Tel-Aviv – Móse Kacav miniszterként megerőszakolta egy női beosztottját, majd államfőként szexuálisan zaklatta két munkatársnőjét – állítják a felperesek. A bíróság elhitte, Kacav börtönbe vonult.
Megkezdte hétéves börtönbüntetése letöltését Móse Kacav, Izrael korábbi államfője. A 66 éves egykori politikust munkatársnői feljelentése alapján vették őrizetbe 2009-ben. A felperesek azt állították, hogy Kacav miniszterként megerőszakolta egy női beosztottját, majd államfőként szexuálisan zaklatta két munkatársnőjét. Egy tel-avivi bíróság tavaly ősszel – hosszas jogi huzavona és fellebbezések után – bizonyítottnak látta a vádpontokat, és hét év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, aki mindvégig ártatlanságát hangoztatta. Az ítéletet a múlt hónapban helybenhagyta az izraeli legfelsőbb bíróság.
Se újság, se tévé – Kacavnak a Tel-Avivtól délre fekvő Maaszijahu börtönbe kellett bevonulnia. Az intézményen belül abban a szárnyban helyezték el, ahol ortodox zsidó őrizetesek töltik büntetésüket. A raboknak itt kötelező a vallásról szóló művek napi tanulmányozása; újságot nem olvashatnak, és televíziót sem nézhetnek.
Korrupt cellatárs – Kacav cellatársa egy „régi ismerőse” lesz: Slomo Beniszri egykori egészség- és szociálisügyi miniszter, aki vesztegetés miatt négy évet kapott. Mint a börtönigazgatóság közölte, Kacavot éjjel-nappal megfigyelés alatt tartják, hogy megakadályozhassák esetleges öngyilkossági kísérletét.
zsidó
Szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk gipszlenyomatot – L Simon László
Nem, nem mentek el nálam itthonról, és nem is áll szándékomban az írások színvonalát a bányászbéka segge alá süllyeszteni, mindössze csak egy versből idéztem a címben, amit a parlament kulturális és sajtóbizottságának narancsos elnöke, az új médiatörvény egyik megalkotója, L. Simon László vetett papírra. Azonban mielőtt még valaki megvádolna azzal, hogy egy szövegkörnyezetéből kiragadott mondattal akarom kényelmetlen helyzetbe hozni a képviselő urat, ideidézném a teljes művet, aminek a ”költő” a váratlanul kiderült címet adta. A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
… marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban
a hit és a tudomány elválaszthatatlan
ezt véstem egy kőtáblába…
Szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk gipszlenyomatot
Nem, nem mentek el nálam itthonról, és nem is áll szándékomban az írások színvonalát a bányászbéka segge alá süllyeszteni, mindössze csak egy versből idéztem a címben. Egy versből, melyet a parlament kulturális és sajtóbizottságának narancsos elnöke, az új médiatörvény egyik megalkotója, L. Simon László vetett papírra még 2003 környékén.
