Az úton hazafelé mindketten mély hallgatásba burkolóztunk. Szorongattuk egymás kezét s a hallottak jártak az eszünkben. Kezdett derengeni, hogy a „felső tízezerbeli”társaságban miért is váltott ki akkora érdeklődést – talán izgalmat – hugicám kutatási témája. Mindezidáig úgy gondoltam a mi kis „privát kapcsolatunkra”, mint a világon talán egyedülálló dologra, ami ugyan lehet, hogy valakikkel még előfordulhatott, de azért afféle különlegesség, aminek előfordulási valószínűsége csak ezrelékekben fejezhető ki. Még akkor is csak a személyes érintettségre gyanakodtam, amikor hugi ezt a témát választotta kutatásai tárgyának. Szinte fejbe ütött, amikor Márk elővezette a saját történetét. Lehet, hogy ez ügyben még sok meglepetés fog érni?!
Hazaértünk és még mindig szó nélkül léptünk be az ajtón, csak miután betettük magunk mögött, öleltük át egymást. Hugi a szemembe nézett és csókra nyújtotta az ajkát.
Vetkőzni kezdtünk.
– Te! Én még mindig, Mark történetének hatása alatt vagyok.
– Bizony én is. Most még erősebben érzem, milyen jó, hogy vagy nekem – válaszoltam.
– Csak, mert én sokkal rámenősebb voltam, no meg az a „kilenc hónapi gyakorlás”, tudod mielőtt a világra jöttünk volna – karolta át ruhátlan derekamat.
Gyorsan zuhanyoztunk és halálos fáradtan bebújtunk az ágyba. Hugi befészkelte magát az ölembe s mikor átkaroltam, csak annyit suttogott – de jó itt, veled!
Másnap reggel: Kipihenten, viszonylag korán ébredtem. Az éjszaka folyamán kedvesem melle valahogy a kezembe keveredett. No gondoltam, az bizony jó helyen van, és finoman játszani kezdtem vele. Mindig csodáltam hibátlan alakját, lágy feszességét, érzékenységét. Az izgalom első és csalhatatlan jele, a két gyönyörű bimbó keményre feszülése volt huginál. A simizés hatása már meg is mutatkozott, mindkettő szinte átszúrta a tenyeremet – fokozva persze, az én reggeli vágyamat is. Hugi is elárulta magát, mert határozottan hozzám dörzsölte finomságos popsiját. Lassan, még mindig csukott szemekkel, a hátára fordult. Azonnal kihasználtam a lehetőséget és az egyik bimbócskát gyengéden a számba vettem s ajkammal, nyelvemmel morzsolgatni kezdtem. Kisvártatva nagyot sóhajtott s fél karral, magához szorított. Az egész helyzet eszembe juttatta, azt a bizonyos első alkalmat, amikor besurrantam hozzá.
– Te most az én rossz kicsi babám vagy – suttogta, ugyanúgy, mint akkor.
– Most mit fogsz csinálni – folytatta s nekem eszembe jutott a korabeli válasz.
– Várj kicsit, mindjárt meglátod – azzal lassan a combjai közé csúsztam.
Arcomat imádott puncijához dörzsöltem – isteni illat, ezt nem lehet unni. Azonnal felcsaptak bennem a vágy lángjai s vissza kellett magamat fogni, nehogy az enyémért cserébe, elrontsam az ő örömét. Lázasan csókolgattam bársonyos combtövét, amitől az ő teste is remegni kezdett. Meg kell kóstolnom, újra meg újra. Nyelvem az ígéret földjének kapuján kopogtatott a bebocsátásért. Persze, az elutasítás legkisebb jelét sem tapasztalván, bátran megindult a gyönyörök kapuján át. Szembe találta magát a vágy óceánjával. S ezt most bizony, nem csak átvitt értelemben gondolom. Hugim Bartolini-mirigye igen csak termelékenyen működött s tökéletes olajozást biztosított péniszem virgonckodásához. De most még csak a „kulináris” élvezeteknél tartottam s ízlelő-bimbóim közvetítették agyamnak, az endorfin és a tesztoszteron termeléséhez szükséges üzeneteket. Habzsoltam, hugi punciját s az első orgazmusa nem is váratott sokat magára.(Alighanem, edzenem kell, mert még néhány hasonló cselekedet s nyak-törötten élem tovább életem – bizony nem kívánom abbahagyni hugi ilyen irányú kényeztetését – tehát edzenem kell a nyakizmomat)
Most viszont, a másik „menekülési utat” választottam. Fölé támaszkodtam s most már, a másik, vágytól feszülő testrészemmel kéredzkedtem be a csodák barlangjába s minő meglepetés, megint nem találtam ellenállásra. Mit is beszélek ellenállásról, amikor vákuumként szippantott magába s lábaival fenekem sarkallva, préselt a legteljesebb mélységébe. Pillanatokig levegőt sem kaptam, mozdulni sem tudtam, olyan erősen szorított magához-magába. Üvegesedő tekintete jelezte újabb gyönyöre épülését. Szinte mozdulatlanul szorongtunk – miközben édes(és éhes) puncija pulzálva fejte farkamat s hajszolt mindkettőnket az orgazmus felé. Még, egyszer sem éreztem a gyönyör ilyen fokát, ahogy most a kéj megütött. Szinte kívül kerültem önmagamon és láttam gyönyörben vonagló testemet, amint erőtlenül az imádott testre zuhant. Hugi körmei a derekamat szántották s csak távolról hallottam extatikus hörgését. Azután csend. Úgy éreztem mozdulni sem tudok s hugi is látszólag élettelenül hevert alattam.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg tudatom visszatért s csak azt érzékeltem, hogy húgom szemébe tekintve, egyfajta „én vagyok az Isten” érzése hatalmasodott el rajtam.
– Mi volt ez – suttogta – azt hittem meghaltam s már odaát vagyok.
– Hááát…én is egy angyal karjaiban érzem magam…ember ezt nem igen tehette volna, csak te az én angyalom – csókoltam végig amit elértem belőle.
