A házasságom szokványos módon ért véget: a férjem beleszeretett a kolléganőjébe. A házunkat eladtuk, Péteré lett a kis üzletünk, enyém pedig a Budapesthez közeli kis faluban lévő telek, faházzal. Imádtam a környéket, a csendet és a nyugalmat. Feladtam városi albérletemet, s a családom és barátaim tiltakozása ellenére kiköltöztem.
A szomszédban kedves, szimpatikus srác lakott, Feri, akivel valaha régen egyszerre vásároltuk a telket. Ő megépítette álmai házat, ami valóban csodálatos volt, főleg, ha az én rozzant kis faházammal hasonlítottuk össze.
– Egyszer majd én is építkezni fogok – mondtam neki, amikor segített a szúnyoghálót felszerelni a romos ablakra.
– Persze – felelte. – És én itt leszek, és segíteni fogok! Rendben?
Lelkesen bólogattam, és közben vigyorogtam. A válás után semmi pénzem nem maradt, nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy valaha is belevágok az építkezésbe.
Kedves srác volt, de számomra tabu
– Addig is, amíg milliomos leszel, nem megyünk el egyet bringázni? – kérdezte.
Természetesen igent mondtam, hiszen imádtam a környéken tekerni, Ferivel pedig különösen jól éreztem magam. Igazi barátnak tartottam, akivel jókat lehetett dumálni az élet komoly és komolytalan dolgairól. Bár Feri jóképű volt, mégsem tekintettem rá férfiként, és ennek egyetlen oka volt: Angi, a barátnője. Amikor ő megjelent, még csak át sem pillantottam a kerítésen. Nem akartam felforgatni senkinek az életét.
Szokásos nyári vihar közeledett, amikor a munkahelyemen eszembe jutott, hogy nem zártam be a házikó tetőterének ablakait. Sietve összepakoltam a cuccomat és a parkolóházban körül sem nézve rohantam. Egy hatalmas fekete autó majdnem elütött.
– Kislány, kicsit óvatosabban! – kiáltott ki a vezető, de én csak futottam tovább. A következő percek eseményei összemosódtak: alig álltam ki a helyemről, amikor óriási csattanás hallatszott, megpördültem, majd a falnak csapódtam.
Kábán kászálódtam ki összetört kocsimból, a nagy fekete autó tulajdonosa aggódva próbált segíteni.
– Istenem, ne haragudjon! Még én mondtam magának, hogy óvatosabban! Fogalmam sincs, mi történt, egyszerűen nem vettem észre, hogy jön – magyarázkodott.
Szerencsére semmi bajom nem esett, viszont az autóm eleje totálisan összetört. Szomorúan néztem, és pontosan tudtam, hogy én nem figyeltem eléggé, én voltam a hibás.
– Akarja hívni a rendőröket? – kérdeztem.
– Dehogyis! Az én autómnak kutya baja! Viszont a magáé…
Behunytam a szememet.
– Ne is mondjon semmit! Elég lesz, ha a szerelőnél kapok sokkot…
– Addig el is kellene ám jutni valahogy!
– Igen, tudom. Ne aggódjon, máris szólok valakinek.
Persze senki nem tudott azonnal értem jönni, még Feri sem, mert vidéken volt.
– Egyébként hová rohant? – kérdezte Ádám, miután elintéztük a szokásos formaságokat.
– Jaj nekem, az ablakot becsukni! De már biztosan késő, és a hálószobám is romokban…
– Jöjjön, elviszem!
Hiába tiltakoztam, hivatkoztam a távolságra, arra, hogy idegenek vagyunk, nem tudtam lebeszélni arról, hogy hazavigyen.
– Nem akarok egy hangot sem hallani, viszem, és kész! Mondja a címet!
Igazi férfi volt – Az autóban ülve jobban megnéztem magamnak Ádámot. Középkorú férfi volt, fekete hajába ősz szálak vegyültek, bőre napsütötte, egészséges barna. Alig volt magasabb nálam, mégis az volt az első gondolatom, hogy igazi férfi. Zavartan kaptam el a pillantásomat, amikor észrevette, hogy nézem.
– Van szerelője? – kérdezte. Nem tudom, hol jártak a gondolataim, de teljesen mást értettem.
