Egy nagyvárosi üzletasszony elvált a férjétől, mert a férfi nem akart belemenni a különleges szexuális játékokba.
A Fifty Shades Of Grey nem csak a sztárok körében szít némi vitát, egy angol házaspár konkrétan a könyv miatt vált el. A 41 éves bankár feleség ugyanis a bestseller olvasása után fel akarta pezsdíteni döglődő szexuális életét, a férjnek azonban nem igazán tetszettek az újítások, sőt mi több, kinevette az asszonyt.
A nőnek hamar betelt a pohár, beadta a válókeresetet. Válóokként a könyvet jelölte meg, valamint azt, hogy hiányolja az életéből a szexet.
A feleség ügyvédje, Amanda McAlister kifejezetten válóperes ügyvéd. Állítása szerint eddigi pályafutása során nem találkozott még ilyen fura esettel. „Ügyfelem olvasta a könyvet, és azt akarta, hogy a férjével való kapcsolata olyan legyen, mint amilyen a főszereplőké. Szexuális életének felpezsdülését várta, de nem kapta meg” – ismertette a tényeket Amanda.
A nő több szexi fehérneműt is vásárolt, hátha az ösztönzőleg hat a férjére, de semmi pozitívat nem tudott kiváltani belőle. A férfi sajnálja neje döntését, de nem kíván szokásain változtatni.
válás
Miért válunk
Tény, hogy majdnem minden második házasság válással végződik, és sokan boldogtalan házasságban élnek. Megígérjük, hogy „jóban-rosszban, holtomiglan-holtomiglan” kitartunk párunk mellett, és többnyire így is gondoljuk, de sokunk valahogy mégsem bírja tartani magát ehhez az eskühöz. Mára már a kimondott szó puszta formalitássá degradálódott, nincs súlya az eskünek, becsületnek, amiért óapáink emelt fővel voltak képesek akár a halálba vonulni egy párbaj során. Már nem szégyen válni, sőt! Meg sem rebben a szempillánk, ha azt halljuk: elvált. Régen összesúgtak volna egy elvált háta mögött, megkérdőjelezték volna szavahihetőségét, megbízhatóságát, becsületén nagy folt éktelenkedett volna.
A házasság értéke egyre csökken, és ez már akkor elkezdődött, amikor bevezették a válást.
Miért válunk?
„Az ember a boldogságba nagyobbat tud bukni, mint a boldogtalanságba.” (Müller Péter)
A válóperek 70%-át a nők kezdeményezik. Már egyedül is boldogulnak, nem eltartottak, önállóak, dolgoznak, míg korábban függtek férjüktől. Már nem feltétlen van egymásra utalva a két nem.
Sokan társadalmi nyomásra házasodnak, aminek nem lehet igazán jó vége. Ha elérik azt az életkort, amikor már elvárás családot alapítani, akkor az éppen aktuális kedvesükkel, vagy az első ennek megfelelő társsal ezt meg is teszik. Oly gyakran hallani, hogy milyen fontos az időzítés. Persze lehet, hogy őszülni kezdenénk, mire megtalálnánk az igazit, és addig sokunk nem tud és nem is akar várni. Egyáltalán létezik igazi? Ha igen, akkor is mi a biztosíték arra, hogy megleljük és ráadásul a kellő időben, nem túl korán vagy túl későn?
Gyakori a kényszerházasság, főleg nem tervezett gyermek érkezésekor. Sokan túl fiatalon, még éretlenül házasodnak, mondhatni nem élték, nem tombolták, nem szórakozták ki magukat. Lehorgonyoznak első diákkori szerelmük mellett, miközben nem is igazán volt más partnerük, így aztán nincs összehasonlítási alapjuk. Nőiességük, férfiasságuk, női-férfi önbizalmuk nem lett több oldalról megerősítve. Sok esetben ez is váláshoz vezet.
Továbbá kitágult a világ, és általa a választható partnerek köre. Szabadon utazhatunk, repülhetünk. Már nem csak a lakóhelyünk és a szomszédos települések eladósorban lévő nő-vagy férfiállományából válogathatunk, hanem online ismerkedhetünk akár a világ másik szegletében élőkkel. Ki sem kell mozdulnunk otthonról. Számtalan házasságban élő használja aktívan az internetes társkeresők oldalait. Mintha kevesebbet tennénk kapcsolatainkért és annál többet önmegvalósításunkért. A problémák elől sokan elmenekülnek, gondolván arra, hogy újrakezdhetik tiszta lappal mással. Egyre nehezebben tartunk ki rosszban. Mindenkinél lehet jobbat, vagy ha más nem fiatalabbat, sikeresebbet találni. De sokszor elég csak az újdonság varázsa. Így sokaknak az egész élete a társkeresésről szól.
De egyébként elég csak körbenézni napjainkban. Szinte mindenhol ledérebbnél-ledérebb öltözetű, hivalkodó, csábító nőkbe botlunk. Néha egy bikini sem takar sokkal többet, mint amelyben némely nő nyilvános helyeken megjelenik, élvezve a férfiak sóvárgó tekintetét. Emellett kezdeményezőbbek is lettek a nők, nem kímélve a nős, családos férfiakat sem. Nem tiszteljük egymást. Az erkölcsi értékek radikálisan megváltoztak. Már egyáltalán nem dicsőség a lányoknak szűzen férjhez menni, ami évezredekig elvárt volt. A szex már nem tabutéma. Úton-útfélen erre utaló reklámokkal, címlapokkal bombáznak minket. Szinte már mindent el lehet adni formás női-, vagy izmos férfitestekkel, szexis pillantásokkal. Alig száz éve viszont egy női boka kivillanása is eseménynek számított. Napjaink férfijai és női minden idők legintenzívebb szexuális ingereinek vannak kitéve. Nem csoda, hogy könnyebben elcsábulnak, meginognak, ami a leggyakoribb válóok az alkoholizmus mellett.