– Te! – ha ez mindig ilyen lenne, nem is tudom hogyan lehetne kibírni – sóhajtott.
– Fel kellene kelni, mert tiszta lucsok alattunk az ágy – ezt melyikünk csinálta – kuncogott.
– Jézusom! Ezt én műveltem veled? – látta meg derekamon, a frissen szántott barázdákat.
Magam is csak most kezdtem érezni „keze nyomát”.
– Úgy-e? Milyen kis vadóc tudsz lenni. Máskor ellenőrizni fogom a körmeidet mielőtt a közeledbe megyek.
– Ne légy piszok – gyere megpuszilgatom, az gyógyít – gügyögött, mintha egy megsebzett gyerekhez szólna.
Sajnos az órára néztem s kénytelen voltam megállítani az újra éledő vágyakat. Fürdeni, öltözni kell! Perceken belül itt lesz érted önkéntes ciceronéd, Mark. No meg nekem is keményen indokolni kellene, amiért nem érkezem meg pontosan a hivatalomba.
Szerencsémre éppen elkészültünk, amikor harsány good morning-gal megérkezett Mark.
– Munka után ne csináljatok programot, mert ma is a vendégeink vagytok – Sara „belétek szeretett” – még soha senkihez a baráti körben így nem ragaszkodott – jelzem örülök, hogy így van.
– Mark! Nem akarunk a nyakatokra akaszkodni…
– Vita nincs, amúgy mondd ezeket az asszonynak, majd meglátod, hogyan reagál! – zárta le a témát.
A nap gyorsan elrepült. Napközben telefonált Mark, hogy egyenesen hozzájuk menjek, mert hugit ő már haza is viszi, hadd beszélgessenek a lányok.
Levinékhez érkezve csodálatos illatok fogadtak s megkordult a gyomrom – most jöttem rá, hogy reggel, a szó szoros értelmében, elbasztuk az időt és egész nap eszembe sem jutott, hogy enni is kellene valamit.
Sara megint valami ételcsodával állt elő. Meg is jegyeztem, hogy nem is igazán amerikai asszony, hiszen kiválóan főz.
– Hát igen, a nagymamám olasz volt – mondta büszkén Sara
– Nocsak, rokon lelkek(?), nekem is az egyik nagymami olasz volt – jegyeztem meg s egy talányos pillantás volt rá a válasz.
Jóízűen és jó kedvűen költöttük el a lunch-öt. Márk újfent magyar bort (bikavért) kínált. Azt mondta, a nehéz marhasültre ez a legjobb és amúgy is ez a kedvence. Nem vitatkoztunk és átvonultunk megint smoking room-ba. Kényelmesen elhelyezkedtünk, iszogattuk a finom egri nedűt, ám láttam, hogy Sara izgatottan fészkelődik.
– Megvallom őszintén alig várom, hogy az én „gyónásomat” is meghallgassátok. Mark az egyetlen, akinek eddig megvallottam a titkomat. Alighanem a katolikusoknak a legnagyobb találmánya a gyónás, mert az embernek szüksége van arra, hogy a nagy, benne feszülő dolgokat, kiventilálja magából. Nálunk erre találták ki a pszichológusokat, de én sem katolikus nem vagyok, sem agykurkászhoz nem járok s vannak dolgok, amiket csak nagyon bizalmas körben lehet elmondani. Úgy örülök, hogy jöttetek – igazán nem is tudom, hogy miért érzem úgy, mintha a testvéreim lennétek – de jó, hogy így van!
– Megtisztelsz bennünket – mondtuk szinte egyszerre – majd egymásra mosolyogtunk – elvégre ikrek vagyunk vagy mi – tettük hozzá mintegy magyarázatként.
– No én kezdem is a story-t. Érettségi előtti évem elég pocsékra sikeredett. A szüleim elváltak, a gyerekkorom óta barátom és titkos szerelmem családja, az ország másik végébe költözött – és tudjátok az itt éppen hatezer mérföldet jelent – nem volt más a tanulásba temetkeztem. Anyámmal nem igazán volt jó a kapcsolatom – tudjátok itt Amerikában szinte általános, hogy a típusos amerikai nő a lányát-lányait, afféle vetélytársnak tekinti. No anyámmal és velem szintén ez volt a baj. Az elmondottakból egyenesen következett, hogy amikor választhattam én az apámmal maradtam. Apám, egy nagy, sok telephellyel rendelkező cégnek, egyik vezető managere volt. „Kitört” a tavaszi szünet és vidáman siettem haza az iskolából. Hazaérve látom, hogy apu éppen csomagol.
– Hová készülsz – kérdeztem meglepetten
– Seattle-be kell mennem s körülbelül egy hetet kell ott töltenem.
– Nem mehetnék veled? Az iskolában épp’ ma kezdődött a tavaszi szünet.
– Tényleg jönni akarsz? – kérdezte meglepve
– Igen, igen, igen – sikítottam, mint egy kisiskolás és ugrottam a nyakába.
– No rendben, pár óra múlva indul a gép. Csomagolj, én addig hívom a légitársaságot, hogy foglaljak még egy helyet!
Hirtelen nem is fogtam fel, hogy apuval utazhatok a sóstavak vidékére – de nem is az volt a fontos, hogy hova, hanem az apuval! Futottam a szobámba, előkeríteni a bőröndöm s közben lázasan járt az agyam, hogy mit is kellene becsomagolnom. Az igazság az, hogy eddig nem nagyon hagytam el a városunk környékét s ez is izgalmat okozott bennem. Gyorsan összeszedtem farmerokat, szoknyát, fehérneműt, és egy bikinit. A bikinit persze fel kellett próbálni, mert tavaly nyár óta nem volt rajtam és ki tudja… Ahogy levetkőztem a tükör előtt, igazán nem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene a testem miatt. Telt, feszes mellek, formás segg, jó kis combok…szóval minden a helyén volt. Felöltöttem a bikinit s rájöttem, hogy szépen kiemeli mindazt, amit az imént oly’ szemrevalónak ítéltem meg.
(Jelzem, Sara elbeszélését nem akartam megzavarni, csak azért nem szóltam közbe, hogy a mai formája is igazolja, amit akkori alakjáról előad!)
