Egy egyetemista lány évi 10 milliót is összespórolhat külföldi szexmunkából. Dubajozás után itt a svájcozás! A légiutas-kísérők csak prostijáratként emlegetik a csütörtökönként Bázelbe közlekedő gépet. Állítólag van olyan magyar egyetemista lány, aki a külföldi szexmunkából már tíz milliót forintot spórolt össze. A Napló stábja 2010-ben forgatott Svájcban, amikor magyar prostituáltakat bántalmaztak Zürichben. A Mokkában Nagy Szilvia, újságíró elmondta, hogy a lányok 100-150 eurót keresnek alkalmanként, ennek a felét általában le kell adniuk azoknak, akik kiszervezték őket. Szabó Anna Eszter, a készülő könyv társszerzője szerint azért megy olyan sok lány Svájcba pénzt keresni, mert ott legálisan dolgozhatnak, illetve többet is kereshetnek, mint Magyarországon.

„Nem az az útszéli, fogatlan prosti vagyok, aki párducmintás topban és miniszoknyában árulja magát a kocsisoron!” – mondja öntudatosan a szombathelyi egyetemista, akinek sokat hoz a konyhára a szex.
A főiskolások, egyetemisták javarésze nemcsak hallomásból ismerkedik meg a diákmunkával: kiállnak a térre szórólapot osztogatni, egy áruház polcait töltik fel éjszakánként, vagy egy gyárban, a szalag mellett robotolnak három műszakban. Ám arról is hallani, hogy a lányok egy része a testével keresi meg a tandíjra, meg a megélhetésre valót. Mi egy ilyen lányt kerestünk meg.
Ági – nevezzük így az interjúalanyunkat – 22 éves, Szombathely egyik felsőoktatási intézményébe jár. Derékig érő barna haj, zöld szem, törékeny alkat – olyan nő, aki képes elcsavarni a legtöbb férfi fejét. Adottságait, a már említett módon, olyan jövedelmezően kamatoztatja, hogy korábbi anyagi gondjai egy csapásra megszűntek: egyedül tartja fenn albérletét, kivétel nélkül márkás ruhákat hord, szinte arra költ, amire csak akar.
Egyszerűsítve: Ági nappal átlagos egyetemi hallgató, éjjel viszont örömlányként dolgozik.
Honnan jön az a lány, aki végül itt köt ki?
Egy rossz anyagi körülmények között élő családból. Az apám alkoholista, egy fillért nem ad haza a fizetéséből, az anyám saját keresetéből tartott el minket. Van egy húgom, még általános iskolába jár.
Nekem meg elegem lett abból, hogy lehúzom az anyámat, hogy most vonatjegyre kell pénz, most a kollégiumot kell befizetni, most itt a tél, és a csizmám már rongyosra hordtam.
„Ha nincs pénzed, akkor még a kutya is körbehugyoz”
Amikor gimis voltam, a nyári szünetekben mindig dolgoztam. Hol szórólapozás, hol fagyiárulás adódott, az árufeltöltést kifejezetten utáltam – és a diákoknak amúgy is pár forinttal kiszúrják a szemét. Középiskola mellett jól jött ez a pénz is, mert az ember otthon lakik, kinyitja a hűtőt, ha mást nem, csinál egy szendvicset, de nem kell fizetni a kajáért. Az egyetemen ez másként működik. Itt, ha kilépsz az ajtón, rögtön ki kell nyitnod a pénztárcád.
Hozzáteszem, az anyám sem szerelemből ment hozzá apámhoz. Egyszerűen csak azért, mert az apámnak, amikor megismerkedtek, már volt egy saját háza. Sokat gondolkodtam az anyám viselkedésén. Vajon mennyivel különb ő, mint én? Egyébként ő mondogatta mindig: ha nincs pénzed, akkor még a kutya is körbehugyoz…
Ahogy nézem, 180 fokos fordulatot vett az életed. Márkás ruha, műköröm, frissen festett haj. Mint aki címlapfotózásra készül. Mennyi pénzt hoz a konyhára a prostitúció?