Erre mondja Popper Péter, hogy az alkoholizmusból betegséget csináltunk: „Az apám szemében az alkoholista gazember volt, aki elissza a gyerekek uzsonnapénzét. Vagyis erkölcsi kérdés volt, hogy valaki alkoholista-e vagy sem. Ebből most betegséget csináltunk, és igaza van Hamvasnak, hogy a pszichológia erkölcs helyett patologizál, és ezzel mindenkit felment az erkölcsi felelősség alól, mert a bűnöző szociális adaptációs zavarban szenved, az alkoholista szenvedélybeteg stb. Az ember pedig nem felelős a betegségéért. Ez a szemlélet felmenti az embert az önmagáért való felelősség alól.” A kapcsolatainkért nem vagyunk felelősek?
Kihagyhatatlanok Popper Péter pszichológus érvei.
„Manapság nem a tartósságot jelenti a jó minőség. És ez átterjed az emberi kapcsolatokra is. Biztos, hogy az a jó házasság, ami ötven évig tart? Ezt vélik az emberek ma egy jó minőségű kapcsolatnak? Vagy esetleg a férj és a feleség legyen könnyen beszerezhető, tetszetős és cserélhető? A házasságról olvastam Eötvös Józsefnek egy megjegyzését, hogy „Nem rossz dolog ez a házasság, csak egy kicsit soká tart.” Pedig régebben még addig sem tartott egy házasság, mint ma, mert a nő belehalt a gyerekszülésbe vagy a gyerekszülések valamelyikébe, s már jött is egy új feleség. Illetve, ha a férjet elvitte a kolera vagy a pestis, esetleg a török levágta a fejét egy csatában, jött egy új férj. Ezek sokkal rövidebb időre koncentrált emberi kapcsolatok voltak. Túl lehet adagolni egy embert is, nemcsak egy gyógyszert. Romboló hatású, ha túl sok van belőle, mint egy gyógyszer is mérgezővé válik, ha többet szedünk be a kelleténél. Ez az egyik része a dolognak.
A másik része, amit Ancsel Éva mindig hangsúlyozott. Meg volt győződve róla, hogy a házasságok azért mennek szét, mert a modern ipari társadalom megfosztja az egyént társadalmi jelentőségétől. Régen a suszter csinált egy cipőt, és az az ő személyes alkotása volt. Most egy pasas megnyom egy gombot, a gép kivág nyolcszáz talpbőrt, és pontosan tudja, hogy bárkit behívhatnak az utcáról, és tizenöt perc múlva átveheti a munkáját. Erre mondja Ancsel Éva, hogy az ember annyira elveszíti a személyes jelentőségét a munkájában és a társadalmi helyzetében, hogy minden személyes ambícióját, becsvágyát otthon akarja kiélni. Otthon már nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Kompromisszumok nélkül pedig nincs együttélés. Ezt azért hittem/hiszem el Ancsel Évának, mert nem azt látom a magyar társadalom fő családi problémájának, hogy válnak, hanem hogy újraházasodnak.
De még azt is elhiszem, ha valaki azt mondja, hogy ebbe a halálfélelem is belejátszik, mert az ember szeretne több életet élni. És lehet, hogy a kapcsolati váltások, az újrakezdések olyan illúziót adnak az embernek, hogy több élete van.
Minden kapcsolat – elnézést a kifejezésért – rohad időnként. És ezt át kell vészelni, és nem elszaladni, és nem szétrúgni. Meg kell próbálni átküzdeni magunkat a hullámvölgyeken.
Teljesen jól írta meg Arthur Miller a Pillantás a hídról-ban. Azt mondja, hogy az a mi bajunk, hogy nem játsszuk végig a játékainkat száz százalékosan. Félünk a száz százaléktól, a teljességtől, mert a száz százaléknak borzasztóan nagy a rizikója. Ha bukás van, akkor a bukás is száz százalékos. Ezért beérjük hatvan százalékos szerelmekkel. Mindig hagyunk kiskaput magunknak, ahol el lehet slisszolni, és amit az élettől cserébe kapunk, azok is ilyen hatvan százalékos dolgok. És ebben az ember végül is nem érzi jól magát, mert nem érezheti jól magát.
A nők szokták azt a bugyuta dolgot gondolni, hogy valakit megváltoztathatnak. A házasságok nagy része így köttetik. Ezekben a megváltoztatásokban nem hiszek. Vagy el tudjuk fogadni a partnert olyannak, amilyen, vagy nem. Ha szabad egy állatidomár hasonlattal élnem, teszem azt valaki imádja a pumát, mert az egy nagyon szép vadállat, ezért vesz magának egyet és elkezdi szelídíteni. A szelídítés vagy nem sikerül, mert a puma vadállat marad, vagy sikerül és átalakul házőrző juhászkutyává. De ha már nem puma, akkor érdektelenné válik a szemében, mert ő a pumákat szereti. Tehát akár sikerül a szelídítés, akár nem, csak rosszra vezethet.
De azért azt is gondolom, hogy nem a szerelmi házasságok szoktak a legjobban sikerülni. Ez egy csalóka dolog. Hogy miért van így? Mert a szerelemben az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy kibe szerelmes. Egyrészt a másik is a legjobb arcát mutatja, másrészt meg fantáziánkban nagyszerű dolgokat vetítünk rá a szerelmünkre, többnyire légvárakat, és beleszeretünk saját fantáziánkba. Aztán, ha kiderül, hogy az illető nem pontosan olyan, mint képzeletünkben, akkor őrá haragszunk, nem a saját tévedésünkre. Pedig más alapokon esetleg tartósabb kapcsolatokat lehet létrehozni. Ha nem is szerelmi házasságban.
