaptam.
– Na hello…! – lihegtem bele.
– Na szevasz, drágám! Mit lihegsz ennyire?
– Úgy ugrottam ide a telefonhoz… – ajkamba haraptam, ahogy rájöttem, hogy elszóltam magam.
– Nocsak, és miért ugrálsz aranyom?
– … Azt hittem… nem tudtam nincs-e valami baj, hiszen a kórházban vagy,… vagy nem? – néztem ijedten Mátéra, aki csendben figyelt. Azért ujjam a szám elé tartottam, hogy továbbra is csendre intsem őt.
– De… és nincs semmi baj!
– Hál’ Istennek!
Kicsit megnyugodva lépdeltem vissza Mátéhoz. Ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Próbáltam eltolni magamtól, hasztalan, úgyhogy ujjam újra a szám elé tartottam és hangtalanul formáltam a szavakat:”NYUGI”…”NE PISZKÁLJ!” Alig tudtam figyelni arra amit Attila mond.
– … és még mindig itt várakozom, de már csak ketten vannak előttem, aztán, remélem, végre bejutok én is. Még jó, hogy időpontra kellett jönnöm, meg jó, hogy a doki betartja azokat! – hallottam ahogy visszatértem telefonom világába újra.
– Még mindig ketten…? – kérdeztem. Basszus, már csak ketten! Máténak el kell tűnnie! – gondoltam ijedten.
Aki közben persze nem tétlenkedett és újra magához húzott. Homlokom ráncolva próbáltam nagyon szigorúan nézni rá, de csak mosolygott. Engedtem neki és ölébe ereszkedtem, de csak combjára ültem le.
– Csak azért szólok… – beszélt a férjem, miközben Máté előrehajolva nyelvével ingerelni kezdte egyik bimbóm -, hogy készülj, mert ha hazaérek már indulunk is.
– Hova? – kérdeztem meglepődve, de a kelleténél kicsit ingerültebben. Próbáltam eltolni Mátét, de persze, hogy nem sikerült…!
– Van egy kis meglepetésem a számodra.
– …Meg…lepetés?
– Aha…
– Mi…milyen meglepetés? – Máté elhatározta, hogy mindenképpen lebuktat minket. Előrecsúszott alattam a kanapén és ágaskodó szerszámát az ily módon elérhetővé vált puncimhoz illesztette. Az ijedtségtől újra kalapálni kezdett a szívem, ahogy, reményeim szerint nagyon halkan, visszafojtva sóhajtottam, amikor makkja nagyajkaim közé simult.
– Na most miért sóhajtozol? – elszédültem az ijedtségtől…Basszus, ez a kurva telefon! Attila mindent hallott!
– … Azt hittem lesz egy nyugis délutánunk… itthon… kettesben – sóhajtottam újra, de próbáltam lemondóan. Közben magamban sikítottam – ugye nem hallottad?!
Számat és szemhéjamat is összeszorítottam nehogy eláruljam magam, amikor Máté a csípőjét megemelve belémhatolt.
– Ezt szeretnéd? –kérdezte férjem. Kínomban majdnem elnevettem magam – IGEN, EZT!
Megfordult ugyan a fejemben, hogy azonnal felugrok, de nem tettem. Igazán nem is akartam.
– Hát… ha már beterveztél valamit… akkor legyen úgy – válaszoltam végül. Máté lassan visszaengedte magát, aztán újra csípőemelés következett.
– Okés, akkor sietek!
– Siess! – mondtam Attilának és kinyomtam a telefont.
Ami aztán mellettünk landolt a kanapén és én már biztosan megkapaszkodva tudtam ellentartani Máté rohamának. Már nem akartam lassítani… csak élveztem minden mozdulatot, ahogy könnyedén csúszik bennem… ahogy feszít… melleim ugrálnak… Máté nyög… saját sóhajaim… Izmai játékát… Ez a gyönyörű fiú megint megcsinál…! Már nem érdekelt a ház előtti forgalom fikarcnyit se, nem érdekelt a férjem, nem akartam mást csak élvezni! Hirtelen megállt tövig bennem és csípőjével csak emelt… Csak pihegtem, ahogy lassan visszaereszkedett leengedve magával együtt engem is… Kérdőn néztem rá egy másodpercig, de aztán megértettem mi történik, megértettem, hogy mostantól én irányítok. Izmos mellkasára támaszkodva kezdtem emelgetni csípőm és hangot is adtam élvezetemnek… tudom, hogy szereti… tudom, hogy szeretem…SZERETEM!
Engedte, hogy úgy mozogjak, ahogy nekem jólesik… imádom, amikor szétfeszíti hűvelyem, ezért igyekeztem minél mélyebben magamba engedni… remegve mozgattam csípőm előre-hátra, néha körbe-körbe közben csiklómat folyamatosan ingerelte Máté szőrzete… Mellem újra a szájához tartottam és hangosan felnyögtem, amikor szívni kezdte kemény bimbóm… a másikat pedig erősen gyúrta. Szabad kezével fenekembe markolt és akkor éreztem, hogy elindul bennem a jól ismert érzés, aminek a végén a hőn áhított élvezet marad csak!
– Ne haragudj! – lökött rajtam hatalmasat Máté.
– Ez az kedvesem… lődd belém mindet! – kiáltottam.
És akkor megfeszült, hangosan felnyögött, vad és rendszertelen döfésekkel igyekezett szétszakítani… Ahogy éreztem a bennem tomboló, rángatozó, kőkeménységűvé vált férfiasságát, éreztem, hogy minden újabb lökésénél combom belső felén folyik belőlem forró magja, szája vákuumként szívja bimbóm, hűvelyem görcsösen szorítja őt… na akkor elszürkült minden… csak hangos nyögésünket, lihegésünket hallottam és puncim felrobbant… és vele felrobbant a világ.
Másodpercek, vagy percek múltán tűnt fel, hogy ujjaim elfehéredtek és fájdalom hasított beléjük, ahogy a támlát szorítottam… Akkor ráomlottam Mátéra és csak pihegtünk mindketten.
– Ha jól érzem jó kis adagot kaptam tőled…
– Hát, gyűjtögettem Neked egy kicsit – nézett rám mosolyogva.
Kisimította csatakos hajam a szememből és megcsókolt. Finoman, édesen…
– Nem akarlak kirúgni, de menned kéne! Nem akarom, hogy Attila itt találjon!
– Tudom… – sóhajtotta.
A szívem szakadt meg. Nem akartam, hogy elmenjen, de most nem maradhat, és ő is tudja jól, hogy még várnunk kell, amíg több időt tölthetünk együtt.
Összeszedte magát és felhörpintette narancslevét, elvégre is megdolgozott érte. Én pedig úgy, ahogy voltam, egy szál melltartóban kísértem a bejárati ajtóhoz. Nyitottam is volna az ajtót, de lábával megtámasztotta, derekamnál fogva lezseren magához húzott, és megcsókolt. Nyelve az enyémet kereste, aztán fullasztó és szenvedélyes másodpercek után kilépett a délutáni hőségbe.
Szerencsére, bár Attila nagyon mérges volt miatta, de még jó darabig várnom kellett, míg hazaért.
Máté távozása után azonnal sarkig tártam a teraszajtókat, hogy kiszellőzzön a lakás, még azon az áron is, hogy kissé felmelegszik idebenn a levegő. Rendbeszedtem magam egy kellemes tusolással, és míg vártam volt időm gondolkodni… A legfurcsább az volt, hogy egyáltalán nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert megcsalom a férjem… És nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert mindezt most a családi fészkünkben tettem…
A természetben de jó – 2. rész – Jól megbasztak
Hetek teltek már el azóta a hétvége óta, amikor Máténak adtam magam. Azóta semmi életjelet nem adott magáról, de az őszinteséghez hozzátartozik, hogy én sem kerestem őt. Nem mertem… Pedig nagyon szerettem volna beszélni vele!
Nem ismerem őt annyira, hogy biztosan el tudjam dönteni, vajon megbízhatok-e benne, vagyis nem beszél kis kalandunkról senkinek sem. A hideg is kiráz és a vakrémület kerülget, ha arra gondolok, hogy rajta kívűl még Roland barátja is mindent tud… Emesében megbízom, hiszen ha ő tud rólam valamit, akkor én is tudok róla. Sőt, ha emlékeztek, éppen el akarta mesélni, hogyan került testi kapcsolatba egy másik nővel, amikor hirtelen másképp alakult minden. Szóval félelemben teltek a napjaim, és azt kívántam bárcsak már évek választanának el attól a hétvégétől, és azoktól az eseményektől. Pedig nagyon jó volt…
A titkos eseményt követő hét első napjaiban nagyon féltem, hogy mikor jelentkezik valamilyen módon Máté, vagy hogy jelentkezik-e egyáltalán. Dehogy akartam én bármi bonyodalomba belemenni! Csak nagyon féltem, hogy kitudódik a dolog, és a férjem rájön, hogy megcsaltam… És a barátok, ismerősök, a gyerekeim, a család… Hhhúúúúúh… Még belegondolni is rossz! Szapultam magam, hogyan tudtam annyira hülye lenni. Ha amiatt most vége lesz az eddig kialakult nyugis, szeretetteljes életemnek…, nem is tudom mit csinálok, és hová bújok szégyenemben…! Ezért mindenképpen tisztázni kell a dolgok állását!
Ezek a gondolatok kavarogtak nap, mint nap a fejemben, de néhány hét elteltével már kezdtem kicsit megnyugodni, mikor egyszer csak csörgött a mobilom munka közben. Már rutinból megijedtem, pláne mikor láttam, hogy ismeretlen számról keresnek. Szerintem azonnal lesápadhattam, ami nem is kerülte el a körülöttem tevékenykedő kolléganőim, így barátnőm, Emese figyelmét sem. Felvettem, mert mindig felveszem…
– Igen, tessék…
– Khm… Jó napot kívánok, én XY Viktóriát keresném!
– Igen, én vagyok, tessék…
– Szia… Máté vagyok…
Térdeim remegni kezdtek – Úristen, ettől féltem! – pedig titkon számítottam rá…
– Egy pillanat, arrébb megyek, itt alig hallom önt!
A vonalat tartva zsebre vágtam a telóm, és kiléptem a folyosóra. Szerencsére üres volt.
– Itt vagyok! – suttogtam. – Szia…
– Szia… – aztán csönd.
– Mi van, elment a hangod? – próbáltam kissé oldani a helyzetet, pont én, aki azt hittem azonnal összecsuklom, annyira remegtem.
– Nem. Bocsánat, hogy a munkahelyeden zavarlak, de azt hiszem az a legalkalmasabb hely és időpont, hogy hívjalak…, mármint érted…?
– Értem, ne izgulj! Honnan tudod a számom?
– Kilestem Emese telójából…
– Aha. Miért keresel?
– Szeretnék Veled találkozni, ha ez lehetséges…
– Nem, ez nem lehetséges! – vágtam rá keményen.
– De én mégis szeretném… – mondta azt hiszem szomorú hangon Máté.
– Nem tartom jó ötletnek. Sőt kifejezetten rossz ötletnek tartom!
– Nem akarok semmit…
– Hát ne is…!
– De szeretnék Veled beszélni! – kérte.
– Nem hiszem, hogy kellene… (Pedig hajjaj,de még mennyire, hogy kellene, csak FÉLEK!)
– Nézd én úgy gondolom, hogy nincs miről beszélnünk… és csak reménykedem abban, hogy megbízhatom benned!… – tettem hozzá gyorsan.
– Természetesen megbízhatsz! De ne telefonon beszéljük ezt meg…!
– Nézd Máté, csak hogy érts! Az… az… egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt! Nincs folytatás és nem is lesz, érted?!
– Persze… értem…
– Rendben?!
– Persze…, rendben, de…
– NINCS de, hát nem érted mégse?! – rivalltam rá. – Kérlek NE csináld ezt velem… így is épp elég bajom van…!
