A párt a Lengyelországban már alkalmazott büntetőjogi megoldást adaptálná, azaz kémiailag kasztráltatná a gyermekek sérelmére szexuális bűnt elkövetőket.
Nemi vágyukat csökkentő gyógyszeres kezelésnek vetné alá a Jobbik a tizennégy éven aluli fiatalokat megrontó pedofilokat.
Bana Tibor és Mirkóczki Ádám, a párt országgyűlési képviselői úgy módosítanák a büntető törvénykönyvet, hogy az intézkedési nemek közé felvennék a szexuális bűnelkövetők gyógykezelését is. Ezt akkor rendelnék el, ha az elkövetőt megrontás miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bűncselekmény „normálistól eltérő szexuális szokásainak” következménye, és tartani kell attól, hogy – szexuális vágyának csökkentése nélkül – hasonló cselekményt fog elkövetni.
Mirkóczki Ádám szombaton telefonos sajtótájékoztatón elmondta: a növekvő számú pedofil jellegű bűncselekmények miatt nyújtották be a gyermekkorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények megelőzésére és megakadályozására szolgáló büntetőjogi jogszabályok megalkotásáról és módosításáról szóló javaslatot, mivel megítélésük szerint a törvények jelenleg nem biztosítanak védelmet a bűncselekmények elkövetőivel szemben, azaz nem zárják ki hatékonyan a bűnismétlést.
A Jobbik a Lengyelországban már alkalmazott büntetőjogi megoldást adaptálná, Mirkóczki Ádám ugyanakkor rámutatott, hogy a kémiai kasztrálás lehetősége a brit, a dán és a cseh büntetőszabályok között is szerepel.
A határozatlan idejű gyógykezelésről a bíróság szakértői vélemény alapján döntene, annak szükségességét hat hónap elteltével, majd ha nem szüntetik meg, félévente újból felülvizsgálnák. A javaslat értelmében a gyógykezelést járóbeteg-ellátás keretében vagy – ha az elítélt kivonta magát alóla, illetve a kezelés súlyosan veszélyezteti az elítélt életét, egészségét, vagy maradandó károsodást okozhat – zárt intézetben kell végrehajtani.
Az előterjesztés indoklása ugyanakkor kimondja: a gyógyszeres kezelésnek nem a teljes és visszafordíthatatlan nemzőképtelenség a célja, hanem az elkövető libidójának csökkentésén keresztül annak megelőzése, hogy újabb szexuális bűncselekményeket kövessen el kiskorúakkal szemben.
További cikkek a témában: Pedofil volt VV Márki Zsuzsi édesapja – A Facebookon elcsábította, majd kegyetlenül megerőszakolta és megölte a tinilányt – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Orális szexre kényszerítették a diáklányt – Éveken át erőszakolta nevelt lányát – Jó, hogy Polanski megúszta örül az áldozat – Az egész család fajtalankodott 4 gyerekkel – Két különböző alkalommal erőszakolta meg ugyanazt a nőt – 12 éves unokahúgát kínozta aztán megölte – Kislányt kényszerített orális szexre egy öreg férfi – Perverz szexet kért az iskolás fiúktól a komlói pedofil – 12 évesre izgult a kisvárdai férfi – Megmentette a tinilányt az erőszaktól, ajándékot kapott – Brutális tinik: megerőszakolták, kínozták társukat – Kéjjel kínozta a kurvákat a magyar banda – Edith Vogelhut eszébe jutott, hogy őt is seggbe kúrta Polanski – Fiatalkorúak kólás üveggel és seprűnyéllel erőszakoltak – Nemi erőszakkal dugta a csajokat a svéd főrendőr – 10 év börtönt kapott a diákkal szexelő tanárnő – Pedofil férfit tartóztattak le Ausztriában – Verések és szexuális erőszak a kiskunhalasi pszichiátrián – Kórházi szexuális erőszak miatt nyomoznak Győrben – Megkínzott megerőszakolt tinilány holttestére bukkantak
törvény
Nemi erőszak gyanújával – szabadlábon
Hazánkban a szexuális erőszak büntetőjogi meghatározása még mindig a fizikai erőszak alkalmazásán, nem pedig a sértett részéről a beleegyezés hiányán alapul – többek között erre is újfent ráirányítja a figyelmet az éppen most zajló 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen nevű kezdeményezés. A Keret Koalíció hangsúlyozza a Damu-ügy aggasztó fejleményei kapcsán a szabályozás felülvizsgálatát.