Azonban mielőtt még valaki megvádolna azzal, hogy egy szövegkörnyezetéből kiragadott mondattal akarom kényelmetlen helyzetbe hozni a képviselő urat, ideidézném a teljes művet, aminek a ”költő” a váratlanul kiderült címet adta. Íme:
váratlanul kiderült a feladata
*
az ember a természeti csapásokat
gyakran a vég kezdetének tekinti
én piramist építettem
meg akartam szabadulni a halál és
az újjászületés végtelen körforgásától
hogy hihessek a végpont felé haladó világban
és isten haragjában
az utóbbi években az erőszak vizsgálatával foglalkoztam
beléptetőrendszereket
és tűzfalakat dolgoztam ki
koktélokat kevertem
de egy hibás paszvörd miatt el kellett hagynom az állomáshelyem
internáltak és ápgrédeltek
azóta utazásaim során egy turul és egy griff őrzi az álmomat
szociálisan érzékenyebb lettem
a boldogság érzete az élet értelme
vallottam akkor
s vallomásaimat a technikai fejletlenség miatt
tanítványaim nagyapám régi írógépén rögzítették
valaki más országa volt a mienk
emeletes házakkal és kis nyaralókkal
ahol a férfiaknak nincs felesége
és a gyerekek úgy énekelnek
mint a csalogány
elégedett vagyok
erős a lelkem
a belső nyugalmam
elektronikus jelekkel védem
előjegyezték az új szemem
újra kutatni vágytam
feltérképezni távoli világokat
megkeresni a karatecsippem
kőkriptába zárt lelkét
telepatikus és telekinetikus erőm miatt sokan veszélyesnek tartottak
megműtöttek
felnyitották a fejem
egy időre mindenem elvették
de nem vesztettem el a hatalmam
csak a nagy érzelmi viharokat nem bírom
ilyenkor semmi sem igaz
de minden megengedett
egy egészséges emberi lény mellett akartam feküdni
trombitálni kezdtem
tudományos karrieremet zeneire akartam cserélni
dallamokat jegyeztem le egy kottás füzetbe
pszichologizáló tanulmányokat írtam
a tibeti zenéről
marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban
a hit és a tudomány elválaszthatatlan
ezt véstem egy kőtáblába
mikor szerelemes lettem a második feleségembe
felépülésem érdekében kolostorba vonultam
ápolóimmal az arisztokrata művészet problémáiról társalogtam
aggályaimat jeleztem az illetékeseknek
de csak a vizsgálat lezárása után válaszoltak
a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat
stílust és technikát váltottam
ősi szőtteseim
indiai tudományos kutatásaim emlékeit dolgozták fel
ráadásul
szerda esténként
nő voltam
és a vasárnapi matinék idejére
lombszoknyát húztam
díjakat nyertem
jellemem tisztasága
politikusi alkatom és kompromisszumkészségem
korunk legnagyobbjai közé emelt
s életem derekán felavatták
daliás termetem első monumentális emlékművét
lehetőséget kaptam saját társulatom megszervezésére
saját életemről írtam darabot
de képzeletem szabadjára engedése
problémák sorát generálta
ezért művem megszabadítottam
a dekadens improvizatív elemektől
*
a bársony ráncai kisimultak
a festékfoltok eltűntek
a formák torzulásai
alig észrevehetővé váltak
már a szar szagát sem érzem
Szép vers kétségtelen… Persze az is lehet, hogy csak én vagyok műveletlen és nem értem a mai modern műveket. Még akár ez is előfordulhat. Sőt, abban is lenne igazság, ha valaki azt mondaná, hogyha nem tetszik, akkor minek olvasgatok ilyeneket.
Mert valóban. Mindenki olyan verset ír, amilyet akar, és mindenki olyan verseket olvas, amilyenek kedvesek a szívének. Eddig rendben is lenne a dolog, de jelen esetben nem csak ennyiről van szó. L. Simon László Nem lokalizálható című kötetének kiadását – melyben a fenti mű mellett, több hasonlóan magasröptű is szerepel -, ugyanis közpénzből finanszírozták. Egészen pontosan a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta. [a teljes kötetért katt a linkre]
És így azért már kicsit más színezete van a dolognak. Így talán már joggal tehető fel a kérdés: Vajon L. Simon hányadéka milyen alapon része a nemzeti kultúrának? Vajon mi lehetett az a művészi érték, ami miatt pont ennek a kötetnek a kiadását támogatta a minisztérium?
A felmerülő kérdésekre, legyenek azok bármilyen helyénvalóak is, nem hiszem, hogy valaha is válaszokat fogunk kapni, de azért az mindenképpen árulkodó, hogy a támogatási döntés megszületése még a Medgyessy-kormány idején történt az akkori kultuszminiszter, Hiller haver felügyelete alatt. Mint látszik az elvtársaknak, karöltve egy jól behatárolható és erős rasszjegyekkel ellátott belvárosi csoporttal már akkor is szívügyük volt a ”magas színvonalú” kultúra támogatása, amit L. Simon zsenialitásában meg is találtak.
