Azt hiszem, nekem az a bajom az anális szexszel, hogy nem tudom nem mocskosnak tartani. Hogy nem tudom kiiktatni azt a gondolatot, hogy a testemnek gyakorlatilag a legmocskosabb pontján történik és félek attól, hogy bemocskolom a férfit. Pedig nem vagyok én ilyen prűd és tudom, hogy őt sem zavarná, de mi van, ha nem is gondol bele a szarba? Szó szerint. És mindig tisztának tűnt eddig, de mi van ha egyszer mégsem lesz az? Olyan nevetségesnek érzem, hogy ilyesmik járnak a fejemben, miközben imádom azokat a pillanatokat, amikor tudatosítom benne, hogy a következő állomás a fenekem lesz és már csak ettől gesztustól is teljesen kész van (és én is). Felizgat, ha erre gondolok, ha elképzelem a szituációt, hogy felajánlom neki a seggem, közben meg kispolgári gondolataim támadnak. És mérges vagyok a társadalmi-tisztasági szabályokra, amiket a kultúra olyan mélyen belevés az agyunkba és folyton arra figyelmeztet, hogy a testünknek vannak gusztustalan termékei. Főleg a női testnek, mert ugye egy női tesnek aztán végképp ne legyen semmi mocska. Gondolom idő kell és sok-sok seggbedugás. Meg még több ölelés és mindez előbb-utóbb felülírja a tudatom. Kíváncsi vagyok a az anális orgazmusra!