Ebben a pillanatban lépett be az apu.
– Édes – mondta – van egy rossz hírem, már nem tudtam neked jegyet szerezni a gépre, úgyhogy attól tartok, most itthon kel maradnod.
– Aúúú! Apu – nyögtem, mert igazán menni szerettem volna.
– Tudom és én is sajnálom, de nincs semmi lehetőségem s ráadásul nekem időre kell érkeznem. De mi ez a dögös fürdőruha rajtad?
– Ó ez csak a tavalyi – láthattad már rajtam.
– Tudod baba én igazán sajnálom és mindent megpróbáltam – mondta halkan, miközben mellém ült az ágyra, ahova a rossz hír hallatán lerogytam.
– Apu, ismerlek. Tudom, hogy mindent elkövettél, csak épp’ annyira szerettem volna.
– Tudom baba, legközelebb hamarabb ébredünk – közben finoman masszírozta a vállam.
A masszázs jónak tűnt s egy sóhajjal hozzádőltem, kicsit talán nyöszörögtem.
– Élvezed kicsim? – kérdezte.
– Igen, nagyon finom – simultam még inkább hozzá.
– Az jó, tudod, hogy szeretem, ha jól érzed magad.
Meg nem tudnám magyarázni, hogy mi ütött belém, de apu combjára tettem a kezem, de úgy hogy kéz élem a nemi szervéhez ért. Meleg borzongás futott végig a testemen s alig vettem észre, hogy apu keze is megállt. Egy pillanatra megdermedtem, de a kezem önkéntelenül tovább mozdult és most már tudatosan markoltam a farkát, ami villámgyors növekedésnek indult. Még egyszer az eszembe villant, hogy meg kellene állnom, de a vágy, és talán a kíváncsiság is, tovább lendített a megkezdett úton. Emeltem a fejem és ajkamat csókra kínáltam apunak. Ő, érezhetően megbabonázva, arcomat lassan, finoman a kezébe fogva megcsókolt. Nem ez volt életem első csókja, de ez nem hasonlított semmi korábbira. A testem szó szerint lángba borult. Eszembe sem ötlött, hogy az apám az akit csókolok, ölelek. Egyszerűen, nincs rá jobb szó, megolvadtam. Ma is borzongok, ahogy mesélek róla – s elárulom, az elmúlt években, erotikus álmaim kizárólag erről szóltak. Édes Márkom, hányszor ébresztettem, hogy álmomtól forró testem csillapítsa. Aput is elvarázsolták a történtek. Reszkető kézzel simogatta a mellem. Csókja ajkamról nyakamra vándorolt s én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobban hozzáférhessen testemhez. Közben, szinte kétségbeesetten markolásztam kőkeménye duzzadt fütykösét. Forró lélegzete izgatta testem s nem tudom igazán melyikünk szíve dübörgött hangosabban. Szabad kezemmel, szinte letéptem magamról a bikini felsőt, remegve kívántam apu száját bimbóimon érezni. Mellbimbóim olyanok voltak, mint apró rózsaszín sziklák s közben nagyfeszültségű jeleket küldtek gerincembe, amiktől bikini-alsóm úgy átázott, mintha most léptem volna ki az uszoda vizéből. Apu folyamatosan szopta, simogatta melleimet és hasikámat. Egyik kezemmel az alsómtól igyekeztem megszabadulni, a másikkal apu farkát próbáltam lázasan kiszabadítani fogságából. Végre sikerült megszabadulnom utolsó ruhadarabomtól. Apu csillogó szemmel gyönyörködött testemben. Száját, mint éhes csecsemő, újra mellemre borította s keze vándorútra indult testemen, bejárva annak minden porcikáját. Az inget szinte letéptem róla s sikerült kibontanom övét, már húztam is a cipzárt nadrágján. Akkor már ő is segített, csípőjét emelve, hogy megszabadítsam nadrágjaitól. Öleltük egymást anya szülte meztelenül, úgy mintha az életünk függene ettől. Kezembe kaparintottam kőkemény kakasát, szorongattam, simogattam, majd kíváncsian megnyaltam a szivárgó elő nedvet. Ez ízlik konstatáltam. Finoman ajkam közé fogtam és nyalogatni kezdtem. Aput mintha villámcsapás érte volna, olyant rándult a teste. A reakciója még inkább felizgatott. Elhatároztam, hogy nem állok meg, amíg ő meg nem állít. Remegett a gyönyörtől s hangos nyögései az egekig korbácsolták vágyamat. Egyre mélyebben csúsztattam számba szerszámát, amivel végképp sikerült összezavarnom szavait. Ezerfélén próbálta magyarázni, milyencsodás, amit érez, aztán egyszer csak jövök vigyázz, jövök vigyázz, nyögte. Még inkább szívtam, masszíroztam – annyira akartam a gyönyörét fokozni. S akkor hirtelen megéreztem, ondója pulzálva ömlött a számba, alig sikerült oly’ gyorsan nyelnem ahogy száguldott belém. Apu rázkódott és – nincs jobb szó rá: visított az orgazmus alatt. Ahogy magához tért, őszinte csodálattal nézett rám és végre csókolni kezdte újra a testemet. Most én kóstollak meg édes s széttárt combjaim közé helyezkedett. Nyelve finoman szétválasztotta szemérem ajkaim. Úgy éreztem belehalok a gyönyörbe. Dobáltam a fejem és puncimat szorítottam minden erőmmel a szájához. Nyelve vitustáncot járt a csiklómon s ujjai feltárták barlangom minden négyzetcentiméterét. Megállíthatatlanul hajszolt az orgazmusba. Olyan intenzív volt az élvezet, hogy teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett s valami állati üvöltés szakadt fel belőlem. Tudtam, nem akarok megállni. Kívántam apám fütykösét magamban. Teljes erővel húztam – gyere, gyere, magamban akarlak érezni – követeltem.
