Vladimir Nabokov halála után 32 évvel szenvedélyes vitákat kavar irodalmi körökben, hogy megjelentetik Laura című befejezetlen művét, noha a szerző halála előtt azt kérte, hogy égessék el a kéziratot. A könyvet november 17-én egyszerre hozzák forgalomba New Yorkban és Londonban.
Az író özvegye, Vera, aki egyszer már megmentette a lángoktól a Lolita vázlatát – és ezzel azt a regényt, amely világhírűvé tette Nabokovot -, semmit sem tett a Laura kéziratával. Egyedüli fiuk, Dmitri, aki ma 75 éves, 30 évig tartó hezitálás után a művet átadta Andrew Wylie irodalmi ügynöknek, aki 2008-ban rendezte a szerzői jogi kérdéseket az amerikai Knopf-Random és a brit Penguin kiadókkal.
A 138 lap, amely A Laura eredetije című kéziratot alkotja, a svájci Montreux-ben, egy bank páncélszekrényében várt sorsára – ebben a városban halt meg 1977-ben az író. Arról, hogy mi vele a teendő, heves viták folytak a 20. század egyik legnagyobb írójának tekintett Nabokovról rendezett rengeteg vita és konferencia résztvevői között. A Szentpéterváron 1899-ben született szerző az 1917-es orosz forradalom után családjával együtt emigrált. Műveit előbb oroszul, majd 1941-től angolul írta.
„Dmitri helyesen döntött. Ha apja meg akarta volna semmisíteni a kéziratot, megtehette volna maga is” – mondta az AFP-nek Gavriel Shapiro, a New York állambeli Cornell egyetem tanára, aki több könyvet is írt Nabokovról. Shapiro emlékeztetett arra, hogy az író, aki 1948 és 1959 között a Cornell egyetem tanára volt, a Lolita első változatát is tűzbe akarta vetni, már a kályha felé tartott vele, amikor Vera, a felesége leállította.
Gyakran előfordul, hogy egy szerző kétkedik művében, és más íróknál is megtörtént, hogy végrendeletük végrehajtója nem teljesítette valamelyik alkotásuk megsemmisítésére vonatkozó akaratukat. Így Max Brod, Franz Kafka barátja is dacolt az író hasonló kívánságával és Kafka több regényét is kiadta: köztük volt A per (1925), amely mindmáig a cseh szerző leghíresebb művének számít. „Amennyiben Nabokovnak lett volna ideje befejezésére, a Laura talán a legnagyobb alkotása lehetett volna” – vélekedik Shapiro professzor.
„Apám egyszer megnevezte nekem legfontosabbnak tartott műveit, köztük a Laurát is említette. Márpedig egy író nem nevezi fontosnak azt a kéziratot, amelyet meg akar semmisíteni” – mondta Dmitri a BBC-nek 2008-ban. Maga Vladimir Nabokov ugyancsak beszélt a BBC-nek a Lauráról, kifejtette, hogy az elkészült részletek nem teljes fejezetek.
A Laura tartalma körül mindig sok volt a spekuláció. Egyesek szerint még a Lolitánál is több benne a szex. A maga idejében botránykőnek számító Lolita egy negyvenes éveiben járó férfi szenvedélyes és tragikus viszonyát ábrázolta egy gyereklánnyal. A világsikerű regényből 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben pedig Adrian Lyne forgatott filmet.
„Szex? Nem, nem igazán” – mondja Dmitri, aki csak annyit árul el, hogy a történetben szó van „egy kitűnő, de fizikailag kevéssé vonzó ideggyógyászról, akit depresszióssá tesz a nála sokkal fiatalabb feleség hűtlensége és az öngyilkosságot fontolgatja.”
Az amerikai Playboy magazin, amely 1969-ben Nabokov magyarul „Ada – Családi krónika” címen megjelent, egy testvérszerelmet bemutató művéből már elsőként közölt citátumokat, ezúttal is megszerezte az exkluzív jogot arra, hogy november 10-én – egy héttel a könyv megjelenése előtt – közzétegye a posztumusz mű egyes részleteit – írja a Múlt-kor.hu
vladimir nabokov
Loliták: Sue Lyon 12 évesen csábító nimfa
1955-ben jelent meg Vladimir Nabokov Lolita című regénye, melyet máig a világirodalom legellentmondásosabb alkotásai között tartanak számon. A középkorú főhős, Humbert Humbert és a 12 éves tinilány, Dolores Haze bizarr, szenvedélyes kapcsolata az évtizedek során számos filmrendezőt megihletett. A zsenge korából fakadóan ártatlannak tűnő, ám a valóságban veszedelmesen érzéki, Lolita-típusú lány polgárpukkasztó mozik főszereplőjévé vált. Íme, néhány észbontóan buja színésznő, akinek nevéhez a legemlékezetesebb Lolita-alakítások fűződnek!
Sue Lyon: Az 1946-os születésű amerikai színésznő a regény hősnőjéhez hasonlóan mindössze 12 esztendős volt, amikor Stanley Kubrick kiválasztotta Lolita című kultuszmozija főszerepére. A minden Lolita-film elődjének és példaképének tekintett 1962-es alkotásban a koránál jóval érettebbnek tűnő, szőke szépség olyan legendás sztárokkal játszik együtt, mint a Humbertet alakító James Mason, Peter Sellers vagy a Dolores anyját, Charlotte-ot megformáló Shelley Winters. A film már a munkálatok megkezdésekor botránykő volt, a csábító tinilány szerepét szülői nyomásra több fiatal színésznő is visszautasította. Kubrick utólag úgy nyilatkozott, ha tudta volna, hogy a cenzúra ennyire szigorú lesz, inkább bele sem kezd a forgatásba.
Sue játéka annak ellenére lenyűgözően érzéki, hogy az alaposan megvágott film inkább csak sejtet, mint megmutat, és jobbára a nézők fantáziájára hagyatkozik. A tehetséges fiatal színésznő nem csupán szexis külsejével bűvölte el a közönséget, de azzal a korát meghazudtoló profizmussal is, mellyel kidomborította Lolita jellemének sötét oldalát. A szerep annyira jól állt Sue-nak, hogy két évvel később hasonló karaktert kapott az Iguána éjszakája című Tennesse Williams-adaptációban, a szívtipró Richard Burton oldalán. A hetvenes évektől kezdve a szexis színésznőt elkerülték a főszerepek, 1980-as visszavonulásáig jobbára tévéfilmekben láthatta a közönség.
Lolita, Stanley Kubrick: Humbert Humbert, az elvált professzor francia irodalmat tanít. Az angol tanár az egyik amerikai kisvárosba, Ramsdale-be utazik, ahol tanári állást kapott. Az özvegy Charlotte Haze albérlője lesz, akinek van egy alig tizenöt éves kislánya. A férfi hamarosan beleszeret a koraérett Lolitába. Titokban viszonyt kezdenek, bár a lány nem táplál mély érzéseket iránta. Humbert végül feleségül veszi Charlotte-ot, hogy a lány mindig a közelében legyen. Kapcsolatuk persze nem marad titokban, amikor Charlotte rájön a valóságra, ki akarja tenni Lolitát a házból. Humbert megöli az asszonyt.
[Lolita]