Én abban a frázisban nem hiszek, hogy a szerelem elmúlik, és szeretetté alakul. Nem ezt látom. Azt látom, hogy azok a kapcsolatok maradnak együtt, ahol van szeretet és van szolidaritás. Ezt a kettőt nagyon fontosnak tartom. Az se baj, ha még érzelem is van benne. A szolidaritás alatt azt értem, hogy kerülhet az ember nevetséges vagy komikus helyzetekbe, mindenki röhöghet, de a férjem, a feleségem nem röhöghet rajtam. Velem kell szolidárisnak lennie. A szolidaritásról továbbá azt gondolom, hogy nem haverkodhat olyan emberekkel a párom, akik velem nem ülnek le egy asztalhoz. Még az is előfordulhat, hogy megcsalják egymást. Besodor valakit egy hangulat, egy este mondjuk egy külföldi útján egy idegen ágyába. De nem szabad a társ prioritását veszélyeztetni, ez nem fordulhat elő. Még ha a Lollobrigida ágyába sodor is az élet, s megszólal a telefon és azt mondja a feleségem, hogy harminckilenc fokos láza van, meg torokgyulladása, akkor sajnos ki kell szállni a Lollobrigida ágyából, és azt mondani, hogy ne haragudj, a feleségem beteg, ott a helyem mellette. Ha saját elsődlegességében biztos valaki, akkor nagyon sok mindent elviselhet. Talán többet, mint egy szerelmi kapcsolatban.
Már annyi a pszichológus, hogy ha egyet köp az ember, biztos, hogy pszichológust talál, de a kapcsolatok nem lettek se boldogabbak, se tartósabbak.”
Popper Péter gondolatai Révai Gábor és Tóth Andrea interjúiból válogatottak.
45 év felett egyre több a nemibeteg
Sok oka lehet annak, hogy miért van ennyi nemibeteg ebben a korosztályban, de a főbb okokat fejtjük most ki. A szexuális úton terjedő betegségek száma a 45 év felettiek körében az utóbbi tíz évben megduplázódott – a chlamydia, a herpesz, a HIV-fertőzés is köztük van. Az okok egyszerűek és meghökkentőek. A szexuális érintkezéssel átadott nemi betegségek száma a 45 év felettiek körében alaposan megnőtt az utóbbi évtizedben – hívják fel a figyelmet brit szakemberek. A fertőzések megnövekedett száma annak köszönhető, hogy megnőtt a válások száma is, és az idősebb emberek körében a védekezés nélküli szex gyakorisága.
Az elmúlt 10 évben a chlamydia és a herpesz előfordulása megduplázódott, a szifilisz gyakorisága négyszeresére emelkedett, noha a betegséget 10 évvel korábban felszámolták. Egyre több 50 év körüli embert kell HIV-fertőzés miatt kezelni. Kétszer annyit, mint ebben a korosztályban egy évtizeddel ezelőtt jellemző volt. A meghökkentő számok a Student BMJ lapban jelentek meg, melyben az orvosok arról is beszámoltak, hogy öt, 50-90 év közötti emberből négy szexuálisan aktív. Az idősebbek körében terjedő nemi betegségeket illetően az orvosok úgy gondolják, ennek oka egyértelműen a válások, különválások megszaporodása, az új kapcsolatok létrejötte, gyakran internetes megismerkedés következtében. Hosszú, akár évtizedeken át tartó kapcsolatokból, házasságból lépnek ki, majd lépnek egy új kapcsolatba. Sokan nem védekeznek szex közben, nem veszik komolyan a figyelmeztetéseket. Úgy vélik, az intelmek inkább a fiatalokra vonatkoznak, noha egy új emberrel szeretkezni kortól függetlenül rejt veszélyeket. A védekezés idősebb korban is nagyon fontos, és nem a teherbeesés, hanem a szexuális úton terjedő betegségek miatt. Óvszer használata tehát ugyanúgy szükséges, mint fiatalon! Forrás: eletmod.hu
Stressz miatt válik a nő, szex miatt a férfi
Ki hitte volna? A válást napjainkban főleg a nők kezdeményezik. A férfiak nehezebben szánják rá magukat, s ezt leginkább az otthoni szex hiánya miatt teszik. A hölgyeknek viszont már attól is tele lesz a hócipőjük, ha a „fészekben” rossz a hangulat.
A statisztika elkeserítő: Európában minden második házasság válással végződik. Az adat még megdöbbentőbb, ha tudjuk, hogy hazánkban az ezredelőn, 2002-ben még „csak” minden harmadik kapcsolat csődölt be, de már akkor is riadót fújtak a családvédők. Maradjunk annyiban: korai volt. Manapság mi, magyarok már az 56 százaléknál tartunk, ami akkor is az óvilági „élvonalban” tart bennünket, ha tudjuk, van ennél lejjebb is: Belgiumban négy házasságból évente három megy gajra.
– A szakítások számának drasztikus növekedése szorosan összefügg a nők szerepének megváltozásával. Nemcsak anyagilag, hanem érzelmi szinten is önálóakká váltak, s ezzel a hagyományos házasságmodell is teljesen átalakult. A férfiak nagy többsége képtelen ezt megemészteni, s innentől kezdve a kapcsolatok megromlása elkerülhetetlen – állítja Gwynneth Jordan, az egyik glasgow-i egyetem kutatócsoportjának vezetője. A skót felmérés egyébként érdekes következtetésekre jutott. Miközben a férfiak nehezebben szánják rá magukat a házasságra, a válások többségét a nők kezdeményezik. Az indokaik szerint a férfiak a párkapcsolatban egyrészt passzívakká válnak, feladják az ambícióikat, kiveszik belőlük a figyelmesség és a romantika, másrészt viszont nem hajlandók lemondani a dominanciáról, s a házimunka elvégzését is a nőktől várják.
