Azt mondja bölcs barátném, hogy szerencsés vagyok. A nyitottságom miatt, és hogy fiatalon kezdődött a szexualitásom. Nem, nem úgy fiatalon, hiszen 18 múltam, amikor először megdugtak. (Megdugtak, mert nem sok közöm volt a dologhoz, nem is voltam jelen.) Hanem mert nem tabuk között nőttem fel és a kezdettől fogva nyíltan beszéltem róla és a kezdettől fogva maszturbáltam és orgazmusom is mindig volt.
A beszélgetésünk úgy terelődött ebbe az irányba, hogy az életében történő váratlan fordulatot ahhoz hasonlította, hogy most úgy érzi, mint amikor a nőnek először van tényleg orgazmusa, és rájön, hogy egész addig csak azt hitte. Felszisszentem ezen, mert elképzelni sem tudom, hogyan hiheti azt egy nő, hogy elélvezett, pedig nem is. Az orgazmus olyan erős, olyan intenzív, annyi testi történéssel jár együtt, hogy képtelenség „azt hinni”. Mert amikor elélvezek, az összes izmom megfeszül, a lábujjaim mintha görcsbe rándulnának, nem tudok levegőt venni, kipirulok, nedves lesz a bőröm és a számat harapdálom. Az egész testemet-lelkemet forróság járja át és olyan megkönnyebbüléssel ér véget, mintha többezertonna kíntól és bűntudattól és félelemtől szabadulnék meg. A pinám úgy lüktet, hogy onnan érzem a szívverésem, és olyan forró nedvek csorognak belőle, amik máskor sosem. És ez a saját orgazmusom csak, amikor egyedül vagyok a szobában és magamnak, -ban idézem elő. Hogy lehet ezt összetévszteni?!
Az a szomorú valóság, hogy számtalan nő éli le úgy az életét, hogy sosem élt át orgazmust? Dehát ott vannak a partnereik, a férfinak tudnia kellene. Milyen béna és öntelt szeretők tudnak lenni, más ágyakba bújnak, mert az életük párja nem akar velük szexelni -vajon miért-, és a nőt hibáztatják, pedig csak arról van szó, hogy szegényke nem talált örömre a szexben. És ezt a férfinak tudnia kellene. Vagy én vagyok tényleg szerencsés? Mert pasi tudja, és érzi rajtam. És akkor nyugodt, ha elélvezek. Akkor mosolyog igazán, ha elélvezek én is. És erre vágyik, ezért csinálja, mert sokszor érzem, hogy ezért csinálja. Egyszer, és ezért nagyon szerettem, nem azt mondta, hogy élvezzek el, hanem hogy érezni akarja, ahogy a pinám összehúzódik a farka körül. Hogy van ezzel a férfinép?
Mert még így is nagyon-nagyon nehéz. Nem jön könnyen és órákig izzadunk érte, hogy sikerüljön elélveznem. Sokszor olyan sokáig mozgolódunk az orgazmus határán, hogy már kínoz az egész, már nem tudom, hogy törjön ki belőlem a vágy. És sokszor én rontom el, mert megérzem, hogy „aaaaaah”, de ahogy tudatosodik bennem, rögtön el is vesztem. De pasi mindig segít, és olyan boldog, amikor a pinám begerjed és a hüvelyizmok megfeszülnek és egyre jobban szorítják őt. Nem tudom, hogyan lehet beérni kevesebbel. Pontosabban, hogy miért érné be bárki kevesebbel.
One thought on “Női orgazmus”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hát persze, hogy nem érjük be kevesebbel. Már aki férfi valójában. Én azért dugom meg a NŐT, így csupa nagybetűvel, mert azt a gyönyörűséget látni és élvezni akarom, ahogyan elélvez a farkam hatására. És ha valami okból nem tud elmenni, akkor nekem sem az igazi…Bár a férfiember mindig élvez, ha lő egyet. De az nem olyan, nem olyan jó érzés, hiányos, hiányzik a pina remegése, a hátadba mélyedő köröm, a sikítás a csúcson.