– Ezt meg miért kérdezi? És egyébként is: semmi köze hozzá!
Nem is értettem, hogy aki ilyen úriember, hogyan kérdezhet ilyet. Szeretőm? Micsoda butaság!
– Sára, szerelőt kérdeztem, nem szeretőt! – nevetett fel. Teljesen megsemmisülve ültem, annyira szégyelltem magam.
– Hogy én milyen hülye vagyok – suttogtam, de mivel Ádám csak nevetett, a végén én is elmosolyodtam. Jókedvűen, mindenféléről fecsegve tettük meg a hazáig vezető utat.
– Meghívhatom egy kávéra? – kérdeztem, és magam is meglepődtem, hogy igent mondott. A vihar előszele már haragos szürkére festette az eget, hatalmas esőcseppek koppantak az autón.
– Akkor futás! – kiáltottam és rohanni kezdtem.
Sikerült becsuknom az ablakot, még mielőtt a szél letépte volna. Mire leértem, Ádám már a kanapén ücsörgött. A kávéból aztán tea lett, a nagy beszélgetésből csendes hallgatás. Annyit tudtam meg róla, hogy üzletember, és egyik ismerősénél járt az irodaházban.
– Nem volt kedvem elmenni, de már örülök…
– Örülsz, hogy neked mentem? Hogy széttörtem a kocsimat? – kérdeztem tettetett szigorúsággal. Jó volt a közelében ülni, úgy éreztem, belehalok, ha nem érint meg. A saját gondolataimtól is zavarba jöttem…
– Majd megoldjuk, mindent megoldunk – súgta rekedten, és hozzám hajolt. Kivette a kezemből a csészét és megcsókolt.
Csodás éjszaka volt – Szédülten simultam a karjába, nem érdekelt, hogy nem is ismerem, csak azt akartam, hogy öleljen…
Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy öltözködik.
– Hová mész? – kérdeztem.
– El kell mennem, ne haragudj – súgta. – Nem akartalak felébreszteni…
– Szó nélkül elmentél volna? – a szívem úgy kalapált, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről.
– Dehogy! Írtam volna cédulát, tudod, mint a filmekben. Reggel jövök érted, kilenc körül és elintézzük az autódat, jó?
Hosszan, vadul csókolt, és mielőtt szólhattam volna, már ott sem volt. Nem tudtam, mit gondoljak róla, a helyzetről, csak azt éreztem, hogy beleszerettem.
Reggel Feri csengetésére ébredtem.
– Szia, te hétalvó! Megyünk az autódhoz?
– Nem kell, már elintézi egyik barátom – próbáltam magamhoz térni.
– Aha – Feri csalódottan nézett rám. – Már nem kell a jó öreg szomszéd…
– De, nagyon! De egy szerelem még jobban kell – tettem hozzá.
– Szerelmes vagy? Kibe? – kérdezte döbbenten.
– Reggeli közben elmesélem!
Valójában nem volt mit mesélni, hiszen semmi sem történt, csak pár csodálatos órát töltöttem el egy férfival, akit valószínű, hogy soha többet az életben nem látok – ez volt a reggeli valóság. Ferit magára hagyva a fürdőszobában próbáltam magamhoz térni.
– Még mielőtt elsiratod magad, közlöm, hogy éppen most állt meg a ház előtt egy rohadt nagy fekete autó. Úgyhogy én inkább hátul elosonok, te pedig hagyd abba a bőgést és gyere elő – hallottam Feri hangját. Fürdőköpenyben rohantam ki.
– Jó reggelt! – ölelt át Ádám. – Hogy aludtál?
– Nagyon jól! – súgtam. – És te?
– Ezer éve nem volt ilyen szép éjszakám – mondta, és ott folytattuk, ahol előző éjjel abbahagytuk.
Nem érdekelt, hogy nős – Valamikor dél körül aztán a szerelőhöz is eljutottunk. Ádám mindent elintézett, nekem tényleg semmi dolgom nem volt. Kicsit aggódtam, amikor megláttam a műhelyt, ahová az autómat vitette.
– Ádám, nem hiszem, hogy ez az én pénztárcámnak való hely – mondtam halkan, de ő csak nevetett. Nem tudtam még, hogy a következő három évben nagyon sokszor fogom hallani ezt a nevetést…
Vacsorázni vitt, aztán pedig haza.