A férfiak indokai ezzel szemben jóval prózaibbak. A szakításon már túllevők háromnegyedének azért lett elege a kapcsolatból, mert az első évek lángolása után megritkultak az intim légyottok, szívszerelmüknek az összebújás kezdeményezésére előbb csak ritkán, majd egyre gyakrabban „fájni kezdett a feje”.
– Tapasztalataim szerint a válások többségében a tudat alatt mindkét félnél ugyanaz az érzés munkál: úgy érzi, kiszeretett belőle a párja. Volt olyan női páciensem, aki csak azért döntötte el, hogy kilép a házasságból, mert a férje elfelejtette őt felköszönteni a születésnapján. Elhatározásában az sem ingatta meg, hogy még mindig szerelmes volt. A másik oldalon viszont köztudott: a férfiembert kevés dologgal lehet jobban „megalázni”, mint a szex megtagadásával. Ha ez gyakran megtörténik, a partner annyira aláássa az önbecsülését, hogy nem lát más kiutat a dologból, csak a szakítást – mondja dr. Varga Sándor pszichológus.
A szakemberek általános véleménye egyébként az, hogy a válást – legyen bármi is az oka – mindkét fél saját kudarcaként éli meg, s l e g – többször hónapok, évek kellenek ahhoz, hogy ezen túltegyék magukat. Ettől függetlenül dr. Nemes Tamás ügyvéd szerint valóban nagyon sok a válás Magyarországon, de annak rengeteg oka van.
– Az indokok többségében arra hivatkoznak a párok, hogy elhidegültek egymástól. Hogy ennek mi a pontos háttere, azt nem lehet tudni, mivel ha kijelentik, hogy közös megegyezéssel történik a válás, akkor ennél többet nem kell elárulni a perben – mondta az válóperes ügyvéd.
– Az indokok között a leggyakoribb a hűtlenség, az agresszivitás, a játékszenvedély vagy a szülés utáni elhanyagoltság érzete.
Komár Laci négyszer házasodott, az első három esetben ő, most a felesége kezdeményezte a válást.
– Elhidegülés, hűtlenség és kiszámított házasságfelbontás okozták a kapcsolataim végét – magyarázza az énekes, aki nem csinált titkot abból, hogy fülig szerelmesen is képes volt félrelépni.
– Hiszem, hogy egy kapcsolat elején le lehet fektetni a szabályokat, azt viszont nem szeretem, ha palira vesznek, és a hátam mögött kiröhögnek.
Dobott a férjem
Az nap, amikor a férjem közölte velem, hogy van valaki más is az életében, azt hittem vége a világnak, óriási veszekedést csaptam. Döbbenten bámultam és próbáltam lebeszélni arról a másikról, nem hittem el, hogy igaz.
Könyörögtem is, két kézzel próbáltam bele csimpaszkodni. A testébe és a lelkébe ugyanúgy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem történhet meg az ilyesmi soha! Mi mások vagyunk, a mi eskünk szent és sérthetetlen!
-Szürke vagy Anna finom, de kiszámítható. Meguntalak, az én hibám tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem elég, a hétköznapiságod fáraszt!
Neki estem Gábornak, és ütöttem, vertem ahol értem. Belerúgtam, téptem a haját és üvöltöttem. Nem értem el vele semmit. Két hét múlva összepakolt és egy mélyet sóhajtva kilépett az életemből. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, ordítottam a fájdalomtól, a sporttáskán és a bőröndön kívül magával vitte a fiatalságot, a hitet, a reményt és az odaadást is, minden fénnyel és ragyogással együtt. Nekem csak a tapogatózó sötétséget hagyta hátra, és nem volt hozzá erőm, hogy világot gyújtsak.
Volt pofája azt mondani, hogy még mindig szeret, csak abba a másikba belebolondult!
Hivatalosan nem váltunk el, papíron még feleség vagyok. Gyerekünk nincs sajnos, pedig nem védekeztünk. Gondoltuk jön majd a gyerek, amikor itt lesz az ideje. Így most már a történtek után, nem is bánom, hogy nem vagyok anya.
Emlékszem, annyi érzés kavargott bennem!
Fájdalom, szenvedés, kín, gyilkos ösztön, bosszú és üresség. Minden összeomlott, az egész addigi biztonságosnak hitt életem. Nem volt mibe kapaszkodnom, minden egyetlen fájó ponttá zsugorodott össze. Az éjszakák és nappalok egyformán, pokoli kínban teltek.
Szenvedtem. Biztos titeket is hagytak már el, vagy veszítettetek el valami fontosat, tudjátok milyen érzés.
A történtek miatt az önbecsülésem a nullával lett egyenlő. Ott álltam egyedül, huszonhét évesen, teljesen átlagos külsővel a semmi közepén. Belebámultam számtalanszor a tükörbe, hogy meglássam a hibáimat. Próbáltam idegenként tekinteni magamra, de nem láttam csúnyát, csak hétköznapit. Barna vállig érő hajat, barna, nagy szemet, fitos, szeplőkkel tarkított orrot, vonzó nőies alakot. Akkor meg miért? Suhant át a kérdés az agyamon számtalanszor. Az bántott leginkább, hogy hozzám képest egy bombázóval jött össze.
De. Legalább büszke lehettem rá, hogy jobbra cserélt le, mint amilyen én vagyok! Legalábbis külsőre. Mert szerintem ő csak azt nézte. Szebb, csinosabb, az újdonság varázsáról pedig ne is beszéljünk! Mindegy, hagyjuk ezt.
