Online egyén és közösség az iwiw hálójában.
Tartalom:
1. Áttekintés
1.1 Mi is az az iwiw, mire jó vannak-e máshol hasonló oldalak?
1.2. Hogyan jöhetett létre és mi a társadalmi háttere?
1.3. Elhelyezése a kommunikációs technológiák terén és sikerének kulcsa
2. Az egyén jellemzői
2.1. Online személyiség
2.2. Online viselkedés
2.3. Egyént érő hatások
3. Egoizmus és altruizmus jelenléte
3.1. Egoizmus
3.2. Altruizmus
4.A közösség jellemzői
4.1. Online közösség-e az iwiw?
4.2. Többszörösen zárt közösség
4.3. Etikett, netikett
5. Jövő

Jelen munkámmal az online viselkedés bemutatását célzom meg, illetve azon belül is szűkítve az iwiw vonzásában lévő tényezőkre. Külön hangsúlyt kívánok fektetni ezek jogi, szociológiai és pszihológiai vonatkozásaira. Mivel már azon az állításon is megoszlanak a vélemények, hogy az iwiw, valóban online közösség-e, már az alapvetésben, illetve a cím létjogosultságában is megütközhetnek a vélemények, így hamar kénytelen voltam állást foglalni, azonban hiszem, hogy az itt leírt tartalom, mindenkinek elegendő bizonyítékként fog szolgálni.

1. Áttekintés
1.1. Mi is az az iwiw, mire jó vannak-e máshol hasonló oldalak?
„Hazánkban jelenleg a legnagyobb közösségi oldal az iWiW: http://iwiw.hu, amelyet Várady Zsolt indított útjára 2002. április 14-én az angol „who is who” szavak kezdőbetűinek összevonásából WiW néven. A téma köré szerveződő online közösségektől eltérően az iWiW a már meglévő baráti, illetve laza ismerősi kapcsolatok ápolását segíti elő, amelyeket akár egyéni gazdasági célokra is fel lehet használni. A rendszer gondoskodik a megszokott online kommunikációs formákról: egyéni és csoportos üzenetküldés, fórum. A kezdeti siker olyan elsöprő volt, hogy az eredetileg 700 főre tervezett technológiával induló rendszernek jelenleg több mint 500 ezer eredeti nevű regisztrált felhasználója van, közöttük mintegy 15 millió feltárt kapcsolattal. Az új változatban a tizenhat nyelvű elérhetőség mellett legalább olyan fontos újítás a városok szerinti szerveződés, amely lehetővé teszi, hogy az új WiW a lokális közösség globális hálózata legyen. Hogy teljes legyen az online jelenlét, az iWiW-ről olvashatunk a Wikipediában.
A legtöbb, mintegy 40 millió résztvevőt regisztráló hálózat az iWiW-hez hasonlóan a meghívásos rendszerű, döntően baráti alapon szerveződő, 12 nyelven elérhető, 2004 januárjában elindult észak-amerikai eredetű Orkut (http://orkut.com), melyet a Google üzemeltet. Az Orkut felhasználóinak jelenleg 75%-a brazil. Az internetes társasági hálózatokkal és az ezeket működtető szoftverekkel foglalkozó http://socialsoftware.weblogsinc.com/sns-meta-list/ jelenleg 380 ilyen weboldalt tart számon.”1

1.2. Hogyan jöhetett létre és mi a társadalmi háttere?

Mint arra Don Tapscott rámutatott, az internet és internetes tevékenységek összhangban vannak azzal a jelenséggel, ahogy a „háború utáni nemzedék” a televízióhoz, mint médiumhoz viszonyult. Akkoriban is kétélű fegyver volt az új eszköz, amely egyfelől negatív hatását mutatta a silány minőségű sorozatokkal, de másfelől segített előidézni polgári jogi mozgalmakat, mint a vietnami háború elleni demonstrációk vagy a híres egyenjogúság iránti követelések, amelyeket a latin-amerikai bevándorlók követeltek. Természetesen nem kizárólag a televízió idézte elő ezeket a történéseket, de megerősítette őket, azzal, hogy –ha hamisan is- hírt adott róluk. Ennek következtében az érzelmek felerősödtek, a düh vagy sajnálat és ezzel útjára indultak a mozgalmak. És nemcsak a politikai életet reformálta meg: újraértelmezte a piackutatást, gazdaságot, a szórakozást és a kultúrát is.
Napjaink generációja („internetgeneráció, akik 1999-ben voltak 2 – 22 évesek”)2 járatos ezekben a régimódi médiumokban, azonban ódivatúnak tartja őket, mivel zsákutcában halad. A ma embere igényli azt, hogy interaktív legyen az általa igénybevett eszköz. Ezt észlelvén a gyártók, már kitalálták a teletextet, a beépített videót, hogy a fogyasztók szabadságát növeljék, azonban ez még mindig kevés az internethez képest.
Az internetgeneráció képviselője felhasználó akar lenni és nem használó. A sugárzást nehézkesnek tartja, szabadságérzete csökken, kölcsönhatást igényel. A világháló használatával a világ olyan szintre lekicsinyíthető, olyan magasságokba és mélységekbe repíti a felhasználót, amilyet azelőtt senki elképzelni sem tudott (hát még szüleik és nagyszüleik). Ezzel a hatással függhet össze az is, hogy az aktív, reáliában folytatott élet áttolódhat részben a virtuálisba, ahol más jellegű kapcsolatok alakulhatnak ki ismerős és ismeretlen emberek között egyaránt. Más típusú kommunikáció, már az is, ha a szomszédban lévő barátunkkal beszélgetünk internetes csevegőszobákban, mintha átmennénk hozzá egy kávéra és ott beszélgetnénk. Miért? Mert a kommunikáció folyamata és jellemzői megváltoznak, melyről azonban majd egy későbbi fejezetben foglalkozok.
És innen nyernek létjogosultságot a virtuális (online) közösségek. Howard Rheingold definíciója szerint „olyan társadalmi gyülekezetek, amik az interneten tűnnek fel, ha ehhez elég ember a megfelelő emberi érzésekkel nyílt megbeszélést folytat, és személyes kapcsolatok hálóját alkotja a kibertérben.”3
A meghatározásból kitűnik, hogy akárki, akármilyen kapcsolatban a kibertérben kommunikál, virtuális közösség részévé alakul. Az iwiw, mint online közösség, tehát így nyer értelmet és célt, pedig látszólag felesleges „telefonkönyvnek” tűnhet.