– Épp azt akarom Neked elmondani, hogy…
– Ne, ne mondj semmit se, sőt HAGYJ BÉKÉN EGY ÉLETRE…! Kérlek…! – aztán kinyomtam a telefont.
Eleredtek a könnyeim, úgyhogy gyorsan a mosdóba bújtam. – Basszus, tiszta ideg vagyok… és hogy beszéltem vele… pedig csak… ő is azt akarta, amit én… tisztázni mindent… Én meg egy igazi Bunkó módjára majdhogynem elküldtem a picsába… sőt… Jézusom, tiszta ideg vagyok… hogy fogok így dolgozni?… És otthon…? Mi lesz, ha Attila észreveszi rajtam, hogy gáz van?!… Úristen, mi a francot csináltam?! – Idegem már gyomorremegéssel is kiegészült. Rohadtul éreztem magam, emlékszem, akkora szégyenként éltem meg a saját baromságom, hogy azt sem tudtam mit csinálok sokszor, csak azon csodálkoztam, hogy a kolléganőim nem vették észre a beszámíthatalanságomat. Nem úgy Emese, aki azonnal kiszúrta, hogy valami nem stimmel, de jó barátnőhöz illően, és ugye sejtvén miért is vagyok olyan amilyen, nem szólt semmit, sőt sokszor igyekezett kisegíteni a munkámban. Őszintén szólva ez a beszélgetés Mátéval azonban még inkább felkorbácsolta a szégyenérzetemet. – Úristen megcsaltam a párom…! A családom…! –
Visszalépve az irodába azonnal érdeklődtek, hogy ki volt az?
– Áááá, azt hittem, valami hivatalos ügy, de csak egy nyelvtanfolyamot akartak rám sózni valami Kft-től… – Ezzel aztán el is ült a dolog és minden zajlott tovább a megszokottak szerint.
Munkánk végeztével aztán hazafelé indultunk, amikor kilépve az utcára azonnal felfedeztem Máté kocsiját. Hirtelen megdermedtem a jeges rémülettől, de Emese, akivel eddig beszélgetve sétáltunk kifelé, elköszönt és átfutott Mátéhoz a túloldalra. Beült, majd elhajtottak. Kicsit megnyugodtam és sétálva indultam hazafelé. Bár innen messze lakunk, és busszal kéne mennem, de inkább ki akartam szellőztetni az agyamat. Atyavilág, de megijedtem az előbb, hogy Máté esetleg rám vár…! De ilyen felelőtlen hülye nem lehet…! Aztán úgy megnyugodtam, amikor Emesével elviharzottak, hogy szó szerint a mellkasomban valami megmagyarázhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ahogy így séta közben kavarogtak a gondolatok a fejemben megcsörrent a telefonom. Azonnal felismertem a számot. Kicsi zavart éreztem magamban, de felvettem, mert mindig felveszem.
– Na szia! – köszöntem bele könnyedén
– Szia! Ne tedd le kérlek!!
– Nem fogom…
– Jó…csak annyit akarok, mondani, hogy…
– Honnan tudod, hogy most épp alkalmas az idő, hogy felhívj?
– Láttalak pár perce, amikor kijöttetek, és a visszapillantóban figyeltem, hogy nem a busz felé indulsz…
– Aha… és minő következtetést szűrtél le ebből…?
– Viki! Tudom, hogy nem akarod, de…
– Tehát? Hallani akarom! Addig nem leszek jó beszélgetőpartner. – valami megmagyarázhatatlan okból kezdtem élvezni, hogy játszadozom vele, és hergelem.
– Szóval tudom, hogy nem akarod…
– Mit is?
– Hmmm… Viki! Beszélnünk kell!
– Tudom… – ez nem a játék ideje, jöttem rá, és ráeszméltem, hogy nekem most szégyenkeznem kellene… de megdöbbenve tapasztaltam, hogy valamiért most nem…!
– Na végre… Tisztázni akarom csak Veled a helyzetet, ne félj!!
Tényleg normálisnak hatott, és direkt nem akartam semmi hátsó szándékot felfedezni a mondandójában, és kicsit zavarban is voltam a délelőtti hisztérikus bunkóságom miatt, és ugye én is tisztázni akartam a dolgokat… hát akkor legyen.
– Hát akkor tisztázzuk.
– Mikor lenne alkalmas Neked?
– Nem tudom.
– Valami közelebbi, esetleg?
– Tényleg nem tudom!
– Nem is akarod tudni…
– Ne szórakozz velem, srác! – rivalltam rá. Aztán ráébredtem, hogy ugyanazt játsza, amit én pár másodperce.
– Ha nem tudom, akkor nem tudom és kész. – jelentettem ki.
– Most szívem szerint azt mondanám, hogy keress meg, ha már tudod, de most megkérlek még egyszer: Tisztázni szeretném Veled a helyzetet, ezért hadd találkozzam Veled valamikor, valahol…!
– Jó.
– De mikor érsz rá?!
– Nem tudom…
– Bazzz…
– Ez a hét nem alkalmas nekem, Máté, az biztos. Talán a jövő héten.
– Közelebbi időpont tényleg nem alkalmas?
– Tényleg! Ez a hetem nagyon sűrű.
– Hát legyen, akkor jövő héten… és mikor?
– Tudod mit? Majd felhívlak, most már úgyis ismerem a számod.
– Aha…
– Ha azt mondom felhívlak, akkor felhívlak!
– Kíváncsi leszek… Egyébként mindkettőnk érdeke…
– Na most már le kell tennem.
– Akkor hívj kérlek, de tényleg!
– Szia…! – és kinyomtam.
Kicsit még mosolyogtam is talán, hogy sikerült kicsit felhúznom. És valahogy meg is nyugodtam, így már bátrabban igyekeztem hazafelé.
Bár a hétvégét kettesben terveztük eltölteni a férjemmel, de péntek este sűrű elnézések közepette, hogy már szinte elnevettem magam, Attila „elkéretőzött” tőlem, hogy ő bizony elmenne horgászni másnap már hajnalban a haverokkal, mert a Pistiéknek is most jó, és különben is. Én pedig jó asszonyhoz méltón szépen elcsomagoltam neki az elemózsiát, megvarrtam az elszakadt kempingszékét, és becsempésztem a hátizsákjába egy kis házilag készített süteményt és néhány sört is. Olyan hálás volt, hogy minden „balhé” nélkül belementem a programmódosításba (ami nem rám vall egyébként), hogy megajándékozott egy nagyon szép éjszakával is. Reggel aztán elégedetten, viszont annál fáradtabban indult neki a hétvégének hajnali 4-kor.
A délelőtt folyamán aztán a srácokat is elindítottam a nagyszülőkhöz az eredeti tervek szerint, én pedig nekiláttam kinyalni a lakást, mosni, és főzni valami finomat is ebédre.
Aztán ebéd közben jutott eszembe mit beszéltem meg Mátéval. Legott felhívtam hát, ahogy ígértem.
– Szia… – vette fel csodálkozó hangon.
– Szia. Mi van meglepődtél?
– Meg. Nem vártam, hogy pont ma felhívsz? Tényleg hogy-hogy pont ma?
– Van pár szabad percem… tehát a találka és tisztázás a téma.
– Okés, akkor tudsz valamit mikor érsz rá?
– Tudok. Most.
– Hogy… mi van?
– Most ráérek!
– Gáz van…? – kérdezte félénken.
– Nincs, nyugodj meg! Csak most ráérek és kész. És Te?
– Hát… én is.
– Akkor találkozzunk valahol, ahol kényelmesen megbeszélhetünk mindent!
– Rendben… még mindig nem térek magamhoz…
– Na akkor kapd össze magad, és találd ki, hová menjünk!
– … Figyelj, félre ne érts, de szerintem a legalkalmasabb hely… az a lakásom…
– MÁTÉ!! – hirtelen begurultam.
– Ha tényleg nyugodtan akarunk beszélgetni, márpedig én azt szeretném, akkor mindenképp ez lenne a legjobb.
– Pfhúúú – fújtam egy nagyot. Iszonyatosan zakatolt az agyam, most mit csináljak?! Egy nyugodt beszélgetéshez nyugodt hely kell… ez igaz, de…
– Azt sem tudom hol laksz… – adtam meg magam aztán könnyedén.
– Ezen könnyen segíthetünk. Ha busszal jössz…
– Kocsival megyek.
– Rendben, akkor mondom hova… – és elmondta. Ezek szerint az egyik friss építésű lakóparkban bérel, vagy vásárolt lakást a második szinten.
Megbeszéltük, hogy úgy egy óra múlva odamegyek. Miután letettük a telefont leültem a fotelba és minden hülyének és baromnak elmondtam magam, hogy bemegyek a „sasfészekbe”.
Az ebédemet be sem fejezve lezuhanyoztam és öltözködni kezdtem. Nyár lévén jó idő, tehát rövid, könnyű cucc, azaz felvettem egy kekiszínű rövidnadrágot, ami épp a fenekem alá ért, hozzá egy feszülős fehér fölsőt kedvenc csipkés melltartómmal, és egy ízléses fanyaklánccal.. A hozzáillő fehér bőrpacskerba is belebújtam és a kulcsokat felmarkolva indultam a bejárat felé, amikor elhaladtam az egész alakos tükör előtt az előszobában… Elhűlve tértem magamhoz a tükörképem láttán. – Úristen, ennél kihívóbbra nem is sikerülhettem volna! Ajjajj ez így nem lesz jó! – És már futottam is volna újra kreálni az öltözéket, amikor aztán az órára pillantva konstatáltam, hogy elkések, ha sokat szórakozom. – Na jó megyek így. Remélem nem érti félre ez a siheder!! –
– Hello Szomszédasszony! – ahogy a garázsajtót nyitottam fel a szomszéd 18 éves fia húzott el mögöttem bringával.
– Hello Szomszédsrác! – (csak így hívtuk egymást) kiabáltam vissza, aztán hatalmas puffanásra fordultam a szomszédék háza felé (kertes házas övezetben lakunk). Szomszédsrác vöröslő arccal állt a biciklije kormányával a lába között, szorosan rátapadva a bejárati kiskapujukra. Gyorsan levezettem magamban az eseményeket, miszerint Szomszédsrác plenyóban engem figyelt, ahogy a garázsajtóval nyújtózkodom, de közben hazaérkezett és telibedurrantotta a bezárt kiskertajtót. Na erre nevetni kezdtem.
– Te, nem ám bezúzod azt a kiskaput! – nevettem.
Szegényem teljesen romokban lekászálódott a bicikliről, majd gyorsan eltűnt a lakásajtóban. – Na megvan a mai búnkó beszólásod, Viki! Gratulálok! – mondtam magamnak.
Gyorsan haladtam, hétvége lévén szinte kihalt az egész város. Az egyik körforgónál befütyült néhány macsó a szomszédos autóból az ablakon és ujjukkal mutatták az egyezményes jelet, miszerint erősen elnyertem a tetszésüket. Kicsit megijesztettek, mert néhány utcán keresztül követtek és közben folyamatosan villogtattak mögöttem, miközben én minden baromnak tituláltam magam a nyilvánvalóan kihívó öltözködésem miatt. De aztán nem sokkal a cél előtt szerencsére elkanyarodtak másfelé Én pedig megérkeztem a lakótelepre, ahol Máté lakik. Hamar megtaláltam a megfelelő épületet. Leparkoltam az emeletes ház előtt, de nem szálltam ki még néhány percig – biztos, hogy fel akarsz te ide menni?! – morogtam magamban. – Inkább húzz el, amig lehet!… De tisztáznunk kell mindent… most már nem ijedhetsz meg a cél előtt…! Rendbe kell hoznod a dolgokat, Viki! – Hirtelen kiugrottam hát a kocsiból és még mielőtt meggondolhattam volna magam már be is ütöttem a kapucsengőn a számot. Máté beengedett, aztán felfelé indultam remegő térdekkel. Nehezen szedtem a lépcsőfokokat, úgy éreztem magam, mint valami kiskamasz, aki először megy fel élete ELSŐ nagy szerelméhez.- Acélozd már meg magad te! – kiabáltam magamban. – Hülye vagy?! Ne félj! Megbeszéltek mindent, aztán angolosan eltűnsz! – Kezdtem bepörögni saját idegességemtől. És az nem jó jel, mert előbb-utóbb nagyon bunkó leszek, pedig most nem akarok az lenni.