Szóval három hónapra rá, a barátnőm rá vett, hogy kísérjem el egy baráti összejövetelre. Persze először hadakoztam, nem akartam kimozdulni sem.
– Ne haragudj Éva, de nekem ez nem megy. Elrontanám a hangulatot, a lelombozódott egyéniségemmel! Csak rám kell nézni, egy rakás szerencsétlenség vagyok!
– Begubózva élsz, saját kis lelki világodba bezárva! Úgy csinálsz, mintha Gábor lenne az egyetlen férfi a földön! Bebeszéled magadnak, hogy csúnya vagy, és örök egyedüllétre kárhoztatott. Ez nem így van! Anna, te szép vagy és jó ember. Gyere velem, adj egy esélyt magadnak! Kapcsolódj ki, már azért is megéri eljönnöd!- Vitatkozás közben boroztunk és talán ennek köszönhetően, mégis csak beadtam a derekamat! Évával mentem a házibuliba!
Nem festettem magam ki erősen, csak egy kis szemceruza, pirosító és ennyi. Farmer és póló, nem hódítani mentem én!
Amikor odaértünk egy kicsit megszeppentem az égvilágon nem ismertem senkit. Páran végig néztek rajtam, majd folytatták tovább a beszélgetést, nevetgélést.
– Gyere, bemutatlak pár embernek- karolt belém Éva, de én csak a fejemet ráztam és inkább rágyújtottam egy cigire, mert időközben visszaszoktam rá. Kimentem a teraszra, ami az egész házat körbe futotta, hangulatos kilátást engedve a füves kertre. Éva húzta a száját, amiért nem maradtam mellette, de nem volt kedvem beszélgetni, jó pofizni pedig egyáltalán.
Ahogy álltam a vaskorlát mellett, egyszer csak egy erős szorítást éreztem a vállamon. Hátranéztem és majdnem azt hittem összesek! Nem mintha ájulós típus lennék, de egy isteni fazon állt mögöttem. Egy magas, erős, izmos felépítésű alak. A szemei barátságos nyíltságot sugároztak magukból, de annál is erősebben éreztem a férfiasságát, ami áradt belőle. Rám legalábbis lehengerlő hatással volt.
Nem az a tipikus szépfiú fazon, aki a címlapokon szerepel. Emberibbnek tűnt és semmi mesterkéltet nem láttam benne!
A teste, abban a szűk fehér pólóban és a csípőjére tapadó farmernadrágban, nagyon jól nézett ki. Az arca kissé szögletes, a barna haja bezselézve meredezett az égnek, a szája talán kissé túl húsos, de az összhatás! Az álmaim pasija nézett farkasszemet velem!
– Szia! Látom egyedül érkeztél. Tamás vagyok-nyújtotta felém az erős tenyerét.
– Heló! Én pedig Anna – a keze meleg volt, olyannyira hogy később húztam el az enyémet, mint ahogy illett volna.
– Adsz egy szálat?- Intett a félig elszívott cigarettám felé. Megkínáltam, felé nyújtottam a dobozt.
Követtem a tekintetemmel, az első slukkjából felfelé szálló füstcsíkot. A csillagok ekkor kezdtek ragyogni az égen, legalábbis én ekkor vettem őket észre először. Az esti, sötét lepel megborzongatott, ami miatt fázósan húztam magam össze.
– Menjünk be, te fázol!
Ezután nem emlékszem mindenre, hagytam, hogy az ár magával ragadjon, az a hullám, amit Tamásnak hívnak. Elragadott a lénye, hallgattam a mély zengésű hangját, figyeltem a barátságos, barna tekintetét és mindig elfogadtam a pohár italt, amit rendszeresen a kezembe nyomott.
– Le akarsz itatni?- kérdeztem tőle incselkedve.
– Dehogy, csak látom, hogy bánatod van. Elmeséled?- Csak a fejemet ráztam válaszul. Nem akartam arról papolni neki, hogy elhagytak. Különben is, a lelkem megkönnyebbült és már nem is láttam olyan kétségbeejtőnek a helyzetemet. Végignéztem Tamáson és a női sejtjeim belefújtak, ama bizonyos kürtbe. A belsőmben megszólalt egy hangocska.
Kapás van! Szedd fel, ne hagyd ki az alkalmat. Egyetlen órára is érdemes, még úgy sem csináltál ilyesmit!- Hallgass!- kiáltottam hangosan, Tamás pedig kérdőn nézett rám.
– Hogy mondod?
-Á, semmi, nem érdekes, csak a kis kobolddal veszekszem, aki idebent lakik-mutattam a fejemre.
Tamás nevetése minden gátlásomat elsöpörte. Úgy éreztem, nem akarok semmi mást, csak jól érezni magam, vele.
Közben picit körülnéztem, a hangulat a tetőfokára hágott, táncoltak, kurjongattak, szólt a diszkózene. Odakint az udvaron kisebb tábortűz égett, az emberek vonultak ki-be. Ötvenfős társaság gyűlhetett össze és mi végig, csak egymásnak szenteltük a figyelmünket, mintha egy külön kis szigetet alkottunk volna.
– Elrabolom az időt, a többiek biztos várnak! Menj csak, én elvagyok magam is!- Szabadkoztam.
– Nem! Éreztem, hogy ma részt kell vennem ezen a bulin, TÉGED vártalak, már nagyon régóta – válaszolta Tamás, nagyon őszintének tűnően.
Nevetés.
Ez jellemezte a beszélgetésünket végig. Udvarolt és bevallom jól esett, még akkor is, ha tudtam mire megy ki a játék.