L. Simon pedig nem felejt, és amikor kell, odaáll, ahová tartozik. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Alföldi munkájának megítéléséről volt szó a kulturális bizottságban. A radikálisok Roberta eltávolítását követelték a Nemzeti Színház éléről, de L. Simon, mint a bizottság elnöke simán lesöpörte a kérdést a napirendről: „Akkor, amikor a közművelődési intézmények finanszírozásában komoly problémák vannak, amikor a szocialista kormány normatíva elvonása miatt lassan nem tudnak bért fizetni a múzeumokban, nem az a legfontosabb kérdés, hogy Alföldi Róbert maradhat-e Nemzeti Színház főigazgatója”. Majd így folytatta: „A Fidesz a Minőség a kultúrában című tanulmányában a művészi szabadság és a művészeti intézmények szabadsága mellett foglalt állást.”
Ez utóbbi szép gondolat. Kár, hogy a szabadság és a szabadosság szó jelentését valamiért keverik narancsosok, meg talán az sem lett volna nagy baj, ha a döntéshozók utánanéztek volna L. Simon korábbi munkásságának mielőtt kinevezték volna annak, ami. De nem tették, és ami még döbbenetesebb, hogy nem tette ezt meg Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetése sem, így e géniusz 2005-től az intézményben óraadóként tanítja a gyanútlan hallgatókat.
Érdemes még talán megemlíteni, hogy L. Simon 2010-ig a Magyar Írószövetség titkáraként is tevékenykedett, 2007-ben pedig az elvtársaktól a kiemelkedő irodalmi tevékenységért József Attila-díjat kapott.
Igazán szép karrier. Jól példázza a honi kultúrpolitikát és azokat az értékeket, amiket az elmúlt 20 év kormányai függetlenül attól, hogy éppen a narancsosok, vagy a liberáltak vannak hatalmon, ránk akarnak erőltetni.
Nekünk pedig itt a végén, a fentiekből kiindulva talán már csak egy kérdés maradt:
Vajon mikor lesz érettségi tétel? Forrás: Radicalpuzzle.blogspot.com
Erotika a viccekben
Miért van az, hogyha a lányok lefekszenek több pasival akkor kurvák, de ha a fiúk fekszenek le sok csajjal akkor nagy királyok?
Megfejtés: Gondolj bele. Ha van egy lakatod, amit minden kulcs kinyit, akkor az egy nagyon szar lakat. De ha van egy kulcsod, ami minden lakatot kinyit, akkor az egy kurva jó kulcs!
Taxis visz egy utast, amikor észreveszik, hogy az út mellett párzik két kutya. A taxis büszkén megjegyzi:
– Én és a feleségem minden éjjel így csináljuk.
Az utas szomorúan mondja:
– Az én feleségem sajnos nagyon konzervatív, csak a hagyományos pózokat szereti.
A taxis nekiáll tanácsot adni:
– Próbáljon meg este megitatni az asszonnyal két pohár Martinit, meglátja, sokkal készségesebb lesz.
Másnap megint találkoznak, a taxis megkérdi:
– Na, használt a két Martini?
– Igen, de tízet kellett megitatnom vele…
– Hogyan? Az nagyon sok!
– Igen, az első két Martini után már nem volt kifogása az új póz ellen, de további nyolc kellett hozzá, hogy hajlandó legyen felvenni a szájkosarat…
A cigány fog magának egy utcalányt és felviszi a lakására, de van egy kis baj, mert csak egy szoba van és otthon van a kisfia! Megoldásként azt mondja a fiának, álljon ki az erkélyre, és ahány sapkás embert számol, annyiszor ad neki 50 forintot.
Fél óra múlva végez a cigány és bejön a kisgyerek. Kérdi az apja:
– Na fiam, hány sapkás embert láttál?