A szexuális erőszak áldozatai számára segítséget nyújtó Keret Koalíció („Koalíció a szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért”) – amely 2010-ben alakult meg magyarországi civil jogvédő szervezetekből: Amnesty International Magyarország, MONA Alapítvány, NANE Egyesület, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, PATENT Egyesület – megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy a Fővárosi Bíróság szabadlábra helyezte Damu Roland sorozatszínészt.
Damut 2010. november 18-án volt barátnője ellen elkövetett súlyos testi sértés kísérlete és erőszakos közösülés bűntette miatt állították elő, vették őrizetbe, majd helyezték előzetes letartóztatásba. Tíz nap elteltével azonban a Fővárosi Bíróság elfogadta Damu ügyvédjének fellebbezését, amelynek érvelése szerint a gyanúsítottnak nincs lehetősége meghiúsítani az eljárást. Mindeközben a nyomozás folytatódik tovább.
A témával, azaz a partnerkapcsolati erőszakkal foglalkozó szervezetekként felelőtlennek és cinikusnak ítéljük a Fővárosi Bíróság döntését. A bántalmazó előzetes fogva tartásának megszüntetése súlyos fenyegetést jelent nemcsak az eljárás lefolytatásának menetére, de a sértett biztonságára nézve különösen. A párkapcsolati erőszak természetéből adódó sajátossága, hogy az elkövetők jogosnak érzik a partnerükkel szemben elkövetett tetteiket: nem tudunk egyetlen olyan esetről sem, amikor a bántalmazó a rendőri intézkedést követően ne vallotta volna magát ártatlannak. Ezért az a sokat hangoztatott tény, hogy a színész tagadja a vádakat, és poligráfos vizsgálatot kér magára, az ügy elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel. Jelen esetben a terhelt bizonyítottan erőszakos, nőbántalmazó előélete legalább annyira valószínűsíti a mostani bűncselekmények elkövetését, mint a sértetten lévő külsérelmi nyomok. Ugyanakkor, az orvosszakértői vizsgálat megállapítása, amely szerint a sértett nemi szervén nem látszik durva erőszakra utaló nyom, nem bizonyítja a szexuális erőszak meg nem történtét, mivel a szexuális erőszak az esetek döntő többségében nem okoz elváltozást a nemi szerven. Az ENSZ CEDAW Bizottsága – amelynek egyik feladata a nők elleni diszkrimináció minden formájának megszüntetését célzó kormányzati erőfeszítések ellenőrzése – több ízben felszólította már Magyarországot, hogy a szexuális erőszak büntetőjogi meghatározása ne a fizikai erőszak alkalmazásán, hanem a sértett részéről a beleegyezés hiányán alapuljon. Emlékeztetünk arra is, hogy a nemzetközi egyezmények alapján a magyar államnak kötelessége a nők elleni erőszak minden formájával szembeni hatékony és szakszerű fellépés, amelynek két fő pillére az elkövetők felelősségre vonása és az áldozatok biztonságának és védelmének biztosítása. Felkérjük a Legfelsőbb Bíróságot, hogy tegye közzé azokat a szakmai szabályokat, melyek általánosságban, és különösen a nők elleni erőszak eseteire nézve, iránymutatást adnak az eljáró bíróságok számára az előzetes letartóztatással kapcsolatos döntések meghozatalához.
Aggasztó jelképes üzenetet hordoz, hogy a Damu-ügy legutóbbi fejleményére éppen a „16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” idején került sor: a november 25. és december 10. közötti időszak a nők elleni erőszak jelenségére való évenkénti figyelemfelkeltő rendezvények ideje a világ számos országában, így Magyarországon is.
Börtönviselt Playmate
Börtönviselt Miss Október! Ez nem csak valami szófordulat, vagy a képek témájára utaló megjegyzés. A Playboy idei Miss Októberét tényleg letartóztatták! A vád: tolvajlás és marihuána birtoklás. Miss Lindsey Gayle Evansról tehát a rendőrségnek is van fotója: profilból és szemből egyaránt. Valószínűleg azon fel van öltözve.
Lindsey nem csak a jó hírét vesztette el a letartóztatáskor, hanem a szépségkirálynői koronáját is, ugyanis 2007 novemberében megnyerte a Miss Louisiana Tini USA versenyt, és 11 hónapig tartotta magánál a koronát, míg 2008 októberében trónfosztották őt a szervezők a rendőrségi feljelentés miatt. Lindsey az incidens óta nehezen kapott állást, így a Playboyhoz futott, akik persze tárt karokkal várták. …végülis a Playboyba nem kell erkölcsi bizonyítvány.