– Egy pillanat, azonnal jövök!- Tamás a fiúhoz ment a tánctér sarkába, aki a hifi berendezés mögött ült. Odahajolt a sráchoz és a fülhallgatót félretolva, valamit belesúgott a fülébe.
Ahogy visszaért már nyújtotta is felém az erős tenyerét, mert egy lassú, dallamos szám csendült fel. Sok pár simult össze, ahogy mi is. Először volt köztünk pár centi, de ahogy lehunytam a szemem, érezni akartam a teste melegét. Odanyomtam magam neki, a széles mellkasába fúrtam a fejem.
Kicsit szédültem, így rá bíztam magam egészen. A zene lágyan ringatott, a kemény izmok melegítettek és most először a három hónap után, újra biztonságban éreztem magam.
Éreztem, amikor néha körbe fordult velem, vagy léptünk párat valamerre.
Egyszer csak kinyitottam a szemem, mert a zene kezdett nagyon távolról hallatszani. Egy szobában találtam magam, ahol az éjjeli lámpa szelíd fénye vonta be a berendezést. A hatalmas franciaágyat, a süppedős szőnyeg vörösét, a jobbra álló asztalt és a két karosszéket is.
Még mindig Tamás karjaiban voltam, és tudatosult bennem, kettesben vagyunk egészen! Mosoly suhant át az arcomon, amikor az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A tekintetem beleveszett a kitágult pupillák mélységébe, az egész testem beleremegett a visszafojtott várakozásba.
Megnyaltam az ajkamat és szinte felkínáltam neki őket. Amikor oldalra biccentette a fejét, és lehajolt hozzám, összeért a szánk. Puhán és lágyan érintett, amitől olvadt viasznak éreztem magam. Mintha ezernyi elektromos szikrácska kezdett volna pattogni a belsőmben, egy hatalmas robbanás előjeleként. Amikor bedugta a nyelvét, megrogytak a térdeim, de ő erősen tartott, majd az ágyhoz tolatott velem.
Óvatosan döntött rá, a karját végig a hátam alatt tartva. A legédesebb tehernek éreztem a testét, amikor rám feküdt a teljes súlyával. Nagyon megkívántam, már minden porcikám izzott. Csak most éreztem mennyire hiányzott nekem a testiség. Annyira akartam ott őt akkor, mint még soha senkit az életben.
Valami elpattant bennem, a szégyenlősség köpenye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a másik csak adni tud.
Felbátorodva a pólója alá nyúltam, hogy végre megfoghassam az izom kötegeket. Forró volt a bőre, az illata őrjítő. Ott simogattam, ahol értem, belemarkoltam az izmos fenekébe is.
– Istenem, csináld még!- nyögte a számba, amikor az izmos, kemény hátsóját fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, még többet akartam kicsalni belőle.
– Vetkőzz le! – utasítottam, amit meg is tett.
Néztük egymást, amikor egymással szemben állva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabtól. Nem éreztem szégyent, úgy tekintett rám, mint egy istennőre. Figyelte a fehér melltartó alól előbukkanó melleimet, a tekintetétől megduzzadó bimbókat végül, amikor a tangámból is kiléptem, a sima háromszöget a lábam között. Szinte hallottam mekkorát nyel, amikor odapillantott.
Én is hasonló állapotban voltam, fantasztikusan festett Tamás teste. Izmos, de nem csúnyán kigyúrt, széles szőrös, mellkas, keskeny csípő, bordás has, és amikor levette a bokszerét! Felsikkantottam a látványtól, örömömben.
Szép nagy pénisze volt, ami duzzadtan, eresen és nagyon keménynek tűnően meredezett. Barnán göndörödő szőr ölelte körbe.
Ő lépett először mellém és azonnal a mellemre tapasztotta a száját. Enyhén szívott és nyalintott finoman, de érezhetően. Egyik mellemről a másikra vándorolt, repkedett akár egy éhes kis darázs a virágfejek felett.
Én sem bírtam ki. Muszáj volt végigsimítanom a felsőtestét. Amikor úgy éreztem, már mindenhol megérintettem, szépen fokozatosan,a kezem lecsúszott a lába közé.
Annyira jó volt a méretes falloszt fogni! Végig simítottam a hosszán, fogdostam a vastagságát, majd meggyúrtam a herét is, óvatosan gyömöszöltem.
Amikor már mindent bejárt a kezem, rákulcsoltam az ujjaimat a vesszőre, mozgattam a bőrt lassan, majd egyre gyorsabb ütemben. Tamás nyögött és hörgött, az őrületbe kergetve vele. Nem is bírtam tovább, térdre rogytam, hogy közelről is láthassam a forró hímvesszőt.
Odadugtam az orrom, beszívtam az illatát, bámultam a selymességét és az erősségét, a szemem csak itta a látványt. A makk tetején már ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis gömböcskék, amelyek az izgalmi állapot előre haladását jelezték. Muszáj volt megkóstolnom, lenyalnom őket. Cuppogtam az íztől, egyszerűen elkábított, arra sarkallva, hogy még többet szerezzek belőle. Ekkor hátrahúztam a bőrt, amíg csak a fityma engedte és elkezdtem körbe- körbe kényeztetni. Tamás nyögött, és nézett közben.
Az ujjai a hajamat túrták. Borzolta és simította abban a ritmusban, ahogy én finoman elkezdtem szopni. A lábam között már nedves és duzzadt voltam. Az egyik kezemmel lenyúltam, hogy megérintsem magam a legérzékenyebb helyen. Minden puha volt odalent és várakozó. Nem tudtam kétfelé figyelni, így inkább csak a szopásra koncentráltam, amibe egyre inkább kezdtem belelovalni magam.