1.3. Elhelyezése a kommunikációs technológiák terén és sikerének kulcsa

Az online kommunikációban megkülönböztetünk, szinkron és aszinkron kommunikációt. Aszinkron technológiáknál nem szükséges a kommunikáló feleknek egy időben jelen lenniük, ellentétben a szinkronnnál, mert itt a párbeszédek gyors és rövid közleményekből állnak. Ez utóbbi csoporthoz tartoznak a chat, instant messaging (AOL, MSN, YAHOO), az előtte álló fogalom pedig, az e-mail, listserver, üzenőfal, a UseNet, a wiki, és a blog ketegóriáit meríti ki.
Az iwiw, mint azt már a fenti felsorolásból láthatjuk, tehát többszörösen aszinkron kommunikációs formákkal operál, hiszen van mód e-mail küldésre, amely a legkorábbi, és ma is a leggyakrabban használt kommunikációs eszköz az interneten. Az ARPANET projektnél dolgozó Ray Tomlinson talált fel 1971-ben. 1975-ben vált lehetővé először az adott időben egyszerre több embernek szóló üzenetküldés.
Van mód továbbá üzenőfalra írni, ami a hagyományos üzenőfalak elektronikus metaforái, ahol az emberek üzeneteket helyeznek el, de különböző időkben tekintik meg őket. Az üzeneteket tematikusan összekapcsolják. Az első üzenet van legfelül, a válaszok érkezésük időrendjében alatta találhatók.4
És végül léteznek fórumok is, melyek érdeklődési kör alapján szerveződnek, a listserver utóda, csak nem leveleket oszt szét, hanem quasi üzenőfal módjára funkcionál, mégis egy zártabb közösség, mint azt majd látni fogjuk.
Sikerességét talán Jennifer Preece modellje alapján tudom szemléltetni, aminek pontjai vonatkozásában, mindnek eleget tesz.
• „Minimális tömeg (critical mass). A közösség fenntartásához minimálisan szükséges aktív tagok száma. Ezt az elvet az interaktív média kapcsán alkalmazta Markus 1987-ben. Ugyanakkor a minimális tömeg elég megfoghatatlan, és nehezen határozható meg konkrét számban. Inkább olyan változónak tekinthető, amely a közösség típusától függ, és elengedhetetlen a közösség fenntartásához.
• A részvétel szintje azért fontos, mert ha a közösségnek sok tagja van, de csak néhányan aktívak a vitákban, akkor ez hibának számít a tagok megnyerése szempontjából. Ennélfogva a siker záloga a leselkedés csökkentése, új tagok bevonása a vitákba, valamint az interakciók elősegítése. Ugyanakkor a túl sok interakció káoszhoz vezethet a közösség tagjainak létszámától függően. Minél nagyobb a közösség, annál kevésbé vehető észre a leselkedés.
• A kölcsönösség szintje Rheinhold szerint kulcsfontosságú jellemző, mert ha egy tag gyakran kap segítséget anélkül, hogy valaha is viszonozná azt, komolyan veszélyeztetheti a közösség életképességét.
• A közösségi jelenlét támogatása a sikeres online közösség lényeges tényezője. Az online közösségi jelenlét az elérhetőség, az ismertség és a felelősség érzetét adhatja, ami a társas interakciók három alappillére. A megjelenítés mutatja a csoport hozzáállását, és összehozza azokat a személyeket, akiknek fontos a közösség. Az identitás alapvető építőeleme a közösségi jelenlétnek, és összehangolja az emberek interakcióit. Az egyén hovatartozásának ismerete minden kapcsolatban elengedhetetlen”5

