Nőgyógyásznál jártam, és meglepően megviselt. Persze minden a kedélyállapotomtól függ, így a hozzáállásom időről időre változik, és közrejátszhat ugyan, hogy tavaly voltam először, de akkor nagyon izgalmasnak találtam a vizsgálatot. Igen, szexuális értelemben volt izgalmas, sőt, izgató. Az, hogy levetkőzöm egy idegennek nevezhető férfi előtt, aki egy egyértelműen kiszolgáltatott pózban ül be a combjaim közé és fokozatosan merül bele a pinámba, kifejezetten felizgatott. Akkoriban kezdett érdekelni az ún. ‘medical fetish’, de hamar rájöttem, hogy akiket ez érdekel, mind túlságosan perverzek hozzám, nekem. Pontosabban, játszásiból nem hívnék senkit doktorbácsinak, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy adott szituációban, megfelelő hangulatban és affinitással nem bánnám, ha a doki visszaélne a helyzetével.

Egyszer, de ma nem így volt. Például ott volt az aszisztensnő, aki mindenki letegezett és mindenkit becézgetett, mintha legalábbis puszipajtások lennénk évek óta, de nem értem, mi ez a személyeskedés, amit a nők-nők-között feltételeznek. Nekem legalábbis eszembe sem jutna a nőgyógyásznál beszélgetésbe keveredni a hüvelygombáról, pláne nem a terhességről. A nő meg minek hozza magával a kisbabáját egy rendelőbe? És minek esik teherbe, ha az előző még beszélni sem tud, és egyedül sem hagyható.

A doktor úr nagyüzemi napokat tart magánpraxisán, és mivel ő egyszemélyben a helyi klinika szülész főorvosa is, percek alatt keres roppant sok pénzt. Az ember elvárná, hogy legalább egy kérdést feltehessen, de a sokadik hiábavaló próbálkozás után feladtam. Mindenesetre, „akkor vetkőzzön le”, hangzott a romantikus kérés. Furcsa a nőgyógyászati szék, és alapvetően hihetetlenül kényelmes, csak mindig a legeslegszélére kell kerülnie a fenéknek, ami sosem sikerül, a doki meg nem tudja csendben megállni, hogy pedig direkt kérte. Ezek után az is felmerül bennem, hogy inkább el kéne menni (máshoz). Mindenesetre, a piercingemért nem szólt semmit, ami meglepő, mert amilyen pofátlanul a szexuális életembe is beleszól, azt hittem, majd kapok érte, hogy minek, mire jó, stb. Tehát tv bekapcs, gumikesztyű fel, fém eszköz jó mélyre. Passzivitásomat a pinám is kifejezte, a doki meg már udvarolni kezdett, hogy ennél lazábbnak kéne lennem, mert fájni fog. De hogyan legyek laza, amikor egy idegen tárggyal akarja kitágítani az éppen elzárkózó énem? Egyébként a dolgon az sem segített, hogy közben a képernyőn megcsodálhattam gyönyörű, rózsaszín méhszájamat. Viszont a rákszűrést meg kell csinálni, ez volt az első ilyen beavatkozásom, kicsit fáj, de inkább kellemetlen. Összekarcolja a belsőm felületét, abból vesz mintát, amit aztán kianalizálnak a hozzáértők. De még nehogy felkeljek, hiszen gond volt az egyik petefészkemmel, és ránézésre, minden maga a tökély, azért megnézi. Arra sem volt időm, hogy kirázzon a hideg a tavalyi vizsgálat gondolatától, máris körülbelül könyékig volt bennem, és komótosan tapogatta végig, amit lehet. Ez szörnyű érzés. De tulajdonképpen nem fáj, csak nagyon feszít. Bár persze az érzékeny oldalam azóta is sértődötten érzékenykedik a támadás hatására.

Mindenesetre egy évig megnyugodhatnak a felzaklatott szerveim, és hátha jövőre pajzánabb kedvvel érkezem, majd nedvesebb bugyival távozom a vizsgálatról. Hátha találok addig egy, a férfi ízlésemnek is tetszetősebb orvost is.