vágy

Urománia pisiszex, hugyozd le a csajt

Posted on by Olimpiq

Vizelet: Egy kicsit térjünk ki arra, mi is a vizelet. vizelet (urina) a szervezetben felgyülemlett felesleges elektrolitok és anyagcsere termékek folyékony elegye. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalcium-ionok, urea és más anyagcseretermékek, elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, illetve a víz- és elektrolitháztartásban.
Az egészséges ember vizelete nem fertőző és gyakorlatilag nem mérgező. Olyannyira nem az, hogy számos természeti népnél, de modern, nyugati orvoslást művelő orvosok egy részénél is alkalmazzák néhol terápiás céllal. (Lásd: uroterápia, vizeletterápia). A különleges katonai egységek kiképzésénél is tanítják, hogy vészhelyzetben használhatják.A pisi szaga, íze sok mindentől függ, elsősorban a nap folyamán előtte elfogyasztott anyagoktól és folyadékok összetevőitől és mennyiségétől, a kiválasztás intenzitásától, a két pisilés közt eltelt időtől, stb. Az egészséges ember átlagos vizelete enyhén sárgás, közepesen erős szagú, mérsékelten sárgás folyadék, ízét nehéz meghatározni, szerintem többnyire a kissé elsózott, gyakorlatlan szakács által készített húslevesére emlékeztet.
A vizelet a testből való kilépéskor nem mondható kimondottan büdösnek, persze van szaga, de az igazi undorító, csípős húgyszagot az okozza, hogy a vizeletben lévő fehérjék a levegővel érintkezve egy idő után bomlásnak indulnak.
A szex: A pisiszexben az egyébként szokásos erotikus élvezkedés, játékok egy kiegészítője lehet a pisilés. A pisiszexre való ráérzés valahogy úgy kezdődhet, ha valamelyik partner például kicsit exhibicionista, és izgatja, ha nézik, akár pisilés közben is. Volt egy fantasztikus szerelmem, aki ismerkedésünk során panaszkodott róla, hogy ő mindig szerette volna, ha a fiúja meglesi pisilés közben, de hiába hagyta nyitva a vécé ajtaját, azok a finnyás hülyék mindig becsukták.
Ha már idáig eljutottak, előfordulhat, hogy éppen mondjuk kádban, zuhanyban történik az erotikus játszadozás, és jön az ötlet, hogy mondjuk úgyis pisilnie kéne, de ne kelljen már kikászálódni a vécébe, elvégezheti ott is… és nem lenne csoda, ha a másik mondjuk meg akarná próbálni, milyen érezni, ezért alátartja a kezét, erre a pisilős meg gonoszkodva ráirányítja a sugarat a testére, és ha nincs bennük eleve zsigeri averzió, kiderül, hogy ez ugyanúgy meleg folyadéksugár, mint ami a zuhanyból jön, lemosható, nem bánt, nem mar, ráadásul épp a kedves, szexis partner testéből fakad. Nem véletlenül hívják angolul golden showernek. Aki pedig elmenne a végsőkig ezen úton, annak eszébe jut, hogy mi lenne, ha megkóstolná, és lenyalja a kezéről. Ha nem érzi undorítónak, akkor legközelebb közvetlenül a forrásból fogadva se lesz már az, főleg, ha a partner is izgatónak érzi ezt…
Hát, tömören ennyi, ez maga az eksön, amiről a legtöbb ember azonnal hevesen felveti, hogy „de hát ez gusztustalan, miért jó ez?” Próbálok a dolgok mögé nézve valami ésszerű magyarázatot is felmutatni, mégpedig egy sokrétegű, mindenre kiterjedőt.
Esztétikai: Számomra a nő az érzékiség megtestesülése, teste ennek fizikai kifejeződése, testműködése természetes és minden velejárója annak tekintendő, így semmi kivetnivalót nem találnék abban, ha mondjuk egy nő pisilés közben izgalmasnak tekintené a jelenlétemet, kifejezetten izgatna a dolog.
Rituális: (ezúttal ismét a keresztényeket fogom magamra haragítani), mert számomra a keresztelési rítus profán, szexuális vetületének is felfogható, illetve akár valamilyen pogány termékenységi szertartásnak, melyben a szeretet női lény legbelsejéből fakadó nedűvel történik a megöntözés.
Érzelmi réteg: a másik ember totális testi-lelki elfogadása, a teljes bizalom, annak kinyilvánítása, mennyire közel állnak egymáshoz, hogy túl tudnak lépni a hétköznapi konvenciókon és másikat mindenestül, szőröstül-bőrőstül-pisistül is szeretik. Mindenre kiterjedő átélése annak, ami a másik lényének részét képezi.
József Attila biztos nem erre gondolt, mikor az Ódát írta, de számomra zseniálisan megfogalmazza ezt a fajta érzést, hiszen az egyszerű fizikális életműködést is képes áhítattal szemlélni, meglelve benne az élet ellentmondásaiban harmonikus, univerzális szépségét.

„Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját – hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat,
bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.”

A tabuk rétege: a tabuszegés mindig is izgatta az emberek fantáziáját, lásd a kezdeteket a kereszténységnél a tiltott gyümölccsel, nem sokáig bírták ki…
Ez a fajta vágy az emberiségben általánosan megvan, a szexben is jelentős motiváció, nem csak a pisiszexre, hanem bármilyen az általánostól, a normától eltérőre. Egyszerűen maga a tény, hogy megtörhetik a tabut, megszeghetnek egy tiltást, már önmagában is izgalmas lehet.
Gyakran minél inkább szabályozott keretek közt zajlik a hétköznapi lét, annál jobban esik titokban valamilyen téren szétrúgni a konvenciók kereteit, és olyat tenni, amiről azt gondoljuk, hogy mások nem tennék meg, ez mindenkinek a saját kis magánlázadása.
Aligha akad, aki ne gondolt volna már bele párszor, vajon megtegyen-e valamilyen tiltott dolgot (mindegy, hogy a tiltás társadalmi norma, törvény avagy más erkölcsi kategória), és néha biztos úgy érzi, hogy igen, meg kell tenni.
Nem mindenki teszi meg, és az is változó, kinek milyen elégedettséget okoz egy ilyen tabuszegés, másoknak pedig épp az jelenthet örömöt, ha mindenben megpróbálnak az általános elfogadott és jónak ítélt szokások szerint élni.
De mindig akadnak, akik időről időre úgy érzik majd, hogy át kell lépniük a határaikon.
(Úgy gondolom, hogy még mindig sokkal kevésbé probléma bármilyen szempontból, ha valaki ezt egy nem káros és másoknak bajt nem okozó perverzióval kiélni ezt, mint mondjuk áruházból lopni, vagy a közúton másokat veszélyeztetve gyorsulási versenyt csinálni.)
A „művészi” réteg: a művészetben az ellenpontozás mindig fontos és megteremti a dinamizmust és feszültséget, ugyanakkor az ellentétek egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő egységét, ami az élet körforgásának és fejlődésének alapvető jellemzője is.
Ebben a kontextusban a tiszta, pozitív minőséget maga az örömszerző szex jelenti, míg a piszkos, negatív elem a pisilés, így a szex művészien experimentális átéléséhez a kettő elegyítése az élet és az emberi természet komplex és ellentmondásos valójának végsőkig feszített leképezése. (Azt hiszem, tanítani kéne, milyen jól hangzó önigazoló bullshitet kerekítettem ahhoz az egyszerű tényhez, ha valaki perverz dög…)
Végül a biológiai réteg: terület és tulajdonjelölés, atavisztikus formában, vizelettel fröcskölni a birtokolt személyt is akár…. :)
Amint látható, ha akarom, eléggé alaposan meg tudom magyarázni, de az ember nem ezekre gondol közben, ugyanakkor ki tudja, nincs-e a a háttérben tényleg valami a fentiekből.

A női ejakuláció az orgazmus spriccelése

Posted on by man

Sose értettem igazán – és ez most nem álszerénység – mi sodort néha kedves, helyes, csinos, érzéki nőket hozzám, akikkel előtte semmilyen kapcsolatom nem volt. Nem hinném, hogy bármi különleges lenne bennem, külsőleg nagyjából átlagos, belsőleg… hát, mondjuk talán empatikus, meg gyengéd, ellenben nem tipikusan férfias, hiszen sose voltam kimondottan irányító karakter, sem pedig erős és határozott. Vannak bennem gátlások, de ezeket gyorsan leküzdöm: Talán az, hogy nem szoktam és nem is nagyon tudnám eltitkolni az érzelmeimet?