2. Az egyén jellemzői
2.1. Online személyiség

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kibertérben, az emberek egyéni viselkedése megváltozik, mely új személyiségképet kölcsönöz nekik. Sőt esetenként akár párhuzamosan kilenc személyiséget is kialakíthatunk, vagy akármennyit, ennek tulajdonképpen csak a személyes IQ szab határt. Annál is inkább könnyebb szerepet játszani, mert gyorsabban skatulyáznak az egyének be más egyéneket, bizonyos kategóriákba, mint a való életben. Ennek a kategorizálásnak van tőlünk függő és tőlünk teljesen független összetevői. Ez utóbbi között a nem, kor, foglalkozás, mailcím, becenév, előbbinél a hiúság, a névtelenség lehetőségei és az identitások váltogatásai a jellemzőek.
Az iwiw területén a személyiségünk viszonylag jól látható, ezért az identitásváltások némiképp akadályba ütközhetnek. Egy, maximum két személyiséget tarthatunk fenn (az adatlap zárt rendszere miatt), de annyiban hasonul, hogy a reáliában létező személyiségünk teljesen eltérhet ettől.
A mailcím azonban itt is releváns, habár kevésbé, mint mondjuk egy levelezőlistán. Nyilvánvalóan kevésbé fogunk/akarunk politikai vitába bonyolódni egy nagymagyar@magyarnet.hu című emberrel, mint mondjuk egy professor@gmail.com – mal. Ezért érdemes alaposan meggondolni, mit választunk magunknak e téren, mert hamar elítélő kritikák járhatják körül ismerősi köreinket, anélkül, hogy egy szót is szólnánk. De ez még a kisebbik baj: Esetleg a család, rokonok, de más téren a munkáltatók is megrökönyödhetnek, melynek eredményeképp szociális avagy pénzügyi hátrányokat szenvedhetünk. Gondoljunk csak bele, mennyire veszi komolyan a felvételiző kollegát egy multinacionális vállalat, ha iwiwes adatlapját átböngészve, keménycsávó@freemail.hu-t talál az adott helyen. Utána pedig személyes megbeszélésnél magyarázkodhat a pályázó, ami kínos tud lenni.
Ennél is fontosabb ismertetőjel a becenév, amire vonatkozó szabályok és megfigyelések a maicímmel megegyeznek, illetve az önjellemzés, amely leginkább az internet generálta hiúság jegyében fogalmazódik meg általában. Az internet generálta hiúságnak rövid múltjának ellenére is komoly szakirodalma van. Ezek mindegyike arról szól, hogy hatalmas méreteket ölt a magánhonlapok, gyermekhonlapok és egyéb igazából csak önmagukért, illetve készítőikért létező lapok. Ezeknek létrehozása, bonyolultságuk miatt, azonban csak a hozzáértők számára volt elérhető. Ezt a tért töltötte be az iwiw. A fenti lapok jellemző tulajdonságai, mint fényképek, bemutatkozás, kapcsolatfelvételi lehetőség, mind megtalálható egy iwiwes adatlapon is, tehát nyilvánvalóan ez is a sikerének egyik kulcsa. Rengeteg módon lehet ezeket kitölteni, ki-ki személyiségéhez legközelebb vagy esetenként legtávolabb álló jellemzőkkel. Az emberek a hiúság mellett bátrabbak is lesznek, hiszen személyes adatlapjukra bármit leírhatnak akár magukról, akár másról, a reáliában várható retorziók nélkül. Mindig ott a kilépés és törlés gomb, mindig ott a kiút, a szégyentől való megmenekülés. Vegyük például, hogy összekülönbözünk egy politikai vitában emberekkel. És kiírjuk, hogy ez és ez az ember ilyen meg olyan, a legcifrább jelzőkkel. Való életben ezért legalább egy pofont kapnánk, de mivel itt ennek a lehetősége kizárt, nyugodtan megtehetjük. És sok esetben meg is tesszük. Persze a lehetőség a másik félnél is megvan, amiből az átlagosnál hevesebb viták alakulhatnak ki, ennek okaira, majd később térnék ki, a viselkedés fejezet, agresszió részében.
A névtelenség, mint online személyiség alakítója, szintén előtérbe kerülhet, ahogy azt Patricia Wallace-nál olvashatjuk. Miért is? Igaz, hogy képeket töltünk fel magunkról, megadjuk a nevünket, azonban ezt nem muszáj. Pontosabban mondva, egyre több embert látunk M. Szandi vagy P. Feri és egyéb hasonló néven feljelentkezni. Ennek a névtelenség generálásnak –kutatásaim szerint- több oka van:
• Negatív exhibicionizmus: Ha valamiről kevesebbet tudunk, jobban érdekel. Ezek a személyek általában megadják a legtöbb adatukat, de nevüket nem. Jellemző rájuk, hogy rengeteg képet töltenek föl, próbálnak vágyat kelteni velük és cinikusak.
• Bátorságnövelés: Mint említettem, a kibertéri tetteinkért a retorzió elmarad, azonban a való életben akármikor szembejöhet velünk a megsértett személy és az ettől való félelem a mérvadó. Náluk pont fordítva működik, képet nem raknak fel, s általában nevet igen, egyes esetekben azonban ők is álnév/rövidített név mögé bújhatnak és bátrabban konfrontálódnak a rendszer fórumain.
• Cinizmus, félelem a megfigyeléstől: Ők azok a felhasználók, akiket nem érdekel az iwiw. Nincs bennük hiúság vagy nem szeretnek részt venni közösségekben. Általában arra hivatkoznak, hogy egyik ismerősük miatt regisztráltak, a valóságban azonban ők, mint megfigyelők vesznek részt a rendszerben.
A másik águk aktívan politizáló réteg, féltik az adataikat, nem is vesznek részt a közösségben, még megfigyelőként se, csak nevükkel képviseltetik magukat.
Összefoglalva, hogy miért jó a felhasználóknak, hogy így viselkednek? Neves pszihológusok szerint, az egyének kísérleteznek az én megtalálásával. S.L. Archer elmélete szerint, folyamatosan megkérdőjelezzük önmagunk értékeit, életünket, majd kialakítjuk újra, átgondolva. Ezt egy bizonyos MMMM ciklusként írja le, mely a moratórium / megvalósítás / moratórium / megvalósítás szavakból ered. Életünk moratóriumi ciklusában önbizalomhiánnyal szenvedünk és bizonytalanok vagyunk afelől kik vagyunk, és mit kezdjünk az életünkkel. Aztán kipróbálunk pár dolgot, újra megteremtjük az identitásunkat, egy szilárdabb, mélyebb én érzéssel. Azonban ezek lassú folyamatok, félünk a következményektől. Nem nehéz elképzelni, mekkora megrökönyödést keltene az ismerőseink körében, ha az egyik nap még csupaszív barátunk, a másikra fekete ruhában és cinikus szövegekkel képviseltetné magát a társaságban. Az iwiwien viszont nincs következmény. Ha valahogy viselkedünk, a következménye annak elhanyagolható lesz. Kikapcsolhatjuk a számítógépet, letilthatunk másokat magunkról, akár saját profilunkat is törölhetjük, de végső esetben ráfoghatjuk az öcsénkre is, hogy biztos ő kontárkodott bele az adatlapunkba, kedvenc fórumainkba.