– Nem maradhatok – mondta rekedten. – Pedig nagyon szeretnék…
Kibontakoztam a karjából.
– Nős vagy, ugye?
Bólintott.
– Senki sem tökéletes – feleltem, és néztem, ahogy elhajt.
Mindennap eljött értem, elvitt a munkahelyemre, és minden délután értem jött. Együtt bevásároltunk, főztem valamit, szerelmeskedtünk – és aztán hazament. A családjához. A feleségéhez, akihez évek óta igazi baráti viszony fűzte, akit tisztelt és szeretett, mert három gyönyörű lányt nevelt fel neki, és a lányokhoz, akik bár mind elmúltak tizennyolc évesek, otthon laktak, velük.
– Soha nem gondoltál arra, hogy elhagyd őket?
– Nem. De az az igazság, hogy szerelmes sem voltam még…
– Most szerelmes vagy?
A hangja mély volt, karcos, ahogy válaszolt:
– Igen. Azt hiszem, igen…
Nem volt kérdés, hogy én is beleszerettem. Alig telt el néhány hét a baleset óta, máris fenekestül felforgatta az életemet.
A következő hónapokban egyre több időt töltöttünk együtt. Nem mondhatom, hogy titokban, lopva találkoztunk, mert ez nem volt igaz. Jött hozzám, mintha hazajárna, megismerte a barátaimat, a családomat – de este mindig elbúcsúzott és ment az övéihez. Együtt éltünk, és mégsem.
– Nem fáj, hogy nincs melletted éjszaka? – kérdezte Feri. Kettesben Borozgattunk, Ádám a családjával nyaralni ment, Angi pedig a szüleihez utazott.
– Nem tudom. Még nem mertem ezen gondolkodni – feleltem őszintén.
– Nekem nem jó, hogy ő van neked… – bökte ki.
– Miért? – néztem rá csodálkozva.
– Mert azóta nem engem hívsz, ha baj van. Majd Ádám elintézi… Ádám mindent elintéz…
– Ha tudnád, hogy semmit sem tud elintézni! Mindenhez szerelőt hív, vagy valaki hozzáértőt, de ő még egy szöget sem tud beverni a falba.
Ahogy múltak a napok, szépen kialakult a közös életünk Ádámmal. Tudtam, mikor ér rá, mikor jöhet, és tiszteletben tartottam, amikor a családjával volt. Nem kérhettem számon tőle semmit, és az az igazság, hogy nem is akartam. Tökéletesen megfelelt, hogy a munka, a barátok mellett van egy ember valahol a világban, aki szeret, akinek fontos vagyok. És Ádám remekül értett ahhoz, hogy magához láncoljon. Ha egy picit is elbizonytalanodtam vagy magányosnak éreztem magam, azonnal felvillantott valami remek ötletet: befizetett utazásokra, tanfolyamokra, torna- és színházbérletet vásárolt.
– Nem színházba akarok menni, hanem veled szeretnék lenni – fakadtam ki egyik este, de ő csak nevetett.
– Gondolj rám közben, rendben? – és én nem tudtam haragudni rá.
Már másfél éve tartott a kapcsolatunk, amikor teljesen mélypontra kerültem. Betöltöttem a harmincötöt, családot, gyereket szerettem volna. Teljesen reménytelen lett volna erről beszélni Ádámmal, hiszen fel sem merült benne, hogy esetleg én is szülhetnék neki.
– Én már a nagypapaszerepre készülök – felelte mindig, ha szóba hoztam a témát, – és rengeteg dolgunk van még, nem gondolod?
Ház gyerek helyett?
– Mire gondolsz? – kérdeztem gyanakvón.
– Arra, hogy a faházad helyett elkelne már egy rendes, stabil házacska.
– Nekünk? – kérdeztem.
– Neked, nekünk. Mit szólnál, ha építenénk neked egy gyönyörű kis házat?
Tudtam, hogy ez csak elterelő hadművelet, mégis megszédített a lehetőség. Örömmel vetettem bele magam a tervezésbe, papírok, engedélyek után rohangáltam.
– Te bolond vagy – mondta Feri. – Ezzel csak időt akar nyerni… Időt, amit veled tölthet anélkül, hogy hisztiznél a válás miatt…
Éppen a szokásos esti bicikliköreinket róttuk.