Az is igaz, hogy ezek többnyire csak futó kapcsolatok maradtak – megmérettettem és könnyűnek találtattam. Alighanem más képet mutattam a netes megszólalásaimban, mint a valóság és aztán csalódást okoztam.
Történetem:
Ez felidézi bennem az I.-vel töltött éjszakám emlékét. Ő írt nekem, akkoriban, mikor amolyan netes szoknyabolondként csapongtam megrészegülve a fórumokon kialakult pezsgéstől és az izgalmas lehetőségektől. Abban a pár évben több szeretőm volt, mint előtte és utána együttvéve, nem mintha erre büszke lennék vagy bármilyen jelentősége volna, csak az időszak (kilencvenes évek vége) jellemzésére mondom.
I. tehát email írt nekem, és bár előtte soha nem beszéltünk sehol, egy randit kért, mert megkedvelt a hozzászólásaim alapján. Egy óbudai gyorsétteremben találkoztunk. Csinos, nálam fiatalabb pár évvel, határozott, egyenes. Azt mondta, mostanában túlzottan kiéhezett, mert egyedül van, és úgy találta az írásaim alapján, hogy olyan a szexkultúrám, ami szerinte megalapozza a lehetőséget, hogy vélhetőleg megfelelő szexpartner legyek, minden mélyebb kötődés nélkül, ha ő és ez a helyzet így megfelel nekem, mert ő pillanatnyilag csak erre vágyik, nem akar belebonyolódni érzelmileg semmibe.
Vonzó nő volt, megtisztelőnek éreztem, hogy ilyen egyenesen elmondta, kicsit zavarban is voltam, és természetesen biztosítottam róla, hogy szívesen megismerném testközelből is.
A randi már kicsit nehézkesebben indult, először is, nehéz volt odatalálnom hozzá, egy Buda környéki kis faluban lakott, egészen az erdő szélén, mobilon navigált, miközben vezettem. Azzal indítottuk, hogy legyen ez csak egy vacsora, és meglátjuk, hogy alakul, de semmi kötelezettség. Valami olasz tésztát készített éppen, mire odaértem, jól csinálta. Eleinte nagyon visszafogottak voltunk, csak pár simogatás, puszi. Vacsora után jött a „hogyan tovább” kérdése, már elég későre járt. Megkérdeztem, mit szólna egy kis masszázshoz, konkrétan lábmasszázshoz. Ebben van némi gyakorlatom, bár nem vagyok profi benne, de szívesen csinálom (általában szívesen foglalkozom egy női testtel, örömmel végzek mindenféle masszázst).
Nekiálltam, hátradőlt, lehunyta a szemét, „ez nagyon jó” mondta halkan. Aztán, hogy el ne aludjon ott nekem, elkezdtem csókolgatni masszázs közben a lábujjait. Ez se volt ellenére, és láthatólag felvillanyozta.
„Te mindig így végzed a talpmasszázst?” érdeklődött mélyeket lélegezve „Tudod, hogy ez alattomos, fondorlatos manipuláció a gyanútlan, relaxálni vágyó nők izgatására és elcsábítására?” folytatta.
„A fenébe is, lebuktam…” játszottam meg a rajtakapottat. „És most mi lesz velem?”
„Az lesz…” tápászkodott fel kedvesen kacér mosollyal és hozzámvágott egy törölközőt „…hogy lefürdesz, és addig én megágyazok…”
Mire visszaértem a törölközővel a derekamon, már meztelenül várt az ágyban. Szép volt, kívánatos és odaadó. Sokáig ismerkedtünk egymás testével, kellemesen elhúzódott az idő. A végjátékban felhúzott térdekkel feküdt, az ágy szélén, én előtte térdeltem a padlón és teljes átéléssel nyaltam kedves punciját, de nem csak a punciját, a popsilukat is időnként, néha nyelvemet ameddig csak tudtam ki-be dugtam a forró nyílásba, aztán ujjammal belül, nyelvvel kívül, a csiklónál izgattam, az egész fantasztikus nyalakodás vagy 10 percig tartott, végül a számmal karikát formálva a csiklója körül picit szopogattam, szívogattam, közben a nyelvem hegyével gyorsan csiklandoztam, két ujjam pedig a puncijában mozgattam intenzíven.
Mikor elélvezett, éreztem, hogy mégse sikerült tökéletesen, maradt benne feszültség. „Mi a baj?” kérdeztem finoman csókolgatva melleit, miután éledezni kezdett „mondd, hogy csináljam úgy, hogy jó legyen…” „Nincs baj…” felelte kis szünet után, láthatóan zavartan „veled nincs… nagyon élveztem, jól csinálod. Inkább nálam van a gond…” mosolygott kissé kényszeredetten. „Tudod… van valami” folytatta tétovázva „ami zavar egy kicsit, és emiatt nem tudom igazán elengedni magam… csak nem tudom, elmondhatom-e…”
Láttam rajta, hogy már majdnem sír. Átöleltem, simogattam, puszilgattam. „Naaa… ne aggódj” próbáltam nyugtatni „meséld el, hidd el, nem akadok ki egykönnyen, szeretném tudni… lehet, hogy csak beképzelsz magadnak valamit, ami valójában nem gond…” „Hát jóó…” sóhajtott fél perc hallgatás után, kezével kezem után nyúlva. A plafonra nézve folytatta, mint aki szeretné az emléket valahová távolra tudni. Némi vonakodás után kibökte, hogy neki valamiért elég gyakran és elég könnyen következik be orgazmus alatt a női ejakulációnak nevezett jelenség, puncija bőségesen fröcsköl, ha nagyot élvez, de tényleg, szinte mint egy kis szobai szökőkút, amiket virágboltokban meg lakásdekorációs üzletekben kapni, főleg ázsiai beszerzés.
És az előző pasija egy ilyen után felháborodva és undorodva közölte vele, hogy fújj, milyen gusztustalan szokásai vannak. Ez persze elég rendes gátlásokat keltett benne, és azóta mindig attól fél, hogy más férfi is ezt gondolja, tehát nem meri magát elengedni, tudatosan próbálja megakadályozni, hogy ez bekövetkezzen, ami persze azzal jár, hogy a csúcsra jutás sose úgy megy végbe, ahogy tényleg a legjobb lenne neki, és sose olyan magasra.
„Ó, az a szemét faszfej… már bocs…” szakadt ki belőlem „de miért nem beszéltél erről előtte?”
„Tudod, attól féltem, hogy ha meghallod, eleve te is utálkozol majd…” mondta szomorúan.
„Pedig nagy kár, látod…” vigyorogtam fejcsóválva és megcsókoltam „hihetetlenül felizgattál volna vele, és imádtam volna, ha a számba spriccelsz… nem próbálhatnánk meg még egyszer?” kérdeztem már felizgulva.
„Áááá, inkább most ne… azért így is kifárasztottál…” mosolygott (lehet, hogy ekkor már gyanút kellett volna fognom?) „de annyira, hogy még arra sincs erőm, hogy viszonozzam most… lehetne reggel?” kérdezte kicsit bűnbánó arccal.
Elkedvetlenedtem. Nem azért, igazából orgazmus nélkül is nagyon jól éreztem magam, végig nagy élvezet volt vele lenni… csak nem maradhattam reggelig, mivel ahhoz messze lakott.
„Majd talán legközelebb, tudod, reggel korán kezdek, nem tudok maradni, mennem kell…”
Lehet, hogy ezzel szúrtam el, hogy otthagytam akkor éjszaka ezután egyedül, lehet, hogy mégse volt neki jó velem, csak nem akart megbántani, mert nem lett legközelebb. Bár mindig hangoztatta, hogy tényleg jó volt, de mégis húzta-halasztotta a következő randit, végül azt írta „inkább fejezzük ezt be, nem látom, hogy lenne jövője a kapcso
latunknak”
Ez rosszul esett, nem az elmaradt viszonzás miatt, csak mert jó volt vele. És nem értettem, hiszen éppen ő mondta, hogy csak szex és más semmi, akkor miféle jövőről beszél?
Mi is a női ejakuláció?
Ezzel kapcsolatban több, ellentmondásos válaszra is akadtam: A szexológusok megvizsgálták ezt a jelenséget, mely a nők egy részénél magas izgalmi szint, illetve leginkább orgazmus alatt bekövetkezik. A vizsgálatok leginkább arra mutatnak, hogy a hüvely elülső-felső falán található G folt és és ahhoz tartozó mirigyek termelnek nedvet, mely az orgazmus izom-összehúzódásaira kiürülnek, szinte kispriccelnek. Ennek mennyisége nagyon változékony. A G folt mirigyeinek van kijárata a húgycső felé is, ezért nem csak a hüvelyből, hanem a húgycsőből is távozhat ilyen váladék- kisebb mennyiségben . Természetesen ez nem vizelet. (Forrás: szexterapia.hu)
És ezzel egy gyökeresen ellentétes: A női ejakuláció nem teljesen kikutatott terület. Állítólag valaki talált a nőkben egy prosztataszerű mirigyet, ami ebben játszik szerepet. Én sok esetet boncoltam patológus koromban, de ilyet nem láttam. Pedig állíthatom, hogy szövettanilag is jól feldolgozott objektumnak számít manapság az ember. Az ejakuláció mégis létezik. A saját verziómat tudom csak elmondani neked.
A nők a szexuális izgalom hatására gyorsabban választanak ki vizeletet. A „ritmikus gimnasztika” során az izmok hullámzása és az élvezet által kiváltott erőlködések, nyomások, amiket a nő végez közben, egy-egy vizelethullámot továbbítanak a húgycsőbe. Amikor a nő elélvez, a kismedencei izmok még erősebben megfeszülnek-elernyednek, lüktetnek, a vizelet pedig nagy nyomással ki-ki lövell, növelve az élvezetet. Így látványban és élményben is hasonlít a férfi magömléséhez. Olyan messzire persze nem lő, mert a női húgycső jóval tágabb, mint a férfié.
(A férfi a merevedéskor nem tud vizelni. Hasonló vizelési ingere lehet, ha a korábban sem üres hólyag hirtelen megtelítődik és megfeszül a nemi izgalom hatására. Ezt én cáfolom. Saját tapasztalatból tudom, hogy merevedés alatt is lehet vizelni, csak nem mindig, és nem könnyen, de előfordul, lásd reggeli merevedés, mikor ki kell menni vécére.) Ez az anyag a nőknél egy igen tiszta, színtelen és szagtalan, steril folyadék. A szex közbeni hormontermelés növekedése is valószínű, hogy hatással van arra, hogy hirtelen víz távozzon a szervezetből a veséken keresztül. Mivel ez nagyon friss, és nem volt idő arra, hogy a kiválasztó csatornákban és a húgyhólyagban tartózkodva egyes anyagok még átalakuljanak benne, így vízszerűsége megmaradt. Valószínűnek tartom azt is, hogy ez a vizelet hígabb és bomlástermékekben szegényebb lehet.
Amelyik nő jól átadja magát az élvezetnek, bármelyik nő tehát képes lehet erre, az ejakulálhat. Idegrendszerileg viszont van ebben is különbség, vannak érzékenyebb nők, akikre hirtelen rájön a vizelési inger szextől függetlenül is. Ők talán potenciálisan többször ejakulálnának. A viselkedés ezt gátolni tudja még ilyenkor is. Ezért nem feltétlenül jár együtt az orgazmus a vizeléssel. (Forrás: Origo.hu/noilapozo)
Tehát mi az igazság? Nem tudom, de nem is fontos igazán, ami lényeg, hogy engem nagyon izgat.
Másik történetem:
Ez a kicsit sikeresebb történet. Á., aki egy multinál dolgozott fordítóként, szintén úgy kezdeményezett, hogy előtte sose beszéltünk. Emailt írt a fórumos hozzászólásaimmal kapcsolatba, és hamar kiderült, hogy kölcsönösen érdeklődünk egymás iránt. Küldtünk képet is, nekem nagyon tetszett, sötét, dús, göndör haj, csinos, karakteres arc, igéző fekete szemek, alacsony, nőies termet, határozott egyéniség.
Kitárgyaltuk a perverziókat is, sőt, azt se hallgattuk el, hogy közben mindkettőnknek van más kapcsolata is. Pontosabban, a perverziókkal kapcsolatban csak részben meséltem el mindent, de érdekes módon, az hasonló volt, mint a pasijának, és ez neki nem igazán tetszett.
Volt azonban egy téma, ami nagyon megfogott, erről sokáig kérdezgettem, ez pedig a női ejakuláció. Á. elmondta, hogy nála néha már előfordult ez a jelenség… Természetesen nem ezért randiztunk, de nálam mindenképpen külön érdekességet jelentett ennek a lehetősége.
Tudtam, hogy ínyenc, dióval és szőlővel körített különleges sajt-tállal és finom borral vártam. Az evés után hamar az ölembe ült és fergeteges csókolózásba kezdtünk, aztán gyorsan vetkőzéssel folytattuk. Nagyon aktív, mozgékony szerető volt, gyakorlottan és érzékien adagolta a gyönyöröket, én csak követtem egy jó ideig. A késő délutáni kezdés után éjszakára már túl voltunk pár orgazmuson, és engem nem hagyott nyugodni a női ejakuláció dolga. Mivel még egyikünk se tudott betelni a másikkal, itt volt az ideje valami újat kipróbálni, amit eddig nem csináltunk, és én voltam soron az irányításban.
Egy párnát tettem az ágy közepére, úgy fektettem, hogy csípője-dereka alatt legyen, így ágyéka feljebb került. Ez jobb hozzáférést engedett, és nagyon szexi látvány volt, ahogy fehér teste széttárt combokkal kitárulkozott, a göndör, sötét szőrzet alatt a duzzadó sötétrózsaszín, nedves puncival.
Egyszerre kezdtem az ujjaimmal simogatni és a nyelvemmel izgatni. Előbb csak egyik ujjammal térképeztem fel a síkos nyílást belül, keresve azt a kis érdesebb, domborzatosabb részt, ahol a G-pontot sejtettem, miközben csiklóját csókolgattam és finoman nyalintottam rajta időnként.
Aztán két ujjamat csúsztattam be, és ahol úgy éreztem, jó felé járok, célzatosan kezdtem masszírozni, apró, gyors, vibrátorszerű mozgással a lágy alagút boltozatát, nyelvemmel pedig gyorsabban izgattam a csiklót. Határozottan érezhető volt, ahogy fokozódik benne a kéj, de nem kapkodtam el, időnként kicsit lassítottam, gyengébbre vettem az ingerlést, majd ismét fokoztam.
Végül a másik kezem mutatóujját megnyaltam, és óvatosan, lassan behatoltam vele a popsilyukba is, éreztem, ahogy az izmos gyűrű szorítanak. Á. nyögései egyre kéjesebbé váltak, csípőjét emelgette, lábai vonaglottak, mellbimbóit ujjai közé szorította…. de elég sokára jutott fel a csúcsra, percekig folytattam ezt a hármas izgatást, már eléggé fájt mindkét kezem a kitekert pózban, és felszegett nyakam is kezdett merevedni, de végül nagy ajándékkal hálálta meg a fáradozást: nem szökőkútszerűen spriccelő, de az ujjaim ki-be húzogatásakor határozottan, kis spriccekkel kilövellő női ejakulációval élvezett el hangos kiáltások közepette. Igyekeztem a majdnem víztiszta, jellegtelen ízű folyadékból mindent a számba fogadni és lenyelni, mert nagyon élvezetes volt átélni és magamévá tenni ezt a testéből fakadó gyönyör-forrást.
A hosszúra nyúlt és kölcsönösen élvezetesnek tűnt éjszaka után mégse lett folytatás. És még mondják, hogy a pasik akarnak csak egyéjszakás kalandot, aztán meg eltűnnek…
Squirt videó – Képek