Közben felértem és hallottam, ahogy kulcs fordul a zárban és a szemközti ajtó feltárult. Máté kissé hiányos öltözékben állt előttem (egy szál rövidnadrágban), s éppen vizes haját igyekezett szárazzá tenni. Akaratlanul is végigmértem és izmai játékát figyeltem , ahogy a törülközőt a nyaka köré tekerte. Nyeltem egy nagyot.
– Szia… – nyögtem elhaló hangon.
– Szia…
– Itt vagyok ahogy ígértem – mondtam aztán.
– Már nagyon vártalak…! Kerülj beljebb! – állt félre az utamból.
Emlékszem egy pillanatra behúnytam a szemem, ahogy ellépve mellette megéreztem tusfürdője férfias illatát.
– Hát itt laksz… – konstatáltam.
– Itt. – állt mögém szorosan, vállaimra téve finoman a kezét – Nézz körül nyugodtan. Érezd magad otthon!
– Azaz nekiugorhatok takarítani, mi? – kérdeztem élcelődve.
– Ha találsz valami takarítanivalót, akkor nyugodtan.
– Ne légy nagyképű!
– Nem vagyok…
Beljebb léptem, s elámultam a kis lakás kialakításán. A konyha úgy volt kialakítva, mint valami tengerparti koktélbár, a szekrények teteje felett nádból készített kis féltetőkkel, az egyik fal megbontva a nappali felé, s minden elem napsárga és zöld színekben keveredik egymással beleértve a falat is. A nappaliban szép fa és rattan bútorok, és sok növény és még több fény! A kisebbik szobába, ami sötétítve volt, direkt nem néztem be, gondoltam az a háló, az engem nem érdekel! Ahogy végigámultam a lakásban nem tudván lenyugodni idegességemben észrevettem, ahogy Máté méreget. Hirtelen szembefordultam vele, ő pedig igyekezett elkapni a tekintetét a fenekemről.
– Mit bámulsz?!
– Szerinted?
– Nem ezért jöttem!
– Aha…
– Mi az hogy „aha”?! – rivalltam rá.
– Kérsz valamit inni?
– Nem! – vágtam rá azonnal dacosan.
– Durcika. Még egyszer kérdezem: megkínálhatlak valamivel? – és mosolygott!!
– Mi az hogy durcika?! – förmedtem rá.
– Ne hisztizz…
– Nem hisztizek!
– Szóval adhatok valamit inni?
– Nem!
– Akkor foglalj helyet! – és a konyha felé indult – Hisztérika… –tette hozzá még mosolyogva.
– MI AZ HOGY HISZTÉRIKA?! – Mit képzel ez magáról, kivel beszél…?! – fújtattam ekkora sértés hallatán.
– Az olyan, mint Te most… – szólt vissza a konyhából.
– MUSZÁLY NEKED ÁLLANDÓAN VISSZASZÓLNI?! –most már aztán kezdtem tényleg begurulni – nyugi, ne rontsd el!… rendezned kell a dolgokat!… – próbáltam magam csitítgatni.
– Muszály… Egy beszélgetésben az egyik partner válaszol a másiknak, ez így zajlik, tudod.
– Na vegyél vissza srác!
Közben megjelent két nagy pohár üdítővel a kezében, amiket aztán a kis üvegasztalra rakott. Az egyik szekrényhez lépett, kinyitotta és a polói között kezdett turkálni. Én meg ahogy izmai játékát figyeltem a hátán, azonnal észrevettem a gerincétől kiinduló négy párhuzamos karmolásnyomot. Gonoszul elvigyorodtam és mögé léptem.
– Kiscica betámadta a nagy medvét? – kérdeztem kaján vigyorral a képemen, miközben ujjaimmal megérintettem a karmolásnyomokat.
Ő hirtelen megpördült és zavartan nézett rám .
– Öööö… nagymami kutyájával játszottam, az ugrott rám….
– Nahát, Téged már a kutyák is molesztálnak? – próbáltam elképedő arcot vágni, de aztán kitört belőlem a nevetés.
Máté erre elkapta a kezeimet és magával penderítve engem is hirtelen nekiszorított a közben bevágodó szekrényajtónak. Kezeimet a fejem mellett a szekrényajtónak támasztva nézett rám fújtatva, mint valami bika.
– Na mi az, fáj az igazság?! – hergeltem tovább.
Már nem voltam ideges, tudtam jól, hogy miért jöttem ide, hogy mit akarok még ha szégyenkezni is fogok utána! Máté is tudta mire megy ki a játék. Hozzámhajolt és mohón kezdte csókólni a szám, szinte faltuk egymást. Közben ficánkoltam, próbáltam szabadulni szorult helyzetemből, de Máté erős karja nem engedett. Ezért beleharaptam a nyelvébe, mire elrántotta a fejét és polón keresztül a melleimet kezdte harapdálni előbb vadul, majd hallván sóhajtozásomat, finomabban. Aztán elengedte kezeimet melleimet továbbra is harapdálva és minden teketória nélkül lerántotta rövidnadrágom kis sliccét és a gombot leszakítva vadul a bugyimba hatolt. Én pedig a szekrény tetejébe kapaszkodva továbbra is az ajtónak feszülve kezdtem sóhajtozni, amikor megéreztem ujjait másodpercek alatt(!) benedvesedett barlangomban. Pár másodpercig nyárfalevélként remegtem, ahogy a csiklómat izgatta, de érezte, hogy nem kell itt neki már előkészíteni semmit sem, úgyhogy leguggolt és bugyimmal együtt lehúzta rólam kis nadrágom… Aztán a vágytól azonnal szélesre tárt combomon végigsímitva hirtelen nagyon vadul, nagyon mélyen belenyalt pinámba.
– Arrrrghhhh – nyögtem.
Fenekembe markolt keményen, egyik combom a vállán és lefetyelte kis és nagyajkaimat, csiklómra is rá-rátapadva, aztán nyelvével újra és újra nagyon mélyen belémszántott… hangosan sóhajtoztam…
– Dugj meghhhh! – sóhajtottam nehezen szűrve a szavakat a fogaim között.
De ő csak markolta keményen a fenekem és nyelvével vadul kínozta puncim… Aztán egyszer csak felállt, nedveimtől csillogó száját az enyémre tapasztotta… És nyelve most az enyémet kergette vadul… éreztem saját nedveim ízét a számban, és ha lehet még jobban bepörögtem…
– Dugj már MEEEGHH! – lihegtem, amikor szabadultam a csókból.
– Miért akarod annyira? – kérdezte kajánul vigyorogva.
– HÜLYE! – nyögtem hangosan, próbáltam a szemébe nézni.
– Hallani akarom! Miért? – kérdezte újra miközben egyik kezével mellem masszírozta, a másikkal pedig mélyen bennem matatott.
– Ne szórakozz velem… KÉRLEK!
– Miért dugjalak meg hadd halljam!
– Mert… KÉRLEK…!
– Ez nem elég.
– Mit… akarsz…úuuuuhhh… hallanihh…? – Közben újra egész testemben remegni kezdtem, ahogy egyik ujjával a csiklóm is elkezdte szorgosan simogatni.
– Az igazat. Tehát miért?
– Merthh … erre várok … mmmhhh… hetek ótahhh…!
– Tényleg?
– Té…ényleghhh…
Aztán éreztem ahogy makkját ajkaim közé illeszti… és… VÉGRE … VÉGREHHH … BETOLTA AZT A GYÖNYÖRŰ, VASTAG SZERSZÁMÁT! Kezeivel a combjaim alatt átnyúlva erősen megmarkolta fenekem és a levegőbe emelve lassan hatolt belém…
– Auuuuaaahhhhh… mondtam a plafon felé emelve a tekintetem, ahogy éreztem, hogy fokozatosan kitölti puncimat. És nyögött ő is, ahogy egyre beljebb tolta magát a forróságba…
Isteni érzés, amikor teljesen szétfeszíti bensőm… Aztán lassú mozgásba kezdett… Homlokáról verejtékcseppek indultak édes ajkai felé, amit most újra számra tapasztott… Nyelvünk finoman simogatta a másikét… Nyakát átölelve, tarkóját símogatva rágcsáltam finom, érzéki ajkait…
Aztán kihúzta magát belőlem és óvatosan leengedett.
– Várj… ez így nagyon kényelmetlen… gyere!
Kézenfogott és maga után húzva a hálószobája felé indultunk. De az elsötétített szoba ajtajánál nem jutottunk tovább. Az ajtófélfához szorított és finoman magához ölelve újra megcsókolt… Kezeimet a magasba emelve lehúzta pólóm … és melleim közt fityegő láncom…
– Gyönyörű vagy! – suttogta.
– Köszönöm… igyekszem… – válaszoltam halkan.
Csak nézett rám vágytól csillogó szemekkel és ujjaival az ajkaimat símogatta. Aztán felsóhajtottam, amint egyik mellem kiemelte a tartójából és bimbóm a szájába véve szopogatni kezdte. Pár másodperc után azonban ellöktem magamtól, elszakítva érzékeny cicim csodálatos ajkaitól, és csábosan mosolyogva lassan hátrálni kezdtem a franciaágy felé. Elérve azt leültem, magam mögött megtámaszkodtam, szélesre tártam combjaimat feltárva előtte vágytól remegő puncim és vártam, hogy közelebb lépjen végre. Nem váratott magára … elém térdelt és mélyen végignyalta remegő puncim … felsóhajtottam … aztán szorosan magához ölelve feljebb emelt az ágyban, fölém támaszkodott, és dorongját barlangom bejáratához illesztette … de nem hatolt belém, hanem csiklómat kezdte inkább símogatni makkjával az őrületbe kergetve ezzel engem … egész testem remegett a vágytól … csípőm vonaglott, fel-le emelgettem, köröztem, próbáltam magamba csúsztatni rúdját …
– Tedd… már be! –nyögtem csípőm táncoltatása közben.
Megkegyelmezett … Egyetlen mozdulattal tövig vágta magát beléMMMMMMMMMMMHHH … És úgy maradt … Teljesen felnyársalva engem a fantasztikus, vastag dorongjára … Levegőt alig kaptam, ahogy éreztem, hogy csak izmaival mozgatja magát mélyen odabenn … valahol a gyomrom környékén … éhes puncim pedig csak szorította álmai kéjrúdját…!
OOOAAAHHHHHHHHH – nyögtem fel, ahogy kihúzta magát belőlem teljesen, majd újra tövig belémhatolt …. szája újra bimbóm kényeztette … majd kicsomagolta másik mellem is és finom nyelve felváltva körözött bimbóimon … miközben finoman, lassan mozgott bennem … Lábam átfontam a derekán, kezemmel pedig fenekét igyekeztem minél mélyebbre tolni, hogy még jobban kitöltsön… szakítson szét…! AAAAAHHHH … fantasztikus … minden egyes mozdulatánál teljesen kihúzza magát belőlem, majd újra teljesen elmerül … hallom éhes, többet és többet követelő puncim cuppogását … Máté lihegését, elnyújtott nyögéseit…!
Csípőm mozgatásával és néha feneke csapkodásával igyekeztem nógatni, hogy váltson gyorsabb tempóra, mert már megőrülök … Élvezni akarok … mmmmhhh… és érzem, hogy közeledem…! Hirtelen ötlettől vezérelve körmeimet a hátába vájtam .