Nem álhatott ellen. Farkát finoman puncimhoz érintette, de én már türelmetlen voltam. Határozott mozdulattal megragadtam és magamba irányítottam. Elindult befelé s akkor megérezte az akadályt s megmerevedett. Ne állj meg akarom, akarlak téged, neked akarom adni – kiabáltam – s közben minden erőmmel kényszerítettem a folytatásra. Akkor jött. Egyetlen határozott mozdulattal tövig bennem volt s kis időre megállt. Több fájdalomra számítottam. Igazából, amit éreztem inkább csak fokozta gyönyörömet és alátámasztotta nővé válásom tudatát. Jól esett a teljes telítettség érzése. Lassan megmozdultam, jelezve, hogy várom a folytatást. Apu szépen, ütemesen mozgott bennem. Minden mozdulatánál úgy éreztem, hogy megérkezik a beteljesülés. Azután már nem volt tovább. Azt hittem, hogy amit néhány perce átéltem, annál már nem lehet semmi csodálatosabb. Néztem aput s élveztem a testem nyújtotta öröm visszatükröződését az arcán. Hirtelen az egész testem megfeszült, a látásom szinte szétesett, csak alaktalan foltok képe hullámzott előttem és akkor a sötétség. Lebegtem a semmiben. Nem tudom – amennyire tudom senkinek sem sikerült még megfogalmaznia ezt az érzést, mert igazán nem hasonlítható semmihez, aki átélte az tudja miről beszélek, aki nem, azt nagyon sajnálom – nos hát én sem tudom elmondani, hogy mit éreztem. Annyit tudok, hogy ez volt az az idő, amióta tudom: szeretek nő lenni, mert nőnek lenni nagyon jó!
Azt hiszem apu velem egy időben élvezhetett el – ezt igazából sohasem tudtam meg csak az tapasztaltam, amikor magamhoz tértem, hogy szerelmi koktélunk bőségesen áztatta a combjaimat s alattam az ágyat.
Apu szerelmesen simult hozzám s nekem is olyan „bújhatnékom” volt. Örömmel tapadtam hozzá a hátammal. Lassú mozdulatokkal és nagyon, nagyon gyengéden, túláradó szeretettel, simogatott, csókolgatott. Éreztem a vágy újra éledezik bennem s apu kakasa sem került nyugalmi állapotba. Ott kopogtatott a popóm környékén bebocsátásra várva. No nekem sem volt ellenemre, ezért megemeltem a lábam, megfogtam a farkát és újra magamba igazítottam s egy kis fészkelődéssel, teljesen ráhúztam magam. Kis telhetetlen – suttogott apám, de nem tiltakozott egy szóval sem. Lassan megmozdult bennem s rögtön éreztem, hogy ez valami új érzés. Valami olyat érintett, ami még fokozta a kéjt bennem. Ma már tudom: a „G pontom” masszírozta farkával. Egyre gyorsabban pumpált bennem s csak arra figyeltem, hogy a lehető legmélyebbre csússzon belém minden mozdulattal. No és akkor robbant – nem tudom másként jellemezni – bennem valami. Az öntudat ismét elhagyott pár másodpercre s mikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy bepisiltem. Csurom víz volt minden alattam, a combjaim, a hasam – borzasztóan szégyelletem magam. Sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem volna, de apu gyorsan megállított. Nyugi, nyugi – mondta – ez a női magömlés, ez egy olyan csoda, ami igazán ritkán adódik az ember életében. Egyetlen egyszer volt benne részem mindez idáig a negyven-pár évem alatt. Ez jó ne szégyelld, ez fantasztikus!
Már nem is volt semmi csalódás bennem az elmaradt utazás miatt, apuval szeretkezni annyival többet ért!
Jött az érettségi, meg egy csodás nyaralás apuval. Azután jöttem ide az egyetemre. Megismerkedtünk Markkal s apu is kapott egy csinos, fiatal új feleséget.
Amit tudok a szexről, azt mind-mind apu gyengéd és szerető útmutatásának köszönhetem. Nem bántam meg semmit. Nem maradt tüske bennem csak a gyönyörű emlékezet. Valójában Markkal is azért jöttünk össze és élünk boldogan több, mint húsz éve, mert annyira hasonlít apára – kívül és belül egyaránt.
Kipirult arccal és könnyekkel a szemében fejezte be az elbeszélést, szorosan férjéhez símulva.
Örökké kikívánkozott belőlem ez a titok. Többször volt, hogy azt éreztem: itt az alkalom de azután mindig kiderült, hogy mégsem alkalmas a partner. S jöttetek ti és valahogy azonnal éreztem, van valami lelki közösség közöttünk. Szinte megkönnyebbülést érzek, amiért elmondhattam nektek. A’propos – fordult hugi felé – te miért választottad pont ezt a kutatási témát magadnak?
Összenéztünk hugival, kissé t’án el is pirultunk.
– Rendben, el fogjuk mesélni, de ma már késő van és ez egy hosszú történet.
– Nem akarok tolakodni, gondolom nem a mai, az utolsó alkalom, amikor erre lehetőségünk lesz – válaszolta Sara, most már mosolyogva – tényleg elszaladt az idő. Olyan jó együtt lenni veletek, hogy észre sem vettem s már éjfélre jár. Ideje jó éjszakát kívánni.
Elköszöntünk hát s mi is hazatértünk.
testvérszex
Nyári vakáció 4. rész – Tizenöt év múlva
Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(?) következtek a dolgos hétköznapok. Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos „kihalásával” – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem… no hiszen „a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk”
Így – s t’án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az „Újvilágba” s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
A városban – ahol a konzulátus működött – található az egyik leghíresebb amerikai magánegyetem. Kultúrattaséi feladatom, egyik legfontosabb része volt, tehetséges hazai fiatalok számára, ösztöndíj – lehetőségek megszerzése. Főnököm igyekezett, amilyen gyorsan csak lehetett, bevezetni azokba a társasági körökbe, akik segítsége nélkül, a munkám gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Néhány fogadás, kerti – parti stb. – no meg kellően extrovertált személyiségemnek köszönhetően – rövid idő alatt, igen jó, már – már baráti kapcsolatokra sikerült szert tennem.