Mostanában nincs szexuális vágyam, mi az oka?

Posted on by Dr

„Néhány hónapja szexuális vágyam teljes eltűnését tapasztalom. Mi lehet az oka? Érdemes-e vele orvoshoz fordulni?”
A szexuális vágy, azaz libidó csökkenésének vagy akár teljes hiányának számos oka lehet. Többek között a leggyakoribb a stresszes életvitel vagy a fokozott pszichés megterhelés, akár a munkahelyen, akár az otthoni környezetben.
Esetenként hosszan tartó gyógyszerszedés (pl. antidepresszánsok, esetleg fogamzásgátló tabletta, stb.) is kiválthat időlegesen libidó csökkenést.
Tudni kell azonban, hogy ez a folyamat visszafordítható. Legtöbbször a közös megbeszélés vagy olyan helyzetek keresése, ami mindkét fél számára megnyugtató, ellazító lehet, már önmagában megoldást nyújthat.
Ha ez nem segít érdemes orvoshoz, szexuálpszichológushoz, párterapeutához fordulni.

Hogy a kéj még elérhetőbb legyen

Posted on by Dr

Mondják, a boldog élet titka: sokat és jól szeretkezni. De mik azok az apró titkok és trükkök, amelyekkel a szerelmi együttlét teljes mértékben kielégítő lehet?
Megvan a vágy, a szenvedély és a szerelem is. Mégis porszem csúszott a fogaskerékbe, és ha kis mértékben de akadozik a teljesítmény. Vess be néhány apró, hétköznapi trükköt, mely csodát tehet mind az izgalmi állapot fokozásában, mint a végkifejletben, a gyönyör, azaz az orgazmus mielőbbi és minőségi elérésében.

A szín hőfoka – A vörös az agresszivitás és a szexualitás szimbóluma. Alacsony elektromágneses frekvenciájú szín, amely a felszínt sugározza, a hő érzetét közvetítve. Ugyanakkor a vér színe is, amely a küzdelmet idézi, és növeli az adrenalint, tehát izgató. Dobd be a cél érdekében!
Ha a vörös fehérneműt túlzásnak érzed – egyébként sok férfi számára az –, a vörös fényben játszó szoba is megteszi (elég egy kislámpa vagy egy gyertya), mert növeli a szívverés gyakoriságát és az izgalmi állapotot.
A test hatalma – Szeress úgy, ahogy a természet diktálja! A bőr illata természetes afrodiziákum, és nem helyénvaló elfedni illatokkal és krémekkel, megszüntetni zuhanyozással. A teljes test felületét sem érdemes szőrteleníteni, ugyanis a finom szőrzet a női test bizonyos részein kifejezetten erős érzelmeket kelthet a partnerben.
Az öt érzék keveredése – Érdemes játszani az öt érzékkel. Az ízlelést, amely a partner testének megismerése, a csókon át gyakorold; a szaglást a bőr természetes illatának érzékelésével; a tapintást a simogatással, melynek során nem kell elhanyagolni azokat a területeket sem, amelyeket általában nem tekintenek erogén zónának, mint a könyök vagy a térd tájéka; a hallást a szavak, a nyögések, sóhajtások inspirálják; a látást pedig az a kíváncsiság vezérli, hogy szemedet mindig a szerető testének azon pontjára irányítsd, amelynek különös figyelmet akarsz szentelni.
Az érzékekkel való játékot kiterjesztheted, ha az egyik érzékszerved használatát „felfüggeszted”, például bekötöd a szemed. Ami amellett, hogy neked segít, partnered fantáziáját is még jobban felizgatja, hiszen bekötött szemű kedvesével „azt tehet, amit akar”.
A lassúság dicsérete – Legyél lassú. A szex is áldozatul esett modern korunknak, amely a célt (az orgazmust) élteti, nem pedig a hozzá vezető utat. Azonban ez a gyorsaság olyan egy kicsit, mint amikor bekapsz valamit egy bárban. A lassú szex során a test lassabban melegszik be, a gyönyör mélyebb, és az érzelmi bevonódás óriási. Igaz, hogy néha kimondottan izgi a gyors szex, de alapjában véve, hova rohansz?
A vágy ideje – Érezd, ragadd meg a megfelelő pillanatot! Az esti szex kulturális szokás, amely ellentmond a normális biológiai ritmusnak. A férfi szervezete hormonális csúcsát kora reggel éri el. Ezért olyan fontos, ha jobbá akarod tenni szexuális életedet, hogy összhangba hozd a társas együttlét idejét a tested igényeivel. De mindenkinek más a bioritmusa: érdemes megnézni, milyen az aktivitásod (nem csak az erotikus) a nap folyamán.
Meghatározhatod, hogy melyik típusba tartozol: olyan vagy, aki inkább a reggel során aktív, vagy olyan, aki este hozza a jobb formáját? Ennek alapján találhatod meg a szerelemre leginkább alkalmas időpontot.
Az évszakok változása – Amikor szerelmeskedsz, támogassanak az évszakok. Vagyis: nyáron inkább az improvizációra, az ösztönökre hagyatkozz, télen, amikor a természet pihen, jobb, ha kölcsönös simogatással, melegséggel közeledtek egymáshoz, a gyengédségre törekedve. Nemcsak az organizmus és az érzelmek ritmusát kell tiszteletben tartani, hanem az évszakok változását is.

A férjem hibája, hogy szajha lettem!

Posted on by Tortenet

Mindig is szerettem a szexet, ami a férjemmel tökéletes volt. Az utóbbi hónapokban a munkája miatt elhanyagolt, ezért „elvonási tüneteim” jelentkeztek. Józsi jó időben volt jó helyen. Olyan nő után vágyakozott, aki nyitott volt mindenre. Hát meg is kapta.
Alig múltam húsz, amikor megismerkedtem Sanyival. Rögtön egymásba szerettünk és egy évre rá összeházasodtunk. Aztán kilenc hónap múlva megszületett Tomika és két évre rá a kis Anna.

