Az alapkérdés az, mi a nők célja? Miért vannak? Természetesen nem biológiai vagy evolúciós értelemben, hanem a való életben mi a szerepük?

Mit csinál egy nő? Mi az élete célja?
Semmi. Egy nő élete célja az, hogy ő legyen mindig, mindenhol a legfontosabb. A nő létezésnek célja a merő egoizmus. Mit tud egy nő magától megtenni? Semmit. Mire képes? Semmire.
A legtöbb nő funkciója és élete értelme az, hogy tetszeni akar. Ezért – mint semmi másért az életben – tenni nem óhajt semmi megeroltetőt, hanem általában kimerül ez egyszerű megoldásokban, mint pl. sminkelés és öltözködés.
A nőknek nincs önbizalmuk és totális önértékelési zavarban szenvednek. Ennek nagyon egyszerű az oka: mivel soha semmit nem tesznek az életben, soha semmilyen sikerélményük nincs, ami önbizalmat és helyes önértékelést adhatna. Különösen azért is van így, mivel semmit nem tesznek, semmiben nincs tapasztalatuk sem.
(Ne felejtsük itt el, hogy a legtöbb nőt a szülei tartják el, majd később a palija!)
Ezek a dolgok természetesen kompenzálást igényelnek, amelyet a nők többféleképpen oldanak meg, elsosorban undorító viselkedéssel.
Kompenzációs technikáik között első helyen a nagy pofa áll. Természetesen egy nőnek alapban – megismerkedéskor – még nincs nagy pofája (ez a beetetési időszak), de eltelik egy bizonyos idő, amikor szaknyelven szólva kinyílik a csipájuk és az élet terültein elért sikertelenségüket, önbizalomhiányukat és önértékelési zavarukat kompenzálandó és leplezendő marha nagy pofájuk lesz; mindenbe beleugatnak és legfőképpen mindenkit – különösen más nőket, akiket konkurenciának éreznek, vagy akik mellett alsóbbrendűnek érzik magukat – kritizálnak.
A „konkurens” nők erősen fájó pontok a női lélekben. A nő egész életében mást sem tesz, mint másokkal hasonlítgatja magát, és mivel önbizalma nincs – ámde önértékelési zavara, az van! – ezért mindig negatívan jön ki ezekbol az összehasonlításokból, de csak belül magában. Kívülről ez a konkurencia fikázásában nyilvánul meg, vagy egész elmebeteg teóriák kifejtésében, miszerint a nő párja, a férfi nem azért van vele, mert ő tetszik, hanem biztos más tetszik, csak véletlenül van valaki olyannal, aki biztos nem tetszik. Ne keressen a kedves olvasó ebben logikát, mert nincs! Egy nő sosem fogja fel ésszel – előbb érti ezt meg bármely nem beszélő háziállat – hogy a partnere valami OKNÁL fogva van vele – esetleg mert szereti – a nő kedvenc hobbija inkább különbözo degenerált elméletek kitalálása, melyek célja a férfi idegesítése.
A nők valószínuleg élvezik a férfiak idegesítését tudat alatt, legalábbis ezzel kompenzálják az őket éro – önbizalomhiányukból kifolyólag bekövetkező – atrocitásokat!
A nő akkor érzi jól magát, ha egész nap folyamatosan bizonygatja a férfi, hogy ő a legszebb a világon stb. Sajnos szellemi képességibol kifolyólag nem érti, hogy a férfiaknak más dolgok is járnak az eszükben, minthogy ilyen, tejesen felesleges dolgokat mondogassanak, mivel számukra teljesen magától értetődő és logikus, hogy a számukra megfelelo partnerrel vannak!
Ellenben a nők behülyítésére kitunő és sikerrel alkalmazható módszer az állandó nyáladdzás. Nincs nő, akit ne lehet megszerezni ilyen módon. Ilyenkor két eset áll elő: ha a nő már megvan és a férfi tartja tovább a nyáladdzó papucs stílust – hogy a nő ne baszogassa állandóan- a nő simán félre fog kúrni az első faszival, mert megunja a papucs férfit. Amennyiben viszont az illető férfiként viselkedik – nem nyáladdzó pöcsként folyton – egész életében a kibaszott nyavajgást hallgathatja és a nő simán félrekúr azzal, aki nyáladdzik neki! Ez elég patthelyzet!.