Megtudtam,hogy az ominózus egyetemen, akár nekem is van lehetőségem, kutatási témát telepíteni. A téma finanszírozása azon múlik, hogy valamelyik – itt végzett és anyagilag megfelelően „eleresztett” (jelzem, ez az itt végzettekre eléggé jellemző) öregdiáknak megtetszik és úgy dönt, hogy pénzt áldoz rá – nagyobb témák esetén előfordul, hogy többen is összeállnak a szükséges tőke megteremtésére.
No, gondolhatjátok! Villant is az ötlet s nem késlekedtem benyújtani a húgom PhD témáját, kutatási projektként, nem elfeledkezve rögtön, hugi nevében, az ösztöndíj – pályázat beadásáról.
Természetesen a legrövidebb úton elhintettem újdonsült baráti körömben, ezt, a „rendkívüli jelentőségű és fontosságú” tudományos témát, világosan érzékeltetve, hogy nekem milyen fontos volna e projekt megvalósulása. Amúgy – számomra is meglepő módon – valódi érdeklődést váltott ki a téma, ebben az illusztris társaságban.
Két nap sem telt el, amikor reggel a titkárnőm beszólt:
– Mr. Mark Levin vár a telefonban, kapcsolhatom?
Azonnal nyúltam a készülék után. Mark – egy az újdonsült barátaim közül – az egyik egyetemi alapítvány kuratóriumának vezetője s nem mellékesen, viszonylagos fiatalsága ellenére, a állam kereskedelmi kamarájának elnöke volt. Afféle „igen fontos személyiség”
– Hallo Mark! Mit tehetek érted?
– No az majd később. Egyszer biztos majd én megyek hozzád valamivel, de most nem erről kell beszélnünk! Jártam a dékánnál, megnéztem a projektedet és tetszett! Úgy döntöttem bedobok rá vagy négymillió dollárt s ha kell, esetleg kiegészítjük. Hallgass, csak semmi köszönet! Valójában úgy is sokkal több pénzem van, mint amit, akár az unokáim is el tudnának költeni. No meg engem is érdekel ez a téma, de erről inkább máskor! Egy gond van, hogy áll a húgod az angollal?
– Az nem gond. Anyanyelvi szinten beszéli.
– Az jó. Mert a tanszék, ahol a projekt fut majd, ragaszkodik hozzá, hogy egy speciál – kollégiumot indítson, minimum két szemeszterre – nagy az érdeklődés a diákok körében is a téma iránt.
– Te jó ég! Ez aztán villámgyors!
– Még annál is gyorsabb. Az egyetem e – mail – ben már fel is vette a kapcsolatot a húgod munkahelyével. Most viszont te következel! A vízum a te területed, hogy gyorsítsd!
– Hát ezerszeres köszöneten és…
– Semmi hálálkodás, jössz nekem eggyel! Na see you – és letette a telefont.
Nem akarok már senkit untatni a részletekkel, A kiérkezésemhez képest mintegy három hónap múlt el és jött a jelzés: este nyolc harminckor a rotterdami géppel érkezik a tündérem.
Szerencsére a „rezidenciám” körüli tevékenységre nem kellett időt fordítani, hiszen Mr. És Mrs. Jonston tökéletesen kézben tartotta ezeket a dolgokat – kár,hogy Henny csak „amerikaiul” tudott főzni s ezt inkább csak muszájból vettem igénybe, időnként.
Magamat kellett – főleg lelkileg – felkészíteni, olyan izgatott voltam a várakozás órái alatt.
Aztán már jól van. Megérkezett s a váróban szinte repült a karjaimba. Irigy tekintetek kereszttüzében, csak nem akartunk kifogyni a csókból. Hugi volt, aki hamarabb észbekapott.
– Nem indulunk? – súgta a fülembe, még mindig szoros ölelésben.
– Induljunk kedves, iszonyú fáradt lehetsz már!
– Nem baj, nem baj! Csakhogy itt vagyok – kis pajkos mosollyal jelezve, hogy a karjaimban.
Hazafelé az autóban, szorosan hozzám bújt s simogatott, ahol csak hozzám fért. Abszolút nem foglalkozott a metropolisz csillogó fényáradatával.
Valahogy azért hazaértünk – magam sem tudom igazán hogyan, mert a tekintetem sokkal többször merült el gyönyörű szemében, minthogy a forgalom problémáival foglalkoztam volna. Valamiféle őrangyal foghatta helyettem a volánt – igen másként nem történhetett!
Amint bezártuk magunk mögött az ajtót, hugiból kitört a hamisítatlan nő. Percek alatt körberöpködte a házat, mintegy felmérte a terepet.
– Gyorsan a fürdőbe! Le kell mosnom magamról a hosszú út porát, Jössz? Segítesz – somolygott.
– Háááát nem tudom a jelen hely… – folytatni persze nem tudtam.
Ő már meztelenül állt előttem, ruhái festői rendetlenségben szétszórva a nappaliban. Egy csókkal lezárva szám, kezei sietősen dolgoztak a kicsomagolásomon.
Hipp – hopp a zuhany alatt találtuk magunkat s ömlöttek ránk a langyos vízsugarak. Úgy simogattuk, csókoltuk egymást, mintha egy hosszú s kitartó udvarlás után, végre megtörve a jeget, most csodálkoztunk volna csak rá a másikra.
Tündérem elém guggolt, finoman kezébe fogta sziklává keményedett farkamat s halkan becézgetve, csókolgatva, finoman a szájába csúsztatta s régi szokásához híven, folyamatosan a szemembe nézve, szopni kezdte. A feszültség gyorsan növekedett bennem – főként érzékelve, hogy változatlan hatással van rá gyönyörszerző tevékenysége s velem együtt az orgazmus határán járt. Láttam gyönyörű szemének fényét megtörni s egy pillanat alatt, kontrolálhatatlanul tört rám a gyönyör. Az első robbanás még a szájában érte kedvesemet, azután – talán kicsit megszédülve a fenekére tottyant s így, további spricceim, szinte az egész testét beborították.
Mellé térdeltem s magamhoz szorítottam. Csókokkal becéztem bársony bőrét.