Nem kerestem magamnak munkát, amikor Anna óvodába került, úgy gondoltam, szabadabb életem lesz, ha nem dolgozom. Megtehettem, mert Sanyi jól keresett és eltartott bennünket. Talán azért is döntöttem így, mert rájöttem, túl korán lettem feleség és anya, és bármennyire is szerettem Sanyit, hajtott a kíváncsiság, más férfiak is vonzottak.
Nem bírtam a véremmel – Gyakran flörtöltem idegen férfiakkal, és ez sajnos a férjem tudomására jutott. Kisebb veszekedés után Sanyi „megtalálta” a megoldást: beajánlott az apósomhoz, aki alkalmazott a vállalkozásában. Titkárnő, asszisztens és számlázó is voltam egy személyben, fizetésem is volt, amit magamra költhettem. De nem ez volt a lényeg. Legalábbis nekik. Napi nyolc órában az apósom szeme előtt voltam, így nem maradt időm a fián kívül más férfiakra.
Később, ahogy nőttek a gyerekek (Tomi iskolába ment), csökkentettük a munkámat először hat, majd, amikor már mindkettőjükkel tanulnom kellett, négy órára. A férjem változatlanul robotolt: korán reggel elment itthonról, járta az országot (árut terített) és csak késő este ért haza. Szó se róla, sok pénzt hozott haza ezzel a munkával, de egyre fáradtabb és kimerültebb lett.
Néhány év alatt szépen összeszedtük magunkat anyagilag. Kifizettük a házra felvett hitelt, az autót is lecseréltük. A gyerekek is kamaszkorba léptek. Tulajdonképpen mindenem megvolt, mégsem éreztem magamat maradéktalanul boldognak.
Rögtön felfigyeltünk egymásra – Az apósomnál töltött munka mellett még maradt elég szabadidőm, így folytattam a varrást, amit annak idején az iskola mellett tanultam meg. Először csak a szomszédnak varrtam, később az ismerősének, majd az ő barátainak – így kialakult egy kis kuncsaftköröm. A legtöbb nő volt, de akadt egy férfi is. Józsi először a nadrágját jött felhajtatni, később már én szabtam és varrtam rá a különféle fazonú ingeket, nadrágokat.
Már a második találkozásunkkor sejtettem, hogy nem csak a varrás miatt jár hozzám, de idővel ezt be is vallotta. Mindig szerettem a szexet, ami egyébként a férjemmel tökéletes volt, de az utóbbi hónapokban a munkája miatt elhanyagolt, ezért „elvonási tüneteim” jelentkeztek. Józsi jó időben volt jó helyen. Olyan nő után vágyakozott, aki nyitott volt mindenre.
Eleinte csak gyors szex volt közöttünk, amit jobbára a pincében kialakított „varrodámban” ejtettünk meg, később azonban szerelmes lettem, és amikor csak tehettem, felvittem Józsit a hitvesi ágyba. A férjem nem sejtett semmit, én kiegyensúlyozottabb és boldogabb lettem. Aztán Józsi elköltözött és vége lett ennek a kapcsolatnak.
Akadt újabb jelentkező – Nem sokáig maradtam „egyedül”, hamarosan az utcában lakó, családos férfi szeretője lettem. István nemcsak csodás szerető, hanem barát is volt. Már évek óta ismertük egymást, de valahogy egyikünk sem merte (vagy akarta) megtenni azt a bizonyos első lépést. Kapóra jött, hogy három műszakban dolgozott, így amikor éjszakás volt, gyakran pihente ki magát nálam, a karomban. Amikor nem tudtunk találkozni, szenvedélyes SMS-t váltottunk, és amikor „tiszta volt a levegő”, felhívtuk egymást.
Családi házas környezetben laktunk, ezért vigyáznunk kellett, hogy ne lássa meg senki, amikor bejön, illetve kimegy tőlünk. Néhány hónapig meg is úsztuk a lebukást, aztán valaki megsúgta a feleségének, hogy nézzen az ura után. Én ebből semmit nem sejtettem, ezért ért hidegzuhanyként, amikor Eszter, a felesége, akivel egyébként jól ismertük egymást, felhívott telefonon és beolvasta azt az üzenetet, amit néhány órával azelőtt küldtem Istvánnak.
„Amióta elmentél, itt fekszem az együttlétünket még őrző, gyűrött lepedőjű ágyon, és rád gondolok. Őrülten szeretlek!” – Furcsa volt ezeket a szerelmes szavakat az ő szájából hallani.
– Azt hiszem, van mit megbeszélnünk – folytatta kis szünet után Eszter. – Hétre gyere át – majd letette a telefont.
Lázasan kutattam az agyamban valamilyen megoldás, hazugság után. Mit mondjak, miért küldtem ezt az üzenetet Istvánnak? És mikor, milyen körülmények között találhatta meg Eszter? Valaki meglátott minket? Vajon mit mondott István?
Valahogy kimagyaráztuk – Amikor átmentem hozzájuk, fagyos légkör fogadott. Eszter dühösen állt az ajtóban, István mögötte óvatos fejrázással jelezte, hogy mindent tagadjunk, mert nem vallott be semmit.
– Ne haragudjatok, hogy akaratlanul is ennyi bajt okoztam. Ugye István már elmondta, miért küldtem neki az üzenetet? – kérdeztem gyorsan, majd a választ meg sem várva folytattam. – Tudod, néhány hónappal ezelőtt meséltem neki a házasságomról, és arról, milyen nehéz időszak van az életünkben. Megkérdeztem tőle, hogy férfiként mit javasolna, hogy visszahódíthassam a férjemet, aki az utóbbi időben egyre többet van távol az otthonunktól – és tőlem. Ő tanácsolta, hogy legyek kedvesebb, hívjam fel többször és írjak neki szerelmes SMS-eket, a legváratlanabb időpontban, hogy akkor is rám gondoljon, amikor dolgozni megy.
– Igen, pontosan ezt tanácsoltam Helgának – bólogatott István.
– Ma Sanyi nem ment dolgozni, mert valamit el kellett intéznie a városban, és amikor a fiúk elmentek az iskolába, végre megint nőként nézett rám… Szóval, megint úgy voltunk együtt, mint régen. Boldog voltam és elégedett. Ekkor írtam meg azt az SMS-t. Előtte felhívtam Istvánt, hogy elküldöm neki és kértem, nézze meg, szerinte jó-e így. Vissza is írta, hogy szerinte mehet. Aztán továbbküldtem Sanyinak, aki már válaszolt is rá. Nézd csak, itt van – vettem elő a telefonomat, és egy olyan üzenetet mutattam meg Eszternek, amit jó néhány hónappal azelőtt még Józsi írt. (Szerencsére nem tudta Sanyi számát, csak annyit látott, hogy nem Istvántól jött az üzenet.)
Valahogy megúsztuk, de azért, mint Istvántól megtudtam, a neje még sokáig kémkedett utánunk. Szerencsére nem jött rá semmire, ami annak volt köszönhető, hogy meghívót kaptam az egyik internetes ismerőskereső oldalra. Itt találtam rá Csabára, a diákkori szerelmemre. Bejelöltem, visszajelölt és levelezni kezdtünk. Visszajöttek a diákkori érzelmek, Istvánra már nem volt szükségem, „visszaadtam” a feleségének és a családjának.
Attól kezdve csak Csabának éltem. Szinte semmit nem változott, pedig már majd húsz év telt el azóta, hogy szétváltak útjaink. Mindkettőnknek családja volt és gyereke, de ez nem számított. Újult erővel törtek ránk a régi érzelmek, olyan szerelmes lettem, hogy sem a szívemnek, sem az eszemnek nem tudtam parancsolni. Csaba negyven kilométerre lakott tőlünk, de ez sem volt akadály.
Ez már nem csak az a régi diákszerelem – Már amikor először találkoztunk, tudtuk, hogy ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Először a kocsijában lettünk egymáséi, később bérelt egy kis lakást, ahol zavartalanabbul élvezhettük az együtt töltött perceket.
Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, egyre inkább úgy éreztük, ez nemcsak a régi szerelem miatti fellángolás, hanem komoly, az eddigieket elsöprő érzés mindkettőnk életében. És mindketten komolyan gondoltuk. Én legalábbis véresen komolyan. Feladtam addigi flörtölgetős, könnyen elcsábulós voltomat és Csabának szenteltem minden figyelmemet, minden szabad, lopott percemet. Már a férjemmel sem tudtam együtt lenni (pedig előtte minden kaland mellett „odaadó” felesége voltam), annyira megváltoztam.
Rákérdezett: van-e valakim – Úgy éreztem, hűséggel tartozom Csabának. Természetesen feltűnt a férjemnek, hogy az addig folyton szerelmeskedő felesége már nem nyaggatja, amikor hazaér, sőt különböző kifogásokra hivatkozik, amikor közeledik hozzá. Amikor rákérdezett, van-e valakim, ekkor még letagadtam, de egyre jobban érlelődött bennem, hogy el kellene válnom (ahogy Csabának is), hogy a szerelmemmel együtt lehessek. A fiam már kamasz volt és apás, a kislányom pedig úgyis velem maradna, ezt már mind elterveztem magamban.
Egyik szenvedélyes együttlétünk után felvetettem Csabának, hogy mindkettőnknek el kellene válnunk és összeköltöznünk. Nem tiltakozott. Azt mondta, hogy már ő is gondolt erre, de nincs könnyű helyzetben, mert a kisebbik fia még csak egyéves, és amúgy is nehezen tudná otthagyni mindkettőjüket.
Csak Csabára vágytam – Én azonban nem tágítottam. Otthon mindenféle mondvacsinált indokkal hárítottam el Sanyi közeledését, de amikor már úgy tűnt, semmi nem használ, megmondtam neki, hogy van valakim és válni akarok. Látszott rajta, hogy nem lepte meg a hír, de ettől függetlenül kérlelt, hogy szakítsak a szeretőmmel és hozzuk helyre a házasságunkat.
Hiába. Eldöntöttem, hogy kilépek a házasságunkból. Közben Csaba is elmondta a feleségének, mi a helyzet, és bármennyire is kérte-zsarolta a neje, közölte, hogy eljön otthonról. Természetesen felmondtam az apósomnál, és hosszas huzavona után el is váltam Sanyitól. A fiam hallani sem akar azóta rólam, a lányom nem egészen érti, mi történt, de velem van.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy kifizessék a házunk rám eső részét, ezért hitelből és kölcsönből meg is tették ezt. Vettem egy kis lakást és odaköltöztem a lányommal. Vártam, hogy Csaba is jöjjön, de továbbra is csak hetente kétszer ugrik fel hozzánk, utána megy vissza a családjához.
– Értsd meg, még nem tehetem meg ezt Edinával – mondja, és az eszem meg is érti ezt. De a szívem…
Néha azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy annyi év után újból rám talált a diákkori szerelmem, néha meg a pokolba kívánom azt a napot, amikor bejelöltem az ismerőskereső oldalon. Talán, ha ő nincs, még mindig Sanyival lennék…
Sokszor visszasírom a férjemmel töltött időt, de hiába, már nem tudom visszafordítani, meg nem történtté tenni az eseményeket. A fiam változatlanul gyűlöl, amiért elhagytam őt és az édesapját.
Néha majd kiugrom a bőrömből, mert Csabával vagyok, máskor pedig átkozom magamat, amiért felrúgtam a házasságomat. Talán soha többé nem leszek maradéktalanul boldog feleség és anya. Bárcsak okosabb lettem volna!