– A kutyádhh… is így… karmolt…hmmmhh…? – próbáltam kérdezni érthetően nyögéseim közepette.
– Ne csináld! – kérte felnyögve.
Erre körmeimet még jobban belemélyesztettem hátába…. gyorsított… pillanatra kinyitva szemem láttam, ahogy melleim ugrálását figyeli… és gyorsít… aaaaaaaahhh… hosszú percekig lökött így … uuhhh … és akkor elindultam az áhított úton! Körmeimmel hátát karcoltam … szándékom szerint próbáltam finoman, de azt hiszem túl erősre sikeredett … uuuuuhhhh … Máté elkezdte ide-oda dobálni magát, hogy kezeimet lerázza magáról…azt hiszem … mindeközben olyan élvezetben részesített, amit még nem éreztem soha … rángatózása közben ezerféle módon feszítette szét lüktető puncim … úúúúúúúúúúúhhh…….. Aztán izmos karjába kapaszkodtam … ő gyors tempóban lökött …. lábaimmal derekát préseltem és éreztem, eljött a VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGHH…
Forgott velem a szoba … Máté őrült tempóban pumpált … testem ívbe feszült és akkor felkiáltottam az élvezettől … AAAAAÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH………………
Aztán már csak arra emlékszem, hogy Máté lassulva mozog még bennem figyelve minden rezdülésem. Majd kiszállt és csak símogatta remegő, pihegő testem… Lihegve mellémheveredett én pedig szorosan hozzábújtam, és csak élveztem finom cirógatását…
Elszenderedtem…
– Meddig érsz rá, Kincsem? – ébredtem halk kérdésére.
– Szeretem, ha így hívsz. – mosolyogtam rá. – Hogy meddig…? Nem tudom. Talán még 1-2 órát. Attila horgászni ment a haverjaival, ilyenkor előfordul, hogy csak másnap jönnek meg.
– Akkor pucolhatod majd a halakat, mi?
– Ja…
– Gondolom nem az a kedvenc elfoglaltságod…
– Hát nem annyira… Te talán többet tudsz a kedvenc elfoglaltságomról… – mondtam halkan a plafont bámulva.
Máté fölémhajolt, keze hasam és melleim símogatta finoman miközben megcsókolt. Édes ajkai nagyon finoman tapadtak az enyémre.
– Nem kényelmetlen, hogy még mindig rajtad van? – emelte meg melltartóm.
– Nem – válaszoltam – szeretem ezt a darabot, pont, mert nagyon kényelmes.
– És rendkívűl szexi! – tette hozzá.
– Igen? Mi tetszik rajta?
– Nem rajta… benne… – és nyelvével finoman körbenyalta egyik bimbóm, majd szájába szívta és szopogatni kezdte.
– Szomjas vagyok! – emeltem fel fejét a cicimről – adsz valamit inni? – kérdeztem csicseregve, szemeim ide-oda forgatva.
Máté nem szólt semmit, hanem felkelt az ágyból és kiment. Elrendeztem melltartóm, felvettem a pólóm, aztán utána indultam. Ő közben már a nappaliból hozta a tele poharakat.
– Öntök újra, mert ez már nem annyira hideg.
– Köszönöm, nekem így is megfelel – vettem el tőle az egyiket.
– Biztos?
Válasz helyett belekortyoltam, aztán csak mosolyogtam rá. Teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy ebben nagy szerepe van Máté közelségének, és a fantasztikus szeretkezésnek. Vajon melyik nő nem nyugszik meg, ha így karbantartják??
– Mindenesetre én öntök magamnak másikat.
– Ne pazarolj!
– Nem áll szándékomban, de én így melegen nem annyira komázom.
A konyhába léptünk hát, és elégedetten figyeltem, ahogy izmai játszanak testén, miközben a hűtőhöz lép, majd tölt magának. Félmerev szerszámára terelődött figyelmem – de hiszen ő még…!!
– Szegénykém, Te még nem is kaptad meg amit akarsz –léptem hozzá szemeimet ártatlanul nagyra tágítva.
– De magkaptam… – mosolygott rám nagy barna szemeivel, és magához ölelt.
– Úgy gondolod? – kérdeztem huncutul a szemébe nézve.
– Inkább remélem… – mondta halkan. Megcsókolt. Nyelve lágyan simult enyémhez.
– Ezt majd még megbeszéljük, de most… más dolgom akadt! – bontakoztam ki az ölelésből és lenyomtam őt az egyik székre.
Eléguggoltam, kezembe vettem félmerev ékességét és finoman masszírozni kezdtem. Már a második-harmadik mozdulatnál bekeményedett! Csak figyeltem ezt a gyönyörű darabot és percekig csak simogattam … Néha-néha megrándult, s Máté szaporábban kezdte venni a levegőt, én pedig néha-néha megnyaltam makkja csúcsát … vagy nyelvemmel a féket izgattam és csak masszíroztam keményen, miközben a szemébe néztem … Éreztem magamon hogy egyre jobban felizgulok, mellbimbóim a polót készültek átszúrni, a forróság nőttön-nőtt lábaim között. Nem bírtam tovább csak nézegetni Máté gyönyörű darabját és a számba engedtem … Felhördült, ahogy igyekeztem minél mélyebbre engedni torkomban. Közben hirtelen ötlettől vezérelve két ujjam benyomtam forrósodó puncimba – mmmmmmmmmhhhh – nyögtem fel. Egészen fiatal korom óta nem jártattam az ujjaim magamban … Elbódított a gondolat, hogy Mátét is és magam is izgatom egyszerre, szaporábban kezdtem hát bólogatni, élvezve, ahogy feszíti a szám … Sóhajtozott a szentem rendesen, ahogy meg-megránduló férfiasságán dolgoztam … Közben kihúztam magamból ujjaimat és csiklóm kezdtem símogatni … mmmmmhhh … lábaim remegtek, mint a kocsonya … mmmmmmmhhh … tiszta lucsok voltam már …
Nem bírtam tovább felugrottam, Máté fölé léptem, dorongját barlangom nyílásához illesztettem és beleültemmmmmmmmmhhh … íííhhh … sikkantottam … oooohhhh nyögött ő, amikor a tövéig magamba fogadtam … aztán csak ültem mozdulatlanul szemem a szemeibe fúrva és élvezve, ahogy szétfeszíti bensőm …
– Hány éves is vagy…? – suttogtam a kérdést miközben fülét kezdtem rágcsálni és átkaroltam a nyakát.
– 23…
– Hogy lehet … – közben csípőm mozgatni kezdtem lassan – egy ilyen… „kisfiúnakhhh”… ekkora élvezetet adó … tehetségehh…? Hmhhhhh…?
Válasz helyett kezeimet a magasba emelte és újra lehúzta pólóm.
– Ezt teljesen fölösleges volt visszavenned…! – suttogta. Majd kikapcsolta melltartóm és lehúzva rólam azt is eldobta valahová … magához húzott … szája a számat kereste … és nyelvünk ismét egymást símogatta finoman, miközben hangosan szuszogtunk levegő után …
– Meg sem… beszéltük, hogyan védekezzünk…! – hívta fel a figyelmem e komoly hiányosságra két csók között.
– Mint ahogy mást semmmmhh…! – nyögtem válaszul.
– Felhúzzam az esőköpenyt…, vagy elég, ha Kelenföldnél kiszállok…?… Asszem most már nem fogomhh… bírni magammm… visszatartanih…
– Legyélh … nyugodt… ohh, és csak fejezdhhh… beh…, amith… elkezdtélhhh…! – próbáltam még tiszta fejjel válaszolni.
Igyekeztem minden irányba tekerni a csípőm … néha magamnak is fájdalmat okozva ezzel … Makkja méhem ostromolta … és szinte szétszakított örületes vastagsága…! Ez a gyönyörű … vastaghhh … dorongghhh … vállára borulva, nyakába erősen kapaszkodva sóhajtoztam … egyre hangosabban … csípőm egyre vadabbul táncolt … hátradőltem … Máté a csípőmnél fogva tartott … fejem lelógattam … aaaaahhhh … hajam a járólapot söpörtehh … egész testemen remegés futott át, amikor egyik ujjával a feszültségtől szinte szétpattanó csiklóm megsímogatta …
– Csodálatos vagyh… kis ribancomhh…! – sóhajtotta, miközben közelebb húzott magához és szájába szívta remegő mellem kőkemény bimbóját … uuuuhhhh …
Még mindig hátrahajtott fejjel nyögdécselve élveztem … arrrghhh … ahogy kitölti forró hűvelyem … és erősen szívja mellbimbómhhhh … aztán nyakába kapaszkodva felhúztam magam … rámnézett lángoló barna szemeivel … megcsókoltam … mmmmmmmmhhhhh… nyögtem a szájába, ahogy felemelkedtem szerszámáról … aaaaooooaaaah…nyögtünk mindketten, amikor visszaereszkedtem … aztán újra és újra fel és le … fel és le … Máté közben elmarta egyik mellem és gyúrta … csak gyúrta … míg másikat a szájával kínozta … kőkemény férfiassága pedig lüktető puncim igyekezett kikészíteni … Közben eszembe villant egy emlékkép az első együttlétünkből a hegyről … Felemeltem fejét és nyelvem szájába fúrtam … aztán hirtelen felemelkedtem róla, és csodálkozó tekintetétől kísérve hátat fordítottam neki és a konyhapultra támaszkodtam…
– Gyere, csinálj meg így is! – szóltam aztán megtekerve a csípőm. – Ezt szereted!!
Épphogy kimondtam már éreztem is ahogy dorongja feszíti szét ajkaim és furakodik belém …. jó mélyen oooohhh …
– Te akartad!
Hónom alatt átnyúlva újra megmarkolta mindkét mellem és elkezdődött a kínzás! … Elég jól kitágultam már az elmúlt percekben, amit az ölében töltöttem, úgyhogy most akadálytalanul (nem, mintha eddig lett volna) döngethetett … de most még finoman mozgott … közben ujjaival mellbimbóimat morzsolgatta … ez a póz engem is nagyon izgat … ahogy fel vagyok nyársalva tehetetlenül … csak sóhajtozva tudtam levegőhöz jutni … nyögdécselve … egyik kezem az övére szorítottam, és így ketten gyúrtuk a mellem …úúúúúúhh … érezte, hogy erősebben is csinálhatja, ezért megszorította … mindkettőthh … hihetetlenül felizgatott, hogy közben a fülembe lihegett folyamatosan … Igenhhh … Ezt az élvezetet ÉN okozom nekihh … csókolta a hátam … elhúztam a hajam, hogy könnyebben hozzámférjen … aztán szabadjára engedte melleim és felegyenesedett … keményen megmarkolta a csípőm … és megkezdődött az igazi kínzás…! Őrült tempóban, minden mozdulatánál tövig vágta belém a fullánkját … öle keményen csattogott a fenekemen … mindkettönkről folyt az izzadtság … a tenyerem annyira csúszott a munkalapon, hogy alig bírtam tartani magam … csak lihegtem, nyögtem hangosan … csukott, néha összeszorított szemekkel…, ahogy keményen döngetett hátulról …. oooooooooaaaaahhh … kiabáltam …néha biztos, hogy betört a méhembe is(!)… mert… néha fájt … nagyon … Könnyedén siklott kitágult hűvelyemben … és hörgött … és … őrületes tempót diktált … kiabáltam … nyögtem … hangosan …
– Ez az… add el a lakást, RIBANC! – sziszegte.