Éppen annyit, hogy a kollégiumból egy éve el tudtam költözni, egyedül tartok fenn egy albérletet. Nem kell a kínai áruházba vagy turkálóba járnom, ha egy új cuccot akarok. Ha megtetszik valami egy elegáns üzlet kirakatában, azt meg is tudom venni, anélkül, hogy utána azon kell törnöm a fejem, hogy akkor egy ideig nem ülök be kávézni vagy vacsorázni sehova. A melltartótól a bugyin keresztül, a farmeren át minden ruhám márkás, jó minőségű és elegáns. Kozmetikushoz, fodrászhoz akkor járok, amikor csak kedvem szottyan.
Persze sokat is kell magamra fordítanom ahhoz, hogy az ügyfelek elégedettek legyenek, ízlésesnek és kívánatosnak találjanak. Én nem az az útszéli prosti vagyok, aki párducmintás topban és miniszoknyában, fogatlanul, lenőtt hajjal árulja magát a sofőröknek. Kocsim viszont nincs. Nem olyan hatalmas ez a város, hogy autóval járjak, de ha nincsen kedvem sétálni, hívok egy taxit.
Oké, most már több százezerre saccolok annak alapján, amit elmondtál. Említetted az albérletet. Itt fogadod a vendégeket? Hogyan képzeljük el a hálót? Kéjbarlang, az éjjeliszekrényen pedig ott a korbács és a bilincs?
A jó szexhez csakis én vagyok a segédeszköz. Egyébként azért sem használok ilyen kiegészítőket, mert annyira viccesnek tartom, hogy biztosan elnevetném magam szex közben, a szerepjáték nem az én stílusom.
Szaténágynemű, gyertyák, félhomály. Ilyen a szobám. Ez kell egy hangulatos szexhez, nem a korbács meg a bilincs. Azoknak a férfiaknak, akik eljönnek hozzám, sokkal inkább gyengédségre és odafigyelésre van szükségük, mint az effélére. Ők azok a pasik, akiknek azt mondja a feleségük, hogy bocs, de éppen lejárt a mosógép, mennem kell.
A nők küzdöttek az egyenjogúságért, egyre több terhet vállaltak magukra. Főállásban dolgoznak, túlóráznak, háztartást vezetnek, gyereket nevelnek, próbálnak fiatalosak maradni. Végül egy kapcsolatban a legfontosabb dologra nem jut energiájuk vagy idejük: a szeretkezésre. Aztán a feleségek nagy része örül, ha túl van egy gyors meneten. Szerintem ez a néhány perc alatt lezavart szex tesz tönkre sok kapcsolatot. Mert a mosogatnivaló úgyis megvárná őket…
Ha segédeszközöket nem is használsz, de a szexben csak bevállalod a lehető legtöbbet?
Csak annyit, ami nekem is jólesik. De ezt mindenki maga szabja meg, mindenki saját maga tudja, meddig tart az a határ, amíg élvezi. Nem vagyok gátlásos, ez igaz, kevés dolgot utasítottam vissza.
Persze van egy-két alapszabály, mint például az, hogy óvszer nélkül nincs szex, vagy ha orálisan elégítem ki a partnerem, akkor nem nyelem le a spermát. Viszont a pozitúra és hogy a lakásnak melyik szegletében csináljuk, az teljesen mindegy.
Mennyit fizet egy ügyfél?
Húszezer egy óra, függetlenül attól, hogy hogyan elégítem ki a partnerem. Egységes az ár.
Akkor vastag pénztárcájúnak kell lennie annak, aki melletted voksol…
Nem tudom, hogy mások mennyiért dolgoznak, de nekem ennyiért éri meg. Nyilván, aki le tudja tenni az asztalra ezt a pénzt, az nem a gyári munkás, aki három műszakban gürizik. Ezek a férfiak vagy vezető beosztásban dolgoznak, vagy saját vállalkozásuk van, és javarészt értelmiségiek. Orvosok, ügyvédek, cégvezetők, ilyen öltönyös pasikra gondolj.
