Jobban tetszik a nőknek a piros színt viselő férfi – állapították meg német kutatók. Kulturális különbségektől függetlenül a piros szín mélyen gyökerező viselkedésmintákat aktivizál a nőkben – hangoztatják a pszichológusok a Journal of Experimental Psychology: General című szaklapban. „Korábban úgy vélték, a piros szín csak a nőket teszi „szexivé”, eredményeink szerint azonban ugyanez érvényes a férfiakra is” – mondta el Andrew Elliot, a müncheni és rochesteri egyetem közös tanulmányának vezetője. A vizsgálat során a kutatók 25 egyetemista férfinak és 288 egyetemista nőnek mutattak férfiakról készített fotókat. A képeken szereplők piros vagy egyéb színű pólót viseltek.
A fotók egy részének csupán a kerete volt piros árnyalatú. A vizsgálati személyeknek osztályozni kellett, mennyire tartják vonzónak és szexuálisan kívánatosnak a látott férfit. A férfi résztvevők számára a szín semmilyen jelentőséggel nem bírt. A nők azonban másképpen reagáltak: függetlenül attól, hogy a képen szereplő férfi piros felsőt viselt, vagy csak a kép kerete volt piros árnyalatú, a kilencfokú skálán vonzalom tekintetében átlagosan egy ponttal többet adtak neki. Ezeket a férfiakat emellett magasabb presztízsűnek is tartották. Elliot szerint a nők úgy vélik, a pirosat viselő férfi magasabb státusú, több pénzt keres és magasabbra jut a társadalmi ranglétrán. A kutatásban résztvevő német, brit, amerikai és kínai nők hasonló módon reagáltak. A tudósok kiemelték: a piros szín más főemlősök, például a mandrillok és a páviánok esetében is a hímek dominanciájának jele. Ez a szimbolika az emberi kultúrtörténetben az ókortól napjainkig jellemzően megjelenik. Jó példa erre a vörös szőnyeg, amelyet gyakran használnak magas tisztségű emberek és prominens személyek köszöntésekor. „A nőknél a piros szín látványa minden bizonnyal valamilyen mélyen gyökerező biológiai dolgot hoz felszínre. A színeknek ugyanis jelentésük van, a tudtunk nélkül erősen befolyásolják a viselkedést és az észlelést” – hangsúlyozta Elliot.
vonzalom
Fetisizmus: bizarr és extrém?
Latexbe cuppantott nők, összekötözött combok, cipősarkak nyaldosása – ezek ugranak be, ha azt mondjuk fetisizmus, és nem állunk messze a valóságtól. Vannak azonban fétis nélküli fetisiszták és fetisisztának nevezett perverzek is. Tisztázzuk a dolgokat… Nem új keletű dolog, nem a mai modern média hatása. Már a 19. század elején beszéltek róla. A portugál „feitico” szóból ered, melynek jelentése megszállott vonzalom. Vajon mi lehet az oka kialakulásának?
Mi is tulajdonképpen?
Szexuális vonzódás olyan tárgyakhoz, helyzetekhez vagy testrészekhez melyeket általában nem kapcsolunk össze a szexualitással. Természetesen mindannyian mást és mást tartunk izgatónak, és ha rajongunk egy bizonyos testrészért, az alapjában nem probléma. A baj csak ott kezdődik, ha megakadályozza a normális szexuális vagy társadalmi tevékenységeinket, valamint ha a szexuális izgalom létrejötte lehetetlen a fétis tárgya nélkül.
A fétis tárgyai
Lehet bármi. Legtöbbször egy ruhadarab (alsónemű vagy magassarkú cipő), vagy egy testrész (pl. lábfej). Csak a tárgy által jut el az illető a szexuális kielégüléshez. Sokaknak nem elég a látványa, de érinteni, szaglásznia is kell ahhoz, hogy eljusson a teljes kielégüléshez. A fetisiszták túlnyomó többségben férfiak, melynek okára máig nem derült fény. Valójában nem az a személy igazgatja őket, aki viseli a hőn áhított tárgyakat, hanem maguk a tárgyak. Sokszor csak az imádott tárgy képe is izgalmi állapotot okoz. Nem tartozik a fetisizmus kategóriájába az ellenkező neműek ruhadarabjainak viselése, valamint a kimondottan szexuális játékokra szánt eszközök (pl. vibrátor). A szexuális együttlétek során a fetisiszták csak a tárgyra koncentrálnak. Ha úgy adódna, hogy valamiért nincs jelen a tárgy, arról fantáziálnak, izgalmi állapotuk és orgazmuskészségük jelentősen csökken.
Mikor lehet biztosan kijelenteni, hogy valaki fetisiszta?
– A folyamatos legalább hat hónapon keresztül tartó ragaszkodás a tárgyhoz vagy anyaghoz. – A fantáziálás, a kényszerű vonzalom jelentős gyötrelemmel jár, vagy káros hatással van a szociális illetve professzionális tevékenységekre. – Munkavállalás vagy önkéntes segítség egy olyan helyen, ahol a favorizált tárggyal szoros kapcsolatban van (pl. cipőüzlet, ha a cipő a tárgy.) – Más fajta rendellenességek, mint például a szellemi visszamaradottság vagy elmezavar is járhat hasonló tünetekkel, ezért nagyon fontos a pontos diagnózis megállapítása.
