Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok

amsterdam_prostitualtakAz amszterdami kurvafuttatás során elkövetett bűnözés (az összes bűncselekmény 80-90%-a!) túlnyomórészt magyarországi cigányokhoz kötődik; ez az elmúlt években felerősödött. A mokka stricik a nem csupán az általuk odavitt örömlányokat terrorizálják: a nekik nem perkáló, egyéb magyarokat is befenyítik: karjukat törik, letépik a körmüket. Illetve, extrém esetben, egyenesen meggyilkolják őket. Hát igen: a cigány “kultúra”…
Magyar futtatók telepedtek rá Amszterdam szexiparára: Amszterdam vigalmi negyedét járom már negyedik napja, és nem találom a magyarázatot arra, miért épp magyar örömlányból van a legtöbb itt, ahol a világ szinte minden nációja kelleti magát a kirakatban az ecuadori transzszexuálistól a fekete-afrikai lányokon át az ázsiai „masszőrökig”.
Egy keresztény ifjúsági szálláson lakom a vörös lámpás negyed kellős közepén, ahol éjfél előtt imára várják a lakókat, miközben az ajtón kívül teljes gőzre kapcsol a szexipar. Kint beszívott tinédzserek, matt részeg bulituristák és otthonról elszabadult tisztes családapák mustrálják a kirakatokat, idebent csendes elmélkedés van – elképzelni sem tudok élesebb kontrasztot.
– A magyar lányok különösen elszántak: mindent vállalnak, és lehet velük alkudni – mondja egy keresztény szociális munkás, aki évek óta járja az utcát, és próbál segíteni a prostituáltaknak. Még a szervezet nevét sem írhatom le, mert féltik a lányok körében nehezen kivívott bizalmat. – Legtöbbjük alacsonyan iskolázott, és a magyaron kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek. Ez különösen kiszolgáltatottá teszi őket, hiszen nem tudnak segítséget kérni, és a kuncsafttal sem tudnak világosan megegyezni arról, mi fér bele a kialkudott tarifába.
A középkorú nő egy érdekes jelenségre is felhívja a figyelmem: az utóbbi időben megjelentek a tisztes családanyának kinéző, harminc és negyven közötti átlagos nők is, akik sokszor férjet és gyereket hagytak otthon. Két-három hónapig dolgoznak prostituáltként, hogy az így megkeresett pénzt hazavigyék Magyarországra.
Ha valaki naiv turistaként érkezik ebbe a városba; sokkoló látványban lesz része. A központi vasúti pályaudvartól alig néhány utcányit kell gyalogolni a csatornák között, hogy pokolról forgatott film díszletei között érezze magát az ember. Egysíkú a kínálat: bájaikat kellető prostituáltak, szexshopok, könnyű drogokat áruló kocsmák és szuvenírboltok közül választhatunk. Az egész negyedet belengi a marihuánás cigaretta füstjének szaga és a tömény erotika. Évszázadok óta űzik itt az ősi mesterséget: régen a matrózokat szolgálták ki a lányok, ma pedig a világ egyik szexfővárosaként mindenkit, akit a vörös lámpás negyed idevonz. A kirakatban kínált szolgáltatást 2000 októberében legalizálták teljes mértékben, ennek következtében tavaly már száznegyvenkét bordélyház működött a városban, közel ötszáz kirakatot üzemeltetve.
Becslések szerint a negyed bordélyházainak éves jövedelme megközelíti a százmillió dollárt, és ez csak a legális része a dolognak, hiszen virágzik az illegális prostitúció is, hiszen hivatalosan kizárólag az EU-tagországokból érkező lányok dolgozhatnak.
Egy tavalyi felmérés a városban dolgozó prostituáltak számát nyolc- és tizenegyezer közé teszi; egy lány naponta átlagban 370 eurót keres. A válság azonban ezt az iparágat is sújtotta: egy májusi hír szerint harminc-negyven százalékkal csökkent az örömnegyed forgalma. Ezen belül a lányok bevételei a felére estek, a kirakatok bérleti díja viszont januárban negyedével drágult. A pangó piac helyzetét rontja az olcsó kelet-európai prostituáltak dömpingszerű megjelenése is.
A magyar lányok az óváros összes utcájában megtalálhatók, de két utca szinte kizárólag az övék: a Molensteeg és a rá merőleges csatorna partjain futó, több száz méter hosszú Oudezijds Achterburgwal.