És én csak lihegtem … nyögtem … kiabáltam … és próbáltam tartani magam … bár ha Máté nam tart olyan erősen … akkorhh … márh … régh … elestem volna … Már a konyhafalnak támaszkodtam és felegyenesedtem kissé … próbáltam ellépni előle … de nem engedett … így mégh … soha … nemh … hajszoltakh … megh … Próbáltam kezemmel eltolni kicsit magamtól …
– Vigyázzhh… rámh! – kiabáltam (kiabáltam?) nyögtem neki.
Azonnal lassított … de csak addig, amíg újra ki nem toltam felé a fenekem. Hirtelen egy nagyot csapott a fenekemre … majd tövig belém vágta magát újra … aztán megint csattant a fenekem … égett a tenyere helye …
– Ne bántshh…! – kértem lihegve.
Újabb csattanás …
– NE BÁNTSHH…!
– Ez az… kiabálj csak, Ribanc!
Felegyenesedtem, hogy ellépjek előle …
– Nemhhh… vagyokhhh … !
Nem tudtam végigmondani … ahogy felálltam Máté egyik karjával szorosan magához ölelt … elkapta egyik mellem … szorította … két ujja közt morzsolta bimbóm … csókolta a vállam … és mozgott tovább … hátrafordítottam a fejem, amennyire bírtam …
– Kérlek ne bb…! – sóhajtottam volna, de kővetelőző nyelve azonnal a számba furakodott.
Őrülten fel voltam izgulva … és izgalmamnak csak jót tett ez az egymás szájába lihegős csók … visszatámaszkodtam a pultra … Máté újra megmarkolta csípőm, és újra keményen gyötörni kezdte pinám … felkiáltottam fájdalmamban, ahogy fullánkját a gyomromba tolta … Azonnal visszavett a vehemenciájából … és egyik kezével lábam közé nyúlva izgatni kezdte csiklóm … ! – Atyaisten! … Ez őrült jó! -… Remegtem egész testemben … Lábaim alig bírtak megtartani … Csodálatos darabja dugattyúként dolgozott bennem … ahogy egyre fokozódott izgalmam … már nem éreztem fájdalmat sem … Máté pedig … újra elkezdett hajszolni … könnyedén siklott bennem … keményen lökött … és keményen tartott … csiklóm és puncim együttes kínzása pedig meghozta gyümölcsét … Hirtelen tört rám az orgazmus … hűvelyem görcsösen szorította kielégülése tárgyát …ÚÚÚÚÚÚÚÚÚHHHHH … felsikkantottam … ÍÍÍÍÍÍÍHHH … nem bírtam tovább tartani magam …hirtelen összefolyt előttem minden … lábaim összerogytak … de nem estem össze … Máté a csípőmnél fogva a levegőben tartva hatalmas lökésekkel kínozta tovább az élvezettől görcsölő pinámhh … Orgazmusom ködén keresztül hallottam hörgését … és érzékeny, meggyötört puncimban éreztem dárdája vibrálását … rángatózását …
Most elégültem csak ki igazán … tudtam, hogy Ő is elélvezett … belémélvezett …
Kényelmes ágyában tértem magamhoz. Lábaim remegtek, esélyem nem volt, hogy fel tudjak állni. Ő is mellettem fekve kapkodott levegő után.
– Jól vagy…? – kérdezte kicsit lihegve aggodó tekintettel.
– Most már igen! De hogy megmaradok-e…? – lihegtem.
– Megijesztettél…
– Miért…?
– Azt hiszem… talán elájultál…
– Ááááá…
– Kincsem…! – ölelt magához és megcsókolt…
Hozzábújtam. Régen nem éreztem már, hogy ennyire jó hozzábújni valakihez. Boldogan szenderedtem el.
Arra tértem magamhoz, hogy a hasamat cirógatja. Rámosolyogtam, de aztán hirtelen megijedtem. Teljesen elvesztettem az időérzékem.
– Hány óra? – ugrottam fel ijedten.
De ő csak mosolygott, mintha ő lenne a nyugalom szobra.
– Nyugi! 5 múlt!
Kicsit megnyugodva ereszkedtem vissza mellé. Mosolygott és csillogó szemekkel nézett rám.
– Mi van? – kérdeztem halkan.
– Gyönyörű vagy! – suttogta ő és arcomat símogatta közben.
– El tudom képzelni milyen gyönyörű lehetek ilyen kínzás után…
– Muszály neked állandóan ellenkezni?
– Muszály… benne van a véremben.
– Én úgy vettem észre, egészen más van a véredben…
– Te piszok…! – kaptam ki a párnát a fejem alól hogy hozzávágjam.
De ő gyorsabb volt nálam. Fölém kerekedett és leszorított a lepedőre … Megcsókolt.
– Esélyed sincs. – mondta vigyorogva.
Felemeltem remegő térdem és férfiasságához érintettem finoman, közben győzedelmesen mosolyogtam vissza rá.
– Azt meg úgysem tennéd, mert akkor megfosztanád magad ama gyönyörű kínoktól … amik véredben lakoznak! – tette hozzá.
– Te Dög! – próbáltam szabadulni a szorításából, de esélytelen voltam vele szemben.
Mint ahogy, éreztem, esélytelen voltam arra is, hogy kilépjek ebből a kapcsolatból. Lenyugodtam és csak néztem nagy, barna, meleg, mosolygó szemeibe. Közben ő végigpuszilgatta puhán a cicimet és felfelé haladva nyakamon szája számra talált végre… Szerelmes csókban forrtunk össze. Mindketten éreztük, hogy itt nem fogunk megállni.
– Látlak még? – kérdezte.
– Szeretnél?
– Nagyon – suttogta végig a szemembe nézve.
– Még meggondolom – mondtam aztán elgondolkodva, de mosolyogtam. – Nagyon okosnak kell lennünk! Nem szeretném, ha családi botrány lenne ebből! Sem nálad, sem nálam…
– Akkor majd ügyesssen, okossssan…
– Milyen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb…
Még egyszer hozzábújtam. Ő megölelt szorosan és csókolta a szám.
– Most már indulnom kell! – suttogtam aztán.
– Tudom…
– Úgy látszik ez lesz majd mindig a legnehezebb rész… az elválás…
Hozzáhajoltam, megcsókoltam, aztán felöltözve az ajtó felé indultam. Rövidnadrágom gomb híján a kezemmel tartottam magamon.
– Remélem nem lát meg senki!
Máté az ajtóhoz lépett, én hozzá … csak néztük egymást … aztán arcom a tenyerébe véve még egyszer megcsókolt, majd hirtelen kinyitotta az ajtót. Alig tudtam a nadrágomhoz kapni hirtelen. Kiléptem és lefelé indultam a lépcsőn. Hátamban éreztem tekintetét, hát visszafordultam. Ő pedig hangtalanul formálva a szavakat, ujjával az egyezményes jelet mutogatva küldte utánam: „ NB I-es feneked van!”
Mosolyogva feléje billentettem az említett testrészt és boldogan indultam haza.
A természetben de jó – 1. rész – Imádom a faszt
Barátnőm, Emese, egyben a munkatársam is, meginvitált a hét közepe táján a kis „hegyi” birtokukra, miután kiveséztük, hogy milyen gyönyörű idő is van, és hányféleképpen is lehetne azt eltölteni ahelyett, hogy a melóhelyen álmodozunk. Péntekre mindketten szabit vettünk ki, de a kora reggeli felkelő nap fénye már útközben talált minket. Emese férje Géza is, és az én párom, férjem Attila is csak este jönnek utánunk, mert ők viszont végiggürcölik a mai napot is.
Gyönyörű volt a „hegyre” vezető út kora reggel! Miután a főútról lekanyarodtunk, Emese autójával mentünk ki, egy hosszú, két oldalt erdővel szegélyezett úton haladtunk. Valami gyönyörű látvány a fák közt átszűrődő napfény, ahogy a kora reggeli párában játszik, az úton a fény-árnyék játéka, és már akkor a nagyon kellemes 18 fok… Az ember lányát ilyenkor olyan lelki nyugalom, olyan lelki gyönyör keríti a hatalmába… Néhány szépen rendben tartott telek mellett haladtunk el mire Emeséék birtokához jutottunk. Bekanyarodtunk, ahol aztán földbe gyökerezett a lábam, amint kiszálltam az autóból. A birtok sövénnyel körbevett, belülről alig lehet kilátni, mert a sövényen belül is számos gyümölcsfa zöldell, vagy virágzik gyönyörű kis ligetet alkotva… Előttem pedig egy takaros kis tetőteres, tornácos parasztházforma áll. Mindenhol rengeteg virág, madárcsicsrgés, néha kisebb rovarok zümmögése… Nagyokat haraptam a kora reggeli friss levegőből, és valami Földön túli béke és nyugalom szállt rám… Kipakoltunk az autóból és a ház túloldalán terpeszkedő hatalmas diófa alatt elhelyezett, kettévágott farönkökből kialakított kerti asztalhoz telepedtünk. Emese körbevezetett a házikóban is, ami egy igazi kis családi ház tulajdonképpen…
A gyönyörű hely és a friss levegő hatására úgy döntöttünk, hogy mindjárt meg is reggelizünk, közben pedig a panorámában gyönyörködtünk. Van látnivaló bőven, hiszen a birtok egy domb tetején terül el és hosszú kilométerekre ellátni minden irányba… Nem is olyan nagyon távolban még a Kis-Balaton is látható.
A délelőtt azzal telt, hogy kipucoltuk Emese zöldséges kertjéből a gazt (amit alig találtunk), aztán a gyorsan emelkedő hőmérséklet közepette lesétáltunk az alattunk található erdőbe. A szomszédos telkeket is bejárva, jó éhesen, a 29 fokban megizzadva tértünk vissza a házikóhoz. Gyorsan összedobtunk egy jó kis kolbászos paprikás krumplit, persze mondanom sem kell, bográcsban, és amíg az étel hűlt, ledobáltuk a ruháinkat éa a kerti hordózuhanyzó alá álltunk mindketten anyaszült meztelenül. Annyira elvarázsolt az a kellemes hely és az idő, hogy igazából meg sem lepődtem azon mennyire természetes, hogy a barátnőmmel együtt zuhanyozunk meztelenül a szabad ég alatt. Nevetgéltünk, locsoltuk egymást, majd Emese se szó, se beszéd tusfürdőt nyomott a tenyerébe és tetőtől talpig lecsutakolt… Nem hagyva ki sem a melleimet, sem a fenekemet, de még a vénuszdombom sem… egy kicsit fura érzés volt, mert én még azelőtt soha nem voltam nővel ilyen szoros kapcsolatban… A vizet elállította, és ahogy finoman mosta végig a testem, mögém került és a hónom alatt átnyúlva a melleimet gyúrta meg-megpöccintve a mellbimbóimat, amik természetesen lepattanni készültek. Nem tagadhatom, nagyon élveztem az érintését, ezért úgy döntöttem, hogy engedek, bármi is süljön ki ebből. Ő pedig egyre lentebb haladva csupa hab kezeivel a hasamat, majd az ölemet simogatta nagyon finoman…
Aztán a fenekem következett. Izgalmamban önkéntelenül egyik lábam kicsit felemeltem Emese pedig azonnal egy határozott mozdulattal fenekem alatt átnyúlva ölemre tette kezét és simogatott nagyon finoman. Én a zuhanyhordó állványába kapaszkodva kezdtem sóhajtozni, amikor éreztem, hogy Emese ujjai belémsiklanak könnyedén… Kis ideig finoman simogatta bensőm, aztán a fülembe suttogta:
– Jól van Viki, ez nagyon rendben lesz így… – és hirtelen megnyitotta a zuhanyt, ujjait pedig kirántotta belőlem. Én értetlenül nézve pihegtem a zuhogó víz alatt, Emese pedig rámkacsintva ebédelni invitált. Teljesen összezavarodtam, téglavörös arccal ültem az asztalhoz ebédelni. Nagyon szégyelltem magam, nem is mertem barátnőmre nézni. Mi volt ez? Mi történt?!