– Ne bánts! – kértem Ferit. – Igazad van, de én szeretem. És mellesleg egyedül soha nem tudnám megépíteni álmaim házát. Lehet, hogy ez az ára…
– Reménykedjünk, hogy megérje – tette hozzá, és én rosszkedvűen kerekeztem tovább. A szívem mélyén tudtam, hogy igaza van, de olyan könnyű volt elhinni, hogy az a ház a mi házunk lesz, Ádámé és az enyém!
Az építkezés embertelen volt. Nem hittem volna, de tényleg alig volt időm valamire, állandóan rohantam, fáradt voltam. A ház tökéletes lett: kicsi, de pontosan olyan, amilyenre vágytam. Ádám minden kapcsolatát mozgósította és minden pénzt megadott, de ő maga nem sokat segített. Feri volt az, aki ugrott, ha kellett valami, aki fúrt, bútorokat tologatott és szúnyoghálót szerelt. Persze nem olyat, mint a faház kopott ablakára…
– Na, most már jöhet Ádám és jöhet a baba – jegyezte meg Feri, amikor becipeltük a vadonatúj kanapémat.
– Miről beszélsz? – suttogtam, és berogytam a puha párnák közé.
– Egy éve éppen babázni készültél, amikor elkezdett neked építeni, nem?
Elgondolkodva bólintottam.
– De, tulajdonképpen igen.
– Hát akkor minden oké, megvan a ház, jöhet a gyerek! Nem?
– Végül is miért ne – feleltem magabiztosan.
Este feldobódva vártam, hogy Ádám hívjon.
– Minden rendben? – kérdezte.
– Igen, persze. – Hirtelen elöntött az iránta érzett szerelem. – Szeretlek. És gyönyörű lett a ház… Ha holnap eljössz, meglátod, milyen tökéletes a nappali…
– Remélem, szerelni nem kell! Tudod, abban nem vagyok valami jó…Ma délután itt volt az összes leendő vejem, és segítettek összeszerelni azt a fűnyírót, amit tegnap szétszedtem… – A hangja büszke volt és nagyon apás. Vagy inkább nagyapás? Leforrázva álltam, a jókedvem elillant. Rádöbbentem, hogy Ádám soha nem fog hozzám tartozni. Neki felesége van, lányai és leendő vejei. Ők egy család, én senki sem vagyok. Feleség nem leszek, anya meg végképp – ha mellette maradok.
Halkan elköszöntem, fogtam egy üveg bort és átmentem Ferihez.
– Megvan álmaim háza, a pasim viszont nincs sehol – mondtam, amikor kérdőn rám nézett.
– Nekem már régen megvan álmaim háza, csajom is volt, de az igaz szerelmem észre sem vesz – felelte és poharakat vett elő.
– Angi? – néztem körül.
– Elment – felelte. – Azt mondta, miután végignézte, mennyit segítek neked, rájött, hogy soha nem fogom úgy szeretni, ahogy ő engem. És hogy én valójában téged szeretlek.
Végiggondoltam az elmúlt éveket. Szex, vágyakozás, boldogság, szenvedés – Ádámmal. Öröm, meghittség, együtt töltött szép percek, órák – Ferivel.
– Nem akarom tudni, hogy igazat mondott-e – suttogtam. – Adj még időt…
– Időm az rengeteg…
– Szuper. Akkor ma még hadd igyak veled mint a legjobb baráttal, majd holnaptól meglátjuk, mi lesz velünk.
Azt hittem, nehezebb lesz kilépni a „szeretőségből”, de szerencsére nem volt semmi baj. Ma is jó szívvel gondolok Ádámra, és tudom, ő is ajándéknak tekintett engem. Mindketten megfizettük az együtt töltött három év árát: ki így, ki úgy, de tagadhatatlan, hogy szép volt.