Ez utóbbiban, a 38-as szám alatt dolgozott a 19. életévét alig betöltött Berti, akit február 23-án hajnalban meggyilkoltak. A tragédiával ötéves gyilkosságmentes időszak ért véget a vörös lámpás negyedben – a fiatal, egygyerekes nyíregyházi lány emlékére csendes felvonulást szerveztek a társai.
A Molensteeget különben egyszerűen Nyíregyháza utcaként hívják a bordélytulajdonosok és a szociális munkások, hiszen itt kizárólag erről a településről érkezett lányok dolgoznak. Nehéz szóba elegyedni velük, ha egy férfi megáll az ablakuknál, csak azt hajtogatják: „Fifti ájró.” Ahogy megszólalok magyarul, és beszélgetni szeretnék, válogatott szidalmakkal küldenek el melegebb éghajlatra: abba se mennek bele, hogy kifizetem a tarifát, és a rendelkezésemre álló húsz percet szex helyett beszélgetéssel töltjük.
Minden hivatalosan működő ablakban ott egy telefonszám: a bordély tulajdonosának elérhetősége. Felhívom az egyiket, és meglepetésemre kész egy találkozásra. Két kirakat között nyílik az ajtó, mindkét oldalon műszak van, a lányok incselkedve hívnak magukhoz, és csalódottan veszik tudomásul, hogy velem egyikük sem csinál ma üzletet. Szűk csigalépcsőn megyek fel a ház tetejébe, ahol hatalmas monitor előtt ül a tulaj. A középkorú férfi harminckét ablakot birtokol. Az irodában óriási plakát angol nyelven: „Hollandiában tilos a futtatás!” Ezzel némileg ellentmondásban van az asztalon magyarul (!) kifüggesztett házirend első pontja: „A strici nem tartózkodhat a szobában!” Érdekes a többi szabály is: a lányok nem tarthatnak drogot vagy fegyvert a szobában, nem hangoskodhatnak, tilos lopott tárgyakkal kereskedniük. Érvényes papírokkal (útlevél) kell rendelkezniük, legalább huszonegy évesnek kell lenniük, és a bérleti díjat egy nappal előre kell rendezniük. A bérleti díjakat külön hirdetmény tartalmazza a falon: két kategóriában, három műszakban lehet ablakot bérelni. A legdrágább (százötven euró) az este nyolctól hajnali négyig tartó időszak, egy kirakat egy nap alatt 360 eurót keres meg tulajdonosának.
Nehezen tudunk beszélgetni, nagy a forgalom: dél körül vagyunk, indul az első váltás, a lányok folyamatosan jönnek a kulcsokért. Szinte csak magyarok, akik amikor meglátnak, és meghallják a magyar szót, felkapják a kulcsot, és azonnal eltűnnek. A tulaj elmondja: a lányoknak mindössze érvényes útlevéllel kell rendelkezniük, és ha van szabad hely, melyre ki tudják fizetni előre a bérleti díjat, azonnal kezdhetnek. Ő kizárólag az EU-ból érkező lányoknak adhat bérbe szobát, és ezt szigorúan be is tartja, hiszen a rendőrök rendszeresen ellenőrzik a lányokat, és azonnal bevonják az engedélyét, ha kirívó szabálytalanságot észlelnek.
– Nálam biztonságban vannak – hangsúlyozza, és kifordítja a hatalmas monitort, melyen a kirakatok előtti utcák élőképét látom. A szobában nem lehet kamera, van viszont pánikgomb, melyet ha megnyomnak, két percen belül megérkezik a rendőrség speciális, a vörös lámpás negyedre szakosodott egysége.
– A korhatár ugyan csak tizennyolc év – tudjuk meg a férfitól -, de én ragaszkodom a huszonegy éves korhoz. Úgy gondolom, ez alatt még nem elég érett a személyiségük, nem akarok gyerekeket látni prostituáltként.
Hozzáteszi: a városban dolgozó lányok ötven-hatvan százaléka magyar.
– Berti is tőlem bérelt szobát. Két műszakban dolgozott, olyan volt, mint egy gép. Sokszor figyelmeztettem, pihenjen inkább, de azt mondta, nagy szüksége van a pénzre.