-Várj, így el fogok menni!- Kihúzta a szerszámát a számból, majd nagyokat sóhajtott. Közben a két ujjával két oldalt, elszorította a farka tövét. Kellett egy perc, amíg megnyugodott és úgy érezte folytathatjuk a dolgot.
Ekkor döntött az ágyra és feküdt a lábam közé.
Felsikoltottam, amikor először belenyalt a puha, szétnyílt ajakim közé. Nyalogatott le- fel, a luk körül, majd csak a csiklómra koncentrált. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfeszült. A lepedőt markolásztam, majd a férfi haját simítottam, vonaglottam és dobáltam a fejem.
Két perc biztosan nem telt el, máris éreztem, ahogy a gerincem tövéből kiindul a bizsergés és a kéj hullámai magukkal ragadnak. Sikoltozva élveztem el, miközben szinte majd kitéptem Tamás haját. Mosolygott, amikor szégyenlősen és elpirultan kinyitottam a szemem. Följebb csúszott és a szemembe nézett. Szikrákat láttam a tekintetében, csillogó vágyat. Úgy éreztem a fényei egészen a lelkemig hatolnak.
A teste melegítette az enyémet, a kemény pénisze a hasamat nyomta. Semmi mást nem akartam, mint magamban tudni azt a keménységét. Odanyomtam magam a csípőmmel, ritmikusan és nyöszörögve.
– Mindjárt megkapod, csak egy pillanatot várj- mondta kedvesen a rekedt hangján, miközben gyorsan felállt és addig kotorászott a levetett nadrágja zsebében, míg egy fényes, kis tasakot, nem húzott ki belőle. Hamar feltépte a kotongumi csomagolását és a péniszére gördítette a világos színű, síkos, vékony anyagot. Felszisszent, miközben az érzékeny rúdjához érve a műveletet végezte. Már nagyon vártam, erősen magamhoz szorítottam, amikor újra rajtam feküdt.
Kicsit megigazítottam magam, a lábammal körbeöleltem őt. Harmadikra becsusszant az erős makk, majd végig az egész vastag, forró rúd. Felkiáltottam a boldogságtól, amikor egészen beért.
Muszáj volt a szánkkal is összekapcsolódnunk, mindketten vágytunk rá. Borzongatóan finom volt, ez a fajta egyesülés, majd belefulladtam a csókba, az egész dologba. Mintha egy pillanat alatt átértékelődött volna bennem minden, akárha egy vastag szövetfátyol hullott volna le, a szemem elöl.
Annyira élőnek és erősnek éreztem magam, mint soha, semmikor azelőtt! Ez az érzés volt a legeslegjobb a többi finomság mellett!
Tamás elkezdte a pumpáló mozgást, veszettül jól volt, egy ritmusra járt a testünk, keresve a közös beteljesülést.
Ősi erőt és energiát éreztem, mintha én lennék az első asszony a földön, Tamás pedig a domináns hím, aki csak az enyém. Beleharaptam a vállába, nyaltam a bőrét az erős nyakát, szorítottam és karmoltam, megfeledkeztem magamról teljesen.
Szenvedélyes vihart gyújtottunk egymásban, szikrázott minden és robbanni látszott az egész világ.
Tamás feltérdelt, majd a fenekem alá nyúlt és az egész csípőmet felemelte. Így mozgott tovább, én pedig még mélyebben magamban érezhettem őt.
A nyögésem és a hörgése összekeveredett, egy hatalmas zúgó és őrjítő egyveleggé sűrűsödve. Szárnyaltam a kéj madarán, repültem vele együtt, fel, szédítő magasra.
Egyszerre ért minket utol az orgazmus, ami megremegtette a testünket. Ahányszor ő kilőtt a belsőmben, én annyiszor rándultam össze, szorítva őt erősen. Valósággal magamba préseltem az ondóját. Nagyon jó volt, szinte minden sejtem részt vett a dologban, egy magasabb szféráját éltem meg az orgazmusnak, amit Tamás a lényével tudott belőlem kicsalni.
Amikor rám hanyatlott csak pihegtünk, a bőrünk csúszóssá vált a verejtéktől. Kicsit sem bántam, nagyon finom érzés volt, szinte lebegtünk az orgazmus utáni csodálatos és bágyasztó ködben.
Pár perc múlva legurult rólam és mellém feküdt, a lepedőt óvón húzta rám.
– Köszi!- nyögtem pirulva, mert valamit mondanom kellett és valóban hálát éreztem az egész estéért.
– Én, köszi! Én köszönöm neked ezt az estét, nagyon- nagyon, jó volt! Kérlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsorázol!
– Jól van, szívesen!Viszont lehet, hogy keresnek a többiek, engem pedig Éva a barátnőm.
– Nem, Éva nem keres, mert ő már hazament az egyik barátommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vendéglátó apja vagyok!
– Hogyan?- néztem rá nagy, csodálkozó szemekkel.
– Hát igen, már nem vagyok fiatal, negyvenkettő leszek a nyáron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
– Nem! Csak meglepődtem. Nagyon is tetszel!- Tamás elmosolyodott és ezután csókolt meg újra, amitől a testem megint lázba kezdett jönni. Igen, még háromszor feküdtem le vele ezen az éjjelen és ott maradtam a házában.
Jól gondoljátok, nem tudtunk csak úgy elszakadni egymástól másnap, ahhoz túlságosan jól éreztük magunkat együtt. Közös kincsre leltünk, és egyikünk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak úgy kárba veszni!
Gregor Bernadett és Magyar Attila
Kamerák előtt ült le beszélgetni Gregor Bernadett és Magyar Attila, valamint a Bagi-Nacsa páros az ominózus szexparódia miatt, mely felborzolta a színész páros idegeit is, ám úgy tűnik, hogy Nyuszómuszó megenyhült és eltekint a pertől.