A helyes megoldás egy nő kezelésére a kettő kombinációja olyan módon, hogy:
1. Vagy nem nyáladdzik a férfi, ezért hallgathatja állandóan a szart, ami a nemnyáladdzásból kifolyólag a nő megnövekedett önértékelési zavarának következménye – ilyenkor kell szépen félrekúrni, mivel teljesen mindegy, hogy megtörténik-e a megcsalás vagy sem, ugyanazt fogja a nőtől kapni nap mint nap. Így viszont a lelkiismeretfurdalást tökéletesen üti a nő várható szokásos görény viselkedése, amivel az egész megcsalás ötletét egyáltalán kiváltotta – ördögi kör! -, másrészt nullára redukálható a férfi számára az az érzés, hogy a nője simán, büntetlenül hülyének nézheti.
2. A második módszer az állandó nyáladdzáson alapul, ez tuti módszer egy nő megszerzésére. Viszont ehhez állandóan kvázi hazudni, de legalábbis színészkedni kell, állandóan olyan dolgokat kell mondani, amit nem szívesen mondogat az ember egész nap, ill. talán eszébe se jutna. Viszont így nyugodtan félre lehet kúrni, mivel a gyanú tökéletesen el van altatva, a potenciális veszély azonban a női megcsalásra simán fennáll: lásd. papucs-effektus. Ezt a módszert, a gyakorlatban a férfiak többsége gyakorolja, mivel ez sokkal könnyebb, mindössze át kell baszni a nőt, ami a legtöbb ember viselkedési morálját – és a nők idiótaságából fakadó naivitását – tekintve nem jelent problémát. Bár valójában nem is érdemelnek mást!
A legtöbb nő természetesen előadja, hogy a partnerének akar tetszeni, ezért tölt hihetetlen időket a fürdőszobában és ezért képes elmebeteg időpontokban fodrászhoz menni. Ez az egyik létező legnagyobb hazugság. A nő mindenkinek tetszeni akar – egyrészt nem akar beégni a hasonlóan elmebeteg konkurens nőtársak előtt, másrészt valójában szereti céltáblának előadni magát, egyfajta szűzkurva (vagy igazi) viselkedés jelleggel, mert bármennyire is érik esetleges atrocitások bunkó férfiaktól, semmi más értelme nincs az életének, hogy mindig ő legyen a legszebb, őt bámulják stb. Teljes mértékben lényegtelen számára, hogy partnere mit gondol, csakis az adja meg az önbizalmát, ha látszólag mindent megtett azért, hogy mások szépnek lássák, tehát kikencézte és kinyalta magát. Természetesen azért a bénasága és a határozatlansága még ide is kihathat, amikor még abban is képes egy férfitól tanácsot kérni, hogy mit vegyen fel – még jó, hogy a seggét ki tudja törölni egyedül – bár ez is inkább ürügy a szokásos nyavajgásra, ami a nőnél szintén egy élvezeti forrás – az okokat nem kell itt már részletezni talán!
Egy nő számára azok a fogalmak, mint hűség, őszinteség, becsület, semmit sem érnek – csak ezt állítja. Ezért nem is érdemlik meg azt, hogy korrekten bánjanak velük. Bármit félredobnak csak azért, hogy a szaros kis fóbiájuk – önértékelési zavar ugye – által előidézett roham segítségével kétségbeesetten próbálják bizonyítani felsőbbrenduségüket valaki felett, de ezzel valójában csak pszihés zavaraikat mutatják.
Az álarc mögötti valóságos egoizmus már az elején elkezdődik, a „fuss még egypár kört” játékkel, mintha a férfi nem adná magát a dolgokhoz – és folytatódik mindabban, amit a nő a szeretete bizonyítékaként hoz fel, miközben valójában saját szórakozását szolgálta. Persze mindenki egoista, csakhogy a férfi a saját dolgaira egoista, nem másra, nem terheli a hülyeségeit a nőre és nem várja el, hogy mindent a nő intézzen. Nem mindegy hogy mondjuk valaki „egoista”, mert nem mondd le valamirol egy nőért, vagy egy nő egoista, mert elvárja, hogy mondjon le róla.
Ne szenvedjetek feleslegesen! Egy nő sosem fog lemondani a fóbiáiról és az az által kiváltott undorító viselkedésről miattatok. Csak dobálózik azzal, hogy ő tudja, mit jelent szeretni másokat, de mivel mérhetetlenül egoista, számára ez azt jelenti, hogy kompromisszumokat csak másoknak kell kötni és még az idióta képzelt problémáiról sem képes lemondani. Ezért előbb-utóbb azt kapja csak, amit megérdemel és talán élete végéig észre sem veszi!