Újabb ellentmondás: a februárban meggyilkolt magyar lány alig töltötte be a tizenkilencet, így a bordély házirendje szerint nem is dolgozhatott itt. A főnök, látva elbizonytalanodásomat, hamar megmagyarázza: ezt a szabályt január 1-jén vezette be az újonnan érkező lányokra, így nem volt érvényes azokra, akik már korábban is a bérlői voltak.
A régi templom körüli hangulatos utcácskák egyikében működik egy különös vállalkozás. Az egykori örömlány, Mariska Majoor által alapított Prostitution Information Center tulajdonképpen turisztikai iroda: a turistáknak tíz euró fejében szombat esténként egyórás gyalogtúrát szerveznek a vörös lámpás negyedben szakavatott idegenvezetőkkel. A székhelyen szuvenírbolt is működik, és berendeztek egy kirakatot az ablakukban, ahol bárki beöltözhet az iroda által biztosított kellékek és szaktanácsok segítségével prostituáltnak, és kipróbálhatja, milyen az ablak másik oldalán állni. Az idegenvezetőiktől hiába kérdezzük ennek a világnak az árnyoldalait – szerintük a lányok önként vannak itt, futtatásnak és erőszaknak nyoma sincs, alaptalan a rossz híre e romantikus foglalkozásnak.
Egy másik egykori prostituált, Karina Schaapman ezt másként gondolja. A városi önkormányzati testületbe is bejutott hölgy két éve könyvet írt az életéből (címe Anyátlanul – Igaz történet a szeretetről és túlélésről), tavaly pedig egy tanulmányt tett le politikustársai és a rendőrség asztalára az emberkereskedelemről. Ebben felleltározta a nyolcvan legerőszakosabb-legveszélyesebb futtatót (fotókat is készített róluk). A futtatók közül csak három született Hollandiában!
A szervezett bűnözés erőteljes megjelenése miatt a városvezetés radikális lépésekre szánta el magát. Tavaly közel száz ablakot megvásároltak közpénzen a bordélytulajdonosoktól, és ezekbe fiatal dizájnerek és képzőművészek alkotásait helyezték ki. A Red Light Fashion elnevezésű projektet egészen addig akarják folytatni, amíg a kirakatok fele át nem változik.
A polgármester, Job Cohen úgy gondolja, hogy a történelmi csatornanegyedben bőven elég kétutcányi hely a prostitúciónak. Jobban szeretnék, ha a várost ezentúl a művészetekről, a kamarazenéjéről és a múzeumairól ismernék, nem pedig a vörös lámpás negyedéről és a szabadon árult drogokról. A változás jegyében bezárják a marihuánát áruló coffee shopok felét is. „A tolerancia, amelyre mi itt, Amszterdamban büszkék vagyunk, nem azonos a közömbösséggel – nyilatkozta. – Az elmúlt pár évben nagyon sok áldozatával találkoztunk az emberkereskedelemnek, és olyan lányokkal is, akiket kényszerítettek a prostitúcióra. Csak a szigorú ellenőrzéstől remélhetünk átláthatóságot. Ha egyes emberek azt gondolják, hogy illegális dolgokkal próbálkoznak, akkor utánuk megyünk, és megtaláljuk őket.”
A törvénnyel itt a magyaroknak gyűlik meg a legjobban a bajuk – a tények azt mutatják, hogy a lányok jelentős része nem önszántából, családfenntartói szándékkal érkezik ide, hanem szervezetten hozzák őket. Az amszterdami rendőrség sajtóosztályán segítőkészek, azonnal kapcsolnak egy magyarul is beszélő kollégát az emberkereskedelmet feltáró osztályról. Székely Tibor udvariasan elhárítja a személyes találkozásra való kérelmem: túl sok a dolga, ugyanis a magyar ügyek adják az osztály teljes tevékenységének nyolcvan-kilencven százalékát!
Az osztály tavaly nyáron hét, decemberben három, az idén eddig két magyart tartóztatott le, mindannyian szabolcsi romák. (Kuruc.info: ha bárkinek bármi kétsége lett volna a lánykereskedők származásával kapcsolatban…) Utóbbi kettőt már a magyar kollégáikkal közösen, Nyíregyházán fogták el. A vád emberkereskedelem, valamint prostituáltak kizsákmányolása, és a nemzetközi akciónak köszönhetően le tudták foglalni a vagyonukat is: többkilónyi arany ékszert, jelentős mennyiségű készpénzt, plazmatévéket és három nagy értékű személygépkocsit.