Szexnirvána

Posted on by xxx

Hogy is vagyunk ezzel, a gyengébbik nem és az erősebbik igen viszonyával? …
„Most azt hiszed, így felkeltheted a figyelmet, hogy ettől már érdekes lesz, amit írsz, mert szex meg nirvána? Azt se tudod, mi az!” – förmedtem magamra egy szép napon. (Nyugodj meg kicsit és figyelj, ha lehet, hátha kiderül.) Tényleg szép nap volt és tényleg nem tudtam. Talán a nők is többnyire ezt várhatták tőlem, de én mindenesetre mindig akartam tőlük valamit. Hogy mit? Persze, kábé mint bárki más, nagyon-nagyon megszeretni, megölelni és gyengéd erővel észvesztésig kúrni, vagy épp ellenkezőleg, mikor mi jött ki, akár egyszer feleségül venni, vagy csak bemutatni egy barátomnak, állást ajánlani neki, vagy csak azt, hogy vegyen részt valamiben, jöjjön el egy fesztiválra vagy házibuliba, akármit csináljunk akárhol, de mindig úgyis eleve azt feltételezték, hogy akarok tőlük valamit, ahogy nyilván ők is tőlem. Hát én akartam is. Néha viszonylag nehezen fogalmazódott meg, hogy mit akarunk, még vágy formájában is, nemhogy szavakban, de az sosem volt kérdés, hogy akartunk valamit, még azzal is, ha épp nem akartuk.
Mivel nagyon erősen és ellentmondást nem ismerve akartam, többnyire viszonzásra találtam valamilyen formában és azt hittem ez visszaigazolás, az akarás sikere és megerősítése. Ezért azt sem értettem, idővel hogyan és miért fordult aztán ellentétébe a románc, hogyan lett az örömből csalódás és bánat, a kapcsolatból szakítás. Pedig mintha mindez csak azért történt volna, hogy végül megtanuljak leszokni az akarósdiról, a szexuális és mindenféle voluntarizmusról, hogy végre egészen a másik felé tudjak fordulni és ne csak az akaratom által épp rá vetített életmozim szereplőjeként kezeljem.
Így se könnyebb. Általában nem tudnak mit kezdeni azzal, ha emberként fordulok feléjük, mint ember felé, anélkül, hogy bármilyen szerepet játszanék, hogy bármit akarnék ezzel. Csak úgy, szabadon. Attól feltehetőleg megrémülnek és rögtön a lehető legrosszabbat feltételezik. Hogyha én nem a megszokott érdekrendszerek mentén működő kommunikációs formák szerint szólítom meg, akkor biztos valami különösen aberrált csábítással operáló sorozatgyilkos lehetek, aki tőrbe csalja, megerőszakolja, feldarabolja és felfalja áldozatait, vagy ilyesmi. (Bár, mi más volna a nő a legtöbb férfi számára, mint szabad préda.) Mégis miért lehet gyanús a tisztán emberi közeledés? Mert nem a bizalom, hanem félelmeink irányítanak. Panaszkodunk a világ embertelenségére, miközben ezernyi gyanakvással, félelmeinket fölényességgel leplező reakciókkal és elzárkózásainkkal mi magunk tesszük ilyen embertelenné. Az eredendő bizalom és az emberi méltóság sorozatgyilkosai vagyunk.
Nem szoktuk meg, hogy emberként szólítsanak meg, pláne egy férfi egy nőt – az eleve kizártnak számít. Már nem is tudnánk mit kezdeni vele. Pedig bevallott és bevallatlan csipkerózsás lovagmeséink tanúsága szerint titkon mind arra várunk, hogy egyszer valaki személyesen és egészen engem szólít majd meg, hogy csakis én kellek majd neki. Vagyis nem az álmai, hanem az, aki tényleg vagyok. Mint hús-vér-lélek ember. Észre se vesszük, hogy pont azt várjuk el így a másiktól, amit mi magunknak eközben eszünk ágában sincs érezni, gondolni és megtenni, hogy ne az álmot akarjuk, hanem őt, a konkrét embert, a másikat. Így várjuk álmaink lovagját vagy álmaink nőjét, hogy ő valódi legyen, miközben én mesébeillőnek képzelem, romantizálom. De ő azért legyen valódi is és engem valóban akarjon, sőt, valóban engem akarjon. Miközben én álmaimat várom tőle és álomként várom őt. Hálistennek, illetve a sors jóvoltából mindez eleve esélytelen és szükségképp csalódásra van ítélve. Ezért akad el és panaszkodik sok mindenki, hogy nem találja, akit keres. Pedig csak nem keresik, akit találnak. Aki épp szembe jön a sorsunkban.
Ott kezdődik a szexnirvána, hogy nem akarunk semmit a másiktól. Ami dehogy jelenti azt, hogy akkor nem történik semmi és ne tehetnénk meg mindazt, amit akarattal szoktunk: nagyon-nagyon gyengéden és szeretőn megkúrhatjuk, végtelenül hosszan és jól szerethetjük, vagy akár feleségül is vehetjük, de mindezt akkor már nem külső-belső kényszerből vagy álmaink megvalósításának hiú reményében tesszük, hanem egészen szabadon. Ölelni is lehet az abszolút elengedésben, illetve elengedettségben. Miért ne lehetne?
Puszta lemondással persze még nem jutunk el az akaraton túli világba, az még nem nirvána, hogy akarjuk a nirvánát és ennek érdekében egy sereg dolgot elkezdünk nem-akarni. Hogy igazán elérjük, ahhoz a nirvána nem-akarásáig is el kell jutni. Végre teljesen szabadon minden akarástól. Valahogy így.
Miért nem ebből szoktunk kiindulni? Miért a bizalmatlanságból, félelmeinkből próbálunk bizalmat építgetni? Miért ne lehetne a létbe, sorsba vetett bizalomból kiindulni? Egészen és valóban szabadon. Nyilván, mert azt hisszük, akkor nem tudnánk milyen alapon választanánk és egyáltalán minek tennénk ezt vagy azt, inkább mint ezernyi más dolgot, ha egyszer egyiket sem akarjuk. Ezért tűnik jobbnak, hogy elhitetjük magunkkal és egymással, hogy bizonyos dolgokat jobban akarunk és azért aztán azt választjuk. Furcsa módon ezt szoktuk szabad választásnak nevezni, a legerősebb akarat eredőjét, pedig itt szó sincs szabadságról, csupán a lényünkben épp legerősebb inger ösztönös követéséről, amit pontosan ezért döntésnek vagy választásnak sem nevezhetnénk. A valódi szabadság választásától feltehetőleg azért rettegünk, mert akkor nem tudjuk milyen alapon dönthetnénk, akkor csupán szellemi kritériumok alapján választhatnánk. A jó ég tudja, hogy.
Okoskodás helyett illene már megmondani világosan, hogy mi a baj az akarattal. Miért nem válik be? Az akarással az van, hogy mindig csalódás és nyögés a vége. Vagy azért, mert nem kapjuk meg, vagy azért, mert megkapjuk, amire úgy vágytunk, de mégsem olyan a valóságban, mint amilyennek megálmodtuk. Vagy –ami talán még mélyebb csalódást okoz- pontosan azt kapjuk meg, amire vágytunk és mégsem tudunk igazán örülni neki, mert már nem vágyhatunk rá, már nem akarhatjuk, hiszen megkaptuk és ezzel a sors elvette a vágyunkat. Azt, ami igazán hajtott minket a dologgal kapcsolatban. Ezért szokás attól félni, hogy a szerelmet mint álmot és mint egy eljövendő boldog élet lehetőségét megvalósító házasság elmúlásra ítéli a szerelmet, sőt, valósággal megsemmisíti. Pont azáltal, hogy megvalósítja az álmot, a vágyott és akart jövő lehetőségét. Akkor pedig már nem lehetőség többé, hanem valóság. Azt meg nem tudjuk, hogyan lehetne vágyni arra, ami van, mert csak olyasmire szoktunk vágyni, ami nincs. Pedig a természettel és saját természetünkkel csak úgy van esélyünk kibékülni és összhangba kerülni, ha megtanulunk vágyni arra, ami van. És persze arra, aki van.
Mégis, hogyan lehet a szexnirvánában szeretni? Nagyon egyszerűen. Ahogy a nap süt, a szél fúj és a fű nő. Egészen természetesen. Nem azért, mert akar sütni, fújni vagy nőni, még csak nem is vágyból, hanem csak úgy, egészen szabadon. Épp az a baj minden akarással, hogy kiszakít a természet rendjéből és meg akarja erőszakolni valami mással, amire épp vágynánk. Valamivel, ami nincs. Azt akarjuk és nem szabadon, hanem mert rabul ejt a vágya. Ezzel a természetet mindig megerőszakoló akarattal gázolunk le most egy egész bolygót. Elfogyasztjuk. Kiszolgáltatjuk annak a hiánynak és semminek, amiből semmirekellő életfogyasztói vágyaink fakadnak. Pedig látjuk már, milyen értelmetlen és esélytelen, milyen perspektívátlan sorsot gyártunk magunknak és mindenkinek ezzel a nagy akarással.
Fel vagyunk háborodva, hogy nem kapjuk meg vagy nem úgy kapjuk meg az élettől, amit akartunk. Pedig a természet rendje szerint ez a legjobb, ami történhet, hogy a sors minden természetellenes akarást kudarcra ítél és éppen ezzel, akaratunk megtörésével áll helyre a természet rendje, újra és újra. Éppen ez a legfeltűnőbb jele, hogy a világban mégiscsak uralkodik valamilyen eredendő természetes rend, mely nem engedi, hogy erőszakot vegyünk rajta. Akaratunk sorsszerű megtörése a természet törvényének biztos és felemelő megnyilvánulása életünkben, hogy megtanuljunk végre együtt élni itt mindenkivel és a mindenséggel, anélkül, hogy mindig valami mást akarnánk. Szó sincs arról, amin ilyenkor sopánkodunk, hogy „vége a világnak”. Épp ellenkezőleg, a világ ilyenkor érvényesíti jogait ráerőszakolt agyrémeinkkel és irreális elképzeléseinkkel szemben, hogy ne a világnak legyen vége, hanem a vele szembeni erőszakoskodásunknak! Akár a magánéletben, akár egy nagyobb közösség számára, mint most a nyugati világban, mikor apokaliptikus hangulatban világvégézünk csupán azért, mert már látszik, hogy nem erőszakolhatjuk-fogyaszthatjuk tovább a világot olyan önfeledten, ahogy eddig. Pedig nem a világnak van így vége, hanem a világtalanításnak, nem az embernek van vége, hanem az embertelenségnek. Pontosan azért, hogy egy emberibb világ ismét lehetővé váljon, a természet és a sors erejével. Szükségképp.
Nemcsak buddhák és jézusok tanítják nekünk a megbékélést a világgal, egymással és magunkkal, hanem a természet és a sors sem tesz mást – szüntelenül megtörve akarásainkat békére és harmóniára tanít életünk egész történetében és minden egyes sorsfordulatban. A buddhák és jézusok is a természettől és a sorstól tanulták, amit tanítanak. Magunkba tekintve, egymás és a világ felé fordulva bárhol, bármikor megtalálhatjuk ugyanazt a tanítást, ugyanazt a tanulságot.
Tegnap este jutottam el oda, hogy kimondjam és örülni tudjak annak, hogy sosem kaptam meg igazán azt, amit akartam. Kiléptem a nemek harcából és igent tudtam mondani, békét kötöttem. Ma pedig az utcán sétálva egészen spontán módon sorban találkoztam néhány olyan emberrel, na jó, nőkkel, akiket korábban valamiért nagyon kerestem, akartam, ilyesmi. Az őszi nap derűjében kifejezetten rám mosolyogva szembe jött velem a sorsom. Immár nem akaratomat megtörni jött velem szembe, hanem azt mutatva, hogy mindent „megkaphatunk”, ha tudjuk nem-akarni és hagyjuk élni… Lenni.
Azonban van a szexnirvánának egy sajátos problematikája, amiért a férfi és a nő különösen nehezen jutnak el egymás megértéséhez és ahhoz, hogy ne a nemek harcában keressék egymást, hanem az igenek békéjében találják meg önmagukban egymást. A férfi és a nő egyaránt csak saját természetéből tud kiindulni, amikor a másik felé fordul, de közben egészen eltérő, sőt ellentétes módon épül fel a férfi és a nő személyisége. A nő pszichés anatómiája szerint is befogadó lény, míg a férfi az, akit befogadnak és aki ezért nyomul, beszél és cselekszik, akinek lénye állításként nyilvánul meg, belülről jövő állításként, mint önkifejezés és nem elsősorban a befogadás által. Valóságos szakadék mutatkozik a férfi és a nő között. A szex, pontosabban a latin sexus szó eredendően elvágottságot, elszakítottságot jelent. A férfi és a női nem közti velünkszületett szakadékot.
Amit a nő gyengeségének szokás nevezni, csupán a füszisz eredeti értelmében fizikai gyengeség, a női természet sajátossága, valójában a sajátosan gyengéd női erő természetes kifejeződése. Mert a nő külső és belső megítélése sokkal inkább függ a környezet reakcióitól. Ezért sokkal inkább elvárás vele szemben, hogy szép legyen, ami nagyszerű, de csapda is. Aranykalitka. A nő egész lényét úgyszólván mások tekintete, vágya és közeledése, illetve távoltartása konstituálja. Ezáltal egyrészt feloldhatatlanul komplex lesz a nő személyisége, mintha a világ egész komplexitását hordozná (akár annak minden szépségével is), mintha középpontja kívül esne rajta (ami a szülésnél teljesedik ki); másrészt választására nézve is meghatározó. A férfi természeténél fogva mindig úgy érzi, hogy a nő soha nem tudja mit akar és szinte mindent számára rejtélyes női szeszélyből tesz, pedig főként arról van szó, hogy a nő sosem úgy tudja és teszi azt, amit éppen csinál, ahogy egy férfi. Nem úgy épül fel a személyisége és a férfi szempontjából úgyszólván nincs is a nőnek tudatos és akaratlagos személyiségfókusza. Másként mondva: a nő lényege szerint nem logikus lény a férfi számára. Mert a női logika természete szerint egészen más, sőt ellentétes a férfiéval.
A férfit ugyanis a nővel ellentétben nem a környezetnek való szép megfelelés, hanem eredendően saját belső determinációja, határozott cselekvése és gondolkodása teszi férfivá. A fallikus alapállás, a fallikus karakter ezért eleve nem érti a vaginálist, a nyomuló a befogadót. Nemcsak világtapasztalatuk ellentétes, hanem egész motivációs rendszerük, önmegvalósítási módjaik és céljaik.
Amikor azt mondják, hogy a nő választ, ez a megfogalmazás elég pongyola, mert a nő csak akkor választhat, ha egy férfi választás elé állítja, tehát valakinek ki kell választani a nőt ehhez és tőle várnia a választ. Amikor közhelyként elhangzik, hogy „mindig a nő választ”, nemcsak ennek a félreértésnek a tisztázása marad el, hanem egy mélyebb összefüggés sem derül ki mögötte. Mégpedig az, hogy a nő azért és annyiban választhat inkább, az jogosítja fel erre az életben, ha és amennyiben ő volna közelebb a természethez, ő volna inkább természet, ezáltal pedig ő alkalmasabb és képesebb nem akarattal választani, nem erőből vagy csupán racionálisan, hanem érzelmileg, ösztönösen, a természet benső logikája szerint – ami épp ezért nem is választás a szó szoros értelmében.
A férfi szempontjából, ha megkapunk egy nőt, mert annyira tudtuk akarni, hogy az ellenállhatatlanná vált számára, akkor tulajdonképpen meg sem kérdeztük őt, hogy tényleg akarja-e, hanem megerőszakoltuk az akaratunkkal. Kínos tapasztalat lehet, hogy bármelyik nőt lehet ilyen ellenállhatatlanul akarni, hogy valóban ne tudjon ellenállni, ami annyiban kínos, mert akkor feltehetőleg másnak is enged, nemcsak nekünk. Még kínosabb lehet azt tapasztalni, ha sok nő egyáltalán nem rajong azért, hogy emberszámba vegyék, ha kikérik a véleményét és tőle várják a választást, hanem kifejezetten arra vágyik, hogy jöjjön már egy ellenállhatatlan akarat és tegye mielőbb magáévá. Mégsem vezet sehova a népszerű csábítási metódus, legfeljebb csalódások sorát eredményezi.
A szexnirvána persze se kezdőknek, se a haladók nagy részének nem ajánlható. Értelmezni sem tudjuk, amíg el nem jutunk odáig, amíg saját kárunkon meg nem tanuljuk. A szexus szakadékát nem azzal tudjuk áthidalni, ha nagyon akarjuk és akaratunk svungjával akarunk átlendülni rajta. Akármennyivel kínosabbnak tűnjön is, magunkban kell tudnunk megtalálni a szakadék megfelelőjét és teljesen megnyílni a másik számára. Ebben áll a szexnirvána megismerési aktusa. Mert akárhogy csűrjük-csavarjuk, aktus nélkül nem fog menni. Ezért fejezi ki a Genezis a lehető legelegánsabb nyelvi fordulattal a szexus szakadékának egyetlen reális áthidalását azzal, hogy „Ádám megismeré Évát”. Igen, a férfi és a nő között alighanem ez marad az egyetlen megismerési mód. A szexus nirvánájában is. Kg.blogter.hu