Így szól a kisgyerek:
– Hát apu, ez drága dugás volt. Egy egész zsidó temetési menet járt erre!
Egy férfi egy hotel bárjában megismerkedik egy idősebb, de elég csinos nővel. Iszogatnak, beszélgetnek, kiderül, hogy a nő már 55 is elmúlt. Úgy 3-4 pohár ital után közelebb hajol a nő a férfihoz, és a fülébe súgja:
– Próbáltad már hármasban? Mit szólnál egy anya-lánya pároshoz?
– Még soha, de nem volna ellenemre a dolog! – feleli izgatottan a férfi.
– Nos, akkor ma este szerencséd van. Gyere velem!
Felmennek a nő szobájába. Belépnek az előszobába, a nő felkapcsolja a villanyt és beszól:
– Mama, nézd csak, kit hoztam!
– Apu! Hogy néz ki a lányok puncija?
– Tudod kisfiam, szex előtt az olyan, mint egy éppen nyíló, harmatos, rózsaszín virág.
– Aha! És szex után milyen?
– Hát, nem is tudom, hogy mondjam… Láttál már bulldogot majonézt enni?
Zsidó náci pornó – Izrael piszkos titka
A korai hatvanas évek konzervatív izraeli társadalmában a Stalag nevű zsebkönyvek jelentették az egyetlen elérhető pornográfiát. Mozifilm is készült a történetről. Noha azt állították hogy a Stalagokat angolból fordították, valójában izraeliek készítették és írták őket.
Ez volt Izrael egyik piszkos kis titka. A hatvanas évek elején, amikor az izraeliek először szembesültek Holocaust-túlélők megdöbbentő vallomásaival Adolf Eichmann pere során, egy Stalag nevű, nácikkal kapcsolatos témájú pornografikus zsebkönyvsorozat hatalmas sikert aratott szerte az országban.
Serdülő izraeliek egész nemzedéke, gyakran a túlélők gyermekei olvasták titokban a könyveket, amelyek nevüket a 2. világháborús hadifogolytáborokról (Stalag) kapták, melyekben a cselekmény játszódott. A könyvek perverz történeteket meséltek elfogott brit és amerikai pilótákról, akiket szadista, csizmás-korbácsos SS-felügyelőnők kínoznak. A történet általában a férfi főhős bosszújával végződött, aki megerőszakolta és megölte kínzóit.
Miután évtizedekig porosodtak padlásokon és szekrényekben, a Stalagok, amelyek a nácizmus, szex és erőszak különös héber keverékét képviselték, újra a közfigyelem középpontjába kerülnek. Velük együtt újra fellángolnak a viták a bennük megjelenített nácizmus- és holocaust-képről, és hogy helyénvaló-e ilyen formában keverni őket a szexuális perverziókkal, melynek hatása még az iskolai tananyagba is beszivárgott.
„Rádöbbentem, hogy ahogy itt nőttem fel, az első Holocaust-képek, amiket láttam, meztelen nőket ábrázoltak,” mondta Ari Libsker, a „Stalag: Holocaust és Pornográfia Izraelben” c. dokumentumfilm alkotója. A filmet a Jeruzsálemi Filmfesztiválon mutatták be júliusban, és októberben fog a mozikba kerülni. „Kisiskolások voltunk,” jegyezte meg, „emlékszem milyen kínosan éreztük magunkat.”
Hanna Yablonka, a negevi Ben-Gurion Egyetem történészprofesszora azt mondja, a film bemutatja azt, amit ő „a Holocaust-örökség ápolásának bulvár vonatkozásának” nevez.
„A félpornó világáig visszük a dolgot?” kérdezi. „A válasz, igen.”
A korai hatvanas évek majdnem teljesen puritán izraeli társadalmában a Stalagok jelentették az egyedüli elérhető pornográfiát. Majdnem olyan hamar ki is koptak a köztudatból, mint ahogyan megjelentek. Két évvel azután, hogy az első számot elkapkodták a tel-avivi központi buszpályaudvar melletti újságosstandokról, egy izraeli bíróság bűnösnek találta a kiadókat pornográfia terjesztésében. A leghíresebb Stalag-szám, a „Schultz ezredes személyi ringyója voltam” az elfogadhatóság minden határán túlment, a rendőrség nagy erőkkel próbálta összegyűjteni az összes példányt belőle.