Hogyan vágtál bele, hogyan érted el, hogy tudjanak rólad ezek az öltönyös férfiak?
Feladtam egy hirdetést egy országos lap társkereső rovatában. Finoman kellett megfogalmazni benne, hogy érthető legyen: szó sincsen a hagyományos értelemben vett társkeresésről, hanem el akarom adni magam. Nem is gondolnád, mennyi e-mail érkezett utána… És nemcsak jól szituált férfiaktól, hanem mindenféle jöttmentektől is.
„Aki ezt a munkát választja, az élvezi a szexet”
Fényképet is kértem a hirdetésben, így könnyebb volt válogatni, hogy ki az, akivel szívesen feküdnék le. Persze a kép is csalóka lehet, de ad egyfajta támpontot. Aki tetszett, annak válaszoltam, és elmagyaráztam, hogy pontosan miről is van szó, hogy a szexért nálam fizetni kell. Sokan visszavonulót fújtak, amikor ezt megtudták, de maradtak néhányan, akik hajlandóak voltak letenni a húszezret. Megbeszéltünk egy alkalmas időpontot, és kész. Aki jól érezte magát, az a mai napig jön.
És persze meséltek erről a barátaiknak, akik szintén kedvet kaptak. A hirdetés után pár hét alatt kialakult az ügyfélkör, általában ugyanazok járnak vissza hozzám.
Az ugyanazok hány fős társaságot jelent?
Körülbelül tizenötöt. Ők azok, akik hol ritkábban, hol gyakrabban, de mindig megkeresnek. Egy hónapban átlagosan minimum egyszer feljönnek. Felhívnak, megbeszélünk egy időpontot, én meg beírom a határidőnaplóba.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mennyire kell szeretni a szexet ahhoz, hogy ezt foglalkozásként űzze valaki…
Gondolj csak bele! Szerinted lehet ezt az egészet úgy csinálni, hogy közben nem élvezed? Olyan síkosítót még nem dobtak piacra, ami megoldaná a problémát! Persze, hogy szeretni kell a szexet, te is nő vagy, ismered a tested, ha nem élveznéd, úgy éreznéd magad utána, mint akit megerőszakoltak, iszonyatosan fájna. És akkor vállalnád még egyszer? Egyértelmű, hogy nem!
Lehet, hogy sokan azt mondják, kényszerből lesznek prostik, bár én ezzel sem értek egyet, mert mindig van más lehetőség, csak ez a könnyebbik vége a dolognak. De aki ezt választja, annak élveznie kell, másképp nem megy. Aki az ellenkezőt állítja, az hazudik.
Kényszerből lesznek prostik… Prostinak nevezed magad?
Mondhatjuk azt is, hogy örömlány, kurva, vagy éjjeli pillangó. De változtat valamit is a lényegen? Aki arra adja a fejét, hogy pénzért szexel, ne kényeskedjen, ne háborodjon fel, ha leprostizzák, hanem viselje a következményeket.
Milyen következményeket viselsz most?
Például nincs egy komoly, stabil párkapcsolatom. Melyik srác az, aki nem fordítana hátat, amint megtudja, mit csinálok… Másrészt állandóan titkolózni kell. Nem is attól félek, hogy a vendégeim elárulnak, nem tennék, mert ez az ő érdekük is. Csak a legjobb barátnőm tud a dologról, ő az én lelki szemetesem. De az egész környezetem, a családom, ismerőseim, évfolyamtársaim előtt titkolóznom kell. Lelkileg sokszor nagy teher nekem ez az állandó félsz.
Mielőtt feladtad a hirdetést, csak motivált valami. Mondjuk egy élmény, ami elindított, ami miatt azt mondtad, igen, ez a nekem való munka.