Igaz történet: Lefektetett, aztán lelépett

Posted on by Tortenet

Sokáig csak csókolóztunk, simogattuk egymást, pedig igencsak éreztem sürgető vágyát. Ákos azonban uralkodott magán és minden idegszálával figyelt rám. Csak akkor váltunk eggyé, amikor már én is készen voltam rá.
Csak arra emlékeztem, hogy az addigi meccsekkel ellentétben most az ellenfélnek drukkoltam. Jobban mondva Ákosnak, aki igazán jó formában volt. Amikor lejöttek a pályáról, odajött hozzám, futólag megérintette a kezemet, és rám mosolygott: Fél óra múlva a bejáratnál?
Középiskolánk tanári kara nem gondolt arra, hogy pomponlányokkal erősítse jó hírű kézilabdacsapata szurkolótáborát, ezért lázas szervezésbe kezdtem. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vágyammal – gyorsan összeállt hétfős tánccsapatunk és az egyik lány nővére személyében hozzáértő személyi edzőnk is akadt
A tanárok eleinte nem hittek bennünk, ezért nem is támogattak minket. A szalagavatón való fellépésünk sikerét látva azonban beismerték, hogy nem céltalan a ténykedésünk. Az iskolák egymás közötti sportvetélkedésébe szép lassan becsempésztük ezt a külföldön már régóta bevett buzdítási formát, és ahogy teltek a hónapok, egyre több lánycsapat állt össze – így már komolyodott a tét: volt kivel összeméretni magunkat.
Népszerűek lettünk – A fiúk szerettek minket, a lányok irigykedtek ránk a nagy népszerűségünk miatt, de abban mindenki egyetértett: „Életünket és vérünket a csapatért, az iskoláért.” Akkor még nem is vettük észre, milyen elfogult maggá lettünk – a mieink sztárolása mellett szinte gyűlöltük, utáltuk az ellenfeleket.
Amikor a tavaszi szünetben a kézis fiúk „edzőtáborozni” mentek, mi, lányok is velük tartottunk, hogy ott tanuljuk meg a legújabb koreográfiát.
Úgy hozta a véletlen, hogy az egyik rivális iskola is ugyanarra a sporttelepre utazott. A kezdeti gyűlölködés után rájöttünk, hogy nem zavarják a köreinket, a nagy területen szinte alig futottunk egymásba. Mindenki szabadon edzhetett, készülhetett a programra, csak az étkezések voltak kötött időben. Szerencsére.
Már az első nap felfigyeltünk egymásra egy helyes, szőke sráccal. A tavalyi mérkőzésről nem emlékeztem rá, valószínűleg nemrég kerülhetett a rivális kézilabdacsapatba. Jó néhány másodpercig bámultuk egymást, és vacsora közben is többször „összeakadt” a tekintetünk. Ha van szerelem első látásra, akkor a miénk az volt. Szavak nélkül is vettük egymás jelzéseit, amikor intett a fejével, hogy menjünk ki a teraszra, minden lojalitásomat hátrahagyva szó nélkül követtem.
Csak néhány percig beszélgethettünk Ákossal, mert a lányok utánam jöttek és szúrós, már-már gyilkos tekintettel néztek rám, amiért egy „ellenséggel” társalgok. Gyorsan meggyőztem őket, hogy csak véletlenül futottunk össze és nem az esetem a srác.
Délelőtt a tornateremben gyakoroltunk a lányokkal, és bármennyire nem voltam éhes, alig vártam, hogy ebédelni menjünk. Boldog pillangók repkedtek a gyomromban, ahányszor megláttam Ákost, de próbáltam nem elárulni magam. Rivális csapat lévén titkolnom kellett a többiek előtt a szimpátiánkat (íratlan szabály volt, hogy senki nem barátkozik az ellenféllel. Sőt! Szinte kötelező volt „fújni” rájuk), de amikor csak tehettük, elszöktünk a többiektől, hogy kettesben lehessünk.
Hamar eltelt az a négy nap. Az utolsó este kötetlen program volt mindkét iskolának, ezért nem tűnt fel senkinek, hogy kilógtunk a telepről és a közeli patakpartra sétáltunk. A többiektől távol végre szabadon, szenvedélyesen ölelhettük egymást a már-már nyárias melegben. Hagytam, hogy kibújtasson a pólómból és apró csókokat leheljen a mellemre. Kisvártatva szinte letépte magáról az inget, magához húzott és a fülembe suttogta a kérdést:
– Ugye, te is akarod, Edit?
Válasz helyett csak nyeltem egy nagyot és szorosabban öleltem. Ekkor leterítette a fűre az ingét, óvatosan ráfektetett és megszabadított a nadrágomtól. Ő is levette a sajátját, és a zsebéből elővette a kis csomagot, ami jelezte, készült erre az alkalomra.
– Az egyik haveromtól kaptam. Nekem eszembe sem jutott, hogy bármi ilyesmi történhet a táborban. Arról pedig nem is álmodtam, hogy egy ilyen tüneménnyel találkozom itt, mint te – felelte kimondatlan kérdésemre.
Csodálatos szerető volt – Sokáig csak csókolóztunk, simogattuk egymást, pedig igencsak éreztem sürgető vágyát. Ákos azonban uralkodott magán és minden idegszálával figyelt rám. Csak akkor váltunk eggyé, amikor már én is készen voltam rá. Megszűnt számomra a külvilág, még arra sem gondoltam, hogy esetleg arra sétálhat valaki és meglát. Csodálatos összhangban mozgott a testünk, nem volt ugyan nagy tapasztalatom, de éreztem, hogy mással soha nem lenne ilyen jó a szex. Amikor eljutottunk a csúcsra, úgy éreztem, a szívünk is egyesült. Utána még sokáig feküdtünk egymás karjában. A levegő már lehűlt, mi mégsem a hideg miatt reszkettünk.
Amikor visszakísért a szálláshelyemre, hosszú csókkal búcsúzott és a fülembe súgta.
– Álmodj velem, kedves!
Másnap reggel az edzőnk meglepetésprogramként a közeli élményfürdőbe vitt minket. Még a reggelit is kihagytuk. Délben hiába kerestem Ákost az étteremben… A csapatát láttam, de ő sehol. Nem tudtam, kitől érdeklődhetnék, csak azt tudtam, hogy elhagyott… – így még el sem búcsúzhattunk. Szomorú és csalódott voltam.
Átkoztam magam, hogy ilyen hülye voltam, amiért azt gondoltam, hogy ez nemcsak egy kaland volt, hanem valami komoly dolog kezdődött el közöttünk. Pedig mennyire bíztam abban, hogy Ákos is ugyanúgy érez, mint én. Nem tudtam, mikor láthatjuk egymást legközelebb, még nem volt meg az iskolák közötti versenykiírás, csak reménykedtem, hogy az elsők között méri össze az erejét a két fiúcsapat. Akkor majd minden kiderül.
Aztán megkaptuk a versenynaptárt – csak a negyedik mérkőzés volt velük, így hat hetet kellett várnom a találkozásunkra. Ólomlábon vánszorgott az idő, de csak elérkezett az a nap. Bemutatták a két csapatot és végre elkezdődött a meccs. A mieink jól játszottak (ezt valahonnan távolról érzékeltem), de én csak egyvalakire tudtam figyelni, csak Ákost bámultam.
A szünetben mi, lányok következtünk. Mielőtt beszaladtam volna a többiekkel a pálya közepére, Ákossal futólag egymásra mosolyogtunk, és éreztem, nincs miért izgulnom, minden rendben van. Dinamikusan, de kecsesen hajladoztam, forgolódtam a többiekkel, úgy éreztem, majd kicsattanok a boldogságtól.
Először nem is tudtam, melyik csapat nyert, csak arra emlékeztem, hogy az addigi meccsekkel ellentétben most az ellenfélnek drukkoltam. Jobban mondva Ákosnak, aki igazán jó formában volt. Amikor lejöttek a pályáról odajött hozzám, futólag megérintette a kezemet, és rám mosolygott:
– Fél óra múlva a bejáratnál?
Egy óra múlva már kéz a kézben sétáltunk a közeli parkban. Végre jól kibeszélhettük magunkat. Elmondta, hogy kora reggel rosszul lett, és kórházba kellett vinni a vakbelével. És hogy majd belebetegedett, amíg erre a napra várt.
– Gyorsan mondd a számodat! Beírom a mobilomba… – már húzta is elő a zsebéből a telefonját. – Még egyszer nem akarom ezt átélni. Sok volt ez a hat hét, amíg várnom kellett rád.
Mindez egy éve történt. Közben a csapatunk is elfogadta a szerelmünket. Nem kis feladatunkba került, mire megértettük velük, hogy csak a pályán van helye a vetélkedésnek, a magánéletben szabad a barátság, szabad a szerelem.
Azóta számos sikeren vagyunk túl a lányokkal, de utódokat kerestünk (és találtunk), mert fontosabb volt, hogy az érettségire készüljünk.
Ákos versenyszerűen folytatja tovább a kézilabdát, én azonban felhagytam a popsiriszálással. Legalábbis nagyközönség előtt. Ha kettesben vagyunk, néha meg-meglepem egy-két erotikus elemmel, bár az igazat megvallva enélkül is izzik körülöttünk a levegő.