Nem tudom meddig maradtunk – és maradtunk volna – így egymás karjaiban, ám a zuhanyból ránk ömlő víz rohamos hűlése magunkhoz térített bennünket. Gyorsan zártam a csapot és egy hatalmas fürdőlepedőbe csomagoltam, könnyedén felkaptam (nem nagy dolog t’án fele olyan súlyú volt, mint én) és a nagy franciaágyamra helyeztem.
– Összevizezel mindent, te rendetlen kisfiú – kuncogta
Gyorsan megtörölköztem és a becsomagolt babámmal kezdtem foglalkozni.
Finoman, gyúrogattam, a puha törölközővel dörzsölgettem, forgattam, csiklandoztam – épp’ úgy, mint egy kisbabát a fürdetés végén. Göcögő kis nevetések, apró sikkantások jelezték, mennyire élvezi ő is a játékot. Kicsomagoltam s mondtam:
– És most bekenjük a kicsi baba popsiját – nyitottam a testápolós flakont és megemeltem a lábait, mint egy igazi csecsemőnek.
– Te! Ne ott kezd! – suttogta és hasra fordult.
A tenyerembe vettem egy kevés testápolót – micsoda gyönyörű test, soha nem fogom megunni – finoman a nyakánál s a vállainál kezdtem a „szertartást”, majd gyengéden maszírozva – símogatva haladtam lefelé, végig a hátán, derekán, a gyönyörű popsikon, combokon, egészen a lábfejekig. Na ja! A középső régiót – combok, popsi – kicsit alaposabban kellett megkezelni és én nem is mulasztottam el elvégezni e nemes feladatot. Mire a műveletet befejeztem – szokásoknak megfelelően – mindketten alaposan felizgultunk.
Hugi kéjes mozdulattal megfordult – mert szerinte egyes testtájakat agyon kényeztetek, másokat meg bűnösen elhanyagolok. No én aztán nem! Azonnal feszülő mellbimbóira „buktam”, nyelvemmel, ajkammal tisztességgel kényeztetve őket.
– Ez finom, de ettől még száraz marad a bőröm – majd szavaival szöges ellentétben, fejemet ölelve még jobban a cickójához szorított – nem ellenkeztem!
Azért a testápoló is szóhoz jutott de valahogy, minden kenegetés előtt, a szájammal kellett a területet előkészíteni. Különösen igaz volt ez, midőn, alulról visszafelé haladva elértem a combok között bebúvó, bűvös háromszöget. Ez a „megbúvó” talán már nem is volt megfelelő kifejezés, ti. már igencsak elő akart bújni minden alkatrésze. A duzzadt s nedvekben úszó szeméremajkak, a sapkáját magáról eltávolító, mini falloszként meredező csikló. Ennek a látványnak s a hozzá társuló illatnak, egyszerűen nem lehetett ellenállni – nem is akartam!
Kezdtem igazi nyelves – csókot adni s belemelegedni hugi kényeztetésébe, ám félbe szakított:
– Aúúú nagyon finom, de most ne… érezni akarlak… bennem akarlak érezni… gyere – gyere!
Ellentmondást nem tűrő módon húzott magára – s mit tagadjam: én is arra vágytam. Széttárt lábai között felfelé csúsztam s ő sürgetőn ellenem mozdult. Aztán éreztem hüvelye falának selymes forróságát – minden segítség és trükk nélkül – a helyemen voltam. Egyszerűen csak becsusszantam s már tövig toltam magam – aztán mozdulatlanul, fojtogató erejű ölelésben élveztük a legnagyobb csodát, amit férfi s nő egymással átélhet. Percekig maradtunk mozdulatlan s akkor hugi teste finoman kezdett hullámozni alattam. Egyre hevesebben és hevesebben hajtottuk egymást a csúcs felé. Éreztem nem tartok ki túl soká’, ám e pillanatban hugi bébi torkából feltört az ős – asszonyiság gyönyörhangja és görcsös vonaglás közben ellazult s én csak pumpáltam és pumpáltam belé gyönyöröm levét.
Ráomlottam s csak percekkel később jutott eszembe megkérdezni:
– Édes! Nem vagyok neked túl nehéz?
– Maradj! Ez jó! Nem te vagy nehéz, hanem kivárni volt nehéz, hogy megint ilyen boldog legyek.
Lassan, egymást átölelve, oldalra fordultunk – és rajtaütésszerűen elaludtunk.
Másnap reggel örömmel konstatáltuk, hogy minden ami történt valóság és nem álom. Együtt léptünk a zuhany alá de a rengeteg tennivaló, a kissé megkésett ébredés korlátozta lehetőségeinket – azért jól esett újra együtt kezdeni a napot.
Bizony jó, hogy siettünk, mert alig kapkodtuk magunkra ruháinkat, Mark barátunk meg is érkezett. Ő vállalta, hogy hugit kalauzolja és átsegíti a kezdeti nehézségeken. A gyors bemutatkozás után, csodálattal a hangjában jegyezte meg:
– Arra számítottam, hogy csinos vagy, arra is számítottam, hogy nagyon csinos vagy de arra, hogy egy villámcsapás leszel…
Hugi elégedett mosollyal nyugtázta az elismerő bókot.
– Indulhatunk? – perdült elé, vidámsággal álcázva a benne bujkáló feszültséget.
Útra keltek. Magam is a munkám után néztem. Szinte észre sem vettem, úgy szaladt el az idő. Négy után pár perccel értem haza s kisvártatva betoppantak hugiék is. Igen csak jókedvűen érkeztek.
– Steve! A húgod egy hurrikán, egy tűzvihar, egy atombomba! Néhány óra alatt „bevette” az egész egyetemet, az ujja köré csavarta a teljes vezetőséget!
– Szóval akkor sikerült az ösztöndíj – vetettem közbe
– Mit ösztöndíj! Oktatói státusz! Az egyetem intézi a tartós munkavállalóit, el vannak varázsolva. Te! Ha így folytatja én nem is tudom… szenátort csinálnak belőle… húúú! – lelkendezett.