– Ne haragudj rám, de nem bírtam, hogy ne nyúljak hozzád… – szólt pár perc után Emese megtörve a kínos csöndet. – Gyönyörű vagy engem pedig elkapott a hév…
– Őszintén szólva nagyon jól esett – válaszoltam magamon meglepődve, hogy hirtelen kimondtam a gondolatot, ami egyfolytában a fejemben motoszkált – csak…
– Eddig még nem csináltál ilyet, igaz?
– Hát nem… – vallottam be.
– Viki… ugye lenne kedved kipróbálni?
Nagyon meglepődtem ezen az egyenes kérdésen.
– Uh… Azt hiszem én nagyon félek… tudod az elmúlt 22 évben mióta Attilával a házsságunk tart én nem voltam senki mással soha. –
Tényleg, kicsit belegondolva 44 éves vagyok, hetente kétszer járok edzőterembe, hogy formában tartsam magam, ahol sok férfi vesz körül, akik közül jónéhányan a fiaimmal lehetnek egyidősek, de igazából sosem jutott eszembe, hogy valaki mással lefeküdjek. Pedig ajánlatot kapok bőven a teremben is, a munkahelyen is…
– Én is csak nemrég csöppentem bele ebbe a helyzetbe – mondta aztán Emese elgondolkodva.
– Elmeséled? – kérdeztem félénken.
– Szívesen, de előbb vegyünk magunkra valamit – mosolyodott el barátnőm. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy anyaszült meztelenül ücsörgünk az asztalnál! A házba futva gyorsan kikerestem a holmiaim közül a bikinimet, és magamra kaptam, aztán izgalomgombóccal a hasamban ültem vissza az asztalhoz. Előre izgultam Emese történetén, és be kell vallanom, nagyon kezdett is érdekelni a dolog.
Épphogy leültünk az asztalhoz, amikor autó kanyarodott be az udvarba és megállt a barátnőmé mellett. – A legjobbkor – dohogtam magamban. Emese nevelt fia Máté és egy számomra ismeretlen srác ugrottak ki a kocsiból. Emese mosolyogva, puszival üdvözölte mindkettőjüket.
– Szia Viki – köszönt Máté – ő itt a legjobb barátom Roland.
– Jó napokat, Roland vagyok – mutatkozott be amaz, és tréfásan sarkait összecsapva, kissé előrehajolva a kézfogás után kezet csókolt.
– Srácok jókor jöttetek, nemrég csináltunk egy kis kolbászos paprikás krumplit. Nem vagytok éhesek? – invitálta őket Emese.
– Éppenséggel bírnék falni valamit. Te Roland? – kérdezte Máté.
– Köszönöm elfogadom.
– Akkor asztalhoz mi pedig terítünk!
Bementünk Emesével a házba terítékekért, én meg közben magamban dúltam, miért is pont most jöttek ezek a fiúk, amikor annyira be vagyok indulva az előbbi események miatt.
Ebéd közben aztán a srácok elmesélték, hogy a Balaton partra tartanak egykori gimis osztályuk találkozójára, de még van idejük odaérni, ezért beugrottak meglátogatni minket. Közben Roland egyre másra dícsérgette a helyet, a környéket, a házat, sőt a házigazdát és a főztünket is. Kicsit morcos voltam az érkezésük miatt, ezért nagyon kezdett bőszíteni, hogy Roland már annyira túlzásba viszi a dicsérgetést, hogy szinte már udvarol barátnőmnek, aki az anyja lehetne. Na jó ő is igyekszik formában tartani magát, de az azért túlzás, hogy egy ilyen fiatal „siheder” szinte felfalja őt a szemével! Ekkor figyeltem fel csak arra, hogy Máté meg engem bámul és néha megjegyzést tesz a külcsínomra. „Látszik, hogy edzem, jó az alakom, milyen szép az a faragott tű, amivel feltűztem a hajam, kihangsúlyozza a nyakam szép ívét, jó színem van stb.” Hát ez meg mit képzel magáról! Egyre inkább zavarba jöttem, még az italomat is kidöntöttem az asztalra, amit nagy derültség követett a fiúk részéről. Már sajnáltam, sőt mérgelődtem, hogy az egyik legmerészebb bikinimet hoztam magammal, ami majdnem teljesen láttatni engedi a mellem. De hát nem számítottam ilyen társaságra. Csak a természetre és a barátainkra…
A lengedező szellő, a kicsi ruhafoszlány és mérgem megtette hatását, vagyis éreztem, hogy mellbimbóim ágaskodni kezdenek, bőröm pedig libabőrös lesz. A srácok egyre nyíltabban bámultak, úgyhogy gyorsan megkérdeztem, kérnek-e valamit inni, és már száguldottam is be a ház hűvösébe. – Ez nem lehet igaz, még a végén azt hiszik be vagyok indulva. – morogtam magamban félhangosan. Barátnőm lépett be utánam.
– Nem hiszik, hanem tudják kedvesem.- közölte velem mosolyogva.
– Mit? – kérdeztem hirtelen elveszítve a fonalat zavaromban.
– Hallgasd csak!
Az ablak mellé léptünk, persze úgy, hogy ne láthassanak minket a fiúk.
– Máté, nagyon jól néz ki a nevelőanyád!
– Tudom.
– Én a te helyedben már rég bepróbálkoztam volna nála – vigyorgott Roland.
– Nekem inkább a barátnője, Viki tetszik nagyon! Nagyon durván jól néz ki!
– Nagyon durva mind a kettő…
– De még mintha be is lenne indulva…
– Látom a szemed a pályán!
– Nehéz nem figyelni azokra a cickókra… mekkora élmény lenne jól megkefélni! – sóhajtotta Máté.
– Figyelj, itt az alkalom vaze! Próbáld meg! A környéken nincs senki!
– De persze! Szerinted hogy pofozna meg, ha hozzáérnék…?! Meg itt van Emese is…
– Bocs, de én szívesen bevállalnám az „anyád”! – mutatta a levegőben a kezeivel az idézőjelet a kajánul vigyorgó Roland.
– Dugulj már el te hülye! – förmedt rá Máté.
Visszahúzodtunk az ablaktól.
– Na mit szólsz? – kérdezte mosolyogva Emese.
– Pofátlanok!
– Ugyan! Fiatalkori álmodozás… – legyintett barátnőm. – Ami persze néha beteljesül… –
tette hozzá halkan, elmélázva.
– Tényleg – nyilallt belém az ötlet – hozzuk őket kicsit zavarba! Megérdemelnék! Benne vagy?
Barátnőm mindent értő mosollyal bólintott, és ezzel megkezdtük a hadviselést.
Csípőnket erősen ringatva tértünk vissza egy tálca üdítővel az előbb élénken beszélgető, majd hirtelen elhallgató srácokhoz. Barátnőm Roland mögé lépett és úgy tette az asztalra az italt, hogy a mellét hozzányomta a fejéhez. Roland megmerevedett, láttam arcán a zavarát. Előbbi lazasága hirtelen semmivé foszlott. Ezen felbátorodva odaléptem Mátéhoz, közben a combom hozzásimítottam az övéhez és kezébe adtam az üdítőt úgy, hogy ujjaimmal megsímogattam az övéit. Máté kicsit értetlenül mosolygott vissza rám, ahogy leültem vele szemben.
– Ez nagyon finom hideg – nyögte Roland elkerekedett szemekkel, amikor barátnőm közvetlen mellé telepedett a padra.
– Ezután a finom füstölt ebéd után tényleg nagyon jól esik – mondta Máté.
Szemébe nézve, mosolyogva karjaimat keresztbe fontam mellkasomon így összeszorítva és kiemelve melleim. Ő elkerekedett szemekkel bámult, azonban nem láttam bennük zavart, inkább… ravaszkásan elmosolyodott… mintha felfedezte volna kis játékomat? Na neeem, az lehetetlen! Honnan tudná ez a kis nyikhaj?! Hiszen még semmit sem csináltunk!…
Hirtelen egy kis fuvallat levitte az asztalról Máté szalvétáját. Gyorsan utánaléptem és hátat fordítva, fenekemet direkt pucsítva lehajoltam érte. Aztán megfordultam, de milyen szerencsétlen vagyok, újra kiesett a kezemből a szalvéta, hát újra lehajoltam érte. Lassan álltam föl magamon érezve minden szempárt, ahogy kiselőadásomat lesik. Roland elkerekedett szemekkel bámulta a bikiniből majdnem kiugró melleimet, és egy pillanatra figyeltem csak, de mintha Emese keze Roland combján lett volna?!. Mátéra mosolyogtam és visszaadtam a szalvétáját.
– Jaj köszi, nem kellett volna… – nézett a szemembe és mosolygott.
Kicsit értetlenül nézhettem rá, mert még nagyobb mosolyra húzta száját. Arra a mindent tudó mosolyra. Na neeem, nem „bukhattam le” ilyen gyorsan! Mit vigyorog ez itt nekem?! Ez a fiatal kis tudatlan nem jöhetett rá semmire!
– Roland nincs kedved körülnézni a birtokon? Úgyis először jársz itt. – kérdezte hirtelen barátnőm.
– Dd… de…
– Akkor gyere!
Legnagyobb megrökönyödésemre Emese kézen fogta Rolandot és elindultak a sövény felé.
– Mi… nem megyünk? – kérdeztem csodálkozástól elkerekedett szemekkel a még mindig vigyorgó Mátétól.
– Nekem most nincs kedvem mászkálni. Jól belaktam a legszebb szakácsnő menüjével – és leplezetlenül bámulva belekortyolt az üdítőjébe.
Zavarodottan barátnőmék után fordultam volna, de már eltűntek a ház mögött, és valahogy az volt hirtelen az érzésem, hogy nem is akarnák, hogy utánuk menjek… ezt megerősítve még egy hangfoszlány jutott el hozzám a levegőben.
– … és fedezd fel a dombokat és lankákat!
Még hallottam, hogy Roland nyökög valamit, de már nem értettem. A vigyorgó Mátéra néztem. Bár ő itt házigazda, vagy mi, de azt hiszem bunkóság lenne őt egyedül itthagyni. Azonban most, hogy barátnőm tekereg valamerre inamba szállt a bátorságom.
– Én elmosogatok addig… – nyögtem.
– Meddig?
– Hát…pfff… na megyek.
Leszedtem az asztalt miközben Máté egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Szemem sarkából láttam, hogy mustrálgatja a fenekem, a combom. Egyre inkább zavart a viselkedése. Besiettem a házba. Bőszített ez a pofátlanság, ugyanakkor teljesen meg voltam ijedve. Pedig ez csak egy gyerek! Na egy igazán jóképű és sportos, de akkor is csak egy gyerek. Hány éves is? Mit mondott Emese? 22, 23? Valahogy így… Ne hülyéskedj már Viki, csak nem ijedsz meg egy gyerektől! Akinek az anyja is lehetnél akár… Épp öblögetés után a tányérokat raktam a szárítóba, amikor megéreztem, hogy valaki áll mögöttem. Úgy elbeszélgettem magammal, hogy nem vettem észre, Máté bejött-e. Hirtelen megmerevedtem. Nem mertem megfordulni, szívem a torkomban dobogott. Nagyon megijedtem, most mi történik…?
Éreztem, ahogy egy kéz kibontja a kontyba fogott hajam, és az leomlik egészen a hátam közepéig.
– Gyönyörű a hajad… és nagyon finom illata van – suttogott Máté a fülembe pont úgy, mint a nevelőanyja egy jó másfél órával ezelőtt.