Liberalizált szexpiacot!
A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért? Szabadelvű, pluralista államban az egyénnek sok dologhoz joga van. Természetesen nem mindenhez. Nem okozhat kárt, jogsérelmet példának okáért más egyén(ek)nek. Ugyanakkor szabadon művelhet bármit, amivel a többiek véleménye (és/vagy a szaktudományos faktumok) alapján csak és kizárólag önmagának árt.
Ha betöltjük a 18. évünket, akkor kijelölt dohányzóhelyeken nem tilalmas rágyújtani. Kulturáltan, másokat nem zavarva szeszes italt is fogyaszthatunk. Pénztárcánkat leapasztó szerencsejátékban is részt vehetünk. Egyre több helyen gondolják – cikkíró helyeslése mellett – úgy: a társadalomra veszélyes függőséget nem okozó (így a bagó és pia rizikófaktorával bíró) lágy drogok élvezetének-árusításának büntetése fölösleges. Ráadásul – a szesztilalomhoz hasonlóan – csak a maffia bevételeit növeli.
Józan paraszti ésszel nem vitatható: az ökölvívás, a labdarúgás, a hegymászás, az autóverseny, a vadvízi evezés legalább annyira (ha nem jobban) veszélyes, mint a felsorolt káros szenvedélyek. Naponta hallunk sportbalesetekben meghalt vagy lebénult emberekről. Mindezek dacára komolyan vehetően senki nem áll elő, hogy tiltsák őket be. Bizonyos vallási tanításokból kiindulva a homoszexualitás súlyosan károsítja ön és környezete halhatatlan lelkét. Ahogy a válás, a házasság előtti szex, az óvszer-és tablettahasználat, illetve a sztriptízbár is. Csakhogy ez senkit nem jogosít fel arra, hogy akármelyiket betiltsa vagy üldözze.
Valamennyi ember önállóan döntheti el, mi a fontos neki: a földi szexuális boldogság vagy a bizonytalan és bizonyíthatatlan létezésű túlvilági örömök. Más világnézetek alapján az ordas eszmék rongálják a mentálhigiénét. Való igaz, a fanatizmus beszűkíti a mentális és intellektuális látómezőt, zsákutcás döntéseket generál. De az nem büntethető, ha valaki náci, kommunista, bigott teokratikus ugródeszkáról a jogállam korlátait tisztelve gyakorolja a polgári demokrácia rendszerszintű, békés kritikáját. Az elmúlt évtizedekben az univerzális jogcsalád mellé felzárkóztak a speciális részjogok. Nem, kor, etnikai hovatartozás, fizikai-szellemi kondíció, társadalmi pozíció alapján. Törvényeink pl. kiemelten védik az átlagembernél helyzetüknél fogva gyengébbek – gyermekek, idősek, betegek, szegények, fogyatékkal élők, kisebbségiek – méltóságát. Ugyanide tartoznak az ún. nőjogok is. Aligha vitatható, hogy nem lehet megtagadni senkitől a munkahelyi felvételt vagy előléptetést pusztán a neme okán. Éva lányai manapság szabadon megtehetnek olyat, ami bizonyos ideológiák szerint kárukra, sőt kárhozatukra van.
Ámde – furamód – pont azok mérik szelektíven a jogokat, akik a nőjogok felkent hirdetői. Például az összes főáramú feminista szerint engedélyezni kell, hogy a gyengébb nem elvetethesse nem kívánt magzatát, illetve meddővé tetethesse magát. Melyet – kisebb, így szükséges rosszként – e sorok írója is támogat. Egyetértünk, hogy a saját test fölötti önrendelkezés korlátlan. Beleértve az eutanáziát is. Viszont ha mindebben egyetértünk, akkor nem abszurd, hogy egy nőnek a testével szinte mindenhez joga van, csak ahhoz nem, hogy önként áruba bocsássa?
Meg is érkeztünk az írás témájához. Mely ama szürreális fennforgás, hogy ez Magyarországon illegális. Pontosabban nem, a helyzet ennél zavarosabb. A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni, neki ilyen célra szobát kiadni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért?