vágyakozás
Úgy vágyom a faszra
Úgy gondoltam, kicsit játszadozzunk, persze kölcsönösen. Mint észrevetted, nem vagyok teljesen a „beszéd” embere, főleg személyesen. Könnyebb telefonon, távolról, vagy írásban. Ez nem azért van, mert hazug ember lennék, vagy mert amit érzek, vagy gondolok azok nem valódiak, hanem mert talán kicsit szégyellős vagyok… szerencsére nem mindig, főleg ha olyan partnerem van:)
Rettenetesen hiányzol. Hiányzik az érintésed, az ölelésed, a csókjaid. Először arra gondoltam, hogy majd ha eljössz hozzám, s először fogunk szeretkezni, ha nem tudom a szégyenlősségemet levetkőzni, kapsz egy selyem kendőt a szemedre, s csak a tapintásodra, az ízérzéseidre hagyatkozhatnál. Gondolok itt a nyelvedre:) Én már eleve úgy kezdeném, hogy amíg nincs bekötve a szemed, addig én hámoználak ki lassan, finom a ruháidból, s minden szabaddá váló testfelületedet simogatnám, csókolgatnám, ízlelgetném .Hogy meglegyen a kellő izgalom, csókolnám a szád, s finoman harapdálnám. Ugyanígy a szemeid, az arcod, a füled, a füled tövét le a nyakadon, vissza a szádra, s lassan érzékien levenném a ruháidat. Persze először felülről a pulóveredet, a pólódat, s meg ami még akad. Miközben a melleidet a hasadat simogatnám s az általam oly nagyon kedvelt mellkasodat, végigcsókolnám a hátadat a derekadtól kiindulva lassan fel a válladig, majd vissza az oldaladat, lassan haladva előre fel a hasadon a köldöködig, ahol a nyelvemmel körbenyalakodnék s elidőznék egy kissé. Onnan fel a mellkasodon a nyakadig, a mellbimbóidra vissza, amiket oly finoman, lágyan harapdálnék, ahogy csak lehet, s hogy nehogy elfelejtsd, hogy milyen jó is az, amikor a hideg és a meleg hirtelen váltakozik, a meleg számba vennék egy jégkockát s azzal cirógatnám tovább a hidegtől keményre merevedett bimbóidat, miközben a kezem lágyan cirógatná, simogatná a hátad, lassan haladva lefelé, hogy a ruháid ne időzhessenek rajtad olyan sokáig.
Kicsatolnám az övedet, kigombolnám a nadrágodat, két kezem alácsúsztatva masszíroznám kemény, feszes popsidat, s tolnám le a nadrágodat, míg teljesen nem sikerülne megválni tőle. Kibújtatnám a szárából a lábfejedet,levenném a zoknidat. Lendületből a hátadra döntenélek az ágyon s a számmal való izgatást a lábujjaiddal folytatnám, egyenként bekapva mindegyiket, megszopogatva ,a számból ki-be húzogatva, így emlékeztetve a farkadat zsigerein keresztül, hogy vágyakozzon, vágyakozzon s emlékezzen, hiszen rá is sor kerül, addig pedig keményedjen…:)
Miután minden ujjadat végigszopogattam, tövét s az ujjaid közét nyelvemmel végigcirógattam, haladnék szépen lassan felfelé a lábszáradon, a térdeden keresztül, fel a combodon az ágyékodig, de ott ugratnék egyet, hiszen bár a legérzékenyebb testrészed már tuti ágaskodna a vágytól, de még fedett, tehát az izgatást, cirógatást a hasadon folytatnám, s lassan-lassan venném le az alsónadrágodat. Mivel az előnedvek megkeményedett faszodból már néhány helyen kikívánkoztak, azokat az utolsó cseppig lenyalogatnám, nem hagynék semmit veszendőbe .Miután levettem rólad az alsónadrágod, hogy még jobban zsigereljem a betonná keményedet dákódat, még mindig nem érnék hozzá, hanem az ágyékhajlatoddal folytatnám, majd a herezacskóidat nyalogatnám, harapdálnám s szopogatnám…. .Gondolom, eléggé felizgatott már a sok érintés, s rajtam még mindig az összes ruhám rajtam van, most jöhetne a kendő, s kötném be a szemed, hogy az érzékeidre hagyatkozva levetkőztethess, bár annyira nagyon izgatnod nem kellene, hiszen a látványod, az hogy érezhetlek, hogy ízlelhetlek már eléggé felizgatott.