Ostorral a kezében és több férfival az ágyban dominaként ábrázolta Gregor Bernadettet a Bagi-Nacsa páros, akik egy komplex szexjelenetet adtak elő Fábry Sándor műsorában, s a paródia része volt természetesen Magyar Attila is.
„A zokszó igazából már ezeknek a hónapoknak az utolsó cseppje volt. Másrészt nagyon kétértelmű volt, hogy mi szerepelünk ebben a műsorban. Ezt azért nem tudom paródiának nevezni, mert nem egy általunk valós, közös szereplésnek a paródiája. Ez nem történt meg nálunk, ráadásul az, hogy megmutatnak minket otthon a hálószobában, hogy mit csinálunk, megint csak nem történt meg. Nem ártana tisztázni, hogy mi az, hogy közszereplő és lehet-e magánélete” – mondta Magyar Attila a TV2 Frizbi Hajdú Péterrel című műsorának felvételén.
„Nem azzal van baj, hogy valaki a szájára vesz, vagy parodizál. Arról van szó, hogy gyakorlatilag ebben a paródiában egy ostorral a kezemben ábrázolnak. Mégiscsak egy 38 éves kétgyermekes anyuka vagyok! Nincs bennem harag, egyszerűen azt érzem, hogy egyszer s mindenkorra véget kell vetni annak, hogy ez megtörténhessen” – fejtette ki véleményét a vetkőző Gregor Bernadett, aki bocsánatkérő levelet is kapott a humorista párostól.
„Már nem ér meglepetésként, hogy minket valaki perel, ezt a címet már kivívtuk magunknak, de viccet félre téve, ez mégsem vicces. Amit lehetett, megtettük, ha ez sértette őket, elnézést kértünk, kétségtelen, hogy nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amíg egy paródia, vagy egy jelenet elmehet, ugyanakkor a világ durvul. A sajtó egyre inkább arra megy, hogy a negatív botrányokat kapja fel, mert azzal tud eladást generálni. Az emberek azt várják egy olyan embertől, aki ezzel foglalkozik, aki mondjuk humorista, hogy görbe tükröt tartson sok minden elé” – magyarázta Nacsa Olivér, aki megígérte, hogy ezentúl még inkább figyelni fognak arra, hogy mi és hogyan hangzik el a szájukból.
„Attilával már találkoztunk, közös fellépéseink is voltak, jóban is vagyunk, tehát nem vezérelt minket rossz szándék velük kapcsolatban. Volt egy jelenet, amit nem mi írtunk és Fábrynak sincs semmilyen személyes problémája sem Bernadettel, sem Attilával. Mi, akik benne voltunk akkor a jelenetben, nem éreztük, hogy ennek ilyen brutális visszhangja lesz” – tette hozzá a humorista, akinek Nyuszómuszó végül megbocsátott, de ez még nem jelenti azt, hogy nem perel a színész páros.
„A fiúk azt mondták, hogy nem ők írták, nem ők rendezték, felmerül az, hogy ki az a másik fél, aki végül is megsértett. Olivéréket nem pereljük be, de az biztos, hogy a végére járunk ennek a dolognak” – mondta Magyar Attila.
Mindennek oka van
Kedves Férjem!
Azért írom Neked ezt a levelet, hogy elmondjam, végleg elhagylak. Hét éven keresztül jó feleséged voltam, és semmit nem kaptam érte. Az utóbbi két hét pedig maga volt a pokol.
A főnököd felhívott, hogy felmondtál, és ez volt az utosó csepp a pohárban. Múlt héten, amikor hazajöttél, észre sem vetted, hogy megcsináltattam a frizurámat és a körmeimet, a kedvenc ételedet főztem, és este egy vadonat új hálóing volt rajtam. Hazajöttél, két perc alatt megvacsoráztál, aztán miután megnézted a meccset, egyenesen felmentél aludni. Nem mondtad, hogy szeretsz-e még, nem érintettél meg, semmit nem tettél. Vagy hazudsz nekem, vagy nem szeretsz már, bármi is a helyzet, én elmegyek.
Ui.: Ha megpróbálnál megkeresni, inkább ne tedd. A bátyád és én Nyugat-Virginiába költöztünk, együtt. További remek életet! Az ex-feleséged
Kedves ex-feleségem!
Semmi nem tette jobbá a napomat, mint az, hogy megkaptam a leveledet. Valóban hét éve házasodtunk össze, jóllehet Te nagyon távol állsz a jó feleség fogalmától. Sokat nézek sportot, hogy ezzel próbáljam meg elfojtani az állandó zsörtölődésedet. Nagy baj, de ez van. Észrevettem, hogy levágattad múlt héten a hajad, de az első dolog, ami az eszembe jutott, az volt, hogy „Úgy nézel ki, mint egy férfi!”. Az anyám úgy nevelt, hogy inkább ne mondjak semmit, ha nem tudok valami szépet mondani. Amikor megfőzted a kedvenc ételemet valószínűleg összekevertél a bátyámmal, mivel én már hét éve nem eszem disznóhúst. Elmentem lefeküdni, mikor megláttam rajtad az új hálóingedet, hiszen még rajta volt az ára. Imádkoztam, hogy csak véletlen egybeesés legyen, hogy a bátyám reggel 50 dollárt kért tőlem kölcsön, a hálóinged pedig 49,99 dollárba került.
Mindezek után még mindig szerettelek, és úgy éreztem, meg tudjuk oldani. Tehát amikor észrevettem, hogy nyertem a lottón 10 millió dollárt, felmondtam a munkahelyemen, és vettem magunknak két jegyet Jamaikába. De mikor hazaértem, Te már nem voltál ott. Tudom, mindennek oka van.