Beszéljünk világosan: a kényszerprostitúciót, illetve fiatal- és kiskorúak akármilyen szexuális munkára küldését, ösztönzését, bocsátását természetesen drákói módon büntetni kell. Aki ilyet csinál, kerüljön hosszú időre rács mögé. Hogy mit jelent eme iparágban a kényszer? Ugyanazt, amit az élet bármely más területén. Amennyiben valakit erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással vagy csalással, vagy 18. évét be nem töltöttként vesznek rá a dologra, az jogba ütközik. Ha azonban nagykorúként és szabad elhatározásból űzi, akkor nem sújtható hátránnyal az üzemeltető, és az ügyfél sem.
Ilyenkor jönnek elő a jogvédők ama hamis közhellyel, hogy a lányok nem önként dolgoznak, hanem a pénzszűke viszi rá őket. Csakhogy ilyen kifacsart okoskodással a világon lévő foglalkozások többségét kényszermunkának, sőt rabszolgaságnak minősíthetnénk. Nyilvánvaló ugyanis: az emberek nem azért mennek gyári segédmunkásnak, vágóhídi böllérnek, uránbányásznak, takarítónak, halfeldolgozónak, mert annyira imádnak olajban, vérben, radioaktív porban, ürülékben, belsőségekben tapicskolni. Hanem azért, mivel – lévén, hogy képességeik alapján ebből tudnak megélni – rá vannak kényszerülve. Csakhogy ez – a prostitúcióhoz hasonlóan – jogszociológiailag legitim kényszer.
Létezik számos olyan nő, aki nem brutális ütlegek vagy fenyegetések hatására kínálja fel a testét, hanem pusztán azért, mivel jól akar élni. Nagyon jól tudja: kvalitásai alapján legfeljebb átlagbérre futná. Vagy még annyira sem. Ő pedig többet akar. Ahogy egyes nőknek az abortusz a kisebb rossz, másoknak a prostitúció. Mellesleg az sem igaz, hogy csak nyomorgó és műveletlen nők keresnek így pénzt. Alsó középosztálybeli egyetemistáktól több nyelvet beszélő modell- és hostess lányokig rengetegen dolgoznak a szexiparban. Nem hiszem, hogy áldozatnak tekinthető valaki, aki tudatosan úgy dönt: nem elég neki a pályakezdő titkárnőként megkereshető havi százhúsz nettó.
Ennek dacára a keményvonalas nősténysoviniszták görcsösen ragaszkodnak ahhoz: minden prostituált áldozat. Természetesen a szexista férfitársadalom kizsákmányoltja. Nem zavarja őket, hogy az üzletág lassanként uniszex szolgáltatóipar, melyben egyre inkább teret hódít a hetero- és homoszexuális férfiprostitúció is. Ironikus, de pont a női egyenjogúságot bizonyítja, hogy már ők is fizethetnek a szexért.
Tudhatja mindenki: a legemberségesebb megoldás a „húspiac” törvényesítése volna. De ettől messze vagyunk, akár a Józsefváros Amszterdamtól. Miért is? A nővédőnek álcázott fundamentalista szociológusok ehhez kevesek volnának.
Viszont létezik egy háromszög. Az ideológiai csőlátás, a bigott prüdéria, és a félperifériás gengsztervilág Bermuda-háromszöge. A feminista keménymag álláspontját bemutattuk, lássuk a háromszög másik két szárát. Vannak az ultrakonzervatív (és hímsoviniszta) politikusok, továbbá a nekik játszó konjunktúra-hipokriták. Szerintük rendes magyar ember nem kurvázik, illetve nem csap fel prostituáltnak. Amúgy is ők kívánják jogszabályban megszabni, mi számít erkölcsösnek a magánéletben.
Minden, kizárólagosságra törekvő ideológia építőkockája, hogy alattvalóitól teljes szexuális elfojtást, fanatikus önmegtartóztatást követel. Ugyanis az ösztönök természetellenes gátolása frusztrációt, majd agressziót okoz. A kiéhezett, ingerült ember jól manipulálható. Illetve, ha a dogmák szerint vétkezik, bűntudatgerjesztéssel érzelmileg zsarolható. A kereszténység (illetve általában a vallások) nemiségre vonatkozó regulái gyakorlatilag betarthatatlanok. Különösen, ha már egy pornófilm megnézése vagy nudista strand látogatása is „teológiai bűncselekménynek” számít.