2.2. Online viselkedés

A legszembetűnőbb jelenség, amit a kibertéri barangolásaink folyamán észlelhetünk, az egyének viselkedésének gátlástalan, agresszióba hajló megélénkülése. Mások vagyunk, mint fentebb tárgyaltam. „Ki száz alakban százszor volt szabad / S minden arcához öltött más mezet,” Így fogalmaz Ady a Száz hűségű hűség című művében, bár a téma teljesen más, azonban az online viselkedés leírására a legtalálóbb lehet. Máshogy alkalmazkodunk minden kibertéri közegben, így az iwiwen is. Alapjában véve csoport, avagy közösségi jellegéből adódóan nem a legagresszívabb formánkat mutatjuk, de virtuális jellege miatt egy kicsit mégis ingerültebben állunk az emberekhez.
Volt egy műsor az autóvezetés és ingerültség kapcsolatáról, melyben a konklúzió azt sugallta, hogy aki dudál, agresszív a vezetésben, az azért teszi ezt, mert nem látja az emberek gesztusait, hogy a másik autóban is érző lények ülnek, csak az ellenséges, bosszantó világot. Ezek az emberek például tömött utcán nyugodtan tudtak mozogni, mert az esetleges ütközéseket egy mosollyal, vagy bocsánatkéréssel enyhítették. Valami hasonló történik az interneten is. Bár az adatlapon, az iwiwen ott vannak az arcok, azonban egy fórumon kialakuló vitában, ez vajmi keveset segít. Szinte kizárólag a szakirodalomban ASCII betűk kombinációjaként emlegetett smiley-kra hagyatkozhatunk. Ezek hangulatjelek, a mimika pótlására jöttek létre. „Az arckifejezések, a testbeszéd, a fizikai környezet és más, szövegre vonatkozó információ hiányában az internetgenerációnak újításokat kellett bevezetni az ASCII-billentyűzet keretein belül. Ennek eredményeképp új írásrendszer jelent meg, új betűkombinációkkal, új rövidítésekkel, új betűszavakkal és szóösszetételekkel, amelyek szövegre vonatkozó információkká álnak össze és a kommunikáció érzelmeit és elmésségét szolgálják.”6 Azonban a tapasztalatok szerint, ez a legkevésbé sem elegendő a súrlódások elkerülésére. Hiába a képek, hiába a smiley, sok gyalázkodó hangvételű levelet kaphatunk, ha olyan dolgokat írunk fel magunkról, amely megoszthatja a véleményeket. Ennek okai a fent tárgyalt névtelenség, fizikai távolság, a következmények elmaradása.
Másik fontos jellemző, mind az internetes világban, mid az iwiwen, a szexualitás erősödő jelenléte. Mivel lehetetlen kivédeni azt, hogy a nemünket elrejtsük, gyorsan megkapjuk az első sztereotípiákat: Máshogy állnak a felhasználok egymáshoz ugyanis, a nemüket ismervén. Mivel itt még képekkel is alátámaszt(hat)juk és bizonyíthatjuk, hogy kik vagyunk, hatalmas teret kap a szexualitás, melynek alakítása részint a mi felelősségünk. Többségében női felhasználóknál találkozhatunk azzal, hogy rengeteg és szexuális vágyat kelteni szándékozó képet töltenek fel, melynek gyökere a hálón felerősödő egoizmus. Természetesen férfiak is rendelkezhetnek a fenti tulajdonságokkal megáldott adatlappal, azonban kevésbé jellemző. A másik fontos kritérium az erotikus tartalmú vagy sokat sejtető üzenet, önbemutatás, végül a felhasználók „sportszerű” ismerősként való gyűjtése. Ezek mind-mind az önmagasztalás eszközei, mely az online személyiséget hivatottak sikerre vinni, több-kevesebb sikerrel. Már kialakult egyfajta cinikus védekezési mechanizmus, tudat, a közösségben, mely inkább agressziót szül és fenyegető leveleket.
Az iwiw biztosít felhasználóinak fórumozási lehetőséget, s bár nem társkereső oldalról van szó, mégis benn rejlik az esetleges szerelem kialakulásának reménye is. Vannak kifejezetten társkeresésre alkalmas fórumok, melyen a felhasználók megismerhetik egymást, majd az adott belső rendszer levelezőprogramját használva felvehetik a kapcsolatot, netán az adatlapon megadott messenger címet elolvasva kommunikálhatnak tovább. A kiberszex nem jellemző azonban, részint a nyilvánosság illetve közösségi jellege miatt.
Másrészről az online viselkedés átcsaphat más területekre, ha a szexualitás, gátlástalanság, agresszió keveredik. A következmény elmaradása, a felgyülemlő düh, vagy túlzott szexuális vágy, az új terület az egyén kibontakozására, rossz irányba is eltolódhat. Innen jutunk el következő témánkig, az egyént érő hatásokig, azon belül, a zaklatásig.

2.3. Egyént érő hatások

A magyar büntető törvénykönyvben 2008. január. 1-ei hatállyal lépett életbe a zaklatás kidolgozott fogalma. Miszerint:

176/A. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját félelemkeltés céljából személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(3) Aki a zaklatást
a) volt házastársa vagy volt élettársa,
b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy
sérelmére követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az internet kezdettől fogva a zaklatásra alkalmas terep volt. A jogi szabályozás eleddig nem volt elérhető, de innentől már büntethető ez a magatartásforma. Az iwiw néhány garanciával rendelkezik ugyan a nyugalom megőrzésére, például: felhasználót ki lehet zárni, kapcsolatot törölni, azonban ez nyilván nem elegendő.
A jogi szabályozás és garanciák együttesen még ha elegendők is lennének a megfékezésére az internetes ámokfutásnak, két tényező miatt is veszt hatásfokából az együttműködésük. Mégpedig, a bírói gyakorlat még nincs kialakulva az ilyen ügyekre és félő, hogy hasztalan és alkalmazhatatlan lesz a szakasz, másrészről pedig az iwiw egyre inkább nemzetközibb lesz, így az országok büntetőhatásköre összeütközhet. Innentől lesz fontos egy nemzetközi precedens ismertetése:

„Az Egyesült Államokban az 1. alkotmánykiegészítés a polgároknak jelentős szabadságot biztosít abban, hogy mit mondhatnak, írhatnak vagy ábrázolhatnak, ám ez a szabadság nem korlátlan. Ezzel kapcsolatban a szövetségi törvény kimondja, hogy „Az, aki államok közti vagy nemzetközi érintkezés során mást emberrablás vagy testi sértés kilátásba helyezésével fenyeget, bírsággal vagy öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtandó”. Más szóval bizonyos közlések nem élvezik az 1. alkotmánykiegészítés által nyújtott védelmet. Némely bíróság mindamellett kölcsönösen óvatosan kezeli a vádakat. Az Egyesült Államok kontra B.F. Jones-ügy ítélete így szól: „A törvénynek nem célja, hogy megbüntesse az összes be nem vallott fenyegetést, amelyről feltételezhető, hogy félelemkeltésre alkalmas. Komoly
veszélye van ugyanis annak, hogy a nem közvetlen fenyegetés mértékét eltúlozzák”

(Mint láthatjuk a nemzetközi példák sem a jó irányba mutatnak. Ezért lenne fontos több garanciát beépíteni az iwiw rendszerébe. Természetesen a levélfeladó kizárása hatékony lehet, de sajnos máshogy is eléreti áldozatát a zaklató. Végső esetben személyesen keresheti. Szerencsésebb az, ha valaki törli magát, ám így érdekei hatványozottan sérülnek. A zaklató túlvédett helyzetben van, ugyanis itt felmerül a dilemma. Szólásszabadságot értékeljük e többre vagy a zaklatott védelmét? Lássuk Amerikában mi a további gyakorlat szólásszabadság kontra veszélyesség terén.)