Miután levetkőztettél, s szorosan összebújva, egymást átölelve feküdne egymás mellett meztelen testünk, miután ágyékomon érezném, hogy a duggatyúd hogyan ágaskodik, követelve a saját jussát, s feje beékelődve fészkelődne nagyajkaim között a jól megérdemelt behatolásra várva, akarva azt, hogy a felhevült, forró és vágytól csatakos puncimba hatolhasson. Fájó szívvel, de annál nagyobb vággyal küszködve megtagadnám Tőle ezt a lehetőséget kibontakoznék a karjaidból, hasra fordítanálak. Azt szeretném, ha négykézlábra állnál, én pedig a hátad mögé helyezkednék, forró puncimat a fenekedhez érintve masszíroznám a hátad elöbb a kezemmel, majd a melleimmel körkörös mozdulatokkal, haladnék egyre lejjebb és lejjebb,egészen a kemény fenekedig, ami természetesen nem maradhatna ki ebből a masszírozásból. S amíg melleim ezeket a kerek mozdulatokat teszik, kezeimmel a lábad közé nyúlva simogatnák a zacskóid, s szép lassan a tövétől a fejéig az szinte megőrült, kéjsóvár farkadat csak azért, hogy izgatott állapotából nehogy valamicskét is elveszítsen. Aztán becsusszanva a lábaid közé először csak a nyelvemmel cirógatnám, majd megemelve a fejét hagynám, hogy a számba csúsztasd, s amíg ép finoman szopom, Te egyre mélyebben beljebb told, majd kijjebb húzd, s újra beljebb told, mint amikor szeretnéd jól megdugni a számat (persze, néha hagynál levegőt venni is).
Mikor már kényelmetlenné válik számodra ez a térdelő póz, leülhetnél, én eléd ereszkednék, újból számba venném a faszodat s szopnám, hogy kemény legyen mint a beton, s érezhetném türelmetlen lüktetését, hogy nincs más vágya, csak hogy belém hatolhasson.. .Ekkor felhúznám magam az öledbe,és csiklómmal, nedves puncimmal cirógatnám, kényeztetném a dugattyúdat egészen addig, míg megelégedve játszadozásomat és élvhajhász megvonó kínzásomat, önkéntelenül hatol bele, s csusszan bele tövig a forró katlanba, s úgy bújna bele, mint aki örökké ott szeretne maradni, mint aki jól érzi magát a nedves-forró gyönyörben s soha nem kívánna onnan kijönni. Én pedig lassan ringó mozgásokkal emelkednék és süllyednék rajta, hogy jobban érezze magát odabent, apró körkörös mozdulatokat téve, hogy a puncim minden apró zugát megismerhesse, felfedezhesse, hogy fejével mindenhova odaérjen. Ringó mozgásom elöbb lágy és finom lenne, majd egyre követelőzőbb, néha csak a fejét beengedve, majd teljesen tövig.
Míg én így fokoznám gyönyörét, Te hol a kezeddel, hol a száddal izgatnád, masszíroznád a melleim, néha a jégkockát finoman végighúzva rajta, hogy a hidegtől mereven álló bimbóimat szopogathasd, én ujjaimmal simogatnám a csiklóm, hogy együtt juthassunk el a gyönyörig, s hogy utána egymás karjaiban piheghessünk kielégülten, aléltan, boldogan.
Ez csak egy egyszerűbb módja a szeretkezésnek, s már most izgatott vagyok, a szám kiszáradt, a puncim nedves, s kívánlak, vágyom Rád (Rátok). Igen, akarom, hogy mihamarabb magadévá tegyél, hogy érezhessen, ahogy nyelved behatol a nedves puncimba, érezni akarom, ahogy izgatod a csiklómat, ahogy simogatsz, ahogy szorosan átölelsz. Érezni akarom azt a csodálatos érzést, ahogy farkad tövig behatol a puncimba követelve a magáét, ahogy keményen jár ki-be, ki-be, hol lassabban hol gyorsabban. Érezni szeretném, ahogy szenvedélyesen csókolsz. Érezni szeretném, ahogy a kielégült pihegés után újra kezdjük. Hallani szeretném a hangod, amikor élvezel. Érezni szeretném a „fehérje kicsapódás” Ízét, ahogy a számba élvez, vagy lüktetését, ahogy a puncimba lövel. Mindent érezni szeretnék, ami Veletek kapcsolatos. Szeretnék szeretkezni Veled a zuhany alatt, a legkülönfélébb pózokban. Szeretném érezni többször is milyen az, mikor gyengéden szeretkezünk, vagy amikor elötte előjátékként kicsit birkózunk. De érezni szeretném azt is, amikor nem hagyod, hogy játszadozzak Veletek, csak követelődzön belém hatolsz, mert éppen arra vágysz. S mindegy hogy ez éppen mikor van, reggel, vagy este, délután vagy éjszaka, hajnalban vagy napközben. Szeretném, ha magadévá tennél éppen ott és akkor amikor megkívánsz, szeretnélek mindig és mindig érezni, kielégíteni,örömet okozni…….soroljam még?