A Stalagok kiadása elapadt, a sorozat illegalitásba került, különleges antikváriumokban és gyűjtők titkos köreiben keringett tovább.
Ari Libsker egyórás dokumentumfilmje az első, amely ilyen behatóan foglalkozik a Stalagokkal, és néhány kellemetlen tényre is felhívja a figyelmet. Például arra, hogy a Stalagok kifejezetten izraeli műfajt képviselnek, izraeli kiadók és szerzők művei, noha próbálták úgy álcázni a dolgot, mintha az angol eredeti fordításai lennének, egyes szám első személyben írva, eredeti memoárokat sugallva.
Az Eichmann-per 1961-es kezdetéig Izraelben nem nagyon lehetett a Holocaustról hallani. A túlélők érezték a neheztelést a régi telepesek részéről, hogy miért nem emigráltak időben, és hogy vajon milyen erkölcstelenségeket kellett elkövetniük, hogy életben maradjanak.
A filmben az első Stalag kiadója, Ezra Narkis elismeri, hogy a per volt az, szenzációs és véres részleteivel, ami lendületet adott a műfajnak.
Még provokatívabb, hogy a film készítői azt állítják, a Stalag pornográfia nem volt más, mint K. Tzetnik műveinek népszerűsített változata. Tzetnik volt az első, aki héberül írt Auschwitzról, és a Holocaust-kánon egyik ünnepelt szerzője. K. Tzetnik “kitárta az ajtót,” és “a Stalag írói sokat tanultak tőle,” mondta Narkis.
„K. Tzetnik” Yehiel Feiner De-Nur írói álneve. Az álnév a koncentrációs tábor lakói német elnevezésének rövidítése, célje hogy minden túlélőt képviseljen, egyfajta Holocaust-átlagemberként. Tzetnik egyik legnagyobb irodalmi sikerét a „Babaház” című, 1953-ban megjelentetett művével aratta, melynek a főszereplője az író lánytestvérének beállított nő, aki az SS szexrabszolgája a 24-es barakkban, a hírhedt auschwitzi kéjblokkban.
Bár a holocaustirodalom klasszikusának számít, számos szakértő szerint pornográf és valószínűleg teljesen légből kapott.
„Fikció volt,” mondta Na’ama Shik, a Yad Vashem kutatója (A Holocaust mártírjainak és hőseinek emlékét ápoló hatóság) .”Auschwitzban nem voltak zsidó prostituáltak.”
Mégis, a „Babaház” és a 2001-ben elhunyt Tzetnik más művei sokak szemében történeti dokumentumok, és a középiskolai tananyagban is szerepelnek. Libsker filmje bemutatja egy izraeli iskola igazgatóhelyettesét, aki egy csoport kamaszt vezet körben Auschwitzban, külön bemutatva a 24-es barakkot, Tzetniket idézve.
A Holocaust oktatásának ettől a megközelítésétől egyre több izraeli iskola tartózkodik. „Elég rossz volt a Holocaust anélkül is, hogy mindenfélét kitalálnánk,” mondta Dr. Yablonka.
„A könyvei nagyon grafikusak és barbárok voltak,” mondta Sidra Ezrahi, a Jeruzsálemi Héber Egyetem összehasonlító irodalomtörténésze. Talán egykor nagyon fontos hatást tettek az emberekre, tette hozzá, „de az idő múlásával még mindig benne hagyták a tananyagban, ez botrányos”.
Sok izraeli számára az egész Eichmann-per legdramatikusabb pontja Tzetnik tanúvallomása volt. Valódi személyazonosságát a tanúk padján fedték fel először, és vallomástétel közben el is ájult. Mindeközben a Stalgokat vitték, mint a cukrot.