„Jake Baker a Michigan Egyetem diákja az alt.sex.stories …. Hírcsoportba elküldött
írásában érzékletesen beszámol egy lány … megkínzásáról, megerőszakolásáról és meggyilkolásáról. Az egyetem tisztviselői tudomást szereztek az esetről és felfüggesztették, majd rendőrségi eljárást kezdeményeztek Baker ellen.
Az ügyészség nyomozást indított az ügyben, s ennek során Baker és egy Arthur Gondának nevezett kanadai férfi között folyó levelezésre bukkant. A tucatnyi e-mailből kitűnt, hogy szerzőiket foglalkoztatja az emberkínzás és valami erőszakos akcióra készülnek, ami nem látszott holmi online képzelgésnek. Végül a szövetségi nyomozók úgy döntöttek a magánlevelek tartalma miatt emelnek vádat Baker ellen, nem a nyilvános Usenet küldemények miatt. Az ügyész, hogy megkísérelje bemutatni a valódi fenyegetést, amint azt a törvények előírják, példákat idézett a levélből. …
Végül a területi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a feltárt bizonyítékok alapján nem történt valódi fenyegetés, és megszüntette az eljárást. Az egyik bíró megjegyezte, hogy Baker levele nem több „durva és ízléstelen leírásnál” és megrótta a szövetségi ügyészt a vádemelés miatt. „nem vagyok biztos benne, hogy a célok jóhiszeműsége egyenlő a jogilag helyes eljárással, vagy akár a helyes ítélkezés gyakorlatával.”7

A fenti példából tökéletesen kitűnik, hogy az agresszió tombolásának megfékezése az interneten, a nemzetközi gyakorlatban sincs az első helyen. A szakirodalom éppen ezért a vadnyugathoz hasonlítja a kiberteret, ahol nincs kidolgozott szabályrendszer, csak körvonalazódó szokások, így a nők számára elég barátságtalan és veszélyes terep. Gondoljunk csak bele, pont az iwiw-nél az esetenként rengeteg megadott információ az adatlapján a zaklatott személyt, tökéletesen sebezhetővé teszi, akár átcsaphat a fenyegetés a való életbe is. Ennek elkerülése azonban gyakorlatilag lehetetlen bármilyen jogi eszközzel. Miért is? Adott zaklatót, aki a való életben követ el bűncselekményt, elítélhetik, büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedést foganatosíthatnak. Azonban az online zaklató gyakorlatilag nem érhető utol, hackeri trükkökkel elbújhat az igazságszolgáltatás keze elől. Érdemes adatainkat fokozott figyelemmel és átgondoltan kiadni.
A másik bosszantó dolog, mely részint hasznos is lehet, de az átlag felhasználót inkább idegesíti, a reklámlevelek (a továbbiakban: spam), az apróhirdetések, reklámcsíkok (a továbbiakban: banner), egyszóval kereskedelem az iwiwen.
Mivel az idők folyamán a rendszer komoly üzleti vállalkozássá nőtte ki magát, a kisvállalkozók, fekete- és szürkepiac is jelentkezik a jussáért. Az ő jellemző hirdetési felületük az apró és a spam. Az aprót bárki ingyen feladhatja a rendszerbe, amely segítségével terméket adhat el, szolgáltatásait reklámozhatja, munkát kereshet. A rendszer a kezelőfelület oldalán, rotálva jeleníti meg ezeket a hirdetéseket, véletlenszerű jelleggel. Csak egy példa:

A másik egyszerű és olcsó reklámozási lehetőség, mint említettem a spam. Ez gyakorlatilag levélszemét, jellemző rá, hogy ismeretlen felhasználótól kapjuk barátságos hangvételben írva, mintha régi ismerősök lennénk. A tatalmát tekintve szolgáltatások és áruk reklámozására szolgál, a küldő pár napon belül törli magát a rendszerből, leggyakrabban azért,mert személye fiktív.

A reklámcsíkok már teljes mértékben a fehérgazdaság kiszolgálója, melyet a nagyobb cégek vesznek meg, bizonyos időtartamra. Sokszor lehet olyanokat hallani, hogy figyelőszoftverek segítségével a felhasználók elé a kedvenc témáival kapcsolatos reklámokat vetítenek kizárólag. Ez az iwiwen nem lehetséges, hiszen kötött ára van minden reklámnak és azt kizárólag egyféle cég bérelheti ki. Ezért is jelent nagyobb reklámértéket az aprónál, mert minden gépen ugyanazt lehet látni az adott időben a bannerokon.
Egyént érő hatás szerintem a függőség is. Hiszen a függő nem feltétlenül öntudatosan cselekszik, csak inkább történnek vele az események. A szakirodalomban komoly vita folyik arról, hogy az interneten alakulhat e ki függőség, bár azt mindenki elismeri, hogy a hálón töltött órák elszaporodása a való életben visszaüthet a kötelességek elmulasztása formájában, de a terminus technicus ügyében viták folynak. Szerintem azonban a hálófüggésnek sok fajtája van. Nem magától a szörföléstől függhet a személy, hanem annak egy szolgáltatásától, teszem azt egy online játéktól, egy fórumtól, egy online közösségtől. S, mint online közösségtől való függés egy fajtája, az iwiw-függőség.
A szakirodalomban újonc betegségnek tekintik ezt a jelenséget. Megfigyelték, hogy a függők nagy része egy évnél kevesebb ideje rendelkezik internet kapcsolattal, míg a nem-függők nagy része már veterán, akiknek régóta megadatik a szörfölés lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a személyek már rögtön online napjaik elején válnak függővé. Egy másik értelmezés szerint azonban a függőség csak ideiglenes betegség egyesek számára, melyből az újoncok nagy része felépül.
További, harmadik értelmezés szerint a felhasználók fel tudják mérni, hogy túlzott internethasználat hibájába estek, majd megbirkóznak vele és normalizálják. Azonban ez is olyan, mint a többi függőség: más a foka, ha az ember kiegyensúlyozott életet él, jó párkapcsolatban és más, ha szakítás után van.