Annyi mindent szeretnék még, s ez csak a sex……amihez úgy gondolom,Te egy tökéletes társ vagy, amihez eléggé forr a véred, akár csak az enyém…..
Erotikus álmok, csalóka vágyak
Az ember álmában nem egyszer olyan dolgokat művel, amelyek ébren talán eszébe sem jutnak. „Bátor tettei” elfojtott szexuális vágyakozásra is utalhatnak. Ha a nő álmában vadidegenek előtt levetkőzik, valószínűleg több törődést igényel párjától. Előfordulhat, hogy korábban már szerzett ilyen tapasztalatot, vagyis szó sincs perverz magamutogatásról!
Egy egzotikus szexpartner
Egy távoli országból származó (ázsiai, afrikai) hölgy mindig piszkálja a férfi fantáziáját. Fordítva is igaz: sok nő el-eljátszik a gondolattal: milyen jó volna egy koromfekete vagy rézbőrű szerető. A tapasztalatok szerint, ha két különböző kultúrából érkezett ember az ágyban összetalálkozik, kimondottan serkentőleg hatnak egymásra. Az ilyesfajta álom nem azt jelenti, hogy az álmodó kizárólag egzotikus partnerrel tudja elképzelni a boldogságot. Csupán azt: különleges gyengédségre vágyik. Ezt pedig akkor is megkaphatja, ha párja nem néger vagy indián.
Szeretkezés a legjobb barátnővel
Elsősorban nők álmaiban fordul elő homoszexuális játszadozás. Kétségtelen, nem feltétlenül utal leszbikus hajlamra. Sokkal valószínűbb: a legjobb barátnővel való szeretkezés azt jelenti, hogy a férfipartner nem elég gyengéd, kevés bizalmat ébreszt.
Ismeretlennel az ágyban
Ha valaki álmában teljesen ismeretlen nőt/férfit csábít el (mondjuk, a konditeremben), ettől még nem okvetlenül lehet büszke szeretői teljesítményeire. Az ágyba képzelt társ csupán névtelen eszközként vesz részt az álmodott aktusban, érzelmileg egyáltalán nem kötődik hozzá az álmodó. Célszerű ilyenkor – ébren – némi önvizsgálatot tartani: vajon ugyanilyen szívesen beszélgetne, sétálgatna is vele?
Túl nagy fasz
A pénisz nagysága örök vitatéma. Egyesek szerint nem a méret a lényeg, hanem a játékosság. Bár szerintem csak azok mondják ezt, akiknek kisebbel kell beérniük. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy érjen térdig, de azért nagyítóval se kelljen keresni.
Az átlagos hímvessző 11-15 cm. Ettől felfele már nagy méretről beszélünk. Akié már meghaladja a 20 cm-t is, az már óriási példánnyal büszkélkedhet. Bár nem biztos, hogy olyan örvendetes, ha ekkora vagy még ettől is nagyobb, ugyanis a 20 centinél hosszabb pénisz közösüléskor felérhet a méhnyakig, s kellemetlen érzetet okozhat a nőknek. Ennek a ténynek a tudata kelthet a nőkben némi „félelmet”, s így a gigantikus hímtaggal rendelkezők nehezen kaphatnak szexpartnert. Ha mégis akad, olyan nő, akit elcsábít a hatalmas bájdorong, akkor a férfiaknak azzal a problémával is meg kell küzdenie, hogy kerül-e elegendő vér a szerszámba és használható keménységűvé válik-e.