Természetesen vallásos emberek is letérnek néha az üdvtan ösvényéről. A differencia csak annyi, hogy ők – a liberális embertípussal szemben – képtelenek megbékélni a hormonjaikkal. Fontos leszögezni: nem az a baj, hogy a vallásosak bűnnek tartják a prostitúciót. Hanem az, miszerint nem elégszenek meg azzal, hogy békés térítőmunkával próbálják az iparág dolgozóit (valamint munkáltatóikat és ügyfeleiket) lebeszélni a folytatásról. Ehelyett betiltani (vagy drasztikusan korlátozni) próbálják, rá akarván kényszeríteni normáikat az egész társadalomra.
Harmadik tartóoszlopként ott a szervezett alvilág. Nekik sem érdekük a legalizálás. Mivel így bűnözőként ők ellenőrizhetik a teljes húsipart. Ugyanis legtöbbször még az önkéntes szolgáltatók és erotikus mulatóhelyek is tejelnek nekik a védelemért. A kiszolgáltatott, munkaszerződés nélküli örömlányok futtatása nem igényel adó- és járulékfizetést, lévén, hogy a türelmi zónákat lehetetlen helyekre (mondjuk szeméttelep tőszomszédságába) rakták, vagy eleve ki sem jelölték, az utcalányok csak úgy dolgozhatnak, ha a maffia lefizeti a rendőrséget, hunyjon fölöttük szemet.
Miért volna fontos a priuszos striciknek a törvényesítés? Hiszen köztehermentes jövedelmet biztosít nekik a jelenlegi szituáció. Nincs szabadpiac, csak bandaháborúval felosztott területek. Nem, a legalizálás éppen a szexipari dolgozók és ügyfelek, illetve a legális befektetők érdeke volna. De a költségvetés, a közegészségügy és a közbiztonság is sokat nyerhetne rajta. Adófizető üzletként a prostitúció nagyot lendítene válságtól gyötört nemzetgazdaságunkon.
Prostit és ügyfelet egyaránt kötelezni lehetne rá, hogy a munkavégzést, illetve a szolgáltatás igénybevételét HIV-gyorsteszthez kössék. Emellett valamennyi ott dolgozó rendszeres és szúrópróbaszerű orvosi vizsgálata biztosítva lenne. Végül törvényben kéne szabályozni: akit valaha elítéltek kényszerprostitúció, emberkereskedelem, stb. szervezése miatt, ne kaphasson bordélyház-üzemeltetési engedélyt. Kevesebb lenne így a nemi beteg, csökkenne az alvilági részesedés, a dolog humanizálódna.
Ténykérdés: minél prűdebb egy közösség, annál sérülékenyebb és zsarolhatóbb. Ahol egy füves cigi elszívása, egy jól sikerült, prostituált igénybevételével zajló legénybúcsú büntetendő, ott a társadalom jelentős része megzsarolható. Akár titkosszolgálatilag is. Mondván: a továbbiakban nekünk jelentesz, vagy felnyomunk, bíróság elé citálunk, gyógykezelésre kötelezünk, állásodból is kirúgatunk.
Szerencsére a többség ma nyitottabb ennél. Házaspároknál is gyakran megesik, hogy párcserés aktussal dobják fel nemi életüket. Vagy swingerklubba járnak, esetleg harmadikat is bevesznek az alkalmi partiba, s előfordul, hogy ez a harmadik hivatásos. A legális örömszerzés tolerált határai a magánéletben is kitolódnak. Gyűjtőnéven ezt nyitott kapcsolatnak hívjuk. Szexcsatornák és pornófesztiválok is jogszerűen működnek hazánkban. Ha pedig nem tilalmas, hogy bejegyzett vállalkozók mások szórakoztatására, kamerák előtti közösülés céljából embereket szerződtessenek (illetve erre helyiségeket adjanak-vegyenek bérbe), akkor miért büntetendő, ha ugyanezt diszkréten, zárt szobában, nézők hiányában, adott kilens(eke)t kielégítve űzi valaki?
A szexmunkás nyilván nem élvezetből csinálja a dolgot. Olyanokkal kell lefeküdnie, akikkel magánemberként, ingyen nem tenné. De az államhatalomnak nem dolga egyéni létstratégiák fölött ítélkezni. Feladata annyi, hogy a szabadpiacilag működő tevékenység kockázatait és mellékhatásait – fertőzés-és bűnözésveszély – igyekezzen józan szabályozáspolitikával minimalizálni. (Hírszerző)