Volt olyan eset, ami után beláttam, hogy alkalmas vagyok arra, hogy pénzért feküdjek le pasikkal. Nekem az alkalmas azt jelenti, hogy egyszer kihasználtam egy helyzetet, és úgy gondoltam, ha akkor olyan könnyen ment, undor, szégyenérzet és lelkiismeret-furdalás nélkül, akkor kihasználhatnám máskor is.
Kíváncsi lennék a sztorira!
Tessék: egy este a szokásos haveri társasággal összeültünk iszogatni. Néhány új pasi is csatlakozott hozzánk, akiket korábban nem is ismertem. Mindenki becsípett, a hely pedig úgy éjfél körül bezárt, de hazamenni senki nem akart még, így kerestünk egy másik klubot.
„Beláttam, alkalmas vagyok arra, hogy pénzért feküdjek le a pasikkal”
Amíg átsétáltunk, odalépett hozzám az egyik férfi, és elkezdtünk beszélgetni. Közben kaptam a szokásos bókokat, hogy milyen szexi vagyok. Azért azt akkor is vágtam, hogy arra megy ki a játék, hogy végül ágyba bújjak vele. Amúgy a pasas nem volt különösebben jóképű, de valamiért vonzódtam hozzá. Na és ugye az alkohol meg a hormonok… Egész este fizette nekem a drágábbnál drágább koktélokat. Nem mondanám, hogy leitatott, átláttam a helyzetet.
A történetnek mindenképpen az ágyban kell végződnie…
Ennyire tipikus lenne? De igen, ott kötöttünk ki. A kollégiumba nem vihettem, ő meg az ország túlsó feléből keveredett ebbe a városba, szóval saját búvóhely kilőve. Köntörfalazás nélkül a lényegre tért, megkérdezte, folytatjuk-e az estét egy hotelben. Taxit hívtunk és kivett egy szobát. Ahogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, ledobálta magáról a ruhát… Nem túlzok, negyedóra után már horkolt is. Semmi előjáték… csak kefélés. Iszonyatosan éreztem magam utána, kihasználva.
Eldöntöttem, visszasétálok a kollégiumba, nem akartam mellette ébredni. Mit mondtam volna reggel. Örülök, hogy megismertelek, jó volt a szex? Amikor levetkőzött, az asztalra pakolta az iratait és majdnem százezer forint készpénzt. Mielőtt elindultam, elvettem belőle negyvenet. Közben pedig meggyőztem magam, hogy ez a kárpótlásom a gyorsan lezavart szexért. Tulajdonképpen hogy megloptam, az a pénz volt életem első tarifája.
Szép summa negyed óra alatt.
Nézd, éppen le voltam égve. A pasi annyira hulla részeg volt, szerintem azt sem tudta, mennyi pénz van nála, nemhogy azt, hogy én mennyit vettem el. És arra is apelláltam, hogy soha többet nem látom majd.
És bejött?
Persze, azóta sem találkoztunk össze. Ez volt a könnyen jött pénz esete, ami elindított a lejtőn. Kibírtam azt a pár percet, amíg szét kellett vetni a lábaim. Nem mondom, hogy utána nem vacilláltam egy kicsit sem azon, hogy vajon kibírnám-e máskor is. De ugye a pár perc alatt megszerzett pénz… Az, hogy egy gyors szexszel komoly összeget szerzek.
Meddig lehet ezt űzni? Mikor mondod azt, hogy hátra arc, és kezdesz új életet?
Egy éve élek ebben a kettősségben, és bár átlátom a helyzetem, de azzal is tisztában vagyok, hogy a súlyát csak akkor fogom igazán érezni, amikor kiszállok. Viszont ez nekem egyelőre túl kényelmes megoldás ahhoz, hogy abbahagyjam, és nem is látom még a végét. Mindenki felállít magában egy fontossági sorrendet. Tudod, itt most az én kényelmem áll az első helyen. Ha ez a sorrend egyszer megváltozik, akkor mondom, hogy hátra arc.