– De most aztán készülj, Sara vár bennünket vacsorára! Meg kell ünnepelni ezt a napot!
– Ok! Gondolod vegyek frakkot… ?
– Ne légy hülye! Ez nem protokoll összejövetel – baráti meghívás – no kapj magadra valamit és menjünk, a borjúsült frissen az igazi – Sara specialitása.
– Az enyémmel megyünk – lépett a kocsijához Mark – éjjel majd taxival hazajöttök.
A vacsora kitűnő, a hangulat egyenesen csodálatos volt. Mark kibontott egy üveg Villányi Cabernet Sauvignont.
– Ehhez a húshoz ez illik, ez a nehéz zamatos ital – Mark nagyon büszke volt borászati ismereteire. (Mellékesen a saját cége, többek között európai borok importjával foglalkozott. ) A bor gyorsan fogyott, a hangulat emelkedett. Mindannyian úgy éreztük, mintha már réges – régen, gyerekkorunktól ismernénk egymást.
– Amikor először a bátyáddal beszéltünk a kutatásodról, említettem neki, hogy engem személyes érintettség miatt – mondhatom úgy – e, mosolygott kérdőn a feleségére, aki egy bólintással nyugtázta a kérdést – no, szóval személyes érintettségünk okán is érdekel. Gondolom a kutatásaid során rengeteg interjút fogsz készíteni ill. készíttetni. Hadd legyünk mi az első interjú – alanyaid.
– De ehhez menjünk át a dohányzószobába, ott kényelmesebb. Hozhatok még egy üveggel vagy valami mást innátok?
– Nem, nem ez tökéletes – válaszoltunk kórusban.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, Mark mesélni kezdett.
Ketten voltunk testvérek, a két évvel idősebb nővérem Leann és jómagam (sajnos már csak voltunk, mert ő öt éve autóbalesetet szenvedett). Mikor a kamaszkor göröngyös útjára léptem, a köztünk levő kapcsolat nem volt valami felhőtlennek mondható. Én voltam a kis hülye öcs, aki őt a „NŐT” lépten – nyomon csak bosszantotta, akadályozta.
Minél jobban rádöbbentem szexualitásomra, annál inkább lett a nővérem érdeklődésem célobjektuma – gondolom testvérek között ez nem olyan ritka jelenség.
Amikor elkezdtem maszturbálni, fantáziám valami tárgyiasult támasztékokat keresett. Kézenfekvő tárgynak tűntek a nővérem intim ruhadarabjai, különösen a bugyi – szerintem minden kiskamasz fétise, aminek elbirtoklása, a kívánt de elérhetetlen nő birtoklásának szimbóluma. A nővérem finom tapintású, selymes bugyii indították be leginkább a fantáziámat.
Egyik alkalommal egy zöld színű – és ó uram isten, használt(!) bugyikát sikerült zsákmányolnom. A használt fehérnemű varázsa, hogy tartalmazza a tulajdonos titokzatos illatát – mintegy, a csapdába ejtett lény egy darabkáját. A bugyit ráhúztam az egyik kispárnára. Ügyesen elrendezve azt az illúziót keltette, mintha a popsijára lenne felhúzva. Mezítelenül elhelyezkedtem az ágyon. Rövid ideig szaglásztam a bugyit s miután kellő hangulatba kerülten, altestemhez szorítottam és lassú, párzó mozdulatokkal kezdtem a maszturbálást. Szinte magam alatt éreztem a vágyott női testet. Már kezdett egészen jól lenni, amikor úgy éreztem, valaki figyel. Szememet kinyitva – ó borzalom és megaláztatás – a nővérem állt az ajtóban s tágra nyílt szemekkel bámult rám.
– Mark – szólított
A mozgást még néhány másodpercig folytattam – mint a lelőtt katona, aki a találat után még métereket fut s csak azután rogy össze – az én testem is csak kis késéssel reagált – s az agyam sem tűnt sokkal élénkebbnek.
– Mark – a hang és kép végre eljutott a tudatomba
A pánik kezdte elnyelni az értelmemet. Próbáltam elrejteni meztelen nemi szervem, e célból afféle embrió pozícióba tekeredtem és „szerencsésen” a padlóra gurultam, mereven szorongatva, a felöltöztetett párnát, magamhoz.
– Mit keresel itt – szinte sikoltottam – ez az én szobám, kifelé.
Ám gyorsan az jutott eszembe: elmondja apáméknak, no éppen fiatalon bevégzem az életet. Mondom rendesen pánikban voltam.
– Mark! Nyugodj meg… mondta újra nagyon csendesen
– Miért nem kopogtatsz? Csak így lerohanod az embert… emeltem újra a hangom – s közben reménytelenül próbáltam takargatni magam.
– Márk! Nyugodj már meg, nem vagyok dühös rád!
Ültem szerencsétlenül a padlón s a rémképek villantak folyamatosan a lelki szemeim előtt: megszégyenít a barátai előtt, elmeséli az iskolában s rajtam fog mindenki röhögni és így sorban tovább, tovább…
– Mark! Ne idegeskedj már, mondtam, hogy nem haragszom! Egyedül azt nem értem, hogy miért kellett neked azt a bugyit lopnod? Miért nem kérted el tőlem? – a hangjában szokatlan változást érzékeltem, nem az a megszokott „te hülye kis pöcs már megint mit csináltál” stílusú volt és egy furcsa kis mosoly is bujkált a szája sarkában.
A szívverésem kezdett megnyugodni, miközben kissé gyanakodva figyeltem rá.
Beljebb jött a szobába s leült az ágyamra. Dadogva próbáltam most már magyarázkodni, hogy mit és miért… de egy mosollyal leintett.
– Ugyan hagyd, mindenkinek van valami furcsa csavarja… – azután megkérdezte – csináltad az már úgy is, hogy a lány még benne volt a bugyiban?
Megint hosszas magyarázatokba akartam bocsátkozni a lányok értetlenségéről, a körülményekről… megint leállított, de valami könnyedség kezdett közénk költözni. Bámulta az ölemben levő párnát azután olyant szólt, amitől a vér kiszaladt az arcomból:
– Volna kedved velem kipróbálni azt most?