Yechiel Szeintuch, a Héber Egyetem jiddis irodalom professzora viszautasít minden kapcsolatot a pajzán Stalagok és Tzetnik „eredendő bűnt” jelentő írásai között. Szentül állítja, hogy Tzetnik művei a valóságon alapulnak.
Azonban a 35 éves Ari Libsker, maga is Holocaust-túlélők unokája állítja, Tzetnik könyveiben a „horror, szadizmus és pornográfia” ugyanaz a keveréke szerepel, és ma is ezt használják arra, hogy az izraeli tudatban megörökítsék a Holocaust emlékét.
Forrás, Jerusalem Journal. Isabel Kershner: Egy Holocaust-per furcsa mellékterméke Izraelben
Önkéntes szexből nemi erőszak
Önkéntes szexből nemi erőszak lehet, ha hamisan zsidónak adjuk ki magunkat: Jeruzsálemben 18 hónap börtönre ítéltek egy palesztinai férfit, aki zsidónak adta ki magát és szexuális kapcsolatot létesített egy izraeli nővel. Amikor a nő megtudta, hogy arab a szexpartner, feljelentette.
Visszamenőleg is lehet önkéntes szexuális kapcsolatot nemi erőszaknak minősíteni az izraeli igazságszolgáltatás szerint, ha a megtévesztés eszközével élve csalja valaki áldozatát az ágyba, méghozzá olyan kényes kérdésben, mint a vallás. Ez történt Izraelben 2008-ban, amikor a 30 éves nő találkozott a férfival. Az illető ugyanis egyedülálló zsidónak adta ki magát, aki barátnőt keres. A nő beadta a derekát, és a szexnek sem állt ellen, később kiderült azonban, hogy a szeretője arab és nem mellesleg családja is van. A felháborodott zsidó nő feljelentette az arab csalót.
A Haaretz napilap mai számában tudósítanak a bíróság ítéletéről: 18 hónap letöltendő börtönbüntetés, 30 hónap felfüggesztett szabadságvesztés, továbbá kártérítési kötelezettség a jussa az „erőszakolónak”. A bírók maguk is megfogalmazták, hogy nem a klasszikus nemi erőszak bűntettéről van szó, mégis elég súlyos a cselekedet ahhoz, hogy indokolt legyen a szigorú büntetés.
Nem egyedi az eset: több országban, például az USA-ban is megbüntethetik azt, aki hamis identitással létesít szexuális kapcsolatot.
Tiltott szex a nemzetbiztonság érdekében
Kóser terroristákkal szexelni? A zsidó vallási törvények szerint kóser, ha a nők Izrael állam számára fontos titkosszolgálati információk érdekében lefekszenek az ellenséggel – állítja egy rabbi, akinek véleménye egy izraeli napilap hétfői kiadásában jelent meg.
A Yediot Aharonot újságban megszólaltatott rabbi, a zsidó jog szakértőjének számító Ari Shvat szerint elfogadható, hogy a nők terroristákkal szexeljenek, ha ezért olyan információkat kapnak, ami a terroristák elfogásához, illetve letartóztatásához vezet. A vallási vezető „Tiltott szex a nemzetbiztonság érdekében” címen írt tanulmánya egyébként állítólag kifejezetten a Moszad kémhálózatának szól, és kizárólag női hírszerzési ügynökökre utal.
Tiltott szex a nemzetbiztonság érdekében
Kóser terroristákkal szexelni? A zsidó vallási törvények szerint kóser, ha a nők Izrael állam számára fontos titkosszolgálati információk érdekében lefekszenek az ellenséggel – állítja egy rabbi, akinek véleménye egy izraeli napilap hétfői kiadásában jelent meg.