Számos kutatás tanulmányozása után elmondhatom, hogy a nagy pénisz inkább a férfiak álma, minta nőké. Sajnos az erotikus és pornófilmekben is az óriási példányokat preferálják, ami folyamatosan újraéleszti a pasikban a megfelelő méret iránti vágyakozást. A probléma csak az, hogy ezek nem feltétlenül a valóságot tükrözik, így hamis és bizonytalan használhatóságú hímtagra vágynak partnereink.
A kolosszális hímvesszőre vágyóknak ajánlom, hogy mielőtt bármilyen jellegű nagyobbításba kezdenének, mérjék meg szerszámukat. Ennek megfelelő módjára számos útmutatót találnak. Ezt követően mérjék fel partnerük elégedettségét. Ám ha ez nem kielégítő szintű, akkor se nyúljanak rögtön tablettákhoz, pumpákhoz és egyéb csodát ígérő szerekhez, hanem változtassanak a technikájukon. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem a méret a lényeg, hanem a játékosság, csak felhívom a férfiak figyelmét arra, hogy nincs szükségünk gigantikus hímtagra.
Na de mi a lényeg? Legyen kényelmesen méretes és játékos, ami persze szinte minden nőnél mást jelent. Erre nincs recept, ezt minden párnak maguknak kell kitapasztalniuk. Aztán, ha mégis problémát jelentenének a centik, vagy fejlesztünk a technikán, vagy emeljük a centiméterek számát. Ha ez még mindig nem jelent megoldást, akkor mindkét fél mentális és fizikai egészsége érdekében nézzenek más partner után.
Szeretkezés a meccsen
Ah… az elélvezés határán vagyok mind gondolatban, mind pedig a valóságos szeretkezésben. Futball mecccsen vagyunk, és nagyon hideg van. Öten kucorgunk egy gyapjútakaró alatt. Hírtelen felugrunk, hogy lássuk, ahogyan a csatár a kapu felé rohan. Ahogy ő fut a pályán, úgy fordultunk egy testként mi is, tekintetünkkel követve mozgását, kiabálva az izgalomtól. Közben az egyik férfi -nem tudom ki-, mert izgalmamban nem merek hátra fordulni, valahogy közelebb került a hátam mögé.
Egyre hangosabban kiabálok, és ő visszhangként felel rá, nyakamban érzem forró leheletét. Érzem erekcióját a nadrágján keresztül, ahogy jelzi egy érintéssel, hogy fordítsam felé jobban a csípőmet.
Ahogy a fiúk közelednek a kapu felé, mi is arrafelé fordulva nézzük őket. Mindenki az őrület határát súrolja. Érzem, már kivette farkát, és az benn van a lábaim között. Lyukat tépett a harisnyanadrágomon a miniszoknyám alatt, és én hangosan kiabálok, ahogy a gólvonal felé közelednek a játékosok
Föl-le ugrálunk, és nekem feljebb kell emelnem a lábamat, hogy a mögöttem lévő padon megtámasszam magam, és így az ismeretlen férfi mögöttem be tudja csúsztatni.
Dúlöngélünk, hátba veregetjük egymást, és ő hátulról átkarolja a vállamat, hogy tartani tudjuk a ritmust. Már teljesen bennem van, mélyen fölfelé, mintha fel lennék nyársalva. Te jó isten, úgy érzem, a torkomon jön ki.
Rohanj, gyerünk, gyerönk, üvöltjük torkunk szakadtából, a többiek indulatait is egyre jobban felforrósítva, miközben érzem, hogy akárki is ez a férfi, egyre keményebb lesz bennem. Egyre mélyebbre, egyre magasabbra nyomja belém minden ugrással a farkát, miközben a csatár éljenzése szeretkezésünk ritmusa, és körülöttünk mindenki drukkol. Minket is, akárcsak a csatárt, segítenek a gól felé. Nehéz a kettőt elválasztani már, a csatár az utolsó negyedben jár, most minden rajta áll. Mi is őrülten felgyorsulva haladunk a cél felé.
Én egyre jobban bevadulok, csaknem eszemet vesztve kiabálom a csatárnak, hogy rúgja be, hogy együtt haladjunk át a vonalon, …és a férfi mögöttem morog és üvölt, ahogy a gyönyör görcsében rándulunk össze.
A csatár berúgja, és én… felébredek.