Ültem és tátott szájjal bámultam. Nem akartam hinni a fülemnek de ő nyomatékkal megismételte a kérdést. Még mindig nagy volt a kételkedés bennem
– Komolyan gondoltam szólt, ha velem ki akarod próbálni, benne vagyok! – válaszolt és,hogy nyomatékot adjon a szavainak felállt és kigombolta a farmerét, kibújt belőle, rámutatott magára s megkérdezte:
– Ez a bugyi is alkalmas lesz vagy vegyem át azt, amit eddig használtál? – mutatott a még mindig magamhoz szorított, felöltöztetett párnára.
Szótlanul ültem, ő pedig visszaült az ágyam szélére s megnyitotta, hívogatóan combjait.
Bámultam tovább azt a kicsi kék bikini bugyit, ami olyan ígéretes domborulatot borított be a combjai között, ám a farkam már döntött helyettem s igencsak emelgetni kezdte a fejét.
– Ez így jó pozíció? – kérdezett kissé hátrább dőlve – gyere Márk, igazán szeretném ha kipróbálnád velem – ösztönzött cselekvésre.
Felemelkedtem a térdemre. A párnát, amit még mindig görcsösen szorongattam. Kivette a kezemről s félredobta.
– No, gyere! Tedd ugyanazt, amit az előbb tettél! Szerintem én is szeretni fogom.
Fütykösöm állt, mint a parancsolat. Láttam, hogy mellbimbói szinte átszúrják a vékony pólót, amit viselt. Végre hozzáértem és puncija fölé helyeztem kakasom. Ezer érzés szaladt át rajtam. Kezdtem pumpálni magamat testéhez. Hát ez egészen más érzés volt mint a kispárna. Csípőjét átölelve egészen szorosan dörzsölődtem hozzá. Éreztem, hogy a bugyi már csurom víz. És a nőiesség friss intenzív illata. No ez igazán feldobott engem.
Hirtelen Leann kezeit éreztem seggemre fonódni. Magához rántott s görcsösen szorongatta punciját tomboló kokasom hosszában. Mindketten extázisba kerültünk. Gyönyörének hangja engem is elindított az orgazmus útján és feltörő ondóm sugarai nem kíméltek pólót, bugyit meztelen hasakat. Szinte egymásra rogytunk, öleltük és simogattuk egymást, kontrolálatlan hosszú perceken át. Teljesen megváltozott a közöttünk lévő kapcsolat. Mondhatnám bizalmas szeretőkké váltunk. Nap – nap után jelentkezett egy újabb bugyit „tönkretenni”. Mindenféle pózokat próbáltunk, ám mindig visszatértünk az elsőként megtapasztalt pozitúrához.
Valahogy mindkettőnkben motoszkált a továbblépés vágya, beszélgettünk is róla de a belénk nevelt tabu ellenállt a nagyobb forradalomnak. Bevallom nektek, valahol ma is van bennem egy hiányérzet, amiért nem léptük meg azt a bizonyos utolsó lépést. No, ennyi volt az én kis történetem – nézd már egészen elérzékenyültem.
Hosszan hallgattunk Mark elbeszélése után s azt hiszem mindannyian úgy éreztük, ideje befejezni az estét. Sara meséjét hagyjuk a következő alkalomra.
– Köszönjük a vacsorát és a szíveslátást – szólaltam meg végül. Mark telefonált taxiért s hazaindultunk.
Incest: Szösszenetek egy család életéből
1. rész: A bugyim illata teljesen beindíthatta, mert az orrától levitte a szájához, és elkezdte nyalogatni a női nedvektől még mindig nedves láb közötti részt. A látványtól nem tudtam, mit csináljak. Szóljak rá, ijesszem meg, vagy csendesen vonuljak vissza? Egy biztos, hogy nem hagyott a látvány engem se hidegen. Az elfogyasztott bortól bátrabb lettem, és elhatároztam, kivárom a végét, és csak utána osonok vissza a konyhába. Közben Steve keményen gyűrte a szerszámát, a vérrel teli makk lilásan pompázott a farka végén, miközben gyorsan verte magának, és zihálva, lihegve felváltva szagolgatta és nyalta bugyimat. Kezdtem beindulni farkának látványától, felhúztam a ruhámat, hogy hozzáférjek a bugyimhoz, amit félrehúzva a pinámat kezdtem simogatni. Istenem csak egyszer add, hogy ezt a csodálatos fiatal erős faszt magamba érezhessem – gondoltam megkeményedett csiklómat dörzsölgetve… Tovább az 1. rész szextörténetre
2. rész: Majd most megtanulod. Igaz, hogy nem feleselhetsz vissza apádnak? A rossz kislányokat meg kell büntetni! Tom még egy párzor meglegyintette Kathy fenekét, majd az egyik kezével lánya fenekét széthúzta, másik kezének középső ujját benyálazta és Kathy hátsó lyukán kezdett körözni. Kathynak sem lehetett ellenére a dolog, mert először csendbe tűrte, de egy idő után már csak az izgatott lihegését lehetett hallani. Tom egy perc múlva a fenekéről áttért a puncijára. Előbb a fenék és puncit elválasztó vékony érzékeny bőrt simogatta, majd a kinyílt puni kisajkai következtek. Mikor Kathy csiklójához ért, a lányom megvonaglott és szabályszerűen könyörgött az apjának a folytatásért. Tom bedugta középső ujját a punciba, és egyre gyorsabban kezdte mozgatni benne. A lányom puncijából kifolyó nedv foltot hagyott apja nadrágján. Tom is észrevette, mennyire felizgatta lányát, mert most középső ujja után bedugta gyűrűs ujját is a punciba. Kathy dobálta magát és mikor azt gondoltam, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor Tom a kisujjával is befurakodott az akkor már jól kitágított lyukba. Egy ideig három ujjal baszta lánya punciját. Mutató ujjával a fenéklyukon körözött, majd óvatosan előbb félig majd tövig nyomta Kathy fenekébe… Tovább a 2. rész szextörténetre