A Yediot Aharonot újságban megszólaltatott rabbi, a zsidó jog szakértőjének számító Ari Shvat szerint elfogadható, hogy a nők terroristákkal szexeljenek, ha ezért olyan információkat kapnak, ami a terroristák elfogásához, illetve letartóztatásához vezet. A vallási vezető „Tiltott szex a nemzetbiztonság érdekében” címen írt tanulmánya egyébként állítólag kifejezetten a Moszad kémhálózatának szól, és kizárólag női hírszerzési ügynökökre utal.
Nyócker! Pénz, pénz, pina. Ez az élet regulája…
Cigányok, kurvák és időutazás a legújabb magyar rajzfilmben, ami biztosan tetszene Eric Cartmannek, bár csak néhányszor hangzik el benne, hogy pöcs. A Rákóczi tér a négyes-hatos villamosból szemlélve békés tájnak tűnik: az újságárus bódéja előtt nincs szögesdrótakadály, és a sarki görög fűszeres se alkalmaz automata fegyverrel felszerelt biztonsági őröket, hogy távol tartsa a söpredéket. A magyar társadalmi problémákat feltárni igyekvő rögvalóságfilmekből, meg persze Ganxsta Zolee munkássága alapján azonban tudjuk, hogy ez csak a látszat.
A gettó erre szült
A művészfilmek szerint a Józsefvárosban az élet fekete-fehér, ráadásul alulexponált, a málló homlokzatú házak előtt kurvák sétálnak a középosztály Suzuki Swiftjeire várva, a füstös kocsmákban meg régi cimborák késelik egymást a sörszagú pultba kapaszkodva.
A szókimondó magyar gettórap tovább árnyalja a képet, amennyiben roma vajdákkal hinti tele a teret, akik milliókat dominóznak el a betonpadokon, miközben kurváikat a kapualjban korrupt rendőrök szopatják grátisz. A Józsefváros egyszerűen mitikus hely lett, a magyar gettó, itt Kalasnyikovval érnek véget a viták, és ezen még az sem változtat, hogy azóta a kurvák többnyire már mind a külvárosba költöztek, a térfigyelő rendszer pedig véget vetett az agresszív dominózásnak. A művészkedő nyomorábrázolás és a műmájer gettóóbégatás után most végre itt a Nyócker, egy rajzfilm, ami nem veszi komolyan se a Józsefvárost, se saját magát. Az új egész estés, szélesvásznú magyar animációs filmben az orgazdaságból tengődő Lakatos család és a kurvákat futtató Csorba klán áll egymással szemben, de van itt roma Rómeó és pitbullt sétáltató Júlia, nem is beszélve a gyrosárusnál rejtőzködő Bin Ladenről, a kurvának sminkelt orosz kémről és az egész multikulturális körmenetről.
Cartman szeretné
A Nyócker, bármennyire tiltakozzanak is az alkotók, a South Park mocskos szájú gyerekcsapatát utánozza, a digitális technikával újraépített Józsefváros is pont ugyanolyan jellegzetesen sűríti magába az összes társadalmi taplóságot, mint az amerikai rajzfilmsorozat kisvárosa a korlátolt középosztály minden idiotizmusát, a fajgyűlölettől kezdve a kínos politikai korrektségig.
Ugyan a poénok nem szólnak akkorát, mintha Cartman mondaná őket, nem érezzük a késztetést, hogy azonnal szólnunk kéne a mozigépésznek, tekerje vissza a szalagot, hogy leírhassuk a csattanót, de azért végig lehet nevetni a film másfél óráját.
Legyen ráadásul bármennyire is őrült az ötlet, hogy a szereplők visszautaznak a múltba, hogy pár ezer mamut leölése árán olajmezővé változtassák a nyolcadik kerületet, és olajfúrótornyokkal díszítsék fel a Kálvária teret, azért ez közel sem olyan őrült, mint teszem azt, Szaddám Huszein és a Sátán homoszexuális románca. Ennek ellenére számos erénye van a Nyócker forgatókönyvének, például ez az első rajzfilm, amiben elhangzik, hogy „nyeli a gecit”, de ezenkívül is sok olyan történetszálat, poént vállaltak fel az alkotók, amitől a legtöbb kötött garbós magyar rendező a haját tépné, és Tarkovszkij nevét ismételgetné hisztérikus önkívületben.