A holland kollégák eljöttek megnézni, hogy milyen egzotikus város az, ahol mindenki strici vagy prostituált – fogalmazott a közös akció kapcsán tartott nyíregyházi sajtótájékoztatón Orosz István, a megyei rendőr-főkapitányság alezredese.
A legalább százfős, zömében szabolcsi romákból álló banda új, Hollandiában eddig nem ismert fogalmakat is bevezetett: „polcpénzt” szedtek a strici nélkül dolgozó magyar lányoktól, vagyis csak az kerülhetett az utcafronti kirakatba, aki fizetett nekik. Aki ellenállt, annak eltörték a kezét, vagy leszedték a körmeit, és a lányokat az otthon maradt hozzátartozók fenyegetésével is sakkban tartották. (Kuruc.info: ehhez sem kell túl sok kommentár. Cigánytempó, na.)
A jelenség már a statisztikában is világosan tükröződik: az elmúlt három évben majdnem megnégyszereződött azon magyar prostituáltak száma, akik a stricik elől menekülve a helyi rendőrségtől kértek védelmet. (Kuruc.info: vö. “csökken a [cigány]bűnözés”-hazugság) Ezzel Magyarország a negyedik lett a toplistán: a helyiek mellett csak a kínai és a nigériai lányokról derült ki többször, hogy emberkereskedők áldozatává váltak. A magyar striciket nehezebb lebuktatni, hiszen uniós állampolgárként jogosan tartózkodnak Amszterdamban, és az iskolázatlan, a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő lányokat is sokkal könnyebben sakkban tudják tartani a bűnözők.
Holland forrásból úgy tudjuk: még az idén nagyszabású tanulmány készül a magyar prostituáltakról, és ebben a megoldások mellett a prevenció lehetőségét is vizsgálják. A holland kormány és a civil szervezetek közösen több millió eurós programot terveznek a lányok hazaküldésére és otthon tartására, és ehhez magyar partnereket kerestek. Ezek egyike a Magyar Baptista Szeretetszolgálat. Nekik van gyakorlatuk a témában, hiszen az elmúlt évben az emberkereskedelem 76 áldozatát hozták haza külföldről, elsősorban Svájcból, Hollandiából és Angliából, de volt mexikói ügyük is. Szenczy Sándor, a karitatív szervezet vezetője nem rejti véka alá, hogy nagyon nehéz és sikerekben egyáltalán nem gazdag munkáról van szó: gyakorlatilag évente alig három-négy lányt tudnak „kigondozni”, a többi visszamegy az utcára. Most „menedékvárosban” gondolkodnak – egy régi, elhagyott orosz laktanya átalakításával a lányok a testi-lelki rehabilitáció és képzés mellett megélhetési, vagyis munkalehetőséget is kapnának.
A baptista lelkész szerint ideje elgondolkodnunk azon, miért vált szinte törvényszerűvé, hogy a magyar állami gondozásból kikerülő lányok jelentős része gyakorlatilag azonnal prostituálódik.
Beesteledik Amszterdamban, indul a nagyüzem. Előttem két bikanyakú, kigyúrt férfi mustrálgatja a kirakatokban vonagló lányokat. Hüvelykujjnyi aranylánc az egyiken, effélét sokat láttam otthon a VIII. kerületben. A sejtésem beigazolódik, amikor el tudom olvasni a másik férfi tetoválását hatalmas bicepszén: „Szeretlek, Dzsenifer!” A férfiak szó nélkül odabiccentenek a kirakatokban álló lányoknak – alighanem a műszak előtti utolsó ellenőrzést végzik.
Eközben sok ezer férfi kavarog a szűk utcákon. Van, aki barátnőjével együtt érkezett, mások kisgyerekeiket is elhozták csodát látni. Két, incselkedő lánnyal teli kirakat között meghökkentő dolgot látok: kitömött, hatalmas agyarú vaddisznófej néz rám az ablakból. Alul felirat: Red Light Fashion – ezt is megvette a város, és odaadta egy fiatal művésznek a különös performance-ra. (Kuruc.info)

Vélemény, hozzászólás?