Összerezzentem, amikor elhúzta a hajam és a nyakamba csókolt finoman. Megremegtem, de nagyon jól esett. Nem ellenkeztem, ő pedig tovább csókolta a nyakam, keze pedig a csípőmre tette leheletfinoman. Hirtelen újra lúdbőrzött a karom. – Ez a fiatal srác megborzongat – futott végig az agyamon. Még mindig nem mertem megfordulni, pedig tiltakoznom kéne… Ahogy a nyakamat és a vállamat csókolgatta hozzámsimult, és meztelen bőrét éreztem a hátamon. – Tehát poló nélkül van – észrevételeztem még mindig ijedten. Keze lassan vándorútra indult. Csípőmről lassan a hasamra vándorolt, majd a melleim következtek. Én továbbra sem fordultam meg csak mereven támaszkodtam, és lélegzetvisszafojtva élveztem, mit tesz velem ez a gyerek. Próbáltam titkolni izgalmam, mellbimbóm azonban egyre keményedett, elárulva, hogy egyre jobban beindulok. Éreztem, hogy odalenn is nedvesedem. Már letettem arról, hogy megforduljak és felpofozzam a srácot, pedig e dacos gondolat megszületett bennem. Nagyon finoman simogatott és csókolta a nyakam, a vállam, a hátam. – Lökd el, LÖKD EL!!- viaskodtam magammal… A bikiniből egész egyszerűen kiemelte a mellem és gyúrta-gyúrta finoman. Behúnytam a szemem, ahogy egyik kezével mellbimbóm vette kezelésbe, a másikkal pedig a fenekem kezdte simogatni. A mosogató peremébe kapaszkodva toltam ki önkéntelenül a fenekem és akárcsak délelőtt a zuhanyzó alatt, az egyik lábam kicsit felemeltem. Ő visszanyomta a lábam a másik mellé és lassan, a fenekem csókolgatása közben, lehúzta rólam a bugyim. – Úristen, mit csinálok?!… Aztán lábam visszaemelte óvatosan az előbbi pozícióba, kezével pedig visszatért kőkemény mellbimbóm becézgetéséhez. Másik kezével fenekem alatt előrenyúlva kezdte simogatni ölem, ujjai szinte azonnal a forróságba merültek. Lélegzetvisszafojtva, néha nagyot sóhajtva élveztem ahogy ujjai lassan dolgoznak bennem, aztán egyik ujja rátalált csiklómra. A levegő hirtelen kiszakadt belőlem és hangosan, egyre szaporábban sóhajtozva remegni kezdtem ahogy körözni kezdett rajta.
– Ezt már szeretem kincsem! – súgta a fülembe.
Úristen! Kincsemnek nevezett…! Ezek szerint már régóta tetszhettem neki. Senkit nem neveznek csak úgy Kincsemnek! Bár ez csak egy kaland és biztos még inkább hatni akar rám…. Viszont nagyon durván jó…!
Ellépett mögülem, és én kíváncsian vártam mi következik. Vajon ez a gyerek most meg is kefél? Micsoda hülyeség, persze, hogy megkefél… ha már ennyire felizgatott… Épp meg akartam fordulni amikor éreztem, hogy finoman a csípőmnél fogva közelebb húz magához. Én még mindig a mosogató peremére támaszkodva engedelmesen hátrébb léptem és felkínáltam magam. Hangosan felnyögtem amikor megéreztem ahogy makkja szétfeszíti szeméremajkaimat és belém csúszik… Lassan, fokozatosan vezette be magát. Valami Őrületes volt… Nagyon vastag vesszőt éreztem magamban, ahogy nyomakodik egyre beljebb és beljebb… Rámdőlt, megmarkolta melleimet és miközben gyúrta őket mozogni kezdett bennem. Megint mondom őrületes volt ahogy vastag dorongja ki-be járt bennem, nyögdécselve élveztem. Kis idő után szabadon engedte melleim és felegyenesedve, a csípőmbe kapaszkodva gyorsabb tempóra váltott. Ha lehet még jobban felizgatott, hogy hallottam a csattogó hangokat, amint Máté öle a fenekemhez csapódott keményen. Így lökött ritmusosan, miközben átvillant rajtam, hogy nem lehet kezdő a srác. Nem lehet kezdő, aki ilyen rutinnal kezel egy asszonyi testet. Mmmmmhh… Lassabb tempóra váltott, és éreztem ahogy hosszú hajam a kezére tekeri. Sejtettem mi fog következni, ezért fejemet hátrafeszítettem, fenekem még jobban kitoltam, amennyire csak tudtam… Máté most nagyon gyorsan kezdett el mozogni, miközben hajamat húzta. Fenekem hangosan csattogott, ahogy vadul lökött , melleim néha neki ütödtek a mosogatónak, de nem érdekelt, mert nagyon élveztem ahogy ez a vastag farok tombol bennem. – Ez a gyerek, ez a vastag farkú gyerek most jól megcsinál! – Csak ez járt a fejemben, miközben egyik kezével a csípőmbe kapaszkodva, másikkal a hajamat egyre erősebben húzva, hogy már fájt, kefélt és kefélt. A fájdalomtól és az élvezettől kiabáltam, ziháltam, ami neki nagyon tetszhetett, mert egyre vadabbul kefélt, a mosogatót a helyéből kimozdítva alig tudtam ellentartani magam vad lökéseinek.
– Úúúú…Végre megvagy… Itt van, mind a tiéd…! – hörögte, mikor megfeszült, farka lüktetni kezdett bennem, szinte felkent a mosogatóra és éreztem, ahogy telepumpál…
Szerintem percekig tartott amíg minden egyes lökésnél vadul belém vágta magát, és én kiabáltam, nyögtem… Majd egyre lassulva aztán kihúzta belőlem lankadó farkát… Mindketten csak lihegtünk… én pedig nem akartam elhinni, hogy, ha már hagytam magam, ottmaradtam kielégítetlenül… Nagy nehezen megfordultam.
– Ugye nem akarod azt mondani, hogy ezek után én itt maradok így?! Na neeem hapsikám ennyivel nem úszod meg!
Összeszedtem magam, kézen fogtam a pihegő srácot és a zuhanyhordóhoz vezettem. Megnyitottam a vizet és aláálltunk mindketten. A langyuló vízsugár alatt állva tudatosult csak bennem, hogy megint a szabad ég alatt vagyok anyaszült meztelenül, sőt egy fiatal sráccal ölelkezem éppen.
– Gyere menjünk vissza! – utasítottam. Átvettem az irányítást. El akartam élvezni! Méghozzá ezen a vastag dorongon!
– Jó csak igyunk előbb valamit! – kérte Máté.
– Okés, ennyi pihenőt engedélyezek – így hát az asztalhoz telepedtünk egymás mellé.
– Fantasztikus nő vagy…! – nézett rám.
– Köszönöm! Te meg fantasztikus srác.
Egyik lábam átlendítve a padon szembe ültem vele és kérés nélkül ő is ezt tette. Tudtuk mindketten mi fog következni. Most vettem csak szemügyre félmerev szerszámát. Jól éreztem a méretét… Szemébe néztem és kezembe vettem. Szemeztünk egymással közben kézzel kezdtem el izgatni, szerettem volna mihamarabb újra magamban érezni. Amint újra keményedett hátrébb csúsztam és odahajoltam, hogy közelről is szemügyre vehessem a dorongot. Nagyon tetszettek a duzzadó erek és a finom férfiillat. Finoman ajkaim közé engedtem majd kivettem. Máté nagyot sóhajtott folytattam hát a kényeztetést. Lassan csúsztattam ajkaim közé egyre mélyebben számba fogadva, de ügyelve, hogy mindent láthasson, ha akar. Hátra is dőlt és kéjesen figyelte ahogy lassan bólogatok rajta. Néha kicsit megszívtam. Aztán félig a számba engedve finoman ráharaptam. Felszisszent.
– Hsszzz… Őrjítően jól csinálod…
Kőkeményen feszült a számban. Fogaimat nagyon finoman végighúztam rajta egész a makkjáig, amit aztán ajkaimmal kezdtem el ütemesen izgatni. Aztán újra a számba engedtem és a ritmust tartva bólogattam. Mit mondjak, nagyon élveztem a játékot. Ilyen vastagság még nem járt soha a számban.
Teljesen felizgulva már szinte megvesztem, hogy végre beleüljek.. Felálltam hát és rá akartam ereszkedni, de Máté az asztal szélére ültetett maga elé és határozottan belenyalt pinámba. Kicsit hátradőlve megtámaszkodtam az asztalon és sóhajtozva figyeltem, ahogy nyalogatja a szeméremajkaimat, s nyelvével felfedezi pinusom minden kis rejtett zugát. Nyelve mellett két ujját is belém tolta, de nem húzogatta ki-be, hanem ott benn hüvelyemben matatott velük őrületes élvezetet okozva ezzel nekem. Csípőm meg megemelgetve élveztem, ahogy a szájával, nyelvével kényeztet. Ez a srác valahol nagy gyakorlatot szerzett már, vagy csak nagyon szerette az orális szexet nem tudom, de őrületesen jól csinálta. Szájával csücsörítve ajkaival simogatta a csiklóm, majd nyelvével vette kezelésbe. Én meg fel-felnyögve, fejét néha a combjaim közé szorítva, néha a lehető legszélesebb terpeszben egész testemben remegve, csípőmet időnként vadul dobálva élveztem a játékát. Valami eszméletlen nyelvmunkát végzett…!
– Elééééég…! – szakadt ki belőlem. – Nem akarom tovább ezt – ziháltam. – Bele akarok ülni!
Erre Máté az asztalnak, és nekem hátat fordítva, az asztallapra lazán felkönyökölve kínálta meredező dákóját használatra. Letámolyogtam az asztalról és szemem le nem véve a csodálatos darabról keresztülléptem felette, nyílásomhoz igazítottam és egy hosszú, elégedett sóhajjal kísérve teljes hosszában ráengedtem magam… VÉGREEE! Csak ezt akartam, mióta a konyhában nekem esett!… Nem mozdultam, csak csukott szemmel, remegő, kitágult orrcimpákkal élveztem a vastagságát magamban. Máté csupán az izmait használva néha megmozgatta magát bennem. Ezt nagyon élveztem. Újabb hangos sóhajjal kísérve aztán remegve mozogni kezdtem lassan… Fel, majd le, fel, majd le… Tudom ismétlem magam, de eszméletlenül élveztem. Élveztem ahogy teljesen kitölti a bensőm. Könnyedén csúszkáltam rajta, mégis szinte éreztem minden kis domborulatát. A vége valahol a gyomromban kellett, hogy legyen, hüvelyem pedig teljesen szétfeszítve. Magam mögött Máté combján megtámaszkodva csípőmmel előre hátra mozogtam, miközben tövig bennem feszült. Kemény lett, mint a kő. Majd felváltva, hangos nyögéseim kíséretében hol körkörös mozdulatokat téve tekertem csípőm a dorongon, hol lovaglómozgást végezve élvezkedtem a rúdon.
– Gyerünk, élvezz ribanc!
Hirtelen megmerevedtem. Mit mondott?! Tágra nyílt szemekkel, levegőt visszafojtva néztem rá. Ő kajánul vigyorgott. Megmozdította magát bennem, mire kiszakadt belőlem a beszorított levegőm. Nem tudtam neki ellenállni, nem voltam képes rá. Egy nagyot lökött rajtam, mire torkomból felszakadt a következő artikulálatlan nyögés. Még mindig a combján támaszkodva vadul emelgetni kezdtem a csípőm és igyekeztem erősen szorítani őt a hüvelyemmel. Kéjes elégedettséggel töltött el, hogy szinte az első két-három mozdulat után egyre ködösödő tekintetén láttam, próbálja magát keményen tartani. Vajmi kevés sikerrel… ő is nyögni kezdett. Azért én is tudok „szenvedést” okozni!
– Ez az, csináld ribanc!
Újra megálltam és szememmel szikrákat szórva néztem vigyorgó arcába. Mit gondol ez, kivel beszél?! Ő újra lökött egyet rajtam én újra artikulálatlanul felnyögtem. Rájöttem kivel beszél… Aztán próbáltam búgó hangon megszólalni:
– A Kincsem jobban tetszett…
Szemei érezhetően ellágyultak kissé.