„Idézet egy saját magát függőnek tituláló egyetemista lány wiw-ről alkotott véleményéből:
Amikor két éve meghívtak a wiw-re, nem értékeltem túl nagyra a rendszert. Nem régen átszervezték, kibővítették a szolgáltatásokat és sokkal interaktívabb lett. Megugrott a regisztráltak száma, és napról napra nőtt az ismerősi köröm. Nem tudom, mi a vonzereje a dolognak, de több ember is mondta, hogy teljesen függő lett. Nem hiába. Szinte óránként kapom én is az e-mailes jelentéseket, hogy XY ismerősnek jelölt, ez vagy az üzenetet küldött nekem. Ami viszont a rendszer legnagyobb előnye, hogy elveszettnek hitt, vagy talán már el is feledett barátok találják meg egymást itt, a feltöltött fotók, adatlapok alapján. Csak néhány példa, amik azt mutatják, a legsikeresebb „barátkereső” rendszer áll előttünk. Az alábbi e-maileket olyanoktól kaptam, akiket 10 éven belül nem láttam, de a wiw létezése óta már találkozgatunk is.” 9

Ez a fajta függés, azonban nem feltétlenül gond. Hiszen a függés fogalma, egy anyag folyamatos, kényszeres és káros hatású használata, melynek megszüntetése elvonási tünetekkel jár. Azonban nem bizonyítható a káros és kényszeres hatás: Nyilvánvalóan ügyes érveléssel bármit valószínűsíthetünk, azonban az analógia módszerét használva –Don Tapscott nyomán- rájöhetünk, hogy a könyvolvasás sem más kategória. Erről pedig sokkal pozitívabb hangnemben nyilatkozik a közvélemény, például még sosem hallhattunk szülőket arról panaszkodni, hogy a gyerek sokat olvas, inkább pozitív köntösben „könyvmolyként emlegetik”, vagy azt mondják rá, hogy „falja a könyveket”. Abban azonban igazuk van a szülőknek -mivel az internetfüggők legnagyobb része gyermek- hogy az ő felelősségük az egyensúlyt megtalálni a való élet és a virtuális lét között számukra.

3. Egoizmus és altruizmus jelenléte

3.1. Egoizmus

Már volt róla szó, hogy a kibertér egyfajta szárnypróbálgatásra ad lehetőséget (MMMM-ciklus), megnő az agresszió, a gátlástalanság, a másik legyőzésének igénye, önmagunk igazolása és fényezése. Ez azonban nem kizárólag a névtelenség, a következmény elmaradása, a fizikai távolság és könnyű felelősséghárítás lehetősége miatt van –bár legnagyobb hányadban igen-, hanem a figyelem könnyű bevonzása miatt is. A figyelem olyan portéka, amit manapság nehezen kap meg az ember, ha nincs kellőképpen erős karizmával megáldva, azonban mindenkinek nagy igénye van rá. A figyelem jutalom, melyet nagyon egyszerűen elérhetünk az iwiwen. Elég csak felírni az adatlapunkra valami durvát, de még jobb, ha elkezdünk személyeskedni esetleg kötekedni egy fórum látogatóival, mivel ott nagyobb nyilvánosságot kaphatunk. Ez a viselkedés hasonlít arra, mint mikor a kisfiú óvodában meghúzza a kislány haját, mert tetszik neki és a negatív élmény is jobb a semmibevételnél. Vagy ugyanez igaz a gyermeki rosszalkodás vonatkozásában, hiszen csak a szülők, tanárok figyelmét kívánja a gyermek. Az iwiw használók, kötekedők is inkább viselik el a sértést, mint a válasz nélkül hagyást. Éppen emiatt a legjobb fegyver ellenük pont ez lehet vagy a kitiltás/kizárás. Azonban egyesek dicsekedhetnek azzal, hogy őket hány személy/fórum zárta már ki, és az operátorok is inkább a szólásszabadság hívei, tehát ez kétélű fegyver.
A figyelem, jutalom megszerzéséért az egyén mindenre képes, hogy simogassa az egoját, néha az a legjobb, ha megadjuk nekik.

3.2. Altruizmus

Érdekes jelenség, hogy a hálón igaz felerősödik az agresszió, gátlástalanság, de ugyanígy az önzetlenség és segítőkészség is. A médiából azonban ez kevésbé hallatszik ki, hiszen több profitot termelhet a szenzációként leadott gyermekpornó-fogás, fenyegetések, mint az összefogás és jóság hírüladása. A színfalak mögé kukkantva, azonban megláthatjuk, hogy tényleg létezik a segítségnyújtás az interneten, sőt komoly hagyományokkal rendelkezik: Emberek tízezrei működtetnek kiszolgáló számítógépet serverként, segítséget nyújtanak a kezdőknek, vagy másoknak technikai kérdésekben, esetleg moderátorként működnek egy-egy fórumon, csevegőszobában. Ezek kis dolgok, azonban ebből lehet építkezni nagyobb célok felé. Az iwiw rendszerén belül is adott vitafórumok tekintetében elég, ha felteszünk egy kérdést, mint például: Kecskemét fórumán megkérdezzük, hogy hol lehet enni a legjobb fagyit a településen. Biztosak lehetünk benne, hogy a levelelesládánkba hetekig fognak érkezni ismeretlen felhasználóktól tippek jó tanácsok, illetve fórumra is rengeteg ember fog válaszolni. Semmi sem indítja be jobban a segítőkészséget, mint egy jó kérdés, ezért ha félünk egy vitafórumba megnyilvánulni, ahol eddig csak megfigyelők voltunk, tegyünk fel egy kérdést és biztosan könnyebb dolgunk lesz.
A fórum segítségnyújtási lehetőségein belül maradva érdemes kitérni a megbélyegzett csoportok esélyeire. Részint a névtelenség miatt, könnyebben kérhetnek segítséget például a homoszexuálisok, down-kórosok, öngyilkos hajlamúak. Érdekes, hogy a megfigyelés szerint a férfiak nagyobb hányadban mernek itt kérni, mint a nők, pedig a veszély gyakorlatilag minimális, hiszen ezek a személyek általában az iwiw rendszerére úgysem töltenek fel képet. Fórumaikon túl újabban zárt klubbot is létrehozhatnak, aminek következtében fórumaik zártak lehetnek, tagjaikat megválogathatják, azonban elvonják maguktól a lehetőséget, hogy külsős, segítő szándékú ember is szavakkal támogathassa őket. Azonban a lehetőség adott mindkét opcióra, a segítőkész emberek száma pedig gyakorlatilag végtelen.
Hatékonyabb módszer, és általában jellegében is más segítségkérést tartalmaz, az üzenőfalra feltett felhívás. Konkrét célért szól a petíció: pénzt gyűjtenek egy műtétre vagy rendezvényre, vért egy haldokló, ritka vércsoportú embernek, állatoknak otthont, eltűnt személyt keresnek vagy akár egy megvert fiú támadóit is. Az üzenetek alján általában ott van „a másold be te is az üzenőfaladra” felszólítás, mivel így rengeteg emberhez eljuthat a kérés, azonban ezek elszaporodása az utóbbi időben hitelrontó hatást gyakorolt rájuk. Íme egy példa:

Harmadik lehetőség a körlevélben való segítségkérés. Ez lényegében a spamhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy a végére van az a felszólítás írva, hogy: „küldd tovább, hogy segíthess”. Ezt pont amiatt, hogy levélszeméthez hasonlatos, gyakorlatilag senki sem veszi komolyan. Téma szerint leginkább pedig úgy rendszerezhető, mint az üzenőfalas felhívás.
Azonban ne feledjük az internet tényleg a segítőszándék gyűjtőhelye is. Pszihoanalitikusok vitatkoznak sokat azon, hogy vajon az önzetlenség mennyiben önzőség, melyben a segítő jutalmat remél, nagyobb önértékelés, dicséret, belső jó érzés vagy feszültségének csökkenése formájában. Egyesek szerint az empatikus önzetlenség valóban létezik, azonban nem jellemző emberi tulajdonság. Sokat tudunk arról, hogy bizonyos helyzetekben miért viselkedünk önzetlenül, máskor meg kevésbé önzetlenül, és örüljünk annak, hogy a háló és az iwiw teret enged a segítőszándék kifejezésének.

4. A közösség jellemzői

4.1. Online közösség-e az iwiw?

„A wiw esetében nem (vagy nem teljesen) virtuális közösségről van szó. Az ismerősök igazi, elő (viszonylag jól beazonosítható) emberek, sokan képeket is tesznek fel magukról, tehát az is lehet, hogy valakire ráismersz, pedig azt sem tudod, hogy hívják. A wiw (és minden hasonló szolgáltatás) lényege, hogy már meglevő kapcsolatokhoz ad hozzá valamit. A másik oldala viszont az, hogy nem igazan világos, mi is az a többlet. Minden kapcsolatot egyenértékűként kezelnek: az ismerős haverja pont ugyanakkora pötty a térképemen, mint a legjobb barát. Az ismerősök hálózata nem egy önmagában létező jelenség, hanem mindig újraépül, amikor valamire használod (és csak azok vannak benne, akik adott esetben érintettek). A wiw-vel pont az a baj, hogy az ismerősök térképét úgy kezeli, mintha az egy állandó, mindentől függetlenül létező dolog lenne”. – nyilatkozta a SzocHálónak Dányi Endre, szociológus (egyébként a wiwen keresztül).
Azonban a definíció, mint online (akkoriban még virtuális) közösség, kitalálójától, Howard Rheingoldtól, így hangzik: olyan társadalmi gyülekezetek, amelyek az interneten tűnnek fel, ha ehhez elég ember a megfelelő emberi érzésekkel nyílt beszélgetést folytat, és személyes kapcsolatok hálóját alkotja a kibertérben.
Tehát ez nem zárja ki azt, hogy az iwiw klasszikus értelemben nem lehet online közösség, sőt kifejezetten utal is rá, hogy nem feltétlenül a közös érdeklődés forrasztja egybe ezeket. Az 1.3. fejezetben leírt Preece-i meghatározás is ezt erősíti, miszerint csupán az embertömeg és kommunikáció illetve szabályrendszer szükséges hozzá.
Ezek a feltételek pedig adottak az iwiw felületén is. Több dimenzióban cseveghetnek az emberek, ismerőseikkel vagy ismeretlenekkel, a beépített fórumozási lehetőség, pedig a Dányi Endre által hiányolt közös érdeklődésnek is jó táptalajt nyújt: Nem egy politikai, szabadidős, kereskedelmi, tudományos úgynevezett „topik” létezik, melyben részint ismeretlenek üzengetnek egymásnak és csak kis hányadában ismerősök.
Továbbgondolva a fórumon túli világon léteznek újabban klubok is, melyek természetesen részint ismerősi körök, azonban megjelenik az érdeklődési kör által létrehozott klub is. Csak pár példa: Győr Sharks Amerikai Futball klub, Msn klub, Coke club (kereskedelem!), IGAZ MAGYAROK klub (politika!).

4.2. Többszörösen zárt közösség

Sokat hangoztatják, hogy az iwiw egy olyan klub, klubok rendszere, amelynek bárki a tagja lehet. Ez azonban nem így van. Egyrészről adott a meghvórendszer, aminek három funkciója is van:

1. Az oldal túlterheltségének elkerülése, hiszen az erőforrások –bármennyire is professzionális üzleti vállalkozásról van szó- korlátozottan állnak rendelkezésre, így csak korlátozott számú felhasználót tud fogadni.

2. Csoportkohézió növelése, ugyanis ha egy közösség soraiba nehezebben kerül be az ember, azt jobban megbecsüli. Ez a fajta érdeklődés-fenntartás az üzemeltetőnek az érdeke, ám a felhasználókra is pozitívan hat, hiszen jobban megbecsülik egymást és a rendszert is.