PC-vel a csúcsra
Ráadásul a történet bukkanóit hamar elfeledteti a film különleges képi világa. A Nyóckerben háromdimenziós digitális térben mozognak a kétdimenziós karakterek, ráadásul valódi színészek arcát montírozták rájuk. A South Park minimalista látványvilágát messze túlszárnyaló képkockák közé egy adag vizuális poént is csempésztek az alkotók, így például a politikusokat elverő romák a kétdimenziós papírlaplétezésből hirtelen kilépnek a térbe, hogy pár Mátrix-rúgással elintézzék a miniszterelnököt, a polgármestert és az összes testőrt is.
Az alkotók szerencsére tudták, hogy mit lehet kihozni pár tucat személyi számítógépből, nem akarták lenyomni a Shrek2 képi világát, inkább ötletekkel pótolták a hardver hiányosságait. Összességében nézhető, sőt szórakoztató film a Nyócker, ami ugyan néhol döccen egyet-egyet, de így is többet mond a Rákóczi térről és az egész multikulturális nyomorról, mint a legtöbb fekete-fehér művészfilm, amikben atlétatrikós színészek hosszú snittekben abált szalonnát esznek egy lerobbant konyha félhomályában.
Az ortodox egyházat is elérték a szexbotrányok
Egy görög ortodox pap és albán fiatalemberek szerelmi légyottjáról mutatott be titokban készült filmfelvételt a Top Channel vezető albán magántelevízió. Az újabb kicsapongó ortodox pópa leleplezése további csapást mérhet a már hónapok óta számos szex- és korrupciós botrány sújtotta nagyhatalmú görög ortodox egyház hitelére.
Egyelőre sem a görög ortodox egyház, sem az albán hatóságok nem reagáltak a vádra, amely máris hangos visszhangot váltott ki az albán médiában.
Száz eurós szexkalandok
A Fiks Fare című szatirikus műsorban sugárzott képsorokon egy, az albán határ melletti görög falu pópája látható egy korcai szállodai szobában két albán fiú társaságában, kompromittáló szituációban, valamint hallható, amint megállapodnak a szexuális szolgáltatás 100 eurós tarifájában.
A videofelvételt maguk az egyébként nagykorú fiatalok készítették abból a célból, hogy jó pénzért eladják a médiának. A filmen a homoszexuális pópa azt mondja a fiúknak, óvatosságból jár át Albániába szexkalandokra, mert odahaza „az egyház a titkosszolgálatok célkeresztjébe került”.
A fiúk elmondták a Gazeta Shqiptare című albán lapnak, hogy mintegy 4000 euróért tervezték eladni a rejtett kamerával készült filmet. Az albániai ortodox egyház azt állítja, hogy csak egy papnak beöltöztetett személyről készült a felvétele, a Top Channel azonban további, bizonyító erejű leleplező riportokat ígér.
Orgiákkal vádolják a klérust
Az „albán kapcsolat” csak egy újabb elem a befolyásos görög egyházat hónapok óta sújtó botránysorozatban, amely eddig a homoszexuális botrányba keveredett Teoklitosz thesszáliai metropolita, Krisztodulosz egyházfő bizalmasának lemondásához, két püspök és több pap tisztségéből való felfüggesztéséhez vezetett.
Az ortodox klérust nemcsak orgiákkal és homoszexuális kapcsolatokkal vádolják, hanem azzal is, hogy korrupt módon összefonódott az igazságügyi szervekkel drogbárók és prostituáltakat futtató alvilági vezérek védelmére, valamint az egyházon belüli választások eredményének befolyásolására.
Megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy Teoklitosz lemondása csak az első bukás lesz a Krisztodulosz athéni metropolitát, a görögországi ortodox egyház legfőbb méltóságát is érintő botránysorozatban.