– Tetszett…?
Bólintottam. Erre arcom végigsimítva a hajamba túrt, magához húzott és megcsókolt. Meglepetésemben elkerekedett szemekkel bámultam az ő csukott szemeit, miközben puha ajkai az enyémet simogatták. Önkéntelenül kinyitottam a szám. Magához ölelt szorosan, izzadt testünk egymáshoz tapadt, forró bőre égette bimbóimat és éreztem, ahogy finoman megharapja a felső ajkam. Aztán nyelvével finoman végigszánkázott előbb felső, majd alsó ajkamon, és már bebocsájtást is kért a számba. Behunytam a szemem és utat engedtem a finom követelőzőnek, aki azonnal rátalált párjára és finoman simogatni kezdte azt. Aztán én is magamra eszméltem és nyelveink vad csatába kezdtek. Számat az övére szorítottam és vadul csókoltuk egymást, mint akik erre várnak időtlen idők óta… Csakhamar kifogytunk a szuszból és egymás arcába lihegve, zihálva, egymást falva kapkodtunk levegő után… Lassú lovaglómozgásba kezdtem újra. Ha lehet még jobban éreztem keménységét. Egyre jobban felizgatott, ahogy egymáshoz tapadva, dorongján mozogva, azt teljesen magamba fogadva csiklóm folyamatosan Máté öléhez dörzsölődött, s éreztem, lassan elindulok a beteljesülés felé… Nem törődtem én már semmivel, izgalmam egyre jobban felkorbácsolódva őrülten csókoltam, faltam Máté ajkait. Aztán ahogy izgalmam a tetőfoka felé közeledett szabadulni akartam a hangosan lihegő, nyögő, egymás szájába ziháló csókból, de Máté nem engedett, szorosan tartott, csak csípőmmel tudtam vadul mozogni rajta… Aztán megérezte, melyik pillanatban kell engednie. Hüvelyem szorosan ráfonódott Máté őrületes, vastag szerszámára, ölemből elindult a remegés végigcikázva gerincem mentén testemen és Máté épphogy szabadulni engedett a csókból, arcom az égre emelve, hangosan zihálva értem a csúcsra… Életem egyik legnagyobb orgazmusa tört rám… Egész testemben remegtem, szó szerint szinte sikítottam minden légvételnél, azt hiszem nem is voltam magamnál teljesen. Görcsösen kapkodtam levegő után, Máté pedig keményen, feszesen tartotta magát, és hagyta, hadd mozogjak úgy, ahogy nekem jól esik… remegve nagyon keményen vágtam magam a dorongjára, teljesen felnyársaltam magam. Szinte szétrepedtem, és talán fájt is kicsit ez az önkívület, de nem akartam, hogy befejeződjön…! Máté újra csókolt, ahogy kicsit csillapodtam, s ezzel sikerült elhúznia az orgazmusom…
Hosszú percek múltán vállára hajtottam fejem és csak lihegtem, lihegtem és nevetni volt kedvem! Nagyon boldog voltam, egész testem elernyedett, és Máté simogatott finoman, szinte szerelmesen bújtunk egymáshoz.
– Ez nagyon jól esett! – súgtam a fülébe nyakát átölelve. – Már nagyon kellett…!
– Viszont most én mondom, hogy ezzel még nincs vége… – súgta és megmozdította még mindig bennem feszülő dorongját.
Boldogan csillogó szemekkel néztem rá. Miközben leemelt magáról finoman, megcsókolt.
– Tudsz járni? – kérdezte kajánul vigyorogva.
– Megpróbálok…
– Akkor gyere menjünk be!
Kézen fogott és én remegő lábakkal, rogyadozva indultam el. Jókat derült rajtam, én pedig játékosan meg-meglegyintettem a vállát. A tetőtérbe vezető lépcső felé vezetett, és ahogy elhaladtunk a földszinti szoba becsukott ajtaja előtt félreértelmezhetetlen hangokat hallottunk. Emese hangosan, szaporán nyögdécselt. Egymásra néztünk és boldog, hangos nevetésben törtünk ki.
– Mindennek… ti vagytok… a… ooooohh… OKAIII…! – kiabált ránk barátnőm, ahogy meghallotta az ajtó előtt a nevetésünk.
Most már dőltünk a röhögéstől. Aztán Máté ismét kézen fogott és nevetgélve maga után húzott a tetőtérbe. A lépcső egy hangulatos kis, fenyőbútorokkal, közepén egy régi francia ággyal berendezett szobába vezetett. Ahogy felértünk, egymásra néztünk és újra röhögésben törtünk ki. Percekig tartott mire csillapodtunk kissé.
– Gyönyörű vagy! – lépett ekkor hozzám Máté és hajamat simogatva, újra magához húzott és megcsókolt.
Szerelmesen, ez a legjobb szó rá, szóval szerelmesen bújtunk egymáshoz és csókoltuk egymást finoman. Máté a az ágyhoz tolt lassan és gyengéden ráfektetett. Fölém ereszkedett, meredező dorongját éreztem, amint szélesre tárt combjaim közt szeméremajkaimhoz feszül. De nem hatolt belém, hanem csókolt finoman. Végighaladt nyakamon, majd a dekoltázsom után a melleimet simogatta és csókolta körbe, egyre szűkülő körökben. Végül megállapodott egyik mellbimbómnál és előbb nyelvével körözött rajta, majd szájába véve kezdte harapni, szívni. Ezt nagyon szeretem és kezdtem újra beindulni. Melleim becézgetése közben fenekemet és combomat, oldalamat simogatta, én pedig csípőmet emelgetve a szétnyíló, nedves szeméremajkaimmal simogattam meredező dákóját teljes hosszában. Így minden mozdulatnál a teljes hosszában nekem feszülő farka folyamatosan izgatta csiklóm, amitől teljesen beindultam. Hangosan sóhajtoztam, nyögtem, de Máté is hangot adott élvezetének. Aztán megmarkolta fenekem, kicsit felemelt az ágyról és minden segítség nélkül dorongját ajkaimnak szegezte és belémtolta magát. Hangosan felnyögtem, ahogy újra szétfeszítette barlangom… Lassan mozgott bennem, közben mellém könyökölve rám hajolt és újra csókolt… Az valami eszméletlen érzés, ahogy a kéjdorong mozog benned, közben a partnered csókol szerelmesen… Farkát időnként makkja csúcsáig kihúzta aztán hirtelen tövig vágta belém. Minden ilyen mély lökésnél belepasszírozott az ágyba, én meg csak hangosan, artikulálatlanul nyögtem és élveztem. Élveztem, hogy bármit tehet velem ez a „gyerek”.
Aztán Máté kihúzta magát belőlem, és mellém feküdt.
– Gyere felülre! – kérte.
Én engedelmesen fölé kerekedtem, és magamba csúsztattam. Boldogan figyeltem, ahogy behunyt szemekkel ő is hangosan nyögdécselve élvezi játékomat. Mellkasára támaszkodva lovagoltam rajta. Időnként csípőmet megtekertem, hogy jobban érezzem, ahogy szétfeszít, és méhemet ostromolja. Felültem egyenesen, mire kinyitotta szemét.
– Simogasd magad! – kérte.
Én engedelmesen tenyerembe vettem melleimet, miközben ő combomat és fenekemet simogatta. Szemeibe nézve mozogtam rajta előre hátra, miközben mellbimbóimmal játszottam. Viszonylag ritkán csináltam ilyet, pedig nagyon izgatott. Szeretem magam simogatni, de mindig meghagyom ezt a férjemnek. Most viszont itt lovagolok egy vadidegen srácon(!), és nagyon élvezem, hogy mutogathatom neki magam. És nagyon élvezem, hogy azt tesz velem, amit akar.
Ujjaimmal dörzsölgettem kőkemény bimbóimat, közben egyre ködösebb tekintettel nyögve, sóhajtozva mozogtam és élveztem Máté keményen feszülő vastag dorongját… Aztán ráhajoltam és mellem határozottan a szájába adtam. Ő azonnal mohón szívni kezdte, másikat pedig erősen gyúrni. Szabad kezével átkarolta derekam és biztosan tartva vad tempóba kezdett alattam… Fejemet hátravetve, hangosan nyögve élveztem Máté vágtáját. Minden lökésnél méhem ostromolta, nagyon mélyen hatolt belém és vágtájával egyetemben egyre hangosabban haladtam újra az orgazmus felé… De hirtelen leállt és leszállított magáról. Én elgyengülve, becsukott szemekkel, kicsit csalódottan terültem el mellette. – Már megint elment pont a vég előtt itthagyva engem?! – kezdtem dohogni magamban, de azonnal szélesre tártam a combjaim, amikor megéreztem dorongját barlangom bejáratánál. Hálásan néztem fel rá, amikor tövig belém vágta magát újra az ágyba passzírozva. Lábaim a vállára támasztva, fenekembe, combomba keményen kapaszkodva lökött nagyon durván. Már nem létezett számomra más világ, csak az élvezet világa.
Kezem az ágy fejvégének támasztva tartottam magam a kemény lökések közepette és semmit nem halottam már saját hangomon kívül. Melleim ugráltak, körbe-körbe jártak, ahogy Máté keményen tekerte a csípőjét időnként, majd lábaimat széttárva hirtelen rámzuhant és egyik bimbóm a szájába véve erősen szívni kezdte azt… Hirtelen belémszorult a levegő, testem ívbe feszült, ahogy a mellem szívta… Néhány eszméletvesztéses másodperc után sikítottam ahogy kifért… rámtört az orgazmus… Máté szájából nagy, de kéjes fájdalommal kísérve kiszakadt a mellem, és újra csatlakozott párjához a vad ugrálásban… Már nem tudtam ellen tartani magam a vehemenciájának, kezemmel vadul szorítva öleltem próbálván magamhoz szorítani, miközben a kéj olyan hullámai törtek rám, amilyeneket csak ritkán tapasztaltam… Hüvelyem fájdalmas gyönyörgörcsökbe rándulva szorította Mátét… aki viszont egy pillanatra sem hagyta abba a mozgást, és nagyon keményen, nagyon gyors ütemben kefélt tovább még nagyobb élvezetet okozva ezzel… Hosszú, elnyújtott percek múlva kezdtem csak a körülöttem lévő világot újra érzékelni… Máté kicsit sem lassított, a vad tempó közepette próbáltam a szemébe nézni, és legnagyobb megelégedésemre láthattam miként hatalmasodik el rajta a kéj… Éreztem ahogy teste görcsbe rándulva, könyörtelenül a saját élvezetét hajszolja… Aztán hörögve, szinte a gyomromig hatolva tövig vágja belém magát, és én teljesen magamba fogadva, hangosan nyögve, karjaimmal, derekára font lábaimmal a lehető legmélyebbre magamba húzva, hüvelyemmel erősen szorítva segítem őt a csúcsra…
Érzem, amikor görcsös lökései közepette elárasztja méhemet forró spermájával, ami aztán az én gyönyörnedveimmel keveredve a folyamatos mozgás miatt kilökődik belőlem és fenekemen lefolyva mindent benedvesít alattam… Földöntúli örömmel töltött el, hogy ekkora élvezetet okozhattam ennek a gyereknek, aki még mindig hangosan zihálva szorít magához, és csókolja a nyakam, a vállam… Még amikor a mozgást már abbahagyta sem szállt ki belőlem, és jó is volt, mert éreztem, ahogy még mindig lüktet bennem… és feszít… Csak öleltük egymást szó nélkül…
Aztán amikor lemászott rólam remegve, az oldalamra fordulva szorosan az ölébe csúsztam. Ő átkarolt, egyik mellem a tenyerébe vette én pedig teljesen kimerülve, de boldogan elaludtam.