A leggyakrabban előforduló típusok/tárgyak: fűző, harisnyatartó, pelenka, lábfej, szőrme, kesztyű, bőr, terhesség, gumi, magassarkú cipő/csizma, úszósapka, csiklandozás, szatén, köldök.
Kialakulásának oka
Nincsen egyértelmű magyarázat. Egyes vélemények szerint a korai gyermekkorban alakul ki, mikor egy tárgynak erős szexuális hatású volt bármilyen oknál fogva. Mások ez későbbre teszik, a maszturbációk rendszeres megjelenésének idejére. Ha ekkor kerül kapcsolatba valamilyen tárggyal, kialakulhat egy beteges ragaszkodás. Ha a gyermek áldozata vagy szemtanúja különös szexuális viselkedési formáknak, először csak mintának tekinti, majd később nem tud szabadulni tőle. A fetisiszták általában valamilyen oknál fogva a normális szexuális kapcsolatoktól megfosztottak, de természetesen nekik is igényük van szexuális kielégültséghez, melyet a társadalom által kevésbé elfogadott formákban találnak meg. A legtöbb esetben a férfiak kételkednek saját férfiasságukban, potenciájukban, valamint félnek a visszautasítástól és megaláztatástól. Ezért egy élettelen tárgy feletti hatalom nyújtja a védelmet az esetleges lelki sérülések elkerülése végett, és palástolja a meg nem felelés érzését.
A szexuális fetisizmus hivatalosan
a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben.
Abban az esetben minősül betegségnek
A tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul. Ez azonban igen ritka az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésnek egy különleges – egyesek szemében visszatetszést keltő – formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.
A tárgyakra irányuló vonzalom
elsőként a természeti népeknél és a sámánisztikus kultúrákra volt jellemző, és elsősorban természetfeletti (gyógyító) erőket tulajdonítottak az imádott, tisztelt tárgyaknak. Szexuális vonatkozásban először Binet, francia pszichológus említi, de maga a fogalom Freud hatására vált közismertté. A fétis jelensége, jelentése csak a szexuális forradalommal, a nemiség szigorú határainak feloldódásával hatolt be a köztudatba.
A szokatlan szexuális viselkedést
immáron nem minősítették elmebajnak, a szakirodalom a szexuális zavarokra határozott definíciókat alkotott – többek között a fetisizmusra és a parafíliákra, valamint a köztük húzódó határra is – és igyekeztek elkülöníteni az egészséges szexuális viselkedést és a kezelendő zavart. Az öröm forrása, a valóságban a szenvedély kiváltója bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét.
A tárgy tehát önmagában
egyéb szexuális impulzusok (férfi/női test jelenléte) is képes kiváltani az izgalmi állapotot vagy legalábbis annak lehetőségét. Haladó fetisisztáknál, azaz nem divatfetisisztáknál ez a jelenség hatványozottan tapasztalható, és a tárgy jelenléte elengedhetetlen az aktus valamely szakaszában.
Kutatók különbséget tesznek
formára és anyagra irámyuló fétis között, vagyis amikor egy tárgy e két lényegi tulajdonsága miatt váltja ki az érzéki hatást. Anyagfetisizmus esetén az eszköz anyaga a meghatározó, vagyis a fetisiszta nem ragaszkodik magához a tárgyhoz, csakis annak matériájához (ez lehet bőr, PVC, szőrme, selyem, gyapjú, farmer, nejlon, szatén, latex, gumi…), míg formafetisizmus esetén nem baj, ha a tárgy elvész, elkopik, tönkremegy, ha ugyanabból a formából a készlet pótolható. Előfordul, hogy idővel a tárgyhoz való ragaszkodás megszűnik, átalakul, vagy további fétisekkel egészül ki. A valóságban a fetisizmus sokkal összetettebb individuálisabb jelenség, semmint hogy egyszerű kategóriákkal megmagyarázható legyen. Van, hogy két fetisiszta hasonló tárgyakért rajong, de szinte elképzelhetetlen, hogy egyazon tárgy mindkettőjük számára lenyűgöző legyen. Példának okáért könnyen lehet, hogy egy rózsaszín lakkfűző ébreszt gerjedelemt valakiben (mondjuk, az anyaga miatt), egy másik fűzőrajongó azonban a fekete darabokra esküszik, de azt sem magán szereti, hanem partnere látványa hozza lázba.
Egyéne válogatja, hogy ki mire és miért izgul fel
Vannak, akik azért vágyják az iskolai egyenruhákat, mert azok a fiatal kisiskolást jelképezik számukra, de az adott eszköz tucatnyi más jelentést hordozhat magában. Néha előfordul, hogy maga a vonzódás egy specifikus ruhadarab iránt korábbi viselője (használója) miatt alakul ki.