3. Üzleti érdek, mivel rengeteg konkuráló közösség jött létre, felbuzdulva az iwiw sikerén (myvip, ppl). Ennek hatására a meghívóküldést is központosította az üzemeltető, így jobban tudja ellenőrizni azt.
Másrészről a már fent említett klubok és magán-fórumszobák és az ismerősi kör is differenciákat eredményez. Teljesen privát topikot ugyan nem lehet indítani az iWiW-en, azonban ha új topik indításánál, vagy később privátnak jelöljük meg, akkor nem fog látszani a topiklistában csak akkor, ha valaki az ismerősök topikjaira szűr, vagy konkrétan cím alapján keres, esetleg hivatkozás alapján ugrik oda.
A kluboknál más a helyzet, hiszen van nyitott és zárt klub is. Nyitott klubba az iWiW tagok bármikor azonnal csatlakozhatnak. „A zárt klubok kapcsán kétféle logika érvényesül a Természetes Felhasználók, illetve a Szervezet/Üzleti Felhasználók által alapított klubokban: amennyiben egy Természetes Felhasználó által alapított klubban a tulajdonos úgy dönt, hogy a klub legyen zárt, megadhat egy értéket, hogy hány, már a klub teljes jogú tagjaként részt vevő ember támogatása szükséges ahhoz, hogy a várakozó tag teljes jogú taggá váljon. Zárt klubokban a bal oldali menüben szereplő Várakozó tagok menüpontra kattintva a kis felhasználói névjegyek bal alsó sarokban megjelenő “Támogatom” ikonnal lehet leadni a tagfelvétel-támogató voksokat. Természetes Felhasználó által alapított klub tulajdonosa és moderátorai bármikor azonnal felvehetnek várakozó tagot. Szervezeti vagy Üzleti Felhasználó által alapított klubban a zártság azt jelenti, hogy csak a klub moderátorai jogosultak “beengedni” a várakozó tagokat.”9
Az ismerősi körök szerveződésének is külön rendszere van. Amikor regisztálunk, 1 ismerősünk van: aki a meghívót küldte. Új ismerősöket kereshetünk a [Kit ismerhetek?] oldalon – ez az ismerőseink ismerősei közül ajánl fel néhányat, vagy a [Keresés] oldalon. Egy felhasználó nevére vagy fényképére kattintva az adatlapjára kerülünk, ahol az “Ismerősnek jelölöm” gombbal kérhetjük, hogy igazolja vissza, hogy ismerjük egymást – ha ezt megteszi, akkor kerül az ismerőseink közé. Ha valaki minket jelöl be ismerősnek, akkor a kezdőlapodon megjelenik a névjegye, az “Ismerem” linkre kattintva igazolhatjuk őt vissza, vagy a nevére kattintva megnézhetjük az adatlapját. Rendszerüzenetet kapunk arról, ha valaki bejelölt, visszaigazolt, vagy visszautasította a jelölésünket.
Továbbá, az ismerőseinket csoportokba tudjuk rendezni. Az adatlapjuk alján kiválaszthatjuk a csoportot, és a Hozzáad gombbal rendezhetjük az ismerőst az adott csoportba. Ha több ismerőst szeretnénk egyszerre csoportba rendezni, kattintsunk az [Ismerőseim] oldal baloldali menüjében a Csoportjaim pontra, majd a megfelelő csoport mellett a Szerkesztésre. Ekkor megjelennek a csoportba tartozó ismerőseink, majd alattuk a többiek, a nevük melletti négyzetet kipipálva, majd a Mentésre kattintva tehetjük be őket a csoportba. Mint kiderült itt is többszörösen zárt közösségről van szó. Valakit bejelölünk ismerősünknek vagy bejelölnek minket, továbbá differenciálódik a rendszer aszerint, hogy valaki melyik csoportba tartozik (család, barátok, belső kör, haverok munkatársak). Továbbá fontos, hogy az üzenőfalra felírt közlendőnket csak az ismerőseink látják és vice versa.

4.3. Etikett, netikett
Természetes, hogy egy közösség nem működhet megfelelő szabályozás nélkül, főleg nem egy ilyen monumentális üzleti vállalkozás. A szabályozás kétrétű, hiszen vannak központi szabályok, amelyek a felhasználói feltételek, illetve azok, melyeket a szolgáltatásokból eredően (fórum, klub) a felhasználók hozhatnak létre. Ez utóbbit már egy fejezettel feljebb bemutattam, azonban hasznos leírni az iwiw központi szabályozását is kivonatolva.
Ön teljes mértékben felelős azért a tartalomért, amit az iWiW-en elhelyez, ideértve, de nem kizárólagosan a fényképeket, személyes adatokat, beszélgetéseket, listákat, osztályozásokat, személyes üzeneteket – és bármely tartalom- következményeit is. Az iWiW nem ellenőrzi a felhasználók által rendelkezésre bocsátott tartalmakat. Az iWiW Kft. mint közvetítő szolgáltató nem felelős a továbbított információért. Ön megértette és hozzájárul ahhoz, hogy az iWiW Kft. minden értesítés nélkül eltávolítsa az olyan anyagokat, amelyeket a kizárólagos döntési jogkörében jogellenesnek, más személyiségi jogába ütköző, tisztességtelennek, fenyegetőnek, becsületsértőnek, rágalmazónak, obszcénnek vagy egyébként kifogásolhatónak talál. Ön megértette és hozzájárul ahhoz, hogy az iWiW Kft. minden értesítés nélkül eltávolítsa az olyan anyagokat, melyek megsértik vagy megszegik bármely fél szellemi alkotáshoz fűződő jogát, szerzői és szomszédos vagy egyéb tulajdonosi jogát vagy a jelen felhasználási feltételekben foglalt rendelkezéseket.
Láthatjuk, hogy a hatályos jog és jogelvek köszönnek vissza és a közösségi együttélést segíti elő. Ez két részről jó. Jó a cégnek, hiszen kivédi a felmerülő pereket, jó a felhasználóknak, mivel jogaik csorbulásának elkerülésével (elméletben) adhatnak ki magukról adatokat.

5. Jövő
Hogy mi lesz a jövője konkrétan eme kapcsolattartó rendszernek, azt nehéz megmondani. Azonban nem egyedülálló maga a próbálkozás elég, ha csak a nemzetközi HI5-ra gondolunk. Sokan azt terjesztik, hogy veszélyes, hiszen az állam, igazságszolgáltatás, titkosszolgálatok által végzet megfigyeléseknek újabb támpontot adhat. Ezen utópisztikus gondolatok azonban inkább csak a radikális vitafórumokon lelhetők fel, igaz ugyan, hogy nem egy tárgyaláson, illetve nyomozásban vált az állami szervek mankójává. Nemrég adták le az újságok a hírt, hogy egy szállodából fizetés nélkül távozó fiatal bandát -akik ráadásul hatalmas anyagi kárt okoztak vandalizmusukkal- sikerült a z iwiw segítségével lefülelni. Azonban ez talán inkább hasznos, mint veszélyes. Erről a témáról, szabadság kontra veszélyesség- manapság komoly viták folynak.
A másik oldalról azonban azt lehet feltételezni, hogy a polgári nyilvánosság új teret nyerhet, átalakulhat az információáramlás, csökkenhet a média nevelő, propagandista szerepe. Ezek azonban csak lehetőségek. Talán az lenne a legjobb, ha maradna a rendszer az eredeti kapcsolattartó funkciójánál.