Az orgazmus előtt kéjérzés

Posted on by admin

Miért vannak potenciazavarok? Milyen szexzavarok fordulnak elő gyakran? Hogyan kezelhetők?
Ugyan kinek van szüksége arra, hogy még az örömszerzés is kínlódás legyen? Mire jók, mért vannak, miről szólnak a szexuális működészavarok? Egyáltalán mit tartunk annak? Nézzük át egyszerűen, hogy megérthessük a mumusokat is!
A szex is a szervezet képességeinek egyike (valójában sok képességének együttese, amik más működéseinkhez is tartoznak egyúttal). Nem elhanyagolható, mindig jelen lévő, akár a légzés, de a hiányosságai nem okoznak olyan rövid távon életveszélyt, mint a légzés hiányosságai.
A szexre való képesség a szexuális működésekben áll össze, amihez a szerveink munkája és a finomabb agyi hangolások is szükségesek. A szexhez kapcsolt működéseink jól ismert három lépése: vágy, izgalom, orgazmus. Ezekre szükség is van, egyik a másik nélkül előbb-utóbb bajba kerül, mint azt néhány példán látni fogjuk.
Vágy – Az első lépés a vágy, amit érzékszerveinkkel megkapott ingerek után azonnal vagy később érzünk, akár már csak emlékezetből. Létrehozó szervei az érzékszervek és az idegrendszer. A vágyhoz szorosan kapcsolódik az emlékezet és ennek továbbvitele a fantázia is kell hozzá, tehát gyorsan feldolgozzuk a kezdetleges ingereket egy színes világgá.
Az érzékszerveink aktív működésére még ilyenkor is szükségünk van, mert az agy az érzékszervekkel folyamatosan együttműködve éri el az izgalmi állapotot. Például nem csupán emlékezünk egy érintésre, hanem a bőrünk reakciója is olyan, hogy az érintés megvalósul az agyon keresztül, külső érintés nélkül.
Fordítva is működik ez, ezért erősebben stimulálható az emlékezésen keresztüli izgalom például aktuálisan keltett szag, hang, fény és más ingerekkel együtt. Videókkal pedig még erősebb hatás érhető el, mert a fény és hangingereken kívül sok a feldolgozott információ is, mivel nem csupán hangulatlámpát használunk fényeffektnek, hanem alakokat és mozgásokat látunk, ami a szexről szól. Ha ezt nem gyakorlod rendszeresen a magad örömére, akkor egyre több és erősebb, egyre konkrétabban a szexről szóló ingerre van szükséged, hogy lázba jöjj. Túl érzéketlen és erőtlen leszel és ez nem jó tendencia. A vágy is potenciagyűjtő, nélküle nem lesz extra erőd a szexhez.
Mi az egészséges a vágyat illetően? Akkor vagy egészséges, ha kis ingerre is könnyen izgalomba kerülsz, amikor csak akarod és gyakran eszedbe jut akarni. Ennek érdekében arra kell treníroznod magadat, hogy érzékenyebb legyél és a szexuális izgalom mindig ott bujkáljon benned, hogy állandó készenlétben legyél. E nélkül semleges nemű, nőiesség vagy férfiasság mentes leszel, esetleg mínuszba csúszhatsz, amit nehéz ledolgozni. Aki mínuszban van, az már nehezen emlékszik vissza a vágyakra és arra, hogy az mitől jöhetett létre benne, mert ugyanarra, amire régen, ma már nem tud vágyni.
Ha ez az első lépés, a vágy szenved zavart, akkor utána minden lépés késik, pontatlan és erőlködő lesz vagy létre sem jön.
Izgalom – A második lépés az izgalom, ami a vágy hatására jön létre. Az izgalom sok ponton indul el, sokféle, gyorsuló testi működés kíséri. A vágy pedig tovább nő az izgalommal együtt.
Ha a vágy erotikus, akkor az izgalom is az lesz. Ha a vágy nem erotikus, akkor más izgalmi állapotok jönnek létre. Érdekes, hogy a másféle izgalom könnyen átlendülhet szexizgalommá. Ezt sokan vizsgálták a művészetekben is, mert ennek megfigyelése régóta felvet kérdéseket. Fordítva is igaz, aki gyakran él egészséges szexuális izgalomban, az más helyzetekben is energikusan és élvezetesen él.
Az izgalom csak akkor halad felfelé, ha újabb vágyak emelik. Ez egy finom összjáték a szervezeten belül, és a felek között. Erős közös világ épül fel, amiben nagyon erős a vonzás, ezért sokat adnak-kapnak. Ez táplálja azt a potenciált is, amit az erős szexmunka kíván tőlük.
Ha ebben nem edzed magadat és az alkalmak túl ritkák neked, akkor ez nehezen fog összeállni és gyakori lesz közben a visszaesés és jönnek a trükközések és másra gondolások és a nem tudok koncentrálni féleségek. A potenciálnak és a potenciál tárolókapacitásának is nőnie kell, amit hónapok alatt építhetsz fel, ha most problémád van vele. Ezt nem a partner oldja meg, hanem csak tőled függ, nem érdemes a megfelelőbb csodapartnerre várni. A saját képességeidet meg tudod edzeni, meg kell érte dolgoznod. Úgy is mondhatjuk, hogy önállónak kell lenni a saját jólét megszerzésében, vagyis a karbantartásod a te dolgod.
Amikor az izgalom zavart szenved, akkor a vágy sem emelhető és az orgazmus is kétséges, mert a lendület elvész. Így a tetőpont elérése, ha sikerül is, sokkal alacsonyabban vagy hamarabb következik be, igazi nagyfeszültség nélkül. Az ilyen lezajlás a korlátozottság miatt mindig nagyon hasonló, nincsen változatosság. Így a nehézségek mellett még a kellemes meglepetések is elmaradnak.
Egészséges izgalom esetén a kéjérzés jóval az orgazmus előtt meglátogat és végigkísér a végéig. Az időtartam pedig széles spektrumban képes mozogni a kívánságtól és a helyzettől függően.
Örök probléma – A szexuális felvilágosítás hiányosságai miatt sokan szenvednek attól, hogy a szexről nincsen átfogó képük és nem tudják a párkapcsolatokat alakítani és a változásait megérteni. Igazságtalanságokról beszélnek, hibást vagy bűnöst keresnek, holott a kapcsolatoknak megvannak a saját törvényszerűségeik, amiket ismerni kellene, mert akkor érthetővé és használhatóvá válnának ezek a törvényszerűségek minden ember számára.
A zavarok nőknél és a férfiaknál is a tapasztalatlanságra és a szexuális edzetlenségre vezethetők vissza a leggyakrabban és még ma sem elhanyagolható a téves, előítélet dús gondolkodás. A szexuális működészavar ráadásul nem korhoz kötött! Minden életkorban gyakori és rontja az életminőséget.
A felvilágosítás hiányosságai minden korban törvényszerűek voltak és azok is lesznek: új kor, újabb lemaradás a szükségeshez képest. A tabuzás és a tehetetlenség a szexben is a korszakok hibáinak átadásán alapszik, mert ezeket nem sikerült a határidőre kijavítani. A határidő az új nemzedék felkészítésének kezdete, ezért a következő nemzedék örökli a kijavítatlan hibákat és a tudást is. Sajnos az előítéletek nagyobb arányban adódnak át, mint a helyes tudás, mert előbbit a félelem miatt elsietve sulykolják, utóbbit pedig a téma jellege miatt halogatják átadni.
A nők szexzavarai – A fenti problémák után a nem kívánt következmények a nőknél: az erotikus izgalmak elmaradása, az orgazmus zavarok, a szexhez kapcsolódó fájdalmak, a meddőség, a rosszul alakuló szex miatti stressz, a párkapcsolati problémák, a magány, a gyakori nőgyógyászati zavarok és a visszatérő fertőzések, a terhességgel és a szüléssel összefüggő szexuális működészavarok, a műtét utáni állapotok, a hormonális zavarok, a korai elöregedés, stb.
A férfiak szexzavarai – A férfiak működési zavarai közismertebbek, mert látványosabbak, viszont lényegében a nőkéhez hasonlóak: a potenciazavarok, mint a korai magömlés és a merevedési zavar, melyek meghiúsíthatják a szex cselekményeit és lerombolják a férfiasságot. A rettegett férfimeddőség, a stressz, a párkapcsolati nehézségek, az ismerkedési-hódítási problémák, a gyakori uroszexológiai működészavarok és fertőzések, a családi élettel is összefüggő szexuális hanyatlás, a ritka szex miatti gyengülés, a műtét utáni állapotok, a hormonzavarok, a korai leépülés és a romló egészségügyi állapot. Ok nélküli szexzavar itt sincs! Forrás: Nana.hu

Igaz történet: A fiam lehetne, mégis újra akarom!

Posted on by Puruttya

Mondják: 46 évesen is fiatalosan, jól tartom magam. Nyolc éve elváltam. Nem kerestem új kapcsolatokat. Inkább a magányt választottam. Egészen idáig…
Nyáron került munkahelyemre egy 22 éves fiatalember. Ugyanabban az irodában dolgoztunk. Kezdettől rokonszenvesek voltunk egymásnak. Mindig kedvemben járt. Törődött velem, segített, figyelmes volt. Mondhatni: a tenyerén hordozott. Félreérthetetlenül bókolt, nem akarta elhinni, hány éves vagyok.
Sok mindenről nyíltan, őszintén beszélgettünk; a legféltettebb titkaimat is könnyedén elmondtam neki. És ha nem: mindent ki tudott szedni belőlem. Értette a módját. Jelenléte lassan létszükségletté vált számomra. Rádöbbentem: halálosan beleszerettem.
Ő pedig lassan szövögette a hálóját. Huszonéves kora ellenére megfontolt, értelmes, csinos, komoly fiú volt. Mindig arról beszélt, hogy neki mindenképpen idősebb nő lesz majd a párja, a fiatalokkal nem érti meg magát. Ő is ráébredt lassan arra, hogy milyen mélyen érzek iránta. Egy késő délután kettesben maradtunk, és csókolózni kezdtünk. Felejthetetlen érzés volt, amit akkor éreztem. Tovább nem jutottunk, mert a heves érzelmeket felismerve, egy kicsit mindketten zavarban voltunk.
Aztán egy hét múlva megtörtént amire vágytunk: tovább maradtunk a munkahelyünkön, és egy átbeszélgetett, borozgatott este után lettünk egymásé. Minden szempontból csodás volt az az együttlét. Nem számítottak a körülmények, a kemény padló, csak a két szenvedélyesen egymásba fonódó test. És a vágy. Megismételhetetlen gyönyört éltünk át mindketten. Azért írom, hogy megismételhetetlen, mert néhány nappal később kérte, beszéljük meg őszintén, mi van kettőnk között.
– Elmegyek innen, kaptam egy jó állásajánlatot, és szeretnék tisztán látni kettőnkkel kapcsolatban. – mondta, mire én nagy nehezen, mégis megkönnyebbülve tártam fel érzéseimet.
De nem úgy viszonozta a vallomásomat, ahogy vártam. Rövid gondolkodás után ugyanis ezt mondta:
– Szeretlek, imádlak, és örökre a barátod maradok, de szerelemmel nem tudlak szeretni…
Rettentően fájtak a szavai, de semmit nem tudtam tenni ellene.
Állást változtatott, elbúcsúztunk, de azóta is naponta beszélünk telefonon. Van, hogy kétszer is. Törődik az érzéseimmel, nagyszerű ember. És a maga módján szeret. Több száz verset írtam neki, hozzá. Elküldtem neki mindet, egy CD-n, és egyszer egy több mint tíz oldalas levelet írtam neki. Felhívott, és elmondta, hogy ez kicsit nyomasztotta:
– Félek a leveleidtől, és talán a saját érzéseimtől is – mondta. – Nem értem, hogyan szerethetsz ilyen halálos szerelemmel.
Sokat sírok, kesergek utána, ő pedig vigasztal. De saját magát, a szerelmét nem adja. Nem tudja adni. Félek, hogy felőrül ez a sóvárgás, ez a szerelem, mert nem tudunk egymástól elszakadni, és nem is akarunk. Pedig tudom, előbb-utóbb lesz barátnője, és akkor háttérbe szorulok. Bármennyire fáj, büszke vagyok arra, hogy negyvenhat évesen így tudok érezni egy 22 éves férfi iránt, és hogy egyszer legalább ő is így érzett. Nem tudom mi lesz a vége, de szeretném, ha kicsit, egy rövid ideig szerelemmel tudna szeretni. Vajon van nála esélyem? Forrás: Nana.hu

Az érzelmek felvállalása és a szexuális vágy

Posted on by Dr

Szexuális vágyaink kifejezése és az érzelmeink felvállalása között erős a kapcsolat. De vajon mitől függ, hogy hajlandóak vagyunk-e megmutatni érzelmeinket. A szégyellős koldus üresen maradt tarisznyájával kissé morbid képnek tűnhet a női szexualitás tárgyalásakor, azonban kifejező. Ha lelakatoljuk a szánkat, és nem adunk érthetően hírt a vágyainkról és az igényeinkről, könnyen a mímelt orgazmusok és háromhetes fejfájások csapdájában találhatjuk magunkat. Az „őszintén mocskos beszédre” való képességünk első blikkre inkább azon múlhat, milyen gyakran olvastunk Sade márkit és gésanaplókat, leleményes pszichológusok azonban néhány logikai lóugrással képesek voltak mindezt a szüleinkkel közös, legkorábbi élményeinkhez kötni.
Nyilván kevésbé meglepő, hogy a szexuális vágyaink nyílt kifejezése, és az érzelmeink felvállalása között erős a kapcsolat. Aki képes a sebezhetőségéről árulkodó emóciók megosztására – mint amilyen a félelem vagy a szomorúság -, az könnyebben felveti a telefonfülkében szeretkezés vagy a nővérkejelmezes szerepjáték ötletét is. A kérdés ebben a formában talán már kevésbé elrugaszkodott: Mitől függ, hogy hajlandóak vagyunk-e megmutatni az érzelmeinket a társunknak, vagy elfojtjuk azokat?
„Anyám azzal vigasztal, hogy az őszinteségem veszi majd le az embereket a lábukról – panaszolja egy 19 éves lány -, én viszont szeretnék kigyógyulni ebből az infantilizmusból. Nem arról van szó, hogy képtelen vagyok a rafinált spílert hozni a kapcsolataimban, hanem hogy gyűlölöm, hogy azonnal az arcomra van írva: most szorongok, most dühöngök, most meg majd’ kicsattanok a boldogságtól.” A keserv érthető: a látható érzelmeink gyakran fedni kívánt információkat szállítanak rólunk. A mimikai ráncok újrarendeződése vagy az arcpír nagyságrendekkel többet árul el, mint amennyit a szavainkkal vagy mondjuk az öltözködésünkkel szeretnénk közölni a nagyérdeművel. A rejtőzködés egy csomó szituációban létfontosságú lehet. Ki kívánja például egy állásinterjún a leendő főnöke elé tárni a rettegését a dadogásán vagy a reszketést kihangosító tűsarkain keresztül? Ugyanez igaz lehet a pozitív érzelmeinkre is: fél év böngészés után egy nívós lakáshoz érve többnyire igyekszünk leplezni az ujjongást az ingatlanügynök előtt, nehogy a hurrázással hiúsítsuk meg az alkudozást.
Az érzelmeink nyílt kifejezése nem csak rajtunk, hanem a társunkon is múlik – érvelhetnénk: „Mindig olyan férfiakkal hoz össze a sors, akik abszolút nem nyitottak a lelkizésre – mondja egy 31 éves nő. – Belekezdek, hogy elmeséljem, mennyire elszomorít, hogy eltávolodtam a barátaimtól, vagy hogy levegőnek néznek a munkahelyemen, de mintha csak a falnak beszélnék! Látom a pasik arcán, hogy arra gondolnak: fejezze már be, hogy nézhessem végre a Híradót!” Bizonyára akadnak kommunikációs problémák az érzékenységüket leplező, a nőket pedig „ridegtartással” idomító macsókkal, de lássuk be: az, hogy hogyan értékeljük a partnerünk „fogadókészségét”, részben rajtunk múlik. Aki soha, sehol meg nem értett, az emberek közönyétől szenvedő nőként tekint magára, hajlamos mások jelzéseit negatívan, elsősorban elutasításként értékelni.
Amikor például este tízkor hazavergődünk, a férjünk ásítását értelmezhetjük úgy: „Basszus, direkt demonstrálja itt a fáradtságát, nehogy meg kelljen hallgatnia egy újabb kismonológot a főnököm szemétségeiről”. Ha viszont pár centivel magasabb az önbecsülésünk, és bízunk abban, hogy alapvetően érdeklődik irántunk a nagyokat sóhajtozó férj, gondolkodhatunk másképp is: „Tök jó, hogy ha nem érek haza napnyugta előtt, van valakim, aki elmosogat. Látom, ő is hullafáradt, ezért inkább bele sem kezdek a „Soha nem beszélgetünk, pedig anyám megint kiakasztott…” kezdetűbe. Pár szóval jelzem, hogy felhúzott a család, meg hogy dumáljuk meg valamikor, de asszem, nekem is jobb, ha valami pozitívra koncentrálok most. Abból akár szex is lehet…”.
Lám, csak sikerül visszakanyarodnunk az alapálláshoz: hogy kapcsolódik a kielégítő szerelmeskedés ahhoz, hogy hányszor mosolyogtak vissza ránk anyuék babakorunkban? Ott tartottunk, hogy minél elégedettebbek vagyunk magunkkal, annál gyakrabban vesszük észre, hogy a társunk kíváncsi ránk, és megfelelő támogatást nyújt. Ha észleljük ezt az úgynevezett „érzelmi válaszkészséget”, bátrabban fejezzük ki a bánatot, mérget vagy az örömünket akár. És ami számunkra most a legfontosabb: azt is, hogy mire volna szükségünk az ágyban ahhoz, hogy igazán élvezzük az együttlétet. A kiindulópont tehát az, hogy elhisszük: másokat igenis érdekel, hogy mi van velünk, figyelnek ránk, és reagálnak is, ha vesszük a fáradságot és önfeltárunk.
Itt lóghat ki a lóláb, vagyis ennél a pontnál bukhat felszínre a jól-rosszul elgereblyézett családi problematika. Aki gyerekként stabil kötődést alakított ki a szüleivel – mert szerették, és mert akkor voltak mellette, amikor szükség volt rájuk -, magabiztosan lép be a társas helyzetekbe. Akiket viszont elhanyagoltak, vagy épp akkor ugráltak körül tolakodó, erőszakos módon, amikor a csörgőivel játszott vagy kajált volna, bizonytalan, szorongó, a kívánságait a többiekéhez igazító felnőtté válhat. Nem egyszerűen olyanná, aki tekintettel van az emberekre, hanem olyasvalakivé, akinek nem lehetnek másoktól független, saját igényei. A ki nem fejezett, visszafogott vágyakkal és a feloldódásra való képtelenséggel pedig alighanem elérkeztünk a női orgazmus sokat vitatott, de mindmáig a maga teljességében körül nem járt témaköréhez.